Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.161.200.144)


Mennyi négy meg hét? (számmal)


Kedves Lelkiatya! Igaz-e az, hogy az égbe kiáltó bűnökre még a pap sem adhat feloldozást, hanem csak az Isten? Ha tényleg így van, akkor hogyan kell ezeket a bűnöket meggyónni?

Nem, ez nem így van. Az égbekiáltó bűnök külön elnevezése a késő középkortól terjedt el. Négy ilyen bűn van, amelyeket a Biblia is így jellemez: a gyilkosság (Ter 4,10), a homoszexualitás (Ter 19,13), özvegyek és árvák sanyargatása (Kiv 22,22), a munkás megszolgált bérének megtagadása (MTörv 24,14; Jak 5,4). Ezek nagyon súlyos bűnök, de ha az elkövető megbánja és meggyónja, akkor a pap feloldozhatja őket.


Kedves lelkiatya!

Napok óta imádkozom a Szűzanyához, hogy helyre jöjjenek és kialakuljanak a dolgaim. Egy nap kicsit azon gondolkoztam, hogy de jó lenne ha sikerülne a nyelvvizsgám. Próbálom változatosan eltölteni a napomat és nem gondolni a gondjaimra, de kicsit mégis elfog a félelem, és nem értem hogy nekem miért kell nekem ennyit küzdenem valamiért és miért ilyen nehéz az életem. Szerencsére a szóbeli már megvan. Nővéremnek már 2 nyelvvizsgája van nekem elég lesz egyet is letennem. Miért engedi a Jóisten hogy ennyit küzdjek egy papír miatt?

Köszönettel: Ági.

Ági!
Lehet, hogy most nagy küzdelemnek tűnik ez a nyelvvizsga. Előre elárulom, hogy később még sokkal több küzdelem vár Rád. De hát mi értéke volna, ha nem kellene érte küzdeni. Vajon mit érne az az élet, amelyben minden elérendő célt tálcán kínálnának, éppen csak le kellene emelni róla. Nem, az élet nagyon sok értéket kínál, de ezekért mindig küzdeni kell.
Az balga gondolat, hogy nekem többet kellene küzdenem, mint másnak. Mindenki úgy érzi, hogy a sajátja a legnehezebb. Mégpedig azért, mert a máséba nem látunk bele, csak kívülről látjuk, csak az eredményét.
Afelől pedig biztosak lehetünk, hogy nem ad az Úr nehezebb küzdelmet, mint amit ne tudnánk elviselni, ami nem a javunkra válna. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok (1Kor 10,13)


Kedves Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni, hogy házasságon kívül született gyermeket megkeresztelnek-e?
Szeptemberre várom a kisfiamat és mindenképpen szeretném, hogy meglegyen keresztelve.
Görög katolikus vagyok, párom nincs megkeresztelve. Magyarázkodhatnék, hogy miért nem házasodtunk össze, de ez egy hosszú történet. Már nem vagyok túl fiatal, de számomra nagyon fontos a hit. Az életem tragikus eseményein a hit segített át. Emiatt nagyon fontos számomra, hogy a gyermekem keresztényként nőjön fel.
Úgy gondolom, hogy minden gyermek Isten ajándéka és az én bűnöm miatt nem szenvedhet.
Kérem mondja meg mi a módja annak, hogy a kisfiamat megkereszteljék!

Előre is köszönöm a válaszát!

Márti

Kedves Márti!
Semmi akadálya annak, hogy a megszülető gyermekét megkereszteljék. Az a javaslatom, hogy ne is várja meg a születés idejét, hanem még előtte keresse fel a legközelebbi parókiát, és ott beszélje meg a helyzetét az atyával. Beszéljék át, hátha lehet rendezni a párjával a kapcsolatát. Ha valóban azt szeretné, hogy a gyermeke keresztényként a hitben nőjön fel, akkor tegye is meg az ehhez szükséges lépéseket, még ha nehéznek tűnnek is azok. Megerősítem, a gyermeke keresztelésének nem feltétele, hogy összeházasodjanak, ha az valós akadályok miatt esetleg nem lehetséges. De ezért is keresse fel az atyát minél hamarabb, hogy ezt közösen megvizsgálhassák. Nyilván jól tudja, hogy a gyermeknek édesapára is szüksége van, különben nemigen tud egészségesen fejlődni. Tehát a gyermeke érdekében több szempontból is fontos a házasság rendezése - ha csak lehetséges. De az még fontosabb, hogy Ön is eljárjon minél gyakrabban a templomba, bekapcsolódjon az Egyház életébe, és ezáltal tovább erősödhessen a hite, amit majd a megkeresztelt gyermekének is továbbadhat.


Kedves Lelkiatya!

Le tudná nekem írni görögül (koiné), latinul és héberül az alábbi részletet a Szentírásból (Főként ezt a mondatot: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!). Mt-nál és Lk-nál is megtalálható, ha onnan tudja, az is jó. Köszönöm a segítséget.

Mk 12.28
Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik az első a parancsok közül?"
Mk 12.29
Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
Mk 12.30
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
Mk 12.31
A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs."
Mk 12.32
Az írástudó helyeselte: "Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.
Mk 12.33
Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál."
Mk 12.34
Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.

Azt szeretném még kérdezni, hogy Interneten érhető e el teljes ógörög/latin/héber nyelvű az Egyház által jóváhagyott Szentírás? Ha nem, honnan lehetne ilyet beszerezni?

A görög liturgiában most a 2 szín alatti áldozást úgy valósítjuk meg, hogy a kenyér egy kis borban van megáztatva. Ez mindig a kezdetektől fogva így volt, vagy volt olyan, amikor Krisztus vérét külön kehelyből itták a hívek? Mikortól változott ez meg?
Az is érdekelne, hogy nyugaton mikor történt a változás.
Ezenkívül, ha tudna ajánlani néhány könyvet, amely ezzel a témával (a bizánci liturgia kialakulása a kezdetektől: hogyan zajlott a liturgia pl. a 6-7. sz.-ban, ill. a latin rítus változásai is) foglalkozik, nagyon megköszönném.

Köszönöm a segítséget;
Dénes

Kedves Dénes!
Bocsásson meg, hogy nem vállalkozom a kérésének teljesítésére. Viszont a második kérésének megfelelően meg tudok adni egy címet, amelyen elérheti a Szentírás héber, görög és latin nyelvű változatát. Ezek után Önre hagyom a feladatot, hogy az egyes verseknek megtalálja a megfelelő fordítást. A cím:
http://www.academic-bible.com/en/online-bibles/about-the-online-bibles/
A harmadik kérésére korábban egy külön levélben már válaszoltam.


Kedves atya!

Bennem az Evangélium olvasása közben merülnek fel sokszor kérdések:
Pl. Jézus egyszer azt mondja, hogy az asszonyok között nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála. De akkor ki üdvözülhet?

Mással kapcsolatban:
Úgy tudom, hogy egy szerzetes ha úgy dönt, hogy mégis inkább családot szeretne alapítnai, akkor kiléphet a rendből és megnősülhet. És ez fordítva is lehetséges? Ha valaki házasságban él de rájön, hogy ő valójában mindennél jobban szerzetes szeretne lenni, akkor neki már nincs lehetősége erre?

Előre is hálásan köszönöm az atya válaszát!

Üdvözlettel,
Miki

Az teljesen természetes dolog, hogy az Evangélium és egyáltalán a Szentírás olvasása közben az emberben kérdések merülnek fel. Érdemes ezeket a kérdéseket komolyan venni, tovább gondolni, utána olvasni, másokat, esetleg a lelkiatyát a világhálón keresztül megkérdezni.
Jézus idézett mondata elsősorban arra vonatkozik, hogy Keresztelő János az Ószövetségi korszak legnagyobb alakja. Egyrészt különleges kiválasztottsága miatt, másrészt, mert ő lett az a próféta, aki személyesen is láthatta a Megváltót, nem csak távoli jövőbe jövendölt róla. A mennyek országába tartozók az Újszövetség fiai, akik már Krisztus hitében élnek. Természetesen Krisztus kortársaiként vagy utána, egyszersmind Keresztelő Szent János után. Az Újszövetség fiai, vagyis a keresztények már mind Krisztus megváltásának kegyelméből, kegyelmében élnek. A kegyelem, Isten ereje miatt nagyobbak ők mind, mint Keresztelő Szent János.
Egyáltalán nem magától értetődő ha egy szerzetes kilép és megházasodik. Ez a fogadalmának az elárulása. Ha mégis megtörténik, akkor az Egyház irgalmas, és nem akarja az illető egész életét megnyomorítani, ezért találták ki azt, hogy megfelelő dolgok megtartásával felmentik a fogadalmai alól.
Ennél viszont egy fokkal természetesebb az, ha valaki házas emberként mégis szerzetes lesz. Ez nem a házassági esküjének az elárulása, hanem a lelki életben való tovább lépés. Természetesen ez csakis a házastárs teljes beleegyezésével történhet. Továbbá, ha vannak gyermekei, akkor előbb róluk kell gondoskodnia, s ha már ők megállnak a maguk lábán, csak akkor lehetséges, hogy házas ember elkezdje a noviciátust, és a szükséges idő eltöltése után szerzetessé legyen.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
A Szent Liturgiák formája mennyire kötött? Illetve mitől, vagy kitől függ az, hogy bizonyos görög katolikus templomokban a liturgia egyes részeit csak elszavalják, míg máshol énekelve mondják el (pl. az evangéliumi szakaszt)?

A Szent Liturgiát énekelni szoktuk végig. Még néhány dallamtalanul mondott szövegrészt is (Hiszekegy, Hiszem, Uram és vallom), inkább recitálni, tehát egy tartott hangon énekelni kellene - néhány helyen így is van. Ennek ellenére sok helyen él még az a gyakorlat, hogy egyes részeket csak mondanak, sőt, talán vannak teljesen ének nélkül végzett Liturgiák is. Ez a korábbi gyakorlat maradványa.
Jó, ha tudjuk, hogy a Vatikáni Zsinatig, illetve, nálunk annak hazánkba érkezett hatásáig, sok helyen még a görögkatolikus szertartásban is úgy végezték a Liturgiát, mint a rómaiak a szent misét, hogy miközben a pap mondta a maga imáit, a nép valami egészen más jámbor énekeket énekelt. Ez a gyakorlat mára már, hála Istennek, teljesen kihalt. Természetesen latin hatásra történt ennek kialakulása a mi egyházunkban is. Éppen így a latin rítus hatása ez is, ha nem teljesen énekelve imádkozzák végig a Liturgiát. Ezt mai gyakorlatunkban a helyi parókus határozza meg, hogy mennyit énekelnek a Liturgián. Természetesen az a követendő gyakorlat, hogy amikor Isteni Szent Liturgiát végzünk, akkor azt annak teljességében, és végig énekelve végezzük.


Tisztelt Lelkiatya!
Nem volt jó anya kép elöttem.Édesanyám bár nem rossz ember,de nem tudott velünk jó kapcsoaltot kialakitani.A közönye,az érdektelen vieselkedése sokszor bántólag hatott rám.Amikor szeretetre,támogatásra,megértésre,tanácsra lett vona szükségem nem kaptam meg.Ha valami rosszul sült el,nem sikerült sokszor jött az én megmondtam szöveggel.Igy nem is volt kedvem azéletmeben lévő dolgokrol beszámolni neki.Ha valamit felhoztam neki ilyen dolgokkal kapcsolatban mindig ugyanazokat a dolgokat ismételte.Mintha két külön világ lennénk.Mindezek a dolgok miatt nehetelek rá és fájdalom van bennem.Felnőttként is úgy érzem nem fogunk jó kapcsolatot kialakitani egymással.Meg már nem is igénylem.Soha nem értette meg a lelkemet,az érzéseimet,figyelembe se vette azokat.És azt hiszem ebből kifolyólag,a következő a problémám:él bennem bizonyos szintü ragaszkodás,néhány nő iránt akik kedvességet,megértést,törődést tanusitanak.Idősebb nök,barátnők iránt illetve egyszer egy tisztelendő nővér iránt.Bennük ideális anya képet illetve testvér képet látok,nekem egy öcsém van,de minmdig is nagyon szerettem volna ha lett volna egy idősebb lány testvérem.Igy érzelmileg előfordult,hogy nehezen éltem meg néhány barátság megszakadását,nehezen engedtem el ezeket az érzelmeket.Vagy fájdalmat okozott amikor az ő részükről megbántást kaptam.A Lelkiatyának mi avéleménye erről?Mi ad teljes szabadulást?
Válaszát köszönöm!
Dina

Kedves Dina!
Sokat segít Önnek, hogy ennyire világosan látja, és értelmezni is tudja az édesanyjával való kapcsolatát. Higgye el, hogy ez már nagyon jó alap arra, hogy idővel ezt a feszültségforrást fel is oldja. Persze, idő kell hozzá. Ha felismeri szívében a neheztelést, akkor bizonyos mértékben már el is távolodott ettől az érzéstől, hiszen rá tud nézni, meg tudja fogalmazni és fogni. Ha tovább tudatosítja magában, hogy ez az érzelem csupán az eddigi életünk következménye, de kimondja: ezzel nem akarok azonosulni, ez nem én vagyok -, akkor egyre inkább tisztul majd az érzésvilága az édesanyjával kapcsolatban. Természetesen ezzel együtt gyónja is meg rendszeresen, amikor tetten éri önmagában ezt a taszító érzést. Ez is a tisztulásnak, a gyógyulásnak a része.
Azt is mennyire világosan látja, hogy az édesanyjával annyira fontos egészséges kapcsolat elmaradása miatt szorosabb, kissé féloldalas kapcsolat formálódhat egy-egy idősebb barátnője iránt. Itt is sínen vagyunk. Már ez sem fog eltorzulni, beteges ragaszkodássá válni, ha látja, érzékeli, hogy ez így van, és törekszik tudatosan kézben tartani ezt az érzést is.
De fordítsunk is egyet ezen a gondolaton. Tudjuk, hogy a Mindenható mindent föl tud használni, hogy az Őt szeretőknek minden javára válik. Gondolkodjon el azon, hogy milyen nyereséget, milyen értéket lehet formálni ebből az adottságból. Szándékosan mondom adottságnak, még ha hiánynak élte is meg. Imádságban gondolja át, hogy ha már így alakult, akkor az Isten segítségével mire tudja használni. A teljes szabadulást az fogja jelenteni, amikor őszinte és hálás szívvel fogja tudni megköszönni az Úrnak, hogy így alakult az élete és nem másként.


Kedves lelkiatya!
az lenne a kérdésem,hogy a római katolikusoknál elfogják e valaha törölni a cölibátust?

Ezt nem tudom. Gondolom, a kötelező cölibátusra gondol. Remélem, nem fogják eltörölni.


Tisztlet Lelkiatya!

Tanácsot szeretnék kérni,
24 éves vagyok boldog házasságban élek a férjemmel és a 8 honapos lányunkkal!

Édesanyám mindig megprobál beleszolni mindenbe, irányítani. Eljön hozzánk és mindig csak beleköt mindenbe:(Egész gyermekkorombol nem sok szép emlékem maradt, ezeket most inkább nem sorolnám könyvet tudnék rola írni.
Sajnos most elérkeztünk odaáig hogy kitagadott azt monda szerinte nekünk ő nem kell és itt befejezte velünk ha szükségem lesz rájuk mehetek bármikor mert az anyám és számíthatok rá de ő soha többet nem jön, mert bebeizonyítottam a keresztszülőválasztással hogy a családom nekem nem fontos...:(Mert nem az lett akit ő akart. Engem nagyon bánt és még tetézi ezt az egészet az is hogy miota összevsztünk csak a baj baj hátán jön a családba nem tudom nem a Jóisten büntet... Nem tudom mitévő legyek felhívni sem merem, és nem akarok ugy gurálni ahogy ő fütyől tőlük elváltam és a férjemmel lettem egy. és neki ezt el kellene fogadnia szerintem. Tanácsát kérnék mitévő legyek, borzaszto érzés hogy nem kellek a szüleimnek de a legfájobb az hogy a gyönyörű lányom sem kell nekik!

Kedves Húgom!
Azt sejtem, hogy korábban már válaszoltam az Ön levelére. Kérem, nézze meg a korábbi válaszokat. Akkor is arra biztattam, hogy helyes úton jár, ha a férjéhez ragaszkodik. Sok döntést egyedül, vagy a férjével kell meghoznia, s már nem az édesanyja beleegyezése szükséges hozzá. Mindenképpen ezek közé tartozik gyermeke keresztszüleinek megválasztása is.
Szó sincs arról, hogy emiatt a Jóisten Önt büntetné. Vegye észre, hogy a rossz dolgok miatt sok áldásban is részesül. Az Úr segíti Önt a talpra állásban, az önálló életben. Bízzon Benne, hagyatkozzon Őrá. A férjével beszéljen meg mindent őszintén. A szülei egy idő után meg fognak engesztelődni. Ne keseregjen most emiatt. Imádkozzon is azért, hogy minél hamarabb meg tudjanak békélni egymással. De most nekik is segítenie kell abban, hogy elengedjék a gyermeküket. Ez a lépése is segítség ebben a folyamatban.


Kedves Lelkiatya!
Meglehet Önt személyesn is keresni egy beszélgetésre,tanácskérésre?Vagy csak levélben?Ha nem,akkor tudna ajánlani egy kedves,megértő lelki vezető atyát Nyíregyházán?
Köszönettel és tisztelettel:Lívia
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kérem, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre, és akkor tudjuk pontosítani a dolgot.


Kedves Lelkiatya!
Van a Facebookon egy csoport, amely kereszténynek mondja magát, a nevüket inkább nem írom ki, talán nem kéne reklámozni. Szerintük a világvége közel van, talán napok kérdése, mert a Bibliában és a jövendölésekből származó jelek megvoltak az elmúlt 7 évben. Ez igaz? Egy cikket is közzétettek, amelyben bibliai idézetekhez kapcsolták az elmúlt 7 év eseményeit. Mennyire lehet az ilyennek hinni?
Válaszát előre is köszönöm!

Egyáltalán!
A Szentírást nem lehet jóslatokra használni. Nem azért adta az Úr, hogy vele a jövőről tájékoztasson bennünket, hanem, hogy a jelenben segítsen eligazodni. Főként a végidő eljöttének ismeretével szoktak előállni sokan. Holott Jézus világosan megmondta: Nem tudjátok, sem a napot, sem az órát... (Mt 24,36; Mt 25,13; Mk 13,32). Ne higgyünk az ilyen híreszteléseknek!


Kedves Lelkiatya!
Szeretnék Máriapócson meggyónni. Mikor van erre lehetőségem hétköznap?
Előre is nagyon köszönöm!

Máriapócson állandóan van lehetőség szentgyónásra. A reggeli és esti imádságok idején kint is ül vagy ülnek a gyóntató atyák, de ha éppen nem is látni ott senkit, a sekrestyében vagy a zarándokházban szólva máris készséggel áll rendelkezésre az atya. A kegyhely főgyóntatója Ihnáth János atya, de a többi atyák, vagy a bazilita atyák közül is bárkit meg lehet erre kérni.


Kedves Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy hosszú idő után nem olyan rég óta (4 hónapja) ismét elkezdem járni rendszeresen templomba. Előtte 19 éves koromig rendszeresen látogattam a helyi római katolikus templom miséit és a közösséget is nagyon szerettem, mert ahol laktam a faluban nem volt más templom.(de görög katolikusnak vagyok keresztelve) Majd más pap érkezett a templomba és dolgozni is kezdtem egy másik városban, így mondhatjuk, hogy 13 évig nem jártam sem templomba, sem gyónni és áldozni sem voltam. Istenhez azonban ez idő alatt is sokat imádkoztam otthon, és kértem az útmutatásait, kegyelmét, és azt hogy vigyázzon rám és vezessen a megfelelő úton. Most úgy érzem szeretnék 13 év után újra gyónni. Tudom hogy mi a teendőm (önvizsgálat, életesemények felidézése), de nem tudom hol kezdjem el. Fogjam a 10 parancsolatot és ez alapján pontról pontra haladjak, vagy valahogyan máshogy? Kérem ha tud ebben segíteni, vagy lenne valamilyen tematikai rendszer, hogy ne maradjon el semmi, azt nagyon megköszönném.
Köszönettel: Timi

Kedves Timi!
Nagyon örülök, hogy erre a fontos lépésre szánta el magát. Istennek hála!
A következő a tanácsom. Még mielőtt nekikezdene a számvetésnek, előtte keresse fel a görögkatolikus parókus atyát. Ugyanis ez a lépés, illetve inkább folyamat, személyes kapcsolódás az Istenhez és az Egyházhoz. Ezért fontos, hogy ne csak egyedül akarja végbevinni. Mint ahogy a szentgyónást is egy pap mellett végezzük el - így rendelte az Úr - ugyanúgy, ezt az önmagába tekintést is érdemes már a lelkiatya segítségével végezni. Ő sokkal többet fog tudni mondani, mint amit itt pár sorban leírhatnék. Főként sokkal személyesebben tudja elmondani, hogy Önnek mire van szüksége. Ezért, ha megbocsát, most nem teljesítem a kérését a szempontok megadásával, hanem az az egyetlen tanácsom, hogy keresse fel Laci atyát, és vele beszéljék át a dolgot. Meglátja, nagyon sok kegyelmet fog rajta keresztül kapni.


Tisztelt Lelkiatya !
Bő éve vagyunk házasok. A "férjem" lelki, pszichés és szellemi betegségei miatt nem tudja betölteni a jó férj és apa szerepet. Ő szándékozik elválni tőlem. Róm.kat. vagyunk. A házasságban nem kezdeményeztem problémát. Régi sebeket őrizget. Magatartása folytán nem tudtam vele élni. Előre láthatólag az egyház elválaszt e bennünket? Köszönöm.

Ha így van, ahogy mondja, akkor ebből valószínűsíthető a házasságkötés semmissége.
Ugyanakkor alaposan el kell gondolkodnia, hogy egy évvel ezelőtt milyen okok vezették arra, hogy egy életre szóló elkötelezettséget vállaljon. Ezek szerint nem ismerte eléggé ezt az embert, akihez hozzáment feleségül? A további élete számára ez mindenképpen szolgáljon nagy tanulságul!
Keresse fel a plébánosát, és segíteni fog a folyamat elindításában.


Tisztelt Lelkiatya!
Érdekes kérdésem lenne. A napokban gondolkodtam rajta, hogy honnan származik az a szavunk, hogy "szentgyónás"? Milyen országban használták így? A Bibliában ha jól tudom Jézus a bünök megvallásaként emlegeti. Akkor miért nem úgy hívjuk a szentgyónást hogy bűnvallás szentsége? Tudom hogy ugyanazt jelenti, de mégis érdekelne honnan ered vagy ki használta elöször azt a szót hogy szentgyónás?

Előre is köszönöm válaszát, mert interneten nem találtam választ a kérdésemre.

Egy görög katolikus Istent kereső fiatal lány: Csilla

Kedves Csilla!
A kérdése inkább etimológiai jellegű. Szoktuk is nevezni a bűnbánat szentégének. tehát jogos a felvetése. Mégis jó az, hogy van rá saját magyar szavunk. Ismereteim szerint ez a szavunk török eredetű. A -jogan- (önmagát vádolja) magyar folytatása lehet. Korábban alighanem mi is a confessio, latin elnevezést használtuk.


Kedves lelkiatya!
Problémáim vanna a tisztasággal,az önkiekégités bünével küzdök.Mással nem követtem el ezt a bünt,de ez jelen van az életemben.Régebben rendszeresen elbuktam ebben a bünben,de még most sem tudok szabadulni töle,havonta legalább egyszer elkövetem.Különösen olyankor érzek erre kisértést amikor érzelmileg nem vagyok feltöltve.Amikor egy jó ideig ezt nem követtem el,akkor mindenféle szemérmetlen álmom volt,amik időnként jelentkeznek.Az is problémát okoz,ha ilyen dolgokról beszélnek velem.A napokban kávén voltam egy barátnőmmel és ő a nemi élet fontosságáról és az emeberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásáról beszélt,ez teljesen felkavart,és utána mindenféle érzéssel küzdöttem magamban.Ha ez zavarólag hat esetleg megkérjek másokat,hogy ne beszéljenek ilyen dolgokról?A másik dolog ami szintén felzaklatott és dilemmát okozott bennem az elmult idöszakokban az az hogy,sok helyen hallottam arról ha ilyen vágyak vannak bennünk az egy jelzés arra,hogy gyermeket vállaljunk,de arra nem érzek vágyat,hogy gyermeket szüljek,sőt elrettent és viszolygást érzek a szülés gondolatától.A jó Istennel sok idöt töltök,rendszeresen gyónok és áldozok is,ezeket a bünöket megszoktam gyónni,de csak felszinesen eddig az tyaák akiknél gyóntam nem mentek bele részletekbe,szégyellnék is erről beszélni.Arra is gondoltam egy időben hogy szerzetesnő lennék,mert a büneim ellenére is közel érzem magam a jó Istenhez,de ilyen érzésekkel talán jobb ezen nem gondolkodnom.Lehet valakiből szerzetes aki ilyen érzésekkel küzd?Mivel küzdhetnék legjobban a tisztaság ellen?Vannak valamilyen imák erre?Ön szerint szükséges-e szakemberhez fordulnom a problémámmal?
Válaszát elöre is köszönöm.
Tisztelettel:Z

Kedves Z!
Ha szakembert keres, az csakis egy jó lelkivezető lehet. A jelenség, amit leír, abban nincsen semmilyen pszichés zavar. Küzdenünk kell a tisztaságért, ennyi az egész. Ön egészséges ember, hiszen ezek az érzéki jelenségek teljesen természetesek. Azért adta a Teremtő, hogy a nemzés által részt vegyünk a teremtésben. Csodálatos képességünk ez, amellyel legforróbb szeretetünket fejezhetjük ki. Ugyanakkor nagy erővel küzdeni kell, hogy ez a bennünk lévő erő ne váljon önzéssé. Ez a házasságban éppen úgy lehetséges. Nem szabad hagyni, hogy az állatias erő kerekedjen felül. A házasságban ez a képességünk arra adatott, hogy a házastársnak csodálatos örömöt tudjunk vele szerezni.
Önnek is el kell fogadnia ezt a küzdelmet. Nem menekülni előle, nem szégyellni. Ha elbukott, meg kell gyónni. Egyszerű szavakkal, nem kell részletezni. Ugyanakkor bízni kell az Isten irgalmában, hogy akárhányszor is elbukom, Ő mindig felemel.
Azt is el kell fogadnia, hogy vannak, akik erről tudnak természetesen beszélni. Az egyedülállóknak ez nehezebb, kétségtelen. De minél természetesebbnek tartom a jelenséget, annál nyíltabban tudom kezelni, ha úgy adódik, róla másokkal beszélni.
Az sem kizárt, hogy Önt szerzetesnek hívja az Úr. De tudnia kell, hogy ettől a küzdelemtől ott sem szabadulhat. A szerzetesek is megküzdenek vele. Isten iránti szenvedélyes szeretetté alakítják át, egyre jobban megtisztítva az önzéstől, testiségtől. Sajnos, egészen öreg korunkig megmarad ez a küzdelem. Ám ez által válhat értékessé az életünk.


E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését... menyi egy meg egy


2


Tisztelt cím,
Tanácsot szeretnék , kérni!
24 éves vagyok van egy gyeremekem és egy férjem, esküvőnk egyházi is és polgári is volt. Édesanyáméktol elkötlöztem az esküvőú előtt a páromékhoz ott egy évig éltünk együtt, majd eljegyzés és esküvő.
Anyukám már mikor megismertem páromat Amerikáig akart küldeni dolgozni mert ott ugyis jobb életem lesz... én nem mentem a párom választottam. Párom családja és az enyém ég és föld, hozá teszem a páromé a szimpatikusabb és én is aszerint nevelem a gyerekemet és élem a mindennapjaimat.
...
Bánt nagyon hogy anyáékkal így jártam de nem szeretném ha a házasságom rámenne... mitévő legyek? mi a helyes út?
Gondoltam rá hogy megmondom neki hogy nézd ha szeretsz elfogadsz olyannak amilyen vagyok a családommal együtt mert ha igazán szeretsz képes leszel rá mindenféle megjegyzés nélkül ha pedig te erre meg nem vagy képes akkor sajnálom nincs egymással többet dolgunk.
Tanácsot kérnék és elnézést ha hosszasra sikerült csak gondoltam talán így könnyebb a tanács.
A másik dolog: nagyon régen gyóntam kb. 3 éve, egyszer egy pap azt mondta nekem hogy tegeződjünk már... gyónás közben, illetve anyámmal kapcsolatban is érdekes tanácsot adott. És én azóta nem voltam. nekem a pap, plébános, bárki aki az egyházat képviseli egy szolid reverendás kellemes hangú ember, nem egy izompolos farmeres sportcipős "srác", az utóbbinak nem szívesen mondanám el bajom gondom...
Vagy a mai világban ez a tegeződés és könnyed öltözet normális? hiszen ő is ember?
Sokszor sajnos az egyházat képviselő emberrel van a baj, mert nem megfelelő magatartást tanúsítanak...:(így az ember inkább nem keresi fel:(
Várom tanácsát!

Kedves Húgom!
Mint látja, nem a teljes levelet közlöm. Sok részletet elég ha én tudok.
Bátorítom, hogy álljon a saját lábára. Az a természetes, hogy a férjével, a kislányával saját életet élnek. Egyáltalán nem kell arra gondolnia, hogy a Jóisten büntetné azért, mert önálló életet akarnak élni. Ennek ez a rendje. Ezt még az édesanyja egyelőre nehezen fogadja el, de idővel ő is rá fog jönni, hogy ennek így kell lennie. Még a Teremtés könyve is azt írja, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik (Ter 2,24). Ez éppen úgy vonatkozik a férjéhez ragaszkodó asszonyra is.
A keresztszülő megválasztásában is Önöknek kell dönteni. Nem mindegy, hogy ki vállal felelősséget gyermekük keresztény neveléséért.
Javaslom, hogy minél hamarabb menjen el meggyónni. Ha ez valami oknál fogva nehezére esne otthon, akkor menjen el máshová, esetleg Máriapócsra. Ha az ember fizikai gyógyulása érdekében fölkeres akár távoli orvost is, miért ne tenné meg ezt lelki gyógyulása érdekében?
Én is egyetértek Önnel abban, hogy a pap inkább legyen Isten embere, mint divatos világfi. De ez a tanács már nem Önnek, inkább a paptestvéreimnek szól.


Kedves Lelkiatya!
Tanácsát szeretném kérni! Nehéz helyzetben van a házasságom! A férjemmel jól meg vagyunk, vagy voltunk. Feltűnt egy nő, aki minden áron meg akarja szerezni a férjemet! Csinált már olyat, hogy felhívta késő este és sokáig beszélt vele, vagy voltunk egy rendezvényen és megfogta a férjem kezét és fogdosta, ráadásul ott voltak a szüleim és a barátaink is.
Próbáltam beszélni a férjemmel. Ő kikérte magának, azt mondta, hogy nincs köztük semmi, engem szeret és nem akar elhagyni. Sőt azt is mondta, hogy képzelődöm, nem hajt rá ez a lány, csak barátok. De nekem ez akkor is furcsa! Nem a férjemben nem bízom meg, hanem ebben a nőben nem. Úgy hallottam, hogy volt már ügye nős emberrel és nem nagyon zavarta. Olyat is hallottam, hogy a "pénzes, jó családból" való férfiakra hajt. Az én férjem gazdag és előkelő családból származik, az édesanyja, aki nagy hatással van rá, nem is nagyon támogatja a házasságunkat, szerinte én nem vagyok méltó a fiához. Ezt a hölgyet sokkal jobban szeretné menyének. Nem mond konkrét dolgokat, de érezteti, hogy ez a nő való a fiához! A férjem esküdözik, hogy engem szeret és nem akar elhagyni, meg nem ad az anyja szavára. De ez sajnos nincs így, mert az édesanyja nagyon tudja manipulálni. Van egy mondás, hogy amit az ember sokat hall, azt el is hiszi! Attól félek, hogy vége lesz emiatt a házasságunknak. Kedves Lelkiatya! Mit tegyek!?

Valóban nincs könnyű helyzetben. Ám, még ha van is igazság a gyanújában, sokkal jobban teszi, ha ezt nem hánytorgatja fel. Ha már olyan helyzet alakult ki, hogy a férje kikérte magának, meg esküdözni volt kénytelen, ez arra utal, hogy Ön többször is előhozta ezt az ügyet. Higgye el, nem segít vele. Inkább csak a férjével való kapcsolatukat rontja meg, s biztos, hogy így nem éri el azt célt, amit szeretne, hogy ő ne is foglalkozzon ezzel a hölggyel. Jobban teszi, ha valóban megbízik a férjében, és nem zaklatja őt ezzel.
Esetleg meg kell próbálnia beszélni valaki harmadik személlyel, aki ismeri Önöket, de teljesen pártatlan. Ő hogy látja ezt a helyzetet? Ha pedig szükségesnek látszik, inkább ez a közös barátjuk, ismerősük figyelmeztesse a férjét. Persze, olyan személy kell, akit a férje is elfogad. Ön pedig sokat imádkozzon, hogy ha ez valódi támadás, akkor is Isten akarata szerint alakuljon a dolog.


Dicsőség! A pap mely ünnepeinken használja áldás(ok)hoz a keresztet? Ennek az ünnep hangsúlyozásán kívül van jelentése?

A templomi szertartások alatt a pap csak a húsvéti időben használja áldásadásra a keresztet, más alkalmakkor nem. Ez nem pusztán az ünnep hangsúlyozása miatt van így. Azt jelzi, hogy - kereszt által lőn az egész világ öröme... - ahogyan azt vasárnaponként az utrenyében énekli is a pap. Például Szent György ünnepén, amely mindig húsvéti időre esik, nem használunk keresztet, pedig polieleoszos, Mennybemenetel ünnepén sem, pedig lítiás ünnep, viszont használjuk Húsvét ünnepzárásán, amely kisebb ünnep ugyan, de magához a feltámadáshoz kötődik.



Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikusként áldozhatok görög katolikus templomban? Néha el szoktam 'látogatni' görög rítusú testvéreinkhez és ott szeretnék teljesen részt venni a liturgián. Tudom, hogy egy egyházhoz tartozunk, ezért szeretném tudni, probléma-e, ha görög katolikus liturgián áldoznék.
Üdvözlettel: László

Természetesen áldozhat. Mint arról többször írtam, ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk, egyként részesülhetünk a szentségekben római és görögkatolikusok, a rítustól függetlenül. Ezzel együtt is inkább az az ajánlatos, hogy mindenki rendszeresen a maga rítusának megfelelő szertartásokra járjon és részesüljön a szentségekben.


...
A görög liturgiában most a 2 szín alatti áldozást úgy valósítjuk meg, hogy a kenyér egy kis borban van megáztatva. Ez mindig a kezdetektől fogva így volt, vagy volt olyan, amikor Krisztus vérét külön kehelyből itták a hívek? Mikortól változott ez meg?
Az is érdekelne, hogy nyugaton mikor történt a változás.
Ezenkívül, ha tudna ajánlani néhány könyvet, amely ezzel a témával (a bizánci liturgia kialakulása a kezdetektől: hogyan zajlott a liturgia pl. a 6-7. sz.-ban, ill. a latin rítus változásai is) foglalkozik, nagyon megköszönném.

Köszönöm a segítséget;
Dénes

Kedves Dénes!
Bocsásson meg, csak részleteiben tudok válaszolni hosszú kérdésére. Most tehát a liturgikus kérdésre.
Mind Keleten, mind Nyugaton csaknem ezer évig két szín alatt áldoztak a keresztények, mindenki, úgy, ahogy ma a papság: kezükbe fogadták a Szent Testet és ittak a kehelyből.
A VII. századtól kezdve elszórtan vannak nyomok keleten arra, hogy bemártással áldoznak. A IX. századtól már normálisnak mondható a kanálka segítségével megoldott áldozás, de még a XI. sz.-ból is van arra példa, hogy keleten kézbe áldoznak a hívek. Az okok nem egyértelműek és sokfélék lehetnek: praktikus szempontok éppúgy mint az abúzustól való félelem (hogy t.i. a kézbe kapott Szent Testet nem veszik magukhoz, hanem babonás célokból elviszik).
Nyugaton hasonló megfontolásokból a IX. századtól zsinatok elrendelik, hogy a hívek a szájukba kapják a Szentostyát. Ugyanakkor különféle módokon próbálják még sokáig a híveket a Szent Vérből részesíteni (a Szentostya bemártásával, vagy használatban volt sok helyen egyfajta liturgikus szívószál is), de a XII. sz.-ban szinte már teljesen kihal a Szent Vérből való részesülés szokása. Pontos miértjéről vitatkoznak, de valószínű, hogy maguk a hívek maradoztak el a kehelytől, s talán olyan prózai ok is meghúzódik a háttérben, mint a járványoktól való félelem.
Irodalomként ajánlom Robert Taft S.J. műveit, magyarul megvan egy öszefoglaló műve a Varia Byzantina sorozatban. Angol nyelven pedig a négykötetes A Hystory of the Liturgy of St. John Chrysostom c. óriási munkáját.


+!

Tisztelendő Lelkiatya!

A szombati diákónus szenteléskor a püspök atya a füstölő átadása előtt egy általam ismeretlen tárgyat adott át a felszenteltnek. Mi az és mire használatos. Ilyet még nem láttam. Görögkatolikus papot is megkérdeztem,de nem tudta megmondani.
Tisztelettel
Tihamér

Az oltár liturgikus eszköztárához tartozik a ripidion. Ez egy kisebb tányérszerű tárgy, amelynek fogantyúja van. A liturgián szolgálatot végző kerubokat jelképezi, a tányéron a kerub ikonja látható. A diakónus feladata, hogy a ripidionnak az Eukharisztia feletti mozgatásával láthatóvá, érzékelhetővé tegye az angyalok jelenlétét és szolgálatát. Ezzel mintegy a saját személye is az angyalok jelenlétét és szolgálatát ábrázolja.
Kétségtelen az a gyakorlati szempont is, hogy a ripidionnak ez a mozgatása egyszersmind azt is eredményezi, hogy szállongó rovarok ne környékezzék a szent adományokat.
A diakónusszentelés szertartásában egészen az áldozásig az új diakónusnak nincs más feladata, mint az, hogy az oltár mellett álljon, és a ripidionnal a kezében őrizze az Eukharisztiát.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném megtudni, hogy mi a helyzet olyankor, ha egy mentális beteg, egy skizofrén követ el bűnöket, olyanokat lát és hall, ami nincs is ott. Emiatt követ el bűnöket! Amikor "kitisztul" látja, hogy mit tett és nagyon bánja. De olyankor nem tud parancsolni önmagának és zavartságában követi el a bűnöket, amelyeket "tisztán" sohasem tenne. ( vagy, amikor még nem volt beteg).
Velük mi a helyzet? Ő emiatt a pokolra kerülhet?
Válaszát előre is köszönöm!

Szó sincs róla! Tudni kell, hogy nem a bűnei miatt kerül valaki a pokolba. Bármilyen szörnyűséges bűnt követett is el valaki, akármilyen förtelmes életet élt, ha a bűneit megbánja, ha Isten irgalmához fordul, akár a legutolsó pillanatban, akkor Isten magához emeli őt.
Kárhozatra az kerül, aki nem fordul Istenhez, aki visszautasítja az Ő irgalmas szeretetét.
A bűnöket azért kell nagy erővel kerülni, mert ezek eltávolítanak Istentől. Minél több bűnt követ el valaki, annál érzéketlenebbé válik Isten szeretetére.
A bűn kerülésének nagyszerű eszköze és lehetősége a bűnbánat és a szentgyónás is. Földi életünkben ezt is gyakorolnunk kell, hogy majd utolsó pillanatunkban is ez legyen a törekvésünk.
Az elmebeteg, vagy akárcsak pszichésen zavart ember cselekedeteiért sokkal kevésbé felelős, mint egy tiszta elméjű ember. Ennek mértékét nehéz megállapítani, mivel az öntudat mértéke is nehezen megállapítható.
Sok esetben a mellettük álló embertársaknak kell átvennie ezt a felelősséget egyrészt abban, hogy megakadályozzák a rossz tettek elkövetését, másrészt abban, hogy ha már az megtörtént, akkor hozzásegítik a bűnbánatra. Hiszen az sem célravezető, az sem volna igazi segítség számára, ha válogatás nélkül minden tette alól felmentenénk.


Kedves Lelkiatya! Van egy könyvem, mindenféle jelenésekről, jövendölésekről szól. (A címét nem mondom, mert nem gondolom, hogy reklámoznom kellene, van száz könyv, ami szerintem ettől értékesebb.) A kiadója egy bizonyos katolikus közösség alapítványa. A lényeg, hogy szerepel a "katolikus" szó benne. Kérdés: Ez egyben azt is jelenti, hogy a Katolikus Egyház a nevét adja hozzá, azaz gyakorlatilag ajánlja az olvasásra? A könyv következő oldalán ez áll: "Az itt közölt rendkívüli eseményeket mindenben az Anyaszentegyház ítélete alá bocsátjuk". Ez mit jelent?
Csikue

Sajnos, ma már bárki használhatja a katolikus jelzőt. Nem érvényesül a Nihil obstat (egyházi jóváhagyás), így bárki bármit kiadhat. (Ehhez hasonlít az a jelenség is, hogy bármilyen csoport, ha neki úgy tetszik, magát egyháznak nevezheti.)
Derék dolog az is, ha egy kiadvány magát az Anyaszentegyház ítélete alá bocsátja, ámde, ha már megjelent, akkor nyilván terjeszti is a maga gondolatait. Az Egyház utólag hozzáteheti, hogy: kár volt. Sajnos sokszor vagyunk ennek tanúi, hogy - mivel könyvet kiadni ma már egyáltalán nem nehéz - olyan dolgokat is terjesztenek, amely inkább kárt okoz az emberek lelkében. Ezzel szemben nem jelent biztosítékot, ha a szerző vagy terjesztő a Katolikus Egyházra hivatkozik.


miért hagyják el sokan az egyházat?

Súlyos kérdés!
Ennek okát elsősorban önmagunkban kell keresni. Tanúságtevő keresztényekre van szükség ahhoz, hogy ellenséges közegben is vonzó legyen az emberek számára Krisztus követése. A körülményeket nem okolhatjuk, hiszen, bár ma is sok tényező gátolja a keresztény élet lehetőségét, de ennél sokkal erőteljesebb keresztényüldözést is ismer a történelem, amikor annak ellenére mégis tömegesen hódoltak a hitnek (ApCsel 6,7).
Ma inkább az nehezíti az igazi misszió erejét, hogy úgy látszik, küzdelem nélkül is lehet követni Krisztust. Sokan úgy tekintenek a keresztény életre, mint sajátos kultúrára, magatartásformára. Aki csak ennyit lát és ennyit él meg a kereszténységből, az a legnagyobb ellensége a hiteles tanúságtételnek. Lássuk be, ez papok és hívek körében egyaránt nagy veszély!
Törekedjünk tehát arra, hogy komolyan vesszük Krisztus Urunk követését. Függetlenül az emberek véleményétől (elismerésétől vagy megvetésétől), egyedül Őt tartjuk fontosnak az életünkben. Akkor megvalósul Krisztus szava, amelyet az Atyához intézett: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem (Jn 17,21). Amíg nem erre az Istennel való benső és mély egységre törekszünk, addig a keresztények körülöttünk továbbra is fogyatkozni fognak.


Mi a különbség a görög és a római katolikus vallás közt? Köszönöm válaszát

Nem két különböző vallásról van szó, hanem ugyanazon egyház két rítusáról. Korábban Nyugat-Európa is ismert különböző rítusokat (ambrozián, mozarab, gallikán, kelta, brakaréz), de ezek mára már eltűntek, vagy alig érzékelhetők. Keleten ennél sokkal több különböző rítus alakult ki, amelyek közül sokan ma is igen erősek. Ezek közül (földrajzi és kulturális értelemben is) hozzánk legközelebb áll a bizánci rítus. Kelet és Nyugat egyházszakadása előtt a bizánci rítusúak is egységben voltak Róma egyházával. Az 1054. évhez kötött szétválás látszólag két egyházat eredményezett, keletit és nyugatit. Sajnos egymástól egyre inkább eltávolodva fejlődtek tovább. Ebből a keleti egyházból 1596-tól kezdve több egyházmegye csatlakozott Rómához, ők a bizánci szertartású katolikusok. A hittételek azonosak, de a teológiai megközelítés némileg különbözik. A keletinél kevésbé racionálisan szervezett a gondolkodásrendszer. A szertartás alapja azonos, de megjelenésében erősen eltérnek egymástól. A keleti az érzelmeket jobban felszínre engedi és hozza. A templomok berendezése sem egyforma. A keletiben több a kép, a szentélyt ikonosztáz választja el, a papi ruhák az énekek díszesebbek. Természetesen sok más különbséget lehet még mondani, de ezek talán a legszembetűnőbbek, leglényegesebbek.


Kedves atya!
Vannak kérdések, amikre egyedül nem tudok választ találni. Talán gyerekesnek tűnhet, de érdekel mit gondol róla:
- Az erősebbnek joga van legyőzni a gyengébbet? Pl.: Egy pók van a sarokban, de nekem nem tetszik. Jogom van összenyomni csak azért, mert olyan kedvem van? (erkölcsi jogokra gondolok)
- Mit tehetek azért, ha flusztrál az, hogy nap mint nap szennyezzük és pusztítjuk a bolygónkat?
- Einstein egy zseni volt, de egy borzasztó apa. Az életrajzából kiderül, hogy sem a feleségével, sem a gyerekeivel nem törődött. Ha mint minden rendes ember foglalkozott volna velük és a munkája fölé rendelte volna őket lehet, hogy mindmáig nem tudnánk a relativitás elméletet. Mindezt ránk vonatkoztatva: megtehetjük, hogy elhanyagolunk mindent, csak hogy azt csináljuk, amit jónak látunk?
- Jézus azt mondta, hogy szeressük ellenségünket is. De mi van akkor, ha pl.: bizonyos személyek állandóan pénzt kérnek kölcsön (100-200 Ft-okat), pedig nem állnak anyagilag rosszabbul, mint mi és gyakorlatilag 2 lábon járó pénzautómatának néznek bennünket, nem embernek.
- Ha egy a saját életed árán megmenthetnél 10 másik embert feláldoznád magad értük? Akkor is, ha tudod, hogy ők nem tennék meg ugyanezt érted?
- Hogyan találjam meg életem fő célját?

1. Az erősebbnek kötelessége segíteni a gyengébbet (Róm 15,1). Ez azonban csak az emberek között érvényes. Nem azért pusztítom el a pókot, mert én erősebb vagyok, hanem esetleg azért, mert annak ott nincs helye. Kétségtelen, szelídebb megoldás, ha egy papírral kitessékelem az ablakon, de ha erre nem találok módon, s nem akarom, hogy pókhálós legyen a szobám, akkor nincs mese, szegény póknak pusztulnia kell. Hoz a természet ezret helyette.
2. Helyénvaló szemlélet, ha zavarja a környezetszennyezés. S ne is álljon meg ennél a rossz érzésnél. Gondolja végig, hogy mit tehet ennek megakadályozására. Első, hogy Ön nem vesz részt benne. Második, hogy próbálja a maga körein belül enyhíteni azt, például besegít a szemétszedésbe, takarításba. Harmadik, hogy megpróbálja másoknál is elérni ugyanezt. Ez utóbbi, talán a legnehezebb.
3. Ennél a kérdésnél is van egy logikai ugrás, mint az elsőnél. Nem mondhatjuk, hogy Einstein azért lett lángelme, mert rossz apa volt. Ez a példa semmiképp sem jogosít fel minket arra, hogy bármit is elhanyagoljunk. Mindennek megvan a maga ideje. Ne azt csináljuk, amit jónak tartunk, hanem azt, amit Isten elvár tőlünk. Ekkor fogunk a legjobban teljesíteni.
4. Nem szabad, hogy magatartásunkat más emberek magatartása befolyásolja. Nem másoktól függ a viselkedésem, hanem egyedül Istentő. Persze, tudom, hogy ez nem könnyű, de erre kell törekedni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy nem azzal fejezem ki a szeretetemet a másik iránt, hogy azt teszem, amit ő mond nekem, vagy kér tőlem. A szülő is megválogatja, hogy gyermekének melyik kérését teljesíti. Így a kéregető embereket is szeretnem kell, ám ez nem azt jelenti, hogy pénzt adok nekik. A feléjük forduló figyelem sokkal többet ér, mint az az aprópénz, amit odaadhatok neki. Ráadásul ezzel inkább csak megszabadulni akarok tőle. Jól teszem, ha tudok adni valami kézzel fogható dolgot, ennivalót, vagy egyebet, de szerintem pénzt ne adjunk nekik. A szeretetünket másként kell kifejezni irántuk.
5. Az önfeláldozás kitalált helyzetéről jól el lehet beszélgetni, de, hogy ilyen vagy hasonló helyzetben ki hogyan cselekszik, az teljesen más kérdés. Nem sokat ér effélén töprengeni. Minden adott pillanatban törekedni kell Isten akaratát teljesíteni, akkor remélhetjük, hogy a váratlan pillanatokban is ugyanezt fogjuk tenni. Most nem tudjuk megállapítani, hogy a még nem adott pillanatban hogyan viselkednénk.
6. A fő cél az üdvösség, az Istennel való találkozás, egyesülés. Ehhez nem fér kétség. Viszont, hogyan juthatok oda, ez már sokkal égetőbb. De egy egész életet kaptunk arra, hogy keressük és megtaláljuk.


Tisztelt lelkiatya!
azt szeretném megkérdezni,hogy a szerelmi féltékenység az bűn-e?

Inkább butaság. Nem segíti a szeretetkapcsolatot, elűzi a lelki békét, megkeseríti az együttlétet. Fontos, hogy szeretetünkkel ne akarjuk kisajátítani a másikat. Hadd legyenek neki szabad gondolatai, érzései. Ez a próbája egyébként az igazi szeretetnek: az enyémnek is, hogy nem vagyok-e önző, s az övének is, hogy valóban kitart-e mellettem, minden kényszerítés nélkül.


Tisztelt Lelkiatya!
Kérdésem a következő: Én római katolikusként áldozhatok-e görög katolikus templomban? Néha "ellátogatok" görög rítusú testvéreinkhez, mivel mindnyájan katolikusok vagyunk, és az ottani miséken szeretnék teljesen részt venni. Még valami... itt kis közössége van a görög katolikusoknak és tudják, hogy kik tartoznak "oda", szóval kellene szóljak a papnak a mise előtt, hogy én "római" vagyok? Előre is köszönöm

Természetesen részesülhetünk a szentségekben mindkét rítusban, rómaiak a görögben, a görögök a rómaiban. Jó gondolat, ugyanakkor, hogy előtte erről értesíti az atyát, akkor személyesebbé is válik a Szent Liturgiába való bekapcsolódása.


Kedves Lelkiatya! Olvastam az interneten és egy szentkép hátulján, amit kegyboltban vettem Lamberger Antónia által közvetített próféciákról. Mennyire hitelesek? Mi az egyház hivatalos állásfoglalása? Előre is köszönöm a választ!

Az Úr Jézusnak Lamberger Antónia által küldött üzenetei nekem kissé terjengősnek tűnnek. Javaslom, inkább olvassuk a Szentírást, az bizonyosan hitelesebb üzenet.


Kedves Lelkiatya!
Szüleim kissé hanyag és nem törödöm magatartása miatt,sokat szenvedek és szenvedtem.Ezek mély belsö szenvedések,ami sok mindent rombolt bennem régebben.Nagyon bántanak ezek a dolgok,sokszor haragot és indulatot váltanak ki belölem.Sok indulatos,haragos gondolatom támad irányukba.Néha viszont a sajnálat fog el amikor rájuk gondolok.Csináltam egy kárt a házban indulatosságomban,betörtem az üveget,de most nagyon bánt az egész,miközben a zárat rángattam,belevágtam az üvegbe és betört...belefáradtam,hogy mindig mindenért könyörögni kell nekik,és minden süket fülekre talál.Például ez az eset,abból adódott,hogy nem jó a zárunk,és kikellett volna cserélni,mindig amikor elmentem otthonrol bezártam mindent és a kulcsot kénytelen voltam a zárban hagyni,mert nem birtam kivenni,igy sokszor idegesen hagytam el a házat mikor nem volt otthon senki.Gyözködtek hogy ja az a zár.Elöfordult már máskor is,hogy bejöttek hozzánk és tünt el kétszer mobil telefon,fükaszáló,volt amikor nem érkeztek semmit elvinni.Ilyenkor persze kétségbe estek,hogy miért történt mindez.De már számatalszor előfordult az is,hogy amikor a szomszédba mentek mindent nyitva hagytak.Erre nem akarnak áldozni,de hogy legyen otthon itóka,arra nem sajnálják.Nem mondom,hogy dőlöngenek,de néha túlzásba viszik az iszogatást.Főleg társaságban.Szégyellek velük lenni.Néha úgy érzem megtudnám ütni őket.A testvéremből hasonló indulatokat váltottak ki,belőle még többet is.De ő más országban van,nem is jött haza fél éve,valószinüleg nem sajnálja,hogy nem lát közülünk senkit.Az is rossz érzés volt,amikor mindig szememre hányták,ha nem sikerült a vizsgám,hogy mennyi pénzt kiadtunk,meg amikor a munkakönyvet csináltattam,és kértem valamennyit,nem adtak,igy nem erősködtem,egy barátnőm segitett ki a bajból,akkor is meg számtalan más esetben is.Nagyon sok ilyen eset volt,amikor nem lehetett számitani rájuk és ez mély nyomot és csalódást hagyott bennem.Meg volt az elmúlt időszakban,egy olyan személy elhidegülése is,aki sokat jelentett,és ez is mély nyomot hagyott bennem.Mit tanácsolna a lelkiatya?Mi a legjobb módszer a belső sebek gyógyitására?
Válaszát,tanácsait előre is köszönöm!
L

Kedves L.!
Olyan időszakban van, amikor a szüleit nehéz szeretni. Kisgyermek korában ez nem így volt, s nem így lesz majd idősebb felnőtt korában sem.
Kedves szüleinek nyilván vannak hibái, mint bárki másnak. Ezek most elefánt nagyságúnak tűnnek. Sérelmeiben eljutott egészen odáig, hogy szégyelli őket. Vigyázzon, ezt nem szabad. A teremtésben kapott ősi törvényünk, hogy a szüleinket tisztelni kell. Nem azért, mert megérdemlik, hanem, mert a szüleink. Az még jobb, ha tetteikért, magatartásukért külön is felnézhetünk rájuk. Van erre is példa, de nem minden családban van így.
Ebben az időszakban van tehát, amikor sokkal inkább látja a hibáikat, mint a jó tulajdonságaikat. Pedig, nyilván az is van, nem is kevés. Javaslom, hogy nagyon tudatosan ezekre figyeljen. Idézze fel gyermekkora szép élményeit, régen elfeledett érzéseit. Azok is hitelesek voltak, illetve azok voltak igazán hitelesek. Amikor még többet tapasztal majd az életben, idősödve vissza fog térni szüleinek ehhez a gyermeki látásához. Nagyon sokunkkal történik ez így.
Ugyanakkor azt tanácsolom, hogy költözzön el Ön is otthonról. Ez talán szeretetlenségnek tűnik, pedig nem az. Szükségük van erre a távolságra. Utána akár minden nap meglátogathatja őket, de ez a sok indulat, amelyről ír, nehezen tud gyógyulni, ha minden nap tovább horzsolódik.
Általában minél kevesebbet foglalkozzon önmagával. Sokkal inkább másokról gondolkodjon, keresse, hol tud nekik segíteni. Akkor lassan elcsitulnak ezek az indulatok a szüleivel szemben.
Javaslom még, hogy egyik nap meglepetésként cseréltesse ki azt a zárat a saját pénzén.
Természetesen imádkoznia is kell minden napa szüleiért. Kérje is ezt a kegyelmet, hogy gyermeki módon tudja látni őket.


kedves lelkiatya!

mit tegyek ha egy pap személyében találtam rá a szerelemre? már próbáltam levegőnek nézni vagy elfelejteni de nem ment kérem adjon tanácsot.
előreis köszönöm

Meneküljön ettől az érzéstől, mint a tűztől. Semmi boldogságot nem terem, csak nagy nagy lelki gyötrelmeket. Elhiszem, hogy megpróbálta a gondolatot elhessegetni, az érzést háttérbe szorítani, de lehet, azért is nem tudta, mert nem is akarta igazán. Kicsit jó érzésnek tűnik, bizsergető, kellemes. De ez teljesen félrevezető.
Az ember igenis tud ura lenni az érzelmeinek, ha igazán akarja. Meg kell értenie, hogy ez egy teljesen zsákutcába vezető út, amelytől a leghatározottabban el kell fordulnia. Ismétlem, sem békéje, sem boldogsága nem lesz, ha hagyja tovább élni, fejlődni ezt az érzést. Ha nem megy másként, költözzön el. Inkább kell ekkora áldozatot hozni, sem hogy az egész élete emiatt tönkre menjen.
Javaslom, hogy egyáltalán ne találkozzon, ne beszélgessen vele. Ne járjon az ő szentmiséire. Ezen kívül lehetőleg minél többet tartózkodjon társaságban. Ne legyen magányos, mert most a magány csak tovább fokozná ezt az érzését. Minél gazdagabb programokkal színesítse az életét. Ha lehet, barátokkal menjen el sok helyre. De ha az atya is ott van, akkor az csapda, akkor ne menjen el velük.
Határozottan ki kell gyógyulnia ebből a meddő emberi érzelemből. Természetesen imádkozzon is ezért. Az illető papért pedig egyáltalán ne imádkozzon, ezzel csak önmagát csapná be, és csak annál többet gondolna rá.
Én is imádkozom Önért, hogy sikerüljön.


Kedves Lelkiatya! Van két nagyon zavaró kényszerem. Az egyik: iszonyatos irigységet, haragot, keserűséget érzek, ha ölelkező, csókolózó párt látok. Én harminc éves férfi vagyok, még nem sikerült párkapcsolatot kialakítanom. A másik: úgy érzem, hogy az utcán jövő-menő emberek mind engem akadályoznak. Csoszognak előttem, elém állnak, vagy fellöknek. De tágabb értelemben is sokat agyalok azon, hogy az emberek milyen, számomra elfogadhatatlan dolgokat csinálnak. Nagyon aggasztanak ezek a bűnök, kérem, adjon tanácsot, hogy az imán túl hogyan tudnék tőlük megszabadulni? Köszönöm!

Kedves Testvérem!
Elhiszem, hogy sokat szenved emiatt, hogy nem akarja, és mégis fogságban tartják ezek a gondolatok. Én is szakemberhez fordultam, és a következő magyarázatokat adta:
Kényszergondolatok enyhe formában egészséges embereknél is előfordulnak. Ezek a lelki problémák esetén felerősödhetnek, így a magány, a társtalanság is felerősítheti ezt. A hosszabb ideig magányos ember éppen a magánya miatt haragudhat a többi emberre, főleg azokra akik nem magányosak.
Ezen a barátok, a közösség segíthet.
A kényszergondolat akarattól függetlenül jelentkező és visszatérő, kellemetlen gondolat, amely igen erős szorongást válthat ki. Az ilyen ember igyekszik elnyomni vagy más gondolattal semlegesíteni ezeket. Úgy érzi, hogy ez a gondolat ésszerűtlen, irracionális, de nem tud ellene tenni. A kényszerbetegség súlyossága eltérő lehet. Egyeseknél szinte észrevétlen maradhat, míg másoknál akár az egész napjukat kitöltheti, erős szorongást okozhat, vagy akár munkaképtelenné is teheti az érintettet.
A kényszerbetegség kezelhető. A leghatékonyabb kezelés a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia.
A kényszergondolatok miatt érdemes felkeresni egy pszichológust aki a kényszergondolatok súlyosságát megállapíthatja, majd segíthet a gyógyulásban. A kísérő lelki panaszokon is tud segíteni a pszichológus.
Lehetőség szerint keresztény pszichológust javaslok!


Kedves Lelkiatya!
Én hajadon görög katolikus fiatal nő vagyok, a kedvesem elvált római katolikus férfi. Van-e lehetőségünk görög katolikus szertartásrend szerinti templomi esküvőre? Mindkettőnknek nagyon fontos lenne, hogy kapcsolatunkat Isten színe előtt erősítsük meg.
Köszönettel Brigitta

Kedves Brigitta!
Csak akkor van lehetőségük összeházasodni, ha a kedvese szabad állapotú. Erről meg kell bizonyosodni, és csak ebben az esetben lehetséges, hogy szerelmüket tovább erősítsék azzal a reménnyel, hogy összeházasodhatnak. Az illető kezdeményezze ezt a saját plébániáján. Többnyire egy hozzáértő lelkésszel való beszélgetés alapján már lehet sejteni, hogy az első házassága érvényesen volt-e megkötve, vagy sem. Természetesen erről a végső szót az egyházi bíróság mondhatja ki. Ha viszont arról születik bizonyosság, hogy ő érvényes házasság kötelékében él, akkor neki is másként kell keresnie az élete útját és Önnek is.


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném elpanaszolni, hogy a 2012-es évben önátkozást követtem el, ennek érzem most a súlyát. Félek, hogy nem szabadulok a terhétől. Nagyon kellemetlen ilyet bevallani, de amellett triszkadekafóbiában is szenvedek, a 13-as számtól való rettegésben, most épp ebben az évben járunk.Tudom, hogy ez nem hívő emberhez illő dolog, de mégis.Nem találom a lelki békémet, vádolom magamat, annak ellenére is, hogy ha tehetem elmegyek a templomba, főleg vasárnap.Sok-sok rossz nap követi egymást. Szeretném kérni a Lelkiatya tanácsát.
Előre is köszönöm. Tisztelettel. Beáta

Kedves Beáta!
Láthatóan elég világosan látja, hogy hol és mi a gond. Ismeri önmagát, a gyengeségét, betegségét. Ha így van, akkor világosan látja azt is, hogy a 13-as számnak semmilyen ereje, semmilyen hatalma nincsen. A félelem alaptalan, mégis nem úgy érzi, nem tud rajta úrrá lenni. Talán orvossal is beszélt már, aki elmagyarázhatta, hogy ez egyszerű fóbia, alaptalan félelem. Nagyon jól teszi, hogy eljár templomba. Rendszeresen áldozzon és gyónjon! A Szentség gyógyítani fogja. Ugyanakkor javaslom, hogy keressen fel pszichológust is, mert lehet, hogy egyedül nem fog tudni kikecmeregni ebből a gödörből.
Az ilyen jellegű fóbiák kezelésében a pszichoterápiának van elsőrangú szerepe. Fontos azonban, hogy a szakorvos hívő keresztény legyen, különben lehet, hogy a terápiája nem az Istenhez vinné közelebb, ami még rontana a helyzetén.


Lelkiatya! Kérdésemet a szerkesztőnek szánom, de sajnos több kérdésemre nem válaszolt...
A Magyar Kuríron megjelent, hogy melyik egyházmegyében kiket fognak idén pappá szentelni. Mi kis imaközösségünkben rendszeresen imádkozunk azokért a fiatal férfiakért, akik a papi hivatást választották. Meg lehetne tudni az idén szentelendő görög katolikus papnövendékek keresztneveit?
Üdvözlettel és köszönöttel:
Mihály

Nem régen volt szentelése Mihálynak. További szentelendők: Gábor és Miklós. Diakónus szentelésre készülnek: József, Péter, Tamás és Csaba.
Köszönjük imáikat.


Feltámadt Krisztus

kedves lelki atya szeretném meg tudni hogy milyen szükséges lépéseket kell tegyek annak érdekében hogy a kárpátaljai bazilita szerzetes rendbe tudjak szerzetesi életet élni előre is nagyon szépen köszönöm a tanácsát

Javaslom, hogy keresse fel Szabó Konstantin atyát. Ő Kárpátalján teljesít szolgálatot, és segítségére tud lenni, hogy felvegye a kapcsolatot az ott élő bazilita atyákkal. Telefonszáma:00/380/673122817


Kedves lelkiatya!
Szeretném megtudni:lehet-e római katolikusból görögkatolikus pap,
és mi a feltétele?

Ez a lépés általában nem lehetséges. Csak nagyon indokolt esetben lehet kivételt tenni. Akkor is csak abban akkor, ha az illető jól ismeri a bizánci rítust, abban nőtt fel, vagy már hosszú ideje gyakorolja.


Lelkiatya!
Kérdésem az lenne, hogy valamikor nem hívják-e meg valamelyik rendezvényükre a Tiszta Szívek Mozgalmát? Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb keresztény értéket képviselik és élik meg.
Anna

Kedves Anna!
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmünket erre a csoportra, akik a buzgó imaélet mellett elkötelezik magukat a házasság előtti szüzességre és a házasságon belüli tisztaságra. Reméljük, a mi görögkatolikus fiataljaink körében is egyre többen felismerik ennek csodálatos értékét.
Keressük az alkalmat a velük való kapcsolatfelvételre.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat