Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.198.132.40)


Mennyi négy meg három? (számmal)


Kedves Atya !

Bizonyára rengeteg dolga van,ezért egy régi kérdésemre még nem kaptam választ.Az is lehet hogy elsikkadt valahol. Ezért ismét megkérdezném. Tudjuk, hogy a Szűzanya szeplőtelenül fogantatott, ám ha szülei nem voltak mentesek az eredeti bűntől, és azt pld. mi átörököljük, akkor Mária mikor lett kegyelemmel teljes ? Talán már édesanyja méhében ? Mi erről a teol.álláspont? Türelemmel várom válaszát és köszönöm.

Visszakeresve én megtaláltam. Akkor ezt írtam válaszként.
Fogantatásától fogva. Már úgy jött a világra, hogy a Krisztus megváltó ereje már előre megőrizte a bűntől. Ez egyházunk kezdettől fogva élő hagyománya, és semmi nem indokolja, hogy ezt ne higgyük el vagy másként gondoljuk. Önmagában nagy titok ez. Pusztán emberi értelemmel nem érthetjük meg minden részletét.


Tisztelt Lelkiatya!

Ön szerint a lélekvándorlásnak van-e valami alapja? Összegyeztethető-e Istennel? Én nem igazán hiszek benne, de néha nekem is van ilyen deja-vu érzésem, ez mitől lehet? Én egyre jobban kezdek rájönni, hogy az élet pont attól olyan érdekes és értékes, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Hogy csak egy kis szakasz a végtelenben... Ön mit gondol? Válaszát előre is köszönöm!Tisztelettel: H.

A lélekvándorlás teljesen összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, a kinyilatkoztatással. Olyan vallási törekvések emberi szüleménye, amelyek nem ismerik, nem tudják elképzelni, hogy az Abszolútum, a világ fölötti Teremtő személyes szeretetkapcsolatba lépjen a teremtményével. Mondom, emberi gondolatkísérlet a túlvilág, az örökkévalóság emberi értelemmel fölfoghatatlan és befogadhatatlan titkának megoldására. Pontosan úgy van, ahogy Ön mondja: az emberi személy egyszeri és megismételhetetlen. A lélek elválaszthatatlan ettől a személytől. Nem úgy veszi magára a testet, mint egy ruhát, hanem az is teljesen személyiségéhez tartozó sajátja. A Teremtő a semmiből létbe hívott minket, hogy egy vég nélküli örökkévalóságon át szerethessen. Ezt még elhinni is nehéz, nem hogy értelemmel fölfogni, de a kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy így van.


Tisztelt Lelkiatya,
Egy uj masik bermaanyat szeretnek.
lehet e masikat valasztani?
Hogy ne csak szenvedes es a nulla legyen. Vagy marad a nulla kapcsokatom a bermaanyammal.

Csak akkor mire jo egy bermaanya ha az embernek meg az sincs hiaba van amugy?
Mint kapcsolat nincs.

Nehezen tudom elképzelni a bérmaanya lecserélésének indokoltságát. Édesanyával, keresztanyával sem szoktuk. Ha megromlott a viszony vagy netán soha nem is volt jó, és vágyik arra, hogy legyen olyan személy, aki komolyan veszi ezt a feladatát, aki törődik Önnel, akkor is inkább azt javaslom, hogy Ön továbbra is tekintse a valódi bérmaanyát annak, tehát, például imádkozzék érte, ugyanakkor megkérhet valakit, hogy vállalja át azt a felelősséget, amelyet - ezek szerint - a bérmaanyja nem teljesít. Elsősorban ezt a viszont imádkozást, illetve azokat a lelki beszélgetéseket, amelyek jó esetben egy bérmaszülői kapcsolatban elvárhatók lennének. Különösen is fontos, hogy az ilyen személycserét ne bosszúérzet vezérelje. Ha lelki igénye van más személlyel való kapcsolattartásra, ezt megteheti ezzel a kéréssel, nem kell cserére gondolnia.


Dicsértessék

Kedves Lelkiatya, a torkosság bűn, az tény. Olvastam egy (nihil obstadt) kinyilatkozást: Jézus benső élete (metropolita.hu), ahol ugyan erről beszél Jézus: a Mennyei Atyát sokan sértik meg evvel.
Persze, velem is volt, hogy túl sok sütit/édességet/chipset stb. ettem, ittam mértéketenül. Pár hete azonban már egy szelet csokit se merek enni, vagy a napokban kaptam keresztmamámtl finom habos-almás pitét se merem enni (szüleim eszik helyettem is) mert megszólal egy hang bennem, hogy bűnt követek el, és nem bocsájta meg Isten, a zöld teával is felhagytam, pedig azt liter számra tudom inni ebben a melegben, ( a vizet nagyon nehezen erőltetem le a torkomon, hogy meglegyen a napi2liter), vagy akár inkább éhesen kelek fel az asztalról, de ink nem eszem több vacsorát, nehogy megbántsam Istent.
Persze ezek mind meglátszanak rajtam, és már kezdek nagyon fogyni. Akárányszor valami "finomság" fele közelítek megszólal bennem a hang, és inkább sóvárogva nézem.
Mit javasol?
Válaszáért áldja meg az Isten!

Nem, ez egy teljesen téves hang. Egészen bizonyosan nem a Jóistentől jön. Túl sok ilyen jellegű intelmet olvasott, és kicsit félreértette ezeket. A Teremtő Isten pontosan azért alkotta finomra az ételeket, hogy ezekkel nekünk örömet szerezzen. Gondolja csak meg, mi egyéb értelme van ezeknek a finomságoknak! Egy éhes embernek még egy szelet kenyeret is jól esik megenni, finomnak tartja. A fűszereket is a Teremtő találta ki, mi meg szépen lassan fölfedeztük és használjuk. Persze, túlzásba nem szabad vinni, mint ahogyan semmit sem szabad túlzásba vinni. Attól óvakodni kell, hogy túl sok sütit egyen az ember, mert elrontja a gyomrát. Balgaság volna. Attól is óvakodni kell, hogy például túl sok alkoholt igyon, mert elveszi az eszét. Még nagyobb balgaság! De vizet, teát, egyéb egészséges folyadékot nyugodtan igyon, éppen annyit, amennyi jól esik, hiszen ez a jóleső érzés nem más, mint a szervezet visszajelzése, hogy éppen mire van szükség odabent. Amikor valami finomat eszik, adjon hálát a Jóistennek, hogy kitalálta ezt a finomságot, és Önnek adta.


Kedves Lelkiatya!
Nemsokára épp aktualitása van az ifjúsági zarándoklatnak. Hosszú évek óta minden nyáron szerepel a programomban,idén azonban kihagyni készülök. Több ismerőstől hallottam, hogy nem mennek ők sem. Az ok pedig, hogy nagyon felhígult túlságoasn is fiatalokkal a társaság, akik nem veszik komolyan az egészet. 3-4 éve így van ez már.Gimnazisták, van, aki 16 sincs, pedig az a korhatár tudtommal. Mikor mi anno elkezdtük,volt 1-2 gimis,javarészt egyetemisták, főiskolások,dolgozó fiatalok jártak a zarándoklatra. Most belőlük van a kevesebb. Erre nem lehetne valami megoldást találni? lehetne mondjuk két zarándoklat: egyik 25 alatt,másik 25-felfelé. Nem tartom magam azért mégolyan öregnek,hogy ne vehessek részt egy ilyen programon,de közös témám egy gimissel biztos,hogy nincs. S nagyon azt látom,hogy az előadások, programok is mind rájuk vannak szabva. Nincs ezzel gond,de akkor találjanak valamilyen alternatívát a kicsivel idősebbeknek is. Amúgy is véleményem-és nem csak az enyém szerint- az egyházunk elhanyagolja a mi korosztályunkat. Van kicsiknek,ifjúknak, öregeknek mindenféle klub,találkozó, de nekünk, akiket leginkább nyomasztanak a világ gondjai-munka, munkatársak,megélhetés, házasság, rólunk elfeledkeznek. Van esély,hogy helyreálljon az egyensúly?
5

Bizonyára van igazság abban, amit ír. Bár, nem kizárt, hogy néhány évvel korábban még Ön is a fiatalabb korosztályba tartozása miatt élvezte jobban az ifizarándoklatot. Ám mindig vannak az idősebb korosztályból is, akik szívesen osztoznak a fiatalok dolgaiban. Nyilván nekik más az érdeklődésük, de ha többen is részt vesznek rajta, akkor még könnyebben megtalálják egymást, segíthetik egymás zarándoklatát.
Abban is igaza van, hogy nincs elegendő lehetőségük a fiataloknak, hogy az Egyház életébe bekapcsolódjanak. Többet kellene tennünk értük. Ám ismerem az atyák panaszát is, hogy nagyon nehezen megszólíthatók, nehezen lelkesíthetők a mai fiatalok. Hátha eljut a döntéshozókhoz ez a kívánalom is. Ugyanakkor mindig az egyéntől függ leginkább, hogy mennyire tud bekapcsolódni abba, amit kínál az Egyház.


Kedves Lelkiatya!

Régóta olvasgatom mások kérdéseit és válaszokat.
Szeretnék valamit kérdezni, de nem szeretném hogy kérdésem és válasza megjelenjen a honlapon. Ezért amennyiben nem gond inkább az email címére írnék.

Köszönettel: Erika

Kedves Erika!
Ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre ír, akkor tudok Önnek úgy válaszolni a kérdésére, hogy azt más nem olvassa.


Kedves Lelkiatya! Van egy dal, amit nagyon kedvelek a szentmisék alatt. Az áldozásnál énekeljük, és van benne valami ilyesmi rész: "merjünk téged Mennyei Atyánknak nevezni és mondani". Nagyon hálás lennék, ha az Atya adna valami támpontot, hogy hogyan tudnám megtalálni. Előre is köszöni csíkszeredai hittestvére! Dicsértessék!

A görögkatolikus Szent Liturgiában a Miatyánk előtt a pap, érdekes módon, az Istenhez szóló kéréssel szólítja föl a híveket az imádságra. Ez a kérés hangzik így: És méltass minket, Urunk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk téged, Mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani:
Miatyánk...


Tisztelt Lelkiatya!
Az a fontos kérdésem, hogy én nagyon szeretnék Istennel jó kapcsolatba lépni, csak azt mondják, hogy szégyellem őt. De nem szégyellem, csak nem merem elmondani másnak. Kérem segítsen, hogy hogyan tudjam ezt kiverni a fejemből?
Köszönöm szépen a válaszát és megértését!
Lilla

Kedves Lilla!
Azt hiszem, nem tudja megúszni azt, hogy erről valakivel beszélgessen. Még az sem baj, ha nem fölszentelt pap, de valaki, akiben Ön megbízik. Bátran mondja el neki, hogy Ön mennyire szereti az Urat, hogy mennyire fontos Önnek, hogy Isten is szereti Önt, hogy ez boldoggá teszi. Beszéljen neki arról, hogy mi mindent szeretne elmondani az Istennek. Persze, nem is kell föltétlen mindet, de egy kicsit erről beszélnie kell szóban, emberi módon, hogy ez a furcsa gát Önben fölszakadjon. Utána könnyebb lesz megtennie, amit már egyszer valakinek ezen az oldalon javasoltam. Este a szobájában gyújtson meg egy gyertyát, lehetőleg tegyen ki egy ikont, egy szentképet. Majd csöndesen, de azért hallható hangon szólítsa meg a Jóistent: Istenem! Tudom, hogy itt vagy, tudom, hogy hallasz. Köszönöm, hogy meghallgatsz. Kérlek, segíts...


Azt szeretném megkérdezni, hogy mit jelent egy egyszerű ember számára: "Megújítani mindent Krisztusban!"

Egy másik kérdezőnek az imént szóltam arról, mennyire állhatatlan az ember. A megújulásra való törekvés pedig nem más, mint ennek a szomorú ténynek a tudatosítása, ugyanakkor annak fölismerése, hogy ez nem akadályoz meg bennünket az előrehaladásban. Mindig meg tud újulni az ember. Mindig tud új erőre kapni. Ez nagyon fontos: MINDIG! Nem fogy el az ember ereje SOHASEM! Csak meg kell találni a módját, hogy Istenből merítkezzünk. Egyedül Krisztusban lehetséges ez a megújulás, nem a magunk erejéből. De ha kérjük, Ő mindig segít, mindig új erőt ad. Tehát ez a mindent megújítás nem csak egyszeri cselekvés, hanem életmód: állandó törekvés, vagy inkább lélekállapot: megrendíthetetlen bizalom, hogy velünk van Krisztus, nem hagy magunkra sohasem.


tisztelt lelki atya 36 éves vagyok tartós beteg tegnap még úgy éreztem egész világgal egy vagyok és bárkin segíteni tudok ma meg iszonyú boldogtalanságot érkeztem kérem válaszoljon sürgőse n

Nem tudom, az okozta-e ezt a fordulatot, hogy megtudta ezt a betegségét, vagy már hosszabb ideje hordozza ezt a betegséget, s ebben az állapotában van hol jobban, hol rosszabbul. Bárhogy is van, azt azért mindnyájan tapasztaljuk, hogy a lelkünk változékony. Ilyen az ember. Még néhány tized hőemelkedés is teljesen meg tudja változtatni a kedvünket, munkaképességünket. Éppen ezért nem érdemes nagy jelentőséget tulajdonítani annak, hogy éppen milyen a hangulatom. Ráadásul sokszor időjárásfüggő. Nem baj. Csak a tetteimet tartsam kézben, s még inkább a gondolataimat (ez jóval nehezebb, de törekedni kell rá). Ha rám tör a rosszkedv, attól még igyekezzem mindent a legjobban végezni, másoknak leginkább segíteni. Ha meg kicsattanok a jókedvtől, attól se szálljak el túlságosan, hiszen - mint Petőfi egy tréfás versében fogalmazza: kedved majd követendi gyász.
Szenved valaki közületek? Imádkozzék! Jókedve van? Énekeljen zsoltárt! (Jak 5,13)


Kedves Lelkiatya!
Enikő vagyok. Soha nem éreztem ennyi fájdalmat, mint az elmúlt években. Sokat olvastam válaszát. Azt hittem bántani fog levelemért, ezért sokáig nem néztem meg. Örülök, hogy mégis megtettem.
Enikő

Kedves Enikő!
Remélem, észrevette azt is, hogy többen is fölajánlották, hogy imádkoznak Önért. Ha mi, emberek - még ismeretlenül is - szívünkön viseljük a másik ember terhét, akkor mennyivel inkább Mennyei Atyánk, aki igazán ismer bennünket, jobban, mint mi saját magunkat, tekint ránk megértő szeretettel. Tudnia kell, tehát, hogy az Isten egyáltalán nem haragszik, sőt, nagy erővel szeretne segíteni is az Ön életén.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni hogy kell érteni azt a mondatot amit Jézus mondott? "Megnyerni a világot és elveszíteni a lelked"

B.M.

Több helyen is szerepel, nem is mindig azonos megfogalmazással.
Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. (Lk 17,33; Lk 9,24)
Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. (Mk 8,35)
Szent Benedek úgy fogalmaz a Regulában, hogy semmit ne tegyünk Krisztus szeretete elé, vagyis semmit ne szeressünk jobban, mint Krisztust. Se ételt, se ruhát, se vagyont, de még személyeket se (Mt 10,37). Ha valaki a világot megnyeri, vagyis a világ szemében gyarapodik (anyagi javakban, hatalomban), lehet, hogy a lelke súlyos kárt vall, vagyis a kárhozatra jut. Ez csakis akkor következhet be, ha ez a világ szemében való gyarapodás az Istentől eltávolítja. Sajnos, erre igen nagy a veszély, ezért jobb nem a világ szerinti gyarapodásra törekedni, hogy a lelkünk el ne vesszen, hanem a lélek szerintire.


Tisztelt Lelkiatya!

Két fiatal néhány éve együtt él. Az egyik fél elvált,de annak idején egyházi házasságot kötött, a másik fél szabad állapotú.
A szabad állapotú szeretne megkeresztelkedni,elsőáldozó lenni és bérmálkozni.
1.Kérdésem, hogy ez lehetséges-e?
2.Kérdésem hol tudnék utánanézni az egyházi házasság érvénytelenítési feltételeinek?
Előre is köszönöm válaszát.

Örömmel ajánlom magam is, hogy a szabad állapotú személy keresztelkedjék meg. Ennek érdekében egy kb. egy éves fölkészülésen kell részt vennie. Ennek során nagyon sok mindent megtanulhat, megérthet. Eközben még sokat alakul a gondolkodása, amely segíti, hogy minél tudatosabban vállalja a keresztény életet.
Tény, hogy ezzel egy időben érdemes elkezdeni a másik fél házassági érvényességének vizsgálatát is. Csak akkor házasodhatnak össze - amely később feltétele lesz az együttélésüknek - ha az Egyház kimondta az érvénytelenséget. Ezt az érintett (legközelebbi) parókusnál (plébánosnál) érdemes kezdeményezni, aki személyesen elmondja, hogy milyen körülmények között lehetséges ez az érvénytelenítés. Ugyanez a parókus (vagy plébános) atya fogja elmondani a keresztelkedés feltételeit is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya,

nekem csak egy észrevételem lenne az alábbi két rendezvénnyel kapcsolatban:
Család - Csoda
Görkapocs

A családommal részt vettünk mindkét eseményen, és azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés papcsaláddal találkoztam - tisztelet a kivételnek. Például a Görkapocs - on egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány családos atya volt jelen...
A vecsernyén már nem tudtunk részt venni, remélem ott már többen voltak. Részletezni nem szeretném, hogy ez szerintem milyen következményekkel járhat, hogy mutassunk így példát...

Tisztelettel,
István

Nekem a cipőmet is le kellett volna vennem, hogy megszámoljam, hány pap vett részt a Görkapocs fesztiválon. Volt, aki a családjával, volt, aki anélkül volt jelen és kapcsolódott bele vagy az ünneplésbe vagy a szolgálatba. A Család-csodán valóban, én is úgy láttam, kicsit kevesebben voltak ott, ám annál több paptestvért láttam a két napos nagy búcsún gyóntatni. Persze, mindig lehet mondani, hogy lehettünk volna még többen. Örüljünk annak, ami van, s nem érdemes keseregni azon, ami nincs. Abban igaza van Önnek, hogy a papok példát kell, hogy mutassanak a keresztény értékek megélésében.



Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya,
olvastam Smith Wigglesworth életéről részleteket ,szeretnék még olvasni róla,de előbb szeretném tudni,hogy a katolikus egyház mit tart róla?

Köszönöm szépen :)

Nem tudok arról, hogy a Katolikus Egyház hivatalosan nyilatkozott volna valamikor Smith Wigglesworth megítélése kapcsán. Minden bizonnyal karizmatikus ember volt, aki nagy hittel követte Jézust, prédikációira sokan megtértek és a beszámolók alapján sok beteget is meggyógyított. Sőt, halottföltámasztásokat is tulajdonítanak neki. Mindez nekem, egyszerű papnak már túlzásnak tűnik, nehéz megítélni másfél száz év távlatából, hogy mi hiteles az életrajzi adatokból, s mi az, amit később toldottak hozzá. Nyugodtan olvasson róla többet is, ha szeretne. Ha pedig, netán a katolikus egyházat vagy hitet becsmérlő részeket találna, ne botránkozzék meg azokon sem. Át kell futni gyorsan rajta és a lényeget, az igazi tanítást érdemes kiszűrni belőle.


Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni,hogy mi a véleménye A Gyűrűk ura,Harry Potter típusú könyvekről. Egy ismerősömtől kölcsön kaptam ezeket a könyveket,hozzáteszem,hogy ők is vallásosak és szerintük nincs benne semmi rossz tanítás,csak mesék.
Viszont a szüleim kiakadtak,mert mindkettőt újhullámos könyvnek tartják.
Már nem vagyok gyerek. Szerintem ha beleolvasnék,el tudnám dönteni,hogy a történet mögött milyen tanítás áll.
Most nem tudom,mihez kezdjek.
Juli

Kedves Juli!
Én csak a Gyűrűk urát olvastam. Nagyon izgalmasnak és értéket hordozónak találtam. Úgy tudom, a Harry Potter már valóban sok mágikus elemet kever a történetébe. Én is úgy gondolom, hogy, ha Ön felnőtt ember, akkor el tudja dönteni, hogy érdemes-e tovább olvasni vagy sem. Ha csak mesének tekinti, nem hiszem, hogy bármilyen formában is kárt tenne az Ön lelkében.


Kedves Lelkiatya!
Egy tapasztalatomat szeretném megosztani.A családunk tizenöt évvel le volt maradva az egyházközségi járulékkal.Fizettek bele időnként,mikor valami okból kifolyólag rendezni kellett, de az elmaradt tartozásokat nem rendezték. Elmentem rendezni az egyházközségi járulékot a plébánoshoz. Kértem, nézze át a könyvecskét, mert nem tudom értelmezni ami bele van írva. Ekkor derült ki, hogy az elmaradás tizenöt év.A plébános ...
...de a püspökatya az egyházközségünkben kiadott egy rendeletet,aminek értelmében akik kb. tíz évvel le vannak maradva,azok egy fix összeget kell, hogy fizessenek, ami jóval kevesebb mintha rendszeresen fizették volna. A plébános egyébként anyagias, ezt sokan fel is róják.
...Indíttatást éreztem rá már egy ideje, hogy megtegyem, meg most volt is rá lehetőségem, anyagi keretem. A Jó Istennek tettem az egészet, ezért nem is bánt annyira amiket végig kellett hallgatnom, de ez nem egy szép viselkedésmód egy egyházi személy részéről, az ilyen viselkedésmód sokakban csalódást okoz, ezt mások elmondása alapján állítom. Önnek mi a véleménye a helyzetről?

Kérdezi a véleményemet erről a helyzetről. Azt hiszem, nagyjából ugyanaz, mint Önnek. Nem volna szabad, hogy ilyen dolgok megtörténjenek. Sohasem tudom megérteni az anyagias papot. Igaz, Jézus beszélt a béresekről, akiknek a nyáj nem a sajátja, hanem bérért vigyáz csak rá. Azt nagyra értékelem a beszámolójában (mint látja, bizonyos részeket kihagytam, mert nem szeretném közzétenni az egész történetet), hogy nem haraggal, csupán csöndes méltatlankodással tekint erre a dologra. Az is teljesen helyénvaló, hogy szeretné rendezni a szülei elmaradt tartozásait. Ez nem azért fontos, hogy meglegyen az egyháznak a pénze, hanem, hogy a szülei esetleges mulasztását jó szándékkal helyére tegye. Az egyház mi magunk vagyunk, beleértve minden hívőt. Azért fontos mégis valamelyest rendezni az egyházi tartozásunkat, mert ezzel más közösségbeli testvérünk felé is tartozunk. Van, aki rendszeresen fizet, s van, aki nem rendszeresen, vagy egyáltalán nem fizet. Ilyenkor feszültség is lehet közöttük, hogy akkor ki mire tarthat igényt utána az egyházban. Ez, persze, mindenképpen rossz fölfogás, mert az Egyház nem szolgáltató vállalat, hanem Isten erejének és szeretetének a közvetítője. No, éppen ezért különösen is súlyos, ha egy pap nem ezt a megértő és elfogadó szeretetet adja, kivált, ha ezt a gyász helyzetében teszi. Ha ilyet tapasztalunk, azt javaslom, imádkozzunk az atyáért, hogy bocsásson meg neki a Jóisten, és az atya bűne ne akadályozza az Ő kegyelmének továbbadását.


Kedves Lelkiatya!

"Ugye mindenkinek megvan a társa az életben? Egy személy, akit az Isten neki rendelt." - írta az egyik kérdező. Valóban van ilyen személy, akit az Isten, mint társat, egy másik személyhez rendel?

Ez mégsem ennyire egyszerű. Az Úr nekünk is teljes szabadságot ad ebben a választásban. Ha csupán az előre megrajzolt útvonalon kellene haladnunk, akkor csak olyanok lennénk, mint a bábuk egy társasjátékban. Az a társasjáték, amelyre az Úr hívott meg bennünket, mi résztvevők vagyunk, nem bábuk. Sok múlik rajtunk. Más az Úr mindentudása, mellyel előre látja, hogy mi fog velünk történni, s más az Ő mindenhatósága, amelyet azonban az irántunk való szeretetből és tiszteletből - mondhatjuk így - visszafog, hogy ne csorbuljon a mi szabadságunk. Ha tetszik egy személy, akkor Ő szívesen rábólint, hogy akkor legyen ő, megáldja a kapcsolatunkat. Ekkor őbenne lehet fölismerni az Isten nekünk szánt ajándékát. Érdemes keresni és Istentől kérni, hogy segítsen megtalálni azt, akire Ő is rá tud bólintani, akit Ő is szívesen megáld.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint imádsággal lehet-e a mások tetteit vagy elhatározásait befolyásolni? Ér-e valamit a sok imádságom, hogy valaki megmásítsa akaratát? Lehet-e egyáltalán másért imádkozni? Vagy csak magunkért?
Köszönöm a választ.

Lehet imádkozni másokért is és önmagunkért is. Az nem volna helyes célkitűzés, hogy a másik azt csinálja, amit én szeretnék. Még ha még olyan magasztos cél is vezetne ebben, vélvén, hogy én jobban tudom, mire van neki szüksége. Ha azt látom, hogy valaki nem helyes úton jár, akkor mindenképpen imádkozzam érte, erre a Szentírás is buzdít (1Jn 5,16). Elsősorban a bűnei bocsánatáért imádkozzam, és azért, hogy az Úr segítsen neki megtalálni a helyes cselekvést - még ha az nem is egyezik azzal, amit én gondolok.
Igen, az imádságunkkal nagyon sok dolgot el tudunk érni, a másik ember megváltozását is, de ehhez nagy hit kell. Ennek a nagy hitnek, Istenre hagyatkozásnak a kifejeződése az is, hogy úgy imádkozunk, ahogyan Jézus: Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied (Lk 22,42).


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
2 kérdésem lenne. Az egyik az hogyrómai katolikus vagyok és átszeretnék keresztkelkedni görögre. És elinditottuk csak azt nem tudom hogy kell e fizetni érte vagy a szülöi kérvénybe minnek kell szetepelni.
A másik kérdésem az hogy görög katolikus pap szeretnék lenni. És hogy melyik gimnáziumot ajánlja. A hajdúdorogit vagy a miskolci jezsuita gimnáziumot!
Feltétlenül várom válaszát!
Bálint

Átkeresztelkedésre sem mód sem szükség nincsen. Aki egyszer megkeresztelkedett, az már eltörölhetetlen jegy, mely örök életre szól. Persze, csak a szóhasználatot kell kiigazítani: amire Ön készül, az rítusváltás, amelyhez a két érintett püspök hozzájárulása szükséges.
Ha a görög rítusban szeretne elmélyülni, akkor mindenképpen a hajdúdorogi gimnáziumot vagy szakközépiskolát javaslom annak kollégiumával együtt. Ott az iskolai és kollégiumi élet nagyban segíti és erősíti az ott tanuló diákok lelki életét és görögkatolikus öntudatát.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy másik oldalon olvastam Barsi Balázs atya válaszát az "örök kárhozattal" kapcsolatban. Az alapján nem létezik a pokol, hanem az a jónak az elutasítása, az Isten nélküli élet.
Továbbá azok, akik meg vannak keresztelve, "predesztinálva vannak" a mennyországra, amennyiben tudatos döntés áll mögötte. Tehát ha én felnőttként, belső indíttatásból kértem és vehettem fel a szentségeket felnőttként, és ez a belső indíttatás azóta sem változott, akkor a mennyországra vagyok "predesztinálva"?

Alább idézem az eredeti kérdést és az arra írt választ:
Az alább olvasható válasz megegyezik a Római Katolikus Egyház tanításaival, álláspontjával?

"Kérdés:

Miért van az, hogy valaki, aki a földi életben bűnt követ el, örök kárhozattal fizet érte? Hogyan egyeztethető ez össze Isten szeretetével?

Balázs atya válasza:

Egyetlen bűn sincs, amiért Isten kárhozattal büntetne. Le kell számolni azzal a középkori elképzeléssel, hogy Isten kétfajta örökkévalóságot teremtett: a jóknak a mennyországot, ahol minden szép és jó, a rosszaknak pedig a poklot, ami egy nagy kínzókamra, s mi egy életen át retteghetünk amiatt, hogy vajon melyikbe is fogunk kerülni. A megkeresztelt ember predesztinálva van az üdvösségre, de reális választása ennek az üdvösségnek a tudatos elutasítása, eljátszása. Isten nem teremtett poklot; az a szabad akarattal rendelkező teremtmény: az angyal és az ember szabad választása, az Isten nélküli élet folytatása egy örökkévalóságon át. A kárhozat a bűnben való tudatos és szándékos megmaradás, vagyis a bűnbánat teljes hiánya. És mivel nem tudjuk, hogy akár élete utolsó perceiben valaki megbánta-e a bűneit vagy sem, az Egyház senkiről sem állítja, hogy elkárhozott (ellenben a szentekről kijelenti, hogy biztosan üdvözültek.)

Ebben a földi életben – látszólag – ellehetünk Isten nélkül: testi-szellemi funkcióink, ösztönvilágunk, akaratunk, értelmünk és érzelmeink működnek az Isten-kérdés kikapcsolásával is (más kérdés, hogy milyen szinten!), eszünk-iszunk, nősülünk és férjhez megyünk, mint Noé napjaiban. Az örök életben azonban ez nem megy tovább, mert a túlvilág nem folytatása a földi életnek. Az a túlvilág, ami ennek a földi életnek lenne a folytatása, félelmetes és elviselhetetlen lenne, maga a pokol. (Sokan így képzelik a mennyországot, és ezért nem is kérnek belőle.) A menny minőségileg más, mint a földi fizikai-biológiai-pszichológiai élet, tökéletesen más dimenzió, mely a keresztséggel már itt a földön kezdetét veszi lelkünkben. Isten maga a túlvilágunk, mert annyira szeret minket, hogy önmagát jelölte ki az emberi élet céljául. Ez a mennyország lényege, s ha valaki ezt elutasítja itt a földön, az nem is részesülhet benne földi élete után."

Útmutató válaszát köszönöm szépen!

Ezeken a címeken találhat szövegeket segíthetnek a rózsafüzér jobb megértésében:
http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=41
http://www.katolikus-honlap.hu/0707/ave.htm
http://www.depositum.hu/rozsafuzer.html
http://szuzmaria.blog.hu/2012/02/25/a_rozsafuzer_tortenete

Barsi Balázs atya tanítása, természetesen, teljesen megegyezik a katolikus egyház tanításával. Amit itt a mennyországról leír, az teljesen hiteles. Ügyelni kell azonban, hogy amit mond, az a szöveg teljes összefüggésében értelmezendő. Hiszen, valóban azt írja, hogy a megkeresztelt predestinálva van az üdvösségre, de nyomban hozzáteszi, hogy ugyanakkor reális választása van abban, hogy ezt az üdvösséget tudatosan elutasítsa, eljátssza. A döntés, tehát a mi kezünkben van. A döntés alapvetően nem arra vonatkozik, hogy elég sok jót tettem-e annak érdekében, hogy bejuthatok-e a mennybe, hanem, hogy Istent választom-e életem céljául. Ha igen, akkor jó reményem van arra, hogy az utolsó döntéskor is, amikor megkérdezi az Úr, hogy Vele akarok-e élni az örökkévalóságban vagy nem, nos, remélhetem, hogy a lelkem akkor végérvényes igent fog mondani Őrá. A pokol pedig olyan értelemben nem létezik, hogy az nem egy megfogható valóság, hely, ahová kerülnek a kárhozottak. A kárhozottak - ha lehetne erről így beszélni - ugyanott vannak, mint az üdvözültek, az Isten a közelébe engedné őket is, de ők esztelenségükben elutasítják ezt a szeretetet. Ez a kárhozat. Ez az, amit már itt a földön is meg lehet tapasztalni, ha valaki szeretet nélkül, csak a saját önzésében él és elutasítja, észre sem veszi mások szeretetét. Miként a mennyország is kicsit megtapasztalható ott, ahol az emberek között önzetlen tiszta szeretet uralkodik.


A lelkiatyának mi a véleménye az életgyónásról?
Azt a bűnt, amit én már megbántam és meggyóntam, azt nem "elfelejtette" az Isten? Ha pedig így van, akkor mi szükség van mégegyszer meggyónni ezt, amikor a feloldozás már megtörtént! Vagy valójában ez nem gyónás, hanem egy nagy lelkibeszélgetés??
Köszönöm a válaszát!

Valójában inkább lehet nagy, átfogó lelki beszélgetésnek tekinteni, hiszen azokat szedi össze az ember, amiket már korábbi gyónásai során meggyónt. Mégsem fölösleges jámborság ez csupán. Nagy életfordulók vagy más jelentős események előtt nagyon is hasznos lelki cselekedet az életgyónás. Az ember igyekszik egész életét áttekinteni, s ilyenkor a nagy összefüggéseket is jobban észreveszi, átlátja. Mindezt pedig a bűnbánat lelkületével, mivel szeretne újra bocsánatot kérni mindenért, amit élete során vétett.


Dicsértessék!

Elnézést, a legutóbbi irásomból mihagytam egy kérdést ( én vagyok a Szent Rita rószás) hogy már hónapok óta rettegésben élek, egy bizonyos MDM , ún. Nagyfigyelmeztetés "próféciáji miatt": engem nagyon megrémítenek ezek a dolgok, ráadásul kiderült hogy ezek nem igazak, vagy nem is értem, de olvastam hogy Egyházi tiltás alatt van már, és a MDM követőit automaikus kiközsítik(http://www.karizmatikus.hu/tevtanitasok.html?id=2953:isteni-irgalmassag-maria-mdm-es-koevetinek-automatikus-kikoezoesitese&task=edit&ret=aHR0cDovL3d3dy5rYXJpem1hdGlrdXMuaHUv) Ez még jobban megrémít, mert akárhogy is próbálok, nem bírok szabadulni attól, hogy ezek a jósaltok igazak, pedig tudom, hogy az Egyházat a Szentlélek vezeti, és a Szentlélek tévedhetetlen, és volt hogy a (mostani) pápánkat nem éppen jószínben képzeltem el. Pedig a vak is látja, hogy milyen jó ember.Nagyon félek, hogy engem is kiközösítenek, és nem bocsátjanak meg. Meg van egy másik oldal, Jézusüzenetei.hu de az is elég ijesztő. leglább is engem sokszor kergetett görcsös sírásba azt amit "Jézus üzent". (http://jezusuzenete.hu/) pl. a fenevad előtti leborulások meg ahogy hamarosan katazstrófák lesznek...
NAgyon félek már, könyörgöm segítsen, mi az Egyház álláspontja ezekről?!

Annyi bizonyos, hogy félni semmi oka nincsen. Hogy mi készül Európában és a világban, azt nem tudjuk. Ez a mostani széles körű erkölcstelenség, amely az un. fejlett országokban dühöng, valóban magával rántja előbb vagy utóbb a teljes romlást. Hogy ez hogyan, s mikor következik be, nem tudjuk. Valójában már most büntetését éli, aki istentelenül él és ráadásul ezt hirdeti, sőt, másokra kényszeríti, mert hiszen az ilyen emberek, szegények, távol élnek a boldogságtól. De félelemre semmi ok nincsen. Az fél, aki nem szereti Istent, aki nem bízik benne. Minden az Isten kezében van. Ha megengedi a romlást, netán a háborút, akkor abban kell majd helytállnunk, ennyi az egész. De ez most még nincsen itt, nem kell riadoznunk.
Az un. nagy figyelmeztetés csak ijesztgetés volt, semmi köze nincsen Isten kinyilatkoztatásához. Hasonlót mondhatok el jezusuzenete híreiről is. Ne is törődjön ezekkel, hisz láthatóan nem segítik a lelki életét, hanem nyomorítják a lelkét. Másra nem is jó. Felejtse el ezeket! Inkább olvasson a Szentírásból és vegyen részt szent misén.


Kedves Lelkiatya!

Ha megengedi több kérdéssel is fordulnék Önhöz: van egy felszentelt Szent Rita rózsám, aminek sikerült letörnöm a fejét, mert olyan szomorúan lógatta a fejét, de amikor megpróbáltam, h ogy ne lefelé lógassa, mivel elég régi, kiszáradt, eltörtem. Nagyon baj csináltam, szentség törés?
Az ágyamon ülve szívesen imádkozom, mint térdepelve az ágy mellet: pár perc után pedig már kínlódva mondom pl. az esti imát, míg ha ülök, akár félórát/órát is szívesen, örömmel mondom. Nagy baj ez?

Nem ez nem szentségtörés. Nyilván jó szándékkal próbált igazítani rajta. Vagy, ha csak véletlen történt is, még csak nem is bűn, nem hogy nem szentségtörés.
Úgy imádkozzék, ahogyan szívesen teszi. Néha lehet térdelve is, még ha kényelmetlen is, de aztán, ha elfáradt, nyugodtan folytathatja az ágyon. A Jóistennek éppen olyan kedves úgy is.


Felajánlottam a szentmisémet Enikőért ma.Teszem továbbra is.

Köszönjük. Isten áldja!


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelki atya!

Szeretném megkérdezni hogy a szeptember elejei búcsúk rendje miképpen is alakul majd. Most a szeptemberi "A Kegykép hazahozatalának emléknapja
A csodálatos könnyeket őrző kendő elővétele, és Kisboldogasszony-napi búcsú"-ra gondolok konkrétan. Itt a honlapon és Máriapócson is az van kiírva az "MÁRIAPÓCSI BÚCSÚK ÉS ZARÁNDOKLATOK RENDJE 2015-BEN" hogy
Szeptember 5. A Kegykép hazahozatalának emléknapja
A csodálatos könnyeket őrző kendő elővétele
Szeptember 12 -13. Kisboldogasszony-napi búcsú
De az " Eseménynaptár"-ban;
2015. szeptember 5. A Kegykép hazahozatalának emléknapja
(A csodálatos könnyeket letörlő kendő ünnepélyes érintése)
2015. szeptember 5. - 6. Kisboldogasszony - napi búcsú , kútszentelés.

Ezeket az időpontokat szeretném pontosan tudni. (S még talán azt hogy lesz e szervezett csoportos zarándoklat Hajdúdorogról vagy Debrecenből.)
Válaszát előre is köszönöm!


Köszönjük szépen a jelzést. Sajnos, valóban hiba csúszott a bejegyzésekbe. Ezúttal a Máriapócsi honlap tudja pontosabban. Tehát Kisboldogasszony búcsúja kútszenteléssel szeptember 12-13, Szent Kereszt búcsúja (Cigány-búcsú) pedig szeptember 19-20.
Hogy honnan melyik búcsúra szerveznek zarándoklatot, ezt az adott parókiákon kell megkérdezni.


Kedves Lelkiatya!

Fiatal korom ellenére sok nehéz dolgon mentem keresztül, és a velem egykorúakhoz képes több élettapasztalatra tettem szert. Arra gondoltam, hogy "N."-nek és az utolsó levélírónak is - aki a szüleivel nem ápol jó kapcsolatot - szívesen segítenék nekik akár levelezés formájában, akár a későbbiek folyamán személyes találkozón is. Arra kérném a Lelkiatyát, hogyha megkérdezné a 2 nehéz sorban élő embertársunkat, hogy kiadhatná-e nekem az e-mail címüket, amin keresztül fel tudnám venni velük a kapcsolatot, és megpróbálnék könnyíteni a keresztjükön.


Köszönettel:




Péter

Kedves Péter!
Sajnos, erre nincs lehetőségem. Pedig szívesen tenném. A hozzám beérkező kérdések címzettjeit nem ismerem, nem érkezik be ide a címük, csak a kérdést tartalmazó üzenet. De ha imádkozik értük, akiken, úgy gondolja, hogy különösen is tud segíteni, akkor a kegyelmi közvetítés nem marad el.
Ha most valaki mégis szívesen fölvenné Önnel a kapcsolatot hasonló kérdésekben, szívesen továbbítom a levelét, de ehhez az Ön címét is ismernem kellene.
Mindenesetre, kérem, hogy imádkozzék azokért a személyekért, akiknek a sorsa különösen is megérintette az Ön szívét.


Kedves lelkiatya!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a zsarolás az bűn?

Igen, az. Kerülni kell, senkivel nem szabad ilyen helyzetet teremteni. Persze, az is igaz, hogy nem ritkán úgy végez valaki lelki zsarolást, hogy nem is veszi észre. Ez esetben nem maga a tett a bűn, hanem az a lelki vakság, amely nem veszi észre a másik jogos igényét.
Anyagi értelemben azonban a zsarolásnak minden fajtája bűn. Én legalábbis nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy valaki úgy zsarolja meg a másikat anyagi dolgokban, hogy azzal ne akarna a másiknak rosszat, tehát nem tudatosan követné el az önző cselekedetet.
Megint más kérdés, hogy ha valaki velem szemben követi ezt el, akkor nem azt kell mérlegelnem, hogy ő bűnt követett el, hanem, hogy a kelepcéjéből kikerüljek, mégis úgy, hogy ne tekintsek rá gyűlölettel, hanem tudjak érte imádkozni.


Tisztelt Lelkiatya!

Romai katolikus vagyok. Azt szeretném kérdezni ha gyonás alatt a lelkiatya nem értette jol amit mondok, vagy esetleg nem hallotta jol amit én mondtam, ugy vettem észre pedig elég hangosan mondtam, és ezért lelkiismeret furdalásom van meg kell ismételnem a gyonást.

Előre is köszönöm válaszát

Nem szükséges újra gyónnia. A Jóisten mindent hallott, Ő az, aki megbocsát. Nyilván, az ilyen helyzeteket lehetőleg el kell kerülni, de mivel Ön igyekezett mindent elmondani, tehát szándékosan nem hagyott ki semmit, nem akart szándékosan semmit elrejteni, így ez a bűnbánat értékes és Istennek tetsző volt, amelyre Ő sietett hamar bocsánatával gyógyulást adni.


Dicsôség Jézus Krisztusnak!
Imádkozom Enikôért holnap az Isten Irgalmasság rózsafûzérét.Sándor

Köszönjük. Így legalább nem vagyok ebben egyedül.


Kedves lelkiatya!

Egyszer beszélgettem az egyik ismerősömmel, és szóba jött hogy nagyon elegem van abból hogy néha nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogy szeretném. Nekem azt mondta, hogy arany életem van, mert nekem megvan a nyelvvizsgám, befejeztem a főiskolát, annak ellenére, hogy anyukám egyedül nevel édesapám halála miatt engem és nővéremet nem nélkülözöm. Az ismerősöm cukorbeteg és még nincs meg rendesen a nyelvvizsgája meg még nem fejezte be a sulit.... Várom válaszát: Ági.

Kedves Ági!
Bármelyikünkkel megtörténhet, hogy úgy érzi, betelt a pohár. De ez csak egy rossz érzés, egy félreérzés, amely a felszínen van. Ezért is érzékeljük, nyilván, de éppen emiatt kell mindig a felszínről mélyebbre törekedni. Akár a dolgok értelmezésében, akár magunk lelkében. Rengeteg dolgot kaptunk, amelyet észre sem veszünk, következésképp meg sem köszönünk. Amikor úgy érzi, túl sok kudarc, bántás vagy más rossz éri, akkor kezdje el számba venni, hogy mi az, amije viszont van, amit meg kell köszönnie. Vagy inkább azt javaslom, ezt az ajándék-keresést ne csak akkor vegye elő, amikor összecsapnak a feje fölött a hullámok, hanem tegye rendszeressé a napi imaéletében. Minden napra jusson valami új, amit még nem köszönt meg. Ha elkezdi ezt a játékot, meglátja, 36500 nap sem lesz elegendő, hogy végigvegye, mi minden szépséggel ajándékozta meg Önt az Úr.


Kedves lelkiatya!
Már nem akarok élni!
Enikő

Ez az ördög játéka! Olyan tökélyre vitte a hazugságait, hogy már szinte észre sem vesszük. Ha valaki élet elleni gondolatokat sugall, akkor világos, hogy a halálunkat akarja. Nem szabad tehát belemenni a vele való játékba.
Gondolom, sok keserűség érte, Enikő, esetleg sok kudarc. Ezeket használja föl az ellenség, a látványukat fölnagyítja, és azt sugdossa, hogy már nincs is remény. Ez mind, mind hazugság. Higgye el!
Két alaptételről ne feledkezzék meg: Az Isten mindenható. Az Isten szereti Önt.
Márpedig, ha ez a kettő igaz (a sátán főként a második igazságot próbálja meg hazug tanácsaival kikezdeni!), akkor soha nincs veszve semmi remény. A mindenható Isten minden helyzetből ki tudja Önt emelni, csak a Vele való együttműködésen múlik, hogy ezt Ön is akarja.


Budapest Baross u. 6. szám alatt lakó M. M.... hova fizesse az egyházi hozzájárulást? Dicsőség!

Baross utca van a 3. és a 4. kerületben is. Ha az előbbi, akkor Budára, ha az utóbbi, akkor a Rózsák terére ajánlja hozzájárulását!


Kedves Lelkiatya!
A barátnőm görögkatolikus lelki vezetőt akar keresni Nyíregyházán? Hogy induljon el? Lelkiatya tud neki ajánlani valakit?
Előre is köszönöm!

A következőt javaslom. Kezdjen el rendszeresen gyónni a Szent Miklós székesegyházban. Ott nagyon sok pap gyóntat, különböző időpontokban. Nem biztos, hogy első találkozásra megtalálja, akit keres. Azért nem tudom megnevezni, hogy egyik vagy másik a jobb, mert kinek, kinek más személyiség tudhat jól segíteni. A gyakori gyónásokkal tesztelje az atyákat. Ha több atyánál is gyónt már, akkor el tudja dönteni, hogy melyikük áll lelkileg közelebb hozzá, s akkor kezdjen el ahhoz járni több alkalommal is. Jó, ha meg is mondja neki, hogy szeretne ezentúl rendszeres lelki tanácsokat kérni tőle. A többit pedig a Szentlélekre kell hagyni. Tökéletes lelkiatya nincsen, arra nem érdemes várni, de ha a Lélekre nyitott az illető, akkor egészen biztosan megtalálja azt az atyát, akire szívesen rábízza a lelke vezetését.


Kedves Lelkiatya! Egy katolikus közösségben összevitatkoztam az egyik hölggyel...

Meggyőződésem, hogy az illető társának nem lett volna szabad fölolvasnia az Ön levelét. Nem is értem, hogyan tehetett ilyet. Most azonban Önnek az a lelki feladata, hogy mindezt megértéssel, a másik ember gyöngeségének az elfogadásával fogadja. Nem az a feladata, hogy a saját igazát megvédje. Efelől nyugodt lehet, hogy ezt majd az Úr megteszi a megfelelő időben. Imádkozzék inkább ezért a társáért, az illető hölgyért és a többiekért is, hogy a gonosz ne férkőzhessék a közösségük soraiba. Ha Ön alázattal, elfogadással, az értük való imádsággal felel minderre, akkor nagyszerű győzelmet aratott. Ellenkező esetben azonban az ellenség érte el a célját és a békétlenség még hosszú időre megmarad.


Bűn-e,ha egy nős férfibe szerelmes vagyok,és ő is viszontszeret

Ha az illető férfi nem az Ön férje, akkor igen!
Óriási kísértés. Meneküljön ki belőle minél hamarabb! Ha hagyja ezt az érzést továbbra is uralkodni a lelkében, akkor előbb utóbb tönkre fogja tenni az Ön életét is, és másokét is. Ilyenkor tapsikol a sátán és ugrál örömében.


Kedves Lelkiatya!
Görög katolikusnak vagyok megkeresztelve, de sohasem jártam a templomban. Római katolikusként vettem fel a szentségeket, római katolikusként gyakorlom a vallásomat. Egyház adót kinek kellene fizetnem?

Bár jogilag a legközelebbi görögkatolikus parókiára kellene fizetnie, én mégis azt mondom, ott fizesse ezt meg, ahová lelkileg tartozik. Akkor jobban sajátjának érzi ezt az adományt.


Kedves Lelkiatya!
5 éves koromtól hiszem, hogy Isten létezik. De csak 4 éve járok templomba. Nagyon szeretem vallásomat és már a szentségeket is felvehetem, mert voltam katekéta.A lelkiatya, akitől tanultam nagy hatással volt rám. Mindig hozzáfordulhattam, ha gondom volt, ha kérdéseim voltak. Sajnos a katekizmus alatt a múltamban történt rossz dolgok (amikről soha nem volt alkalmam előtte beszélni), mintha újra felszínre törtek voltak. A jelen gondjai sem kiméltek.Sok volt a kettő és nem birtam tovább. Megakartam halni. Jártam pszichológushoz és a múltat sikerült letenni, a jelennel most birkozók. Nem akarom feladni.Van egy fiam és van férjem. Mindkettőjüket nagyon szeretem és tudom, hogy szükségük van rám. Nagyon sok szeretett és kitartás van mindkettőjükben. Nem akarom feladni, de néha megkísért, úgy érzem nem bírom tovább.Ilyenkor nem bírok felkelni az ágyból és órákig csak sírok. De érzem ugyanakkor, Isten jelenlétét is, hogy ott van és tovább segít. Betudnak gyógyulni a sebek?
Enikő

Kedves Enikő!
A sebek be tudnak gyógyulni, de meg is tudnak maradni. Nem az a fontos, hogy van-e seb, hogy heged-e már, hogy marad-e nyoma, avagy sem. Ezeket a tüneteket a pszichológusok gondozgatják. A hitünk arra tanít, arra világít rá, abban helyez el, hogy vagy vannak sebek vagy nincsenek: az Úr velünk van. Ez mindennél több. Néha szabad sírni. Ha ezt az Úrban teszi, akkor még a könnyeit is megszereti. Ez a legeslegfontosabb, hogy Őbenne bízzon. Annak a hazug gondolatnak, kísértő gondolati támadásnak ne higgyen, hogy itt már az Úr sem segít! Nyilván, a múltat érdemes teljesen föltárni - már amennyire ez emberileg lehetséges -, egy életgyónásban letenni mindent, elhallgatás nélkül, s úgy menni tovább. Utána pedig rendszeresen gyónni. Meggyónni azt is, hogy olykor úgy érzi, elhagyja az erő. Azért kell ezt is meggyónni, mert ez is a sátántól van, ez is kísértés. Még ha nem is akar beleegyezni, de a gondolatáig már eljutott. A szentgyónásban takarítsa ki még ezeket a gondolatokat is. A szentgyónásban kifejezi, hogy hisz az Úristen mindent megbocsátó, mindent gyógyító szeretetében. Ez vezesse az életében, és legyen türelemmel önmagával szemben is. Az Úr egy csapásra meg tud gyógyítani, de nekünk embereknek mégis szükségünk van időre, hogy a gyógyulás folyamatában egyre előbbre juthassunk.


Tisztelt lelkiatya,

Szabad-e egy római katolikusnak Szentségekhez járulnia egy görög katolikus templomban?

Köszönettel: Ervin

Igen, természetesen. Ennek semmi akadálya, hiszen ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk.


Tisztelt Lelkiatya!
Mi a különbség a gyónás menetében a görög és római rítus között? A görög katolikus gyónás esetében tényleg el kell mondani sz egész szöveget a gyónatatószékben "2. Szertartástól" az 50. zsoltáron át, és csak utána lehet a büneinket bevallani?


http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=hir&hir_id=1546

A lényegi elemek teljesen megegyeznek: előkészületi imádság, bűnbevallás (a legutolsó gyónás idejét említve), a pap szavai, útmutatásai és az elégtétel megfogalmazása, a gyónó bűnbánati imája, a föloldozás és az elbocsátó áldás. A honlapunkon megtalálható sok ima, még lehetne akár több is, de nagyon ritkán szoktuk ezeket mindet elmondani. Leginkább gyóntató paptól függ, hogy hogyan irányítja a szentgyónás menetét.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat