Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.204.94.228)


Mennyi hét meg hét? (számmal)


tisztelt Lelkiatya !
Azt szeretnem megkerdezni hogy ervenytelenittetni kell e olyan egyhazi eskuvot ahol az egyik fel a csaladja testi epseget veszelyezteti ?
Ez ha ki van mondva az ervenytelenites akkor mar kevesbe leszek veszelyben ?
koszonettel
A.

A házasságnak az úgynevezett érvénytelenítése nem a házasságot orvosolja, hanem egyszerűen szabad állapotot állapít meg azzal, hogy komoly vizsgálat után kimondja, a korábban megkötött házasság nem volt érvényes. Sajnos, félrevezető a kifejezés, hiszen nem azt érvényteleníti, ami érvényes volt, hanem kimondja, hogy soha nem is volt az.
Az Ön esetében más megoldást kell találnia helyzetüknek orvoslására. Keressen fel egy papot, és neki mondja el, mi a baj. Ő majd helyes tanácsokkal fogja Önt segíteni.


Kedves Lelkiatya!
Úgy tudom, a másik ember elől való elzárkózás is bűn, ha nem akarok valakivel kapcsolatot tartani. De tudni szeretném, hogy ez minden helyzetre vonatkozik-e. Visszás helyzetbe kerültem: egy férfi mindenáron akar tőlem "valamit", én pedig legszívesebben világgá futnék előle. Nem csak azért, mert sokkal fiatalabb nálam (már ez is kizár mindent), hanem mert valósággal undorodom tőle. Nem hogy nem vonz, egyenesen taszít. Megvallom, nem a legbarátságosabban viselkedem vele, hátha észreveszi hogy nem kell, de elég értetlen sajnos. Újra és újra próbálkozik, én pedig egyre jobban utálom őt, főleg az erőszakosságát.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy köteles lennék elfogadni bárki közeledését, aki nekem nem kell. És ha egyáltalán leállnék vele (csak) beszélgetni, már akkor sem tudnám többé levakarni magamról. Akkor most ez is az a bűn lenne, hogy elzárkózom? Hogy visszautasítom?

Ilyen helyzetekben tapasztaljuk meg szeretetünk hiányosságait. Természetes, hogy Önnek nem kötelessége fogadni az ifjú közeledését. A szeretetének hiányossága ott jelenik meg, hogy képtelen ezt vele szelíden de határozottan közölni. Eljátszik egy elutasító szerepet, hogy értsen belőle. Ráadásul éppen e kellemetlen szerepjáték miatt egyre nehezebben viseli el még a jelenlétét is. Ez egyfajta védekezés is a magatartásában. Ami teljesen érthető, egy pszichológus jóvá is hagyná. No, de mégis rámutat a szeretet hiányosságára.
Mit tegyen? Imádságban kérjen szeretetet. Kérje azt, hogy tudjon szeretni helyesen, igazán, mélyen. Ez a helyesebb szeretet arra is megtanítja majd, hogy mit kezdjen egy ilyen helyzettel, mit kezdjen ezzel a legénnyel. Belsőleg magabiztosabbá válik, és merni fog határozottan elutasító is lenni, amikor erre van szükség. Hiszen ennek a fiúnak is erre a világos magatartásra van szüksége. Az igazi szeretet helyesen cselekszik. Ennek kegyelmét kérje az Úrtól.


Tisztelt lelkiatya!
Kissé talán banális kérdéssel fordulok Önhöz.Azt kérdezném,hogy barátnak nevezhetö-e az,aki kihagy és nem hiv el bennünket programokra,itt nem arra gondolok,hogy mindenhova együtt kell mennünk,de barát-e az aki tudja,hogy nincs kivel és hova menni például majálisozni,ö már megy valahova,de nem hiv bennünket,de más barátját hivja ha anbnak nincs hova menni.Igy látom a helyzetet.Ki tekinthetö barátnak?
Köszönöm válaszát!
Moncsi

Kedves Moncsi!
Sokféle barátság létezik. A barátságok lehetnek erős kötődésűek, de lehetnek gyengébb erejű vonzódások is. Fiatalok esetében gyakran megtörténik, hogy két vagy több barát között nem ugyanolyan erősségű kötődések vannak. Ezt eleinte észre sem veszik, mert mindenki csak a saját hozzáállásából indul ki, és úgy gondolja, hogy a többiek is ugyanezzel az érzéssel vannak jelen a baráti kötelékben. Ez nem így van. Még a szerelmesek, még a házasok között is mindig van különbség a vonzódás mértékében. Sőt, van, amikor ez változik, s hol az egyik, hol a másik vonzódik jobban. Ezeknek nagyon sok összetevője van.
Nem kell neheztelni arra, aki nem hívott meg egyik vagy másik rendezvényre. Ő úgy gondolta jónak, én meg elfogadom. Később nehogy eszembe jusson, hogy emiatt meg én nem hívom meg őt valahová, ahová egyébként szívesen meghívnám. Ez gyerekes bosszú lenne, ami távol áll a bölcs magatartástól.
Még a barátságokban - mint a szerelemben - is mindig azt kell nézni, ami a másiknak, s nem azt, ami nekem jó. Akkor nem is lennék igazi barát, hanem egy önző fráter, aki csak a maga hasznát akarja kinyerni a barátságból. Az önzetlen ember a legboldogabb.


Kedves Lelkiatya!
Kérem adjon tanácsot, nem tudom mit tudom hogy mit tegyek...
Kollégista vagyok és minden nap alig várom hogy hazajöjjek. Mikor oda kerül a sor hogy otthon vagyok egy hétvége sem meg el úgy hogy ne szidjanak össze a szüleim.Édesapám iszik és ha túl magasra teszi a mércét állandóan csak a veszekedés van. Pedig igyekszek minden tőlem telhetőt megtenni hogy kedvezzek neki. De ha valami nem jön össze állandóan lekiabálnak (olykor lekáromkodnak). Én pedig csak tűrök, de olykor nem megy és úgy érzem hogy nem otthon van az én helyem. Szörnyen el vagyok keseredve hogy miért az a legjobb megoldás hogy lekáromkodjanak?

Kérem segítsen..

Üdvözlettel

András

Kedves András!
Hogy a szülei - gondolom, inkább az édesapja - durván viselkedik, ez egyáltalán nem jelentheti azt, hogy Önnek nincsen otthon helye. Úgy látom, hogy az Ön szíve a helyén van, mert ha így is viselkednek a szülei, Ön mégis szívesen megy haza, érzi, hogy ez a kötődés fontos. Még ha veszekednek is Önnel a szülei, azért nagyon szeretik Önt, és ők is várják, hogy mikor megy végre haza. Sőt, ők is szenvednek attól, hogy nem tudnak olyan szeretetet adni, mint kellene, vagy mint szeretnének. Az alkohol és sok más emberi gyarlóság kifordít bennünket saját énünkből.
Azon igyekezzék, hogy még ezen ellentétes jelek ellenére is szeresse a szüleit. Imádkozzon értük, főként, amikor ilyen lehetetlenül viselkednek. Ön is sokat kapott tőlük, most azzal, hogy elviseli őket, hogy imádkozik értük, ezzel adhat nekik sokat vissza. Ugyanakkor nyugodtan megteheti azt is, hogy néha a kollégiumban marad hétvégén is. Ez nem szeretetlenség, hanem a saját önálló életének elkezdése. Erre is szükség van.


Érdekelne ,hogy mennyi a magyar görögkatolikusok lélekszáma a Felvidénen és Erdélyben ?
a magukat magyarnak valló görögkatolikusok !
Köszönettel !

Varga Ferenc, facebook, Pécs

Felvidéken 20 ezer, Kárpátalján 40 ezer, Erdélyben, pontosabban Partiumban 15-20 ezer magyar görögkatolikus hívő él. Ezek, természetesen csak becsült értékek, pontos adataink nincsenek.


Kedves Lelkiatya!
Olvastam Jánosnak írt válaszát a védőszentről. Ez adta az ötletet, hogy én is kérdezzek.
A szüleim hosszas gondolkodás után a lehető legrondább nevet választották nekem: Juditnak hívnak. Fogalmam sincs, van-e ennek a névnek védőszentje. De ha van is, azt szeretném megkérdezni, hogy mi a véleménye a névváltoztatásról? Nincs második nevem, megbérmálva sem vagyok, öreg is vagyok már hozzá. De érdemes egyáltalán a változtatáson gondolkodni? Van valami vonzata, ha az ember nevet változtat?

Kedves Judit!
Kicsit félve teszem közzé a sorait, hiszen sok Judit nevű olvasónk lehet, akik viszont ki vannak békülve a nevükkel, nem hiszem hogy szabad volna ilyen általánosan kimondani, hogy ez a legrondább név. A védőszentjük az a zsidó nő, aki a Biblia leírása szerint hitével és bátorságával megmentette a várost és az egész népet az ellenségtől. Javaslom, hogy olvassa el a Szentírásból Judit könyvét. Ha nyitott lélekkel olvassa, bizonyára talál benne olyan lelki üzenetet, amely Önnek szól, amelyből erőt meríthet. Ez hátha segít abban is, hogy megbarátkozzon a nevével és saját magával is. A bérmálkozásról viszont ne mondjon le. Az nincs életkorhoz kötve. A bérmálás a Szentlélek ajándéka, ereje. Lehet, hogy az életében sok mindenkivel azért is nem tudott még megbékélni, mert ehhez szüksége van a Szentlélek erejére és segítségére. Keresse fel, szólítsa meg a parókusát (plébánosát), és kérdezze meg, mi szükséges ahhoz, hogy megbérmálkozhasson. Meglátja, nagy lelki örömére lesz.


Kedves Lelkiatya!
Az egyház, amikor arról beszél, hogy liturgikus görög, ez mit takar? Ógörög nyelv?
Példa képpen le tudná nekem írni - ezen a liturgikus görög nyelven - az átváltoztatás szavait kiejtéssel?
Köszönöm megtisztelő válaszát!
Xinax87

Ógörögnek is mondjuk, mert ma már nem beszélik azt a görög nyelvet, amely a liturgikus könyveinkben szerepel. Legtöbbször maguk a görög emberek sem értik, csak bizonyos tanulmányok után. Kb. a III.-VIII. század között használták ezt a nyelvet, persze, már akkor is sok átalakuláson ment keresztül. A mi Liturgikonunkban is vannak bizonyos részek ezen a liturgikus görög nyelven, de ma már nem használjuk.
A kért szövegrész is megtalálható a Liturgikonunkban:
lávete, fágete, tútó mu esztí tó szóma tó hüper hümon khlómenon eisz áfeszin hamartión
píete ex autú pántesz tútó eszti to Áimá mú tó tész káinész diathékész tó hüper hümón kái pollón ekhünómenon eis áfeszin hamartión
Lehetséges egy másik kiejtési mód is. Magyarországon ezt a kiejtési változatot használták évtizedeken át.


Ajánlom a Csodáséremről a jelenleg kapható könyveket !



1. A Csodásérem újabb csodái (Szent Gellért Kiadó 2010)
2. Labouré Katalin élete (Ecclesia kiadó 1991)(Használt)(Pl:Vatera)

Köszönjük.


Kedves Lelkiatya!
Amit kérdezek, a megbocsátással kapcsolatos. Csak két ember van, akivel kapcsolatban ez gond: az egyik nagyon durván, megalázóan viselkedett velem, és a szemembe is hazudott. Odáig sikerült eljutni, hogy akkor sem állnék rajta bosszút, ha tehetném, sőt, volt már, hogy segítettem is neki, és próbálok vele normálisan viselkedni. De elfelejteni nem tudom amit tett. Viszolygok tőle, még akkor is, ha csak eszembe jut. Ha meglátom, szinte fizikai undort érzek. Hiába imádkozom, a helyzet nem javul. Ez már mindig így marad? (Bocsánatot soha nem fog kérni.)Hogyan felejthetném ezeket el?
A másik ilyen ember én magam vagyok. Úgy érzem, a már meggyónt bűneim itt vannak velem, azok már "el vannak követve", meg nem történtté tenni nem lehet őket. És bizony vannak olyanok is, amiket a lelkiismeretem mindig előhoz. Felhánytorgatom saját magamnak. Olyanok, mint egy lerakhatatlan csomag, mindig velem fognak maradni. Azt gondolom, az is bűn, ha meggyóntam, és akkor Isten megbocsátott, de én nem tudok magamnak megbocsátani, bizony még kis dolgokban sem, hát még a nagyobb bűnök esetében. (Nem a bűnök következményei zavarnak - ilyenek nem is nagyon vannak -, hanem maga az, hogy elkövettem őket.)Sokszor hallom másoktól, hogy milyen megtisztulást ad számukra a gyónás, hát én még sajnos ilyennel nem találkoztam, igazából semmit sem érzek gyónás után. Biztosan bennem van a hiba, de nem tudom, hogy hol. Félek, ezek már mindig így maradnak, lassan lemondok róla, hogy változzam ezen a téren.

Egy fontos kötőszót emelek ki a soraiból, mely alig észrevehetően bújt meg: még. ...én még ilyennel nem találkoztam...
Még nem elég érett a hite, még mélyülnie kell az Istennel való kapcsolatának. De ne féljen, éppen ebben a folyamatban van benne. Azzal, hogy írt nekem erről, máris megindult a lelkében valami. Felismeri, hogy oktalanul ragaszkodik a saját bűneihez. Amikor majd jobban megismeri Jézus szeretetét, hálás szívvel fogja majd fel, hogy ezeket már senki sem őrizgeti, ezek már sehol nincsenek. Még nincs tapasztalata az igazi megbocsátásról, de majd lesz.
Így van ez a nehezen kezelhető emberi kapcsolattal is. Már az is eredmény, hogy segített neki, hogy próbál vele normálisan viselkedni. Meglátja, idővel kopni fog ez a keserű neheztelés vele szemben. Jól teszi, ha imádkozik is érte. Ezért az emberért is, meg azért is, hogy tudjon megbocsátani. Most még nem tud, de ha kéri az Urat, akkor megkapja ezt a kegyelmet. Ha kéri, megkapja majd a saját magának megbocsátás kegyelmét is. Kérje Tőle minden nap!


tisztelt Lelkiatya
szeretnek lelki beket
de egy kozeli emberre ha arra gondolok amit tett egy jo szo nem jut az eszembe. eromhoz merten megtettem mindent hogy ne tudjon rosszat tenni. es felek hogy meg mit tudhat artani.
utalom azt aki nem tudott segiteni.
nem szeretem azt akitol nem kaptam szeretetet. elofordul hogy gyulolom a kotott imat. sosem hallom mit mond nekem Jézus. akik ugy erzem megbantottak azoktol teljesen elzarkozom.
es gyakran van elmehetnekem.
egy fiatal anya aki szeretne jo anya lenni

Kedves Édesanya!
Vajon szokott-e rendszeresen templomba járni? Az Egyház imádsága a legerősebb. Ez még akkor is így van, ha ezt nem érzem, nem érzékelem, netán még idegesít is a papnak vagy más ott lévőknek a magatartása. A másik igen erős imádságunk még a Szentírás olvasása. Ez is olyan, mint a szertartások, hogy csak bele kell kapcsolódni, és visz magától, közvetíti a kegyelmet, akár észreveszem, akár nem. Ezért kell ezekben kitartani.
Most azt tapasztalja meg, hogy saját erejéből nem tudja szeretni és elfogadni azokat, akik rosszat tettek. Ez nem helytelen felismerés, ez a saját gyengeségének a bevallása. Mit is tegyen?
A saját szavaival való imádság mellett ezt a kettőt kell tartania hosszabb időn át, kb. 2 hónapig (minden nap szentírásolvasás, legalább vasárnaponként templomi szertartás). Meg fogja látni, hogy egyszer csak megjelenik a béke a szívében. Persze, akkor se ezt keresse. Az Istennel való kapcsolatunkban nem az számít, amit érzünk, hanem az, amit teszünk. Ez az imádságban való kitartás arra fogja majd késztetni, hogy valakivel jót tegyen. Ez lesz az első hallható üzenet az Úrtól. Ezt az irányt kövesse!


Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikusnak kereszteltek, itt is kaptam meg a beavató szentségeket (keresztség, szentáldozás, bérmálás) és szeretnék pap lenni,és azon gondolkoztam, hogy van-e értelme a rítusváltásnak abban az esetben ha nem szeretnék a családalapításról lemondani a papság mellett. Hiszen tudom, hogy a görög katolikusoknál még a pappá szentelés előtt meg lehet házasodni. Egyébként, hogy működik a görög katolikus papképzés? Lehetséges-e (van-e értelme) a rítusváltásnak (római katolikusból görög katolikusba) ilyen szituációban? (Alapvetően úgy tudom,hogy csak rítusbeli különbségek vannak, dogmatikaiak nem)
Egy katolikus fiú aki pap akar lenni

Kedves Fiatalember!s
Ha Önt hívja az Úr a papságra, akkor meg is adja hozzá az erőt. Eszébe jutott, hogy ha görögkatolikus lenne, akkor akár házas is lehetne a papság mellett. Ez a gondolat nem a Jóistentől van. Ez a könnyebb út választása lenne. Mélyüljön el, töprengjen sokat ezen, hogy mit vár, mit kér az Úr, és közben mind erősebben fejezze ki feléje az odaadását.
Rítust váltani a nősülés lehetősége miatt nem érdemes, és nem is lehet. A rítus hatása nagyon széleskörű. Valóban, dogmatikai különbségek nincsenek, de a szemléletbeli különbség annál nagyobb. Nem könnyű ezt a szemléletbeli váltás megtenni. Ráadásul van egy íratlan szabály, hogy ha fiatalember akar rítust váltani, akkor előtte nyilatkoznia kell, hogy papság esetén a cölebsz hivatást fogja választani. Ez a megkötés éppen azért van, hogy pusztán a nősülés lehetősége miatt senki ne akarjon rítust váltani.


Kedves Lelkiatya!
Sokat imádkoztam a munkahelyem miatt. Rosszra fordultak a dolgok. Sok minden megváltozott, nem az én hibámból. Bejárós vagyok, és nem tudom összeegyeztetni a munkaidőt a bejárássál.( Odaköltözésre nincs lehetőségem.) Sajnos nem hallgatta meg a Jó Isten az imámat. Még rosszabb lett. Így felmerült a kérdés bennem, hogy más munkát keressek. Mi a Jó Isten célja ezzel? Kérem a Lelkiatya tanácsát!

Ha nehézzé is vált a munkája, ha csak lehet, maradjon meg benne. Csak akkor keressen új munkahelyet, ha valóban lehetetlenség összeegyeztetnie életének egyéb fontos körülményeivel. De ha így lenne, nem is töprengene, hanem már azonnal váltott volna, vagy legalább elindult volna keresni. Ebben nem tudok tanácsot adni. Viszont az sem kizárt, hogy az Úr ezen az úton Önnek új lehetőséget kínál. Nem szabad azt gondolnia, hogy nem hallgatta meg a kérését. Ilyen soha nincs. Az Úr mindig meghallgat, és amire szükségünk van, azt meg is adja. Sokszor utólag tudjuk, értjük meg, hogy Neki volt igaza, és jobb, hogy akkor nem adta meg azt, amit kértem.
Javaslom, hogy menjen el a templomba, ott töltsön el imádságban egy fél órát. Ne faggassa az Urat, hanem egyszerűen csak legyen Vele. Meg fogja látni, hogy sok minden letisztul majd, és jobban látni fogja, hogy mit kell tennie.


Kedves Lelkiatya!
Milyen kiadványok vannak a Csodáséremmel kapcsolatban?
A alábbi könyvet már olvastam és nagyon tetszett: Karl-Maria Harrer – Peter Matuska: A Csodásérem
Van még ezen kívül más könyv vagy kiadvány?
Előre is nagyon köszönöm!

Két régebbi könyvet ismerek erről:
Laboure Katalin élete, Székesfehérvár, 1922. és
A csodás érem és a hozzá fűződő kegyelmek. Bp., 1929.


Kedves lelkiatya! Egy egyszerű, de számomra mégis bonyolult kérdést tennék fel. Mi pontosan a különbség az alázat és a megalázkodás között? Mert néha úgy érzem, hogy ha nem teszek meg valamit másoknak, akkor nem vagyok alázatos, de amit meg kell tennem, az nekem pl. nem jó, s a barátaim erre mindig azt mondják, hogy nem állok ki magamért, s megalázom magam.

Az alázatot folyamatosan tanulni kell. Sokszor a környezet, a világias gondolkodású emberek nem tudják, hogy mi az alázat értéke, ezért még arról is le akarnak beszélni, ami pedig közelebb vinne az alázatos Jézushoz. Ezért bátor dolog alázatosnak lenni, mert azt senki nem értékeli a környezetünkben.
Az igazi alázat belső méltóságot ad. Akkor sem érzem magam megalázva, ha mások gúnyt űznek belőlem, mert tudom, hogy nem az emberek előtt akarok elismerést kivívni, hanem egyedül az számít, amit az Isten tart rólam. Ezzel szemben a megalázkodás gyávaság, mert mások elismerése miatt viselek, fogadok el olyan dolgot, amit magamtól nem tennék. Az alázat Isten előtt naggyá tesz, a megalázkodás az emberek tetszését keresi. Az alázat erőt ad, a megalázkodás megnyomorít. Az alázatos emberre föl lehet nézni, a megalázkodót méltán nézik le. Az alázat bátorság, a megalázkodás gyávaság.
Jézus alázatos volt, mégis megőrizte méltóságát. Az Ő alázatát kell követnünk, akkor lassan megértjük, hogy ez mit jelent és magunk is beletanulhatunk.


Kedves Lelkiatya! Első szombaton mikor lehet gyónni Máriapócson? Most tudok elutazni oda. Szeretném letenni egy bűnömet, amely visszatérő. Itt szeretném megfogadni, hogy nem fordul elő többet.

Máriapócson folyamatosan van lehetőség a szentgyónásra. Éppen most szombaton egész nap ott vagyunk, de ha mégsem találna papot a templomban, akkor az árkádok alatti bejáratnál csengetve hamarosan fognak tudni segíteni Önnek.


Tisztelt Lelkiatya!
Egy kérdéssel fordulok önhöz,a történetem a következő: Görög katolikusnak kereszteltek. Tíz éve férjhez mentem egy római katolikushoz, római katolikus szertartás szerint. Sajnálatosan az én neveltetésemből kimaradt a vallásos hit így nem voltam sem elsőáldozó sem bérmálkozó . A férjemmel viszont szerettünk volna templomi esküvőt ez meg is történt és az azóta megszületett gyermekeinknek is szeretnénk megadni a katolikus vallás szerinti élet, értékeit.
A legnagyobb gyermekem elsőáldozás előtt áll. Megszületett a fejemben a gondolat hogy én is szeretnék gyónni és áldozni, (amit szülőként kötelességem is)
Kérdésem az lenne hogy római katolikus szertartás szerint én ezeket a szentségeket ezidáig nem vettem magamhoz most mire lenne szükségem és hova forduljak?
Köszönettel, Annamária

Kedves Annamária!
A Szentlélektől származik a gondolat és az indíttatás, hogy a gyermeke elsőáldozása kapcsán Ön is részesüljön ezekben a megerősítő szentségekben. Ennek nincs is semmi akadálya. Ennek részleteit, természetesen, valamelyik pappal kell megbeszélnie. Azt javaslom, hogy keresse fel a legközelebbi görögkatolikus atyát, és az ő segítségét kérve készüljön fel a szentgyónásra és szentáldozásra. Ezt követően pedig a család egységét szem előtt tartva éljék meg mindkét rítust.


Dicsertessek a Jezus Krisztust!
Kedves Lelkiatya, 55 eves vagyok, nem tudom, elmehetek e meggyonni es utanna megaldozni ha nem fejeztem be a hittant es nem voltam elsoaldozo?

Nyugodtan menjen el gyónni. Az atya majd segíteni fog Önnek, hogy mit és hogyan kell mondani. Valójában ez most egy nagy beszélgetés lesz, amelyben elmondhatja eddigi gondjait, nehézségeit. Persze, nagyon fontos, hogy ezekben senki mást ne vádoljon, csak egyedül a saját hibáit akarja feltárni. De mondom, ebben segíteni fog az atya. És majd a továbbiakat is ő fogja Önnek elmondani.
Lehetőleg még ezen a héten, Húsvét hetében menjen el.


DJK! Az Exarchátus honlapján a nagypénteki szertartásokról feltöltött képeken több egyházközségben is fekete felont viselt a pap. Ha nem tévedek, akkor Timkó püspök megtiltotta a fekete színű liturgikus ruhák használatát. Esetleg ez változott volna meg? Ha mégis lehet használni, akkor milyen alkalmakkor még? Köszönöm!

Talán tiltás sohasem fogalmazódott meg, inkább erős ajánlás a piros ruha használatára. Azt vélem, hogy ezeken a helyeken korábban is megmaradhatott a fekete ruha használata, csak korábban nem volt alkalmunk ezekről értesülni, mint most, a világháló adta lehetőségnek köszönhetően.


Kedves lelkiatya!
Mi a véleménye egészséges-e a lelkünkre nézve fenntartani egy olyan kapcsolatot,ahol a másik fél nem kivánja tisztázni a dolgokat,figyelembe se veszi az érzéseinket?Helyes-e csupán köszönés szintjére redukálni az ilyen kapcsolatot?Mert felszines beszélgetést fárasztó fenntartani,az kissé arra hasonlit,hogy megjátsszuk magunkat mások elött,meg lelkileg is fájó és megterhelö.
Válaszát elöre is köszönöm!
T.B

Mély, közeli kapcsolatot így fenntartani nem lehet. Egy ideig nem érdemes erőltetni a kibeszélést, a mély dolgok érintését. Érdemes ezzel várni. Ez nem színészkedés, hanem nagyon is természetes viselkedés. Ha arra van szükség, akár ki is lehet mondani az illetőnek, még ha kínosnak tűnik is, hogy Ön úgy érzi, az okozott sebek miatt most egy ideig nem tudna őszintén és zaklatottság nélkül beszélgetni, ezért jobb, ha nem nagyon találkoznak. De a szívében azért ne zárja ki annak esélyét, hogy idővel majd ez jobbra fog fordulni.


Kedves lelkiatya!
Van-e alapja annak,ha émelygö és nagyon nyugtalan,rossz érzést érzek valakinek a társaságában?Ezzel az emberrel volt már konfliktus közöttünk.Nem tudom mi okozhatja a ezt az érzést,de nagyon nyugtalanit,zaklatottá tesz.Nincs bennem akkora rossz érzés iránta,hogy igy érezzem magam.Lehet az az ember annzira rosszat akar,hogy ezt megérzem?Vagy a lelkem tiltakozik ellene?Vagy más dolog okozhatja?De ha nem vagyok a társaságában,nincs kontaktus közöttünk,akkor ezt nem érzem.Ön hogy látja és értelmezi ezt a dolgot?
Válaszát köszönöm!

Nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítania ezeknek az érzéseknek. Idővel csökkenni fog. Az vélhető, hogy az illető nem rokonszenves Önnek, s ezért a jelenléte feszültséget, nyugtalanságot ébreszt a lelkében. Ilyenkor imádkozzon érte, mondjon el egy fohászt, vagy valami más imát. Ezzel őt is segíti, és a lelke is megnyugszik közben.


Tisztelt lelki atya! Ugy erzem hogy egy olyan hazassagban elek amelyben en nem is letezem szinte, csak annyi hogy lelegzem, ami Igen nagy dolog szamomra. A sogornoim es sogoraim vezetik a hazassagunkat en nem tudom.

Mit tudok tenni,se veled se nelkuled.nagyon-nagyon fajt, faj a lelkem mindezek miatt.gyerekunk nincs. Olyan egyedul erzem itt magam, beszelgetni velem nehezere esett minding.valaki felhivott telefonon kb. 10 evvel ez elott hogy nem e akarok venni helyet a temetobe. S egeszen komolyan gondolta.








Főként akkor marad egyedül a házasságban az ember, ha távol él a saját családjától, esetleg külföldre kerül. Ilyenkor valóban nagyon nehéz közösségre találni, de azért nem lehetetlen.
Nem tudom, mit tanácsoljak, mert nem ismerem a helyzetét. Megvizsgálható, hogy helyes lépés volt-e hozzámennie ahhoz az emberhez, akit talán nem is ismert eléggé, hiszen, ezek szerint, alig beszélgettek. Ha még friss a házasságuk, akkor alaposan gondolkodjon el rajta, hogy ahhoz az emberhez ment-e feleségül, akit akart, vagyis, akit ismert. Mert ha úgy érzi, hogy becsapták, Ön sem ismerte a férje személyiségét, akkor erre az egyház is azt mondja, hogy nem érvényes kötelék. Magam is csodálkozom, hogy ezt mondom, hiszen mindig a házassági kötelék megtartása mellett kardoskodom, mégis úgy érzem, ezeket a súlyos kérdéseket is föl kell tennie, ha élni akar.
Ha azonban felelősen átgondolva azt mondja, hogy ez a kötelék érvényes, csak éppen csalódott a férjében, akkor ne a kimenekülésre gondoljon, hanem vállalja az életének ezt a nehéz keresztjét, imádkozzon minél többet, hogy maga az Úristen legyen a társa, a vigasza, és ebből erőt merítve próbáljon meg más embereken segíteni, ezzel alakítva hasznossá és elviselhetővé az életét.


Dicsőség!

Nem régen olvastam a honlapjukon, hogy aki megvallja Istent az emberek előtt, azt Jézus is megvallja mennyei Atyja előtt. És eszembe jutott, hogy a görögkatolikus papok nem járnak reverendában, de még csak kolláré sem mutatja a papi mivoltukat. Ruházatuk egyszerű trikó/ing és farmer/vászonnadrág. Miért? Jó ez így?

A püspök nem akar ebbe beleszólni, pedig dolga lenne! Fél, legalábbis tart a papoktól, pedig csak a néppel kellene foglalkoznia!

Ahogy a reverenda átalakul munkaruhává, úgy alakul át a hivatás is egy választott szakmává, semmi több!

Ezt kicsit sommás megállapításnak érzem, de van benne igazság. Én sok papot látok reverendában is. Bevallom, én is jobbnak tartom, ha a ruházatáról is látszik, ha valaki az Isten embere. De túlzásba sem szabad esnünk, mert az bizonyos, hogy nem ítélhetünk meg egy papot annak alapján, hogy hord-e reverendát vagy sem.


Kedves Lelkiatya!
Szeretném tudni a véleményét a lelki vezetésről. Nekem nincs lelki vezetőm, és igazából nem is szeretnék egy másik ember előtt ilyen szinten megnyílni, még egy pap előtt sem. A gyóntató atya ajánlkozását is visszautasítottam, a gyónásban elmondok mindent, de ennyi. Soha nem tűrtem, hogy valaki bármiben is "vezessen", segítsen, tanácsoljon. A gyóntatótól sem várok tanácsokat, szabja meg az akármilyen kemény elégtételt, de a gondjaimat magam oldom meg.
Azt gondolom, nem kell mindenkinek lelki vezető. Vagy rosszul gondolom?

A lelkivezető nagy segítséget jelent abban, hogy az ember körültekintőbben lássa meg saját helyzetét. Ezt a lehetőséget visszautasítani nem bölcs dolog. Tanácsokat kapni, meghallgatni, elfogadni, ez is nagy segítség az eligazodásban. Senki sem gondolhatja azt, hogy mindent tud. Még a saját magáról sem. Igaz, hogy olyan közelről senki nem ismeri az embert, mint saját magát, de van, amikor kicsit messzebbről nézve kell bizonyos dolgokat megítélni. Erre az ember egyedül képtelen.
Ön vajon miért érzi úgy, hogy tűrnie kellene mások vezetését, segítségét, tanácsát? Hiszen a szenvedést, a rossz dolgokat kell tűrni, a tanácsokon pedig elgondolkodni kell. Ön valami ok miatt szenvedésnek, sőt, támadásnak érzi az esetleges tanácsokat. Ezen érdemes elgondolkodnia, hogy miért van így. Lehet, hogy éppen egy lelkivezető tudná jól megvilágítani.
Az én véleményem az, hogy mindenkinek szüksége van lelkivezetőre.


Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék az akolitus szolgálatról, egyházunkban (a keleti kereszténységben) mennyire jelenik meg ez a szolgáló rend, milyen egyházi szabályok jellemzik a tevékenységét, liturgikus megjelenését, öltözködését.. stb, ki hogyan válhat akolitussá?

Még egy kérdés: a dámóci szerzetesrendnek van-e úgynevezett világi un. harmadrendje, vagy a Bazilita harmadrend "gyűjtő" rendje a keleti szerzetesrendek világi segítőinek.


Üdvözlettel

Görögkatolikus egyházunkban alszerpapi rendnek felel meg az akolitusi szolgálat. Ezt előzi meg a felolvasói rend. Ezek az un. kisebb rendek.
Annak, hogy valaki alszerpap lehessen, a következő feltételeknek kell megfelelni:
betöltött 21. életév;
előzetes részesülést a bevezető szentségekben (keresztség, bérmálás, Eucharisztia);
példamutató, józan és a vallásgyakorlásban buzgó életvitel;
jó hírnév;
a klerikusokkal való példás együttműködési készség és a hierarchia iránti tisztelet és engedelmesség;
középiskolai érettségi, vagy a püspök megítélése szerinti megfelelő műveltség;
a saját parókus írásbeli ajánlása;
a liturgikus szolgálatokhoz szükséges jó hallás és énekhang;
legalább egy éves felolvasói szolgálat és
az előírt két éves képzés elvégzése.
Az alszerpap feladata a liturgikus könyvek előírásai szerinti szolgálatok végzése, valamint minden olyan egyházi tevékenység, mellyel parókusa vagy a püspök megbízza.
Alszerpap lehet nőtlen vagy nős férfi. Ez utóbbi esetében a kisebb rend felvételéhez szükséges a feleségének írásbeli beleegyezése.
A dámóci szerzetesrendnél nincsen harmadrend.


Kedves Lelkiatya!
Lelkem Húsvét előtt nem tud megnyugodni. Nem is tudom, hogy igazából a düh vagy a kétségbeesés van-e bennem.
Olvastam a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján, hogy lehetősége van bárkinek, aki megfelel a követelményeknek, hogy az egyházmegyénél, mint építészmérnök dolgozhasson. A jelentkezés leadási határideje április 23. A tegnapi nap megkérdeztem a parókus atyánkat, hogy tudna-e szívből ajánlani engem. Úgy gondoltam, hogy a Húsvét ideje alatt a családommal is átbeszélem a lehetőséget és beadom a jelentkezésemet, hátha a Szentlélek kegyelméből megkaphassam az állást, természetesen tudva, hogy több más ember közül kell választania püspök atyának. Azonban a parókus atya kijelentette, hogy az állás be van töltve. Ez teljesen érthetetlen számomra. Nem gondoltam volna, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegyében, mint keresztény közösségben létezik a protekció jelensége. Sajnálattal elszomorít és nagyon remélem, hogy imáim segítségével lelkem ismét nyugodt lehet.
Köszönöm, hogy meghallgatott!

Emiatt igazán nem kell aggódnia, főként nem szabad hagyni, hogy a Húsvét gyönyörű ünnepét ez megrontsa. Bizonyára valami félreértésről lehet szó. Utána érdeklődtem, és megtudtam, hogy az építészmérnöki előadói állás még nincs betöltve, továbbra is várják a jelentkezőket az eredeti kiírás szerint. Van azonban Egyházmegyénknek új főmérnöke, innen származhatott a félreértés.
Ne engedjük, hogy az emberi gyarlóságok, s az ebből származó gyanakvás, ítélkezés szembefordítson bennünket egymással!


Kedves Lelkiatya!
8. osztályos vagyok és egészen kis korom óta római katolikus
hittanórára járok. Sajnos amióta új tanárunk van egész órán filmeket nézünk és játszunk,többségében olyat,ami nem is kapcsolódik a hithez.
Nem csak erről van szó,hanem a tanár személyesen szégyenített meg az egész csoport előtt,mit sem törődve lelkivilágommal és érzékeny lelkemmel. A szüleim és én is azon gondolkodunk,hogy átiratkozom evangélikus hittanra. Elég jól ismerem az ottani hittantanárokat,a lelkészt és az egész családját,ők is engem. Tudom,hogy ők komolyan veszik a hit dolgait és ezt órán,közösségben is tovább adják.
Sajnos ezzel is van egy kis bökkenő:
Már nagyon kevés idő van az évből,nem tudom,alkalmas-e a váltás,
vagy vészeljem át ezt a kis időt.
A másik probléma,hogy van egy húgom,ő is abba az iskolába jár,
amibe én.Bár nekik más tanítja a hittant,nem akarom,hogy a csoportból való kilépésem futótűzként terjedjen az egyházközségben és végül a testvéremen csattanjon,aki még sokáig ide fog járni.
Ha átmennék az evangélikus hittanra én akkor is katolikus maradnék,szentmisére is járnék.
Egyedül nem tudjuk eldönteni ezt a kérdést...
Maga szerint is hittancsoportot kéne váltanom?

Köszönöm válaszát: Juli

Kedves Juli!
Valóban már egészen kevés van az évből. Ekkor már igazán nem érdemes váltani. De más miatt is megfontolandónak tartom ezt a lépést. Egyrészt jól látod, hogy ez másokra is erős hatással lehet, ezzel is számolni kell. Másrészt egy közösséghez tartozásban nem szabad csak azt nézni, ami nekem hasznos. Bár fontos, hogy a hittanon keresztül erősödjön, mélyüljön a hited, de az is sokat jelent, amit Te adhatsz a társaidnak, anélkül, akár, hogy ezt tudnád. Azt javaslom, hogy maradj meg a csoportodban, ugyanakkor nyugodtan tartsd a kapcsolatot az evangélikus lelkésszel és családjával is. A hittanról lehet más alkalmakkor is beszélni, beszélgetni.


Tisztelt Lelkiatya!

A válasza nagyon fontos és sürgős is...mert most hétvégén lesz a bérmálkozásom, felnőttként.

Azt tudom, hogy az ún. bevezető szentségek ingyenesek.
Viszont én mégis szeretném anyagilag támogatni azt a közösséget, amelynek a vezetője (az atya) kiszolgáltatja a keresztséget és bérmálkozást.

Ugyanakkor nem szeretném elrontani az ünnepet azzal, hogy anyagi dolgokról beszélnénk a szertartás előtt vagy után.

Ezért arra gondoltam, hogy egyszerűen a perselybe teszem azt az összeget,a perselypénzen felül, amelyet szeretnék felajánlani. Ez így megfelelő eljárási mód?
Vagy milyen megoldást tanácsol?

Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Minden szentségben részesülés ingyenes. Ezt Krisztus nyújtja nekünk.
Nagyon jó módot talált viszont arra, hogy kifejezze háláját az Úrnak. Így titokban is marad az adománya, és valóban annyit adhat, amennyit Ön gondol.
Sok kegyelmet a mostani új életéhez!


Tisztelt Lelkiatya!

Az Én kérdésem nagyon súlyos .Szó szerint hiszen Én 9 éve nem gyóntam ,most a Nagyhéten szeretném rendezni azt amit elmulasztottam de nem tudom hogy lehetséges-e . Bemehetek-e én a gyóntató helyre? Tisztelettel:Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!
Jöjjön, várja Önt Krisztus, hogy letehesse, odaadhassa neki a bűneit, ne szorongassa tovább magánál. Keressen mielőbb papot, hogy meggyónhasson! Ennek nincs semmi akadálya.


Tisztelt lelki atya ! Nagyon meg van bantva a lelkem es nincs akinek itt igazan eltudnam mondani a problemam, a bajom, nincs aki igazan megertene. Sajnos. Ugy meg van bantva a lelkem.

Azt javaslom, hogy írjon nekem a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Ott csak én olvasom, és szívesen írok választ.


Tisztelt Lelkiatya!
Kissé kényes témával fordulok Önhöz...Az inteneten több helyre is küldtem imaszándékot,munkakeresés céljából,mert volt már tapasztalatom,ha sokan imádkoznak egy szándékért,az meghallgatásra talál.Az egyik külföldi oldalról irt vissza egy atya,váltottunk néhány e-mailt,skype-on is chateltünk.De elég furcsa volt...egyfolytában képet kért tölem,hogy jobban lásson,meg kérte,hogy a web kamerát is kapcsoljam be,kitértem ezek a dolgok elöl,de ilyenkor mégjobban hajtogatta.Azon gondolkodom,hogy letilto öt az ismeröseim listájárol,vagy uj oldalt nyitok.Állást is akart ajánlani a saját plébániáján,azt mondta felvesz pasztorális munkatársnak,utazzak el hozzá.Meg beszélt és célzott rá,hogy nem jó az embernek egyedül lenni,kell hogy legyen valaki,akivel bizalmasan megoszthat dolgokat,aki közel áll hozzá.Nem itélem el ezt az atyát,ki tudja mivel küzd,vagy mi inditotta arra,hogy pap legyen.De kicsit kiábránditoan hat ez rám,már nem tudom az egyházban vagy az Istennek szentelt emberekben mennyire lehet hinni.Nem régiben mély sebeket kaptam egy közeli személytöl.Nagyon rosszul érint,hogy az Isten emberétöl is ilyet kellett tapasztalnom.Mély belsö vivódásaim vannak az emberi kapcsolatokat illetöen is,az egyházzal kapcsolatban is.Egyedül Istenben nem ingott még meg a bizalmam a nehézségeim ellenére sem.de néha nagyon nehéz...sokszor élek át mély belsö szenvedést.Gondolkodtam sokat a szerzetesnöi hivatásról is már régebb óta,de ezek után nem tudom,nem kellene-e ehhez hasonló dolgokat elszenvednem,még akkor is ha Isten szolgálatába állitanám magamat.Az is lehet mindez próbatétel csupán,vagy ez a realitás?A tisztaság,a szép és jó keresése csupán illuzio?Sok kérdés vetödött fel bennem.Egyszer egy atya,aki valóban a szentségi életre törekszik,azt mondta,hogy az a pap aki a cölibátust nem éli,annak nincs meg az igazán mély és személyes kapcsolata Istennel,mert ha az meglenne,akkor nem keresne szeretöt,nem tartana titokban családot,mert Istentöl mindent megkap az akinek bensöséges kapcsolata van vele.Kérem Ön mit tanácsolna a leki vivodásaimban?Ha jónak látja és ez másoknak is segithet,kérem közölje teljes egészében a levelet,vagy egy részét.Vagy,ha ez a levél a tartalma
miatt,nemide való akkor kérem e-mailben válaszoljon.Szeretnék választ és útmutatást kapni ezekere a dolgokra.
Elöre is köszönöm!
Lina

Kedves Lina!
Fájdalmas tapasztalatok ezek. Vajon meggyőződött-e arról, hogy a világhálón keresztül jelentkezett illető valóban felszentelt pap-e? De akár az, akár nem, annyi bizonyos, hogy azonnal fel kell függesztenie az efféle kapcsolatot.
Egyelőre nem javaslom a szerzetesi hivatást, mivel ezen esetek miatt túl sok sebet hordoz a lelkében. Most még nem látszana igazán, hogy mi az igazi indítéka. Taszító élmények nem alakulhat ki hiteles hivatás, csak vonzó, lelkesítő szokások hatására alapján.
Az illető atya kijelentése nyilván csak a latin rítusban lehet helytálló. Hiszen vannak családdal rendelkező, ugyanakkor nagyon mély hitű és elkötelezett görögkatolikus papok is. De az biztos, hogy ha valaki pótcselekvést alakít ki magának, ezzel elárulja, hogy az Istennel való kapcsolata nem elég erős.
Tanácsolom, hogy keressen valós lelkivezetőt, akivel személyes kapcsolatot tud tartani.


Kedves Lelkiatya! Mi a különbség a boldog és a szent között?

A boldog tisztelete nem az egész katolikus egyházban, hanem csak az adott szent országában gyakorolt tisztelet. Ha pedig valakit szentté avattak (ez azt jelenti, hogy a Katolikus Egyház biztos tudással állítja, hogy az illető üdvözült, eljutott az örök boldogságra


Kedves Lelki Atya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Ki lehet az én védőszentem? A keresztségkor védőszentet kapunk.
Jánosnak hívnak. Sok János nevű szent van, sajnos nem emlékszem a keresztelőmre, hogy melyik János lett a védőszentem, mivel kisbaba voltam :).
A legjobban Istenes Szent Jánossal és Keresztes Szent Jánossal szimpatizálok.
DE tudom, hogy ott van még Szent János apostol, Keresztelő SZent János, Aranyszájú Szent János, Damaszkuszi Szent János, Alamizsnás Szent János, Kapisztrán Szent János, Nepomuki Szent János, Orosz Hitvalló Szent János, Bosco Szent János... és még ki tudja mennyi János nevű szentet fel sem soroltam.

Az egyik megoldás, hogy a névnapja alapján keresi vissza a védőszentjét. Gondolom, kisbaba kora óta már kialakult, hogy melyik napon tartja a névnapját. Egy évben 25 János-nap van, mindegyik mögött egy-egy Szent János. Igaz, Keresztelő Szent Jánosnak több is van. Megnézi a szentek leírásában, hogy az Ön neve napjához melyik Szent János kapcsolódik. Ő az.
Lehetséges azonban,hogy annak idején csak ötletszerűen választották ki az Ön névnapját. Ha így van, akkor megteheti, hogy egy nagyobb elmélyülés, esetleg lelkigyakorlat során megimádkozza a dolgot. Eközben érdemes a lehetséges szentek életét is elolvasni, megismerni, és ezek után választani, hogy ki is lehet az Ön védőszentje. Vélhetően e lelkigyakorlat alatt vagy után felfedi magát Önnek az illető szent.


Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Az életem nagyon zaklatott lett. Mindig kismillió dolgom van és állandóan fáradt vagyok. A munkahelyemen egy másik műszak is rámszakadt. A háztartás vezetése is ott van, amikre sokszor este hulla fáradtan kerül sor. Nagyon szeretek rózsafüzért mondani, de sokszor nincs rá időm, és nagyon hiányzik és bűntudatom is van miatta.
Kedves Lelkiatya!
Mit tegyek!?
Üdv?

Pihenje ki magát! Szánja rá magát arra, hogy akár el is vonul egy kicsit - legjobb volna egy szerzetesházba - és ott alaposan kialussza magát. A szervezet egy ideig tűri a kizsákmányolást, de egy ponton túl fellázad. Ezt ne várja meg! Ha megtette ezt a jóízű kipihenést, akkor utána már jobban tisztábban látni a helyzetét, jobban fogja látni, hogy mit változtasson az életvitelén


Tisztelt Lelkiatya!

Azon gondolkozom, hogy a bérmanevemet egy névváltoztatási kérelemmel hivatalosan is felveszem második keresztnévnek.
Semmi problémám nincs a mostani hivatalos nevemmel.
Arról van szó, hogy nagyon szeretem a keresztszülőmet és nagyon jó a kapcsolatunk. Az iránta való tiszteletem jeléül szeretném viselni az ő nevét is (ami egyben az ő keresztneve is, illetve közösen választotuk ezt bérmanevemnek annak idején), illetve ez a név a minennapokban is emlékeztetne Jézusra is, ugyanis ezt ugye az Egyházba való lépésemkor (egyben volt a keresztelőm és bérmálásom felnőttként katolizálva) kaptam.
Mit gondol erről a Lelkiatya?

Jónak tartom, ha az ember a bérmanevével együtt a tudatosabb keresztény életet is komolyan akarja veszi. Ha ebben segíti, akkor megteheti akár azt is, hogy nevet változtatva hivatalossá teszi ezt a nevet is. Azt viszont nem érzem helyes indoknak, hogy ezzel a bérmaszülőjéhez is jobban kötődne. Ez már túlságosan emberi kötődés, amely esetleg elterelheti a mélyebb, lényegesebb dolgokról a figyelmét, az érzelmeit. Szentekhez, az ő közbenjárásukhoz érdemes ragaszkodni, de emberekéhez nem annyira. Akkor óhatatlanul csalódás lehetőségének tesszük ki magunkat. Gondolja át jól, ne siessen ezzel a lépéssel. Ha nevet változtat, tehát felveszi ezt a kereszt- (illetve, bérma-) nevet, ez valóban szolgálja majd keresztény életének mélyülését, s ehhez segítse még nagyobb kegyelmekkel a mennyire pártfogója! Ez viszont akkor is éppúgy megvalósulhat, ha az igazolványába nem kerül bele.


Kedves Lelkiatya!
Nemrégiben volt egy komolyabb veszekedésem az egyik barátommal.Ezt megelözöen ez elöfordult néhányszor.Ebböl kettö,ez az utóbbi meg még egy volt az,ami nagyon kellemetlen volt.Föleg az utolsó veszekedésünk,akkor nagyon súlyos vádak hangzottak el,kiabáltunk is egymásra.Alapja van a vitának mint mindegyiknek,de amivel megvádolt,ahogy ö értelmezett dolgokat,az nagyon fájó és bántó.Úgy éreztem magam mint akinek széthasitották a lelkét,nagyon feldúlt és felzaklatott az egész,megéreztem milyen az amikor valakinek a bánat súlya alatt sóhajt a
lelke.Valamennyit beszéltünk erröl,de nincs tisztázva a dolog.Nem is inditványozom,mert félek megint balhé lesz belöle,a másik fél részéröl.Ami viszont zavar,hogy
ö a történtek után,kerültem is öt egy ideig,leült mellém az autóbuszba és úgy beszélt mintha mi sem történt volna.Észrevehetö volt,hogy fal van közöttünk ez látszott az ö szemeiben is,meg az enyémben is.Számomra ez nem hiteles kommunikáció,úgy érzem igy nem tudok kommunikálni,hogy úgy teszünk mintha semmi se történt volna,ez falat emel közénk.Úgy látom neki könnyebb ha nem kell szembesülni dolgokkal,menekül ez elöl,de ez tartós megoldást nem hozhat.A gond az,hogy amikor meglátom öt az utcán,vagy az utóbbihoz hasonló beszélgetések után,úgy érzem,mintha mázsás köveket cipelnék a lelkemen,és nincs meg bennem a lelkibéke.Felzakalat.A veszekedés után az különösen rosszul esett,hogy a születésnapomra odacélzott üzenetben.Ez sincs letisztázva.Az utóbbi beszélgetésünkkor volt néhány mozzanat amikor,nyitottabbak voltunk egymás felé,volt amikor öszintén el is nevettük magunkat,mert érdekes volt amit a másik mondott.Mintha még a régi szeretetböl és bizalomból maradt volna valami közöttünk.Meg is dicsért valamiben,az öszinte volt részéről.Sokszor nem tudom mit gondoljak,hogyan cselekedjek,érdemes-e még ezt a barátságot folytatni,újjáéleszteni vagy új alapokra helyezni,mert nagyon súlyos szavak és vádak hangzottak el.És aki néhány alkalommal már a másik lelkébe mélyen belegázolt az idövel ezt megint megfogja tenni.Ez csak egy saját álláspont és meglátás.Igaznak érzem egy lelkiirónak azt a mondását,ha tönkre akarsz tenni egy növényt vágd el a gyökerét,igy van ez az emberekkel is.Ami szintén nehéz lenne,hogy barátból felszines ismerösökké váljunk egymás számára,annak valahogy nem látnám értelmét.A forditott eset inkább müködik,hogy egy felszines vagy távoli ismerösböl válik a késöbbiekben jó barát.A másik dolog ami elgondolkodtat,ha ö ezt a barátságot komolyan gondolná,komolyan venné akkor hajlandó lenne tisztázni dolgokat.Rajtam nem állna,hogy tisztázzuk.Tanácstalan vagyok ez ügyben.Ön hogyan látja és mit tanácsolna?Szeretném újra megtalálni a lelkibékét.Elmaradtam azokból a társaságokból is ideiglenesen,ahova ö is jár,mert zaklatottság van bennem,és nem tudok vele mihez kezdeni.Meg kissé felszinesnek is kezdem érezni azt a társaságot,közösséget ahova járok.Úgy érzem a tagok nem törödnek igazán ott egymással,mindenki elvan önmagával.Feltünöen a hiányát se érzem ezekenek a társaságoknak.Arra is gondoltam,hogy Isten ez a konfliktus által akarhat akár új utakra is terelni.Nem látom még át az összefüggéseket.De valami miatt megengedte ezeket a dolgokat.

Az idő, az idő sok mindent megmutat, sok mindent letisztáz. Több kérdésére nehéz volna most válaszolni, de az idő meghozza majd ezekre a választ. Legyen türelmes!
Azt sejtem, hogy a barátjával kezdenek más úton járni, kezdenek megmutatkozni a különbségek, amelyeket eddig nem vett észre. Ez nem minősíti őt, sem a kapcsolatot. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. Ez nem csak az említett vitapontokban mutatkozott meg, hanem abban is, hogy ezt a helyzetet nem egyformán érzékelik. Önnek mélyebben fáj, mint neki. Erre utal, amit érez az őt körülvevő baráti társaságon is. Nem kell önmagát kizárnia onnan, de ha nem érzi jól magát közöttük, főként, ha úgy érzi, ott nem tud őszintén önmaga lenni, akkor viszont valóban nem érdemes erőltetni azt sem.
A kapcsolatot tarthatja ezzel a barátjával, de el kell fogadni, hogy változózásban van. Ne felejtsen el imádkozni ezért a barátjáért, de önmagáért is, kérve a Lelket, hogy mutassa meg, tárja fel, hogy mire akarja ezzel az új helyzettel tanítani.


Kedves lelkiatya!

Egy keresztény embernek kell bocsánatott kérnie?

István

Természetesen, naponta akár többször is. Sőt, még akkor is érdemes bocsánatot kérni, ha nem biztos, hogy én voltam a hibás. Például, ha az embertársam neheztel rám, és ezzel tudom megbékíteni, akkor sietek tőle bocsánatot kérni, hogy ezzel segítsem és mozdítsam elő a békét. Azt ugyanis sohasem mondhatom, hogy én nem hibáztam. Tehát a bocsánatkérés mindig helyénvaló.


Kedves Lelki atya!

Nagyböjti kérdésem lenne. Minden nap kaptam a nagyböjti gondolatokat, de amikor ma meg kaptam az sms-t kicsit meglepődtem, mert ma már vége lenne a nagyböjtnek? Akkor mit kell tennünk a nagyhét? Amit eddig meg fogadtunk és be tartottunk, innentől kezdve nem kell folytatni, vagy a nagyhét ideje alatt jobban oda kell figyelni?

válaszát előre is köszönöm.
Márk

Kedves Márk!
A Bizánci Egyházban a szent negyven nap tegnap fejeződött be. A böjt azonban, természetesen folytatódik, de már új szakasszal a Nagyhéttel. A megfogadott lemondásokat érdemes továbbra is megtartani, sőt, még hozzá is tenni, ha lehet, egy kicsit még szigorúbb böjtöt, de inkább még több imádságot.


...

Áldott szent Nagyböjtöt és Pászka Ünnepet kívánok tisztelettel.
Ps
Ha ért valamit a hozzászólásom továbbítsa legyen szíves az illetékeseknek.
T. Sz. László

Kedves László!
Köszönjük szépen értékes meglátásait. Természetesen továbbítottam azokat.


Kedves lelkiatya!
Társkeresés témájában szeretnék Öntől tanácsot kérni. A mai kor társkeresési szokását nézve az Internetes társkereső oldalak uralkodnak. Ahol valljuk be, nagyon sok az ál regisztráció, csak kalandot kereső, házasságban élő férfiak. Számtalan olyan levelet kapok, amelyikben az a kérdés, hogy zavarna e engem, hogy nem függetlenek. A válaszom mindig természetesen nem mert társat és nem kalandot keresek. S mivel a 30-as korosztálynak elég szűkösek a lehetőségei, marad a netes társkeresés halovány reménnyel. A konkrét kérdésem az lenne, hogy keresztényi dolog e, ha több emberrel is ismerkedünk egyszerre. Tehát ha már történt személyes találkozás, telefonbeszélgetés akkor illendő e más férfiakkal is randizgatni, megismerni, úgymond válogatni, hogy ki is illik hozzánk leginkább, akivel egy életre szóló kapcsolatot lehet építeni. Én személy szerint nem vagyok híve ennek, de a környezetemben lévő barátaim, akik úgymond „világiak” mindig noszogatnak, hogy miért nem ismerkedek több férfival, miért nem tartok több vasat a tűzben. S néha úgy érzem, hogy igazuk van, mert párszori találkozás után kiderül, hogy mégsem illünk össze, vagy hirtelen eltűnik az adott férfi, s ilyenkor csalódok, azt érzem, hogy „feleslegesen” ment el az időm. Elmúltam 34 éves, és jó érzés lenne már abban az áldásban részesülni a jó Isten kegyelméből, hogy megtaláljam azt a férfit, akinek társa, támasza lehetek. S ő is nekem. Válaszát köszönöm.
Dicsőség Jézus Krisztusnak

Barátkozni egyszerre több emberrel is lehet, ebben nincsen semmi rossz. Ha viszont házastársat keres az ember, akkor nem kezdeményezhet egyszerre több irányba. Ez ugyanolyan visszás lenne, mint ha egy fiú egyszerre több leánynak udvarolna, vagy fordítva. Csak ez a helyzet a világhálón való kapcsolatkeresés terén azért nem tűnik annyira képtelennek, mert ott elmosódnak ezek a határok. Az is előfordul, nem is ritkán, hogy ilyen módon valaki egészen másnak adja ki magát. Ezek a jelek, egyébként arról is árulkodnak, hogy az ilyen társkeresés nem a valós emberi élet egészséges eleme. Egyfajta pótcselekvés. Tudok arról, hogy ezen az úton is születtek szép és életre szóló kapcsolatok, tehát nem alapvetően tartom rossznak ezt az ismerkedési módot, mégis, igen jól látszik ennek visszássága.
Sokkal inkább azt tanácsolom, hogy keressen valós társaságot, igazi, természetes kapcsolatokat. Ez jóval nehezebb, nagyobb áldozatokat követel, mint otthonról írogatni néhány embernek, utána találkozót szervezni. De a virtuális világ a kapcsolatainkat is könnyen virtuálissá teheti. Meg kell hozni az áldozatokat, vállalni a nehézségeket az igazi kapcsolatokért.


Kedves lelkiatya!

Minden Vasarnap elmegyek , egy kis gyulekezetbe ahol Istent dicsoitjuk es imadkozunk olyan jo erzes, ezt nem tudom leirni az erzest csodalatos. Mostanabna hangokat hallok a fejemben
Egy jo es egy rossz hang olyan nehez Pl. vannak olyan helyzetek megmondanam az igazat es nem merem felek pedig egyszeru dolgok utanna mikor elmondtam ami nem igaz a Jo hang mondja nem helyes.
Vagy ne kivand mas baratnojet nem tudom nem kivanni, hogyan kell imadkoznom ahhoz a rossz hang menjen el. Mit tegyek? Kerlek adj tanacsot
Koszonom

Ne azért imádkozzon, hogy a rossz hang menjen el. Mert akkor még mindig ott marad a gondolat, hogy melyik a jó, melyik a rossz hang, vajon valóban a rossz ment-e el... stb. Nem szabad, nem érdemes ezekbe a töprengésekbe belemenni. Elhiszem, hogy nagyon jó érzés az Urat ilyen módon dicsőíteni, nekem is ez a legnagyobb örömöm az életemben. Mégis azt gyanítom, hogy ebben a gyülekezetben valami nincsen rendben. Mindenesetre fontos, hogy ezekkel a belső hangokkal egyáltalán ne törődjön, ne foglalkozzon velük. Ha ennek ellenére megmaradnak, netán erősödnek, akkor azt javaslom, hogy egy időre függessze fel a kapcsolatát ezzel a közösséggel, és egy kicsit egyedül imádkozzon a templomban. Ez eleinte nehezebbnek tűnik, de ilyen módon más belső elemek is föltárulnak, majd meglátja. Ugyanakkor, persze, fontos a közösségbe tartozás is. Csak hogy kitisztulnak a gondolatai, arra ajánlom ezt az imamódot.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat