Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Dogmatikonok az Istenszülő köszöntésére
9. A tiszta Szűz

2010. január 1., péntek

Ha figyelmesen vizsgáljuk a 8. hangú nagy dogmatikonunkat, „veretes” szöveggel találkozunk itt is, mint a többi hang esetében. Van benne szentírási idézet, és van benne dogmaként megfogalmazott tanítás is. Így erre is azt a megállapítást kell tennünk, hogy nem a „könnyed műfaj” területére tartozik. A himnusz szent szerzője komoly tanítást akart megfogalmazni és kimondani mind a sugalmazott szentírási szöveg segítségével, mind az egyház tanításának segítségül hívásával.

Ez a liturgikus ének egy nagyon fontos szentírási utalással indul (Bár 3,38), mintegy felvázolva Isten Fia megtestesülésének jelentősségét. Már a legelső kifejezésre külön fel kell figyelni, hiszen „mennyei Királynak” nevezi Jézus Krisztust, aki a földre leszállott. Görög katolikus szertartásaink ismerői tudják, hogy általában a Szentlelket, a Vigasztalót szoktuk ezzel a névvel illetni. Ebben az esetben viszont annak hangsúlyozására szolgál a név, hogy nem akárki lett emberré a megváltásunkra! Hanem a maga az Isten Fia, a második isteni Személy. Aki a mennyből érkezett a földre. Aki végtelenül gazdag volt, és értünk egészen szegény lett. Aki kiüresítette magát az Atyának való engedelmessége folytán. A szentírási idézet és a himnusz görög szövege alapján kissé pontosítani lehet a magyar változatot. Bár látványos a kifejezés, hogy Megváltónk „a földre leszállott”, eredeti értelme mégis az, hogy „láttatott a földön”, vagy „megjelent a földön”. Az a részlet pedig, hogy „az emberek között lakozott”, úgy is visszaadható, hogy „az emberekkel társalkodott”. Mindenesetre, a szentírási helyet a legnagyobb atyáink az Isten Fiának megtestesülésére és az emberek közötti tartózkodására vonatkoztatják (Szent Ciprián, Szent Atanáz, Szent Ambrus, Szent Ágoston).

Érdemes kiemelni a himnuszból, hogy a megtestesülés a „tiszta” Szűzön keresztül történt. Akiről a liturgikus szövegeink ezt felsőfokban mondják el, különösen az ekténiák végső könyörgésében: „Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső Királynénkat” említve. Valóban legtisztább ő, mert a klasszikus kifejezés szerint „szülés előtt, szülés alatt és szülés után” is szűz volt és maradt. Damaszkuszi Szent János pedig ezt úgy értelmezi, hogy Mária „szűz volt szellemében, lelkében és testében”. Képi megjelenítését láthatjuk ennek az Istenszülő-ikonokon, mivel Mária két vállára és a homlokára egy-egy csillagot festenek. Ugyanakkor egy másik ismert énekünk, a 7. hangú föltámadási elbocsátói istenszülői ének is elénk tárja: „Ó, legáldottabb Istenszülő, (;;;) megszülvén nekünk a világ Megváltóját, (;;;) a szülés előtt szűz, a szülésben szűz és a szülés után is szűz voltál”.

Újabb fontos részlet az énekünkben az, hogy „csodálatos isteni tulajdonságokkal” rendelkezik a Szűztől született Fiú. Egy személyben két természete van: egyszerre tökéletesen Isten és tökéletesen ember. Ezt a teológiai tanítást a 451-es Kalkedóni Zsinat dogmájából vette a himnusz szerzője. Érdemes idézni legalább részletében a zsinati szöveget: „A Szentatyák nyomdokait követve mindnyájan egy szívvel-szájjal valljuk és tanítjuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus egy és ugyanaz a Fiú, ugyanő tökéletes az istenségben és tökéletes az emberségben, ugyanő valóban Isten és valóban értelmes lélekből és testből álló ember, ugyanő az Atyával egylényegű istensége szerint és velünk egylényegű embersége szerint”. A liturgikus szöveg ezt hangsúlyozza, ezt fejti ki, ezt énekelteti meg a hívő néppel.

Végül ez a nagy dogmatikon is az Istenszülő felé irányuló kéréssel zárul, mégpedig egy gyönyörű jelzőt alkalmazva rá. „Eljegyzetlen” anyának nevezi őt a himnuszunk szerzője. Aki ismeri a csodálatos akathisztosz hümnosz görög szövegének refrénjét, örömmel fedezheti fel a rokonságot. Ott ugyanis az „eljegyzetlen jegyes” szerepel. Igaz, magyarra ott is „szeplőtelen” jegyesnek fordították, mint ahogy a nagy dogmatikonban is „szeplőtelen Anya” szerepel. A lényeg viszont egy és ugyanaz: tud esedezni és könyörögni az ő egyszülött Fiához, hogy „üdvözítse a mi lelkünket”.



Ivancsó István



A mennyei király emberszeretetből a földre leszállott és az emberek között lakozott, mert tiszta Szűztől testbe öltözvén, tőle született oly csodálatos isteni tulajdonságokkal, miképp egy a Fiú, két természettel, de nem két személlyel. Azért Krisztus Urunkat mi tökéletes Istennek és tökéletes embernek igazán valljuk és hirdetjük; kinek esedezzél, ó szeplőtelen Anya, hogy üdvözítse a mi lelkünket!


Ifjúsági Zarándoklat 2014








lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat