Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.205.236.46)


Mennyi kilenc meg öt? (számmal)


Én úgy tudom nem a fa hozta rájuk a halált hanem az engedetlenség, mivel isten kifejezetten megtiltotta hogy egyenek a jó és rossz-- ("De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.")-- tudásának a fájáról, - azért mert nem akarta, hogy tapasztalatból ismerjék meg a rosszat. Gondolom azért is tiltotta meg mert csak itt engedte meg a Sátánnak, hogy meg kisértse az első ember párt.
Az engedetlenség Isten kifejezett parancsának ez hozta a világra a bűnt, és vele a halált.

Rm 5,19
Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.

Kétségtelenül igaza van. Az engedetlenség volt az első bűn - meg mind, ami ahhoz vezetett - és ennek következményeként a halál.
Hogy pontosan miért tiltotta meg az Isten az embernek, hogy egyen a kijelölt fáról, erről egészen bizonyos ismereteink nincsenek, hiszen Isten gondolatai kifürkészhetetlenek. Sejtéseink, elképzeléseink viszont lehetnek. Vélhetően ezzel mintegy próbatétel elé állította Isten az embert. Arról is beszélnek a teológusok, hogy Isten nyilván nem akarta elzárni a tudást az embertől, de az maga akarta megkaparintani, amit Isten neki akart volna adni, csak fokozatosan és bölcsen.
Az is igaz, hogy nem közvetlenül a fa hozta rájuk a halált, az csupán eszközzé vált a szörnyű cselekedetben. Mint egy balesetben sem okoljuk az út menti fát, vagy a szakadékot, mégis szoktuk mondani, hogy az okozta a halált. A liturgikus szövegeinkben viszont gyakran előfordul ez a költői kifejezés: "a fa halált hozott", "Krisztus keresztje pedig életet adott".


Római katolikus vallású vagyok, rendszeresen járok templomba és rész is veszek az egyházközösség életében. Ez nagyon fontos a számomra.
Van egy olyan problémám, hogy a férjemmel nem tudtunk egyházi házasságot kötni. ( Az édesanyja nem engedte, kitagadás terhe mellett, titokban nem akarta férjem, azt mondta hazugság lenne.)
Mondta a plébános, hogy ilyenkor az a lehetőség, hogy püspöki engedély után járulhatok szentségekhez ( gyónás, áldozáshoz).
Felmerült bennem a kérdés, ha esetleg úgy hozná az élet, hogy elválnánk, akkor ezt az engedélyt is érvényteleníteni kellene, mint az egyházi házasságot?
Próbáltam utána nézni, de nem találtam semmit, hogy mi van ilyenkor.
Ha valaki elválik, de egyedül él, akkor járulhat szentségekhez?

Amiről a plébános atya beszélt, azt jogi nyelven úgy hívják: gyökeres orvoslás. Ön érvényessé teheti a házasságát, megkaphatja rá az Isten áldását úgy is, hogy erről a férje nem szerez tudomást. Ennek természetesen elengedhetetlen feltétele, hogy a férjének meglegyen a szabadakarati szándéka a házasságkötésre, csak éppen valami oknál fogva a templomi szertartáshoz nem járul hozzá. Ehhez lehet kérni a püspöktől az engedélyt, ha erre komoly ok van. Hozzáteszem, hogy megpróbálhatná inkább a férjét meggyőzni arról, hogy az édesanyja tudta nélkül kössenek házasságot. Ez nem hazugság, hanem szabad lelkiismereti döntés. Nyilván sok egyéb dolog is van a házaséletükben, amelyről nem számolnak be a szülőknek. Ez is egyszerű szertartás, amelyen Önökön kívül csak a két tanú van jelen.
Fontos azonban tudatosítani, hogy akár így, akár a gyökeres orvoslás módján köttetnék is meg a házasság, az éppen úgy érvényes, mint ha pompás esküvőt rendeztek volna, tehát felbonthatatlan. De inkább azt mondom, ne is játsszon ezzel a gondolattal. Ha komolyan veszi ezt a kapcsolatot, akkor azt életre szólóan kell megkötni, másként semmi értelme.
Záró kérdésére pedig: az elvált de egyedül élő fél járulhat szentségekhez. Ma már nem követeli meg a jog, hogy ezt külön egyházi aktussal, un. "ágytól-asztaltól elválasztás"-sal engedélyezzék.


Tisztelt Atyám!
34 éves nő vagyok. Szeretném megkérdezni, mi annak a módja, menete, hogy megkeresztelkedhessek templomukban.
Köszönöm válaszát!
Kiss Ágnes

Kedves Ágnes!
Önt Krisztus hívja erre a lépésre. Krisztus pedig mindig az embereken keresztül szólít meg és vezet, ez a kereszténységünk egyik lényegi eleme, a személyesség. Keressen meg egy görögkatolikus papot, akivel fel tudja venni a kapcsolatot, és elmondja neki ezt a szándékát, vágyát. A honlapunk talán segít megtalálni, hogy lakóhelyéhez hol talál legközelebb lakó papot. A főmenüből a közösségeink rovaton belül rákattint a parókiák sorára, azon belül pedig a mindent mutat sorra. Az ott felsorolt parókiák közül ki tudja választani, hogy melyik van Önhöz legközelebb, hová tud elmenni rendszeresen. Ugyanis nem csak egyszeri alkalomról van szó, a keresztség felvételéhez alapos előkészület szükséges. Éppen azért, hogy ennek során minél mélyebben megérthesse, mit is jelent Krisztushoz tartozni. Segítse Ön az Úr ebben a szép folyamatban!


E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...

A napokban több megjegyzés érkezett ide, amelyeket továbbítottunk a Fórumra, mivel nem lelki tanács végett íródtak. Ott bárki elolvashatja, s akár véleményt is fűzhet hozzá.


Kedves lelkiatya!
Római katolikus vagyok, és volt már esküvőm, de elváltam. Jelenlegi vőlegényem református. Az lenne a kérdésem, hogy lehet-e református esküvőm?

Amíg nem bizonyos, hogy az első házassága egyházjogilag érvénytelen volt, vagyis Ön azóta is érvényes házassági kötelékben él, addig, nagyon kérem, ne keressen, le létesítsen ilyen kapcsolatot. Ha már valóban helyrehozhatatlan a házassága, akkor indítsa el annak egyházi vizsgálatát. Ha az eljárás végére kiderül, hogy Ön szabad állapotú, akkor van lehetősége házasságot kötni. Mivel azonban Ön katolikus, ezért a római katolikus szertartás szerint kell megtenniük, vagy indokolt esetben felmentést kell kérnie a püspöktől. Ha katolikus fél ennek hiányában köt házasságot nem katolikus keresztény (pld. református) szertartás szerint, az a házasság nem érvényes.


mí a tílttott fa E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...

Mi a tiltott fa? Az Édenkert közepén álló tudás fája. Erről tiltotta meg a Teremtő Ádámnak és Évának, hogy vegyenek a gyümölcséből. Mivel megszegték az Isten parancsát és mégis ettek, ezért ez a fa halált hozott számukra.
Ennek újszövetségi párja azonban, az élet fája, a kereszt új életet hozott nekünk.


Kedves Lelkiatya!

Mi a különbség szeretni és imádni között? Csak fokozati különbség van és imádni annyi, mint nagyon-nagyon-nagyon szeretni vagy annál valami sokkal többet is jelent? Az "imádni" szóból származik az "imádkozni" igénk vagy fordítva? Bűn e azt mondani valakinek, hogy (sokszor mondják szerelmesek egymásnak, de gyermekeknek is) "Imádlak!"? Köszönöm a választ. Mel.

Jelentős különbség van a két kifejezés között. Sajnos a köznyelv gyakran figyelmen kívül hagyja ezt. Az imádat vallásos tiszteletet jelent, ez pedig egyedül az Istennek jár. Téves azt mondani bármire és bárkire az Istenen kívül, hogy "imádom". Ezt mindig kerülnünk kell!
Az imádkozik igénk az imád szóból származik. Igaz, hogy imádkozunk a szentekhez, az Istenszülőhöz is, mégsem imádjuk még őket sem, csak egyedül az Istent.


Kedves Lelkiatya!
A Melissza névnek van védőszentje? Ha valakinek nincs védőszentje, de szeretne, annak a bérmálkozáson kívül más lehetősége van még?
Köszönöm a választ! Mel.

Kedves Mel!
A Melissza pogány görög eredetű név (Melitta=méh), tudomásom szerint nincs keresztény megfelelője. Aki ezt a nevet kapta, az jól teszi, ha "keres magának" egy védőszentet. Nem kell elkapkodni. Ismerkedni kell a szentek életével, és akit valami oknál fogva különösen is közelállónak érzi, azt imádságaiban megkérheti, hogy legyen égi pártfogója. Ha ezt egy atyával meg is beszéli, az még nyomatékosabbá teszi ezt a "szent választást". Erre valóban jó alkalom a római katolikusoknál a bérmálás, de nem az egyetlen módja. Ezt is érdemes megbeszélni a közelálló tisztelendő úrral.


Kedves Atya! Miért mondhatjuk, hogy a templom az Isten háza, hiszen Ő nem lakik kézzel épített házban? Valamiképpen mégis ott "lakik", hiszen
ott találkozhatunk Vele legteljesebben.

köszönöm

Nem lakóhelye az Istennek a templom, hanem olyan otthon, amelybe befogad bennünket. A mi értelmezésünk, a mi emberi gondolkodásunk mondja a templomot Isten házának, mert számunkra az, nem pedig az Ő számára. Hiszen Ő mindenütt ott van, mindenütt lehet vele találkozni. Számunkra mégis úgy jelenik meg a templom, mint a vándorló zsidóknak a sátor: a találkozás helye.


Kedves Lelkiatya!

Előre bocsátom, hogy 25 éves vagyok, nem idős, talán már nem fiatal. Kicsit ítélkezve megmosolyogjuk, hogy különböző újonnan alakult felekezetek gitáros-zenés misével hirdetik az igét, és talán egy kis sznobsággal, de büszkék vagyunk a görögkatolikus liturgikus rendünkre és dallamkincsünkre.

Ugyanakkor azt látom, hogy az egyházunkban is minden ifjúsági programon tetovált rockzenekarok üvöltenek a mikrofonokba, pedig hiszem, hogy a fiatalok nem erre vágynak. Az exarchátusban ilyet még nem láttam, csak a hajdúdorogi egyházmegyében. Talán a két püspök közötti gondolkodásmódot tükrözi ez az ellentét? Vagy az egyházmegyei pasztorációs helynök tévedt vakvágányra - Fülöp püspök úr teljes támogatásával? Nem tudom, de valami nincs rendben.

Köszönöm, hogy leírhattam!

Valóban büszkék lehetünk görögkatolikus kincseinkre, de jogos lehet a figyelmeztetés, ebben sohase legyen mások lenézése, szánalmas sznobizmus.
Az azonban talán túlzás, hogy minden ifjúsági programon rockzenekarok üvöltenének. Sok ifjúsági program van, de a rockzenekar jelenléte egészen ritka. Hogy ez is sok? Megítélés kérdése. Tanulságos elolvasni a Szemlében megjelent interjút Kowalsky Balázzsal, aki mostanában többször is "beleüvölt" nálunk a mikrofonba, de nem mindegy, hogy mit kiált. Megvan a helye komoly és a könnyű zenének egyaránt. Ezeknek helyszínét, célját összekeverni, az volna komoly tévedés.
Abban biztos vagyok, hogy ezen a téren sincsen különbség a két Püspök atyánk gondolkodásmódja között.


Kedves lelkiatya!
A titok című filmben szereplő vonzás törvényéről hogyan "illik" vélekednie egy keresztény embernek? Mert végülis, lényegét tekintve szerintem hasonlít egy igazi keresztény hozzáálláshoz. Itt is arról van szó, hogy a negatív gondolatokat ki kell zárni az elménkből, illetve hogy minden nap hálásnak kell lenni azokért, amink van, valamint azokra kell gondolni, amiket szeretnénk igazán.
Ez végülis ugyanaz mint a vallás, csak más szavakkal: egy keresztény ember mindig legyen derűs, mindenekért hálát kell adni, illetve ahogy Jézus mondja, akármit kérhetünk az Ő nevében az Atyától, megadja nekünk.
Köszönöm a válaszát!
Isten áldja!
Tamás

Ez a fajta gondolkodás valóban hasonlít a keresztény tanításhoz. Nagyjából az is, csak éppen lenyakazva. A köntöse teljesen olyan, úgy mozog, sok tekintetben úgy működik, csak éppen nincsen feje. S ami még ennél is rosszabb, nincsen arca! A pozitív gondolkodás szép lehet, de vagy képes rá az ember vagy nem. Általában akkor működik, amikor az ember lelkiállapota is rá tud hangolódni. Mert ha nem, akkor hiába a nagy tanítás, hiába a titok hangoztatása, az ember saját erejéből csak földhözragadt ember marad. Olyan, mintha az Istenből merítene erőt, csak éppen nem ér túl az égig, csupán a saját maga kreálta ideológiába kapaszkodik.
Éppen ezért nagyon veszélyes az ilyen hazug ideológia. Ugyanis az Istent akarja helyettesíteni, s éppen azzal vezeti félre az embert, hogy azt állítja, az Isten nélkül is "működik".
Fontos a krisztuskövető embernél a derű, de csak akkor, ha az az Isten jelenlétéből fakad, nem pedig egy elsajátított módszer eredménye. Igen, mindig hálásnak kell lennünk, de az Istennek, nem pedig holmi vak sorsnak, vagy az öntudatlan Életnek. Bármit kérhetünk az Atyától - de Jézus nevében. Ez azt jelenti, hogy az Ő hitében, az Ő személye által. Nem az a hit, hogy bármi megtörténik, amit szeretnék, hanem az, hogy bármi történik, azt az Istentől fogadom. Akit szeretek, s ami fontosabb, Aki szeret engem. Ezt a személyességet - mely az ember boldogságának lényege! - nem tudja megadni ez a hamis ideológia.


DJK!

Kedves Lelkiatya!

Elfogadható-e önmegtagadásnak/böjti felajánlásnak, ha valaki az Eucharisztiáról mond le önként? A böjt célja, hogy általa végső soron közelebb kerüljünk a Jóistenhez, de az Eucharisztiában érhető el a legteljesebb közelség itt a földi életben, ez pedig ellentmondásnak tűnik.

Köszönöm válaszát:

K.

Nem. Az Eukharisztiától tartózkodás nem böjti cselekedet. Ilyet egyáltalán nem javaslok. Valóban, ahogy írja, a böjtnek is az a célja, hogy közelebb vigyen az Istenhez. Az Eukharisztia vételére mindig törekedni kell.
Nagyböjtben nem azért tartunk aliturgikus (Szent Liturgia nélküli) napokat, mert lemondunk az Eukharisztiáról is, hanem inkább a Liturgia ünnepélyességét váltjuk fel más szertartásokkal, amelyek még jobban késztetik az embert a bűnbánatra.


Kedves Lelkiatya!
Házasság érvénytelenítése ügyében szeretnék kérdezni.Miskolcon lakunk,szeretném kérvényezni a házasságunk érvénytelenítését.Hol kezdjem? A kerületi atya, akihez tartozunk, nagycsaládos, szerintem tőle ez merőben távol áll.Kezdeményezhetem a püspöki hivatalban?Mit tanácsol?
9 évig voltunk polgárilag házasok a római katolikusnak keresztelt férjemmel, aki megismerkedésünk előtt nem gyakorolta a hitét, a családja sem.Velem kezdett templomba járni, elsőáldozott, jegyesoktatásra jártunk, görög szertartás szerint esküdtünk.Másfél év után teljesen megváltozott, közölte, hogy milyen unalmas liturgiára járni és nem is hajlandó eljönni.Tőlem is eltávolodott,jobb-rosszabb időszakok, ismétlődő megcsalások után kértem, hogy költözzön el, mert ebbe belebetegszünk mindannyian.2 óvodáskorú gyermekünk van.Kértem segítséget pszichológustól 10 hónapon keresztül, de ő nem jött el velem, paptól, a családtól, ügyvédtől,hosszú vívódás után jutottunk el a válásig. Van olyan barát, aki azt mondja, hogy már az együttjárásunk alatt is volt más lány az életében.Nem éltünk együtt a házasság előtt,hetente 2-szer találkoztunk.Nekem az első kapcsolatom volt.Nem voltam biztos a választásomban, többször szakítani akartam, de ő mindig kikönyörögte,hogy béküljünk ki.Ezzel ő tűnt a kitartó, határozott,szenvedélyes embernek, aki mellett biztonságban érezhetem magam, kiáll mellettem, megszerettem.Ezért volt hatalmas csalódás, hogy nem lehet rá számítani.Mindkét terhességem alatt elhagyott, többször elköltözött.Tartós házassági krízis alakult ki.Fél éve a kolléganőjével és annak a gyerekével él.Közös gyermeküket elvetették.A mi közös gyerekeinket rendszeresen látogatja, azóta gondoskodóbb apa, és én is felszabadultabb, kevésbé gondterhelt vagyok. Kérném az Atya segítő válaszát!T.

Ezt a bírósági eljárást legegyszerűbben a saját parókusán keresztül kezdeményezheti. Ő segít fölvenni a kapcsolatot az Egyházmegyei Bírósággal. Az merőben örvendetes, hogy a tisztelendő úr nagycsaládos, s az egyáltalán nem befolyásolja ennek a jogi lépésnek a menetét. Megteheti azt is, hogy keresetlevelét egyenesen a püspöki hivatalba juttatja el.


Kedves Lelkiatya!
Van egy hosszú évek óta tartó barátságom,vagyis amit annak hiszek/hittem.Összekötnek bennünket a közös tanulmányok,a hit és más dolgok is.Sokszor órákig tudunk beszélgetni egymással,nem felszínes dolgokról.Ezzel az a gondom,hogy legnagyobb esetben az utcán vagy a buszon történik.Például hittanóra után az ő házuk előtt vagy a buszon,vagy más ha más rendezvényeken veszünk részt utána.Sok mindenről beszél olyankor az otthoni problémáikról,a munkahelyén lévő nehézségekről,az ő személyes problémáiról,intim gondjairól.Emiatt nem értem miért van az ha elhivom sétálni,hozzám vagy kávézni vagy máshová általában vonakodik eljönni.
...
Pozitiv tulajdonsága,hogy segit másoknak,szivesen ad is másoknak,elintéz dolgokat,és ezt szivesen megteszi.Úgy érzem ez a kapcsolat így nem folytatódhat tovább,ez már nagyon nyomasztó és fárasztó.Nagyon bánt az egész.Azon gondolkodom tisztázzam-e vele ezeket a dolgokat?Ha igen hogyan?Szeretek tisztán látni dolgokban.A Lelkiatya mit tanácsolna?Milyennek látja az ő személyiségét a leirtak alapján?
Válaszát előre is köszönöm!
Mara

Kedves Mara!
A leírása alapján nem merek arra vállalkozni, hogy véleményt mondjak arról a fiatalemberről, akiről csak Öntől származnak ismereteim. Ezek természetesen helytállóak lehetnek, de mégis az Ön látásának, érzéseinek szűrőjén keresztül érkeztek hozzám.
A helyzetében azt tanácsolom, hogy ne erőltesse a külön sétákat, találkozásokat. Ha egyébként Önnek is örömet okoznak ezek a beszélgetések, akkor attól sem kell elzárkózni, de nyugodtan fölhívhatja a figyelmét az illetőnek, hogy ne legyen önző, ne csak az ő dolgairól folyjon a szó. Fontos, hogy Ön is legyen vele őszinte, az együttlétük igazi beszélgetés legyen. Ha ezek után esetleg végleges szakítás következne, azt pedig ne bánja, Önnek is nyugodtabb lesz utána az élete.


Kedves Lelkiatya!

Római katolikus hívő vagyok, gyakran járok zarándoklatokra, különböző célokból: kérés, felajánlás, stb. Végigmentünk az El Caminon egy atya vezetésével, minden nap több órát töltöttünk imádkozással. Sok hazai zarándoklaton is részt vettem. Azért írok egy görög katolikus lelki atyának, mert véleményem szerint Önök túl sokat használják a zarándoklat szót a honlapjukon. Pl. egy motoros örömkirándulást miért neveznek zarándoklatnak? Azzal tetézve, hogy a motorosok több mint fele még csak nem is vallásos - egy résztvevő elmondása alapján. Az egyházközségünk 2-3 évben vett már részt a görög ifjúsági zarándoklaton is, az is inkább egy jó kirándulós buli, mintsem zarándoklat.

Biztosan olvasta Tisztelt Lelkiatya is A Zarándok c. könyvet, ahhoz képest nem túl (mű)fenkölt dolog-e minden kirándulásra, túrára, motorozásra, ifjúsági bulira rámondani, hogy zarándoklat? Ez kb. olyan, mint ha a sima fogyókúrát böjtnek felmagasztalnának az írásaikban.

Köszönöm válaszát!
K. Dani

Kedves Dani!
Azt hiszem, igaza van. Talán nem abban, hogy túl sokat használjuk a zarándoklat szót, hanem, hogy amikor zarándoklatot szervezünk, akkor az valójában nem az, vagy nem teljesen az. Magam is bosszankodom, amikor búcsújáró helyre szervezett utat zarándoklatnak neveznek, s közben tengerparti fürdőzéssel, elengedhetetlen vásárlással színesítjük azt. Attól tartok azonban, hogy e téren nem csak a mi honlapunk vét. Vitathatatlan, hogy újra divattá lett a zarándoklat, s ennek számtalan formája van, amely nem érdemelné meg ezt a nemes elnevezést. Azt tehetjük inkább, hogy amikor zarándoklatot szervezünk, akkor megpróbáljuk valóban lelki programmá teszi azt.
Lehet, hogy már az én érzékenységem is eltompult e téren, mert ugyanakkor én örömmel vettem a kerékpárosok, motorosok zarándoklatának hírét. Beszámolóik alapján kétségtelen, jól érezték magukat az azokban résztvevők, de ahogy tudom, kijutott nekik bőven a megpróbáltatásokból is. Lehet, hogy voltak közöttük nem hívők, de hogy visszafelé nem volt, azt szinte biztosra veszem.
Az ifjúsági zarándoklatunkon a fiatalok napi 20-30 km-t gyalogolva elmondják a teljes zsolozsmát - ami nálunk, görögkatolikusoknál nem kis teljesítmény. Vannak csöndben végiggyalogolt szakaszok, szentgyónási lehetőség. Lehetne mindebből több, elhiszem, de örülök, hogy több, mint 500 fiatal lelkileg feltöltődve érkezik Máriapócsra és folytatja tovább az életét. Ne nevezzük zarándoklatnak? Szerintem mindig az egyéntől függ, hogy az számára zarándoklattá válik-e vagy sem. Próbáljuk megadni nekik ezt a lehetőséget!


Kedves Lelkiatya!
Ismét a pápa körüli elnevezések kapcsán szeretnék írni.
A Szentatya (avagy Pápa úr, ahogy a ferencesek nevezik)szerdánként a Vatikánban pápai kihallgatást tart... Audientia - meghallgatás. A magyarban a kihallgatás szónak nagyon rossz a csengése, olyan, mintha egy bűnvallatásnál valakit a lámpa fényében kihallgatnának... Tehát akit kihallgatnak, az beszél! A pápa esetében ugyan ő beszél, de miért kihallgatás? A pápai kihallgatás kifejezés olyan, mintha a pápa maga hallgatna ki egy bűnöst (a lámpa fényénél...) Sehogyan sem jó ez így, amikor valójában a zarándok hívek hallgatják MEG a pápát (s nem KI), hiszen a pápa egy tanítást, beszédet ad a híveknek. nem párbeszéd, ha jól tudom! Egy kihallgatás pedig inkább párbeszéd lenne... Jobb lenne: a pápa meghallgatása. Így világos lenne, hogy ki beszél s ki nem.
Tudom, a kihallgatás régi kifejezés, de annyira helytelen így, mára rég le kellett volna ezt is cserélni más kifejezésre.... Mert egy egyszerű emberben, aki átélte az 50-es éveket, nagyon másképp csenghet...!
Köszönettel: László

Kedves László!
A "kihallgatás" szó valóban nem szerencsés kifejezés arra, hogy a Pápával való találkozást jelöljük vele. Amikor azonban pápai kihallgatást mondunk vagy írunk, akkor nyilván senki nem arra gondol, hogy ott a pápa úr valakit kihallgat. Főként nem az ávós módszerekkel. Egyébként gyakran "általános kihallgatásnak" is nevezzük, mintegy jelezve, hogy egy mindenki számára nyitott lehetőségről van szó.
A pápai audiencia is állandósult szókapcsolat, amelyben az audiencia talán jobban kifejezi a hallgatást, a tanítás meghallgatását. Mindenesetre nem áll módunkban megváltoztatni sem a latin, sem a magyar szó használatát. Talán a Magyarán szólva rovatunkban lehetne javaslatokat adni arra, hogyan nevezhetnénk másként a pápai kihallgatást.


Igen, ez a kispap-kérdés bosszantó egy témakör. Mégis, úgy érzem én is, hogy jogosak voltak a kritikák amiket ide beírtak és nem jött semmi érdemleges válasz rá.
Egyedüli érdemleges az volt, hogy leírta, hogy milyennek kell lennie egy (kis)papnak. Ezzel csak az volt a probléma, hogy egy olyan idilli képet rajzolt elénk, aminek egy ember sem tud külön-külön tökéletesen (de még részlegesen sem) megfelelni...nemhogy egybe az egésznek.

...

Lehet kemény kérés lesz, de szeretném, ha a Lelkiatya őszintén írna erről,mert szerintem nem csak az én lelkemet háborgatja ez.

Egy "belvárosi" hívő

Kedves Hívő Társam!
Az írását rövidítés nélkül a Fórumra helyeztük át, ha valaki szeretne, akkor ott hozzászólhat. Ezen a felületen nem feladatom, hogy ítéletet mondjak az egyházunk, a papság, a papnevelés és egyebek helyzetéről. Ha valaki lelkileg szeretne előrejutni, azt a magam sekélyes tanácsaival próbálom segíteni, valamint imádságaimmal. Ennél többre nem vállalkozhatom.
Ezt a feladatot szem előtt tartva a következő tanácsokkal tudok szolgálni:
Alapvetően legyünk jóindulatúak, és a jót hamarabb halljuk meg, mint a rosszat. Ez főként akkor érvényes, amikor nem feladatunk megítélni a másik embert, annak munkáját. Amikor nincsen felelősségünk abban, hogy azt kiigazítsuk. Ekkor a felelősség terhe nélkül nyugodtan lehetünk jóindulatúak, akár naivok is, ezzel mindenki jobban jár.
A szemináriumi elöljárók bizonyára el fogják olvasni az Ön által leírt panaszokat is, megszívlelik azokat, s ha kell változtatnak. Nekem még az sem feladatom, hogy továbbítsam nekik. Önt a lelkiismerete arra késztette, hogy ezeket elmondja. Megtette, amit a szíve diktált. Ön és én ezen a ponton nem tehetünk többet.
A továbbiakban pedig törekedjünk arra, hogy ezzel a jóindulattal szemléljük környezetünket. Ez nyitottabbá teszi lelkünket, ami pedig a dolgok még helyesebb értelmezésében is segít.
Én korántsem látom ennyire sötétnek a papnevelésünk helyzetét, de sorai olvastán még buzgóbban szeretnék imádkozni érte.


Kedves Lelkiatya!

Talán nem annyira lelki jellegű az én problémám, de amit okoz számunkra az komoly lelki sérülés. Templomba járó görögkatolikus vagyok, szinte minden vasárnap jelen vagyok a Liturgián. A közösségünk problémája már elég régre nyúlik vissza..a liturgián résztvevők száma ma már szinte alig ha vagyunk 20-an, hol ott régen 100-an is voltunk. Nem csak a halálozás az ami gondot jelent, hanem a helybeli parókus, aki viselkedésével és életvitelével egyre inkább megbotránkoztatja a híveket és megbánt embereket. ....
Kérdem én Püspök atyánk miért nem tesz valamit? Nem ismeri papjait? Bár amikor egyszer itt járt..akkor szinte meg sem ismertük a tisztelendő urat, teljesen másképp viselkedett..már akkor el akartam mondani gondunkat a Püspök úrnak..de amilyen hirtelen jött olyan gyorsan távozott is. ... éve van nálunk atyánk, talán ideje lenne cserélni, egy fiatalabb lelkesebb aktívabb pásztorra, aki valóban példásan járna előttünk. Nagyon fáj látnom, hogy egykori virágzó egyházközségünk ...év alatt szinte semmivé válik...

László

Milyen lelki tanácsot adhatok ilyen helyzetben?
A legjobb volna, ha a Tisztelendő úr magába szállna, ha újra olyan lelkes és lelki emberré válna, amilyen - gondolom - fiatal korában volt. Mit tehetünk ennek érdekében? Én innen messziről, Önök közelebbről imádkozzunk érte.
Ezen túl pedig, ha úgy érzik, hogy ez szükséges, nyugodtan jelezzék ezt az egyházi elöljáróknak, esperesnek, vagy akár Püspök atyának, hogy tudjanak róla. Persze, gyakran nem könnyű orvosolni ilyen helyzetet, hiszen mi a biztosíték arra, hogy az illető atya új helyen újra lelkes és lelki ember lesz?
Az a javaslatom, hogy a hívek fogjanak össze az imádságban, kezdeményezzenek saját imakört, amelynek egyik legfontosabb célja az egyházközségük lelki megújulása. Ezáltal a hátrányos helyzetből új lehetőséget alakítanak ki, amely idővel bizonyosan meghozza kegyelmi gyümölcseit. Én is imádkozni fogok a paptestvérért.


Kedves Lelkiatya! Meg kell-e gyónnom, ha az együtt járás ideje alatt félreléptem (mással csókolóztam)?

Gábor

Igen, mindenképpen. Súlyos tett a hűség ellen. Nem csak a párjával szemben, hanem az élet rendje, a Teremtő terve ellen is. Ha most, az udvarlás alatt előfordul ilyen kicsinynek vélt "félrelépés", akkor nagyon félő, hogy a házasságában is könnyen belecsúszik hasonlóba. Azért is javaslom, hogy gyónja meg, hogy ezzel önmagát is távol tartsa attól, hogy újra előforduljon ilyesmi.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a Balaton környékén hol van görögkatolikus templom?
Köszönettel: Mariann

Sajnos nincsen templomunk a Balaton közelében. Dunántúlon - a Fővároson kívül - csak Győrben, Pécsett, Dunaújvárosban és Esztergomban van saját görögkatolikus templomunk illetve Érden kicsi kápolnánk. Épülőfélben van Budaörsön és Veszprémben.


Tisztelt Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát, többször elolvastam, és nagyon sokat segített.
Én kérdeztem az agykontrollos barátommal kapcsolatban.
Valóban igaz ez az "agymosás", szegény tényleg nagyon szét van esve lelkileg, de testileg is, mert ehhez a filozófiai rendszerhez még pluszban szigorú vegetáriánus is lett.
Semmit sem eszik, ami állati eredetű, tejterméket sem, valamint kenyér és tésztafélét sem, sem pedig krumplit, vagy rizst.
Magokat áztat be és azt eszi, meg zöldséget, gyümölcsöt.
Ezért is olyan egészségtelen és sovány, hozzá jön még a teljes mentális zűrzavar, tényleg olyan szegény mint egy elmebeteg.

De, mivel ő meg van győződve róla, hogy ez "spirituális fejlődés", így persze nem megy orvoshoz, pedig olvastam az orthorexia betegségről, és szerintem neki az van, ezzel az egészséges életmód mániával, meg amúgy is zavart és beteg, mert ahogy látom ő meg van győződve róla, hogy ha eleget meditál, akkor belőle is Isten lesz.

Ez nem igaz, és nem is értem, hogyan hitethették el ezt vele.

Ahelyett, hogy normálisan élne, ezekkel a dolgokkal tölti a napjait, a munkáját is elhanyagolja, csoda, hogy még van állása!
És nagyon kifordult önmagából, olyan, mintha nem is ő lenne.
Elmarja a barátait maga mellől, és "osztja az igét", mint egy megvilágosodott "guru".
Csak sajnos emellett szomorú és depressziós, nem is nevet már szívből, szinte nincs is egy őszinte gesztusa.

Szegény!

Sajnálom, mert ő egy normális ember volt, csak nagyon rossz útra lépett, ami a pusztulásba és az elidegenedésbe viszi.

De mivel magától nem jön rá, hogy mit művel, imádkozom érte, mert tudom, hogy az őszinte ima segít.

Ha szívből imádkoztam, Isten engem is mindig meghallgatott!

Csak annyit kérek, hogy ébressze föl Isten, és nézzen már a tükörbe, aztán pedig változtasson, mert ez az út a semmibe, vagy ami még rosszabb az elmegyógyintézetbe vezet.

Köszönöm a tanácsát, megfogadom, és mellette vagyunk, nem csak én, de még egy páran, akik TÉNYLEG szeretjük őt.
Sose bántanánk, és nem tömnénk a fejét ilyen dolgokkal, hogy "Meditálj, és Isten lesz belőled!"

Köszönöm szépen még egyszer!
Anna


Segítsünk Annának és társainak az imában, hogy meggyógyuljon ez a fiatalember!


Kedves Lelkiatya!

Ha valaki bocsánatot kér tőlünk, de látjuk rajta, hogy nem megbánásból, csak a "protokoll" miatt, vagy a békesség miatt, akkor meg kell-e bocsátani neki? Ha nem látom rajta az őszinteséget, akkor valószínűleg én is csak megjátszanám, hogy megbocsátok, tehát így mindketten képmutatók lennénk, az meg talán még rosszabb volna!

Azért is kérdezem, mert úgy hallottam, hogy a mézes-mázos beszéd inkább a rómaiakra jellemző, a keleti keresztények nem játsszák meg magukat, inkább elfordulnak, tényleg így hallottam.

Köszönöm válaszát!

Az őszinteség nagyon fontos az emberi kapcsolatokban. Viszont jelentős emberismeretre és önismeretre vall, ha valaki tudja, hogy őszintének lenni nem is olyan könnyű. A megbocsátás azonban, ha lehet, még ennél is fontosabb. Megjátszani és hazudni a megbocsátást értelmetlen dolog. De törekedni rá kötelesség. Ráadásul nem csak akkor kell megenyhülnöm, megbocsátanom, amikor a másik eljut oda, hogy bocsánatot kér. Az én bocsánatom ne a másik lelkiállapotától függjön.
Végtelenül sematikus szemlélet az, hogy a keletiek őszintébbek, mint a rómaiak. Van, aki az ellenkezőjét állítja. Mindkettő tévedés.


Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya a kérdésem nem a görögkatolikus vallással kapcsolatos.
Előre bocsátom,hogy nem akarok SENKIT megbántani a kérdésemmel.
A római katólikus áldoztatással kapcsolatos.Lehet,hogy le maradtam valamiről?
Ostyával áldoztatja a híveket a Lelkiatya,csak azt nem tudom,hogy mióta van engedve a hiveknek a kezükkel való érintése a szentségnek?
Nem olvasok el minden kérdést sem választ.Olvastam az önkielégitésről,hogy mit tegyen ez ellen a halandó ember.
vallásos családban nevelkedtem de ki az aki él es ne vétkezne életében mint halandó.
Ha már elkövettük a bünt akkor hogyan érinthetjük az oltáriszentséget?!
Voltam ministráns és a szentáldozáshoz szükséges kellékekhez nem volt szabad hozá érni. Akkor az,hogy lehet a tenyérbe kaphatja az oltáriszentséget hisz bünös ember vagyok még akkor is ha szentgyónás után vagyok - 50.zsoltár. Nem tudom érthető-e mit is akarok kérdezni? A kegyelmi állapotról szeretnék még kérdezni...

Pápai rendelkezés jelent meg arról, hogy a római katolikus szentmisén lehetséges a híveket kézbe áldoztatni. Az Ősegyház gyakorlata is ez volt, amikor még minden bizonnyal saját kezükkel áldoztak meg a keresztények.
Keleten, amely hajlamosabb a misztikus megközelítésre egyre nagyobb hangsúly helyeződött arra, hogy a Szentséget külsőségekben is minél nagyobb tisztelettel vegyék körül. Ebből fakad, hogy a szent edényeket (az eukharisztiával érintkező tárgyakat: kehely, diszkosz, csillag, áldoztató kanál) csak fölszentelt pap érintheti. Ez nálunk ma is érvényben van!
Mindig méltatlanok vagyunk az Eukharisztia vételére, ennek tudatában kell lennünk. Ám a kezünk nem bűnösebb, mint az ajkunk vagy a nyelvünk. Az Eukharisztiával való találkozás mindig éget, akkor is, ha nem vagyunk ennek tudatában. Ezért kell minden egyes alkalommal mély bűnbánattal járulnunk az Eukharisztiához.


Dicsőség Jézus Krisztusnak. Kedves Lelkiatya a tizparancsból szeretnék kérdezni kettőt pontosabban hármat mert nem tudom,hogyan függenek össze. A 6-9 és a házasságtöréssel kapcsolatban. Ha katólikus férfi elválik feleségétől és az ok nem házasságtörés akkor a nőt házasságtörésre kényszerül,vagy nem jól tudom? Jézus azt mondta ha csak rosz szándékkal néz a férfi a nőre már bụnt követ el. Az öszefüggésről szeretném kérdezni. Tudom a parancsokat csak azt is mondta Jezus ha az aszonyt házasságtörésen éri férje adjon neki válólevelet. Nem tudom,hogy pontos-e az idézet.
A következő kérdésem a 7.parancssal kapcsolatos. Ezt,hogy értelmezzük? Tudjuk,hogy van halálos és bocsánatos bün.Nem tudom tetszik-e érteni mit akarok kérdezni?!
Köszönöm szépen a türelmét és válaszát.
Üdvözlettel : miki?

Ha egy férfi elválik a feleségétől, attól ez utóbbi még nem válik házasságtörővé, arra nem "kényszerül rá".
A 6. parancs tiltja a paráznaságot. Azt a bűnt, amelyben az ember a Teremtőtől kapott ajándékot, a szexualitást önző módon, eltorzult szemlélettel pusztán a testi öröm megszerzésére használja. Jézus arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt a bűnt nem csak látható cselekedettel követheti el az ember, hanem már pillantással, gondolattal is. Ezt jelenti az, hogy ha valaki "rossz szándékkal" (bűnös kívánsággal) néz a másik emberre (Mt 5,28). Jézus teljesen tisztává akar tenni bennünket, azért tanít arra, hogy még a pillantásunkra is figyeljünk oda, azzal se vétkezzünk.
"Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet" - ezt a mondatot Jézus az Ószövetségből idézte (MTörv 24,1-3), s éppen ezzel szemben állította, hogy ilyet se tegyen az ember, mert ezzel a házastársát belesodorhatja a házasságtörésbe. A válással "házasság-szakadás" jön létre, de házasságtöréssé akkor válik, ha a házas ember másvalakivel létesít szerelmi kapcsolatot.
A 7. parancsról kérdezett. Érdemes tudni, hogy a katolikus katekizmusban a 7. parancs: Ne ölj!, a protestáns katekizmusban: Ne törj házasságot! A többi kérdése alapján vélem, hogy ez utóbbira kérdezett rá, azért próbáltam erre válaszolni.
A halálos bűn és bocsánatos bűn megkülönböztetése viszont a katolikus erkölcsi tanítás része. Azt a protestáns vallás nem használja (az ortodox sem). Halálos bűn az, ha valaki súlyos dologban tudva és akarva szembefordul Isten akaratával. Ezzel a tettével mintegy tudatosan elszakítja magát Isten kegyelmétől, ezért nevezzük "halálos"-nak. Bővebben a
http://lexikon.katolikus.hu/H/halálosbűn.html cím alatt olvashat erről.


Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni,hogy egyházi házasságotban élő fél, később amikor már a gyermekek nagykorúvá válnak, beléphet-e szerzetesrendbe?
Hivatás miatt, nem menekülésként vagy egyéb. pl. anyagi okok miatt, rendezett körűlményeket hátrahagyva, házastárs beleegyezésével.
Köszönöm szépen! J.

Általában nem. Ez egészen rendkívülinek számít. Talán abban az esetben, ha mindketten szerzetbe lépnek, illetve özveggyé válás esetén.


DICSŐSÉG JÉZUS KRISZTUSNAK! HÁZAS HÉTVÉGÉRE SZERETNÉNK MENNI,VAGY LELKIGYAKORLATRA, MELY HÁZASSÁGBAN ÉLŐKNEK SZÓL. MIKOR, HOL LENNE ERRE LEHETŐSÉG? FONTOS LENNE...

Szervezünk Máriapócsra házaspárok lelkigyakorlatát, de végleges időpontot még nem tudunk. Viszont: október 6-7. Máriapócson a házaspárok búcsújához kapcsolódóan is lesz egy hasonló. Ezekre Máriapócson keresztül lehet jelentkezni: mariapocskegyhely.hu Ezen a címeken pedig a római katolikusok által szervezett programokat, tanításokat találhatják meg: www.parkapcsolatkonfliktusok.hu, csalad.ro


Kedves Lelki Atya!

Egy szerintem nagyon szép Szűzanya képről szeretném kikérni a véleményét.

http://kepfeltoltes.hu/view/120706/922110547kep_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Azt olvastam, hogy ezt a képet Szent Lukács evangelista festette és ezzel ez a legrégebbi Szűz Mária (és kis Jézus) ábrázolás.

De azt is olvastam, hogy az eredeti a Santa Maria Maggiore bazilikában van. Megnéztem azt is, (s bár sok képet ad ki ennek, ezért nem vagyok benne biztos, hogy melyik is az a kép) de azok egyike sem ez.

Furcsállom a częstochowai kegyképre utaló feliratot, amely szintén nem ez a kép.

Ez lenne a Rómában levő kép?
http://kepfeltoltes.hu/view/120706/marymajor2_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
Ez pedig Jeruzsálemben van?
http://kepfeltoltes.hu/view/120706/012C5031827755B3FF8080812C4C0589_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Nagyon köszönöm szépen a választ!

Janka

A kép, melyet beküldött, a częstochowai kegykép egyik másolata. Ez egészen világos a feliratból és az ábrázolás egészéből is (pl. az Istenszülő arcán látható két seb). Híres kegyképeknek számos szintén igen tisztelt másolata létezik, bizonyára itt is egy ilyennel van dolgunk. Számos olyan kép létezik, melyről a helyi hagyomány azt tartja, hogy maga Szent Lukács festette. A częstochowai Fekete Madonna a legenda szerint szintén az evangélista alkotása, és a Szent Család hajlékából elhozott asztallapra lett festve. A művészettörténészek szerint a kegykép Bizáncból származik, valóban igen korai (esetleg VI. sz.), de a középkorban alaposan átfestették. A másik kép, melyet mellékelt, szintén egy másolat, mégpedig a római Santa Maria Maggiore bazilikában őrzött képé, mely a Salus Populi Romani ("A római nép üdve") nevet viseli. A hagyomány ezt is Szent Lukácsnak tulajdonítja. A harmadik beküldött kép ennek egy modern mozaikból készült másolata. Nem kell megütköznünk, hogy csekély annak az esélye, hogy ezen tiszteletreméltó ábrázolások valamelyike is Szent Lukácstól származnék, legalábbis a modern kutatás eredményei szerint. A mondanivalójuk a lényeges, és az mindig ugyanaz: az Istenszülő Mária jobb kezével Jézusra mutat, aki egy könyvet vagy tekercset tart, mely az Isten Igéjét jelképezi. Vagyis Mária rámutat Fiára, aki az Isten megtestesült Igéje, mintegy üzenve nekünk: "Ez az egyetlen Út, melyen célba érhettek." Meglehet, hogy Szent Lukács valóban festett ilyen képet, hisz a Szentírásból is megtudjuk, hogy sokoldalú ember volt, talán a festéshez is értett. A leghűségesebb képet az Istenszülőről azonban mindenekelőtt az őáltala megírt Evangélium tárja elénk. A következő két címen megtekintheti a képek eredetijét: http://www.vatican.va/various/basiliche/sm_maggiore/it/storia/popup_storia/popup_borghese3.html http://de.wikipedia.org/w/index.php?title=Datei:Czestochowska.jpg&filetimestamp=20060625223423


Kedves lelkiatya!

Létezik e olyan dolog hogy ha egy ember megszületik valaki titkon megátkozza és egész életében szenvedni fog? Gimnáziumban csak kevés embernek voltam szimpatikus. Az osztályfőnököm is folyton megszégyenített az osztály előtt. A valami olyan történt velem, ami nem kellett volna állandóan az osztálytársaim azzal bántottak, egy nap többször is felemlegették. Szerencsére voltak olyan emberek akikkel jóban voltam, és bármikor számíthattam rájuk. Miért érdelmeltem ezt?

Nem, nincsen ilyen. Mindenki a saját életéért felel.
Nem vagyunk egyformák, s vannak egyéniségek, akiket jobban elfogad a közösség, vannak, akiket kevésbé. De, ahogyan utalt is rá, mindenki találhat olyat, aki megérti, akivel tud barátkozni. (Aki nem talál ilyet, az önmagában keresse ennek okát!)
Alighanem iskolai évei alatt többször érte Önt csalódás, kudarc, s emiatt esetleg másokkal is megromlott a kapcsolata. Ez majdnem láncszerűn hozta a többi kudarcélményt is. Ezért érezhette, hogy Ön kevés embernek volt rokonszenves. Levelében erről múlt időben ír. Helyes: ez a múlté. Változtasson ezen! Elegendő, ha néhány barátja van, ne azon iparkodjon, hogy legyen minél több. Ezen túl pedig arra törekedjen, hogy minél több embernek tudjon segíteni. Ha Ön sok elutasítást élt át az életében, akkor jól át tudja érezni más emberek hasonló szomorúságait. Használja föl saját élményeit arra, hogy másoknak ilyen módon segítségére legyen. Persze, ez csakis a hitben lehetséges. Tudnia kell, hogy a sok keserűsége ellenére is nagyon sok jót is kapott az Úrtól. Kezdheti ezzel a fordulatot, hogy végiggondolja, mennyi jót kapott az Istentől. Majd hálás szívvel hozzáláthat ahhoz, hogy erről mások előtt is tanúságot tegyen. Akkor a későbbiekben is egyre inkább látni fogja az Isten ajándékait - jobban, mint a kudarcokat.


Kedves lelkiatya!

Arra szeretnék választ kapni, hogy: Mások miért szeretnek mindig a maguk helyzetéből kiindulni? Tudom hogy nem egyszerű feladat egy jogosítványt vagy egy nyelvvizsgát megcsinálni, de az a baj, hogy egyesek nem veszik a fáradtságot, hogy ők is átéljék azt a nehézségeket, gondokat amit más is átél? Pedig egy hároméves egyetemi vagy főiskolai képzésre jobban kell a nyelvvizsga mint egy felsőfokú szakképzésben részt vevőnek.

Ez is sokunk hibája. Nagy bölcsességre vall, ha az ember "ki tud lépni önmagából", ha a másikat nem csak a saját látása szerint ítéli meg. Igaz, soha nem láthatunk bele teljesen a másik lelkébe, hogy mi készteti, mi indítja, illetve mi gátolja őt. A nyitottság, amire törekedni kell, abban áll, hogy igyekszem megérteni a másik ember helyzetét, megpróbálom az ő helyzetébe helyezni magamat. Valójában ez a kulcsa egymás megértésének. Enélkül nincsen igazi szeretet - amit, ugye, parancsba kaptunk.


Kedves Lelkiatya!
Örömmel olvastam az egyik legutóbbi válaszlevelét, melyben a papképzés kapcsán arról ír, hogy milyen egy jó pap vagyis milyennek kéne lennie. A lényeg ebben a mondatában van: most nem idézem szó szerint, de a lényeg a következő: Imádságos lelkületű, áldozatkész, őszinte stb. stb. Istent, Egyházát és az embereket válogatás nélkül szerető férfi. Itt kiemelném ezt: válogatás nélkül. Nekem évek óta az a szívfájdalmam, hogy lépten nyomon olyan papokba botlom-akár görög akár római rítusú papról van szó-akik erősen megválogatják az embereket...
Nagymamám (2 éve halt meg) többször mondta, hogy: "Ne beszélj papokkal! Ne állj velük szóba! Gyóndd meg otthon egyenesen a bűneidet Istennek egy szentkép előtt és úgy is bocsánatot nyersz. A papok olyanok, akikkel nem szabad szóba állni! Elmész a misére és kész, részt veszel, imádkozol, ott vagy minden vasárnap stb. de nem beszélsz velük!" ...
Mostani fájdalmamban arra gondolok, hogy a nagymamámnak igaza volt! Az elmúlt hetekben nem mentem templomba, hanem otthon imádkoztam mécsest gyújtva az ikonok előtt, elmondtam az ortodox, görög és római imáimat és olvastam egy részt az Evangéliumból. Nyugodtabb lettem lelkileg. Tudom, hogy ez nem helyes út, de mit szól ehhez? (Ne közölje az egész levelemet, ha majd válaszol!) Talán ezért van szükség a szemináriumban egyfajta szűrőre, hogy a 2. év végén kidobják azokat akik alkalmatlanok a papi hivatásra?
Üdvözlettel:
Maruszja

Kedves Maruszja!
Természetesen nagyszerű volna, ha minden papunk eszményi lelkiatya, lelkipásztor, hitoktató lenne. Mégsem remélhetjük, hogy akárcsak egyetlen tökéletes is lenne közöttünk.
Talán mindnyájunk hibája, például, a személyválogatás. Mi nem tudunk úgy szeretni, ahogyan az Isten, de törekednünk kell rá. Mindenesetre megnyugtató és biztató, hogy van valaki, Aki így szeret bennünket. Valójában már ez elegendő lenne a boldogságunkhoz. Persze, várjuk, igényeljük az emberi szeretetet és megértést is. A papnak ez is feladata, hogy közvetítse, továbbítsa az Istennek ezt a megértő szeretetét. De ez sem sikerülhet tökéletesen.
Kedves Nagymamájának bizonyára rossz tapasztalatai lehettek, ez nagyon szomorú. Jól érzékeli, kedves Maruszja, hogy Önnek nem ezen az úton kell járnia. Természetesen az egyéni imádság is sokat számít, megnyugtatja a lelket, kell is tenni minél gyakrabban. A bűnök feloldásának hatalmát azonban Krisztus Urunk az apostolokra és utódaikra bízta. (Erről szóltunk már néhányszor ezen az oldalon.)
Igen, a Szeminárium szűrő is, hogy tisztázódjanak a hivatások. De senkit nem akarnak onnan "kidobni", ezt nem is teszik. Hiszen a hivatástisztázás nem csupán a Szemináriumban folyik. Azt minden egyes fiatal esetében segítenünk kell. Azért is szeretne egyházunk jó papokat nevelni, hogy ebben is segítségére lehessenek az embereknek.


Kedves Lelkiatya!
Ezt írta egy kérdezőnek:
"Erre való felkészülése során bizonyosan jobban megismeri a saját rítusát is. Ha a bérmálás felvétele után továbbra is vonzódik valami miatt a keleti rítushoz, akkor nyugodtan eljárhat a szertartásainkra. Később pedig, ha ez a vonzódás, a vágy valami valódi súlyos ok miatt megmarad, akkor az említett módon megteheti a rítusváltást."
SÚLYOS OK miatt megmarad? Tudna erre példát írni?
Ez eléggé rosszul esik, és megkülönböztető - szerintem.
Ugyanis igen sok fiatal felnőttként (30-40-es korosztály) találkozott a vallással...esetleg megkeresztelték kisbabaként (ha tudták).
Lehet, hogy ekkor ő római katolikusnak számít.
Aztán megismerheti a görög katolikus liturgiát.
Ezzel kapcsolatosan csak azt olvasni itt, hogy maradjon meg a rítusában, stb. --->> Végülis egy olyan valaki aki a másik rítus hagyományaihoz SEM kötődött, nem ismerte.
Miért szeretnének ennyire zárt közösség lenni? Nem az a jó, ha többen ismerik az örömhírt? Talán van valamilyen megállapodás a római katolikus egyházzal, hogy tilos híveket "elszipkázni"? :)
Akkor ezt megteszik a szekták, az ezotéria....ahogy látható.
Ezzel csak azt segítik elő, hogy az adott görög katolikus közösségek (mivel Önök is) számon tartják ki-kicsoda, milyen származású (ugye, milyen rosszul hangzik?) ...nem igazi görög katolikus stb.
Ha a házasság kapcsán sokszor leírjuk, hogy igenis számít a PAPÍR, akkor miért ne lehetne, hogy valakinek ennyire SZÍVÜGYE az, hogy bejegyzett görög katolikus lehessen?
Nem tudok erre logikus érvet, csak egyfajta vallási sznobizmust (bocsánat a szóért).
Nem lehet, hogy maga a Görögkatolikus Egyház is identitás keresésben van? Mennyire ortodox, mennyire katolikus? --- és azért tart a "vegyüléstől"...?
Megértem, ha így van...persze attól még egy pici szúrás ez nekünk, akik nem születtünk (születhettünk) tiszta görög katolikusnak. Igen, járhatunk liturgiára, ahol mindig idegenek vagyunk....csodálkozik, ha valaki inkább elmarad. Nincs rá szükség, menjen római misére, úgyis odatartozik...a közösség ügyeibe segíthet...ha már minden "igazi" hívő vállalt ügyet stb.stb.
...de akkor miért csodálkozunk, ha nincs elég fiatal?
F.Éva

Kedves Éva!
Meg kell magyaráznom a szavaimat. Természetesen nagyon örvendetes, ha valaki megszereti a keleti rítust, ha görögkatolikus akar lenni, ha szeretne bekapcsolódni a szertartásainkba, az egyházi életünkbe. Ebben áll a missziós tevékenységünk - mely, valljuk meg, még eléggé gyengén működik - hogy rajtunk keresztül is minél többen tartozzanak Krisztus Egyházához. Azt azonban prozelitizmusnak nevezik, és elítéli az egyházunk, ha más egyházból, kivált, ha ugyanazon egyház más rítusából akarnánk átcsalogatni embereket. Ez nem célunk, és nem is hirdethetünk ilyet ezen a honlapon. Teljes nyitottsággal akarunk fogadni mindenkit, aki betér hozzánk, aki értékeli őseinktől kapott kincseinket. Legtöbb esetben - erre utaltam - nem szükséges a hivatalos rítusváltás. Ismerhetjük, szerethetjük, gyakorolhatjuk egymás rítusát e nélkül is.
Milyen komoly indok lehet a váltásra mégis? Például, amit említett: Ha valakinek valóban fontos, hogy "papírforma szerint" is ide tartozzon - éppen erről beszéltem - akkor megkaphatja az engedélyt hozzá. Nem jut eszembe más példa, nem is igen szeretnék ilyen módon ötleteket adni. Azt az egyes püspök atyák döntik el, hogy a kérés indokolt-e vagy sem.
Elmondhatom, hogy semmiféle "vegyüléstől" nem tartunk. Hogy a közösség befogad-e valakit vagy sem, az nem a papíron múlik, hanem elsősorban a vezető papon és a híveken. Reméljük, egyre több nyitott közösségünk lesz, amely befogadja a kereső fiatalokat és minden embert.


Kedves Atya!

Ki lesz azoknak a gyermekeknek a védőszentje akik nem keresztény nevet kaptak vagy még ha latin vagy görög eredetű is a név nem biztos, hogy van hozzá tartozó védőszent?
Köszönöm a válaszát. Julianna
Szeretném megkérni, hogy imádkozzon érettem.

Hogy Odafönt mi és hogyan történik, azt nemigen tudjuk. Aki védőszentet kap, az egy személyes kapcsolattal többet kap, mellyel az Égiekhez kötődik. Elsősorban nekünk, földön küzdő embereknek számít ez. Mindenkinek van őrangyala, mindenkire gondot visel az Istenszülő, mindenkit végtelenül szeret a Teremtő. Aki nem kap védőszentet, annak a személyes imaélete egy kicsit szegényesebb talán, de föntről nem kap kevesebb kegyelmet emiatt.
Imádkozom Önért, kedves Julianna.


Kedves Lelkiatya!

Valaki a környezetemből,szeretne közelebb kerülni Istenhez,de nem tudja a módját hogyan.Érzem és látom,hogy keres valamit,de saját bevallása szerint is ő Istent csak értelemmel tudja keresni.Gyakran tesz fel kérdéseket nekem is az Istennel való kapcsolatról,imáról,a megtérésről meg arról,hogyan lehet Istennel bensőséges kapcsolatba kerülni.Sok esetben nem tudok mit felelni neki.Nagyon sok kérdést tesz fel az Istenhez fűződő kapcsolatomról,megtapasztalásomról is.Vannak dolgok ezen a téren amelyekről nem szívesen beszélek másokkal,mert még én sem látok tisztán dolgokat,kereső vagyok az úton.Amikor elkezdtem a lelkiéletet,sok belső vívódáson és nehézségen mentem keresztül,amit nem értene meg bárki,még a hívő közösségben sem mindenki,megvannak azok az emberek akikkel erről beszélgetni tudok,vannak olyan dolgok,amelyeket még nem tártam fel senkinek sem.Úgy érzem ilyen dolgokról nem helyénvaló olyan személynek beszélni,aki keresi az Istenhez vezető utat,mert fennáll a veszélye,hogy elrettentem az útról,ha nem vagyok elég körültekintő.Annál is inkább mivel ő nem jár Szentmisére,gyónni,áldozni nem hitét gyakorló keresztény.Egy hitben jártasabb és tapasztaltabb egyén,biztosan tudná,hogy mikor és mennyit mondjon neki.Az ő mondanivalójából nem tudom meglátni,hogy mire is van neki valójában szüksége.Szeretnék segíteni neki,bár valamennyire közel hozni hozzá Istent.Ilyen esetben mi az amit megtehetünk és mi az,amit jobb ha nem teszünk és mondunk?
Válaszát,segitségét előre is köszönöm!
Tina

Kedves Tina!
Soraiból arra következtetek, hogy valóban őszintén kereső emberről beszél, aki már szinte a megtérés kapujában van. Azzal segíti őt, ha minél többet elmond neki az Istenről, az imádságról, a saját tapasztalatairól. A legtöbbet az őszinteséggel segíthetünk. Nyugodtan vallja be előtte, hogy Ön is keresőnek tartja magát, hogy vannak bizonytalanságai. Mondja el bátran a saját kérdéseit is, amelyekre még nem talált választ. Ezzel nem eltéríti, elriasztja, hanem még nagyobb odaadással való keresésre készteti az illetőt. Persze, jó, ha hozzásegíti egy pappal, vagy legalább a lelkiéletben tapasztaltabb emberrel való találkozásra is, de Ön is nagyon sokat segíthet neki ezzel az őszinteséggel. Keressék együtt az Urat!
S ne feledje, hogy egészen addig imádkozzon érte, amíg meg nem tér. Mondom, lehet, hogy már a küszöbön van.


Kedves Lelkiatya!

Köszönöm a kispapok mai helyzetére vonatkozó kimerítő és megnyugtató válaszát.

További jó munkát kívánok és Isten áldását kérem Önre, valamint az elöljárókra egyaránt!

Üdvözlettel:
KJ

Néhány egyéb hozzászólás is érkezett e kérdés kapcsán. Azokat a Fórumra helyeztük át.


Kedves Atya !
Nézvén a római zarándoklat képeit, és látván Szilárd és Fülöp püspök atyákat, Atanáz atya előljáróként miért nem vett részt ezen a nagy alkalmon az örök városban ?! ... Anna

Kedves Anna!
Minthogy nem lelki kérdésről van szó, továbbítottam a Szerkesztő válaszol rovatba.


Kedves Lelkiatya!

Egyre nagyobb szóbeszéd mostanában, hogy kispapokat, főleg papgyerekeket küldtek el végleg - félévkor és most is - a szemináriumból, egyeseket pedig száműztek hosszabb időre.

Mi, hívek is értesülhetünk arról, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni egy papnövendéknek? A feltételeknek van írott szabálya, vagy csak "aki" éppen, ahogy dönt alapon működik???De ki dönt, mi alapján (viselkedés, tanulás, társak/elöljárók véleménye stb.)?? Érzelmileg is foglalkoznak ezekkel a gyerekekkel ( mert ők még gyerekek, akiknek segítségre van szüksége!!)? Felkészítik őket a következményekre, hozzáértően terelgetik őket, vagy csak egy folyamat végén nyersen értékelve megválnak tőlük?Mi a cél ezekkel a drasztikus lépésekkel?Lelkivilágukkal, érzelmeikkel, gondjaikkal is foglalkoznak vagy csak egyirányú elvárásaik vannak? Mit tesznek annak érdekében, hogy a kispapok valóban "jó papok" legyenek? Mi a jó pap ismérve??

Mentálhigiénés szakemberként, de szülőként is érdekelne - hátha valamelyik gyerekem ezt a hivatást választja -, mire lehet számítani mostanában a pappá nevelés terén?

Köszönettel várom válaszát,
dr.K.János

Tisztelt Dr. K. János Úr!
Mivel lelki fórumon nekem címezte ezeket a kérdéseket, jobbára csak általános gondolatokat tudok megfogalmazni, de hiszem, hogy ezek a gondolatok összhangban vannak az Elöljáró atyák lelki, pedagógiai elképzeléseivel is.
Jogos az aggódó féltő szeretet, mellyel kispapjaink sorsát kíséri. Talán Ön is sejti, hogy a „szóbeszédek” mögött sajnos Egyházunkban is gyakran áll félreértés, sokszorosan áttételesen hallott információ, féligazság vagy esetleg téves következtetés. Mindezt azért is írom, mert meglátásom szerint a kispapok elöljáróit és püspökeit ugyanez az aggódó szeretet, ugyanez az érdeklődés és őszinteség jellemzi.
Biztos vagyok abban, hogy a mostani elöljáró atyák is nagyon sokat tesznek annak érdekében, hogy a jelentkező tisztalelkű fiatalemberek hivatása és lelkesedése egyre erősödjön, helyes irányban fejlődjön. Ennek csupán egy része a teológiai oktatás, amely láthatóan szintén egyre magasabb szintre törekszik. Másik része a lelki nevelés, amelyre ugyanúgy nagy gondot fordítanak az elöljárók. Látnivaló ugyanakkor, hogy a kispapok egyre nagyobb szabadságot kapnak az előző évekhez képest. Erről lehet vitázni, hogy helyes-e. Van, aki azt mondja, szigorúbban kellene fogni őket, úgy, mint régen, van, aki pedig épp ellenkezőleg, nem tartja elegendőnek a fegyelem ilyen irányú lazítását. Szerintem nagyon jó az irány. E szabadságnak velejárója, hogy nagyobb felelősséget is kapnak a jelöltek abban, hogy az adott lehetőségeket hogyan használják ki.
A jó pap imádságos lelkületű, áldozatkész, őszinte, józan gondolkodású, vezetői képességekkel is rendelkező Istent, Egyházát és az embereket válogatás nélkül szerető férfi. Szűkszavúan csak ennyit szedtem össze, de még hosszasan lehetne sorolni a fontos tulajdonságokat, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki jó pap legyen.
Én nem érzékelek drasztikus lépéseket. Fontos tudni, hogy a szemináriumból való (hosszabb-rövidebb időre történő vagy éppen véglegesnek tűnő) eltávozásnak ez elmúlt időszakban igen sokféle formája valósult meg, pontosan azzal a céllal, hogy a lehető legjobban szolgálja a minden döntés mögött meghúzódó egyetlen célt: az illető papnövendék hivatásának fejlődését, személyiségének érlelődését, a jó és boldog pappá válás folyamatát. Abban egészen bizonyos vagyok, hogy az elbocsátások elsősorban az érintett fiatalok érdekében történtek. Még azok esetében is, akiket végleg elküldtek a Szemináriumból. Az ember életében gyermekkorától fogva vannak nehéz helyzetek, kudarcok, megoldandó újabb és újabb helyzetek, feladatok. Ezek mindig sokat alakítanak a személyiségen. Egy iskolából való ideiglenes vagy végleges elbocsátás mindig nehéz (a tanárnak is!), de korántsem feldolgozhatatlan trauma egy egészséges embernek. Több oldalról kapott vélemény az, hogy a hozzánk jelentkező fiatalemberek szinte mindegyike jó környezetből, egészséges közösségből érkezik, ők maguk is egészséges személyiségek. Nem féltem őket a nehézségektől. Legfőképpen a hivatás tud megerősödni az ilyen próbatételek során, vagy esetleg tisztázódik, hogy mit is vár tőle Isten. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindannyian (püspökök, elöljárók, kispaptársak, családtagok, parókusok, lelkivezetők, mentálhigiénés szakemberek, hívek) ott álljunk e fiúk mellett akkor is, amikor távol kerülnek a Szemináriumtól. Én az elöljárókban komoly elkötelezettséget tapasztalok e téren is.
Azt én is tudom, hogy a második év után minden egyes diák helyzetét megvizsgálják, hogy folytassa-e a Szemináriumot vagy nem. Ilyenkor élesebben kerül elő a kérdés, hogy ki marad, és ki megy. Ezt a fiúk is tudják. A döntés az illetékes elöljárók, valamint a tanári kar véleményének megismerése után az adott papnövendék főpásztoráé. Ilyenkor mindent figyelembe vesznek: a tanulmányi eredményeket, a lelki hozzáállást, a közösségi életben való részvételt, az őszinte, nyílt magatartást, az illető személyi adottságait, illetve a mindezen szempontok alapján nyomon követhető fejlődést. Nyilván nagyon nehéz lehet minden egyes ilyen döntés, de érdemes bízni az elöljárókban, hogy a püspök atyákkal együtt az céljuk, hogy nagyon jó papokat neveljenek a jövő egyházának.


Kedves Lelkiatya!
Gyónással kapcsolatban szeretném kérdezni a következőt.
Hogyan lehetne jobban fogalmazni gyónásban olyan vétkekkel kapcsolatban, amelyeket, XXI. századiként, az internettel kapcsolatban tettem? Sok hasznos és sok hasztalan honlap, forrás van a neten, és gyakran sokunkat azon keresztül ér el a kísértő, szükségtelen honlapok, képek, filmek, chat oldalak, kommunikációk használatával. Gyakran az idősebb gyóntatók, ha csak egy szót is hallanak a nettel kapcsoltba hozható bűnökkel kapcsolatban, majdnem kizavarnak a gyóntatószékből, avagy a kor rákfenéjének nevezik a netet, rosszabbnak az alkoholizmusnál, stb... (ezek elhangzottak...) Hogy gyónjuk meg ezeket: x alkalommal chateltem ilyen-olyan témákról, ilyen-olyan web oldalakat és filmeket néztem, hallgattam, virtuális találkozásokban vettem részt egy pl. új-zélandi személlyel adott témában, stb, stb. Hogyan lehetne ezt leegyszerűsíteni, hiszen a lelki tükrök ilyesmikről nem írnak... Nyilván a közös jellemzőket kell előhozni: idő pazarlás, a felvetett témák jellege, a látottak jellege, stb. De csak szóba kell hozni a közvetítő eszközt is? Nem megoldás, hogy nem netezek többé, hiszen lehet, hogy munkaeszközöm, levelezek, stb. vajon a fiatalabb papok már felkészültek erre a témára ill. a "védelem"-technikai tanácsadásra? (Pl. web szűrők ajánlása, stb.) Köszönettel: László

Bölcs dolog a gyónó részéről arra törekedni, hogyan segítse a gyóntatót a dolog megértésében. Persze, a saját érdekében is teszi, de végső soron a szentgyónás hatékonysága miatt, tehát igen dicséretes.
Ha előre tudható, hogy az idős pap bácsi csak elutasítással kezeli a világháló használatát, akkor szabad, sőt, ajánlatos ezt a részét elhallgatni, és az említett módon általánosabban megfogalmazni a bűnt: helytelen képeket, filmet néztem, elfecséreltem az időt haszontalan dolgokra, a saját munkámat emiatt elhanyagoltam. Ez nem a gyónás tartalmának az elhallgatása, ami minden esetben kerülendő, hanem valóban a gyóntató segítését szolgálja.
A virtuális világba való bekapcsolódás is elsősorban a haszontalansága miatt rossz. Tudjuk, vagy legalábbis sejtjük lélektani romboló hatását, de az említett helyzetben erről szintén kár részletesen beszélni. Ahhoz már mélyebb lelki beszélgetés szükséges olyan lelki atyával, akivel ezt meg is lehet tenni.
Azt a gyónó már maga is megítélheti, ha a függésnek a jelei mutatkoznak. Sajnos nagyon hamar jelentkezhet ez a rendkívül káros hatás. A gyógyulás érdekében ezt is meg kell nevezni. Például így: Nem tudtam uralkodni magamon, nem bírtam abbahagyni a játékot, stb.
Ha esetleg a „meg nem értő atya” azt követelné, hogy be se kapcsolja a számítógépet, s ezt valóban lehetetlennek tartja, akkor feltétlen beszélje meg ezt egy másik atyával. Ne a saját szakállára írja felül a pap bácsi tanácsát, hiszen az is lehet, hogy idős kora miatt nagyon és mélyen meglátja, hogy erre van szükség. De ha egy másik atya jobban átlátja ezt a kérdést, akkor rá lehet hagyatkozni. De ez veszélyes tanács a részemről, mert csakis a világháló viszonylagos újdonsága miatt mondhatom. Nem szabad arra építeni, hogy ha valamely atya nehéz dolgot kér, akkor inkább mástól kérek tanácsot. Mindenesetre ezek a helyzetek formálják, alakítják a gyónót is, egyre nagyobb felelősséget adva neki saját lelki életében.


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelki Atya! Szeretném megkérdezni, hogy melyik kereszt-fajta a görögkatolikusok jelképe? (A latin, a kettős, vagy a hármas, vagy az a hármas amelyiknek az alsó szára ferde, vagy az csak az ortodoxoknál használatos?) Válaszát nagyon köszönöm!

Nincsen kifejezetten "görögkatolikus kereszt". A bizánci hagyományt követve általában a többszárú keresztet szoktuk használni, amelynek egyébként nagyon gazdag az ikonográfiája is. A keresztrefeszített Krisztus mellett megjelenik a Nap és a Hold képe, a háttérben Jeruzsálem falai, mely egyúttal mindig az Atyai házat is jelöli. Az Atya áldó, vagy áldozatot elfogadó keze. Krisztus két oldalán a szenvedés eszközei, lába alatt pedig legtöbbször egy koponya, amely Ádám koponyáját jelzi.
Ezen az ikonnal is ellátott kereszten fontos mind a három ág, az alsó a legrövidebb, amely ferde szárú. Himnuszköltészetünk is bekapcsolódik ebbe az ikonográfiába, mivel az egyik sztihiránk arról szól, hogy a kereszt mérleggé lett, amely egyeseket fölemel (pl. a jobb lator), mások számára viszont a halált jelenti - akik elutasítják.
Mivel Kárpátalján ez az alul ferde ágú kereszt sokak számára a pravoszláv egyház szimbóluma, a fájó és kegyetlen emléke miatt szeretnék kerülni ennek a használatát. Erre is tekintettel kell lennünk.
A bizánci hagyományhoz tartozik még az egyenlő szárú kereszt is, ezt is használhatjuk.


Tisztelt Atyám!

Érdekelne egy ima, amit sajnos nem találok sem az imakönyvben sem az interneten sehol. Mégpedig ott található az az ima, amikor az Atya a liturgián elmondta a prédikációt, ezután következik a " Mindenható Urunk, Atyáinknak Istene, hallgass meg minket és könyörülj" majd a nép válasza. Ezután jön az a rész ahol a hívek 3szor mondják az Uram irgalmazz-t. És itt van a könyvbe, hogy "Itt következnek az alkalmi ekténiák! Itt van egy ima amit nem minden alkalommal hangzik el és így kezdődik: Esedezünk még hozzád....... Mindazt megkapjátok amit imádkozva kértek és ismét kérjetek és adatik néktek! Ez van benne de pontosan nem tudom! Megköszönném ha segítene!

Íme, az ima:
Esedezünk még hozzád Urunk Istenünk! hallgasd meg imádságunk és könyörgésünk szavát, és könyörülj N. szolgáidon kegyelmeddel és irgalmasságoddal és teljesítsd minden jó kérelmeiket, és bocsásd meg minden szándékosan, vagy akaratlanul elkövetett vétkezéseiket, és add, hogy kedvesek legyenek imádságaik és irgalmas cselekedeteik a te Felséged királyi széke előtt, és oltalmazd őket minden látható és láthatatlan ellenségtől, minden incselkedéstől, bajtól, aggodalomtól és betegségtől, és adj nekik egészséget és hosszú életet. Mondjuk mindnyájan: Uram, hallgass meg minket és könyörülj.
Tekints kegyes szemekkel, emberszerető Uralkodó, N. szolgáidra, és hallgasd meg hittel felajánlott esedezéseinket, mert magad mondád: mindent, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy megnyeritek, és meg lesz nektek; és ismét: kérjétek és adatik nektek. Azért mi is, bár méltatlanok, bízva irgalmadban, kérünk téged, add a te kegyelmedet N. szolgáidnak, és teljesítsd jó kívánságaikat, és őrizd napjaikat békés, csendes, egészséges, és hosszú életben. Mondjuk mindnyájan: Gyorsan hallgass meg minket és kegyesen könyörülj.


Kedves lelki atya!
Egy bűntől probalok szabadulni (Önkielégités)de egy ideig birom es amikor már nem birom akkor egy fura érzes eltölt.És amikor megtörtenik rosszul erzem magam.
Magának mi a tanátsa?

A bűn sohasem áll magában. Mindig társulnak hozzá más bűnök is, illetve állandóan körüveszik különböző kísértések. Csak a bűnnel viaskodni reménytelen vállalkozás. Nem is ez a dolgunk.
A bűnnel szembeni elsődleges feladatunk az Istennel való kapcsolatunk, a hit- és imaélet erősítése. Tegye rendszeressé az imaéletét, a szentírásolvasást, a szentségi életet.
A napi lelkiismeretvizsgálatának fontos eleme legyen, hogy mennyire szolgál másokat. Az érzékiség bűne ugyanis sok esetben a hamis önszeretetnek, a szeretethiány torz pótlásának az eredménye. Ha arra figyel jobban, hogy hol, hogyan tud segíteni másokon, akkor egyre inkább elterelődik a figyelme arról, hogyan okozzon testi örömöt saját magának.
Az a "fura érzés" akkor jelenik meg, ha volt előzménye (egyéb kísértésekben való gyöngeség), illetve amikor a figyelem elterelődött az Istenről. Persze, ezek is összefüggenek.
Le kell kötnie magát más dolgokkal, összeszedetten figyelni valami egészen másra. Nem feltétlenül jámbor dologra gondolok, hanem ami legalább annyira erőteljes lehet, mint a test követelő kívánsága (egy barát felhívása, felkeresése, erőteljes sport, vagy bármi egyéb, merőben más tevékenység, mint amit akkor tett, amikor elhatalmasodott a testi vágy).
A szentek is megkínlódtak ezzel. Szent Ferenc a hóba vetette magát ilyenkor, vagy egy tüskés bokorba. Ha ilyesmire mi képtelenek lennénk is, meg kell próbálnunk hasonló elszántsággal küzdeni ezzel a kísértéssel.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   













lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat