Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Szent anyaság
Gondolatok Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén

2010. január 1., péntek

Kislány koromban csodáltam az asszonyokat, akik gyermeket szültek. Sokat ábrándoztam arról, milyen leszek felnőtt koromban, ki lesz a férjem, milyenek lesznek a gyerekeink. Azt biztosan tudtam, hogy boldogok leszünk. Felelősség, áldozatvállalás, lemondás, aggódás, feltétel nélküli szeretet, ezeket a fogalmakat nem ismertem. Azt gondoltam, hogy automatikusan jó anya leszek, tudni fogom, hogy mit kell tennem.

Egyik legkedvesebb bibliai történetem az angyali üdvözlet volt. Sokszor nézegettem a Képes Bibliában azt a gyönyörű képet Máriáról és Gábrielről. Rendszeresen elolvastam a sorokat is, majd megálltam ott, ahol az angyal azt mondja Máriának: ne félj! Nem értettem, hogyan félhet egy ilyen tüneménytől, meg egy olyan édes kisbabától, mint amilyen a kis Jézus lesz. Azt sem értettem, miért nem lelkendezik, miért nem öleli át az örömhír hozóját. Hogy is érthettem volna! Nem volt még tudásom és ismeretem arról a korról, a hagyományokról, a társadalom írott és íratlan szabályairól. Honnan is tudhattam volna, mennyire félt a bizonytalanságtól, a vőlegénye elvesztésétől, a kitaszítottságtól. Nem sírt, nem panaszkodott, nem egyezkedett Istennel, hogy: jó, de nem most, majd akkor küldd vissza az angyalt, ha lesz férjem, házam és biztos egzisztenciám. Meghajolt Isten akarata előtt. Kilenc hónapig hordta testében a Befogadhatatlant. Vállalta a hosszú vándorlást azért, hogy beteljesedjen a jövendölés. Már azon az éjszakán tudta az istállóban, hogy az út Betlehemből a Kálváriára vezet. Azzal a tudattal nevelte és szerette gyermekét, hogy soha nem lehet egészen az övé. El tudta engedni, oda tudta adni mindannyiunknak Szerényen és alázatosan igent mondott mindenre. Ott volt a fia mellett az istállóban, a templomban, a kánai menyegzőn és a kereszt tövében. Mária vállalása példa minden édesanya számára. Mégis mi történik manapság? A nők önmegvalósításba kezdtek, férfiakat megszégyenítő erővel és elszántsággal dolgoznak és építik a karrierjüket. Közben párt keresnek, válogatnak, próbálgatják a férfiakat, mert zsákbamacskát ugye nem veszünk. Ha megállapodnak valaki mellett, akkor összeköltöznek, ugyanis lakva ismerni meg a másikat. Mondjuk, hogy kiállják a próbát és összeházasodnak, rögtön vesznek egy kutyát, mert gondoskodni akarnak valamiről. Gyerek? Az nem kell! Még nem élték ki magukat, nincs miből felnevelni, nincs kocsijuk, kicsi a lakás, ráadásul nem lehet a mai világban ész nélkül szülni. Előfordul néha, hogy „besikerül” a gyerek. Akkor alaposan meg kell beszélni, és ha éppen nem alkalmas, akkor egyszerűen meg lehet szabadulni tőle. Az a félelmetes ebben, hogy a világ is azt mondja nekik, hogy jogukban áll eldönteni, vállalják-e a gyermeket, vagy lemondanak róla. Ez az ő testük, ők rendelkeznek vele. Majd lesz másik gyerek, alkalmasabb időben.

Hol veszett el az élet tisztelete, az alázat és a felelősségtudat? Hol vesztettük el a hitet, hogy Isten átsegít a nehézségeken? Miért feledték el a nők, hogy a férfi, aki mellettük áll segíti és támogatja őket, vállalja a felelősséget, akár csak Szent József? Higgyétek el, hogy nem vagyunk egyedül. Nem kell palota egy gyermek fogadásához. Ha gyermekünk lesz, mindenünk lesz. Isten kegyelméből a világot hordozhatjuk magunkban. Egyszerre két csodának lehetünk a tanúi, mert gyermek és anya születik a világra.

Az anyaság Isten útja, amelyre szabad akaratunkból lépünk. Minél többször járunk ezen az úton, annál világosabbá válik ennek a választásnak az értelme: lemondok magamról a másikért, nem mondok le az új életről semmiért. Nem mondok le Istenről, mert az Ő ajándéka a gyermek, az Ő teremtő erejének segítségével leszünk készek önmagunk átadására. Mária szent anyasága ad erőt mindehhez. Ott fog állni mellettünk is az örömben, a bánatban, félelmünkben és gyengeségünkben. Segít majd abban, hogy elég jó anyák legyünk, tudjunk szeretni, elfogadni és elengedni, s tudjuk gyermekeinket Isten útjára vezetni.

Ahhoz, hogy így történjen, nekünk kell megtenni az első lépést. Igent kell mondanunk Máriával.



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat