Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.82.42.214)


Mennyi hét meg három? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Szinte már 12 éve ülök együtt egy padba a legjobb barátommal. Mostanába egyre több feszültség van köztünk,és egyre többet veszekszünk. Teljesen elegem van belőle. És úgy érzem hogy neki is belőlem. Valamint 1 éve összejött a másik legjobb barátommal, és vele is hasonló a helyzet. Állandóan együtt vannak és engem és más embereket teljesen semmibe vesznek. Olyan mint ha bezárkóznának egy buborékba és nem foglalkoznak akülvlággal egyáltalán. Mindenben egymásnak adnak igazat, még akkor is ha tudják hogy nekünk van igazunk. Ezzel nem csak az én idegredszerem teszik tönkre hanem a másét is. A minap elültünk egymástól és nem is érintkeztem velük. annyira nyugodtabb volt a napom. Gondolkoztam hogy teljesen el kellene tőlük határolódnom, így nyugodtabbak lennének a körülmények. De félek hogy tönkre megy a lánnyal 12 éves barátságunk valamint a fiúval is szinte 3 éve barátok vagyuk.
Mi a véleménye a dologról?
Válaszát előre is köszönöm.
Szerettel
Vivien

Kedves Vivien!
Sajnos, a barátságok alakulnak, változnak, megszűnnek, újak keletkeznek. Persze, jó lenne, ha örökké tartanának, de az emberi változékonyság miatt a barátság sem örök. Persze, vannak szép kivételek, életen át tartó barátságok is. Ha úgy érezzük, hogy eltávolodtunk egymástól - ez főként 14 és 18 éves korban szokott bekövetkezni -, akkor nincs értelme erőltetni a dolgot. Ha kicsit távolabbra kerülnek, ez még nem baj, engedni kell. Lehet, így még a viszonyuk is jobbá válik utána. Hiszen, talán már nem ugyanazok a dolgok érdeklik Önöket, mint korábban, nem ugyanazok a célok vezetik. Persze, van ebben szomorúság, de bölcsen kell kezelni, hogy a nagy félreértések eredményeképpen nehogy csúnyán szembeforduljanak egymással.


Kedves Lelkiatya!
Már irtam Önnek néhányszor a rossz munkakörülményekkel kapcsolatban...addig jutottam,hogy mérlegelem a döntést,hogy mielöbb elmegyek innen.Ebben kérném a tanácsát,hogy Ön szerint mennyi ideig lenne érdemes maradni egy ilyen helyen?A szüleimmel tul jo kapcsolatom nincs,inkább közömbösnek mondanám,nem hinném,hogy megértenék ha felmondanék...hétvégi iskolába járok,amit nagyon szeretek,de ott miután lehallgatom az órákat startolok a munkahelyre és már kimerit az egész.Van valamennyi félretett pénzem abbol egy ideig kitartanék.De nehéz meghozni a döntést.Próbálom átimádkozni,átelmélkedni mi lenne a helyes.Továbbra is zavar a dohányfüst,az emberek modortalansága,a zajos környezet,ez egy közönséges hely...már négy hónapja nem volt szabadnapunk,egész napokat is kellett dolgozni,és már érzem a stressz negativ hatásait,szoritást két oldalt a fejemben,minden egyes éles zajra rossszul reagálok.Multkor az egyik emberre rászoltam,hogy ne rugdossa a gépet,erre ö szidta az anyánkat,meg parasztnak,hülye libának nevezett,nagyon összeszolalkoztunk,én egy kulccsomot dobtam az irányukba,meg néhányszor földhöz vágtam a kulcsot.Nehéz koncentrálni a munkára mikor hangosan szól a televizio,hangoskodnak,egyfolytában csattognak a játékgépek,volt hogy pénzt is rosszul adtam vissza,saját káromra.Meg egyfolytában kiakarják tolni a játékosok a munkaidöt,ebböl is van vita közöttünk.Önzésnek tartom,hogy feltartóztatnak,van elég idö,hogy játsszanak.Nekem meg félora is sokat számit,különösen este,munkaidön kivül nem dolgozok,ehhez tartom magam.Már belefáradtam,belekeseredtem az egészbe.Mindig ugyanazokat a csatákat kell megvivni.Férfiakat se szeretnék látni jó darabig,iszonyodok tölük,meg a trehányáguktól.Itt ha figyelmeztetünk valakit,mi vagyunk a szemtelenek,másik helyen ilyen dolgokért kitiltják öket,minket nem vesznek komolyan mert lányok vagyunk.Meg a fönök nem segit ezekben a dolgokban,abba se szol bele mi hogyan intézzük,öt csak a pénz érdekli,meg hogy menjen az üzlet.
Válaszát elöre is köszönöm!

Valóban, jó lenne minél hamarabb szabadulni ettől a munkahelytől. Az ennek a bölcs módja, hogy folyamatosan keres új munkahelyet, és amikor már biztosnak látszik, akkor hagyja ott ezt a mostanit. Azt vizsgálja meg magában, hogy még mennyi lelki tartaléka van. Kibírja-e addig, amíg meg nem találja az új munkahelyet? Jó lenne, ha kibírná. Mert különben új feszültségforrást iktatna be az életébe: lesz-e munkahely. A szüleivel is megnőne emiatt a feszültség, s ha netán hosszabb ideig mégsem jutna munkához, önmagát is kezdené emészteni, hogy miért is jött el. Javaslom tehát a mihamarabbi munkahelyváltást, de higgadtan, szépen kiszámítva a lépéseket. Imádságban kérje a Jóistent, hogy oldódjon meg ez a helyzete. De imádkozzék ezekért a szegény játékgépező emberekért is! Nagyon rájuk fér.


Kedves Lelkiatya!

Azt olvastam, hogy az Athosz hegyi Köztársaságban csak ortodox vallású férfiak élnek. Ha én mint római katolikus férfi, ellátogatnák oda, hogy fogadnának? Eltölthetnék ott néhány napot, vagy be sem engednének?

Az ott lakókra vonatkozik, hogy csak ortodox férfiak lehetnek. Látogatók mehetnek a félszigetre más vallású férfiak is. Általában 4-5 napi ott tartózkodást engedélyeznek a zarándokoknak.


Kedves Atya !

Az egyik facebookos oldalon azt olvastam, hogy Isten a rosszban is jelen van. Persze nincs pontosan kifejtve, hogy mire is gondolnak. Egy atya azt irta, hogy ezt nevezzük Isten "nem szentségi jelenlétének".Nem értem. Isten csak jó és csak maga a Szeretet. Rossz a cunami. Abban is benne van ? Azt már jobban érteném, hogy a rossz emberben is benne van, mert minden ember Isten képmása, azaz pld. van szabad akarata, még akkor is ha súlyosan bűnös és ez, azaz a szabad akarat isteni tulajdonság. Tudna egy segítő mondattal világot gyújtani az agyamban, hogy értsem a "rosszat" és a "nem szentségi jelenlétet".
Köszönettel:

Talán pontosabb úgy fogalmazni, hogy Isten mindenütt és mindenben fölismerhető, mindent áldássá tud alakítani. A szökőár és az általa okozott katasztrófa természetesen nagyon rossz, de az egyes ember számára mégis hordozhat áldást. Attól függ, hogyan tekintek rá. Ennél sokkal szörnyűbb volt Hirosima és Nagaszaki, ahol az emberi gonoszság pusztított és tett nyomorékká százezreket. Mégis olvastam több beszámolót arról, hogy ez vezetett sokakat megtérésre és jó elhatározásra.
A másik emberben fölismerni Istent még mélyebb valóságot tár föl. Valóban minden emberben jelen van az Isten. Ezért is mondja Jézus, hogy amit bárkinek tesztek, azt nekem teszitek (Mt 25,40. 45).
Ami önmagában rossz, az is lehet jó annak, aki Istenben hisz, és bízik Benne, hogy jobbra fordítja (Róm 8,28: akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik). A nem szentségi jelenlét-nél arra gondolhatott az atya, hogy nem úgy, mint az Oltáriszentségben, az Eukharisztiában. Az egészen különleges jelenlét, semmi máshoz nem hasonlítható. Másként van jelen az egyes emberben, másként a minket ért dolgokban, a világ teremtményeiben. Minél nagyobb a hite valakinek, annál inkább képes fölismerni az Ő jelenlétét.


Ennek az egész mesének nincsen semmi értelme. Honnan veszi a cikk írója ezeket a badarságokat? Ki mondta el neki, hogy mi történik a földi életen túl, kívül, előtte, utána? A Biblia szava világos: Isten a semmiből teremtette a világot, Isten alkotta meg az embert, és meghívta az örök boldogságba. Ezzel szemben ez a nyakatekert elmélet azt akarja elhitetni, hogy mi, emberek, érző lények, a Teremtő Isten képmása csupán energiamezők vagyunk, amelyek hol így hol úgy rendeződnek az időben és a térben.
Egyetlen abszolút igazság létezik: hogy Isten van. Minden Tőle származik, a gondolat, a gondolkodás, az önmagamra eszmélés és természetesen ez a gyönyörű világ, amelyet a mi örömünkre alkotott. Azzal, hogy a semmiből létbe hívott, egyszersmind meghívott az örök boldogságra is. Ennek mintegy előszobája ez az itteni világ, amelyben teljesen szabadon élünk, és szabadon elfogadhatjuk az Ő meghívását, vagy el is utasíthatjuk Őt. Ezt tanítja a Biblia, évezredek óta ez az emberiség tanítója, pontosabban ez által tanít bennünket maga az Isten. Ezzel szemben ez a kitalált hullámelméletnek semmi előzménye nincsen, csak a 20-20. századi ezotéria tud efféle marhaságokat kitalálni.


Tisztelt Lelkiatya!

Ön mit gondol az alábbi cikkről? Bár azt hiszem, írt már arról itt hogy a görög katolikus vallás nem igazán támogatja az ezotériát. Összeegyeztethető-e a vallással, a görög katolikussal? Nem tudom, miért de úgy érzem van benne valami, ha teljesen nem is, de némi igazság van benne. Vagy minden attól függ, miben hiszünk, vagy van abszolút igazság? Válaszát előre is köszönöm!

http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/eleve-elrendeltetes-vagy-szabad-akarat-2137357

Ennek az egész mesének nincsen semmi értelme. Honnan veszi a cikk írója ezeket a badarságokat? Ki mondta el neki, hogy mi történik a földi életen túl, kívül, előtte, utána? A Biblia szava világos: Isten a semmiből teremtette a világot, Isten alkotta meg az embert, és meghívta az örök boldogságba. Ezzel szemben ez a nyakatekert elmélet azt akarja elhitetni, hogy mi, emberek, érző lények, a Teremtő Isten képmása csupán energiamezők vagyunk, amelyek hol így hol úgy rendeződnek az időben és a térben.
Egyetlen abszolút igazság létezik: hogy Isten van. Minden Tőle származik, a gondolat, a gondolkodás, az önmagamra eszmélés és természetesen ez a gyönyörű világ, amelyet a mi örömünkre alkotott. Azzal, hogy a semmiből létbe hívott, egyszersmind meghívott az örök boldogságra is. Ennek mintegy előszobája ez az itteni világ, amelyben teljesen szabadon élünk, és szabadon elfogadhatjuk az Ő meghívását, vagy el is utasíthatjuk Őt. Ezt tanítja a Biblia, évezredek óta ez az emberiség tanítója, pontosabban ez által tanít bennünket maga az Isten. Ezzel szemben ennek a kitalált hullámelméletnek semmi előzménye nincsen, csak a 20-20. századi ezotéria tud efféle marhaságokat kitalálni.


Tisztelt Lelkiatya!

Lehet hogy írtam már Önnek munkahelyi gondjaimmal, beilleszkedési problémákkal kapcsolatban. De most úgy érzem, újra írnom kell, ki kell írnom magamból, csak más szemszögből talán. Fiatal, viszonylag pályakezdő nő vagyok, könyvelőként dolgozom már pár hónapja a helyi önkormányzatnál. Itt többnyire idősebb, 45-55 éves korosztály között lévő hölgyek vannak, van egy-két fiatalabb is, bár én vagyok a legfiatalabb. Ezért főleg nehéz az alkalmazkodás, beilleszkedés. Két idősebb hölgy meg egy fiatalabb hölgy a közvetlen munkatársam, akikkel egy helyiségben vagyunk. Az egyik, az idősebb, akinek már csak két éve van a nyugdíjig, szóval az ő részéről különösen érzek egyfajta neheztelést, ellenszenvet, piszkálódást, de a másik hölgy is tud bántó lenni, együtt meg néha tényleg bántóak. A fiatalabbik, aki korban igazából inkább köztem és az említett két idősebb hölgy között áll, már rendesebb velem, de nem érzem, hogy ő mellettem állna. Olyan elkeseredett vagyok sokszor, és rossznak érzem magam, amiért ilyen vagyok, lelkiismeret furdalásom van. Tudom, hogy nevetséges, hogy ilyen problémáim vannak, de mégsem tudok vele mit kezdeni úgy érzem. Próbálok megfelelni, főleg a munkában, de úgy érzem, annál jobban piszkálnak. Apró dolgokért megszólnak, nem értenek meg, hogy mit akarok mondani. Már nem egyszer fordult meg a fejemben, hogy felmondok, mert már nem bírom tovább ezt. De eddig minden munkahelyen kb ez volt, tehát nem hiszem hogy jobb lenne bárhol is. Tudom, hogy bennem van a hiba főleg, bár tudom hogy sok bunkó ember van, de nekem magamon kell változtatnom, csak néha úgy érzem, benne ragadtam a sárban, hiába szeretnék változtatni. Bár lehet azt sem látom be, hogy másnak sem könnyebb, még a beilleszkedés sem. Lehet, hogy Ön is megerősít abban, hogy igazából lehet, hogy én bántom saját magamat, én nem fogadom el saját magam, a környezetem csak ennek a kivetülése, csak tükröt tart elém. Tudom, hogy szeretnem kellene ahhoz saját magam, hogy mások is szeressenek.
Másik problémám, ami ehhez kapcsolódik kicsit, hogy jövőre szeretnék egyetemre jelentkezni, gyógypedagógiát szeretnék tanulni, ami csak Szegeden meg Pesten van, természetesen munka mellett csak levelezőre, és remélem, hogy továbbra is itt fogok dolgozni, mert a munka kell, már csak a pénz miatt is, hogy tudjak tanulni, és valamiből élni is kell, még ha itthon is lakom. Bár még azt mondhatom, hogy szerencsés helyen dolgozom, mert itt még talán meg tudom oldani a tanulást. Csak akkor is félek, hogy hogyan fogják fogadni a többiek, hogy fognak hozzám állni, mikor alapból így állnak hozzám. Bár nagyon elhatároztam magam, olyannyira hogy kész vagyok bármit vállalni, nem tudom mi ez, de hatalmas erőt érzek most magamban ahhoz hogy lépjek, hogy vállaljak dolgokat. Úgy érzem magam, mintha egy meghívót kaptam volna erre a szakmára, a tanulásra, és most jött volna el az ideje, és remélem, Isten átsegít a nehézségeken. Ön mit gondol, mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm! H.

Kedves H.!
Ön fiatal, mégis igen jó önismerettel rendelkezik, sőt, annak a tudásával is, hogy mit is kellene tennie. Ez, persze, még nem azonos azzal, hogy képes is megtenni, de tudnia kell, hogy a legtöbb ember még idáig sem jut el. Jó lehetősége van tehát a fejlődésre, az önnevelésre. Az elvárásaiból kell sokat elengednie. Reggelenként ne azzal lépjen be a munkahelyére,hogy a munkatársainak hogyan kell(ene) viselkedniök, hanem épp fordítva, azt vizsgálja meg, hogy Önnek hogyan kell egyikkel is, másikkal szemben is viselkednie. Ne adja föl, ne fáradjon bele abba, hogy keresi az alkalmazkodás legjobb formáját. Ez nem saját egyéniségének föladása, épp ellenkezőleg, annak belső megerősítése, hogy Ön nem másoktól függ, képes az akaratával alakítani a saját magatartását. Ehhez nagy erőre van szükség.
Ebben fogja megerősíteni Önt ez a tanulás, sőt, magának a döntésnek is meghozatala, hogy vállalkozik rá. Nem kizárt, sőt, egészen bizonyosan lesznek ellenzői is, akár a családban, akár a munkahelyén. De ez ne tántorítsa el. Ön nem egy elveszett ember. Sok érték rejlik Önben, amelyet számon is kér az Úr. ezek kamatoztatása éppen ez, hogy igyekszik úrrá lenni saját magán, és kitartó lesz az elhatározásában és a tanulás kemény munkájában. Persze, legfontosabb, hogy ehhez kérje a Mindenható segítségét. Akkor minden sikerülni fog Önnek.


kedves lelkiatya!

Kètsègbe vagyok esve. Elvesztettem az Istenkapcsolatom, a mèly hivàs èrzetet Isten felè. règebben rengeteget imàdkoztam, Bibliàt olvastam, csotkit ès rózsafuzèrt is naponta imàdkoztam. manapsàg mèg az elalvàs elotti imàdkozàst is elhanyagolom. azthiszem az imaèletem is romokban hever. annyira bànt a dolog. Mikor mèly imaèletet èltem annyira boldogabb voltam, annyira jobb èrzèseim ès èletfelfogàsom volt de egy ideje elvesztettem szinte minden imaeromet. Próbàltam visszatèrni ima àltal de nem sikerült. a Szent Liturgiàt sem olyan mèly lelkülettel vègzem mint azelott. Talàn azèrt van mert kamaszodok? vagy az ördög incselkedik velem?
Mit tanàcsol? mig tegyek hogy az èletem. ugyanolyan Istenközelsèggel legyen tele mint azelott ès ugyanazt a mèly lelkületet èrezzem? Nagyon hiànyzik Isten közelsège.
Vàlaszàt elore is kösznöm!
Endre

Kedves Endre!
Az is igaz, hogy az élettani sajátosságok befolyásolják az Istennel való kapcsolatunkat, de nem törvényszerűen. Viszont talán most találkozott még először ezzel az állapottal, amikor nem szárnyal a hite, hanem gyalog kell járnia benne. Ne csodálkozzék ezen! Sajnos, az emberi természet állhatatlan, változékony, mint az időjárás. A tudatunkkal, az akaratunkkal tudjuk ezt befolyásolni. Ez most olyan időszak Önnek, amikor nem esik jól az imádság, mégsem hanyagolhatja el. Most az erőfeszítést, a kitartást kéri Öntől az Úr. Ha valóban szereti Őt, akkor ne lankadjon. Határozzon meg saját magának egy napi imaadagot, és azt mindenképpen tartsa meg. Ennek nem kell soknak lennie, hogy minden körülmények között tudja teljesíteni. Javaslom, hogy föltétlenül legyen benne mindennapos Szentírás olvasás. Ennek hihetetlen megtartó ereje van. Ha netán végképp ellankad a hite, ezt akkor se hagyja el! Javaslom még a csotki használatát is minden napra. Ebből sem kell túl sok, de egy napi teljesíthető adag. Talán furcsán hat, hogy az imádságról, a legszebb tevékenységünkről így beszélek, hogy legyen napi adag, de a tapasztalat azt mutatja, állhatatlan természetünknek szüksége van erre a meghatározottságra. Ha átvészeli ezt az időszakot, meg fogja látni, hogy még mélyebb Isten-kapcsolatra talál, mint korábban valaha is volt, s még inkább szárnyalni fog az örömben, amit az Úr jelenléte nyújt. (Lk 18,1)


Tisztelt lelkiatya!
A feszültséget le lehet győzni imával?

Igen, természetesen.
Bármilyen eredetű feszültsége van, tegye meg azt a lépést, hogy egy kicsit hátralép, és figyelmét nem erre a feszültségre, sem annak okozójára fordítja, hanem egyedül Istenre. Erre azért van szükség, hogy az imája valóban ima legyen. Különben azt hiszi, hogy imádkozik, pedig csak kétségbeesetten kapálózik. Persze, még az ilyen kapálózás szerű imát is meghallgatja az Úr, de mindenképp hatékonyabb, ha egy lépést eltávolodik a feszültség forrásától, és Istenre tekint. Kezdje el mondani a Jézus-imát, egymás után ismételgetve a fohászt: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam. Vagy kezdje el mondani a rózsafüzért, ha azt jobban szereti. Minél többször gyakorolja ezt, annál hamarabb jelenik meg az ima hatására a lelkében a béke.


Kedves Lelkiatya!
Maholnap 30 eves vagyok. Mit lehet tenni ha ugy erzem senkitol az eletben nem kaptam szeretetet(szuleim párok).Illetve ugy erzem tonkrement az eletem Sokmindenbol nwm reszesultem es mar nincs is lehetosegem. Illetve testi betegsegeim is hatraltatnak nincs lehetosegem azt tenni amire vágyom es mar nincs is kilatasban.Mit tegyek ha azt erzem soha nincs emberem aki bevinne a vizbe?
Es mit tegyek ha en sem tudok mas felnottet szeretni??

Mindenekelőtt azt javaslom, olvasson el néhány könyvet Victor Frankl szerzőtől. Mindjárt javasolhatom Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben címűt. A haláltábor poklát megjárt filozófus meggyőző erejű, hiteles választ ad arra, hogy az emberi életnek minden körülmények között van értelme. Sokszor az keserít el bennünket, hogy megéljük, mennyi mindenünk hiányzik - nyilván ez legfőként abból származik, hogy mások sorsához mérjük a magunkét -, s közben nem vesszük észre, mennyi mindenünk van, mennyi gazdagsággal rendelkezünk. Kétségtelen, vannak olyan célok az Ön életében is, amelyekről végérvényesen le kell mondania. Feltételezhetően Önből már nem lesz olimpiai bajnok, sem világhírű hegedűművész, meg még sorolhatnánk. De például sok lehetősége van segíteni másokon. Ha úgy érzi, képtelen másokat szeretni, akkor végezze ezt a segítő szolgálatát e szeretet érzés nélkül. Isten szereti Önt, ez bizonyos, és a neki való viszonzásul keresse, hogy hol tud másoknak segíteni. Ha elindul ezen az úton, meg fogja látni, hogy az Ön élete is mennyire értékes (ebben fog segíteni a V.Fr. könyv is), és lassan újra kiteljesedik, úgy, mint ahogyan arra gyermekkorában vágyott.


Tisztelet Lelki Atya!
Azért írok önöknek mert segítséget szeretnék élni attól félek állandóan hogy elkövettem a Szentlélek káromlását,Jézus erre azt mondta hogy erre a bűnre nincs bocsánat akkor minden remény oda?
Káromló gondolatok vannak állandóan a fejemben már több mint egy éve ezzel küzködök depressziós vagyok és teljesen reménytelennek látom a jövőmet,volt egy ilyen gondolatom hogy a Szentlélek gonosz hogy ezzel hogy ezt gondoltam elkövettem a megbocsáthatatlan bűnt meg a kimondtam ezt a szót mert meg akartam kérdezni hogy mi az a Szentlélek elleni káromlás attól tartok hogy már nincs remény számomra teljesen zavarodott vagyok hogy mi lesz velem.Tisztelettel Gy.J.

Kedves Gy.J.!
Egyáltalán nem kell attól tartania, hogy Ön ilyen reménytelenül súlyosat vétkezett. Ennek a bűnnek éppen az a lényege, hogy nem lehet véletlenül elkövetni. Az vétkezik a Szentlélek ellen, aki szembeszegül az Istennel, aki megátalkodott, nem akar együttműködni vele, aki visszautasítja a Szentlélek segítségét. Természetesen a gondolatainkkal is vétkezünk, de vannak olyan esetek, leírásából arra következtetek, hogy az Öné is ilyen, amikor valaki egyszerűen nem tud uralkodni a gondolatán. Persze, nem csak egy-egy pillanatra, mert ezzel mindnyájan így vagyunk, hanem megrögzötten visszatérő sötét gondolatok gyötrik, amelyekkel az illető egyáltalán nem akar azonosulni, de újra és újra rátörnek. Az ilyen esetekben is kell bűnbánatot tartani, meg is gyónni, de egészen más a súlya, amikor ilyen lelki zavarokból támadnak ezek a gondolatok. Ne aggódjék, tehát. Sokkal inkább bízzon a szerető és megbocsátó Istenben, aki Önnek erőt ad, ha kéri. Imádkozzék hozzá rendszeresen. Ez a depressziójából is ki fogja gyógyítani.


Kedves Lelkiatya!

A kérdésem az volna, hogy véhezhetünk-e áldozást, ha dohányzok vagyunk? Magamrol tudom, hogy sűrűn az miatt nem áldozok, mert nem tudom, hogy helyes-e, és hogy elég-e az, hogy a szentmise elején bünbánatot tartunk. Tudom, hogy azzal is bántjuk Istent, ha dohányzunk, és ha a tervünk az is, hogy megálljunk a dohányzással, nem könnyü, különösen ha nagy problémáink vannak.

Semmiképp se vonja meg magától a legszentebb ajándékot e gyarlósága miatt. Valóban, le kell szoknia, és jól teszi, ha próbálkozik vele. De olyan szenvedély ez, amelynek leküzdéséhez sokszor nem elég az akaraterő. Megvan Önben a jóra törekvés, ezt látja az Úr. S éppen ezért is akar Önnek segíteni. Meglátja, éppen az Eukharisztia utáni vágya fogja majd kigyógyítani Önt ebből a szenvedélyből. A következőt javaslom. Szent áldozás előtt mindig a cigarettázással is tartsa meg az egy órás böjtöt. Lehetőleg még a szentmise kezdete előtt egy órával. Amikor elérkezettnek látja az időt, akkor növelje ezt egy kicsit, talán negyed vagy fél órával. S hosszú időn át ezt tartsa, ezt a másfél órát. Amikor megint kicsit erősebbnek érzi magát, akkor legyen még több, akár két óra. S lassan növelje föl ezt az időt. Azt pedig teljesen jól teszi, hogy szentáldozás előtt mindig bűnbánatot tart, hiszen nem csak a dohányzás, bizonyára sok más bűne miatt is érdemtelen volna a
Mennyei Kenyérre, az Úr mégis szívesen adja magát Önnek tiszta szeretetből.


Kedves Lelkiatya!
Az volna a kérdésem, hogy milyen az igazi, mély Istenkapcsolat.
Hiszek Istenben, rendszeresen járok templomba, járulok szentségekhez, olvasok katolikus könyveket. Többször megtapasztaltam a Gondviselést és többször üzent nekem az Úr a zsolozsma szövegei által.
Mégis úgy érzem, több kéne, többre vágyok. Még mélyebb, személyesebb kapcsolatra az Istennel.

Az igazi Isten-kapcsolat éppen ilyen: még mélyebbre vágyik, többet szeretne megragadni az Istenből, az Ő erejéből, az Ő szeretetéből. Azt tudom mondani, hogy táplálja tovább ezt a vágyat a szívében. Az ima mennyiségét azonban ne növelje föl túl nagyra. Bele szoktunk esni abba a hibába, hogy lelkesedésünkben egyre nagyobb napi imádság-adagot választunk, mígnem a végén már nem tudjuk azt teljesíteni, s következik a lelkiismeretfurdalás, az önmarcangolás majd kétségbeesés és az ima teljes elhanyagolása. Ennek elkerülése végett józan imamértéket kell találnunk, s azon csak a lelkivezető jóváhagyásával változtatnunk. Fontosnak tartom, hogy Önnek is legyen lelkivezetője. Arra figyeljen még, hogy nem az ima mennyiségét, hanem a hőfokát kell emelni. Nem mesterséges érzelmi töltéssel, hanem odaadó figyelemmel, a figyelemben való kitartással. Ön jó úton jár, folytassa csak!


Tisztelt Lelkiatya!

Szeretnék feltenni egy kérdést az ún. Szenvedés Istenanyja (Ol. Madre della Passione) ikonnal kapcsolatban. Pár évvel ezelőtt Kocsis Fülöp püspök atya elmondta a lényegét, de sajnos nem emlékszem rá és szeretném leírni, mert jelenleg több ikonfestő is feltette ezt a kérdést. Az említett ikonon a Gyermek Jézus mindkét kezét az Istenszülő kezébe helyezi, valamint a lábairól ledobja a sarut. Mi a teológiai magyarázata vagy egyéb jelentése a ledobott papucsoknak?
Válaszát előre is köszönöm!
Mackó

Figyelmébe ajánlom a következő szócikket: http://www.padresalvatore.altervista.org/Icmpass.htm
ha Ön is erre gondolt.
Az angyalok, akik mintegy bemutatják Krisztust, a kínszenvedés eszközeit tartják kezükben, de nagy tisztelettel, szinte hódolattal nem is a puszta kezükkel fogják, hanem egy lepellel, a ruhájuk szegélyével. Hasonlóan hódoló alázatot mutatnak az angyalok a Vízkereszt ikonján, ahol a törlő kendőt tartják ugyanígy, nagyfokú tiszteletük jeléül.
A királyi, papi ruhába öltözött gyermek szinte riadt félelemmel tekint ezekre az eszközökre, vagy az angyalokra (vagy csak fölfelé, az Atyára, mint a Getszemáni kertben?), két kézzel kapaszkodik Édesanyja kezébe.
A szandál levetése az önkiüresítésre utal. A gyermek Jézus a keresztre tekintve önként leveti szandálkáját, amely a fiúi méltóság jele (ld. Tékozló fiú. Az apa ezt mondta szolgáinak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut a lábára!


Kedves Lelkiatya!

Örömmel olvastam itt, hogy van keresztény terapeuta! Hogyan lehet Őt megtalálni? Lányomnak nagy szüksége van rá, sajnos az egyéb terapeutákkal kapcsolatban nem jó a tapasztalat, úgy gondolom, hogy egy Isten bízó ember könnyebben tanít és könnyebben elfogadtat!
Anikó

A fent említetteket jó szívvel tudom ajánlani.


Kedves Lelkiatya.
Tud Miskolcon keresztény szellemiségű pszichiátert?

Dr. Tuzson Rita, korábban a megyei kórház pszichiátrián dolgozott, most a neurológián főorvos. Telefonszáma: +36709432156
Dr. Vas József, pszichoterápiai szakorvos, szintén a Megyei Kórházban dolgozik (Szent Ferenc Telephely)


Kedves Lelkiatya!

DJK!

A napokban került kezembe több filozófiai írás, mű:
Seneca, Heidegger, Molnár Tamás (filozófusok) könyvei. Ezekbe bel is olvastam, mert érdeklődöm a filozófia iránt is.
Szeretném megkérdezni, hogy az általam említett filozófusok műveit szabad-e olvasni? Ezen szerzők művei nem állnak-e ellentétbe a katolikus tanításokkal?

Pl. Nietzsche-ről tudom, hogy egyértelműen egyházellenes volt, és a kereszténységet sem pozitívumként írta le (nagyon finoman kifejezve).

Még egy kérdésem van a témában: Melyik filozófusok műveit ajánlaná jó szívvel egy római katolikusnak, aki a filozófia iránt is komolyabban érdeklődik?

Segítségét köszönöm szépen!

Ha valaki mélyebben szeretné megérteni a keresztény hitét, akkor sok
esetben nagy érdeklődéssel fordul a filozófusok írásai, gondolatai felé. A filozófusok csoportosíthatóak aszerint, hogy eszmeviláguk mennyire áll közel a kereszténységhez, gondolkodásuk támogatja-e vagy ellenzi a kinyilatkoztatott igazságok tartalmát vagy egyáltalán annak lehetőségét. Szabad nem keresztény filozófusokat is olvasni, de megfelelő kritikai érzékkel. Amikor Friedrich Nietzsche nyíltan és szenvedélyességgel támadta a kereszténységet eközben gondolatai erős ambivalenciát is tükröztek már, s nem tudták már egyáltalán palástolni a kialakulóban lévő elmebetegségét sem. Seneca egy sztoikus gondolkodó - akiről jó ideig azt vélték, hogy Pál apostollal is ismeretségben, s így szellemi kapcsolatban állt. A sztoikusok jó része azonban a túlvilági létet általában kételyekkel fogadta. Martin Heidegger óriási hatást gyakorolt nem csak a XX. sz.-i filozófiára, hanem teológiára is. Érdemes megismerni, bár filozófiája elsősorban a fenomenológia és a hermeneutika síkján mozog. Molnár Tamás műveit bátran olvashatja, ha katolikus hitében akar erősödni és elmélyülni. Mindenképpen katolikus mentalitású magyar szerzőként említhetjük még Pauler Ákos és Dienes Valéria nevét is.
Ha pedig a magyar neveken felül még más szerzőkre is kíváncsi, akkor
ajánlhatom - a teljesség igénye nélkül: Szent Ágoston, Blaise
Pascal, Étienne Gilson, Edith Stein, Maurice Blondel vagy pl. John Henry
Newman írásait.


Kedves Lelkiatya!
Nem értek a máriapócsi kegyképpel valamit. Amikor nézegetem a képeket 2 fajta képet is láttam, ami most található a templomban, és egy másikat amin Szűz Mária van a kisjézussal de csak a fejük, és körülöttük fehér háttér, Mária és Jézus fején korona. Most akkor melyik az igazi? vagy hogy is van ez?
Válaszát előre is köszönöm!
judit

2005-ben restaurálták az ikont. Addig rajta volt egy díszes fehér lepel, amelyből csak a két arc látszott. A régebbi képek így ábrázolják a pócsi ikont. A restauráláskor lekerült ez a lepel, amely most, tudomásom szerint, a bazilita atyák rendházának múzeumában található. Ettől kezdve láthatjuk a teljes ikont. Az azóta készült új képek már ezt ábrázolják.


Tisztelt Lelkiatya!
Van-e jogom az Isten által nekem adott élet ellen berzenkedni? Persze, ha nem vagyok elégedett az életemmel, az az én hibám is. De ha egyes jelekből arra következtetek, hogy egy bizonyos irányba terel, és az nekem egyáltalán nincs ínyemre, nem akarok úgy élni, akkor van-e jogom, hogy szembeforduljak Isten akaratával? Ha akar valamit, miért nem ad hajlandóságot is hozzá? Vagy lehet, hogy tévedek, és nem is azt tervezi, amit én látok? Esetleg bármit teszek, úgyis az ő akarata fog érvényesülni, jobb, ha beletörődöm? Sajnos nem látok tisztán, még soha nem voltam biztos az akaratában, hiába imádkoztam, így lehet, hogy most is rosszul következtetek.

Érdekes fölvetés, hogy van-e jogom szembefordulni Isten akaratával. Azt hiszem, szoros értelemben jogom nincs, de szabadságom az van. De azért is hat furcsán a kérdés, mert egyenértékű ezzel: van-e jogom önmagam ellen dönteni? Nem tudom megmondani, hogy van-e jogom, de szabadságom, lehetőségem az van. Csak hát, balga, aki ilyet tesz. Annyi bizonyos, leszögezhetjük, hogy Isten a legjobbat akarja nekünk. Ha valami világos, hogy az ő akarata, balgaság volna bármi mást tenni. A nehézség inkább ott jelentkezik, hogy fölismerem-e az Ő akaratát. A tiszta szívű ember, aki keresi az Ő akaratát, egészen biztosan meg is találja. Nem biztos, hogy azonnal, hogy perceken belül, de hosszú távon egészen bizonyosan. Isten akaratának teljesítése néha nem könnyű. Az emberben megjelenik egyfajta ellenérzés, ez igaz. Ennek oka a rosszra hajló emberi természet, ugyanaz a gravitáció, amely az imádságra restté tesz bennünket. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy Isten nem kér tőlünk, nem tervez nekünk olyat, ami idegen volna, amihez nem értünk. Alaposan meg kell vizsgálni ezt az indíttatást. Hiszen sok olyan rejtett ok is lehetséges, amely ilyen gondolatokra késztet, de azért ez még nem biztos, hogy ez az Isten akarata. Alighanem a bizalom hiányzik Önből, ezért fél Isten akaratát meglátni, követni. Nem biztos, hogy ezt várja Öntől az Úr, amire soraiban utal. De imádságaiban fejezze ki: Bármit is kérsz tőlem, Uram, sietek, hogy teljesíteni tudjam. Ha ezt a készséget ápolja a lelkében, akkor ezért a gyermeki bizalomért és odaadást világos látással fogja megjutalmazni az Úr.


Kedves Lelkiatya!
Mit mond az ige a házasság előtti nemi életről? Nincs rá konkrét ige?
Bár nem helyes,az biztos.

Mt 19,5-6; 1Kor 6,12-20.


Tisztelt Lelki atya!
A hajdúdorogon szolgáló papok névsorát régebben mintha megtaláltam vola ezen a honlapon idő sorrendben,most nem. Ezt holkellene keresni?
A papjaink listában nem találtam sem Vattamány Imre sem az idősebb Kiss Andor nevét, holtt mindkettejük idejében voltam ministrás és krisztus katona is. Én nemjól keresem, vagy a lista nem tökéletes mert Timkó Imre püspök nevét sem láttam?

Ez a névsor most is megtalálható: http://www.gorogkatolikus.hu/index.html?muv=parochia&parochia_id=60
A közösségeink/parókiák keresőbe beírva a parókia nevét megkapja annak adatait, majd ott a parókia nevére kattintva további információkat, egyebek között az ott szolgáló papok névsorát. Vattamány Imre atya adatai, sajnos, valóban nem szerepelnek még az adattárunkban. Főként az elhunyt papok adatainak feltöltése kissé nehézkes, jeleztük a honlapon, hogy ez folyamatban van. Dr. Kiss Andor atya azonban megtalálható, csak a papjaink kereső mezőnél egy kattintással jelezni kell hogy az elhunyt papok is szerepeljenek a listában. Timkó Imre püspök atya adatait hamarosan pótoljuk. Köszönjük a figyelmeztetést.


Kedves Lelkiatya!

Szent Cecíliát az egyházi zene védőszentjeként is tiszteli Anyaszentegyházunk. Több helyen olvastam róla, hogy egy fordítási hiba következtében nyilvánították az egyházi zene védőszentjévé. Végülis mi az igazság, ez lenne az egyik kérdésem, s a másik ebből következik: kántorként kérhetem-e az ő közbejárását?

Előre is köszönöm válaszát!

Erről a tévedésről én nem hallottam. Életrajza szerint már fiatalon előénekes és előimádkozó volt. Nagyon fiatalon lett vértanú, s a példájára sokan mások is megkeresztelkedtek. Nagyon helyes, ha kántorként követi az ő példáját a hitben és kéri is közbenjárását az egyházi szolgálatban.


Kedves lelkiatya!
Az Ádámoknak van védőszentjük? Keresztelésemkor nekem nem adtak még egy nevet, más Ádám nevű ismerőseimnek viszont igen.
Válaszát köszönöm!

Természetesen. Ádám egészen biztosan üdvözült. A föltámadási ikonunkon elsőként őt vezeti ki kézen fogva az Úr a sírból, a sötét pokolból. Mi, keletiek Karácsonyt megelőző vasárnap emlékezünk meg Krisztus Urunk őseiről, közöttük Ádámról is. Valószínű, ezért köti a polgári naptár az Ádám névnapot december 24-hez. De még egy másik napot is megjelöl: szeptember 9. Bármelyiket tarthatja saját neve napjának. Új nevet tehát nem kell keresni, mert az Ön védőszentje az első ember, Szent Ádám.


Kedves Lelkiatya!
Nem provokáció céljából szeretném a következőt kérdezni:
Mit mond a Biblia a házassági előtti szexről?
Sehol nincs benne erre előírás,csak rá tudunk húzni igéket,amelyekkel "bűn"nek nevezzük rögtön,ami valamilyen szinten igaz is,hisz nem szabad liberálisan-szabadosan élni,de valamilyen szinte nem helyes ezt mondani,hisz nincs konkrétan leírva. S Istennél mikortól számít házasságnak két fél kapcsolata ? Valóban a mai jog alapján vagy attól amikortól tudunk felelősséget vállalni a másikért,egymásért-akár papírok nélkül-?
Nem vagyok a házassági előtti szex mellett,de nincs bibliai alapja tiltani,
iyenkor csak a "személyes meggyőződés" lép életbe?
Tisztában vagyok vele,hogy az újszövetségben rengeteg ne paráználkodj igerész van,s de egyik se erre vonatkozik. Kérem nyíltan mondja meg nekem,hogy kell érteni? Bűn-e? Ha igen,miért? Van-e dogmatikai állásfoglalás?
Köszönöm válaszát!

A szex nem bűn, hanem Isten ajándéka. Bár ezt a szót valóban nem találjuk meg a Bibliában, mégis mindjárt az ember teremtésének kezdetén világosan beszél róla mégpedig eléggé képletesen: Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz (Ter 2,24). Nem lehet kétséges, hogy itt a házasságkötésről van szó. Az ember életét érintő két igen lényegi esemény, hogy elhagyja a szüleit és hogy az új társával egy testté lesz, semmiképp sem vonatkozhat másra, mint az új életforma véglegességére. Ezt az egy testté válást erősíti meg Jézus a házasságról adott tanításával, amikor maga is idézi ugyanezeket a szavakat, majd hozzáteszi: Amit tehát Isten összekötött, azt ember ne válassza szét (Mt 10,9). Azt még föl lehetne vetni, hogy amikor a fiatalok úgy látják, hogy ők már egymásnak elköteleződtek, s már csak a papír kell, de az egyesüléssel minek várnának még a papírig. Erre azonban a tapasztalat azt feleli, hogy bizony nagyon sokszor éreznek ilyen szép dolgokat a fiatalok, de bizony az élet aztán egészen másként írja a sorsukat. Önben is fölmerül a határ kérdése, mikortól tudnak egymásért felelősséget vállalni. A válasz világos és egyértelmű: akkortól, amikor rajta van a kapcsolatukon az Isten áldása. Amikor megvolt az esküvő, megkötötték a házasságot. Lássuk be, ezt nem könnyű kivárni, de az Isten rendjében ez teljesen világos, kár elmaszatolni. Nem régen az egyik kérdezőnek idéztem a Katolikus Egyház tanításának (Katekizmus, http://www.katolikus.hu/kek) idevágó passzusát is. Ami a házasságban gyönyörű áldás, az a házasságon kívül bűn. Sok ilyen dolog van. Például a gyümölcsszüret. A gazdának örömteli áldás, ha viszont valaki a kerítésen átmászva tenné ugyanezt, az bűnt követne el. Tartsuk tiszteletben a kerítést!


Tisztelt Lelkiatya! Szeretném megtudni az igazságot a rózsafüzér társulati pénzét amelyet titoknak hívnak joga van e elvenni és utasitani a főanyát a lemondásra a papnak, ugyan is anyukámmal ezt tette, legyen szives választ adni mert nemtudom mi a törvényesége. Előre is köszönöm öszinte válaszát. Aniko

Kedves Anikó!
Ilyesmi nagyon ritkán történik meg, s bár ne történnék meg sohasem! El nem tudom képzelni, mi késztette az atyát erre a döntésre, de mindenképp nagyon sajnálatos. Igen, a papnak joga van az egyházközségében működő rózsafüzér társulat életébe beleszólni, ha az valami miatt nagyon szükséges. Úgy tudom, közvetlenül nincsen beleszólása, hogy hogyan használják föl a társulati pénzt, de felügyeleti joga ebben is van. A pénzt viszont csak a társulattal való közös megbeszélés alapján lehet fölhasználni, tehát nem rendelkezhet vele önkényesen. De gondolom, nem is erről van szó. Azt javaslom az édesanyjának, hogy ha szomorú is a szíve, azért csak fogadja el ezt a lemondást, és nyugodtan adja át a hivatalát másnak, ő pedig imádkozzék szépen továbbra is. Ez az alázatos és békés magatartás megszenteli még az atya esetleges rossz döntését is.


Kedves Lelkiatya!
Egy vallásos elöadéson voltam,ami léleképitö volt.Volt ott egy ismerösnöm,idönként szoktunk vele találkozni.Az elöadásokon elhangzottak dicsöitö énekek is,és az egyik dicsöitö éneknél,ö elkezdett görcsösen sirni,meg teli torokból kiabálni,de ez nem megszokott kiabálás volt,hanem azt mondanám,hogy kissé kisérteties...ilyen kiabálást Medjugorjéban hallottam,és akkor is ijesztö volt.Az elöadásról sokan kimentek amikor ez történt,én is kimentem egy idö után.Az elöadó odament hozzá fogta a kezét úgy hallottam szabaditó imákat mondott,meg kérte,hogy imádkozzuk a Miatyánkot.Egy asszony másnap azt mondta nekem,hogy ott egy szabadulásnak voltunk a tanúi.Ez az ismerösöm sokat jár karizmatikus találkozókra,meg el van ragadtatva ezektöl a dolgoktól.Szinte mindenben talál kivetni valót,ami nem karizmatikus.Számomra az ö hitbeli felfogása sok mindenben nem elfogadható.Azt is mondta,hogy egyszer egy karizmatikus találkozón,a karizmatikus atya kiűzött belöle három démont.Nem nagyon hittem benne...de ez az eset után,igen.Azelött nem foglalkozott vallásos dolgokkal.Nem is mondanám,hogy sötét dolgokkal foglalkozott,amennyire ismerem.A napokban még ez az esemény elött eszembe jutott,és az a gondolat volt bennem,hogy nem kellene vele találkoznom,nem tudom miért,meg átgondoltam az emberi kapcsolataimat akkor és arra a következtetésre jutottam,hogy nem tudnék vele jobban barátkozni.Néhány napra rá megtörtént ez az eset.Úgy érzem nem tudnék vele ezek után találkozni.Igy utolagosan furcsának találom benne,hogy mindig van a szemében egy cinkos kis mosoly.Felmerült bennem a kérdés nem tudom mi lakozik benne valójában.Lehet nem szép ilyet irni,de megfélemlit.Mi az oka az ilyen jellegü eseményeknek?Ön szerint mit kellene tennem továbbra is tartani vele a kapcsolatot a jövöben?Most egy ideig semmiképp nem találkoznék vele.Kell tartani az ilyen személyektöl és tudnak-e ártani?
Válaszát hálásan köszönöm!
Anna

Kedves Anna!
A leírt történet alapján én inkább egy pszichés kifakadásra gondolok, mint sátáni erőre, amely szabadításért kiált. Persze, a pszichés kiborulást is kezelni kell, s erre nagyon alkalmas a kézrátétel, az imádság. Ez megnyugtatja, lecsillapítja. Nyilván az Isten ereje, ami igazán segít, s ebben imádkozó hitének is nagy szerepe van. Azt javaslom, ne csak ezt az illetőt kerülje egy időre, hanem az ilyen alkalmakat is. Ez nem szeretetlenség, hanem józanság. Nyilván megvan az alapja az Ön rossz érzésének. Nem kell semmi különöset mögé gondolni. De egyszerűen jobban teszi, ha egy ideig nem találkozik vele és kerüli az ilyen összejöveteleket. Javaslom még, hogy menjen el szentmisére, lehetőleg gyónjon is meg és áldozzon. Ez teljesen vissza fogja adni a lelki békéjét, és az értelmére is megerősítőleg hat, hogy helyesen cselekedjék.


Álldás Békesség!

Kaptam egy olyan levelet hogy járj nyitott szemmel és nyitott szívvel.Legyen szíves ezt már Nekem bővebben megmagyarázni hogy mit jellent? Köszönöm szépen!


Érhető talán a csodálkozása, hiszen az ember nyilván nyitott szemmel jár. Már csak azért is, hogy el ne botoljék. Egy ilyen javaslat viszont arra figyelmeztet, hogy valóban vegyük észre a fontos dolgokat magunk körül, az életünkben. Bizony sokszor beleesünk abba a hibába, hogy elmegyünk a lényeges dolgok mellett anélkül, hogy észrevennénk azokat. Talán ez Önre is jellemző. Lassítson egy kicsit a tempóján! Ne csak a léptei ütemén, hanem a cselekvésekben. Ne kapkodjon, ne cselekedjék hirtelen, hanem legyen megfontoltabb, körültekintőbb. Ezt jelenti - egyebek között - a nyitott szemmel járást. A nyitott szív pedig hasonló, de még mélyebb tartalmú törekvés. Akinek nyitott a szíve, az észreveszi a másik ember belső világát is, és segítő módon tud feléje fordulni. Könnyebben tud együtt érző lenni másokkal. Könnyebben befogad másokat a szívébe. Ugyanakkor az ilyen ember sokkal nagyobb belső békében él és nagyobb boldogságban, mert gazdagabbá válik ettől az élete. Ezt a buzdítást tehát mindenki megfogadhatja, hogy járjon nyitott szemmel, nyitott szívvel.



Kedves Lelkiatya!

Nagy gondban, vagyok, ugyanis nem tudom, hogy Urunk szemében nagy gondnak számít-e ha a tükörtojást kanállal esszük? A községünkben sokan azt mondták, hogy csak a gonosz ördög csinálja ezt, pedig én titokban így szoktam. Ugye nem követek el semmi féle bűnt ezzel?

Erről még nem is hallottam. Mekkora butaság! Az ördögnek teljesen mindegy, hogy mit és mivel eszünk. Azt gyanítom, hogy a társadalmi elvárást egyesek ilyen formába öltöztetik. Lehet, hogy előkelő helyen nem illik a tükörtojást kanállal lapátolni, de méltatlan ezt ilyen jámbor vagy inkább áljámbor köntösbe öltöztetni.
Eszembe jut egy hasonló példa. Kis legény koromban egy néni rám szólt, hogy a Szűzanya nem szereti, ha fütyülünk. Elszégyelltem magam, mert nem akartam megbántani a Szűzanyát. De sokat töprengtem, hogy vajon miért nem szereti. Később jöttem rá, hogy valószínű, inkább az illető néni nem szerette a fütyülést. Persze, őrá is tekintettel lehettem volna.


Kedves Lelkiatya!
Megkezdődött a karácsonyi bűnbánati időszak.
Mikortól énekelhetjük a Krisztus születik-et?

Éppen mától, vagyis az Istenszülő templomba vezetésének ünnepétől fogva. Ekkortól írja elő liturgikus kalendáriumunk a karácsonyi katavászia éneklését. A karácsonyi böjt érdekessége, hogy fokozatosan vezet be a böjt mélyébe és ezt a fokozatosságot a liturgikus előírások is követik. Mint tudjuk, a nagyböjt erős fölütéssel kezd: szigorú böjt, az első hét különleges liturgikus sűrűsége. Persze, ott is megvan a továbbvivő fokozatosság. A karácsonyi böjt szelídebben indul - mindjárt az elején itt egy kedves ünnep, s lesznek még más ünnepi napok is szép számmal -, majd az utolsó hetek s végül a legutolsó vezet rá teljesen a megtestesülésnek (kenózis=önkiüresítés, Isten teljes megalázkodás) titkára.


Kedves Lelkiatya!
Van olyan atya, aki tud átkot levenni, van erre valami szertartás?

Minden egyházmegyében van ördögűző pap. Ahol nincs erre külön kijelölve meghatározott személy, ott a püspök illetékes ebben.
Ugyanakkor az átok csak annak árthat, aki fél tőle, aki azt hiszi, hogy őt megronthatja. Minden pap segíthet abban, hogy lelkileg tanítsa, fölvilágosítsa, imájával megerősítse azt, aki a rámondott átok miatt rettegésben él.


Kedves lelkiatya !

Úgy emlékszem azt tanultuk a hittanon, hogy a pápaválasztáskor a Szentlélek is közreműködik sugallatával és igy dől el a kérdés.
Olvastam, hogy a magyar Bakócz Tamás érseket is egyszer jelöltként tekintették, de aztán mégis egy gazdag Medici pápát választottak helyette. Amikor ezt megemlítettem egy hivő társamnak,ő azt mondta, hogy Bakócz Tamást is a gazdagsága miatt választották volna meg.Persze a laikus sok mindent érthet félre,mondhat szamárságokat. De mégis Hát akkor ez most ...????

Nekem is vannak kedves és kevésbé kedves pápáim. És látva jelenleg a reformokra törekvéseket - válással és a homoszexuálisokkalkapcsolatban- pedig erről a Szentirásmárkeményen nyilatkozott.

Ezért bizony lakást vett bennem a kételkedés a reofmok támogatóivalkapcsolatban. Aztán hallottam, hogy a reform legfőbb ellenzőjét leváltották (Burke)és egy névleges poziciót kapott. Bevallom kezdem azt hinni, hogy a változásokat NEM a Szentlélek sugallja és akkor a pápa választása ????
Az atya mitgondol erről? Egyáltalán szabad erről gondolkodni ? :)))))


Fontos, hogy ne az újsághírekből tájékozódjunk az Egyház döntéseiről, megnyilatkozásairól. A homoszexuálisokkal kapcsolatban nincs semmiféle változás, változtatás az Katolikus Egyházban. Abban talán az elődeinél bátrabban nyilatkozik Ferenc pápa, hogy az ilyen hajlammal rendelkező emberek felé is megértéssel kell fordulnunk. Éppúgy, mint minden ember felé, akár beteg, akár valamiben más, mint mi vagyunk.
Az Egyházat a Szentlélek vezeti. Ennek ellenére vannak olyan lépései, melyeket a történelem utólag bírál vagy igazol. Az Ön által említett esetnél sokkal sötétebb fejezetek is voltak az Egyház történetében, amikor például kettő, sőt három pápa is volt. Ezek már valóban igen nehéz esetek. Összességében azonban megingathatatlanul a Szentlélek vezeti az Egyházat. Aki alázattal és Istenre nyitott lélekkel fogadja el a tanítását és vezetését, az még a rossz döntések, a bűnös lépések ellenére is Isten kegyelmét kapja a Katolikus Anyaszentegyházon keresztül.


Kedves Lelkiatya!
Nem tudják az orvosok, hogy mi a bajom. Lehet, hogy meg fogok halni. Vallásos vagyok. Mégsem vágyok még rá.Sokat sírok. Miért ilyen nehéz itt hagyni ezt a világot?

Az élethez való ragaszkodás teljesen természetes. Örüljön annak, hogy egészséges a lelke. Ugyanakkor él bennünk a vágyakozás az örök élet, persze, az örök boldogságra. Ez kibékíthetetlen feszültséget kelt a lelkünkben. Ezt nem lehet megúszni. Azt mondom, fordítsa meg lelkében a dolgot, és örüljön mindkettőnek. Adjon hálát Istennek azért, mert önkéntelenül is szereti az életet - mondom, ez a lelki egészség jele -, ugyanakkor tiszta lélekkel készüljön az átköltözésre, az is boldogság. Ha nehéz, mondjon sok imát, az csodálatosan megbékíti a lelket. A legjobb erre is a Miatyánk: Isten országáról szól, Isten akaratának teljesülését kéri, meg a bűnbocsánatot, amely szükséges a megfelelő átlépéshez. A mindennapi kenyér pedig erőt ad addig, amíg idelent van, illetve ez az égi kenyér is, amely a mennyei boldogságot is nyújtja.


Kedves Lelkiatya.
Szeretném megkérdezni, hogy évközben is fel lehet venni a barna skapulárét, vagy csak kármelita ünnepen és csak kármelita templomban? Én már tagja vagyok a Kármelita Skapuláré Társaságnak, Miskolcon. Édesanyámnak is tetszik ez a lelkület, érdeklődik iránta, de Ő Miskolctól távol él, és eddig még nem tudtuk megoldani, hogy részt vegyen ünnepi kármelita misén a hazautazás, munkahely és a misék késő délutáni időpontja stb...miatt.
Máskor és máshol is felveheti? A barátnőmet is érdekli, de szintén ebben a helyzetben van.

A vászon skapulárét bármely pap föladhatja. Ajánlatos valamilyen ünnepen, főként Mária-ünnepen föladni. Utána az illető bármikor és bármely helyen használhatja. Természetesen hivalkodás nélkül. A vászon skapuláré egyszerűbb formája az érem. Ezt is bármikor lehet hordani, sőt, ajánlatos is minden nap fölvenni.


Kedves Lelkiatya!

Egyik beszélgetésben felmerült, hogy ha valaki komoly párkapcsolatban él szexuális életet (rendszeresen), akkor attól még meggyónhatja azt, és megáldozhat. Valószínűnek tartom, hogy ez nem így van, de nem tudom, hol írja ezt valamiféle hivatalos egyházi dokumentum.

Én magam soha nem tennék ilyet. Sajnos, nagyon gyenge vagyok, egyszerűen képtelen vagyok kitartani abban, hogy komoly kapcsolatban ne legyen semmiféle testi közeledés, de tudom, hogy ebben az esetben nem tudom megfogadni, hogy kerülöm a bűnre vezető alkalmat... így nem érvényes a gyónásom. Nagyon nagy fájdalom ez nekem, hogy nem tudom megtartani az Úr parancsát, de annyiszor próbáltam, mégis mindig ez lett a vége.

A Katekizmusban ezt olvassuk:
Bármi legyen is a motívuma, a szexuális képesség szándékos használata a normális házastársi kapcsolaton kívül lényegében mond ellent rendeltetésének. Ilyen esetben a szexuális élvezetet, melynek az erkölcsi rend szerint az igazi szerelem, a teljes, kölcsönös odaadás és az emberi élet továbbadása összefüggésében kell megvalósulnia, az e rend által megkövetelt szexuális kapcsolaton kívül keresik. (2352.)
A paráználkodás (lat. fornicatio) egy szabad állapotú férfi és nő házasságon kívüli testi egyesülése. Súlyosan ellenkezik a személyek méltóságával és az emberi szexualitással, amely természete szerint a házastársak javára, valamint gyermekek nemzésére és nevelésére rendeltetett. (2353.)
Amit ennek kapcsán saját gyengeségéről ír, azt kicsit pontosítanom kell. Nem azt tanítja az Egyház, hogy ne legyen semmi testi közeledés. Hiszen egy komoly szerelmi kapcsolatnak igénye van arra, hogy annak ne csak lelki-szellemi formája legyen, hanem a testünkben is kifejeződhessék. Ez nagyon fontos. Már egy szál virág átadása is ilyen, de ilyen a csók, az ölelés, a simogatás is. Ezek nagyon szép dolgok. Ezeket nem szabad kilúgozni a kapcsolatból a tisztaságra hivatkozva. Tény, hogy ezek hordozhatnak kísértést is, hogy a testi közeledés ezeken a pontokon is túlmenjen. Igen, erre ügyelni kell, de ez az óvatosság nem jelenti azt, hogy semmi testi kifejeződést nem engedünk a szeretetnek. Sok mindent szabad és érdemes is fölfedezni és élni velük. Arra kell figyelni, hogy mindez ne váljék érzékivé. Amikor elkezd követelőzni a test, és már nem a tiszta szerelmi vonzódás kifejezője, hanem az ösztön követelő ereje, akkor meg kell állni. Illetve, nem érdemes addig elmenni, mert akkor megállni már nagyon nehéz. Ugyanis, akit szeretünk, azt tiszteljük is, tiszteljük a tisztaságát, az ártatlanságát. Tudunk várni rá.
A szentgyónásról. Akkor nem lehet föloldozni valakit, ha egy háztartásban élnek a házasságon kívül. Így életük mindennapos része lehet a szexuális élet. Ha ez az állapot nem áll fenn, akkor azért van esély arra, hogy törekedjenek a tisztaságra. Még akkor is, ha ismeri saját gyöngeségét és gyakran elbukik. Mindig újra és újra meg kell fogadnia, hogy megáll a megfelelő határnál. Persze, erre törekednie is kell. Ha a fiatal úgy tartja, hogy ő ezt nem is bánja, és ezért nem is akarja megfogadni, hogy ezt kerüli, akkor nem lehet föloldozni. Egyébként igen.


Kedves Lelkiatya!
Hogyan kell keresztény módon viselkedni azokkal az emberekkel,akik lelkileg lefárasztanak bennünket a gondjaikkal,amikor épp mi is sok nehézséggel küzdünk?Meg hallgatni szivesen meghallgatok másokat,de amikor valaki panaszáradatot zúdit ránk és azon kesereg,hogy másoknak mi jutott,neki meg mi nem,akkor az már kezd sok lenni.Más az ha valaki beszél a bánatáról,még ha akár többször is mert küzd vele,de a folytonosan nyafogó,panaszkodó emberek megterhelöek olyannyira,hogy a saját dolgaink elvégzésében és az életünk épitésében is hátráltatnak bennünket.Egy könyvben olvastam,hogy van amikor a másik ember tényleg segitségre szorul,de mi nem tudunk neki segiteni,mert erönket meghaladja,és ilyenkor nem biztos,hogy mi vagyunk a megfelelö emberek a segitségnyújtásra.És az amit mindig megtehetünk,hogy imádkozunk érte.Helyes-e ilyenkor megmondani,hogy mi miben és mennyit tudunk segiteni?
Válaszát elöre is köszönöm!
Mara

Kedves Mara!
Mindig szomorú és fájdalmas, amikor érezzük a határainkat. Szeretnénk többek lenni, többet adni, de be kell látnunk, hogy egy ponton túl ez nem megy. Már az is bölcsesség, ha ez ember fölismeri ezt a határát. Ez nem azt jelenti, hogy elutasítom, mégis elfogadom a gyöngeségem, a tehetetlenségem. Ha szükséges, ki is mondom: Bocsáss meg, nem tudok segíteni. Ennek ellenére együtt érzek vele, vele maradok, ha még tudok időt szánni rá. Ugyanakkor edződhetünk is az ilyen helyzetekben. Ha nehezünkre esik valakit elviselni, akkor ez inkább a szánalmat ébressze föl bennünk, ne a dühöt. Mennyire rossz éppen annak az embernek, aki mindenben csak a rosszat látja! Hogyne szánnám, hogyne esne meg rajta a szívem. Ha nincs több időm rá, megmondom neki. Persze, nagyon fontos, amit Ön is mond, hogy annál inkább imádkozzam érte. Ez még a lelkem békéjét is segíti, hogy belátom gyöngeségem, tehetetlenségem, de Istenhez fordulok, hogy Ő oldja meg helyettem. Ezzel nem szabad visszaélni, de élni vele annál inkább. Alapvető igazság, hogy sohasem én segítek, hanem az Isten segítő erejét közvetítem. Ezt pedig lehet sokféle módon. Ebben is a személyes Isten-kapcsolatom segít, hogy minél sokrétűbben tudjam végezni ezt a közvetítést.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném kérdezni Öntől, hogy a félelem és az anyai aggódás között mi a különbség? Mindkettő azt jelenti, hogy kevés a hitem Istenben? Tudom, hogy Gyerekem útkeresése és állandó kudarcai az élettanulás része, de az anyai szívemmel ezt nehéz befogadnom és néha kicsit mérges vagyok az Urra, mert ugyan rábízom az életemet, de szülőként nehéz elfogadnom, hogy a gyerekem nem tudja megállni a helyét, magányos, kétségbeesett. Imádkozom, hogy jobb legyen neki, de én is tudom, hogy ez az életének a része, hogy saját kárán megtanulja, nem biztos, hogy jó dolog az ítélkezés, az önhittség stb. Nagyon nehéz ez a dolog, de nem tudom, hogy hogyan kezeljem. Nem tudok kívülálló lenni ebben az esetben!
Ön szerint nincs elegendő hitem, azért van bennem a szülői féltés?
Köszönöm válaszát! Anikó

Kedves Anikó!
Szerintem inkább nagyon szereti a gyermekét, azért aggódik érte ennyire. A szeretet helyes, az aggódás már nem. Teljesen természetes érzés, hogy féltő szeretettel figyeli, merre alakul a gyermeke sorsa, személyisége. De mindeközben bíznia kell az Istenben, hogy nem fogja Ő sem magára hagyni. Gondoljon arra, hogy Ön mennyire szereti a gyermekét, de az Isten Önnél sokkal jobban szereti őt. Csak az emberi értelem nem lát előre, és ezért vegyül félelem a természetes és nagyon is helyes szeretetbe. Ezt a jövőtől való félelmet kell, hogy fölváltsa az Istenbe vetett bizalom. Elegendő, ha Ő tudja a jövőt, teljesen Őrá kell bíznia, hogy mi fog történni. Az imádsága se kétségbeesett és aggódó legyen, mert az nem is imádság, hanem elkeseredettség. Ha nem is mindig úgy alakulnak a dolgok a gyermeke életében, mint Ön szeretné, azért csak bízzon a Mindenhatóban, hogy Ő elrendezi a sorsát. Ekkor fogja tudni valóban segíteni őt az imáival.


Kedves Lelkiatya!
A vaj is állati eredetű élelmiszer!

Igen. A tejes ételek is állati eredetűnek minősülnek a keleti böjti fegyelem szerint.


Kedves Lelkiatya!
Mostanában sokat foglalkozom az agykontroll témakörével és számos negatív véleményt is olvastam róla. Mint hívő, vallását gyakorló keresztény azt szeretném tudni, hogy valóban egyházellenesnek tekinthető -e a módszer? Egyik hitoktatóm egyszer azt mesélte, hogy valakit agykontroll közben szállt meg a gonosz. Lelkiatya szerint igaz lehet ez? Fontolgatom egy tanfolyam elvégzését, de ezzel a gondolattal a fejemben nem tudom, hogy mi tévő legyek.
Válaszát előre is köszönöm!

Nem javaslom az agykontroll tanfolyam elvégzését. Bár kétségtelenül tartalmaz olyan fölfedezéseket az emberi agy hatékonyabb kihasználására, amely akár hasznos is lehet a mindennapi életben (memóriafejlesztés, figyelemösszpontosítás, stb.), de az egész rendszer szellemi háttere egyáltalán nem keresztény, sőt, keresztényellenes. Jóllehet, sajnos vannak papok, szerzetesek is, akik pártolják.
Az Isten-keresés helyébe az én-keresést, Isten akaratának teljesítése helyébe az én-megvalósítást állítja. Sikereket tud elérni a személy és a tudat alakítása terén, de ennek súlyos ára is van. Idézet: Az irányított meditációs beavatások és gyakorlások során addig nem ismert, lappangó pszichikai betegségek törhetnek elő a legkülönbözőbb megnyilvánulás formákban, sőt, előfordulhat a technikáktól és a szellemi segítőktől való függés, illetve szabadulási képtelenség is ( http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/209-agykontroll-kereszteny-szemmel#8.3.%20%20%20%20%20Az%20agykontroll%20igazi%20arca ).
Ilyen tanfolyam helyett végezzen el inkább egy lelkigyakorlatot! Azzal sokkal közelebb fog kerülni a Jóistenhez, de saját magához is.


Kedves Lelkiatya!
Biztos elírás H. levelére adott válasz utolsó sora. Talán így szól helyesen: Hogyne tenne meg mindent Isten, hogy Önt is megajándékozza az örök boldogsággal.
Andi

Köszönöm a figyelmességét. Hamar ki is javítottam. Isten áldja!




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat