Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.90.153.141)


Mennyi nyolc meg nulla? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Mikor áldozáshoz járulók, és magamhoz veszem Krisztus testét és vérét, utána az esetek többségében köhögés jön rám melyet elég kínosnak érzek. Tudna adni gyakorlati tanácsot, hogy hogy tudnám úgy magamhoz venni, hogy ez ne történjen meg?
Válaszát előre is köszönöm!

Két lehetséges okot gyanítok e jelenség mögött.
Az egyik, hogy egyszerűen rossz beidegződése alakult ki a szentáldozással kapcsolatban. Egyfajta kényszeres magatartás, amin nem könnyű csupán tudatos akarattal változtatni. Szokták ilyenkor tanácsolni, hogy a cselekvést, illetve annak módját változtassa meg. Ha Ön görögkatolikus, akkor könnyebben megteheti, hogy mielőtt a szent kehelyhez ér, előtte három mély meghajlást végez, lehetőleg a földet érintve, majd, ha megkapta a szentséget, akkor utána is. Nálunk ez csak kicsit feltűnő, s talán nem okoz megbotránkozást. Ez az egyébként is helyes cselekedet talán eltereli a figyelmét, de fiziológiailag is az eddigitől eltérő körülményeket teremt. Ha római katolikus, éppen akkor is megteheti a háromszori mély meghajlást, csak az ott furcsább. Akkor valami más módot alakítson ki, hogyan veszi magához a Szentséget.
Lehet egy másik, súlyosabb ok is. Tudat alatt hordoz valamilyen ki nem mondott, meg nem bánt bűnt. Ez a tudatalatti tiltakozás is kiválthatja Önből ezt a köhögési ingert. Ezt, természetesen egy nagyon mély, feltáró bűnbánattartással, esetleg életgyónással lehet orvosolni.


Tisztelt Lelkiatya!

Én római katolikus vagyok, de van egy szomszédom aki a Hit gyülekezetének a tagja, és folyamatosan próbál engem úgymond megtéríteni, és mindig amikor beszélgetünk, előhozza hogy milyen romlott őszerinte a katolikus egyház, és csakis az ő "egyházuk" az amelyik az igazi keresztényi tanítást követi, én ebben nem hiszek, és az lenne a kérdésem, lehet egy kicsit furán hangzik, de hogyan próbáljam elmondani neki hogy ne próbáljon meggyőzni? Mert én és most bocsánatot kérek de az ő "egyházukat" nem tartom igazi keresztény egyháznak csupán egy pénzéhes társaságnak , akik kereszténynek próbálják beállítani magukat, természetesen nem szeretném megbántani a szomszédomat mert ettől függetlenül egy jó embernek tartom őt. Elnézést hogy ilyen buta kérdéssel fordultam önhöz, csak szeretnék helyesen cselekedni.
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel,
László

Kedves László!
A kérdése nagyon is fontos, és sokakat érdekel. Köszönöm, hogy feltette.
Éppen a Hit gyülekezete az a közösség, amellyel még ökumenét sem tudunk folytatni, hiszen lépten-nyomon a katolikus egyház ellen beszélnek egyenként is és nyíltan is. Vajon mi lehet az oka, hogy bennünket tartanak egyik fő ellenségnek? Önmagukat tartják a hit tiszta képviselőinek, de akkor meg kell kérdezni, vajon 2000 év alatt nem bukkant fel egyetlen ember sem, aki helyesen értelmezte volna a Szentírást, csak éppen most, a XX. század végén Németh Sándor? Jól érzékeli azt is, hogy nem sok beszélgetni való van olyan emberrel, aki állandóan a maga gyülekezetébe akarja becsalni a másikat. Lehet, a szomszédja valóban tisztességes ember, de félő, hogy vallási kérdésekben fanatikussá vált. Sok esetről hallottam, hogy amikor valaki végre ki tudott szabadulni a hitgyüliből, akkor pszichológusra vagy egyenesen pszichiáterre volt szüksége, hogy teljesen meg tudjon szabadulni ennek béklyóitól. Legyen nyugodtan határozott az elutasításban. Ez nem szeretetlenség, még csak nem is udvariatlanság, hanem természetes védekezés.
Ugyanakkor jól teszi, ha olvassa a Szentírást, tanulmányozza a katolikus hit tanítását, hogy ha mégis vitára kerülne sor, akkor kellő érveket is találjon.


Kedves Lelkiatya!
Van egy nagy gondom. A házunkat lehet, hogy el fogják árverezni. Nem tudjuk fizetni a hiteleket. Sajnos a nyugdíjuk és a fizetésem nem elegendő, hogy törleszteni tudjunk. Nagyon el vagyunk keseredve. Nem tudom mi lesz most. Nem akarom, hogy az utcára kerüljünk. Nem akarom, hogy hajléktalanok legyünk. Az imádságban és a templomban mindig megnyugszok. Édesanyám kezdi elveszíteni a hitét, mert nagyon kivan.
Félre ne értse senki, nem pénzt kérek,csak tanácsot, hogy lehet egy ilyen helyzetet megoldani, vagy feldolgozni. Mit mondjak az édesanyámnak? Mivel biztassam. Akármivel nyugatom, mindent cáfol. Hogyan kezeljem? És magamat?
Előre is köszönöm a válaszát!

Első tanácsom, hogy forduljon az Egyházmegyei Karitászunkhoz. Arra nem sok esély van, hogy a hiányzó összeget rendelkezésére bocsátják, de talán jogi és gazdasági tanácsot tudnak Önöknek adni.
Ami a lelki hozzáállást illeti, abban a következőket tudom mondani. Furcsa volna, ha csak akkor hinnénk és bíznánk az Úrban, amikor van emberi kilátás a segítségre. Ez azt jelentené, hogy nagyjából annyit tulajdonítunk az Úr hatalmának, hogy amikor már közel a segítség, akkor egy kicsit még tud rajta lendíteni, hogy valóban megkapjuk. Sajnos, sokszor ennyire terjed ki az Istenbe vetett bizalmunk.
Holott éppen akkor mutatkozhatna meg igazán, amikor már semmi emberi remény nincs. Vajon ilyenkor az Úrnak is véget ér a hatalma? Az Önök kétségtelenül nehéz helyzete lehetőség arra, hogy alakítson az Önök hitén, Isten-kapcsolatán. Ha semmi remény nem látszik, akkor imádkozzanak igazán bizalommal az Úrhoz. Az egyáltalán nem biztos, hogy úgy segít, ahogyan mi elképzeljük. Mondjuk, hirtelen megérkezik valami hatalmas anyagi segítség, vagy éppen ölünkbe pottyan egy másik lakás. Ez megint csak a mi korlátolt emberi fantáziánk szűkössége, hogy el sem tudunk mást képzelni. Nem tudom, hogyan segít az Úr, de az biztos, hogy nem hagyja el, aki bízik Benne. Használják fel a kilátástalan helyzetet hitük, ráhagyatkozásuk megerősítésére, és meg fogják tapasztalni a csodát. Különben nem! (Jud 8,13)


Kedves Lelkiatya!
A coelibatussal kapcsolatban kérdeznék. Miért tartja jónak a Katolikus Egyház, hogy kihelyezzen a "világba" egyedül élő embereket? Nem idegen ez teljesen az első ezredév és a Szentírás hagyományától? Tudtommal a coelebs életmódnak két formája volt elfogadott az Egyetemes Egyházban, akik teljes magányban éltek, elvonulva a sivatagba, vagy közösségben szerzetesrendben. Érthető, hogy a Nyugati Egyház a középkorban fontosnak tartotta, hogy javait ne "hordják szét", s így létrehozta ezt a kényszerhelyzetet (azért az kérdéses, hogy ez miért nem jelentett gondot az ortodox egyházakban), de napjainkban már oly mértékű az információáramlás, hogy kontrollálhatóvá vált ez a kérdés, tehát a coelibatus teljesen érvényét vesztette az áldozópapság körében. Miért nem térünk vissza a hagyományokhoz, tekintve azt a hatalmas "csábítást", amelynek az egyedül élő atyák ki vannak téve a világtól, és szolgálva a Keleti Egyházzal való egyetértést e kérdésben is?
Válaszát köszönöm!
R.

Kedves R.!
Higgye el, az az Egyház sem tartja jónak, hogy kihelyezzen a világba egyedül élő embereket. Az Egyháznak számtalan törekvése van arra, hogy a papjait közösségben tartsa, lelkileg erősítse, ne hagyja magányban. Más kérdés, hogy sajnos a gyakorlat mégis más, mint ez a jóra törekvő elmélet.
Az valóban rossz gyakorlat, ha egy frissen felszentelt fiatal papot egyedül kihelyeznek valahová. A megpróbáltatások és kísértések alatt hamar felőrlődhet a hivatása. Sajnos sok példa van erre. Alapvető törekvés, szinte szabály, hogy a fiatal papokat először káplánnak teszik, tehát egyfajta papi közösségbe. Nagy erőt adó példa, amikor a plébános és a káplán együtt zsolozsmáznak, tehát még az imaközösség is megvan köztük. Az óriási paphiány miatt azonban ritka, ahol ezt meg tudják valósítani.
Az is igaz, hogy a mai világban a fiatal cölebsz pap sokkal nagyobb kísértéseknek van kitéve. Erre is próbálják felkészíteni őket - több-kevesebb sikerrel.
Az merő tévedés, hogy a cölibátus létrehozásában az egyházat az vezette, hogy a papok személyes vagyona ne szálljon az utódaira. Ezt a kommunista szemlélet találta ki és terjesztette. Ettől a butaságtól már meg kell tudnunk szabadulni.
A keleti egyház (benne a görögkatolikus is) gyakorlatával sem szabad egybemosni ezt a kérdést. Ott számos más elem is indokolja a nős emberek pappá szentelhetőségét. Nem is beszélve arról, hogy ott pedig más nehézségek jelentkeznek. Említhetnénk akár a protestáns egyházak gyakorlatát is, amely bizonyos értelemben közelebb áll a nyugati ember életszemléletéhez, és ott is súlyos nehézségek mutatkoznak a lelkészi szolgálattételben.
Kétségtelen, hogy a cölibátus szép és értékes, de ma különösen is súlyos öröksége az egyháznak. Hogy ez ma ilyen nehéz kérdéssé vált, ennek oka a világ romlottságában keresendő. Igaz, hogy a papi elbukások pedig az Egyház gyengeségében, s ezen mindenképpen változtatnunk kell. De nem azzal a felszínes változtatással, hogy egyszeriben kimondanánk a házasemberek szentelhetőségét. Ez a kérdés sokkal összetettebb annál.


Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném kérdezni,hogy a cigány emberek átkának van-e hatása?Éles szováltásba keveredtem egy cigányemberrel,tetötöl talpig végignézett és durva dolgokat mondott,többek közt azt is,hogy verjen meg az Isten...Azt olvastam egyszer egy könyvben,hogy akiket Isten megáld azokat nem lehet megátkozni,meg hogy az igaztalan átoknak nincs hatása.Kicsit aggodalom fogott el.Kell-e tartani az átoktól?
Válaszát elöre is megköszönném!
Mina

Nem, egyáltalán nem kell félni az átoktól. Az átok akkor hatásos, ha félnek tőle. De nem az átoknak mint varázsigének az ereje miatt, hanem éppen a félelem miatt, amellyel elzárom magamat az Istenbe vetett bizalomtól, s így elzárhatom magam a kegyelemtől.
Ezért tehát sem cigány, sem más embernek az átka nem jelent semmi veszélyt a hívő embernek.


Kedves Lelkiatya!
Minden vasárnap járok templomba és áldozok is. Gyónni is szoktam természetesen. Van úgy, 2 gyónás között követek el bűnöket. Ilyenkor mi a helyes bűnbánat? Nem tudok rögtön elmenni, még aznap gyónni, de nagyon bántanak ezek a bűnök. Szeretnék valahogy bűnbánatot tartani. Van erre külön ima, vagy a rózsafüzért ajánljam fel a bűneim bocsánatára, esetleg jó cselekedetet? Így, hogy az előbb elkövetett bűneim bocsánatár? Vagy hogyan?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Fontos, hogy imaéletünkben jelen legyen a bűnbánat. Legjobb, ha az ember minden nap - általában este - lelkiismeret vizsgálatot tart. Áttekinti a napját, és a jó dolgokért hálát ad, a hibáiért pedig bocsánatot kér. (Mindkettő fontos, mert bűneinkkel együtt látnunk kell a kapott ajándékokat is!) Ez tehát az alap.
Külön bűnbánatot tartunk az eukharisztikus liturgiában is. Római katolikusoknál mindjárt a szentmise elején, görögkatolikusoknál pedig közvetlenül a szentáldozás előtt mondjuk el a bűnbánat imáját. Ezt mindig nagyon komolyan kell vennünk, sohasem gépiesen elmondani. Ugyanez vonatkozik az ekténiák könyörgéseire is: Uram, irgalmazz!
Ezeken kívül az imakönyvekben vannak külön bűnbánatot kifejező imák, illetve zsoltárok - például az 50.(51.) zsoltár. Ezeket is használhatjuk.
Sajnos az a természetes - még ha ez nem is természetes... - hogy gyónások közben bűnöket követünk el. De nem kell mindegyik után szaladni a gyóntató atyához, hanem amikor felismertem, hogy bűnt követtem el, akkor azonnal megbánom, és bocsánatot kérek az Úrtól - akár pusztán a saját szavaimmal.
Jó az, ha az ember rendszeresen gyónik, mondjuk, havonta - szerzetesek például hetente - és a két alkalom között is mindig kész a bűnbánatra. A szentáldozás az gyakoribb, akár minden nap is lehet. Ennek rendszeressége is fontos. Látható azonban, hogy a két szentséget nem kell időben egymáshoz kötni. Aki rendszeresen gyónik - mondjuk, havonta - az rendszeresen áldozhat - akár naponta is. Ez a helyes, igazán építkező lelkiéletnek a helyes rendje.


Tisztelettel teszem fel kérdésem. Mi van akkor ha a kislány gyermeket Magyarországon kereszteli meg az anya katolikus templomba, külföldön az apa református templomban úgy ,hogy az első keresztelésről mitsem tud. Ilyenkor mi a tehendő? Erkölcsileg elitélendő. Bármi szancióra számithat a baba vagy a szűlő?

Kár, hogy így történt, de már nincs mit tenni. Leírásából az derül ki, hogy az apa nem tudott a korábbi keresztelésről. A keresztelés miatt tehát egyáltalán nem okolható, hiszen ebben nem a katolikus egyház megvetése vagy a korábbi keresztelés lebecsülésének szándéka vezette. Minthogy a keresztelés eltörölhetetlen, ezért a második szertartásnak nincsen semmi jelentősége, az már nem volt keresztelés. (Ha fordítva történik, előbb református keresztelés, akkor a tudatlanságból végzett katolikus keresztelés lett volna üres szertartás.)
Semmiféle büntetés nem jár az ilyen tévedésért sem az Egyháztól, sem a Jóistentől. Ami a dologban esetleg erkölcsileg megítélhető, az a hiányos kapcsolattartás a két szülő között. Ha lehet, ezt kellene orvosolni a jövőben.


Mi a katolikus Egyház álláspontja a Prána Nadi-nak nevezett, buddhista eredetű meditációs technikáról?

Alapvető tévedése, hogy az energiát tudatosnak, tudattal rendelkezőnek tartja. Másik meglepő állítása, hogy a lélek sem más, mint ennek az általános energiának, mint egyetemes tudatnak egyik frekvenciája, e frekvencia megnyilvánulása. Egészen összekeveri tehát a teremtett világot, az értelem nélküli anyagot a személyes létezéssel - mely egyetlen birtokosa lehet a tudatnak, illetve az embert, és esetleg szellemi lényeket, angyalokat is, ezzel az átfogó világenergiával.
Minthogy a bölcseleti kiindulás sematikus, laposan anyagelvű, valójában nem ismeri a személyes Isten létét és a tőle való függést, ezért az ebből levezethető módszer is téves, bármilyen tetszetősnek tűnik is.
Ha valakit érdekel ez a dolog, és szeretne vele foglalkozni, javaslom neki, hogy amennyi időt és energiát szánna ennek megismerésére, megtanulására, annyit foglalkozzon a Szentírással és vegyen részt katolikus egyházunk szertartásain. Ezeken keresztül sokkal közelebb fog kerülni önmagához, a teremtett világhoz - amit ígér ez a módszer -, de legfőképpen a Jóistenhez, akiről ez a New Method, új módszer nem is tud.


Tisztelt lelkiatya.
Segítségét szeretném kérni egy nehéz döntésemben,hogy megtaláljam a helyem.Van egy komoly barátom pár éve akivel már az esküvőt tervezgettük,hol fogunk lakni stb.Mostanában igaz kicsit felhős a kapcsolatunk de tudom probléma minden kapcsolatban van ezek is tudom az élet,kapcsolat próbatételei.Azonban nemrégiben egy összejövetelen találkoztam egy több évvel ezelőtti barátommal és most egy kicsit felkavart elbizonytalanodtam a mostani párommal kapcsolatban.Bölcs vallásos családom mindig azt mondja,hogy akit a Joisten nekem rendelt az ugyis az enyém lesz.Most viszont nem tudom,hogy Isten miért sodorta újra az utamba a régi barátomat ez egy jel,hogy mégis mellette a helyem és őt rendelte nekem?Vagy ez is egy próbatétel?Most honnan tudjam mi miért van és,hogy melyiket rendelte nekem Isten?A házasság egy életre szól és nem akarok hibázni.Tudna nekem tanácsot adni,hogy mi lehetett ezzel Isten célja?
Válaszát előre is köszönöm.

A párjával való kapcsolatát kell megtekintenie, mélyen megvizsgálnia, teljesen függetlenül a most megjelenő régi barátjától. Nem függhet ugyanis a kapcsolat más ember megjelenésétől, közelségétől. Ha ez meg tudja ingatni az érzelmeiben, akkor ez házasság esetén később ugyanígy megismétlődhet. Igaz, most még nem köteleződött el a mostani párjával. Éppen ezért bátran megteheti ezt a vizsgálódást. Valóban szeretné-e egész életét, betegségeit, öregségét vele tölteni? Szeretné, ha ő lenne gyermekeinek az édesapja, ha a gyermekei őrá hasonlítanának? Tud-e őszinte ráhagyatkozással engedelmességet fogadni neki? Ilyen, s hasonló kérdésekkel vizsgálja meg tehát a párjához fűződő érzelmeit, terveit.
Ehhez a tiszta átvilágításhoz fontos, hogy ne legyen Önök között testi kapcsolat. Az ugyanis olyan erősen befolyásolja az érzelmeket, a kötődést, hogy nem tud tiszta fejjel mérlegelni. Mondanom sem kell, hogy ez az önmagába tekintés nem holmi lélektani játék, ezt az egészet az Úristennel együtt, imádságban kell elvégeznie. Meglátja, a végére tiszta képet fog kapni, hogy valóban őmellette van-e a helye. Ha az eredmény homályos marad, zavaros, nem kap megerősödést, hogy hozzá menjen, akkor ne siesse el a házasságkötést. Várjon még. Idővel tovább is alakulhat a dolog, tehát nincsen kizárva, hogy mégis ő lesz életének Isten akarta társa, de még nem teljesen érett, nem kiforrott ez a kapcsolat. Ezért tudja megingatni egy másik ember megjelenése. Ha azonban megerősödik a szerelme iránta, akkor vele együtt azt is világosan fogja látni, hogy ez csak kísértés volt.


Kedves Lelkiatya!

Mostanában nagyon nehezen tudok kijönni az édesanyámmal. Gondok vannak a házasságommal, a férjem édesanyja megpróbál összeuszítani minket, megköveteli, hogy többet legyen vele, mint velem. Ez sok konfliktust szült már. Édesanyám éveken keresztül tartotta bennem a lelket, jó tanácsokkal látott el. De egy hónapja nagyon megváltozott. Ha mondok neki valamit, felidegesíti magát és heccelődik. Ennek nem örülök, mert nem fiatal és vannak egészségi gondjai, és ez nem hiányzik neki. Ilyenkor bűntudatom van, hogy minek mondtam el neki. Ha nem tőlem tudja meg a dolgokat, akkor az a baj, hogy nem mondtam el neki.
Mostanában semmi nem jó, amit mondok neki. Soha nem volt ilyen, nagyon meg van változva.
Nem elég nekem a konfliktus az anyósommal, most még vele is.
Kérem a Lelkiatyát, adjon nekem tanácsot, hogy hogyan kezeljem ezt a helyzetet édesanyámmal.
Előre is köszönöm!

Most az Édesanyjával sokat kell foglalkoznia. Többet, mint eddig. Nyilván van valami oka ennek a változásnak, amit meg kell értenie. Ez kicsit kell, hogy változtasson az eddigi magatartásán. Javaslom, hogy ezt beszélje meg a férjével is őszintén, felfedve ezáltal családjának ezt a gyengeségét. Ami eddig vele feszültségforrás volt, az most átalakulhat, mert valami nagyobb nehézség van készülőben. Ne azt nézze, hogy már megint egy gonddal több szakadt a nyakába, hanem értékelje úgy, mint életének természetes részét, amelyet meg kell oldani - mint annyi mindent. Ne féljen, hogy nem lesz erre ereje, hogy ez már túl sok, s hasonló gondolatok ne zaklassák. Ha higgadtan kezeli ezt az új feladatot, meg fog lepődni, a többi dolog is átalakul tőle.
Figyeljen tehát jobban az édesanyjára, ha lehet, legyen vele többet együtt. Ebbe vegye bele a férjét is. Ami most nagy nehézségnek látszik, az lassan új mederbe tereli az életét. Ne féljen ettől a változástól.
Természetesen mindezt csakis imádsággal, az Isten erejével és segítségével lesz képes megtenni. De ha kéri hozzá az erőt és a bölcsességet, örömmel fogja tapasztalni, hogy meg is kapja azt.


Kedves Lelkiatya!

Hogyan tudnék Önnek személyesen kérdést feltenni, hogy ne legyen itt a fórumon?
Köszönettel: László

Nyugodtan írhat a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Azt csak én olvasom egyedül, és arról a címről szívesen válaszolok Önnek.


A latin rítusú ortodoxok kérdéséhez: tényleg vannak ilyenek.
A legismertebb talán a Francia Ortodox Egyház, még ha nem is a ma használatos római rítus, hanem saját bevallásuk szerint az újra életre keltett, párizsi Szent Germanusz liturgiája, gallikán rítus szerint végzik a Szent Liturgiát/Szentmisét (ez, ha jól tudom, nem a tridenti vagy a mai római szertartáshoz hasonlít, hanem talán antiochiai eredetű). Ezen kívül elsősorban az Egyesült Államokban a legkülönbözőbb nyugati liturgikus hagyományú és legalább ennyi autokefál ortodox egyházhoz tartozó közösség és kolostor létezik.

Érdeklődőknek néhány link:
eglise-orthodoxe-de-france.fr
http://www.oratorium-kiel.de
http://www.lulu.com/spotlight/Altkirche1
http://orthodoxwiki.org/Western_Rite_in_the_Twentieth_Century

Köszönöm szépen a kiegészítést. Azóta még a következőket találtam.
Valóban léteznek nyugati rítusú ortodoxok. A 19. század közepén egy volt rk. pap, aki először protestáns lett, majd később ortodox hitre tért, kezdeményezte az Orosz Szt. Szinódusnál a nyugati rítus elismerését. Az oroszok Csehországban is létesítettek egy nyugati rítusú egyházmegyét. Franciaországban elég hányatott története van a nyugati szertartású ortodoxiának (orosz, román, szerb joghatóság). Az USA-ban a Határontúli Orosz Ortodox Egyházhoz tartozó Ioann Maximovics metropolita és Seraphim Rose atya erőteljesen támogatta a nyugati szertartás befogadását. Ma elsősorban az antiochiai patriarchátus amerikai érsekségében működnek élő, latin szertartást követő egyházközségek (a hívek elsősorban az ókatolikusok, anglikánok, evangéliumi keresztények közül tértek át az ortodox hitre).
A jelzett címek mellé még ezeket is megnyithatjuk:
https://en.wikipedia.org/wiki/Western_Rite_Orthodoxy
http://www.antiochian.org/node/22395
és néhány videó:
http://www.youtube.com/watch?v=uD9CVcp67so http://www.youtube.com/watch?v=lBLTP4ojITs http://www.youtube.com/watch?v=08z8Lf7NnCw http://www.youtube.com/watch?v=eAuGDdAbQes


kedves lelki atyám!
nem rég hllotam hogy az egyik diakónus ismerősöm több lánnyal feküdt már le... ezt szabad

Szó sincs róla. Ez szörnyű, ha egy fölszentelt diakónus valóban ilyet tenne. Remélem, hogy csak téves hír lehet. Ha mégsem, akkor arra kérem, értesítse erről négyszemközt az illető személy közvetlen elöljáróját, plébánosát. A többi már őrá kell bízni.


Kedves Lelkiatya!
1988-ban születtem, ez évben Római katolikus szertartás szerint kereszteltek meg. Első áldoztam és bérmáltam is Római katolikusként. Édesapám Görög katolikus, ezért érdeklődnék hogy én Római- vagy Görög katolikus vagyok-e? Hallottam olyan információkat, hogy 1990 előtt az édesapa vallása számított. Válaszát előre köszönöm!

Akiket 1983. az új Kódex életbelépése előtt kereszteltek, azok a jognál fogva édesapjuk rítusába tartoznak. A vegyes rítusú szülőpár szabadon megválaszthatja, hogy a gyermekük milyen rítusú legyen. Ennek a döntésüknek írásbeli igazolása szükséges az anyakönyvben, amelyet kereszteléskor kell bejegyezni. Ha az Ön keresztelésekor megtörtént ez a bejegyzés, akkor annak rendje szerint Ön római vagy görög rítusú. Ha nem történt meg a bejegyzés, akkor a régi jogszabály érvényes, tehát édesapja után Ön görögkatolikus.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Az esti imámat és lelkiismeret vizsgálatomat sokszor az ágyban fekve szoktam elmondani. Olyankor érzem azt, hogy végre nyugalom és csend van körülöttem, nincs semmi, ami megzavarna. Nem tagadom a fáradság miatt nem egyszer elkalandoztak a gondolataim, sőt, egy-két alkalommal el is aludtam az ima kellős közepén, annyira fáradt voltam.
Azt szeretném megkérdezni, hogy ez a gyakorlat, mármint az ágyban fekve való imádkozás, mennyire helyénvaló? Az interneten találtam egy olyan lelkitükröt, ahol ezt meggyónandónak tüntette fel. Köszönöm szépen!

Ágyban imádkozni nagyon üdvös dolog. Este imádkozás közben elaludni pedig maga a gyönyörűség. Csak nyugodtan folytassa ezt a gyakorlatot.
Arra azonban ügyeljen, hogy ne ez legyen pusztán az egyetlen kapcsolata az Úrral. Az méltatlan lenne.
Olyan napi imarendet alakítson ki, amelyben teljesen éber ima is van. Azt az adagot, amelyet lelkiismerete szerint el kell végeznie, semmi módon ne kurtítsa sem fáradtság sem rossz napirendszervezés miatt. Javaslom, hogy reggel is, estefelé is legyen imádsága - ez utóbbit akkor végezze, amikor még nem alszik bele - napközben pedig legalább egyszer vegye elő a Szentírást. Ha ezt megtartja, akkor már nyugodtan megteheti, hogy lefekvéskor elkezdi az imádságot és közben békésen várja az álom édes érkezését.


Kedves Lelkiatya!
Egy kis faluban éltem eddig. Mindig jártam templomba gyóntam és áldoztam.( római katolikus vagyok.) A mi falunkban az a szokás, hogy 2 szín alatt áldozunk. Egy nagyvárosba sodort az élet. Természetesen itt is járok templomba, gyónok és áldozok. Eddig akármelyik templomban voltam mindig egy szín alatt áldoztunk. Ezt nem értem. Miért van így?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Bizonyára nagyon jó plébánosa volt, aki nagy gondot fordított arra, hogy a szentmisében minél mélyebben be tudjanak kapcsolódni. Ez egy kisebb közösségben egyénként is jóval könnyebb. Ez vonatkozik a két szín alatti áldozás megoldására is. Nagy városban, ahol a plébánia közösség nem olyan szoros köteléket jelent, ahol gyakran több idegen is megfordul a szentmisén, ott ez nehezebb.
Megértem, hogy hozzászokott ahhoz, megszerette azt, hogy két szín alatt áldozzon. A mostani helyzetében azt javaslom, törekedjen ettől függetleníteni magát. Ne nézze, hogy hogyan áldoztat a pap, hanem magára az Úr Jézussal való találkozásra, vele való egyesülésre összpontosítson. Ez hozzásegíti Önt ahhoz, hogy bár a körülmények nem olyan kedvezőek, az egyéni törekvése mégis még jobban elmélyíti az Istennel való kapcsolatát. Ha ezt megteszi, örömmel fogja észrevenni, hogy meglepetésszerűen lesz alkalma két szín alatt is áldozni. Ezt csak azért mondom, mert ismerem a Gazdát, és tudom, hogy jóságából éppen akkor ajándékoz meg valamivel, amikor azt már el tudtam engedni, amikor már nem ragaszkodom hozzá.


Tisztelt Lelkiatya!
Sok roma nemzetiségü emberrel kell együtt dolgoznom.Meg nagyon sok más nemzetiségü emberrel is.A problémám az,hogy mély ellenszenvet és ellenérzést váltanak ki belőlem a roma nemzetiségü emberek,a más nemzetiségü emberekkel nincs gondom,csak velük,...
Kissé zavaró az is amikor csoportostul jönnek.Amikor csak néhányan vannak,és akik rendesen viselkednek,akkor nincs problémám velük,de amint többen vannak elkezd zavarni a jelenlétük,a beszédük,...Sokszor azon gondolkodom,hogy ez már rasszizmus-e?Éltem más nemzetiségü emberek között is,ott nem voltak ilyen gondjaim.Például a horvátok,angolok,stb.nme váltanka ki ilyen érzelmeket bennem....
Mi erről a Lelkiatyának a véleménye?

Az a rasszizmus, amikor valaki gyűlöletet érez és kelt más nemzetiségű emberek ellen. Amiről ön beszél, az nem rasszizmus, hanem előítélet. Talán voltak is már rossz tapasztalatai, vagy másokkal is beszélt ilyenekről. Ezek sajnos erősítik bennünk azt az előítéletet, hogy ha valaki ebbe a népcsoportba tartozik, akkor nyomban rossz érzéseket keltsen bennem. Megnevezett más népeket is, akikkel szemben nincsen ilyen rossz érzése. Ugyanakkor tudnánk olyan népeket is fölsorolni, akikkel szemben hasonló bizalmatlansággal fordulnánk - érdekes, még akkor is, ha addig nem találkoztunk velük. Furcsa tulajdonságunk ez. Mindenképpen küzdeni kell ellene. Éppen azok felé kell gyakorolni a felebaráti szeretet parancsát, akik felé nehéz. Javaslom, hogy tudatosan keressen olyan cigány embereket, akikkel tud beszélgetni, bármiben együttműködni. Én sok ilyet ismerek. A velük való kapcsolattartás segít megérteni az ő másságukat, ami, tudjuk, igen sok mindenben megjelenik (ruházkodás, szókészlet, hanghordozás, stb.) Nem csak el kell tudnunk fogadni ezt a másságot, hanem tovább kell lépni, és meg kell tanulni szeretni is azt, aki nem olyan mint mi vagyunk.
Tudnunk kell, hogy a másik ember is megérzi azt, ha bizalmatlansággal fordulunk feléjük. Ez, természetesen, bennük is bizalmatlanságot kelt, és ezzel egyre jobban eltávolodunk egymástól. Nekem kell lépnem a szeretet és a bizalom terén, ha változtatni akarok ezen a rossz helyzeten.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni, hogy ennek az éneknek van magyar fordítása: http://www.youtube.com/watch?v=klSH4wmcs5o&list=PLxrItaTNNeEzibUQK73VQ98MkY0J31nQt? Annyira szép!
Köszönettel:
T.

Jóságos Királynőm, reménységem, Istenszülő,
árvák és vándorok védelmezője,
szenvedők öröme, oltalma azoknak, akiket bántalmakat érnek!
Lásd bajomat, lásd szomorúságomat,
segíts nekem, tehetetlennek, igazgass engem mint bolyongót.
Ismered bánatomat; oszlasd el akaratod szerint.
Hiszen nincsen más segítségem Rajtad kívül, sem más védelmem, sem pedig jobb vigasztalóm, egyedül Te, Istenanya!
Védelmezz és őrizz meg engem örökkön-örökké. Amen.


Kedves Lelkiatya!

A Fórumon olvastam, hogy "Továbbá léteznek latin rítusú ortodoxok is, akik bár a hagyományos latin liturgiát végzik, valamely ortodox patriarchátussal vannak egységben." Róluk mit lehet tudni, hol élnek latin ortodoxok?
Köszönettel:
T.

A mi honlapunk fórumán nem találok ilyen szöveget. Nem is hallottam még ilyenről. Ismereteim szerint az ortodoxok között nincsenek latin rítusúak. Legföljebb Görögországban élő római katolikusok. Ők a görög katolikusok (mi pedig a görögkatolikusok).


Kedves Lelkiatya!
Rossz érzéssel tölt el és felháborit a munkahelyemen,amikor az ahhoz közeleső kávézóban látom az embereket,akik nap mint nap odajárnak,és ott töltik az idejüket,csak költik a pénzt italra,játékszenvedélyekre...van aki kétszer-háromszor elmegy nyaralni is egy évben.Mi meg a munkahelyen bekell,hogy érjük egy szabadnappal,nem tudjuk bár fizetetlen szabadságra elmehetnénk-e...jó lenne kicsit kikapcsolódni,mert a munkahelyi stressz,az ott lévő emberek kiégetnek bennünket lelkileg.Csak pénz keresés szempontjából végezzük ezt a munkát,de jobb lehetőség egyenlőre nincs.Hálás is vagyok Istennek,hogy dolgozhatok,mert amikor nem volt munkám az sok szempontból nehéz volt,próbálok az apró dolgokért is hálás lenni mint pl.egy kedves gesztus,találkozás egy régi ismerőssel és ezeket jobban észrevenni a mindennapokban,tudatosan ezekre figyelni.De nagyon rosszul esik,hogy nem mehetek el egy szép zarándokútra,lelkiprogramra,úgy érzem jót tenne az elmúlt évek nyomorgása után egy kis kikapcsolodáás.Mit tanácsolna a Lelkiatya?Mi a legjobb módszer ezeknek az érzéseknek a leküzdésében?
Válaszát előre is köszönöm!

Az bizonyos, hogy az embernek szüksége van a kikapcsolódásra, a pihenésre. Ha olyan munkahelyen van, ahol kizsákmányolják, és nem engedik az egészséges pihenésre, azon sajnos innen a messziségből nem tudok segíteni. Azt javaslom, hogy legalább a vasárnapokat töltse teljes pihenésben. Természetesen menjen el, menjenek el együtt a templomba, mert az mindennél többet jelent, több erőt ad, mint amit fizikai pihenés nyújtani tud. Továbbá a napi imádságai is kikapcsolhatják. Az Istennel együtt töltött idejét tegyen egészen odaadóvá, ebből is olyan erőt meríthet, amelyet a világ nem adhat meg, és ebből a munkahelyén mások is töltekezhetnek majd. Nyitva áll ennek az útja Ön előtt. Lehet, hogy ez az áldatlan munkahelyi helyzet készteti, kényszeríti rá, de talán éppen ezért engedte meg az Úr. Használja fel!


Tisztelt lelkiatya.
Nemrégiben baleset érte az egyik gyermekemet,az orvosok szerint kisebb koponyatörése lett de csak tapintásos vizsgálatot csináltak neki sem röntgen sem MRI,hogy kizárják a későbbi problémákat,és én ez miatt nagyon ideges vagyok mert úgy érzem további vizsgálatokra lenne szükség.Az idegeim pattanásig vannak feszülve mert féltem a kislányt nehogy orvosi mulasztás miatt valami baja legyen,mert a gyerekeim az életem.A nagyobbik gyermekem pedig mostanában olyan szófogadatlan,hogy hiába szólok szépen,kérek tőle nem fogad szót van,hogy engem is megüt,próbálom tolerálni mert ilyen dackorszakban lehet de most,hogy az idegeim kivannak a másik gyermekem miatt,olyat mondtam neki amit nem kellett volna,de az idegi állapotom mondatta velem nem a tiszta elmém.Azt mondtam,hogy hagyjál békén tönkreteszed mindenki életét.Azt remélem,hogy a Jóisten megbocsájt érte mert nagyon bánt,hogy én az anyja,hogy mondhattam ilyet.Ugye megbocsájt Isten nekem lelkiatya mindenért ami rosszat ilyen nem teljesen tiszta ideg állapotban mondok?Isten tudja most mennyire szenvedek és mi zajlik valójában bennem.
Köszönöm,hogy kiönthettem a szívem.

Kedves Édesanya!
Egyáltalán nem kell aggódnia a gyermekei miatt. Azzal nem segít rajtuk semmit, és meg is tapasztalta, hogy csak rosszabb tőle a helyzete, sőt, az egész családnak. Bármi nehézség történik, vagy akár csak bizonytalanságot érez, tudnia kell, hogy ilyenkor kell legjobban az Úrra hagyatkoznia. Az orvosok bizonyára jól tudják, hogy mire van szüksége a gyermekének. Bízzon bennük! Ebben is megmutatkozik az Úrra hagyatkozása. A nagyobb gyermeke valószínű dackorszakban lehet. (Amennyiben valóban kisgyermekről van szó.) Azt azonban semmiképp sem szabad hagyni, hogy megüsse a szüleit. Legalábbis engedni, hogy ez szokássá váljon.
A Jóisten természetesen megbocsát. Mindent megbocsát. Arra kell figyelnie, hogy a gyermekei úgy viselkednek, ahogyan Ön. Azzal tudja őket legjobban nevelni, ha a magatartásában példát ad nekik. Ezért hatványozottan fontos, hogy Ön se legyen ideges és feszült, mert ez rájuk is átragad. Ha viszont tud bízni az Úrban, akkor az ragad rájuk.
Azt is megteheti, hogy ha kijött a sodrából, és olyat mondott vagy tett, amelyet maga is megbánt, akkor a gyermekeitől is bocsánatot kérhet. Ezzel megint a magatartás mintát tárja eléjük, és őket is jobban meg tudja tanítani, hogy amikor arra van szükség, ők is kérjenek bocsánatot.


Kedves Lelkiatya! Igaz-e az, hogy az égbe kiáltó bűnökre még a pap sem adhat feloldozást, hanem csak az Isten? Ha tényleg így van, akkor hogyan kell ezeket a bűnöket meggyónni?

Nem, ez nem így van. Az égbekiáltó bűnök külön elnevezése a késő középkortól terjedt el. Négy ilyen bűn van, amelyeket a Biblia is így jellemez: a gyilkosság (Ter 4,10), a homoszexualitás (Ter 19,13), özvegyek és árvák sanyargatása (Kiv 22,22), a munkás megszolgált bérének megtagadása (MTörv 24,14; Jak 5,4). Ezek nagyon súlyos bűnök, de ha az elkövető megbánja és meggyónja, akkor a pap feloldozhatja őket.


Kedves lelkiatya!

Napok óta imádkozom a Szűzanyához, hogy helyre jöjjenek és kialakuljanak a dolgaim. Egy nap kicsit azon gondolkoztam, hogy de jó lenne ha sikerülne a nyelvvizsgám. Próbálom változatosan eltölteni a napomat és nem gondolni a gondjaimra, de kicsit mégis elfog a félelem, és nem értem hogy nekem miért kell nekem ennyit küzdenem valamiért és miért ilyen nehéz az életem. Szerencsére a szóbeli már megvan. Nővéremnek már 2 nyelvvizsgája van nekem elég lesz egyet is letennem. Miért engedi a Jóisten hogy ennyit küzdjek egy papír miatt?

Köszönettel: Ági.

Ági!
Lehet, hogy most nagy küzdelemnek tűnik ez a nyelvvizsga. Előre elárulom, hogy később még sokkal több küzdelem vár Rád. De hát mi értéke volna, ha nem kellene érte küzdeni. Vajon mit érne az az élet, amelyben minden elérendő célt tálcán kínálnának, éppen csak le kellene emelni róla. Nem, az élet nagyon sok értéket kínál, de ezekért mindig küzdeni kell.
Az balga gondolat, hogy nekem többet kellene küzdenem, mint másnak. Mindenki úgy érzi, hogy a sajátja a legnehezebb. Mégpedig azért, mert a máséba nem látunk bele, csak kívülről látjuk, csak az eredményét.
Afelől pedig biztosak lehetünk, hogy nem ad az Úr nehezebb küzdelmet, mint amit ne tudnánk elviselni, ami nem a javunkra válna. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok (1Kor 10,13)


Kedves Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni, hogy házasságon kívül született gyermeket megkeresztelnek-e?
Szeptemberre várom a kisfiamat és mindenképpen szeretném, hogy meglegyen keresztelve.
Görög katolikus vagyok, párom nincs megkeresztelve. Magyarázkodhatnék, hogy miért nem házasodtunk össze, de ez egy hosszú történet. Már nem vagyok túl fiatal, de számomra nagyon fontos a hit. Az életem tragikus eseményein a hit segített át. Emiatt nagyon fontos számomra, hogy a gyermekem keresztényként nőjön fel.
Úgy gondolom, hogy minden gyermek Isten ajándéka és az én bűnöm miatt nem szenvedhet.
Kérem mondja meg mi a módja annak, hogy a kisfiamat megkereszteljék!

Előre is köszönöm a válaszát!

Márti

Kedves Márti!
Semmi akadálya annak, hogy a megszülető gyermekét megkereszteljék. Az a javaslatom, hogy ne is várja meg a születés idejét, hanem még előtte keresse fel a legközelebbi parókiát, és ott beszélje meg a helyzetét az atyával. Beszéljék át, hátha lehet rendezni a párjával a kapcsolatát. Ha valóban azt szeretné, hogy a gyermeke keresztényként a hitben nőjön fel, akkor tegye is meg az ehhez szükséges lépéseket, még ha nehéznek tűnnek is azok. Megerősítem, a gyermeke keresztelésének nem feltétele, hogy összeházasodjanak, ha az valós akadályok miatt esetleg nem lehetséges. De ezért is keresse fel az atyát minél hamarabb, hogy ezt közösen megvizsgálhassák. Nyilván jól tudja, hogy a gyermeknek édesapára is szüksége van, különben nemigen tud egészségesen fejlődni. Tehát a gyermeke érdekében több szempontból is fontos a házasság rendezése - ha csak lehetséges. De az még fontosabb, hogy Ön is eljárjon minél gyakrabban a templomba, bekapcsolódjon az Egyház életébe, és ezáltal tovább erősödhessen a hite, amit majd a megkeresztelt gyermekének is továbbadhat.


Kedves Lelkiatya!

Le tudná nekem írni görögül (koiné), latinul és héberül az alábbi részletet a Szentírásból (Főként ezt a mondatot: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!). Mt-nál és Lk-nál is megtalálható, ha onnan tudja, az is jó. Köszönöm a segítséget.

Mk 12.28
Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: "Melyik az első a parancsok közül?"
Mk 12.29
Jézus így válaszolt: "Ez az első: Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr.
Mk 12.30
Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!
Mk 12.31
A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs."
Mk 12.32
Az írástudó helyeselte: "Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más.
Mk 12.33
Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál."
Mk 12.34
Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: "Nem jársz messze az Isten országától" - mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.

Azt szeretném még kérdezni, hogy Interneten érhető e el teljes ógörög/latin/héber nyelvű az Egyház által jóváhagyott Szentírás? Ha nem, honnan lehetne ilyet beszerezni?

A görög liturgiában most a 2 szín alatti áldozást úgy valósítjuk meg, hogy a kenyér egy kis borban van megáztatva. Ez mindig a kezdetektől fogva így volt, vagy volt olyan, amikor Krisztus vérét külön kehelyből itták a hívek? Mikortól változott ez meg?
Az is érdekelne, hogy nyugaton mikor történt a változás.
Ezenkívül, ha tudna ajánlani néhány könyvet, amely ezzel a témával (a bizánci liturgia kialakulása a kezdetektől: hogyan zajlott a liturgia pl. a 6-7. sz.-ban, ill. a latin rítus változásai is) foglalkozik, nagyon megköszönném.

Köszönöm a segítséget;
Dénes

Kedves Dénes!
Bocsásson meg, hogy nem vállalkozom a kérésének teljesítésére. Viszont a második kérésének megfelelően meg tudok adni egy címet, amelyen elérheti a Szentírás héber, görög és latin nyelvű változatát. Ezek után Önre hagyom a feladatot, hogy az egyes verseknek megtalálja a megfelelő fordítást. A cím:
http://www.academic-bible.com/en/online-bibles/about-the-online-bibles/
A harmadik kérésére korábban egy külön levélben már válaszoltam.


Kedves atya!

Bennem az Evangélium olvasása közben merülnek fel sokszor kérdések:
Pl. Jézus egyszer azt mondja, hogy az asszonyok között nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála. De akkor ki üdvözülhet?

Mással kapcsolatban:
Úgy tudom, hogy egy szerzetes ha úgy dönt, hogy mégis inkább családot szeretne alapítnai, akkor kiléphet a rendből és megnősülhet. És ez fordítva is lehetséges? Ha valaki házasságban él de rájön, hogy ő valójában mindennél jobban szerzetes szeretne lenni, akkor neki már nincs lehetősége erre?

Előre is hálásan köszönöm az atya válaszát!

Üdvözlettel,
Miki

Az teljesen természetes dolog, hogy az Evangélium és egyáltalán a Szentírás olvasása közben az emberben kérdések merülnek fel. Érdemes ezeket a kérdéseket komolyan venni, tovább gondolni, utána olvasni, másokat, esetleg a lelkiatyát a világhálón keresztül megkérdezni.
Jézus idézett mondata elsősorban arra vonatkozik, hogy Keresztelő János az Ószövetségi korszak legnagyobb alakja. Egyrészt különleges kiválasztottsága miatt, másrészt, mert ő lett az a próféta, aki személyesen is láthatta a Megváltót, nem csak távoli jövőbe jövendölt róla. A mennyek országába tartozók az Újszövetség fiai, akik már Krisztus hitében élnek. Természetesen Krisztus kortársaiként vagy utána, egyszersmind Keresztelő Szent János után. Az Újszövetség fiai, vagyis a keresztények már mind Krisztus megváltásának kegyelméből, kegyelmében élnek. A kegyelem, Isten ereje miatt nagyobbak ők mind, mint Keresztelő Szent János.
Egyáltalán nem magától értetődő ha egy szerzetes kilép és megházasodik. Ez a fogadalmának az elárulása. Ha mégis megtörténik, akkor az Egyház irgalmas, és nem akarja az illető egész életét megnyomorítani, ezért találták ki azt, hogy megfelelő dolgok megtartásával felmentik a fogadalmai alól.
Ennél viszont egy fokkal természetesebb az, ha valaki házas emberként mégis szerzetes lesz. Ez nem a házassági esküjének az elárulása, hanem a lelki életben való tovább lépés. Természetesen ez csakis a házastárs teljes beleegyezésével történhet. Továbbá, ha vannak gyermekei, akkor előbb róluk kell gondoskodnia, s ha már ők megállnak a maguk lábán, csak akkor lehetséges, hogy házas ember elkezdje a noviciátust, és a szükséges idő eltöltése után szerzetessé legyen.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
A Szent Liturgiák formája mennyire kötött? Illetve mitől, vagy kitől függ az, hogy bizonyos görög katolikus templomokban a liturgia egyes részeit csak elszavalják, míg máshol énekelve mondják el (pl. az evangéliumi szakaszt)?

A Szent Liturgiát énekelni szoktuk végig. Még néhány dallamtalanul mondott szövegrészt is (Hiszekegy, Hiszem, Uram és vallom), inkább recitálni, tehát egy tartott hangon énekelni kellene - néhány helyen így is van. Ennek ellenére sok helyen él még az a gyakorlat, hogy egyes részeket csak mondanak, sőt, talán vannak teljesen ének nélkül végzett Liturgiák is. Ez a korábbi gyakorlat maradványa.
Jó, ha tudjuk, hogy a Vatikáni Zsinatig, illetve, nálunk annak hazánkba érkezett hatásáig, sok helyen még a görögkatolikus szertartásban is úgy végezték a Liturgiát, mint a rómaiak a szent misét, hogy miközben a pap mondta a maga imáit, a nép valami egészen más jámbor énekeket énekelt. Ez a gyakorlat mára már, hála Istennek, teljesen kihalt. Természetesen latin hatásra történt ennek kialakulása a mi egyházunkban is. Éppen így a latin rítus hatása ez is, ha nem teljesen énekelve imádkozzák végig a Liturgiát. Ezt mai gyakorlatunkban a helyi parókus határozza meg, hogy mennyit énekelnek a Liturgián. Természetesen az a követendő gyakorlat, hogy amikor Isteni Szent Liturgiát végzünk, akkor azt annak teljességében, és végig énekelve végezzük.


Tisztelt Lelkiatya!
Nem volt jó anya kép elöttem.Édesanyám bár nem rossz ember,de nem tudott velünk jó kapcsoaltot kialakitani.A közönye,az érdektelen vieselkedése sokszor bántólag hatott rám.Amikor szeretetre,támogatásra,megértésre,tanácsra lett vona szükségem nem kaptam meg.Ha valami rosszul sült el,nem sikerült sokszor jött az én megmondtam szöveggel.Igy nem is volt kedvem azéletmeben lévő dolgokrol beszámolni neki.Ha valamit felhoztam neki ilyen dolgokkal kapcsolatban mindig ugyanazokat a dolgokat ismételte.Mintha két külön világ lennénk.Mindezek a dolgok miatt nehetelek rá és fájdalom van bennem.Felnőttként is úgy érzem nem fogunk jó kapcsolatot kialakitani egymással.Meg már nem is igénylem.Soha nem értette meg a lelkemet,az érzéseimet,figyelembe se vette azokat.És azt hiszem ebből kifolyólag,a következő a problémám:él bennem bizonyos szintü ragaszkodás,néhány nő iránt akik kedvességet,megértést,törődést tanusitanak.Idősebb nök,barátnők iránt illetve egyszer egy tisztelendő nővér iránt.Bennük ideális anya képet illetve testvér képet látok,nekem egy öcsém van,de minmdig is nagyon szerettem volna ha lett volna egy idősebb lány testvérem.Igy érzelmileg előfordult,hogy nehezen éltem meg néhány barátság megszakadását,nehezen engedtem el ezeket az érzelmeket.Vagy fájdalmat okozott amikor az ő részükről megbántást kaptam.A Lelkiatyának mi avéleménye erről?Mi ad teljes szabadulást?
Válaszát köszönöm!
Dina

Kedves Dina!
Sokat segít Önnek, hogy ennyire világosan látja, és értelmezni is tudja az édesanyjával való kapcsolatát. Higgye el, hogy ez már nagyon jó alap arra, hogy idővel ezt a feszültségforrást fel is oldja. Persze, idő kell hozzá. Ha felismeri szívében a neheztelést, akkor bizonyos mértékben már el is távolodott ettől az érzéstől, hiszen rá tud nézni, meg tudja fogalmazni és fogni. Ha tovább tudatosítja magában, hogy ez az érzelem csupán az eddigi életünk következménye, de kimondja: ezzel nem akarok azonosulni, ez nem én vagyok -, akkor egyre inkább tisztul majd az érzésvilága az édesanyjával kapcsolatban. Természetesen ezzel együtt gyónja is meg rendszeresen, amikor tetten éri önmagában ezt a taszító érzést. Ez is a tisztulásnak, a gyógyulásnak a része.
Azt is mennyire világosan látja, hogy az édesanyjával annyira fontos egészséges kapcsolat elmaradása miatt szorosabb, kissé féloldalas kapcsolat formálódhat egy-egy idősebb barátnője iránt. Itt is sínen vagyunk. Már ez sem fog eltorzulni, beteges ragaszkodássá válni, ha látja, érzékeli, hogy ez így van, és törekszik tudatosan kézben tartani ezt az érzést is.
De fordítsunk is egyet ezen a gondolaton. Tudjuk, hogy a Mindenható mindent föl tud használni, hogy az Őt szeretőknek minden javára válik. Gondolkodjon el azon, hogy milyen nyereséget, milyen értéket lehet formálni ebből az adottságból. Szándékosan mondom adottságnak, még ha hiánynak élte is meg. Imádságban gondolja át, hogy ha már így alakult, akkor az Isten segítségével mire tudja használni. A teljes szabadulást az fogja jelenteni, amikor őszinte és hálás szívvel fogja tudni megköszönni az Úrnak, hogy így alakult az élete és nem másként.


Kedves lelkiatya!
az lenne a kérdésem,hogy a római katolikusoknál elfogják e valaha törölni a cölibátust?

Ezt nem tudom. Gondolom, a kötelező cölibátusra gondol. Remélem, nem fogják eltörölni.


Tisztlet Lelkiatya!

Tanácsot szeretnék kérni,
24 éves vagyok boldog házasságban élek a férjemmel és a 8 honapos lányunkkal!

Édesanyám mindig megprobál beleszolni mindenbe, irányítani. Eljön hozzánk és mindig csak beleköt mindenbe:(Egész gyermekkorombol nem sok szép emlékem maradt, ezeket most inkább nem sorolnám könyvet tudnék rola írni.
Sajnos most elérkeztünk odaáig hogy kitagadott azt monda szerinte nekünk ő nem kell és itt befejezte velünk ha szükségem lesz rájuk mehetek bármikor mert az anyám és számíthatok rá de ő soha többet nem jön, mert bebeizonyítottam a keresztszülőválasztással hogy a családom nekem nem fontos...:(Mert nem az lett akit ő akart. Engem nagyon bánt és még tetézi ezt az egészet az is hogy miota összevsztünk csak a baj baj hátán jön a családba nem tudom nem a Jóisten büntet... Nem tudom mitévő legyek felhívni sem merem, és nem akarok ugy gurálni ahogy ő fütyől tőlük elváltam és a férjemmel lettem egy. és neki ezt el kellene fogadnia szerintem. Tanácsát kérnék mitévő legyek, borzaszto érzés hogy nem kellek a szüleimnek de a legfájobb az hogy a gyönyörű lányom sem kell nekik!

Kedves Húgom!
Azt sejtem, hogy korábban már válaszoltam az Ön levelére. Kérem, nézze meg a korábbi válaszokat. Akkor is arra biztattam, hogy helyes úton jár, ha a férjéhez ragaszkodik. Sok döntést egyedül, vagy a férjével kell meghoznia, s már nem az édesanyja beleegyezése szükséges hozzá. Mindenképpen ezek közé tartozik gyermeke keresztszüleinek megválasztása is.
Szó sincs arról, hogy emiatt a Jóisten Önt büntetné. Vegye észre, hogy a rossz dolgok miatt sok áldásban is részesül. Az Úr segíti Önt a talpra állásban, az önálló életben. Bízzon Benne, hagyatkozzon Őrá. A férjével beszéljen meg mindent őszintén. A szülei egy idő után meg fognak engesztelődni. Ne keseregjen most emiatt. Imádkozzon is azért, hogy minél hamarabb meg tudjanak békélni egymással. De most nekik is segítenie kell abban, hogy elengedjék a gyermeküket. Ez a lépése is segítség ebben a folyamatban.


Kedves Lelkiatya!
Meglehet Önt személyesn is keresni egy beszélgetésre,tanácskérésre?Vagy csak levélben?Ha nem,akkor tudna ajánlani egy kedves,megértő lelki vezető atyát Nyíregyházán?
Köszönettel és tisztelettel:Lívia
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kérem, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre, és akkor tudjuk pontosítani a dolgot.


Kedves Lelkiatya!
Van a Facebookon egy csoport, amely kereszténynek mondja magát, a nevüket inkább nem írom ki, talán nem kéne reklámozni. Szerintük a világvége közel van, talán napok kérdése, mert a Bibliában és a jövendölésekből származó jelek megvoltak az elmúlt 7 évben. Ez igaz? Egy cikket is közzétettek, amelyben bibliai idézetekhez kapcsolták az elmúlt 7 év eseményeit. Mennyire lehet az ilyennek hinni?
Válaszát előre is köszönöm!

Egyáltalán!
A Szentírást nem lehet jóslatokra használni. Nem azért adta az Úr, hogy vele a jövőről tájékoztasson bennünket, hanem, hogy a jelenben segítsen eligazodni. Főként a végidő eljöttének ismeretével szoktak előállni sokan. Holott Jézus világosan megmondta: Nem tudjátok, sem a napot, sem az órát... (Mt 24,36; Mt 25,13; Mk 13,32). Ne higgyünk az ilyen híreszteléseknek!


Kedves Lelkiatya!
Szeretnék Máriapócson meggyónni. Mikor van erre lehetőségem hétköznap?
Előre is nagyon köszönöm!

Máriapócson állandóan van lehetőség szentgyónásra. A reggeli és esti imádságok idején kint is ül vagy ülnek a gyóntató atyák, de ha éppen nem is látni ott senkit, a sekrestyében vagy a zarándokházban szólva máris készséggel áll rendelkezésre az atya. A kegyhely főgyóntatója Ihnáth János atya, de a többi atyák, vagy a bazilita atyák közül is bárkit meg lehet erre kérni.


Kedves Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy hosszú idő után nem olyan rég óta (4 hónapja) ismét elkezdem járni rendszeresen templomba. Előtte 19 éves koromig rendszeresen látogattam a helyi római katolikus templom miséit és a közösséget is nagyon szerettem, mert ahol laktam a faluban nem volt más templom.(de görög katolikusnak vagyok keresztelve) Majd más pap érkezett a templomba és dolgozni is kezdtem egy másik városban, így mondhatjuk, hogy 13 évig nem jártam sem templomba, sem gyónni és áldozni sem voltam. Istenhez azonban ez idő alatt is sokat imádkoztam otthon, és kértem az útmutatásait, kegyelmét, és azt hogy vigyázzon rám és vezessen a megfelelő úton. Most úgy érzem szeretnék 13 év után újra gyónni. Tudom hogy mi a teendőm (önvizsgálat, életesemények felidézése), de nem tudom hol kezdjem el. Fogjam a 10 parancsolatot és ez alapján pontról pontra haladjak, vagy valahogyan máshogy? Kérem ha tud ebben segíteni, vagy lenne valamilyen tematikai rendszer, hogy ne maradjon el semmi, azt nagyon megköszönném.
Köszönettel: Timi

Kedves Timi!
Nagyon örülök, hogy erre a fontos lépésre szánta el magát. Istennek hála!
A következő a tanácsom. Még mielőtt nekikezdene a számvetésnek, előtte keresse fel a görögkatolikus parókus atyát. Ugyanis ez a lépés, illetve inkább folyamat, személyes kapcsolódás az Istenhez és az Egyházhoz. Ezért fontos, hogy ne csak egyedül akarja végbevinni. Mint ahogy a szentgyónást is egy pap mellett végezzük el - így rendelte az Úr - ugyanúgy, ezt az önmagába tekintést is érdemes már a lelkiatya segítségével végezni. Ő sokkal többet fog tudni mondani, mint amit itt pár sorban leírhatnék. Főként sokkal személyesebben tudja elmondani, hogy Önnek mire van szüksége. Ezért, ha megbocsát, most nem teljesítem a kérését a szempontok megadásával, hanem az az egyetlen tanácsom, hogy keresse fel Laci atyát, és vele beszéljék át a dolgot. Meglátja, nagyon sok kegyelmet fog rajta keresztül kapni.


Tisztelt Lelkiatya !
Bő éve vagyunk házasok. A "férjem" lelki, pszichés és szellemi betegségei miatt nem tudja betölteni a jó férj és apa szerepet. Ő szándékozik elválni tőlem. Róm.kat. vagyunk. A házasságban nem kezdeményeztem problémát. Régi sebeket őrizget. Magatartása folytán nem tudtam vele élni. Előre láthatólag az egyház elválaszt e bennünket? Köszönöm.

Ha így van, ahogy mondja, akkor ebből valószínűsíthető a házasságkötés semmissége.
Ugyanakkor alaposan el kell gondolkodnia, hogy egy évvel ezelőtt milyen okok vezették arra, hogy egy életre szóló elkötelezettséget vállaljon. Ezek szerint nem ismerte eléggé ezt az embert, akihez hozzáment feleségül? A további élete számára ez mindenképpen szolgáljon nagy tanulságul!
Keresse fel a plébánosát, és segíteni fog a folyamat elindításában.


Tisztelt Lelkiatya!
Érdekes kérdésem lenne. A napokban gondolkodtam rajta, hogy honnan származik az a szavunk, hogy "szentgyónás"? Milyen országban használták így? A Bibliában ha jól tudom Jézus a bünök megvallásaként emlegeti. Akkor miért nem úgy hívjuk a szentgyónást hogy bűnvallás szentsége? Tudom hogy ugyanazt jelenti, de mégis érdekelne honnan ered vagy ki használta elöször azt a szót hogy szentgyónás?

Előre is köszönöm válaszát, mert interneten nem találtam választ a kérdésemre.

Egy görög katolikus Istent kereső fiatal lány: Csilla

Kedves Csilla!
A kérdése inkább etimológiai jellegű. Szoktuk is nevezni a bűnbánat szentégének. tehát jogos a felvetése. Mégis jó az, hogy van rá saját magyar szavunk. Ismereteim szerint ez a szavunk török eredetű. A -jogan- (önmagát vádolja) magyar folytatása lehet. Korábban alighanem mi is a confessio, latin elnevezést használtuk.


Kedves lelkiatya!
Problémáim vanna a tisztasággal,az önkiekégités bünével küzdök.Mással nem követtem el ezt a bünt,de ez jelen van az életemben.Régebben rendszeresen elbuktam ebben a bünben,de még most sem tudok szabadulni töle,havonta legalább egyszer elkövetem.Különösen olyankor érzek erre kisértést amikor érzelmileg nem vagyok feltöltve.Amikor egy jó ideig ezt nem követtem el,akkor mindenféle szemérmetlen álmom volt,amik időnként jelentkeznek.Az is problémát okoz,ha ilyen dolgokról beszélnek velem.A napokban kávén voltam egy barátnőmmel és ő a nemi élet fontosságáról és az emeberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásáról beszélt,ez teljesen felkavart,és utána mindenféle érzéssel küzdöttem magamban.Ha ez zavarólag hat esetleg megkérjek másokat,hogy ne beszéljenek ilyen dolgokról?A másik dolog ami szintén felzaklatott és dilemmát okozott bennem az elmult idöszakokban az az hogy,sok helyen hallottam arról ha ilyen vágyak vannak bennünk az egy jelzés arra,hogy gyermeket vállaljunk,de arra nem érzek vágyat,hogy gyermeket szüljek,sőt elrettent és viszolygást érzek a szülés gondolatától.A jó Istennel sok idöt töltök,rendszeresen gyónok és áldozok is,ezeket a bünöket megszoktam gyónni,de csak felszinesen eddig az tyaák akiknél gyóntam nem mentek bele részletekbe,szégyellnék is erről beszélni.Arra is gondoltam egy időben hogy szerzetesnő lennék,mert a büneim ellenére is közel érzem magam a jó Istenhez,de ilyen érzésekkel talán jobb ezen nem gondolkodnom.Lehet valakiből szerzetes aki ilyen érzésekkel küzd?Mivel küzdhetnék legjobban a tisztaság ellen?Vannak valamilyen imák erre?Ön szerint szükséges-e szakemberhez fordulnom a problémámmal?
Válaszát elöre is köszönöm.
Tisztelettel:Z

Kedves Z!
Ha szakembert keres, az csakis egy jó lelkivezető lehet. A jelenség, amit leír, abban nincsen semmilyen pszichés zavar. Küzdenünk kell a tisztaságért, ennyi az egész. Ön egészséges ember, hiszen ezek az érzéki jelenségek teljesen természetesek. Azért adta a Teremtő, hogy a nemzés által részt vegyünk a teremtésben. Csodálatos képességünk ez, amellyel legforróbb szeretetünket fejezhetjük ki. Ugyanakkor nagy erővel küzdeni kell, hogy ez a bennünk lévő erő ne váljon önzéssé. Ez a házasságban éppen úgy lehetséges. Nem szabad hagyni, hogy az állatias erő kerekedjen felül. A házasságban ez a képességünk arra adatott, hogy a házastársnak csodálatos örömöt tudjunk vele szerezni.
Önnek is el kell fogadnia ezt a küzdelmet. Nem menekülni előle, nem szégyellni. Ha elbukott, meg kell gyónni. Egyszerű szavakkal, nem kell részletezni. Ugyanakkor bízni kell az Isten irgalmában, hogy akárhányszor is elbukom, Ő mindig felemel.
Azt is el kell fogadnia, hogy vannak, akik erről tudnak természetesen beszélni. Az egyedülállóknak ez nehezebb, kétségtelen. De minél természetesebbnek tartom a jelenséget, annál nyíltabban tudom kezelni, ha úgy adódik, róla másokkal beszélni.
Az sem kizárt, hogy Önt szerzetesnek hívja az Úr. De tudnia kell, hogy ettől a küzdelemtől ott sem szabadulhat. A szerzetesek is megküzdenek vele. Isten iránti szenvedélyes szeretetté alakítják át, egyre jobban megtisztítva az önzéstől, testiségtől. Sajnos, egészen öreg korunkig megmarad ez a küzdelem. Ám ez által válhat értékessé az életünk.


E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését... menyi egy meg egy


2


Tisztelt cím,
Tanácsot szeretnék , kérni!
24 éves vagyok van egy gyeremekem és egy férjem, esküvőnk egyházi is és polgári is volt. Édesanyáméktol elkötlöztem az esküvőú előtt a páromékhoz ott egy évig éltünk együtt, majd eljegyzés és esküvő.
Anyukám már mikor megismertem páromat Amerikáig akart küldeni dolgozni mert ott ugyis jobb életem lesz... én nem mentem a párom választottam. Párom családja és az enyém ég és föld, hozá teszem a páromé a szimpatikusabb és én is aszerint nevelem a gyerekemet és élem a mindennapjaimat.
...
Bánt nagyon hogy anyáékkal így jártam de nem szeretném ha a házasságom rámenne... mitévő legyek? mi a helyes út?
Gondoltam rá hogy megmondom neki hogy nézd ha szeretsz elfogadsz olyannak amilyen vagyok a családommal együtt mert ha igazán szeretsz képes leszel rá mindenféle megjegyzés nélkül ha pedig te erre meg nem vagy képes akkor sajnálom nincs egymással többet dolgunk.
Tanácsot kérnék és elnézést ha hosszasra sikerült csak gondoltam talán így könnyebb a tanács.
A másik dolog: nagyon régen gyóntam kb. 3 éve, egyszer egy pap azt mondta nekem hogy tegeződjünk már... gyónás közben, illetve anyámmal kapcsolatban is érdekes tanácsot adott. És én azóta nem voltam. nekem a pap, plébános, bárki aki az egyházat képviseli egy szolid reverendás kellemes hangú ember, nem egy izompolos farmeres sportcipős "srác", az utóbbinak nem szívesen mondanám el bajom gondom...
Vagy a mai világban ez a tegeződés és könnyed öltözet normális? hiszen ő is ember?
Sokszor sajnos az egyházat képviselő emberrel van a baj, mert nem megfelelő magatartást tanúsítanak...:(így az ember inkább nem keresi fel:(
Várom tanácsát!

Kedves Húgom!
Mint látja, nem a teljes levelet közlöm. Sok részletet elég ha én tudok.
Bátorítom, hogy álljon a saját lábára. Az a természetes, hogy a férjével, a kislányával saját életet élnek. Egyáltalán nem kell arra gondolnia, hogy a Jóisten büntetné azért, mert önálló életet akarnak élni. Ennek ez a rendje. Ezt még az édesanyja egyelőre nehezen fogadja el, de idővel ő is rá fog jönni, hogy ennek így kell lennie. Még a Teremtés könyve is azt írja, hogy a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik (Ter 2,24). Ez éppen úgy vonatkozik a férjéhez ragaszkodó asszonyra is.
A keresztszülő megválasztásában is Önöknek kell dönteni. Nem mindegy, hogy ki vállal felelősséget gyermekük keresztény neveléséért.
Javaslom, hogy minél hamarabb menjen el meggyónni. Ha ez valami oknál fogva nehezére esne otthon, akkor menjen el máshová, esetleg Máriapócsra. Ha az ember fizikai gyógyulása érdekében fölkeres akár távoli orvost is, miért ne tenné meg ezt lelki gyógyulása érdekében?
Én is egyetértek Önnel abban, hogy a pap inkább legyen Isten embere, mint divatos világfi. De ez a tanács már nem Önnek, inkább a paptestvéreimnek szól.


Kedves Lelkiatya!
Tanácsát szeretném kérni! Nehéz helyzetben van a házasságom! A férjemmel jól meg vagyunk, vagy voltunk. Feltűnt egy nő, aki minden áron meg akarja szerezni a férjemet! Csinált már olyat, hogy felhívta késő este és sokáig beszélt vele, vagy voltunk egy rendezvényen és megfogta a férjem kezét és fogdosta, ráadásul ott voltak a szüleim és a barátaink is.
Próbáltam beszélni a férjemmel. Ő kikérte magának, azt mondta, hogy nincs köztük semmi, engem szeret és nem akar elhagyni. Sőt azt is mondta, hogy képzelődöm, nem hajt rá ez a lány, csak barátok. De nekem ez akkor is furcsa! Nem a férjemben nem bízom meg, hanem ebben a nőben nem. Úgy hallottam, hogy volt már ügye nős emberrel és nem nagyon zavarta. Olyat is hallottam, hogy a "pénzes, jó családból" való férfiakra hajt. Az én férjem gazdag és előkelő családból származik, az édesanyja, aki nagy hatással van rá, nem is nagyon támogatja a házasságunkat, szerinte én nem vagyok méltó a fiához. Ezt a hölgyet sokkal jobban szeretné menyének. Nem mond konkrét dolgokat, de érezteti, hogy ez a nő való a fiához! A férjem esküdözik, hogy engem szeret és nem akar elhagyni, meg nem ad az anyja szavára. De ez sajnos nincs így, mert az édesanyja nagyon tudja manipulálni. Van egy mondás, hogy amit az ember sokat hall, azt el is hiszi! Attól félek, hogy vége lesz emiatt a házasságunknak. Kedves Lelkiatya! Mit tegyek!?

Valóban nincs könnyű helyzetben. Ám, még ha van is igazság a gyanújában, sokkal jobban teszi, ha ezt nem hánytorgatja fel. Ha már olyan helyzet alakult ki, hogy a férje kikérte magának, meg esküdözni volt kénytelen, ez arra utal, hogy Ön többször is előhozta ezt az ügyet. Higgye el, nem segít vele. Inkább csak a férjével való kapcsolatukat rontja meg, s biztos, hogy így nem éri el azt célt, amit szeretne, hogy ő ne is foglalkozzon ezzel a hölggyel. Jobban teszi, ha valóban megbízik a férjében, és nem zaklatja őt ezzel.
Esetleg meg kell próbálnia beszélni valaki harmadik személlyel, aki ismeri Önöket, de teljesen pártatlan. Ő hogy látja ezt a helyzetet? Ha pedig szükségesnek látszik, inkább ez a közös barátjuk, ismerősük figyelmeztesse a férjét. Persze, olyan személy kell, akit a férje is elfogad. Ön pedig sokat imádkozzon, hogy ha ez valódi támadás, akkor is Isten akarata szerint alakuljon a dolog.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat