Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Dogmatikonok az Istenszülő köszöntésére
8. Az elmét és szót felülhaladva

2010. január 1., péntek

Bár a 7. hangú nagy dogmatikonunkban nem találunk kifejezett szentírási idézetet, mégis súlyos dogmatikai igazságokat hordoz. Azt lehet mondani, hogy valójában összefoglalja azokat a mariológiai igazságokat, melyeket dogmaként mondott ki az egyházi tanítóhivatal. Ezek között is a legfontosabb, amit énekünk szent szerzője így fogalmaz meg: Mária, az Istenszülő anya lett és mégis szűz maradt. Ez pedig csak az elmét és szót felülhaladó módon történhetett. Nos, már ez is igazolja, hogy liturgikus himnuszunk nem a „könnyed műfaj” területére tartozik, hanem komoly teológiai tanítás hordozója.

Mindazonáltal, három szentírási helyre mégiscsak utalnunk kell eme nagy dogmatikonnal kapcsolatban. Ugyanis a „dicsőségteljes fogantatás” mögött ott áll a Szent Lukács által megörökített evangéliumi szöveg, amint az angyal mondja Máriának: „Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz” (Lk 1,30-31). Csakis Isten erejéből, a Szentlélek közreműködésével történhetett a szűzi foganás! Isten dicsősége nyilvánult meg benne. Ugyankkor „felfoghatatlan maradt a szülés is”. Erről már sokkal egyszerűbben számol be az evangélista: Mária, „megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette” (Lk 2,7). A későbbi egyházi tanítás értelmezi és részletezi, majd foglalja dogmába ezeket a tényeket. Most az evangélium megelégszik annyival, hogy hangsúlyozza azt, amit – természetesen jóval később – a himnuszunk is idéz (és itt valóban lehetne a görög eredetiben is utalást találni erre a helyre), igaz, az előbbi ténnyel (a szűzi foganással) kapcsolatban: „Istennek semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37). Sőt, ez az idézet érvényes a Ter 18,14-re, illetve a Jób 42,4-re is.

A „természet rendje felett” történt az, hogy Mária anya lett – amint éppen láttuk a Szentírás alapján. S ez valóban az „elmét és szót felülhaladó módon” ment végbe, hiszen „szűznek maradt”. Valóban, az emberi nyelv néma marad, „elbeszélni nem képes” a nagy eseményt. Óhatatlanul is eszünkbe juthat a híres akathisztosz hümnosz szövege ezen a helyen: „Az ékesbeszédű szónokok oly némák, mint a halak a te színed előtt, Istenszülő, mert nem foghatják fel, miképp történhetett az, hogy szüzességed sértetlen maradt és mégis szültél” (IX. ikosz).

Az „elmét és szót felülhaladó módon” történik minden csoda. Ugyanis általában azt mondják a csodáról, hogy az olyan evilági esemény, amelynek a természet törvényei szerint nincs meg a magyarázata. Nos, ez különösképpen érvényes ily nagy eseményre, amely az Isten Fiának a világba való érkezését jelenti. Isten, a világ Teremtője és abszolút Ura, fel tudja függeszteni a világba általa beleteremtett törvényeket. Ezt tudta megtenni ebben az esetben is. És ezt nagy csodálattal, hódolattal, és mindenekfölött viszontszeretettel tudjuk (és kell is) fogadnunk.

Himnuszunk utolsó részében a legfontosabb kifejezést énekeljük Máriáról: „Isten Anyjának” ismerjük el őt. Megtehetjük ezt szentírási alapokon, hiszen a Szentírás egyrészt Istennek vallja Krisztust, másrészt pedig Krisztus anyjának mondja Máriát. Így tehát ő valóban „Istenszülő”. Mielőtt a 431-es Efezusi Zsinat dogmában kimondta volna ezt, már a legrégebbi atyák tanították: „A mi Istenünk, Jézus, Máriától fogantatott”. Aztán 250 körül már elkezdett terjedni az „Istenszülő” név. Szókratész egyháztörténete szerint Órigenész kezdte használni, még jóval a 431-es zsinat előtt. Nazianzi Gergely pedig kifejezetten ezt tanítja: „Ha valaki nem hiszi, hogy Mária Isten Anyja, az istentelen”. A hitehagyott Julianus császár pedig azt is szemére vetette a keresztényeknek, hogy ők szünet nélkül „Istenszülőnek” nevezik Máriát.

Mi ezt büszkén valljuk. Sőt, éppen ezért bízunk a közbenjárásában a dogmatikon szavai szerint: „Miért is téged mindnyájan Isten Anyjának ismervén, buzgósággal fohászkodunk hozzád: Imádkozzál a mi lelkünk üdvösségéért”.



Ivancsó István





Az anyai állapotot a természet rendje felett megismerted, ó Istenszülő, és szűznek maradtál, az elmét és szót felülhaladó módon, és szülésed csodáját a nyelv elbeszélni nem képes. Mert dicsőségteljes volt a fogantatás, ó Tisztaságos, felfoghatatlan maradt a szülés is; mivel Isten, ahol akarja, meggyőzi a természet rendjét. Miért is téged mindnyájan Isten Anyjának ismervén, buzgósággal fohászkodunk hozzád: Imádkozzál a mi lelkünk üdvösségéért.













lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat