Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.82.121.218)


Mennyi nyolc meg nyolc? (számmal)


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Megvettem a Görögkatolikus Szemle 2014-es asztali naptárát. Ahogy lapozgatom, feltűnt, hogy a Nagyböjt hétköznapjain, az ünnepeket kivéve sehol sincs Evangélium, csak (több) ószövetségi olvasmány. A feleségem azt mondta, hogy biztos, azért, mert olyankor Előszentelt áldozatok liturgiája van, s abban nincs Evangélium. Igen ám, de tudomásom szerint csak szerdán és pénteken van Előszentelt áldozatok liturgiája (kivéve a Nagyhetet), a többi napon Szent Liturgia van. Ha valóban így van a keleti hagyomány szerint, akkor a többi napon (hétfő, kedd, csütörtök és szombat) milyen olvasmányrend szerint végeznek Szent Liturgiát? Hol végeznek Nagyböjtben minden hétköznap Előszentelt áldozatok liturgiáját? A szerzetesházakban?

Üdvözlettel László

A nagyböjt hétköznapjai úgynevezett aliturgikus napok. Ezt azt jelenti, hogy ezeken a napokon nem végzünk Isteni Szent Liturgiát. Sok más szertartás van helyette. Előszenteltek Liturgiája csak szerdán és pénteken van, még a szerzetesházakban is. Ugyanakkor van rá példa, hogy megfelelő okokból más napokon is végezzenek.
Ezért nincsen a Szertartási Utasításban jelölve újszövegségi szentírási szakasz a hétköznapokra.
Ahol valami oknál fogva mégis végeznek Szent Liturgiát, akkor a melkita rendet követik, de ezt nem közli a mi Utasításunk.


Tisztelt Lelkiatya!

Ön szerint rossz vagy elítélendő az, hogyha 1 héttel ezelőtt (11.09-én) elkövettem egy nagyon csúnya és súlyos bűnt, amellyel több embernek is csalódást és szomorúságot okoztam, de ennek ellenére teljes szívemből várom a karácsonyt és adventi időszak során is izgatottan készülök az ünnepre (adventi koszorúval és gyertyagyújtással, adventi naptárral, ajándékokkal)?
(Azért merült fel bennem e kérdés, mert kaptam már olyan "kritikát" is, hogy pont én vagyok ebben a meghitt készülődésbe aki ilyen nagy vétekbe esett.
Előre is köszönöm a válaszát!

A karácsonyi készülődésünk lényege a bűnbánat. Hiszen azért jön közénk Krisztus, hogy a bűneinktől megszabadítson. Azért várjuk annyira az ünnepet, hogy megélhessük az Istennek ezt a végtelen szeretetét, amellyel átölel minket. Ezzel a szeretetével vált meg bennünket. Nagyon helyes, ha izgatottan és örömmel készül az ünnepre. Ez az elkövetett dolog pedig késztesse Önt még mélyebb készületre. Ennek része a karácsonyi szentgyónás is.


Tisztelt Lelkiatya!
Tanácstalan vagyok. Ahol én dolgozom,megjelelent egy srác aki elég szegény és auto kell a munkájához amit tőlem akar elkérni egy hónapra.Nevét se tudom.Nagyon megsajnáltam,de attól félek hogy én is pórul járhatok mert nem kis felelősség.Én jót akarok tenni,de nem tudom mikor vagyok az.Úgy küldték hozzám hogy majd a Richard úgy is odaadja.
Szeretnék Isten előtt kedves lenni,de nem akarom azt se,hogy kihasználjanak vagy valami károm legyen.Mit tanácsol?
Köszönettel,
Richard

Kedves Richard!
Felelősen kell élnünk. Egy autó nem olyan érték, amelyet bárkinek odaadhatnánk. Még barátnak sem, akár egyetlen útra is. Erős bizalmi kapcsolat szükséges ahhoz, hogy az autót kölcsönadjuk másnak. Tehát semmiképp sem javaslom, hogy a munkatársának hosszabb időre odaadja. Valószínű Ön igen jó szándékú ember, sokat segít másoknak. Ez helyes, de figyelnie kell, hogy ne használják ki Önt. Nem csak az Ön érdekében, hanem azok védelmében is, akik ebbe a súlyos hibába beleeshetnének. Ezt jelenti a felelős élet.


Tisztelt lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy a házasság előtti tisztaság mit jelent pontosan?
A barátommal mindketten vallásos családban nevelkedtünk, gyakoroljuk is a hitünket, és komolyan vesszük az alapelveit.
A házasság előtti testi kapcsolat kérdésében azonban úgy érzem, ő sokkal megengedőbb lenne. Én nagyon fontosnak tartom, hogy megfelelő határokat húzzunk e téren, és úgy gondolom, tudom is kezelni ezt a kérdést. Ő azonban sokkal több mindent szeretne már a házasság előtt, én viszont azt gondolom, már maga a kísértés keresése, a próbálkozás is bűn.
A barátom szerint fontos lenne megismernünk egymás testét e téren egy kicsit, hogy a házasságkötés után már ne legyen gond, ne akkor kelljen egymást ilyen módon megismerni.
Hogy lehet a házasságig úgy kezelni ezt a helyzetet, hogy az mindkettőnknek megnyugtató legyen?

Köszönettel:
Tímea

Kedves Tímea!
Szoros értelemben a házasság előtti tisztaság azt jelenti, hogy a fiatal pár az esküvő előtt nem létesít testi kapcsolatot, tehát mindketten szűzen őrzik meg magukat a nászéjszakáig. De jól sejti, hogy ez még önmagában kevés. Ügyelni kell arra, hogy az egymást szerető fiatalok ne is játszanak a tűzzel, a kapcsolatukban ne engedjenek szabad utat az érzékiségnek.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az udvarlás időszaka arra való, hogy a fiatalok minél jobban megismerjék, minél jobban megszeressék egymást. Ismeret nélkül nincs szeretet! Ha egy fiú udvarol egy lánynak, akkor elsősorban egymás lelkét kell megismerni, nem egymás testét. Ez utóbbi természetes módon velejárója a lélekismeret folyamatának. Önbecsapás azt mondani, hogy azért közeledjenek egymáshoz testileg, hogy ezzel a házasságkötés után már ne legyen gond. A házasságban évtizedeken át folytatódik egymás megismerésének ez a csodálatos folyamata. Amit ilyenkor a fiatal test kíván, az valójában az érzékiség. Ennek természetesen megvan a maga helye és szerepe, Istentől áldott ajándék ez a képességünk is. De vigyázni kell vele, mert ha nincs megszelídítve, akkor könnyen megvadul, és ellenünk fordul. Még azt hazudja, hogy szép, de már magával ragadja a hév, és ha nem tud az ember rajta uralkodni, akkor már egyáltalán nem a szeretet kifejezője.
Amikor egy barátkozó kapcsolat elér oda, hogy bizonyos testi közeledés is legyen (kézfogás, ölelés, csók), akkor is ügyelni kell, hogy sohase az érzékiség kerekedjen felül. Ezért érdemes tartózkodónak lenni, a fiúnak is, a lánynak is, mert azzal semmit sem veszítenek, sőt, a kapcsolat lelki oldala ilyenkor sokkal nagyobb teret és hangsúlyt kap. Ha viszont nem tartózkodók, ha többet megengednek maguknak a kelleténél, akkor elszabadul az érzékiség, és bármilyen közös fogadalmat, elhatározást tettek is, nagyon könnyen belecsúszhatnak a testi kapcsolat bűnébe. Ez a tartózkodás, ennek kemény küzdelme tanít meg arra, hogy majd a házasságban, a házaséletben se legyenek önző módon csupán az érzékiségtől vezetve, hanem mindig egymás örömét keressék.


tisztelt lelkiatya!
polgarilag elvaltam es szeretnek tenni orok tisztasagi fogadalmat. ezt most is megtehetem e hogy az egyhazi valas meg nincs?

Igen, megteheti. Hiszen, még házas ember is tehet tisztasági fogadalmat. Nyilván ebben az esetben csakis a házastárs beleegyezésével, vagyis közös megegyezéssel. Ugyanakkor nem javaslom, hogy ezt a fogadalmát elkapkodja. Még a szerzetesi fogadalmat is sok-sok év előzi meg, legkevesebb 3-4, de van, ahol 8-10 esztendő. S itt az illető a vele egygondolkodásúak közösségében él, tehát a külső körülmények segítik e súlyos fogadalmának megtartásában. Aki a világban él, annak sokkal nehezebb a fogadalmához hűségesnek maradni. Az ilyen életre szóló fogadalmat nagyon meg kell gondolni, és csakis saját lelkivezető mellett és annak áldásával szabad megtenni.


Kedves Lelkiatya
A férjem évek óta nem gyónt, nem áldozott, sajnos bűnös viszonyban él, és ez biztosan visszatartja őt ettől a szentségektől. Kérdésem az lenne, hogy van-e rá lehetőség, és megoldás, hogy ez az ördögi kör a családunk életében megszűnjön, és a férjem is testben, lélekben megtisztuljon. Biztosan érzem, és tudom, hogy a sátáni erő, amely ehhez a helyzethez, a nőhöz odakötötte, nem tud megszakadni. Itt elsősorban én un.ördögűzésre is gondoltam, amit hallottam a katolikus egyházban szokott működni.

Köszönettel: Zsuzs

Kedves Zsuzsa!
Kétségtelen, hogy az ilyen szörnyű esetekben a sátán működik az emberi lélekben. Viszont nem az emberi akarat felfüggesztésével, hanem annak beleegyezésével. Ilyen esetekben nem az ördögűzést kell alkalmazni, hanem az állhatatos imát és böjtöt. Sajnos nem létezik olyan szertartás, amely - mint egy kúra - eltávolítaná ezt a jelenséget. Hiszen ez nyilvánvaló bűn, amelyből csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Viszont az érte mondott imádságok, érte felajánlott áldozathozatalok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a kegyelem hatására a férje végre fölismerje tettét és elinduljon a bűnbánat útján.


Kedves Lelkiatya! Ha Sebastian atya verbita szerzetes, akkor miért görögkatolikus liturgikus öltözékben láthatjuk a honlapon képeken? Talán birítusú az atya?

Sebastian atya Indiából származik, malabár, tehát keleti rítusú áldozópap. Ugyanakkor szokott latin rítusú szentmisét is végezni, tehát minden bizonnyal megvan a birítusú engedélye. Ez hazánkban igen ritka, de az ő esetében érthető. Igaz, ez sem indokolja, hogy bizánci rítusú liturgikus öltözéket vegyen föl.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy már felnőtt hölgy kért fel keresztszülőnek, amit szívesen és őszinte örömmel el is fogadtam.
Ilyen esetben mit illik ajándékba adni neki? Olyat akarok, ami maradandó, amire ha rátekint, tudja, hogy kitől és milyen alkalomból kapta.

Köszönöm a válaszát!

Hadd igazítsam ki a szándékát. Olyan ajándékot adjon, ami a keresztségre emlékezteti, nem pedig a keresztszülőjére. Bár, gondolom, Ön is elsősorban erre gondolt. Nos, legjobb ajándéknak egy falra akasztható szép keresztet javaslok, amelyet a szobájában elhelyez, amelyet gyakran lát, ha belép az otthonába, vagy egyenesen az ágya fölé helyez, vagy más kiemelt helyre. Ez segítheti őt abban, hogy gyakran elé álljon is imádkozzon, hogy egész életében ne halványuljon el az a buzgó szeretet, a mely most benne él, a keresztségre készülés időszakában.



T.Lelkiatya!
Én római katolikus vagyok, nem tudnák más vallást,rítust elfogadni a miséken. A görög katolikus vallás, egészen más rítus szerint működik.
Ha nézem a görög katolikus templomokban,nem a szentek szobrait láthatjuk,hanem ikonokat. A szertartás is, az énekek is egészen mások.Azt szeretném kérdezni, hogy tudomása szerint miért kellett a római katolikus vallásról leválni, mi volt az értelme, mennyiben látja ön ezt, hogy a két katolikus vallás ennyire különbözik egymástól. Én úgy gondolom, hogy nem tudnám elfogadni, azonosulni vele. A görög katolikus templomokban, tudomásom szerint, nem a Boldogságos Szűz Máriát, mint Jézus édesanyját nevezik, hanem Istenszülőként emlitik a Szűz anyát, vagyis a Jézus, mint egyszülött fiú istengyermeket igy nem emlitik. Az Istenszülő nem világos számomra, mert az Isten a mennyei Atyaúristent kell érteni rajta, nem pedig a Jézus krisztust. Ez szerintem alapvető lenne számomra, vagyis Atya,Fiú,Szentlélek.

Tisztelettel: Katalin.

Kedves Katalin!
Ön bizonyára nagyon szereti a latin rítust, szereti a római katolikus szentmisét és más latin rítusú szertartásokat. Ezért is érzékeli olyan nagynak a különbséget a bizánci rítussal szemben. Két nagyon ősi hagyományról van szó. Nem lehet azt mondani, hogy egyik levált a másikról, hiszen már a II-III. századtól kezdve az egyes területeken különböző imarendek, különböző dallamvilág alakult ki. Nem is csak ez a két rítus van, hanem még ezeken kívül nagyon sok más is a Katolikus Egyházon belül. El kell tudnunk fogadni egymásét, csak akkor tudjuk elfogadni egymást is.
Önnek a szobrok segítenek jobban az imádságban, másoknak meg az ikonok. Különbözőek vagyunk.
Helyesen figyelte meg, hogy a bizánci rítusban gyakran említjük az Istenszülő nevet. Ez fontos hittétel, melyet már 431-ben megfogalmazott az Anyaszentegyházunk: mivel Jézus Krisztus valóságos Isten, ezért az ő édesanyja, Mária valóságos Istent szült, tehát ő Istenszülő. Való igaz, hogy ezt az értelmünkkel felfogni szinte lehetetlen, mégis fontos hittétele a katolikus egyháznak is, amelyet vallanunk kell, még ha ritkábban említik is így a latin rítusban.
Hitünk fontos tétele az is, hogy amikor Istenről beszélünk, akkor egyaránt vonatkozik az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre.


Kedves Lelkiatya!
Sok feszült helyzettel kell szembesülnöm mostanában.A munkán is,meg a magánéletemben is...
A napokban egy közeli,úgy érzem a legjobb barátnömmel is akadt konfliktusom.Elég durva dolgokat irt meg sms-ben,érezetem az üzeneteiböl, hogy valami mintha nem lenne rendben,de gondoltam csak feszült,meg túlterhelt ö is.Amikor találkoztunk nem érzödött semmi a viselkedésén,mélyen és jól elbeszélgettünk,ezért is nem értem a viselkedését.Amikor irt egyik nap megkérdeztem haragszik-e azt mondta nem,de elöjönnek régi dolgok benne...
Otthonról is elakar költözni egy lánnyal a közösségböl,és amióta együtt keresik a lakást azóta lett ilyen,ez a benyomásom,lehet,hogy az illetö személynek a hatására,akivel összeakar költözni,mert úgy veszem észre imponál neki az ö személyisége,nézetei.Dicséri is azt a személyt.Ez a lány majd szerzetes növér szeretne lenni,és azóta már ö is mondott ilyet,hogy lehet ez az ö hivatása is,pedig régen ódzkodva beszélt ilyen dolgokról...
Amióta ezek a dolgok történnek velem a munkán,ebben a barátságban is,úgy érzem el kell innen mennem kicsit hosszabb idöre.Valahova,ahol Isten közelében lehetek,magamba tekinthetek,átértékelhetem ezeket a dolgokat.A belsö felzaklatottságban egyedül amikor ez az elvonzulási gondolatom van,akkor érzek magamban békét,és érzem az Úr jelenlétét is a lelkemben.Helyes ez az elgondolás,hogy kis idöre elmenjek?Lenne is hová,csak meg kellene kérdeznem.Próbálok az Úr útmutatására figyelni ebben,meg a helyszinben is.A fent emlitett kapcsoaltot Ön hogyan látja?
Válaszát elöre is köszönöm!
Mea

Kedves Mea!
Mint látja, nem a teljes levelét közlöm, csak néhány részletet.
Soraiból azt érzem, valóban fordulatot kell tennie az életében. Azt érzem, szüksége van arra, hogy meg tudjon feledkezni önmagáról. Ezért nagyon jó gondolat az elvonulás. Persze, ez nem lehet menekülés, hanem kifejezetten azzal a céllal, hogy az Úrra figyelhessen. Nem tudom, volt-e az utóbbi időben lelkigyakorlaton, vagy volt-e lehetősége néhány napot szerzetesek között töltenie. Ezek mindig segítenek a lelkünk hullámzását lecsendesíteni, és tisztultabb látással jobban az Úr Istenre figyelni.
Nyilván a barátnője sem hibátlan. Mégis el kell gondolkodnia azon, amit mond a kapcsolatukról. Valószínű, Ön észre sem veszi, hogy túlságosan kötődik hozzá. Ilyenkor szokta ugyanis azt érezni a másik, hogy nincs meg a kellő szabadsága. Ha ez az ő érzése, akkor bizonyára nem alaptalan.
Ez a javasolt elvonulás ebben is segítheti Önt, hogy az emberi kapcsolatait is átgondolja. Engedje el mindazokat a gondolatokat, amelyek bármilyen vádat, szemrehányást fogalmaznak meg a lelkében bárkivel szemben. Ezek saját magunkat mérgezik. Soha ne azt nézze, hogy a másik mit tett, mit vétett, hanem mindig saját magában keresse a hibát. Ez az egyetlen útja az igazi kiengesztelődésnek.


Tisztelt Lelkiatya!

Általában hogyan történik az egyházi adó fizetése római katolikusként?
Egyedülálló vagyok.
Még éppen a keresztségre készülök, és vannak ismerőseim, akik azzal akarnak "elriasztani", hogy majd utána fizethetem is az egyházadót, ami nem kevés. Persze összeget nem mondanak.

Dolgozom, tanítok, de mellette költségtérítéses szakra járok, így jó ideig mindenre meggondolom a kiadásokat, mert nagyon be kell osztanom, amit kapok. Ilyen esetben mi alapján állapítják meg, hogy mennyit kell befizetnem? Nem akarom, hogy "tartozással indítsak" a közösség felé, de a katolizálást sem akarom ez miatt halasztgatni. Mi a teendő ilyen helyzetben?

Köszönöm a válaszát!

Kedves Hitjelölt Testvérem!
Ez efféle dolgoknak nincsen jelentősége. Aki a katolikus egyház gyermeke, az szeretetből és önként kell, hogy támogassa azt a családot, amelybe tartozik. Ez az egyházi hozzájárulás nem mindig egységesen működik, sokszor közösségenként más és más. Gondolom, hogy keresztségre készülve részesül is az oktatásban. Nos, ennek keretében nyugodtan megkérduezheti, hogy abban a közösségben ezt hogyan szokták rendezni. Általában az az irányadó, hogy a jövedelmünk egy százalékát adjuk oda az egyház fönntartására. Ezt mindenki a saját lelkiismerete szerint teszi, senki nem néz utána, hogy valóban kinek-kinek mennyi a bevétele.


Tisztelt Lelkiatya!

Nemrég tettem fel 3 kérdést a felnőtt római katolikus keresztséggel kapcsolatban, amire nagyon szépen köszönöm segítő válaszát és az idejét, amit egyáltalán erre a rovatra szán. Ugyanis mások kérdéseiből és válaszokból is sokat tanultam már.

Most felvetődött egy újabb kérdés a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:
mivel egyszerre kiszolgáltatják a három bevezető szentséget, szeretném kérdezni, hogy a leendő keresztszüleim közül a keresztanyum lehet-e egyben bérmaszülőm is, még ha van is már neki másik két keresztgyermeke és egy bérmagyermeke?

Segítő válaszát köszönöm!

Természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Az illetőnek kell átgondolnia, hogy hány személynek vállalhatja felelősen ezt a feladatot, hogy lelki- és imaéletében teljesíteni is tudja-e a vele járó kötelezettséget.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a görög katolikus gyakorlat szerint milyen előírásai vannak az adventi, az apostolfejedelmek előtti és a Nagyboldogasszony ünnepe előtti böjti időszakoknak?
Ezekkel kapcsolatban ugyanis általában csak annyit szoktak elmondani, hogy péntekenként hústilalom van. Ez idáig rendben is van, de aki egyébként is megtartja a pénteki hústilalmat (a szabad heteket és a főünnepeket kivéve), annak esetében semmilyen különbség nem lesz a nem nagyböjti böjti időszakok és az egyházi év többi része között.
Ugye a Nagyböjt ebből a szempontból más, hiszen ott szerdánként is hústilalom van, illetve liturgikai gyakorlat szerint ilyenkor van szerdánként és péntekenként az Előszentelt áldoztatok liturgiája.
Római katolikusként a saját rítusom gyakorlata szerint adventi időben a a lila (bűnbánati) színt használják (kivétel december 8-a, és a szó szoros értelemben vett rorate mise, amely votív mise meghatározott olvasmányos renddel Szűz Mária tiszteletére [helytelenül rorate misének nevezik a hajnalban végzett normál adventi misét is, mintha kizárólag az időpont döntené el, hogy milyen miséről is van szó]), s elmarad a Gloria (Nagy Doxológia), december 8-a kivételével.
Görög katolikus rítus szerint viszont nem tapasztalok semmilyen változást a Szent Liturgiában az említett nem nagyböjti böjti időszakok idején.

Tisztelettel László

Kedves László!
A keleti rítus nem a kötelező böjtöt írja elő, hanem mindenkit buzdít a minél odaadóbb lemondásra. Az év másik három böjti idejében is lehet szerdán s akár hétfőn is hústalan napokat tartani, sokan gyakorolják ezt. De olyan is van, aki ezen napok mindegyikében tartózkodik a hústól, édességtől vagy más egyebektől. Ismétlem, hogy inkább az egyéni buzgóságtól függ, hogy ki hogyan éli ezt meg.
A liturgikus rend jelentősen valóban csak a nagyböjtben változik. A többi böjti időben vannak kijelölt, un. allelujás napok, de ezek különlegessége csak a napi zsolozsmában érzékelhető, a Szent Liturgiában nincsen nyoma.



Tisztelt Lelkiatya!

Az alábbi kérdéseim vannak a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:

1) Felnőtt keresztség esetén a római katolikus egyház is egyszerre kiszolgáltatja-e a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül? Vagy felnőttként is ezeket külön alkalmakkor adják át?

2) Ezen szentségek kiszolgáltatásának van-e konkrétan meghatározott időszaka pl. csak húsvétkor vagy más keresztény ünnepnapon történik-e, vagy amennyiben az atya úgy látja, hogy a felnőtt keresztelendő már felkészült, akkor ez megtörténhet bármelyik vasárnapon (persze előkészülve arra)?

3) Tudom, furcsa lehet ez a kérdésem, de számomra fontos (bár nem ezen múlik, csak szeretném előre tudni, mire kell számítani). Az úgynevezett bevezető szentségek kiszolgáltatásának van-e anyagi vonzata akár a (már felnőtt) keresztelendő vagy a keresztszülők részéről? Profán módon megfogalmazva: Kell-e ilyen szentségek esetén fizetni? Ezzel kapcsolatban hallottam már azt is, hogy igen, de azt is, hogy nem.
Mi a hivatalos álláspont? (A szívből adott felajánláson kívül.)

Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Felnöttek esetèben mind a három szentsèget egyszerre unneplik, s erre megfelelö módon fel kell keszülnie a keresztelendönek.
Erre legalkalmasabb nap a Hùsvèt ünnepe, de lehetsèges más napokon is.
Semmifèle szentség kiszolgáltatásakor nem szabad (!) pénzt kérni. (Házasságkötés esetén templom használati díjat szoktak felszámolni.)
A beavató szentségeknek semmiféle díja nincsen.


Tisztelt lelkiatya!
A kérdésem lenne,hogy:a görög katolikusok temetnek e-el öngyilkosokat és van -e reményük az öngyilkos lelkeknek az üdvözülésre?

Ma már a katolikus egyház, benne a görögkatolikus is, de az orthodox egyház is eltemeti az öngyilkosokat. Ennek az az oka, hogy ma már többet tudunk arról, hogy a lélek távozásának pillanataiban még nagyon sok minden történhet. Feltètelezzük, hogy az illetö megbánhatja a büneit, így bár utolsó tette egy gyilkosság volt, mégis van reménye, hogy üdvözülhet.


Kedves Lelkiatya!

Nagyon szenvedek a lustaságtól. Hogy lehet tőle megszabadulni? Mit tehet az ember, ha úgy érzi pályát tévesztett? Válaszát köszönöm!

Egy egyetemista

Valószínű, helyesen ismerte fel a kettő összefüggését: a lustaságot és a pályatévesztés tényét. Azért nem tud szorgosan dolgozni, mert érzi, hogy nem a helyén van, nem azt teszi, amit tennie kell. Ennek ellenére nem tanácsolom, hogy azonnal hagyja ott, amit csinál, és minél hamarabb váltson. Nem, a gyors fordulatok, hirtelen irányváltások nem tesznek jót a kiegyensúlyozott életútnak. Mindnyájan hozunk rossz döntéseket, követünk el téves lépéseket. Ezeket belátni már bölcsességre vall. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy nem mindig tehetjük azt, amihez igazán kedvünk van.
Tanácsom, hogy bátran vizsgálja felül a tanulmányait érintő döntéseit, és, ha úgy látja, hogy valóban nem ezt kellene tennie, akkor ne habozzon a váltásban. De azt jól készítse elő. Valójában az volna legjobb, ha vért izzadva bár, de elvégezné ezt a mostani szakot, s majd csak után kezdene bele abba, amihez igazán kedve is van. Így hozzáedződik a küzdelemhez, amely amúgy is életünk elkerülhetetlen része. Tehát ne maradjon tétlen most sem. Kérje az Urat, vegyen erőt magát, és ne hagyja, hogy legyőzze a test lehúzó kívánsága. Persze, imádkozzon is azért, hogy megkapja a cselekvés kegyelmét. Ha látja a végét, ha meghozta döntését, hogy e mostani tanulmányok után mit tegyen, akkor meglátja, könnyebb lesz a mostani kínkeservest is elvégezni.


Kedves Lelkiatya! Korábban egyik válaszában azt írta, hogy az önkielégítés nem a legnagyobb bűnünk, csak ezt szégyelljük a legjobban. Azt írta akkor a kérdezőnek (ha jól emlékszem), hogy a szentáldozást ne ettől tegye függővé. Felmerült bennem mégis a kérdés, hogy mekkora bűn az, ha valaki úgy áldozik, hogy előtte ily módon vétkezett? Hiszen sok embernél véleményem szerint az önkielégítés bűne pillanatnyi gyengeség következménye, amit talán azonnal meg is bán és lelkiismeret furdalása van miatta. Mi a helyes ilyenkor?

Azt erősíthetem meg, amit korábban is írtam. Ne állítson összefüggést az önkielégítés bűne és a szentáldozás között. Rendszeresen kell áldozni, és a lelkünkre ügyelni, hogy ezt az állapotot ne mérgezze, ne gátolja semmi. Aki így él, az szinte nem is tud halálos bűnt elkövetni, amely kifejezetten távol tartaná őt az Eucharisztiától. Hiszen a halálos bűn, az tudatos és akaratlagos cselekvés Isten ellen.
Helyesen vélekedik, hogy az önkielégítés legtöbb esetben pillanatnyi elgyengülés, amelyet bűntudat és jó esetben hamar jelentkező bűnbánat követ. Arra kell törekedni, hogy e bűnbánatnak az indítéka ne a szégyenkezés legyen csupán, hanem az Isten iránti szeretet. Akkor ez a szeretet növekedvén lassan le fogja győzni a testi gyengeséget, és már hamarabb rájön az ember arra, hogy nem akarja Istent és az Ő szavát megsérteni, s inkább nagy küzdelem árán, talán, de uralkodni akar saját ösztönein.


T.Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni, hogy miben különbözik a görögkatolikus, a római katolikus keresztelőtől. A görögkatolikus vallásnál is ugyanúgy kisgyermekkorban kell keresztelkedni, továbbá elsőáldozónak lenni, és bérmálkozni, mint a római katolikusoknál?
Vegyes katolikus házasságnál, a születendő gyermek melyik szülő vallását kell, hogy folytassa? Miben különbözik a két katolikus vallás egymástól?
KÖszönettel:

Éva

Kedves Éva!
Jól érzékelhető különbség a keresztelés szertartásában, hogy míg a római rítusban ezeket különböző alkalmakkor adják, a bizánci rítusban a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül adják át. Igaz, egyelőre nálunk is az az elterjedtebb, hogy a szentáldozásban 8-10 éves korban részesülnek először a gyermekek, a pápai tanítás azonban arra buzdít, hogy térjünk vissza erre az ősi hagyományra. Más országokban már több helyen újra gyakorlat e három szentség közös ünneplése. Ezeken a helyeken az ünnepélyes első szentgyónást tartják meg a 8-10 éves gyermekeknél.
Vegyes rítusú szülőknél a szülők maguk megválaszthatják, hogy melyik gyermekük melyik rítust kövesse. Ezt a kereszteléskor kell közölni és az anyakönyvben a megjegyzés rovatban írásban is rögzíteni.


Kedves Lelkiatya!
Van-e olyan, hogy Isten nem bocsát meg, hogy "távol tartja " magától az embert? Mert én mostanában így érzek. Nagyon eltávolodtam Tőle, és ha probálok közeledni, sírva kérni imáimban, hogy segítsen, úgy érzem, hogy nem törődik velem. Valójában tudom, hogy nem így van, de azt érzem, mintha elhárítaná a közeledésemet. Mit tehetnék?

Nem, ilyen nincs. Ez teljes félreértés, vagy lehet mondani: félreérzés. Saját lelkében érzi azt, hogy távol van az Úr, holott éppen ilyen helyzetekben van legközelebb hozzánk, bátorít, segít a Szentlelke által.
Javaslom, hogy szentgyónásban tegye le a bizalmatlanságnak, a félreérzésnek ezt a bűnét. Nem, mintha olyan rettentő súlyos bűn volna, hanem, hogy ezen az úton is részesülhessen az Isten szeretetének kegyelméből, utána pedig a szentáldozással egyesüljön Vele még mélyebben. Kérje továbbra is a segítségét, de azt is, hogy adja meg a bizalom, a ráhagyatkozás kegyelmét is. Meglátja, ez most csak egy rövid időszak, egyfajta próbatétel ideje, amely után még erősebben fogja szeretni az Urat és bízni benne.



Kedves lelkiatya!

Az lenne a kérdésem Önhöz, hogy a mi családunk római katolikus vallású, ebbe születtünk bele és ezt rendszeresen gyakoroljuk.
A leány is szintén római katolikus, a leendő férje, akivel szeretnének szentségi házasságot kötni, ő pedig görög katolikus vallású.
A kérdésem az volna, hogy milyen katolikus vallás alapján köthetnek házasságot. A leányom és mi is szeretnénk, ha római katolikus szertartás szerint eskethetnének.Erre ebben az esetben van lehetőség?
Isten áldásával.
Köszönettel: Judit.

Javaslom, hogy ennél a kérdésnél elsősorban azt tartsák szem előtt, hogy hol fognak élni a fiatalok, hogy később melyik közösségbe fognak tartozni. Lehetséges, hogy a különböző rítusúak szabad döntés alapján megválaszthassák, hogy milyen rítus szerint kössenek házasságot, sőt, azt is, hogy gyermekeik melyik rítus szerint legyenek megkeresztelve, melyikhez tartozzanak. Sok olyan család van, ahol ennek megfelelően van gyermek, aki görög-, van, aki római katolikus. A kisebbség védelme miatt az egyház ajánlja a keleti rítus használatát, de ismétlem, ezt akkor érdemes megtenni, ha van remény arra, hogy később is kapcsolatot tudnak tartani a görögkatolikus közösséggel.


Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni. Egy gégészeti probléma miatt a beszéd nagy fájdalmat okoz és nem is mindig szabad beszélnem. Minden nap mondom a rózsafüzért, ha van rá mód több félét is. De most gondot okoz hangosan mondani, sőt néha még suttogni is. Ilyenkor magamban szoktam mondani a gondolataimban. Nem tudok mást tenni. Így is ér valamit? Nem szeretnék lemondani erről a szép imádságról. Nagyon megnyugtat és vígaszt ad.
Előre is nagyon köszönöm!

Igen, nagyon sokat ér a hang nélkül mondott imádság. Igaz, nehezebb, mert így könnyebben terjengenek a gondolatok. De éppen ez az erőfeszítés teszi majd még értékesebbé az imádáságát. Itt is az történik, hogy a rossz dolog jó gyümölcsöt eredményez. A betegség, az imádság látszólagos akadályozása még értékesebbé teszi a törekvését, ha ki is tart abban. Adjon hálát Istennek ezért a tapasztalatért és folytassa az imádságát csöndben, még mélyebben.


Kedves lelkiatya!
Egy utazás során megismerkedten egy fiúval,mivel egymás mellett ültünk igy sokat beszélgettünk.Néhány hónap elteltével találkoztunk is,közben néhányszor hallottuk egymást üzenetben.Nekem az volt az elsö benyomásom,hogy teljesen mások vagyunk,és az utóbbi találkozásunk óta is ez a véleményem.Teljesen másfajta szórakozásokat kedvelünk és más k9rökben mozgunk.Bár eltudunk beszélgetni egymással,inkább hétköznapibb dolgokról,és számomra ebböl a kapcsolatból hiányozna valami.Mégis érzek iránta valamilyen szintü vonzalmat,gondolok is rá,de erre nem lehet kapcsolatot alapozni.Hosszútávon nem biztos,hogy lenne miről beszélnünk egymással.Próbálom mérlegelni,átgondolni és elvonatkozatni egymástól a dolgokat.A lelkiatyának erröl mi a véleménye?Érdemes folytani az ismerkedést?
Válaszát szivböl köszönöm!
Tina

Persze, miért ne? Levelezzenek egymással nyugodtan - hiszen, ahogyan szavaiból kiveszem, nem egy helyen laknak. Nyilván ne csak rövid sms-ekkel tartsák a kapcsolatot, az nem sokat ér. Cseréljék ki a gondolataikat, ismerjék meg jobban egymást. Nem biztos, hogy párkapcsolat bontakozik ki ebből, de az emberi kapcsolat, a barátság mindig értékes, érdemes építeni. Ezzel együtt is azt javaslom, legyen tartózkodó. Inkább ne találkozzanak, bár az is lehetséges, de a beszélgetés, a gondolatcsere legyen akkor is a legfontosabb. Aztán, ha tovább erősödik Önben az érzés, hogy ez csak felszínes társalgás, hogy nem tudnak mélyebbre jutni a kapcsolatban, akkor ezt is meg kell mondani. Semmiképp se legyen érzelmi közeledés, kézfogás, ha nincs mögötte igazi érzelmi vonzódás. De ismétlem, barátságot szőni szép dolog.


Kedves lelkiatya!
A tavlayi évem nagyon nehéz volt anyagilag,lelkileg egyaránt.Különösen a téli hónapok és a Karácsonyi,majd pedig Újjévi idöszak.Az idén ezek a dolgok valamelyest rendezödtek,van azóta munkám,igaz ott rengeteg kellemetlenség adódik...ami miatt sokszor vagyok feszült,ideges,ma felmondás is gyakran eszembe jut.Most,hogy közelegnek az ünnepek ismét eszembe jutnak a tavalyi "rossz" emlékek,abból a rossz idöszakból.Bár visszagondolva abból az idöszakból sok mindent tanultam,tapasztaltam.Különösen a jó Isten gondoskodását,és számos szép ima meghallgatást,segitséget is kaptam töle,olyan megtapasztalásokat,amilyeneket csak ö tud megcselekedni,de akkor annyira magam alatt voltam,hogy sajnos nem igy tekintettem ezekere a dolgokra,szinte észre sem vettem,nem tudatositottam magamban öket.Ezeket csak most visszamenöleg tudom,igy szemlélni,és sajnálom,hogy akkor nem tudtam igy gondolni ezekre a ma már értékes megtapasztalásokra.A megváltozott körülmények ellenére is,most érzelmileg újra átélem azokat az érzéseket,amelyek akkor voltak bennem.Az is lehet,hogy nem jó helyen keresem ezekenek a dolgoknak gyökerét?Mi okozhatja ezeket és hogyan tudnám megtalálni?
Válaszát elöre is szivböl köszönöm!
T

Lám, mennyire sok múlik azon, hogy mire figyelünk, még erősebben fogalmazva: hogy minek szentelünk figyelmet! Ha most Istenre tekintve elsősorban azt tartja a szeme előtt, hogy az elmúlt nehéz időszak mennyi kegyelmet termett, végeredményben hálát adhat minden percéért, mert ha azok nehezek voltak is, szép gyümölcsöket termettek. Most is erre kell irányítania a figyelmét. Mélyen tudatosítani, hogy - ha már Isten a korábbi nehéz helyzetekben Önnel volt, akkor - most sem fogja magára hagyni. Történhet bármi, az Istent szeretőknek minden javára válik.
Ne hagyja, hogy az érzelmei, a félelmei elhatalmasodjanak a lelkében. Ezeket tudjuk irányítani, úgy, ahogyan a figyelmünket is. Igaz, nem mindig könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Imádságában kérje ezt a helyes irányú figyelmet, és törekedjen is arra, hogy Isten tetteit szemlélje, ne pedig az események külső, felszínes történéseit!


Kedves Lelkiatya!

A Máriapócsi búcsúk és zarándoklatok rendjében olvastam ,hogy december 9.-én lesz a Gyemekáldást várók zarándoklata ,viszont semmi konkrétat nem találtam erről.Hol tudnék utánna nézni?
Szeretném meg kérni az Atyát hogy imádkozzon értünk,és mindazokért akiknek sokat kell várni gyermekáldásra.Hálás köszönet érte.

A Kegyhely honlapján néhány egyéb részletet is talál: http://www.mariapocskegyhely.hu/
Természetesen imádkozom Önökért.


Kedves Lelkiatya! Gyónás előtt állok, de szeretném a véleményét kérni. Testi kapcsolatom után megijedtem, hogy esetleg terhes leszek. Pár napig olyan gyógyteát ittam, ami méhösszehúzó hatású is. Aztán néhány nap után a fejemhez kaptam, hogy nehogy ártsak egy esetleg bennem fejlődő magzatnak. Nem is ittam többet a teából. Azután attól féltem, mi történt, ha mégis lett volna egy magzatom. Megkérdeztem egy orvost, hogy ezzel megakadályozhattam-e egy terhességet, azt mondta, nem. Mégsem hagyott nyugodni a gondolat, meggyóntam, már csak azért is, hogy ezt egyáltalán megpróbáltam, képes voltam rá. A pap csak annyit mondott, van ilyen. Ám nem nyugodtam meg. Mi van, ha esetleg mégis ártottam. Talán csak a lelkiismeretem vádol fölöslegesen, de azóta nem mertem menni áldozni sem. Ez már vagy két és fél éve történt. Azóta a férjemmel kisbabánk született, és még jobban értékelem az életet. Talán magamnak nem tudok megbocsájtani? Szeretném a hitemet megélni, áldozni, újra elmegyek gyónni, de ezt előtte szeretném tisztába tenni. Köszönöm!

Az orvos bizonyára elmagyarázta Önnek, hogy gyógyteával nem lehet terhességet megszakítani. Néhány napi teázással egészen biztosan még csak ártani sem tudott volna egy esetleg megfogant magzatnak. Félelme tehát teljesen alaptalan. A bűntudata egyáltalán nincs arányban az elkövetett bűnnel. De ami fontosabb, az Isten megbocsátása sokkal hatalmasabb, mint mi gondolnánk. Ő már régen eltörölte ez a vétkét, csak a saját lelkiismerete marcangolja. De ismétlem, tévesen. Javaslom, hogy menjen el Máriapócsra, vagy más kegyhelyre, és ott adjon hálát azért, hogy az Úr Önnek egészen új életet adott. Ennek egyik világos jele ez az új kisbaba, aki Önöknek született. Ott, a kegyhelyen gyónjon és áldozzon meg, s ettől kezdve rendszeresen gyónjon és áldozzon. Lehet, hogy még egy ideig kísérteni fogja ez a gondolat, de már tudni fogja azt is, hogy nincs semmi jelentősége. Szépen lassan elhalványul még az emléke is.


Kedves LelkiAtya
Szeretném kérni a véleményét arról amit a masodikeljovetel.hu oldalon is megtalálható - Jézus Krisztus második eljövetelének kinyilatkoztatásaiként nyilvánitanak / Isteni Próféciák stb, azt szeretném megtudni hogy megtörténhet az hogy a Mi Áldott Istenünk akár ilyen módon is figyelmeztetheti a világot és a keresztényeket /és mindenki mást ami a végidőkre utalhat amiben jelenleg élünk?
Ugyan meg vagyok keresztelve de Isten Házában nem jártam akár lustaságból de lehet ez szorongás is. Az imádságot nem hagyom abba és amióta rátaláltam a másodikeljövetel oldalára azóta erősödött meg mégjobban a hitem. (Isten útjai kifürkészhetetlenek) Ide vezetett remélem az igaz Jézusunk az és nem valaki más aki üzenget és figyelmezteti az emberiséget.Nem tudom de a biztonság kedvéért mindennap elmondom a lelkek megmentéséért az ezen az oldalon található imákat,remélem nem teszek ezzel rosszat , kérem mielőbb válaszoljon - az imák itt találhatóak : http://www.masodikeljovetel.hu/imahadjarat/a-keresztes-imahadjarat-imai-es-litaniai/
Előre is köszönöm a segitségét
Dicsértessék a Jézus Krisztus !

A jelölt oldalon található imák meglehetősen laposak és sablonosak. Igazán nem tudom elképzelni, hogy Istentől származó szavak lennének. Sokkal jobb, ha ezek helyett inkább a zsoltárokat imádkozza, a Szentírást olvassa - azok egészen biztosan isteni eredetűek.
Valóban lehet, hogy Krisztus Urunk második eljövetele a küszöbön áll. De az is lehet, hogy még 1000 évet kapunk, és az emberiség megéri a 3000-ret. Ezt egyáltalán nem tudjuk, és nem is érdemes ezzel foglalkoznunk. Jézus világosan jelezte, hogy nem tudhatjuk, mikor fog eljönni (Mk 13,32). Az itt közölt dolgok csupán emberi kitalálások, amelyek inkább ijesztgetik az embereket, mintsem igaz hitre vezetnék. Persze, az Úr fel tudja használni ezt is. Lehetséges, hogy az Ön lelkében is igaz bűnbánatot és istenkereső vágyat ébreszt. Ezt használja is ki!


Kedves Lelkiatya!
A születésnapomra kaptam a barátnőmtől egy Medjugorjei Szűzanya szobrot. Ő választotta nekem, mert tudja mennyire vágyok Medjugorjébe, hogy még nem sikerül eljutni, addig így imádkozhassam a Medjugorjei Szűzanyához. Mostanában megszoktam, hogy leveszem a szobrot az oltárról, maga mellé veszem a kezembe, amikor a rózsafüzért mondom. Egyszer azt vettem észre, hogy olyan, mintha a szobor mosolyogna és figyelne. Ma amikor a rózsafüzért mondtam egy amikor elmélyedtem olyan lett, mintha lenne egy kis glóriája. Ez akkor volt, amikor nagyon lemélyülve mondtam.
Nagy hatással van rám ez a kis szobor. Jó előtte imádkozni, olyan, mintha kisugárzása lenne. Ez lehetséges Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Előre is köszönöm!

Amit lát, az főként a saját vágyainak a külső megjelenése. Nagyon szeretne eljutni Medjugorjébe, örömmel imádkozik a Szűzanyához, szereti is az imádságot. Mindezek késztetik arra, hogy ezeket lássa. Azt javaslom, hogy ne mozgassa a szobrot, hadd álljon az oltáron, és úgy imádkozzon előtte. Ezek a jelenségekre sem kell odafigyelni. Ha még mélyebben imádkozik, akkor nem is veszi észre ezeket, mert mélyebbre lát, nem a felszínen való dolgokra. Azt is javaslom még, hogy ne beszéljen erről a jelenségről másoknak. Ami ekkor történik az imádságban, azt Ön kapja, és senki más, hogy a lelkében tovább erősödjön. De ha másoknak is beszél róla, akkor egyre értéktelenebbé válik a dolog, elveszti jelentőségét. Őrizze a titkot, és imádkozzon továbbra is a Jóistenhez!


Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.


Kedves lelkiatya!

Annyira kertem valamit a Joistentol, valamit ami szerintem mindenfele szempontbol jo lenne, a bibliaval sem ellenkezik. Eltelt szinte 2 ev es nem hallgatta meg a keresemet, vagyis semmilyen valasz nem erkezett, semmi valtozas. maskor mindeg megvalaszolja az imaimat valamilyen formaban, ha hozza fordulok. Most olyan erzesem van, hogy csak nez es hallagat ( ha lehet ilyent mondani ) Talan meg varnom kell, nem tudom, nem ertem...es ugy erzem elfogyott a turelmem. Mit tegyek, hogy imadkozzak, mert nem latok tisztan ebben a helyzetben.

koszonettel,
Edith

Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.


Tisztelt Lelkiatya!

Fiatal korom ellenére tisztában vagyok vele,hogy mi folyik a zeneiparban(és a médiában) ,hogy vannak akik nem önerőből és Isten segítségével jutnak el el a sikerig,hanem inkább az ördöghöz fordulnak. Az ilyen zenéket elvből elutasítom,sokukban már a szövegből lehet érezni a keresztényellenes,néhol sátánista tartalmat. (És itt nem csak a death metalra gondolok,hanem a mostani egyre inkább eletrjed tízmilliók által halgatott pop/rock számokra is)

De mi a helyzet a klasszikus zenével,ahol ugyanúgy megtalálhatók az olyan zeneszerzők,akikről lehet tudni,hogy az ördög adta meg nekik a tehetséget. Pl. ottvan Paganini,aki ezt nem is titkolta.
A hegedűművei nagyszerűek,és szövegük sincs,ami nyíltan hirdetne bármit is.

Ilyen esetben akkor bűn lenne Paganini-t hallgatni,mert sátánista volt,viszont a művei nem terjeszik ezt a nézetet?

(Nyilván szerencsére régen is volt sok normális/keresztény zeneszerző,szóval hallgatnivalóból nincs hiány,de azért kíváncsi lennék a véleményére)

Azt mégsem mondhatjuk, hogy a klasszikus zeneszerzők között ugyanúgy megtalálhatók az ördögi késztetésűek. Sőt, én magam nem is tudok elképzelni ilyet. Az ördög nem tud igazán szépet produkálni, csak mindig annak utánzatát. Paganini sem volt ördögi zenész, ezt inkább csak ő maga híresztelte saját magáról. Bevallotta, hogy nagyon is sokat gyakorol. Az igazi művészethez ugyanis nem elegendő a tehetség, ahhoz rendkívüli kitartás, kemény munka is szükséges. Paganini kapcsán javaslom, olvassa el Surányi Miklós: A sátán halála című kis novelláját.


Kedves lelki atya.
Szeretném kérdezni,hogy kell vagy lehet bőjtölni,hogy az " utca embere " ne szóljon meg vagy ne mutogassanak- nézd a szent ember.
Köszönöm válaszát.
RM.

Könnyen lehet úgy böjtölni, hogy azt ne tudja más, legfeljebb a családtagok. Előlük nehéz volna rejtegetni, de akár az is lehetséges. Ha valami miatt fontos, hogy más ne tudjon róla, lehet úgy is böjtölni, hogy az ember mindent megeszik, amit mások eléje tesznek (menza, vendégség, stb.), de amikor magában van, vagy otthon étkezik, akkor nem eszi meg azt, amit éppen szeretne.
Ugyanakkor nem biztos, hogy rejtegetni kell a böjtölésünket. Nem baj, ha mások is tudnak róla, csak a viselkedésünk ne legyen ezzel hivalkodó. Tanúságtevő ereje is lehet. A böjt erősségi foka nagyon sokféle lehet. Pl. a napi kávé, vagy cigaretta adagokból akár csak egyet kihagyok, már az is valami. Egészen addig, hogy egész nap semmit nem eszik az ember. De le lehet mondani tévéről, számítógépezésről, s hasonlókról is. A szeretet találékony. Márpedig a böjtünk egyetlen helyes indítóoka az Isten iránti szeretetünk.


Kedves lelkiatya!Szereretnek onkenteskent betegeket es idoseket latogatni korhazban vagy idosotthonban.hol es kitol tudnek ehhez segitseget kerni?koszonom.dicsoseg Jezus Krisztusnak

Azt javaslom, keressen fel egy kórházlelkészt. Abban a városban, ahol Ön él, abban a kórházban, ahová legkönnyebben el tud jutni. Sajnos még nem minden kórházban van ilyen, de bizonyára talál majd, meg sok helyen működnek már. Neki mondja el ezt a vágyát, és ő majd eligazítja, vele a részleteket megbeszélheti. Sok kegyelmet hozzá!


Kedves Lelkiatya!

Nem régen találtam meg Jézust, bár megkeresztelve még nem vagyok, ez az én lustaságom tudom, de a lelkemben már keresztény vagyok.

Még egy éve is lelkes "Ezotériás" voltam, mindent csináltam, ami a New Age-hez tartozik: jóga, meditáció, Vonzás törvénye, kártyajóslás, tenyérjóslás, numerológia, horoszkópok, ingázás, kristályterápia, olvastam a népszerű "okkult" írókat.

Mentségemre legyen mondva: én nem tudtam, hogy ez rossz, azt hittem, hogy ami "természetfeletti", tehát nem materiális, az mind Istentől van, tehát ilyen módon Isten segít nekem, én meg fejlődök lelkileg, tanulok meg "spirituálisabb" leszek...gondoltam én naivan.

A Bibliát nem ismertem, Jézusról is csak a legalapabb dolgokat tudtam.

Csak az tűnt fel, hogy, amint elkezdtem meditálni, jógázni, szinte rögtön tiszta lelkibeteg lettem, depressziós, öngyilkos gondolataim voltak, folyton fájt a fejem, a gyomrom, a hátam is, mintha valami rám nehezedett volna, a szemeim is fájtak, állandóan náthás voltam és lázas, anyagilag is lerongyolódtam, fáradt voltam reggel fáradtan keltem, estére már szinte négykézláb másztam be az ágyba.

Szóval láttam, hogy valami nagyon nem jó, és úgy tippeltem, hogy ez az Ezotériától lehet, mert előtte nem volt semmi ilyen bajom, annak is tudtam örülni, ha esik az eső, vagy egy sétának, túrának, ha elmentem tornázni, örültem mindennek, mikortól elkezdtem a Jógát, meditálást utána már semmi nem boldogított.

Úgy gondoltam tehát, hogy a rossz lelkiállapot a meditációtól lehet, hisz' akkor kezdődött, tehát rákerestem a neten, hogy mik a meditáció hátrányai, és akkor találtam egy írást, egy keresztény hölgy írta, leírta fehéren-feketén, hogy Ki is áll emögött az egész New Age szellemiség mögött.

Félrevezetett engem a nagy Félrevezető!

Aztán még sokat olvastam a "New Age-ről keresztény szemmel", ez csak szójáték persze, de ezt a könyvet is olvastam, SOKKOLÓ volt az igazság!!!

Két és fél év erre ment el az életemből: a New Age-re!
Borzasztó!

Természetesen abbahagytam minden ilyen praktikát, kidobáltam kártyát, ingát, kristályt, könyvet, füstölőt, imádkoztam és imádkoztam, hogy múljon már el ez a "nyomás" rólam, ez a sötét, rossz közérzet, ez a szomorúság, nyomottság, fáradtság.

Isten segített is, nem vagyok már beteg, és fáradt sem, anyagilag is jobban állok, azért jobb a kedvem is.

De érzem a dolog utóhatását, egyrészt nem tudok aludni, alig alszom, ha elalszom, felébredek, mert rémálmaim vannak, alig alszom éjjelente 3-4 órát, másrészt pedig szörnyen megkomolyodtam, megszomorodtam, nem vagyok már az a vidám, nevetős, optimista lány, aki voltam a meditáció előtt.
Olyan normális voltam, olyan hétköznapi, átlagos, szerintem "rendes lány".
Szörnyen sovány is vagyok, nem tudom visszaszedni, amit leadtam, bármennyit is eszem, csináltattam vérképet, de semmi bajom, szervileg, csak nagyon lefogytam.

Január óta nem csinálok semmit, ami a New Age-hez tartozna, olvasom a Bibliát és minden nap imádkozom, de a régi énemhez képest még mindig csak egy szomorú árnyék vagyok.

Kedves Lelkiatya!

Mikor leszek már újra a régi?

Bármit megtennék, csak ne lennék már ilyen szomorú, és olyan lehetnék, amilyen voltam, tudnék rendesen aludni, meg enni.

Mit kell tennem?

Nagyon rossz ez, bár mondjuk koránt sem olyan rossz, mint amilyen volt, akkor, amikor még nagy "Ezós" voltam.

Segítsen, kérem, és adjon tanácsot!
Köszönöm előre is:
Anka

Kedves Anka!
Remélem, sokan olvassák tanulságul ezeket a sorait. Köszönöm, hogy leírta őket.
Nos, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ne legyen lusta, hanem lépjen, és tegyen meg mindent azért, hogy végre valóságosan is kereszténnyé válhasson, s ne csak úgy érezze. Ha minél hamarabb felkeres egy katolikus atyát, akkor lehetősége van arra, hogy akár már a következő Húsvétkor megkeresztelkedjen. Addig még sokat kell tanulnia, fejlődnie, de ez már csodálatos út. Kicsit olyan, mint a szerelem: élvezi, lelkesedéssel tölti el, hogy egyre többet tudhat meg arról, akit szeret, és aki Önt kimondhatatlanul szereti. Ne késlekedjen tehát!
Ez a folyamat, de leginkább maga a keresztség, bérmálás és a szentáldozás teljesen meg fogja változtatni, meglátja. Most még erősen kísért a múlt, hiszen azért még egy éve sincs, hogy elhagyta ezeket a roppant sötét praktikákat. Haladnia kell tovább, s meglátja, nincs boldogabb, vidámabb, örömtelibb élet, mint az Úrral együtt lenni.


Kedves Lelkiatya!

Igaz-e az, hogy a magány, a zárkózottság bűn? Ha valaki kerüli az embereket, nem tart igényt a szeretetükre, barátságukra, az gőg? És ha ez az ember, ha szükség van rá, szívesen segít, ad, de magát nem adja ki soha másoknak, nem akar senki előtt megnyílni akkor semmit sem ér a segítsége? Akkor állandóan bűnben él? Egyszerűen csak azért, mert ő zárkózott?

A zárkózottságnak sok oka lehet. Inkább egyéni alkat dolga, nem pedig erkölcsi fogalom. Van, aki visszahúzódó természet, van, aki pedig könnyen fordul mások felé. Az emberi kapcsolatokban valóban sokkal fontosabb, hogy az embereknek mennyit segítünk, nem pedig, hogy mennyit vagyunk közöttük.
A magánynak sok jó oldala is van. Például, aki szereti a magányt, az könnyebben talál rá az Istennel való mély kapcsolatra. Ez, persze, nem törvényszerű, de jó lehetőséget teremt rá. Ugyanakkor veszélyt is rejt, mert könnyen önzővé, a többiek irányában közömbössé is válhat az ilyen ember.
Azt semmiképp sem lehet mondani, hogy a zárkózott ember bűnben él, főként, hogy akkor a többi cselekedete nem is érne semmit. Épp ellenkezőleg! Mint minden emberi adottságot, ezt is lehet jóra és rosszra is használni. Mint mondtam, jó lehetőséget nyújt a mélyebb imaéletre, ugyanakkor figyelni kell, hogy ne tegyen önzővé, mások iránt érzéketlenné.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a medjugorjei jelenéseket teljesen elfogadta az egyház? Hitelesek?
Köszönöm előre is a válaszát!

Nem, nincsen hiteles egyházi jóváhagyás a medjugorje-i jelenéseken. Ennek ellenére sok pap, sőt, püspökök is látogatják.


Kedves Lelkiatya!
Isten gyújtja bennünk a szerelem lángját? Ha egyszer szerelmesek leszünk annak célja van? Ha már egyszer szerelmesek lettünk akkor van olyan szerelem aminek véget kell érnie? Vagy csak emberi gyengeségből vetünk neki véget?

Remélem tud erre valamilyen választ adni.
Köszönettel: Judit

Van olyan szerelem, amely mindvégig megmarad - a maga természetes átalakulásával -, de nem biztos, hogy ez az első, amit az ember életében megérez. Sőt, ez egészen ritka eset. Nem az a fontos, hogy Isten gyújtja-e fel bennünk a szerelem lángját, hiszen, végeredményben valóban mindent Istentől kapunk, hanem, hogy megáldja-e azt a szerelmet, amely megjelent a szívben. Ezt akkor remélheti az ember, ha ezt a szerelmet az Ő akarata szerint engedi kibontakozni. Ám igaz, még ebben az esetben is lehet, hogy véget ér, és nem az első szerelemből lesz a házasság. Ez főként a fiatal szerelmesek esetén van így, akik még nagyon sokat változnak, s lehet, hogy akit az ifjú vagy leány diákként forrón szeret, ahhoz később már nem ugyanezzel érzelemmel vonzódik.


Tisztelt Lelkiatya!

Mi a teendő az alábbi esetben?

Felnőttként szeretnék katolicizálni.
Több évvel ezelőtt, felnőttként merítkeztem be egy protestáns kisegyházban Krisztus Gyülekezetében (Church of Christ), Debrecenben.
Ők nem adtak "keresztlevelet", és semmilyen "igazolást" erről, hogy ott megkeresztelkedtem.
De szeretnék katolicizálni. A katolikus egyház elfogadja ezt a keresztséget? Tehát ilyen keresztséggel elég "csak" bérmálkoznom a katolicizáláshoz vagy újra meg kell keresztelkednem a Római Katolikus Egyházban is ebben a konkrét esetben?

Fontos megjegyezni, hogy ez a Krisztus Gyülekezete nevű közösség nem azonos Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza közösséggel!

Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Ha a Szentháromságra, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében keresztelték meg, akkor az érvényes. Ebben az esetben elegendő a bérmálás szentségével belépni a Katolikus Egyházba. De ezt a lépést úgyis megfelelő készület előzi meg, és e képzés alatt ezekre a kérdésekre is választ fog kapni. Keresse fel a legközelebbi atyát, és ő segíteni fog Önnek a további lépésekben.


Kedves Lelkiatya!
Örömmel és sajnálattal olvastam a lentebbi hozzászólást a 30 éves fiatalembertől, hisz én is hasonló cipőben járok. Úgy érzem mindig csak adtam-adtam, segítettem a férfiakat, engem meg csak kihasználtak. Én 34 éves nő vagyok, és én is szeretnék már egy lelki társat. De olyan nehéz a mai világban ez. Próbáltam katolikus társkeresőket nézni a neten, de a többség inkább az ország másik végén van, ill. van olyan oldal, ami azért szűnt meg, mert oda is "betévedtek" a nem éppen erkölcsös emberek. Engem személy szerint az is dühít, hogy egy 30 éves férfi mit akar kezdeni az 50 éves barátnőmmel??? Talán irigy vagyok? Lehet. De azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén. Kérdés, felvetés, hogy ezen az oldalon vagy egy külön oldalon lehetne e kifejezetten erkölcsös értékekkel rendelkező magányos harmincasoknak egy oldalt kifejleszteni, vagy esetleg Szabolcs megyében néha-néha találkozókat, összejöveteleket szervezni, ahol lehetőség lenne korban egymáshoz illő, embereket megismerni társtalálás céljából. Én most azon a szinten vagyok, hogy céltalannak, értelmetlennek találom az életemet, hiába a szakmai siker, ha nincs kivel megosztani. Hisz a bibliában is az áll, hogy "nem jó az emberfiának egyedül, rendelek hát mellé hozzá illő társat". Véleményét köszönöm.

Korunk betegsége, hogy nehezen találunk társat. Ettől így vagy úgy, mindnyájan szenvedünk. Persze, nem lehet pusztán a körülményeket okolni, ennek a kórnak mindnyájan okozói is vagyunk. A társkeresés egyik hibája, hogy magunknak keresünk társat, aki majd minket boldoggá tesz. Erre az önző célra nem lehet életet építeni. A társkeresés célja mindig az kell legyen, hogy kit tehetek én boldoggá. Ha ezzel az egyszerű, alázatos szándékkal keresem, várom a párom, akkor az Isten sokkal inkább meg tudja áldani ezt a vágyamat. Ez esetben a követelőző türelmetlenség is eltűnik, hiszen arra mindig adódik lehetőség, hogy másoknak örömet okozzak, még ha ezek hétköznapi, emberi kapcsolatok is. Igen, árulkodó az a haragos érzület, amellyel a barátnője kapcsolatát nézi. Persze, az sem biztos, hogy tiszta, egészséges kapcsolat az övék, csak Önnek nem volna szabad gyanakvással tekinteni rá. A kapcsolatok tisztasága miatt is fontos, hogy a testi együttlét csakis a már megkötött házasságban kapjon helyet. Különben az érzékiség teljesen torz irányba viszi a szépnek induló kapcsolatokat is, ha nem tudják kivárni arra az Isten áldását.


Kedves Lelkiatya!

Sajnos állandóan visszatérő depresszióval küzdök. Többször enyhébben, néha súlyosabb formában. A szakrendelőben csak gyógyszert írnak fel, ami használt is, de a mellékhatásai miatt nem tudom szedni. Pszichoterápia ott nincs, hiába fizeti az ember a TB-t. Sajnos magánorvosra jelenleg nincsen pénzem. Arra gondoltam, hogy keresek egy lelkiatyát, de nem tudom, hogy tudna-e segíteni, ha a pszichoterápiában nem járatos. Nem tudom azt sem, hogy kihez fordulhatnék. Budapesten elég elfoglaltak az atyák. Esetleg egy római katolikus papot keressek? Bármelyik atya vállal ilyesmit vagy csak bizonyos papok? Kerényi Lajos atya egy előadásában azt mondta, hogy nincs vallásos depressziós ember. Aki vallásos és meg is éli ezt, az nem lehet depressziós. Lehet, hogy én rosszul csinálok valamit? Minden nap imádkozom, járok templomba és megpróbálok a keresztény szemlélet szerint élni. Mégis, ha összecsapnak a fejem fölött a hullámok, akkor tartósan úrrá lesz rajtam a félelem (többnyire a biztonságérzet hiányából és létbizonytalanságból)és mély szomorúság. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Sok hiányosságom van, csak nemrégen tértem meg, nem ilyen nevelésben részesültem, de megszólított az Úr. Deo Gratias!

Várom válaszát és köszönöm megtisztelő figyelmét! Nagyon örültem, mikor rátaláltam erre a rovatra. Isten áldását kérem munkájára!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!
S.M.

Kedves S.M.!
Amiről Kerényi atya beszélt, az a mélyen megélt kereszténységre igaz. A hit valóban kigyógyít a depresszióból, de csak az élő, állandóan fejlődő, egyre mélyülő hit. Úgy sejtem, hogy Ön is ennek az útján jár, de még az elején. Ne legyen türelmetlen! Ha vannak is mély pontok, amelyeket nehéz átvészelni, utána következik a kiemelkedés. Ehhez küzdelem kell, de még inkább Istenbe vetett bizalom. Istennek hála, hogy rátalált a hitre, de tovább kell lépnie. Isten csodálatos ajándékokat tartogat Önnek.
A súlyos letörtség idején kezdje el mondani a Jézus-imát: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! Nem kétségbeesve, nem türelmetlenül, hanem bizakodva ismételgesse ezt a fohászt. Ahogy egy vonatút végét várjuk: el kell telnie az időnek, hogy odaérkezzünk, de ott aztán vár ránk az, aki szeret minket.
Súlyosabb esetekben a lelki atya mellé szükséges a pszichiáter is, de úgy érzékelem, hogy az Ön esetében a kitartó imádság ki fogja Önt gyógyítani.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat