Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.197.94.241)


Mennyi kettő meg kilenc? (számmal)


Dicsértessék a Jézus Krisztus!/ Dicsőség Istennek!

Kedves Atya! 3 hónapja szültem első gyermekemet, miután évekig próbálkoztunk, majd az Úr eszközei által az Ég felé tekintettünk és kérni kezdtük a gyermekáldást, ami meg is adatott. Most azonban nagyon tanácstalan vagyok. Hiányzik a férjem testi közelsége, én is neki, ám nem tudok együtt lenni vele, mert tudom, ha védekezünk, az bun, viszont ha nem, akkor ismét megfoganhatok, ami túl korai lenne, hiszen még csak 3 hónaposan a babánk, s mivel császároztak, a sebem is be kellene forrjon. Ilyenkor hogyan kell cselekedni, hogy jól cselekedjünk?
Előre is köszönöm válaszát!

Mindenekelőtt meg ne feledkezzenek nagy hálát adni ezért a gyermekért, az Isten áldásáért.
Ha mindketten vágynak az együttlétre, akkor éljenek nyugodtan ezzel a csodaszép örömmel. Persze, ha a seb gyógyulása miatt ez még nem lehetséges, akkor ezt az időszakot ki kell várni. De a testi közelség és együttlét öröme most is kifejezheti a szerelmüket.
Arra máskor is figyelhetnek, figyelniük kell, hogy a havi ciklushoz igazodva vannak olyan időszakok, amikor nem is lehetséges a foganás, vagy legalábbis egészen kicsi az esélye. Ha a testi egyesülést ezekre az időszakokra teszik, akkor nem kell attól tartaniuk, hogy túl hamar jön a kistestvér. Ezt nevezik természetes családtervezésnek. (Részletesebben a http://www.novedelem.hu/upload/novedelem/document/csaladtervezes_term_modszerei.htm vagy a http://www.jegyes.hu/csalterv/termeszetes.html címek alatt olvashat, illetve más, hasonló tartalmú oldalakon.)
Mindezzel együtt szükséges, hogy a Jóistenre bízzák az életüket, Aki bölcsebb, mint mi vagyunk, és jól tudja, hogy mire van szükségünk, még nálunk is jobban tudja.


Kedves Lelkiatya!
A polgári vállást követően- a katolikus keresztény gyakorolhatja e a
gyónás és áldozás szentségét, amikor az egyházi esküvő még érvényben van?
Válaszát előre is köszönöm.

Maga a polgári válás még nem zár el a szentségek vételétől. Sőt, ilyenkor még nagyobb szüksége van a magányossá vált félnek (mindkettőnek), hogy Isten erejét a szentségeken keresztül megkaphassa. Akkor volna lehetetlen szentségekhez járulni, ha más kapcsolatot véglegesítene az elvált (vagy elhagyott) fél. Tehát, ha együtt élne valaki mással úgy, hogy Isten előtt nem kötöttek szentségi házasságot. Ekkor ugyanis bűnös kapcsolatban élne, amelyet nem tud meggyónni, mert nem tudja megígérni azt, hogy törekszik nem elkövetni ezt a bűnt.


Tisztelt lelkiatya!
Nagycserkesz melyik parochiához tartozik?Köszönöm válaszát!
Kegyelemteljes,békés,boldog új évet kívánok!
Lili

Nyíregyháza-Kertvároshoz tartozik. Parókusa Dr. Obbágy László, címe pedig: 4400 Nyíregyháza, Legyező u. 3. Tel.: (42) 341 257


Kedves lelkiatya!
Már kezdek elbizonytalanodni, hogy tényleg jó-e a házasságig várni a testi kapcsolattal. A környezetem nagy része hülyének tart emiatt, ismerős lányok és nők vidáman élik az életüket úgy, hogy együtt élnek a barátjukkal, velem meg több férfi nem is akar kapcsolatot kezdeni, amikor megtudja, hogy mik az elképzeléseim ezen a téren. Lehet, hogy van egy csomó gátlás is bennem emiatt, és ezt megérzik a férfiak és inkább könnyebben elérhető partner után néznek. Hogy lehet békésen élni egyedül úgy hogy közben nagyon vágynék egy Isten akarata szerinti párkapcsolatra?
Köszönöm a válaszát!

Kedves Húgom!
Nagyon kérem, tartson ki az Isten iránti hűségében. E mostani kitartása egész életére kihat, és nagy segítséget ad abban, hogy majd hűséges legyen férjéhez, elveihez, egyházához és mindenhez, ami érték. Tudom, hogy a környezetében a legtöbb társa ezt ostobaságnak tartja. Ám tudnia kell, hogy e mai, divatos tévedés miatt van romokban a családok helyzete, törnek szét a legszebbnek induló házastársi kapcsolatok, válnak a gyermekek személyiségükben sérültté. Sorolhatnám még a szabados erkölcsi élet egyéb szörnyű következményeit. Éppen emiatt nagyon nehéz is megtartani az Isten szavát, az Evangélium parancsát.
Ne is bánkódjon a férfiak miatt, akik e szép tisztaságra törekvésére hivatkozva hagyják faképnél. Nem is érdemlik meg az Ön szeretetét. Feltételezem azonban, hogy nem pusztán e tisztaságra törekvése, hanem inkább zárkózottsága okozhatja ezeket a kudarcokat. Ezen érdemes változtatnia, kérve hozzá a Mindenható segítségét. Hiszen az erkölcsös élet, a hithez hűség nagyon jól összeillik a derűs, nyitott magatartással.


T lelkiatya,Nálunk a parókus atya azt ez nem csak áldozópapi tehát ellentétes az alábbival.Kinek van igaza?
A masik kérdésem h miert nincs varosainkban olyan misszio mint amilyen Budapesten volt az esztergom bp főegyházmegyében 2007 ben .Megszólítani az embereket az utcán evangelizálással fiatalokat ének közösségbe hívni.szerintem Jézus is utcán tereken is hirdette az Isten országát.Persze a megtért émber a szentségi Jézust a templomban taalálja meg aztán.És egy utolsó kérdés miért keresztelnek -bérmálnak sok gyermeket felnőttet a templomainkban és nem járnak sem előkészítésre sem utána templomba.A katekumenatus szerintem fontos periodus lenne sokaknap alapos hitismeretresajnoos a sulis hittanok nem sokakat vezetnek a megtérés felé/ es a bevezetése a hivek közösségébe.Ezekből lennének az uj megtérők és rendszeres közösségi tagjaink.Példaként Dr Tomka Feri atya bp lakotelepi dszungelét hozom fel ahol egy jol működő szeretetközösség alakult és egyház közösségé formálódott.Miért nem követendő a görögkatlikus egyházunkban ez a termékeny példa?
köszönettel Janó

Kedves Janó!
Az első kérdését, sajnos, nem értem. Ha fontos, kérem, írja le újra, hogy tudjak rá válaszolni.
Nekünk is megtetszett a városmisszió gondolata. Ennek jegyében szerveztük meg a Görkapocs fesztivált először Nyíregyházán, egy évvel később pedig Debrecenben. Úgy tudom, az idén is lesz valamelyik városban. Kicsit más eszközökkel, de nekünk is az a célunk, hogy az Egyházunktól távolabb levő embereket is megszólítsuk, mégpedig azzal, amik vagyunk, azt mutassuk fel, amink van. Ha ezt vonzónak találják az emberek, akkor késztetést éreznek arra, hogy közelebb jöjjenek egyházunkhoz, életünkön keresztül jobban megismerjék az Urat. Ez talán nem annyira célirányos, de szerintem nem rossz út, hiszen a vonzerő is ezen az úton tud hiteles lenni. Ha kiállnánk gitárral igét hirdetni, de utána a templomunkba belépve valami egészen mást találnának az emberek, akkor becsapva éreznék magukat, s nem is alaptalanul. Görögkatolikus egyházunknak kicsit más eszközei vannak, amelyeket nekünk, híveknek kell jól ismernünk és élnünk, s így az életünk, a megélt hitünk lesz vonzerő mások számára.


Tisztelt Lelkiatya!

A helyzetem a következő:
Misére csak tömegközlekedési eszközzel tudok eljutni (nincs autóm, és mise a lakóhelyemhez közeli kisvárosban van), így időben ahhoz kell alkalmazkodnom.
Mise kezdete előtt 20-30 perccel oda tudok érni, de ahhoz, hogy elérjem a vonatomat, a mise vége előtt 10 perccel el kell indulnom. Vagy 10 perc miatt várhatok 2 órát a következő vonatig.
Az mennyire probléma, ha ilyen helyzetben nem (mindig) maradok ott a legvégéig? Természetesen olyan helyen ülnék, ahonnan távozva senkit nem zavarok meg (pl. nem a második sorban ülnék legbelül... :) )

Felnőtt keresztség felvétele előtt vagyok éppen.

Válaszát köszönöm szépen.
Á.

Kedves Á.!
Javaslom, törekedjen minél több időt tölteni az Úrral, akivel most ismerkedik. (Ez az ismerkedés egyébként egész életén át fog tartani, ami nagyszerű kalandnak ígérkezik.) Azt nagyon jól teszi, ha néha rááldozza az időt, és a szentmise után még hosszabban ott marad. De az is jó megoldás, ha hamarabb elmegy, ha mennie kell. Ha majd a keresztség felvétele után már részesülhet a szentáldozás kegyelmében, akkor, valószínű, még jobban fog törekedni arra, hogy maradhasson egészen a végéig.


T.Lelkiatya!
Az volna a kérdésem, hogy mit lehet azzal a személlyel tenni, aki nem akarja semmilyen módon megérteni, hogy a családja életét nem lehet tovább tönkretennie, mivel átjáróházat csinált a családja életében, és a barátnője között. Mit tudunk tenni, szerintem ez már egy ördögi kör, ugy gondolom nem is akar, és talán már a sátáni erő fogvatartása miatt nem is tud szabadulni ettől a mélységen mély helyzetből. Hosszu évek óta tart ez az állapot a családunk életében. Hogyan tudunk ettől a kétlaki életétől megszabadulni, és mi lenne, ami alapján megértené, hogy ez már tovább nem tarthatő. Az elválás Ön szerint lényeges változást hozhatna, vagy mit tud tanácsolni a helyzetünk helyrehozatalára. Ugy érzem, már tovább nem tudjuk ezt az állapotot főleg lelkileg, fizikailag tovább engedni. Kérem, megnyugtató válaszát!
Köszönettel:
Márta

Legyen határozott. A férjének nincs joga betenni a lábát a családi életükbe, amíg újra nem férj és apaként viselkedik. Ezzel a határozott elzárkózással késztetheti arra, hogy ráébredjen, hol az ő igazi helye. Nyilván Ön mellett, a gyermekei körében, de csak, ha visszatérni akar a saját helyére és szerepébe, nem pedig csupán élvezni akarja annak lehetőségeit. Ne akarjon elválni, bármilyen nehéznek tűnik is. Annyi minden történik az életünkben. Ami most elképzelhetetlennek tűnik, az egy különös fordulat után egyszer csak itt van. Tartson ki hűségesen, de ez nem azt jelenti, hogy a férjének minden kívánságát teljesíti. Azzal segíti őt, ha tud határozott és következetes lenni ebben az elzárkózásban. Természetesen imádkozzon is minden nap a férjéért. De még azért a nőszemélyért is, aki elcsábította. Áldja meg őt is az Úr, legyen meg az ő életben is az Isten akarata.


Kedves Lelkiatya!

Ha valaki egy nem keresztény vallást akar felvenni, mi a módja annak, hogy a Katolikus Egyházból kilépjen? Van erre valami kötött jogi formula? Vagy csak nyilatkozni kell?

A keresztséggel Isten gyermekévé válunk. Ez eltörölhetetlen. Ezért is nem lehet senkit újrakeresztelni. Meg lehet tenni, hogy valaki elfordul az Egyházi élettől, más vallási gyakorlatokat követ, de kiszakadni Krisztus testéből nem lehet. Nem is javaslom, hogy olyan nyilatkozatot tegyen, amellyel megtagadná eddigi hitét, egyházát. Ha most úgy érzi, másutt jobban megtalálja Isten közelségét, senki sem akadályozhatja meg ebben a lépésében. A visszatérésnek viszont van formulája: egy őszinte szentgyónás.


Kedves Lelkiatya!
A templomban egy néni azt mondta,hogy visz haza szenteltvizet, mert ő akarja megszentelni a házát. Ez hogy van? Mi is megszentelhetjük, vagy csak a pap? Köszönöm: Marika

Lehet otthonainkba vinni a szenteltvízből, ez üdvös dolog. De a házszentelés szertartását csak áldozópap végezheti. Különösen kerülendő az, hogy ha valaki személyes okok miatt nem kívánja, hogy a pap elvégezze nála a szertartást, és ezt elkerülendő próbálja maga megoldani a dolgot. Örüljünk annak, hogy az Isten embere meglátogat minket otthonunkban, hiszen ez is egy kicsit az epifánia - az Úr megjelenése a személyes életünkben.


Kedves Lelkiatya!

Tegnap hallottam az atya a templomban, hogy a Vízkereszt kötelező ünnep, de most a napján tartják, nem vasárnap. Hétköznap nem tudok elmenni a templomba a munkahelyem miatt. Ez bűnnek számít, nem áldozhatok, csak, ha meggyónom?
Előre is köszönöm!

Ha nem a saját hibájából, hanem józan mérlegelés alapján objektív akadályok miatt nem tudott elmenni a templomba, akkor az, természetesen, nem bűn. Nem kell meggyónnia sem. E józan mérlegelés egyébként az egyes embereknél különböző is lehet. Törekedni kell az áldozatok vállalására is, de a körülmények és az egyéni adottságok alapján ezek az áldozathozatalok is különbözőek. Emellett érdemes törekedni még arra is, hogy ha templomba nem is tud eljutni az ünnep napján, azért lélekben ne hagyja ki az életéből az ünnep kegyelmi lehetőségeit: egyéni imádságával szentelje meg azt a napot.


Kedves Lelkiatya
Egy valaki kéri az agyát,hogy válaszoljon most kérdésére mert úgy érzi,hogy itt és most szükség lenne segítségre- természetesen személyesen- de mondja az atya most sajnos nincs időm,majd - és mond valami választ.
Tudom,hogy Ő is ember és van gondja,baja.
Köszönöm a választ.
Boldog új Esztendőt.

Talán arra kérdez rá, hogy ilyenkor mit tegyen? Egyrészt valóban helyes magatartás, ha Ön is megértő az illető atyával szemben. Számolni kell az ő elfoglaltságával is. Másrészt kérdezni az atyát nagyon jó dolog, tegye bátran. Ha kitérő választ kapott, akkor keressen egy másik alkalmat, amikor talán nyugodtabban tudnak beszélgetni.


Szeretném a Lelkiatya véleményét kikérni! Régóta gondolkozom azon, mi a helyes akkor, ha pl. az önkielégítés bűnébe estünk. Ha megtörténik, akkor egyszerűen képtelen vagyok imádkozni és kezembe venni a Szentírást. Lehet, hogy bolondság az, amit gondolok, de az jut eszembe, hogy olyan kétszínű dolog a részemről imádkozni ilyenkor. Engedtem a kísértésnek és ezek után gyötör a lelkiismeret. Az játszódik le bennem, hogy ezek után hogy merjek én imádkozni? Hogy merjem én kezembe a Szentírást és olvasni azt? Nem arról van szó, hogy azért imádkoznék, mert vakmerően bizakodom Isten megbocsátásában azt gondolván, hogy úgyis megbocsát. Szóval nem tudom mit tegyek és egyáltalán mit gondoljak ilyenkor.

Figyelmébe ajánlom Szent Pál sorait: Róm 7,15-25. Egyes szám első személyben beszél arról a küzdelemről, hogy szeretné tenni a jót, mégis a rosszat teszi. Tehát ő is ismeri saját testében ezt a nyomorúságunkat. Ha bűnt követek el, akkor nem elrejtőzni kell a Jóisten elől, hanem éppen hozzá menekülni. Valóban tisztátalanná teszem magam a bűnnel, de Ő így is szeret. Azt lehet mondani, hogy a kísérőnek mindegy, hogy milyen bűnbe tud belevinni, neki inkább az számít, hogy utána forduljak el az Istentől, ne higgyek a megbocsátásában. Tehát bármilyen bűnt követ is el, minél hamarabb forduljon Istenhez. Nyilván először is a bűnbánattal. Ha van lehetősége, gyónjon meg. De semmiképp se higgyen ennek a második gondolatnak, hogy ilyenkor már nem is imádkozik, vagy nem olvassa a Szentírást. Ez nem vakmerő bizakodás, hanem az Isten ismerete.


Kedves, tisztelt lelkiatya!

A jó és rossz megkülönböztetése, a tanítás elválasztása a tévtanítástól nem könnyű. Gondolok itt mindenféle ősmagyar, kelta vagy óegyiptomi, okkult, ezoterikus zagyvaságra, amit nem egyszer kereszténynek, sőt katolikusnak tüntetnek fel. Sőt, úgy érzem, sokszor szándékos a megtévesztés, keresztény emberek elfordítása hitüktől, a keresztény egyházak lejáratása.
Kétségtelennek tűnik a gonosz létezése és evilági ténykedése, mégsem hallunk erről eleget, még papjaink sem beszélnek róla, nem "divat", mintha nem is létezne, eltűnt a süllyesztőben, a bűnnel együtt. Az "ördög" gyerekkorom meséiben tűnt fel utoljára, a gonoszság pedig mint egyszerű emberi rosszindulat szerepel. De nagyon keveset hallani azokról a kifinomultabb ténykedésekről, amelyek a kereszténységet, és főleg a katolikus hitet, Katolikus Egyházat járatják le, támadják, néha nyíltan, de többnyire alattomosan, burkoltan, már-már az agymosás szintjén. Pl. agykontrollt katolikus papoknak kedvezményes áron, és van is, aki elvégzi.
Van valami, ami segít ezeknek a dolgoknak a megkülönböztetésében? Valami iránytű, amivel nem tévedhetek el? Vagy túlreagálom a veszélyt?
Köszönettel Judit

Kedves Judit!
Lehet, nem egy helyre járunk. Én ugyanis hallok a templomban ezekről is tanítást. Mindenképpen beszélni kell róla, de a megfelelő mértékben. Az is rossz, ha túl sokat beszélünk erről, de valóban még rosszabb, ha semmit sem.
Néhány címet ajánlok a figyelmébe:
http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/209-agykontroll-kereszteny-szemmel
http://akv0.wordpress.com/2010/10/27/ezt-tette-velem-az-agykontroll/
http://rejtettdolgok.blogspot.hu/2013/08/az-agykontroll-veszelyei.html


Kedves Lelkiatya!
Nemrég volt egy komolyabb konfliktusom egy közeli baráttal.Sok valótlanságot állitott,amit ö ugy érzett azt durván ki is mondta.Ez nagyon fájdalmasan és mélyen érintett.Napokig magamhoz sem tudtam térni belöle,néhány álmatlan éjszakát is okozott ez a dolog.Széttépettséget éreztem.Arra gondoltam,hogy a jó Isten talán ebben a széttépettségben akar munkálkodni,mert ennek hatására sok minden feltárult bennem régröl,ami nem ezzel az emberrel kapcsolatos.De mégis valahogy bizalmatlanabbá váltam vele kapcsolatban ezek után,beszéltünk is néhányszor már erröl a dologról,lehet,hogy még kellene.Mondta is,hogy akkor nagyon kifakadt,szégyelli is,meg sok mindennel gondjai voltak.Meg más dolgokról is beszéltünk,ugyanugy megosztunk dolgokat egymással mint régen.Azt mondta nem akarja,hogy ugy érezzem,hogy ö kerül engem.Voltak bennem ilyen érzések,lehet,hogy kivetitek dolgokat a másikra,amiota ez a konfliktus megtörtént.Talán már apróságokat is jobban észreveszek és felnagyitok,amikkel azelött nem is foglalkoztam.Hiv is azota,találkozunk,akkor kedves,figyelmes és segitökész.De az üznetei néha sablonosabbnak tünnek.Próbálok a tetteire és a szavaira odafigyelni,de zavarodottság van bennem.Azelött a multban nagyon sok gondom volt a bizalmatlansággal,most ezek a dolgok törtek elö bennem ismét,de már kisebb intenzitással mint régen,de mégis megingattak.Ön hogyan látja ezt az egészet és mit tanácsolna?
Válaszát köszönöm!
Viki

Kedves Viki!
Személyiségünk folyamatosan érlelődik. Vannak viharosabb s vannak napsütéses szakaszok. Mindenből tanulhatunk. Amikor a bizalmon esik csorba, akkor az ember első ijedtében védekezéssel válaszol, és erősödik benne a bizalmatlanság. (Ha korábban is volt ilyen, akkor felerősödik ez a bizalmatlanság.) De nem szabad hagyni, hogy ez legyen a végeredmény. Hiszen akkor minden egyes csalódás után egyre bizalmatlanabbá válnánk, végül a nagy védekezéssel teljesen bezárkózhatnánk önmagunkba. A kapott sebek, nehéz tapasztalatok tanítanak, körültekintőbbé, bölcsebbé tesznek. Jobban megválogatom, hogy mit, mikor, kinek mondok el. Ez nem bizalmatlanság, hanem bölcsesség. Igen, közben a barátságok is alakulnak, erősödnek, gyengülnek, elhalnak, újak születnek. Egy idős ember erről nagyon sokat tudhat mesélni.
Ne legyen tehát bizalmatlan, hanem egyre inkább vérteződjék fel a viszonzást nem váró, odaadó szeretettel.


Kedves Lelkiatya!

Az egyik kérdező kapcsán merült fel bennem, hogy abban az esetben, ha a beavató szentségekkel ellátott katolikus hívő tér át az Ortodox Egyházba vagy vica versa, akkor is történik szentségkiszolgáltatás, vagy elég csupán a katolikus/ortodox tanításról bizonyságot tenni? Egymás szentségeit elvileg érvényesnek tekinti a két Egyház... Hogy van ez? Nem akarok áttérni, mint anyámat tisztelem, szeretem a Katolikus Egyházat, és mint nagynénémet az Ortodox Egyházat, csak kíváncsi vagyok rá, hogy is van ez.
R.

Valóban kerülni kell az ide-oda átlépést. Mindkét egyházban megélhető a teljes krisztusi közösség, és szükség esetén lehet is részesülni a szentségekben. Pontosabban szólva ez csak a katolikus oldalról van így. Több ortodox egyház ugyanis a szentségekben való részesülést nem engedélyezi a katolikusoknak, mert bár elismeri azt érvényes szentségnek, de náluk a szentségi élet szorosabban összefügg az egyházhoz tartozás kritériumával - az eltérő egyháztani felfogás miatt.
Átlépés esetén (mert áttérést sem jó erre használni), elegendő a hitvallást elmondani. A beavató szentségeket nem szabad duplázni. Sajnos egyes ortodox egyháznál ezt is megkövetelik, de ez teljesen téves gyakorlat, a saját egyháztani felfogásukkal sem egyezik.
A családi viszonyok hasonlata, amit példának hozott, nagyon találó.


Melyek azok az esetek, amikor az egyházi esküvőt semmissé nyilvánítják (egyházi válás)az egyházi bíróságon?

Azt vizsgálják meg, hogy a megkötéskor megvoltak-e azok a feltételek, amelyek nélkül nem köthető meg érvényesen a házasság. Pl. ha nem volt meg az örök hűségre való készség, de azt színlelte az egyik fél; ha az egyik fél kizárta a gyermekvállalás lehetőségét, de ezt elrejtette a másik előtt; ha olyan személyiséget érintő tulajdonságot, betegséget, szenvedélyt tagadott le, amelyet, ha a másik fél ismert volna, akkor nem köt vele házasságot; személyi, érzelmi éretlenség, vagyis (fiatal kor, vagy rejtett szellemi fogyatékosság miatt) a házasságkötéskor nem volt meg az ehhez szükséges érettség. Lehetségesek ezeken kívül más okok is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak?
Kedves Lelkiatya! Hogyan kell viszonyulni az erotikus álnokhoz? Nem tudjuk befolyásolni az álmainkat. Ha mégis ilyenről álmodunk, meg kell azt gyónni? Mi a helyes magatartás?

Amit álmodunk, azért nem vagyunk közvetlenül felelősek, azok nem tudatos cselekvések, tehát nem kell meggyónni. Azt viszont jó, ha tudjuk, hogy az ébrenlétünk közben ért jelenségek befolyásolják az álmokat. Egyszerű példa: ha valaki erőszakos filmeket néz, akkor az álmaiban is megjelennek ezek az erőszakos jelenetek. Ilyen módon tehát mégis felelősek vagyunk az álmainkért, de az ébren tett cselekedeteink miatt. Azokat kell meggyónni. De még helyesebb így megfogalmazni, hogy azokra kell jobban odafigyelnünk, hogy Isten akaratát kövessék, s így hosszú távon az álmaink is egyre jobban megtisztulnak.


Tisztelt Lelkiatya!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Áldott új évet kívánok!

Szeretném megkérdezni, hogy a Szent István Bibliatársulat és a Szent Jeromos Bibliatársulat által kiadott Bibliák JEGYZETEI, MAGYARÁZATAI tanulmányozáskor mennyire ajánlott olvasásra?

Sajnos az a tapasztalatom, hogy több helyen azt mondják, az említett fordítások jegyzeteit érdemes figyelmen kívül hagyni, mert nem megbízhatóak, nem megfelelően értelmezik a Biblia tanítását, stb.
Ennek van valós alapja, vagy inkább csak egyfajta támadásról van szó (mint ahogy a római katolikus utat is hitehagyottnak, kiüresedettnek mondják).

Más irányú, de részben kapcsolódó kérdésem:
Egyik ortodox ismerősöm próbált rávenni, hogy inkább az ortodox közösségben vegyem fel a keresztséget a római katolikus helyett, mert az előbbi az igazi út, az utóbbiból Isten folyamatosan vonja el a kegyelmét. (Ez számomra inkább "toborzásnak" tűnt.)
Ön mit gondol erről? (Jobb szeretem meghallgatni "mindkét oldalt" vitás ügyekben.)

Köszönöm a válaszát!

A katolikus egyház által kiadott Bibliák mellé írt magyarázatok teljesen megbízhatóak. Érdemes is olvasni, mert segítik a megértést. Főként nagy segítséget jelentenek a párhuzamos helyek megtalálásában. Néhány ponton pedig kifejezetten fontos magyarázatot adnak a nehezebben érthető részek mellé. Téves az a felfogás, hogy a Bibliát ne akarja senki értelmezni, hanem azt mindenki csak saját maga tegye meg. Isten a kinyilatkoztatás által a tanítást az Egyházra bízta. Hamarabb volt Krisztus egyháza, mint a Biblia. Ez meglepőnek hangozhat, pedig így van. Majd csak a 2. század közepe táján rögzítette az Egyház, hogy pontosan mely könyvek tartoznak bele az Ószövetségbe meg az Újszövetségbe. A Biblia tehát az Egyház könyve, és senki más nem tudja olyan hitelesen értelmezni és magyarázni, mint a Szentlélek által vezetett Egyház (itt a katolikus és ortodox egyházat kell érteni).
Az viszont valóban csalogatásnak tűnik, hogy azért menjen az ortodox közösségbe, mert a katolikus egyházból elvonja kegyelmét az Úr. Az Úr soha nem vonja el a kegyelmét senkitől, aki Hozzá őszinte és kereső szívvel fordul. A szívtelen, hiteltelen papok nem tudják közvetíteni Őt, ez igaz, ám ez érvényes a katolikus és ortodox egyházra egyaránt.


Tisztelt Lelkiatya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Először is Örömteli, Áldott Új Esztendőt kívánok!
A következő témában írok.
Számomra nagyon tetszik Ferenc pápa nyitottsága Isten népének teljessége felé.
Ennek megfelelően örömmel olvastam a hírt miszerint a 2014-es szinódusra kérdőívvel fordul a teljes Egyházhoz.
A Magyar Kurír is azt idézte, hogy Baldisseri szinódusi főtitkár úr azt mondta, hogy „Nem a püspökök, hanem a keresztény emberek válaszait várják a Vatikánba január 31-ig” (http://www.magyarkurir.hu/hirek/csalad-es-hazassag-egyhazat-erinto-kerdeseirol-beszelt-erdo-peter-vatikanban)

Mindehhez képest sajnos a Magyar Katolikus Egyház nem elég transzparensen nyitotta meg a válaszadás lehetőségét, miközben pl. Ausztriában egyértelműen online kérdőívek érhetőek el:
http://www.bischofskonferenz.at/content/site/home/article/596.html

Addig Magyarországon egy nem hivatalos kezdeményezés van (kaledoiscope) és hivatalos katolikus fórumokon csak elszórtan, csak google rákereséssel található meg a kérdőív (legalábbis én így értem el):
vaciegyhazmegye.hu/letoltes/70.html

Gorogkatolikus.hu-n nincs is kinn a kérdőív.

Ennek fényében érdeklődnék az iránt, hogy a Magyar Görögkatolikus Egyház tagjainak, elöljáróinak véleménye, hogyan fog becsatornázódni? Megosztható-e az indok, hogy miért nem kezeli nyitottabban az ügyet a hazai katolikus püspöki kar?

Köszönöm előre is válaszát. Természetesen, ha túlmutat a kérdés az Ön kompetenciáin az is érthető.
Üdvözlettel és köszönettel,

H. Dániel

A pápa a kérdőívet az egyházmegyék püspökeinek küldte el. A választ is tőlük várja. Ha arra gondolt volna, hogy közvélemény kutatást készíttet, akkor egész egyszerűen föltette volna a honlapra, amit sok millióan olvasnak. Én is hallottam arról, hogy más országokban, de Magyarországon is elkészítették ennek a kérdéssornak azt a változatát, amelyet a világhálón keresztül is ki lehet tölteni. Nem rossz ötlet, segíti a válaszadást és főleg azok feldolgozását. Tudomásom szerint a mi egyházmegyénk nem ezt az utat választotta, tehát nem készített online kitölthető oldalt. Azt nem tudom, hogyan történt az egyházmegyében. Talán az atyáknak küldték ki - én is kaptam -, akikre aztán rábízták, hogy a híveiket ismerve válaszoljanak a kérdésekre. Illetve tudom, hogy családok, házaspárok is kaptak lehetőséget erre. Az egyes egyházmegyék összegyűjtötték a tapasztalataikat, és elküldték a püspöki karnak, majd az fogja az összegzést továbbítani a pápának. Lehet, hogy más, hatékonyabb módszert is választhattak volna. Az bizonyos, hogy a pápa a püspökök válaszát kérte. Kifejezetten közzétették, hogy senki ne akarjon közvetlenül írni a Vatikánba. Egyrészről tetszetős lenne, hogy mindenki hozzászólhat, ugyanakkor teljesen ellenőrizhetetlen volna, hogy felelősség nélkül ki mit ír, mit küld be ezekről a fontos kérdésekről.
Nem tudom, kielégítettem-e a válasszal, hiszen csupán a magam egyszerű meglátását írtam le. De hát ez nem is lelki természetű kérdés volt.


Tisztelt lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy mit lehet tenni az olyan személlyel, aki a családját hosszú évek óta itthagyta egy nő miatt. Hazajár a család otthonába, mintegy átjáróházat alakitott ki az elhagyott családdal, és a barátnője között.Semmilyen érv nem számit neki, sem a három, mára felnőtt gyermeke,sem a felesége, sőt mostanra egy súlyos betegséget is kapott.Ezek a felsorolt tények sem tudják eltávolitani a bünös viszonytól, sajnos nem tudunk mit tenni, nem akarjuk ezt az állapotot megengeni, nem tudunk rá hatni semmivel sem. Hogyan tudjuk ezt a helyzetet az Atya szerint megoldani, hogy az életünkből valamilyen módon eltávolodjon ez a nő, és az apa észretérjen? Hogyan lehet ilyen hosszu évek után egy családnak talpraállnia? Számomra teljesen elfogadhatatlan, hogy ezt a helyzetet bármilyen módon is elfelejteni, vagy helyrehozni részemre már azt hiszen nem tudom, talán nem is akarom már. Ez egy ördödi kör, amiből semmiképpen nem tudun ugy érzem kiszállni. Sok imádság, misék történtek már ezen hatalmas dolog helyrehozatalára, egyenlőre, teljesen ugy érzem eredménytelenül.
Üdv.
Katalin

Kedves Katalin!
Azt semmiképp sem kell gondolnia, hogy a sok imádság nyomtalanul odaveszett, nem hozott semmi eredményt. Mint ha a tavaszi nap azt mondaná, már két hónapja ontom a meleget, mégsem akar megérlelődni a gyümölcs - hiszen kell még néhány további hónap, hogy mézédes legyen. Persze, nem látjuk, nem tudjuk, hogy mikor is lesz meg a gyümölcse a sok szenvedésünknek, fölajánlásunknak.
Bár általában az együtt maradás híve vagyok - talán ez érzékelhető is -, de az Önök helyzetében inkább arra biztatom, hogy legyen bátor és határozott. Amíg a férje kétkulacsos módon viselkedik, addig egyáltalán ne engedje be a házba, a családi életükbe. Ez nem lehet játék, sem az élettel, sem mások érzelmeivel. Azért tanácsolom a határozott elutasítást, hogy ezzel ráébredjen a férje, hogy ez az állapot nem tartható. Ugyanakkor továbbra is nagyon imádkozzon, hogy ez a műtétszerű beavatkozás jól sikerüljön. Hogy idővel meg is történjen ez a ráébredés. Ha helyrehozáson azt érti, hogy visszaálljon a régi helyzet, akkor az valóban nem fog már megtörténni. Mégis helyrehozható - hiszen minden helyrehozható! - legföljebb egészen más módon, mint amit most gondolunk, amit el tudunk képzelni. Ezt bízzuk a Nagy Vezetőnkre, de ne adjuk föl a reményt.


Tisztelt Lelkiatya!
A férjem ill volt férjem folyamatosan meggyötört. Belőlem mindig éktelen trágárság és káromlás jött e kapcsán elő.És számos negatív érzés. Gyűlölet, indulat, agresszív gondolatok..Mit tegyek, hogy ne legyek minduntalan bűnös ? Köszönöm.

Teljesen megértem a helyzetét. Sajnos nagyon sok esetben történik meg, hogy a korábbi nagy szerelem valóságos gyűlöletbe fordul át. Valójában még mindig szereti a férjét, és ezért fáj különösen is kegyetlenül ez a sok szeretetlenség tőle. Ezek az érzések inkább védekezés a lelke részéről. Ha nem akar azonosulni ezekkel az érzésekkel, ha el tud határolódni tőlük, akkor egy idő után valóban elveszítik mérgező erejüket. Azt kell mondania: ez nem én vagyok, én nem akarom ezeket az érzéseket, szeretetben akarok élni, nem gyűlöletben. Imáiban is kérje az erőt ehhez a teljes elhatárolódáshoz! Ez tehát a tanácsom: ne a férjével viaskodjon, figyelmét ne erre a hiábavaló hadakozásra irányítsa, hanem e keserű és negatív érzésekre, ezeket próbálja meg távol tartani ezzel az elhatárolódással. Ettől még azok megmaradnak egy darabig, de a lelke nem azonosul velük. Első lépésként ezt teheti. Hosszabb távon pedig hinnie kell az Isten végtelen hatalmában és szeretetében, hogy Ő képes megváltoztatni a (volt?) férjét. Ehhez rengeteget kell imádkoznia érte, s ha kitart, meglesz ez a nagyon meglepő gyümölcse.


Tisztelt Lelkiatya !
Ha a férjem polgárilag elvált tőlem és én sem akarom a kapcsolatot tovább folytatni, be kell adnom az egyházi válást, hogy rendben legyen maga a kapcsolat illetve a nem kapcsolat Isten előtt ?
Ha megtörténik az egyházi válás is, mi lesz a holtodiglan kérdésből ?
Köszönöm !

Egyházi válás nem létezik. Ha Önök polgárilag elváltak, ennek egyházjogilag nincsen vonatkozása. Pontosabban szólva ezt az egyházjog nem támogatja, sőt, keresi az orvoslásának a módját. Ekkor szokták kimondani az ágytól-asztaltól való különválás engedélyét. Hiszen a házasoknak kötelessége volna együtt élni a társukkal, s ezen kötelesség alól von ki ez az imént említett bírósági döntés. Amit tévesen egyházi válásnak szoktak nevezni, az az annuláció, vagyis annak megállapítása, hogy a házassági kötelék egyáltalán létre sem jött, amikor annak idején összeházasodtak.
Javaslom, hogy ne más férfi mellett akarja folytatni az életét, még ha nehéz is ezt vállalni. Ezzel nagyobb esélyt ad a férjének, hogy egyszer mégis visszajöjjön. Amíg pedig ez be nem következik, remény sincsen rá, használja föl a magányát, kiszolgáltatottságát arra, hogy az Úrral kerüljön szorosabb egységbe. Talán hihetetlennek tűnik, de a megszenvedett magány az igazán hívő ember számára csodálatos tapasztalatokat szül az Isten közelségéről, meleg szeretetéről.


Tisztelt lelkiatya!
Az volna a kérdésem, hogy a görög katolikus egyházban létezik-e exorcizmus? Ha van erre lehetőség, kérem válaszolja meg, hogy miként, és hogyan müködik, hogy lehet ezt kérni, és mennyire hatásos módszer, aki ilyentől szenved, ill. akit ez az állapot közvetve is érint.

Köszönettel: Andrea

Igen, a mi egyházunkban is megvan ennek a lehetősége. Hivatalánál fogva a püspök foglalkozik ezekkel az ügyekkel, vagy az, akit ezzel megbíz. Ezért első lépésben a püspök atyákhoz kell fordulni egyszerű levélben, és ő belátása szerint viszi tovább a dolgokat.
Nem jó megfogalmazás az, hogy ez mennyire hatásos módszer. Ez ugyanis nem módszer, hanem az Egyházban élő Szentlélek ereje, amelyet imádsággal hatékonnyá tehetünk. Nagy mértékben függ tehát az illető hitétől, Istenbe vetett bizalmától.
Széleskörű tapasztalat, hogy a jelentkezők legnagyobb többsége nem valós megszállottság áldozata, hanem amit átél, az pszichés jelenség eredménye. Ezért jóval kevesebb az ördögűző szertartás alkalmazása, mint ahányszor azt kérik. Hiszen mindenekelőtt ezt vizsgálja meg a püspök vagy a megbízott pap, hogy valódi megszállottsággal van-e dolga. De legtöbbször már a beszélgetés, az egyszerű imádság is nagyon sokat segít.


Kedves Lelkiatya!

Az egyik római katolikus hívő bejegyzésére reagálok. Nem hinném, hogy a római liturgia nem tartalmazná az efezusi zsinat formuláját. Minden egyes szentmisén elhangzik: "Isten Anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, a szent Apostolokkal és minden szenttel..." Nincs olyan eucharisztikus kánon, amely ne így szólítaná meg a Szeplőtelent. Ezen kívül a lorétói litánia egyik akklamációjában is ez szerepel: Istennek Szent Anyja - könyörögj érettünk! Emellett ott van a "Szent Anya, üdvözlégy!" kezdetű introitus, valamint a "Szűz szülője Istennek" című ima, és az ugyanezzel kezdődő Mária-antifona is, mely teljesen megfelel az első évezred Mária-képének:
Szűz szülője Istennek,
a Te méhedbe zárta be magát,
Kit világ be nem fogadhat:
Istenember.

Benne van a mi üdvünk,
mely világ bűneit törli,
s megmarad sértetlenül
szüzességed.

Irgalomnak Szent Anyja
tehozzád kiált e világ:
segítsd meg Te szolgáidat
Boldogasszony.

Tökéletesen egyetértek a Keleti Egyházzal, hogy Máriát legfőképp Istenszülőnek nevezi. Hitünk központi titka a Csodálatos Csere: az emberré lett Isten az egész emberi természetet felemelte isteni életébe, mintegy átistenítve azt, amely Máriának istenanyai méltóságot adott. Ez nem csupán a Keleti, hanem a Nyugati Egyház hite is. Bárcsak, mi, latinok, vissza tudnánk térni a doktrinális meglátásból az Élő Hagyományhoz. Nem a zsinatok dekrétumaival dobálóznánk, hanem az Egyház igaz tanítóinak buzdító szavait helyeznénk előtérbe, kissé csorbítva Aquinoi Szent Tamás atya egyeduralkodó tekintélyét a nyugati gondolkodásban. Vajon sikerülhet ez, vagy csak egy naiv ábránd képe marad?

Roland

Kedves Roland!
Köszönöm szépen a kiegészítést. Én ezt nem tudtam volna ilyen szemléletesen megindokolni.
Kérdésére pedig egyértelműen igent tudok mondani. Hiszen a teológia fejlődése Nyugaton is ebben az irányban halad. Legalábbis, ha a legnagyobbakat nézzük.


TISZTELT PÜSPÖK ÚR REFORMÁTUS HÍVŐK VAGYUNK HAJDÚNÁNÁSRÓL. SZERETNÉNK PÜSPÖKI ÁLDÁST KÉRNI ÉLETÜNKRE .LEHETSÉGESLENNE ,HOGY MEG ÁLDANA BENNÜNKET SZEMÉLYESEN?

Bizonyára lehetséges. Az eparchia@gorogkatolikus.hu címre érdemes írni, s ott részletesebb eligazítást tudnak majd adni.


Egy atyát meg lehet ölelni

Csak, ha ő is hozzájárul. De inkább csak lélekben, hogy senki ne gondoljon semmi rosszra.


Tisztelt Lelkiatya!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egy korábbi kérdés - feleletben olvastam az apoteózis fogalmáról, ahol azt írja, hogy ez a római katolikus irányzatban nem kap olyan hangsúlyt, mint az ortodoxban / görögkatolikusban.
De ez ugye nem jelenti azt, hogy római katolikusként nem kaphatna személyesen számomra sem olyan hangsúlyt, mint egy ortodox / görögkatolikus számára? Tehát az apoteózis nincs összeütközésben a római katolikus tanokkal, ugye?

Éppen most találtam rá, és kezdtem el olvasni György archimandrita: Az emberi élet célja az átistenülés c. könyvét. Továbbá érdekel e téma tanulmányozása, római katolikus keresztényként.

Kis szembeállítás: az egyértelmű számomra, hogy keresztényként nem fogom a többistenhitet kutatni, hogy az mennyire lehetne elfogadható számomra, tudva, hogy az egyértelműen tiltott a Bibliában.
De van-e egy ilyen "határ" az egyéb katolikus irányzatok között, vagy azok között szabadabban lehet mozogni?

Segítő válaszát köszönöm szépen!

Az átistenülés teológiája, természetesen, teljesen egybecseng a katolikus tanítással. Kevésbé hangsúlyos talán, de egyáltalán nem idegen attól. Főként ma, amikor már jobban ismerjük egymás gondolatait, gondolkodását, egyre több olyan dolog van, amit Kelet és Nyugat megtanulhat egymástól.
Nagy szabadság van a keresztény gondolkodásban, hiszen mindenkinek meg kell találnia, föl kell építenie a saját, személyes hitét. Gyakran kell hallgatni teológiai tartalmú előadásokat, olvasni ilyen könyveket, állandó kapcsolatot tartani a lelkiatyával, s ezeken keresztül a hitünk folyamatosan tisztul, fejlődik, érlelődik. Fontos, hogy alapvetően katolikus tanításokkal tápláljuk a lelkünket és ne mással. Ennek köszönhető az, hogy ilyen táplálék mellett szabadon gondolkodhatunk és kereshetjük Istent.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy problémámra szeretnék tanácsot kérni.
Általam a világon a legjobban szeretett férfi szeretetét elvesztettem. És azzal, hogy őszintén elmondtam neki az érzéseimet, meg is bántottam. Nem bocsátotta meg ezt nekem, és semmilyen formában nem hajlandó velem felvenni a kapcsolatot sem. Fontos lenne hogy megbocsásson. Hogyan érhetném ezt el és kérhetem-e Istent, hogy nyissa meg felém a szívét?
Egyébként református vagyok, nem gyakorlom teljes mértékben, de hiszek... Egy boldog életszakasz fűződik Hajdúdoroghoz, ezért fordulok Önhöz.
Válaszát köszönöm!
Edit

Kedves Edit!
Nagy titok a szerelem. Még a saját szívünkben ébredőt sem könnyű kezelni, nem hogy a másik szívében kelőt vagy elhalót. Meg kell próbálnia tisztábban, világosabban átértékelnie ezt a kapcsolatot. Az bizonyos, hogy nem azért haragudott meg Önre ez a férfi, mert őszintén elmondta neki az érzéseit. Inkább arról lehet szó, hogy mivel ő (már?) nem viszonozza ugyanezeket az érzéseket, ezért az csak zavarba hozza, s nem nagyon tud mit kezdeni az Ön vonzódásával. Azt kérheti Istentől, hogy teljesüljön a szíve vágya, de mégse ragaszkodjon túlságosan ehhez az érzéshez. Hiszen lehet, hogy mindez szép időszakot jelentett, de változni fog az élete, és Isten Önnek valami szebb, értékesebb ajándékot tartogat. Legyen nyitott erre is!


Tisztelt Lelkiatya!

Isten folyamatosan próbára tesz, rosszabbnál rosszabb dolgokkal. Persze emellett sok jóban van részem, ami másnak nem adatik meg.
De már nincs erőm megküzdeni ezekkel a feladatokkal és nem értem mire akar ezzel tanítani.
Fel akarom adni az egészet. Szeretném kérni a bűneim megbocsátását. Hogyan kérhetem? És honnan tudom, hogy megbocsátást nyertek?

Köszönöm!
Tisztelettel:
Halász

Kedves Halász testvérem!
Az már nagy dolog, több, mint biztató, hogy észreveszi a jó dolgokat is. Sok küzdőtársa megakad még ott, hogy csak a rosszakat látja meg. Holott mindenki kap ilyet is, olyat is, éppen, amire szüksége van. Tehát a felismert jó ajándékokba kapaszkodjon. Szánjon időt arra, hogy el-eltöpreng, mit miért kapott. Ez egyébként lehetőséget nyit arra, hogy lassan felismerje, még a rossz dolgok is megtermik a maguk jó gyümölcsét. Bár, úgy sejtem, ma már ezt is egyre inkább belátja, csak mégis néha fáradtnak érzi magát a küzdelemhez. De még ennek az okát is nagyon jól érzékeli. Nem is annyira a kapott nehéz helyzetek, mint inkább a saját bukásai, elkövetett bűnei teszik erőtlenné.
Fedezze fel a legnagyobb ajándékok egyikét, amellyel élhetünk: a szentgyónást. A pap előtt sorolja fel mindazokat a bűnöket, amelyek terhelik a lelkét. A pap pedig fel fogja oldozni, erre Krisztus Urunk adott garanciát (Mt 18,18). Valójában Ő szabadít meg minket bűneinktől, hiszen ezért jött közénk Karácsonykor.


Kedves Lekiatya!
Azt szeretném megkérdezni,hogy van-e az interneten
olyan oldal,ami görög katolikus fiataloknak szól.
Köszönöm:Roberta

Kedves Roberta!
E honlapon keresztül el tudja érni az egyházunk facebook oldalát is (jobb oldali oszlop). Ott többnyire fiataloknak írunk, vagy ők írnak magukról egymásnak. Remélem, talál magának való dolgokat rajta. Jó böngészést!


Tisztelt lelkiatya!
Római katolikus vallású vagyok, és az egész családunk is ennek a vallásnak a tagja. Rendszeresen járok templomba, a gyermekeim is, kivéve a /volt/ férjemet. Ezt azért tettem zárójelbe, mert csak egy lakásban lakunk, de ő már hosszú évek óta egy más személlyel él együtt,un.házasságtörést követett el.(szentségi házasság lévén).
Semmi, és senki nem tud neki parancsolni, a lelkére hatni, legalább a gyermekei jövőjét nézte volna, de sajnos az a másik (aljas) személy (nő) a legfontosabb számára.Ez az állapot hosszu évek óta fennáll.
Kérdésem az lenne, hogy mit tudnánk tenni ebben a helyzetben? Az életünket szörnyen befolyásoló helyzetet, válással kellene talán rendezni?Mi az Ön véleménye ebben a helyzetben? Sokat imádkoztam, próbáltam változtatni, de semmi eredményt elérni nem tudtam.Köszönettel:
Emma

Jaj, kedves Emma, valóban nagyon nehéz helyzetben van. S én is, hogy mit is tanácsolhatnék.
Váláson ne is törje a fejét. Az nem hoz megoldást, csak újabb, sokkal súlyosabb bonyodalmakkal terhelné az életüket. Nem tudok mást tanácsolni, mint azt, hogy tartson ki. Bízzon abban, hogy bár most teljesen kilátástalan, de egyszer mégiscsak rájön a férje, hogy hol kaphat igazi szeretetet. Ha végképp lehetetlenné válik az együttélés, akkor meg kell próbálni külön költözni, de továbbra is hordozza szívében azt a reményt, hogy egyszer majd ki fog józanodni a férje, és újra egymásra találnak. Félő, hogy ez még újabb hosszú éveket jelenthet, de Ön szívében jól megélheti ezt az időszakot is. Imádkozzon minden nap a férjéért és mindazt a rosszat, amit tőle el kell viselnie, ajánlja fel őérte. Ezzel segítheti őt legjobban, s közben az Ön lelke is erősödik, egyre jobban igazodik az Isten akaratához.


Tisztelt Lelkiatya!
... Jézus azt mondja: Legyetek olyanok másokkal amilyennek szeretnétek, hogy veletek legyenek. Illetve szeresd felebarátodat mint önmagadat. ... Ezt, hogy kell érteni? Szószerint? Esetleg határt kell szabni? Nem tudom mikor csinálok jót és hol a határ ahol már magammal kell törődnöm. Isten előtt mi lenne kedves? Attól is félek, hogy visszaélnek a jó indulatommal. Igy van ez amikor pénzt kérnek kölcsön. Volt, hogy nem kaptam vissza. Amikor odajönnek kérni valamit, mindíg megesik rajtuk a szívem. Ez egészséges dolog lelki értelembe, vagy gyengeség?
Nagyon várom válaszát!
Tisztelettel és köszönettel,
Ricardo

Kedves Ricardo!
Mások szükségén megindulni nem gyengeség, hanem értékes emberi viselkedés. Segítsen is, ahol csak tud. Ugyanakkor mindig meg kell gondolnia, hogy az az igazi segítség-e, ha nyomban teljesíti, amit kérnek Öntől. Sajnos, vannak emberek, akik visszaélnek mások segítőkészségével. Az ilyen magatartásnak nem szabad táptalajt adni. Néha határozottnak is kell lenni, és tudni kell nemet mondani. Egyszerű alapképlet például, hogy ha valaki tartozik Önnek egy korábbi kölcsönből, akkor nem lehet adni neki újabb kölcsönt addig, amíg meg nem adja az előzőt. Ettől soha, semmilyen okból és semmilyen formában nem szabad eltérni! Kell segíteni másoknak mindig, minden helyzetben, de felelősen, átgondoltan. Ehhez kérjen bölcsességet az Istentől, és erőt ahhoz, hogy követni is tudja.


Kedves lelkiatya!
Egy hozzám közelálló személy nagyon megváltozott az utóbbi idöben.Nagyon elvan szállva önmagától.Ez a viselkedés forma nagyon sértö és bántó.Nem csak számomra,maások is tapasztalták ezt.És azon a véleményen van egy másik személy is,akivel ö a munkájából kifolyólag együttmüködik,hogy nagyon rossz érzés az amikor a másik önmagát tartja a legfontosabbnak,és nem figyel oda az ö érzéseire.A beszólásai,kiszólásai nem helyénvalóak.Nem tudom mi okozhatja nem volt ilyen,és ez a viselkedésforma nem áll jól neki,természetellenesen hat.Bár vannak ennek az embernek bizonytalanságai és a stressz is kihathat rá,talán okozhatja ez is.De ezzel a felfuvalkodott viselkedéssel,elfog távolitani magától másokat.Ön hogy látja ezt?Jogos-e figyelmeztetni és felhivni a figyelmét a viselkedésére?
Válaszát elöre is köszönöm!

Ha jó barátok (voltak), akkor igen. De nagyon jól válassza meg ennek a módját, idejét, még a helyét is. Van, amikor befogadó az ember, van, amikor nem. Félő, hogy ez az illető elvakulttá lett ebben az utóbbi időben, tehát nem biztos, hogy sikerül vele megláttatni, hogy hol a gond. De mégis próbálja meg, ne hagyja ebben a vakságban, mert valóban önmagának lesz ellensége ezzel a viselkedéssel - nem csak másoknak. Sokat imádkozzon előtte, hogy kapja meg a Szentlélek bölcsességét, hogy mit mondjon. Ha pedig beszélnek, legyen vele szemben nagyon határozott. Ne féljen, ez nem szeretetlenség. Amikor a szakadék szélén áll valaki, akkor rákiáltunk. Szinte ilyen helyzetben lehet ez az illető. Persze, hozzá kell tenni, az sem biztos, hogy most, egyetlen beszélgetésük eredményeképpen megváltozik. Lehet, hogy több ilyen hatásra, még egy kicsit több időre van szüksége, hogy ráébredjen, nem jó úton jár. Ezért kell a még több imádság.


Kedves lelkiatya!
Mit tanácsolna egy olyan munkahellyel kapcsolatban aminek tartósan az egészségre káros hatásai vannak?Nem is teljesen tisztán mennek a dolgok,hanem feketén.A pénzt azt megkapjuk idöben,de a szabadnapok kevesek,meg sehol sincs nyoma annak,hogy itt dolgozunk.Kérdés a gazda egyáltalűán fizet-e adót a hely után.Sokat gondolkodom,hogy mitévő legyek.Ez nem egy olyan munka amit éveken keresztül lehet végezni.Úgy érzem nem itt van a helyemKözel egy éve vagyok itt.Nem jók a körülmények sem a fizikai olykor a pszichikai egészségre sem.De a kereset viszont jól jön,mert nagyon nehéz munkát találni.
Válaszát elöre is köszönöm!
Léna

Kedves Léna!
Nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy meneküljön onnan, keressen más munkahelyet mielőbb. Érzi is, hogy nem ott van a helye, nem is egészséges körülmények között van, nincs is távlata ennek a helyzetnek, nem is törvényes. Akkor mi tartja ott? Nyilván az a kis pénz, amit kap érte. Állítom, nem ér meg annyit. Keressen valami mást, és lépjen minél hamarabb tovább. Sokat imádkozzon azért, hogy mutassa meg az Úr az Ön útját, merre menjen! Higgye el, meg fogja mutatni, csak bízzon Őbenne!


Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne,hogy keresztény fiataloknak mennyire helyes Discoba járni szórakozni?Mivel ez világi szórakozóhely,és a szórakozásnak nem épp minőséges formája.Érdekelne,hogy mi erről az egyház és a lelkiatya álláspontja?
Elöre is köszönöm!

Kétségtelen, hogy nem egy épületes dolog. A fiatalok szeretnek táncolni, együtt lenni, sokat beszélgetni. Ez természetes, Isten ilyennek alkotott meg bennünket. De mint ahogy minden tevékenységünket emberhez méltó módon és Isten dicsőségére kell végeznünk, ez a fiatalok szórakozására is érvényes. Zenét hallgatni, táncolni, beszélgetni lehet nagyon igényesen is, úgy, hogy attól az ember lelke is épül, gazdagodik. Én azt javaslom, hogy táncolni, szórakozni is csak olyan helyekre menjenek a fiatalok, ahol lelkileg is épülnek. A diszkóban nagyon sokszor nem csak az alkohol, hanem még a drogok is könnyen terítékre kerülnek. Már csak ez is leleplezi ezt a fajta szórakozást, hogy nem építő, hanem romboló.


Kedves Lelkiatya ! A karácsony előtti szentgyónás kapcsán merült fel bennem az a kérdés, hogy a hívek gyónnak, gyónunk, és a papok, püspökök is szoktak gyónni ? Ő rájuk is minden ugyanúgy vonatkozik, mint a többi emberre ?! Érdekelne a válasza ! Köszönettel.

Igen, természetesen. Hiszen ők is bűnös emberek, rászorulnak a bűnbánat szentségére. Sőt, a lelkivezetés számukra talán még fontosabb, hiszen állandó lelki készenlétben kell lenniük, és a lelkiélet fejlődésében is csak akkor tudnak segíteni, ha azt az utat maguk is járják. Nem beszélve arról, hogy éppen e lelki munka miatt ők még nagyobb kísértéseknek, az ellenségtől jövő támadásoknak vannak kitéve. Tehát, a papok is, püspökök is rendszeresen gyónnak.



Kedves lelkiatya!Zsuzsa néven írt levelemre válaszolt.A levelében azt írta Ön, hogy ettől a bűntől, csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Ez a személy erre nem mutat hajlandóságot, tehát nem akar megtérni.Az érte mondott sok imádságok, felajánlások eddig úgy érzem nem voltak hatásosak számára, hogy megváltozzon.Kérdezem az Atyát, hogy ezek után mit kellene tennem másképpen, hogy ha ő nem akar, akkor hogy oldódik meg ez a szörnyű helyzet.
Köszönettel:
Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!
Még a testileg beteg ember sem tud egyik pillanatról a másikra meggyógyulni. A betegség természetétől függően akár évekig is eltarthat egy-egy kúra, vagy gyógyulási folyamat. Így van ez a lelki betegségeknél is. Lehet, hogy hosszú ideig kell még kitartani a férjéért mondott imádságban és abban a hitben, hogy a Mindenható nem hagyja Önt védelem, megerősítés nélkül. Nyilvánvalóan nagyon súlyos a baj, de ne adja fel a reményt. Az így elviselt szenvedéseket is ajánlja fel a férjéért, és kérje azt az erőt, hogy mindennek ellenére tudja őt szeretni, ki tudjon tartani mellette, és ki tudja várni azt az időt, amikor önmagára ébred. Elhiszem, hogy nehéz, de meglátja, ha megőrzi ezt a jó szándékát, akkor meg fogja tapasztalni az Isten segítő szeretetét.


Kedves Lelkiatya! Én a házassági szerződéssel kapcsolatban tennék fel egy kérdést. Mi az Ön ill. az egyháza véleménye erről. Ha abból indulunk ki, hogy egy házasság "holtomig-holtodig" tart, akkor miért ragaszkodnak egyesek a házassági szerződéshez. Véleményem szerint ha ezt megkötik, akkor az már sejtet némi bizalmatlanságot, bizonytalanságot. De mi van abban az esetben, ha az egyik fél nagyon ragaszkodik hozzá, mert jóval nagyobb anyagi háttérrel rendelkezik, mint a másik fél, s félti a vagyonát vagy a szülői nyomás miatt ragaszkodik a házassági szerződéshez. Mi a helyes viselkedés ilyenkor? Válaszát köszönöm.Anita

Kedves Anita!
Bevallom, először nem is értettem a kérdését. Talán arra gondol, hogy az esküvő során egy külön szerződéses megállapodást kötnek a vagyoni helyzetükről? Erre semmi szükség nincs, ezt a polgári törvénykönyv pontosan szabályozza. Ha valamelyik fél vagy annak családtagjai ehhez ragaszkodnak, az valóban súlyos bizalmatlanság jele. De nem is csak utal. Magának a házasságkötésnek az érvényességét is megkérdőjelezheti. Hiszen mi másért készítenék el ezt a szerződést, mint azért, hogy az esetleges váláskor majd ennek alapján rendezzék az anyagi kérdéseket? Lehet, hogy rosszul gondolom, de én másra nem tudok következtetni. Ez viszont azt is jelenti, hogy az a fél szinte előre beépíti a válás lehetőségét, és nem véglegesnek tekinti a házasságot.
Nem javaslom, hogy olyan emberrel kösse össze az életét, aki eleve ezzel a bizalmatlansággal indítja az életét. Még ha nem is válnának el, akkor is nagy az esélye, hogy állandó veszekedés forrása lesz az anyagiak kérdése.


Kedves lelkiatya!
Nagyon zavaró számomra otthon,hogy a szüleim kopogás nélkül jönnek be szobámba.Már szóvá is tettem néhányszor,hogy kopogjanak,mert engem ez zavar.Erre felindulva olyan választ kaptam több izben is,hogy a saját házukban nehogy még kopogni kelljen nekik,amikor bejönnek a szobámba.Ez több okból is kellemtelen:lehet,hogy épp öltözködöm amikor bejönnek,naplót is irhatok,személyes jegyzeteimet,dolgaimat rendezem,arról nem is beszélve,hogy van egy szekrény az ajtóhoz közel és amikor ott pakolok,vagy kinyitom és valaki benyit a szobámba,akkor annak neki csapódik az ajtó és valaki könnyen megsérülhet,ilyenkor nagyon kitudok akadni.Amikor egy szerzetesnöi közösségben voltam lelkigyakorlaton,és közös szobában voltunk néhány lánnyal az egyik szerzetesnövér,aki rendszeresen meglátogatott bennünket,mindig bekopogott és megvárta,hogy válaszoljunk mielött belépett volna.Mi a lányokkal egymás közt ezt nem praktizáltuk, mivel többen voltunk egy szobában,de a növérek kivétel nélkül mind igy tettek.A szüleim viselkedését sértönek érzem ilyen téren.Meg nincs is köztünk olyan bizalmi kapcsolat.A nagymaám is szóvá tette,hogy a testvérem se szerette,ha kopogás nélkül mennek be hozzá,ő is azzal érvelt,hogy az a saját háza.Kinek van ilyenkor igaza?Hogy lehetne az ilyen helyetet megoldani?
Válaszát elöre is köszönöm!

Amit szeretne, jogos igény, hogy bárki belép az ajtaján, előtte kopogjon, még akár a saját szülei is. Gondoljon azonban arra, hogy az Ön szüleinek annak idején volt-e saját szobája. Mert ha nem, akkor ne csodálkozzon azon, hogy ők erről másként gondolkodnak. Ők talán nem ebben éltek, nem ebben nőttek föl. Ha tanácsot adhatnék a szüleinek, én is azt mondanám, hogy kopogjanak. Ez a szeretet és figyelmesség jele is. Ha szeretik Önt, akkor figyelembe veszik ezt a kívánságát. Ugyanakkor ezt nem követelheti meg tőlük. Főként, ha veszekedés kerekedik belőle. Akkor inkább jobb, ha elfogadja a kopogás nélküli benyitást.
Azt javaslom, hogy beszéljen erről a szüleivel nagyon higgadtan. Nem az Ön szobájában, vagy legalábbis nem akkor, amikor éppen benyitottak, s ilyenkor úgyis paprikás a helyzet. Várja ki az alkalmas helyzetet, jól imádkozza meg előtte, s egyszer ültesse le őket, és mondja el a kérését és az érveit. Így van esélye, hogy valóban be is tudják azokat fogadni, és megértik Önt.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat