Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.166.12.41)


Mennyi egy meg négy? (számmal)


Kedves Lelkiatya.
Szeretnék Gál Péter atyának, aki a New Age ketesztény szemmel c.könyvet írta,emailt írni. Lehetséges?
Előre is köszönöm a segítségét.

Ezeket találtam:
Dr. Gál Péter
7628 Pécs, Szabadságharc utca 5.
Telefon: 72-328-486
Mobil: 30-936-09-81
E-mail: galp@pphf.hu


Kedves Lelkiatya!
Nagyböjtben Előszenteltek Liturgiáját végzünk szerdán és pénteken, de Nagy Szent Bazil Liturgiája is előfordul. Ugyanakkor vannak olyan szertartásaink, amiket igen ritkán végzünk.( Krétai Szent András kánonja, Akathisztosz, stb.)
A kérdésem az lenne, hogy ezeket a szertartásokat miért nem végezzük más vasárnapokon? Miért csak böjti időszakban, vagy csak az év néhány napján? Ez kicsit azt a hatást adja, hogy a vasárnaponként jól megszokott Aranyszájú Szent János Liturgiája nem olyan rangú mint esetleg a ritkábban használtak. Vagy ez helytelen gondolkodás, és nem illő a szertartások között rangot tenni?
Válaszát előre is köszönöm.
András

Nem lehet mindig mindent egyszerre. Mindennek megvan a maga ideje (Préd 3,1). A föltámadási szertartás is nagyon szép, de ha minden héten végeznénk, nem tudnánk úgy értékelni. Hasonlóképpen a karácsony vagy más ünnepek szertartásai. Lelki harakiri lenne például nyáron karácsonyfát állítani és karácsonyi énekeket énekelni. Érdemes igazodni az Egyház előírásaihoz, betartani ezeket a szabályokat, hiszen ezek csodálatos pedagógiával vannak így összeállítva. Aki igazodik hozzájuk, az észrevétlenül az Isten Országához igazodik. Nem az a kérdés, hogy melyik szertartás milyen rangú, hanem melyiknek mikor van az ideje.


Kedves Lelkiatya.
Elkövettem egy szörnyű bűnt, az önkielégítést. Sajnos bármikor meghalhatok egy gyógyszer miatt, amit egy krónikus betegségre szedek.(sajnos muszáj szednem)
Nagyon megbántam. Félek, hogy úgy halok meg, hogy nem tudtam meggyónnni. Emiatt a pokolba kerülök? Ugye? Nem elég, ha megbánom, amíg nem tudok elmenni gyónni?

Nem kell aggódnia. Éppen a bűnbánat az, amellyel helyreteheti az elkövetett bűnt. Az Isten jól látja a lelke állapotát, még ha nem is tudott eljutni a gyóntatószékig. Persze, törekedjék rá, s gondolom, azóta már meg is gyónta.
A pokoltól nem kell félni. Csak az jut oda, aki szembeszegül az Istennel. Aki gyöngeségből valami bűnt követ el, aztán meg is bánja, az még e tette miatt nem kerül a pokolba. Ha viszont sok ilyen fölhalmozódik, akkor az lebénítja a lelket, s egy idő után már észre sem veszi, hogy eltávolodott az Istentől. Na, ez a kárhozat útja. Ezért kell bűnbánatot tartani, s keresni a módját a szentgyónásnak.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!

Az egyetemi éveim kezdetén meghallottam a Szentlélek közöltetését, melynek köszönhetően azóta is rendszeresen gyakorlom vallásom, részt veszek a miséken és remélem, hogy a közeljövőben megkapom azt, hogy lesz alkalmam közösségi alkalmakon is részt vennem.

Akkor, fiatal egyetemistaként bizony sokszor szembesültem azzal, hogy kortársaim, barátaim úgy néznek rám, mint egy "idegenre", mivel megjelenésem, személyiségem, kapcsolataim alapján nem gondolták volna, hogy vallásos vagyok, vagy hogy minden vasárnap templomba járok. Valószínűsítem, hogy a vallásos emberekkel szembeni negatív sztereotípia miatt vélekedtek így...
És bizony, volt olyan, hogy elhallgattam, nem álltam ki Jézus mellett, nem védtem meg, nem tettem tanúbizonyságot hitemről. Hagytam, hogy rossz társaságba keveredjem, szabad akaratomból más értékrendet, normákat valló férfiakkal létesítettem párkapcsolatot.

A lefelé vezető út legvégén pedig teljes lelki kiüresedésben, testi legyengülésben kapaszkodtam bele az utolsó szálba, fordultam az utolsó lehetőség felé: elmentem gyónni.
Sírva gyóntam meg mindazt, amit a Jóisten, közeli hozzátartozóim, ismerőseim, mások és magam ellen elkövettem. Kértem a Jóistentől, hogy szabadítson meg ezektől a bűnöktől, préselje ki belőlem a rengeteg rosszat és ültessen el bennem tiszta gondolatokat, jó szavakat és igaz érzéseket.

Azóta megszakítottam minden kapcsolatot a múlttal, "új emberként" igyekszem a Jóisten dicsőségére végezni mindennapi teendőimet, alakítani kapcsolataimat és táplálni lelkemet. Imádságaim meghallgatásra leltek, egy katolikus fiúval jöttem össze, igaz ő római katolikus, de szépen beosztjuk, hogy melyik hétvégén melyik misére megyünk el. Nem szégyellem már, hogy templomba járok, büszke vagyok arra, hogy görög katolikus vagyok, büszke vagyok a szertartásainkra, az ünnepeinkre és szokásainkra. Gyermeki várakozással tekintek a máriapócsi Szűzanya hétvégi érkezésére, igyekszem a hozzám hasonlóan, Budapestre elkerült kortársaim figyelmét felhívni erre az Érkezésre. Felvállalom a barátaim, ismerőseim előtt hitemet és tanúbizonyságot teszek arról, hogy igen, a remény ellenére reménykedve hiszem, és hinnünk kell abban, hogy földi életünk után eljutunk az örök békességbe az Ő országában.

Sikerült elérnem két gyermekkori barátnőmnél, hogy beszélgetünk a vallásról, hitünkről és hitélményeinkről. Volt kollegáimmal napi szinten osztunk meg egymással Igét, imádságokat. Ki-ki a maga "fórumáról", ugyanis a legkedvesebb "nővérem" volt kolleganőm, aki református. Tőle kaptam tanácsul, hogy iratkozzam fel a Mai Ige és a Napi Remény oldalakra, ahonnan minden nap elektronikus formában kapok buzdító üzeneteket.

Első kérdésem ehhez kapcsolódna: nekünk, görög katolikusoknak lehet-e ezeket a napi táplálékokat felhasználnunk? Az Evangélium mindennap (www.evangelium365.hu) mellett van-e még ilyen, vagy ehhez hasonló kezdeményezés, amihez lehet csatlakozni? Honnan kérhetek ilyen üzeneteket, imádságokat görög katolikus fiatal lányként?

Második kérdésem a jelenlegi munkahelyemen levő helyzethez kapcsolódik. Itt is szóba került az, hogy katolikus vagyok és gyakorlom vallásom. Közvetlen kolleganőm nagyon sokat káromkodott, amikor ide kerültem, nála siekrült elérni, hogy már nem káromkodik. Úgy érzem, hogy benne is vetésre került a mag, de nem akarom, hogy kövek közé kerüljön és kiszáradjon. Felelősséget érzek iránta, és azt szeretném, hogy ha már ide irányított a Jóisten, akkor az ő dicsőségére munkálkodhassak.
Sokszor nem tudok neki mit mondani, amikor kérdezi, hogy miért fontos az előszenteltek liturgiája, miért hiszem el azt, amit mondanak, miért nem gondolom azt, hogy az Egyház rossz stb. Nem kötekedik, csak inkább provokál. Bár a kettő között keskeny a híd.
És imádkozom, hogy adjon a Jóisten olyan gondolatokat, amiken keresztül meg tudom neki mutatni azt, hogy milyen csodálatos és boldog élet ez, amit mi élünk.
Tisztelt Lelkiatya, mit javasol? Hogyan "tanítsam", alakítsam a nézeteit, hogyan oszlassam el sztereotípiáit a magam szintjén?

Harmadik kérdésem szorosan kapcsolódik az előzőhöz:
Édesapámon kívül mindenki görög katolikus a szűk családunkban. Testvérem reformátusnak lett keresztelve, de átkeresztelték kiskorában. Anyával minden héten járunk templomban (250 km távolságban igaz), viszont az Aput nem tudom hogyan lehetne óvatosan, nem elijesztően kérni, hogy vegyen részt a miséken. Vállalkozó, rengeteget dolgozik, mindig kéri, hogy imádkozzunk Érte, ami természetes - bár én is járok úgy, mint előző levélíró társam, hogy a nap végén, este már belealszom az imádságba - de nagyon szeretném, ha nem "kényszerből" jönne velünk, nem csak Karácsonykor és nem csak az évi pár alkalmas máriapócsi zarándoklatunkkor.
Hogyan lehet 26 évesen egy 50 éves Édesapát, egy családfenntartót, egy példaképet (számomra szüleim a mindenek) jobb belátásra téríteni, hogy vasárnap este hatkor nem a televízió előtt kellene ülni, hanem az Anyu kezét fogva, lélekben egymást átölelve kérni, hogy "Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is."

Levelem terjedelme miatt szíves elnézését kérem, és válaszát előre is nagyon köszönöm!

Üdvözlettel, Bernadett

Kedves Bernadett!
Nagyon köszönöm hosszú beszámolóját. Remélem, ez a levél más fiataloknak is ad majd biztatást, hogy ne féljenek az Istent követő élettől.
1. Más felekezetű forrásokból is kaphatunk lelki buzdításokat, főként a Szentírás egyes részleteit, de akár elmélkedéseket is. Ám fontos, hogy legyen állandó kapcsolata valamelyik atyával, akivel az adott kérdéseket megbeszélheti. Igaz, aki rendszeresen jár a szertartásokra, abban kialakul egészséges hitérzék, és nem tévelyedik el, de azért nem árt az óvatosság.
2. A legfontosabb, hogy imádkozzék a munkatársáért. Ezzel biztosíthatja, hogy nem csupán emberi erővel próbálja a jobb út felé téríteni, hanem maga a Szentlélek teszi ezt, akinek Ön igyekszik ebben munkatársa lenni. Ne legyen türelmetlen sem! Az emberi léleknek időre van szüksége. Nemde, az Ön életében is kellett egy bizonyos idő, hogy elérjen erre a mostani pontra. Javaslom, hogy a fölmerült kérdéseket (Miért kell elmenni szertartásokra? Miért hiszi el ezt vagy azt? stb.) egyénileg is gondolja végig. Üljön le az ágya szélére vagy egy székre az ikon elé, és gondolja végig, szánjon rá egy kis időt, hogy megtalálja a helyes érveket. Meg fog lepődni, hogy mennyi gondolat jut majd az eszébe. Persze, itt is érvényes, hogy az atyával való beszélgetésekben előhozhatja a nehezebben megnyíló dolgokat. De mondom, kutasson a saját lelkében is, mert ott is megtalálja a választ.
3. Az édesapjáért is elsősorban imádkoznia kell. Ezt teszi is. Higgyen abban, hogy ezek az imádságok egyszer csak beérnek. Talán nem is olyan sokára meg fog változni az édesapja. De itt is hagyni kell időt.
Én pedig a kissé késedelmes válasz miatt kérek bocsánatot.


Tisztelt Lelkiatya!
Mit jelent egész pontosan za a kifejezés,hogy "kinőni"egy barátságot?Ezzel a kifejezéssel találkoztam,egy baráttól,ami szerint kinőttük a barátságunkat.Nagyon lesokkolt ezzel.Történt egy csúnya veszekedés köztünk,az azt megelőző napokban viszont együtt kávéztunk és mély dolgokról beszélgettünk.A veszekedésnek voltak előzményei,talán nem voltak jól átbeszélve a dolgok.Éreztem,hogy valami nem stimmel.Az a csúnya veszekedés után volt egy beszélgetésünk,és akkor mondta ezt a kinövéses dolgot,és szerinte gátoljuk egymás lelkifejlődését,amit szintén nem értettem,mert nagyon sok mindenről beszéltünk egymással és mindig találtunk közös témát.Mielőtt ezek a viták elkezdődtek,ő már összebarátkozott másvalakivel,akivel közös ügyön dolgoztak.Úgy érzem ez az ügy után kezdett megváltozni.Fájt ez az egész.Azt is mondta nem akarja ö megszakitani a barátságot,de nem akarja,hogy sok mindenről beszéljünk inkább csak felszinesen,azt is mondta változásokon ment keresztül,meg nem mondja,hogy bennem van a hiba.A gond ezzel az,hogy nem látom értelmét annak,hogy egy letűnt kapcsolatot ápoljunk,az elmúlt barátságunk emlékére,hálából a régi szép időkért.Vele ellentétben nem akartam,hogy ez a kapcsolat megszakadjon vagy lefokozódjon egy alacsonyabb szintre.Hálás vagyok mindazért amit ez a barátség nyújtott,de nem szeretnék megint megtorpanni,a belső szétziláltság állapotába kerülni és úgy érzem a felszines kapcsolattartásnak ez lenne a vége,vagy újra elkezdenék reménykedni valamiben ami lehet több fájdalmat okozna mint örömet.Helyes-e ez a gondolkodásmód vagy önzően hangzik?
Nagyon szépen köszönöm válaszát!
J

Amikor benne vagyunk egy mély baráti kapcsolatban, akkor azt reméljük, hogy ez örök, de legalábbis egész életünkön át tart majd. Főként fiatalok élik meg fájdalmasan, hogy a személyiségükben bekövetkező törvényszerű változások a kapcsolatokban is változásokat eredményeznek. Vannak barátságok, amelyek e változások során is megmaradnak, tovább mélyülnek, de vannak, amelyek óhatatlanul elmúlnak. Ez, persze, fáj, ez szomorúságot okoz. De a szomorúságnak másik oka az is, ha nem tudjuk jól kezelni a barátság alakulását, változását. Soraiból az tűnik ki, hogy Ön elég helyesen látja a helyzetet. A (volt?) barátja szeretné szelídebben kezelni ezt, még egy kis hazugságot, önbecsapást is megengedve. Az Ön lelke azonban tiltakozik ez ellen. Én is azt hiszem, ez a helyesebb. Persze, a megváltozott barátságok is lehetnek sokfélék. Az ilyen helyzetek edzik az embert. Meg kell köszönni az Úrnak azt is, hogy volt ilyen barátság, s azt is hogy elmúlt, s ebből is mély tapasztalatok származhatnak. Az Isten minden helyzeten keresztül tud tanítani bennünket.


Kedves Lelkiatya!

Arra keresem a választ (sajnos nem tudok rábukkanni a neten), hogy vannak-e, voltak-e történelmileg görög-katolikus szertartású apácák, női rendek. És szokás-e rózsafüzért imádkozni a görög-katolikus vallásban.

Köszönöm szépen válaszát.

Szeretettel üdvözlöm:
Andrea

Görögkatolikus szerzetes nővérek a baziliták Máriapócson és a monasztikusok Dámócon. A történelmi korokban is voltak bizánci szertartású nővérek Magyarországon. Őket azonban anakronisztikus volna görögkatolikusoknak nevezni, hiszen ez az elnevezés csupán a XIX. századtól használatos. Mégis, ezek a nővérek bizánci rítusúak voltak, s ekkor még Rómával egységben.
Tudunk a visegrádi, dunapentelei és szávaszentdemeteri monostorról, amelyek bizánci rítusúak voltak. A veszprémvölgyi és a dunapentelei apáca-zárda volt minden bizonnyal. Találtam egy érdekes írást a világhálón, amely ezekről részletesebben is beszámol:
www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=7&ved=0CEUQFjAG&url=http%3A%2F%2Fmnytud.arts.unideb.hu%2Fszakdolgozat%2F1698%2Fkertesz_zs_1698.pdf&ei=HFEcVaDTMcirsQHwjITYAg&usg=AFQjCNHHd4mn-W1TgpnpSFiOm09kmkKRTA&sig2=pptX4fHY8gAspcIM3vLAFQ&bvm=bv.89744112,d.bGg
Igen, a görögkatolikus nővérek is imádkozzák a rózsafüzért, legalábbis a bazilita nővérek. A monasztikus nővéreknél ez kevésbé jellemző, ott inkább a Jézus-imát mondják, amely hasonló a rózsafüzérhez.


Tisztelt Lelkiatya!

"A II. Vatikáni Zsinat NOSTRA AETATE kezdetű nyilatkozata az Egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról

A katolikus Egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a [ nem keresztény ] vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat, melyek sokban különböznek attól, amit ő maga hisz és tanít, mégis nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, aki megvilágosít minden embert. De szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki "az út, az igazság és az élet" (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával.
Búzdítja tehát gyermekeit, hogy okosan és szeretettel folytatván a párbeszédet és együttműködve más vallások követőivel, tanúskodjanak a keresztény hitről és életről; s ismerjék meg, becsüljék és támogassák a náluk található lelki, erkölcsi és társadalmi-kulturális értékeket. "

A fent idézett sorok alapján római katolikusként milyen hozzáállást kellene tanúsítanom a nem keresztény (konkrétan: hindu, buddhista, iszlám) vallások felé? Olvashatom-e ezek könyveit? Ha tanításaikat olvasva találok bennük olyat, amelyek explicit módon nincsenek benne a keresztény tanításokban, de segíthetnek a hétköznapi gyakorlati életben, azokat alkalmazhatom-e római katolikusként? Az egyértelmű számomra, hogy pl. NEM borulok le pl. hindú istenalakok vagy guruk vagy Buddha szobra előtt.

Igen, olvashatjuk ezeket a könyveket, de megfelelő bölcsességgel. Jó, ha kapcsolatban van teológiát végzett emberrel, lelki atyával, akivel ezeket a fölmerülő kérdéseket meg is tudja beszélni. Az veszélyes lehet, ha csupán saját hitismereteire hagyatkozva alkalmaz vallási gyakorlatokat, melyeket ezekben talál. Vannak ilyenek, és az Egyház el is ismeri ezt. Mégis, a vallási gyakorlatok befolyással vannak a vallási gondolkodásunkra is. Ezért kell megfelelő óvatossággal bánni velük.


Kedves Atya !

Megcsodáltam szabatos és világosan érthető válaszát arra kérdésre,hogy kit szeret jobban az Atya bennünket vagy saját fiát. Be is látom a tanítását és köszönöm. A lelkigyakorlaton volt még egy kérdés, amivel én nem tudok egyetérteni. A bűnről volt szó,amit néha nem ismerünk fel. Példa:ha jön egy náci és megkérdezi tőled az úton, hogy merre kell mennie a Fradi pályához,akkor nem szabad vele szóbaállnom és kisegítenem,mert ez bűn volna. Én úgy tanultam, hogy az ellenséget is szeretnem kell"Szeresd ellenségedet" - amit sokáig pszichológiai képtelenségnek tartottam, de Barsi Balázs atya egyik beszédében azt mondta, hogy őt nem úgy kell szeretni, mint anyámat, vagy gyermekemet, DE csakis a jót szabad vele tennem.Ezzel egyet tudok érteni magam is. Ebben az értelemben azonban útba kell igazítanom a nácit is akár. Rosszul gondolom ?

Igen, segíteni kell azt is, aki gonosz ember, vagy legalábbis annak tartok. Persze, ha történetesen fegyverrel a kezében megy a focimeccsre, hogy ott lemészároljon embereket, akkor nem biztos, hogy készséggel útba kell igazítanom. Ennek megítélése mindig az adott helyzetben dől el, nem lehet előre modellezni. Igen, éppen azzal tudom kifejezni azt, hogy próbálom szeretni az ellenségemet, hogy imádkozom érte, és amennyire tudom, segítem is.


Tisztelt lelkiatya!

Technikai jellegű kérdésem lenne: Valamikor réges-régen gyerekként Sárospatakon megkereszteltek mint görög katolikust. Mivel akkor én ebben nem dönthettem ezért nem tartom érvényesnek rám vonatkozólag. Nem szeretnék egyetlen egyházhoz sem tartozni, sem pedig semmiféle vallási közösséghez, mivel hogy nem vagyok vallásos. Ebből kifolyólag azt sem szeretném, ha bármelyik egyház tagként nyilvántartana.
A kérdésem a következő: Hogyan kell ki-regisztrálnom magam az egyházból?

válaszát előre is köszönöm
üdvözlettel:
Imre

Kedves Imre!
Kijelentkeznie nincsen szükség, de mód sem. Az Ön keresztsége eltörölhetetlen. Ha ezzel nem foglalkozik, ez az Ön szabad döntése. Ha ezzel valóban nem foglalkozik, akkor annak nincs is jelentősége az Ön számára, hogy annak idején megkeresztelték-e vagy sem. Nyugodtan tekintse úgy, hogy nem tartozik egyik felekezethez sem. Gyakorlatilag ez is a helyzet. Ezt nem szükséges, de nincs is mód erre sem, hogy ezt a sehova se tartozását valahol, valami módon regisztrálja.


Kedves Lelkiatya!

Mostanában sokat olvastam a Jézus-imáról és a csotki használatáról, azonban római katolikusként sajnos nem sokat tudok a témáról. Nemzetközi katolikus fórumokon legtöbbször azt tanácsolják, hogy csakis egy lelki vezető irányítása mellett mélyedjünk bele a Jézus-ima rendszeres gyakorlásába. Lelkiatya, Ön szerint is érdemes lenne előbb egy görög katolikus lelki vezetőt felkeresnem?

Köszönettel:
P.Gergely

A csotkit úgy is használhatjuk, hogy annak segítségével napközben többször is mondjuk a Jézus-ima fohászokat. Ezt bárki gyakorolhatja, ez még nem okoz nagy lelki megrázkódtatásokat. Amikor azonban az ember nagyobb elszántsággal merül el ebben az imában, naponta szán rá időt, hogy elmélyedjék benne, akkor mindenképpen tanácsos lelkivezetővel együttműködni, haladni ebben az imában. Nem feltétel, hogy a lelkiatya görögkatolikus legyen, vagy, hogy maga is jártas legyen a Jézus-imában. Bárki, tapasztalt lelkiatya lehet a lelkivezetője. Arról van szó, ugyanis, hogy aki elmerül a belső imában, Jézus-imában, az nagy lelki mélységeket jár be. Ehhez van szükség lelki vezetőre, aki segít, hogy el ne tévelyedjék az ember.


Tisztelt Lelkiatya!

Ugye nem követek el hibát az alábbi heéyzetben és nem neheztelhetnének rám azon közösség tagjai, ahova rendszeresen jártam korábban, amíg tudtam?

Az alábbi a helyzetem:
Római katolikus vagyok. Korábban egy konkrét közösségbe/templomba jártam el, de pl. gyónni nem itt gyóntam sosem, hanem egy másik atyánál.
Az elmúlt időszakban úgy alakult az életem, hogy nem tudok ebbe a közösségbe járni misére (szombaton van, mert az atyához több közösség is tartozik, és hozzánk szombati napokon tud jönni), mert szombaton is kell dolgoznom. Ezért a munkahelyemhez közeli nagyvárosi templomba megyek el misére, munka előtt vagy után.

A húsvéti misére pedig a lakóhelyem szerinti görögkatolikus közösségbe fogok elmenni, mert akkor otthon leszek, de a rk. templomban aznap nem lesz mise.

Én úgy érzem, hogy az a fontos, hogy az Úrhoz járulhassak, áldozhassak, megemlékezhessek. Bizonyos szempontból a fizikai hely (melyik város melyik templomában) csak másodlagos ilyen helyzetben, hiszen nem hanyagolhatom el a munkámat csak azért, hogy egy fizikai helyhez ragaszkodjak. A kettőt össze kell hangolni, lehetőségeim szerint, én úgy gondolom, ennek eleget is teszek.

Mégis, hallottam már vissza azt, hogy "elhagytam" a közösséget (azt, amelyikbe rendszeresen jártam, amíg engedte a beosztásom), illetve "köpönyegforgatónak" is mondanak, mert tudják, hogy másik rk. közösségbe megyek és máshol is gyónok, továbbá, ugye a görög liturgián is részt veszek vasárnap. Nekem ez a hozzáállásuk nem tetszik. Viszont ez az egész az Úrra és rám tartozik, hogy helyileg hol veszek részt.

Én, tapasztalatból, nem bántanék meg senkit, ha a körülményei miatt máshova megy misére. Inkább örülnék, hogy egyáltalán jár misére és áldozni, mert az azt jelenti, hogy közösségben akar maradni az Istennel és az Egyházzal.

Jól látom a dolgokat vagy azoknak van igaza, akik most megszólnak engem?

Előre is áldott húsvéti ünnepet kívánok a Lelkiatyának és az olvasóknak!

Ágnes

Kedves Ágnes!
Én is úgy gondolom, helyesen jár el ezzel a magatartásával. Ugyanakkor ne méltatlankodjék azon sem, ha emiatt rossz véleményt kap másoktól. Ez, bizony, előfordul, hiszen ők nem látják át a teljes helyzetet. Javaslom, hogy amikor efféle vádak érik, akkor mindig imádkozzék azért, aki ilyet terjeszt.


Kedves Lelkiatya!

4 – számomra nehéz – kérdéssel fordulnék Ön felé. Szeretném, ha segítséget nyújtana nekem.

...

Kedves olvasónk!
Korábban már válaszoltam ezekre a kérdéseire. Kérem, görgesse lejjebb a válaszokat és megleli.


Kedves Lelkiatya!

Ha valaki felnőttként keresztelkedik, tudom elsőáldozó is lesz, akkor meg is bérmálják görögkatolikus szertartás szerint (húsvéti vigílián kívül)? Náluk is meg van a három szentség egyszerre kiszolgáltatása, mint a gyerekeknél?
Köszönöm szépen Szilvi

Igen, felnőtteknél még kézenfekvőbb, hogy a három szentséget (keresztség, bérmálás és eukharisztia) együtt ünneplik. Ennek egyik legszebb ideje Húsvét vigiliája, de lehetséges máskor is.


Kedves Lelkiatya!

A manipuláció velefér a keresztény értékrendbe?

Köszönöm válaszát.

M.

Nem, semmiképpen sem. Legalábbis annak megszokott, rosszindulatú értelmében. Eszerint a manipuláció mások viselkedésének, gondolkodásának tudatos, ám rejtett befolyásolása, miközben az érintett személy erről nem vesz tudomást. Ez ellenkezik mások személyiségének és szabadságának tiszteletben tartásával.



Kedves Lelkiatya!

Szeretném Öntől megtudni azt, hogy mit jelent a Feszületem mögött általam
látott zöld fényű kereszt alak. Imádság közben vagy csak oda nézve látom ezt és van amikor kikísér a szobából, vagyis látom még egy darabig.

Köszönettel,dicsértessék a Jézus Krisztus:egy megtért.

Nem tudom, de nem érdemes, nem is szabad törődni vele. Az atyák egyértelmű tanítása, hogy az efféle látomásoknak semmi jelentőséget nem szabad tulajdonítani, figyelmen kívül kell hagyni. Azt tanácsolom, függetlenítse az imaéletét ettől a jelenségtől.


Kedves Lelkiatya! Az lenne a kérdésem, hogy egyes országokbán (pl. Románia) miért kifejezetten ellenséges az ortodox egyház a római katolikusokkal, de a görögkatolikusokkal szemben? Nemrégiben megpróbáltak elárverezni egy görög katolikus templomot is. Keresztény emberektől ez egy kicsit sok! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Sajnos, nem ez az egyetlen és első eset, hogy Krisztus nevében szembefordulnak egymással az emberek. Nehéz ezt megérteni. Nyilván, mindenki azt gondolja, hogy neki van igaza. Az elmúlt évszázadokban nagyon sok sérelem halmozódott fel, melyet nem könnyű feledni, kivált, ha azok forrása, okozója nem is szűnik meg. Ilyen sérelem az is, ha árverezésre bocsátanak egy olyan templomot, amelyet a másik egyház jogosan követelne vissza. Az ügy hátterében az áll, hogy a román ortodox egyház bár elfogadja azt a döntést, hogy vissza kell adnia a korábban görögkatolikus templomot, de jelentős összegű kártérítést követel érte, amit az elmúlt évtizedekben ráköltöttek. A kikiáltási ár éppen ezzel a kártérítésül követelt összeggel egyezik meg, amelyet azonban a görögkatolikus egyház nem hajlandó megfizetni. Isten bocsássa meg nekünk ezeket a torzsalkodásokat!


Tisztel Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy szeretném a kis fiamat görög katolikus templomban megkeresztelni, én görög katolikus vagyok a párom római katolikus, de nem vagyunk házasok! Ez akadálya a keresztelésnek? A másik kérdésem hogy lehet-e két kereszt anyja és 2 keresztapja vagy az egyik pár inkább bérma szülőként legyen jelen?
Köszönöm válaszát! Mária
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A gyermek keresztelésének elsődleges feltétele, hogy a szülők akarjanak az Egyházban élni, s oda a gyermeküket is bevezetni. Az Egyház alapvető követelményei közé tartozik, hogy tagjai kövessék az Isten parancsát, még ha botladozva is, de bűnbánattal mindenben akarjanak Őhozzá igazodni. Isten szándéka és parancsa, hogy a férfi és a nő egy testté legyenek. Ez a házasság. Hogyha valaki házasságkötés, vagyis az Isten áldása nélkül él házas életet, az szembeszegül ezzel az alapvető paranccsal, vagy legalábbis figyelmen kívül hagyja azt. Hogyan válhatna példaképpé az ilyen szülő a gyermeke előtt? Ezt nem szabad. Ha tehát valaki a gyermekét kereszteltetni szeretné, ezeket mind figyelembe kell venni, a szülőknek, ha nem szentségi házasságban élnek, akkor azt rendezni kell. Ezért feltétele a gyermek keresztelésének a szülők házasságkötése. Amikor azonban valami súlyos ok ezt lehetetlenné teszi, akkor emiatt az akadály miatt nem szabad a gyermeket megfosztani a keresztségtől, az azáltal nyert isteni élettől. Amikor tehát nem lehet a házasságot rendezni, akkor lehetőséget kap a család arra, hogy ennek ellenére a gyermeket megkereszteljék, de mindenképp elvárás, hogy a szülők a házasságot tőlük telhetően akarják rendezni. A házasság rendezésének többféle módja van, ezt az adott parókus atya el tudja majd magyarázni. Vegyes rítusú gyermekek esetén a szülők maguk megválaszthatják gyermekük rítusát. Ezt a keresztelő papnak is be kell jelenteni, hogy ő ezt a tényt be is jegyezze az anyakönyvbe.
Van rá példa, hogy két keresztszülőpár is van egy keresztelés esetén. Nyilván erre nincsen szükség, de adott esetben megengedett.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, Lelkiatya szerint hogyan kell „jól” imádkozni? Olyan nagyon szeretnék valamit, hogyan kell kérnem Istent, hogy teljesítse vagy meghallja egyáltalán a hangomat? Létezik ima „kérésre”? Hónapok óta mondom az ismert imádságokat, a rózsafűzért, sokszor járok templomba, gyújtom a gyertyákat, de még alig van eredménye. Számít valamit ez a sok imádság vagy úgyis az lesz, amit az Úr eltervezett és nincs beleszólásunk?
Köszönöm a válaszát!

Az imádság legfőbb célja maga az együttlét, a kapcsolat Istennel. Sohasem szabad teljesítményre figyelve imádkozni, sem a mennyisége, sem az eredményessége tekintetében. Az imánkkal legfőképpen nem azt tudjuk elérni, hogy az Isten akaratát megváltoztassuk, hanem azt, hogy mi változzunk meg egyre inkább az Isten akaratának megfelelően. Azért kell kérnünk dolgokat Tőle, mert ezek által megtapasztaljuk az Isten figyelmes szeretetét. De ha közben azt lessük, hogy végre mikor tapasztaljuk már meg, akkor nem is imádkoztunk, hanem eseményirányító gyakorlattal próbálkozunk. Ismétlem, kell gyertyát gyújtani, imádkozni, szertartásokra járni, de legfőként azért, hogy megismerjem, megértsem, mi az Úr akarata.
Azt javaslom, álljon meg egy kicsit, s most egyszer ne úgy imádkozzék, mint eddig, hanem minden eddigi gyakorlatát félretéve szólítsa meg az Urat, szóljon hozzá a szíve legmélyéről. Mit is mondjon? Inkább kérdezzen: Mit akarsz tenni velem, Uram? Mi a szándékod velem? Mit tegyek, hogy azt teljesíteni tudjam? Egyszersmind kérje azt is, hogy minél mélyebben tudjon imádkozni. Ha ezt őszintén és kitartóan kéri, egészen biztosan meg is kapja, s akkor majd - meglátja - még az egyéb imádsága is még hatékonyabb lesz.


Kedves lelkiatya!
Miért van az ha, valamim még nincs miért kérdezik állandóan az emberek, hogy mikor lesz már például barátod, jogsid és nyelvvizsgád stb.? Nem tudják megérteni néhányan hogy nem vagyunk egyformák. Mindig a hülye kérdéseikkel zaklatnak hogy miért nem szerettem lakni az előző sulim kolijában. Miért hagytam ott a várost, ahol előzőleg tanultam. Ha valamibe belekezdek néhányan gúnyolódnak rajtam hogy hanyadjára fog sikerülni stb. Úgy érzem, hogy kicsit le vagyok maradva a koromhoz képest (23 éves leszek a nyáron). Én sosem szoktam gúnyolódni, megbántani másokat a hülyeségeimmel feleslegesen. Néha úgy érzem, hogy az emberek nem mondanak igazat, átvernek, megszivatnak. Az ilyen emberek élvezik hogy a másikat megalázhatják, nevethetnek rajtam, mert nem vagyok olyan ügyes, szép, sikeres mint ők?
Köszönöm a válaszát: Ági.

Kedves Ági!
Ne keseregjen emiatt. Ne hagyja,hogy befolyásolja magatartásában az emberek véleménye. Önnek nem nekik kell megfelelnie, hanem egyedül az Úr Istennek. Sokkal inkább azzal törődjék, arra figyeljen, hogy Ő mit vár Öntől. A Jóisten sokkal megértőbb, mint bármelyik barát, kivált mint az ellenségeink, akik gúnyolódnak rajtunk. Ha valaki kérdezi Önt a sorsa felől, mielőtt válaszolna, vizsgálja meg saját magában, hogy ez igazi kérdése-e, vagy csak piszkálódás. Ha ez utóbbi, akkor hagyja inkább válaszolatlanul. Ha igazi kérdés, tehát, figyel is Önre a kérdező, csak akkor kezdjen bele, hogy a belső világáról beszéljen. Sajnos, csalódnunk kell az emberekben, hogy megtanuljuk az életet helyesen élni. Minden ilyen jellegű tapasztalat csak még erősebben kösse Ön a Mindenhatóhoz!


T.Lelkiatya!
Miért érzem azt hogy imádságaim csupán üres szavak? Nem tudok olyan lelkiséggel imádkozni mint azelőtt! Pedig ez sosem jelentett problémát a számomra. Most pedig unottan és közönyösen mondom fohászaimat. Bánt a lelkiismeret hogy nem odaadással hanem közönyösen szólítom meg az Urat. Talán fogyóban van a hitem?
Mit tehetek hogy minden a régi legyen?

Tartson ki az imádságban és a hitben! Ne ijedjen meg ettől a jelenségtől! Ezt mindnyájunknak át kell élnie. Az öntudatos hitre ébredés elején nagyon szárnyaló az imádság, az ember szívesen böjtöl, szeret templomba, szertartásokra járni. Egy idő, egy-két év után aztán kezd alább hagyni a lelkesedés, egyre nehezebb fönntartani, amit addig tett az ember a lelkéért. De itt nem szabad megállni, nem szabad föladni. A hitünkért küzdenünk kell. Ha nem is esik jól az imádság, azért ne hagyja abba semmiképpen sem. Javaslom, hogy olvassa minél többet a Szentírást. Előveheti az Ószövetséget is, s még ha nem is nagyon érti, akkor is olvassa minden nap. Ezek a szavak táplálni fogják a lelkét, még akkor is, ha ezt nem érzi. Majd egy idő múltán újra lesz kedve imádkozni, de addig folytatni kell, akár kedvetlenül is.


Kedves Atya ! Olvastam a Bonum TV-ben, hogy Ferenc pápa új rendelkezéseket hozott a Görög Katolikus Egyház szervezetére nézve. Kérem pár szóban magyarázza meg nekünk mit jelent ez és mi a jelentősége.Mivel egymáshoz tartozunk (örömmel ) én mint római kat. is szeretném érteni! Köszönettel !

Egy másik kérdezőnek válaszolva néhány szóban már leírtam. Ferenc pápa megalapította a saját jogú metropóliát a Magyarországon élő görögkatolikusok számára. Ennek neve: Hajdúdorogi metropólia, központja pedig Debrecen. Ugyanezen rendelkezéssel két egyházmegyét is alapított: a Miskolci és a Nyíregyházi egyházmegyéket. E két utóbbi a Hajdúdorogi főegyházmegyének van alárendelve, és a három alkotja együtt a metropóliát. Ez a szervezeti fokozat nagyobb önállóságot biztosít az adott egyháznak. Ennek részleteit hosszas lenne itt fölsorolni. Az egész katolikus egyházban öt ilyen saját jogú metropólia létezik: az eritreai (az etiópból vált ki), az etióp, a szlovák, a rutén (USA-ban), és a magyar.


Kedves Lelkiatya!
A házasság előtti megtartóztatás ugye vonatkozik az idősebbekre is? Én így tudom, de nem tudom megindokolni. Két ötven-hatvanas ember akar összeházasodni. Ők már milyen tisztaságot őrizzenek? Partnerek tömegén vannak túl mindketten, és már alig fognak valamennyit együtt élni. Nyilván családjuk már nem lesz. Egyikük nem is túl lelkes a házasság miatt, még az is lehet, nem is lesz belőle semmi. De ha mégis, mi értelme lenne náluk bármit is őrizni? Ugyan mit adhatnának már egymásnak, amit nem adtak oda régen más partnereiknek? És kell jegyesoktatásra is járniuk? Ez már nevetséges lenne.

A tisztaság nem csupán fizikai tény, hanem sokkal inkább lelki. Ha egy idősebb pár házasságra készül, hogyne kellene nekik is megvárniok az Isten áldását a kapcsolatukra, hogy azt Ő pecsételje meg, s akkor válik teljessé és áldássá az egyesülésük. Ha pedig nem is lesz házasságkötés a kapcsolatból, barátkozásból, akkor pedig nem is indokolt, hogy házastársi köteléket, testi kapcsolatot létesítsenek. Igen, az idősebb embereknek is éppen úgy törekedniök kell a tisztaságra, mint a fiatalabbaknak. Vajon korhoz lenne kötve ez az alapvető parancs? Melyik esztendőnél húznánk meg a határt? Vagy, aki már volt házas, arra nem vonatkoznék ez a parancs? Akkor az elvált vagy özvegy ember már mentes volna ettől az isteni parancstól? Semmiképpen sem.


Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok, és azt szeretném kérdezni, hogy a nagyböjt nagyszombat délig, vagy húsvét vasárnap hajnalig tart? Mert valahol azt olvastam, hogy nagyszombat délig, de én úgy tudom, hogy húsvét vasárnap hajnalig.

A római katolikusoknál Nagyszombat estig, tehát a föltámadás ünnepéig tart. A görögkatolikusoknál viszont már Lázár-szombat előtti péntek a nagyböjt utolsó napja. E különbségnek az az oka, hogy a római katolikusok nem számítják bele a vasárnapokat, ezért jön ki Hamvazószerdától Nagyszombatig a negyven nap. Mi pedig Vajhagyó vasárnap utáni hétfőtől számított minden napot beleveszünk a negyven napba, így jön ki az ezen a héten következő pénteken az utolsó nap.


Kedves Lelkiatya! Mit jelent az hogy saját jogú egyház lett a magyar gör.kat. egyház?

A Hajdúdorogi Egyházmegye eddig az Esztergomi főegyházmegye alá volt rendelve, a görögkatolikusok metropolitája Erdő Péter, esztergomi bíboros volt. Igaz, ezt a címet nemigen használta, mivel ez a kifejezés jellemzően a keleti egyházakban használatos. 2015. március 20-ától Ferenc pápa rendelkezése nyomán az összes Magyarországon élő görögkatolikus egy saját, önálló részegyházat alkot, amelynek most már önálló metropolitája van, s aki közvetlenül a pápa alá tartozik. Hogy ez részleteiben mit jelent, az a következő évek munkája mutatja majd meg.


Kedves Lelkiatya!

A kérdésem az lenne, hogy mi a különbség a bűn és a vétek között?
A Biblia hol ezt, hol azt a kifejezést használja.
Előre is köszönöm a választ.

Lenne egy másik kérdésem is, mégpedig az, hogy egy ismerősöm nagyböjt idején szeretne házasodni, én úgy tudom, hogy ebben az időszakban nem "illendő", hiszen más kell, hogy kitöltse életünket ebben az időszakban. Jól gondolom?
Ezt a válaszát is köszönöm.

Talán a vétek kevésbé súlyos bűn, a bűn súlyosabb vétek. Más különbséget nemigen látok, de ez inkább nyelvi kérdés.
Az egyházjog szerint böjti időben nem szabad esküvőt tartani. Ha mégis erre súlyos indok van, akkor arra a püspöktől kell engedélyt kérni.


Kedves Lelkiatya! Most hallottam egy atyától, hogy vannak bizonyos interrituális kérdések /pl. a bűnök feloldozásának kérdéseinél/.Vannak olyan bűnök, melyeket nem oldozhat fel pl. egy latin atya nekem, aki görög katolikus vagyok? Szeretném megkérdezni, hogy melyek ezek?
Köszönet és hála!

Az abortuszra vonatkozó feloldozás van fenntartva a görögkatolikus egyházban a püspöknek. Ezt a bűnt egy pap nem oldozhatja fel, csak a püspök engedélyével. Ha valaki ilyen bűnt gyónik meg, akkor a pap levélben engedélyt kér a püspöktől - természetesen név nélkül, a gyónó személyét nem fölfedve - s mire megérkezik az engedély, akkor kell a gyónónak visszajönnie, hogy a föloldozást megkapja. Ez a gyóntatási fölhatalmazás azonban minden papra érvényes, akik Máriapócson vagy Sajópálfalán gyóntatnak, illetve most, a Kegykép körútja során a Kegykép mellett gyóntatók számára is


Tisztelt Lelkiatya!

A katolikus tanítás és a szolipszizmus mennyire összeegyeztethető?
Összeegyeztethetőek-e, vagy éppen kizárják egymást?
Előre is köszönöm szépen a válaszát!

Egyáltalán nem összeegyeztethető a katolikus tanítással. A szolipszizmus a gondolkodó alanyt túlhangsúlyozó filozófiai szemlélet. Szélsőséges válfaja szerint egyedül én létezem, és minden más csak a tudatomba érkező hatások összessége. Mindent az egyén befogadása felől értelmez. Az etikai szolipszizmus nem más, mint önzés: csak annak van értéke, ami nekem hasznos. Krisztus éppen az ellenkezőjét tanította: a másikért kell élni, önmagamat csak a másik által értelmezhetem, kivált, ha ez a másik maga az Isten.


Kedves Lelkiatya!
Meg tudná esetleg mondani,hogy a máriapócsi Kegykép Budapestről melyik úton "utazik" Győrbe? Én a 10-es út mentén élek a családommal,és nagyon boldogító lenne,ha az út szélén állva láthatnám a Szűzanyát,ill. a tudat ,hogy itt "járt" közöttünk.

Köszönöm.

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A Kegyképet a fő útvonalakon szállítjuk. Budapestről Győrbe az M1-es autópályán fog haladni.


Kedves Lelkiatya!
Napokban olvastam Dan Brown egyik könyvét! Nem a Da Vinci kódot, mert azt alapból elutasítom. Izgalmas, nagyon érdekes könyv volt, de valamiféle nyugtalanságot adott. Lehet, hogy a Bibliát nem jól értelmezzük és a tudás csak keveseknek adatik. Őszintén megmondom, nem is szeretnék nagy tudások birtokosa lenni! Azt mondják, aki keres talál, de nem tudom, hogy kell-e annyira keresgélni, annyira sokat tudni a világegyetem dolgairól. Vagy csak elég amit a Biblia ír, és amit Nekem sugall!A Tudás hatalom! Kell-e kutakodni- még ha néha jól is esik- vagy pedig csak tenni kell a dolgunkat és kész! Mi erről a véleménye?
Köszönettel: Anikó

Első mondandóm, hogy jobban teszi, ha nem olvas Dan Brown műveket. Azoknak sem tudományos alapja, sem erkölcsi értéke nincsen. A gondolatburjánzás, persze, elindítja az ember fantáziáját, de attól még nem lesz értékesebb, nem lesz nagyobb tudása.
Természetesen fontos keresni az igazságot, minél többet megtudni a világról, az emberről, önmagunkról. Ezek által egyre többet tudunk meg az Istenről. A Biblia sokat segít az igazság fölismerésében, de nem az egyedüli forrás. Sokat kell tanulni, beszélgetni okos emberekkel, kérdéseket föltenni. Érdekes, hogy szinte a kereszténységgel egyidejű az a gnosztikus tanítás, hogy a tudás csak keveseké, rejtett dolog. Ez éppen ellenkezője Isten akaratának, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (1Tim 2,4).


DJK! Római katolikus templomban keresztelt gyermek lehet-e görög katolikus templomban elsőáldozó? Köszönöm válaszát előre is!

Csak rendkívüli és indokolt esetben. A szabályos eljárás az, hogy a gyermek a saját rítusa szerint legyen elsőáldozó.


ha a fiú anyja görög katolikus én meg a párom katolikus lehet ugyanúgy keresztelni a gyermeket

Ha jól értem a helyzetet, Ön és a házastársa mindketten római katolikusok. Ebben az esetben nem lehet a gyermeket görögkatolikusnak keresztelni, még ha az egyik nagymama görögkatolikus is. Abban az esetben, ha a görögkatolikus nagymama férje esetleg nem katolikus (protestáns vagy kereszteletlen), akkor azon az ágon a szülő szintén görögkatolikus, még ha római szerint keresztelték és nevelték is. Ekkor volna lehetséges, hogy a gyermeket görögkatolikusnak kereszteljék. Csak vegyes rítusú házaspároknál lehet megválasztani a keresztelendő gyermek rítusát.


Kedves Lelkiatya!

4 – számomra nehéz – kérdéssel fordulnék Ön felé. Szeretném, ha segítséget nyújtana nekem.

1. Sajnos néha előfordul velem, hogy csúnya, ill. rossz gondolatok járnak a fejemben. Szoktam kérni imádságban Szent Antalt, hogy segítsen elfelejteni. Nagyon sokszor sikerül is, de van 1-2 pillanat, amikor újra előjönnek. Néha kétségbe vagyok esve, és el vagyok keseredve, mondván, hogy el fogok ezek miatt kárhozni. Pedig vallásosan éltem, élek és élni is fogok. A böjtöket mindig betartom, igyekeztem, és igyekszem jót tenni másokon, hogy a mérleg nyelve az utolsó ítéletkor pozitív oldalon álljon. Ha egy mondattal kellene jellemezni önmagam, akkor így jellemezném: Alázatos az emberekhez, és hű az Istenhez. Ön szerint reménytelen a helyzetem? Nem fogok elkárhozni? Tud esetleg valami imádságot, hogy csökkenjenek, vagy megszűnjenek ezek a gondolataim?

2. Nagyon szeretem a régi rock zenéket, és akad 1-2 mai együttes, amiknek 1-2 számát is szívesen meghallgatom. Ezek közül 1-2-t – a régiek közül is /Iron Maiden, AC/DC, Motörhead/ – sátánista zenének tituáltak. Szabad ilyen zenét hallgatnom? Nagy bűn ez, ha néha meghallgatom őket? Azt is mondták, az egyik együttesre – amit ritkán hallgatok, de tényleg van 1-2 számomra jó száma -, hogy ne fordítsam le őket. Nem is tudok angolul, úgyhogy számomra ez a „veszély” nem is áll fenn. Mit gondol Ön erről Lelkiatya?

3. A tévében, és az Interneten is láttam egy pár nagyon szép lakást, amik elhagyatott, romos templomokból – szent helyekből – lettek újra felújítva. Ugyebár ezeket ma már családok lakják. Ezeket megengedheti az egyház? Adhat rá engedélyt? Nem egyház-, ill. Istenellenes, vagy bűn ez?

4. Talán a legnehezebb kérdés maradt utoljára. Édesanyámmal és a húgommal élek 1 háztartásban. Édesapám idén ősszel lesz 10 éve, hogy elhunyt. Az egész család nagyon vallásos; édesapám az édesanyámmal kötött házasság után kezdte inkább mélyebben gyakorolni a vallását. A húgom 26 éves, és volt már több barátja, de sajnos 2-vel intim kapcsolatba is került. Az 2. ilyen barátja 3 évvel fiatalabb volt tőle. Édesanyám és én nagyon elleneztük ezt a kapcsolatot több okból is: a fiú nem volt helyes, nem volt gazdag, nem volt okos, egyszóval nem tudom, hogy mivel fogta meg a testvéremet. Többször volt a testvérem a barátjánál, ami miatt édesanyám és én is nagyon féltettem, ill. szóvá is tettük neki, hogy maradjanak inkább nálunk, nem menjenek a barátjához, de nem hallgatott meg minket. Az egyik ilyen alkalommal került testi kapcsolatba a testvéremmel. Több ismerősömtől is információt kértem a fiúval kapcsolatban, és nem voltak túl jó véleménnyel róla. Amikor ezt szóvá tettem a testvéremnek, nem akart hinni sem nekem, sem édesanyámnak, csak a barátjának, pedig mi jót akartunk neki, és nagyon féltettük. Sokszor kötötte az ebet a karóhoz, hogy úgyis elmegy hozzá, és ilyenkor édesanyámmal nagyon fel tudott minket idegesíteni a testvérem, Előtte volt a rózsaszín köd, és nem szállt fel. A kapcsolata ezzel a fiúval csak 1-2 hónapig tartott, szakítottak. A húgom emiatt nagyon kiborult, napokig sírt is miatta, és édesanyámmal úgy voltunk vele, hogy jobb is, hogy így alakult, mert nem tudtunk volna megbarátkozni a gondolattal, hogy „ilyen” barátja van. A testvérem utólag belátta, hogy nekünk volt igazunk. Az lenne ezzel a dologgal kapcsolatban a kérdésem, hogy meddig mehet el egy ilyen helyzettel egy testvér, és meddig egy édesanya?
Hiszen mindketten féltettük, és mint a bátyja – és „édesapja helyett” – kötelességemnek éreztem, hogy vigyázzak rá, elvégre a lánytestvérem, de mindezek ellenére, hogy nagyon makacs, úgy érzem, hogy kudarcot vallottam. Pedig mikor kötötte ez ebet a karóhoz, szívem szerint lekevertem volna neki egy nagy pofont, hogy észhez térjen, de egyrészt gyávaságnak tartottam volna megütni egy lányt, másrészt soha nem engedték a szüleim, hogy beleszóljak a húgom nevelésébe, aminek úgy érzem – hogy „meglett az eredménye.”


Válaszát előre is köszönöm!

1. A bűneinkkel állandóan küzdenünk kell. Jó volna megszabadulni tőlük, de saját erőnkből, pusztán erénygyakorlatok útján ez nem lehetséges. Mégis, állandóan törekedni kell rá, nem szabad beletörődni, megalkudni velük. Az egyik legjobb harcmodor a bűnbánat, az, hogy bevallom a bűnöm és bocsánatot kérek miatta. Erre való a szentgyónás. Ezzel azt is bevallom, hogy egyedül Jézus tud megszabadítani a bűntől, még pedig ilyen egyszerű módon: elengedi az adósságomat. Ez azt is jelenti, hogy az üdvösséget is egyedül neki köszönhetjük. Nem pedig annak eredménye lesz, hogy a mérleg nyelve hogyan áll, hogy jó vagy rossz tettet vittem e végbe többet. A tetteink alapján nem üdvözülhetünk, csak egyedül az Isten megbocsátó, irgalmas szeretetének következtében.
2. Attól tartok, hogy a nevük szerint fölsorolt együttesek valóban olyan zenét játszanak, amelyeket jobb nem hallgatni. Még ha a szövegük esetleg nem is mind kárhozatos, de a zene nem csak a szöveggel hat, sőt, főként nem azzal. Tehát, még ha valaki nem is érti a szöveget, de ha vadságot és egyéb indulatokat hordozó és közvetítő zenét hallgat, akkor, bizony, egy idő után maga is olyanná válik.
3. A nyugati egyházban hallottam arról, hogy létezik templomot deszakralizáló szertartás. Sajnos, egyre többször van rá eset, hogy a kiürült templommal már nem tudnak mit kezdeni, és ilyen módon értékesítik. Nem csak lakások, hanem még szórakozóhelyek is működnek régi templomokban. Szerintem nem volna szabad, hogy ilyen történjen, de én sem tudom, mit is kellene tenni ilyen helyzetben.
4. Természetesen felelősek vagyunk egymásért, s aki közelebb áll hozzánk, azért még inkább. Ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk egymás szabadságát is. Isten is tiszteletben tartja, nekünk sem szabad másként. Egy 26 éves hölgynek már önálló életet kell élnie. Még ha egy háztartásban élnek is, nem szabad neki előírni vagy megtiltani dolgokat. Ha tanácsot kér, persze, segíteni kell. Lehet, hogy a szemünk láttára tesz butaságokat, s ilyenkor lehet szólni is neki, akár még másodjára is, de utána szabadon kell hagyni, hadd döntsön ő. Még egy szülőnek is nehéz ezt elfogadni, hogy a gyermeke egy bizonyos kor után már saját életét akarja élni. De el kell engednie. Ugyanez még inkább áll a testvéri kapcsolatra.


Tisztelt Lelkiatya!

Csak azt nem értem, mi alapján dönti el Isten, hogy mikor lesz ez az ítélet, mert elvileg az ítélet az emberek halála után lesz, viszont akkor egyszer úgy dönt Isten hogy mostmár nem fog egy embert sem teremteni, hanem már elég volt, és mikor mindenki meghalt a Földön, utána jön el a nagy ítélet. Bevallom, nem értem azt sem, hogy akkor most Isten szeretet vagy egy személy, nem értek semmit, de nem érdekel most már, rábízom nálam okosabb emberekre, úgy érzem, nálam mindenki jobban tud mindent, pedig valójában senki nem tudja az igazságot, csak mindenki azt hiszi, hogy ő tudja...

Valóban, olyan kérdések ezek, amelyekre nem tudjuk a választ. Ezt jobb bevallani, mint elméleteket gyártani, hogy s mint és mikor lesz. Még jobb rábízni az egészet, Őrá, aki tud mindent. Azt sem tudjuk, hogy odaát hogyan is lesz az egyéni és az általános ítélet, mi lesz előbb, mi lesz utóbb - ha egyáltalán ilyet lehet mondani, hiszen ott idő sincs, amely ezeket meghatározná. Annyi bizonyos, hogy lesz ítélet, erről Jézus világosan beszélt. Hogy mi alapján ítél meg, erről is nagyon sok tanítást adott. Készülnünk kell, tehát az ítéletre, de még inkább a Vele való találkozásra. Érdemes arra törekedni, hogy itt a földön minél szorosabb kapcsolatom alakuljon ki az Istennel, hogy aztán odakerülve a Vele való találkozás ne félelmetes legyen, hanem örömteli.


Kedves Atya!
Görög katolikusként kereszteltek meg, és ezzel egyidejűleg meg is bérmáltak. Sajnos gyermekként nem tudtam görög katolikus hittanra járni, mivel a lakhelyemen csak ukrán nyelven tartották a hittant, amit én nem beszéltem (Beregszász). Így római katolikus hittanra jártam, római katolikus templomban is áldoztam. Az lenne a kérdésem, hogy hamarosan férjhez megyek, és az atya megkérdezte, hogy bérmáltam-e, és nem tudtam hogy mit mondjak, hogy a gyerekkori bérmálás egyenértékű-e azzal a bérmálással, amire az atya gondolt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

Igen, természetesen egyenértékű. Nyugodtan válaszolhat a kérdésre, hogy Önt gyermekkorában már megbérmálták. Egyébként Ön most is görögkatolikus, még ha hosszú időn át nem is járt saját rítusának a templomába. Ezt azért is fontos tisztázni, mert ha az Ön vőlegénye szintén görögkatolikus vagy esetleg ortodox, akkor a római atya nem esketheti meg Önöket, az a házasságkötés nem is volna érvényes.


Kedves Lelkiatya!
Rendelkezek némi pszochológiai és teológiai ismerettel,és van két úgymondhati barátnöm,akik közül az egyik felvetette,hogy nem kell nekik lelkivezetöt találniuk,lehetnék én a lelkivezetőjük...Nem beszéltünk erről konkrétan,de volt már az egyikük részéröl erre való utalás,meg sokszor feszegeti ezt a témát.De szerintem csak azért,hogy legyen neki kinek elpanaszolni a dolgait,legyen,aki boncolgatja a problémáit,amit meglehetősen fárasztó hallgatni.Ö a másikat nem képes meghallgatni,ha beszélek valamiről áttér a saját témájára,és van,hogy elbeszélünk egymás mellett.Ráadásul mindig hangsúlyozza,hogy milyen jó barátok vagyunk,amit én nem úgy élek meg.Minden barátnőjének megadja a tiszteletet:felköszönti öket a születésnapjukra,hangoztatja ö mindig többet költ másokra mint saját magára,nekem meg egy sms-t se képes irni,hogy felköszöntsön,meg minden jelentösebb összejövetelböl kimaradok,ahova másokat meghiv.Nem érzem öszintének öt,úgy érzem amiket mond azok mögött más áll.Voltak intrikus megnyilvánulásai is.Azt,hogy ö tartja a programot,és a másikat ellöki mondanivalójával,mintha nem akarná észrevenni.Nem sokat találkozunk mostanában,más dolgok kötnek le,de valószinüleg ö akar majd beszélni velem.Mit tegyek ha megkérdezi a lelkivezetési témát vagy kérdöre von?Számomra a lelkivezetö kizárólag pap lehet,úgy érzem és úgy látom,hogy csak egy felszentelt személy tud másokat igazán vezetni.Ilyen feladatot nem tudok és nem is akarok vállalni,meg elhivatást se érzek rá.Idönként megtudok hallgatni másokat,de ilyen viszonyulások mellett nem túl gyakran,csak amikor van elég energiám,kedvem hozzá.Hogyan lehetne közölni ha valamit nem szeretnénk vállalni?A multkor mikor kinált egy katalógust,hogy vásároljak töle,és visszautasitottam megbántódott.Abban sem vagyok biztos,hogy ez a kapcsolat fontos számomra.
Válaszát elöre is köszönöm!

Soraiból elég világos, hogy nem csak hogy nem fontos az Ön számára ez a kapcsolat, de inkább terhes. Ilyen körülmények között lelki vezetésről szó sem lehet. Nem is gondolom igazi fölkérésnek a részéről, hanem, amint arra Ön is utalt, az illető szereti, ha mások hallgatják őt. Ez a lelkivezetői fölállás pedig éppen a legalkalmasabb arra, hogy csak önmagáról beszéljen, hiszen a lelkivezető soha nem hozhatja elő a maga bajait. Ez a fölkérés csaknem a másik elnémításával ér fel: fölkínál egy olyan kapcsolatot, amelyben csak ő beszélhet, a másiknak a feladata pedig a hallgatás.
Éppen lehet lelkivezető nem pap is. Például szerzetes nővérek között is vannak szép számmal, de akár világban élő másik keresztény is lehet másnak vezetője, tanácsadója.


Kedves Lelkiatya!

Én római katolikus vallású vagyok. Sehol nem találok magyarázatot
arra, hogy nagyböjti vasárnapokon a Szentháromság dicsőítése a
szentmisén az miért marad el? Ezért kérdezem Öntől.
A másik kérdés, hogy én minden vasár- és ünnepnapon járok szentmisére
és néha a szentmise után beülök az evangélikus testvérekhez is Isten-
tiszteletre. De ez nem megy a szentmise rovására és (ha van) Úrvacsorára
sem megyek ki. Ez Ön szerint rendben van? Nem minden vasárnap teszem ezt,
de engem ott is ismernek és véleményem szerint ez jó alkalom az ökümené
gyakorlására, hiszen az egész évre szól, nem csak arra az egy hétre, szerintem. Meglátásom szerint az evangélikus vallás áll legközelebb
a katolikushoz, az összes protestáns közül. Unitárius istentiszteletre
persze be nem ülnék, hiszen az ő hitvallásuk alapjában mond ellent
a római kat., görög kat. és ortodox dogmáknak, hitelveknek...
Köszönettel Péter

​Gondolom, a Gloria (Nagy doxológia, "Dicsőség a magasságban Istennek") énekre gondol. Ez az ősi himnusz a Szentmisében először a karácsonyi ünnepen kapot helyet, majd egyre több, az év más, ünnepi jellegű napjaira is kiterjedt a használata. Tehát nem marad el, hanem, minthogy a böjti vasárnapok kevésbé ünnepélyesebbek, nem éneklik.
Ha vasárnap részt vesz a szentmisén, akkor egyáltalán nem teszi rosszul, ha más felekezet imádságára is elmegy. Azt is helyesen teszi, hogy nem vesz részt az Úrvacsorában. Erről jelentősen más a két egyháznak a fölfogása, és még a látszatát is kerülni kell annak, hogy ugyanúgy tekintenénk a kettőre.


Kedves Atya !

A mai estén a nagyböjti lelkigyakorlaton az atya alaposan kihangsúlyozta,hogy az Atya bennünket sokkal jobban szeret mint a fiát Jézust,mert elfogadta a kereszthalálát értünk, a mi megváltásunkért.A ferences teológia szerint Isten számára Jézus volt a legfontosabb és a Kol.1.16-ban is azt olvasom, hogy "Benne teremtetett minden a mennyben és a földön "... tehát a teremtésnek Ő nem résztvevője,hanem a célja.Boldog Scotus J.is "voluntas bene ordinataról ír, azaz hogy a rendezett akaratban a legnagyobb érték a cél,márpedig Isten felől nézve ez az ő szent fia.Ezért jött létre a teremtés is. Ön szerint akkor ez most hogyan értelmezhető ?

Vagy a prédikáló atya fogalmazott rosszul vagy Ön értette félre a gondolatot. Ilyet nem lehet mondani, hogy az Atya jobban szeret minket, mint a Fiát. Az Atya szeretetében nincs változás, nincs különbségtétel. A Fiával való kapcsolata egészen más, mint velünk. A Szentháromság belső világa csak nagyon átvitt értelemben hasonlítható a mi kapcsolatainkhoz. Ennek ellenére még azt sem lehet mondani, hogy jobban szereti a Fiát, mint minket. Ő mindent és mindenkit egyforma tökéletességgel szeret. Azt kell inkább mondani, hogy nagyobb szeretet van az Atya és a Fiú között, mint az Atya és miközöttünk, de azért, mert a Fiú tökéletesen be tudja fogadni az Atya szeretetét és viszonozni is tudja azt, mi azonban erre képtelenek vagyunk.


Kedves Lelkiatya!
Technikai jellegű kérdésem van: A máriapócsi kegykép budapesti tartózkodásának ideje alatt lesz gyónási lehetőség (természetesen görög katolikus atyánál)? Ha igen, akkor mikor?

Válaszát előre is köszönöm!
Dicsőség Jézus Krisztusnak

Edit

A Kegykép kb. 3 óra körül érkezik a Bazilikához. Ettől kezdve szinte folyamatosan lesz gyóntatás, még késő este is. Görög és latin atyák egyaránt gyóntatni fognak. A püspök atyák külön rendelkeztek, hogy abortusz bűne alól is - amely rendes esetben csak a püspöknek van fönntartva - adhatnak föloldozást a papok a Kegykép országjáró útja során.


Kedves Lelkiatya!

Nemrég olvastam, hogy a fórumon egy 30-as, keresztény hölgy őszinte párkapcsolatot keres. Én voltam az a férfi, aki pár héttel, vagy hónappal ezelőtt írt a fórumra szintén ezzel a problémával kapcsolatban.
Nem tudom, hogy meg lehet-e adni az elérhetőségemet, de nagyon szívesen megismerkednék a hölggyel. Tudna ebben segíteni Lelkiatya? Az e-mail fiókomat megadhatom? Ha igen, akkor a ... fiókra elküldhetné a hölgy az elérhetőségét, hogy felvenném vele a kapcsolatot.
Bízom benne, hogy a hölgy is olvassa a fórumot, és jelentkezik a felhívásomra!

Köszönöm előre is a segítségét Atyám!



Peti

Kedves Peti!
A kérésére közzétettem a levelét, hátha az illető hölgy valóban olvassa azt, és jelentkezni fog. Azonban nem akartam a személyes címét is közölni, nehogy azzal valaki visszaéljen. Ezen az úton kérem meg az illető hölgyet, hogy ha szeretné Önnel fölvenni a kapcsolatot, akkor írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Onnan majd el fogom neki küldeni az Ön címét is. Adja Isten, hogy sikerüljön a találkozás!




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat