Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


A szerzetesi vecsernye

2010. január 1., péntek

Az alkonyati zsolozsma szinte mindig elvezet bennünket a teremtéstől a bűnbeesésen át egészen a Krisztusban való üdvösségünkig. Utat mutat az Isten Igéjében való elmélyüléshez, és Istennek az ember iránti szeretete dicsőítéséhez. Lehetővé teszi számunkra, hogy dicsérjük Istent azokért az eseményekért és szentekért, akiknek az emlékét ünnepeljük és akik ily módon számunkra is jelenvalóvá válnak az Egyházban. Felkészít minket az éjszakai pihenésre, és az elkövetkező új nap hajnalára. Mindig az esti (103.) zsoltár felolvasásával kezdődik, amelynek egy-két versét meg is ismételjük: „A nap tudja lenyugvását. Sötétséget parancsolsz és éj van." (Zsolt 103, 19-20). Falusi és városi templomokban sok minden ugyanígy, egyformán hangzik el.

Milyen alapon beszélhetünk akkor szerzetesi vecsernyéről, és annak milyen sajátosságai vannak?

A „világi” keresztény templomok és a szerzetesközösségek közös hagyomány-alapját a nap kezdetén és végén végzett imádság képezte. De az egyiptomiak „tisztán” szerzetesi zsolozsmája sokkal inkább a Szentírás feletti közös meditáció volt, semmint egy liturgikus szertartás. Az egyiptomi szerzetesek a kilencedik órában étkeztek, s ezt követően a vecsernyei zsoltárok zárták le a napot. A pusztai remeték közösségeiben az esténként megismétlődő szertartásban volt mindig 12 zsoltár, személyes imákkal és egy-egy közös könyörgéssel. A fejlődés során sokféle változás történt, a mindennapi vecsernyézést és azon belül a folyamatos szerzetesi zsoltározást azonban a szerzetesek mindenütt megtartották. A nagy ekténia után mindig zsoltárok következnek, minden este a zsoltárok másfajta csoportja. Nagyböjtben minden böjti estén ugyanaz a 18. zsoltárkathizma ismétlődik meg. Még ha az egyházközségekben ezeket a zsoltárokat általában el is hagyják, a kolostorokban nap mint nap felolvassák őket. Mert sokat jelent a szerzetesek imaéletében a zsoltárok üzenete. Már Remete Szent Antal: a szerzetesek legfőbb kötelességeként hagyta meg: „imádkozzanak szüntelenül, zsoltározzanak alvás előtt”. Filemon atya pedig így összegezte a szerzetesek-zsoltárokhoz való ragaszkodását: „Élni sem tudnék már a zsoltárok édes szava s ama végtelen szemlélődés nélkül, melyet ezek a szavak rejtenek”.

A szerzeteseknél az esti tömjén felajánlása is mindennapos: minden köznapi vecsernyén tömjénezik a pap. Így válik nyilvánvalóvá a zsoltár utalása: „Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé!” A prokimenekben is a zsoltárok üzenete visszhangzik: egy-egy elővers is pontosítja, hogy az illető prokimen melyik zsoltárból való.

Az Úr és a szentek tiszteletére elhangzó sztihirák után a vecsernye fő énekével Krisztust, a derűs vagy „Enyhe Világosságot” dicsérjük, aki megvilágosítja az emberi sötétséget, a világnak és az Isten Országának a Világosságát, melynek napja soha nem nyugszik le. A fény-szimbolika sohasem hiányzik a zsolozsmából, de a vecsernye igen gazdag ebben. Folytatódik Szent Simeon énekével is: Most bocsásd el, Uram, a te szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te Üdvösségedet, kit rendeltél minden népek színe előtt, világosságul a pogányok megvilágosítására... ”

Miután megvalljuk, hogy már saját szemünkkel láttuk Krisztust, a világ Világosságát és Üdvösségét, úgy tekintünk a sötétséget hozó éj felé, mint amely csak átmenet az újabb világosság felé. Nemcsak a nap végeztére, hanem életünk végére is vonatkozik ez. Éltünk alkonya nem sötétséggel, homállyal zárul, hanem átvezet Krisztus igaz Világosságába.

Atanáz testvér



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat