Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.160.221.82)


Mennyi kettő meg hat? (számmal)


Tisztelt Lelkiatya!
A görög katolikus egyház mit mond a természetgyógyászatról?

Ugyanazt, mint az egyetemes egyház.
Azért nehéz erről egységes véleményt megfogalmazni, mert a jelenség maga roppan összetett, a gyógyteáktól kezdve az okkult spiritizmusig sok minden belefér. Ha ez utóbbitól óva int az Egyház, nem jelenti azt, hogy ne lehetne alkalmazni a gyógyteákat vagy gyógymasszázst. Figyelmeztető tény, hogy a természettudományosan nem követhető, nem igazolható módszerek divatszerűen jelentek meg, és nagyon gyorsan terjednek, sőt nyereség-orientált nagyvállalkozások nőttek ki belőlük. A mozgalom egyik káros eredménye egyebek között az egészség újfajta bálványozása is, s a mindenáron való gyógyulás szándéka, vágya.
Mivel ennek divatja erősen elterjedt, a hitre nézve nem közömbös az általa népszerűsített világnézet, mely nagyon gyakran a keresztény hittel alapjában ellentétes tanítások keveréke.
Minderről részletesebben az alábbi szócikkben olvashat:
http://lexikon.katolikus.hu/T/term%C3%A9szetgy%C3%B3gy%C3%A1szat.html


Kedves Lelkiatya!
Barátság témában szeretném kérni a véleményét.Egy "barátnőmnek" nemrégiben lett kapcsolata.Ezt egy közösségi portálról tudtam meg.Az utóbbi félévben állandóan ignorált,szűkszavúan válaszolt,érdektelen volt mindenre amit mondtam, ha nagy ritkán találkoztunk is,mindig részemről volt a kezdeményezés.Sok gondja is volt,kissé labilis személyiség is pszichikailag.Nem hinném,.hogy csak a kapcsolat az oka a távolságnak,bár ki tudja,lehet naiv vagyok.De azelőtt is ő olyankor mindig tudta minden telefonszámom,e-mailt is irt, chatelt velem,amikor gondjai voltak,és előfordult,hogy rám nem forditott figyelmet.Az uniokanővéremtől tudtam meg,hogy pár éve volt egy féléves komoly kapcsolata,amiből majdnem lett is valami.Az unokanővérem is akkor tudta ezt meg amikor már az illetővel szakitott,pedig találkozgattak is akkor,de a kapcsolatukról nem tudott semmit.Amikor szakitottak felhivta az unokanővéremet tanácsért meg lelki vigaszért.Nekem se mondott semmit,erről is most értesültem az unokanővéremtől.Bár abban az időszakban volt kb.másfél év amikor nekem egyáltalán nem jelentkezett.Ha gondja volt az életben,szüleivel meg munkanélkül maradt akkor persze igen.Ön szerint barát-e az ilyen?Nem is azt veszem sértőnek,hogy nem számol be mindenről a magánéletében,de talán nem társasági oldalról kellene megtudnom a hireket,inkább az a bántó,hogy olyankor keres ha kell neki valami,lelki szemetesládának használ,erre egy pszichológus is megfelelne,ha viszont jól állnak a dolgai akkor kerül és tartja a távolságot.Ez önzés.Számomra egy udvarló nem ok,hogy mellőzzem a barátaimat.Vannak férjezett,kisgyermekes barátnőim is akik nyitottak a kapcsolattartásra.Az ilyen embereknek helyes-e megmondani ha lesz képük jelentkezni,hogy mit gondolunk az ilyen fajta kapcsolatokról?Úgy érzem nem tudnám ezt magamban tartani.Megbeszélni most nem lehetne vele,nem nyitott a konfliktus tisztázásra,ha szembesülnie kell önmagával.Vagy jobb hagyni az egészet és mnejen mindenki az útján?
Válaszát köszönöm!

Kettejük barátsága azért tűnik féloldalasnak, mert valószínű, nem ugyanazt gondolják a barátságról. Az Ön számára sokkal többet jelent a barát, és ennek megfelelően adja is bele magát a kapcsolatba. Ezt pedig önkéntelenül el is várja a másiktól. Holott az ő számára pedig mást jelent a barátság. Nem szabad egyszerűen csak annyival jellemezni, hogy ő önző és csak akkor veszi elő a régi barátokat, ha szüksége van rájuk. Persze, van ebben önzés, nem tagadom, de lássuk be, abban is van önzés, ha én meg azt várom el a másiktól, hogy ő is úgy viselkedjen, adja bele magát a kapcsolatba, mint amit én látok jónak. Nincs tökéletes ember és nincs tökéletes emberi kapcsolat sem. Ezzel számolnunk kell, s ennek a számolásnak az iskolája éppen ez a többszörös csalódás, illetve ezek megfelelő, helyes földolgozása.
Ebben a helyzetben azt tartom nemes és nagylelkű magatartásnak, ha nem fogalmazza meg a szemrehányásait, hanem hagyja a kapcsolatot alakulni a maga útján. Ennek lehet az is következménye, hogy az illető ebből semmit észre nem vesz, és egy idő után, mondjuk, ha baj van, újra keresi Önt. Ekkor pedig ugyanazzal a készséggel fogadhatja, megpróbálja meghallgatni, segíteni is, ha tud. Ha esetleg úgy érzi, erre nem képes, nem baj, imádkozzon érte. A barátnőjéért is, meg önmagáért is, hogy tudjon elvárás és viszonzáskérés nélkül szeretni. Mondom, ezek a szeretet iskolájának egyes lépései, amelyekben folytonosan előre kell haladnunk.


Kedves Lelkiatya!

Katolikus párkereső oldal: www.parkatt.hu

Nagyon szép tanúságtétel értékű történeket is olvashatóak az oldalon.

Szeretettel: Nusi

Köszönjük szépen, kedves Nusi.


Kedves Lelkiatya.
Ki a betegek védőszentje?

Ebben nem vagyok járatos, de ezt az érdekes szócikket találtam: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C5%91szentek_list%C3%A1ja


Tisztelt Lelkiatya!

Én azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehet megvédeni gyermekeinket ettől a romlott, erkölcstelen világtól? Még nincs gyermekem, de unokahúgomékat és unokaöcséimet is féltem nagyon, sokszor talán túl szigorú vagyok velük, ami talán nem tetszik a szüleinek, és tudom nem az én dolgom nevelni őket, de annyira féltem őket a romlott világtól, hogy ők is olyanná válnak, mint a mai gyerekek, fiatalok legtöbbje: tiszteletlen, erkölcstelen, lusta, semmirekellő, külsőséges emberekké. Kétszer meggondolom, akarok-e erre a világra gyermeket szülni. Hogyan tudnám az igazi értékeket közvetíteni feléjük? Burokban mégsem élhetnek, de hogy lehet megvédeni őket? Nem tudom, de én Böjte Csaba gondolatait, tetteit nagyon példaértékűnek tartom és tanulságosnak ebben a világban. Csak úgy látom, nem sokan vannak ezzel így. Nem sokan tekintik példaképnek az ilyen embereket, akik helyes utat mutatnak. Miért van az, hogy ebben a világban csak a pénz, a siker, a csillogás, a külcsi számít? Hova tűnnek az igazi értékek? Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: H.

Kedves H.!
Nem hiszem, hogy félni kellene attól, ami még nincs itt, de bekövetkezhet. Kétségtelen, hogy nagyon rossz irányba halad a világ, de ha ezt tartották volna szemük előtt a szüleink, nagyszüleink, valószínű, minket se hoztak volna világra. Minden újszülött egy új remény. Bebiztosítani semmit nem lehet, de nagy reménységgel élni igen, sőt, kötelességünk. Ha félelemben nevelné a gyermekeit, nehogy baj érje őket - fizikai vagy lelki -, akkor megnyomorítaná ezeket az életeket. Majd a gyermekeit nagy bizalomra, nagy szeretetre, nagy derűre nevelje. Az ilyen emberek a legállhatatosabbak, a legtöbbet bírók. Már most, az unokahúgaival, -öcséivel gyakorolhatja ezt. Ne féltse őket, hanem adjon nekik nagy szeretetet, és hitet, amekkorát csak lehet!


Lelkiatya,mit gondol a társkereső oldalakról?

Inkább rosszakat hallottam róla, de tudok arról is, hogy szép találkozások születtek ezen az úton is. Az ember tettei belül, a szívben dőlnek el. Aki értékes gondolkodású, értékekre törekszik, azt ne viszi félre az ilyen próbálkozás. De azért résen kell lenni, mert nagyon sok csapdát is rejt ez a műfaj. Nem biztos, hogy az az ember van a vonal másik végén, mint amit mi gondolunk, mint amilyennek beállítja magát. Nem veszélytelen, tehát - ez a véleményem. De még inkább az, hogy érdemes a nehezebb, de tartalmasabb és természetesebb kapcsolatkeresést választani, elmenni társaságba, erősíteni a baráti kapcsolatokat, részt venni közösségi programokon. Magam inkább ezeket javaslom.


Kedves lelkiatya nem merem mag gyonni a maszturbaciot nagyon megbantam mit tegyek?

Ne cipelje, ne rejtegesse ezt a bűnét! Legyen túl a szentgyónáson minél hamarabb. Elég, ha annyit mond a gyónásban: paráznaságot követtem el önmagamon. Ezt a néhány szót nem olyan nehéz kimondani. Jézus elveszi Öntől ezt a bűnt, és utána megkönnyebbült örömöt ajándékoz. Megéri megtenni ezt a kis erőfeszítést. Máskor pedig ügyeljen, hogy kerülje azokat a gondolatokat, képeket, helyzeteket, amelyek ilyesmire késztetnék.


Kedves Lelkiatya!
Honnan tudjuk ha valakit Isten szánt nekünk? Mert van egy srác akivel régen kapcsolatba voltam de akkor ő nem szeretet. Most meg már sokadjára akar vissza jönni hozzám. A szüleim nem engedik,hogy ismét vele legyek,mert ő szabad keresztény. Mit tehetnék? Kérem segítsen!

Úgy látszik, öregszem, de megint a szülői álláspontot tartom jobbnak ebben az esetben is. Nem veszélytelen, ha egy szektához tartozó személlyel kerülünk szorosabb kapcsolatba, kivált, ha ebben esetleg későbbi házasságkötés szándéka is rejlik. Azt javaslom, kereken tegye föl neki a kérdést, hajlandó-e az Ön vallását követni, mert csak akkor lehetséges a szorosabb kapcsolat. Legyen bátran hűséges Jézushoz, Ő legyen Önnek a legfontosabb. Látszólag a szektások is Jézusról beszélnek, de ha az Ő, az általa alapított egyházat elutasítják, akkor a szép beszéd ellenére is Jézust utasítják el. Ha a fiú hajlik, akkor talán a szülők is enyhültebben fogadják a közeledést, és talán lehet valami szép is ebből a dologból. Nehéz ezt előre megjósolni.


Kedves lelkiatya!

az lenne a kérdésem, hogy mit tegyek, ha annyira félek a legkisebb bűnöktől is (talán ez inkább szorongásos kórtünet, mint ép lelkiismeret), nemcsak a valósaktól, hanem a véltektől is, ha mondjuk ezek miatt annyira félek az ítélettől és a pokoltól, hogy mondjuk sok mindent nem merek megtenni a gyónásig? Például nem merek elmenni úszni, mert olyan gondolataim vannak, hogy ha netán megfulladok, akkor elkárhozom? Szerintem ez már nem normális. Köszönöm válaszát.

Ez valóban nem tűnik egészséges lelkiállapotnak. Mindenképpen alapos beszélgetésre van szüksége egy lelkiatyával vagy akár más lélektani szakértővel. Ne maradjon ebben az állapotában. A keresztény hit, a szentségre törekvés nem a bűnöktől való félelem és tartózkodás, hanem derű, fölszabadult élet, hálás és gyermeki öröm. Erre kell eljutnia, s javaslom, keresse a módját, hogy erre rátaláljon. Ehhez mindenképpen külső segítségre van szüksége.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném kérdezni,hogy Ön szerint, milyen vallásúnak kell keresztelni egy majdan születendő gyermeket, ha az egyik fél, a leendő anya katolikus, a másik pedig református. Az esküvőjüket református szertartás szerint kötötték.Van erre valamilyen megkötés?

Válaszát előre is köszönöm!

A katolikus embernek kötelessége gyermekeit is a katolikus hitre nevelni. Azt javaslom, hogy erre törekedjék. Ha a református fél hasonlóan erős igényekkel lép föl, akkor arra kell ügyelni, hogy emiatt ne legyen veszekedés közöttük. Ez mindenkinek rossz lenne, mindkét házasfélnek, de még inkább a gyermekeknek. A legfontosabb szempont, hogy hitben éljenek és nevelődjenek a gyermekek, rendszeresen, legalább vasárnaponként eljárjanak templomba, ez legyen számukra a természetes élet.


Kedves lelkiatya!

16 éves lány vagyok. Megismerkedtem egy fiúval interneten, aki már nem is annyira fiú. 8 évvel idősebb nálam. Mindig is elítéltem, az interneten való ismerkedést. De valahogy egymásra találtunk ezzel a sráccal. Olvastam már mindenféle rém hírt, hogy hogyan vertek át más hasonló helyzetben lévő lányokat. Ennek okán ellenőriztem mindent, hogy hol lakik és dolgozik, s igaznak tűnik vele kapcsolatban minden. Elkeseredettnek hangozhat, sőt teljességgel balgaságnak. Találkozni szeretne velem. Kétségbe vagyok esve, mert ismerem annyira a szüleimet, hogy tudjam, nem díjaznák az ötletet. A saját értékrendemmel is ütközik ez a helyzet. Közben, meg megszeretném ismerni a fiút.
Ön szerint mit tegyek?

Nem feltétlen kell elutasítani a találkozást, de nem is szabad elsietni azt. Tudnia kell, hogy a világhálós ismerkedés valóban nagyon sok álságos dolgot hordozhat. Nem lehetséges teljes bizonyosságot kapni a másik személyről, erre tehát ne nagyon hagyatkozzék. Ha leveleznek hosszabban, abból valamelyest mégis mégis meg lehet ismerni ezt a fiút. Semmi nem indokolja a korai találkozást. Nyilván Önben is van kíváncsiság, sőt, több annál, izgalmasnak is tűnik a dolog. De ezzel mindenképpen bánjon óvatosan.
Nem tagadom, alapvetően én is a szülei álláspontján vagyok, olyan nagyon sok jót nem lehet remélni egy ilyen távkapcsolattól, távismerkedéstől. Tehát óvatosságra és türelemre buzdítom. Ha a fiú nagyon sürgetné a találkozást, ez inkább rossz jel, akkor inkább végképp hagyjon fel a vele való levelezéssel. Ha meg türelmes, majd meglátja idővel, mire megy ki a dolog.


Kedves lelkiatya!

azt szeretném kérdezni, hogy mit tegyünk, mire gondoljunk, ha annyira előttünk vannak a régi, már meggyónt és sokszor megbánt bűneink, ha azok emlékezet szinte bénítólag hatnak életünkre, a kétségbeesés szélére sodornak minket, és motiválatlanná tesznek a jelenre és a jövőre nézve?

Úgy sejtem, azt Ön is látja, hogy ez fölösleges, nem a bűnbánatot, nem az Istenhez közeledést segíti, hanem épp ellenkezőleg, eltávolítja Tőle. Kezelje ezt a jelenséget ennek megfelelően! Ne süppedjen bele ebbe az önsajnálatba. Látszólag ugyanis önvád, de mélyebben van itt egy saját magával törődés, önző és testies vágy, amely végső soron eltávolítja az Úrtól. Noha azt a látszatot kelti, hogy az Ő iránta való buzgóság hajtja. Lehull, tehát, a lepel, hogy ez kísértő, a gonosztól származó gondolat, amelynek ellent kell mondania. Éppen ebben is fölismerhető a kísértő, gonosztól származó eredete, hogy lebénítja az igazi lelki fejlődésben. Már nem is veszi észre az igazi bűnöket, sem a jelen kegyelmeit, örömeit. Holott ez a lelki fejlődés útja. Most nem tudok Önnek mást tanácsolni, mint azt, hogy az Isten ajándékait mélyen tudatosítsa saját magában, ugyanakkor ezt is tudatosítsa, hogy ez a gonosz játéka Önnel, amelytől szabadulnia kell. Ne a bűneire nézzen, hanem Isten ajándékaira: a napsütésre, a téli hidegre, egy baráttal való találkozásra, egy bögre finom forró teára, stb. Ezer öröm veszi Önt körül, ezekre csodálkozzék rá, s ezek nem a kétségbeesés felé fogják taszítani, hanem szárnyakat adnak Önnek, hogy repülni tudjon a reményben, úszni tudjon a boldogságban.


Ha egy házasságot (vegyes házasság) ref. és kat. templomban is megkötöttek, de az atyák előtt elhallgatták, hogy a másik felekezethez is mennek, melyik az érvényes?

Első indulatomban azt mondanám, hogy egyik sem! Nem szabad ilyet csinálni! Az esküvő szertartása nem játék, színdarab, amit hol itt, hol ott játszunk el. De bocsánat, egy lelkiatya ne indulatoskodjék! Nem azt kérte, hogy minősítsem az esetet, hanem, hogy melyik az érvényes. Mindenesetre ez a kérdés sem helyénvaló, mert valójában teljesen mindegy. Ha a házasságkötés feltételei megvoltak (szabad akarat, igazi házassági szándék, stb.), akkor ők ketten össze vannak házasodva és kész. Hogy hol érte Őket az Isten áldása, ezt most már kár feszegetni, nincs jelentősége. Ha netán - ami még rosszabb volna - most azt keresik, hogy hogyan lehet mindezt meg nem történtté tenni, vagyis a házasságkötést szeretnék annulálni, akkor a katolikus egyház szabályai szerint kell a vizsgálatot lefolytatni, mert az kitér a katolikus és a protestáns szertartás szerint kötött esküvők érvényességére is.


Kedves Lelkiatya.
Édesanyámnak van egy barátnője, szintén egy vallásos hölgy. Mégis rossz hatással van rá. Együtt búsulnak, depresszióznak, nagyra tartja a véleményét, vele beszéli meg a dolgokat.Olyan, mintha mi nem mondanánk neki semmit.
Édesanyám korábban nem volt ilyen. Mondtuk neki többen, hogy a barátnője az oka, de nem hajlandó elismerni. Pedig azóta megváltozott.
Hogyan lehet ezt kezelni? Hogyan gyakoroljam ezzel a hölggyel a felebaráti szeretetet, mert sokszor vagyok rá dühös?

Teljesen megértem, ha nehéz a dühöt legyőznie. (Persze, azért még meg kell próbálni, mert az nem segít semmit.) Mindenesetre jogos az ellenszenve, hiszen a keresztény élet, a hit, az ima, ezek mind az igazi örömnek, tiszta derűnek a forrásai, nem pedig a búslakodásnak a táplálói. Valószínű, erős pszichés hatása van az illető hölgynek az édesanyjára. Ezért nehéz is róla leválasztani, mert az észérvek nemigen hatnak ilyenkor. Meg kell próbálni elérni a fizikai leválást. Valahogy úgy intézni, hogy hosszabb ideig ne találkozhassanak. Pl. meglepetésként befizetnek az édesanyjuknak egy nagyobb lélegzetvételű lelkigyakorlatra, vagy hosszabb ideig tartó monostori tartózkodást intéznek el neki. Tehát a fizikai távolsággal együtt egészséges lelki hatást is kínálnak föl. Érdemes még segítségét kérni az atyának, akire hallgat, a gyóntatójának, vagy valaki elérhető jó lelkiatyának, hogy ő is keresse meg a módját, hogyan lehet rá hatni, jó irányba terelni.
Mindenesetre a buzgó és bízó imával ne hagyjanak föl! (Ezért az illető asszonyért is imádkozzanak!) Valószínű, csak egy ideig tartó időszakról van szó, no, de jó volna, ha minél rövidebb ideig tartó lenne ez az időszak.


Kedves LelkiAtya,tessek szives megirni ,pl egy penteki bojt mikor kezdodik es,es mikor er vegett ,en napkeltetol tudom naplementeig ,lehet hibas ,kerem valaszolni hogy ne tevedhessek tobbet ha tevedek...koszonom

Lehet így is, lehet úgy is. Van többféle hagyomány. Nálunk, Magyarországon általában éjféltől éjfélig tartjuk. De lehet alkonyattól alkonyatig. Sőt, van, aki pontosítja, előesti vecsernye prokimenjétől a másnapi vecsenye prokimenjéig tart. Lényeg a következetesség, hogy a váltás pillanata ugyanott legyen egyik és másik nap is. Ne kurtítsuk meg azzal a furfanggal, hogy egyik nap éjféltől második nap vecsernye elejéig tartjuk a böjtöt. Inkább legyünk odaadóak ebben is, de következetesek is!


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,hogy a 200 szemes csotkit hol lehet weben megrendelni és kb.mennyibe kerül? Mert a nyiregyházi Szent Atanáz kegytárgybolt oldalán nincs ár irva. Segitséget elöre is köszönöm!

A kétszáz szemes csotki a kegytárgyboltban 5990 Ft-ért kapható. Sajnos, a weboldal egy ideje nem működik - elnézést kérnek a bolt dolgozói emiatt. Bízhatunk abban, hogy januárban már ki lesz javítva. Ha a vásárló átállítja Euro-ra a pénznemet, akkor kiírja az összeget, amit utána át tud számítani. Ha szükséges, lehet a kegytárgyboltot keresni emailben is: szentatanazbolt@atanaz.hu


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a görög alszerpapokat mar úgy szentelik fel, hogy van feleségük vagy házasságot az alszerpapszentelés után is köthet? Vagy ők cölibátusban élnek?

December 20-án három családos embert avatott alszerpappá az egyházunk. De lehettek volna nőtlenek is, akik később házasodnak meg. Az alszerpapi rend nincsen cölibátushoz kötve, illetve alszerpapok is még megházasodhatnak. Ennek mozdíthatatlan határvonala a diakónus-szentelés. Akit diákonussá szenteltek, az már viszont nem házasodhat, még ha történesen megözvegyül is.


Kedves Lelkiatya!
Évek óta gyötrődök, kétségeim vannak affelől, hogy püspökeinket a Szentlélek irányítja.Mit tanácsol, mit tegyek az imádságon kívül?

Ez a gonosztól jövő kísértő gondolat nem fogja Önt előre vinni az Isten felé. Hogy püspökeink nem tökéletesek, ez nyilvánvaló tény. De, hogy Isten Lelke vezeti őket, az nem kétséges. Az egyház választotta ki őket, a magyar közösségek énekelték rá az Áxiosz-t (azaz, méltó, vagyis elfogadjuk, jónak tartjuk), és még sorolhatnám a szentségi és egyháztani jegyeket, amelyek az efféle kételkedést alapjaiban el tudják oszlatni.
Azt nagyon jól teszi, ha az egyházi vezetőkért imádkozik. Ezen kívül javaslom még, hogy olvassa, hallgassa minél gyakrabban a tanításaikat, figyeljen oda azok valódi tartalmára, olvassa ki belőlük a Szentlélektől Önnek küldött üzenetét. (Erről, még ha a főpásztorok nem is tudnak, a Lélek mégis fölhasználja őket, hogy a híveket rajtuk keresztül tanítsa.)


semmibe nem veszem magam mert sokáig csak otthon ültem úgy gondolom hogy okosat nem is tudok mondani ill.kényszeresen érzem csak okosat mondhatok elidegenedtem az emberektől szivesen beszélgetnék ismerkedhetnék csak nehéz kezdeményezni hogy nem találok magamban jó tulajdonságot .köszönöm Norbi

Kedves Norbi!
Azt javaslom, az első kimozduló útja a templomba vezesse el. Menjen el - még ha máskor is szokott járni, most menjen el külön ezzel a szándékkal a templomba, és ott kicsit hosszabban beszélgessen el a Jóistennel. Ne önmagát vizsgálgassa, hogy mi az oka ennek a bezárkózásnak. Úgy sejtem, hogy ennek már ezerszer nekirugaszkodott, de sosem ért a végére. Gondolkodjék el inkább egy kicsit az Istenről. Hogy mennyi mindent végbevitt a földön. Gondolkodjék el a mindenhatóságán. Nem tudom, ismeri-e a galaxis adatait - ennek utána is nézhet. Ismeri-e a biológiát, ahol rengeteget lehet csodálkozni? Szeret-e zenét hallgatni? Most kifejezetten Isten-kereső szándékkal hallgasson meg néhány Bach muzsikát. No, szóval rácsodálkozva az Isten nagyságára, gazdagságára, szépségére, innen induljon el társat keresni, beszélgetni. De itt se önmagával foglalkozzék. Sokkal inkább azért keressen embert, hogy hol tud segíteni. Van-e, akit meg tud hallgatni. Azzal nem kell törődnie, hogy Önnek mennyi jó vagy rossz tulajdonsága van. Ennek semmi jelentősége nincs. Összetartozunk, segítenünk kell egymást. Az Istenbe kapaszkodva keresse, hogy hol tud másoknak segíteni. Minél inkább megfeledkezik saját magáról, annál több örömet fog kapni a Jóistentől. Ez mindig így működik.


41 éves vagyok görög katolikus templomban kereszteltek inkább a római katolikus vallást gyakorlom elsőáldozó nem voltam mit kell tennem hogy az úr jézus testét magamhoz vehessem.Válaszát köszönöm Dicsöség Jézus Krisztusnak

Ha Budapest közelében él, javaslom, keresse föl István atyát (+36302050348).
Ha ez nehéz volna, akkor pedig az Önhöz legközelebb álló atyát szólítsa meg. Örömmel fog Önnek segíteni ebben a fontos lépésben.


Kedves Lelkiatya? Mi a különbség a kicsi és a nagy csotki között, a kicsi is ugyanolyan jó?

Csupán a mérete. Semmi lényegi különbség nincsen. Van, aki ezzel, van, aki azzal szeret imádkozni. Nyilván a nagy csotkit nehezebb volna templomon vagy saját szobánkon kívül, mások előtt használni. Ezért is jó a kicsi méretű. De ez az ügyesebb a lefekvéskor is, mert könnyen az ember keze ügyében marad. Ám, ha rászánjuk az időt, akkor meg a hosszabb a jobb, hadd haladjon a Jézus-ima sora bőséggel!


Tisztelt Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, hogy ki lehet kántor?
A településünkön lakó kántor végzettséggel rendelkező (több mint húsz éve végzett és gyakorolta hivatását más településen ) személyt nem alkalmazzák semmilyen formában sem ( sem egyházi iskolában, iskolai kántorként, sem az egyház községben ). Az önjelölt végzettség nélküli nagy hangúak viszont énekelhetnek. néha dalolnak az Isten tiszteleten.Ők már rangsorolják is magukat 1,2,3, 4. kántor.

Ha van az egyházközségben több kántor is, boldog az a gyülekezet! Ugyanakkor Önre is bizonyosan szükség van - legalábbis arra kántorvégzettséggel rendelkező személyre, akire utalt. Javaslom, keresse föl a parókus atyát vagy valamelyik káplánt, és ajánlja föl szolgálatait. Ha netán elutasítaná, akkor kérdezzen rá, vajon miért. Ez a legegyszerűbb módja. Valamit biztosan mondani fog, amit majd érdemes tovább gondolni. De lehet, hogy az lesz a válasz: jöjjön el kántorizálni. Szóval, az atyával beszéljen erről, s biztosan sikerülni fog.


Kedves Atya!

Római katolikus vagyok, szeretném megkérdezni,- még csak érdeklődöm - hogy mit kell tennem ha ki szeretnék lépni formálisan a katolikus egyházból?

Nem döntöttem még el a dolgot, csak tépelődöm, lelki beszélgetést igényelne, kb. 6 hónap alatt 4 különböző atyát kértem meg, hogy szakítson időt rám,
nem jutottunk el még odáig sem, hogy időpontot keressenek nekem, egyszerűen leráztak.
Gyónás nem alkalmas erre mert rövid rá az idő. Én nem az az ember vagyok, aki állandóan feltartja a papokat, de szükségem lenne iránymutatásra!

NEM ez lenne az okom a döntésre, ez csak rosszul esik!

Mit gondol atya hogy Isten bezár bizonyos kapukat és máshol pedig kinyitja?
Köszönöm szépen a választ!

Ha megjelenik lelkében ez a kísértő gondolat, akkor valóban a legjobban teszi, ha keres egy lelki atyát, akivel ezt és az egyéb kérdéseit megbeszélheti. Ez nagyon fontos. Nem is akarom elhinni, hogy nem talált atyát, aki szívesen elbeszélgetne Önnel. Persze, elhiszem, csak nagy szomorúsággal. Hiszen nekünk, papoknak épp ez a kötelességünk, hogy rendelkezésre álljunk másoknak, ha bármilyen lelki vagy egyéb kérdésük van. Szívesen javaslok Önnek jó lelkiatyákat, ha megtudom, hogy merre lakik. Megírhatja személyesen is a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
Nagyon is jól gondolja, hogy az Isten mindig nyit új lehetőséget, bármi ér is bennünket. De ezt a képet semmiképp sem helyes a Egyházból való kilépésre alkalmazni, hisz ilyenkor mi magunk zárnánk be kaput - életadó kaput! - magunk mögött, s nem foghatjuk rá a Jóistenre. Szóval, a Mindenható Isten rendjében mindig van újrakezdési lehetőség, ebben szemernyit se kételkedjék. De igaz és jogos, hogy Önnek emberi segítségre is szüksége van, hogy ezeket jobban megértse, világosabban meglássa. Javaslom, hogy imádságban kérje az Urat, hogy segítsen Önnek olyan atyára találni, aki meghallgatja, jó kiadósan el tud Önnel beszélgetni. S persze, közben keresse is meg ezt az atyát!


Kedves Lelkiatya!
Mit jelent a miruálás, és mirre jó ? ÉS a paszkura osztás?

Miroválás az az olaj-kenet, amelyet bizánci egyházunk nagy ünnepeken szokott adni a híveknek. Az ünnep, un. lítiás vecsernyéjében kenyeret, búzát, bort és olajat áldunk meg, és ebből részesülnek a hívek. A búzát általában eltesszük a legközelebbi koliba készítéshez, a bort és a kenyeret kiosztjuk, az olajjal pedig kereszt alakban megkenjük a hívek homlokát. Ez utóbbi a miroválás.
A paszkura a proszfora népies neve. Az előhozott kenyér, amelyet a Szent Liturgiában használunk, s annak megmaradt részét a Liturgia után kiosztjuk a híveknek. Néha keverni szokták a lítiás ünnepen osztott megáldott kenyeret és ezt a Szent Liturgia után megmaradt, szintén áldott kenyeret. Mind a kettőt proszfora-osztásnak (paszkurának) szoktuk nevezni.


Tisztelt lelkiatya kerem segitsen nagyon nagyon megbantam de maszturbaltam nagyon fiatal vagyok es many kerem segitsen MIT tegyek?

Lényeg, hogy ne essen kétségbe. Gyónja meg minél hamarabb, és adjon hálát a Mennyei Atyának, aki nem, hogy nem haragszik emiatt, hanem erejével az Ön segítségére siet, hogy ne essen bele újra ebbe a bűnbe. Ne arra tegyen fogadalmat, hogy soha többé nem tesz ilyet, hanem arra, hogy a Mennyei Atyát soha el nem hagyja, bármilyen élethelyzetbe kerül is. Ez az Isten iránti szeretete vezesse ezentúl a tisztaság megtartásában. Őérte küzdjön meg ezzel a kísértéssel. Hiszen, azt tudnia kell, hogy újra jelentkezni fog ez a kísértés. Fontos még, hogy messze kerülje az erre irányuló egyéb, kisebbnek tűnő dolgokat is: ilyen képek nézegetését, az erről való gondolkodást, trágár beszédet. Küzdjön meg a tisztaságért! Ezekben a küzdelmekben fog erős férfi emberré edződni.


Tisztelt Lelkiatya!
Tudna nekem ajánlani,olyan oldalt vagy személyt akivel a gondjaimat megtudnám beszélni, persze a hitről is lenne szó. Köszönöm. Áldott karácsonyt!

Ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu emil-címre ír, akkor tudok Önnek részletesebben is válaszolni. Itt nem látja más sem a kérdéseket, sem a válaszokat.
Ha személyes találkozást, lelki beszélgetést szeretne, ahhoz pedig tudnom kell a lakóhelyét, hogy lehetőleg ott vagy a közelben javasoljak jó lelki atyát.
De ezt is megírhatja levélben is az imént megadott címre.


TISZTELT Lelkiatya!
Nagy gondban vagyok, szükségem van a tanácsára. Kérem ne tegye ki ezt az oldalra, csak a válaszát!

Ez a fiú nem szereti Önt, csak a testét. Éppen ezért nem szabad kiszolgáltatnia magát. Az Ön szeretete is bizonytalan, összekeveredik a tiszta érzelmekkel és egy másik, kevésbé megmagyarázható vonzalommal, amely vonz is, taszít is. Mindenesetre ez nem szerelem, kivált nem lehet ráépíteni hosszú távú kapcsolatot. Ha a tanácsomat kéri, azt javaslom, ne barátkozzék ezzel a fiatalemberrel, kereken adja ki az útját. Inkább ne is találkozzanak, mert akkor csak magyarázkodás, netán veszekedés lesz belőle, vagy ami a rosszabb, az Ön akarata ellenére is elcsábítja.
Tanácsom még, hogy mihamarabb menjen el templomba, kérje Jézust, hogy Ő segítsen ebből kilépni, a tettét pedig gyónja meg. Meglátja nagy megkönnyebbülés lesz.


Kedves Lelkiatya!
Mi az, hogy szekta?Kik vagyunk mi görögkatolikusok, hogy azt mondhassuk egy másik felekezetű vallásra, hogy szekta? Tudom, hogy a mi hitünk ős és onnan ered, de ezt nem tehetnék meg ők is?
Vagy ezt megteheti egyáltalán valaki? Hiszen Jézus azt mondja, hogy aki nincs ellenünk az velünk van.(Mikor a tanítványai elűzték azt az ismeretlent aki az ő nevében űzött ördögöt.)
Beszélgettem egyszer egy üdvhadseregessel és ő azt mondta, hogy az ember csak a hit által igazulhat meg.Hát én azt tudom, hogy ez a mondat szerepel a bibliában, mégis úgy hiszem ez nem feltétlen igaz. Ő azt mondta, hogy nem juthat a mennybe ember, aki nem mondja ki még életében, hogy hiszek Jézus Krisztusban vagy valami hasonlót ehhez.
Én viszont úgy véltem és ő is, hogy így nagyon kevés ember juthat be, hisz vannak akik teljesen tudatlanok. Én azt mondtam, hogy szerintem az juthat be, aki szeret.És nagyon sok ember szeret, és mindenki tökéletlenül. Csak egy ember szeretett tökéletesen.Meg aztán van is egy olyan rész, amikor azt írják, hogy aki szeret az minden törvényt megtart.
Tudom, hogy a lelkiatya sem tudhatja ezt pontosan,hogy ki üdvözül, mert ott van Isten , aki pedig mindent tud.Mindent.
Lelkigyermek

A szekta szó a seco, 'levág' igéből származik. Ez két értelemben is vehető. Egyrészt azok, akik a teljes tanításból bizonyos részeket kivágnak, elhagynak vagy túlhangsúlyoznak. Másrészt azok, akik ezzel az elkülönüléssel Krisztus egyházából magukat kivágják, kirekesztik. Ezt a szót, nyilván első jelentésben a Katolikus Egyház alkalmazza azokra, akik abból kiváltak, mást tanítanak, mint az Egyház. Többnyire ezek a közösségek nem szeretik önmagukat szektának nevezni.
Hogy ki tartozik Jézushoz, arról Szent Lukács evangéliuma érdekes különbséget pontosít. Az Ön által idézet részben valóban azt mondja Jézus: Aki nincs ellenetek, az veletek van (Lk 9,50). Nem sokkal később azonban ezt is mondja: Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór (Mt 12,30). Tehát valóban nem szabad elküldeni magunktól senkit, aki nincs ellenünk, az velünk lehet, de a Jézushoz tartozás ennél sokkal szigorúbb követelmény. Őhozzá nem lehet közömbösen tartozni: vagy vele vagy ellene!
Teljesen igaz az is, amit az ismerőse mondott, a Szentírásból igazolható: Aki nem hisz, az elkárhozik (Mk 16,16). De vajon mi, emberek, tudjuk-e, hogy ki hisz és ki nem? Tudjuk-e, hogy mi lakik a másik emberben? Tudjuk-e, hogy mi történik vele élete utolsó pillanatában? Éppen ezért sem én sem más nem tudja megmondani, hogy ki az, aki üdvözül és ki nem. Vannak különlegesen nagy hitű emberek, akiknek az élete és halála körülményeinek a gondos megvizsgálása után az Egyház azt mondja ki, ők egészen biztosan üdvözültek. Ezek a szentek. Viszont senkire nem mondja ki az Egyház, hogy elkárhozott. Nincs az a vizsgálat, amely ezt tévedés mentesen meg tudná állapítani. Tartózkodik is tőle az Egyház.


Kedves Atya ! Hoaszú panaszommal fordultam Önhöz a fiammal töltött karácsony miatt.Jelzem,hogy ő most lelkesen szervezi, hgoy hozzám jön és együtt ünnepelünk. Én egy szót sem szóltam, ő találta ki. BArátnője a testvéréhez megy. A kérdés ezennel megoldódott. Nem fogunk külön ünnepelni ismét. Félek ugyan, de remélek és igyekszen nagyon toleráns lenni bármit tesz. Szívből köszönöm a tanácsait. Azért irtam, hogy a tanulságokat más is vonja le a saját életére és hogy megköszönjem, hogy mindig nagyon jól fogja meg a problémákat és segít, amiért nagyon hálás vagyok. Szeretettel: Annamária (egyébként voltunk mi már külön karácsonykor mert elhagyott 3 ill. 4 évig, de nem fejtette ki miért)

Kedves Annamária!
Köszönöm szépen jelzését. Arra buzdítom, hogy ne csak toleranciára törekedjék, hanem Istenbe vetett bizalommal tekintsen az ünnepre és a fiával való szeretetkapcsolatra. Hangsúlyozom: Istenre tekintsen! Legyen nagyon imádságos az idei Karácsonya, akkor nem véti el a szeretetet, sem annak módját, sem annak mértékét. Legyen áldott Karácsonyuk!



Kedves Lelkiatya!
Úgy érzem, nincs egy mustármagnyi hitem sem.
Mi az a hit? Hogy lehet megfelelő a hit? Mi az, hogy higgy a célodban? Honnan tudom, hogy ez valóban hit nem csak a valós kép meghamisítása, hogy nem csapom-e be magam? Mennyire lehet Istenre hagyatkozni? Pl.: Tudom, hogy Istennek minden lehetséges, még ami nekem nem is, de ha én nem tanulok egy dolgozatra, az lehetséges, hogy dolgozatírás közben én mindent tökéletesen tudjak? Ha ez így lenne, akkor nem hordoznánk a keresztjeinket...
Aki magabiztos az lehet közben alázatos is? szükséges a magabiztosság? Vagy csupán a világban élőknek van rá szüksége, hogy emberek maradhassanak a talpukon? Az alázatosság és a magabiztosság kizárják egymást?

Nagyon jó kérdések! Nem biztos, hogy ugyanilyen jó válaszokat is tudok rá adni, de megpróbálom.
Fontos különbséget tenni. Teljesen félrevezető a szólás, hogy mindegy miben hiszünk, csak higgyünk valamiben. Ezt a kommunista diktatúra alatt jónak tűnt hangoztatni, amikor magát a hitet, mint emberi értéket is próbálták tagadni, nevetséges színben föltüntetni. Ehhez képest még jobb, ha valaki hitt valamiben. Ezt azonban erősen el kell választani az Istenbe vetett hittől. Ha csak valamiben hiszek, például a célomban, az nem más, mint az én elszántságom. Ez is tud erőt adni bizonyos mértékben, de ez csupán az emberi erőfeszítésnek egy magasabb szintű eredménye. Az istenhit egészen más, összehasonlíthatatlanul több. Az Istenbe vetett hit a bizalommal azonosítható. Nem csak azt hiszem, hogy Isten létezik, hanem hiszem azt, hogy Ő szeret, hogy Őbenne bízhatom, hogy Ő megsegít. Így az istenhit egyáltalán nem helyettesítheti az egyéni erőfeszítést. Ez önbecsapás lenne. Hogyan kérhetném Isten segítségét, ha magam nem teszek meg minden tőlem telhetőt? Ez visszaélés lenne Isten szeretetével. Isten, tehát megsegít, mindig érdemeinken és elvárásainkon is felül, de tény, hogy nem mindig úgy, ahogyan azt mi elképzeljük. Ezért van fontos szerepe a bizalomnak, hogy ha úgy tűnik, nem hallgatott meg, vagy másként, mint kértem, attól még nem gondolom azt, hogy nem segít, hanem figyelek Rá, hogy milyen más utat kínál nekem.
A magabiztosság kérdése is erre vezethető vissza. Az a keresztény a magabiztos, aki teljesen bízik Istenben. Minden tőle telhetőt megtesz a sikerért, utána pedig nem fél, nem tart attól, hogy mi lesz az eredménye, mert bátran rábízza magát a Mindenhatóra. Fontos, hogy megszerezzük ezt a bizalomra építő magabiztosságot. (Az ilyen ember igazából nem maga-biztos, nem önmagában biztos, hanem sokkal magasabb rendű módon Istenben biztos.) Aki bízik Istenben, az ugyanakkor mély alázattal is él, mert tudja, hogy minden Istentől függ. Nem kérkedik, nem gőgösködik mások előtt, hanem alázattal előre enged akár másokat is, hiszen belső magabiztossága (Istenben való bizonyossága) lehetővé teszi számára a biztos tudatot, hogy akár a legutolsó helyre tegyék is az emberek, ő sohasem fog rosszul járni.


Tisztelt Lelkiatyám!
Egy könyvben fejezetcímként szerepelne: Szeretném megtudni, hogy helyes-e?

IV. az autokefal (Rómától független) görög rítusú egyház berendezkedése Magyarországon 1690-1792 között

Az autokefál nem jelent-e mindig görög rítusút? Tehát helyes lenne-e így:
IV. az autokefal (Rómától független) görög rítusú egyház berendezkedése Magyarországon 1690-1792 között
Köszönettel, Gila Zsuzsanna

E kérdéshez, sajnos, nem értek. Egy történész segítségét kérve a következőt tudom válaszolni.
A címben az autokefál után zárójelben szereplő: (Rómától független) félreérthető. Ha idegen szó után zárójelben közlünk valamit, akkor az többnyire a magyar megfelelő. Az autokefalia viszont nem Rómától független egyházakat jelöl, hanem olyan egyházakat, melyek minden más pátriarkátustól is függetlenek (szó szerint azt jelenti: saját fejűek).
Magyar egyháztörténetben a bizánci szertartású ortodox egyházakat többnyire a népnév megadásával szoktuk jelölni. Az 1690-es dátumból arra lehet következtetni, hogy ebben a fejezetben a szerb ortodox egyház Magyarországi berendezkedése lehet a téma. Egyszerűbb lenne így fogalmazni.



Kedves Atya !

Ha vállaljuk keresztünket engedelmesen, akkor azonosulunk Krisztussal,aki értünk szenvedett.Akkor ezek szerint részt vállalunk a saját megváltásunkban? Más:Jézus akkor is eljött volna, ha mi nem követünk el bűnt - olvastam,mert az Atyának a megtestesülés volt fiával a célja. Ha viszont ők hárman egyek,akkor a megváltást is ők "'találták ki". Elnézést én ezt nem tudom egyedül megoldani. Köszönöm, ha segít ! :)))

Természetesen nekünk is részt kell vállalnunk a saját megváltásunkban. Az egyik egyházatya így fogalmaz: Isten megteremtett téged a beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni a beleegyezésed nélkül. Ugyanakkor fontos tudni, hogy nem csak a szenvedés az, ami a megváltásunkat hozza. Krisztus nem csak a szenvedésével váltott meg, hanem mindazzal, amit értünk szeretetből tett: a megtestesülés, a tanítás, a kereszthalál, a föltámadás, a mennybemenetel, a Szentlélek elküldése. Amikor Krisztussal azonosulunk a szenvedésben, annak az a lényege, hogy Krisztushoz kerülünk közelebb, nem pedig az, hogy mi is szenvedünk egy kicsit.
Igen, így van: a Teremtés alapvető rendjében benne volt a megtestesülés is. Az valóban furcsa kifejezés, hogy ezt hárman találták ki, emberileg nézve mondhatunk csak ilyet. Isten minden felénk irányuló cselekvésében jelen van a teljes Szentháromság, annak mindhárom Személye.


Kedves Lelkiatya!
Honnan lehet érezzni hogy az Úr a házasságot jelölte ki nekünk vagy sem? Mert már eléggé benne vagyok a korba és az eddigi kapcsolataim is csak fájdalmassak voltaK? Isten áldja!

Az Isten teremtette világának alapvető rendje, hogy a férfi és a nő egymásra találva házasságot kössön, apját és anyját elhagyva egy testté legyenek (Ter 2,24). Ha ettől eltér az isteni akarat, az egészen különleges élethivatás. Vannak, akiknek az Isten országáért le kell mondaniok erről a természetes rendről (szerzetesség vagy papság miatt). Akiktől ezt a hivatást kéri az Úr, azok számára a megfelelő időben ezt érthetővé és világossá is teszi. Ezzel nem szabad összekeverni azt az állapotot, ha valaki keres ugyan magának társat, de valami ok miatt nem talál. Természetesen nem kis küzdelem az, hogy valaki megtalálja a maga hivatását, kivált, ha az a természetes családrendtől eltér. Ezért kell fiatal korunktól fogva Istenre figyelő életet élni, hogy megtaláljuk a saját, Istentől nekünk szánt hivatásunkat akár a családos életállapotban, akár a család nélküli cölebsz állapotban.


Kedves Lelkiatya!
Paráznaságot követtem el, de már meggyóntam.DE még mindig büntudatom van, szégyelem magam. Mit tegyek,hogy Isten megbocsássa?

Fontos tudatosítani, hogy Isten megbocsátása nem a mi bűntudatunktól függ. Ha megbánta és meggyónta, ezzel már helyére is tette a dolgot. Helyére, azaz az Isten kezébe. Valószínű, inkább szégyelli ezt az egészet, nyilván bántja, hogy nem lehet meg nem történtté tenni. De az Isten már abban a pillanatban megbocsátotta, amikor Ön megbánta ezt a tettét. Ennek csak kinyilvánítása volt a föloldozás.
Hangsúlyozom, tehát, hogy a történtek legfontosabb tanulsága az legyen, hogy az Isten visszafogadta Önt, hogy újra kegyelmét közvetíti, amire most már még jobban vigyáznia kell. Ne kell rágódnia a múlton. A jelenre kell figyelni és a jövőre is tekintettel lenni. Kerülnie kell az erre vezető alkalmakat és nagy hálát adni az Úrnak irgalmáért.


Kedves Lelkiatya!
Nagy gond,ha néha a református istentiszteletre is elmegyek? Járok a sajátomba is de oda is elmegyek néha.?

Az fontos, hogy a saját hite és egyháza szertartásait ne hanyagolja el. Például nem helyes, ha vasárnap Szent Liturgia (vagy szentmise) helyett megy el más istentiszteletre. (Bár vegyes vallású családoknál ezt is lehetséges, hiszen a család egysége mindennél fontosabb.) De ha ezek mellett elmegy más felekezet imádságaira, ez lelkének javára fog szolgálni.


Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék,hogy a görögkatolikusoknál miért nincsen mindennapos szentáldozás? Üdvözlettel:Dóka

Sok olyan templomunk van, ahol minden nap van Szent Liturgia. Itt, természetesen minden nap van szentáldozás is. Vannak helyek, ahol Szent Liturgia helyett más szertartást végeznek, a zsolozsma bizonyos részeit. Az lehetőleg kerülendő, hogy egy pap egy nap több Szent Liturgiát is végezzen.


Mekkora bűn ha betegség miatt nem megyek el templomba?

Attól függ, mekkora a betegség. Ha egy kicsi náthára fogja az ember, hogy azért nem ment el a templomba, az bizony bűn, mégpedig kettős, mert lustaságból fontos kötelességet hanyagolt el, másrészt hazudik is, még ha önmagát is csapja be. Sejtem azonban, hogy az Ön esetében ennél sokkal komolyabb dologról lehet szó. Ha az ember önhibáján kívül nem megy el templomba, az egyáltalán nem bűn.


Tisztelt Lelkiatyja!
Egy vita miatt kifordultam önmagambol.
Romlottak a tanulmányaim és a barati kapcsolataim. Egyfolytába ideges vagyok és ordibálok. Egy mondaton már képes vagyok felkapni a vizet. De en nem ilyen vagyok.
Mit tegyek hogy ez változzon es a tanulmányaim ujra jobbak legyenek es a baráti kapcsolataim?
Istem áldja!!

Egy vita nem fordítja ki az embert, csak akkor, ha ennek a kifordulásnak más okai is vannak. Bizonyára van más ok is a háttérben, valami, amit eddig eltitkolt, elfojtott talán önmaga előtt is. Egészen bizonyosan átmeneti állapot ez, mely el fog múlni vagy más módon alakul tovább. Javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Lehet, hogy egész egyszerűen leül és átgondolja az életét, mi az, ami elfojtva, ki nem mondva terheli az Ön lelkét. Ha netán ez egyedül nem sikerülne, akkor kérjen meg erre egy lelkiatyát, vagy akár pszichológus szakértőt is megkereshet. Mindenképp javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Ha megtalálta, lehet, hogy már nem is kell vele kezdenie semmit, mert pusztán azzal, hogy felszínre hozta már nem is mérgezi tovább a lelkét.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat