Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Dogmatikonok az Istenszülő köszöntésére
7. A boldognak hirdetett Szűz

2010. január 1., péntek

A 6. hangú nagy dogmatikonunkat – éppen úgy, mint a többi hangút – nem a „könnyed műfaj” szellemében és stílusában állította össze a szent szerzője. Ennek igazolását adja mindenekelőtt az a két bibliai utalás, mely megtalálható benne. Igazolja továbbá a dogmatikai tartalom, sőt a kifejezett hivatkozás a kalkedóni krisztológiai dogmára.

Énekünk két nagy kérdéssel kezdődik. Ezeket lehet költőieknek is felfogni. Ám valójában a válasz megvan rájuk a himnusz szövegében. Az első kérdés magyar fordításban nem adja vissza teljesen az eredeti görög szöveget. Ugyanis ott nem egyszerűen annyi szerepel, hogy „ki ne áldaná” az Istenszülőt, hanem szentírási ihletéssel kérdezi a szent szerző: „ki ne hirdetné boldognak” őt. A Parakliszban felolvasott evangéliumból fülünkben cseng a szent szöveg: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,48). A 6. hangú nagy dogmatikon kezdetét ez a sugalmazott mondat pecsételi meg, egyben az egész ének méltóságát is megadva. A második kérdést is lehet egy kissé pontosítani az eredeti szöveg alapján. Ugyanis ott a „legtisztább szülés” helyett „szűzi szülésről” van szó. Amely a valóságban egyedül az Istenszülő Szűz Máriára vonatkoztatható. Ha ezt a kérdést visszafordítanánk, és állító formában fogalmaznánk meg, már akkor is meglenne a válasz az elsőre, hogy ezért tényleg boldognak hirdethetjük Máriát!

De az énekünk tovább megy, és tényleges kijelentő formában adja meg a választ: az Atyától öröktől fogva kisugárzott Fiú felfoghatatlan módon megszületett Szűz Máriától. Aztán két további megállapítással pontosítja a dogmatikon, hogy ki is valójában ez az „egyszülött Fiú”.

Dogmatikus megfogalmazás az első rész. Igaz, az általunk naponta imádkozott Hitvallásban azt mondjuk, hogy „az Atyától öröktől fogva született” a Fiú – a Szentháromság felfoghatatlan misztériumát emberi szavakkal megközelítve –, de a himnusz eredeti görög szövege még közelebb állhat az igazsághoz: „kisugárzott”.

Már a 431-es Efezusi Zsinaton jóváhagyták a következő megfogalmazást Jézus csodálatos születéséről: „Megmagyarázhatatlan és felfoghatatlan módon emberré lett, és mint Emberfia létezett... az istenség és az emberség valamilyen titokzatos és kimondhatatlan összekapcsolódásának következtében egy személyben alkották számunkra az egy Jézus Krisztust és a Fiút”.

Jézus Krisztus valóságos isteni és valóságos emberi természetéről énekel utána a himnuszunk. Ezt pedig már a legkisebb hittanos gyermek is megtanulja. Hiszen benne van a keresztvetésünkben is. Két ujjunkat azért hajlítjuk be, mert Jézus Krisztus egyszerre Isten és ember. Ugyanakkor itt található a második szentírási utalásként a híres Krisztus-himnusz részlete (Fil 2, 6-7).

Végül az említett Kalkedóni Zsinat (451-ben megfogalmazott) dogmájára való utalás is megjelenik a szent szövegben. Nem megosztott két személyről van szó Jézussal kapcsolatban, hanem egymással össze nem keveredő két természet egyetlen birtokosáról. Így írja a dogma: „Egy és ugyanazon egyszülött Fiú Úr Krisztust kell vallani két természetben össze nem elegyítve, változatlanul, meg nem osztva és szétválaszthatatlanul... nem tagozódik és nem osztódik két személyre, hanem egy és ugyanazon egyszülött Fiú, Isten, Ige, Úr Jézus Krisztus”. Azt az Istenembert imádjuk tehát, aki „értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért” eljött közénk, hogy végbevigye a megváltás művét, és az üdvösségbe vezéreljen minket. És ez Márián, az Istenszülőn keresztül valósult meg.

Valóban boldognak hirdethetjük – és kell is hirdetnünk – tehát a Szent Szüzet, az Istenszülő Szűz Máriát, aki a világnak ajándékozta csodálatos szülésével a Megváltót. S ehhez még hozzáfűzhetjük emberi gyarlóságunk nagyon is szükséges megnyilvánulását: Mária közbenjárását kérjük üdvösségünk érdekében, hogy az ő egyszülött Fia „könyörüljön a mi lelkünkön” – amint énekünk befejeződik.

Ivancsó István



Ó, ki nem áldana téged, tisztaságos Szűz? Ki ne magasztalná a te legtisztább szülésedet? Mert az Atyától öröktől fogva kisugárzott egyszülött Fiú felfoghatatlan módon megtestesülvén, tőled született, ki isteni természetét megtartván, egyszersmind emberi természetet is viselt. Kit nem megosztott két személynek vallunk, hanem egymással össze nem folyó két természet Urának ismerünk. Őt imádd, tiszta boldogságos Szűz, hogy könyörüljön a mi lelkünkön.


Ifjúsági Zarándoklat 2014








lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat