Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.198.42.105)


Mennyi három meg hét? (számmal)


Kedves Lelkiatya! Januarba szeretnek elmenni kulfoldre egyetemet vegezni es dolgozni. Jelenleg elkezdtem egy egyetemet itt ahol elek. Edesanyamnak mar beszeltem errol, de o arra kert, hogy vegezzem el az elso evet es utanna menjek csak ki. Csak az a baj, hogyha megvarom mig befejezodik az elso ev, addig mar nem fogok ingyenes helyet kapni. Nem szeretnem edesanyamat megbantani, mindennel fontosabb nekem a vele valo kapcsolatom. Nem tudom mi teve legyek...mar csaknem egy honapja lelkikleg a padlon vagyok. Nem szeretnem ot elvesziteni, de a lehetoseget sem akarom elmulasztani. On mit javasol? Hogyan lehetne megoldani ezt harag nelkul? Mar nem tudok kihez fordulni tanacsert.
Valaszat elore is koszonom

Elmondása alapján nem tudom megítélni, hogy mit volna helyes tennie. Első hallásra én is azt mondanám, legalább egy teljes évet fejezzen be az egyetemen. Nem tudom, mint jelent az, hogy nem kap ingyenes helyet, sem, hogy ez mennyire fontos tényező. Ha alaposan átgondolva mégis úgy látja, hogy ez a helyesebb, akkor nyugodtan menjen ki. Az Édesanyja eleinte szomorú lesz, de mivel szereti Magát, ezért bizonyosan hamar meg fog engesztelődni. Gondolja át tehát még egyszer alaposan, imádságban kérjen megvilágosítást a Szentlélektől, majd utána döntsön. Ha az Isten akaratát teszi meg, akkor mindenképpen jó gyümölcse lesz a döntésének.


Kedves tisztelendő Lelkiatyám!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Olvastam az interneten az „Asszonyról, akit villámcsapás ért”:

http://metropolita.hu/2009/09/02/akit-villamcsapas-ert-feltamadt-a-halalbol-es-a-pokolrol-mesel/

Érdekelne a kedves Lelkiatya véleménye. Nekem megdöbbentő volt ezt a sötét középkort idéző, nevetségesen undorító tanúságtételt olvasnom.

Hogyan szabad ilyen gondolatokat az egyház nevében terjeszteni könyvben és interneten? Hol van az Isteni Irgalmasság?! Az Isteni Szeretet?!

Ezt az említett könyvet, úgy hírlik, nagy példányszámban kapkodták a hívek világszerte – bezzeg az Isteni Irgalmasság üzenetéért, Szent Faustyna nővér szavaiért, ahogy tapasztaltam, már kevésbé tiporták egymást…

Mennyire másak a mi áldott jó Ferenc pápánk szavai:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ne-csinaljunk-nyolcadik-szentseget-szokasokbol

Tisztelettel: Zsófia

Kedves Zsófia!
Én ugyan nem olvastam, de azt gondolom, nem érdemes emiatt felháborodnia. Nem vagyunk egyformák. Kinek ez, kinek az áll a szívéhez közelebb. Beszéltem olyan személlyel, akinek a megtérését, valódi megtérését segítette ez a könyv, de olyannal is, aki az Ön álláspontján volt. Erre a látomásra nincs hivatalos egyházi jóváhagyás, tehát nem az egyház tanítását kell benne látni. Ugyanakkor engedni kell a lehetőségét annak, hogy valaki ezen keresztül lássa be a saját bűneit, és ez segítse felismerni az Isten irgalmas szeretetét. Hiszen olyanok is vannak, akiknek Faustina nővér szavai tűnnek idegennek. Legyünk buzgók Isten követésében, egymás iránt pedig nyitottak és megértők!


menyi idobe telik a mesterseges megtermekenyites

Nem tudom megmondani. Mindenesetre mindenképpen kerülendő. Ez olyan beavatkozás, amelyben az ember már nem tudja kézben tartani az általa elindított folyamatokat. A külső megtermékenyítésnél a bizonyosság kedvéért több petesejtet is megtermékenyítenek, majd a legéletrevalóbban látszó egy vagy két egyesített sejtet juttatják a méhbe. A többivel nincs mit tenni, kidobják. Holott ezek már emberi életek!
A belső megtermékenyítés is természet ellenes beavatkozás. Nem érdemes efféle gondolatokkal vesződni. Jobb, ha ezek helyett is imádkozik az ember, hogy megtalálja az Isten akaratát, s annak megvalósításárára áldást is kér.


Szép napot!

Mikor érzi valaki, hogy érdemes leélni egy emberrel az életét? Nekem eddig minden kapcsolatom zátonyra futott. Hol én hibáztam, hol meg a párom. Jelenleg alakulóban van egy ujabb kapcsolatom, de mivel kereszténynek vallom magamat, igy a tisztaság elleni vétkezések mindig problémát jelentenek. Általában én szakitok, amikor már látom, hogy nem elég a kézfogás, a csók, a simogatás neki. Isten 6. parancsolata miatt egyedül kell leélnem az életemet? Nő vagyok és elmultam 30 éves. Most csak azért legyek valakinek a felesége, hogy ne vétkezzünk a 6. parancsolat ellen? Voltam nagyon szerelmes is már az életemben, és csak amiatt lett vége, mert nem voltam hajlandó többre, máskor meg többet is engedtem, és szenvedtem utána. Iszonyúan éget belül a vágy, és nagyom kivánom, dehát ugye nem lehet...

Egészen biztos, hogy nem pusztán amiatt szakadt meg egy-egy a kapcsolat, mert Ön őrizni akarta a tisztaságot, az udvarlója pedig nem. Vagy legalábbis, ha az illető emiatt szakított volna, akkor jobb is, hogy már ekkor megtörtént, mint ha belebonyolódtak volna a testi kapcsolatba, s utána derül ki, hogy mégsem egymáshoz illenek. Lám, volt kapcsolata, amikor belehullottak a bűnbe, és mégsem maradt meg. Higgye el, nem ezen múlik. Ön még nem találta meg az igazi párját. Tudom, hogy ma ez igen nehéz, de bízzon benne, hogy Önre is vár valaki. Keresse tovább, s kérje az Urat, hogy segítsen ebben a keresésben. Ha megmarad az Jóisten útján, akkor remélheti, hogy valóban fog Önnek segíteni az életútja rendezésében. Őbenne bízzon, és legyen továbbra is igényes és nyitott a társkeresésben!


Kedves Lelkiatya!

Érdekelne, hogy mi a véleménye arról, hogy bizonyos betegségeknek lelki okai vannak / lehetnek. Valóban igaz, vagy hamis ez az állítás? Én is "kifogtam" egy olyan betegséget (nem súlyos), amiről sokaknak az a véleménye, hogy mivel az immunrendszer valamiféle meggyengülése kell a kialakulásához, lelki oka is lehet. Nem mondom, vannak (lelki) gondjaim, eléggé gödörben voltam-vagyok, de sehogy sem tudom ezt a két dolgot összefüggésbe hozni. És ha mégis igaz, akkor sem tudok ellene semmit tenni, csak érdekelne az Ön véleménye. És esetleg az Egyház álláspontja erről, már ha van ilyen. (Egyébként orvosnál voltam, és gyógyszert is szedek rá.)
Véleményét hálával fogadnám.

Igen, bizonyára szoros összefüggés van a test és a lélek állapota között. Ám ezek igen szövevényes dolgok, nem lehet egyértelmű állításokat tenni, hogy melyik betegségnek milyen lelki okai vannak. Vannak un. pszichoszomatikus tünetek, amelyek esetében a lelki állapot külső megjelenéséről van szó. Ezeket azonban nem is valódi betegségként tartják számon, a kezelése mindenesetre inkább a pszichológusra, vagy még inkább a lelki atyára tartozik. Vannak azonban valós betegségek, amelyeket szintén lelki sérülések okozhatnak.
Tanácsom az Ön esetében, hogy továbbra is szedje az orvos által előírt gyógyszert, ugyanakkor keresse a módját, hogy a lelkét is rendbe tegye. Hosszú távon mindenképpen súlyos károkat okozhat a lelki természetű zavar. Nem igaz, hogy nem tud ellene tenni. A gödörből ki kell mászni, nem szabad ott maradni. Ha nem megy egyedül - ami természetes -, akkor segítséget kell kérni, emberi és isteni segítséget egyaránt. Érdemes személyesen felkeresni egy lelki atyát, és imádságban kérni kell a Jóistent.


Kedves Lelkiatya!

28 éves, római katolikus férfi vagyok. Szilárd hittel és meggyőződéssel rendelkezem az Anyaszentegyház tanításaival kapcsolatban. Bátran megvallom mások előtt a hitem, szívesen segítek a templom körüli munkákban, illetve a liturgiában is teljesítek szolgálatot. Nagyon szeretem az Úristent. A gond csak az, hogy nagyon keveset imádkozom, van olyan, hogy több napig egyáltalán nem. A levél elején leírtakhoz képest, tudom, ez hatalmas ellentmondás. A vágy mindig megvan bennem az imádságra, de a mindennapi gondok, és a jövőre vonatkozó aggodalmak valahogy elnyomják bennem azt, hogy imádkozzak. Tudom, hogy ez nagy bűnöm, és szeretnék rajta változtatni. Lelkiatya mit javasolna, hogyan kezdjek neki a változtatásnak?

Köszönöm szépen a válaszát!
Tamás

Kedves Tamás!
Azt vélem, hogy ez a mostani állapota a lelki életének az a szakasza, amikor meg kell küzdenie az imádságért. Van ilyen, mindnyájan átéljük, akik komolyan törekszünk Krisztus követésére. Persze, magától nem fog elmúlni. Két tanácsot adok.
Az egyik, hogy ne hagyja kihunyni szívéből ezt a vágyat az imádságra. Az is lehet, hogy még csak az értelmével ismerte föl ezt a hiányt, de fontos, hogy a szívével is kapcsolódjon hozzá. Kérje az Urat, hogy lendítse föl az imádságát, adja meg az imádság kegyelmét.
Másik tanácsom gyakorlati. Mindig csak az előtte álló napra figyeljen, ne pedig előre a messze távolba, hogy hogyan lesz tovább. Ezzel a távolba nézéssel, a jövőtől való aggódással keserítjük meg a jelent, ami önmagában édes lenne. Azokat a tetteket, amelyeket aznap elvégez, ajánlja az Úrnak, és köszönje is meg Neki. Ha így éli a napjait, egy idő után egyre inkább érezni fogja a késztetést és a vágyat is, hogy egyre többet imádkozzon.
Fontos ez, mert különben egy idő után a tettei is kiüresednek és elhal ez a lelkesedése is.


Kedves Lelkiatya, azt szeretném megtudakolni, vajon megérjük-e a közeljövőben, hogy végre magyarul olvashatjuk a teljes Filokáliát?

Köszönettel: Tihamér

Tudomásom szerint készül a fordítása, de még igen messze van a teljes 5 kötet kiadása. Szlovák nyelven kiadtak belőle egy részt, és cseh nyelven is, de ezek csak töredékek. Az orosz mellett megvan románul, valamint a nagy nyugati nyelveken, angolul, németül, franciául és olaszul. Legalábbis én ezekről tudok.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Az m1-en egy műsorban (talán a Katolikus Krónikában) azt mondta egy atya, hogy a szentáldozás eltörli a bocsánatos bűnöket? Ez valóban így van?

Így van, sőt, a Szentáldozás eltörli nemcsak a bocsánatos, hanem a halálos bűnöket is. Hisz maga az Úr Jézus mondta: Ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára... Ez az én vérem, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
A pap pedig, miután megismétli Jézus szavait, folytatja az imádságot. Azt kéri a nép nevében, hogy a kenyér legyen Jézus testévé, a bor az ő vérévé, hogy azok legyenek számunkra: ... a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére...
Fölvetődhet a kérdés, hogy akkor miért kell mégis gyónni? Hiszen a szentgyónásról szokás mondani, hogy a bűnbocsánat szentsége. Amikor valaki szentgyónáshoz járul, tulajdonképpen engedélyt kap arra, hogy részesüljön újra az Eucharisztiában. A pap az Egyház nevében újra befogadja az illetőt a teljes közösségbe, melynek jele az, hogy újra részesülhet a Szentáldozásban. Nyilván kisebb bűnök elkövetése által egy hívő még nem zárja el magát a Szentáldozás lehetőségétől. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az Eucharisztia eltörli a bocsánatos bűnöket. De ezt nem úgy kell érteni, hogy a bocsánatos bűnök eltörléséhez elegendő az áldozás, a haláloshoz meg már szükséges a gyónás. Inkább úgy helyes: bocsánatos bűn tudatában még gyónás nélkül járulhatunk ez Eucharisztiához.
Ugyanakkor érdemes a bocsánatos bűneinket is rendszeresen meggyónni, mert ezáltal könnyebben megőrizzük magunkat a helyes úton. Feltárva minden rosszat, ami bennünk van, a gonosz ereje csorbul, önmagunk gyöngeségeit is tisztábban látjuk, lelkiatyánk pedig hasznos tanácsokkal láthat el, mielőtt az Egyház nevében imádkozik értünk.


Kedves Lelkiatya! Már régen bánt egy dolog, de nem tudom, hogy mitévő legyek. Mikor orvostanhallgató voltam réges-régen, és szülészeten gyakornok, sok-sok abortuszt követtek el, melynél nekem kellett segédkeznem. Nem is tudom, hogy miért, de egy picike embriót betettem üvegbe, folyadékba, mely a mai napig megvan. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék vele. El kell temetni, vagy odaadni egy papnak, hogy temesse el? Kérem, segítsen, mert nagyon nyomaszt ez a dolog. Köszönettel: egy orvos

Igen, adja oda egy papnak, hogy temesse el ennek az embernek a holttestét.
Javaslom még azt is, hogy alaposan beszélje is át ezt a dolgot azzal az atyával. Valószínű, arra is szüksége van, hogy meggyónja azt, hogy közvetve hozzájárult az abortuszokhoz. Lehetséges, hogy a pap megítélése szerint ezt ő nem is oldozhatja fel, csak a püspök. Ebben az esetben a pap erre felhatalmazást kér, és a következő alkalommal, amikor találkoznak, akkor már feloldozhatja. Tegye meg ezeket a fontos lépéseket, hogy a lelke megnyugodhasson!


Kedves Lelkiatya!
Egy ismerösömmel beszélgetve jöttem elö bennem bizonyos kérdések és gondolatok.Hajadon állapotú lány vagyok,és lelkibeállitottságú férfit tudok magam mellett elképzelni,olyat,aki éli a hitét és akivel ezekröl a dolgokrol ellehet beszélgetni.Ha csupán hétköznapi dolgokról beszélgetnénk,nem élnénk a hitünket,úgy érzem az ne töltene ki.Akikkel eddig megismerkedtem azok nem voltak elég spirituális beállitottságúak.Valami mindig hiányzott azokból a kapcsolatokból,felszinesnek,üresnek tüntek,még akkor is ha eltudtunk egymással beszélgetni,valószinü azért mert,nem tudtunk elmélyedni a beszélgetésben.Amikor erröl beszélgettenm az ismerösnömel kicsit elámult és azt mondta ritka az olyan beállitottságu ember,akit keresek.Ö is hivö,de azt mondta eltudná képzelni az életét nem annyira hivö férfival.Bennem sokszor felvetödnek a kérdések,hogy mi van akkor ha tartósan nem tudunki egymással beszélgetni,minöségi idöt eltölteni és az évek elmultával az a kapcsolat ellaposodik.Helyes-e az hogy ilyen társat képzelek el magam mellé?Csak olyan emberrel tudnám elképzelni az életem,akivel az Urat is tudnánk szolgálni,mert ugy érzem a Teremtö kell,hogy legyen az elsö az életünkben a teremtménnyel szemben.Ha ilyen társ nem létezik,akkor szivesebben szentelném az életemet valamilyen nemes dologra,akár az Úrnak is elhivna.Rendjén van ez a fajta gondolkodásmód?
Válaszát elöre is köszönöm!

Teljesen egyetértek Önnel ebben a kérdésben. Nagyon fontos, hogy akivel az egész életét összeköti, azzal a legfontosabb dologról egyformán gondolkodjanak. Hozzáteszem, ez nem azt jelenti, hogy csak olyan férfivel ismerkedhet, aki szintén templomba járó, imádkozó ember. Az a lényeg, hogy a mélységet hasonlóképpen értékeljék. Akár egy nem hívő emberben is megnyílhatnak igazi mélységek, lehet benne erre nyitottság. Az ilyen ember általában előbb vagy utóbb maga is rátalál a hitre. Úgy érzem a szavaiból, hogy nem is tudná megtenni azt, hogy egy felszínesebb kapcsolat alapján kössön házasságot. Így aztán hiába is tanácsolnám. Az a tanácsom tehát, hogy legyen nyugodtan igényes ezen a téren. Érdemes várni, keresni, készülni. Ugyanakkor ne zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy ez a lelki igényesség Önt idővel a szerzetesség felé tereli. Természetesen nem úgy, hogy azért megy el szerzetesnek mert nem talált igazán jó társat. Ez a pótlépés csak elégedetlen életet szülne, még ha szerzetessé lenne is. A szerzetesség lényege, hogy életét az Úristennel köti össze - az Őiránta érzett szerelemből.


Kedves Lelkiatya!
A kérdésem a következő, ha nem jó és megfelelő kereszt szülőket választottunk gyermekünknek, /20 évvel ezelőtt/ mert nem alkalmasak a "feladatra" most nem részletezném miért de nem tartjuk velük a kapcsolatot. A gyermek rendesen meg lett keresztelve ahogy az illik. Most viszont szeretné ha másik keresztszülei lennének. Lehetséges lenne új kereszt szülőket választania, hivatalosan? Válaszát előre is nagyon megköszönöm.

Lehet új keresztszülőt választani, de azt az anyakönyvbe már nem szokás beírni. Ennek ugyanis így már nincs jelentősége. Az Isten és az Anyaszentegyház előtt megmarad az a személy, aki ezt a feladatot vállalta, s a felelőssége is megmarad. Az ezzel a lépéssel nem törölhető el. Viszont van értelme annak, hogy az ember valaki mást kér fel arra, hogy gyermekének a lelki fejlődését imáival, tanácsaival, mint egy pót-keresztszülő különösen is segítse.


Tisztelt Lelkiatya!

Mit jelent az apoteózis fogalma?
Meg tudná ezt határozni úgy, hogy egy római katolikus laikus hívő (aki nem tanult teológiát) is értse? Ismereteim szerint ez a keleti vonalhoz tartozik. De a római katolikusok is elfogadják/vallják ezt?
Válaszát köszönöm szépen!

Egy római katolikus keresztény.

Átistenülés. Az emberi élet igazi célja. Végső egyesülés Istennel, de természetesen úgy, hogy az emberi személy nem oldódik fel, hanem megmarad szerető szabad személynek.
A lelki atyák szerint bizonyos mértékben ez már itt, a földön is lehetséges. Sőt, minden szentségi találkozás, de minden imádság is ennek egy kis darabja. Ilyenkor nem csak találkozunk az Istennel, nem csak beszélgetünk, kapcsolatba lépünk Vele, hanem a Vele való egyesülés folytán valamiképp részesülünk is az Ő isteni természetéből. Ez az egyesülés leginkább az Eucharisztiában ragadható meg, de valójában minden Istennel való találkozás is ezt eredményezi.
Ennek lehetőségét nem csak a keleti teológia és lelkiség tanítja, hanem a katolikus is, csak kevésbé hangsúlyozza.


Kedves Lelkiatya! Lassan végére ér a Hit éve. Mi lesz a neve a következő egyházi évnek? A Hit éve előtt milyen egyházi év volt? Nagyon szépen köszönöm!

Nem minden esztendőnek van külön neve, célkitűzése. A katolikus egyházban a római pápa szokta megfogalmazni ezt, amely aztán az egész világon érvényessé válik. De van, hogy egy-egy nemzet jelöl ki magának egy évre célt. Így volt Magyarországon 2011-ben a Család éve, 2008-ban pedig a Biblia éve. Nekem nincs tudomásom arról, hogy Ferenc pápa a következő évre jelölt ki volna sajátos célt.


Kedves Lelkiatya! Köszönöm kérdéseimre adott válaszait, nagyon sokat segített! Harminc éves férfi vagyok. Párkapcsolatot nem sikerült még kialakítanom. Barátaim voltak, de előbb-utóbb mindegyik kapcsolat elenyészett, jelenleg egy sincs. Utólag visszanézve mindegyik barátság nekem volt fontosabb, én tettem bele többet. Egy idő után már csak én kerestem a másikat, amit egy idő után meguntam. Vagy annyira különbözővé váltunk, hogy nem tudtunk egymással mit kezdeni. Családomtól mindent megkaptam, de szeretet csak mértékkel. Nővéremet mindig jobban szerették, rendszeresen összehasonlítottak minket. Itthon lakom, mert önálló életre nincs lehetőségem anyagi okból. Nem beszélek szüleimnek problémáimról, gondolataimról, mert egy részt nem érdekli őket (másnapra mindent elfelejtenek), vagy ha előre szeretnék lépni valamilyen téren / más utat választok, mint amit ők választanának, lehurrognak, megpróbálnak visszahúzni. Kb. fél éve csak magammal tudunk beszélgetni, senki mással és ez felőröl. Járok több helyre is edzésre klubba, több helyen végzek önkéntes munkát. ezeken a helyeken nem sikerült kialakítanom barátságokat. Nem zavar senkit, hogy ott vagyok, de levegőnek néznek. Nem akarnak közelebb kerülni hozzám. Hiába vagyok kedves, segítőkész, érdeklődő velük. Tudom, a legfontosabb, hogy adjon az ember, de nekem hiányzik az is, hogy kapjak. Vajon ez így nem helyes? Mi tudnék tenni, hogy ez változzon? Vagy talán illúzió az egész és csak én érzem azt, hogy kívülálló vagyok? Köszönöm válaszát!

Úgy sejtem, nem jár rossz úton, hiszen ismeri, látja a másokon segítés értékét, és törekszik is erre. Az érthető kívánság, hogy Ön is szeretne viszonzást kapni, egy kis figyelmet, szeretetet. Valószínű, határozottabbá, erőteljesebbé válna az egyénisége, ha elköltözne a szüleitől, és a mostaninál önállóbb életet kezdene. Ez több szempontból is hasznosabb, egészségesebb lenne.
Ne adja fel, keresse tovább élete párját. Sok kortársa van, akik szintén nehezen találnak párt. Ez egy kicsit a mai korunk betegsége is, hogy ez így van. Imádkozzon minden nap az Úrhoz azért, hogy megtalálja azt, akit egy életen át boldoggá tehet. Közben pedig továbbra is keresse, hogy mikor és hogyan tud másoknak szolgálatára lenni. Önnek is ezt mondom: érdemes bízni az Úrban.


Valószínű más temlomokban is így van, azt láttam: az ikonosztáz
képeinél a fölső sorban 12 kép ebből 4 evangélista és 8 apostol. A szemeim már eléggé elhasználódtak ezért szeretném megkérdezni kik vannak
ott nyolcan, illetve kik akik kimaradtak a 12 apostol közül (5 fő) mivel
Pál később érkezett. Nekem az is feltűnt, hogy minden? misén Őt idézik.
Péter és a többiek írásai hová lettek?
Láttam Románusz bizánci császár kelyhét egy fényképen: Ott Szűz Mária mellett Uriel a másik oldalán Mihael arkangyalok vannak ott volt még szent Miklós képe is (tehát 4 képet láttam) és akkor mivel ezek a képek körbe mennek a kelyhen Jézus Krisztus mellett Gábriel és Rafael arkangyalok vannak-e (tehát csak 4 képetláttam), vajon kik lehetnek még ebben a körben?
Válaszát előre is köszönöm, ne haragudjon a zavarásért.
üdvözlettel: csehbagolyjanos@gmail.com

Nagyon sokféle hagyomány és nagyon sokféle megoldás van a szentek ikonjainak elhelyezésére. Általában a 12 apostolt ábrázolják az ikonosztáz apostol-sorában. A négy evangélistát ritkábban helyezik ott el, hiszen ők általában a királyi ajtón találhatók. A 12. apostol vagy Szent Pál vagy Szent Mátyás apostol, ez változó. Az is többször előfordul, hogy angyalok körmenetét ábrázolják, általában a templom kupolájának palástfelületén, de ezek szerint királyi koronán is látni ilyet. Ez a Szent Liturgia nagy bemenetét egyszersmind a nagypénteki körmenetet szimbolizálja. Angyalokat név szerint csak az Ön által említett négyet ismerjük.


Kedves Lelkiatya!
Tetszik-e ismerni "Nagyfigyelmeztetés.com" és "Masodikeljovetel.hu" weboldalakat és mi a véleménye ezekről az üzenetekről.

Igen, hallottam, s már írtam is róla. Legjobb, ha kíváncsiságból sem olvasgatunk ilyen badarságokat. Krisztus eljövetelére és a végítéletre, természetesen állandóan készen kell lennünk, de az efféle ijesztgetések egyáltalán nem erősítik az Istenbe vetett hitet, sem az Isten végtelen szeretetének megismerését.


Kedves Lelkiatya!
Több oldalt találtam az interneten, ahol a következő szentírási mondat miatt ítélik el a katolikusokat:
"Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz"
Mi erre a katolikus egyház válasza, ha esetleg ilyen kérdéssel találkoznék személyesen?
Köszönöm megtisztelő válaszát.

Érdemes hozzáolvasni az utána következő verset is: Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok (Kiv 20,5). Ez a tilalom tehát arra vonatkozott, hogy ne alkossanak olyan dolgokat, amelyek előtt istenként borulnának le, ne imádjanak ilyeneket. Néha, talán tudatlanságból, talán a kellő jóindulat hiánya miatt azt mondják ránk, katolikusokra, hogy mi a képeket, szobrokat imádjuk. Erről szó sincs. Egészen más az egyedül Istennek kijáró imádat, és más a szentek tisztelete, s megint más a képek előtti hódolás, amely ennek a tiszteletnek egyik nagyon alkalmas kifejezője.
Teológiai értelemben azért változott meg az Isten ábrázolására vonatkozó tilalom parancsa, mert annak az Ószövetségben az volt az alapja, hogy Istent soha nem látta senki, ezért nem is ábrázolható. Viszont Krisztus születésével, megtestesülésével az ember megláthatta Istent. Ezért – főként a Keleti Egyházban – az ikonok tisztelete lényegi eleme a hitünknek, mert a megtestesülésbe vetett hitet fejezi ki.


Kedves Lelkiatya!
Egy korábbi beírásában olvastam, hogy "Visszatérve az ősi hagyományhoz, bizánci egyházunknál lehetőség van arra, hogy a megkeresztelt csecsemő a bérmálkozás után meg is áldozzon." Jelenleg mennyire "hivatalos" ez és az azt követö gyermekáldoztatás, vagyis a püspök atyák mennyire szorgalmazzák, támogatják és van-e, ahol már gyakorlatban is valamennyire megvalósult? (Bár görögkatolikus vagyok, de már pár éve külföldön tartózkodom, és nem tudom az otthoni viszonyokat pontosan).
Köszönöm válaszát!

Nem csak a püspök atyák, de maga az egyház is szorgalmazza ezt a változást. Ezek az előírások megtalálhatók a Keleti Kódex 697. és 710. kánonjában, valamint erre vonatkozó pontosítást és további buzdítást fogalmazott meg II. János Pál pápa a Liturgikus Instrukcióban (51. Az újonnan megkereszteltek áldozása) :…az illetékes felsőbb hatóságok kötelessége lesz, hogy olyan intézkedéseket foganatosítsanak, amelyek értelmében vissza lehet térni a korábbi gyakorlathoz...
Ez a mi egyházunkban tehát javaslat, de még nem előírás. Ennek értelmében több helyen megvan ennek a gyakorlata, de még nem elterjedt.


Kedves Lelkiatya!
DJK!

Szeretnék olyan teljes Bibliát venni, amit a Római katolikusok használnak.
Meg tudná írni, hogy mi alapján tudom beazonosítani, hogy az adott Biblia Római katolikusok által használt-e?

Ami itthon van, az Károli Gáspár fordítása, ami ugye protestáns.
Illetve van a Gedeon Társaság által kiadott Újszövetség.

De nekem konkrétan olyan teljes Bibliára van szükségem, amit a Római katolikusok használnak.

Segítségét köszönöm szépen!

Meg kell néznie a kiadót. Ma Magyarországon legalább három féle katolikus biblia-fordításhoz nyúlhatunk: Káldi-Neovulgáta, ez a Katolikus Bibliatársulat engedélyével, a Szent István Társulati Biblia és a Szent Jeromos Társulat. Ha ezek valamelyike ott szerepel a kiadónál, akkor nyugodtan megveheti, katoliusok által fordított Bibliáról van szó.


Kedves Lelkiatya!

Az alábbi problémával kapcsolatban szeretném kikérni a véleményét és esetleg gyakorlatias tanácsát is.
Munkám egy része számítógéphez és internethez köt. Tehát nem tudom teljes mértékben kiiktatni ezeket.
Viszont azt vettem észre, hogy már nemcsak a munkám miatt internetezek, hanem azon kívül is. Ez egészen addig fajult, hogy bizonyos teendőimet csak késve végzem el, vagyis halogatni kezdtem nem kicsit.
Továbbá, a bibliaolvasási és imaidőmre is kihat. Van hogy sajnos azokat elhagyom.
Aztán utána lelkiismeret-furdalásom van, de ennek ellenére később ugyanebbe a hibába ismét beleesek. Olyan "ördögi körnek" tűnik.
Most az őszi szünetben még jobban előjött ez a problémám, mivel több volt a szabadidőm.
Már imádkoztam az Úrhoz, hogy vegye ezt el tőlem, segítsen át azokon a pillanatokon, amikor inkább a netezés mellett döntenék lelki életem ápolása vagy más teendőm végzése helyett. Többször meg is gyóntam ezt a rossz szokásomat, tudva, hogy a lelki életben is visszahúz. De nem veszek észre semmilyen változást.

Segítő válaszát és tanácsát előre is köszönöm szépen!

Ez bizony a betegség első tünete. Egyre erősebb függés alakul ki Önben. Azt tanácsolom, hogy iktasson be olyan időszakokat, amikor egyáltalán nem ül le a gép elé. Ha ekkor ellenállhatatlan vonzást érez, hogy mégis géphez kerüljön, sőt, ha netán ez nem is sikerülne, akkor már megvan a baj, kialakult a függés. Bizony, olyan ez, mint az alkoholizmus vagy a drog: nem tud meglenni nélküle. Ha ezt felfogja, felismeri, akkor hanyatt-bomlok menekülni fog belőle. Ekkor már kevés az, hogy meggyónja, és elhatározza, hogy nem fog számítógépezni. Erre már az elhatározás erőtlen, radikálisabb szakításra van szükség. Esetleg kérje meg egy barátját, vagy a családjából valakit, hogy segítsen szabadulni ebből a ketrecből. Együtt könnyebben megtalálják a módját, hogy mit tehetnek.


Kedves Lelkiatya!

4 évvel ezelőtt a templomban találkoztam egy sráccal aki nagyon megtetszett.Ugyan abban a városban lakik ahol én de munkalehetőség miatt el kellett mennie az ország másik sarkába.De minden 2 héten jön haza és akkor találkozunk.Beszélő viszonyba vagyunk.Amikor templomban vagyok és imádkozok akkor úgy vettem észre mindig engem figyel.Nagyon sok közös van bennünk.Én szerelmes lettem belé de ő ezt nem tudja.Az anyukája a volt Biológia tanárom.15 év korkülönbség van köztünk.4 éve ugyan azt érzem iránta amikor meglátom templomban és mindig felvillan előttem egy fehér táj és a közepén Jézussal!Úgy látom hogy beszél velem de én nem hallom mit akar mondani.Mindig csak templomban.
Maga mit tanácsol mit tegyek?
Mégis mit jelenthet ez az égi jel?

Mivel ilyen nagy a korkülönbség Önök között, ezért egyáltalán nem tanácsolom, hogy komolyan foglalkozzon ezzel a szerelmi szállal. Az Ön által említett jel elsősorban saját lelke állapotáról beszél. Abban biztos lehet, hogy az Úr nem ilyen módon adná tudtul, hogy ezt a férfit szánja élete párjának.
Az is félő, hogy a templomban lassan többet foglalkozik gondolatban ezzel a fiúval, mint az imádsággal. Ez sem helyes.
Mindenképpen próbálja meg elengedni ezt a fiút. Ne dédelgesse lelkében, hogy hátha... Ha egyébként is szoktak beszélgetni, akkor már úgyis felszínre jött volna a komolyabb kapcsolat lehetősége. Szerintem ez a fiatalember nem gondol arra, hogy Önnek udvaroljon. Ha mégis, akkor, meglátja, akkor fog történni elmozdulás, amikor már Ön elfogadta a lelkében, hogy ne gondoljon szerelemmel rá. Foglalkozzon mással, más személyekkel, a templomban pedig sokkal erősebben az imádsággal!


Kedves lelkiatya!
18 eves koromban volt egy kapcsolatom egy fiuval aki akkor 19 eves volt. Nagyon szep kapcsolat volt es nagyon boldogok voltunk. Ugy terveztuk, hogy ha leszerel a katonasagbol akkor osszehazasodunk.
Miutan leszerelt roviddel azutan en nagyon megbetegedtem. Honapokig agyhoz voltam kotve, a vallamtol derekig gipszbe teve, sokat ultem a korhazba es mindenki azt hitte, hogy tobbet nem lessz ember belollem. Az a fiu mellettem volt honapokon keresztul, vigyazott ram, elfogadta, hogy beteg vagyok es nagyon boldogok voltunk egyutt tovabbra is.
A baj akkor kezdodott amikor a szulei es a baratai lattak, hogy telnek a honapok es az en allapotomban semmi valtozas. Keztek telebeszelni a fejet, hogy ez igy nem lessz jo, mert en beteges vagyok es tonkre teszem az eletet. Az elejen csak kacagott rajtuk, de aztan szepen lassan kezdett a fulebe maszni a dolog, es vegul elhagyott.
Felesegul vette az egyik ismerosunket. Megtartottak az egyhazi eskuvot is. Hazassag utan 1 evvel a felesege elvalt tolle azzal a magyarazattal, hogy mar nem szerelmes bele. Tudom biztosan, hogy o nagyon szerette a feleseget en nem akart elvalni, de hat mit tehetett volna. A volt felesege azota ferjhez ment es gyereke van.
A fiu megnosult megegyszer de a masodik felesege viszonyt folytatott a legjobb baratjaval.
Nekem is voltak kapcsolataim az evek soran, de nem mentem ferhez es gyerekeim sincsenek.
En azota is nagyon szeretem ezt a fiut aki most 31 eves es en 30. Mindenkiben ot kerestem az elmult 10 ev soran. Barmennyit szenvedtem miatta, nem haragszom ra, megbocsajtottam mindent.
Most probal kozeledni hozzam es en nem tudom, hogy fogadjam. Nagyon jol erezzuk magunkat egyutt, jokat tudunk beszelgetni, setalni.
A kissebik baj az, hogy az egesz ismerosom hujenek nez emiatt es a csaladom sem fogadna el konnyen szerintem. A nagyobbik baj pedig, hogy engem eltiltananak a szentsegektol ha vele elnek. Olvastam a bibliaban Jezus szavait az elvalasrol es en ugy ertelmeztem, hogy hiaba tisztak es oszintek az erzeseim iranta es remelem, hogy neki is oszintek a szandekai, ha egyutt lennenk paraznasagot kovetnenk el. En nem szeretnek bunben elni meg miatta sem. Valoszinuleg egyedul fogom leelni az eletm ha ez igy van...
Lelkiatya on, hogy latja ezt a dolgot? kerem segitsen !

koszonettel, Edith

Kedves Edith!
Ez aztán a nehéz feladvány!
Ha keresi, hogy mit kell tennie, jól érzi, hogy az első és mindennél fontosabb, hogy az Úrral való kapcsolata meg nem szakadjon, el ne halványuljon. Nem pusztán a tilalom miatt, hogy nem szabad ilyen bűnt elkövetni, de egyszerűen azért, mert becsapja magát az az ember - és a világ éppen erre akarja rávenni -, aki elhallgattatja a lelkiismeretét. Az ilyen ember sohasem lesz boldog, csak hazudja magának és másnak is, hogy minden rendben van.
Ha így van, ahogy mondja, akkor ez a fiú súlyos hibákat ejtett az életében, amely nem csak őt keseríti, hanem másnak is fájdalmakat okozott, okoz.
Igen, abban erősítem, Edith, hogy ne tegyen olyan lépést, amellyel kizárná magát a szentségi életből. Ha ezzel a fiúval nem lehetséges, akkor ne áltassa magát tovább, lesz más, aki jobban megérdemli az Ön szerelmét. A mostani nehéz helyzetben különösen is erősen forduljon az Úrhoz, Tőle kérjen segítséget, tanácsot. Meglátja, fog még alakulni ez a helyzet, az élet sok meglepetést tartogat nekünk. Bízza rá magát a Mindenhatóra, és törekedjen továbbra is hűséges lenni Őhozzá.


Kedves Lelkiatya!
Az egyháznak mi az álláspontja a vízözön előtti időkről? Konkrétabban két dologra lennék kíváncsi:
-A Biblia megemlíti,hogy: "Ádám egész életkora 930 esztendőt tett ki, akkor halt meg./ Szet egész életkora 912 esztendőt tett ki, akkor halt meg./ Noé egész életkora 950 esztendőt tett ki, akkor halt meg." stb.
Majd ezt írja: "Ekkor az Úr így szólt: "Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen ."
Eddig mindenhonnan azt a választ kaptam,hogy a 900+ év biztosan csak más időszámítás miatt volt,ez viszont teljességgel kizárt,mivel a 120 év eléggé konkrét,(mint átlagos maximális életkor) és ezt a feltételezést megcáfolja.
Lehetséges,hogy régebben,Isten ezen döntése előtt tényleg 900+ évig éltek az emberek,vagy ezt máshogy kéne értelmezni?
-A másik kérdésem,az az előzőhöz hasonlóan a Ter.6.1-6.4 -ig kapcsolódik.
Kik voltak "Isten Fiai"? Erre ahány ember,annyi válasz van,viszont hithű katolikus ember létemre sem hagy nyugodni a kérdés,ezért szeretném meghallgatni az ön véleményét is.
Köszönöm.

A Szentírás nagyon sok jelképet tartalmaz. Főként az Ószövetségben találunk sok olyan részt, amelyeket nem szó szerint kell érteni. De még azok a részek, amelyek szó szerinti tanítást tartalmaznak, azok is hordoznak egy mélyebb, vagy akár még több rétegű mélységet is föltáró értelmet is.
A Teremtés könyvében található nevek nem egyes személyek, hiszen ki is gyűjthette volna össze ezeket az adatokat. Nem úgy kel olvasni, mint egy történelemkönyvet. Az itt szereplő elképzelhetetlenül magas életkorok arra utalnak, hogy ezek az ősök, nagy emberek voltak, akik felé nagy tisztelettel kell fordulnunk, akiket bár nem ismerünk, mégis nagyon sokat köszönhetünk nekik. A magas korok felsorolásának egyik legfontosabb eleme viszont éppen a vége, hogy végül egy viszonylag alacsony évszámot határozott meg a Teremtő, tehát a későbbi emberek, a maiak, akik mi vagyunk, a nyomukba sem léphetünk, mi kisebbek vagyunk, mint ők.
A másik szakasz, amire utalt, valóban még nehezebben érthető. Tudni kell, hogy ezekben az igen ősi szövegekben keverednek az emberi gondolatok, más népektől átvett mítoszok, és az Istentől származó kinyilatkoztatás tanítása. Az emberi nyelvezetet mintegy köntöst használja az Isten, hogy azon keresztül érthető, emészthető legyen az isteni üzenet. Azért is találjuk magunkat olykor nehéz helyzetben, mert már mi sem értjük azt, amit az akkor élt emberek még jól értettek, vagy esetleg másként értettek.
Nem tudom megmondani, mire gondoljunk, amikor ezekről az Isten fiairól olvasunk a Bibliában. Maga a történet viszont hasonlót próbál elmondani, mint a Teremtés első lapjai tömören, de tisztábban fogalmazott meg, hogy az ember magán hordozza az Isten képét, hogy a földi ember valamiképpen mégis égi, mennyei is. Madách úgy fejezi ki, hogy sárból és napsugárból van összegyúrva.


Kedves lelkiatya!
Sokat imátkozok, de sokszor úgy érzem, hogy nem sok sikerrel...Lehetséges, hogy valamit rosszul csinálok, de már nagyon el vagyok keseredve. Tulajdonképpen az anyukámról lenne szó. Mi egy gyülekezetbe jártunk. Amikro anyukám nagyon beteg lett minden ismerös, barátnö, elhagyott minket. Senki ránk nem nyitja az ajtot. Anyukám a munkahelyét is elveszítette 2 évvel ezelött. Azóta mást se hallgatok töle csak azt, hogy neki emnnyire hiányzik a volt munkahelye és ezt legalább napi 24 orába mindennap kell töle hallgatni. Totál kivagyok mrá borulva ettöl teljesen kikészit engem is. Még a volt munkaadójához is elmentem akiknél legalább 13évet dolgozott hogy vissza vennék-e anyát akármilyen munkakörbe...sajnos elutasitást kaptam... Arra gondoltam hogyha szerzek neki egy munkahelyet, hogy rendesen bejelentsék meg minden akkor talán megnyugszik. Hát sikerült is, mert addig mondtam a munkáltatómnak még végül anyát is felvette. Azt gondoltam, hogy talán végre nem kellesz többet hallgatnom töle a dolgokat de nem így történt. Ugyan ugy mondja a volt munkahelyét és ezzel már totál az idegeimre megy...Azon kívűl már néha zavar mert igazán kezdhetne magával valamit mert én így sose fogom tudni élni rendesen az életemet. Támogatom öt anyagilag is azon felül , hogy van munkahelye de mégse nagyon változott itthon se semmi. Pl. kaja alig van de azt hozzáteszem hogy szerencsére semmilyen adosságunk nincs. Egyszerüen nem bírom már ezt az élet helyzetet amibe élek meg az is hogy feszt anya panaszkodását kell hallgatnom. Mit tudna tanácsolni, hogy esetleg mit kezdhetnék? Én ugy érzem én már sokat megtettem az anyukámért gyakorlatilag 19 éves korom ota nincs normális életem mert mindig öt istápoltam...a volt munkahelyén elláttam a dolgokat mert a volt fönöke megengedte h anya helyet bemenjek dolgozni, aztán amikor a barátaim hivtak én sose tudtam elmenni velük mert tudtam hogy be kell mennem anya helyett dolgozni, aztán ugye feszt anya panasz áradatait hallgatni, utána az én munkáltatomnak könyörögni hogy vegye fel anyát, aztán msot gyakorlatilag ott tartok hogy az anyámnak semmi enm jó és msot vagyok 23 éves....4 év szinte fullra elment az életemböl csak anya végett aki most már 50éves....Most mégis még mit kéne tennem? Már nagyon elegem van az itthoni doglokból.

Talán meglepő, de azt tanácsolom, hagyja ott az Édesanyját. Szánt szándékkal használtam ezt az erős szót. Nem azt mondom, hogy hagyja magára, hogy ne törődjön vele, de el kell költöznie otthonról. Akármilyen kicsi és igénytelen albérletet vesz is ki, nincs más megoldás - én legalábbis nem látok mást -, minthogy végre a saját lábára álljon, a saját életét élje. Még az édesanyjának is ezzel tesz jót. Ő nem fog tudni változni a jelen helyzetben, és Ön sem fog tudni változtatni sem az érzésein, sem a magatartásán. Az a természetes, hogy ebben a korban végre a saját életét éli, és ezzel, mintegy rá tudja venni az Édesanyját is, hogy ő is új szemszögből értelmezze a saját életét.
Azért imádkozzon, hogy legyen ereje megtenni ezt a lépést, és hogy minél hamarabb gyógyulás induljon be az elszakadás fájdalma, sebe után.


Kedves Lelkiatya!
Napokban Nyházán jártam,s a társzékesegyházban örömmel láttam,hogy már mind a négy alapkép kész az ikonosztázionon.Érthető a Szent Miklós ikon,mint a templom védőszentje,de a másik oldalon nem az egyházmegye védőszentjének Szent István első vértanúnak az ikonjának kellene ott lenni.Biztos,hogy a nyházi híveknek el lett magyarázva,hogy az ikonok fő alakja körül mit ábrázolnak körban a kis képek,de nyházi ismerősöm,aki templomba járó hívő görögkatolíkus sem tudott mondani semmit.Sajnos az én fiatal koromban,amikor nyházi voltam, inkább azt hallottam, hogy a meglevő ikonosztázionokat is inkább kidobták a templomból /Mándokon például/, minthogy hittanórán tanultunk volna róla.
Kit ábrázol a jobb oldali ikon,s a fő alakok körül a kis képek?
DJK!
drtk

Előbb egy kis pontosítást kell tennem. Mándokon ugyanis nem az ikonosztázt dobták ki, hanem az egész templomot vitték el. Ma a teljes templom a szentendrei skanzenben található.
A nyíregyházi ikonosztázról. A magyarországi szokás szerint a bal oldali alapkép általában Szent Miklóst ábrázolja, a jobb oldali pedig a templom védőszentjét, vagy címünnepét. Más hagyományok szerint viszont Keresztelő Szt. János is szerepel az alapképeken, legtöbbször a bal oldalon. Ez lehet az oka annak, hogy mivel a templom védőszentje, Szt. Miklós már - a magyarországi hagyományt követve - bal oldalon van, a jobb oldalra került a Keresztelő ikonja.
Minden alak körül szentek találhatók.
Krisztus körül az apostolok: Péter, Pál,Máté, János, Jakab, András, Tádé, Simon, Jakab Alfeus fia, Bertalan, Fülöp, Tamás, alul az oltár.
Az Istenszülő körül a róla jövendölő próféták: Salamon, Dávid, Izajás, Ezekiel, Gedeon, Jákob, Dániel, Bálám, Áron, Habakuk, Mirjám, Hanna, alul a frigyláda.
Keresztelő alakja körül: a szülei, Zakariás és Erzsébet, valamint a hozzá köthető próféták: Mózes, Illés, Jeremiás, Sámson, Sámuel, Malakiás.
Szent Miklós körül az Üdvözítő és az Istenszülő alakja mellett szent püspökök: Aranyszájú Szt. János, Nagy Szt. Bazil, Szt. Atanáz, Szt. Cirill, Dialógus Szt. Gergely, Teológus Szt. Gergely, Szt. Ambrus, Nagy Szt. Leó.


Kedves lelkiatya!
Amikor sokat imádkozom sürün belsö gyötrelmeket élek át.Nem tudom ez valóban az ima miatt van-e.Mostanában elkezdtem többet imádkozni,erös imákat több mindenkiért és több szándékra.És ilyenkor jönnek a szenvedések:elhagyatottság,magány,háttérbe szorultság érzése,enyhe depresszió...ugyanakkor vannak pillanatok amikor minden nyugodt,belsö békét érzek, és azt,hogy Isten mennyire szeret.Mindezeket a vegyes érzéseket hol a fájdalmat,hol pedig a szeretet egy napon belül tapasztalom.Ez gyakorivá vált az utóbbi idöben.Volt már máskor is amikor nehéz periódust éltem meg,és az imában kerestem vigaszt,sok idöt töltöttem az Úr jelenlétében,még nagyobb nehézségeket éltem át,mintha rámszakadt volna az ég.Volt is néhány nap amikor nem imádkoztam,nem volt hozzá lelkieröm.Utána valahogy minden megoldódott,az Ur sok mindenben,amiért imádkoztam meg is segitett,valamiben meg is erösitett az egész,de most megint minden ismétlödik,különféle nehézségekkel találom szemben magam.És jönnek a gondolatok,hogy kevesebbet imádkozzam,akkor nem élek át ilyen dolgokat.
Mit tegyek ebben a helyzetben?
Válaszát elöre is köszönöm!
Nina

Kedves Nina!
A záró mondata sokat elárul, hogy honnan fúj a szél. Vajon kinek az érdeke, hogy Ön kevesebbet imádkozzon? Az erősen imádkozó ember megtapasztalja, hogy nem könnyű imádkozni. Nem véletlenül hívta fel a figyelmünket az Úr arra, hogy állhatatosnak kell lenni, hogy ki kell tartani az imában (Lk 18,1). Ráadásul a jó imádság közben az ember lelke feltárul, és onnan olyan sötétségek is felszínre törnek, amelyekről nem is volt tudomásunk. Azt gondoljuk, inkább nem imádkozom, akkor ezek nem jelennek meg. Akkor viszont bennem maradnak. Nem kell félni az ilyen jelenségektől. A lelkivezetővel érdemes megbeszélni - ezért is nagyon fontos, hogy legyen saját lelki vezetője! - de sem másnak nem érdemes beszélni róla, sem magamnak nem érdemes sokat töprengeni rajta. Elfogadom, mint kísérő jelenséget és imádkozom tovább.
Persze, van olyan is, hogy valaki az imát túlzásba viszi. Bár túlzásba nem lehet vinni, de valami miatt erőlteti, s ez már nem is imádság. Ilyenkor is jelentkezhetnek az Ön által leírt jelenségek. Ezért fontos, hogy a lelkivezetőjével ezeket alaposan megbeszélje.


Kedves Lelkiatya!
Igaz-e, hogy az ortodox egyház 8 szentséget ismer el! Értem ezalatt azt, hogy a szerzetesség náluk valóban szentség?
A pontos katolikus álláspont erről mi? Mert tudtommal nálunk ez nem szentség, "csupán" egy életállapot, amelyre örökfogadalmat tesznek. De ha ilyen fontos ez, akkor hogy hogy nem lett alapítva ilyen szentség?
Köszönöm eligazító válaszát!
Dicsőség Jézus Krisztus!

Nem, ez nem így van. Onnan fakadhat ez a félreértés, hogy az Ortodox Egyház nem köti meg számszerűen a szentségek számát, mint ahogyan a Katolikus Egyház teszi, továbbá nem különböztet meg szentelményeket. Szentségnek tekinti valóban a szerzetesi szentelést, de például a vízszentelést, vagy a pászkaszentelést is. Ebben a felfogásban szentség az a szertartás, amely kegyelmet közvetít. Ezekből a nagyobbakat mondják a szóhasználat szerint szentségnek, a kisebbeket csak imádságnak, szertartásnak.


Kedves Lelkiatya!
Ha Istentől azt kértem ,hogy had kapjak egy utolsó lehetőséget a volt párommal ,mert szeretjük egymást, de meg ígértem neki ,hogy ha meg bánton akkor elengedem végleg . A lehetőség meg volt , de túlzott aggodalmammal meg sértettem a párom ,és meg haragudott rám. Akkor ezzel az Istenek tett ígéretem szegtem meg ? És most végleg el kell engedjem őt ?

Talán furcsán hat, amit írok, de mégis azt mondom, nem kell ebbe a kérdésbe belekeverni a Jóistent. Legalábbis nem így.
Szavai alapján a következőt gondolom. Elhiszem, hogy Ön úgy érzi, szereti a párját, de nem helyesen szereti. Valójában meg akarja magának tartani, és attól rettegett, hogy elveszíti. Így bizony el is veszíti, mert az egymást szeretőknek nem lehet valóságos kapocs ez a magunknak megtartani akarás. Valószínű, Ön egyébként is hajlamos az aggodalmaskodásra. Javaslom, hogy egy állandó lelkivezető segítségével próbáljon ebből kigyógyulni. Mert addig nem fog tudni más emberi kapcsolatokat sem helyesen fölépíteni.
Biztatom, hogy most engedje el a párját. Fogadja el a szakítást. Ezzel azt is mondom,hogy ne kérje az Urat arra, hogy visszakaphassa őt. Ugyanis ez nem imádság lenne az Ön részéről, hanem a görcsös ragaszkodásnak rimánkodásban kifejezett változata. Azért imádkozzon, hogy fölismerhesse, merre kell tovább lépnie. S főleg ezért, hogy sikerüljön elhagynia ezt a túlzott aggodalmaskodást.


Tisztelt Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni, hogy egy bérmaszülőnek valóban csak egy bérmagyereke lehet? Tehát aki már bérmaszülő, azt már nem kérhetem fel bérmaszülőmnek? Leendő római katolikusként kérdezem, felnőtt keresztség felvételére készülve.
A segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Nem hiszem, hogy volna ilyen megkötés. Én nem hallottam róla. Nálunk, görögkatolikusoknál ugyanis ez sokkal ritkább, hiszen a bérmálást egyszerre kapjuk a keresztséggel. De mivel egy embernek lehet több keresztgyermeke, ennek mintájára szerintem lehet valakinek több bérmagyermeke is.


Kedves Lelkiatya!
Az Ön álláspontja szerint lehetséges-e vagy van-e értelme helyrehozni egy olyan barátságot,ahol volt lelki függöség?
Válaszát elöre is köszönöm!

Nem. Az ilyen kapcsolat nem volt egészséges, ezért újra megkörnyékezni a betegség okát több, mint veszélyes. Azzal gyógyul, ha teljesen elszakad, elválik, hogy saját életét élhesse egyik is, másik is.


Kedves Lelkiatya!

Abszolút nem a kötekedés vezérel, sokkal inkább a kíváncsiság. Én azt hallottam, hogy keresztszülő keresztény megkeresztelt ember lehet..Most melyikbe nem tartozik bele a református vagy miért is nem lehet keresztszülője egy katolikus gyereknek. Olyan megoldást is hallottam, hogy az egyik fél a keresztszülők közül katolikus..míg a másik református. De ezt, hogy tanúként lenne feltüntetve valaki is...ezt sehol nem hallottam. Talán érdemes volna ha papjaink erről beszélnének és nem gyorsan futtában hadarva végeznék a keresztelést két mise közt. Bocsánat ezen szavakért, de a tapasztalatom sajnos ez volt, amikor egy két keresztelőn jelen voltam magam is.
Válaszát köszönöm előre is!

Balázs

Abban teljesen igaza van, hogy nem volna szabad eldarálni a keresztelés szertartását. Mást sem, de ez valóban a legnagyobb pillanatok egyike az életünkben. Még akkor is, ha csak részt veszünk rajta, s nem a saját gyermekünket, keresztgyermekünket keresztelik. A görögkatolikusoknál gyakran a teljes keresztelés szertartását végigéneklik.
Abban is van igazság, hogy kicsit erőltetett megoldás, hogy a keresztszülőnek felkért nem katolikus fél tanúként van jelen. A kereszteléskor nem olyan jelentősége van a tanú jelenlétének, mint pl. a házasságban. Keresztszülő viszont (legalább az egyik) azért kell, hogy katolikus legyen - mint korábban is leírtam - mert másként hogyan vállalhatna felelősséget a gyermek katolikus neveléséért? Ezért fogalmazunk úgy, hogy ha protestáns nem is lehet keresztszülő, de tanú lehet. Viszont az elengedhetetlen, hogy legalább egy katolikus keresztszülő legyen.


Kedves lelkiatya!
A munkahelyemen sok probléma van,bár tudom az akad mindenhol.Jött egy új koléganő a régi helyett,akit én hivtam oda dolgozni,mivel ismerős volt.Ők a másik kolléganőmmel nagyon jól megértik egymást,gyorsan egymásra találtak,mert sok hasonlóságot találtak egymásban.Konfliktusom nekem sincs velük.De előfordult,hogy ők ketten valamit megbeszéltek,amikor mentem váltani mind ketten ott voltak és belekezdtek témákba majd félbehagyták,cinkosan egymásra néztek és azt mondták,majd ha nem lesz ott senki akkor megbeszélik.Szinte köszönés nélkül távoztak.Ez rosszul érintett.Nem az fáj,hogy ők együtt mennek el valahova,mert más stilusu helyeket kedvelek,hanem az fáj,hogy igy viselkedtek elöttem.Nem adtam rá okot.A munkahelyemen javarészt férfiak vannak,mivel ez egy fogadóiroda,ők elkacérkodnak,nevetgélnek velük.Az ittlévő férfiak annak örülnek is.Ilyenkor szivesen fizetnek nekik valamit.Ha nyernek még pénzt is kapnak tölük.Ez megint nem zavarna.De rosszul érintett,amikor az uj kolléganö tanulta be itt a dolgokat,az egyik kliens nyert és pénzt csúsztatott neki.Nem gond,hogy én nem kaptam nem várom el senkitől,de ezzel semmibe vett és lealázott az az ember.Legalább ne a jelenlétemben adta volna.Sokszor érzem azt,hogy itt semmibe vesznek,ez nem az én világom,ez a közeg kivet magából.Fájdalmasak ezek az érzések.Tartósan nem tudom lehet-e ilyen körülmények között dolgozni.De kell a pénz.Képtelen vagyok kacérkodni velük.Nincs összhangban az elveimmel,nem is tetszik az a fajta magatartás.Ugy látszik ide olyan fajta lányok kellenek,akik ezt élvezik.A csendet,a nyugalmat kedvelem,itt az ritkán van.A játékosok szétszemetelnek,itt mindent szabad enni,magokat törögetni...Van aki annyira szemtelen,hogy
bemegy abba a helyiségbe is,ahova ki van irva tilos bemenni,a káromkodás és trágár szavak használata is gyakori,szováltások is voltak.A fönök nem sok mindennel törödik egy csomó dolog megvan hibásodva,cserélni kellene.Nem jár a nyakunkra,rendes velünk szemben olyan értelemben,hogy fizet idöben,nem szol bele semmibe se,csak nem törödöm,ha megkérjük valamire.Jobban csak a pénzt látja az egészben.A munkaéveink nem mennek,heti egy szabadnap van,szabadságon még nem voltunk...kértük,hogy tiltsák be a dohányzást vagy vezessenek be füstelszivot,mert nem kellemes nem dohányzó embereknek akkora mennyiségü füstöt nyelni,azt mondta nyitogassuk az ajtot,hogy idönként kiszellözön a helyiség.A fütés is késik.Az egyedüli pozitivum az,hogy kifizetnek bennünket.Voltam már munkanélkül is az egy még rosszabb állapot.Ez a munka jellemerősödésre jó.Szivesebben végeznék más jellegü munkát,ami szellemileg is épit,amivel Istent is és az embereket is jobban tudnám szolgálni.Sokat imádkozom is egy megfelelöbb és jobb munkahelyért,hiszek is benne,hogy megkapom.Csak most hirtelen nem tudok merrefelé orientálodni.Amikor hosszu ideig munkanélkül voltam váratlanul jött ez a munkalehetöség,sok más sikertelen probálkozás után,akkor nagyon örültem neki,mert anyagilag minuszban voltam.De mostmár kezdem idejét érezni a váltásnak.Azt is érzem,hogy Isten talán mást vár el tölem.Mit tanácsolna a lelkiatya?Mit tegyek?Hogyan tegyem elviselhetöbbé az itt létet?
Válaszát köszönöm!

Az egyik fontos tanácsom, hogy ismerje fel az ítélkezést önmagában. Ennek bizony nincs helye. Amíg teret enged ennek a szívében, addig nem lesz sem kiegyensúlyozott, sem derűs, sem boldog. Örüljön annak tiszta szívből, hogy az ismerősét oda tudta vinni, ő pedig nem csak munkalehetőséget kapott, hanem új barátnőt is.
A munkahelyi hiányosságokra is csak azt tudom mondani, hogy el kell viselni türelemmel. Sohasem méltatlankodni. A méltatlankodás az egyik legméltatlanabb emberi magatartás. Persze, ha tudok, akkor változtatni kell, vagy szólni annak, aki tud változtatni, de ha nem tudok, akkor az a dolgom, hogy elfogadjam azt, ami van.
Lehet, hogy jobb volna Önnek megfelelőbb, személyiségéhez közelebb álló munkát keresnie. Amíg azonban itt van, használja ki az alkalmat arra, hogy keresztény módon él és dolgozik. Lehet, hogy természete nem teszi könnyűvé, hogy másokkal könnyen kapcsolatot létesítsen, van, akinek ez könnyebben megy. De arra nagy erővel figyeljen oda, hogy bárki fordul oda, mindig krisztusi szeretetet kapjon Öntől. Akik a munkahelyük kapcsán sok emberrel találkoznak, azoknak nagy lehetőségük van arra, hogy akár csak néhány másodpercnyi találkozás alkalmával is ezt az elfogadó, türelmes, figyelmes szeretetet tudják közvetíteni mások felé. Olvassa el a Szeretet-himnuszt (1Kor 13. fej.). Ez legyen a mércéje annak, hogy hogyan viselkedik az emberek között.


Kedves Lelkiatya!

A minap a kolléganőm nekem szegezte a kérdést ? Miért engedi meg az Isten, hogy annyi ártatlan kis gyermek szenvedjen a betegségtől és meghalljon ideje korán? (Most hunyt el az édesanyja és ott a kórházban fogalmazódott meg ez a kédése.) És mivel köztudott rólam. hogy hívő keresztény ember vagyok egy éjszakai müszak során feltett pár kérdést. És rá kellett jönnöm nem elég, hogy cselekedeteimben, szóval és tettel megpróbálok úgy élni,hogy tanúságot tegyek Jézus Krisztusról és az Ő Mennyei Atyjáról --egy ilyen kérdést nem tudtam számára elfogadhatóan megválaszolni---- tehát van mit pótolnom. Mit kellett volna válaszolnom Neki.
Köszönöm válaszát: Judit

El kell fogadnunk, hogy vannak kérdések, amelyekre a választ csak odaát fogjuk megtudni. Ezt nekünk, hívőknek könnyebb elfogadni, de zavarban vagyunk, ha nem hívők, vagy más miatt kíváncsiskodók ezt számon kérik tőlünk. Szabad azt mondani, hogy nem tudom. Persze, meg is fogalmazhatunk válaszokat, pl.: nem tudhatjuk, hogy milyen sorsa lett volna a gyermeknek, s így legalább biztosabban a mennybe juthat; vagy: nem tudhatjuk, milyen nagyobb rossztól mentette meg az Isten a családot ezzel a mostani fájdalommal, stb. Ezek azonban hiába tűnnek logikusnak, még akár elfogadhatónak is, nem biztos, hogy segítünk vele a kérdést föltevőnek. Két ok miatt. Nagyon sok múlik az illető lelkiállapotán. Ez ugyanis nem valóságos érdeklődő kérdés, hanem a belső világának a kifejeződése. Nem igazi választ vár, hanem szüksége van arra, hogy kimondhassa ezt a kérést. Ennek értelmében tehát nem kioktatni kell, hogy mi is az igazság, hanem meghallgatni, együtt érezni vele. Éppen ezért szabad azt mondani, hogy: én sem tudom. De nagyon sok múlik a válaszadó (válaszolni próbáló) lelkiállapotán is. Ez a másik befolyásoló tényező. Mert ilyenkor önmagunkat kell adni, a saját hitünket, nem pedig választ tartalmazó szavakat. Ha él bennem a mély hit, akkor bármit mondhatok, azzal segítségére leszek. Ha van bennem őszinte szeretet és megértés a másik felé, akkor bármit teszek, az megerősítésére válik, s erre van szüksége.


Kedves Lelkiatya!

"hogy a részesülőknek legyenek a lélek józanságára, a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére,"

Azt szeretném kérdezni, a lélek józansága ez esetben mit jelent?
Egy baráti beszélgetésben merült fel, egyikünk: alázatosságot ért, másikunk mértékletességet? Mint fogalom, de mint liturgiailag is.

Köszönöm szépen:Szilvi

Ez az un. epiklézis imádsága, a Szentlélek lehívása a szent adományokra, közvetlenül az utolsó vacsora szavai után. A teljes ima így hangzik:
Felajánljuk még neked ezen okos és vérontás nélküli szolgálatot, és kérünk, könyörgünk, esedezünk, küldd le Szentlelkedet reánk s ezen előtted levő ajándékokra! És tedd ezt a kenyeret Krisztusod drága testévé, és ami e kehelyben van, Krisztusod drága vérévé, átváltoztatván a te Szentlelkeddel, hogy a részesülőknek legyenek a lélek józanságára, a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére, a benned való bizalomra, nem pedig ítéletre vagy kárhozatra!
Azért idéztem a teljes szöveget, mert így látszik, hogy az értelem fontossága kétszer is megjelenik az imában. Az okos szolgálat (pontosabban talán: értelmes szolgálat) azt fejezi ki, hogy amit itt végzünk, az megfelel az értelemnek. Mégpedig nem csak az emberi, hanem az isteni értelemnek is, vagyis az egész teremtett világ törvényének. Nem valami légből kapott csoda történik itt, hanem az, ami már a világ teremtése óta szerepel a Teremtő tervében: a megtestesülés titka. Az Eukharisztia csodája nem fölfüggesztése az isteni rendnek, hanem annak legmélyebb megnyilatkozása.
Ebből jobban megérthetjük, hogy a lélek józansága sem egyéb, mint ennek az isteni rendnek való megfelelés az értelem segítségével. Az a józan ember, aki fölismeri az adott helyzetet, és annak megfelelően higgadtan és nyugodtan lép. A lelki józanság hasonló: a lélek látja, fölismeri az isteni akaratot, és aszerint cselekszik.


DJK!
Több fotón is láttam már mind a két püspökünk kezében egy másik botot, ami nem a hosszabb püspöki bot. Ez rövidebb volt, Fülöp püspök atyánál talá barna, Atanáz püspök atyánál pedig fekete volt. Ennek a botnak van külön neve? Mikor használják egyáltalán? Először azt hittem, hogy csak akkor, ha a püspök mandiászban van, de utána láttam Fülöp püspök atyánál liturgia közben is: http://cdn1.haon.hu/2012/04/jpg-743-honlapra.jpg
Van esetleg valami előírás, hogy mikor használatos ez a bot?

A bizánci egyházban kialakult a kétféle pásztorbot használata. Ennek egész egyszerűen az az oka, hogy egy időben elkezdték nemesfémmel és drágakövekkel díszíteni a püspöki botot, de az egyházi előírások szerint a püspökök a templomon kívül nem hordhatnak értékes ruházatot vagy kellékeket. A bot mérete tehát nem mérvadó. A különbség abban áll, hogy az istentiszteleteken használt bot díszes és kétvégű (vagy egy markolatra hasonlít, vagy két egymással szembeforduló kígyót ábrázol), a másik egyszerű és fából készül. Ha a püspök nem vezeti a szertartást, de részt vesz azon, általában az egyszerűt használja.
A megjelölt képen Előszenteltek Liturgiája látható. Ezen sem szoktak a püspök atyák díszes botot használni.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy igaz e hogy aki nem tud jól énekelni az nem lehet görögkatolikus pap. Továbbá azt is meg szeretném kérdezni hogy tényleg "nehezebb" görögkatolikus papnak bekerülni mint rómainak?
Válaszát előre is köszönöm.

Igen, igaz. A görögkatolikus papnak sokat kell énekelni, nagyon sok éneket meg kell tanulnia. Ha nem tudna énekelni, nem tudná elvégezni a szertartásokat, amelyek legnagyobb része énekelve végzendő. A szemináriumi képzés fontos része, hogy a kispapok megtanuljanak énekelni, még azok is, akik kevésbé jó adottságokkal rendelkeznek. Kodály Zoltán azt tartotta, hogy mindenki tud énekelni, csak van akinek könnyebben tanulja meg az éneket, van, aki nehezebben. Van, akinek szebb a hangja és van, ... akinek még szebb (kieg.: a lelkiatya).
Talán arra gondol, hogy jelöltek melyik szemináriumba juthatnak be könnyebben? Erre semmilyen összehasonlítási alapunk nincsen.


kedves Atya!az lenne a kerdesem hogy en református vagyok es a leendö keresztfiam katolikus lesz...az Atya azt mondta hogy ezért csak tanukent lennék beirva...olyan megoldas nincs,hogy felvennem a katolikust?köszönettel:Edina

Keresztszülő a katolikus egyházban valóban csak katolikus lehet. Különben hogy lehetne elvárni tőle, hogy hit nevelésében segítéségére legyen.
Arra már volt példa, hogy valaki a keresztszülői feladat felelőssége és komolysága folytán maga is felvette a katolikus hitet. Persze, nem szabad megfeledkezni arról, hogy jóval hamarabb kell a jövendőbeli keresztszülőnek megkeresztelkednie.
Ha erre már az Ön helyzetében esetleg nem volna idő, akkor azt javaslom, fogadja el, hogy most csak tanúként van jelen, és foglalkozzon tovább a hittel, a katolikus egyház tanításával, s ha úgy látja jónak, később és válhat katolikussá. Esetleg akkor újra megerősítik, megújítják a keresztgyermekével a hit-kapcsolatot.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Érdeklődni szeretnék, hogy a görög katolikus egyházban szoktak-e Szent Jakab-Lturgiát végezni? Köszönettel és üdvözlettel: Miklós

Túlzást azt mondani, hogy szoktak, de van egy-két templom, ahol elvégzik/elvégezték.


Tisztelt Lelkiatya!
Név nélkül érdeklődött valaki az egyházi házasság érvénytelenítéséről és Ön azt válaszolta egy indoknak: " Például, ha valaki nem veszi komolyan a sírig tartó hűséget" - konkrétan ez mit jelent? Arra az esetre is vonatkozik, ha a másik fél élettársi kapcsolatban él és gyereke is van? Ez már egy indok?
Előre is köszönöm a részletesebb kifejtését: Margit

Ha az egyik fél élettársi kapcsolatban él, de aztán ezt megszakítva komoly szándékkal házasságot kíván kötni, akkor a korábbi élete nem befolyásolja a házasságkötésének lehetőségét. Önmagában azt sem jelenti, hogy nem gondolja komolyan a házasságot, hiszen, bár volt kapcsolata, de azt nem akarta egyházilag rendezni, viszont egy új kapcsolatban - esetleg megtért, megváltoztatta az életét - már komolyan veszi azt. Az előélete tehát nem teszi érvénytelenné a helyes szándékkal megkötött házasságot.
Akkor érvénytelen a kötelék, ha a szándék - pontosabban annak hiánya - kifejezetten a házasság lényégre vonatkozik. Ha például kizárja a gyermek születésének esélyét, és ezt nem tárja föl a társának, eltitkolja. Ha nem veszi komolyan, hogy egész életre szóló kötelékbe lép. Ha lényegi dolgot eltitkol az életéből (valamilyen szenvedély, betegség). Ezek azok az okok, amelyek kérdésessé tehetik a házasságkötés valódiságát.


Kedves Lelkiatya!

Egy-két évre kikerültem külföldre. Egy katolikus közösséget is találtam a közeli városban, ahová vasárnaponként járhatok szentmisére (sajnos a görögkatolikus ünnepnapokon este nincs szertartás, reggel meg munka miatt nem tudok elszabadulni).
Otthon havonta, kéthavonta jártam gyónni, itt viszont nem ismerem még annyira a nyelvet, hogy el tudjak menni a helyi plébánoshoz.
Ha őszintén megbánom a kisebb bűneimet, akkor ugye nincs akadálya a szentáldozásnak?

Természetesen, nyugodtan részesülhet az Eucharisztiában, ha előtte bánbánatot tart. Ugyanakkor érdemes keresnie is a lehetőséget, hogy meggyónhasson. Például Franciaországban, Dijon mellett van egy bizánci szertartású katolikus kármelita közösség, ahol él egy magyar nővér, sőt, még magyarul beszélő pap is van.
Ezen a címen keresztül elérhetők: http://saintelie.perso.neuf.fr/index_hu.html




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat