Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.83.74.65)


Mennyi nyolc meg négy? (számmal)


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya,

nekem csak egy észrevételem lenne az alábbi két rendezvénnyel kapcsolatban:
Család - Csoda
Görkapocs

A családommal részt vettünk mindkét eseményen, és azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés papcsaláddal találkoztam - tisztelet a kivételnek. Például a Görkapocs - on egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány családos atya volt jelen...
A vecsernyén már nem tudtunk részt venni, remélem ott már többen voltak. Részletezni nem szeretném, hogy ez szerintem milyen következményekkel járhat, hogy mutassunk így példát...

Tisztelettel,
István

Nekem a cipőmet is le kellett volna vennem, hogy megszámoljam, hány pap vett részt a Görkapocs fesztiválon. Volt, aki a családjával, volt, aki anélkül volt jelen és kapcsolódott bele vagy az ünneplésbe vagy a szolgálatba. A Család-csodán valóban, én is úgy láttam, kicsit kevesebben voltak ott, ám annál több paptestvért láttam a két napos nagy búcsún gyóntatni. Persze, mindig lehet mondani, hogy lehettünk volna még többen. Örüljünk annak, ami van, s nem érdemes keseregni azon, ami nincs. Abban igaza van Önnek, hogy a papok példát kell, hogy mutassanak a keresztény értékek megélésében.



Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya,
olvastam Smith Wigglesworth életéről részleteket ,szeretnék még olvasni róla,de előbb szeretném tudni,hogy a katolikus egyház mit tart róla?

Köszönöm szépen :)

Nem tudok arról, hogy a Katolikus Egyház hivatalosan nyilatkozott volna valamikor Smith Wigglesworth megítélése kapcsán. Minden bizonnyal karizmatikus ember volt, aki nagy hittel követte Jézust, prédikációira sokan megtértek és a beszámolók alapján sok beteget is meggyógyított. Sőt, halottföltámasztásokat is tulajdonítanak neki. Mindez nekem, egyszerű papnak már túlzásnak tűnik, nehéz megítélni másfél száz év távlatából, hogy mi hiteles az életrajzi adatokból, s mi az, amit később toldottak hozzá. Nyugodtan olvasson róla többet is, ha szeretne. Ha pedig, netán a katolikus egyházat vagy hitet becsmérlő részeket találna, ne botránkozzék meg azokon sem. Át kell futni gyorsan rajta és a lényeget, az igazi tanítást érdemes kiszűrni belőle.


Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni,hogy mi a véleménye A Gyűrűk ura,Harry Potter típusú könyvekről. Egy ismerősömtől kölcsön kaptam ezeket a könyveket,hozzáteszem,hogy ők is vallásosak és szerintük nincs benne semmi rossz tanítás,csak mesék.
Viszont a szüleim kiakadtak,mert mindkettőt újhullámos könyvnek tartják.
Már nem vagyok gyerek. Szerintem ha beleolvasnék,el tudnám dönteni,hogy a történet mögött milyen tanítás áll.
Most nem tudom,mihez kezdjek.
Juli

Kedves Juli!
Én csak a Gyűrűk urát olvastam. Nagyon izgalmasnak és értéket hordozónak találtam. Úgy tudom, a Harry Potter már valóban sok mágikus elemet kever a történetébe. Én is úgy gondolom, hogy, ha Ön felnőtt ember, akkor el tudja dönteni, hogy érdemes-e tovább olvasni vagy sem. Ha csak mesének tekinti, nem hiszem, hogy bármilyen formában is kárt tenne az Ön lelkében.


Kedves Lelkiatya!
Egy tapasztalatomat szeretném megosztani.A családunk tizenöt évvel le volt maradva az egyházközségi járulékkal.Fizettek bele időnként,mikor valami okból kifolyólag rendezni kellett, de az elmaradt tartozásokat nem rendezték. Elmentem rendezni az egyházközségi járulékot a plébánoshoz. Kértem, nézze át a könyvecskét, mert nem tudom értelmezni ami bele van írva. Ekkor derült ki, hogy az elmaradás tizenöt év.A plébános ...
...de a püspökatya az egyházközségünkben kiadott egy rendeletet,aminek értelmében akik kb. tíz évvel le vannak maradva,azok egy fix összeget kell, hogy fizessenek, ami jóval kevesebb mintha rendszeresen fizették volna. A plébános egyébként anyagias, ezt sokan fel is róják.
...Indíttatást éreztem rá már egy ideje, hogy megtegyem, meg most volt is rá lehetőségem, anyagi keretem. A Jó Istennek tettem az egészet, ezért nem is bánt annyira amiket végig kellett hallgatnom, de ez nem egy szép viselkedésmód egy egyházi személy részéről, az ilyen viselkedésmód sokakban csalódást okoz, ezt mások elmondása alapján állítom. Önnek mi a véleménye a helyzetről?

Kérdezi a véleményemet erről a helyzetről. Azt hiszem, nagyjából ugyanaz, mint Önnek. Nem volna szabad, hogy ilyen dolgok megtörténjenek. Sohasem tudom megérteni az anyagias papot. Igaz, Jézus beszélt a béresekről, akiknek a nyáj nem a sajátja, hanem bérért vigyáz csak rá. Azt nagyra értékelem a beszámolójában (mint látja, bizonyos részeket kihagytam, mert nem szeretném közzétenni az egész történetet), hogy nem haraggal, csupán csöndes méltatlankodással tekint erre a dologra. Az is teljesen helyénvaló, hogy szeretné rendezni a szülei elmaradt tartozásait. Ez nem azért fontos, hogy meglegyen az egyháznak a pénze, hanem, hogy a szülei esetleges mulasztását jó szándékkal helyére tegye. Az egyház mi magunk vagyunk, beleértve minden hívőt. Azért fontos mégis valamelyest rendezni az egyházi tartozásunkat, mert ezzel más közösségbeli testvérünk felé is tartozunk. Van, aki rendszeresen fizet, s van, aki nem rendszeresen, vagy egyáltalán nem fizet. Ilyenkor feszültség is lehet közöttük, hogy akkor ki mire tarthat igényt utána az egyházban. Ez, persze, mindenképpen rossz fölfogás, mert az Egyház nem szolgáltató vállalat, hanem Isten erejének és szeretetének a közvetítője. No, éppen ezért különösen is súlyos, ha egy pap nem ezt a megértő és elfogadó szeretetet adja, kivált, ha ezt a gyász helyzetében teszi. Ha ilyet tapasztalunk, azt javaslom, imádkozzunk az atyáért, hogy bocsásson meg neki a Jóisten, és az atya bűne ne akadályozza az Ő kegyelmének továbbadását.


Kedves Lelkiatya!

"Ugye mindenkinek megvan a társa az életben? Egy személy, akit az Isten neki rendelt." - írta az egyik kérdező. Valóban van ilyen személy, akit az Isten, mint társat, egy másik személyhez rendel?

Ez mégsem ennyire egyszerű. Az Úr nekünk is teljes szabadságot ad ebben a választásban. Ha csupán az előre megrajzolt útvonalon kellene haladnunk, akkor csak olyanok lennénk, mint a bábuk egy társasjátékban. Az a társasjáték, amelyre az Úr hívott meg bennünket, mi résztvevők vagyunk, nem bábuk. Sok múlik rajtunk. Más az Úr mindentudása, mellyel előre látja, hogy mi fog velünk történni, s más az Ő mindenhatósága, amelyet azonban az irántunk való szeretetből és tiszteletből - mondhatjuk így - visszafog, hogy ne csorbuljon a mi szabadságunk. Ha tetszik egy személy, akkor Ő szívesen rábólint, hogy akkor legyen ő, megáldja a kapcsolatunkat. Ekkor őbenne lehet fölismerni az Isten nekünk szánt ajándékát. Érdemes keresni és Istentől kérni, hogy segítsen megtalálni azt, akire Ő is rá tud bólintani, akit Ő is szívesen megáld.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy Ön szerint imádsággal lehet-e a mások tetteit vagy elhatározásait befolyásolni? Ér-e valamit a sok imádságom, hogy valaki megmásítsa akaratát? Lehet-e egyáltalán másért imádkozni? Vagy csak magunkért?
Köszönöm a választ.

Lehet imádkozni másokért is és önmagunkért is. Az nem volna helyes célkitűzés, hogy a másik azt csinálja, amit én szeretnék. Még ha még olyan magasztos cél is vezetne ebben, vélvén, hogy én jobban tudom, mire van neki szüksége. Ha azt látom, hogy valaki nem helyes úton jár, akkor mindenképpen imádkozzam érte, erre a Szentírás is buzdít (1Jn 5,16). Elsősorban a bűnei bocsánatáért imádkozzam, és azért, hogy az Úr segítsen neki megtalálni a helyes cselekvést - még ha az nem is egyezik azzal, amit én gondolok.
Igen, az imádságunkkal nagyon sok dolgot el tudunk érni, a másik ember megváltozását is, de ehhez nagy hit kell. Ennek a nagy hitnek, Istenre hagyatkozásnak a kifejeződése az is, hogy úgy imádkozunk, ahogyan Jézus: Ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied (Lk 22,42).


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
2 kérdésem lenne. Az egyik az hogyrómai katolikus vagyok és átszeretnék keresztkelkedni görögre. És elinditottuk csak azt nem tudom hogy kell e fizetni érte vagy a szülöi kérvénybe minnek kell szetepelni.
A másik kérdésem az hogy görög katolikus pap szeretnék lenni. És hogy melyik gimnáziumot ajánlja. A hajdúdorogit vagy a miskolci jezsuita gimnáziumot!
Feltétlenül várom válaszát!
Bálint

Átkeresztelkedésre sem mód sem szükség nincsen. Aki egyszer megkeresztelkedett, az már eltörölhetetlen jegy, mely örök életre szól. Persze, csak a szóhasználatot kell kiigazítani: amire Ön készül, az rítusváltás, amelyhez a két érintett püspök hozzájárulása szükséges.
Ha a görög rítusban szeretne elmélyülni, akkor mindenképpen a hajdúdorogi gimnáziumot vagy szakközépiskolát javaslom annak kollégiumával együtt. Ott az iskolai és kollégiumi élet nagyban segíti és erősíti az ott tanuló diákok lelki életét és görögkatolikus öntudatát.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy másik oldalon olvastam Barsi Balázs atya válaszát az "örök kárhozattal" kapcsolatban. Az alapján nem létezik a pokol, hanem az a jónak az elutasítása, az Isten nélküli élet.
Továbbá azok, akik meg vannak keresztelve, "predesztinálva vannak" a mennyországra, amennyiben tudatos döntés áll mögötte. Tehát ha én felnőttként, belső indíttatásból kértem és vehettem fel a szentségeket felnőttként, és ez a belső indíttatás azóta sem változott, akkor a mennyországra vagyok "predesztinálva"?

Alább idézem az eredeti kérdést és az arra írt választ:
Az alább olvasható válasz megegyezik a Római Katolikus Egyház tanításaival, álláspontjával?

"Kérdés:

Miért van az, hogy valaki, aki a földi életben bűnt követ el, örök kárhozattal fizet érte? Hogyan egyeztethető ez össze Isten szeretetével?

Balázs atya válasza:

Egyetlen bűn sincs, amiért Isten kárhozattal büntetne. Le kell számolni azzal a középkori elképzeléssel, hogy Isten kétfajta örökkévalóságot teremtett: a jóknak a mennyországot, ahol minden szép és jó, a rosszaknak pedig a poklot, ami egy nagy kínzókamra, s mi egy életen át retteghetünk amiatt, hogy vajon melyikbe is fogunk kerülni. A megkeresztelt ember predesztinálva van az üdvösségre, de reális választása ennek az üdvösségnek a tudatos elutasítása, eljátszása. Isten nem teremtett poklot; az a szabad akarattal rendelkező teremtmény: az angyal és az ember szabad választása, az Isten nélküli élet folytatása egy örökkévalóságon át. A kárhozat a bűnben való tudatos és szándékos megmaradás, vagyis a bűnbánat teljes hiánya. És mivel nem tudjuk, hogy akár élete utolsó perceiben valaki megbánta-e a bűneit vagy sem, az Egyház senkiről sem állítja, hogy elkárhozott (ellenben a szentekről kijelenti, hogy biztosan üdvözültek.)

Ebben a földi életben – látszólag – ellehetünk Isten nélkül: testi-szellemi funkcióink, ösztönvilágunk, akaratunk, értelmünk és érzelmeink működnek az Isten-kérdés kikapcsolásával is (más kérdés, hogy milyen szinten!), eszünk-iszunk, nősülünk és férjhez megyünk, mint Noé napjaiban. Az örök életben azonban ez nem megy tovább, mert a túlvilág nem folytatása a földi életnek. Az a túlvilág, ami ennek a földi életnek lenne a folytatása, félelmetes és elviselhetetlen lenne, maga a pokol. (Sokan így képzelik a mennyországot, és ezért nem is kérnek belőle.) A menny minőségileg más, mint a földi fizikai-biológiai-pszichológiai élet, tökéletesen más dimenzió, mely a keresztséggel már itt a földön kezdetét veszi lelkünkben. Isten maga a túlvilágunk, mert annyira szeret minket, hogy önmagát jelölte ki az emberi élet céljául. Ez a mennyország lényege, s ha valaki ezt elutasítja itt a földön, az nem is részesülhet benne földi élete után."

Útmutató válaszát köszönöm szépen!

Ezeken a címeken találhat szövegeket segíthetnek a rózsafüzér jobb megértésében:
http://uj.katolikus.hu/konyvtar.php?h=41
http://www.katolikus-honlap.hu/0707/ave.htm
http://www.depositum.hu/rozsafuzer.html
http://szuzmaria.blog.hu/2012/02/25/a_rozsafuzer_tortenete

Barsi Balázs atya tanítása, természetesen, teljesen megegyezik a katolikus egyház tanításával. Amit itt a mennyországról leír, az teljesen hiteles. Ügyelni kell azonban, hogy amit mond, az a szöveg teljes összefüggésében értelmezendő. Hiszen, valóban azt írja, hogy a megkeresztelt predestinálva van az üdvösségre, de nyomban hozzáteszi, hogy ugyanakkor reális választása van abban, hogy ezt az üdvösséget tudatosan elutasítsa, eljátssza. A döntés, tehát a mi kezünkben van. A döntés alapvetően nem arra vonatkozik, hogy elég sok jót tettem-e annak érdekében, hogy bejuthatok-e a mennybe, hanem, hogy Istent választom-e életem céljául. Ha igen, akkor jó reményem van arra, hogy az utolsó döntéskor is, amikor megkérdezi az Úr, hogy Vele akarok-e élni az örökkévalóságban vagy nem, nos, remélhetem, hogy a lelkem akkor végérvényes igent fog mondani Őrá. A pokol pedig olyan értelemben nem létezik, hogy az nem egy megfogható valóság, hely, ahová kerülnek a kárhozottak. A kárhozottak - ha lehetne erről így beszélni - ugyanott vannak, mint az üdvözültek, az Isten a közelébe engedné őket is, de ők esztelenségükben elutasítják ezt a szeretetet. Ez a kárhozat. Ez az, amit már itt a földön is meg lehet tapasztalni, ha valaki szeretet nélkül, csak a saját önzésében él és elutasítja, észre sem veszi mások szeretetét. Miként a mennyország is kicsit megtapasztalható ott, ahol az emberek között önzetlen tiszta szeretet uralkodik.


A lelkiatyának mi a véleménye az életgyónásról?
Azt a bűnt, amit én már megbántam és meggyóntam, azt nem "elfelejtette" az Isten? Ha pedig így van, akkor mi szükség van mégegyszer meggyónni ezt, amikor a feloldozás már megtörtént! Vagy valójában ez nem gyónás, hanem egy nagy lelkibeszélgetés??
Köszönöm a válaszát!

Valójában inkább lehet nagy, átfogó lelki beszélgetésnek tekinteni, hiszen azokat szedi össze az ember, amiket már korábbi gyónásai során meggyónt. Mégsem fölösleges jámborság ez csupán. Nagy életfordulók vagy más jelentős események előtt nagyon is hasznos lelki cselekedet az életgyónás. Az ember igyekszik egész életét áttekinteni, s ilyenkor a nagy összefüggéseket is jobban észreveszi, átlátja. Mindezt pedig a bűnbánat lelkületével, mivel szeretne újra bocsánatot kérni mindenért, amit élete során vétett.


Dicsértessék!

Elnézést, a legutóbbi irásomból mihagytam egy kérdést ( én vagyok a Szent Rita rószás) hogy már hónapok óta rettegésben élek, egy bizonyos MDM , ún. Nagyfigyelmeztetés "próféciáji miatt": engem nagyon megrémítenek ezek a dolgok, ráadásul kiderült hogy ezek nem igazak, vagy nem is értem, de olvastam hogy Egyházi tiltás alatt van már, és a MDM követőit automaikus kiközsítik(http://www.karizmatikus.hu/tevtanitasok.html?id=2953:isteni-irgalmassag-maria-mdm-es-koevetinek-automatikus-kikoezoesitese&task=edit&ret=aHR0cDovL3d3dy5rYXJpem1hdGlrdXMuaHUv) Ez még jobban megrémít, mert akárhogy is próbálok, nem bírok szabadulni attól, hogy ezek a jósaltok igazak, pedig tudom, hogy az Egyházat a Szentlélek vezeti, és a Szentlélek tévedhetetlen, és volt hogy a (mostani) pápánkat nem éppen jószínben képzeltem el. Pedig a vak is látja, hogy milyen jó ember.Nagyon félek, hogy engem is kiközösítenek, és nem bocsátjanak meg. Meg van egy másik oldal, Jézusüzenetei.hu de az is elég ijesztő. leglább is engem sokszor kergetett görcsös sírásba azt amit "Jézus üzent". (http://jezusuzenete.hu/) pl. a fenevad előtti leborulások meg ahogy hamarosan katazstrófák lesznek...
NAgyon félek már, könyörgöm segítsen, mi az Egyház álláspontja ezekről?!

Annyi bizonyos, hogy félni semmi oka nincsen. Hogy mi készül Európában és a világban, azt nem tudjuk. Ez a mostani széles körű erkölcstelenség, amely az un. fejlett országokban dühöng, valóban magával rántja előbb vagy utóbb a teljes romlást. Hogy ez hogyan, s mikor következik be, nem tudjuk. Valójában már most büntetését éli, aki istentelenül él és ráadásul ezt hirdeti, sőt, másokra kényszeríti, mert hiszen az ilyen emberek, szegények, távol élnek a boldogságtól. De félelemre semmi ok nincsen. Az fél, aki nem szereti Istent, aki nem bízik benne. Minden az Isten kezében van. Ha megengedi a romlást, netán a háborút, akkor abban kell majd helytállnunk, ennyi az egész. De ez most még nincsen itt, nem kell riadoznunk.
Az un. nagy figyelmeztetés csak ijesztgetés volt, semmi köze nincsen Isten kinyilatkoztatásához. Hasonlót mondhatok el jezusuzenete híreiről is. Ne is törődjön ezekkel, hisz láthatóan nem segítik a lelki életét, hanem nyomorítják a lelkét. Másra nem is jó. Felejtse el ezeket! Inkább olvasson a Szentírásból és vegyen részt szent misén.


Kedves Lelkiatya!

Ha megengedi több kérdéssel is fordulnék Önhöz: van egy felszentelt Szent Rita rózsám, aminek sikerült letörnöm a fejét, mert olyan szomorúan lógatta a fejét, de amikor megpróbáltam, h ogy ne lefelé lógassa, mivel elég régi, kiszáradt, eltörtem. Nagyon baj csináltam, szentség törés?
Az ágyamon ülve szívesen imádkozom, mint térdepelve az ágy mellet: pár perc után pedig már kínlódva mondom pl. az esti imát, míg ha ülök, akár félórát/órát is szívesen, örömmel mondom. Nagy baj ez?

Nem ez nem szentségtörés. Nyilván jó szándékkal próbált igazítani rajta. Vagy, ha csak véletlen történt is, még csak nem is bűn, nem hogy nem szentségtörés.
Úgy imádkozzék, ahogyan szívesen teszi. Néha lehet térdelve is, még ha kényelmetlen is, de aztán, ha elfáradt, nyugodtan folytathatja az ágyon. A Jóistennek éppen olyan kedves úgy is.


Felajánlottam a szentmisémet Enikőért ma.Teszem továbbra is.

Köszönjük. Isten áldja!


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelki atya!

Szeretném megkérdezni hogy a szeptember elejei búcsúk rendje miképpen is alakul majd. Most a szeptemberi "A Kegykép hazahozatalának emléknapja
A csodálatos könnyeket őrző kendő elővétele, és Kisboldogasszony-napi búcsú"-ra gondolok konkrétan. Itt a honlapon és Máriapócson is az van kiírva az "MÁRIAPÓCSI BÚCSÚK ÉS ZARÁNDOKLATOK RENDJE 2015-BEN" hogy
Szeptember 5. A Kegykép hazahozatalának emléknapja
A csodálatos könnyeket őrző kendő elővétele
Szeptember 12 -13. Kisboldogasszony-napi búcsú
De az " Eseménynaptár"-ban;
2015. szeptember 5. A Kegykép hazahozatalának emléknapja
(A csodálatos könnyeket letörlő kendő ünnepélyes érintése)
2015. szeptember 5. - 6. Kisboldogasszony - napi búcsú , kútszentelés.

Ezeket az időpontokat szeretném pontosan tudni. (S még talán azt hogy lesz e szervezett csoportos zarándoklat Hajdúdorogról vagy Debrecenből.)
Válaszát előre is köszönöm!


Köszönjük szépen a jelzést. Sajnos, valóban hiba csúszott a bejegyzésekbe. Ezúttal a Máriapócsi honlap tudja pontosabban. Tehát Kisboldogasszony búcsúja kútszenteléssel szeptember 12-13, Szent Kereszt búcsúja (Cigány-búcsú) pedig szeptember 19-20.
Hogy honnan melyik búcsúra szerveznek zarándoklatot, ezt az adott parókiákon kell megkérdezni.


Kedves Lelkiatya!

Fiatal korom ellenére sok nehéz dolgon mentem keresztül, és a velem egykorúakhoz képes több élettapasztalatra tettem szert. Arra gondoltam, hogy "N."-nek és az utolsó levélírónak is - aki a szüleivel nem ápol jó kapcsolatot - szívesen segítenék nekik akár levelezés formájában, akár a későbbiek folyamán személyes találkozón is. Arra kérném a Lelkiatyát, hogyha megkérdezné a 2 nehéz sorban élő embertársunkat, hogy kiadhatná-e nekem az e-mail címüket, amin keresztül fel tudnám venni velük a kapcsolatot, és megpróbálnék könnyíteni a keresztjükön.


Köszönettel:




Péter

Kedves Péter!
Sajnos, erre nincs lehetőségem. Pedig szívesen tenném. A hozzám beérkező kérdések címzettjeit nem ismerem, nem érkezik be ide a címük, csak a kérdést tartalmazó üzenet. De ha imádkozik értük, akiken, úgy gondolja, hogy különösen is tud segíteni, akkor a kegyelmi közvetítés nem marad el.
Ha most valaki mégis szívesen fölvenné Önnel a kapcsolatot hasonló kérdésekben, szívesen továbbítom a levelét, de ehhez az Ön címét is ismernem kellene.
Mindenesetre, kérem, hogy imádkozzék azokért a személyekért, akiknek a sorsa különösen is megérintette az Ön szívét.


Kedves lelkiatya!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a zsarolás az bűn?

Igen, az. Kerülni kell, senkivel nem szabad ilyen helyzetet teremteni. Persze, az is igaz, hogy nem ritkán úgy végez valaki lelki zsarolást, hogy nem is veszi észre. Ez esetben nem maga a tett a bűn, hanem az a lelki vakság, amely nem veszi észre a másik jogos igényét.
Anyagi értelemben azonban a zsarolásnak minden fajtája bűn. Én legalábbis nem tudok elképzelni olyan helyzetet, hogy valaki úgy zsarolja meg a másikat anyagi dolgokban, hogy azzal ne akarna a másiknak rosszat, tehát nem tudatosan követné el az önző cselekedetet.
Megint más kérdés, hogy ha valaki velem szemben követi ezt el, akkor nem azt kell mérlegelnem, hogy ő bűnt követett el, hanem, hogy a kelepcéjéből kikerüljek, mégis úgy, hogy ne tekintsek rá gyűlölettel, hanem tudjak érte imádkozni.


Tisztelt Lelkiatya!

Romai katolikus vagyok. Azt szeretném kérdezni ha gyonás alatt a lelkiatya nem értette jol amit mondok, vagy esetleg nem hallotta jol amit én mondtam, ugy vettem észre pedig elég hangosan mondtam, és ezért lelkiismeret furdalásom van meg kell ismételnem a gyonást.

Előre is köszönöm válaszát

Nem szükséges újra gyónnia. A Jóisten mindent hallott, Ő az, aki megbocsát. Nyilván, az ilyen helyzeteket lehetőleg el kell kerülni, de mivel Ön igyekezett mindent elmondani, tehát szándékosan nem hagyott ki semmit, nem akart szándékosan semmit elrejteni, így ez a bűnbánat értékes és Istennek tetsző volt, amelyre Ő sietett hamar bocsánatával gyógyulást adni.


Dicsôség Jézus Krisztusnak!
Imádkozom Enikôért holnap az Isten Irgalmasság rózsafûzérét.Sándor

Köszönjük. Így legalább nem vagyok ebben egyedül.


Kedves lelkiatya!

Egyszer beszélgettem az egyik ismerősömmel, és szóba jött hogy nagyon elegem van abból hogy néha nem úgy sikerülnek a dolgaim, ahogy szeretném. Nekem azt mondta, hogy arany életem van, mert nekem megvan a nyelvvizsgám, befejeztem a főiskolát, annak ellenére, hogy anyukám egyedül nevel édesapám halála miatt engem és nővéremet nem nélkülözöm. Az ismerősöm cukorbeteg és még nincs meg rendesen a nyelvvizsgája meg még nem fejezte be a sulit.... Várom válaszát: Ági.

Kedves Ági!
Bármelyikünkkel megtörténhet, hogy úgy érzi, betelt a pohár. De ez csak egy rossz érzés, egy félreérzés, amely a felszínen van. Ezért is érzékeljük, nyilván, de éppen emiatt kell mindig a felszínről mélyebbre törekedni. Akár a dolgok értelmezésében, akár magunk lelkében. Rengeteg dolgot kaptunk, amelyet észre sem veszünk, következésképp meg sem köszönünk. Amikor úgy érzi, túl sok kudarc, bántás vagy más rossz éri, akkor kezdje el számba venni, hogy mi az, amije viszont van, amit meg kell köszönnie. Vagy inkább azt javaslom, ezt az ajándék-keresést ne csak akkor vegye elő, amikor összecsapnak a feje fölött a hullámok, hanem tegye rendszeressé a napi imaéletében. Minden napra jusson valami új, amit még nem köszönt meg. Ha elkezdi ezt a játékot, meglátja, 36500 nap sem lesz elegendő, hogy végigvegye, mi minden szépséggel ajándékozta meg Önt az Úr.


Kedves lelkiatya!
Már nem akarok élni!
Enikő

Ez az ördög játéka! Olyan tökélyre vitte a hazugságait, hogy már szinte észre sem vesszük. Ha valaki élet elleni gondolatokat sugall, akkor világos, hogy a halálunkat akarja. Nem szabad tehát belemenni a vele való játékba.
Gondolom, sok keserűség érte, Enikő, esetleg sok kudarc. Ezeket használja föl az ellenség, a látványukat fölnagyítja, és azt sugdossa, hogy már nincs is remény. Ez mind, mind hazugság. Higgye el!
Két alaptételről ne feledkezzék meg: Az Isten mindenható. Az Isten szereti Önt.
Márpedig, ha ez a kettő igaz (a sátán főként a második igazságot próbálja meg hazug tanácsaival kikezdeni!), akkor soha nincs veszve semmi remény. A mindenható Isten minden helyzetből ki tudja Önt emelni, csak a Vele való együttműködésen múlik, hogy ezt Ön is akarja.


Budapest Baross u. 6. szám alatt lakó M. M.... hova fizesse az egyházi hozzájárulást? Dicsőség!

Baross utca van a 3. és a 4. kerületben is. Ha az előbbi, akkor Budára, ha az utóbbi, akkor a Rózsák terére ajánlja hozzájárulását!


Kedves Lelkiatya!
A barátnőm görögkatolikus lelki vezetőt akar keresni Nyíregyházán? Hogy induljon el? Lelkiatya tud neki ajánlani valakit?
Előre is köszönöm!

A következőt javaslom. Kezdjen el rendszeresen gyónni a Szent Miklós székesegyházban. Ott nagyon sok pap gyóntat, különböző időpontokban. Nem biztos, hogy első találkozásra megtalálja, akit keres. Azért nem tudom megnevezni, hogy egyik vagy másik a jobb, mert kinek, kinek más személyiség tudhat jól segíteni. A gyakori gyónásokkal tesztelje az atyákat. Ha több atyánál is gyónt már, akkor el tudja dönteni, hogy melyikük áll lelkileg közelebb hozzá, s akkor kezdjen el ahhoz járni több alkalommal is. Jó, ha meg is mondja neki, hogy szeretne ezentúl rendszeres lelki tanácsokat kérni tőle. A többit pedig a Szentlélekre kell hagyni. Tökéletes lelkiatya nincsen, arra nem érdemes várni, de ha a Lélekre nyitott az illető, akkor egészen biztosan megtalálja azt az atyát, akire szívesen rábízza a lelke vezetését.


Kedves Lelkiatya! Egy katolikus közösségben összevitatkoztam az egyik hölggyel...

Meggyőződésem, hogy az illető társának nem lett volna szabad fölolvasnia az Ön levelét. Nem is értem, hogyan tehetett ilyet. Most azonban Önnek az a lelki feladata, hogy mindezt megértéssel, a másik ember gyöngeségének az elfogadásával fogadja. Nem az a feladata, hogy a saját igazát megvédje. Efelől nyugodt lehet, hogy ezt majd az Úr megteszi a megfelelő időben. Imádkozzék inkább ezért a társáért, az illető hölgyért és a többiekért is, hogy a gonosz ne férkőzhessék a közösségük soraiba. Ha Ön alázattal, elfogadással, az értük való imádsággal felel minderre, akkor nagyszerű győzelmet aratott. Ellenkező esetben azonban az ellenség érte el a célját és a békétlenség még hosszú időre megmarad.


Bűn-e,ha egy nős férfibe szerelmes vagyok,és ő is viszontszeret

Ha az illető férfi nem az Ön férje, akkor igen!
Óriási kísértés. Meneküljön ki belőle minél hamarabb! Ha hagyja ezt az érzést továbbra is uralkodni a lelkében, akkor előbb utóbb tönkre fogja tenni az Ön életét is, és másokét is. Ilyenkor tapsikol a sátán és ugrál örömében.


Kedves Lelkiatya!
Görög katolikusnak vagyok megkeresztelve, de sohasem jártam a templomban. Római katolikusként vettem fel a szentségeket, római katolikusként gyakorlom a vallásomat. Egyház adót kinek kellene fizetnem?

Bár jogilag a legközelebbi görögkatolikus parókiára kellene fizetnie, én mégis azt mondom, ott fizesse ezt meg, ahová lelkileg tartozik. Akkor jobban sajátjának érzi ezt az adományt.


Kedves Lelkiatya!
5 éves koromtól hiszem, hogy Isten létezik. De csak 4 éve járok templomba. Nagyon szeretem vallásomat és már a szentségeket is felvehetem, mert voltam katekéta.A lelkiatya, akitől tanultam nagy hatással volt rám. Mindig hozzáfordulhattam, ha gondom volt, ha kérdéseim voltak. Sajnos a katekizmus alatt a múltamban történt rossz dolgok (amikről soha nem volt alkalmam előtte beszélni), mintha újra felszínre törtek voltak. A jelen gondjai sem kiméltek.Sok volt a kettő és nem birtam tovább. Megakartam halni. Jártam pszichológushoz és a múltat sikerült letenni, a jelennel most birkozók. Nem akarom feladni.Van egy fiam és van férjem. Mindkettőjüket nagyon szeretem és tudom, hogy szükségük van rám. Nagyon sok szeretett és kitartás van mindkettőjükben. Nem akarom feladni, de néha megkísért, úgy érzem nem bírom tovább.Ilyenkor nem bírok felkelni az ágyból és órákig csak sírok. De érzem ugyanakkor, Isten jelenlétét is, hogy ott van és tovább segít. Betudnak gyógyulni a sebek?
Enikő

Kedves Enikő!
A sebek be tudnak gyógyulni, de meg is tudnak maradni. Nem az a fontos, hogy van-e seb, hogy heged-e már, hogy marad-e nyoma, avagy sem. Ezeket a tüneteket a pszichológusok gondozgatják. A hitünk arra tanít, arra világít rá, abban helyez el, hogy vagy vannak sebek vagy nincsenek: az Úr velünk van. Ez mindennél több. Néha szabad sírni. Ha ezt az Úrban teszi, akkor még a könnyeit is megszereti. Ez a legeslegfontosabb, hogy Őbenne bízzon. Annak a hazug gondolatnak, kísértő gondolati támadásnak ne higgyen, hogy itt már az Úr sem segít! Nyilván, a múltat érdemes teljesen föltárni - már amennyire ez emberileg lehetséges -, egy életgyónásban letenni mindent, elhallgatás nélkül, s úgy menni tovább. Utána pedig rendszeresen gyónni. Meggyónni azt is, hogy olykor úgy érzi, elhagyja az erő. Azért kell ezt is meggyónni, mert ez is a sátántól van, ez is kísértés. Még ha nem is akar beleegyezni, de a gondolatáig már eljutott. A szentgyónásban takarítsa ki még ezeket a gondolatokat is. A szentgyónásban kifejezi, hogy hisz az Úristen mindent megbocsátó, mindent gyógyító szeretetében. Ez vezesse az életében, és legyen türelemmel önmagával szemben is. Az Úr egy csapásra meg tud gyógyítani, de nekünk embereknek mégis szükségünk van időre, hogy a gyógyulás folyamatában egyre előbbre juthassunk.


Tisztelt lelkiatya,

Szabad-e egy római katolikusnak Szentségekhez járulnia egy görög katolikus templomban?

Köszönettel: Ervin

Igen, természetesen. Ennek semmi akadálya, hiszen ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk.


Tisztelt Lelkiatya!
Mi a különbség a gyónás menetében a görög és római rítus között? A görög katolikus gyónás esetében tényleg el kell mondani sz egész szöveget a gyónatatószékben "2. Szertartástól" az 50. zsoltáron át, és csak utána lehet a büneinket bevallani?


http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=hir&hir_id=1546

A lényegi elemek teljesen megegyeznek: előkészületi imádság, bűnbevallás (a legutolsó gyónás idejét említve), a pap szavai, útmutatásai és az elégtétel megfogalmazása, a gyónó bűnbánati imája, a föloldozás és az elbocsátó áldás. A honlapunkon megtalálható sok ima, még lehetne akár több is, de nagyon ritkán szoktuk ezeket mindet elmondani. Leginkább gyóntató paptól függ, hogy hogyan irányítja a szentgyónás menetét.


Tisztelt Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem, hogy római (vagy görög) katolikus egyén áldozhat-e ortodox templomban? (vagy a kár református istentiszteleten úrvacsorában részesülhet-e?)

Katolikus ember szükség esetén nyugodtan megáldozhat ortodox Szent Liturgián. Az ortodoxok ezt másként kezelik, de erről már máskor írtam. Viszont katolikus ember ne vegyen részt protestáns úrvacsorán! Ott ugyanis nem történik meg az átváltoztatás - ezt ők is így vallják! -, tehát számunkra közönséges kenyér és bor az, amit akkor kiosztanak. Emiatt akár részesülhetnénk is, hiszen máskor is fogyasztjuk a kenyeret és a bort, de ez az ő szertartásuk iránti tiszteletlenség volna, hiszen - a maguk hite szerint - úgy nyújtják nekünk, mint az utolsó vacsora emlékét, mi pedig - a mi hitünk szerint - közönséges kenyér- és borként vesszük. A protestánsokkal való lelki közösséget más formákban kell megtalálni: együtt imádkozás, agapén való együtt étkezés.


Tisztelt Lelkiatya!
Nem fog szépen hangzani,amit irok,de kikell irnom magamból.Nem tudok szeretettel viszonyulni a szüleimhez.Csak közönnyel,ahogy tették ők is.Vannak kisebb egészségügyi problémáik,nem súlyosak,különösebb segitségre se szorulnak,amibe tudok persze segitek inkább anyagilag vagy főzés terén.Piálni igy is birnak,amit tettek azelőtt is,és ami nagyon bántott meg most is bánt de ők ezt nem akarják megérteni felszinesen kezelik a dolgot.Bennem pedig mély fájdalom és megvetés él emiatt,és ki is mutatom a nem tetszésemet.Mert az ilyen viselkedés hatással volt az egész családra,még ha ők ezt nem is igy gondolják.Bennem most felgyülemlenek ezek a sérelmek,bennem is voltak,azt hittem megbocsátottam,de tévedtem.Amikor nekem vagy a testvéremnek voltak gondjaink ők se figyeltek ránk.Volt időszak amikor nagyon mélyen voltam,ők még csak észre se vették.Ha valami nehézség volt az életemben vagy rosszul hatott arra is csak legyintettek,ezt elutasitásnak éltem meg.Nincs bizalmam hozzájuk.Semmiben nem vagyunk egy hullámhosszon egymással.A gondok ellenére úgy döntöttem,hogy a szabadságom ideje alatt mégis elutazom kicsit,mert nem birom már se az itthoni környezetet se más dolgokat.Túlfeszitett vagyok.Amikor sok helyről érkezik a rúgás az életben,nehéz jónak maradni.Egyfajta megkeseredettség van bennem,mert csalódtam bennük is,volt idő amikor a barátokban,szerelemben is csalódtam,és nehéz igy egyenesen állni.Egyedül csak a jó Istenben nem csalódtam.Szeretnék itthonról is elmenni,úgy érzem jobb lenne.Mit tegyek ezekkel az érzésekkel magamban?Kérem segitsen valamilyen tanáccsal,mert nyomaszt,vádol ez az egész.

Vajon tud-e erről beszélni valakivel, a lelkiatyjával? Nagyon fontos, hogy ne egyedül hordozza ezt a nehéz terhet. Azt mindenképpen javaslom, hogy költözzék el otthonról. Önnek is, a szüleinek is hozzá kell szoknia, hogy külön, saját életet élnek. Ha nem állandóan egy fedél alatt vannak, Ön is kicsit távolabbról látja őket, akkor könnyebb lesz gyógyulni ebből a mostani, érzelmileg sérült állapotból.
Amit leír, az teljesen érthető, emberileg nézve természetes. Mégsem maradhat így, mert másik oldalról, ami szintén teljesen a természet rendje, Önnek szeretni, tisztelnie kell(ene) a szüleit. Az erre való vágy is ott van a lelke mélyén, éppen ebből fakad a mostani lelkiállapota, hogy e két érzés teljesen kibékíthetetlen a lelkében.
Tudnék tanácsokat adni, hogy ne ítélje meg a szüleit, ne vesse meg őket az alkoholizmusuk miatt, hiszen ennek ők maguk is áldozatai, ők is szenvednek tőle, még ha nem is látszik, még ha ők maguk sem fogják föl. Tudnék még más tanácsokat is adni, hogy az alkoholtól bénult beteg embereket hogyan kell(ene) szeretettel kezelni. De erre most Ön képtelen. A túl szoros közelség, egymásrautaltság szinte lehetetlenné teszi, hogy józan megfontolás alapján így tudja kezelni őket. Hosszú távon el kell jutnia oda, hogy elfogadja, tisztelje sőt, szeresse őket. Isten meg tudja ezt Önnek adni, csak kérnie kell. Ugyanakkor tevékenyen is meg kell tennie, amit tud, ennek érdekben. Ennek egyik fontos eleme a fizikai eltévolodás, egyszersmind a lelki közeledés a minél buzgóbb értük mondott imádság által.


Kedves Atya

Õn szerint bűn e ha szeretnék már most egy tårsra lelni.Ugyan is meghalt 2 hónapja az ėlettårsam nagyon rossz egyedül idegen ország senki nincs itt ..Talán ezert szeretnék már valakit mert nyomasztó rossz egyedül. Õn szerint nem korai mėg 53 éves nő vagyok.Kõszõnõm hogy éllovasa. CSilla

Kedves Csilla!
Semmiképpen sem bűn, teljesen természetes és magától értetődő igény. Azonban tudnia kell, hogy az élettársi viszony az viszont magában hordozza a bűn állandó kísértését. Ha házasságkötés nélkül él együtt egy férfival, akkor elzárja magát a szentségi élettől, nem gyónhat, nem áldozhat. Éppen ezért azt javaslom Önnek, hogy inkább használja ki mostani helyzetét a kegyelmi előrelépésre. Gyakran járjon el gyónni, részesüljön a szentáldozázban, ezzel együtt pedig igyekezzék jobban bekapcsolódni az egyházi közösségbe. Ne élettársat, hanem most elsősorban az Isten közelségét és azon emberek közösségét keresse, akik szintén Istenben és nem Isten nélkül építik a boldogságukat. Amikor magányosnak érzi magát, akkor ne tévézzen, se ne egyéb pótcselekvéssel űzze el a rossz érzésű csendet, hanem inkább imádsággal: forduljon az Úr felé, Őtőle kérjen megértést, szeretetet. És, nyugodtan kérjen Tőle barátot is, aki az Ő akarata szerint is hiteles társa lehet Önnek.


Tisztelt Lelkiatya!

Arsenie Boca szerzeteshez írt akathisztoszt hol találhatnám meg magyarul?
Egy másik is érdekelne Szent Jánoshoz(Orosz) írt akathisztosz.

köszönettel
Mária

Arsenie Boca Romániában, az említett Szent János pedig Oroszországból származott és Kis-Ázsiában élt. Nem tudok arról, hogy lenne magyarra fordított akathisztosz himnuszuk.


Tisztelt lelkiatya!
Több éve élünk külföldön. Férjem római katolikus, én görög katolikus vagyok. Pár hónapja született meg a kisfiunk. Az lenne a kérdésem, milyen feltételei vannak hogy meg legyen keresztelve? Illetve. A nagyszülőkön túl senki nem él Magyarországon, akit keresztszülőnek kérhetnénk fel. Lehetséges keresztelés keresztszülők nélkül? Számunkra fontos lenne, de nem tudjuk mi ennek a menete. Köszönjük szépen a válaszát.

Legalább egy katolikus keresztszülő mindenképpen szükséges. Hiszen az ő feladata éppen az, hogy a szülőkön kívül még legyen valaki, aki felelősséget vállal a megkeresztelt személy keresztény neveléséért. Gondolom, hogy néha talán hazajárnak a nagyszülőket meglátogatni vagy más okból Magyarországra. Érdemes egy ilyen alkalomhoz kötni a gyermekük megkeresztelését. Persze, előtte telefonon vagy más eszközzel föl kell venni a kapcsolatot azzal a pappal, aki majd keresztelni fogja a gyermeket. A keresztszülő személyét is jól gondolják meg (az bárki elkötelezett katolikus hívő lehet, nem föltétlen családtag), hiszen a gyermekük lelki fejlődését fogják majd rábízni.


Tisztelt lelkiatya!

Aki idővel pap szeretne lenni, akkor az Úr milyen jeleket ad neki előtte, hogy belül is érezhesse a hívást erre a hivatásra?

Nem könnyű erre válaszolni, hiszen minden út más és más. Az Istennek szentelt élet két ismertető jegyét látom: az imádság szeretete és az emberek szeretete. Aki szeret imádkozni, az szeret időt tölteni az Úrral. Enélkül elképzelhetetlen a papi szolgálat, hiszen annak ez a legfőbb, ha nem az egyetlen lelki erőforrása. A másik elengedhetetlen föltétel az emberek szeretete. Hiszen egész életen át kell szolgálni az embereket, függetlenül attól, hogy milyenek, hogy hogy bánnak velünk. Persze, mind a két dologban sokat lehet fejlődni, alakulni. Akiben ezek esetleg nincsenek meg, de szeretné, ha meglennének és szívesen imádkozik is ezért, az is már annak jele, hogy csíraszeren ott van benne a hivatás.


Kedves Lelkiatya!
Ön hogy vélekedik arról, hogy Amerikában engedélyezték a melegek házasságát? Isten el fogja tűrni ezt a megszentségtelenítést? Én kezdek félni, mi lesz ebből... A világ nagyon rossz úton halad.

Hogy a világ nagyon rossz irányba halad, ezzel én is egyetértek. Egynemű párok házasságszerű elkötelezett kapcsolata súlyos támadás a házasság és a család Isten akarta rendje ellen. Nem is szabad házasságnak nevezni, vagy legalábbis ugyanazzal a szóval illetni ezt a képződményt, mint a természetes férfi-nő életre szóló kapcsolatát, amelyből gyermekek születnek. Hogy Isten miért tűri mindezt, azt nem tudjuk. Látnunk kell, hogy megengedi valamiért. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a mi bűneinket is megengedi, arra sem sújt le megsemmisítő csapással. Márpedig azt nem állíthatjuk, hogy mi kevésbé bűnösök vagyunk. Nem kívánhatjuk, hogy az egyneműek nemi elhajlásait azonnal büntesse, de a mi bűneink iránt legyen elnéző. A mi Istenünk végtelenül irgalmas Isten. Nem lehetünk eléggé hálásak, hogy ő ilyen irgalmas velünk szemben.


Dicsosèg Jèzus Krisztusnak!
Atyàm azt szeretnèm megkèrdezni: mièrt vana az hogy a gorogkatolikus atyàk hàzasodnak a ròmaiak pedig nem?
Koszonom elore is vàlaszàt.)

Hadd tegyek egy kis pontosítást. A görögkatolikus papok sem nősülhetnek, ugyanis, aki már fölvette az egyházi rend szentségét, az nem házasodhat. Viszont a keleti egyház hagyománya az, hogy nős embereket is pappá lehet szentelni, tehát papszentelés előtt lehet házasságot kötni. Ez volt az egész egyházi gyakorlata az első évszázadokban, de mindig nagyra becsülte az önként vállalt cölibátust (nőtlenséget) is. Az V. századtól vált kettő Kelet és Nyugat gyakorlata, Nyugaton egyre több helyi zsinaton tették kötelezővé az áldozópapok számára a cölibátust. Véglegesen csak az ezredforduló táján vált mindenütt elterjedtté. Igaz, Magyarországon még ennél is később. A Szabolcsi Zsinat (1092) határozataiból arra következtethetünk, hogy ekkor a keleti egyházfegyelme még erősen hatott és a latin szertartásúak számára is bizonyos feltételekkel engedélyezett volt a házas papok családi élete.


Kedves Lelkiatya.
Sokat gondolkodtam mostanában a felebaráti szereteten. Azt szeretném kérdezni, hogy tudom gyakorolni azzal a nővel szemben, aki feltételezhetőleg ki akart kezdeni a férjemmel. ( Ő nem volt rá vevő.) Már megbocsátottam a hölgynek, de szerezni még nem tudom. Ha közös társaságban vagyunk vagy nem megyek el, vagy levegőnek nézem. De ilyenkor nagyon zavar a jelenléte. Gondolom ez nem helyes? Gondolkoztam, mi lenne, ha bajban lenne, segítenék e rajta. Valószínűleg igen. Ez már felebaráti szeretet? Hogyan gyakoroljam vele szemben?

Első lépésben azt javaslom,imádkozzék érte. Ha ezt meg tudja tenni, akkor már nincs nagy baj. Ez annak a jele, hogy nem táplálja a haragot vele szemben. Nem arra kell törekednie, hogy érzelemmel szeresse ezt a személyt, hanem, hogy ne lásson benne ellenséget. Úgy tekintsen rá, mint aki szintén áldozat, az ördög eszköze, hogy tönkretegyen szép életeket. Lélektanilag teljesen érthető, hogy nehezen tud vele kapcsolatot létesíteni. Most nem is szükséges, talán jobb is, ha kerüli. De az érte való imádság és a fölötte való ítélkező gondolatok kerülése jó út a megbékélésre és a szeretet építésére.


Kedves Atya !

Több mindent olvastam a témáról, de nem ismerem a mai Egyház álláspontját a Szűzanyával kapcsolatban. Ő kegyelemmel teljes,Jézus szeplőtelen édesanyja, ám mivel szüleitől természetesen fogant hordoznia kellett az eredeti bűn terhét.DE akkor mikor szentelődött meg ? Az anyja méhében ?

Fogantatásától fogva. Már úgy jött a világra, hogy a Krisztus megváltó ereje már előre megőrizte a bűntől. Ez egyházunk kezdettől fogva élő hagyománya, és semmi nem indokolja, hogy ezt ne higgyük el vagy másként gondoljuk. Önmagában nagy titok ez. Pusztán emberi értelemmel nem érthetjük meg minden részletét.


Tisztelt Lelkiatya!

Ön tudja esetleg, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegye alkalmaz-e saját dolgozójaként gyógypedagógusokat, vagy keres-e Hajdú-Bihar megyében? Válaszát előre is köszönöm!

Egészen bizonyosan, hiszen több ilyen intézményünk is van, ahol erre szükség van. Általában a honlapunkon megtalálhatók az álláshirdetések, érdemes azokat figyelni.


Kedves Lelkiatya!
Az egyik kollégámmal mély beszélgetést folytattam és nem tudom helyes volt-e.Úgy alakult,hogy együtt mentünk haza egy össszejövetelről,és tartalmas beszélgetésekbe kezdtünk.Minden adott volt a meghitt hangulat megtermetéséhez.Mesélt a hitéletéről,egy keveset a múltjáról,küzdelmeiről,arról mit hogyan él meg.Ez nem az első eset volt,hogy igy elbeszélgettünk,a múltkor is volt egy nehézségem és nem tudom miért,de megosztottam vele.Ő megértett és meghallgatott.Szoktam rá gondolni azóta.Az a gond ha egy férfivel mély beszélgetésbe kerülök,vonzódni is kezdek hozzá.Ő egyébként kedves meg figyelmes másokkal is,nem csak velem.Barátnője nincs,de nem biztos,hogy ő ugyanúgy gondol rám mint én őrá.Nem szeretnék csalódni,mert az ilyen dolgok a múltban sok érzelmi vivódást okoztak,ami visszavonultabbá is tett a másik nemmel kapcsolatban,még akkor is ha nem történt köztünk semmi.Félek is egy kapcsolattól.Sokszor érzem magam magányosnak is és jól esett a figyelme,a vele való beszélgetés.Ön mit tanácsolna?

Igen, szokott ez történni, hogy egy jóízű beszélgetésben a két fél nem egyformán érzi magát, utána nem ugyanazt gondolják erről a beszélgetésről. Javaslom, hogy örüljön annak, hogy van, akivel sikerül ilyen jót beszélgetni. Egyelőre azonban ne fűzzön nagyobb reményeket ehhez a kapcsolathoz, hiszen egy-két beszélgetés még nem jelent igazi közeledést, s valóban nagyobb csalódásnak tenné ki magát, ha már ezt kezdeti lépésekként értékelné önmagában. Legyen nyitott e felé a fiatalember felé, de mások felé is. Az érzelmi csalódásokat viszont fontos földolgoznia. Jó volna, ha egy lelkiatyával vagy akár egy pszichológussal átbeszélné ezeket a korábbi sebeket mindet, egytől-egyig. Erre nagy szüksége van annak érdekében, hogy a jövőbeni kapcsolataiban ezek ne terhek, hanem hasznos tapasztalatokként legyenek jelen. Ez nem csak a kizárólagos kapcsolatra vonatkozik, hanem minden baráti s egyéb kapcsolatra is. Tehát a társaságban való fölszabadultsága, kezdeményezőkészsége és befogadó nyíltsága érdekében is fontos, hogy a múlt soha ne teher legyen, hanem alap a továbbépítkezésre.


Kedves Lelkiatya!
Összevagyok zavarodva,mert nem találom az utamat,pedig már a harmincas éveimben járok,nem tudok merre fordulni.Volt egy idő,hogy szerzetesnővér szerettem volna lenni,de az utóbbi időben már nem tudom mire hiv valójában a jó Isten.Megjelent bennem a vágy egy társ iránt is,de ezen a téren sincs semmi kilátásban. Kapcsolatban álltam szerzetesnővérekkel is,de ez idővel elhalványult,nem kapok visszajelzéseket tőlük vagy csak ritkán,azt is röviden.Mintha nem akarnának segiteni az életutam tisztázásában.De az is lehet ez a jó Isten keze,hogy távol tart tőlük.Úgy érzem bolyongok,nem tartozom se ide,se oda.Mintha sehova se kellenék,és ez rossz érzés.Nagyon rossz.Szenvedek emiatt.A nyár folyamán egy egy hetes zarándokútra készülök,hátha ott sikerül kicsit megvilágosodnom.Ön mit tanácsol,milyen módon keressem az utamat?
Válaszát előre is köszönöm!
Rita

Kedves Rita!
Ne önmagát keresse, hanem az Úr akaratát. Ne saját maga boldogságát, hanem másokét. Mondhatja, hogy akkor mi lesz az Önével? Csakhogy ez így működik a jóságos Isten rendjében: Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem és az Evangéliumért, megmenti azt. Itt most nem kell nagy dolgokra gondolni, hanem egyszerű önzetlenségre és Istenbe vetett bizalomra.
A zarándokút, lelkigyakorlat nagyon jó ötlet, talán azóta volt is, hiszen már régen írt nekem ebben a rovatban. Tegye föl magában, hogy nem akar mást az életében, mint az Úr akaratát teljesíteni. Nyilván Ön is így jár a legjobban, hiszen Isten tudja egyedül, hogy mire van igazán szükségünk. Ne féljen, ez nem bezártságot fog eredményezni, hanem egy sokkal mélyebb megnyílást a szívében az emberek felé. Ne saját magáért aggódjék, hanem azt keresse, hogyan tud segíteni másoknak. Ez tartalommal tölti meg az életét.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat