Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.234.128.252)


Mennyi kettő meg három? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
A születésnapomra kaptam a barátnőmtől egy Medjugorjei Szűzanya szobrot. Ő választotta nekem, mert tudja mennyire vágyok Medjugorjébe, hogy még nem sikerül eljutni, addig így imádkozhassam a Medjugorjei Szűzanyához. Mostanában megszoktam, hogy leveszem a szobrot az oltárról, maga mellé veszem a kezembe, amikor a rózsafüzért mondom. Egyszer azt vettem észre, hogy olyan, mintha a szobor mosolyogna és figyelne. Ma amikor a rózsafüzért mondtam egy amikor elmélyedtem olyan lett, mintha lenne egy kis glóriája. Ez akkor volt, amikor nagyon lemélyülve mondtam.
Nagy hatással van rám ez a kis szobor. Jó előtte imádkozni, olyan, mintha kisugárzása lenne. Ez lehetséges Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Előre is köszönöm!

Amit lát, az főként a saját vágyainak a külső megjelenése. Nagyon szeretne eljutni Medjugorjébe, örömmel imádkozik a Szűzanyához, szereti is az imádságot. Mindezek késztetik arra, hogy ezeket lássa. Azt javaslom, hogy ne mozgassa a szobrot, hadd álljon az oltáron, és úgy imádkozzon előtte. Ezek a jelenségekre sem kell odafigyelni. Ha még mélyebben imádkozik, akkor nem is veszi észre ezeket, mert mélyebbre lát, nem a felszínen való dolgokra. Azt is javaslom még, hogy ne beszéljen erről a jelenségről másoknak. Ami ekkor történik az imádságban, azt Ön kapja, és senki más, hogy a lelkében tovább erősödjön. De ha másoknak is beszél róla, akkor egyre értéktelenebbé válik a dolog, elveszti jelentőségét. Őrizze a titkot, és imádkozzon továbbra is a Jóistenhez!


Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.


Kedves lelkiatya!

Annyira kertem valamit a Joistentol, valamit ami szerintem mindenfele szempontbol jo lenne, a bibliaval sem ellenkezik. Eltelt szinte 2 ev es nem hallgatta meg a keresemet, vagyis semmilyen valasz nem erkezett, semmi valtozas. maskor mindeg megvalaszolja az imaimat valamilyen formaban, ha hozza fordulok. Most olyan erzesem van, hogy csak nez es hallagat ( ha lehet ilyent mondani ) Talan meg varnom kell, nem tudom, nem ertem...es ugy erzem elfogyott a turelmem. Mit tegyek, hogy imadkozzak, mert nem latok tisztan ebben a helyzetben.

koszonettel,
Edith

Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.


Tisztelt Lelkiatya!

Fiatal korom ellenére tisztában vagyok vele,hogy mi folyik a zeneiparban(és a médiában) ,hogy vannak akik nem önerőből és Isten segítségével jutnak el el a sikerig,hanem inkább az ördöghöz fordulnak. Az ilyen zenéket elvből elutasítom,sokukban már a szövegből lehet érezni a keresztényellenes,néhol sátánista tartalmat. (És itt nem csak a death metalra gondolok,hanem a mostani egyre inkább eletrjed tízmilliók által halgatott pop/rock számokra is)

De mi a helyzet a klasszikus zenével,ahol ugyanúgy megtalálhatók az olyan zeneszerzők,akikről lehet tudni,hogy az ördög adta meg nekik a tehetséget. Pl. ottvan Paganini,aki ezt nem is titkolta.
A hegedűművei nagyszerűek,és szövegük sincs,ami nyíltan hirdetne bármit is.

Ilyen esetben akkor bűn lenne Paganini-t hallgatni,mert sátánista volt,viszont a művei nem terjeszik ezt a nézetet?

(Nyilván szerencsére régen is volt sok normális/keresztény zeneszerző,szóval hallgatnivalóból nincs hiány,de azért kíváncsi lennék a véleményére)

Azt mégsem mondhatjuk, hogy a klasszikus zeneszerzők között ugyanúgy megtalálhatók az ördögi késztetésűek. Sőt, én magam nem is tudok elképzelni ilyet. Az ördög nem tud igazán szépet produkálni, csak mindig annak utánzatát. Paganini sem volt ördögi zenész, ezt inkább csak ő maga híresztelte saját magáról. Bevallotta, hogy nagyon is sokat gyakorol. Az igazi művészethez ugyanis nem elegendő a tehetség, ahhoz rendkívüli kitartás, kemény munka is szükséges. Paganini kapcsán javaslom, olvassa el Surányi Miklós: A sátán halála című kis novelláját.


Kedves lelki atya.
Szeretném kérdezni,hogy kell vagy lehet bőjtölni,hogy az " utca embere " ne szóljon meg vagy ne mutogassanak- nézd a szent ember.
Köszönöm válaszát.
RM.

Könnyen lehet úgy böjtölni, hogy azt ne tudja más, legfeljebb a családtagok. Előlük nehéz volna rejtegetni, de akár az is lehetséges. Ha valami miatt fontos, hogy más ne tudjon róla, lehet úgy is böjtölni, hogy az ember mindent megeszik, amit mások eléje tesznek (menza, vendégség, stb.), de amikor magában van, vagy otthon étkezik, akkor nem eszi meg azt, amit éppen szeretne.
Ugyanakkor nem biztos, hogy rejtegetni kell a böjtölésünket. Nem baj, ha mások is tudnak róla, csak a viselkedésünk ne legyen ezzel hivalkodó. Tanúságtevő ereje is lehet. A böjt erősségi foka nagyon sokféle lehet. Pl. a napi kávé, vagy cigaretta adagokból akár csak egyet kihagyok, már az is valami. Egészen addig, hogy egész nap semmit nem eszik az ember. De le lehet mondani tévéről, számítógépezésről, s hasonlókról is. A szeretet találékony. Márpedig a böjtünk egyetlen helyes indítóoka az Isten iránti szeretetünk.


Kedves lelkiatya!Szereretnek onkenteskent betegeket es idoseket latogatni korhazban vagy idosotthonban.hol es kitol tudnek ehhez segitseget kerni?koszonom.dicsoseg Jezus Krisztusnak

Azt javaslom, keressen fel egy kórházlelkészt. Abban a városban, ahol Ön él, abban a kórházban, ahová legkönnyebben el tud jutni. Sajnos még nem minden kórházban van ilyen, de bizonyára talál majd, meg sok helyen működnek már. Neki mondja el ezt a vágyát, és ő majd eligazítja, vele a részleteket megbeszélheti. Sok kegyelmet hozzá!


Kedves Lelkiatya!

Nem régen találtam meg Jézust, bár megkeresztelve még nem vagyok, ez az én lustaságom tudom, de a lelkemben már keresztény vagyok.

Még egy éve is lelkes "Ezotériás" voltam, mindent csináltam, ami a New Age-hez tartozik: jóga, meditáció, Vonzás törvénye, kártyajóslás, tenyérjóslás, numerológia, horoszkópok, ingázás, kristályterápia, olvastam a népszerű "okkult" írókat.

Mentségemre legyen mondva: én nem tudtam, hogy ez rossz, azt hittem, hogy ami "természetfeletti", tehát nem materiális, az mind Istentől van, tehát ilyen módon Isten segít nekem, én meg fejlődök lelkileg, tanulok meg "spirituálisabb" leszek...gondoltam én naivan.

A Bibliát nem ismertem, Jézusról is csak a legalapabb dolgokat tudtam.

Csak az tűnt fel, hogy, amint elkezdtem meditálni, jógázni, szinte rögtön tiszta lelkibeteg lettem, depressziós, öngyilkos gondolataim voltak, folyton fájt a fejem, a gyomrom, a hátam is, mintha valami rám nehezedett volna, a szemeim is fájtak, állandóan náthás voltam és lázas, anyagilag is lerongyolódtam, fáradt voltam reggel fáradtan keltem, estére már szinte négykézláb másztam be az ágyba.

Szóval láttam, hogy valami nagyon nem jó, és úgy tippeltem, hogy ez az Ezotériától lehet, mert előtte nem volt semmi ilyen bajom, annak is tudtam örülni, ha esik az eső, vagy egy sétának, túrának, ha elmentem tornázni, örültem mindennek, mikortól elkezdtem a Jógát, meditálást utána már semmi nem boldogított.

Úgy gondoltam tehát, hogy a rossz lelkiállapot a meditációtól lehet, hisz' akkor kezdődött, tehát rákerestem a neten, hogy mik a meditáció hátrányai, és akkor találtam egy írást, egy keresztény hölgy írta, leírta fehéren-feketén, hogy Ki is áll emögött az egész New Age szellemiség mögött.

Félrevezetett engem a nagy Félrevezető!

Aztán még sokat olvastam a "New Age-ről keresztény szemmel", ez csak szójáték persze, de ezt a könyvet is olvastam, SOKKOLÓ volt az igazság!!!

Két és fél év erre ment el az életemből: a New Age-re!
Borzasztó!

Természetesen abbahagytam minden ilyen praktikát, kidobáltam kártyát, ingát, kristályt, könyvet, füstölőt, imádkoztam és imádkoztam, hogy múljon már el ez a "nyomás" rólam, ez a sötét, rossz közérzet, ez a szomorúság, nyomottság, fáradtság.

Isten segített is, nem vagyok már beteg, és fáradt sem, anyagilag is jobban állok, azért jobb a kedvem is.

De érzem a dolog utóhatását, egyrészt nem tudok aludni, alig alszom, ha elalszom, felébredek, mert rémálmaim vannak, alig alszom éjjelente 3-4 órát, másrészt pedig szörnyen megkomolyodtam, megszomorodtam, nem vagyok már az a vidám, nevetős, optimista lány, aki voltam a meditáció előtt.
Olyan normális voltam, olyan hétköznapi, átlagos, szerintem "rendes lány".
Szörnyen sovány is vagyok, nem tudom visszaszedni, amit leadtam, bármennyit is eszem, csináltattam vérképet, de semmi bajom, szervileg, csak nagyon lefogytam.

Január óta nem csinálok semmit, ami a New Age-hez tartozna, olvasom a Bibliát és minden nap imádkozom, de a régi énemhez képest még mindig csak egy szomorú árnyék vagyok.

Kedves Lelkiatya!

Mikor leszek már újra a régi?

Bármit megtennék, csak ne lennék már ilyen szomorú, és olyan lehetnék, amilyen voltam, tudnék rendesen aludni, meg enni.

Mit kell tennem?

Nagyon rossz ez, bár mondjuk koránt sem olyan rossz, mint amilyen volt, akkor, amikor még nagy "Ezós" voltam.

Segítsen, kérem, és adjon tanácsot!
Köszönöm előre is:
Anka

Kedves Anka!
Remélem, sokan olvassák tanulságul ezeket a sorait. Köszönöm, hogy leírta őket.
Nos, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ne legyen lusta, hanem lépjen, és tegyen meg mindent azért, hogy végre valóságosan is kereszténnyé válhasson, s ne csak úgy érezze. Ha minél hamarabb felkeres egy katolikus atyát, akkor lehetősége van arra, hogy akár már a következő Húsvétkor megkeresztelkedjen. Addig még sokat kell tanulnia, fejlődnie, de ez már csodálatos út. Kicsit olyan, mint a szerelem: élvezi, lelkesedéssel tölti el, hogy egyre többet tudhat meg arról, akit szeret, és aki Önt kimondhatatlanul szereti. Ne késlekedjen tehát!
Ez a folyamat, de leginkább maga a keresztség, bérmálás és a szentáldozás teljesen meg fogja változtatni, meglátja. Most még erősen kísért a múlt, hiszen azért még egy éve sincs, hogy elhagyta ezeket a roppant sötét praktikákat. Haladnia kell tovább, s meglátja, nincs boldogabb, vidámabb, örömtelibb élet, mint az Úrral együtt lenni.


Kedves Lelkiatya!

Igaz-e az, hogy a magány, a zárkózottság bűn? Ha valaki kerüli az embereket, nem tart igényt a szeretetükre, barátságukra, az gőg? És ha ez az ember, ha szükség van rá, szívesen segít, ad, de magát nem adja ki soha másoknak, nem akar senki előtt megnyílni akkor semmit sem ér a segítsége? Akkor állandóan bűnben él? Egyszerűen csak azért, mert ő zárkózott?

A zárkózottságnak sok oka lehet. Inkább egyéni alkat dolga, nem pedig erkölcsi fogalom. Van, aki visszahúzódó természet, van, aki pedig könnyen fordul mások felé. Az emberi kapcsolatokban valóban sokkal fontosabb, hogy az embereknek mennyit segítünk, nem pedig, hogy mennyit vagyunk közöttük.
A magánynak sok jó oldala is van. Például, aki szereti a magányt, az könnyebben talál rá az Istennel való mély kapcsolatra. Ez, persze, nem törvényszerű, de jó lehetőséget teremt rá. Ugyanakkor veszélyt is rejt, mert könnyen önzővé, a többiek irányában közömbössé is válhat az ilyen ember.
Azt semmiképp sem lehet mondani, hogy a zárkózott ember bűnben él, főként, hogy akkor a többi cselekedete nem is érne semmit. Épp ellenkezőleg! Mint minden emberi adottságot, ezt is lehet jóra és rosszra is használni. Mint mondtam, jó lehetőséget nyújt a mélyebb imaéletre, ugyanakkor figyelni kell, hogy ne tegyen önzővé, mások iránt érzéketlenné.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a medjugorjei jelenéseket teljesen elfogadta az egyház? Hitelesek?
Köszönöm előre is a válaszát!

Nem, nincsen hiteles egyházi jóváhagyás a medjugorje-i jelenéseken. Ennek ellenére sok pap, sőt, püspökök is látogatják.


Kedves Lelkiatya!
Isten gyújtja bennünk a szerelem lángját? Ha egyszer szerelmesek leszünk annak célja van? Ha már egyszer szerelmesek lettünk akkor van olyan szerelem aminek véget kell érnie? Vagy csak emberi gyengeségből vetünk neki véget?

Remélem tud erre valamilyen választ adni.
Köszönettel: Judit

Van olyan szerelem, amely mindvégig megmarad - a maga természetes átalakulásával -, de nem biztos, hogy ez az első, amit az ember életében megérez. Sőt, ez egészen ritka eset. Nem az a fontos, hogy Isten gyújtja-e fel bennünk a szerelem lángját, hiszen, végeredményben valóban mindent Istentől kapunk, hanem, hogy megáldja-e azt a szerelmet, amely megjelent a szívben. Ezt akkor remélheti az ember, ha ezt a szerelmet az Ő akarata szerint engedi kibontakozni. Ám igaz, még ebben az esetben is lehet, hogy véget ér, és nem az első szerelemből lesz a házasság. Ez főként a fiatal szerelmesek esetén van így, akik még nagyon sokat változnak, s lehet, hogy akit az ifjú vagy leány diákként forrón szeret, ahhoz később már nem ugyanezzel érzelemmel vonzódik.


Tisztelt Lelkiatya!

Mi a teendő az alábbi esetben?

Felnőttként szeretnék katolicizálni.
Több évvel ezelőtt, felnőttként merítkeztem be egy protestáns kisegyházban Krisztus Gyülekezetében (Church of Christ), Debrecenben.
Ők nem adtak "keresztlevelet", és semmilyen "igazolást" erről, hogy ott megkeresztelkedtem.
De szeretnék katolicizálni. A katolikus egyház elfogadja ezt a keresztséget? Tehát ilyen keresztséggel elég "csak" bérmálkoznom a katolicizáláshoz vagy újra meg kell keresztelkednem a Római Katolikus Egyházban is ebben a konkrét esetben?

Fontos megjegyezni, hogy ez a Krisztus Gyülekezete nevű közösség nem azonos Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza közösséggel!

Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Ha a Szentháromságra, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében keresztelték meg, akkor az érvényes. Ebben az esetben elegendő a bérmálás szentségével belépni a Katolikus Egyházba. De ezt a lépést úgyis megfelelő készület előzi meg, és e képzés alatt ezekre a kérdésekre is választ fog kapni. Keresse fel a legközelebbi atyát, és ő segíteni fog Önnek a további lépésekben.


Kedves Lelkiatya!
Örömmel és sajnálattal olvastam a lentebbi hozzászólást a 30 éves fiatalembertől, hisz én is hasonló cipőben járok. Úgy érzem mindig csak adtam-adtam, segítettem a férfiakat, engem meg csak kihasználtak. Én 34 éves nő vagyok, és én is szeretnék már egy lelki társat. De olyan nehéz a mai világban ez. Próbáltam katolikus társkeresőket nézni a neten, de a többség inkább az ország másik végén van, ill. van olyan oldal, ami azért szűnt meg, mert oda is "betévedtek" a nem éppen erkölcsös emberek. Engem személy szerint az is dühít, hogy egy 30 éves férfi mit akar kezdeni az 50 éves barátnőmmel??? Talán irigy vagyok? Lehet. De azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén. Kérdés, felvetés, hogy ezen az oldalon vagy egy külön oldalon lehetne e kifejezetten erkölcsös értékekkel rendelkező magányos harmincasoknak egy oldalt kifejleszteni, vagy esetleg Szabolcs megyében néha-néha találkozókat, összejöveteleket szervezni, ahol lehetőség lenne korban egymáshoz illő, embereket megismerni társtalálás céljából. Én most azon a szinten vagyok, hogy céltalannak, értelmetlennek találom az életemet, hiába a szakmai siker, ha nincs kivel megosztani. Hisz a bibliában is az áll, hogy "nem jó az emberfiának egyedül, rendelek hát mellé hozzá illő társat". Véleményét köszönöm.

Korunk betegsége, hogy nehezen találunk társat. Ettől így vagy úgy, mindnyájan szenvedünk. Persze, nem lehet pusztán a körülményeket okolni, ennek a kórnak mindnyájan okozói is vagyunk. A társkeresés egyik hibája, hogy magunknak keresünk társat, aki majd minket boldoggá tesz. Erre az önző célra nem lehet életet építeni. A társkeresés célja mindig az kell legyen, hogy kit tehetek én boldoggá. Ha ezzel az egyszerű, alázatos szándékkal keresem, várom a párom, akkor az Isten sokkal inkább meg tudja áldani ezt a vágyamat. Ez esetben a követelőző türelmetlenség is eltűnik, hiszen arra mindig adódik lehetőség, hogy másoknak örömet okozzak, még ha ezek hétköznapi, emberi kapcsolatok is. Igen, árulkodó az a haragos érzület, amellyel a barátnője kapcsolatát nézi. Persze, az sem biztos, hogy tiszta, egészséges kapcsolat az övék, csak Önnek nem volna szabad gyanakvással tekinteni rá. A kapcsolatok tisztasága miatt is fontos, hogy a testi együttlét csakis a már megkötött házasságban kapjon helyet. Különben az érzékiség teljesen torz irányba viszi a szépnek induló kapcsolatokat is, ha nem tudják kivárni arra az Isten áldását.


Kedves Lelkiatya!

Sajnos állandóan visszatérő depresszióval küzdök. Többször enyhébben, néha súlyosabb formában. A szakrendelőben csak gyógyszert írnak fel, ami használt is, de a mellékhatásai miatt nem tudom szedni. Pszichoterápia ott nincs, hiába fizeti az ember a TB-t. Sajnos magánorvosra jelenleg nincsen pénzem. Arra gondoltam, hogy keresek egy lelkiatyát, de nem tudom, hogy tudna-e segíteni, ha a pszichoterápiában nem járatos. Nem tudom azt sem, hogy kihez fordulhatnék. Budapesten elég elfoglaltak az atyák. Esetleg egy római katolikus papot keressek? Bármelyik atya vállal ilyesmit vagy csak bizonyos papok? Kerényi Lajos atya egy előadásában azt mondta, hogy nincs vallásos depressziós ember. Aki vallásos és meg is éli ezt, az nem lehet depressziós. Lehet, hogy én rosszul csinálok valamit? Minden nap imádkozom, járok templomba és megpróbálok a keresztény szemlélet szerint élni. Mégis, ha összecsapnak a fejem fölött a hullámok, akkor tartósan úrrá lesz rajtam a félelem (többnyire a biztonságérzet hiányából és létbizonytalanságból)és mély szomorúság. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Sok hiányosságom van, csak nemrégen tértem meg, nem ilyen nevelésben részesültem, de megszólított az Úr. Deo Gratias!

Várom válaszát és köszönöm megtisztelő figyelmét! Nagyon örültem, mikor rátaláltam erre a rovatra. Isten áldását kérem munkájára!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!
S.M.

Kedves S.M.!
Amiről Kerényi atya beszélt, az a mélyen megélt kereszténységre igaz. A hit valóban kigyógyít a depresszióból, de csak az élő, állandóan fejlődő, egyre mélyülő hit. Úgy sejtem, hogy Ön is ennek az útján jár, de még az elején. Ne legyen türelmetlen! Ha vannak is mély pontok, amelyeket nehéz átvészelni, utána következik a kiemelkedés. Ehhez küzdelem kell, de még inkább Istenbe vetett bizalom. Istennek hála, hogy rátalált a hitre, de tovább kell lépnie. Isten csodálatos ajándékokat tartogat Önnek.
A súlyos letörtség idején kezdje el mondani a Jézus-imát: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! Nem kétségbeesve, nem türelmetlenül, hanem bizakodva ismételgesse ezt a fohászt. Ahogy egy vonatút végét várjuk: el kell telnie az időnek, hogy odaérkezzünk, de ott aztán vár ránk az, aki szeret minket.
Súlyosabb esetekben a lelki atya mellé szükséges a pszichiáter is, de úgy érzékelem, hogy az Ön esetében a kitartó imádság ki fogja Önt gyógyítani.


Kedves Lelkiatya! Januarba szeretnek elmenni kulfoldre egyetemet vegezni es dolgozni. Jelenleg elkezdtem egy egyetemet itt ahol elek. Edesanyamnak mar beszeltem errol, de o arra kert, hogy vegezzem el az elso evet es utanna menjek csak ki. Csak az a baj, hogyha megvarom mig befejezodik az elso ev, addig mar nem fogok ingyenes helyet kapni. Nem szeretnem edesanyamat megbantani, mindennel fontosabb nekem a vele valo kapcsolatom. Nem tudom mi teve legyek...mar csaknem egy honapja lelkikleg a padlon vagyok. Nem szeretnem ot elvesziteni, de a lehetoseget sem akarom elmulasztani. On mit javasol? Hogyan lehetne megoldani ezt harag nelkul? Mar nem tudok kihez fordulni tanacsert.
Valaszat elore is koszonom

Elmondása alapján nem tudom megítélni, hogy mit volna helyes tennie. Első hallásra én is azt mondanám, legalább egy teljes évet fejezzen be az egyetemen. Nem tudom, mint jelent az, hogy nem kap ingyenes helyet, sem, hogy ez mennyire fontos tényező. Ha alaposan átgondolva mégis úgy látja, hogy ez a helyesebb, akkor nyugodtan menjen ki. Az Édesanyja eleinte szomorú lesz, de mivel szereti Magát, ezért bizonyosan hamar meg fog engesztelődni. Gondolja át tehát még egyszer alaposan, imádságban kérjen megvilágosítást a Szentlélektől, majd utána döntsön. Ha az Isten akaratát teszi meg, akkor mindenképpen jó gyümölcse lesz a döntésének.


Kedves tisztelendő Lelkiatyám!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Olvastam az interneten az „Asszonyról, akit villámcsapás ért”:

http://metropolita.hu/2009/09/02/akit-villamcsapas-ert-feltamadt-a-halalbol-es-a-pokolrol-mesel/

Érdekelne a kedves Lelkiatya véleménye. Nekem megdöbbentő volt ezt a sötét középkort idéző, nevetségesen undorító tanúságtételt olvasnom.

Hogyan szabad ilyen gondolatokat az egyház nevében terjeszteni könyvben és interneten? Hol van az Isteni Irgalmasság?! Az Isteni Szeretet?!

Ezt az említett könyvet, úgy hírlik, nagy példányszámban kapkodták a hívek világszerte – bezzeg az Isteni Irgalmasság üzenetéért, Szent Faustyna nővér szavaiért, ahogy tapasztaltam, már kevésbé tiporták egymást…

Mennyire másak a mi áldott jó Ferenc pápánk szavai:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ne-csinaljunk-nyolcadik-szentseget-szokasokbol

Tisztelettel: Zsófia

Kedves Zsófia!
Én ugyan nem olvastam, de azt gondolom, nem érdemes emiatt felháborodnia. Nem vagyunk egyformák. Kinek ez, kinek az áll a szívéhez közelebb. Beszéltem olyan személlyel, akinek a megtérését, valódi megtérését segítette ez a könyv, de olyannal is, aki az Ön álláspontján volt. Erre a látomásra nincs hivatalos egyházi jóváhagyás, tehát nem az egyház tanítását kell benne látni. Ugyanakkor engedni kell a lehetőségét annak, hogy valaki ezen keresztül lássa be a saját bűneit, és ez segítse felismerni az Isten irgalmas szeretetét. Hiszen olyanok is vannak, akiknek Faustina nővér szavai tűnnek idegennek. Legyünk buzgók Isten követésében, egymás iránt pedig nyitottak és megértők!


menyi idobe telik a mesterseges megtermekenyites

Nem tudom megmondani. Mindenesetre mindenképpen kerülendő. Ez olyan beavatkozás, amelyben az ember már nem tudja kézben tartani az általa elindított folyamatokat. A külső megtermékenyítésnél a bizonyosság kedvéért több petesejtet is megtermékenyítenek, majd a legéletrevalóbban látszó egy vagy két egyesített sejtet juttatják a méhbe. A többivel nincs mit tenni, kidobják. Holott ezek már emberi életek!
A belső megtermékenyítés is természet ellenes beavatkozás. Nem érdemes efféle gondolatokkal vesződni. Jobb, ha ezek helyett is imádkozik az ember, hogy megtalálja az Isten akaratát, s annak megvalósításárára áldást is kér.


Szép napot!

Mikor érzi valaki, hogy érdemes leélni egy emberrel az életét? Nekem eddig minden kapcsolatom zátonyra futott. Hol én hibáztam, hol meg a párom. Jelenleg alakulóban van egy ujabb kapcsolatom, de mivel kereszténynek vallom magamat, igy a tisztaság elleni vétkezések mindig problémát jelentenek. Általában én szakitok, amikor már látom, hogy nem elég a kézfogás, a csók, a simogatás neki. Isten 6. parancsolata miatt egyedül kell leélnem az életemet? Nő vagyok és elmultam 30 éves. Most csak azért legyek valakinek a felesége, hogy ne vétkezzünk a 6. parancsolat ellen? Voltam nagyon szerelmes is már az életemben, és csak amiatt lett vége, mert nem voltam hajlandó többre, máskor meg többet is engedtem, és szenvedtem utána. Iszonyúan éget belül a vágy, és nagyom kivánom, dehát ugye nem lehet...

Egészen biztos, hogy nem pusztán amiatt szakadt meg egy-egy a kapcsolat, mert Ön őrizni akarta a tisztaságot, az udvarlója pedig nem. Vagy legalábbis, ha az illető emiatt szakított volna, akkor jobb is, hogy már ekkor megtörtént, mint ha belebonyolódtak volna a testi kapcsolatba, s utána derül ki, hogy mégsem egymáshoz illenek. Lám, volt kapcsolata, amikor belehullottak a bűnbe, és mégsem maradt meg. Higgye el, nem ezen múlik. Ön még nem találta meg az igazi párját. Tudom, hogy ma ez igen nehéz, de bízzon benne, hogy Önre is vár valaki. Keresse tovább, s kérje az Urat, hogy segítsen ebben a keresésben. Ha megmarad az Jóisten útján, akkor remélheti, hogy valóban fog Önnek segíteni az életútja rendezésében. Őbenne bízzon, és legyen továbbra is igényes és nyitott a társkeresésben!


Kedves Lelkiatya!

Érdekelne, hogy mi a véleménye arról, hogy bizonyos betegségeknek lelki okai vannak / lehetnek. Valóban igaz, vagy hamis ez az állítás? Én is "kifogtam" egy olyan betegséget (nem súlyos), amiről sokaknak az a véleménye, hogy mivel az immunrendszer valamiféle meggyengülése kell a kialakulásához, lelki oka is lehet. Nem mondom, vannak (lelki) gondjaim, eléggé gödörben voltam-vagyok, de sehogy sem tudom ezt a két dolgot összefüggésbe hozni. És ha mégis igaz, akkor sem tudok ellene semmit tenni, csak érdekelne az Ön véleménye. És esetleg az Egyház álláspontja erről, már ha van ilyen. (Egyébként orvosnál voltam, és gyógyszert is szedek rá.)
Véleményét hálával fogadnám.

Igen, bizonyára szoros összefüggés van a test és a lélek állapota között. Ám ezek igen szövevényes dolgok, nem lehet egyértelmű állításokat tenni, hogy melyik betegségnek milyen lelki okai vannak. Vannak un. pszichoszomatikus tünetek, amelyek esetében a lelki állapot külső megjelenéséről van szó. Ezeket azonban nem is valódi betegségként tartják számon, a kezelése mindenesetre inkább a pszichológusra, vagy még inkább a lelki atyára tartozik. Vannak azonban valós betegségek, amelyeket szintén lelki sérülések okozhatnak.
Tanácsom az Ön esetében, hogy továbbra is szedje az orvos által előírt gyógyszert, ugyanakkor keresse a módját, hogy a lelkét is rendbe tegye. Hosszú távon mindenképpen súlyos károkat okozhat a lelki természetű zavar. Nem igaz, hogy nem tud ellene tenni. A gödörből ki kell mászni, nem szabad ott maradni. Ha nem megy egyedül - ami természetes -, akkor segítséget kell kérni, emberi és isteni segítséget egyaránt. Érdemes személyesen felkeresni egy lelki atyát, és imádságban kérni kell a Jóistent.


Kedves Lelkiatya!

28 éves, római katolikus férfi vagyok. Szilárd hittel és meggyőződéssel rendelkezem az Anyaszentegyház tanításaival kapcsolatban. Bátran megvallom mások előtt a hitem, szívesen segítek a templom körüli munkákban, illetve a liturgiában is teljesítek szolgálatot. Nagyon szeretem az Úristent. A gond csak az, hogy nagyon keveset imádkozom, van olyan, hogy több napig egyáltalán nem. A levél elején leírtakhoz képest, tudom, ez hatalmas ellentmondás. A vágy mindig megvan bennem az imádságra, de a mindennapi gondok, és a jövőre vonatkozó aggodalmak valahogy elnyomják bennem azt, hogy imádkozzak. Tudom, hogy ez nagy bűnöm, és szeretnék rajta változtatni. Lelkiatya mit javasolna, hogyan kezdjek neki a változtatásnak?

Köszönöm szépen a válaszát!
Tamás

Kedves Tamás!
Azt vélem, hogy ez a mostani állapota a lelki életének az a szakasza, amikor meg kell küzdenie az imádságért. Van ilyen, mindnyájan átéljük, akik komolyan törekszünk Krisztus követésére. Persze, magától nem fog elmúlni. Két tanácsot adok.
Az egyik, hogy ne hagyja kihunyni szívéből ezt a vágyat az imádságra. Az is lehet, hogy még csak az értelmével ismerte föl ezt a hiányt, de fontos, hogy a szívével is kapcsolódjon hozzá. Kérje az Urat, hogy lendítse föl az imádságát, adja meg az imádság kegyelmét.
Másik tanácsom gyakorlati. Mindig csak az előtte álló napra figyeljen, ne pedig előre a messze távolba, hogy hogyan lesz tovább. Ezzel a távolba nézéssel, a jövőtől való aggódással keserítjük meg a jelent, ami önmagában édes lenne. Azokat a tetteket, amelyeket aznap elvégez, ajánlja az Úrnak, és köszönje is meg Neki. Ha így éli a napjait, egy idő után egyre inkább érezni fogja a késztetést és a vágyat is, hogy egyre többet imádkozzon.
Fontos ez, mert különben egy idő után a tettei is kiüresednek és elhal ez a lelkesedése is.


Kedves Lelkiatya, azt szeretném megtudakolni, vajon megérjük-e a közeljövőben, hogy végre magyarul olvashatjuk a teljes Filokáliát?

Köszönettel: Tihamér

Tudomásom szerint készül a fordítása, de még igen messze van a teljes 5 kötet kiadása. Szlovák nyelven kiadtak belőle egy részt, és cseh nyelven is, de ezek csak töredékek. Az orosz mellett megvan románul, valamint a nagy nyugati nyelveken, angolul, németül, franciául és olaszul. Legalábbis én ezekről tudok.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Az m1-en egy műsorban (talán a Katolikus Krónikában) azt mondta egy atya, hogy a szentáldozás eltörli a bocsánatos bűnöket? Ez valóban így van?

Így van, sőt, a Szentáldozás eltörli nemcsak a bocsánatos, hanem a halálos bűnöket is. Hisz maga az Úr Jézus mondta: Ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára... Ez az én vérem, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
A pap pedig, miután megismétli Jézus szavait, folytatja az imádságot. Azt kéri a nép nevében, hogy a kenyér legyen Jézus testévé, a bor az ő vérévé, hogy azok legyenek számunkra: ... a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére...
Fölvetődhet a kérdés, hogy akkor miért kell mégis gyónni? Hiszen a szentgyónásról szokás mondani, hogy a bűnbocsánat szentsége. Amikor valaki szentgyónáshoz járul, tulajdonképpen engedélyt kap arra, hogy részesüljön újra az Eucharisztiában. A pap az Egyház nevében újra befogadja az illetőt a teljes közösségbe, melynek jele az, hogy újra részesülhet a Szentáldozásban. Nyilván kisebb bűnök elkövetése által egy hívő még nem zárja el magát a Szentáldozás lehetőségétől. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az Eucharisztia eltörli a bocsánatos bűnöket. De ezt nem úgy kell érteni, hogy a bocsánatos bűnök eltörléséhez elegendő az áldozás, a haláloshoz meg már szükséges a gyónás. Inkább úgy helyes: bocsánatos bűn tudatában még gyónás nélkül járulhatunk ez Eucharisztiához.
Ugyanakkor érdemes a bocsánatos bűneinket is rendszeresen meggyónni, mert ezáltal könnyebben megőrizzük magunkat a helyes úton. Feltárva minden rosszat, ami bennünk van, a gonosz ereje csorbul, önmagunk gyöngeségeit is tisztábban látjuk, lelkiatyánk pedig hasznos tanácsokkal láthat el, mielőtt az Egyház nevében imádkozik értünk.


Kedves Lelkiatya! Már régen bánt egy dolog, de nem tudom, hogy mitévő legyek. Mikor orvostanhallgató voltam réges-régen, és szülészeten gyakornok, sok-sok abortuszt követtek el, melynél nekem kellett segédkeznem. Nem is tudom, hogy miért, de egy picike embriót betettem üvegbe, folyadékba, mely a mai napig megvan. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék vele. El kell temetni, vagy odaadni egy papnak, hogy temesse el? Kérem, segítsen, mert nagyon nyomaszt ez a dolog. Köszönettel: egy orvos

Igen, adja oda egy papnak, hogy temesse el ennek az embernek a holttestét.
Javaslom még azt is, hogy alaposan beszélje is át ezt a dolgot azzal az atyával. Valószínű, arra is szüksége van, hogy meggyónja azt, hogy közvetve hozzájárult az abortuszokhoz. Lehetséges, hogy a pap megítélése szerint ezt ő nem is oldozhatja fel, csak a püspök. Ebben az esetben a pap erre felhatalmazást kér, és a következő alkalommal, amikor találkoznak, akkor már feloldozhatja. Tegye meg ezeket a fontos lépéseket, hogy a lelke megnyugodhasson!


Kedves Lelkiatya!
Egy ismerösömmel beszélgetve jöttem elö bennem bizonyos kérdések és gondolatok.Hajadon állapotú lány vagyok,és lelkibeállitottságú férfit tudok magam mellett elképzelni,olyat,aki éli a hitét és akivel ezekröl a dolgokrol ellehet beszélgetni.Ha csupán hétköznapi dolgokról beszélgetnénk,nem élnénk a hitünket,úgy érzem az ne töltene ki.Akikkel eddig megismerkedtem azok nem voltak elég spirituális beállitottságúak.Valami mindig hiányzott azokból a kapcsolatokból,felszinesnek,üresnek tüntek,még akkor is ha eltudtunk egymással beszélgetni,valószinü azért mert,nem tudtunk elmélyedni a beszélgetésben.Amikor erröl beszélgettenm az ismerösnömel kicsit elámult és azt mondta ritka az olyan beállitottságu ember,akit keresek.Ö is hivö,de azt mondta eltudná képzelni az életét nem annyira hivö férfival.Bennem sokszor felvetödnek a kérdések,hogy mi van akkor ha tartósan nem tudunki egymással beszélgetni,minöségi idöt eltölteni és az évek elmultával az a kapcsolat ellaposodik.Helyes-e az hogy ilyen társat képzelek el magam mellé?Csak olyan emberrel tudnám elképzelni az életem,akivel az Urat is tudnánk szolgálni,mert ugy érzem a Teremtö kell,hogy legyen az elsö az életünkben a teremtménnyel szemben.Ha ilyen társ nem létezik,akkor szivesebben szentelném az életemet valamilyen nemes dologra,akár az Úrnak is elhivna.Rendjén van ez a fajta gondolkodásmód?
Válaszát elöre is köszönöm!

Teljesen egyetértek Önnel ebben a kérdésben. Nagyon fontos, hogy akivel az egész életét összeköti, azzal a legfontosabb dologról egyformán gondolkodjanak. Hozzáteszem, ez nem azt jelenti, hogy csak olyan férfivel ismerkedhet, aki szintén templomba járó, imádkozó ember. Az a lényeg, hogy a mélységet hasonlóképpen értékeljék. Akár egy nem hívő emberben is megnyílhatnak igazi mélységek, lehet benne erre nyitottság. Az ilyen ember általában előbb vagy utóbb maga is rátalál a hitre. Úgy érzem a szavaiból, hogy nem is tudná megtenni azt, hogy egy felszínesebb kapcsolat alapján kössön házasságot. Így aztán hiába is tanácsolnám. Az a tanácsom tehát, hogy legyen nyugodtan igényes ezen a téren. Érdemes várni, keresni, készülni. Ugyanakkor ne zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy ez a lelki igényesség Önt idővel a szerzetesség felé tereli. Természetesen nem úgy, hogy azért megy el szerzetesnek mert nem talált igazán jó társat. Ez a pótlépés csak elégedetlen életet szülne, még ha szerzetessé lenne is. A szerzetesség lényege, hogy életét az Úristennel köti össze - az Őiránta érzett szerelemből.


Kedves Lelkiatya!
A kérdésem a következő, ha nem jó és megfelelő kereszt szülőket választottunk gyermekünknek, /20 évvel ezelőtt/ mert nem alkalmasak a "feladatra" most nem részletezném miért de nem tartjuk velük a kapcsolatot. A gyermek rendesen meg lett keresztelve ahogy az illik. Most viszont szeretné ha másik keresztszülei lennének. Lehetséges lenne új kereszt szülőket választania, hivatalosan? Válaszát előre is nagyon megköszönöm.

Lehet új keresztszülőt választani, de azt az anyakönyvbe már nem szokás beírni. Ennek ugyanis így már nincs jelentősége. Az Isten és az Anyaszentegyház előtt megmarad az a személy, aki ezt a feladatot vállalta, s a felelőssége is megmarad. Az ezzel a lépéssel nem törölhető el. Viszont van értelme annak, hogy az ember valaki mást kér fel arra, hogy gyermekének a lelki fejlődését imáival, tanácsaival, mint egy pót-keresztszülő különösen is segítse.


Tisztelt Lelkiatya!

Mit jelent az apoteózis fogalma?
Meg tudná ezt határozni úgy, hogy egy római katolikus laikus hívő (aki nem tanult teológiát) is értse? Ismereteim szerint ez a keleti vonalhoz tartozik. De a római katolikusok is elfogadják/vallják ezt?
Válaszát köszönöm szépen!

Egy római katolikus keresztény.

Átistenülés. Az emberi élet igazi célja. Végső egyesülés Istennel, de természetesen úgy, hogy az emberi személy nem oldódik fel, hanem megmarad szerető szabad személynek.
A lelki atyák szerint bizonyos mértékben ez már itt, a földön is lehetséges. Sőt, minden szentségi találkozás, de minden imádság is ennek egy kis darabja. Ilyenkor nem csak találkozunk az Istennel, nem csak beszélgetünk, kapcsolatba lépünk Vele, hanem a Vele való egyesülés folytán valamiképp részesülünk is az Ő isteni természetéből. Ez az egyesülés leginkább az Eucharisztiában ragadható meg, de valójában minden Istennel való találkozás is ezt eredményezi.
Ennek lehetőségét nem csak a keleti teológia és lelkiség tanítja, hanem a katolikus is, csak kevésbé hangsúlyozza.


Kedves Lelkiatya! Lassan végére ér a Hit éve. Mi lesz a neve a következő egyházi évnek? A Hit éve előtt milyen egyházi év volt? Nagyon szépen köszönöm!

Nem minden esztendőnek van külön neve, célkitűzése. A katolikus egyházban a római pápa szokta megfogalmazni ezt, amely aztán az egész világon érvényessé válik. De van, hogy egy-egy nemzet jelöl ki magának egy évre célt. Így volt Magyarországon 2011-ben a Család éve, 2008-ban pedig a Biblia éve. Nekem nincs tudomásom arról, hogy Ferenc pápa a következő évre jelölt ki volna sajátos célt.


Kedves Lelkiatya! Köszönöm kérdéseimre adott válaszait, nagyon sokat segített! Harminc éves férfi vagyok. Párkapcsolatot nem sikerült még kialakítanom. Barátaim voltak, de előbb-utóbb mindegyik kapcsolat elenyészett, jelenleg egy sincs. Utólag visszanézve mindegyik barátság nekem volt fontosabb, én tettem bele többet. Egy idő után már csak én kerestem a másikat, amit egy idő után meguntam. Vagy annyira különbözővé váltunk, hogy nem tudtunk egymással mit kezdeni. Családomtól mindent megkaptam, de szeretet csak mértékkel. Nővéremet mindig jobban szerették, rendszeresen összehasonlítottak minket. Itthon lakom, mert önálló életre nincs lehetőségem anyagi okból. Nem beszélek szüleimnek problémáimról, gondolataimról, mert egy részt nem érdekli őket (másnapra mindent elfelejtenek), vagy ha előre szeretnék lépni valamilyen téren / más utat választok, mint amit ők választanának, lehurrognak, megpróbálnak visszahúzni. Kb. fél éve csak magammal tudunk beszélgetni, senki mással és ez felőröl. Járok több helyre is edzésre klubba, több helyen végzek önkéntes munkát. ezeken a helyeken nem sikerült kialakítanom barátságokat. Nem zavar senkit, hogy ott vagyok, de levegőnek néznek. Nem akarnak közelebb kerülni hozzám. Hiába vagyok kedves, segítőkész, érdeklődő velük. Tudom, a legfontosabb, hogy adjon az ember, de nekem hiányzik az is, hogy kapjak. Vajon ez így nem helyes? Mi tudnék tenni, hogy ez változzon? Vagy talán illúzió az egész és csak én érzem azt, hogy kívülálló vagyok? Köszönöm válaszát!

Úgy sejtem, nem jár rossz úton, hiszen ismeri, látja a másokon segítés értékét, és törekszik is erre. Az érthető kívánság, hogy Ön is szeretne viszonzást kapni, egy kis figyelmet, szeretetet. Valószínű, határozottabbá, erőteljesebbé válna az egyénisége, ha elköltözne a szüleitől, és a mostaninál önállóbb életet kezdene. Ez több szempontból is hasznosabb, egészségesebb lenne.
Ne adja fel, keresse tovább élete párját. Sok kortársa van, akik szintén nehezen találnak párt. Ez egy kicsit a mai korunk betegsége is, hogy ez így van. Imádkozzon minden nap az Úrhoz azért, hogy megtalálja azt, akit egy életen át boldoggá tehet. Közben pedig továbbra is keresse, hogy mikor és hogyan tud másoknak szolgálatára lenni. Önnek is ezt mondom: érdemes bízni az Úrban.


Valószínű más temlomokban is így van, azt láttam: az ikonosztáz
képeinél a fölső sorban 12 kép ebből 4 evangélista és 8 apostol. A szemeim már eléggé elhasználódtak ezért szeretném megkérdezni kik vannak
ott nyolcan, illetve kik akik kimaradtak a 12 apostol közül (5 fő) mivel
Pál később érkezett. Nekem az is feltűnt, hogy minden? misén Őt idézik.
Péter és a többiek írásai hová lettek?
Láttam Románusz bizánci császár kelyhét egy fényképen: Ott Szűz Mária mellett Uriel a másik oldalán Mihael arkangyalok vannak ott volt még szent Miklós képe is (tehát 4 képet láttam) és akkor mivel ezek a képek körbe mennek a kelyhen Jézus Krisztus mellett Gábriel és Rafael arkangyalok vannak-e (tehát csak 4 képetláttam), vajon kik lehetnek még ebben a körben?
Válaszát előre is köszönöm, ne haragudjon a zavarásért.
üdvözlettel: csehbagolyjanos@gmail.com

Nagyon sokféle hagyomány és nagyon sokféle megoldás van a szentek ikonjainak elhelyezésére. Általában a 12 apostolt ábrázolják az ikonosztáz apostol-sorában. A négy evangélistát ritkábban helyezik ott el, hiszen ők általában a királyi ajtón találhatók. A 12. apostol vagy Szent Pál vagy Szent Mátyás apostol, ez változó. Az is többször előfordul, hogy angyalok körmenetét ábrázolják, általában a templom kupolájának palástfelületén, de ezek szerint királyi koronán is látni ilyet. Ez a Szent Liturgia nagy bemenetét egyszersmind a nagypénteki körmenetet szimbolizálja. Angyalokat név szerint csak az Ön által említett négyet ismerjük.


Kedves Lelkiatya!
Tetszik-e ismerni "Nagyfigyelmeztetés.com" és "Masodikeljovetel.hu" weboldalakat és mi a véleménye ezekről az üzenetekről.

Igen, hallottam, s már írtam is róla. Legjobb, ha kíváncsiságból sem olvasgatunk ilyen badarságokat. Krisztus eljövetelére és a végítéletre, természetesen állandóan készen kell lennünk, de az efféle ijesztgetések egyáltalán nem erősítik az Istenbe vetett hitet, sem az Isten végtelen szeretetének megismerését.


Kedves Lelkiatya!
Több oldalt találtam az interneten, ahol a következő szentírási mondat miatt ítélik el a katolikusokat:
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz"
Mi erre a katolikus egyház válasza, ha esetleg ilyen kérdéssel találkoznék személyesen?
Köszönöm megtisztelő válaszát.

Érdemes hozzáolvasni az utána következő verset is: Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok (Kiv 20,5). Ez a tilalom tehát arra vonatkozott, hogy ne alkossanak olyan dolgokat, amelyek előtt istenként borulnának le, ne imádjanak ilyeneket. Néha, talán tudatlanságból, talán a kellő jóindulat hiánya miatt azt mondják ránk, katolikusokra, hogy mi a képeket, szobrokat imádjuk. Erről szó sincs. Egészen más az egyedül Istennek kijáró imádat, és más a szentek tisztelete, s megint más a képek előtti hódolás, amely ennek a tiszteletnek egyik nagyon alkalmas kifejezője.
Teológiai értelemben azért változott meg az Isten ábrázolására vonatkozó tilalom parancsa, mert annak az Ószövetségben az volt az alapja, hogy Istent soha nem látta senki, ezért nem is ábrázolható. Viszont Krisztus születésével, megtestesülésével az ember megláthatta Istent. Ezért – főként a Keleti Egyházban – az ikonok tisztelete lényegi eleme a hitünknek, mert a megtestesülésbe vetett hitet fejezi ki.


Kedves Lelkiatya!
Egy korábbi beírásában olvastam, hogy "Visszatérve az ősi hagyományhoz, bizánci egyházunknál lehetőség van arra, hogy a megkeresztelt csecsemő a bérmálkozás után meg is áldozzon." Jelenleg mennyire "hivatalos" ez és az azt követö gyermekáldoztatás, vagyis a püspök atyák mennyire szorgalmazzák, támogatják és van-e, ahol már gyakorlatban is valamennyire megvalósult? (Bár görögkatolikus vagyok, de már pár éve külföldön tartózkodom, és nem tudom az otthoni viszonyokat pontosan).
Köszönöm válaszát!

Nem csak a püspök atyák, de maga az egyház is szorgalmazza ezt a változást. Ezek az előírások megtalálhatók a Keleti Kódex 697. és 710. kánonjában, valamint erre vonatkozó pontosítást és további buzdítást fogalmazott meg II. János Pál pápa a Liturgikus Instrukcióban (51. Az újonnan megkereszteltek áldozása) :…az illetékes felsőbb hatóságok kötelessége lesz, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek értelmében vissza lehet térni a korábbi gyakorlathoz...
Ez a mi egyházunkban tehát javaslat, de még nem előírás. Ennek értelmében több helyen megvan ennek a gyakorlata, de még nem elterjedt.


Kedves Lelkiatya!
DJK!

Szeretnék olyan teljes Bibliát venni, amit a Római katolikusok használnak.
Meg tudná írni, hogy mi alapján tudom beazonosítani, hogy az adott Biblia Római katolikusok által használt-e?

Ami itthon van, az Károli Gáspár fordítása, ami ugye protestáns.
Illetve van a Gedeon Társaság által kiadott Újszövetség.

De nekem konkrétan olyan teljes Bibliára van szükségem, amit a Római katolikusok használnak.

Segítségét köszönöm szépen!

Meg kell néznie a kiadót. Ma Magyarországon legalább három féle katolikus biblia-fordításhoz nyúlhatunk: Káldi-Neovulgáta, ez a Katolikus Bibliatársulat engedélyével, a Szent István Társulati Biblia és a Szent Jeromos Társulat. Ha ezek valamelyike ott szerepel a kiadónál, akkor nyugodtan megveheti, katoliusok által fordított Bibliáról van szó.


Kedves Lelkiatya!

Az alábbi problémával kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét és esetleg gyakorlatias tanácsát is.
Munkám egy része számítógéphez és internethez köt. Tehát nem tudom teljes mértékben kiiktatni ezeket.
Viszont azt vettem észre, hogy már nemcsak a munkám miatt internetezek, hanem azon kívül is. Ez egészen addig fajult, hogy bizonyos teendőimet csak késve végzem el, vagyis halogatni kezdtem nem kicsit.
Továbbá, a bibliaolvasási és imaidőmre is kihat. Van hogy sajnos azokat elhagyom.
Aztán utána lelkiismeret-furdalásom van, de ennek ellenére később ugyanebbe a hibába ismét beleesek. Olyan "ördögi körnek" tűnik.
Most az őszi szünetben még jobban előjött ez a problémám, mivel több volt a szabadidőm.
Már imádkoztam az Úrhoz, hogy vegye ezt el tőlem, segítsen át azokon a pillanatokon, amikor inkább a netezés mellett döntenék lelki életem ápolása vagy más teendőm végzése helyett. Többször meg is gyóntam ezt a rossz szokásomat, tudva, hogy a lelki életben is visszahúz. De nem veszek észre semmilyen változást.

Segítő válaszát és tanácsát előre is köszönöm szépen!

Ez bizony a betegség első tünete. Egyre erősebb függés alakul ki Önben. Azt tanácsolom, hogy iktasson be olyan időszakokat, amikor egyáltalán nem ül le a gép elé. Ha ekkor ellenállhatatlan vonzást érez, hogy mégis géphez kerüljön, sőt, ha netán ez nem is sikerülne, akkor már megvan a baj, kialakult a függés. Bizony, olyan ez, mint az alkoholizmus vagy a drog: nem tud meglenni nélküle. Ha ezt felfogja, felismeri, akkor hanyatt-bomlok menekülni fog belőle. Ekkor már kevés az, hogy meggyónja, és elhatározza, hogy nem fog számítógépezni. Erre már az elhatározás erőtlen, radikálisabb szakításra van szükség. Esetleg kérje meg egy barátját, vagy a családjából valakit, hogy segítsen szabadulni ebből a ketrecből. Együtt könnyebben megtalálják a módját, hogy mit tehetnek.


Kedves Lelkiatya!

4 évvel ezelőtt a templomban találkoztam egy sráccal aki nagyon megtetszett.Ugyan abban a városban lakik ahol én de munkalehetőség miatt el kellett mennie az ország másik sarkába.De minden 2 héten jön haza és akkor találkozunk.Beszélő viszonyba vagyunk.Amikor templomban vagyok és imádkozok akkor úgy vettem észre mindig engem figyel.Nagyon sok közös van bennünk.Én szerelmes lettem belé de ő ezt nem tudja.Az anyukája a volt Biológia tanárom.15 év korkülönbség van köztünk.4 éve ugyan azt érzem iránta amikor meglátom templomban és mindig felvillan előttem egy fehér táj és a közepén Jézussal!Úgy látom hogy beszél velem de én nem hallom mit akar mondani.Mindig csak templomban.
Maga mit tanácsol mit tegyek?
Mégis mit jelenthet ez az égi jel?

Mivel ilyen nagy a korkülönbség Önök között, ezért egyáltalán nem tanácsolom, hogy komolyan foglalkozzon ezzel a szerelmi szállal. Az Ön által említett jel elsősorban saját lelke állapotáról beszél. Abban biztos lehet, hogy az Úr nem ilyen módon adná tudtul, hogy ezt a férfit szánja élete párjának.
Az is félő, hogy a templomban lassan többet foglalkozik gondolatban ezzel a fiúval, mint az imádsággal. Ez sem helyes.
Mindenképpen próbálja meg elengedni ezt a fiút. Ne dédelgesse lelkében, hogy hátha... Ha egyébként is szoktak beszélgetni, akkor már úgyis felszínre jött volna a komolyabb kapcsolat lehetősége. Szerintem ez a fiatalember nem gondol arra, hogy Önnek udvaroljon. Ha mégis, akkor, meglátja, akkor fog történni elmozdulás, amikor már Ön elfogadta a lelkében, hogy ne gondoljon szerelemmel rá. Foglalkozzon mással, más személyekkel, a templomban pedig sokkal erősebben az imádsággal!


Kedves lelkiatya!
18 eves koromban volt egy kapcsolatom egy fiuval aki akkor 19 eves volt. Nagyon szep kapcsolat volt es nagyon boldogok voltunk. Ugy terveztuk, hogy ha leszerel a katonasagbol akkor osszehazasodunk.
Miutan leszerelt roviddel azutan en nagyon megbetegedtem. Honapokig agyhoz voltam kotve, a vallamtol derekig gipszbe teve, sokat ultem a korhazba es mindenki azt hitte, hogy tobbet nem lessz ember belollem. Az a fiu mellettem volt honapokon keresztul, vigyazott ram, elfogadta, hogy beteg vagyok es nagyon boldogok voltunk egyutt tovabbra is.
A baj akkor kezdodott amikor a szulei es a baratai lattak, hogy telnek a honapok es az en allapotomban semmi valtozas. Keztek telebeszelni a fejet, hogy ez igy nem lessz jo, mert en beteges vagyok es tonkre teszem az eletet. Az elejen csak kacagott rajtuk, de aztan szepen lassan kezdett a fulebe maszni a dolog, es vegul elhagyott.
Felesegul vette az egyik ismerosunket. Megtartottak az egyhazi eskuvot is. Hazassag utan 1 evvel a felesege elvalt tolle azzal a magyarazattal, hogy mar nem szerelmes bele. Tudom biztosan, hogy o nagyon szerette a feleseget en nem akart elvalni, de hat mit tehetett volna. A volt felesege azota ferjhez ment es gyereke van.
A fiu megnosult megegyszer de a masodik felesege viszonyt folytatott a legjobb baratjaval.
Nekem is voltak kapcsolataim az evek soran, de nem mentem ferhez es gyerekeim sincsenek.
En azota is nagyon szeretem ezt a fiut aki most 31 eves es en 30. Mindenkiben ot kerestem az elmult 10 ev soran. Barmennyit szenvedtem miatta, nem haragszom ra, megbocsajtottam mindent.
Most probal kozeledni hozzam es en nem tudom, hogy fogadjam. Nagyon jol erezzuk magunkat egyutt, jokat tudunk beszelgetni, setalni.
A kissebik baj az, hogy az egesz ismerosom hujenek nez emiatt es a csaladom sem fogadna el konnyen szerintem. A nagyobbik baj pedig, hogy engem eltiltananak a szentsegektol ha vele elnek. Olvastam a bibliaban Jezus szavait az elvalasrol es en ugy ertelmeztem, hogy hiaba tisztak es oszintek az erzeseim iranta es remelem, hogy neki is oszintek a szandekai, ha egyutt lennenk paraznasagot kovetnenk el. En nem szeretnek bunben elni meg miatta sem. Valoszinuleg egyedul fogom leelni az eletm ha ez igy van...
Lelkiatya on, hogy latja ezt a dolgot? kerem segitsen !

koszonettel, Edith

Kedves Edith!
Ez aztán a nehéz feladvány!
Ha keresi, hogy mit kell tennie, jól érzi, hogy az első és mindennél fontosabb, hogy az Úrral való kapcsolata meg nem szakadjon, el ne halványuljon. Nem pusztán a tilalom miatt, hogy nem szabad ilyen bűnt elkövetni, de egyszerűen azért, mert becsapja magát az az ember - és a világ éppen erre akarja rávenni -, aki elhallgattatja a lelkiismeretét. Az ilyen ember sohasem lesz boldog, csak hazudja magának és másnak is, hogy minden rendben van.
Ha így van, ahogy mondja, akkor ez a fiú súlyos hibákat ejtett az életében, amely nem csak őt keseríti, hanem másnak is fájdalmakat okozott, okoz.
Igen, abban erősítem, Edith, hogy ne tegyen olyan lépést, amellyel kizárná magát a szentségi életből. Ha ezzel a fiúval nem lehetséges, akkor ne áltassa magát tovább, lesz más, aki jobban megérdemli az Ön szerelmét. A mostani nehéz helyzetben különösen is erősen forduljon az Úrhoz, Tőle kérjen segítséget, tanácsot. Meglátja, fog még alakulni ez a helyzet, az élet sok meglepetést tartogat nekünk. Bízza rá magát a Mindenhatóra, és törekedjen továbbra is hűséges lenni Őhozzá.


Kedves Lelkiatya!
Az egyháznak mi az álláspontja a vízözön előtti időkről? Konkrétabban két dologra lennék kíváncsi:
-A Biblia megemlíti,hogy: "Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg./ Szet egész életkora 912 esztendőt tett ki, akkor halt meg./ Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg." stb.
Majd ezt írja: "Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen ."
Eddig mindenhonnan azt a választ kaptam,hogy a 900+ év biztosan csak más időszámítás miatt volt,ez viszont teljességgel kizárt,mivel a 120 év eléggé konkrét,(mint átlagos maximális életkor) és ezt a feltételezést megcáfolja.
Lehetséges,hogy régebben,Isten ezen döntése előtt tényleg 900+ évig éltek az emberek,vagy ezt máshogy kéne értelmezni?
-A másik kérdésem,az az előzőhöz hasonlóan a Ter.6.1-6.4 -ig kapcsolódik.
Kik voltak "Isten Fiai"? Erre ahány ember,annyi válasz van,viszont hithű katolikus ember létemre sem hagy nyugodni a kérdés,ezért szeretném meghallgatni az ön véleményét is.
Köszönöm.

A Szentírás nagyon sok jelképet tartalmaz. Főként az Ószövetségben találunk sok olyan részt, amelyeket nem szó szerint kell érteni. De még azok a részek, amelyek szó szerinti tanítást tartalmaznak, azok is hordoznak egy mélyebb, vagy akár még több rétegű mélységet is föltáró értelmet is.
A Teremtés könyvében található nevek nem egyes személyek, hiszen ki is gyűjthette volna össze ezeket az adatokat. Nem úgy kel olvasni, mint egy történelemkönyvet. Az itt szereplő elképzelhetetlenül magas életkorok arra utalnak, hogy ezek az ősök, nagy emberek voltak, akik felé nagy tisztelettel kell fordulnunk, akiket bár nem ismerünk, mégis nagyon sokat köszönhetünk nekik. A magas korok felsorolásának egyik legfontosabb eleme viszont éppen a vége, hogy végül egy viszonylag alacsony évszámot határozott meg a Teremtő, tehát a későbbi emberek, a maiak, akik mi vagyunk, a nyomukba sem léphetünk, mi kisebbek vagyunk, mint ők.
A másik szakasz, amire utalt, valóban még nehezebben érthető. Tudni kell, hogy ezekben az igen ősi szövegekben keverednek az emberi gondolatok, más népektől átvett mítoszok, és az Istentől származó kinyilatkoztatás tanítása. Az emberi nyelvezetet mintegy köntöst használja az Isten, hogy azon keresztül érthető, emészthető legyen az isteni üzenet. Azért is találjuk magunkat olykor nehéz helyzetben, mert már mi sem értjük azt, amit az akkor élt emberek még jól értettek, vagy esetleg másként értettek.
Nem tudom megmondani, mire gondoljunk, amikor ezekről az Isten fiairól olvasunk a Bibliában. Maga a történet viszont hasonlót próbál elmondani, mint a Teremtés első lapjai tömören, de tisztábban fogalmazott meg, hogy az ember magán hordozza az Isten képét, hogy a földi ember valamiképpen mégis égi, mennyei is. Madách úgy fejezi ki, hogy sárból és napsugárból van összegyúrva.


Kedves lelkiatya!
Sokat imátkozok, de sokszor úgy érzem, hogy nem sok sikerrel...Lehetséges, hogy valamit rosszul csinálok, de már nagyon el vagyok keseredve. Tulajdonképpen az anyukámról lenne szó. Mi egy gyülekezetbe jártunk. Amikro anyukám nagyon beteg lett minden ismerös, barátnö, elhagyott minket. Senki ránk nem nyitja az ajtot. Anyukám a munkahelyét is elveszítette 2 évvel ezelött. Azóta mást se hallgatok töle csak azt, hogy neki emnnyire hiányzik a volt munkahelye és ezt legalább napi 24 orába mindennap kell töle hallgatni. Totál kivagyok mrá borulva ettöl teljesen kikészit engem is. Még a volt munkaadójához is elmentem akiknél legalább 13évet dolgozott hogy vissza vennék-e anyát akármilyen munkakörbe...sajnos elutasitást kaptam... Arra gondoltam hogyha szerzek neki egy munkahelyet, hogy rendesen bejelentsék meg minden akkor talán megnyugszik. Hát sikerült is, mert addig mondtam a munkáltatómnak még végül anyát is felvette. Azt gondoltam, hogy talán végre nem kellesz többet hallgatnom töle a dolgokat de nem így történt. Ugyan ugy mondja a volt munkahelyét és ezzel már totál az idegeimre megy...Azon kívűl már néha zavar mert igazán kezdhetne magával valamit mert én így sose fogom tudni élni rendesen az életemet. Támogatom öt anyagilag is azon felül , hogy van munkahelye de mégse nagyon változott itthon se semmi. Pl. kaja alig van de azt hozzáteszem hogy szerencsére semmilyen adosságunk nincs. Egyszerüen nem bírom már ezt az élet helyzetet amibe élek meg az is hogy feszt anya panaszkodását kell hallgatnom. Mit tudna tanácsolni, hogy esetleg mit kezdhetnék? Én ugy érzem én már sokat megtettem az anyukámért gyakorlatilag 19 éves korom ota nincs normális életem mert mindig öt istápoltam...a volt munkahelyén elláttam a dolgokat mert a volt fönöke megengedte h anya helyet bemenjek dolgozni, aztán amikor a barátaim hivtak én sose tudtam elmenni velük mert tudtam hogy be kell mennem anya helyett dolgozni, aztán ugye feszt anya panasz áradatait hallgatni, utána az én munkáltatomnak könyörögni hogy vegye fel anyát, aztán msot gyakorlatilag ott tartok hogy az anyámnak semmi enm jó és msot vagyok 23 éves....4 év szinte fullra elment az életemböl csak anya végett aki most már 50éves....Most mégis még mit kéne tennem? Már nagyon elegem van az itthoni doglokból.

Talán meglepő, de azt tanácsolom, hagyja ott az Édesanyját. Szánt szándékkal használtam ezt az erős szót. Nem azt mondom, hogy hagyja magára, hogy ne törődjön vele, de el kell költöznie otthonról. Akármilyen kicsi és igénytelen albérletet vesz is ki, nincs más megoldás - én legalábbis nem látok mást -, minthogy végre a saját lábára álljon, a saját életét élje. Még az édesanyjának is ezzel tesz jót. Ő nem fog tudni változni a jelen helyzetben, és Ön sem fog tudni változtatni sem az érzésein, sem a magatartásán. Az a természetes, hogy ebben a korban végre a saját életét éli, és ezzel, mintegy rá tudja venni az Édesanyját is, hogy ő is új szemszögből értelmezze a saját életét.
Azért imádkozzon, hogy legyen ereje megtenni ezt a lépést, és hogy minél hamarabb gyógyulás induljon be az elszakadás fájdalma, sebe után.


Kedves Lelkiatya!
Napokban Nyházán jártam,s a társzékesegyházban örömmel láttam,hogy már mind a négy alapkép kész az ikonosztázionon.Érthető a Szent Miklós ikon,mint a templom védőszentje,de a másik oldalon nem az egyházmegye védőszentjének Szent István első vértanúnak az ikonjának kellene ott lenni.Biztos,hogy a nyházi híveknek el lett magyarázva,hogy az ikonok fő alakja körül mit ábrázolnak körban a kis képek,de nyházi ismerősöm,aki templomba járó hívő görögkatolíkus sem tudott mondani semmit.Sajnos az én fiatal koromban,amikor nyházi voltam, inkább azt hallottam, hogy a meglevő ikonosztázionokat is inkább kidobták a templomból /Mándokon például/, minthogy hittanórán tanultunk volna róla.
Kit ábrázol a jobb oldali ikon,s a fő alakok körül a kis képek?
DJK!
drtk

Előbb egy kis pontosítást kell tennem. Mándokon ugyanis nem az ikonosztázt dobták ki, hanem az egész templomot vitték el. Ma a teljes templom a szentendrei skanzenben található.
A nyíregyházi ikonosztázról. A magyarországi szokás szerint a bal oldali alapkép általában Szent Miklóst ábrázolja, a jobb oldali pedig a templom védőszentjét, vagy címünnepét. Más hagyományok szerint viszont Keresztelő Szt. János is szerepel az alapképeken, legtöbbször a bal oldalon. Ez lehet az oka annak, hogy mivel a templom védőszentje, Szt. Miklós már - a magyarországi hagyományt követve - bal oldalon van, a jobb oldalra került a Keresztelő ikonja.
Minden alak körül szentek találhatók.
Krisztus körül az apostolok: Péter, Pál,Máté, János, Jakab, András, Tádé, Simon, Jakab Alfeus fia, Bertalan, Fülöp, Tamás, alul az oltár.
Az Istenszülő körül a róla jövendölő próféták: Salamon, Dávid, Izajás, Ezekiel, Gedeon, Jákob, Dániel, Bálám, Áron, Habakuk, Mirjám, Hanna, alul a frigyláda.
Keresztelő alakja körül: a szülei, Zakariás és Erzsébet, valamint a hozzá köthető próféták: Mózes, Illés, Jeremiás, Sámson, Sámuel, Malakiás.
Szent Miklós körül az Üdvözítő és az Istenszülő alakja mellett szent püspökök: Aranyszájú Szt. János, Nagy Szt. Bazil, Szt. Atanáz, Szt. Cirill, Dialógus Szt. Gergely, Teológus Szt. Gergely, Szt. Ambrus, Nagy Szt. Leó.


Kedves lelkiatya!
Amikor sokat imádkozom sürün belsö gyötrelmeket élek át.Nem tudom ez valóban az ima miatt van-e.Mostanában elkezdtem többet imádkozni,erös imákat több mindenkiért és több szándékra.És ilyenkor jönnek a szenvedések:elhagyatottság,magány,háttérbe szorultság érzése,enyhe depresszió...ugyanakkor vannak pillanatok amikor minden nyugodt,belsö békét érzek, és azt,hogy Isten mennyire szeret.Mindezeket a vegyes érzéseket hol a fájdalmat,hol pedig a szeretet egy napon belül tapasztalom.Ez gyakorivá vált az utóbbi idöben.Volt már máskor is amikor nehéz periódust éltem meg,és az imában kerestem vigaszt,sok idöt töltöttem az Úr jelenlétében,még nagyobb nehézségeket éltem át,mintha rámszakadt volna az ég.Volt is néhány nap amikor nem imádkoztam,nem volt hozzá lelkieröm.Utána valahogy minden megoldódott,az Ur sok mindenben,amiért imádkoztam meg is segitett,valamiben meg is erösitett az egész,de most megint minden ismétlödik,különféle nehézségekkel találom szemben magam.És jönnek a gondolatok,hogy kevesebbet imádkozzam,akkor nem élek át ilyen dolgokat.
Mit tegyek ebben a helyzetben?
Válaszát elöre is köszönöm!
Nina

Kedves Nina!
A záró mondata sokat elárul, hogy honnan fúj a szél. Vajon kinek az érdeke, hogy Ön kevesebbet imádkozzon? Az erősen imádkozó ember megtapasztalja, hogy nem könnyű imádkozni. Nem véletlenül hívta fel a figyelmünket az Úr arra, hogy állhatatosnak kell lenni, hogy ki kell tartani az imában (Lk 18,1). Ráadásul a jó imádság közben az ember lelke feltárul, és onnan olyan sötétségek is felszínre törnek, amelyekről nem is volt tudomásunk. Azt gondoljuk, inkább nem imádkozom, akkor ezek nem jelennek meg. Akkor viszont bennem maradnak. Nem kell félni az ilyen jelenségektől. A lelkivezetővel érdemes megbeszélni - ezért is nagyon fontos, hogy legyen saját lelki vezetője! - de sem másnak nem érdemes beszélni róla, sem magamnak nem érdemes sokat töprengeni rajta. Elfogadom, mint kísérő jelenséget és imádkozom tovább.
Persze, van olyan is, hogy valaki az imát túlzásba viszi. Bár túlzásba nem lehet vinni, de valami miatt erőlteti, s ez már nem is imádság. Ilyenkor is jelentkezhetnek az Ön által leírt jelenségek. Ezért fontos, hogy a lelkivezetőjével ezeket alaposan megbeszélje.


Kedves Lelkiatya!
Igaz-e, hogy az ortodox egyház 8 szentséget ismer el! Értem ezalatt azt, hogy a szerzetesség náluk valóban szentség?
A pontos katolikus álláspont erről mi? Mert tudtommal nálunk ez nem szentség, "csupán" egy életállapot, amelyre örökfogadalmat tesznek. De ha ilyen fontos ez, akkor hogy hogy nem lett alapítva ilyen szentség?
Köszönöm eligazító válaszát!
Dicsőség Jézus Krisztus!

Nem, ez nem így van. Onnan fakadhat ez a félreértés, hogy az Ortodox Egyház nem köti meg számszerűen a szentségek számát, mint ahogyan a Katolikus Egyház teszi, továbbá nem különböztet meg szentelményeket. Szentségnek tekinti valóban a szerzetesi szentelést, de például a vízszentelést, vagy a pászkaszentelést is. Ebben a felfogásban szentség az a szertartás, amely kegyelmet közvetít. Ezekből a nagyobbakat mondják a szóhasználat szerint szentségnek, a kisebbeket csak imádságnak, szertartásnak.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   


Ifjúsági Zarándoklat 2014








lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat