Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Seraphim Rose atya: A Nagy Böjt, a mi száműzetésünk

2011. március 28., hétfő

Még van időnk; csak jusson eszünkbe, hol van a hazánk, ontsunk könnyeket bűneink miatt, amelyek kiűztek bennünket.

„Babylon folyóinál ott ültünk és zokogtunk, midőn emlékeztünk Sionra.”

A nagyböjti zsoltár e szavai bennünket, orthodox keresztényeket, az Új Izráelre, a mi kiűzetésünkre emlékeztetnek. Az orthodox keresztények számára a földi élet – száműzetés, a Menny pedig a vágyott haza.

Az Anyaszentegyház azért rendelte számunkra a kiűzetés idejeként a Nagyböjtöt, hogy ne halványuljon el emlékezetünkben a Sion, amelytől mindannyian oly messzire eltávolodtunk. Rászolgáltunk erre a kiűzetésre, és bűneink miatt nagyon nagy szükségünk van rá. Csak a kiűzetés keserűsége, amelyre a böjt bennünket emlékeztet, csak a mostani időszak imái és bűnbánata által vagyunk képesek megőrizni magunkban Sion képmását.

„Ha elfeledlek téged, Jeruzsálem...”

Nincs erőnk és nem emlékezünk, még a Nagy Böjt idején is úgy élünk, mintha Jeruzsálem soha nem létezett volna. Szerelmesek vagyunk világunkba, Babilonunkba, csábítanak bennünket az „idegen föld” élvezetei, elhanyagoljuk az Egyház istentiszteleteit és tanításait, amelyek igazi hazánkra emlékeztetnek. Sőt, imádjuk rabtartóinkat, mivel saját bűneink minden börtönőrnél szigorúbb fogságban tartanak bennünket – őket szolgálván, elfecséreljük a Böjt értékes napjait, mikor pedig az Új Jeruzsálem hajnalának fogadására, a mi Urunk Jézus Krisztus Feltámadására kellene készülődnünk.

Még van időnk; csak jusson eszünkbe, hol van a hazánk, ontsunk könnyeket bűneink miatt, amelyek kiűztek bennünket. Gondolkodjunk el Lajtorjás Szent János szavain: „A kiűzetés – mindentől való elszakítás, hogy gondolataink el ne váljanak többé Istentől. A kiűzött ember szereti és ontja a könnyeket.” Valaha kiűzettünk a Paradicsomból, és nem reménykedhetünk az oda való visszatérésben, ha előbb nem űzetünk ki a világból.

Ezt csak úgy érhetjük el, ha a mostani napokat böjtben, imádságban, evilág hiábavalóságaitól eltávolodva, az egyházi szolgálatokon való részvétellel, a bűnbánat könnyeiben, a kiűzetés jelen időszakát lezáró nagy Ünnepre való felkészülésben töltjük – tanúságot téve az „idegen földön” mindenki előtt a közelgő Ünnepről, amikor az Úr visszaviszi népét az Új, örök Jeruzsálembe, ahonnan nem lesz már kiűzetés.

Forrás: szimandron.hu



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat