Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.204.107.48)


Mennyi hét meg hét? (számmal)


Tisztelt lelkiatya!
A kérdésem lenne,hogy:a görög katolikusok temetnek e-el öngyilkosokat és van -e reményük az öngyilkos lelkeknek az üdvözülésre?

Ma már a katolikus egyház, benne a görögkatolikus is, de az orthodox egyház is eltemeti az öngyilkosokat. Ennek az az oka, hogy ma már többet tudunk arról, hogy a lélek távozásának pillanataiban még nagyon sok minden történhet. Feltètelezzük, hogy az illetö megbánhatja a büneit, így bár utolsó tette egy gyilkosság volt, mégis van reménye, hogy üdvözülhet.


Kedves Lelkiatya!

Nagyon szenvedek a lustaságtól. Hogy lehet tőle megszabadulni? Mit tehet az ember, ha úgy érzi pályát tévesztett? Válaszát köszönöm!

Egy egyetemista

Valószínű, helyesen ismerte fel a kettő összefüggését: a lustaságot és a pályatévesztés tényét. Azért nem tud szorgosan dolgozni, mert érzi, hogy nem a helyén van, nem azt teszi, amit tennie kell. Ennek ellenére nem tanácsolom, hogy azonnal hagyja ott, amit csinál, és minél hamarabb váltson. Nem, a gyors fordulatok, hirtelen irányváltások nem tesznek jót a kiegyensúlyozott életútnak. Mindnyájan hozunk rossz döntéseket, követünk el téves lépéseket. Ezeket belátni már bölcsességre vall. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy nem mindig tehetjük azt, amihez igazán kedvünk van.
Tanácsom, hogy bátran vizsgálja felül a tanulmányait érintő döntéseit, és, ha úgy látja, hogy valóban nem ezt kellene tennie, akkor ne habozzon a váltásban. De azt jól készítse elő. Valójában az volna legjobb, ha vért izzadva bár, de elvégezné ezt a mostani szakot, s majd csak után kezdene bele abba, amihez igazán kedve is van. Így hozzáedződik a küzdelemhez, amely amúgy is életünk elkerülhetetlen része. Tehát ne maradjon tétlen most sem. Kérje az Urat, vegyen erőt magát, és ne hagyja, hogy legyőzze a test lehúzó kívánsága. Persze, imádkozzon is azért, hogy megkapja a cselekvés kegyelmét. Ha látja a végét, ha meghozta döntését, hogy e mostani tanulmányok után mit tegyen, akkor meglátja, könnyebb lesz a mostani kínkeservest is elvégezni.


Kedves Lelkiatya! Korábban egyik válaszában azt írta, hogy az önkielégítés nem a legnagyobb bűnünk, csak ezt szégyelljük a legjobban. Azt írta akkor a kérdezőnek (ha jól emlékszem), hogy a szentáldozást ne ettől tegye függővé. Felmerült bennem mégis a kérdés, hogy mekkora bűn az, ha valaki úgy áldozik, hogy előtte ily módon vétkezett? Hiszen sok embernél véleményem szerint az önkielégítés bűne pillanatnyi gyengeség következménye, amit talán azonnal meg is bán és lelkiismeret furdalása van miatta. Mi a helyes ilyenkor?

Azt erősíthetem meg, amit korábban is írtam. Ne állítson összefüggést az önkielégítés bűne és a szentáldozás között. Rendszeresen kell áldozni, és a lelkünkre ügyelni, hogy ezt az állapotot ne mérgezze, ne gátolja semmi. Aki így él, az szinte nem is tud halálos bűnt elkövetni, amely kifejezetten távol tartaná őt az Eucharisztiától. Hiszen a halálos bűn, az tudatos és akaratlagos cselekvés Isten ellen.
Helyesen vélekedik, hogy az önkielégítés legtöbb esetben pillanatnyi elgyengülés, amelyet bűntudat és jó esetben hamar jelentkező bűnbánat követ. Arra kell törekedni, hogy e bűnbánatnak az indítéka ne a szégyenkezés legyen csupán, hanem az Isten iránti szeretet. Akkor ez a szeretet növekedvén lassan le fogja győzni a testi gyengeséget, és már hamarabb rájön az ember arra, hogy nem akarja Istent és az Ő szavát megsérteni, s inkább nagy küzdelem árán, talán, de uralkodni akar saját ösztönein.


T.Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni, hogy miben különbözik a görögkatolikus, a római katolikus keresztelőtől. A görögkatolikus vallásnál is ugyanúgy kisgyermekkorban kell keresztelkedni, továbbá elsőáldozónak lenni, és bérmálkozni, mint a római katolikusoknál?
Vegyes katolikus házasságnál, a születendő gyermek melyik szülő vallását kell, hogy folytassa? Miben különbözik a két katolikus vallás egymástól?
KÖszönettel:

Éva

Kedves Éva!
Jól érzékelhető különbség a keresztelés szertartásában, hogy míg a római rítusban ezeket különböző alkalmakkor adják, a bizánci rítusban a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül adják át. Igaz, egyelőre nálunk is az az elterjedtebb, hogy a szentáldozásban 8-10 éves korban részesülnek először a gyermekek, a pápai tanítás azonban arra buzdít, hogy térjünk vissza erre az ősi hagyományra. Más országokban már több helyen újra gyakorlat e három szentség közös ünneplése. Ezeken a helyeken az ünnepélyes első szentgyónást tartják meg a 8-10 éves gyermekeknél.
Vegyes rítusú szülőknél a szülők maguk megválaszthatják, hogy melyik gyermekük melyik rítust kövesse. Ezt a kereszteléskor kell közölni és az anyakönyvben a megjegyzés rovatban írásban is rögzíteni.


Kedves Lelkiatya!
Van-e olyan, hogy Isten nem bocsát meg, hogy "távol tartja " magától az embert? Mert én mostanában így érzek. Nagyon eltávolodtam Tőle, és ha probálok közeledni, sírva kérni imáimban, hogy segítsen, úgy érzem, hogy nem törődik velem. Valójában tudom, hogy nem így van, de azt érzem, mintha elhárítaná a közeledésemet. Mit tehetnék?

Nem, ilyen nincs. Ez teljes félreértés, vagy lehet mondani: félreérzés. Saját lelkében érzi azt, hogy távol van az Úr, holott éppen ilyen helyzetekben van legközelebb hozzánk, bátorít, segít a Szentlelke által.
Javaslom, hogy szentgyónásban tegye le a bizalmatlanságnak, a félreérzésnek ezt a bűnét. Nem, mintha olyan rettentő súlyos bűn volna, hanem, hogy ezen az úton is részesülhessen az Isten szeretetének kegyelméből, utána pedig a szentáldozással egyesüljön Vele még mélyebben. Kérje továbbra is a segítségét, de azt is, hogy adja meg a bizalom, a ráhagyatkozás kegyelmét is. Meglátja, ez most csak egy rövid időszak, egyfajta próbatétel ideje, amely után még erősebben fogja szeretni az Urat és bízni benne.



Kedves lelkiatya!

Az lenne a kérdésem Önhöz, hogy a mi családunk római katolikus vallású, ebbe születtünk bele és ezt rendszeresen gyakoroljuk.
A leány is szintén római katolikus, a leendő férje, akivel szeretnének szentségi házasságot kötni, ő pedig görög katolikus vallású.
A kérdésem az volna, hogy milyen katolikus vallás alapján köthetnek házasságot. A leányom és mi is szeretnénk, ha római katolikus szertartás szerint eskethetnének.Erre ebben az esetben van lehetőség?
Isten áldásával.
Köszönettel: Judit.

Javaslom, hogy ennél a kérdésnél elsősorban azt tartsák szem előtt, hogy hol fognak élni a fiatalok, hogy később melyik közösségbe fognak tartozni. Lehetséges, hogy a különböző rítusúak szabad döntés alapján megválaszthassák, hogy milyen rítus szerint kössenek házasságot, sőt, azt is, hogy gyermekeik melyik rítus szerint legyenek megkeresztelve, melyikhez tartozzanak. Sok olyan család van, ahol ennek megfelelően van gyermek, aki görög-, van, aki római katolikus. A kisebbség védelme miatt az egyház ajánlja a keleti rítus használatát, de ismétlem, ezt akkor érdemes megtenni, ha van remény arra, hogy később is kapcsolatot tudnak tartani a görögkatolikus közösséggel.


Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni. Egy gégészeti probléma miatt a beszéd nagy fájdalmat okoz és nem is mindig szabad beszélnem. Minden nap mondom a rózsafüzért, ha van rá mód több félét is. De most gondot okoz hangosan mondani, sőt néha még suttogni is. Ilyenkor magamban szoktam mondani a gondolataimban. Nem tudok mást tenni. Így is ér valamit? Nem szeretnék lemondani erről a szép imádságról. Nagyon megnyugtat és vígaszt ad.
Előre is nagyon köszönöm!

Igen, nagyon sokat ér a hang nélkül mondott imádság. Igaz, nehezebb, mert így könnyebben terjengenek a gondolatok. De éppen ez az erőfeszítés teszi majd még értékesebbé az imádáságát. Itt is az történik, hogy a rossz dolog jó gyümölcsöt eredményez. A betegség, az imádság látszólagos akadályozása még értékesebbé teszi a törekvését, ha ki is tart abban. Adjon hálát Istennek ezért a tapasztalatért és folytassa az imádságát csöndben, még mélyebben.


Kedves lelkiatya!
Egy utazás során megismerkedten egy fiúval,mivel egymás mellett ültünk igy sokat beszélgettünk.Néhány hónap elteltével találkoztunk is,közben néhányszor hallottuk egymást üzenetben.Nekem az volt az elsö benyomásom,hogy teljesen mások vagyunk,és az utóbbi találkozásunk óta is ez a véleményem.Teljesen másfajta szórakozásokat kedvelünk és más k9rökben mozgunk.Bár eltudunk beszélgetni egymással,inkább hétköznapibb dolgokról,és számomra ebböl a kapcsolatból hiányozna valami.Mégis érzek iránta valamilyen szintü vonzalmat,gondolok is rá,de erre nem lehet kapcsolatot alapozni.Hosszútávon nem biztos,hogy lenne miről beszélnünk egymással.Próbálom mérlegelni,átgondolni és elvonatkozatni egymástól a dolgokat.A lelkiatyának erröl mi a véleménye?Érdemes folytani az ismerkedést?
Válaszát szivböl köszönöm!
Tina

Persze, miért ne? Levelezzenek egymással nyugodtan - hiszen, ahogyan szavaiból kiveszem, nem egy helyen laknak. Nyilván ne csak rövid sms-ekkel tartsák a kapcsolatot, az nem sokat ér. Cseréljék ki a gondolataikat, ismerjék meg jobban egymást. Nem biztos, hogy párkapcsolat bontakozik ki ebből, de az emberi kapcsolat, a barátság mindig értékes, érdemes építeni. Ezzel együtt is azt javaslom, legyen tartózkodó. Inkább ne találkozzanak, bár az is lehetséges, de a beszélgetés, a gondolatcsere legyen akkor is a legfontosabb. Aztán, ha tovább erősödik Önben az érzés, hogy ez csak felszínes társalgás, hogy nem tudnak mélyebbre jutni a kapcsolatban, akkor ezt is meg kell mondani. Semmiképp se legyen érzelmi közeledés, kézfogás, ha nincs mögötte igazi érzelmi vonzódás. De ismétlem, barátságot szőni szép dolog.


Kedves lelkiatya!
A tavlayi évem nagyon nehéz volt anyagilag,lelkileg egyaránt.Különösen a téli hónapok és a Karácsonyi,majd pedig Újjévi idöszak.Az idén ezek a dolgok valamelyest rendezödtek,van azóta munkám,igaz ott rengeteg kellemetlenség adódik...ami miatt sokszor vagyok feszült,ideges,ma felmondás is gyakran eszembe jut.Most,hogy közelegnek az ünnepek ismét eszembe jutnak a tavalyi "rossz" emlékek,abból a rossz idöszakból.Bár visszagondolva abból az idöszakból sok mindent tanultam,tapasztaltam.Különösen a jó Isten gondoskodását,és számos szép ima meghallgatást,segitséget is kaptam töle,olyan megtapasztalásokat,amilyeneket csak ö tud megcselekedni,de akkor annyira magam alatt voltam,hogy sajnos nem igy tekintettem ezekere a dolgokra,szinte észre sem vettem,nem tudatositottam magamban öket.Ezeket csak most visszamenöleg tudom,igy szemlélni,és sajnálom,hogy akkor nem tudtam igy gondolni ezekre a ma már értékes megtapasztalásokra.A megváltozott körülmények ellenére is,most érzelmileg újra átélem azokat az érzéseket,amelyek akkor voltak bennem.Az is lehet,hogy nem jó helyen keresem ezekenek a dolgoknak gyökerét?Mi okozhatja ezeket és hogyan tudnám megtalálni?
Válaszát elöre is szivböl köszönöm!
T

Lám, mennyire sok múlik azon, hogy mire figyelünk, még erősebben fogalmazva: hogy minek szentelünk figyelmet! Ha most Istenre tekintve elsősorban azt tartja a szeme előtt, hogy az elmúlt nehéz időszak mennyi kegyelmet termett, végeredményben hálát adhat minden percéért, mert ha azok nehezek voltak is, szép gyümölcsöket termettek. Most is erre kell irányítania a figyelmét. Mélyen tudatosítani, hogy - ha már Isten a korábbi nehéz helyzetekben Önnel volt, akkor - most sem fogja magára hagyni. Történhet bármi, az Istent szeretőknek minden javára válik.
Ne hagyja, hogy az érzelmei, a félelmei elhatalmasodjanak a lelkében. Ezeket tudjuk irányítani, úgy, ahogyan a figyelmünket is. Igaz, nem mindig könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Imádságában kérje ezt a helyes irányú figyelmet, és törekedjen is arra, hogy Isten tetteit szemlélje, ne pedig az események külső, felszínes történéseit!


Kedves Lelkiatya!

A Máriapócsi búcsúk és zarándoklatok rendjében olvastam ,hogy december 9.-én lesz a Gyemekáldást várók zarándoklata ,viszont semmi konkrétat nem találtam erről.Hol tudnék utánna nézni?
Szeretném meg kérni az Atyát hogy imádkozzon értünk,és mindazokért akiknek sokat kell várni gyermekáldásra.Hálás köszönet érte.

A Kegyhely honlapján néhány egyéb részletet is talál: http://www.mariapocskegyhely.hu/
Természetesen imádkozom Önökért.


Kedves Lelkiatya! Gyónás előtt állok, de szeretném a véleményét kérni. Testi kapcsolatom után megijedtem, hogy esetleg terhes leszek. Pár napig olyan gyógyteát ittam, ami méhösszehúzó hatású is. Aztán néhány nap után a fejemhez kaptam, hogy nehogy ártsak egy esetleg bennem fejlődő magzatnak. Nem is ittam többet a teából. Azután attól féltem, mi történt, ha mégis lett volna egy magzatom. Megkérdeztem egy orvost, hogy ezzel megakadályozhattam-e egy terhességet, azt mondta, nem. Mégsem hagyott nyugodni a gondolat, meggyóntam, már csak azért is, hogy ezt egyáltalán megpróbáltam, képes voltam rá. A pap csak annyit mondott, van ilyen. Ám nem nyugodtam meg. Mi van, ha esetleg mégis ártottam. Talán csak a lelkiismeretem vádol fölöslegesen, de azóta nem mertem menni áldozni sem. Ez már vagy két és fél éve történt. Azóta a férjemmel kisbabánk született, és még jobban értékelem az életet. Talán magamnak nem tudok megbocsájtani? Szeretném a hitemet megélni, áldozni, újra elmegyek gyónni, de ezt előtte szeretném tisztába tenni. Köszönöm!

Az orvos bizonyára elmagyarázta Önnek, hogy gyógyteával nem lehet terhességet megszakítani. Néhány napi teázással egészen biztosan még csak ártani sem tudott volna egy esetleg megfogant magzatnak. Félelme tehát teljesen alaptalan. A bűntudata egyáltalán nincs arányban az elkövetett bűnnel. De ami fontosabb, az Isten megbocsátása sokkal hatalmasabb, mint mi gondolnánk. Ő már régen eltörölte ez a vétkét, csak a saját lelkiismerete marcangolja. De ismétlem, tévesen. Javaslom, hogy menjen el Máriapócsra, vagy más kegyhelyre, és ott adjon hálát azért, hogy az Úr Önnek egészen új életet adott. Ennek egyik világos jele ez az új kisbaba, aki Önöknek született. Ott, a kegyhelyen gyónjon és áldozzon meg, s ettől kezdve rendszeresen gyónjon és áldozzon. Lehet, hogy még egy ideig kísérteni fogja ez a gondolat, de már tudni fogja azt is, hogy nincs semmi jelentősége. Szépen lassan elhalványul még az emléke is.


Kedves LelkiAtya
Szeretném kérni a véleményét arról amit a masodikeljovetel.hu oldalon is megtalálható - Jézus Krisztus második eljövetelének kinyilatkoztatásaiként nyilvánitanak / Isteni Próféciák stb, azt szeretném megtudni hogy megtörténhet az hogy a Mi Áldott Istenünk akár ilyen módon is figyelmeztetheti a világot és a keresztényeket /és mindenki mást ami a végidőkre utalhat amiben jelenleg élünk?
Ugyan meg vagyok keresztelve de Isten Házában nem jártam akár lustaságból de lehet ez szorongás is. Az imádságot nem hagyom abba és amióta rátaláltam a másodikeljövetel oldalára azóta erősödött meg mégjobban a hitem. (Isten útjai kifürkészhetetlenek) Ide vezetett remélem az igaz Jézusunk az és nem valaki más aki üzenget és figyelmezteti az emberiséget.Nem tudom de a biztonság kedvéért mindennap elmondom a lelkek megmentéséért az ezen az oldalon található imákat,remélem nem teszek ezzel rosszat , kérem mielőbb válaszoljon - az imák itt találhatóak : http://www.masodikeljovetel.hu/imahadjarat/a-keresztes-imahadjarat-imai-es-litaniai/
Előre is köszönöm a segitségét
Dicsértessék a Jézus Krisztus !

A jelölt oldalon található imák meglehetősen laposak és sablonosak. Igazán nem tudom elképzelni, hogy Istentől származó szavak lennének. Sokkal jobb, ha ezek helyett inkább a zsoltárokat imádkozza, a Szentírást olvassa - azok egészen biztosan isteni eredetűek.
Valóban lehet, hogy Krisztus Urunk második eljövetele a küszöbön áll. De az is lehet, hogy még 1000 évet kapunk, és az emberiség megéri a 3000-ret. Ezt egyáltalán nem tudjuk, és nem is érdemes ezzel foglalkoznunk. Jézus világosan jelezte, hogy nem tudhatjuk, mikor fog eljönni (Mk 13,32). Az itt közölt dolgok csupán emberi kitalálások, amelyek inkább ijesztgetik az embereket, mintsem igaz hitre vezetnék. Persze, az Úr fel tudja használni ezt is. Lehetséges, hogy az Ön lelkében is igaz bűnbánatot és istenkereső vágyat ébreszt. Ezt használja is ki!


Kedves Lelkiatya!
A születésnapomra kaptam a barátnőmtől egy Medjugorjei Szűzanya szobrot. Ő választotta nekem, mert tudja mennyire vágyok Medjugorjébe, hogy még nem sikerül eljutni, addig így imádkozhassam a Medjugorjei Szűzanyához. Mostanában megszoktam, hogy leveszem a szobrot az oltárról, maga mellé veszem a kezembe, amikor a rózsafüzért mondom. Egyszer azt vettem észre, hogy olyan, mintha a szobor mosolyogna és figyelne. Ma amikor a rózsafüzért mondtam egy amikor elmélyedtem olyan lett, mintha lenne egy kis glóriája. Ez akkor volt, amikor nagyon lemélyülve mondtam.
Nagy hatással van rám ez a kis szobor. Jó előtte imádkozni, olyan, mintha kisugárzása lenne. Ez lehetséges Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Lelkiatya szerint ez mit jelent?
Előre is köszönöm!

Amit lát, az főként a saját vágyainak a külső megjelenése. Nagyon szeretne eljutni Medjugorjébe, örömmel imádkozik a Szűzanyához, szereti is az imádságot. Mindezek késztetik arra, hogy ezeket lássa. Azt javaslom, hogy ne mozgassa a szobrot, hadd álljon az oltáron, és úgy imádkozzon előtte. Ezek a jelenségekre sem kell odafigyelni. Ha még mélyebben imádkozik, akkor nem is veszi észre ezeket, mert mélyebbre lát, nem a felszínen való dolgokra. Azt is javaslom még, hogy ne beszéljen erről a jelenségről másoknak. Ami ekkor történik az imádságban, azt Ön kapja, és senki más, hogy a lelkében tovább erősödjön. De ha másoknak is beszél róla, akkor egyre értéktelenebbé válik a dolog, elveszti jelentőségét. Őrizze a titkot, és imádkozzon továbbra is a Jóistenhez!


Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.


Kedves lelkiatya!

Annyira kertem valamit a Joistentol, valamit ami szerintem mindenfele szempontbol jo lenne, a bibliaval sem ellenkezik. Eltelt szinte 2 ev es nem hallgatta meg a keresemet, vagyis semmilyen valasz nem erkezett, semmi valtozas. maskor mindeg megvalaszolja az imaimat valamilyen formaban, ha hozza fordulok. Most olyan erzesem van, hogy csak nez es hallagat ( ha lehet ilyent mondani ) Talan meg varnom kell, nem tudom, nem ertem...es ugy erzem elfogyott a turelmem. Mit tegyek, hogy imadkozzak, mert nem latok tisztan ebben a helyzetben.

koszonettel,
Edith

Kedves Edit!
Ha elfogy a türelem az imádságban, ez annak a jele, hogy nem az Istenre bízom a dolgok menetét, Őt csak arra használom, hogy vigye végbe az én elképzelésemet. A hittel végzett ima nem ilyen. Jó, ha kifejezem a kérésemet, de mindig hozzá kell tennem - nem csak szavakkal, hanem meggyőződéssel -, hogy ne az én akaratom legyen, hanem a Tied. Jézus is így imádkozott (Lk 22,42). Javaslom, hogy alakítsa át így az imáját: Legyen úgy, ahogy Te akarod, Uram. Ha ezt ki tudja mondani, lehet, akkor fogja megkapni amit kért. Eddig ugyanis inkább követelőzött. Ha pedig mégsem kapja meg, biztos lehet abban, hogy jobban jár így. Hiszen az Úr tudja jól, hogy Önnek mire van szüksége.


Tisztelt Lelkiatya!

Fiatal korom ellenére tisztában vagyok vele,hogy mi folyik a zeneiparban(és a médiában) ,hogy vannak akik nem önerőből és Isten segítségével jutnak el el a sikerig,hanem inkább az ördöghöz fordulnak. Az ilyen zenéket elvből elutasítom,sokukban már a szövegből lehet érezni a keresztényellenes,néhol sátánista tartalmat. (És itt nem csak a death metalra gondolok,hanem a mostani egyre inkább eletrjed tízmilliók által halgatott pop/rock számokra is)

De mi a helyzet a klasszikus zenével,ahol ugyanúgy megtalálhatók az olyan zeneszerzők,akikről lehet tudni,hogy az ördög adta meg nekik a tehetséget. Pl. ottvan Paganini,aki ezt nem is titkolta.
A hegedűművei nagyszerűek,és szövegük sincs,ami nyíltan hirdetne bármit is.

Ilyen esetben akkor bűn lenne Paganini-t hallgatni,mert sátánista volt,viszont a művei nem terjeszik ezt a nézetet?

(Nyilván szerencsére régen is volt sok normális/keresztény zeneszerző,szóval hallgatnivalóból nincs hiány,de azért kíváncsi lennék a véleményére)

Azt mégsem mondhatjuk, hogy a klasszikus zeneszerzők között ugyanúgy megtalálhatók az ördögi késztetésűek. Sőt, én magam nem is tudok elképzelni ilyet. Az ördög nem tud igazán szépet produkálni, csak mindig annak utánzatát. Paganini sem volt ördögi zenész, ezt inkább csak ő maga híresztelte saját magáról. Bevallotta, hogy nagyon is sokat gyakorol. Az igazi művészethez ugyanis nem elegendő a tehetség, ahhoz rendkívüli kitartás, kemény munka is szükséges. Paganini kapcsán javaslom, olvassa el Surányi Miklós: A sátán halála című kis novelláját.


Kedves lelki atya.
Szeretném kérdezni,hogy kell vagy lehet bőjtölni,hogy az " utca embere " ne szóljon meg vagy ne mutogassanak- nézd a szent ember.
Köszönöm válaszát.
RM.

Könnyen lehet úgy böjtölni, hogy azt ne tudja más, legfeljebb a családtagok. Előlük nehéz volna rejtegetni, de akár az is lehetséges. Ha valami miatt fontos, hogy más ne tudjon róla, lehet úgy is böjtölni, hogy az ember mindent megeszik, amit mások eléje tesznek (menza, vendégség, stb.), de amikor magában van, vagy otthon étkezik, akkor nem eszi meg azt, amit éppen szeretne.
Ugyanakkor nem biztos, hogy rejtegetni kell a böjtölésünket. Nem baj, ha mások is tudnak róla, csak a viselkedésünk ne legyen ezzel hivalkodó. Tanúságtevő ereje is lehet. A böjt erősségi foka nagyon sokféle lehet. Pl. a napi kávé, vagy cigaretta adagokból akár csak egyet kihagyok, már az is valami. Egészen addig, hogy egész nap semmit nem eszik az ember. De le lehet mondani tévéről, számítógépezésről, s hasonlókról is. A szeretet találékony. Márpedig a böjtünk egyetlen helyes indítóoka az Isten iránti szeretetünk.


Kedves lelkiatya!Szereretnek onkenteskent betegeket es idoseket latogatni korhazban vagy idosotthonban.hol es kitol tudnek ehhez segitseget kerni?koszonom.dicsoseg Jezus Krisztusnak

Azt javaslom, keressen fel egy kórházlelkészt. Abban a városban, ahol Ön él, abban a kórházban, ahová legkönnyebben el tud jutni. Sajnos még nem minden kórházban van ilyen, de bizonyára talál majd, meg sok helyen működnek már. Neki mondja el ezt a vágyát, és ő majd eligazítja, vele a részleteket megbeszélheti. Sok kegyelmet hozzá!


Kedves Lelkiatya!

Nem régen találtam meg Jézust, bár megkeresztelve még nem vagyok, ez az én lustaságom tudom, de a lelkemben már keresztény vagyok.

Még egy éve is lelkes "Ezotériás" voltam, mindent csináltam, ami a New Age-hez tartozik: jóga, meditáció, Vonzás törvénye, kártyajóslás, tenyérjóslás, numerológia, horoszkópok, ingázás, kristályterápia, olvastam a népszerű "okkult" írókat.

Mentségemre legyen mondva: én nem tudtam, hogy ez rossz, azt hittem, hogy ami "természetfeletti", tehát nem materiális, az mind Istentől van, tehát ilyen módon Isten segít nekem, én meg fejlődök lelkileg, tanulok meg "spirituálisabb" leszek...gondoltam én naivan.

A Bibliát nem ismertem, Jézusról is csak a legalapabb dolgokat tudtam.

Csak az tűnt fel, hogy, amint elkezdtem meditálni, jógázni, szinte rögtön tiszta lelkibeteg lettem, depressziós, öngyilkos gondolataim voltak, folyton fájt a fejem, a gyomrom, a hátam is, mintha valami rám nehezedett volna, a szemeim is fájtak, állandóan náthás voltam és lázas, anyagilag is lerongyolódtam, fáradt voltam reggel fáradtan keltem, estére már szinte négykézláb másztam be az ágyba.

Szóval láttam, hogy valami nagyon nem jó, és úgy tippeltem, hogy ez az Ezotériától lehet, mert előtte nem volt semmi ilyen bajom, annak is tudtam örülni, ha esik az eső, vagy egy sétának, túrának, ha elmentem tornázni, örültem mindennek, mikortól elkezdtem a Jógát, meditálást utána már semmi nem boldogított.

Úgy gondoltam tehát, hogy a rossz lelkiállapot a meditációtól lehet, hisz' akkor kezdődött, tehát rákerestem a neten, hogy mik a meditáció hátrányai, és akkor találtam egy írást, egy keresztény hölgy írta, leírta fehéren-feketén, hogy Ki is áll emögött az egész New Age szellemiség mögött.

Félrevezetett engem a nagy Félrevezető!

Aztán még sokat olvastam a "New Age-ről keresztény szemmel", ez csak szójáték persze, de ezt a könyvet is olvastam, SOKKOLÓ volt az igazság!!!

Két és fél év erre ment el az életemből: a New Age-re!
Borzasztó!

Természetesen abbahagytam minden ilyen praktikát, kidobáltam kártyát, ingát, kristályt, könyvet, füstölőt, imádkoztam és imádkoztam, hogy múljon már el ez a "nyomás" rólam, ez a sötét, rossz közérzet, ez a szomorúság, nyomottság, fáradtság.

Isten segített is, nem vagyok már beteg, és fáradt sem, anyagilag is jobban állok, azért jobb a kedvem is.

De érzem a dolog utóhatását, egyrészt nem tudok aludni, alig alszom, ha elalszom, felébredek, mert rémálmaim vannak, alig alszom éjjelente 3-4 órát, másrészt pedig szörnyen megkomolyodtam, megszomorodtam, nem vagyok már az a vidám, nevetős, optimista lány, aki voltam a meditáció előtt.
Olyan normális voltam, olyan hétköznapi, átlagos, szerintem "rendes lány".
Szörnyen sovány is vagyok, nem tudom visszaszedni, amit leadtam, bármennyit is eszem, csináltattam vérképet, de semmi bajom, szervileg, csak nagyon lefogytam.

Január óta nem csinálok semmit, ami a New Age-hez tartozna, olvasom a Bibliát és minden nap imádkozom, de a régi énemhez képest még mindig csak egy szomorú árnyék vagyok.

Kedves Lelkiatya!

Mikor leszek már újra a régi?

Bármit megtennék, csak ne lennék már ilyen szomorú, és olyan lehetnék, amilyen voltam, tudnék rendesen aludni, meg enni.

Mit kell tennem?

Nagyon rossz ez, bár mondjuk koránt sem olyan rossz, mint amilyen volt, akkor, amikor még nagy "Ezós" voltam.

Segítsen, kérem, és adjon tanácsot!
Köszönöm előre is:
Anka

Kedves Anka!
Remélem, sokan olvassák tanulságul ezeket a sorait. Köszönöm, hogy leírta őket.
Nos, nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ne legyen lusta, hanem lépjen, és tegyen meg mindent azért, hogy végre valóságosan is kereszténnyé válhasson, s ne csak úgy érezze. Ha minél hamarabb felkeres egy katolikus atyát, akkor lehetősége van arra, hogy akár már a következő Húsvétkor megkeresztelkedjen. Addig még sokat kell tanulnia, fejlődnie, de ez már csodálatos út. Kicsit olyan, mint a szerelem: élvezi, lelkesedéssel tölti el, hogy egyre többet tudhat meg arról, akit szeret, és aki Önt kimondhatatlanul szereti. Ne késlekedjen tehát!
Ez a folyamat, de leginkább maga a keresztség, bérmálás és a szentáldozás teljesen meg fogja változtatni, meglátja. Most még erősen kísért a múlt, hiszen azért még egy éve sincs, hogy elhagyta ezeket a roppant sötét praktikákat. Haladnia kell tovább, s meglátja, nincs boldogabb, vidámabb, örömtelibb élet, mint az Úrral együtt lenni.


Kedves Lelkiatya!

Igaz-e az, hogy a magány, a zárkózottság bűn? Ha valaki kerüli az embereket, nem tart igényt a szeretetükre, barátságukra, az gőg? És ha ez az ember, ha szükség van rá, szívesen segít, ad, de magát nem adja ki soha másoknak, nem akar senki előtt megnyílni akkor semmit sem ér a segítsége? Akkor állandóan bűnben él? Egyszerűen csak azért, mert ő zárkózott?

A zárkózottságnak sok oka lehet. Inkább egyéni alkat dolga, nem pedig erkölcsi fogalom. Van, aki visszahúzódó természet, van, aki pedig könnyen fordul mások felé. Az emberi kapcsolatokban valóban sokkal fontosabb, hogy az embereknek mennyit segítünk, nem pedig, hogy mennyit vagyunk közöttük.
A magánynak sok jó oldala is van. Például, aki szereti a magányt, az könnyebben talál rá az Istennel való mély kapcsolatra. Ez, persze, nem törvényszerű, de jó lehetőséget teremt rá. Ugyanakkor veszélyt is rejt, mert könnyen önzővé, a többiek irányában közömbössé is válhat az ilyen ember.
Azt semmiképp sem lehet mondani, hogy a zárkózott ember bűnben él, főként, hogy akkor a többi cselekedete nem is érne semmit. Épp ellenkezőleg! Mint minden emberi adottságot, ezt is lehet jóra és rosszra is használni. Mint mondtam, jó lehetőséget nyújt a mélyebb imaéletre, ugyanakkor figyelni kell, hogy ne tegyen önzővé, mások iránt érzéketlenné.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a medjugorjei jelenéseket teljesen elfogadta az egyház? Hitelesek?
Köszönöm előre is a válaszát!

Nem, nincsen hiteles egyházi jóváhagyás a medjugorje-i jelenéseken. Ennek ellenére sok pap, sőt, püspökök is látogatják.


Kedves Lelkiatya!
Isten gyújtja bennünk a szerelem lángját? Ha egyszer szerelmesek leszünk annak célja van? Ha már egyszer szerelmesek lettünk akkor van olyan szerelem aminek véget kell érnie? Vagy csak emberi gyengeségből vetünk neki véget?

Remélem tud erre valamilyen választ adni.
Köszönettel: Judit

Van olyan szerelem, amely mindvégig megmarad - a maga természetes átalakulásával -, de nem biztos, hogy ez az első, amit az ember életében megérez. Sőt, ez egészen ritka eset. Nem az a fontos, hogy Isten gyújtja-e fel bennünk a szerelem lángját, hiszen, végeredményben valóban mindent Istentől kapunk, hanem, hogy megáldja-e azt a szerelmet, amely megjelent a szívben. Ezt akkor remélheti az ember, ha ezt a szerelmet az Ő akarata szerint engedi kibontakozni. Ám igaz, még ebben az esetben is lehet, hogy véget ér, és nem az első szerelemből lesz a házasság. Ez főként a fiatal szerelmesek esetén van így, akik még nagyon sokat változnak, s lehet, hogy akit az ifjú vagy leány diákként forrón szeret, ahhoz később már nem ugyanezzel érzelemmel vonzódik.


Tisztelt Lelkiatya!

Mi a teendő az alábbi esetben?

Felnőttként szeretnék katolicizálni.
Több évvel ezelőtt, felnőttként merítkeztem be egy protestáns kisegyházban Krisztus Gyülekezetében (Church of Christ), Debrecenben.
Ők nem adtak "keresztlevelet", és semmilyen "igazolást" erről, hogy ott megkeresztelkedtem.
De szeretnék katolicizálni. A katolikus egyház elfogadja ezt a keresztséget? Tehát ilyen keresztséggel elég "csak" bérmálkoznom a katolicizáláshoz vagy újra meg kell keresztelkednem a Római Katolikus Egyházban is ebben a konkrét esetben?

Fontos megjegyezni, hogy ez a Krisztus Gyülekezete nevű közösség nem azonos Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza közösséggel!

Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Ha a Szentháromságra, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében keresztelték meg, akkor az érvényes. Ebben az esetben elegendő a bérmálás szentségével belépni a Katolikus Egyházba. De ezt a lépést úgyis megfelelő készület előzi meg, és e képzés alatt ezekre a kérdésekre is választ fog kapni. Keresse fel a legközelebbi atyát, és ő segíteni fog Önnek a további lépésekben.


Kedves Lelkiatya!
Örömmel és sajnálattal olvastam a lentebbi hozzászólást a 30 éves fiatalembertől, hisz én is hasonló cipőben járok. Úgy érzem mindig csak adtam-adtam, segítettem a férfiakat, engem meg csak kihasználtak. Én 34 éves nő vagyok, és én is szeretnék már egy lelki társat. De olyan nehéz a mai világban ez. Próbáltam katolikus társkeresőket nézni a neten, de a többség inkább az ország másik végén van, ill. van olyan oldal, ami azért szűnt meg, mert oda is "betévedtek" a nem éppen erkölcsös emberek. Engem személy szerint az is dühít, hogy egy 30 éves férfi mit akar kezdeni az 50 éves barátnőmmel??? Talán irigy vagyok? Lehet. De azt gondolom, hogy ez így nincs rendjén. Kérdés, felvetés, hogy ezen az oldalon vagy egy külön oldalon lehetne e kifejezetten erkölcsös értékekkel rendelkező magányos harmincasoknak egy oldalt kifejleszteni, vagy esetleg Szabolcs megyében néha-néha találkozókat, összejöveteleket szervezni, ahol lehetőség lenne korban egymáshoz illő, embereket megismerni társtalálás céljából. Én most azon a szinten vagyok, hogy céltalannak, értelmetlennek találom az életemet, hiába a szakmai siker, ha nincs kivel megosztani. Hisz a bibliában is az áll, hogy "nem jó az emberfiának egyedül, rendelek hát mellé hozzá illő társat". Véleményét köszönöm.

Korunk betegsége, hogy nehezen találunk társat. Ettől így vagy úgy, mindnyájan szenvedünk. Persze, nem lehet pusztán a körülményeket okolni, ennek a kórnak mindnyájan okozói is vagyunk. A társkeresés egyik hibája, hogy magunknak keresünk társat, aki majd minket boldoggá tesz. Erre az önző célra nem lehet életet építeni. A társkeresés célja mindig az kell legyen, hogy kit tehetek én boldoggá. Ha ezzel az egyszerű, alázatos szándékkal keresem, várom a párom, akkor az Isten sokkal inkább meg tudja áldani ezt a vágyamat. Ez esetben a követelőző türelmetlenség is eltűnik, hiszen arra mindig adódik lehetőség, hogy másoknak örömet okozzak, még ha ezek hétköznapi, emberi kapcsolatok is. Igen, árulkodó az a haragos érzület, amellyel a barátnője kapcsolatát nézi. Persze, az sem biztos, hogy tiszta, egészséges kapcsolat az övék, csak Önnek nem volna szabad gyanakvással tekinteni rá. A kapcsolatok tisztasága miatt is fontos, hogy a testi együttlét csakis a már megkötött házasságban kapjon helyet. Különben az érzékiség teljesen torz irányba viszi a szépnek induló kapcsolatokat is, ha nem tudják kivárni arra az Isten áldását.


Kedves Lelkiatya!

Sajnos állandóan visszatérő depresszióval küzdök. Többször enyhébben, néha súlyosabb formában. A szakrendelőben csak gyógyszert írnak fel, ami használt is, de a mellékhatásai miatt nem tudom szedni. Pszichoterápia ott nincs, hiába fizeti az ember a TB-t. Sajnos magánorvosra jelenleg nincsen pénzem. Arra gondoltam, hogy keresek egy lelkiatyát, de nem tudom, hogy tudna-e segíteni, ha a pszichoterápiában nem járatos. Nem tudom azt sem, hogy kihez fordulhatnék. Budapesten elég elfoglaltak az atyák. Esetleg egy római katolikus papot keressek? Bármelyik atya vállal ilyesmit vagy csak bizonyos papok? Kerényi Lajos atya egy előadásában azt mondta, hogy nincs vallásos depressziós ember. Aki vallásos és meg is éli ezt, az nem lehet depressziós. Lehet, hogy én rosszul csinálok valamit? Minden nap imádkozom, járok templomba és megpróbálok a keresztény szemlélet szerint élni. Mégis, ha összecsapnak a fejem fölött a hullámok, akkor tartósan úrrá lesz rajtam a félelem (többnyire a biztonságérzet hiányából és létbizonytalanságból)és mély szomorúság. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Sok hiányosságom van, csak nemrégen tértem meg, nem ilyen nevelésben részesültem, de megszólított az Úr. Deo Gratias!

Várom válaszát és köszönöm megtisztelő figyelmét! Nagyon örültem, mikor rátaláltam erre a rovatra. Isten áldását kérem munkájára!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!
S.M.

Kedves S.M.!
Amiről Kerényi atya beszélt, az a mélyen megélt kereszténységre igaz. A hit valóban kigyógyít a depresszióból, de csak az élő, állandóan fejlődő, egyre mélyülő hit. Úgy sejtem, hogy Ön is ennek az útján jár, de még az elején. Ne legyen türelmetlen! Ha vannak is mély pontok, amelyeket nehéz átvészelni, utána következik a kiemelkedés. Ehhez küzdelem kell, de még inkább Istenbe vetett bizalom. Istennek hála, hogy rátalált a hitre, de tovább kell lépnie. Isten csodálatos ajándékokat tartogat Önnek.
A súlyos letörtség idején kezdje el mondani a Jézus-imát: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam! Nem kétségbeesve, nem türelmetlenül, hanem bizakodva ismételgesse ezt a fohászt. Ahogy egy vonatút végét várjuk: el kell telnie az időnek, hogy odaérkezzünk, de ott aztán vár ránk az, aki szeret minket.
Súlyosabb esetekben a lelki atya mellé szükséges a pszichiáter is, de úgy érzékelem, hogy az Ön esetében a kitartó imádság ki fogja Önt gyógyítani.


Kedves Lelkiatya! Januarba szeretnek elmenni kulfoldre egyetemet vegezni es dolgozni. Jelenleg elkezdtem egy egyetemet itt ahol elek. Edesanyamnak mar beszeltem errol, de o arra kert, hogy vegezzem el az elso evet es utanna menjek csak ki. Csak az a baj, hogyha megvarom mig befejezodik az elso ev, addig mar nem fogok ingyenes helyet kapni. Nem szeretnem edesanyamat megbantani, mindennel fontosabb nekem a vele valo kapcsolatom. Nem tudom mi teve legyek...mar csaknem egy honapja lelkikleg a padlon vagyok. Nem szeretnem ot elvesziteni, de a lehetoseget sem akarom elmulasztani. On mit javasol? Hogyan lehetne megoldani ezt harag nelkul? Mar nem tudok kihez fordulni tanacsert.
Valaszat elore is koszonom

Elmondása alapján nem tudom megítélni, hogy mit volna helyes tennie. Első hallásra én is azt mondanám, legalább egy teljes évet fejezzen be az egyetemen. Nem tudom, mint jelent az, hogy nem kap ingyenes helyet, sem, hogy ez mennyire fontos tényező. Ha alaposan átgondolva mégis úgy látja, hogy ez a helyesebb, akkor nyugodtan menjen ki. Az Édesanyja eleinte szomorú lesz, de mivel szereti Magát, ezért bizonyosan hamar meg fog engesztelődni. Gondolja át tehát még egyszer alaposan, imádságban kérjen megvilágosítást a Szentlélektől, majd utána döntsön. Ha az Isten akaratát teszi meg, akkor mindenképpen jó gyümölcse lesz a döntésének.


Kedves tisztelendő Lelkiatyám!

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Olvastam az interneten az „Asszonyról, akit villámcsapás ért”:

http://metropolita.hu/2009/09/02/akit-villamcsapas-ert-feltamadt-a-halalbol-es-a-pokolrol-mesel/

Érdekelne a kedves Lelkiatya véleménye. Nekem megdöbbentő volt ezt a sötét középkort idéző, nevetségesen undorító tanúságtételt olvasnom.

Hogyan szabad ilyen gondolatokat az egyház nevében terjeszteni könyvben és interneten? Hol van az Isteni Irgalmasság?! Az Isteni Szeretet?!

Ezt az említett könyvet, úgy hírlik, nagy példányszámban kapkodták a hívek világszerte – bezzeg az Isteni Irgalmasság üzenetéért, Szent Faustyna nővér szavaiért, ahogy tapasztaltam, már kevésbé tiporták egymást…

Mennyire másak a mi áldott jó Ferenc pápánk szavai:

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-ne-csinaljunk-nyolcadik-szentseget-szokasokbol

Tisztelettel: Zsófia

Kedves Zsófia!
Én ugyan nem olvastam, de azt gondolom, nem érdemes emiatt felháborodnia. Nem vagyunk egyformák. Kinek ez, kinek az áll a szívéhez közelebb. Beszéltem olyan személlyel, akinek a megtérését, valódi megtérését segítette ez a könyv, de olyannal is, aki az Ön álláspontján volt. Erre a látomásra nincs hivatalos egyházi jóváhagyás, tehát nem az egyház tanítását kell benne látni. Ugyanakkor engedni kell a lehetőségét annak, hogy valaki ezen keresztül lássa be a saját bűneit, és ez segítse felismerni az Isten irgalmas szeretetét. Hiszen olyanok is vannak, akiknek Faustina nővér szavai tűnnek idegennek. Legyünk buzgók Isten követésében, egymás iránt pedig nyitottak és megértők!


menyi idobe telik a mesterseges megtermekenyites

Nem tudom megmondani. Mindenesetre mindenképpen kerülendő. Ez olyan beavatkozás, amelyben az ember már nem tudja kézben tartani az általa elindított folyamatokat. A külső megtermékenyítésnél a bizonyosság kedvéért több petesejtet is megtermékenyítenek, majd a legéletrevalóbban látszó egy vagy két egyesített sejtet juttatják a méhbe. A többivel nincs mit tenni, kidobják. Holott ezek már emberi életek!
A belső megtermékenyítés is természet ellenes beavatkozás. Nem érdemes efféle gondolatokkal vesződni. Jobb, ha ezek helyett is imádkozik az ember, hogy megtalálja az Isten akaratát, s annak megvalósításárára áldást is kér.


Szép napot!

Mikor érzi valaki, hogy érdemes leélni egy emberrel az életét? Nekem eddig minden kapcsolatom zátonyra futott. Hol én hibáztam, hol meg a párom. Jelenleg alakulóban van egy ujabb kapcsolatom, de mivel kereszténynek vallom magamat, igy a tisztaság elleni vétkezések mindig problémát jelentenek. Általában én szakitok, amikor már látom, hogy nem elég a kézfogás, a csók, a simogatás neki. Isten 6. parancsolata miatt egyedül kell leélnem az életemet? Nő vagyok és elmultam 30 éves. Most csak azért legyek valakinek a felesége, hogy ne vétkezzünk a 6. parancsolat ellen? Voltam nagyon szerelmes is már az életemben, és csak amiatt lett vége, mert nem voltam hajlandó többre, máskor meg többet is engedtem, és szenvedtem utána. Iszonyúan éget belül a vágy, és nagyom kivánom, dehát ugye nem lehet...

Egészen biztos, hogy nem pusztán amiatt szakadt meg egy-egy a kapcsolat, mert Ön őrizni akarta a tisztaságot, az udvarlója pedig nem. Vagy legalábbis, ha az illető emiatt szakított volna, akkor jobb is, hogy már ekkor megtörtént, mint ha belebonyolódtak volna a testi kapcsolatba, s utána derül ki, hogy mégsem egymáshoz illenek. Lám, volt kapcsolata, amikor belehullottak a bűnbe, és mégsem maradt meg. Higgye el, nem ezen múlik. Ön még nem találta meg az igazi párját. Tudom, hogy ma ez igen nehéz, de bízzon benne, hogy Önre is vár valaki. Keresse tovább, s kérje az Urat, hogy segítsen ebben a keresésben. Ha megmarad az Jóisten útján, akkor remélheti, hogy valóban fog Önnek segíteni az életútja rendezésében. Őbenne bízzon, és legyen továbbra is igényes és nyitott a társkeresésben!


Kedves Lelkiatya!

Érdekelne, hogy mi a véleménye arról, hogy bizonyos betegségeknek lelki okai vannak / lehetnek. Valóban igaz, vagy hamis ez az állítás? Én is "kifogtam" egy olyan betegséget (nem súlyos), amiről sokaknak az a véleménye, hogy mivel az immunrendszer valamiféle meggyengülése kell a kialakulásához, lelki oka is lehet. Nem mondom, vannak (lelki) gondjaim, eléggé gödörben voltam-vagyok, de sehogy sem tudom ezt a két dolgot összefüggésbe hozni. És ha mégis igaz, akkor sem tudok ellene semmit tenni, csak érdekelne az Ön véleménye. És esetleg az Egyház álláspontja erről, már ha van ilyen. (Egyébként orvosnál voltam, és gyógyszert is szedek rá.)
Véleményét hálával fogadnám.

Igen, bizonyára szoros összefüggés van a test és a lélek állapota között. Ám ezek igen szövevényes dolgok, nem lehet egyértelmű állításokat tenni, hogy melyik betegségnek milyen lelki okai vannak. Vannak un. pszichoszomatikus tünetek, amelyek esetében a lelki állapot külső megjelenéséről van szó. Ezeket azonban nem is valódi betegségként tartják számon, a kezelése mindenesetre inkább a pszichológusra, vagy még inkább a lelki atyára tartozik. Vannak azonban valós betegségek, amelyeket szintén lelki sérülések okozhatnak.
Tanácsom az Ön esetében, hogy továbbra is szedje az orvos által előírt gyógyszert, ugyanakkor keresse a módját, hogy a lelkét is rendbe tegye. Hosszú távon mindenképpen súlyos károkat okozhat a lelki természetű zavar. Nem igaz, hogy nem tud ellene tenni. A gödörből ki kell mászni, nem szabad ott maradni. Ha nem megy egyedül - ami természetes -, akkor segítséget kell kérni, emberi és isteni segítséget egyaránt. Érdemes személyesen felkeresni egy lelki atyát, és imádságban kérni kell a Jóistent.


Kedves Lelkiatya!

28 éves, római katolikus férfi vagyok. Szilárd hittel és meggyőződéssel rendelkezem az Anyaszentegyház tanításaival kapcsolatban. Bátran megvallom mások előtt a hitem, szívesen segítek a templom körüli munkákban, illetve a liturgiában is teljesítek szolgálatot. Nagyon szeretem az Úristent. A gond csak az, hogy nagyon keveset imádkozom, van olyan, hogy több napig egyáltalán nem. A levél elején leírtakhoz képest, tudom, ez hatalmas ellentmondás. A vágy mindig megvan bennem az imádságra, de a mindennapi gondok, és a jövőre vonatkozó aggodalmak valahogy elnyomják bennem azt, hogy imádkozzak. Tudom, hogy ez nagy bűnöm, és szeretnék rajta változtatni. Lelkiatya mit javasolna, hogyan kezdjek neki a változtatásnak?

Köszönöm szépen a válaszát!
Tamás

Kedves Tamás!
Azt vélem, hogy ez a mostani állapota a lelki életének az a szakasza, amikor meg kell küzdenie az imádságért. Van ilyen, mindnyájan átéljük, akik komolyan törekszünk Krisztus követésére. Persze, magától nem fog elmúlni. Két tanácsot adok.
Az egyik, hogy ne hagyja kihunyni szívéből ezt a vágyat az imádságra. Az is lehet, hogy még csak az értelmével ismerte föl ezt a hiányt, de fontos, hogy a szívével is kapcsolódjon hozzá. Kérje az Urat, hogy lendítse föl az imádságát, adja meg az imádság kegyelmét.
Másik tanácsom gyakorlati. Mindig csak az előtte álló napra figyeljen, ne pedig előre a messze távolba, hogy hogyan lesz tovább. Ezzel a távolba nézéssel, a jövőtől való aggódással keserítjük meg a jelent, ami önmagában édes lenne. Azokat a tetteket, amelyeket aznap elvégez, ajánlja az Úrnak, és köszönje is meg Neki. Ha így éli a napjait, egy idő után egyre inkább érezni fogja a késztetést és a vágyat is, hogy egyre többet imádkozzon.
Fontos ez, mert különben egy idő után a tettei is kiüresednek és elhal ez a lelkesedése is.


Kedves Lelkiatya, azt szeretném megtudakolni, vajon megérjük-e a közeljövőben, hogy végre magyarul olvashatjuk a teljes Filokáliát?

Köszönettel: Tihamér

Tudomásom szerint készül a fordítása, de még igen messze van a teljes 5 kötet kiadása. Szlovák nyelven kiadtak belőle egy részt, és cseh nyelven is, de ezek csak töredékek. Az orosz mellett megvan románul, valamint a nagy nyugati nyelveken, angolul, németül, franciául és olaszul. Legalábbis én ezekről tudok.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Az m1-en egy műsorban (talán a Katolikus Krónikában) azt mondta egy atya, hogy a szentáldozás eltörli a bocsánatos bűnöket? Ez valóban így van?

Így van, sőt, a Szentáldozás eltörli nemcsak a bocsánatos, hanem a halálos bűnöket is. Hisz maga az Úr Jézus mondta: Ez az én testem, mely érettetek megtöretik a bűnök bocsánatára... Ez az én vérem, mely érettetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.
A pap pedig, miután megismétli Jézus szavait, folytatja az imádságot. Azt kéri a nép nevében, hogy a kenyér legyen Jézus testévé, a bor az ő vérévé, hogy azok legyenek számunkra: ... a bűnök bocsánatára, Szentlelked közöltetésére, a mennyország teljességére...
Fölvetődhet a kérdés, hogy akkor miért kell mégis gyónni? Hiszen a szentgyónásról szokás mondani, hogy a bűnbocsánat szentsége. Amikor valaki szentgyónáshoz járul, tulajdonképpen engedélyt kap arra, hogy részesüljön újra az Eucharisztiában. A pap az Egyház nevében újra befogadja az illetőt a teljes közösségbe, melynek jele az, hogy újra részesülhet a Szentáldozásban. Nyilván kisebb bűnök elkövetése által egy hívő még nem zárja el magát a Szentáldozás lehetőségétől. Ilyen értelemben mondhatjuk, hogy az Eucharisztia eltörli a bocsánatos bűnöket. De ezt nem úgy kell érteni, hogy a bocsánatos bűnök eltörléséhez elegendő az áldozás, a haláloshoz meg már szükséges a gyónás. Inkább úgy helyes: bocsánatos bűn tudatában még gyónás nélkül járulhatunk ez Eucharisztiához.
Ugyanakkor érdemes a bocsánatos bűneinket is rendszeresen meggyónni, mert ezáltal könnyebben megőrizzük magunkat a helyes úton. Feltárva minden rosszat, ami bennünk van, a gonosz ereje csorbul, önmagunk gyöngeségeit is tisztábban látjuk, lelkiatyánk pedig hasznos tanácsokkal láthat el, mielőtt az Egyház nevében imádkozik értünk.


Kedves Lelkiatya! Már régen bánt egy dolog, de nem tudom, hogy mitévő legyek. Mikor orvostanhallgató voltam réges-régen, és szülészeten gyakornok, sok-sok abortuszt követtek el, melynél nekem kellett segédkeznem. Nem is tudom, hogy miért, de egy picike embriót betettem üvegbe, folyadékba, mely a mai napig megvan. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék vele. El kell temetni, vagy odaadni egy papnak, hogy temesse el? Kérem, segítsen, mert nagyon nyomaszt ez a dolog. Köszönettel: egy orvos

Igen, adja oda egy papnak, hogy temesse el ennek az embernek a holttestét.
Javaslom még azt is, hogy alaposan beszélje is át ezt a dolgot azzal az atyával. Valószínű, arra is szüksége van, hogy meggyónja azt, hogy közvetve hozzájárult az abortuszokhoz. Lehetséges, hogy a pap megítélése szerint ezt ő nem is oldozhatja fel, csak a püspök. Ebben az esetben a pap erre felhatalmazást kér, és a következő alkalommal, amikor találkoznak, akkor már feloldozhatja. Tegye meg ezeket a fontos lépéseket, hogy a lelke megnyugodhasson!


Kedves Lelkiatya!
Egy ismerösömmel beszélgetve jöttem elö bennem bizonyos kérdések és gondolatok.Hajadon állapotú lány vagyok,és lelkibeállitottságú férfit tudok magam mellett elképzelni,olyat,aki éli a hitét és akivel ezekröl a dolgokrol ellehet beszélgetni.Ha csupán hétköznapi dolgokról beszélgetnénk,nem élnénk a hitünket,úgy érzem az ne töltene ki.Akikkel eddig megismerkedtem azok nem voltak elég spirituális beállitottságúak.Valami mindig hiányzott azokból a kapcsolatokból,felszinesnek,üresnek tüntek,még akkor is ha eltudtunk egymással beszélgetni,valószinü azért mert,nem tudtunk elmélyedni a beszélgetésben.Amikor erröl beszélgettenm az ismerösnömel kicsit elámult és azt mondta ritka az olyan beállitottságu ember,akit keresek.Ö is hivö,de azt mondta eltudná képzelni az életét nem annyira hivö férfival.Bennem sokszor felvetödnek a kérdések,hogy mi van akkor ha tartósan nem tudunki egymással beszélgetni,minöségi idöt eltölteni és az évek elmultával az a kapcsolat ellaposodik.Helyes-e az hogy ilyen társat képzelek el magam mellé?Csak olyan emberrel tudnám elképzelni az életem,akivel az Urat is tudnánk szolgálni,mert ugy érzem a Teremtö kell,hogy legyen az elsö az életünkben a teremtménnyel szemben.Ha ilyen társ nem létezik,akkor szivesebben szentelném az életemet valamilyen nemes dologra,akár az Úrnak is elhivna.Rendjén van ez a fajta gondolkodásmód?
Válaszát elöre is köszönöm!

Teljesen egyetértek Önnel ebben a kérdésben. Nagyon fontos, hogy akivel az egész életét összeköti, azzal a legfontosabb dologról egyformán gondolkodjanak. Hozzáteszem, ez nem azt jelenti, hogy csak olyan férfivel ismerkedhet, aki szintén templomba járó, imádkozó ember. Az a lényeg, hogy a mélységet hasonlóképpen értékeljék. Akár egy nem hívő emberben is megnyílhatnak igazi mélységek, lehet benne erre nyitottság. Az ilyen ember általában előbb vagy utóbb maga is rátalál a hitre. Úgy érzem a szavaiból, hogy nem is tudná megtenni azt, hogy egy felszínesebb kapcsolat alapján kössön házasságot. Így aztán hiába is tanácsolnám. Az a tanácsom tehát, hogy legyen nyugodtan igényes ezen a téren. Érdemes várni, keresni, készülni. Ugyanakkor ne zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy ez a lelki igényesség Önt idővel a szerzetesség felé tereli. Természetesen nem úgy, hogy azért megy el szerzetesnek mert nem talált igazán jó társat. Ez a pótlépés csak elégedetlen életet szülne, még ha szerzetessé lenne is. A szerzetesség lényege, hogy életét az Úristennel köti össze - az Őiránta érzett szerelemből.


Kedves Lelkiatya!
A kérdésem a következő, ha nem jó és megfelelő kereszt szülőket választottunk gyermekünknek, /20 évvel ezelőtt/ mert nem alkalmasak a "feladatra" most nem részletezném miért de nem tartjuk velük a kapcsolatot. A gyermek rendesen meg lett keresztelve ahogy az illik. Most viszont szeretné ha másik keresztszülei lennének. Lehetséges lenne új kereszt szülőket választania, hivatalosan? Válaszát előre is nagyon megköszönöm.

Lehet új keresztszülőt választani, de azt az anyakönyvbe már nem szokás beírni. Ennek ugyanis így már nincs jelentősége. Az Isten és az Anyaszentegyház előtt megmarad az a személy, aki ezt a feladatot vállalta, s a felelőssége is megmarad. Az ezzel a lépéssel nem törölhető el. Viszont van értelme annak, hogy az ember valaki mást kér fel arra, hogy gyermekének a lelki fejlődését imáival, tanácsaival, mint egy pót-keresztszülő különösen is segítse.


Tisztelt Lelkiatya!

Mit jelent az apoteózis fogalma?
Meg tudná ezt határozni úgy, hogy egy római katolikus laikus hívő (aki nem tanult teológiát) is értse? Ismereteim szerint ez a keleti vonalhoz tartozik. De a római katolikusok is elfogadják/vallják ezt?
Válaszát köszönöm szépen!

Egy római katolikus keresztény.

Átistenülés. Az emberi élet igazi célja. Végső egyesülés Istennel, de természetesen úgy, hogy az emberi személy nem oldódik fel, hanem megmarad szerető szabad személynek.
A lelki atyák szerint bizonyos mértékben ez már itt, a földön is lehetséges. Sőt, minden szentségi találkozás, de minden imádság is ennek egy kis darabja. Ilyenkor nem csak találkozunk az Istennel, nem csak beszélgetünk, kapcsolatba lépünk Vele, hanem a Vele való egyesülés folytán valamiképp részesülünk is az Ő isteni természetéből. Ez az egyesülés leginkább az Eucharisztiában ragadható meg, de valójában minden Istennel való találkozás is ezt eredményezi.
Ennek lehetőségét nem csak a keleti teológia és lelkiség tanítja, hanem a katolikus is, csak kevésbé hangsúlyozza.


Kedves Lelkiatya! Lassan végére ér a Hit éve. Mi lesz a neve a következő egyházi évnek? A Hit éve előtt milyen egyházi év volt? Nagyon szépen köszönöm!

Nem minden esztendőnek van külön neve, célkitűzése. A katolikus egyházban a római pápa szokta megfogalmazni ezt, amely aztán az egész világon érvényessé válik. De van, hogy egy-egy nemzet jelöl ki magának egy évre célt. Így volt Magyarországon 2011-ben a Család éve, 2008-ban pedig a Biblia éve. Nekem nincs tudomásom arról, hogy Ferenc pápa a következő évre jelölt ki volna sajátos célt.


Kedves Lelkiatya! Köszönöm kérdéseimre adott válaszait, nagyon sokat segített! Harminc éves férfi vagyok. Párkapcsolatot nem sikerült még kialakítanom. Barátaim voltak, de előbb-utóbb mindegyik kapcsolat elenyészett, jelenleg egy sincs. Utólag visszanézve mindegyik barátság nekem volt fontosabb, én tettem bele többet. Egy idő után már csak én kerestem a másikat, amit egy idő után meguntam. Vagy annyira különbözővé váltunk, hogy nem tudtunk egymással mit kezdeni. Családomtól mindent megkaptam, de szeretet csak mértékkel. Nővéremet mindig jobban szerették, rendszeresen összehasonlítottak minket. Itthon lakom, mert önálló életre nincs lehetőségem anyagi okból. Nem beszélek szüleimnek problémáimról, gondolataimról, mert egy részt nem érdekli őket (másnapra mindent elfelejtenek), vagy ha előre szeretnék lépni valamilyen téren / más utat választok, mint amit ők választanának, lehurrognak, megpróbálnak visszahúzni. Kb. fél éve csak magammal tudunk beszélgetni, senki mással és ez felőröl. Járok több helyre is edzésre klubba, több helyen végzek önkéntes munkát. ezeken a helyeken nem sikerült kialakítanom barátságokat. Nem zavar senkit, hogy ott vagyok, de levegőnek néznek. Nem akarnak közelebb kerülni hozzám. Hiába vagyok kedves, segítőkész, érdeklődő velük. Tudom, a legfontosabb, hogy adjon az ember, de nekem hiányzik az is, hogy kapjak. Vajon ez így nem helyes? Mi tudnék tenni, hogy ez változzon? Vagy talán illúzió az egész és csak én érzem azt, hogy kívülálló vagyok? Köszönöm válaszát!

Úgy sejtem, nem jár rossz úton, hiszen ismeri, látja a másokon segítés értékét, és törekszik is erre. Az érthető kívánság, hogy Ön is szeretne viszonzást kapni, egy kis figyelmet, szeretetet. Valószínű, határozottabbá, erőteljesebbé válna az egyénisége, ha elköltözne a szüleitől, és a mostaninál önállóbb életet kezdene. Ez több szempontból is hasznosabb, egészségesebb lenne.
Ne adja fel, keresse tovább élete párját. Sok kortársa van, akik szintén nehezen találnak párt. Ez egy kicsit a mai korunk betegsége is, hogy ez így van. Imádkozzon minden nap az Úrhoz azért, hogy megtalálja azt, akit egy életen át boldoggá tehet. Közben pedig továbbra is keresse, hogy mikor és hogyan tud másoknak szolgálatára lenni. Önnek is ezt mondom: érdemes bízni az Úrban.


Valószínű más temlomokban is így van, azt láttam: az ikonosztáz
képeinél a fölső sorban 12 kép ebből 4 evangélista és 8 apostol. A szemeim már eléggé elhasználódtak ezért szeretném megkérdezni kik vannak
ott nyolcan, illetve kik akik kimaradtak a 12 apostol közül (5 fő) mivel
Pál később érkezett. Nekem az is feltűnt, hogy minden? misén Őt idézik.
Péter és a többiek írásai hová lettek?
Láttam Románusz bizánci császár kelyhét egy fényképen: Ott Szűz Mária mellett Uriel a másik oldalán Mihael arkangyalok vannak ott volt még szent Miklós képe is (tehát 4 képet láttam) és akkor mivel ezek a képek körbe mennek a kelyhen Jézus Krisztus mellett Gábriel és Rafael arkangyalok vannak-e (tehát csak 4 képetláttam), vajon kik lehetnek még ebben a körben?
Válaszát előre is köszönöm, ne haragudjon a zavarásért.
üdvözlettel: csehbagolyjanos@gmail.com

Nagyon sokféle hagyomány és nagyon sokféle megoldás van a szentek ikonjainak elhelyezésére. Általában a 12 apostolt ábrázolják az ikonosztáz apostol-sorában. A négy evangélistát ritkábban helyezik ott el, hiszen ők általában a királyi ajtón találhatók. A 12. apostol vagy Szent Pál vagy Szent Mátyás apostol, ez változó. Az is többször előfordul, hogy angyalok körmenetét ábrázolják, általában a templom kupolájának palástfelületén, de ezek szerint királyi koronán is látni ilyet. Ez a Szent Liturgia nagy bemenetét egyszersmind a nagypénteki körmenetet szimbolizálja. Angyalokat név szerint csak az Ön által említett négyet ismerjük.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat