A Egyházmegyét I. Ferenc József . mint Magyarország Katolikus Egyházának
fõkegyura . alapította 1912. május 6-án; szent X, Piusz pápa 1912. június
8-án kanonizálta .Christifideles Graeci. kezdetû bullájával; a Magyar
Országgyûlés pedig 1913. évi XXXV. sz. törvénycikkével törvénybe iktatta.
Ezzel a magyar kormány vállalta az új egyházmegye intézményeinek
felállítását.

Az egyházmegye létrejöttének megismeréséhez szükséges . legalább vázlatosan
összefoglalni a bizánci szertartású magyarság történetének legfontosabb
mozzanatait.



I. A bizánci szertartású magyarság története az egyházmegye felállítása
elõtt

Már a vándorlás évszázadaiban (V-IX. sz.) . különösen a Fekete-tenger északi
részén, váltakozó települési helyén, a kialakuló magyarság kapcsolatba
került a bizánci kereszténységgel. Ezeken a szálláshelyeken részben
megtérített, vagy már keresztény népek körében éltek õseink. Fejedelmeik
közül a VI. században Gorda, a VII. században pedig Kobra ismeretesek, akik
Bizáncban részesültek a keresztségben. Mindkettõ kísérletet is tett népe
megtérítésére. Szent Kyrillosz és Methodiosz . a szlávok késõbbi apostolai
és írásbeliségük megteremtõi . korábbi missziós útjuk alkalmával a vándorló
magyaroknak is hirdették az evangéliumot. A bizánci egyház térítõ munkát
végzett a székelyek között is, akik valószínûleg már a vándorlás korában
csatlakoztak a magyarokhoz.



Bizánci szertartású magyarok az új hazában

A honfoglaló magyarok új hazájukban találkoztak Kyrillosz missziója során
megtért népekkel. A X. század derekán ismét három magyar keresztelkedett meg
Konstantinápolyban: Termacsu (Tolmács), Bulcsu és Gyula; vele együtt
érkezett Csanádra az elsõ bizánci szertartású püspök: Theophylaktosz,
Magyarország Bizánctól küldött missziós fõpásztora.

A kora-árpádkori temetõk lelettanúsága szerint Hierotheosz szerzetesei
szinte az egész ország területén mûködtek. A különbözõ, keleti szertartásban
megtért avarok, kabarok, majd a besenyõk és jász-kun népcsoportok beolvadtak
a magyarságba. A keleti kereszténység elterjedésére a nagyszámú bizánci
kolostor létezésébõl is lehet következtetni. Tihany, Visegrád,
Szávaszentdemeter, Pásztó, Veszprémvölgye és Pentele . a dunántúli
.Beria.-kolastor-láncolattal együtt . a korabeli kereszténység liturgikus és
kulturális központjai voltak.

A XIII. század folyamán ezek a kolostorok elnéptelenedtek, és a bizánci
szerzetesek helyét bencések és premontreiek foglalták el. Nagy részük az
idõk folyamán teljesen elpusztult.

A tatárjárás, majd a török hódoltság ezt a megsemmisülést siettette. A XVII.
század végén úgy tûnt, hogy a bizánci szertartású magyarság teljesen kihalt.



Bizánci szertartású magyarok latin szertartású püspökök joghatósága alatt

A magyarság megtérítését keleti szertartású hittérítõk kezdték el és a
nyugati egyház papjai fejezték be. Késõbb, a magyar egyházi szervezet
kialakítása során királyaink kizárólag római katolikus egyházmegyéket
szerveztek. Imre királyunk (1196-1204) ugyan tett lépéseket III. Ince
pápánál egy bizánci szertartású püspökség felállítására, a kísérlet azonban
nem járt eredménnyel.

A bizánci szertartású kereszténység folyamatos és látszólag végleges
háttérbe szorulása és eltûnése hazánkban a IV. Lateráni (XII. egyetemes)
zsinat után kezdõdött. Szinte ugyanebben az idõben indult meg a keleti
szertartású szomszéd nemzetiségek (románok, ruténak) beáramlása az országba,
akik szertartásuk megõrzésével hamar megmagyarosodtak. Fordítva is ugyanez
történt: az erdélyi keleti szertartású magyarság a román püspökök
joghatósága alatt beolvadt a románságba. Errõl tanúskodik IX. Gergely
pápának Erdély kormányzójához, a késõbbi IV. Béla királyhoz 1234
novemberében kelt levele.



A munkácsi püspökök joghatósága alatt

A XVII. századból fennmaradt imádságok és énekek, mint a cirill betûkkel
átírt Aranyos-Mohácsi magyar .Miatyánk. (1600 körül) tanúsítják a bizánci
kereszténység folytatólagos, ha nem is folyamatos továbbélését. A munkácsi
püspökök ettõl az idõtõl igyekeztek a magyar alföldön élõ bizánci
szertartású keresztényekre is kiterjeszteni ioghatóságukat. 1623 után
megfigyelhetõ, hogy a munkácsi fõpásztorokat már nem .a rutének püspökének.,
hanem a .görög egyházak püspökének. nevezik. Ez a címzésváltozás is mutatja,
hogy a munkácsi egyházmegyében már nemcsak rutének élnek.

Ezek a munkácsi püspökök katolikusok voltak, mint Sergios és Péter,
Gregorovics János, Taraszovics Bazil vagy Parthén Péter. Ezen utóbbinak
sikerült a végleges uniót is megvalósítania egyházmegyéjében (1646).
Fontosnak tartjuk a történelem tanúága mellett vallani, hogy a bizánci
magyarság nem csatlakozott soha az ortodoxiához: sem abban az idõben, amikor
latin joghatóság alatt élt, sem akkor, amikor püspökei bizánci szertartású
katolikusok voltak.



A magyar nyelvû liturgia bevezetésének vágya

A bizánci szertartásban megmaradt maroknyi magyarság a templomi liturgiában
nem használhatta anyanyelvét. Katolikus hitükhöz azonban akkor sem lettek
hûtlenek, amikor a magyarországi ortodoxia nyomtatásban kezdte terjeszteni
magyar nyelvû liturgikus könyveit. A magyar bizánci katolikus papság azzal a
jogos igénnyel fordult a munkácsi püspökhöz, hogy a ruténekhez és románokhoz
hasonlóan a magyarok is használhassák anyanyelvüket a liturgiában.
Bacsinszky András volt hajdúdorogi paróchus, késõbbi munkácsi püspök
(1772-1809) elõmozdította ugyan a magyar fordítást, de annak használatára
Rómától nem tudott engedélyt kieszközölni. A század utolsó évtizedére
elkészült Aranyszájú Szent János Liturgiájának kéziratos magyar szövege:
1793-ban Krucsay Mihály gálszécsi paróchus, majd 1795-ben Kritsfalusy György
ungvári tanár fordításában. Az elsõ magyar görög katolikus énekeskönyvet
Kerekes Döme adta ki 1833-ban Nagyváradon.



A hajdúdorogi mozgalom

A kéziratos magyar fordítás alkalmazását és elterjedését egyházi tilalom
fékezte. Hajdúdorog hívõ közössége volt az, amely ismételt kéréssel fordult
a munkácsi püspökhöz, hogy eszközölje ki a magyar görög katolikusság számára
az anyanyelv liturgikus használatának engedélyét.

Farkas Lajos, Hajdúdorog fõkapitányának kezdeményezésére 1868. április 16-án
52 magyar egyházközség képviselõi országos kongresszust tartottak. A
résztvevõk kérték a magyar nyelvû liturgia engedélyezését, és egy önálló
magyar bizánci egyházmegye felállítását, mert felismerték, hogy csak így
valósulhat meg a magyar nyelv liturgikus használata.

A kérelmet és az igyekezetet egyelõre csak annyi siker koronázta, hogy
Ferenc József király meglapította a munkácsi egyházmegye joghatósága alá
tartozó Hajdúdorogi Külhelynökséget, és ennek gondjaira bízta 33 magyar ajkú
paróchia közvetlen irányítását.

A vikariátust Pásztélyi Kovács János munkácsi püspök (1875-1891) szervezte
meg, és az elsõ .magyar ajkú külhelynök.-ké Danilovics János kanonokot
nevezte ki. A helynökség kilenctagú fordító-bizottságot szervezett a
szertartási szövegek ószlávból és görög nyelvbõl magyarra való fordítására.



A görög katolikus magyarok Országos Bizottsága

A magyar liturgikus nyelvet egyre több magyar egyházközségben kezdték
használni. Ennek híre Rómába is eljutott, ahonnan szigorú tilalom érkezett
1896-ban, éppen a millennium évében. E váratlan fordulat felrázta az akkor
már nagy számban Budapesten élõ görög katolikusokat. Szabó Jenõ fõrendiházi
tagnak, a bizánci szertartású magyarság egyik legkiemelkedõbb egyéniségének
kezdeményezésére 1898. június 8-án megalakult a Görögszertartású Katolikus
Magyarok Országos Bizottsága.

A bizottság síkraszállt a magyar liturgikus nyelv római kieszközléséért,
valamint a Gergely-félé naptár bevezetéséért. Ehhez a programhoz 113 magyar
paróchia csatlakozott.

Az Országos Bizottság 1900-ban, a jubileumi szentévben zarándoklatot
szervezett Rómába, amelyen Vályi János eperjesi és Firczák Gyula munkácsi
püspökök vezetésével 67 lelkész és csaknem 400 hívõ vett részt. Vályi János
Emlékiratot nyújtott át XIII. Leó pápának, kérve a magyar liturgikus nyelv
engedélyezését.

Az Emlékiratra Rómából nem jött válasz; sõt az Apostoli Szentszék a magyar
nyelv liturgikus használatára vonatkozó tilalmát megújította a Budapest,
Rózsák terei parochiális templom liturgikus gyakorlatával szemben. Az
Országos Bizottság, amely eddig a meglévõ egyházmegyei keretek megbontását
nem kívánta, most már határozottan egy magyar egyházmegye szükségessége
mellett foglalt állást.



II. Az egyházmegye története

Az egyházmegye felállítása

Az Országos Bizottság és a Hajdúdorogi Állandó Bizottság küzdelme töretlenül
folyt tovább a kitûzött célokért: a magyar liturgikus nyelvért és a saját
egyházmegyéért.

Isten kegyelmébõl teljesült a magyar görög katolikusok vágya. X. Piusz pápa
.a görög szertartás magyarul beszélõ hívei. számára megalapította a
Hajdúdorogi Egyházmegyét (Christifideles Graeci bulla, 1912. június 8.). Az
új egyházmegyéhez 162 paróchiát csatolt, mégpedig: 70 munkácsi, 8 eperjesi,
44 nagyváradi, 35 gyulafehérvár-fogarasi, 4 szamosújvári és 1 esztergomi
egyházmegyéhez tartozó közösséget.

Az alapító bulla intézkedése értelmében azonban az egyházmegye hivatalos,
liturgikus nyelve az .ógörög. lett, amelyet három éven belül minden pap
köteles lett volna elsajátítani. Addig minden templomban azon a nyelven
lehetett végezni a szertartásokat, ahogyan addig végezték, kivéve a magyar
nyelvet. A papság legnagyobb része azonban a Szent Liturgia nyilvános
részeit magyarul mondotta. A kánon elmondásában engedelmesen ragaszkodott a
koiné-görög nyelvhez, a Liturgikonban nyomtatásban is szereplõ szöveg
szerint.


Miklósy István, az egyházmegye elsõ püspöke
Ferenc József 1913. április 21-én Miklósy István zempléni fõesperest,
sátoraljaújhelyi paróchust nevezte ki az egyházmegye elsõ püspökéve. Szent
X. Piusz pápa a kinevezést 1913. június 23-án praeconizálta.

Miklósy püspök gyakorlati szempontok miatt ideiglenes székhelyéül Debrecent
választotta. Az 1914. február 23-án történt bombamerényletet követõen .
amelyben a püspök helynöke, titkára és az egyházmegyei ügyész életét
vesztette . az egyházmegye székhelyét Nyíregyházára helyezte át. 

A Gergely-naptár bevezetésére a Keleti Egyházak sorában elsõként a
Hajdúdorogi Egyházmegyében került sor, 1916. június 24-én. 1918-ban jelent
mag az új egyházmegye elsõ Schematismusa, amely részletesen ismerteti a
magyar görög katolikusság történetét és tartalmazza a megszervezett
egyházmegye adatait.

Az elsõ világháború után a trianoni békekötés lényegesen érintette a
Hajdúdorogi Egyházmegye területét is: 75 paróchia Romániához, 4 paróchia
Csehszlovákiához került, Munkácsi Egyházmegye joghatósága alá. A magyar
területen maradt nagyváradi egyházmegyei paróchiát: Bedõt, ill. a Lugosi
Egyházmegyéhez tartozó Battonyát a Szentszék a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez
csatolt.


Dr. Dudás Miklós OSBM megyéspüspök
1937. október 29-én elhunyt Miklósy István püspök. Halála után Bányai Jenõ
pápai prelátus, nagyprépost, mint káptalani helynök kormányozta az
egyházmegyét.
XII. Piusz pápa 1939. március 25-én Dudás Miklóst, a Szent Bazil Rend
magyarorszúgi fõnökét nevezte ki a Hajdúdorogi Egyházmegye második
püspökévé. 

Dudás Miklós püspök, aki korábban Hajdúdorogon letelepítette a bazilita
szerzeteseket, Máriapócsra hívta a bazilissza nõvéreket, és 1941-ben a
Zarándokház, 1945-ben pedig a Görögkatolikus Árvaház vezetését bízta rájuk.
1942-ben Hajdúdorogon Görögkatolikus Kántor-Tanítóképzõ Intézetet alapított,
amely mellett fiú- és leány internátus is mûködött, a szerzetes papok,
illetve a nõvérek vezetésével. 1943-ban ugyancsak Hajdúdorogon
Görögkatolikus Népfõiskolát létesítetett; Nyíregyházán pedig megalapította a
Szent Jozafát Görögkatolikus Diákotthont.

1950-ben Dudás Miklós püspök megalapította a Görögkatolikus Papnevelõ
Intézetet és Hittudományi Fõiskolát. 

A II. Vatikáni Zsinat atyáinak jelenlétében, 1965. november 19-én, Dudás
Miklós a teljes liturgiát magyar nyelven mutatta be a Szent
Péter-bazilikában.

1944. január 2-án Szentszék a Munkácsi Egyházmegye oldallagos
adminisztrálását is Dudás Miklós hajdúdorogi püspökre bízta. A második
világháborút követõ határváltozások során a Hajdúdorogi Egyházmegye
joghatósága alatt maradtak: Rudabányácska, Beregdaróc és Kölcse.

A Hajdúdorogi Egyházmegye joghatósága csak a .Christifideles Graeci.
bullában név szerint megnevezett paróchiákra terjedt ki. A görög katolikus
hívek azonban nagy számban éltek az egyházmegye területén kívül is. 

A második világháború után, különösen a Pest-környéki és a dunántúli
iparvidékek sok hivõt vonzottak el a kelet-magyarországi területekrõl. Dudás
Miklós megyéspüspök kérésére 1968. szeptember 6-án a Szentszék . elõször
három évre . az egyházmegye joghatóságát kiterjesztette az egyházmegye
területén kívül esõ parókiákra is. 1971-ben újabb három évre hosszabbították
meg a rendeletet. Dudás Miklós püspök 1972. július 15-én, hosszas betegség
után hunyt el. Ezt követõen Timkó Imre kanonok, püspöki helynök kormányozta
két és fél éven át káptalani helynökként az egyházmegyét.

Dr. Timkó Imre, az egyházmegye harmadik püspöke
VI. Pál pápa 1975. január 10-én Timkó Imre kormányzó helynököt nevezte ki a
Hajdúdorogi Egyházmegye harmadik megyéspüspökévé. Ugyanekkor a pápa Dr.
Keresztes Szilárd teológiai tanárt kunáviai c. püspöki címmel,
segédpüspökévé nevezte ki.
Timkó püspök legfõbb célkitûzései a Liturgia rekonstrukciója a keleti
hagyományok és a fejlõdõ magyar nyelv kívánalmai szerint; a szemináriumi
nevelés és a teológiai oktatás megújítása; a papság és a hívek belsõ, lelki
egészségének megújítása voltak.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevelet adott ki 1974. szeptember 12-én a
.Szórványban élõ görög katolikus hívek lelki gondozásáról.. 

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1979 márciusában elfogadta és támogatta a
hajdúdorogi megyéspüspök kérését, hogy az Apostoli Szentszék véglegesítse a
joghatóságnak az egész országra történõ kiterjesztését. II. János Pál pápa
.Summis Pontificibus. kezdetû bullájával 1980. július 17-én a Hajdúdorogi
Egyházmegye joghatóságát minden Magyarországon élõ görög katolikus hivõre
kiterjesztette. Ezen intézkedés alól kivételt képez a Miskolci Apostoli
Kormányzóság területe. Ezt a bullát 1980. szeptember 28-án Agostino Casaroli
bíboros, pápai államtitkár adta át Esztergomban.

1977-ben a nyíregyházi püspöki székházat kibõvítették a Szeminárium, az
intézmények és hivatalok elhelyezésére. 


Dr. Keresztes Szilárd, az egyházmegye negyedik püspöke
Timkó Imre püspök úr 1988 júliusában bekövetkezett halála után az
egyházmegye segédpüspökét Keresztes Szilárdot nevezte II. János Pál pápa a
Hajdúdorogi Egyházmegye püspökévé.
A nemsokára bekövetkezõ rendszerváltás adta lehetõségekkel bölcsen élve
hamarosan jelentõs beruházásokat kezdett, hogy kiépítse az egyházmegye
elengedhetetlenül fontos intézményeit.

Elsõként szeminárium bõvítéséhez fogott hozzá, majd az 1950-ben
megszüntetett egyházi oktatási rendszer kiépítése következett. 

Szinte elsõ egyházi iskolaként 1990-ben indult az elsõ osztály a hajdúdorogi
Görög Katolikus Általános Iskolában. 1998-ban kezdõdhetett meg a tanítás a
nyíregyházi Görög Katolikus Általános Iskolában, majd 1999-ben kezdte meg
mûködését a rakacaszendi Görög Katolikus Általános Iskola és Óvoda.

A Magyar Görög Katolikus Egyház négy óvodát üzemeltet a rendszerváltozás
óta, hármat az egyházmegye, egyet az exarchátus területén. 

1991-ben II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor elzarándokolt
Máriapócsra is. Ekkor történt meg a Könnyezõ Istenszülõ kegyhelyének
felújítása is, amit 1998-ban a Máriapócsi Lelkigyakorlatos- és Zarándokház
építése követett.

1991-tõl mûködik a Görög Katolikus Gimnázium, Szakközépiskola és Diákotthon
Hajdúdorogon, mint az egyházmegye egyetlen középfokú intézménye. A hozzá
tartozó kollégium új épülete 1998-ban készült el. Az egyházmegye
kántorképzése is az iskolában mûködik. Fakultáció formájában végezhetõ a
kántori iskola, amelynek végén az egyházmegyei vizsgáztató bizottság elõtt
kántori oklevelet szerezhetnek a hallgatók. Az egyházmegye üzemeltet két
további kollégiumot is, Miskolcon a Görög Katolikus Középiskolai és
Fõiskolai Kollégiumot és Nyíregyházán a Görög Katolikus Fõiskolai
Kollégiumot.

1995-ben jogilag kettéválasztotta a Hittudományi Fõiskolát és a Papnevelõ
Intézetet. 1990-ben kezdõdött meg a levelezõ tagozatos hitoktató és
hittanárképzés civil hallgatók részére. 1991-ben a Nyíregyházi Fõiskolán is
elindult a harmadik szakként felvehetõ hittanárképzés.

Ugyanebben az évben a nyíregyházi Hittudományi Fõiskola a Római Pápai Keleti
Intézet Keleti Egyházak Tudományok Fakultásának kihelyezett tagozata lett.
Így az 1995/96-os tanévtõl elkezdõdhetett az egyetemi szintû képzés.
1998-ban megtörtént az állami akkreditáció is, 2000. január 1-jétõl pedig a
Fõiskola hivatalosan is Szent Atanáz nevét viseli. 2001. május 8-án tették
le a Fõiskola új épületének alapkövét. Az új épület felszentelése 2003.
szeptember 6-án volt.

2002-ben Miskolcon adta át a Polgármesteri Hivatal egyházi fenntartásba a
Soltész Nagy Kálmán Általános Iskolát, amely 2002 õszén Görög Katolikus
Általános Iskola néven folytatta mûködését.

Két egyetemi lelkészséget alapított Debrecenben és Miskolcon, egy fõiskolai
lelkészséget pedig Nyíregyházán.

Keresztes Szilárd megyéspüspök szolgálata alatt közel 40 új templom épült és
több mint 30 egyházközséget alapított.

A Hodászi Görög Katolikus Cigány Egyházközséget 2004-ben alapította. Az
egyházközség jelentõsége Európában is kiemelkedõ, hiszen a a Cigány
Templomot; az Idõsek Napközi Otthonát; a Szent Illés Szeretetotthont; a
Családok Átmeneti Otthonát; a Cigány Közösségi Házat és a Szociális Konyhát
is a Görög Katolikus Egyház hozta létre. A Szent Liturgiát az
egyházközségben cigány nyelven végzik. 

Keresztes püspök több konferenciát és találkozót rendezett európai és más
földrészek résztvevõivel az egyházmegyében. Ezek közé tartozik az
Orientalium Dignitas pápai levél kiadásának 100. évfordulójára rendezett
tudományos szimpozion, a Kegyhelyek és Zarándoklatok I. Európai
Kongresszusa, a Keleti Katolikus Püspökök Európai Találkozója és a Keleti
Katolikus Szemináriumi Elöljárók Továbbképzése.

Keresztes Szilárd püspök 2007. június 19-én betöltötte 75. életévét, így a
Keleti Egyházak Törvénykönyve alapján benyújtotta lemondását 

P. Kocsis Fülöp, az egyházmegye ötödik püspöke
2008. május 2-án XVI. Benedek pápa P. Kocsis Fülöp dámóci szerzetest a
Hajdúdorogi Egyházmegye megyéspüspökévé és az üresedésben levõ Miskolci
Apostoli Exarchátus apostoli kormányzójává nevezte ki.