Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.197.95.76)


Mennyi hat meg nulla? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Bűnnek számít-e fogadóirodában dolgozni,ahol az emberek a pénzüket kockáztatják?Nemrégiben kezdtem el egy ilyen helyen dolgozni,nem a legnagyobb tétekkel játszanak,.de van aki sok pénzt feltesz rá,pedig okosabb dolgokra is lehetne azt költeni,vagy odaadni a rászorulóknak.Nem volt más munkalehetőség,így éltem a lehetőséggel.A munkaadókkal nincs gond.Csak ez egy keresztény ember számára teljesen más környezet,nem vagyok jártas ilyen dolgokban,nem tudom helyes-e,hogy ezen ahelyen dolgozom.
Válaszát előre is köszönöm!
Tina

Kedves Tina!
A kérdésfölvetése teljesen jogos. Nagy kár, hogy egyáltalán léteznek olyan gépek, játékok, rendszerek, ahol az emberek szórják a pénzüket akár szenvedélyből akár csak szórakozásból. Nem volna szabad ilyennek lennie. A bűnt az követi el, aki ilyet létesít, működtet vagy fenntart. Ön nyilván jó szándékkal keresett munkát, így jutott ehhez a céghez. Jobb lenne, ha más munkát találna, de nem követ el bűnt azzal, hogy itt dolgozik. Bizonyos mértékben kényszer helyzet, hiszen az is fontos, hogy legyen munkája.
Azt tanácsolom, hogy végezze a mostani feladatát a legnagyobb keresztény elhivatottsággal. Mivel ennek során sok emberrel találkozik, azok felé mindig próbálja a krisztusi szeretetet közvetíteni. Most ezt tudja tenni. Ha pedig mégis adódik más munka, amely közelebb áll az Evangélium szelleméhez, csak akkor váltson.


Kedves Lelkiatya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Házasság kötéssel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Én görög katolikus vagyok, a menyasszonyom pedig római katolikus. Házasságot szeretnénk kötni, római katolikus templomban. A házasságkötéshez keresztlevélre lenne szükségem, amelyet kértem az Atyától, ahol megkereszteltek, de ő nem adta ki nekem. Írtam kérvényt is a püspökségre, már több mint két hónapja, de arra sem jött semmi válasz. Az esküvőnk időpontja már közeleg, azt szeretném kérdezni, ilyen helyzetben mi tévő legyek?

A Keleti Kódex 831. kánonja szerint: A házasságot a jegyes fél parókusa előtt kössék meg, hacsak a részleges jog mást nem tartalmaz vagy megfelelő ok nem mentesít.
Nálunk, Magyarországon ez azt jelenti, hogy bármelyik jegyesfél rítusa szerint érvényesen meg lehet kötni a házasságot. A keresztlevelet az illető helyről ki kell adni. Ha a püspökségre is írt már, akkor azt javaslom, hogy vagy írjon újra, vagy telefonáljon oda, hátha elkeveredett a levél a postán. Ha a helyi pap valami miatt nem hajlandó az együttműködésre, akkor a püspök atya fogja orvosolni a nehézséget.


Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni egy bizonyos ügyben.
Római katolikus vagyok és érdekelne az egyház állásfoglalása a válással kapcsolatban.
Tudom, hogy nem támogatja, vallásos vagyok, ez fontos nekem nagyon. Csak ezért nem fogtam még bele.
Szóval tudom, hogy nem támogatja, de mi a helyzet abban az esetbe, ha az ember már nem bírja tovább a a bántalmazásokat lelkileg. A férjem-nem fizikailag-hanem lelkileg bántalmaz, ahogy csak tud. Több, mint 2 éve tart már ez a lelki terror, megfélemlítés, szabad akaratom felszámolása. Igyekszem mindent megtenni neki, nem okot adva erre. DE mára már az egészségem, és az idegrendszerem is kezd tönkremenni. Ha így megy tovább belepusztulok! Ebben az esetben sem ad lehetőséget az egyház a válásra?

Azt írja, több, mint két éve tart ez a szörnyű állapot. Ha ez azt jelenti, hogy mindjárt a házasságuk kezdetétől fogva, akkor alaposan megkérdőjelezhető, hogy miféle házassági indokok alapján kötötték össze az életüket. Ha így van, ez nyomós ok arra, hogy egyházi bíróságon keresse élete boldogtalanságának az okát.
Ha már több év óta házasok, és csak az utóbbi időben vált ilyenné a férje, akkor pedig az ennek kiváltó okát kell megkeresni. Nyilvánvalóan van valamilyen oka. Persze, ha Ön egyedül van ebben, akkor nagyon nehéz józanul és higgadtan cselekednie. A legjobb szándék vezette abban, hogy eddig teljes erejét összeszedve próbált mindent elviselni, de már fogytán az emberi ereje. El is fog fogyni, mert az véges. Kell, hogy találjon olyan lelkiatyát, akivel ezekről a dolgokról tud beszélgetni. Ha netán a lakóhelyén valami ok miatt nem talál ilyet, akkor keressen más helyen, de mindenképpen legyen pap, akivel ezt meg tudja osztani, aki Önnek tanácsot, bátorítást, erőt tud adni.
Keresni kell tehát az okot és a megoldás lehetőségét. Mai világunkra jellemző, hogy a megoldás keresésében első lépésként a válásra gondolnak. Holott ez csakis a legvégső lehet. Azzal egyetértek, hogy nem szabad így folytatni, vagy egyáltalán hagyni folytatódni ezt a helyzetet. Valóban teljesen tönkre mehet ebben. Nem ezt kéri, nem ezt várja Öntől az Úr. Más megoldást kínál. De ne zárja rövidre azzal, hogy elválik a férjétől, hogy elhagyja őt. Keresse az okot, keresse a megoldást, keressen ehhez hiteles tanácsadót.
Amikor nem mutatkozik semmi egyéb megoldás, akkor az Egyház lehetőséget ad az elválásra. Ezt is a lelkiatyával kell megbeszélnie. Viszont, ha a házasságuk érvényesen lett megkötve, akkor Önnek nincs lehetősége újra házasságot kötni valaki mással. Mégis élhet továbbra is békében és nagy lelki mélységben. Részesülhet a szentségekben.
Azt remélem, azonban, hogy megtalálja azt a rejtélyes okot, amiért ilyen lett a férje, és sikerül kigyógyítania belőle. Imádkozzék ezért sokat! Én is fogok imádkozni érte.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya,

az lenne a kérdésem, hogy miért van az, hogy elítéljük a háborúskodást, ha megütnek, tartsd oda a másik orcád, az ölés bűn, de ennek ellenére régebben is megszentelték a csatába indulók zászlóit, illetve ma is vannak tábori lelkészek a hadseregben. Nekem ez ellentmondás. Mert például meggyón egy katona, aztán pedig meg járőrözni például Afganisztánban, és ha szembe találja valakivel magát, akkor az marad életben, aki először fog lőni. Holott például Afganisztánhoz még hazaszeretet sem köti, csak a zsold.
Egy kicsit kusza lett a kérdésem, de remélem lehet érteni, hogy mi a dilemmám.
Válaszát előre is köszönöm: P

Hogy ne ítélnénk el a háborúskodást, amely embereket fordít egymással szembe, terjeszti az erőszakot, az ebből fakadó számost egyéb bűnt?
Súlyos és szerintem megoldhatatlan kérdés, hogy mit tegyen az ember, ha háborús helyzetbe kerül. Tanácsom, hogy erről nem érdemes töprengeni, szóvitákba bocsátkozni, mert lehet, hogy most meg tudunk fogalmazni szépen hangzó elveket, de ki tudja, hogy az adott helyzetben melyikünk hogyan viselkedne? Törekedjünk arra, hogy a béke idejében is mindig békességszerzők legyünk (Mt 5,9), akkor van reményünk, hogy más helyzetben is ezt a magatartást tudjuk követni.
Azok a katonák, akik bármilyen okból háborús helyzetbe kerülnek, még jobban rászorulnak az imádságra, a lelki támaszra, az Egyház áldására.
Azt nem látom át, hogy Afganisztában mi a szerepe a magyar katonáknak, de amennyire értesültem róla, egyáltalán nem lövöldözni mennek oda, hanem rendfenntartás a feladatuk. Erőszak cselekedet viszont, sajnos mindenütt van, idehaza is. Szóval, itt is, ott is van feladata a békességszerzőknek. Elsősorban mi magunk legyünk azok!


Krisztus feltámadt!
Azt szeretném kérdezni,hogy a hitvallás ima ismert minden templomba járó számára.Elgondolkodunk-e mikor kezdjük mondani. HISZEK EGY ISTENBEN.Valójában mire gondolunk.
Húsvét után vagyunk. Jézus Krisztus meglapitotta az Anyaszentegyházat és szent Péterre mint kősziklára alapította.
Miért van akkor különböző felekezetű vallás,nem is értem ezt az egészet. Akkor hogy is van ez,vagy én vagyok tájékozatlan? Minden felekezet a saját " nyelvén " mondja.
Mikor kezdjük az imát gondolunk valamire vagy csak egy meg tanított " szövegként " mondjuk.

Köszönöm,hogy el olvasták. Hiszek?.

Igen, mindenki a saját nyelvén mondja a hitvallást. Ez nem csak különböző nemzetek nyelvét jelenti, hanem különböző kultúrák és természetesen minden egyes ember különbözőségét is. Sőt, azt is hozzá kell tenni, hogy ugyanaz az ember sem ugyanolyan értelemben és mélységben mondja a hitvallást minden alkalommal. Van, amikor egészen mélyen átérzi, van, amikor csak felületesen mondja együtt a többiekkel. Másként mondta gyermekkorában, másként fiatalként, felnőttként, másként egy súlyos betegség idején vagy egy szeretett személy tragikus halála után.
Persze, törekednünk kell arra, hogy minden egyes alkalommal minél nagyobb figyelemmel, minél nagyobb mélységben átélve mondjuk az imát. Hogy ez mennyire sikerül, az nagyon sok mindentől függ. (Meglepő talán, de még az időjárástól is, ami szintén erősen hat ránk!)
Hasonló okokra vezethető vissza a különböző felekezetek hitvallásának különbözősége. Nem kell ezen sem csodálkozni. A botrány nem az, hogy különbözőek vagyunk és az Istennel való kapcsolatunkat különbözőképpen éljük meg (innen van a rítusok különbözősége), hanem, amikor e különbségek miatt egymással szembefordulunk, amikor nem ismerjük a másikat, nem ismerjük el, s emiatt benne ellenséget látunk. Csakis alázattal lehet hitelesen képviselni a hitünket. Ez nem csak a hívekre, hanem az egyházi vezetőkre, egyháztanítókra is vonatkozik. Alázattal kell(ene) mindnyájunknak Krisztusra és az Ő Egyházára tekintenünk, akkor nem lenne széthúzás, ellenségeskedés. Nem az egyház sokszínűsége fájdalmas, hanem a szétszakítottsága.


Kedves Lelkiatya!
A megbocsátással vannak gondjaim.Megvan bennem az akarat,hogy meg akarom bocsátani a sérelmeket,tudom,hogy akarom és megkell bocsátanom,de sok bennem az ellenérzés,neheztelés az adott személy irányába,sok sebet hordozok magamban,amelyek nagyon fájdalmasak,sokszor beleremegek,és szíven üt,amikor rágondolok.Talán nem is megbocsátással van a gond,hanem a csalódással,ami mélyen bennem van,és ez az ami fájdalmat okoz.Annyit kitudok mondani,hogy megbocsájtok,meg kérem az Urat,hogy Ő gyógyítsa be a szívemen lévő sebeket,mert ezt emberileg nem lehet gyógyítani.De mégis nyugtalanság van a szívemben.Mit tanácsolna ez ügyben?Ön szerint az olyan emberi kapcsolatok helyreállíthatók-e amelyben mély csalódások voltak?
Köszönöm válaszát!
Mia

Istennek minden lehetséges - még az is, ami az embernek lehetetlen (Mt 19,26).
Jó helyen keresi a gyógyulást. Igen, Tőle kell kérni, hogy a seb gyógyuljon. De erre időt is kell hagyni. Hiszen a testi seb is - főként, ha mély, ha fertőzött - akkor hosszú kezelés alatt gyógyítható csupán. Ennek folyamatában van Ön is. Legyen hát türelmes.
Persze, ha az együttélés során a sebek újra termelődnek, akkor ez még nehezebb. De még akkor sem lehetetlen!
Krisztus Urunk éppen a sebeivel hozott nekünk gyógyulást (Iz 53,5; 1Pét 2,24). Tamás apostolt is azzal tudta hitre vezetni, hogy megmutatta neki sebeit. Ha Krisztust követjük, akkor mi is tekinthetjük így a nekünk okozott sebeket, amelyek szeretetünk kifejezői. Nem szemrehányást keltenek, hanem megértést a másik gyöngeségeivel szemben. Miként Jézus is, aki imádkozott azokért, akik szenvedést okoztak neki (Lk 23,34).
Tudom, hogy ez nagyon nehéz, lehetetlennek tűnik, de ismétlem, az Istennek minden lehetséges. Nagyon helyes tehát, ha Tőle kéri.


Kedves Lelkiatya!
Hiába gondolkodom, de én még soha nem találkoztam olyan cigány családdal, akikről Ön a korábbi válaszában beszél, pedig sokhoz volt már szerencsém. Nagyon jól kidomborodik a levél írójának dilemmája, ami abból adódik, hogy egészen más akár az egyház, akár a politika hivatalos álláspontja az ügyben és egészen más a valóság. Emiatt van az írónak lelki problémája, ami teljesen érthető. Azt gondolom, hogy a politika mellett az egyháznak is ideje lenne már őszintén megnyilvánulnia a kérdésben, mert ennek a későbbiekben még súlyosabb ára lesz. Az ausztriai "magyar ne lopj" felirat miatt pedig annak idején nem dühös voltam, hanem szégyelltem magam a többi magyar testvérem miatt, akik ezt a feliratot mégiscsak kiprovokálták. Valószínűleg nem volt véletlen. Dühös pedig nem voltam, mert akinek nem inge nem veszi magára. Szerintem, ha egy másik országba elmegy az ember joggal követelik meg tőle az ott élők, hogy tartsa tiszteletben az ott érvényben lévő erkölcsi normákat. Én is ezt várom el azoktól akik pedig a mi hazánkba jönnek, vagy jöttem. Mert ezt itt MAGYARORSZÁG. Errefelé pedig nem tetszik az a magatartásforma, amit a levélíró ama 3-4 családról leírt, és ami nem ritka. Mikor fogja az egyház ezt az említett ördögtől való magatartást és életformát végre elítélni? Ezt papok közül hála Istennek már sokan megteszik.
Őszinte válaszát köszönöm előre is!

Igyekszem őszintén válaszolni, mint korábbi és mint minden egyéb írásomban is.
A valóság olyan, amilyennek látjuk. A látásunk, belátásunk pedig irányítja a cselekvésünket. Csak a tiszta látású emberek tudják Isten akarata szerint alakítani a világot. Ezért elsődleges feladatunk, hogy a látásunkat tisztítsuk meg. Ha szemed ép, egész tested világos (Lk 11,34).
Nem azért tanácsolom az ítéletmentességet, mert nem tudom, hogy van bűn, hanem azért, mert csak ezen az úton lehet a bűnt (magamét, másokét) Isten kezébe helyezni. Ha ítélkezem, akkor Isten helyébe teszem magam, és én próbálok igazságot teremteni. Eleve kudarc.
Nem csak az Egyház álláspontjára, Jézus tanítására is szokták mondani, hogy naivitás. Holott ez a legvalóságosabb igazság, mert a Teremtő szemével látja a teremtést, nem pedig rövidlátón, szűk látókörrel.
A bűnt, a bűnös magatartást elítéli az Egyház, ugyanakkor mindenkit meg akar menteni, minthogy Krisztus Urunk ezt bízta rá: Tegyetek tanítványommá minden népet (Mt 28,19).


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,ha valakiért felajánlunk egy Szentmisét vagy Szentségimádási órát,akkor azon belül lehet-e imádkozni más szándékokra is vagy csak az illető személyért,akiért felajánlottuk?
Válaszát előre is köszönöm!

Mivel imát vagy áldozathozatalt nem csak egy emberért lehet felajánlani, hanem például családért, nagyobb csoportért (fiatalokért, drogosokért, stb.), ezért természetszerűleg másokért is fölajánlhatjuk azokat. Például, ha van egy állandó szándékunk, azt kiegészíthetjük másokért való felajánlással is.
Ez kivált érvényes a Szentmisére, Szent Liturgiára, amely valójában Krisztus végtelen értékű áldozatába való bekapcsolódás. Ha történetesen a pap azt valaki(k)ért felajánlja, azért még ő maga illetve az azon résztvevő hívek is sok mindenki mást is belefoglalhatnak.


Kedves Lelkiatya!
Hogy lehetne a szenthagyomány definícióját frappánsan, érthetően megfogalmazni? A katekizmusban az áll, hogy "az apostolok élő tanítása, stb.". Ezt azért nem értem, mert példának a Biblia kánonját (a bibliai könyvek listáját) szokták felhozni, mint szenthagyományt, amit azonban nem az apostolok határoztak meg, illetve állítottak össze. Vajon nem "az egyház élő tanítása, stb." kifejezést kellene használni?
Köszönettel és tisztelettel: Csikue

Két teológushoz is fordultam a szabatos feleletér. Alább közlöm mindkettőjük válaszát.
A szent hagyomány fogalma sok szempontból meghatározható. A Tanítóhivatal jelenkori definíció között gyakran találunk utalást az élő hagyomány gondolatára, ami nagyon kifejező lehet e gazdag tartalmú fogalom megértésében. Ez az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével az Egyházban bontakozik ki: egyre teljesebb lesz az áthagyományozott dolgok és szavak megértése, részben a hívők elmélkedése és keresései folytán, akik a szívükben el-elgondolkodnak rajtuk (vö. Lk 2,19.51); részben a tapasztalt lelki dolgok benső megértéséből; részben azok igehirdetéséből, akik a püspöki utódlással együtt megkapták az igazság biztos karizmáját is. Az Egyház ugyanis a századok folyamán állandóan az isteni igazság teljessége felé tart, míg csak be nem teljesednek benne Isten igéi. A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű dogmatikai konstitúciójának
szavait a Nemzetközi Teológiai Bizottság határozata (Teológia ma) így vezeti fel: A Hagyomány élő és éltető dolog, olyan mozgásban lévő folyamat, ahol a hit egysége a nyelvek sokféleségében és a kultúrák különbözőségében jut kifejezésre. Megszűnik hagyománynak lenni, ha megkövesedik.
A másik teológus válasza:
Szabatosan megfogalmazva az én olvasatomban a Szent Hagyomány: az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Egyház kánoni - vagyis mértékadó - örökségének egésze, ami az ugyanezen Egyetemes Egyház által kanonizált ószövetségi és újszövetségi Szentírással teljes összhangban és egységben, nagyrészt ezen kánoni írások magyarázatát, illetve az Egyház általi hiteles és tételes kifejtését megfogalmazó örökség. Tágabb értelemben maga a Szentírás is a szent és kánoni hagyomány része, ami az isteni kinyilatkoztatás hierarchiájában természetesen forrása és közvetítője is mindannak a történelmi egyház által kifejtett, de végső eredetében Istentől származó ismeretnek és tanításnak, amit szűkebb értelemben, a Szentírástól megkülönböztetve szoktunk Szenthagyománynak nevezni.


Kedves Atya! A parókián, vagy a parókia telefonján mikor tudnám Önt elérni? ... nagyon örülnék, ha tudna fogadni, és lelkiekben segítségemre tudna lenni.

Tisztelettel,
O. Angéla

Kedves Angéla!
Ha személyesen szeretne elérni, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre, vagy adja meg a személyes elérhetőségét (amelyet természetesen nem teszünk közzé, hiszen csak az a levél jelenik meg nyilvánosan, amelyre válaszolunk.)


Kedves Lelkiatya!
Léteznek olyan emberek, akik gyakorlatilag hermophroditák - mivel hogy két nemiszervvel születtek. Erről hogyan vélekedik az Egyház? Ez miért van így? Gyakorlatilag meg van fosztva egész életére a nemi élettől?
A másik kérdésem is ide kapcsolódna. Értem én a logikus magyarázatot a homoszexualitás megélése ellen, de az Egyháznak a hivatalos álláspontja hogyan szól erről?
Előre is köszönöm a válaszait ezekre a meredek kérdésekre.
Zoltán

Tudomásom szerint a hermafroditákkal kapcsolatban nincs konkrét egyházi állásfoglalás, de nem is szükséges, hogy sok más genetikai rendellenesség esetében sem. A jelenség az ő létük értékéből nem von le semmit, hisz az un. életminőség velük szemben sem alkalmazható diszkriminatív módon, mint más fejlődési rendellenesség esetében sem. Amennyiben kialakul náluk egy határozott nemi identitás, annak megfelelően megélhetik szexualitásukat, illetve a házasság sem kizárt számukra, melyben Isten akaratát megvalósíthatják. Nyilván az általános erkölcsi normák rájuk is vonatkoznak rájuk is.
Az Egyház homoszexualitással kapcsolatos álláspontja megtalálható a Katolikus Egyház Katekizmusa 2357-2359. pontjainál.
http://www.katolikus.hu/kek/kek02331.html#K2357
Ebből emelek ki néhány mondatot.
A homoszexualitás olyan férfiak és nők közötti viszonyt jelent, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat... Lelki keletkezésének eredete még nagyban feltáratlan.
A Szentírásra támaszkodva a hagyomány mindig is azt jelentette ki, hogy a homoszexualitás cselekményei legsajátosabb belső természetük szerint rendezetlenek.
Semmi esetre sem szabad azokat jóváhagyásban részesíteni.
Az ebben érintett emberek többsége számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.
Ők is arra hivatottak, hogy Isten akaratát valósítsák meg életükben, és amennyiben keresztények, az állapotukból adódó esetleges nehézségeket egyesítsék Urunknak a kereszten hozott áldozatával.
A homoszexuális emberek is a tisztaságra vannak meghíva. Az önuralom erényével, amely a belső szabadság nevelője, néha önzetlen barátság támogatásával, imával és a szentségi kegyelmekkel fokozatosan és határozottan meg tudják közelíteni és meg is kell közelíteniök a keresztény tökéletességet.


Kedves Lelkiatya!

Nyomja a lelkemet a következő. Lakóhelyünkön 10 éve még egy virágzó kis falu volt. Betelepedett 3-4 roma család, majd megjelent a bűnözés is. Mindenhonnan azt halljuk, hogy a rasszizmus rossz, az előítélet rossz, de ha már 100-szor megloptak bennünket, akkor nagyon nehéz nem rasszistának lenni. Amikor azt látjuk, hogy a romák már 12 éves koruktól kezdve lopni járnak az udvarunkra, több idős asszonyt raboltak már ki - szerencsére nálunk haláleset még nem történt -, és a 40 éves szüleik (nagyszüleik?) is ugyanezt csinálják, akkor képtelen vagyok egyedi esetként kezelni ezeket, és az egész roma társadalomra ráfogjuk, hogy ilyenek vagy olyanok, ami nagyrészt igaz is sajnos. Ez a lelki problémám, hogy úgy érzem, rasszista lettem, de tudom, hogy ez Isten előtt bűn, hiszen gyűlöletből táplálkozik. Hiába tartom a rasszizmust igaz érzésnek és az előítéletet hasznosnak, jelen van bennem ez a kettősség, amit fel akarok számolni! Ebben kérem szíves segítségét, tanácsát!

Köszönöm előre is!

Amit leír, nagyon szomorú jelenség. Az Ön esetében még nagy remény marad, mert fölismeri a szívében ezt a nem akart érzést, és amennyire tud, küzd is ellene - hiszen ezért is írt ebbe a rovatba. Elhiszem, hogy a megtörtént esetek rettentő fájdalmasak, de mégsem szabad néhány család viselkedése miatt egy közel 7-8 száz ezret számláló népcsoportot megítélni. Még akkor sem, ha az Ön települése nem egyedi eset. Számtalan tisztességes, törekvő, nagyon tiszta életű és gondolkodású cigány ember és család is van hazánkban. Hogy milyen bántó és fájó tud lenni az általánosítás, arra a következő példát hozom. Amikor a '80-as évektől egyre szabadabban lehetett kijárni Ausztriába, akkor megindult a tömeges vásárlási láz Magyarországból Bécsbe és környékére. Nyilván ment akkor mindenféle ember. A boltokban, áruházakban pedig egyre több helyen megjelent a magyar nyelvű felirat: Magyar, ne lopj! El lehet képzelni, micsoda fájdalom és düh volt bennünk akkor ennek láttán. Nem is tudom, kikre voltunk dühösebbek, a táblát kifüggesztő osztrákokra, vagy az őket megkárosító honfitársainkra. Az általánosítás mindig félrevezet. Személyek vannak, akik viselkednek, akiket elviselnünk vagy éppen tanítanunk kell. Ügyeljen arra, hogy e a rossz tapasztalatok élménye ne érjen el a szívéig, ne hatalmasodjék ott el, ne fordítsa szembe Önt embertársával. Meglepő talán, érdemes is ezen eltöprengeni, hogy őket éppen annyira szereti az Úr, mint bennünket. Ez a gondolat, valamint a szegény emberek szellemi, lelki hiányosságainak ismerete inkább szánalmat, segíteni kész szeretetet szül, mint haragot, a megbocsátás elutasítását.


Kedves Lelkiatya!
Fontos dologban szeretném a segítségét kérni. Eljegyzett menyasszony vagyok, a kedvesemmel járunk jegyes oktatásra, viszont egy valamit nem mondtunk el az oktatást tartó atyának. Azt, hogy közel négy éve együtt élünk. Nem hazudtunk, egyszerűen csak nem került szóba a dolog, de nekem egyre nagyobb lelki furdalásom van emiatt, és nem tudom, hogyan kellene ezt felhoznom. Az atya arra kért minket, hogy ejtsük meg a szentgyónást húsvét előtt, de sajnos ez nem történt meg, mivel amit az egyház bűnnek tart, még mindig fennáll. Nekem nincs lehetőségem elköltözni tőle, és őszintén szólva nem is szívesen tenném, hiszen úgyis Isten áldását szeretnénk kérni néhány hónap múlva a közös életünkre, így nem látom értelmét. Ennek függvényében csak annyit szeretnék kérdezni, mikor lenne érdemes elvégezni a szentgyónást, hogy mindent, amit az együttélésünk óta elkövettem őszinte szívvel bánhassak meg (többek között az esküvő előtti együttélést is) és tiszta lélekkel vonulhassak az oltár elé? Köszönettel: Krisztina

Kedves Krisztina!
Nagyon jól jelez a lelkiismerete, és rendkívül fontos, hogy most erre a hangra odafigyeljen, és hallgasson is rá. Ha most elhallgattatja, akkor félő, hogy később is egyre tompul majd, és olyan dolgokat fog elkövetni, amikre most nem is gondol vagy még a gondolatától is elborzad. Még ha nehéz is, tegye azt, amit a lelkiismerete diktál.
Tanácsom, hogy ne egyedül akarja ezt megoldani, mert rettentő nehéz, meghaladja az erejét. Ossza meg ezt a gondját a párjával, beszéljenek egymás között róla, s főként tárják fel az atya előtt. Még ha a vőlegénye ezt másként is gondolná (elő szokott fordulni), Ön akkor is tartson ki ebben, s ha valóban szereti Önt, akkor tiszteletben fogja tartani ezt a kérését.
Kérdezi, hogy mikor gyónja meg. Minél hamarabb! Ennek következményeként pedig törekedjenek arra, hogy most már a házasságkötésig ne legyen Önök között testi kapcsolat. Higgye el, nem lehetetlen, később, a házasságukban több ilyen, hosszabb megtartóztató időszak is lesz. Nem árt már most felkészülni rá. Az esküvőjük, a nászéjszakájuk is sokkal szebb lesz, ha arra már most megtartóztatással készülnek.
Természetesen legjobb lenne addig külön költözniük. Ez is része lehetne az ünnepélyes egybekelésüknek.
Ismétlem, ezek nehéz feladatoknak tűnnek, de a tiszta házasságukért megéri meghozni ezeket az áldozatokat, hiszen értékesebbé teszi a kapcsolatukat. Ne halogassa tehát a szentgyónást, akarjon minél hamarabb tisztává lenni az Úr előtt. Akkor lesz igazán hatékony az Ő áldása is az életükre.


Kedves Lelkiatya

egyik válaszában olvastam, hogy lefordították magyarra a Klimakhosz Szent János művét a Létrát. Hol lehetne hozzá jutni?
Válaszát köszönöm!

Úgy tudom, a kiadása folyamatban van. Reméljük, hamarosan kézbe vehetjük. Érdemes figyelemmel kísérni a Szent Atanáz könyvesbolt kínálatát, mert ha megjelenik, ott bizonyára kapható lesz.


Kedves Lelkiatya!
Mi az Egyház véleménye Mel Gibson Passió című filmjéről? És mi az ön véleménye a filmről?
Válaszát köszönöm:
Gabi

Sok egyházi ember dicsérte. Sokszor fölhasználható hittanórákon, vagy azokon kívül is, hogy szembesüljünk Krisztus Urunk szenvedésével. Sokakat megráz a film.
Személyes véleményemet is kérte. Én egy kicsit csöpögősnek tartom, - vértől és érzelmektől csöpögősnek.


Kedves Lelkiatya!
Nagyon nehéz helyzetben döntés előtt állok!
A munkahelyemen rá akarnak kényszeríteni egy feladatra, amit egészségi, családi gondjaim és sok más problémám miatt valószinüleg nem tudok majd ellátni. De akkor szerződést szegek és bíróságon találom magam vádlottként. ( Ki kell fizetnem a költségeket, amibe a munkahelyemnek kerültem. Ez viiszamenőleg akár 4 millió is lehet. ) Ezt én nem tudom megtenni,azt mondták, ha házam lenne, akkor jelzálogként ráterhelnék, de nincs így ha nem fizetem ki, még börtönbe is kerülhetek! Ha nem írom alá a szerződést nagy valószinűséggel elveszítem az állásomat. Egymagam tartom el, senkire nem számíthatok. A szüleimnek elmondtam, akik engem hibáztattak. Haza nem mehetek, ha elveszítem az állásomat. Segíteni sem akarnak. Van ügyvéd ismerősük, de még annyit sem tettek meg, hogy szóltak volna neki, mondván oldjam meg én.
Nem tudom mi tévő legyek. Választhatok a hajléktalanság vagy a börtön mellett.
Kérem adjon tanácsot!
Előre is nagyon köszönöm!
Üdv!

Afelől megnyugtathatom, hogy a leírt dolgok alapján nem kerülhet börtönbe. Aki ilyet állít, az esetleg csak fenyegetőzik, vagy ilyen módon akarja az akaratát mégis Önre kényszeríteni. Nyugodtan fontolja meg a lelkiismeretében, hogy el tudja-e vállalni azt a munkát vagy sem, és döntsön aszerint. Benedek pápa mindnyájunknak példát adott abban, hogy tisztalelkiismeret vizsgálat után olyan döntést hozott, amely az egész világot meglepte. Ettől sem kell félni. Ha olyan munkát akarnak Önre kényszeríteni, amely nem volt benne a szerződésben, akkor a munkajog Önt védi, még a hivatalosan kirendelt ügyvéddel is jó eséllyel megnyerheti a dolgot, ha - ne adja Isten! - perre kerülne.
Bátorságra biztatom. Vagy abban az irányban, hogy merjen másként dönteni, mint amit önre akarnak kényszeríteni, vagy abban az irányban, hogy ne féljen vállalni a nehezebb feladatot - persze, ha jó lelkiismerettel el tudja vállalni -, hiszen a lehetetlen feladathoz is ad erőt az Úr, ha azon az Ő áldása van.
Még egy tanács: Ne hagyja, hogy szemrehányás éljen a szívében a szüleivel szemben! Könnyen lehet, hogy ezzel a magatartásukkal akarják Önt még nagyobb önállóságra késztetni. Kell is, hogy ezzel rendelkezzen, ha már több éves munkaviszonya van. Bátorság, tehát, és bizalom az Istenben! Ha ez megvan, akkor nem olyan nagy baj, ha úgy érzi, nem bízhat az emberekben.


Kedves Lelkiatya!

Előre is köszönöm a válaszokat.

Házasságot kötni csak a lakhely szerint illetékes plébánián ill. ott ahol kereszteltek, lehet vagy máshol is? Ha máshol is lehet kell e ehhez engedélyt kérni a lakhely szerinti plébániától?

Szükség esetén, vagy más, megfelelő indokok alapján lehet más templomban is kötni házasságot, de mindig az illetékes (vagy a vőlegény vagy a menyasszony lakóhelye szerinti) plébános/parókus engedélyével. Enélkül az házasságkötés érvénytelen.


Kedves Lelkiatya,házassagom rendezetlen,milyen lehetőségeim vannak hiteletet élni a katolikus egyházban.Tudom nem gyonhatok áldozhatok,ez nagyon fáj és kitaszitottnak érzem magam.Vajon van lehetősegem arra,hogy üdvősségre jussak?Tisztelettel Ildikó

Kedves Ildikó!
Ön az üdvösség útján van, arról sem letaszítva, sem az üdvösségből kizárva egyáltalán nincsen. Sajnos, korábbi döntései - vagy esetleg más körülmények miatt - lelkileg nehéz helyzetben éli az életét, de a nehézségek nem eltávolítanak Istentől, sokkal inkább megtanítanak minket arra, hogy még jobban Hozzá vonzódjunk, Őbeléje vessük bizalmunkat. Ez annál a személynél is így van, aki nem járulhat szentségekhez. Számtalan útja van az istenfélő életnek. Ön az egyházunknak is teljes értékű tagja, sőt, szenvedései miatt - ha lehet ilyet mondani - még értékesebb tagja is. Mindennek tudatában legyen nagyon hálás az Úrnak, köszönje meg azt, amit kapott, és ne keseregjen sem amiatt, amit nem kaphat meg, sem amiatt, amit Ön eddig az életében nem helyesen tett. A bűnbocsánatból nincsen kizárva. Lehetőleg keressen olyan lelkiatyát, akivel rendszeresen tud lelki beszélgetéseket folytatni - ezek meg fogják Önt erősíteni -, még ha nem is kaphat feloldozást.


Dicsőség!
Az a kérdésem,hogy jelenleg van-e elegendő pap a görögkatolikus egyházban a későbbiekben várhatóan lesz-e paphiány.
Az Úr pásztorságra hívott el,de gyermekkoromban még csak éreztem,mos már tudom.
Várpalotai vagyok,közben megnősültem,római katolikus vallásban ( de vallások feletti Istenhittel).
Úgy tudom,hogy a katolikus egyházban a helyem,de római katolikus jogrend szerint a házasság szentségének felvétele miatt nem lehetek pap.
Csak görögkatolikus vallásúak illetve azt a liturgiát követők kerülhetnek be a Főiskolára?
Várom megtisztelő válaszát.
Az Úr legyen Önnel!
Üdvözlettel: ... Lajos

Kedves Lajos!
Első kérdésére nem tudok egyértelmű választ adni. Most nincsen elegendő pap az egyházunkban, több olyan parókiánk van, ahová nagyon várnak papot, de a püspök atyák nem tudnak adni. Ugyanakkor elég szép létszámban vannak papnövendékek a szemináriumban és külföldi tanulmányokat is többen folytatnak. Hogy ez a létszám mit fog eredményezni, ezt nem láthatjuk előre, hiszen a feladatok is egyre növekednek, az egyházunk egyre több területen lát el szolgálatot.
A másik kérdésére viszont biztosabb választ adhatok. A Szent Atanáz Hittudományi Főiskolánkra sok civil hallgató is jár, közöttük többen római katolikusok, sőt, vagy köztük protestáns vallású is. Ez azonban nyilván nem jelenti azt, hogy ők valaha is áldozópappá lennének. Önnek is van lehetősége teológiai tanulmányokat folytatni a görögkatolikus intézményünkben, de arra nincs lehetőség, hogy családos emberként a görögkatolikus áldozópap legyen.


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Sok éve elhagytam Hajdúdorogot, sok mindent megéltem, formáltam magam és a világomat. Vajon helyesen teszem e, hogy a szükség óráján a templomunk ajtaját nyitom ki. ...

Kedves Lajos!
Hogy kinyitja - és be is lép a templomba - azt nagyon jól teszi. Ám lehetőleg ne csak a szükség óráján. Úgy sejtem, az átélt élményei már hozzásegítették a felismeréshez, hogy van, amikor az emberi erő kevés. Ekkor szoktunk fordulni Istenhez. Ennél még több az, ha arra is rájövünk, nem kell elmenni eddig a határig. Sokkal nagyobb erőt és boldogságot jelent, ha mindent megosztunk, megbeszélünk az Úrral, nem csak elkeseredettségünkben a legvégső szükségeinket. Mindenesetre abban bizonyos lehet, hogy bármikor fordulhat Hozzá, az Istenben nincsen neheztelés, szemrehányás. Már maga a gondolat, hogy Ön is kinyithatja a templom ajtaját, egyfajta hívás, ami a szívében megjelent.


Kedves Lelkiatya!
A kérdésemre keresem a választ, hátha itt megkapom.....
Édesapám családja a Nyírségből származik. Görög katolikus vallású az apai ágam.
Szüleim görög kat. templomban esküdtek, görög szertartás szerint. Édesanyám családja viszont római katolikus, mert a Dunántúlon élünk. Édesapám ide nősült. Ketten vagyunk testvérek, a bátyám és én. Mindketten a helyi római kat. templomban lettünk megkeresztelve. Az akkori pap azt mondta a szüleimnek, hogy ő megkeresztel minket, és elküldi a keresztlevelünket a görög kat. egyházmegyének. Mindketten elsőáldoztunk és bérmálkoztunk is. A gyermekemet a Rózsák terén keresztelték meg, mondván ha az apám görög katolikus és görök templomban házasodtak, akkor én is hivatalosan görög katolikus vagyok, így a gyerekem is lehet görög , függetlenül attól, hogy rómaiban kereszteltek és a férjem is római katolikus.
Rettentő zavar van e vallás körül, hogy akkor én milyen vallású vagyok.
A keresztlevelem római, de ha mégis görög vagyok akkor hogyan lehetek "hivatalosan" is az?

Megnyugtathatom, hogy a leírtak alapján Ön hivatalosan is görögkatolikus. Gyermeke keresztelésénél is helyesen tájékoztatták, miszerint a Keleti Egyházak Törvénykönyve 29§ 1. pontja – római katolikus édesapa és görögkatolikus édesanya esetén – lehetőséget ad arra, hogy a gyermek az édesanya rítusát kövesse. Az Önöket keresztelő római katolikus atya is helyesen járt el, hiszen tudatában volt annak, hogy Ön és bátyja a római katolikus szertartású keresztelés ellenére görögkatolikus rítusúak maradnak. Az anyakönyvezésnél történhettek hibák, mert a helyes ügymenet alapján Önnek már csak a görögkatolikus parókiáról lehetett volna keresztelési anyakönyvi kivonatot („keresztlevelet”) kapnia. (A más rítusban keresztelő pap ilyenkor sorszám nélkül tesz bejegyzést az anyakönyvbe, és a saját rítus szerinti illetékes parókián könyvelik a keresztelést rendesen, sorszámmal.) Javaslom, hogy keresse fel azt a görögkatolikus parókiát, amelyhez keresztelése idején tartozott, és kérdezze meg az ottani parókust, hogy adatai szerepelnek-e a Kereszteltek Anyakönyvében, és onnan kérjen keresztlevelet. Amennyiben nem szerepelnek az adatai, akkor kérje meg őt, hogy felvéve a kapcsolatot az illetékes plébánossal bonyolítsa le utólagosan az anyakönyvezést. Ha mindez bármilyen nehézséget jelentene, akkor keresse fel a Görögkatolikus Püspöki Hivatalt (4400 Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5. vagy eparchia@gorogkatolikus.hu), és onnan kérje, hogy segítsenek megtenni ezeket a hivatalos lépéseket.


És megáldotta az Isten a hetedik napot”; mert ez az áldott szombat

MIÉRT A HETEDIK NAP A SZOMBAT?
ÁLDOTT HÚSVÉTOT.

A zsidó vallásban a hetedik nap a szombat, a sabbat. A Teremtés könyve is eszerint írja le a hat napos történetet, amelynek a végén, a hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett (Ter 2,2). Ezért kellett a zsidóknak kerülni minden munkát ezen a napon, mert Isten pihenő napnak rendelte. Ennek alapján mondjuk, hogy Krisztus az üdvösségszerző munkája után megpihent, ez a Nagyszombat, a hetedik nap. Ez után következik még egy nap, a nyolcadik, az új teremtés első napja. Ebből a 8. számból következik a teológiában a 8-as szám különlegessége (8 hangú énektár, 8 szögű formák és terek használata, stb.)


Kedves Lelkiatya!

Családunk tagjai római katolikusak,de görög katolikus misékre is rendszeresen járunk. Kislányom idén lesz elsőáldozó,és mivel a római katolikus hittan oktatás nincs az iskolában ( és elérhető közelségben) görög katolikus hittanra jár. Kérdésem az lenne, hogy ha görög katolikusként lesz elsőáldozó, később áldozhat-e római katolikus szertartás keretében?

Köszönettel:

Andrea


Az elsőáldozás nem befolyásolja a rítushoz tartozást. Leghelyesebb, ha mindenki abba a templomba jár, ott részesül szentségekben, ahová tartozik, de ha erre megfelelő indok van, a katolikus egyházon belül más rítus szerint is részt vehetünk szertartásokon és részesülhetünk a szentségekben. Tehát az Ön kislánya is járhat római katolikus templomba és részesülhet szentségekben, ha most görögkatolikusban lenne is elsőáldozó.


Kedves Lelkiatya!
Csak azt szeretném kérdezni hogy hol tudom megtalálni az istentiszteleti szövegeket már ha erre van lehetőség.
Előre is köszönöm válaszát.Tisztelettel: G. András

A honlapunkon megtalálhatók a leggyakrabban használt szertartásaink szövegei a liturgia/szertartásaink rovatban.


Kedves Atya!

Nagyon sok problémával küzdök és szeretnék ráhagyatkozni az Istenre. Szeretném lábai elé tenni nehézségeimet, problémámat, szenvedésemet. Naponta olvasom a bibliát, imádkozom, keresem az Úrral való kapcsolatot, de mégis ugy érzem aggódom és félelmeim vannak. Kérem szíves segítségét, iránymutatását, tanácsát ebben. Mit tegyek, hogy teljesen le tudjam a Krisztus elé tenni minden gondomat, nehézségemet és teljes lelkemből, szívemből bízzam a segítségében, hogy Ő megsegít, nem hagy elveszni? Köszönöm! ÁLdott Húsvétot kívánok!

Kedves Testvérem!
Vélhetően a félelmei, aggódásai a természetéből fakadnak. Első lépésben azt tudom tanácsolni, hogy ne aggódjék az aggódásai miatt. Nem vagyunk egyformák, van, aki könnyebben veszi a dolgokat, van, aki nehezebben. Ez még nem jelenti föltétlenül, hogy Ön nem bízik az Istenben, hogy nem szeretné Őt. Tény azonban, hogy sokat segíthet a Vele való kapcsolatán az, ha megtanul jobban Őrá hagyatkozni. Hogy ezt a hiányosságát ilyen világosan látja, már ez is kegyelem, s arra utal, hogy Ön az érlelődés, a fejlődés útján van. Ha naponta olvassa a Bibliát, imádkozik, akkor ennek meg is lesz a gyümölcse. Nem említette még a rendszeres szentgyónást, amely szintén fontos eleme annak, hogy folytonosan az Isten szeretetében növekedjék, hisz ezáltal rendszeresen megtapasztalja az Ő végtelen irgalmát.
Mi tegyen még ezeken kívül? Egyszerűen azt tanácsolom, kérje Istentől a bizalom, a ráhagyatkozás kegyelmét. Sok ismerősöm van, akik kitartva ebben az imában szépen megtapasztalták a kérés meghallgatását.


Feltámadt Krisztus! Szeretném megkérdezni hogy a Görögkatolikusoknak miért három napos a Húsvét ünnepe? Előre is köszönöm a válaszát! Tisztelettel Tóthné..

Régi hagyomány, hogy Karácsony, Húsvét és Pünkösd három napos ünnep. Valójában azonban ezek több napos ünnepkörrel rendelkeznek, egyikre sem mondhatjuk, hogy három napig ünnepeljük. Mindhárom ünnepnek (és még más nagy ünnepünknek is) hosszabb ideig tart az ünnepköre. Húsvét amiatt különleges, hogy az un. Fényeshét napjain át még különleges szertartások, szertartási rend uralkodik. Viszont utána is folytatódik még az húsvéti idő egészen 40 napon át, tehát Mennybemenetel ünnep előtti szerdáig. Ez a legnagyobb ünnepünk, amely ünnep aztán még minden vasárnap is visszatér, hiszen azok is a föltámadás napjai.


Dicsőség!
Idén érettségizem,szeretném elvégezni a teológiát,de nem tudom merre induljak és természetesen fontos az anyagi oldala is.Nagy családos anyuka vagyok 40 éves,egyedül az motivál,h jobban megismerjem Krisztust. Ön szerint,ne adjam fel??Köszönöm válaszát,szeretettel egy hívő.

Tisztelt Édesanya!
Természetesen nagyon biztatom ebbéli törekvésében. A legtöbb teológiai főiskola fölkínálja a képzését világi emberek számára is nappali és levelező tagozaton egyaránt. Ha Ön görögkatolikus, akkor vegye fel a kapcsolatot a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolánkkal (http://www.atanaz.hu/), ha pedig római katolikus, akkor keresse fel a lakóhelyéhez legközelebb eső római katolikus főiskolát, vagy Budapesten a Pázmány Péter (https://ppke.hu/) vagy a Sapientia (http://www.sapientia.hu/) Egyetemek valamelyikét. Sok sikert a további lelki gazdagodáshoz!


Tisztelt lelkiatya,én GÖRÖGkatolikus vagyok.Édesanyám és a feleségem RÓMAI.Egyházi házasságot GÖRÖG templomban kötöttünk.A gyermekeink RÓMAI keresztséget kaptak.Bérmálásuk és első áldozásuk GÖRÖG volt.Hitünkből és tiszteletünkből,mindkét templomba járunk.Ha megkérdezem őket milyen vallásúak,válaszuk az,hogy katolikusok.Igen,de milyenek? Válaszát várva köszönettel.Isten Áldja T.Simon

Tisztelt T.Simon!
Ha kereszteléskor nem nyilatkoztak másként, akkor az Ön gyermekei - édesapjuk után - görögkatolikusok. A gyermekek rítusát nem a szentségek felvételének rítusa határozza meg, hanem a szüleiké. Az jó dolog, ha a gyermekei - legyen belőlük minél több! - mindkét rítust megismerik, de kiemelten figyeljen arra, hogy kialakuljon bennük görögkatolikus egyházunk, liturgiánk, sajátos lelkiségünk ismerete és szeretete.


Kedves Lelkiatya!
Hogyan kell viselkedni azokkal az emberekkel,akik megbántanak,és ezzel mély vágást okoznak a szívünkben.Ezek a sebek mindig újból felhorzsolódnak.Egy konkrét személyre gondolok e sorokat írva.Nem tudom mi okozta a konfliktust ebben a kapcsolatban,de a másik fél teljesen elzárkózott.Nem tünik nyitottnaka a kapcsolat rendezésére.Érdektelennek,közönyösnek tünik.Jó lenne tisztázni a dolgot,úgy érzem könnyebb és elfogadhatóbb lenne,bármit is monadanának.Nagyon gyötör belülről ez az egész,azelőtt bíztam ebben a személyben,sok mindenről beszéltem is neki.Nem találok nyugalmat az imában sem ezzel az üggyel kapcsolatosan.Bűn-e teljesen elhatárolódni vagy telejesen megszakítani a kapcsolatot alelkibéke érdekében?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Lea

Kedves Lea!
Ha erős érzelmi kötődés volt Önben az illető iránt, és ezt követte a csalódás, akkor azt tanácsolom, hogy inkább a személye és a kapcsolatuk elfelejtésére törekedjen, mint arra, hogy az okokat, a félreértéseket tisztázni akarják. Ebben az esetben ne is imádkozzon érte, mert azzal csak továbbra is ébren tartja a sebet. Hagyja elmúlni az életéből, még ha korábban értékesnek tűnt is a kapcsolat. Csak akkor épül be az Ön életébe építő módon, ha engedi nyugvópontra jutni. Ennek érdekében szükséges az elengedés, elfelejtés. Ideértve minden sérelmet, jó és rossz emléket.
Amennyiben nem erős érzelmi kötelék fűzte hozzá, akkor is jobb, ha egy időre eltávolodik a helyzettől. Ha legalább egy ideig a gondolataiban nem foglalkozik vele. Akkor egy idő után nyugodtabban és tisztább gondolatokkal tudja majd újra elővenni, és világosabban fogja látni, hogy honnan fogja meg, honnan kezdje a kapcsolat helyreállítását.
Mindkét esetben azt javaslom, hogy az imádsága arra irányuljon, hogy a Szentlélektől bölcsességet kér a dolog kezelése érdekében. Nem kell mást kérnie, mert akkor az imájában is önkéntelenül csak a saját mostani elképzeléseit akarja belé vetíteni. Türelem tehát, az idő csodálatos gyógyító, de csak akkor, ha hagyjuk.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A kérdéseim a következők lennének:
A betegek kenetét a görög katolikusoknál csak egyszer lehet feladni egy személynek?
Áldozni mikor nem lehet? (csak mert szó van tiszta lelkiismeretről, meg bocsánatos bűnökről, de például, ha valakinek bocsánatos bűnei vannak, akkor áldozhat? Ha például egy vasárnapi misét kihagyott valaki, akkor következő alkalommal áldozhat?
Köszönettel: Dia

A betegek szentségét nem csak egyszer lehet felvenni a katolikus egyház tanítása és gyakorlata szerint. Pontosan így van ez a görögkatolikus egyházban is.
Nem könnyű megállapítani azt, hogy mikor ne menjen valaki áldozni. Erről elsősorban a saját lelkiismerete dönt. Ebben segíthet a lelki atya tanácsa is. Ha valakinek bocsánatos bűnei vannak, attól még nyugodtan áldozhat. Nincs is talán olyan ember, akinek szentáldozása pillanatában ne lenne számtalan bocsánatos bűne. Még akkor is, ha a gyóntató székből egyenesen szalad áldozni, hiszen már e néhány másodperc alatt is követhet el gondolati bűnöket. Illetve azt sem lehet állítani, hogy makulátlanul tiszta lelkülettel járul oda.
Ha valaki kihagyja a vasárnapi misét, még az is áldozhat utána, ha csak nem ilyen módon akart volna hideg fejjel szembefordulni az Istennel, és megbántani Őt.


Dicsértessék a Jézus Krisztus!
a kérdésem az, h. mi a véleménye a Nagyfigyelmeztetés legutóbbi üzenetiről, amelyek egyértelműen a pápát hamis prófétának hirdetik meg. Számomra egyetlen zavaró tényező van, az, hogy már a 2011-es üzenetekben megjelent az előző pápa lemondása. Várom kifejtő válaszát.

Részletes kifejtésre nem vállalkozhatom, mert nem ismerem részleteiben ezt a Nagyfigyelmeztetést. Eddig nem hallottam arról sem, hogy bárki megjósolta volna a pápa lemondását. Ha utólag jelenik meg ennek híre, mindenesetre, gyanús. Ha viszont a mostani pápát hamis prófétának hirdette meg ez az előrejelzés, akkor az máris leleplezi ennek hiteltelenségét. Hiszen Ferenc pápa annyira tiszta lelkű ember, hogy még a legádázabb katolikusellenes sajtó is alig talál fogást rajta.
Köszönöm, hogy írt erről. Máskor is kérdeztek a Nagyfigyelmeztetés hitelességéről, igaz, akkor is gyanakvással szóltam róla. Ha viszont igaz, amit Ön ír a mostani pápával kapcsolatos jövendöléséről, akkor az egészet nyugodtan lehet hamis koholmánynak tekinteni.


Van-e életkorhatár a pápa választásnál,hány éves kortól lehet valaki pápa?

Tudomásom szerint nincs erre vonatkozó korhatár. Viszont püspök csak 35. életévét betöltött személy lehet, aki már legalább 5 éve felszentelt pap. Így talán ez tekinthető alsó korhatárnak.


Tisztelt lelkiatya!

Egyházjogi kérdésre keresek választ.
Konkrétan az a kérdésem:
egyházilag szabad ,katolikus vallású személy köthet-e katolikus egyházi esküvőt olyan elvált református személlyel, aki korábban református szertartás szerint házasodott, és ezután elvált ?

Nem. A Katolikus Egyház a más vallásúak házasságkötését is tiszteletben tartja, érvényesnek tekinti, ha azt a saját előírásaik szerint kötötték meg. Ez esetben tehát a református félnek nincs módja új házasságot kötni. Természetesen érdemes azért megvizsgálni így is azt a házasságkötést, de pusztán felekezeti különbség miatt nem lehet azt gondolni, hogy az érvénytelen, s most a református illető szabad állapotú volna.


E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...
Görög katolikusok vagyunk. Sokat imádkozunk.
Nagy hibát követtünk el anyagiak terén, s most bajban vagyunk.
Megbocsát -e és segít-e a Jó Isten rajtunk?

Kedves Testvéreim!
A Jóisten mindenkinek megbocsát, aki bocsánatot kér Tőle. Efelől nem kell aggódniuk. Bízzanak is abban, hogy az Ő megbocsátó szeretete elsősorban lelki erőt fog adni, hogy a nehézségekben ne csüggedjenek. A pénzügyi dolgok sajnos kérlelhetetlenek, azoknak megvannak a maguk következményei. Mégis a mindenható Isten úgy tudja átrendezni az életünket, hogy lassan minden a helyére kerül. Ebben is bízniuk kell. Türelem és bizalom - erre van most szükségük.


Kedves Lelkiatya!
A napokban gondolkodva az életemről és azokról az eseményekről,amelyek velem történnek,arra a következtetésre jutottam,hogy nem tudok hinni,bízni,remélni és szeretni.Akármilyen irányba fordulok zsákutcába jutok.Egy beszélgetés arra irányította a figyelememet,hogy talán mindent egyedül akarok megoldani,és bár rendszeresen imádkozom,kérem Isten segítségét,valami hiányzik az imádságaimból,de nem tudom,hogy mi.Tapasztaltam,hogy ha személyes beszélgetés formájában tárok fel dolgokat az Úr előtt,mintha jobban figyelne rám és ilyen esetekben volt ima megtapasztalásom is.De nem tudom mindig feltárni a dolgokat az Úr előtt,mert sokszor én magam sem tudom megfogalmazni,kimondani mindazt,ami bennem van.Az is megvilágosodott előttem,hogy észrevétlenül is,a rendszeres imádságaim ellenére is kizárom Istent az életemből,azzal,hogy nem tudok neki teret adni,hogy ő vegye át az irányítást az életem eseményei felett.Azt kérdezném,hogy hogyan tudnám jobban beengedni az Urat az életembe?Hogyan hallhatnám meg jobban az ő hangját?Mi ennek a módja?
Válaszát előre is köszönöm!
Tea

Kedves Tea!
Merítsen erőt ezekből a tapasztalatokból, amikor sikerült jót beszélgetni az Úrral. Azt mondja, amikor beszélgetés formájában tárta föl a lelkét, akkor mintha jobban figyelt volna Önre. Épp fordítva van, ilyenkor Ön figyelt jobban Őrá. Ő mindig teljes figyelemmel, mondhatni, készenléttel áll a rendelkezésünkre. Nyilván kitalálja a gondolatainkat is, de az imádság azért szükséges, hogy eközben mi magunkat nyitjuk meg Őfeléje. És a segítsége is ilyenkor tud hatékony lenni. Mi egyebet tanácsolhatnék, mint azt, hogy ezt tegye meg minél gyakrabban. Szánjon időt arra, hogy az Úrral beszélgessen, de még inkább, hogy figyeljen Őrá. Tudjon akár csendeben is maradni az imádság során. Ha ezt nem minden nap teszi meg, akkor nem tud kialakulni a lelkében az a képesség, készség, hogy minden körülmények között Őrá figyeljen. Ha viszont megteszi, akkor azt is észre fogja venni, hogy ami zsákutcának tűnik, az csak kanyar, s talán nem is baj, hogy megtette. Ráébred arra, hogy a bizalom, a ráhagyatkozás, az nem akarati cselekvés, hanem egyszerű következménye az Úrral töltött együttléteknek. Ezt még akkor is tegye meg, ha olykor nem érzi jól magát benne, ha nehéz elkezdeni, nehéz magát rászánni. Ezt a kitartást kérte tőlünk Jézus az imádságról szóló tanításában.


Kedves lelkiatya!
Mennyire káros a lélekre a hipnózis? Egy ismerősöm mesélte, hogy neki segített. Én úgy tudom, az egyház nem ajánlja. Van olyan eset, amikor elfogadható? Ha nem helyes, hogy lehet, hogy az ismerősöm boldogabbnak érezte magát utána? Lehet olyan boldogság, ami nem az Istentől jön? Köszönöm a választ

A hipnózis a pszichiátriában használt gyógymód. Arra szakavatott orvos bizonyos esetekben föl tudja használni. Ebben nincs semmi elvetendő. Ugyanakkor kétségtelen, hogy veszélyeket is hordoz magában, mert a hipnózist alkalmazó személy vissza is élhet ezzel a helyzettel. Ha ennek legkisebb veszélye is látszik, akkor nem szabad az embernek magát alávetni.
A hipnózissal nem lehet boldogságot előidézni. Bizonyos gátaktól, elfojtott érzésektől lehet enyhületet vagy akár teljes szabadulást is elérni, de ennek a jó érzése még messze nem azonos a boldogsággal.
Nincs boldogság az Istenen kívül. Ideig-óráig tartó örömöt lehetséges különféle módokon gerjeszteni, de ha az nem az Isten akarata szerint való, tehát bűn, akkor később súlyos árat követel ez a játék.


Kedves Paptestvér!Az iránt érdeklődnék, hogy van e lehetőség arra,Görög Katolikus liturgiában jártas Római Katolikus pap koncelebráljon a GK. liturgián? Ha igen milyen engedélyek kellenek hozzá?

Semmi akadálya nincsen annak, hogy római katolikus pap koncelebráljon görögkatolikus Szent Liturgián, ha arra megfelelő nyomós indok van. Bizonyos jártasság természetesen szükséges hozzá, hogy a részvétele valóban celebráció legyen, ne pedig téblábolás. Idegen nyelvű végzés esetén elengedhetetlen feltétel, hogy a celebráló ismerje, értse a szertartás nyelvét. Görögkatolikus papok esetében szükséges a saját ordinárius beleegyezése. A jog ugyanis - a rítusok keveredésének veszélye miatt - nem ajánlja a rítusközi koncelebrációt, csak megengedi. A római katolikusoknál - tudomásom szerint - nincsen ilyen megengedettségi feltétel. Fontos elv még, hogy mindenki a saját rítusának megfelelő liturgikus öltözéket vehet csak fel, tehát görögkatolikus Liturgián a római pap római miseruhát ölt magára. Továbbá több pap esetén csak akkor ajánlott a koncelebráció, ha a celebráló papok mindnyájan elférnek a szentélyben, illetve, ha a hívek száma ésszerű módon, meghaladja a koncelebráló papok számát. A szentélyen kívülről való celebráció minden körülmények között kerülendő.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy hogy van Héberul Feltámadt Krisztus halotaibol legyőzte halálal a halált és a sirban lévőknek életetett ajándékozot

Fonetikusan leírva:
Kám hammásíah min hammétím
bittél et hammávet bammávet
nótén hajjím lökól sóköné kerev.


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Tisztelt Lelkiatya!
Az ortodox egyházakban a diakónusokat is Atya megszólítással pl. X.Y diakónus Atya (Fr. Dcn leginkább angol nyelvterületen találkoztam ezzel).
Hogy van ez a görögkatolikusoknál?
Köszönöm.

Van rá eset, hogy felszentelt diakónust a mi egyházunkban is atyának szólítanak. Főként, ha ez önkéntelenül adódik, mert az illető diakónus valóban atyai szeretettel bánik az emberekkel, akkor ez dicséretes. Ha történetesen a diakónus atya követelné ezt minden áron, akkor viszont éppen nem volna méltó erre a megszólításra.


Tisztelt lelkiatya!
Elgondolkodtam Bódi László halála kapcsán azon, hogy vajon nem bűn-e az, ha valaki - bár az élete múlik ezen - nem fogadja el a műszív átültetést, azért hogy "az ő testében ne dobogjon más szíve"? Mi az egyház álláspontja ezzel kapcsolatban és mi a szervátültetéssel kapcsolatban egyáltalán? Hirtelen még az is eszembe jutott, hogy a jehovák felfogása - miszerint ők sem fogadnak el vérátömlesztést - egy kategóriába tartozik-e ezzel?
Válaszát előre is megköszönöm: Margit

A betegnek kötelessége a normális orvosi kezeléseket és operációkat elfogadnia, amelyek egyértelműen a javát szolgálják és jó eredményekkel kecsegtetnek. A rendkívüli, a halálveszéllyel járó és az állapotához képest aránytalan beavatkozásokat nem kötelessége vállalnia a betegnek. (Bizonyos amputációk és szervátültetések, mint pl. a szívátültetés is ide tartozik.)Fontos, hogy a betegnek milyen alanyi kötelezettségei vannak még életében, mert pl. kisgyermekek felnevelése esetében a kisebb reményt is kötelessége lehet megragadni.
A vérátömlesztés ma már normális és nem rendkívüli orvosi beavatkozás. A jehovisták azon téves antropológia alapján utasítják el, miszerint a vér a
lélek hordozója. Ez tévedés. A lélek egyetlen szervhez sem köthető - az
agyhoz, szívhez sem - mert mindig az élő szervezet egészéhez van rendelve,
minden szervhez köze van. Ezért életmentő vérátömlesztést elutasítani
erkölcsileg nem szabad.
A szervadományozás ma már semmiképp sem számít csonkításnak, sőt, ha élő ad élőnek, akkor a hősies szeretet jele lehet. Csak egészséges és a személyi integritást nem sértő szervet, szövetet lehet adományozni. Ezért általában páros szervek, szövetek merülnek föl. Tilos viszont az ivarszervek és az agy (ez fikció, mert nem lehetséges), agyszövet átültetése, mert sérti a személyi integritást. Nem élő donorból a szervek, szövetek kivétele, az ő életében történt rendelkezései figyelembe vételével, természetesen lehetséges. A test feltámadásának - lelki, szellemi test támad fel - nem akadálya a szervadományozás, ezért itt hitbeli aggályokról nincs sok értelme tárgyalni, mert Isten cselekvése ezt felülmúlja.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   


Ifjúsági Zarándoklat 2014








lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat