Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.211.213.10)


Mennyi öt meg hat? (számmal)


Kedves Lelkiatya!

Az egyik kérdező kapcsán merült fel bennem, hogy abban az esetben, ha a beavató szentségekkel ellátott katolikus hívő tér át az Ortodox Egyházba vagy vica versa, akkor is történik szentségkiszolgáltatás, vagy elég csupán a katolikus/ortodox tanításról bizonyságot tenni? Egymás szentségeit elvileg érvényesnek tekinti a két Egyház... Hogy van ez? Nem akarok áttérni, mint anyámat tisztelem, szeretem a Katolikus Egyházat, és mint nagynénémet az Ortodox Egyházat, csak kíváncsi vagyok rá, hogy is van ez.
R.

Valóban kerülni kell az ide-oda átlépést. Mindkét egyházban megélhető a teljes krisztusi közösség, és szükség esetén lehet is részesülni a szentségekben. Pontosabban szólva ez csak a katolikus oldalról van így. Több ortodox egyház ugyanis a szentségekben való részesülést nem engedélyezi a katolikusoknak, mert bár elismeri azt érvényes szentségnek, de náluk a szentségi élet szorosabban összefügg az egyházhoz tartozás kritériumával - az eltérő egyháztani felfogás miatt.
Átlépés esetén (mert áttérést sem jó erre használni), elegendő a hitvallást elmondani. A beavató szentségeket nem szabad duplázni. Sajnos egyes ortodox egyháznál ezt is megkövetelik, de ez teljesen téves gyakorlat, a saját egyháztani felfogásukkal sem egyezik.
A családi viszonyok hasonlata, amit példának hozott, nagyon találó.


Melyek azok az esetek, amikor az egyházi esküvőt semmissé nyilvánítják (egyházi válás)az egyházi bíróságon?

Azt vizsgálják meg, hogy a megkötéskor megvoltak-e azok a feltételek, amelyek nélkül nem köthető meg érvényesen a házasság. Pl. ha nem volt meg az örök hűségre való készség, de azt színlelte az egyik fél; ha az egyik fél kizárta a gyermekvállalás lehetőségét, de ezt elrejtette a másik előtt; ha olyan személyiséget érintő tulajdonságot, betegséget, szenvedélyt tagadott le, amelyet, ha a másik fél ismert volna, akkor nem köt vele házasságot; személyi, érzelmi éretlenség, vagyis (fiatal kor, vagy rejtett szellemi fogyatékosság miatt) a házasságkötéskor nem volt meg az ehhez szükséges érettség. Lehetségesek ezeken kívül más okok is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak?
Kedves Lelkiatya! Hogyan kell viszonyulni az erotikus álnokhoz? Nem tudjuk befolyásolni az álmainkat. Ha mégis ilyenről álmodunk, meg kell azt gyónni? Mi a helyes magatartás?

Amit álmodunk, azért nem vagyunk közvetlenül felelősek, azok nem tudatos cselekvések, tehát nem kell meggyónni. Azt viszont jó, ha tudjuk, hogy az ébrenlétünk közben ért jelenségek befolyásolják az álmokat. Egyszerű példa: ha valaki erőszakos filmeket néz, akkor az álmaiban is megjelennek ezek az erőszakos jelenetek. Ilyen módon tehát mégis felelősek vagyunk az álmainkért, de az ébren tett cselekedeteink miatt. Azokat kell meggyónni. De még helyesebb így megfogalmazni, hogy azokra kell jobban odafigyelnünk, hogy Isten akaratát kövessék, s így hosszú távon az álmaink is egyre jobban megtisztulnak.


Tisztelt Lelkiatya!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Áldott új évet kívánok!

Szeretném megkérdezni, hogy a Szent István Bibliatársulat és a Szent Jeromos Bibliatársulat által kiadott Bibliák JEGYZETEI, MAGYARÁZATAI tanulmányozáskor mennyire ajánlott olvasásra?

Sajnos az a tapasztalatom, hogy több helyen azt mondják, az említett fordítások jegyzeteit érdemes figyelmen kívül hagyni, mert nem megbízhatóak, nem megfelelően értelmezik a Biblia tanítását, stb.
Ennek van valós alapja, vagy inkább csak egyfajta támadásról van szó (mint ahogy a római katolikus utat is hitehagyottnak, kiüresedettnek mondják).

Más irányú, de részben kapcsolódó kérdésem:
Egyik ortodox ismerősöm próbált rávenni, hogy inkább az ortodox közösségben vegyem fel a keresztséget a római katolikus helyett, mert az előbbi az igazi út, az utóbbiból Isten folyamatosan vonja el a kegyelmét. (Ez számomra inkább "toborzásnak" tűnt.)
Ön mit gondol erről? (Jobb szeretem meghallgatni "mindkét oldalt" vitás ügyekben.)

Köszönöm a válaszát!

A katolikus egyház által kiadott Bibliák mellé írt magyarázatok teljesen megbízhatóak. Érdemes is olvasni, mert segítik a megértést. Főként nagy segítséget jelentenek a párhuzamos helyek megtalálásában. Néhány ponton pedig kifejezetten fontos magyarázatot adnak a nehezebben érthető részek mellé. Téves az a felfogás, hogy a Bibliát ne akarja senki értelmezni, hanem azt mindenki csak saját maga tegye meg. Isten a kinyilatkoztatás által a tanítást az Egyházra bízta. Hamarabb volt Krisztus egyháza, mint a Biblia. Ez meglepőnek hangozhat, pedig így van. Majd csak a 2. század közepe táján rögzítette az Egyház, hogy pontosan mely könyvek tartoznak bele az Ószövetségbe meg az Újszövetségbe. A Biblia tehát az Egyház könyve, és senki más nem tudja olyan hitelesen értelmezni és magyarázni, mint a Szentlélek által vezetett Egyház (itt a katolikus és ortodox egyházat kell érteni).
Az viszont valóban csalogatásnak tűnik, hogy azért menjen az ortodox közösségbe, mert a katolikus egyházból elvonja kegyelmét az Úr. Az Úr soha nem vonja el a kegyelmét senkitől, aki Hozzá őszinte és kereső szívvel fordul. A szívtelen, hiteltelen papok nem tudják közvetíteni Őt, ez igaz, ám ez érvényes a katolikus és ortodox egyházra egyaránt.


Tisztelt Lelkiatya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Először is Örömteli, Áldott Új Esztendőt kívánok!
A következő témában írok.
Számomra nagyon tetszik Ferenc pápa nyitottsága Isten népének teljessége felé.
Ennek megfelelően örömmel olvastam a hírt miszerint a 2014-es szinódusra kérdőívvel fordul a teljes Egyházhoz.
A Magyar Kurír is azt idézte, hogy Baldisseri szinódusi főtitkár úr azt mondta, hogy „Nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba január 31-ig” (http://www.magyarkurir.hu/hirek/csalad-es-hazassag-egyhazat-erinto-kerdeseirol-beszelt-erdo-peter-vatikanban)

Mindehhez képest sajnos a Magyar Katolikus Egyház nem elég transzparensen nyitotta meg a válaszadás lehetőségét, miközben pl. Ausztriában egyértelműen online kérdőívek érhetőek el:
http://www.bischofskonferenz.at/content/site/home/article/596.html

Addig Magyarországon egy nem hivatalos kezdeményezés van (kaledoiscope) és hivatalos katolikus fórumokon csak elszórtan, csak google rákereséssel található meg a kérdőív (legalábbis én így értem el):
vaciegyhazmegye.hu/letoltes/70.html

Gorogkatolikus.hu-n nincs is kinn a kérdőív.

Ennek fényében érdeklődnék az iránt, hogy a Magyar Görögkatolikus Egyház tagjainak, elöljáróinak véleménye, hogyan fog becsatornázódni? Megosztható-e az indok, hogy miért nem kezeli nyitottabban az ügyet a hazai katolikus püspöki kar?

Köszönöm előre is válaszát. Természetesen, ha túlmutat a kérdés az Ön kompetenciáin az is érthető.
Üdvözlettel és köszönettel,

H. Dániel

A pápa a kérdőívet az egyházmegyék püspökeinek küldte el. A választ is tőlük várja. Ha arra gondolt volna, hogy közvélemény kutatást készíttet, akkor egész egyszerűen föltette volna a honlapra, amit sok millióan olvasnak. Én is hallottam arról, hogy más országokban, de Magyarországon is elkészítették ennek a kérdéssornak azt a változatát, amelyet a világhálón keresztül is ki lehet tölteni. Nem rossz ötlet, segíti a válaszadást és főleg azok feldolgozását. Tudomásom szerint a mi egyházmegyénk nem ezt az utat választotta, tehát nem készített online kitölthető oldalt. Azt nem tudom, hogyan történt az egyházmegyében. Talán az atyáknak küldték ki - én is kaptam -, akikre aztán rábízták, hogy a híveiket ismerve válaszoljanak a kérdésekre. Illetve tudom, hogy családok, házaspárok is kaptak lehetőséget erre. Az egyes egyházmegyék összegyűjtötték a tapasztalataikat, és elküldték a püspöki karnak, majd az fogja az összegzést továbbítani a pápának. Lehet, hogy más, hatékonyabb módszert is választhattak volna. Az bizonyos, hogy a pápa a püspökök válaszát kérte. Kifejezetten közzétették, hogy senki ne akarjon közvetlenül írni a Vatikánba. Egyrészről tetszetős lenne, hogy mindenki hozzászólhat, ugyanakkor teljesen ellenőrizhetetlen volna, hogy felelősség nélkül ki mit ír, mit küld be ezekről a fontos kérdésekről.
Nem tudom, kielégítettem-e a válasszal, hiszen csupán a magam egyszerű meglátását írtam le. De hát ez nem is lelki természetű kérdés volt.


Tisztelt lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy mit lehet tenni az olyan személlyel, aki a családját hosszú évek óta itthagyta egy nő miatt. Hazajár a család otthonába, mintegy átjáróházat alakitott ki az elhagyott családdal, és a barátnője között.Semmilyen érv nem számit neki, sem a három, mára felnőtt gyermeke,sem a felesége, sőt mostanra egy súlyos betegséget is kapott.Ezek a felsorolt tények sem tudják eltávolitani a bünös viszonytól, sajnos nem tudunk mit tenni, nem akarjuk ezt az állapotot megengeni, nem tudunk rá hatni semmivel sem. Hogyan tudjuk ezt a helyzetet az Atya szerint megoldani, hogy az életünkből valamilyen módon eltávolodjon ez a nő, és az apa észretérjen? Hogyan lehet ilyen hosszu évek után egy családnak talpraállnia? Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy ezt a helyzetet bármilyen módon is elfelejteni, vagy helyrehozni részemre már azt hiszen nem tudom, talán nem is akarom már. Ez egy ördödi kör, amiből semmiképpen nem tudun ugy érzem kiszállni. Sok imádság, misék történtek már ezen hatalmas dolog helyrehozatalára, egyenlőre, teljesen ugy érzem eredménytelenül.
Üdv.
Katalin

Kedves Katalin!
Azt semmiképp sem kell gondolnia, hogy a sok imádság nyomtalanul odaveszett, nem hozott semmi eredményt. Mint ha a tavaszi nap azt mondaná, már két hónapja ontom a meleget, mégsem akar megérlelődni a gyümölcs - hiszen kell még néhány további hónap, hogy mézédes legyen. Persze, nem látjuk, nem tudjuk, hogy mikor is lesz meg a gyümölcse a sok szenvedésünknek, fölajánlásunknak.
Bár általában az együtt maradás híve vagyok - talán ez érzékelhető is -, de az Önök helyzetében inkább arra biztatom, hogy legyen bátor és határozott. Amíg a férje kétkulacsos módon viselkedik, addig egyáltalán ne engedje be a házba, a családi életükbe. Ez nem lehet játék, sem az élettel, sem mások érzelmeivel. Azért tanácsolom a határozott elutasítást, hogy ezzel ráébredjen a férje, hogy ez az állapot nem tartható. Ugyanakkor továbbra is nagyon imádkozzon, hogy ez a műtétszerű beavatkozás jól sikerüljön. Hogy idővel meg is történjen ez a ráébredés. Ha helyrehozáson azt érti, hogy visszaálljon a régi helyzet, akkor az valóban nem fog már megtörténni. Mégis helyrehozható - hiszen minden helyrehozható! - legföljebb egészen más módon, mint amit most gondolunk, amit el tudunk képzelni. Ezt bízzuk a Nagy Vezetőnkre, de ne adjuk föl a reményt.


Tisztelt Lelkiatya!
A férjem ill volt férjem folyamatosan meggyötört. Belőlem mindig éktelen trágárság és káromlás jött e kapcsán elő.És számos negatív érzés. Gyűlölet, indulat, agresszív gondolatok..Mit tegyek, hogy ne legyek minduntalan bűnös ? Köszönöm.

Teljesen megértem a helyzetét. Sajnos nagyon sok esetben történik meg, hogy a korábbi nagy szerelem valóságos gyűlöletbe fordul át. Valójában még mindig szereti a férjét, és ezért fáj különösen is kegyetlenül ez a sok szeretetlenség tőle. Ezek az érzések inkább védekezés a lelke részéről. Ha nem akar azonosulni ezekkel az érzésekkel, ha el tud határolódni tőlük, akkor egy idő után valóban elveszítik mérgező erejüket. Azt kell mondania: ez nem én vagyok, én nem akarom ezeket az érzéseket, szeretetben akarok élni, nem gyűlöletben. Imáiban is kérje az erőt ehhez a teljes elhatárolódáshoz! Ez tehát a tanácsom: ne a férjével viaskodjon, figyelmét ne erre a hiábavaló hadakozásra irányítsa, hanem e keserű és negatív érzésekre, ezeket próbálja meg távol tartani ezzel az elhatárolódással. Ettől még azok megmaradnak egy darabig, de a lelke nem azonosul velük. Első lépésként ezt teheti. Hosszabb távon pedig hinnie kell az Isten végtelen hatalmában és szeretetében, hogy Ő képes megváltoztatni a (volt?) férjét. Ehhez rengeteget kell imádkoznia érte, s ha kitart, meglesz ez a nagyon meglepő gyümölcse.


Tisztelt Lelkiatya !
Ha a férjem polgárilag elvált tőlem és én sem akarom a kapcsolatot tovább folytatni, be kell adnom az egyházi válást, hogy rendben legyen maga a kapcsolat illetve a nem kapcsolat Isten előtt ?
Ha megtörténik az egyházi válás is, mi lesz a holtodiglan kérdésből ?
Köszönöm !

Egyházi válás nem létezik. Ha Önök polgárilag elváltak, ennek egyházjogilag nincsen vonatkozása. Pontosabban szólva ezt az egyházjog nem támogatja, sőt, keresi az orvoslásának a módját. Ekkor szokták kimondani az ágytól-asztaltól való különválás engedélyét. Hiszen a házasoknak kötelessége volna együtt élni a társukkal, s ezen kötelesség alól von ki ez az imént említett bírósági döntés. Amit tévesen egyházi válásnak szoktak nevezni, az az annuláció, vagyis annak megállapítása, hogy a házassági kötelék egyáltalán létre sem jött, amikor annak idején összeházasodtak.
Javaslom, hogy ne más férfi mellett akarja folytatni az életét, még ha nehéz is ezt vállalni. Ezzel nagyobb esélyt ad a férjének, hogy egyszer mégis visszajöjjön. Amíg pedig ez be nem következik, remény sincsen rá, használja föl a magányát, kiszolgáltatottságát arra, hogy az Úrral kerüljön szorosabb egységbe. Talán hihetetlennek tűnik, de a megszenvedett magány az igazán hívő ember számára csodálatos tapasztalatokat szül az Isten közelségéről, meleg szeretetéről.


Tisztelt lelkiatya!
Az volna a kérdésem, hogy a görög katolikus egyházban létezik-e exorcizmus? Ha van erre lehetőség, kérem válaszolja meg, hogy miként, és hogyan müködik, hogy lehet ezt kérni, és mennyire hatásos módszer, aki ilyentől szenved, ill. akit ez az állapot közvetve is érint.

Köszönettel: Andrea

Igen, a mi egyházunkban is megvan ennek a lehetősége. Hivatalánál fogva a püspök foglalkozik ezekkel az ügyekkel, vagy az, akit ezzel megbíz. Ezért első lépésben a püspök atyákhoz kell fordulni egyszerű levélben, és ő belátása szerint viszi tovább a dolgokat.
Nem jó megfogalmazás az, hogy ez mennyire hatásos módszer. Ez ugyanis nem módszer, hanem az Egyházban élő Szentlélek ereje, amelyet imádsággal hatékonnyá tehetünk. Nagy mértékben függ tehát az illető hitétől, Istenbe vetett bizalmától.
Széleskörű tapasztalat, hogy a jelentkezők legnagyobb többsége nem valós megszállottság áldozata, hanem amit átél, az pszichés jelenség eredménye. Ezért jóval kevesebb az ördögűző szertartás alkalmazása, mint ahányszor azt kérik. Hiszen mindenekelőtt ezt vizsgálja meg a püspök vagy a megbízott pap, hogy valódi megszállottsággal van-e dolga. De legtöbbször már a beszélgetés, az egyszerű imádság is nagyon sokat segít.


Kedves Lelkiatya!

Az egyik római katolikus hívő bejegyzésére reagálok. Nem hinném, hogy a római liturgia nem tartalmazná az efezusi zsinat formuláját. Minden egyes szentmisén elhangzik: "Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, a szent Apostolokkal és minden szenttel..." Nincs olyan eucharisztikus kánon, amely ne így szólítaná meg a Szeplőtelent. Ezen kívül a lorétói litánia egyik akklamációjában is ez szerepel: Istennek Szent Anyja - könyörögj érettünk! Emellett ott van a "Szent Anya, üdvözlégy!" kezdetű introitus, valamint a "Szűz szülője Istennek" című ima, és az ugyanezzel kezdődő Mária-antifona is, mely teljesen megfelel az első évezred Mária-képének:
Szűz szülője Istennek,
a Te méhedbe zárta be magát,
Kit világ be nem fogadhat:
Istenember.

Benne van a mi üdvünk,
mely világ bűneit törli,
s megmarad sértetlenül
szüzességed.

Irgalomnak Szent Anyja
tehozzád kiált e világ:
segítsd meg Te szolgáidat
Boldogasszony.

Tökéletesen egyetértek a Keleti Egyházzal, hogy Máriát legfőképp Istenszülőnek nevezi. Hitünk központi titka a Csodálatos Csere: az emberré lett Isten az egész emberi természetet felemelte isteni életébe, mintegy átistenítve azt, amely Máriának istenanyai méltóságot adott. Ez nem csupán a Keleti, hanem a Nyugati Egyház hite is. Bárcsak, mi, latinok, vissza tudnánk térni a doktrinális meglátásból az Élő Hagyományhoz. Nem a zsinatok dekrétumaival dobálóznánk, hanem az Egyház igaz tanítóinak buzdító szavait helyeznénk előtérbe, kissé csorbítva Aquinoi Szent Tamás atya egyeduralkodó tekintélyét a nyugati gondolkodásban. Vajon sikerülhet ez, vagy csak egy naiv ábránd képe marad?

Roland

Kedves Roland!
Köszönöm szépen a kiegészítést. Én ezt nem tudtam volna ilyen szemléletesen megindokolni.
Kérdésére pedig egyértelműen igent tudok mondani. Hiszen a teológia fejlődése Nyugaton is ebben az irányban halad. Legalábbis, ha a legnagyobbakat nézzük.


TISZTELT PÜSPÖK ÚR REFORMÁTUS HÍVŐK VAGYUNK HAJDÚNÁNÁSRÓL. SZERETNÉNK PÜSPÖKI ÁLDÁST KÉRNI ÉLETÜNKRE .LEHETSÉGESLENNE ,HOGY MEG ÁLDANA BENNÜNKET SZEMÉLYESEN?

Bizonyára lehetséges. Az eparchia@gorogkatolikus.hu címre érdemes írni, s ott részletesebb eligazítást tudnak majd adni.


Egy atyát meg lehet ölelni

Csak, ha ő is hozzájárul. De inkább csak lélekben, hogy senki ne gondoljon semmi rosszra.


Tisztelt Lelkiatya!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egy korábbi kérdés - feleletben olvastam az apoteózis fogalmáról, ahol azt írja, hogy ez a római katolikus irányzatban nem kap olyan hangsúlyt, mint az ortodoxban / görögkatolikusban.
De ez ugye nem jelenti azt, hogy római katolikusként nem kaphatna személyesen számomra sem olyan hangsúlyt, mint egy ortodox / görögkatolikus számára? Tehát az apoteózis nincs összeütközésben a római katolikus tanokkal, ugye?

Éppen most találtam rá, és kezdtem el olvasni György archimandrita: Az emberi élet célja az átistenülés c. könyvét. Továbbá érdekel e téma tanulmányozása, római katolikus keresztényként.

Kis szembeállítás: az egyértelmű számomra, hogy keresztényként nem fogom a többistenhitet kutatni, hogy az mennyire lehetne elfogadható számomra, tudva, hogy az egyértelműen tiltott a Bibliában.
De van-e egy ilyen "határ" az egyéb katolikus irányzatok között, vagy azok között szabadabban lehet mozogni?

Segítő válaszát köszönöm szépen!

Az átistenülés teológiája, természetesen, teljesen egybecseng a katolikus tanítással. Kevésbé hangsúlyos talán, de egyáltalán nem idegen attól. Főként ma, amikor már jobban ismerjük egymás gondolatait, gondolkodását, egyre több olyan dolog van, amit Kelet és Nyugat megtanulhat egymástól.
Nagy szabadság van a keresztény gondolkodásban, hiszen mindenkinek meg kell találnia, föl kell építenie a saját, személyes hitét. Gyakran kell hallgatni teológiai tartalmú előadásokat, olvasni ilyen könyveket, állandó kapcsolatot tartani a lelkiatyával, s ezeken keresztül a hitünk folyamatosan tisztul, fejlődik, érlelődik. Fontos, hogy alapvetően katolikus tanításokkal tápláljuk a lelkünket és ne mással. Ennek köszönhető az, hogy ilyen táplálék mellett szabadon gondolkodhatunk és kereshetjük Istent.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy problémámra szeretnék tanácsot kérni.
Általam a világon a legjobban szeretett férfi szeretetét elvesztettem. És azzal, hogy őszintén elmondtam neki az érzéseimet, meg is bántottam. Nem bocsátotta meg ezt nekem, és semmilyen formában nem hajlandó velem felvenni a kapcsolatot sem. Fontos lenne hogy megbocsásson. Hogyan érhetném ezt el és kérhetem-e Istent, hogy nyissa meg felém a szívét?
Egyébként református vagyok, nem gyakorlom teljes mértékben, de hiszek... Egy boldog életszakasz fűződik Hajdúdoroghoz, ezért fordulok Önhöz.
Válaszát köszönöm!
Edit

Kedves Edit!
Nagy titok a szerelem. Még a saját szívünkben ébredőt sem könnyű kezelni, nem hogy a másik szívében kelőt vagy elhalót. Meg kell próbálnia tisztábban, világosabban átértékelnie ezt a kapcsolatot. Az bizonyos, hogy nem azért haragudott meg Önre ez a férfi, mert őszintén elmondta neki az érzéseit. Inkább arról lehet szó, hogy mivel ő (már?) nem viszonozza ugyanezeket az érzéseket, ezért az csak zavarba hozza, s nem nagyon tud mit kezdeni az Ön vonzódásával. Azt kérheti Istentől, hogy teljesüljön a szíve vágya, de mégse ragaszkodjon túlságosan ehhez az érzéshez. Hiszen lehet, hogy mindez szép időszakot jelentett, de változni fog az élete, és Isten Önnek valami szebb, értékesebb ajándékot tartogat. Legyen nyitott erre is!


Tisztelt Lelkiatya!

Isten folyamatosan próbára tesz, rosszabbnál rosszabb dolgokkal. Persze emellett sok jóban van részem, ami másnak nem adatik meg.
De már nincs erőm megküzdeni ezekkel a feladatokkal és nem értem mire akar ezzel tanítani.
Fel akarom adni az egészet. Szeretném kérni a bűneim megbocsátását. Hogyan kérhetem? És honnan tudom, hogy megbocsátást nyertek?

Köszönöm!
Tisztelettel:
Halász

Kedves Halász testvérem!
Az már nagy dolog, több, mint biztató, hogy észreveszi a jó dolgokat is. Sok küzdőtársa megakad még ott, hogy csak a rosszakat látja meg. Holott mindenki kap ilyet is, olyat is, éppen, amire szüksége van. Tehát a felismert jó ajándékokba kapaszkodjon. Szánjon időt arra, hogy el-eltöpreng, mit miért kapott. Ez egyébként lehetőséget nyit arra, hogy lassan felismerje, még a rossz dolgok is megtermik a maguk jó gyümölcsét. Bár, úgy sejtem, ma már ezt is egyre inkább belátja, csak mégis néha fáradtnak érzi magát a küzdelemhez. De még ennek az okát is nagyon jól érzékeli. Nem is annyira a kapott nehéz helyzetek, mint inkább a saját bukásai, elkövetett bűnei teszik erőtlenné.
Fedezze fel a legnagyobb ajándékok egyikét, amellyel élhetünk: a szentgyónást. A pap előtt sorolja fel mindazokat a bűnöket, amelyek terhelik a lelkét. A pap pedig fel fogja oldozni, erre Krisztus Urunk adott garanciát (Mt 18,18). Valójában Ő szabadít meg minket bűneinktől, hiszen ezért jött közénk Karácsonykor.


Kedves Lekiatya!
Azt szeretném megkérdezni,hogy van-e az interneten
olyan oldal,ami görög katolikus fiataloknak szól.
Köszönöm:Roberta

Kedves Roberta!
E honlapon keresztül el tudja érni az egyházunk facebook oldalát is (jobb oldali oszlop). Ott többnyire fiataloknak írunk, vagy ők írnak magukról egymásnak. Remélem, talál magának való dolgokat rajta. Jó böngészést!


Tisztelt lelkiatya!
Római katolikus vallású vagyok, és az egész családunk is ennek a vallásnak a tagja. Rendszeresen járok templomba, a gyermekeim is, kivéve a /volt/ férjemet. Ezt azért tettem zárójelbe, mert csak egy lakásban lakunk, de ő már hosszú évek óta egy más személlyel él együtt,un.házasságtörést követett el.(szentségi házasság lévén).
Semmi, és senki nem tud neki parancsolni, a lelkére hatni, legalább a gyermekei jövőjét nézte volna, de sajnos az a másik (aljas) személy (nő) a legfontosabb számára.Ez az állapot hosszu évek óta fennáll.
Kérdésem az lenne, hogy mit tudnánk tenni ebben a helyzetben? Az életünket szörnyen befolyásoló helyzetet, válással kellene talán rendezni?Mi az Ön véleménye ebben a helyzetben? Sokat imádkoztam, próbáltam változtatni, de semmi eredményt elérni nem tudtam.Köszönettel:
Emma

Jaj, kedves Emma, valóban nagyon nehéz helyzetben van. S én is, hogy mit is tanácsolhatnék.
Váláson ne is törje a fejét. Az nem hoz megoldást, csak újabb, sokkal súlyosabb bonyodalmakkal terhelné az életüket. Nem tudok mást tanácsolni, mint azt, hogy tartson ki. Bízzon abban, hogy bár most teljesen kilátástalan, de egyszer mégiscsak rájön a férje, hogy hol kaphat igazi szeretetet. Ha végképp lehetetlenné válik az együttélés, akkor meg kell próbálni külön költözni, de továbbra is hordozza szívében azt a reményt, hogy egyszer majd ki fog józanodni a férje, és újra egymásra találnak. Félő, hogy ez még újabb hosszú éveket jelenthet, de Ön szívében jól megélheti ezt az időszakot is. Imádkozzon minden nap a férjéért és mindazt a rosszat, amit tőle el kell viselnie, ajánlja fel őérte. Ezzel segítheti őt legjobban, s közben az Ön lelke is erősödik, egyre jobban igazodik az Isten akaratához.


Tisztelt Lelkiatya!
... Jézus azt mondja: Legyetek olyanok másokkal amilyennek szeretnétek, hogy veletek legyenek. Illetve szeresd felebarátodat mint önmagadat. ... Ezt, hogy kell érteni? Szószerint? Esetleg határt kell szabni? Nem tudom mikor csinálok jót és hol a határ ahol már magammal kell törődnöm. Isten előtt mi lenne kedves? Attól is félek, hogy visszaélnek a jó indulatommal. Igy van ez amikor pénzt kérnek kölcsön. Volt, hogy nem kaptam vissza. Amikor odajönnek kérni valamit, mindíg megesik rajtuk a szívem. Ez egészséges dolog lelki értelembe, vagy gyengeség?
Nagyon várom válaszát!
Tisztelettel és köszönettel,
Ricardo

Kedves Ricardo!
Mások szükségén megindulni nem gyengeség, hanem értékes emberi viselkedés. Segítsen is, ahol csak tud. Ugyanakkor mindig meg kell gondolnia, hogy az az igazi segítség-e, ha nyomban teljesíti, amit kérnek Öntől. Sajnos, vannak emberek, akik visszaélnek mások segítőkészségével. Az ilyen magatartásnak nem szabad táptalajt adni. Néha határozottnak is kell lenni, és tudni kell nemet mondani. Egyszerű alapképlet például, hogy ha valaki tartozik Önnek egy korábbi kölcsönből, akkor nem lehet adni neki újabb kölcsönt addig, amíg meg nem adja az előzőt. Ettől soha, semmilyen okból és semmilyen formában nem szabad eltérni! Kell segíteni másoknak mindig, minden helyzetben, de felelősen, átgondoltan. Ehhez kérjen bölcsességet az Istentől, és erőt ahhoz, hogy követni is tudja.


Kedves lelkiatya!
Egy hozzám közelálló személy nagyon megváltozott az utóbbi idöben.Nagyon elvan szállva önmagától.Ez a viselkedés forma nagyon sértö és bántó.Nem csak számomra,maások is tapasztalták ezt.És azon a véleményen van egy másik személy is,akivel ö a munkájából kifolyólag együttmüködik,hogy nagyon rossz érzés az amikor a másik önmagát tartja a legfontosabbnak,és nem figyel oda az ö érzéseire.A beszólásai,kiszólásai nem helyénvalóak.Nem tudom mi okozhatja nem volt ilyen,és ez a viselkedésforma nem áll jól neki,természetellenesen hat.Bár vannak ennek az embernek bizonytalanságai és a stressz is kihathat rá,talán okozhatja ez is.De ezzel a felfuvalkodott viselkedéssel,elfog távolitani magától másokat.Ön hogy látja ezt?Jogos-e figyelmeztetni és felhivni a figyelmét a viselkedésére?
Válaszát elöre is köszönöm!

Ha jó barátok (voltak), akkor igen. De nagyon jól válassza meg ennek a módját, idejét, még a helyét is. Van, amikor befogadó az ember, van, amikor nem. Félő, hogy ez az illető elvakulttá lett ebben az utóbbi időben, tehát nem biztos, hogy sikerül vele megláttatni, hogy hol a gond. De mégis próbálja meg, ne hagyja ebben a vakságban, mert valóban önmagának lesz ellensége ezzel a viselkedéssel - nem csak másoknak. Sokat imádkozzon előtte, hogy kapja meg a Szentlélek bölcsességét, hogy mit mondjon. Ha pedig beszélnek, legyen vele szemben nagyon határozott. Ne féljen, ez nem szeretetlenség. Amikor a szakadék szélén áll valaki, akkor rákiáltunk. Szinte ilyen helyzetben lehet ez az illető. Persze, hozzá kell tenni, az sem biztos, hogy most, egyetlen beszélgetésük eredményeképpen megváltozik. Lehet, hogy több ilyen hatásra, még egy kicsit több időre van szüksége, hogy ráébredjen, nem jó úton jár. Ezért kell a még több imádság.


Kedves lelkiatya!
Mit tanácsolna egy olyan munkahellyel kapcsolatban aminek tartósan az egészségre káros hatásai vannak?Nem is teljesen tisztán mennek a dolgok,hanem feketén.A pénzt azt megkapjuk idöben,de a szabadnapok kevesek,meg sehol sincs nyoma annak,hogy itt dolgozunk.Kérdés a gazda egyáltalűán fizet-e adót a hely után.Sokat gondolkodom,hogy mitévő legyek.Ez nem egy olyan munka amit éveken keresztül lehet végezni.Úgy érzem nem itt van a helyemKözel egy éve vagyok itt.Nem jók a körülmények sem a fizikai olykor a pszichikai egészségre sem.De a kereset viszont jól jön,mert nagyon nehéz munkát találni.
Válaszát elöre is köszönöm!
Léna

Kedves Léna!
Nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy meneküljön onnan, keressen más munkahelyet mielőbb. Érzi is, hogy nem ott van a helye, nem is egészséges körülmények között van, nincs is távlata ennek a helyzetnek, nem is törvényes. Akkor mi tartja ott? Nyilván az a kis pénz, amit kap érte. Állítom, nem ér meg annyit. Keressen valami mást, és lépjen minél hamarabb tovább. Sokat imádkozzon azért, hogy mutassa meg az Úr az Ön útját, merre menjen! Higgye el, meg fogja mutatni, csak bízzon Őbenne!


Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne,hogy keresztény fiataloknak mennyire helyes Discoba járni szórakozni?Mivel ez világi szórakozóhely,és a szórakozásnak nem épp minőséges formája.Érdekelne,hogy mi erről az egyház és a lelkiatya álláspontja?
Elöre is köszönöm!

Kétségtelen, hogy nem egy épületes dolog. A fiatalok szeretnek táncolni, együtt lenni, sokat beszélgetni. Ez természetes, Isten ilyennek alkotott meg bennünket. De mint ahogy minden tevékenységünket emberhez méltó módon és Isten dicsőségére kell végeznünk, ez a fiatalok szórakozására is érvényes. Zenét hallgatni, táncolni, beszélgetni lehet nagyon igényesen is, úgy, hogy attól az ember lelke is épül, gazdagodik. Én azt javaslom, hogy táncolni, szórakozni is csak olyan helyekre menjenek a fiatalok, ahol lelkileg is épülnek. A diszkóban nagyon sokszor nem csak az alkohol, hanem még a drogok is könnyen terítékre kerülnek. Már csak ez is leleplezi ezt a fajta szórakozást, hogy nem építő, hanem romboló.


Kedves Lelkiatya ! A karácsony előtti szentgyónás kapcsán merült fel bennem az a kérdés, hogy a hívek gyónnak, gyónunk, és a papok, püspökök is szoktak gyónni ? Ő rájuk is minden ugyanúgy vonatkozik, mint a többi emberre ?! Érdekelne a válasza ! Köszönettel.

Igen, természetesen. Hiszen ők is bűnös emberek, rászorulnak a bűnbánat szentségére. Sőt, a lelkivezetés számukra talán még fontosabb, hiszen állandó lelki készenlétben kell lenniük, és a lelkiélet fejlődésében is csak akkor tudnak segíteni, ha azt az utat maguk is járják. Nem beszélve arról, hogy éppen e lelki munka miatt ők még nagyobb kísértéseknek, az ellenségtől jövő támadásoknak vannak kitéve. Tehát, a papok is, püspökök is rendszeresen gyónnak.



Kedves lelkiatya!Zsuzsa néven írt levelemre válaszolt.A levelében azt írta Ön, hogy ettől a bűntől, csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Ez a személy erre nem mutat hajlandóságot, tehát nem akar megtérni.Az érte mondott sok imádságok, felajánlások eddig úgy érzem nem voltak hatásosak számára, hogy megváltozzon.Kérdezem az Atyát, hogy ezek után mit kellene tennem másképpen, hogy ha ő nem akar, akkor hogy oldódik meg ez a szörnyű helyzet.
Köszönettel:
Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!
Még a testileg beteg ember sem tud egyik pillanatról a másikra meggyógyulni. A betegség természetétől függően akár évekig is eltarthat egy-egy kúra, vagy gyógyulási folyamat. Így van ez a lelki betegségeknél is. Lehet, hogy hosszú ideig kell még kitartani a férjéért mondott imádságban és abban a hitben, hogy a Mindenható nem hagyja Önt védelem, megerősítés nélkül. Nyilvánvalóan nagyon súlyos a baj, de ne adja fel a reményt. Az így elviselt szenvedéseket is ajánlja fel a férjéért, és kérje azt az erőt, hogy mindennek ellenére tudja őt szeretni, ki tudjon tartani mellette, és ki tudja várni azt az időt, amikor önmagára ébred. Elhiszem, hogy nehéz, de meglátja, ha megőrzi ezt a jó szándékát, akkor meg fogja tapasztalni az Isten segítő szeretetét.


Kedves Lelkiatya! Én a házassági szerződéssel kapcsolatban tennék fel egy kérdést. Mi az Ön ill. az egyháza véleménye erről. Ha abból indulunk ki, hogy egy házasság "holtomig-holtodig" tart, akkor miért ragaszkodnak egyesek a házassági szerződéshez. Véleményem szerint ha ezt megkötik, akkor az már sejtet némi bizalmatlanságot, bizonytalanságot. De mi van abban az esetben, ha az egyik fél nagyon ragaszkodik hozzá, mert jóval nagyobb anyagi háttérrel rendelkezik, mint a másik fél, s félti a vagyonát vagy a szülői nyomás miatt ragaszkodik a házassági szerződéshez. Mi a helyes viselkedés ilyenkor? Válaszát köszönöm.Anita

Kedves Anita!
Bevallom, először nem is értettem a kérdését. Talán arra gondol, hogy az esküvő során egy külön szerződéses megállapodást kötnek a vagyoni helyzetükről? Erre semmi szükség nincs, ezt a polgári törvénykönyv pontosan szabályozza. Ha valamelyik fél vagy annak családtagjai ehhez ragaszkodnak, az valóban súlyos bizalmatlanság jele. De nem is csak utal. Magának a házasságkötésnek az érvényességét is megkérdőjelezheti. Hiszen mi másért készítenék el ezt a szerződést, mint azért, hogy az esetleges váláskor majd ennek alapján rendezzék az anyagi kérdéseket? Lehet, hogy rosszul gondolom, de én másra nem tudok következtetni. Ez viszont azt is jelenti, hogy az a fél szinte előre beépíti a válás lehetőségét, és nem véglegesnek tekinti a házasságot.
Nem javaslom, hogy olyan emberrel kösse össze az életét, aki eleve ezzel a bizalmatlansággal indítja az életét. Még ha nem is válnának el, akkor is nagy az esélye, hogy állandó veszekedés forrása lesz az anyagiak kérdése.


Kedves lelkiatya!
Nagyon zavaró számomra otthon,hogy a szüleim kopogás nélkül jönnek be szobámba.Már szóvá is tettem néhányszor,hogy kopogjanak,mert engem ez zavar.Erre felindulva olyan választ kaptam több izben is,hogy a saját házukban nehogy még kopogni kelljen nekik,amikor bejönnek a szobámba.Ez több okból is kellemtelen:lehet,hogy épp öltözködöm amikor bejönnek,naplót is irhatok,személyes jegyzeteimet,dolgaimat rendezem,arról nem is beszélve,hogy van egy szekrény az ajtóhoz közel és amikor ott pakolok,vagy kinyitom és valaki benyit a szobámba,akkor annak neki csapódik az ajtó és valaki könnyen megsérülhet,ilyenkor nagyon kitudok akadni.Amikor egy szerzetesnöi közösségben voltam lelkigyakorlaton,és közös szobában voltunk néhány lánnyal az egyik szerzetesnövér,aki rendszeresen meglátogatott bennünket,mindig bekopogott és megvárta,hogy válaszoljunk mielött belépett volna.Mi a lányokkal egymás közt ezt nem praktizáltuk, mivel többen voltunk egy szobában,de a növérek kivétel nélkül mind igy tettek.A szüleim viselkedését sértönek érzem ilyen téren.Meg nincs is köztünk olyan bizalmi kapcsolat.A nagymaám is szóvá tette,hogy a testvérem se szerette,ha kopogás nélkül mennek be hozzá,ő is azzal érvelt,hogy az a saját háza.Kinek van ilyenkor igaza?Hogy lehetne az ilyen helyetet megoldani?
Válaszát elöre is köszönöm!

Amit szeretne, jogos igény, hogy bárki belép az ajtaján, előtte kopogjon, még akár a saját szülei is. Gondoljon azonban arra, hogy az Ön szüleinek annak idején volt-e saját szobája. Mert ha nem, akkor ne csodálkozzon azon, hogy ők erről másként gondolkodnak. Ők talán nem ebben éltek, nem ebben nőttek föl. Ha tanácsot adhatnék a szüleinek, én is azt mondanám, hogy kopogjanak. Ez a szeretet és figyelmesség jele is. Ha szeretik Önt, akkor figyelembe veszik ezt a kívánságát. Ugyanakkor ezt nem követelheti meg tőlük. Főként, ha veszekedés kerekedik belőle. Akkor inkább jobb, ha elfogadja a kopogás nélküli benyitást.
Azt javaslom, hogy beszéljen erről a szüleivel nagyon higgadtan. Nem az Ön szobájában, vagy legalábbis nem akkor, amikor éppen benyitottak, s ilyenkor úgyis paprikás a helyzet. Várja ki az alkalmas helyzetet, jól imádkozza meg előtte, s egyszer ültesse le őket, és mondja el a kérését és az érveit. Így van esélye, hogy valóban be is tudják azokat fogadni, és megértik Önt.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Megvettem a Görögkatolikus Szemle 2014-es asztali naptárát. Ahogy lapozgatom, feltűnt, hogy a Nagyböjt hétköznapjain, az ünnepeket kivéve sehol sincs Evangélium, csak (több) ószövetségi olvasmány. A feleségem azt mondta, hogy biztos, azért, mert olyankor Előszentelt áldozatok liturgiája van, s abban nincs Evangélium. Igen ám, de tudomásom szerint csak szerdán és pénteken van Előszentelt áldozatok liturgiája (kivéve a Nagyhetet), a többi napon Szent Liturgia van. Ha valóban így van a keleti hagyomány szerint, akkor a többi napon (hétfő, kedd, csütörtök és szombat) milyen olvasmányrend szerint végeznek Szent Liturgiát? Hol végeznek Nagyböjtben minden hétköznap Előszentelt áldozatok liturgiáját? A szerzetesházakban?

Üdvözlettel László

A nagyböjt hétköznapjai úgynevezett aliturgikus napok. Ezt azt jelenti, hogy ezeken a napokon nem végzünk Isteni Szent Liturgiát. Sok más szertartás van helyette. Előszenteltek Liturgiája csak szerdán és pénteken van, még a szerzetesházakban is. Ugyanakkor van rá példa, hogy megfelelő okokból más napokon is végezzenek.
Ezért nincsen a Szertartási Utasításban jelölve újszövegségi szentírási szakasz a hétköznapokra.
Ahol valami oknál fogva mégis végeznek Szent Liturgiát, akkor a melkita rendet követik, de ezt nem közli a mi Utasításunk.


Tisztelt Lelkiatya!

Ön szerint rossz vagy elítélendő az, hogyha 1 héttel ezelőtt (11.09-én) elkövettem egy nagyon csúnya és súlyos bűnt, amellyel több embernek is csalódást és szomorúságot okoztam, de ennek ellenére teljes szívemből várom a karácsonyt és adventi időszak során is izgatottan készülök az ünnepre (adventi koszorúval és gyertyagyújtással, adventi naptárral, ajándékokkal)?
(Azért merült fel bennem e kérdés, mert kaptam már olyan "kritikát" is, hogy pont én vagyok ebben a meghitt készülődésbe aki ilyen nagy vétekbe esett.
Előre is köszönöm a válaszát!

A karácsonyi készülődésünk lényege a bűnbánat. Hiszen azért jön közénk Krisztus, hogy a bűneinktől megszabadítson. Azért várjuk annyira az ünnepet, hogy megélhessük az Istennek ezt a végtelen szeretetét, amellyel átölel minket. Ezzel a szeretetével vált meg bennünket. Nagyon helyes, ha izgatottan és örömmel készül az ünnepre. Ez az elkövetett dolog pedig késztesse Önt még mélyebb készületre. Ennek része a karácsonyi szentgyónás is.


Tisztelt Lelkiatya!
Tanácstalan vagyok. Ahol én dolgozom,megjelelent egy srác aki elég szegény és auto kell a munkájához amit tőlem akar elkérni egy hónapra.Nevét se tudom.Nagyon megsajnáltam,de attól félek hogy én is pórul járhatok mert nem kis felelősség.Én jót akarok tenni,de nem tudom mikor vagyok az.Úgy küldték hozzám hogy majd a Richard úgy is odaadja.
Szeretnék Isten előtt kedves lenni,de nem akarom azt se,hogy kihasználjanak vagy valami károm legyen.Mit tanácsol?
Köszönettel,
Richard

Kedves Richard!
Felelősen kell élnünk. Egy autó nem olyan érték, amelyet bárkinek odaadhatnánk. Még barátnak sem, akár egyetlen útra is. Erős bizalmi kapcsolat szükséges ahhoz, hogy az autót kölcsönadjuk másnak. Tehát semmiképp sem javaslom, hogy a munkatársának hosszabb időre odaadja. Valószínű Ön igen jó szándékú ember, sokat segít másoknak. Ez helyes, de figyelnie kell, hogy ne használják ki Önt. Nem csak az Ön érdekében, hanem azok védelmében is, akik ebbe a súlyos hibába beleeshetnének. Ezt jelenti a felelős élet.


Tisztelt lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy a házasság előtti tisztaság mit jelent pontosan?
A barátommal mindketten vallásos családban nevelkedtünk, gyakoroljuk is a hitünket, és komolyan vesszük az alapelveit.
A házasság előtti testi kapcsolat kérdésében azonban úgy érzem, ő sokkal megengedőbb lenne. Én nagyon fontosnak tartom, hogy megfelelő határokat húzzunk e téren, és úgy gondolom, tudom is kezelni ezt a kérdést. Ő azonban sokkal több mindent szeretne már a házasság előtt, én viszont azt gondolom, már maga a kísértés keresése, a próbálkozás is bűn.
A barátom szerint fontos lenne megismernünk egymás testét e téren egy kicsit, hogy a házasságkötés után már ne legyen gond, ne akkor kelljen egymást ilyen módon megismerni.
Hogy lehet a házasságig úgy kezelni ezt a helyzetet, hogy az mindkettőnknek megnyugtató legyen?

Köszönettel:
Tímea

Kedves Tímea!
Szoros értelemben a házasság előtti tisztaság azt jelenti, hogy a fiatal pár az esküvő előtt nem létesít testi kapcsolatot, tehát mindketten szűzen őrzik meg magukat a nászéjszakáig. De jól sejti, hogy ez még önmagában kevés. Ügyelni kell arra, hogy az egymást szerető fiatalok ne is játszanak a tűzzel, a kapcsolatukban ne engedjenek szabad utat az érzékiségnek.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az udvarlás időszaka arra való, hogy a fiatalok minél jobban megismerjék, minél jobban megszeressék egymást. Ismeret nélkül nincs szeretet! Ha egy fiú udvarol egy lánynak, akkor elsősorban egymás lelkét kell megismerni, nem egymás testét. Ez utóbbi természetes módon velejárója a lélekismeret folyamatának. Önbecsapás azt mondani, hogy azért közeledjenek egymáshoz testileg, hogy ezzel a házasságkötés után már ne legyen gond. A házasságban évtizedeken át folytatódik egymás megismerésének ez a csodálatos folyamata. Amit ilyenkor a fiatal test kíván, az valójában az érzékiség. Ennek természetesen megvan a maga helye és szerepe, Istentől áldott ajándék ez a képességünk is. De vigyázni kell vele, mert ha nincs megszelídítve, akkor könnyen megvadul, és ellenünk fordul. Még azt hazudja, hogy szép, de már magával ragadja a hév, és ha nem tud az ember rajta uralkodni, akkor már egyáltalán nem a szeretet kifejezője.
Amikor egy barátkozó kapcsolat elér oda, hogy bizonyos testi közeledés is legyen (kézfogás, ölelés, csók), akkor is ügyelni kell, hogy sohase az érzékiség kerekedjen felül. Ezért érdemes tartózkodónak lenni, a fiúnak is, a lánynak is, mert azzal semmit sem veszítenek, sőt, a kapcsolat lelki oldala ilyenkor sokkal nagyobb teret és hangsúlyt kap. Ha viszont nem tartózkodók, ha többet megengednek maguknak a kelleténél, akkor elszabadul az érzékiség, és bármilyen közös fogadalmat, elhatározást tettek is, nagyon könnyen belecsúszhatnak a testi kapcsolat bűnébe. Ez a tartózkodás, ennek kemény küzdelme tanít meg arra, hogy majd a házasságban, a házaséletben se legyenek önző módon csupán az érzékiségtől vezetve, hanem mindig egymás örömét keressék.


tisztelt lelkiatya!
polgarilag elvaltam es szeretnek tenni orok tisztasagi fogadalmat. ezt most is megtehetem e hogy az egyhazi valas meg nincs?

Igen, megteheti. Hiszen, még házas ember is tehet tisztasági fogadalmat. Nyilván ebben az esetben csakis a házastárs beleegyezésével, vagyis közös megegyezéssel. Ugyanakkor nem javaslom, hogy ezt a fogadalmát elkapkodja. Még a szerzetesi fogadalmat is sok-sok év előzi meg, legkevesebb 3-4, de van, ahol 8-10 esztendő. S itt az illető a vele egygondolkodásúak közösségében él, tehát a külső körülmények segítik e súlyos fogadalmának megtartásában. Aki a világban él, annak sokkal nehezebb a fogadalmához hűségesnek maradni. Az ilyen életre szóló fogadalmat nagyon meg kell gondolni, és csakis saját lelkivezető mellett és annak áldásával szabad megtenni.


Kedves Lelkiatya
A férjem évek óta nem gyónt, nem áldozott, sajnos bűnös viszonyban él, és ez biztosan visszatartja őt ettől a szentségektől. Kérdésem az lenne, hogy van-e rá lehetőség, és megoldás, hogy ez az ördögi kör a családunk életében megszűnjön, és a férjem is testben, lélekben megtisztuljon. Biztosan érzem, és tudom, hogy a sátáni erő, amely ehhez a helyzethez, a nőhöz odakötötte, nem tud megszakadni. Itt elsősorban én un.ördögűzésre is gondoltam, amit hallottam a katolikus egyházban szokott működni.

Köszönettel: Zsuzs

Kedves Zsuzsa!
Kétségtelen, hogy az ilyen szörnyű esetekben a sátán működik az emberi lélekben. Viszont nem az emberi akarat felfüggesztésével, hanem annak beleegyezésével. Ilyen esetekben nem az ördögűzést kell alkalmazni, hanem az állhatatos imát és böjtöt. Sajnos nem létezik olyan szertartás, amely - mint egy kúra - eltávolítaná ezt a jelenséget. Hiszen ez nyilvánvaló bűn, amelyből csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Viszont az érte mondott imádságok, érte felajánlott áldozathozatalok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a kegyelem hatására a férje végre fölismerje tettét és elinduljon a bűnbánat útján.


Kedves Lelkiatya! Ha Sebastian atya verbita szerzetes, akkor miért görögkatolikus liturgikus öltözékben láthatjuk a honlapon képeken? Talán birítusú az atya?

Sebastian atya Indiából származik, malabár, tehát keleti rítusú áldozópap. Ugyanakkor szokott latin rítusú szentmisét is végezni, tehát minden bizonnyal megvan a birítusú engedélye. Ez hazánkban igen ritka, de az ő esetében érthető. Igaz, ez sem indokolja, hogy bizánci rítusú liturgikus öltözéket vegyen föl.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy már felnőtt hölgy kért fel keresztszülőnek, amit szívesen és őszinte örömmel el is fogadtam.
Ilyen esetben mit illik ajándékba adni neki? Olyat akarok, ami maradandó, amire ha rátekint, tudja, hogy kitől és milyen alkalomból kapta.

Köszönöm a válaszát!

Hadd igazítsam ki a szándékát. Olyan ajándékot adjon, ami a keresztségre emlékezteti, nem pedig a keresztszülőjére. Bár, gondolom, Ön is elsősorban erre gondolt. Nos, legjobb ajándéknak egy falra akasztható szép keresztet javaslok, amelyet a szobájában elhelyez, amelyet gyakran lát, ha belép az otthonába, vagy egyenesen az ágya fölé helyez, vagy más kiemelt helyre. Ez segítheti őt abban, hogy gyakran elé álljon is imádkozzon, hogy egész életében ne halványuljon el az a buzgó szeretet, a mely most benne él, a keresztségre készülés időszakában.



T.Lelkiatya!
Én római katolikus vagyok, nem tudnák más vallást,rítust elfogadni a miséken. A görög katolikus vallás, egészen más rítus szerint működik.
Ha nézem a görög katolikus templomokban,nem a szentek szobrait láthatjuk,hanem ikonokat. A szertartás is, az énekek is egészen mások.Azt szeretném kérdezni, hogy tudomása szerint miért kellett a római katolikus vallásról leválni, mi volt az értelme, mennyiben látja ön ezt, hogy a két katolikus vallás ennyire különbözik egymástól. Én úgy gondolom, hogy nem tudnám elfogadni, azonosulni vele. A görög katolikus templomokban, tudomásom szerint, nem a Boldogságos Szűz Máriát, mint Jézus édesanyját nevezik, hanem Istenszülőként emlitik a Szűz anyát, vagyis a Jézus, mint egyszülött fiú istengyermeket igy nem emlitik. Az Istenszülő nem világos számomra, mert az Isten a mennyei Atyaúristent kell érteni rajta, nem pedig a Jézus krisztust. Ez szerintem alapvető lenne számomra, vagyis Atya,Fiú,Szentlélek.

Tisztelettel: Katalin.

Kedves Katalin!
Ön bizonyára nagyon szereti a latin rítust, szereti a római katolikus szentmisét és más latin rítusú szertartásokat. Ezért is érzékeli olyan nagynak a különbséget a bizánci rítussal szemben. Két nagyon ősi hagyományról van szó. Nem lehet azt mondani, hogy egyik levált a másikról, hiszen már a II-III. századtól kezdve az egyes területeken különböző imarendek, különböző dallamvilág alakult ki. Nem is csak ez a két rítus van, hanem még ezeken kívül nagyon sok más is a Katolikus Egyházon belül. El kell tudnunk fogadni egymásét, csak akkor tudjuk elfogadni egymást is.
Önnek a szobrok segítenek jobban az imádságban, másoknak meg az ikonok. Különbözőek vagyunk.
Helyesen figyelte meg, hogy a bizánci rítusban gyakran említjük az Istenszülő nevet. Ez fontos hittétel, melyet már 431-ben megfogalmazott az Anyaszentegyházunk: mivel Jézus Krisztus valóságos Isten, ezért az ő édesanyja, Mária valóságos Istent szült, tehát ő Istenszülő. Való igaz, hogy ezt az értelmünkkel felfogni szinte lehetetlen, mégis fontos hittétele a katolikus egyháznak is, amelyet vallanunk kell, még ha ritkábban említik is így a latin rítusban.
Hitünk fontos tétele az is, hogy amikor Istenről beszélünk, akkor egyaránt vonatkozik az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre.


Kedves Lelkiatya!
Sok feszült helyzettel kell szembesülnöm mostanában.A munkán is,meg a magánéletemben is...
A napokban egy közeli,úgy érzem a legjobb barátnömmel is akadt konfliktusom.Elég durva dolgokat irt meg sms-ben,érezetem az üzeneteiböl, hogy valami mintha nem lenne rendben,de gondoltam csak feszült,meg túlterhelt ö is.Amikor találkoztunk nem érzödött semmi a viselkedésén,mélyen és jól elbeszélgettünk,ezért is nem értem a viselkedését.Amikor irt egyik nap megkérdeztem haragszik-e azt mondta nem,de elöjönnek régi dolgok benne...
Otthonról is elakar költözni egy lánnyal a közösségböl,és amióta együtt keresik a lakást azóta lett ilyen,ez a benyomásom,lehet,hogy az illetö személynek a hatására,akivel összeakar költözni,mert úgy veszem észre imponál neki az ö személyisége,nézetei.Dicséri is azt a személyt.Ez a lány majd szerzetes növér szeretne lenni,és azóta már ö is mondott ilyet,hogy lehet ez az ö hivatása is,pedig régen ódzkodva beszélt ilyen dolgokról...
Amióta ezek a dolgok történnek velem a munkán,ebben a barátságban is,úgy érzem el kell innen mennem kicsit hosszabb idöre.Valahova,ahol Isten közelében lehetek,magamba tekinthetek,átértékelhetem ezeket a dolgokat.A belsö felzaklatottságban egyedül amikor ez az elvonzulási gondolatom van,akkor érzek magamban békét,és érzem az Úr jelenlétét is a lelkemben.Helyes ez az elgondolás,hogy kis idöre elmenjek?Lenne is hová,csak meg kellene kérdeznem.Próbálok az Úr útmutatására figyelni ebben,meg a helyszinben is.A fent emlitett kapcsoaltot Ön hogyan látja?
Válaszát elöre is köszönöm!
Mea

Kedves Mea!
Mint látja, nem a teljes levelét közlöm, csak néhány részletet.
Soraiból azt érzem, valóban fordulatot kell tennie az életében. Azt érzem, szüksége van arra, hogy meg tudjon feledkezni önmagáról. Ezért nagyon jó gondolat az elvonulás. Persze, ez nem lehet menekülés, hanem kifejezetten azzal a céllal, hogy az Úrra figyelhessen. Nem tudom, volt-e az utóbbi időben lelkigyakorlaton, vagy volt-e lehetősége néhány napot szerzetesek között töltenie. Ezek mindig segítenek a lelkünk hullámzását lecsendesíteni, és tisztultabb látással jobban az Úr Istenre figyelni.
Nyilván a barátnője sem hibátlan. Mégis el kell gondolkodnia azon, amit mond a kapcsolatukról. Valószínű, Ön észre sem veszi, hogy túlságosan kötődik hozzá. Ilyenkor szokta ugyanis azt érezni a másik, hogy nincs meg a kellő szabadsága. Ha ez az ő érzése, akkor bizonyára nem alaptalan.
Ez a javasolt elvonulás ebben is segítheti Önt, hogy az emberi kapcsolatait is átgondolja. Engedje el mindazokat a gondolatokat, amelyek bármilyen vádat, szemrehányást fogalmaznak meg a lelkében bárkivel szemben. Ezek saját magunkat mérgezik. Soha ne azt nézze, hogy a másik mit tett, mit vétett, hanem mindig saját magában keresse a hibát. Ez az egyetlen útja az igazi kiengesztelődésnek.


Tisztelt Lelkiatya!

Általában hogyan történik az egyházi adó fizetése római katolikusként?
Egyedülálló vagyok.
Még éppen a keresztségre készülök, és vannak ismerőseim, akik azzal akarnak "elriasztani", hogy majd utána fizethetem is az egyházadót, ami nem kevés. Persze összeget nem mondanak.

Dolgozom, tanítok, de mellette költségtérítéses szakra járok, így jó ideig mindenre meggondolom a kiadásokat, mert nagyon be kell osztanom, amit kapok. Ilyen esetben mi alapján állapítják meg, hogy mennyit kell befizetnem? Nem akarom, hogy "tartozással indítsak" a közösség felé, de a katolizálást sem akarom ez miatt halasztgatni. Mi a teendő ilyen helyzetben?

Köszönöm a válaszát!

Kedves Hitjelölt Testvérem!
Ez efféle dolgoknak nincsen jelentősége. Aki a katolikus egyház gyermeke, az szeretetből és önként kell, hogy támogassa azt a családot, amelybe tartozik. Ez az egyházi hozzájárulás nem mindig egységesen működik, sokszor közösségenként más és más. Gondolom, hogy keresztségre készülve részesül is az oktatásban. Nos, ennek keretében nyugodtan megkérduezheti, hogy abban a közösségben ezt hogyan szokták rendezni. Általában az az irányadó, hogy a jövedelmünk egy százalékát adjuk oda az egyház fönntartására. Ezt mindenki a saját lelkiismerete szerint teszi, senki nem néz utána, hogy valóban kinek-kinek mennyi a bevétele.


Tisztelt Lelkiatya!

Nemrég tettem fel 3 kérdést a felnőtt római katolikus keresztséggel kapcsolatban, amire nagyon szépen köszönöm segítő válaszát és az idejét, amit egyáltalán erre a rovatra szán. Ugyanis mások kérdéseiből és válaszokból is sokat tanultam már.

Most felvetődött egy újabb kérdés a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:
mivel egyszerre kiszolgáltatják a három bevezető szentséget, szeretném kérdezni, hogy a leendő keresztszüleim közül a keresztanyum lehet-e egyben bérmaszülőm is, még ha van is már neki másik két keresztgyermeke és egy bérmagyermeke?

Segítő válaszát köszönöm!

Természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Az illetőnek kell átgondolnia, hogy hány személynek vállalhatja felelősen ezt a feladatot, hogy lelki- és imaéletében teljesíteni is tudja-e a vele járó kötelezettséget.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a görög katolikus gyakorlat szerint milyen előírásai vannak az adventi, az apostolfejedelmek előtti és a Nagyboldogasszony ünnepe előtti böjti időszakoknak?
Ezekkel kapcsolatban ugyanis általában csak annyit szoktak elmondani, hogy péntekenként hústilalom van. Ez idáig rendben is van, de aki egyébként is megtartja a pénteki hústilalmat (a szabad heteket és a főünnepeket kivéve), annak esetében semmilyen különbség nem lesz a nem nagyböjti böjti időszakok és az egyházi év többi része között.
Ugye a Nagyböjt ebből a szempontból más, hiszen ott szerdánként is hústilalom van, illetve liturgikai gyakorlat szerint ilyenkor van szerdánként és péntekenként az Előszentelt áldoztatok liturgiája.
Római katolikusként a saját rítusom gyakorlata szerint adventi időben a a lila (bűnbánati) színt használják (kivétel december 8-a, és a szó szoros értelemben vett rorate mise, amely votív mise meghatározott olvasmányos renddel Szűz Mária tiszteletére [helytelenül rorate misének nevezik a hajnalban végzett normál adventi misét is, mintha kizárólag az időpont döntené el, hogy milyen miséről is van szó]), s elmarad a Gloria (Nagy Doxológia), december 8-a kivételével.
Görög katolikus rítus szerint viszont nem tapasztalok semmilyen változást a Szent Liturgiában az említett nem nagyböjti böjti időszakok idején.

Tisztelettel László

Kedves László!
A keleti rítus nem a kötelező böjtöt írja elő, hanem mindenkit buzdít a minél odaadóbb lemondásra. Az év másik három böjti idejében is lehet szerdán s akár hétfőn is hústalan napokat tartani, sokan gyakorolják ezt. De olyan is van, aki ezen napok mindegyikében tartózkodik a hústól, édességtől vagy más egyebektől. Ismétlem, hogy inkább az egyéni buzgóságtól függ, hogy ki hogyan éli ezt meg.
A liturgikus rend jelentősen valóban csak a nagyböjtben változik. A többi böjti időben vannak kijelölt, un. allelujás napok, de ezek különlegessége csak a napi zsolozsmában érzékelhető, a Szent Liturgiában nincsen nyoma.





1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   


Ifjúsági Zarándoklat 2014








lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat