Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Az öröm és a hála fontossága

2010. január 1., péntek

A mai gyermekek nagy része – de a felnőttek közül is sokan – harsányan, nyüzsgő forgatagban ünnepelnek. A hangos zene, a személytelenné váló tömeg elveszi az igazi örvendezés jó ízét. Az öröm nem a nyüzsgő tevékenységben nyilvánul meg, sem az állandó tréfás kedélyben. Az öröm alapmagatartás, amely abból a biztos tudatból fakad, hogy jól megvagyunk egymással, olyannak fogadnak el, úgy szeretnek, amilyen vagyok. Ha a gyermekünk, unokánk, tanítványunk megéli ezt az oltalmazó örömöt, akkor később is tudni fogja – az élet nehéz helyzeteiben is –, hogy Isten elfogadta és szereti őt.

Ehhez a megélt, megtapasztalt örömhöz szorosan kapcsolódik a hála. Az a lelkület, amikor örülök annak, hogy olyan vagyok, amilyen. Amikor ajándékként élem meg a mosolyom, a társam, a testvéreim, a szüleim –, akkor alakul ki a hálás lelkület. Aki nem tekinti természetesnek azt, amit kap, amilye van, az tud az apróságoknak is szívből örülni.

Nagyon el lehet rontani ezt a bennünk lévő hálás lelkületet azzal, amikor mindenért jutalmat adunk. Minden jó jegyért, azért, ha elmegy a gyermekünk a boltba, ha kiviszi a szemetet... Akiket minden szolgálatukért azonnal megjutalmaznak, azok számára az öröm megszokottá válik. Egy idő után követelőzővé válhatnak. A hála annak a gyermeknek a lelkében fejlődik ki, akinek a szülei tudnak helyesen ajándékozni, tudnak neki örömteli meglepetéseket szerezni.

A hálához az is hozzátartozik, hogy ne akarjunk azonnal mindent viszonozni. Vannak emberek, akik nem képesek elviselni, hogy hálával tartozzanak valakinek. Az ember mindig adósa Istennek. Hogyan viseli ezt el, ha nem tanulja meg, miképp kell hálásnak lennie? A legújabb kori vallástalanság egyik okaként éppen ezt emlegetik a kutatók. Rajtunk áll, hogy mindennapi imánkban benne legyen a hála, a köszönet Isten felé. Ünnepeinknek éppen ez az egyik fontos feladata: tudatosítani, hogy amink van, azt kaptuk.

Az ószövetségben minden fontos termény betakarításához hozzá tartozott egy hálaadó ünnep. (Tavaszi árpa, nyári búza, őszi gyümölcsök). A határt megáldó búzaszentelés tavasszal (Szent György ünnepén), a gyógynövények megáldása (Keresztelő Szent János születése ünnepén), a gyümölcsök megáldása (Úrszínváltozáskor) ugyanezt a lelkületet akarja ébren tartani bennünk.

A hagyományos ünnepekhez társulnak az újkori ünnepek. Azok, amelyek a megváltozott életritmus eszközeit áldják meg. Ilyen a gépjárművek megáldása. A szilveszteri hálaadás is egyre nagyobb szerepet kap. Az iskolaév végi hálaadás, a ballagás már óvodás kortól ünnepség lett. Istennel ünnepeljük ezt is. Sajópálfalán már két évtizede összegyűlnek a megyében működő egyházközségek papjai és hittanosai, hogy az iskolaév végén hálát adjanak. Ebben az évben 350 gyermek és közel száz felnőtt jött el. Fülöp püspök atyával együtt adtunk hálát az elmúlt iskolaévért. Először elcsendesedve, imádságos lélekkel a templomban, aztán vidám, de szeretetteljes légkörben a szabadban.

Fontos, hogy a családban is legyenek alkalmai a hálaadásnak, amikor „önmagunkat, egymást, egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk”!



Polgári László



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat