Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Dogmatikonok az Istenszülő köszöntésére
6. A szeplőtelen ara

2010. január 1., péntek

Az 5. hangú nagy dogmatikonunk egy átfogó szentírási párhuzamra építi fel mondanivalóját. Egymás mellé állít egy nagy ószövetségi és egy nagy újszövetségi eseményt, és ennek értelmét négy fokozatban fejti ki. Ha csupán ennyi lenne a tartalma a himnuszunknak, már akkor is el kellene ismernünk, hogy nem a „könnyed műfaj” területére tartozik. Hát még ha alaposabban megvizsgáljuk a párhuzamok bibliai és dogmatikai tartalmát!

Az ének már az első sorában bemutatja, miről lesz szó benne valójában: „A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét ábrázolta” – vagyis a tenger előképe volt a tisztaságos Istenszülőnek, az „arának”, vagyis az Isten „jegyesének”. A mondanivalót pedig a két nagy bibliai párhuzamra építi fel: a Kiv 14,15-31, illetve a Lk 1,26-38 szentírási részletre. Lássuk részletesen a négy fokozatot!

1. Mózes a víz kettéválasztója – Gábriel a csoda végrehajtója. A választott nép életében a legnagyobb és a Bibliában a legtöbbször emlegetett esemény a hatalmas csoda volt, melyet Istenük vitt végbe Mózes segítségével. Megmenekülhettek a biztos haláltól, az egyiptomi rabszolgaságból. Isten olyan segítséget nyújtott nekik, melyet sehonnan máshonnak nem kaphattak volna meg. Ennek kimagasló eseménye, hogy Mózes még a tengert is ketté tudta választani, hogy megmenekülhessen a nép. – A keresztény nép életében ugyanilyen csodálatos nagy esemény, ugyanilyen nagy szabadulásnak kezdete az, amit Gábriel angyal közvetítésével visz végbe Isten: egyszülött Fiát küldi a világba, aki Szűz Máriától megtestesül. Hogy megmentsen bennünket a bűn rabszolgaságából és a kárhozat halálából.

2. Átkelés a tengeren – mag nélküli foganás. Életre szóló élmény volt a választott nép tagjai számára, hogy száraz lábbal kelhettek át a tengeren. Minden fenyegetettség ellenére és közepette megérezhették, hogy velük van az Istenük, segíti őket. Olyat kapnak tőle, amit nem is remélhettek. – A keresztény nép tagjai is ezt élhetik meg. El nem várható, ki nem kényszeríthető dolgot kapnak Istentől. Csodát. Ami egyedülálló a világon. Férfi közreműködése nélkül fogan meg a Megváltó az ő édesanyja szíve alatt. Nekünk ez még nagyobb csoda, mint a Vörös-tenger vizének szétválasztása. Így az első toledói zsinat hitvallásának szép szövege is illik ide 400-ból: Isten Fiát az „Isten megszentelte a Boldogságos Szűz Mária méhében, és a Fiú onnan férfi magja nélkül nemzettetett, valóságos embert vett fel magába”.

3. A tenger járhatatlanná lett – Mária sértetlen maradt. Az éneknek ez a része első megközelítésre mintha ellentétet tartalmazna, nem párhuzamot. Természetes dolgot mutat be: a nagy megmenekülés után a tenger visszatért eredeti medrébe. Viszont hangsúlyozott szerepet kap az a kifejezés, hogy utána „járhatatlanná lett”. – Igen, Szűz Mária áldott méhe is megközelíthetetlen maradt Jézus Krisztus megszületése után, „sértetlen marad”, mint azelőtt, a csodás foganás előtt is volt. A 16. toledói zsinat (693-ban) így fogalmazza ezt meg: „Amint ugyanis a Szűz a fogantatás előtt birtokolta a szemérmes szüzességet, úgy szülés után sem érzékelte épségének megromlását; mert szűzként fogant, szűzként szült, és a szülés után a romlatlan szüzességet megszakítatlanul megtartotta”. Így mégiscsak érvényes a himnuszunkban a párhuzam.

4. Örök Isten – véges ember. – Az ötödik hangú dogmatikon ebben a negyedik fokozatban csúcsosodik, ahol egy újabb szentírási idézetet, illetve utalást is felfedezhetünk, ahol az Úr azt mondja magáról, hogy ő „az Isten, aki van és aki volt, és aki eljövendő” (Jel 1,8). A himnusz mondanivalójának itt van a lényege: „a létező és az öröktől fogva létezett” Isten „mint ember jelent meg”. Valóban ez a lényeg: Isten emberré lett! És ezt nem öncélúan tette, hanem „értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért” – amint a Hitvallásunkban minden nap imádkozzuk. Ezért is zárul az ének a gyakorta megszokott kérő formulával: könyörüljön rajtunk.



Ivancsó István



A Vörös-tenger hajdan a szeplőtelen ara képét ábrázolta. Ottan Mózes a víz kettéválasztója, itt Gábor arkangyal a csoda végrehajtója. Akkor a mélységen száraz lábbal kelt át Izrael, mostan mag nélkül szülé Krisztust a Szűz. A tenger Izrael átkelése után járhatatlanná lett, a Szeplőtelen Szűz Emmánuel megszületése után is sértetlen maradt. A létező és az öröktől fogva létezett Úr mint ember jelent meg, ki könyörüljön rajtunk.



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat