KÉRDÉS

Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 23.22.252.150)

VÁLASZOK

Tisztelt Heltai Bálint Úr!
Ha rákattint a http://www.mariapocskegyhely.hu/ oldalra, akkor szépen lassan körbejárhatja a pócsi templomunkat, abban körülnézhet. Föl kell készítenem azonban, hogy Illés-oltárt ott nem fog találni. Sajnos még Illés ikonunk sincsen ebben a templomunkban. Nem tudom mire vélni Bálint Sándor hivatkozását. Lehetséges, hogy régen mégis volt? A művészettörténészek nem tudnak róla.
Ady Endre nyilván ismerhette Máriapócsot, hiszen valóban gyönyörű verset írt róla. Vannak irodalomkutatók, akik szerint viszont ő maga nem járt Pócson, csak a zarándokok ihlették erre az ismert versére.
Ennél többet nem tudok mondani az érintett kérdésekre. A kérését azonban mindenképp teljesítem, s nem feledkezem meg Önről imáimban.

Kedves Nagymackó!
Soraiból arra következtetek, hogy igen helyes hitérzékkel rendelkezik. Bár megtépázta az élet, volt sok csalódása is katolikus (köztük görögkatolikus) papokban, mégis valami belső iránytűt követve helyesen érzi az irányt. Ne térjen el tőle! Az ortodox egyházat nem is lehet egy (hon)lapon említeni a szektákkal. Ez utóbbiak kérészéletűek, a minap tűntek fel, máris elhervadnak, az ortodoxia viszont kereken egyidős a Katolikus Egyházzal. Nem látok rosszat abban, ha oda is eljár hittanra, néha szertartásokra, csak közben ezt a helyes hitérzéket tartva éppen úgy erősítse hitét a katolikus egyházon belül is. Jól látja, hogy nincsen igazán nagy eltérés a két egyházfél teológiája között. Sokkal inkább hangsúlyeltolódások vannak, nem lényegi különbségek.
Ne hagyja magát becsapni egy-két kedves élmény által. Hiszen ilyet könnyű produkálni, s ne feledje, korábban hasonlót élt át a görkat. közösségen belül is. Nyilván később ezekben is csalódna, ha mélyebben megismerné őket. Igen, ez a mi fájdalmunk, hogy az Egyház bár az Isten Országának földi mása, mégis bűnös emberekből áll, s igen nagy hit kell ahhoz, hogy földi szolgáin, vagy azok ellenére is fölismerhessük, amit Krisztus mondott: "Az Isten Országa köztetek van" (Lk 17,21). Erősítse ezt a hitét, és megtermi majd lelki békéjét is.

Kedves Nagymackó!
Soraiból arra következtetek, hogy igen helyes hitérzékkel rendelkezik. Bár megtépázta az élet, volt sok csalódása is katolikus (köztük görögkatolikus) papokban, mégis valami belső iránytűt követve helyesen érzi az irányt. Ne térjen el tőle! Az ortodox egyházat nem is lehet egy (hon)lapon említeni a szektákkal. Ez utóbbiak kérészéletűek, a minap tűntek fel, máris elhervadnak, az ortodoxia viszont kereken egyidős a Katolikus Egyházzal. Nem látok rosszat abban, ha oda is eljár hittanra, néha szertartásokra, csak közben ezt a helyes hitérzéket tartva éppen úgy erősítse hitét a katolikus egyházon belül is. Jól látja, hogy nincsen igazán nagy eltérés a két egyházfél teológiája között. Sokkal inkább hangsúlyeltolódások vannak, nem lényegi különbségek.
Ne hagyja magát becsapni egy-két kedves élmény által. Hiszen ilyet könnyű produkálni, s ne feledje, korábban hasonlót élt át a görkat. közösségen belül is. Nyilván később ezekben is csalódna, ha mélyebben megismerné őket. Igen, ez a mi fájdalmunk, hogy az Egyház bár az Isten Országának földi mása, mégis bűnös emberekből áll, s igen nagy hit kell ahhoz, hogy földi szolgáin, vagy azok ellenére is fölismerhessük, amit Krisztus mondott: "Az Isten Országa köztetek van" (Lk 17,21). Erősítse ezt a hitét, és megtermi majd lelki békéjét is.

Jól érzik: egészen biztosan mellettük áll a Jó Isten. Ám arról is meg lehetnek győződve, hogy éppen úgy ama család mellett is ott áll, akiknek a templombajárását egyelőre rossz szemmel nézik. (A Jóisten képes arra, hogy a focimeccs mindkét Hozzá fohászkodó táborát meghallgatja.) Nem szabad, nem érdemes a másikat "ellenfélnek" tekinteni. Ha netán ő úgy viselkedne, akkor nekünk Szent Pált kell követnünk: Ne győzzön rajtad a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval (Róm 12,21). A Tisztelendő úr bizonyára ennek bölcsességével kezeli a dolgot, s ezért érzik, hogy hagyja a fejére nőni őket. Hála Istennek, ő krisztusi bölcsességgel tudja kezelni ezt az egyébként valóban áldatlan állapotot.
Javaslom, hogy ne is akarjanak "ellenük tenni" semmit. Kövessék a Tisztelendő úr békés álláspontját. Örüljenek annak, hogy ez a család is elmegy templomba, részesül a szentségekben - vélem, hogy a szentgyónás szentségében is, tehát él bennünk a bűnbánat - a Mindenható pedig idővel szépen el fog rendezni mindent. Most egyelőre többet imádkozzanak ezért a családért, mint a sajátjukért. Csodálatos békével fogja jutalmazni Önöket a Jóisten ezért az áldozatos nagylelkűségért.

Fülöp püspök atya szentelése a honlapunk indulása előtt történt, ezért erről az eseményről nincsen kép a képtárunkban. Igyekszünk ezt a hiányosságot utólag pótolni.

Amikor virrasztás szertartását végezzük, akkor a litiás vecsernye ezzel a zsoltárral, illetve ennek első felével zárul. Utána folytatódik az utrenye, és régi szokás szerint ezen a ponton, a szertartás további részéhez is erőt nyerve, lehetőség volt elfogyasztani a megáldott kenyeret, esetleg egyéb odahozott eledeleket. A 33. zsoltár több ide vonatkozó verse miatt étkezés előtt használható imádság. Ugyanezen okok miatt alkalmazzuk ezt a zsoltárt az Előszenteltek Liturgiájának végén is.
A "Boldog ember..." kezdetű ének valójában az első kathizma kezdő sora. A kathizma egy adott zsoltárcsoportot jelent. A 150 zsoltár föl van osztva 20 kathizmára. Ennek megfelelően egy kathizmába átlag mintegy 7-8 zsoltár tartozik. Kathizmákat, tehát csoportokba szedett zsoltárokat általában a vecsernyében és az utrenyében imádkozunk megadott rend szerint. Ez a rend mindig szombat este kezdődik és a következő hét szombat reggeli utrenyén fejeződik be. Értelemszerűen szombaton a vecsernyében az 1. kathizmát vesszük, ez az első 8 zsoltárt foglalja magába. Azért jelöljük úgy, hogy "Boldog ember...", mert az első zsoltár ezekkel a szavakkal kezdődik. Nem mondjuk végig mind a 8 zsoltárt, csupán néhány verset kiemelve énekelünk belőle. Az elterjedt gyakorlat szerint az ünnepélyesen végzett szombat esti vecsernyében mi is csak az első három zsoltárból választott verseket énekeljük. Mivel korábban ez nem volt nálunk gyakorlatban, ezért sajnos nem található meg az Énekeskönyvünkben. Reméljük, ha lesz új kiadás, akkor abban már benne lesz.

Kedves Gábor!
Mindkét ünnepi köszöntés a liturgikus szövegnek hétköznapi gyakorlatba ültetéséből származik.
Nazianzi Szent Gergely karácsonyi beszéde kezdődik így: "Krisztus születik, dicsőítsétek! Krisztus a mennyből jó, ünnepeljétek!..." Ez a költői szépségű homilia igen hamar liturgikus himnusszá lett, melyet azóta is énekelünk. Karácsonyi katavásziaként ismert, s ma már a legtöbb templomba járó görögkatolikus ember fejből énekli. Ennek kezdő szófordulata lett az ünnepi köszöntés: Krisztus születik! - rá a válasz: Dicsőítsétek!
A húsvéti köszöntés kialakulása hasonló módon vezethető le. Számtalan húsvéti beszéd kezdődik ezzel a fölkiáltással. Ennek az eredete pedig a Szentírásból és az ősegyház élő tapasztalatából származik, amikor egymásnak hírül adták a tényt, hogy Föltámadt! Amelyre a hit felelete volt a megerősítés: Valóban! Az ünnepi szertartásban aztán számtalanszor ismételgetjük: Föltámadt Krisztus! Így vált egy "egyszerű" híradás költői formává, majd hétköznapi gyakorlatban használt szófordulattá.
A jelen és a múlt idő különbségének ezekben a helyzetekben nincs igazán jelentősége. Mindkettő egyként érvényes. Nyilván Nazianzi Szent Gergely a tanításában fontosnak tartotta a jelen időt is hangsúlyozni: Krisztus értünk vállalt tette nem pusztán múltbéli esemény, hanem bár történelmi is, mégis történelem fölötti, bár egyszer megtörtént, mégis folyamatosan történik velünk. Ám ugyanez éppenúgy érvényes Krisztus Urunk feltámadására is. Mivel azonban itt az asszonyok hírül adó mondata terjedt el az említett csatornákon keresztül köszöntésként, ezért maradt meg a múlt idejű forma.

Úgy tudom, az orosz ortodoxoknál szokásos sajátosság, hogy a jobb váll érintése után nem a bal vállukat érintik, hanem a szívüket. Az a magyarázat társul hozzá, hogy a szívben fejeződik be az Isten megvallása, hogy Krisztus keresztje, amelyet magunkra öltünk, egészen a szívünkig hatol.
Az oroszoknál látható még, hogy előbb vetnek keresztet, utána hajolnak meg. A görögök ellenben előbb meghajolnak, s utána vetik a keresztet.

Írjon bátran a puspok@gorogkaolikus.hu címre. Az oda érkező leveleket egyedül ő olvassa. Javaslom,hogy bátra írja is alá, ne kitalált nevet használjon. A névtelen levelekkel nem szokták komolyan venni.

Kedves Zoli!
Kétségtelen, hibát követett el, amikor meggondolatlanul ígéreteket tett, kicsit vagy nagyot. A lelkiismeretét megnyugtathatom, hogy ezek ma már nem kötelezik Önt. Akkor sem gondolta komolyan, most sem része az életének ezek teljesítése. Nem azzal tesz eleget Isten végtelen szeretetének, ha ezeket igyekszik aprólékosan felidézni, és amit lehet, utólag teljesíteni. A fő tanulság az, hogy nem szabad könnyelműen szavakat kimondanunk. Ha eddig nem tette volna meg, egy füst alatt gyónja meg minden eddig könnyelműen tett ígéretét. Azt is, hogy tette, azt is, hogy nem tartotta meg. Mostantól pedig kerülje az ilyet. Adjon hálát azért, hogy mindezt felismerte. Már ez is a kegyelmi fejlődésének a jele - hiszen korábban ezt észre sem vette. Istenben bízva további szép lelki fejlődés vár Önre.

Kedves Hölgyem!
Be kell látnunk, és el kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. Vélhetően az Ön odaadó precizitásával szemben a plébános atyának erős gyengéje a rendetlenség. Attól még lehet jó és tisztességes ember, de ebben nem jeleskedik.
Minthogy ő a vezető, alapvető magatartás, hogy el kell fogadni az ő vezetését. Szabad és kell is segíteni neki, de a hibáival együtt kell őt elfogadni. Első lépésben tehát Önnek lelkében föl kell dolgozni, hogy ez a szépnek ígérkező egyházi szolgálat sok nehézséggel jár, amelyre nem is számított. Ám ezek a nehézségek nem biztos, hogy a kárára vannak. Önnek jó lehetőséget ad a türelem és az alázat gyakorlására. Tudom, hogy ez nem könnyű, de Krisztus Urunk maga is a szenvedésből tanult engedelmességet (Zsid 5,8). Ha Ön kitartó lelki küzdelemmel el tudta fogadni ezt az atyát a hibáival együtt, akkor sokat tud segíteni a közösség békéjének megtartásában azzal, hogy másokat meghallgat, és szintén segíti őket az atya - hibáival együtt való - elfogadásában.
Nehéz lelki munka ez, de higgye el, legalább annyira gyümölcsöző és mindenki számára építő, mint pl. a templom rendben tartása. Adjon sok erőt ehhez az Úr!

Ennek az éneknek az eredeti sorai Izaiás könyvében találhatók (Iz 7-8-9. fejezetek). A Nagy esti zsolozsma állandó része, tehát nem csupán karácsonyi ének. Ünnepélyesen Karácsony és Vízkereszt előünnepén énekeljük, de minden nagyböjti hétköznapon is imádkozzuk, csak akkor nem ezen a szép dallamon énekelve.

A szentgyónás menetét a római katolikus szertartás szerint ideírom:
Belépünk a gyóntatószékbe: Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Letérdelünk, vagy leülünk.
Keresztvetés: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Gyónom a mindenható Istennek és neked lelki atyám, hogy utolsó gyónásom óta ezeket a bűnöket követtem el. Utoljára gyóntam... (1 hónapja, 1 éve, 10 éve, hamvazószerdára... stb.)
Bűnök felsorolása. (Lásd a lelki tükröt.) Végén: Több bűnömre nem emlékszem. (Itt lehet kérdezni is a gyóntatótól.)
Gyóntató tanácsai.
Bánatima elimádkozása: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal az én jó Istenemet megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnöket kerülöm. Ámen. (Történhet más szavakkal is, de a bánat, és a javulás szándéka benne kell hogy legyen!)
Gyóntató kiszabja a penitenciát (elégtételt) és elmondja a feloldozás imáját. Amikor ezeket mondja ... FELOLDOZLAK TÉGED AZ ATYA, A FIÚ ÉS A SZENTLÉLEK NEVÉBEN - akkor keresztet vetünk.
Gyóntató: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk.
Gyónó: Mert örökké szeret minket.
Gyóntató: Isten megbocsátotta bűneidet menj békével.
Gyónó: Istennek legyen hála.
(Ez a párbeszéd elmaradhat.)
Elköszönés: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A görögkatolikus szertartása is hasonló. Annak leírását a szertartásaink között találhatja meg.
Minthogy a katolikus egyházon belül más rítusban is föl lehet venni érvényesen a szentségeket, ezért lehet gyónni is más rítusú papnál. Felnőttek esetében azonban jobb, törekedni kell rá, ha az első gyónást megelőzi a bérmálkozás. Ez, természetesen, hosszabb előkészületet is jelent, de az első gyónás ugyanúgy. Sokkal többet jelent, ha időt, áldozatot nem kímélve készül az első szentgyónására.

Dear Mgr. Miloš Szabo,
We ask you to send Your e-mail adress and we try to help You!

Kedves Ari!
Köszönjük.

Az egyházközségben szolgálatukat teljesítő papok attól az egyházközségtől kapnak fizetést, amelyiket szolgálják. Azon egyházközségek, amelyek erre nem képesek, központi támogatást kapnak, hogy életképesek maradjanak, és a papjuk is fel tudja venni a fizetést.
Hogy az említett atyának honnan van anyagi forrása 4 év után új autóra, azt nem tudhatom. Talán a családja segítette, s talán a saját családjának a gyarapodása késztette arra, hogy nagyobb autót vásároljon.
Mindenesetre én sem tartom helyesnek, ha a pap anyagilag jobb körülmények között van, mint azok az emberek, akik között él, akiket szolgál. Az Egyházi Törvény ezt írja elő:
"A klerikusok Krisztus szegénységének lelkületével eltelve törekedjenek arra, hogy életük egyszerűségével a lelki javak tanúi legyenek a világ előtt, és a földi javakat lelki ítélőképességük révén szánják helyes használatra. Azon javakat pedig, melyeket egyházi hivataluk, szolgálatuk vagy feladatuk gyakorlása alkalmából szereznek, miután fedezték belőlük tisztes megélhetésüket és állapotbeli kötelezettségeik teljesítését, osszák meg és fordítsák az apostolkodás és a jótékonyság cselekedeteire." (385. kánon 1.§.)

Igaz, hogy nálunk meglehetősen szoros szabályok vannak, ugyanakkor jellemző ránk a sokszínűség is. Mindkettőnek van jó és rossz oldala egyaránt.
A perselyezés gyakorlatában mindez jól megfigyelhető. E téren különösen is sokféle szokás él az egyházunkban. Nem tudok arról, hogy rendelkezés szabályozta volna. De ha változtatni akarnánk, lehet, sokfelé ellenkezést váltana ki.
Véleményem szerint legjobb helye a prédikáció után van. No, nem azért, mert ez jó fokmérője lehet az elhangzott beszédnek, hanem, mert az ezt követő ekténiák után hamarosan kezdődik a felajánló körmenet, a nagybemenet. Igaz, hogy a Kerubénekben azt énekeljük, hogy „tegyünk félre mostan minden földi gondot”, és az akadékoskodóknak visszásnak tűnhet, hogy éppen ilyenkor perselyezünk, de ezt is lehet jól érteni. A perselyezés célja elsősorban nem az egyházfenntartás, hanem az önkéntes adományok felajánlása. E felajánlással mi is bekapcsolódhatunk Krisztus önfelajánásába, az adományokon keresztül mi is önmagunkból adunk. Annál szégyenletesebb, ha csupán jelképesen néhány fillért.
Legjobb, ha a nagybemenetre be is fejeződik. Ebbe nyugodtan bele lehet vonni a ministránsokat, hogy mihamarabb lebonyolódjék, s hogy mire a pap az adományokat fölviszi az oltárra, addigra a mi adományaink is ott legyenek a szentélyben.

Nem találjuk ennek az éneknek a felvételét. Sajnos nem tudjuk teljesíteni a kérést.

Teljesen jól. Se szeri, se száma az efféle magánkinyilatkoztatásoknak. Nem hitetlenségre, sokkal inkább helyes hitérzékre vall, ha valaki ezeket tartózkodással fogadja. Jézus Krisztusban lezárult a Kinyilatkoztatás. Ahogyan Barsi Balázs atya mondja, az Atya már „nem tud többet mondani”, hiszen Krisztusban teljesen kimondta Önmagát.
A Nagyfaluban történt eseményekről csak Öntől hallottam. Nem ez fogja erősíteni a hitünket. Annál nagyobb figyelmeztetést pedig senki sem tud mondani, mint amit már Krisztus elmondott és a Szentírásban illetve az Egyház tanítása által eljutott hozzánk: Térjetek meg és tartsatok bűnbánatot, mert közel van az Isten Országa.

Igen. Senki sincsen kizárva az üdvösség lehetőségéből. Azok, akik saját hibájukon kívül nem jutottak el Krisztus és az Ő tanításának megismeréséig, de tiszta lélekkel törekszenek a helyes életre, azok a szívükbe írt törvényt követve az üdvözülés útján járnak. A tanítás, hogy "az Egyházon kívül nincs üdvösség" arra vonatkozik, hogy Krisztus nélkül nem lehet üdvözülni. Az Egyház pedig nem más, mint Krisztus Titokzatos Teste. Ebbe azok tartoznak bele, akik megkeresztelkedtek. De akik nem jutottak el a keresztségre, valamilyen módon - egyedül Isten tudja hogyan egyedül - szintén részesülhetnek annak kegyelmeiből.

Bár nem lelki kérdésről van szó, de sokunkat érinti ezért rákérdeztem.
Jozsó atya könyve, sajnos, nyomdai okok miatt nem készült el Karácsonyra. De reméljük, hogy mihamarabb a könyvesboltokba kerül.

Kedves Péter!
Fölfedezése a Lélektől származik. Bizony vannak olyan zenék, amelyek eltávolítanak Istentől. Vannak, amelyeknek kifejezetten ez a céljuk! Sajnos nem tudok felsorolást adni ezekről, mert egyáltalán nem vagyok járatos ezen a területen (sem). De azt hiszem, nem is szükséges, mert ami Önt ennek a kérdésnek a megfogalmazására késztette, az éppen ennek belső megérzése, megértése, hogy melyek ezek. Döbbenetes, szinte érthetetlen, hogy miért készülnek ilyen zenék, de ennél még félelmetesebb titok, hogy szörnyűségük ellenére miért tudnak mégis hódítani, hogy lehet, hogy sok fiatal vonzónak, tetszetősnek találja őket. Kifejezetten javaslom, hogy szabaduljon meg azoktól a lemezektől, felvételektől, amelyek nem a békét, a megnyugvást keltik. Talán ez lehet egyik ismertető jellemzője, amelyeknek nincsen helyük az életünkben. Természetesen ne adja oda másnak sem, ne terjesszük azt, ami káros.

Nem. Az a Miskolci Apostoli Exarchátus címere.

Azok a szertartások, melyeket Püspök atya vezet, a psüpök naptárban megtalálhatók. A teljes szertartásrend pedig a nyiregyhaza.emecclesia.hu oldalon.

Kedves László!
A bizánci egyház minden ünnepen gyönyörű szertartásokkal segíti az imádkozó embert, hogy megértse, fölfogja annak titkát, átélhesse Istennek azon az ünnepen művelt nagy csodáját. Így van ez Karácsonykor is. Különösen nagy ünnep lévén pedig ilyenkor a szertartások is különösen gazdagok. Hiszen már délelőtt királyi imaórákat végzünk, délután vecsernyét Szent Bazil liturgiájával (mivel idén szombatra esik, ezért un. csonka vecsernyét végzünk Liturgia nélkül) éjszakai virrasztásban a nagy esti zsolozsma, lítia, utrenye, majd másnap az ünnepi Szent Liturgia. Ebbe bizony igen erőltetett még egy Szent Liturgiát beiktatni. Vagy valamit hagyjunk ki miatta? Melyiket és miért, milyen megfontolásból? Kinek a fölhatalmazásából, ha az Egyház ezt írja elő? Ezért nincsen helye az "éjféli misének" a bizánci karácsonyi ünneplésben. Hogy ezt az éjszaka végzett Szent Liturgiát ráadásul karácsonyi énekekkel vegyesen végeznénk - ezt jelenti a "pásztor mise" -, az olyan lenne, mintha egy Leonardo képre még ráfestenénk piros meg kék színeket, mert az nekünk jobban tetszik, ha egy Bach oratóriumba beiktatnánk táncdalokat, mert azt többen ismerik. Hasonlóan értéktelen egyveleg keletkezne abból, ha a Krisztus-misztériumot megjelenítő évezredes liturgiát tetszetős karácsonyi énekekkel tarkítanánk. Természetesen van helye a karácsonyi énekeknek a templomban. Ezt nevezzük kántálásnak. A szertartások előtt, után, más alkalmakkal énekeljünk sokat ezekből a kedves és sokszor értékes énekekből, hiszen segíti a karácsony hangulatát! De az ünnep tartalmát nem ezek az énekek adják meg, hanem a Születés, amelynek titkát akkor tudjuk fölfogni, megélni, ha igazodunk Krisztus Egyházának gyönyörű és gazdag tanításához.

Amikor "tele a hócipő", az még nem tekinthető családon belüli erőszaknak. Bár ennek ellenére sajnos van példa rá - ha például alkoholista az anya - hogy a nőtől is rettegnek a gyermekek, adott esetben netán a férj is. Bár a média valóban szereti kiszínezni az efféle súlyos eseteket, mégis inkább azt kell látnunk, hogy sokan nem tudnak erről a jelenségről. Akik benne vannak, azok igen, de sokszor félelmükben vagy más ok miatt hallgatnak róla. Szörnyűséges dolgok történnek egy-egy megromlott család életében, amelyet józan életűek még csak elgondolni sem tudnak. Egyházunk több ilyen családod karol fel, és végtelenül fájdalmas ez a felismerés.
Vannak ennél kisebb viszályok is családok életében, melyek fájdalmát nem enyhíti az a tudat, hogy vannak súlyosabb esetek is. Mit lehet tenni? Első és legfontosabb itt is az imádság. Nyilvánvaló, hogy az ilyen viszály honnan származik! A sátán kihasználja bűneinket, emberi gyöngeségeinket, és ezeken keresztül viszályt szít. Vele szemben leginkább az imádság és a böjt segít. Azért is, mert imádság és böjt közben az ember egyre alázatosabbá válik, ugyanakkor a látása is tisztul, hogy mit kell tenni.
Ha nehéz a házastárssal a kapcsolat, keresni kell az alkalmat, amikor megnyílhat, amikor higgadtan lehet vele beszélgetni a helyzetről. Adódhat ilyen egy családi ünnepen, kirándulás során, vagy máskor, amikor ki tudnak mozdulni a hétköznapi hajszából. Ha előtte imádkoznak, van esély a beszélgetésre. Sok család azért megy tönkre, mert a házaspárok nem beszélgetnek, nem hagynak, nem szánnak erre időt. Ha már nincs remény az ilyen beszélgetésekre, akkor javaslom harmadik személy, egy szakértő - természetesen hívő - családsegítő bekapcsolását. Például nagyon szép családsegítő, családerősítő lehetőség adódik Bodrogolasziban. Az ottani görkat. atyán keresztül el lehet őket érni.

Kedves István!
Atanáz atya püspökszentelésén a Keleti Kongregáció titkára, Cyril Vasil érsek volt a főcelebráns. A Liturgia kezdetén ugyanazt az imádságot énekelte, amelyet a püspöki liturgián mi is megszoktunk, csak ószláv nyelven. Magyarul így hangzik:
"Uram, Uram, tekints és nézz le a mennyekből, és látogasd meg a te szőlőskertedet, melyet a te kezed ültetett, és erősítsd meg azt. Legyenek kezeid mindenkor az emberek fiain, kiket megerősítettél.
Cyril érsek az ószláv imát a nyugati kiejtés szerint énekelte, ahogy általában a ruszinok, de a szlovákok és ukránok is. Íme, a szöveg az ő kiejtése szerinti átiratban:
Hoszpodi, Hoszpodi, prizri na nebeszje, i vizsgy, i poszetyi vinohrad szej i szoversi i, egozse naszagyi desznica tvoja, Hoszpodi; budi ruka tvoja na szina cselovjecseszka, egozse ukrepil jeszi szebje.

Sajnos, nem sikerült a végére járnom, hogy Atanáz atya pontosan miért nem készített címert. Tudva levő azonban, hogy Atanáz püspök atya is törekszik hűségesen igazodni a keleti hagyományokhoz, ezért nem kizárt, hogy ebben a kérdésben is azt követi.

Kedves Lina!
Amit az említett fiatalasszony elmondott abban a csoportban, nekem túlzásnak tűnik. Mindazonáltal ilyen jelenségek valóban vannak. Ugyanúgy Istentől származnak, mint bármely más adottság: zenei képesség, alkotó tehetség, vagy egyszerűen, ha valaki jól tud fütyülni. Hogy megérezzük a hozzánk érzelmileg közel álló ember helyzetét, az majdnem természetes. Ha ennél többről van szó, az sem természetellenes, csak a tudomány ma még nem tudja megmagyarázni.
Önmagában se nem jó, se nem rossz egy ilyen képesség. Lehet jóra használni, és sajnos, lehet nagyon rosszra is. Éppen ezért némileg óvatos vele a Katolikus Egyházunk. Nem kell különösebb gondot fordítania rá. Az az Úr Istennek valóban valami egyedi terve van ezzel kapcsolatban, akkor az idejében jelezni is fogja. Törekedjék arra, hogy mindig mindenben szolgálatára legyen embertársainak!

Máté a zsidó szokásoknak megfelelően József családfáját adja meg. Női családfákat nem volt szokás rögzíteni. A családfa így is tanúsítja, hogy Krisztus Dávid fia, mert Mária is szükségszerűen Dávid leszármazottja volt, ha eljegyezhették Józseffel. Máriának is el kell mennie Betlehembe, hogy ott iratkozzék fel a népszámláláson.

Elnézést kérek, kicsit megkésve válaszolok. Lehet, hogy azóta a vallás óra már meg is volt. Mindenesetre az itt címmel jelzett két könyvben nagyon sok értékes tanítást talál a reményről.

XVI. Benedek pápa Spe Salvi enciklikája a reményről: www.vatican.va/holy_father/benedict_xvi/encyclicals/documents/hf_ben-xvi_enc_20071130_spe-salvi_hu.html

Barsi Balázs ferences atya: Krisztus, a mi reménységünk www.ppek.hu/k374.htm

Ha esetleg már valóban megvolt a vallásóra, akkor is javaslom ezeket elolvasni.

1. A házasságot kötöttek család és keresztneve, vallása és származási helye.
2. A keresztszülők családneve és keresztneve.
3. A tanuk családneve és keresztneve ahonnan az engedélyt kapták.
4. A kihirdetés évének, hónapjának és napjának megjelölése, a diszpenzáció napja és hónapja.
5. A diszpenzációs kánoni vagy politikai akadályának éve hónapja és napja.
6. Az esketők
7. Az esküvő éve hónapja és napja
8. A vőlegény állapota
9. A menyasszony állapota
10.A házasulandók állapota,hajadonok vagy özvegyek, mindkettő vagy csak egyik és melyik!

Ez egy nagyon archaikus régi román szöveg melyet ma már csak a Moldáv Köztársaság területén beszélnek.

A kérdés színvallásra bír. Nemigen vagyok kibékülve a papi civillel. Maga a szó is fura egy összetétel, árulkodó: pap vagy civil ember viselete ez? Olyan papi viselet, amely jobban hasonlít a civilhez? De miért kell hasonlítania? Ha civil, akkor legyen az: pulóver, ing, zakó, póló. A pap, amikor civil, akkor ugyanolyan ember, mint a többi. Ilyenkor miért ne hordhatna ő is ugyanolyan ruhát? Ha viszont éppen papi feladata van, akkor vegyen fel papi ruhát: reverendát. A hívek szeretik látni a papot reverendában. Ránéznek és Isten jut az eszükbe. Úgy látom, hogy a görög kispapoknál ez ugyanúgy működik, mint a rómaiaknál. Attól kezdve, hogy reverendát kap, hordhatja a papi civilt. Van köztük, aki ezt, van, aki azt szereti jobban viselni.

Kedves Testvérem!
Aligha tud tenni valamit ennek a barátságnak a fölmelegítéséért.
Azt javaslom, ne is erre törekedjék. Inkább készítse a szívét a továbblépésre - még ha nehéznek tűnik is. Bizonyosan mindketten változnak, Ön is és a régi barátja is. Eközben az érzelmek is változnak, s persze, az a nehéz, amikor nem egy ütemben. Ez pedig gyakran előfordul. Ám ne legyen emiatt elkeseredve. Higgye el, javára fog válni, lelke, személyisége erősödésére, érlelődésére fog szolgálni az, amit történt, vagy történik most. Köszönje meg a Jó Istennek, hogy voltak nagyon szép napjaik, időszakaik. Ha nem folytatódik, akkor készít az Úr újabb ajándékokat. Még azt sem mondom, hogy imádkozzék e régi barátjáért, hisz ezzel az emlékezéssel is csak nehezíti saját magának az eltávolodást. Bízza az Úrra ennek elrendezését! Őbenne még soha senki nem csalódott.

Ennek az az oka, hogy Atanáz atyának valóban nincsen címere. Legalábbis eddig nem láttuk sehol.

Kedves Testvérem! Tisztelt P.P!
Ne hagyjuk, hogy az ördög kijátsszon bennünket! Valóban, a Szent Liturgia leggyönyörűbb pillanata a szentáldozás. Ilyenkor senki és semmi más nem fontos, csak egyedül az Úristen, aki érkezik hozzánk, aki nekünk adja magát. Ha ekkor másra figyelek, főként ítélkező gondolattal, akkor észrevétlen átsuhan rajtam a pillanat. Nem mondom, hogy hatástalanul, de lélektanilag valóban elveszíthetem az Istennel találkozás misztikus állapotát. Ne hagyjuk!
Másokra tartozik, hogy ekkor ki mit csinál, hova megy, hova áll. Örvendezzem a fölbecsülhetetlen ajándéknak!
Én úgy látom, hogy a kispapokat az elöljárók nagy bizalommal nevelik. Nincsen csendőri felügyelet. Ez bizonyosan jót tesz nekik, és átérzik ők is annak felelősségét, hogy rajtuk múlik, jó pappá válnak-e.

Fontos meggondolni, hogy a házastársi kötelesség „ön-kötelesség”, azaz saját magunkat kötelezzük el. Ilyen értelemben a kötelesség nem kívülről ránk rótt idegen kötelesség, hanem önként vállalt életstílus. A házasság fő célja, hogy a másikat otthonhoz segítsük: a Mennyek Országában az Atya otthonába is, és e világon is. Azaz fő cél, hogy a másik üdvözüljön mellettem.
Ennek tartalmi részleteit nem írja elő az Egyház, felnőtt, érett híveire bízza, hiszen ez földrészenként, kultúránként változhat. Beletartozhat az otthon érzelmi melege, a közös beszélgetések, a közös háztartás, közös családi kassza, egymás ápolása, s természetesen a szexuális kapcsolat, a gyerekekről való közös gondoskodás is. Nem csak alkalmazkodásról, kiszolgálásról van szó, hanem a másikért való halálról és feltámadásról. Ehhez van szükségünk a házasságkötés szertartásának kegyelmére, a közösen vett szentségekre.
Az a házasság, ahol fél szavakból is megértjük egymást, mert ugyanolyan a hitünk – és más az olyan házasság, ahol állandóan küzdeni kell már a templomi esküvőért, a gyerekek megkereszteléséért, a keresztény erkölcsi normákért, a vallásos életvitelért.

Kedves Alexandra és Péter!
Én is nagyon megörültem ennek a cikknek. Amit azonban erről a Szemlében olvashatunk, az egyértelműen görögkatolikus egyházunkra vonatkozik. A bizánci egyház sajátossága, hogy szigorú szabályokkal, a hagyományok megőrzésével irányítja az alkotókat, hogyan kell képet, képállványt, templomot és egyéb művészeti alkotásokat létrehozni. Természetesen bárki festhet olyan képet, amelyen egymást átölelve láthatók a Szent Család tagjai. Ilyet használni, terjeszteni nem tilos. Csupán nem szabad ikonnak nevezni, mert nem felel meg az ikonok előírásainak. Görögkatolikus egyházunkban pedig azért nem ildomos használni, mert nálunk viszont az ikonok és az ikonikus ábrázolás az egyetlen megengedett és hitünket is tartalmazó és közvetítő forma.
Biztos vagyok abban, hogy Püspök atya is ugyanezzel a szándékkal írta meg ezt a tanítását.

Leírásából azt gyanítom, hogy a barátnője valóban lélektanilag zavart lehet. Semmiképp sem kell rossz indulatot feltételezni. Ha van benne manipuláló hajlam, ez is csak zavart lelkivilágának eredménye. Valószínű, nincs is sok barátnője magán kívül. Ezért számára Ön nagyon is fontos, mégis valamiképp érzékeltetni akarja, hogy ő nem kötődik. Ez egy kicsit önbecsapás, a valós helyzet álcázása. Ez magyarázhatja állhatatlan, szeszélyes viselkedését.
A tanácsom, hogy törekedjék vele mindig ugyanazzal a szeretettel viselkedni. Ezzel az állandósággal tudja némiképp ellensúlyozni az ő változékonyságát. Félő, hogy valóban nem tudja ezt vele megbeszélni, mert éppen a valóságtól menekül, azzal való szembesülést, szembesítést szinte támadásnak tartja. De ha Ön viselkedésében állandó szeretetet mutat felé, ez számára is gyógyító lehet. El kell érnie, hogy Ön sohase sértődjék meg, ne kelljen magyarázkodnia. Ehhez, persze, nagy lelkierő szükséges, de ha törekszik rá, nem csak a kapcsolatuk maradhat meg, de az Ön lelke is erősödik, fejlődik közben.
Arra azonban vigyáznia kell, hogy ne váljék kiszolgáltatottá, ne legyen szeszélyeinek áldozata. Ezért szükséges az Ön részéről az állandóság, és bizonyos távolságtartás. Legegyszerűbb az volna, ha megszakítaná vele a kapcsolatot, de ennek mindketten csak kárát látnák, hiszen ő magányossá válna, Ön pedig elmulasztana egy jó lehetőséget arra, hogy Krisztus szeretetében erősödjék.

Kedves Mariann!
Nincs olyan emberi nehézség, amit Isten meg ne tudna gyógyítani. Amikor távol érezzük Őt magunktól, akkor jutunk arra a gondolatra, hogy elhagyott, hogy Ő sem tud, vagy nem is akar segíteni. Ám ez badarság. Ő mindig, minden körülmények között lát bennünket, vigyáz ránk, akar és tud is segíteni.
Ha elhagyná az Egyházat, vajon mi volna jobb. Vajon nyerne-e békét ettől a lépéstől? Lehet, egyfajta bosszú elégtételérzése kerítené hatalmába, de attól semmi nem változna meg, semmilyen megoldást nem hozna. Megértem, hogy sérelmeket, sebeket kapott a paptól, de emiatt ne saját magát büntesse. Imádkozzék ezért az atyáért, és az Egyház többi bűnös tagjáért. Ha ezt teszi, ezzel sokkal többet tud gyógyítani a lelkén. Tanácsolhatom még azt, hogy próbáljon segíteni másokon. Most, Karácsony táján különösen is sok lehetőség kínálkozik rá. Terelje el a figyelmét a saját fájdalmairól, saját életéről. Aki elveszíti, megmenti azt…
Én is imádkozom azért, hogy békére találjon.