Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.198.208.159)


Mennyi öt meg egy? (számmal)


Kedves lelkiatya!
Már biztosan válaszolt erre a kérdésemre, csak sajnos nem voltam gépközelben az utóbbi napokban. A barátommal vallásunkat gyakorló katolikusok vagyunk. Szeretnék neki segíteni leszokni a pornóról, de nem tudom, hogy hogyan tegyem. El szoktunk járni együtt gyónni, és meg is bánja, csak aztán kezdődik minden előröl. Úgy érzem nincs rám jó hatással, kezdem elfogadni, hogy ez így van és kész, pedig régebben sokat sírtam miatta. Mit tegyek? Nem ismerek olyan vallásos srácot a környezetemben aki jó példa lehetne számára. Mért van az, hogy a fiukat nem érdekli, hogy mekkorát vétkeznek ezzel?
Köszönöm a válaszát!

Sajnos, ez akár függőséget is kialakíthat. Ez azt jelenti, hogy külső segítség nélkül talán nem is lesz képes fölhagyni vele. Bár ez ugyanakkor némi reményt is ad. Mert bizonyos értelemben megmagyarázza, hogy eddig miért nem tudott szabadulni ettől a szennytől. Talán furcsának tűnik, de ne idegenkedjenek tőle: keressenek föl szakembert! Mindenképp keresztény pszichológusra van szükség, hiszen itt a szakértelem nem elég, szükséges, hogy Isten terveivel együtt gondolkodó orvos legyen, akinek föl kell tárni ezt a leküzdhetetlen szenvedélyt, és ő majd megfelelő tanácsokat fog adni. Persze, ezzel együtt nehogy azt gondolja a barátja, hogy akkor nincs is felelőssége ebben a dologban. Ha függés, akkor az betegség, de annak kialakulásáért súlyosan felelős. A házasságát, jövő családi életét teheti tönkre, ha nem szabadul meg ettől a fertőtől.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
A probléma, amellyel Önhöz fordulok, elég régóta fennáll és mostmár a családunk egységét is veszélyezteti. Természetesen nem szeretnék elválni, szeretném, ha a gyerekeim biztonságos családban nőnének fel, de az utóbbi időben ezt a látszatot sajnos egyre nehezebb fenntartani.A férjemmel 1997-ben 17 évesen kerültünk össze. Szinte el sem hittem, hogy ez velem megtörténhet, annyira boldog voltam. Aztán az anyja addig duruzsolt neki, míg 4 hónap után elhagyott, a mai napig nem tudom, miért. Aztán lehet, hogy átértékelte magában a dolgokat, mindenesetre 1999-ben összeházasodtunk. Az édesanyám sajnos már nem lehetett ott, és időközben az édesapám is meghalt. Testvérem nincsen, gyermekeink még nem voltak, így ott álltam teljesen egyedül egy idegen családban, ahol anyósom egy magas, vékony, barna és református menyről álmodott, miközben én alacsony, kövér, szőke és katolikus vagyok.Állandóan bántottak mindenfélével, pedig annyira igyekszem mindenben megfelelni, még a hajam is befestettem barnára, de azt mondták, hogy öregít.
Mikor 2006- ban megszületett a kislányunk, a Jóisten úgy adta, hogy a férjemnek egy távoli városban kellett dolgoznia, csak hétvégente jött haza. Itthon maradtam minden segítség nélkül egy pici babával. Anyósom keddenként átjött fél órára, jól megszurkált, hogy egész éjjel nem aludtam. Ez volt a nagy segítsége. 2 hónapig bírtam, mentünk a férjem után. Akkor meg azért utáltak, hogy elszakítom tőlük az egyetlen lányunokát. Mostmár apósom is beállt a sorba. Látszott az arcán a gyűlölet irányomba. Volt olyan, hogy a vasárnapi ebédkor egy árva szót nem szólt hozzám. Ha meg nagyritkán eljöttek, csak turkálta az ennivalót. Mikor kiderült, hogy a kislányunknak kistestvére lesz, a reakciójuk ez volt: Máris?
A kisfiunk születésével pedig új időszámítás kezdődőtt. Szegény rám hasonlít, így az összes felém áradó utálat egyúttal rá is vetül.
A legutóbbi, minden eddigit felülmúló eset is ezt pédázza. Pünkösd vasárnap, tempomból jövet, ünnepi ebéd. A kisfiam egy rossz szót nem szólt, sőt szerető szóra éhesen mindent megdicsért: milyen szép a teríték, milyen finom az ebéd stb. Apósom meg mint valami dúvad kb. 10 alkalommal rákiabált minden ok nélkül. Szegény gyerek tovább folytatta a kedveskedést, én már grimaszoltam, mama próbálta simítani a helyzetet, érezvén, hogy ez már nem is nagyon tűrhető, a férjem a gyereket csitította, nem is értem miért. És ekkor apósom rákontrázott, hogy ne beszéljen, egyen! Itt fogyott el a türelmem. 20 év óta először szólni mertem: Mit vétett az a gyerek, hogy ma még egy kedves szava nem volt hozzá? Rám is rámkiabált, hogy ne én szabjam meg hogy mikor szól. És a férjem ott ült, mint egy porszem, és nem állt ki melletünk. Ez egy pitiáner dolog, tudom, de itt elkezdődőtt valami, ami nagyon rossz irányba vezet. Kérem segítsen, teljesen tanácstalan vagyok. Mindig akkor történnek velem ilyenek, mikor a templomból jövök, úgy érzem jól gyóntam, tökéletesen bánom minden bűnömet, tiszta lélekkel adok hálát mindenért, és imádkozom mindannyiónkért.Ekkor kezdek kételkedni magamban, hogy jól imádkoztam-e, mit ronthattam el, sőt felmerült már bennem az is, hogy aki csak él bele a világba mindenféle hit nélkül, annak sokkal könnyebb az élete... Ilyenkor kezdem azt hinni, hogy az ördög kerülget, hogy ilyen gondolatok ébrednek bennem Várom válaszát, tisztelettel: Balláné

Az bizonyos, hogy a sátán szeretné tönkretenni az Önök családját és az Ön Istennel való kapcsolatát. Úgy tűnik, valóban megengedi az Úr ezt a próbatételt, hisz - amint mondja - sokszor éppen a lelki töltekezés után történnek az ilyen balesetek, ez az eset is éppen Pünkösdkor volt. Ebből arra következtetek, hogy ezeket a lelki töltekezéseket Önnek tudatosan is nagyon ki kell használnia. Szinte tudhatja előre, hogy amikor lelki feltöltődést kap, utána lesz valami próbatétel is. Ez korántsem jelentheti azt, hogy akkor annak van jobb dolga, aki csak él a világba mindenféle hit nélkül. Mert annak támasza sincsen az Úr Istenben. Ezt én semmiféle, nyugodtabbnak tűnő életért nem adnám cserébe. Most, úgy tűnik, az apósa a nehezebb feladat. Tanácsolom, hogy igyekezzék őt megszeretni. Ne csak elviselni, hanem szeretni. Ez lehet az első lépés a családjuk egyben tartása érdekében. A férjének nem érdemes semmi szemrehányást tenni, ne is tegyen! Nem úgy tudjuk megváltoztatni a másikat, hogy megfogalmazzuk elvárásainkat. Senki sem gép. Az emberi lélek sokkal finomabb hangolásra van alkotva. Szeresse nagyon a férjét, így, ahogy van. Fogadja el tőle ezt a gyengeséget, hogy nem megy szembe a szüleivel Önért vagy a fiáért. De most a legfontosabb - és legnehezebb - feladat az Ön részéről az apósának a megszeretése. Kérje ezt a lehetetlennek tűnő dolgot az Istentől, ugyanakkor gyakorolja is! Viselkedjék vele úgy, mintha már szeretné. A kisfiát is ebbe az irányba terelje. Nagyon fontos, hogy benne is csak erősödjék a nagyapa iránti szeretet. Ebben sokat segíthet a szülő.
Az önmagában dicséretes törekvés, hogy igyekezett megfelelni a férje szüleinek, de kiderül, hogy nem célravezető. Nem jó, ha mások elvárásai irányítanak bennünket. Legyen nyugodtan önmaga, de szíve legmélyéről akarja szeretni őket. Ez hamarabb megváltoztatja, s főként mélyebben a kapcsolatukat, mint a hajfestés. Persze, nehezebb út is, de megadja hozzá az erőt az Úr, ha kéri tőle.


Kedves Lelkiatya!

Nagyon hamar hirtelen és nagy haragra gerjedek és ilyenkor nem tudok uralkodni az érzelmeimen.
Hogy tudnám kezelni ezeket az érzéseket?

Első tanácsom, hogy keresse meg, mi az, amiben ez jó tulajdonság, mire használható. Ne söpörje le a kérdést, hogy semmire, hogy csak szabadulni kellene tőle. Igenis, van ennek is jó oldala. Ha így tekint rá, meg tudja köszönni, hogy ilyen természetet kapott. Ahhoz, hogy ebből ki tudjon gyógyulni, előbb el kell fogadnia, meg kell vele barátkoznia. Nem lerázni kell, hanem megszelídíteni.
Másik fontos, de még távolabbi teendő, hogy amikor már megtörtént a baj, indulatában megbántott, megsértett másokat, törekedjék rá, hogy minél hamarabb bocsánatot kérjen tőlük. Ez nem könnyű, de mindenképp része a gyógyulásának. Elég hamar terhessé is válik, hogy mindig bocsánatot kell kérnie. Már ez is segíteni fogja, hogy a lelkében egy másik, belső érzék jobban tiltakozzon az ilyen kirobbanások ellen.
Közelítve a kirobbanásokhoz azt is tanácsolom, hogy tudjon nevetni ezeken: No, már megint itt van. Tudatosítsa magában, hogy igazából semmi köze ehhez a kirobbanáshoz, hogy belső erő készteti, amellyel Ön valójában nem akar együttműködni. Mint mikor a fazékból kifut a felfőtt étel, hiába akarnánk rászorítani a tetőt. Nevessen rajta: már megint kifutott!
Ezek a közvetett stratégiák. Azért is fontosak ezek, mert amikor már ott van a tűz, akkor aligha tudja csitítani. El kell viselni, és követni ezeket az elhatároló védekezéseket.
Fontos még, a legfontosabb, hogy kérje imában az ettől való szabadulást. Pontosabban ennek helyes irányba való alakítását. Isten mindenható. Ha kéri Tőle, akkor ezt a tulajdonságát is valami jóra tudja majd fölhasználni.


Kedves Lelkiatya!

Olyan kétségbeejtő, hogy amiről mindig hallok, olvasok az nálam soha, de soha nem működik. Nem látom a Szentlélek működését az életemben. Semmiféle erőt, kegyelmet nem kapok a szentáldozásban, nem érzek utána semmit. A gyónás csak kötelező rossz, úgy érzem, utána is minden maradt a régiben.
Tudom, érzelmileg nem kell ezeket átélni, elég, ha tudom, hogy úgy van, ahogy tanítják. De az a sötétség, üresség, amit tudok érezni, úgy érzem, egyre távolabb sodor Istentől. Néha csak az elutasítást érzem magamban iránta. Örömet kellene éreznem és sugároznom is, de én csak szomorúságot, egy elrontott életet, és kétségbeesést tudok sugározni. Hiába minden próbálkozásom, segítés, odafordulás egy elesett emberhez, részvétel a plébánia életében, ima, néha szentségimádás, mise, karitász-munka, semmi nem lesz jobb. Csak a magány, az üresség és az öngyilkos gondolatok állandóak. Azok hűséges társak.
Néha kérem Istent, vegye el az életemet, ne kelljen még évtizedeket kínlódni. És arra is, nem kell nekem az üdvösség, semmisítsen meg teljesen, engem ne támasszon fel semmire, számomra az nagyon jó lenne.
Lelkiatya, én miért nem kapok semmit? A régi bűnös életem miatt? Amiatt, hogy nem találom az ő akaratát, és így teljesíteni sem tudom? Csalódott bennem az Úr? Hiábavaló vagyok, és felesleges az erőlködésem is? Mert akkor feladom. Így nem lehet élni.

Mindenképpen beszélnie kell egy lelkiatyával. Azt gyanítom, hogy a gyónásaiban is egyedül marad. Elmondja a bűneit, föloldozást is kap, de ennél többre van szüksége, arra, hogy jóízűen kiönthesse a szívét-lelkét. Gondolom, félve beszél arról, hogy még a Jóisten ellen is van harag a szívében. Vagy netán el sem meri mondani, s az még rosszabb. Holott ezeket ki kell beszélni, föl kell tárni. Az Isten végtelenül jó, ő soha nem sértődik meg semmilyen vád vagy sérelem miatt. Ha ilyet érez, akkor annak, nyilván megvan az oka. Ebben viszont éppen a Jóisten tudja Önt a legjobban megérteni, megvigasztalni. Ezért kell egy jó lelkiatya, aki ezt el tudja Önnek mondani.
Hogy a kérdéseire válaszoljak, arról szó sincs, hogy Ön nem kapna semmit, csak valami ok miatt nem tudja ezeket észrevenni. Az végképp tévedés, hogy a korábbi élete miatt ne adna Önnek kegyelmi ajándékot az Úr. Épp ellenkezőleg, ha voltak tévelygései, akkor annál inkább elhalmozza Önt az Úr a szeretetével. Ez egészen biztos, tudom, hogy mindig így tesz. Az előfordulhat, hogy esetleg még Ön nem tudott saját magának megbocsátani, még mindig szégyell dolgokat, melyeket szeretne kitörölni az életéből. Az Úr már régen kitörölte a saját emlékezetéből, ezért aztán semmi nem indokolja, hogy Ön ezeket magában fölhánytorgassa. Dehogyis csalódott Önben az Úr. Éppen azon van, hogy segítsen fölfedezni, hogy már eddig is mennyit adott, s ezután is menyit fog, csak ennek a sötét fátyolnak végre le kellene hullania a szeméről. Most ezen igyekezzék! Ebben segítheti a lelkiatyával való elbeszélgetés, és imádkozzék is erre a szándékra. Én is fogok imádkozni Önért, hogy világosítsa meg a látását az Úr, hogy észrevegye, Ön mennyire kedves Neki. Abban is biztos lehet, hogy semmiféle erőfeszítése nem vész kárba, nem hiábavaló. Minden imádsága, jó cselekedete meghozza a maga gyümölcsét. Egyedül a szemén, a látásán kell még javítani, tisztítani, gyógyítani. Segítsen Önt az Úr ebben a gyógyulásban!


Tisztelt Atya! Ön szerint hogyan kellene értelmeznünk La Saletti Miasszonyunk azon üzenetét, miszerint "Róma elveszti hitét, és az Antikrisztus székhelye lesz.....Az Egyház sötétségbe jut." Ön szerint a II. Vatikáni Zsinat helyes irányba vitte az Egyházat, vagy inkább tévútra, protestáns, és liberális irányba, kérdezem mindezt szedevakantista alapról, például annak tükrében, hogy tőlünk nyugatabbra ezek a tendenciák már sokkal élesebben mutatkoznak meg, például keresztelőnél már a megkeresztelésről sem ejtenek szót, csupán egyházközségbe való fölvételről, de előttem már valaki kérdezett hasonlót alább Ferenc pápájuknak, az elkárhozott lélek büntetlen megsemmisüléséről is. Tisztelettel, egy katolikus keresztény.

Eddig nem ismertem. Most, hogy utánanéztem, én nem találok ilyen szöveget az üzenetek között.
Általános javaslatom, hogy nem ezekre az üzenetekre kell figyelni, hanem a Szentírásra és az Egyház tanítására, mely kettő, persze, ugyanaz. Az üzenetek azonban, bármilyen csodás jelenségek kísérik is, nem mindig egyeznek a Szentírással és az Egyház tanításával. Az itt említett üzenetek között például a következő szerepel: Ha népem nem akar engedelmeskedni, kénytelen leszek elengedni Fiam karját. Olyan nehéz az és olyan súlyos, hogy már nem tudom tartani. Itt a Megváltó úgy jelenik meg, mint aki le akar sújtani, Mária pedig az Isten akaratát próbálja megakadályozni, de már neki is fogytán a türelme. Ez teljesen torz kép Istenről és az Istenszülőről.


Kedves Lelkiatya!

Szeretném megismerni a Görög Katolikus Egyház tanításait, ezért szívesen átolvasnám a "Krisztus Közöttünk" című könyvet. Lehetséges-e az. hogy egy megjelölt számlaszámra előzetesen átutalnám a könyv árát, majd a könyvet Postán elküldenék a részemre? Kérem, szíveskedjen tájékoztatni arról, hogy miként juthatok hozzá a kiadványhoz. Római Katolikus vallású vagyok,
de érdekel a Görög Katolikus vallás. Válaszát tisztelettel megköszönöm.
Tisztelettel,
János.

Javaslom, hogy vegye föl a kapcsolatot a Szent Atanáz könyvesboltunkkal. Ők bizonyára tudnak Önnek segíteni: http://www.szentatanazbolt.hu


Tisztelt Lelkiatya!

Érdeklődni szeretnék, hogy mint görög szertartású katolikus, hibát követek-e azzal, ha vasárnap nem szent liturgiára (misére) megyek, hanem vecsernyére vagy utrenyére. Mindkét szertartás nagyon tetszik és szeretném a gyerekeimmel is megismertetni őket, de egy egyórás mise előtt még egy negyvenöt perces utrenyén vagy vecsernyén való részvételre csak erővel tudnám rákényszeríteni őket. Mise helyett viszont szívesen vesznek részt ezeken a szertartásokon.

Tisztelettel: Parlagi Márton

Az biztos, hogy nagyon jól teszi, ha gyermekeit elviszi más szertartásokra is, hadd ismerjék, hadd szeressék meg már kiskoruktól fogva ezeket. Az is igaz, hogy adott esetben megszentelhető a vasárnap ezekkel a szertartásokkal is, nem csak a Szent Liturgián való részvétellel. Mégis jobban teszi, ha törekszik az Eucharisztikus ünneplésbe bekapcsolódni és gyermekeinek is elmagyarázni, hogy ez a szentségi találkozás semmivel sem pótolható. Mindenképpen vezesse rá őket arra, hogy micsoda nagy kincs az Eucharisztia. Ez legyen egyik legfőbb apai törekvése. De ennek része az is, hogy előtte vagy utána a többi szertartáson is bekapcsolódnak az Egyház imájába. Tehát keltse föl gyermekeiben az Eucharisztiára való vágyat, ugyanakkor néha vigye el őket vecsernyére, utrenyére is. Ne szemben álljanak ezek egymással, hanem a lelkükben, gondolkodásukban is egészítsék ki egymást. Ha így van, megteheti, hogy olykor erre, máskor másik szertartásra viszi el őket.


Kedves Lelkiatya!
tegnap írtam Önnek egy igen csak terjedelmes levelet,melyben gondjaimról számoltam be.Mivel először írtam,így nem tudom hol és mikor fogom tudni a választ megkapni.Hol lesz olvasható?és persze mikor?

Üdvözlettel
Márta

Kedves Márta!
Az ideírt kérdések a válaszokkal együtt szoktak megjelenni. Sajnos nem azonnal, néha sok napot kell várni, hogy megszülessék a válasz. Ezért elnézést kérek. Minden egyes választ igyekszek megfontolni, imádsággal átgondolni. De, azért iparkodom.


Kedves Lelkiatya!
Talán nem ide tartozik a felvetésem, de foglalkoztat, így megosztom. Öröm a Metropólia és öröm, hogy immár három egyházmegye is van nekünk. De ez vajon csak növekedés, vagy szakadás is? Vajon tehetünk-e érte, hogy inkább növekedés, semmint szakadás legyen?

Szakadásról szó sincs, nem is lehet. Az igaz, hogy a növekedés néha fáj, átalakulással jár, sőt, bizonytalanságokat is hordoz. Ez természetes, ezen nincs mit csodálkozni. Természetesen tehetünk azért, hogy a növekedés mindnyájunk gazdagodását eredményezze. Összetartozásunk egyik fontos elve, hogy az nem lehet jó nekem, ami neked rossz. Nézetkülönbségek lehetnek, ez is csak gondolatgazdagodást jelent, ezeket kell egymás mellé tenni, összeilleszteni, egymásba építeni. Nagyszerű munka ez, Istentől kapott magasztos, persze, egyáltalán nem könnyű feladat.
fontos még, hogy sokat imádkozzunk az egységért. Krisztus is ezt tette (Jn 17,21-23).


Tisztelt Lelkiatya!

2015. május 22-én Írországban megszavazták az azonos neműek házasságának legalizálását.
Eddig az ír sztereotíp kép az volt, hogy ők konzervatívak a vallásukból (is) eredően.
Szeretném megkérdezni, hogy ha már egy katolikusnak mondott ország ennyire szabadelvű lett, hogy az isteni rend ellen fordul, mit várjunk más országoktól?

A Katolikus Egyház ugye nem tervezi, hogy meghajol a "nép akarata" előtt, és esetleg megáldaná az azonos nemű házasságokat? Ugye ez nem fordulhat elő sem a közel, sem a távoli jövőben? Én bízom abban, hogy az Egyház mindvégig hű marad az Isten által létesített családmodellhez.

Ágnes

Ebben joggal bízhat. Írországban sem az egyházhoz hű katolikusok szavazták meg ezt a képtelenséget. Sajnos, az erőszakos propaganda nagy erővel próbálja befolyásolni az emberek gondolkodását. Most éppen Szlovákia a célpont, ott kísérlik meg egészen aljas eszközökkel befolyásolni az un. népakaratot. Gondolom, ilyesmi történhetett Írországban is. Attól nem kell félnie, a Katolikus Egyház (s ugyanígy az Ortodox is), soha nem fogja mondani, hogy helyes vagy akárcsak elfogadható volna ez a teremtett természettől teljesen idegen, bűnös és meddő dolog.


Tisztelt lelkiatya.

Romai Katolikus vagyok ,szeretném megkérdezni hogy a feleségemnek nöibetegsége baja volt igyhát nem lehettünk együtt. Bünnek számite, önkielégitésnek-e ha hezza feküdtem és igy mellette mentemel.

Köszönöm a válaszát

Inkább ne tegyen ilyet! Az érzékiség olyan képességünk, amellyel a férfi és a nő csodálatosan ki tudják fejezni egymás iránti vágyakozó szeretetüket. Ezzel szemben, ha az érzékiséget egyéni örömszerzésre használja valaki, az Isten akaratával, a természet rendjével ellenkezik. Igaz, nagy küzdelem megtartani ezt a rendet, hisz a rendetlen vágyaink nagyon uralkodni akarnak rajtunk. De ezt a küzdelmet föl kell ajánlanunk azért, akit szeretünk. A házas ember az időszakos megtartóztatását a társáért, a cölibátusban, szüzességben élő ember pedig mindazokért, akikért szenteli az életét, másokért.
A felesége testét nem használhatja arra, hogy segítse az érzéki kibontakozását. Főként, ha valami betegség okozza, inkább legyen ura önmagának, ezzel fejezheti ki igazán, hogy szereti a feleségét.


Dicsőség Jézus Kristusnak.
Kedves Lelkiatya, szeretném
kérdezni mit jelent a
tömjénezés?
Köszönöm szépen a türelmét
és válaszát.
Miklós.

Az Ószövetségben gyakran találkozunk vele, mint az imádság kísérője. A 140. zsoltárban ezt imádkozzuk: Igazodjék föl az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé. Szertartás közben látjuk a fölfelé szálló illatos tömjénfüstöt, és eszünkbe jutnak a zsoltáros szavai, ez segít fölfelé emelni a lelkünket. (Amire egyébként a pap a Szent Liturgiában föl is szólít: Emeljük föl szívünket!) A költői képekkel gazdagon átszőtt Jelenések könyve újra megemlíti az imádsághoz kapcsolva a tömjént: Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé (Jel 8,4). Itt a tömjénfüst a szentek imádságát kíséri.
Amikor a pap először körbe tömjénezi a szentélyt és a hajót, az a templomban jelenlévő szentek tiszteletét jelképezi - akár vannak festett szentek a falakon, akár nem -, majd középről a híveket, akkor már a jelenlévő embereket tömjénezi. Ez a tiszteletnek, a köszöntésnek a jele, természetesen szintén az imádság közben. Minden módon segíti, tehát az imádságunkat az Égiekkel való kapcsolatot.


Tisztelt Lelkiatya!

Hallottam valakiről, aki rákbeteg lett, de nem kap kezelést, mert visszautasította. Csak a fájdalomcsillapítást fogadja el. Nem tudom, mi az oka rá, de tudom, hogy joga van ehhez. Úgy tudom, vallásos ő is és a családja is. Az egyik kérdésem, hogy bűnt követ-e el ez az ember?
A másik kérdésem személyesebb. Én a rákszűrést utasítom el, kis híján össze is vesztem az orvossal ezen. Persze rákényszeríteni nem tudott, de én nem mentem el, és más egészségügyi szűrésekre sem megyek. Valaki azt mondta, már ez is bűn. Igaz ez?

Hogy a másik embernek mi a bűn, ezt mi nem tudjuk eldönteni. Szerencsére, nem is kell, nem a mi dolgunk. Ha tanulni akar belőle, akkor beszélgessen el az illetővel, hogy mi vezeti ebben, utána pedig azon elgondolkodhat, hogy Ön ezzel egyetért avagy nem.
A másik kérdése már Önre vonatkozik, ebben jobban tudok állást foglalni. Szerintem rákszűrést visszautasítani közel van a bűnhöz. Nem találok indokot, hogy miért is utasítaná vissza az ember. Persze, egyik másik esetben kellemetlenségekkel is jár az ilyen vizsgálat, de ha valóban kimutatja a betegséget, akkor megérte, ha pedig nem, akkor sem történt semmi különösebb rossz. Ha viszont valaki úgy lesz rákbeteg, hogy mehetett volna szűrésre, de nem ment, az, bizony súlyos bűnné válik.


Kedves Atya!
Köszönöm a válaszát.Azóta már beadtuk a papírokat a bíróságra,de ami a legjobban meglepett,hogy aznap nagyon kedves és közlékeny volt velem.Hazavitt és út közben is folyton nézett,megnevetetett,mosolygott,és szinte flörtölt velem.Úgy éreztem magam mint amikor megismerkedtünk.Azt akarta hogy töltsük együtt a napot de én nemet mondtam,mert úgy éreztem,csak játszik velem és amúgy sem akartam első szavára ugrani.Aznap sokszor beszéltünk és felszínre kerültek mindkettőnk sérelmei.Ő azt mondta hogy az anyagiak és a lakás miatt volt ingerült és ha még maradtam volna minden lecsilapodik.Tagadja a kapcsolatát azal a növel.Nem tudom mit gondoljak,hogy mi ez a hírtelen jött ragaszkodás,mindenben segíteni akar.A válást nem mondta ,hogy nem akarja,folyton nevetgél. Lehet csak játszik velem.Ha annyira akarna keresne telefonon,de két napja nem hívott.Lehet a panaszaimat dolgozza felfelé,vagy megsértettem azzal hogy elmondtam neki mi bántott.Most ö akarja mindenáron kifesteni a szobámat úgy hogy én ott legyek vele. Nem tudom mit mondjak neki erre. Félek csak játszik velem és megint fájdalmat fog okozni.Köszönöm válaszát.Dicsértessék.

Ha megfogadta a tanácsomat, és sokat imádkozott előtte, akkor ne is csodálkozzék a nagy változáson. Ezzel együtt nyugodtan lehet óvatos. A férje viselkedése valóban meglepő, hogy épp a válókereset beadásától változott meg, de lehet, hogy eddig nyomasztotta a kapcsolatuk nehézsége, s most fölszabadultan tekint rá, mármint a kapcsolatukra illetve Önre is.
Mégiscsak meg kell beszélniük, hogy hogyan tovább. Legjobb lenne, ha ebbe a beszélgetésbe bevonnának egy harmadik embert. Persze, akiben mindketten megbíznak, egy papot vagy egy segítő szakembert. (Nyíregyházán a Görög Menta Ház kínál ilyen lehetőséget, s hamarosan Debrecenben is alapítunk hasonlót.) Persze, nem biztos, hogy a férje első hallásra ezért is lelkes lesz. Mindenesetre imádkozzék érte tovább, és várja nyugodtan a fejleményeket.


Kedves Lelkiatya
lelkivezetot szeretnek keresni.
esztergomi 30 eves no vagyok es senkivel nem tudok beszelgetni aki tamogatna lelkileg es a hiteletben.
Kihez fordulhatok?
Szeretettel megkoszonom valaszat.

Esztergom közelében él egy atya. Hozzájárult, hogy megadjam az elérhetőségét. Ha szeretné, hívja fel nyugodtan. 30 546 6816


Tisztelt Lelkiatya!

A mai evangéliumhoz kapcsolódik a kérdésem. Akármit teszek, sohasem lesz belőlem gyümölcstermő "szőlővessző". Azt hiszem, alkalmatlan vagyok rá.
Pedig annyira örültem, amikor egyre bensőségesebben tudtam imádkozni, amikor sikerült valakinek segíteni olyasmiben, ami fontos volt, és örömet szerezni. Amikor sikerült legyűrni magamban az ellenszenvet és türelmetlenséget, és olyannak is segíteni, akit nem szeretek. Amikor sikerült valamit szó nélkül megállni, legyőzni egy kísértést, szeretettel fordulni valaki felé.
De sajnos ez nem megy mindig. Ha az egyik bűnt sikerül elkerülni, elkövetem a másikat. Ha a trágár beszédet elkerülöm, "bejön" egy önkielégítés. Ha sikerül a haragomat legyőzni, bejönnek a parázna gondolatok.
És hiába oldoz fel a pap, én kötve maradok. Ugyanolyan mocskosnak érzem magam a gyónásból kijövet, mint mikor bementem. És hiába a rendszeres gyónás, áldozás, a meghitt imádságok, semmi lényeges nem változik. Ugyanolyan szemétnek, alkalmatlannak, semmit érőnek tudom magamat, mint amilyen mindig is voltam. Értéktelen, értelmetlen az élet, amit élek. Csak nagy ritkát érzem azt, hogy valami elmozdul, de rövid idő múlva már látom megint, hogy nem volt igaz. Soha, semmi nem lesz jobb. Azt hiszem, alapból vagyok gyenge anyag, igen valószínű, hogy "lemetszeni való". Az én számomra miért nincs remény? Már nagyon belefáradtam az örökös küzdelembe, azt hiszem fel kéne adni. Aztán lesz, ami lesz.

Kedves Testvérem!
Először is meg kell értenie, hogy Ön semmivel sem rosszabb, mint bárki más emberfia. Mindnyájan ilyenek vagyunk. Meggyónjuk bűneinket, aztán újra elkövetjük őket. Szégyentelen, de mindig ugyanazokat a bűnöket gyónjuk meg. Küzdünk, harcolunk és újra elesünk. Van-e értelme ennek az egésznek? Ha Isten nem volna végtelenül irgalmas, akkor valóban értelmetlen volna az egész. De Isten irgalma és szeretete megtart bennünket. Aki küzd, azt nem metszi le, hanem újra és újra erőt ad neki. Egy nagyon fontos dologgal kell kiegészítenie ezt a küzdelmét: a bizalommal, hogy Isten így is szereti Önt. A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem, hogy ő szeret minket (1Jn 4,10). Ebben kell bíznia, hogy Isten így szereti Önt, ahogy van, küzdelmeivel, bukásaival együtt.
Fontos még, hogy nehogy az emberek előtt akarjon előre haladni. Nehogy azért akarjon egyre jobbá válni, a bűneitől szabadulni, hogy az emberek előtt ne kelljen szégyenkeznie. Ez teljesen félrevezető, és sok keresztény ember beleesik ebbe a hibába. Az emberek elismerését olykor kivívhatjuk, de aztán hamar csalódnunk is kell bennük. Egyedül Istenben nem csalódunk sohasem, egyedül Ő az, aki igazán ismer minket, a legrejtettebb bűneinket is, és mégis, mégis szeret! Ezt tartsa meg Önt a küzdelemben.
S végül egy kis történet: az öreg szerzetes azt a parancsot adja a tanítványnak, hogy egy kosárral hozzon vizet a patakból. Megteszi a tanítvány, de mire az öreghez ér, a víz mind kifolyik. Meg kell ismételnie. A víz újra kifolyik. Újra és újra meg kell tennie, de az eredmény mindig ugyanaz, vagyis semmi. A tanítvány kezd méltatlankodni, hogy ennek mi értelme van, hiszen semmi látszatja nincs ennek a haszontalan munkának. Végül azt mondja az öreg. Az igaz, hogy hiába futkostál, vizet nem hoztál, de nézd meg a kosarat, az közben észrevétlen teljesen megtisztult. Ilyen a lelkünk is a rendszeres bűnbánat és gyónások során. Észre sem vesszük, de közben tisztul. Ez is az Isten kegyelmének a műve, szeretetének ajándéka. Bízzon benne, és ne adja föl. Ha ebben megmarad, úgy válik egyre tisztábbá, hogy észre sem veszi.


Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Tisztelt Lelki Atya!
Nagy gondban élek,33 éve egy rossz házasságban,idegileg teljesen kikészülve.Anyukám egy hónapja meghalt, arra lenne szükségem, hogy néha kikapcsolódjak, úgy, hogy elmenjek itthonról éjszakára is, de nem tehetem, mert a 84 éves apukám nálunk alszik éjszaka,mert rémálmai vannak. Egy éjszaka többször is felriad, ilyenkor be kell menni hozzá.A férjem egyáltalán nem beszél már évek óta apukámmal, nem jöhetett még nálunk se, hiába szomszédba lakunk.Én ezt az életmódot nagyon nehezen viselem, magas lett a vérnyomásom, a szívem annyira ver, majd kiugrik.Apukámnak ezt megmondtam, kértem, csak néha had menjek el éjszakára is, keressünk valakit aki vele alszik azon az éjszakán,télére meg menjen be az idősek otthonába, de erről hallani se akar.Ilyeneket mond, akkor had haljon meg.
Tisztelettel Katalin

Kedves Katalin!
Nem csak Önnek van szüksége erre a kiszakadásra, hanem az édesapjának és a férjének is. Úgy értem, ha megteszi, hogy egy kicsit elvonul valahová, akkor abból a hozzátartozói is gazdagodnak. Többet kapnak Önből, az Ön személyén keresztül a szeretetből, az Istenből. Mindenképpen tegye meg, hogy elmegy legalább egy-egy napra! Bármennyire tiltakozik is az édesapja. Bátorítom erre a lépésre. Higgye el, ez nem szeretetlenség vele szemben. Még ha úgy követeli is az Ön jelenlétét, mint egy kisgyermek, akkor sem kötelessége minden kívánságát teljesíteni. Ha valóban nem hagyható magára az édesapja - bár kissé ebben is kételkedem -, akkor keressen valakit, aki egy éjszakára elvállalja ezt a szolgálatot. Bátran menjen el valahová. Legjobb volna egy szerzetesházba, vagy bárhová, ahol egyedül lehet. Meglátja, ez nagyon jót fog tenni Önnek is, az egész családjának is.


Kedves Lelkiatya.
Érdeklődni szeretnék, hogy létezi Szent Júdás Tádénak rózsafüzére?
Előre is köszönöm.

Én nem hallottam ilyenről.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!Jézus Krisztus hány évesen halt meg és akkor abban a században hanyas évet írtunk?És hanyadik század volt akkor?

Az időszámítást Jézus születéséhez kötjük. Mivel azonban jó pár évszázaddal később határozták el ennek bevezetését, a visszafelé számításba egy kis hiba csúszott. Nincs határozott és egységes álláspont ebben a kérdésben, de több tényező alapján arra lehet következtetni, hogy Jézus az időszámítás kezdete előtt 4-6 évvel született.
Mivel Szent Lukács evangélista Keresztelő Szent János föllépését Tiberius császár uralkodásának 15. évére teszi, ez kb. 27-28., ezért gondoljuk úgy, hogy Jézus kb. 30 éves volt, amikor elkezdte működését. Azt tudjuk, hogy nagyon rövid ideig működött nyilvánosan, János evangéliumából három év számolható ki, ezt tartja a hagyomány ezt a 33 éves kort. Ez, természetesen az első században volt.


Torontóban milyen cimen és telefonon érhetem el a Görög katolikus gyülekezetet és ki a vezetője.

Torontóban csak római katolikus plébánia van: Szent Erzsébet lelkiség, 432 Sheppard Ave. East, Willowdale (Toronto), Ontario, Canada M2N 3B7. Tel:+1 416 225 3300, http://szenterzsebet.org/index.php

Görögkatolikus közösségek is vannak, de azok nem magyarok. A szlovákok parókiája például:
Assumption of the Blessed Virgin Mary-Slovak Catholic Church-Byzantine Rite,
Cím: 1406 Barton St E, Hamilton, ON, Kanada, Tel:+1 905-544-9166
http://church.assumptionslovakhall.ca
Ukrán parókia több is van. Például:
St. Nicholas Ukrainian Catholic Church, Toronto ON, www.saintnicholas.ca
vagy:
St. Demetrius the Great Martyr Parish, Toronto ON, www.stdemetrius.org

Különösen figyelmébe ajánlom Torontó külvárosában lévő közösséget: St. Elias Ukrainian Catholic Church, Brampton ON, www.saintelias.com

Kanadában vannak magyar görögkatolikus egyházközségek is, de azok nem Torontóban, hanem annak környékén, viszonylag közel. Ezek esperese Deák Miklós atya. Az ő telefonszáma: 1 905 735 7055


Kedves Lelkiatya.
Érdeklődni szeretnék, hogy van e valamilyen köny vagy imafüzet Szent Júdás Tádéról? A Szent Maximilian kiadósat leszámítva. Előre is köszönöm.

Dr. Czapik Gyula: Ájtatosság Szent Júdás Tádé apostol tiszteletére
Ez régen kiadott könyv, talán antikváriumban még föllelhető.


Feltámadt Krisztus!
Tisztelt lelkiatya!

Valamikor régebben olvastam a Katolikus Egyház Katekizmusában, hogy ha valakinek volt szentségi házassága, aztán elvált, de tartja a házastársi hűséget (nem kötött újra házasságot, nem él élettársi kapcsolatban), akkor szentségekhez járulhat (gyónhat, áldozhat). Én tulajdonképpen a katekizmus ide vonatkozó részét keresném. Pontosabban kerestem már, de nem találtam meg. Talán tudna ebben segíteni, hogy hol található ez a rész, mert már kapott talán ehhez kapcsolódó kérdést. Válaszát előre is köszönöm! A válszt megírhatja az email címemre is: nemjo80@freemail.hu

További szolgálatára Isten áldását kérve: NJ

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumában: 348. és 349. pontokban,
valamint
A Katolikus Egyház Katekizmusában: 1649.; 1650-1651. pontokban található, s az ehhez esetleg még megjelölt néhány pontot is meg lehet nézni.
http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html
http://www.katolikus.hu/kek/



Kedves lelkiatya!

Római katolikus lány vagyok, de a párom görögkatolikus, nagyon mély hite van és szeretném én is megismerni ezt a közösséget, szeretnék a tagja lenni. Számomra azonban kicsit több a különbség a szertartások között, és úgy érzem, hogy sokkal jobban ismeri a párom a Bibliát, mint én. Hogyan tudnám jobban megismerni a görögkatolikus vallást, de összehangolni a saját, római katolikus életemmel?

Köszönettel: Gabriella

Kedves Gabriella!
A Krisztus közöttünk c.ű, felnőtteknek szóló hittankönyv elég jól összefoglalja a görögkatolikus egyház hitének sajátosságait. Javaslom, hogy a párjával együtt olvassák és beszélgessék végig ezt a könyvet. Emellett mindenképpen érdemes eljárnia néha a szertartásainkra, a Szent Liturgián kívül az utrenyére és vecsernyére, illetve más adódó imádságokra. Akkor jobban ráérez az ízére is, nem csak érteni fogja jobban a keleti egyház hitét és lelkiségét. Nem kell félnie, a ezt jobban megismeri, akkor még jobban fogja érteni a saját katolikus hitét is, hiszen ezek egymást kiegészítik és erősítik.


Dicsértessék a Jézus Krisztus,
Tisztelt lelkiatya,

Ha valakivel el akarok kerülni minden kapcsolatot, meg szabad-e ezt a személyt védeni egy internetes fórumon? És ha én ezt megtettem, bár nem voltam teljesen biztos benne, hogy szabad, mégis megtettem, szabad-e ezután áldoznom? Tudom, hogy ilyenkor az a teendő, hogy elmegyünk gyónni, de sajnos jövő vasárnapig nincs lehetőségem elmenni gyónni. Vagy a biztonság kedvéért ne áldozzak?
Köszönöm szépen a választ.

Semmiképp se tartsa magát távol emiatt az Eucharisztiától! Amennyire én látom, ez nem is bűn, amit elkövetett. Az biztos, hogy a legjobb szándék vezette ebben. Lehet, hogy nem volt kellőképpen megfontolt cselekedet, ezt Ön jobban látja. De semmiképp sem olyan tett, amely miatt ne áldozhatna. A szentáldozás előtt tartson bűnbánatot, kérjen bocsánatot a Jóistentől minden bűne miatt, utána pedig nagy hálaadással vegye magához az isteni ajándékot, mely ebben az itt vázolt elbizonytalanodásában is segíteni fog Önnek.


Kedves Atya!

A férjemmel majd három éve házasodtunk össze.Decemberbe sikerült lakást is vennünk,gyereket terveztünk.A lakásfelújítás elkezdtével minden megváltozott,szinte teljes mértékben eldobott magától,már nem is érdekeltem,csak a családja.Próbáltam kedves lenni,szüleim is arra ösztönöztek,hogy legyek most megértőbb,mert idegesebb a ház miatt.Két hónapon keresztül tűrtem és vártam a csodát,hátha jóra fordúl minden.Odáig jutottunk,hogy levegőnek nézett és nem is vett tudomást rólam.A lakást a tudtomon kívül kiadta a barátjának albérletbe,nekem nem volt beleszólásom.Hozzáteszem azelőtt mindent megtett volna hogy elkerüljünk a szüleitöl,rossz véleményel volt róluk és nekem is sokmindent el kellett türnöm míg ott laktam.Minden megválozott egy szempíllantás alatt,választ a hirtelen jött dúrvaságára sosem kaptam,így egy nap végsö elkeseredésemben hazaköltöztem.Ő nem keresett,egyszer megpróbáltam,de még ö volt megbántódva,annak ellenére ahogyan bánt velem.Azóta kiderült hogy ő már egy éve más nővel is volt,én ezt nem tudtam.Megalázva és kihasználva érzem magam. Most adjuk be a válást,mert azóta még bocsánatot sem kért és mivel az éjszakában szórakoztatóiparban dolgozik nem tudok már bízni benne.Olyan mintha nem tudnám ki ő,kivel voltam eddig.Nagyon sokat szenvedtem emiatt,sírtam.Minden egy karnyújtásnyira volt,és semmivé lett,Isten így akarja?Hiszem hogy ő jót akar nekem,de szégyellem magam,nem merek templomba menni,mert félek Isten haragszik hogy elválok.Mi lesz velem ezután,örökre egy szégyenletes nö leszek mert elválok ettöl az embertöl?Bízom válaszában.Köszönöm.Regina

Kedves Regina!
Ha valamikor, akkor éppen most menjen el leginkább a templomba. Lehetőleg hétköznapokon is. Most van legnagyobb szüksége a szerető és megértő Jóistenre. Beszélgessen Vele sokat! Mondja el neki bánatát! Tőle kérjen tanácsot. Azt mondanám, ki kell tartania a férje mellett, de amit leírt, abból azért arra is lehet következtetni, hogy Önök valóban nem megalapozottan kötöttek házasságot. Bár, az is igaz, hogy az első évek nehézségei éppen ebben mutatkoznak meg, hogy olyan tulajdonságait ismerjük meg a másiknak, amiről nem is tudtunk. Ez minden kapcsolatban így van, hiszen minden ember kimeríthetetlenül kiismerhetetlen. Még önmagunk számára is azok vagyunk. Ezt a szerelem sem képes föloldani.
Azt tanácsolom, tehát, hogy tegyen még próbát. Menjen el sokat a templomba, imádkozza meg jól a dolgot, kérje a Mindenható segítségét, s egy idő múlva, amikor így fölkészítette a lelkét, akkor keresse újra a férjét, és indítványozzon egy beszélgetést. Ha az Úr úgy akarja, akkor még ebből a házasságból egy nagyon szép közös életet is ki tud hozni. Ne adja föl könnyedén! Küzdjön a házasságáért! Ebben fogja Önt segíteni a jóságos Isten. Ha pedig mégsem lehetnek egy életre egymáséi, akkor is ezt a döntést, csakis az Úrral együtt hozza meg, ne pedig nélküle!


Kedves Lelkiatya!
Egy hete szakítottam a barátommal. Sokat küzdött érte, hogy meghódítson és nagyon megszerettem. Egy évig jártunk és most szakítottam vele több okból: sokszor nem veszi figyelembe az én érdekeimet, ha valami jót tesz azt mindenkinek látnia kell,ha beteg vagyok nem érzem a gondoskodását, nem tudom leszoktatni a pornográfiáról és nem érti, hogy ez nekem miért olyan nagy probléma. Hogyan értethetném meg vele, hogy ez milyen hatalmas bűn? Nagyon sok időt töltöttünk együtt, túl sokat is, és ha megkértem, hogy legyünk kevesebbet együtt, megsértődött. Szerintem hamarosan új kapcsolatba kezd, hogy elfelejtsen, de nem értem,hogy miért. Miért nem veszi észre, hogy Istennel kellene több időt töltenie, barátokat szereznie? Még mindig nagyon szeretem, és nehezen állom meg, hogy ne hívjam fel.
Köszönöm a válaszát!

Leírásából arra következtetek, hogy igen erősen eltér a gondolkodásuk ezzel a volt barátjával. Még ha nem is tud róla, bizonyára mély nyomokat hagy a barátja lelkében az együtt töltött esztendő, de el kell engednie őt. Kifejezetten azt tanácsolom, hogy ne hívja, ne keresse, hogy neki is, Önnek is könnyebb legyen a végső elválás. Aztán, hogy később hogyan alakul, ha ez a barátja idővel megkomolyodik, értékesebb gondolkodásúvá válik, s akkor találkoznak, nos, hogy ekkor mi történik, azt csak a Jóisten tudja. De Önnek most mégis az a feladata, hogy váljon el tőle végérvényesen, s keressen új utakat, új barátokat. Furcsa javaslatom még, hogy ne is imádkozzék érte. Ezzel csak érzelmileg továbbra is kötődne hozzá. Amikor valakinek ilyet tanácsolok, akkor hozzáteszem, hogy magamra vállalom az érte mondandó imát. Most is ezt ajánlom föl.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy elkövettem e Szentlélek elleni bűnt, amikor nagy elkeseredésemben azt mondtam, hogy egy bizonyos problémában ( betegség), amiért az egész család hónapok óta imádkozik, úgysem segít meg a Jó Isten. Utána természetesen nagyon megbántam.

Ha valamit elkeseredésében kimond az ember, az nem a Szentlélek elleni bűn, hanem botlás a bizalomban. Sajnos, nagyon sokszor előfordul velünk ilyen. Még csak nem is tartozik a súlyos bűnök közé, legföljebb akkor, ha minden tapasztalható segítség ellenére az ember továbbra is kitart ebben a balgaságában. Ám, legtöbbször, ha az embert hosszú időn át fogságban tartja az efféle aggódás, annak is inkább lélektani okai vannak, tehát nem megátalkodottság, nem gonoszság az oka. Ezért is érdemes gyakran és rendszeresen gyónni, hogy az ember ne süppedjen bele hosszú időre az ilyen Istentől való távolmaradásban. Az, amiről Ön ír, egyszerű szentgyónásban letehető. Ne késlekedjék vele.


Kedves lelkiatya!

Az Agafia c. fil megnézése után elkezdett foglalkoztatni, hogy mit jelent az, hogy óhitű ortodox vagy hogy ortodox fundamentalista.
Próbálta utána keresni, de egyértelmű és világos választ erre nem kaptam.

Tiszetlettel: PR

Az orosz óhitűek a Nyikon moszkvai pátriárka XVII. század közepén foganatosított liturgikus reformját elutasító közösségek, amelyek sokféle irányba távolodtak el az ortodox Egyháztól.
Az ortodox fundamentalista meglehetősen tág fogalom, mondjuk, inkább megbélyegzés; általában olyan ortodox személyekre használják, akik elutasítanak bármilyen nyitást más egyházak vagy vallások felé.
Az óhitűekről bőven itt lehet olvasni:
http://lexikon.katolikus.hu/O/%C3%B3hit%C5%B1ek.html


Kedves Lelkiatya!

Sajnos az idei évre nem sikerült görögkatolikus lapnaptárt vásárolnom, így nem tudom, hogy mikor vannak a szabad hetek.
Kérem, írja meg nekem a dátumokat!
Köszönöm!
Julianna

Ebben a naptári évben még két szabad hét van, Pünkösd után és Karácsony után: május 24-31 között és december 25-étől kezdődően.


Kedves Lelkiatya.
Hallottam, hogy a betegségeknek lelki okai is lehetnek. Nagyon szeretnék meggyógyulni. Fiatal nő vagyok. Endokrin-hormonális betegség keseríti az életemet minden nap, ami elcsúfított. Hogyan kell kezelni ezt vallásosan, mert az internetes oldalakon csak ezoterikus megközelítések vannak. Imádkozni minden nap szoktam, de nem segít, pedig másik is imádkoznak értem. Még minden nap ugyanolyan elkeseredett testi és lelki beteg is vagyok. Ez már 8 hónapja így megy.
Szeretnék egy lelki vezetőt találni. Miskolcon élő római katolikus vagyok.
Arra is gondoltam, hogy a betegségeket talán rontás is okozhatta. Olvasta hasonló eseteket Amorth atya könyvében és karizmatikus oldalakon is, ahol vannak ilyen esetek, mert az orvosok nem találtak okot a betegségekre.
Többször mondtam a gyóntatómnak, de nem vett komolyan.
Tudna nekem Miskolcon olyan karizmatikus atyát,aki meghallgat ebben a témában?
Szeretnék lelkileg és testileg is meggyógyulni.
Előre is köszönöm a segítséget.

Igen, valóban sokszor a testi betegségeknek vannak lelki okai, de nem szabad őket összekeverni. Nem szabad azt gondolni, hogy minden testi betegség lelkileg orvosolható. Akkor be kellene zárni a sebészeteket, a kórházak helyett pedig csak pszichiátriára, vagy éppen monostorokra volna szükség.
Teljesen megértem Önt, hogy szeretne szabadulni ettől a szörnyű betegségtől. Ezért is keres lelki gyógyulást, hogy gyökeresen megszabadulhasson ettől, mint egy rémálomtól. Az Ön lelki gyógyulása azonban egyelőre arra kell, hogy irányuljon, hogy elfogadja a betegségét. Ha nem akar mást, mint minden áron szabadulni tőle, ez csak görcsös ragaszkodás, amely elzárja Önt attól, hogy lelkileg gyógyuljon. Mert mi a lelki egészség? Isten akarata szerinti élet. Isten akaratának elfogadása, az az elvehetetlen lelki béke, amely már független a külső körülményektől. Ilyen, lelkileg egészséges ember talán nem is létezik. Illetve, a szentek ilyenek. Mi ettől még messze vagyunk, mindnyájan lelki gyógyulásra szorulunk, valójában ez az életünk feladata.
Ugyanakkor jól teszi, hogy most e betegség megjelenése nyomán nagy erővel törekszik a lelki gyógyulásra. Ez helyes. Legyen is nyitott rá, keresse a módját, tartson ki benne. Nagyon jó, hogy lelki vezetőt keres. Ehhez nem szükséges rendkívüli karizmatikus ember, Isten Szentlelkének a bölcsessége bármelyik lelkiatyán keresztül tud Önnek segíteni. De ha már kérdezett, javaslom, hogy keresse föl a ferences kistestvéreket (Kabar u. 8.) Ott bizonyosan meghallgatják és segíteni is fognak Önnek.


Kedevs Lelkiatya!
Jelezni szeretnm,hogy az utóbbi néhány válasza nincs meg az oldalon,pedig néhány napja még olvashatóak voltak.Esteleg van rá mód,hogy visszakerüljenek és újra olvashatók legyenek?
Előre is köszönöm!

Sajnos ezek egy technikai balszerencse folytán elvesztek. Elnézést kérünk.


Kedves Lelkiatya!

Érdeklődöm,hogy a Bizánci liturgiában a Halotti Lepel hová kerül,Jézus Mennybemenetelének Ünnepe után?Római katolikus vagyok,de görög templomba járok,mert áthat a szépsége a ritusnak,az atya is nagyon imádságos kedves,és hivő közösség is befogadott.
Válaszát előre is köszönöm! Dóka

A halotti lepel vagy síri lepel általában kiemelt helyen van a templomainkban, még ha többnyire nem is látható módon. Általában saját tartója van, és abba helyezik el Húsvét ünnepzárása után. Ezt a tartót vagy a sekrestyében, vagy a templom előterében, néha a szentélyben helyezik el.


Tisztelt Lelkiatya!

Legutóbbi gyónásomkor történt. Elkezdtem azt a mondatot, hogy több bűnömre már nem emlékszem és hirtelen eszembe jutott egy bűnöm(kételkedtem hitemben), de végül ezt nem vallottam meg. Mekkora bűn ez? Érvényes a gyónísom?

Ez az elbizonytalanodás nem érinti az Ön szentgyónásának az érvényességét. Nem tudatosan akarta kihagyni. Ha ez megnyugtatja a lelkiismeretét, a legközelebbi gyónásában megemlítheti, hogy akkor még véletlenül valami kimaradt. De minthogy sok más is kimaradt, amit elfelejtett vagy észre sem vett, ezért elegendő azzal lezárni, hogy minden föl nem sorolt bűnömet is megbánok. Sohasem tudunk minden bűnünket meggyónni, ez képtelenség is volna, olyan sok van. Nyugodtan folytassa tehát a lelki életét, a lelki törekvését, és legfőképpen az Jóisten végtelen és mindent megbocsátó szeretetében higgyen és arra építsen!


Igaz-e, hogy Ferenc pápa azt nyilatkozta, hogy aki elkárhozik, az nem lesz a pokol örökös lakója, hanem megsemmisül?Több nyelven hozták, nagy zavart keltett.

Ferenc pápa bizonyosan nem tett ilyen kijelentést, hiszen ez ellenkeznék a Katolikus Egyház tanításával.


Kedves Lelkiatya!
Mit jelent az a kifejezés,hogy élő parazsat gyűjteni valaki fejére?Van egy személy akivel nem vagyunk jóban,mert nagyon megbántott.Azóta csak annyira vagyok képes,hogy visszaköszönök neki,de kommunikálni képtelen vagyok vele,mert nem mutat hajlandóságot,hogy tisztázzuk a dolgot.Képes megjátszani magát mások előtt,hogy minden rendben,de utána fordit a viselkedésén.Bűnnek gondoltam,hogy igy nem akarok beszélni vele,belső vivódásaim volta miatta,de egy atya azt mondta az nem bűn,nem vagyok köteles kommunikálni vele.Azt tanácsolta inkább imádkozzak érte,és akkor minden jó lesz.Ekkor mondta,hogy azzal élő parazsat gyűjtök a fejére.
Válaszát előre is köszönöm!

A kép a Szentírásból származik. A Példabeszédek könyve hozza, majd Szent Pál is idézi a Rómaiakhoz írt levelében (Péld 25,22, Róm 12,20). Lényege, hogy ha az ellenségeinknek jót teszünk, ezzel csak még jobban megszégyenítjük, visszafordítjuk a fejére az ő velünk szembeni gonoszságát. Persze, a cél nem az, hogy neki rosszat tegyünk, mert akkor a mi jótéteményünk is csak hamis volna, nem igazi. De ha annak ellenére, hogy velünk rosszat tesz, mi arra jóval felelünk, ezzel még jobban megmutatkozik az ő gonoszsága. Vagy, jobb esetben, elgondolkodik, és ő is változtat a magatartásán. Nekem, ez utóbbira nagyon sok példa volt az életemben.
Az is lehet, azonban, hogy az a személy, akiről Ön beszél, inkább zavarban van e helyzetben, s maga sem tudja hogyan viselkedjék. Ne nehezteljen rá! Imádkozzék érte, mint az atya javasolta, és várjon türelmesen, hogy ez a kapcsolat is majd rendeződjön. Még ha nem is ugyanabban a minőségben vagy mélységben.


Kedves lelkiatya!

Ismerek néhány embert aki a "Bort iszik vizet prédikál" közmondás alatt éli az életét. Nekem mindig osztogatják a jó tanácsaikat meg "öntik belém a lelket", meg ők is azt mondják hogy először fejezd be amit elkezdtél, de ők nem tudják belegondolni magukat. Néhány ismerősöm azt mondja hogy ne szívjam mellre a dolgokat. Ők máshogy vélekednek, mindent megengednek a gyerekeiknek mert csak ők kijelentik, hogy meg szeretnének valamit kapni és azt meg is engedik nekik. Nekem mindig nehézségek árán sikerül amibe belekezdek, és édesanyám mindig azt mondja hogy mindennek eljön az ideje. Más velem egyidősnek már párkapcsolata van (23 éves leszek a nyáron). Nem nagyon bízok az idegen emberekben. Mostanában csak azokat a lányokat keresik a fiúk akiknek nagy az egójuk, műkörmöt csináltatnak, szépek, csinosak, sminkelik magukat, úgy néznek ki mint egy kis karácsonyfa. Engem a szüleim úgy neveltek hogy, ha valamit befejezek akkor kezdhetek csak bele. Nekem sosem engedtek meg olyat ami felesleges, mert nincs értelme, sok pénzbe kerül. Nekem mindig engedélyhez volt és van kötve minden. Nem kezel a családom felnőttként. Mostanában gyakorlatra járok és nincs időm semmire. Néha már el szeretnék menni otthonról, de belegondolok hogy nem tudnám magam fenntartani. Egy szóba sűrítve az életem rossz és keserves.
Köszönöm a válaszát.

Nagyon köszönje meg a szüleinek, hogy szigorúan nevelték. Még ha most úgy is érzi, túlságosan korlátozzák, meg fogja látni, ebből később nagyon sok előnye fog származni. Fegyelmezettebb lesz, jobban megbecsüli az értékeket, jobban fog küzdeni egyes dolgokért. Persze, az is igaz, hogy egyre jobban hozzá kell szoknia az önállósághoz, sőt, ehhez a szüleinek is hozzá kell szoknia.
Az nem jó, ha bizalmatlanság alakult ki Önben mások, az ismeretlenek felé. Ezen érdemes tudatosan dolgoznia. Persze, ezt most nem fejhetem ki, hogy hogyan, de keressen magának egy állandó lelki vezetőt, és ő majd sok mindenre megtanítja.
Most leköti a gyakorlat, emiatt se keseregjen. Ez sem elveszett idő, dehogyis. Eközben is alakul a lelke, a személyisége, sőt az emberi kapcsolatok is. Semmi okot nem látok arra, hogy a helyzetét keservesnek lássa. Az ilyen érzésnek ebben a korban inkább az az oka, hogy másokhoz hasonlítjuk magunkat. Ez teljesen téves. Mindenkinek megvan a maga életútja, örömei, bánatai. Azt kell nézni, hogy milyen értékek vannak az életemben, akkor tudok igazán örülni az életnek, akkor veszem észre, hogy mennyire szép, még ha néha nehéz is.


Feltámadt Krisztus!
Tisztelt lelkiatya!
Milyen tanácsokat tudna adni azzal kapcsolatban, hogy a gonoszt legyőzzük, vagyis a kísértéseinket. Itt arra gondolok, hogy van olyan dolog például, hogy elhatározom, hogy hétvégén tanulni szeretnék, de nem mindig jön össze, egyre nehezebb, már több hónapja rendszeresen imádkozom, esti zsolozsmákat is végzem, és azt veszem észre, hogy mint ha a kísértés a fél énemet elnyomná, negatív gondolatok töltik el elmémet, mindig elűzöm ezeket a gondolatokat, de mostanság már nagyon nehezen megy, mit tegyek?

Vannak időszakok, amikor a kísértések nagyobb erővel támadnak. S ez a kísértés fajtájától is függ. Tavasszal inkább az érzékiség, nyáron a lustaság, ősszel és télen a falánkság vesz jobban erőt rajtunk. Persze, ez csak egy igen elnagyolt képlet, ez is mindenkinél más és más, csak jelezni akarom vele a helyzet összetettségét.
Már az nagy előny, ha az ember érzékeli a kísértést, meg tudja állapítani, aha, ez az. Egészen másként viszonyul hozzá, mint ha nem ismerné föl, hogy egy támadó gondolat az nem a sajátja, nem a lelkéből fakad, nem szabad azonosulnia vele, mert egy egyszerű támadásról van szó. Első lépés tehát a kísértés fölismerése. Aztán annak fajtájától függően lehet fölvenni vele a küzdelmet. Ez értelemszerű, erről nem akarok sokat magyarázni, annyit azonban mégis, hogy ezt is mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy milyen stratégiát választ az egyes helyzetekben. Az átfogó és mindenre alkalmas eszköz a kísértések legyőzésére pedig az imádság. Minél erősebb a kísértés, annál nagyobb intenzitásra van szükség. Erős kísértés esetén nyilván nem elég egy figyelmetlenül elmondott Üdvözlégy. Ha a gondolatok nagyon nehezen regulázhatók, akkor javasolt a Szentírás olvasása vagy a zsoltárok imádkozása. Ekkor foghatóbb eszközt - hogy ne mondjam, fegyvert - kap kezébe a küzdő. Nagy erővel bízzon az Úr Isten segítségében!


Kedves lelkiatya!
Mi hasznunk származik abból hogy a másik örömének örülünk ?

Üdvözlettel: Egy kérdező

Jelentős. Az önző ember sohasem boldog, sohasem elégedett. Az önzetlen viszont tele van örömmel, hiszen mások örömeiben is osztozik, így sokkal több jut neki (is). Az önzőség irigységgel párosul, az önzetlenség alázattal. Látszólag az alázatos embert megvetik, valójában azonban elvehetetlen lelki békéje van. Aki nem tud örülni mások örömének, az sohasem tapasztalja meg az öröm sokszorozódását, nem is ismeri, nem is tudja, mi az. Így sokkal kevesebbet tapasztal meg a világ boldogságából.


Kedves Lelkiatya!
Az utóbbi időben változásokon mentem keresztül.Egy mély kapcsolat megszakadása idézte elő bennem ezt a változást.Ennek hatására más kapcsolataimat is másként kedtem el megélni,másként kezdtem el tekinteni rájuk.Más szintre került Istennel való kapcsolatom is,mélyült.Sokkal jobban személyként élem meg Őt.A változás után eleinte bizlmatlan voltam,mert sérültem,ezen már túl vagyok.Kezdtem mélyebb szinten megélni a hitet,személyiség fejlesztő,hit mélyitő előadásokra is sokat járok,új tanulmányokba kezdtem,ami szintén ezzel van összefüggésben.Valahogy más alapokra kerültek az emberi kapcsolataim,felszinesebbeknek élem meg őket.Változtak a prioritások is az életemben.Azelött jellemző volt rám,hogy sok mindent alapoztam az emberekre,gyakran függött tőlük a hangulatom,a döntéseim.Meg is szenvedtem ezt,de már nem igy van.Azt tapasztalom szabadabbá váltam.De most nem tudok elmélyültebb kapcsolatokat kialakitani,különösképp nem is igénylem ezt,de ez sem lesz tartósan jó,ami most van.Szeretnék jobb kapcsolatokat az emberekkel.Vannak az életemben most is emberek,barátok,de ezekből a kapcsolatokból valami hiányzik,nem tudom mi,persze jó hogy ez is van.Kiesőben lévő emberek is vannak az életemből,mert nem tudunk miről kommunikálni.Legjobban a tanulmányaimhoz kötődő emberek között érzem magamat a legjobban.Eléggé kicserélődtek az emberek az életemben,ez kissé zavart okoz bennem.Ön szerint milyen úton haladjak tovább ezen a téren?Hogyan tudnék jobb kapcsolatokat kialakitani?
Válaszát előre is köszönöm!
Tita

Amit most megél, az előrelépés, helyes irányú folyamat. Személyiségében érlelődik, gondolkodásában mélyül, ennek következtében az emberi kapcsolatai is átalakulnak. Egyáltalán nem kell attól tartania, hogy így majd nem lesznek barátai. Azt is el tudom képzelni, hogy az eddig barátok között is van, vagy lesz nem is egy, aki szintén hasonló változást él meg, s így a barátságuk is tovább mélyül. Vannak, lesznek viszont, akik emiatt eltávolodnak. Ez is életünk velejárója.
A tanácsom kettős. Egyrészt tudatosan is figyeljen arra, hogy Istennel való kapcsolata tovább mélyüljön. Szánjon rá időt, hogy Vele beszélgessen, a Róla halott dolgokat átgondolja. Ha Istenhez közelebb kerül, nem fog eltávolodni az emberektől, sőt. Ez a másik tanácsom, hogy az emberi kapcsolatait minél önzetlenebbül élje meg. Ne azon töprengjen, hogy ki fog velem barátkozni, hanem úgy lépjen az emberek felé, hogy mit adhatok én nekik. Próbáljon szolgálatára lenni másoknak minden körülmények között. Ez abban is segíti majd, hogy ha valakivel már nem is tudna olyan jót beszélgetni, mint régen, mégis törekszik majd a feléje való nyitottságra, s az illető még többet fog kapni Öntől, az Ön személyén keresztül. Sok kegyelmet ehhez az úthoz!




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat