Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.166.95.146)


Mennyi hét meg nulla? (számmal)


Hogyan mondják ógörögül, hogy Dícsértessék a Jézus Krisztus! Lehet hogy Önöknél Dícsőség?

Köszönettel
Kolonics Gábor
kolonicsg@yahoo.com

A Dicsőség Jézus Krisztusnak! így hangzik görögül: Doxa tó Iészou Khrisztó. A görög nyelvben azonban nem használják ezt a köszöntési formát.


Tisztelt Lelkiatya!

Szeretnem megtudni,hogy mire hasznaljak az olivaolajat a templomban? Azt tudom hogy gyermek megkeresztelesekor,de igazabol az erdekelne,hogy mire es milyen ritualehoz köthetö az olivaolaj hasznalata.Ferjem nagy hivö,nagyon vallasos en is az vagyok,eljarok en is eleg sürün templomba,de näla a vasärnap templom nelkül nem letezik.Gyorsan es röviden elmondom mi a sztori.En külföldön elek,1,5 eve összehazasodtunk,mivel ö Afrikabol szärmazik csak menekült statuszban tartozkodott eddig Europaban,mez hosszu kemeny evek voltak.Ma 1,5 evi häzassäg utän megkapta az europai visumot es egy afrikai boltban vett egy üveg olivaolajat es ott ritualet tartott,hogy mit csinält az olivaolajjal azt nem tudom,csak anyit mondott a boltos nem örült.Azt mondja en nem vagyok jo katolikus ,mert en nem tudom hogy egy ferfi egy ilyen szituacioban mit csinal egy üveg olivaolajjal.Kerem segitsen nekem ,välaszoljon kerdesemre.Välaszät elöre is köszönöm.
Üdvözlettel Krisztina

Kedves Krisztina!
Én sem tudom, hogy a férje milyen rituálét végzett el. A mi szokásaink szerint ez teljesen ismeretlen. Az is, hogy boltban vásárolt anyaggal bármilyen vallásos gyakorlatot végezzen, s főként az, hogy azt akkor mindjárt a boltban, a megvásárlás pillanatában. Ha szentelt dologról van szó, azt tisztelettel kell kezelni, de nem tudok olyan előírásról, amely ezt ilyen módon szabályozná.
Viszont szentelt dolgot áruba bocsátani nem is lehet. Főként profán boltban. Szóval, nem tudom elképzelni, hogy indokolt lett volna ez a rituálé.
Fontos tanácsom, hogy ezt nyíltan beszélje meg a férjével. Ne legyen abban semmi szemrehányás vagy számonkérés, de palástolása sem annak, hogy Ön ebből nem ért semmit. Ez a helyzet jó lehetőséget ad arra, hogy az Önök közötti különbségekről most nyíltan beszéljenek.


Tisztelt Lelkiatya!

Azzal tiszteletteljes kérdéssel fordulok Önhöz, hogy megtudjam: hány éves korig lehet,- vagy érdemes jelentkezni papképzésre? 39 éves, jelenleg köztisztviselőként dolgozó férfi vagyok. ... Budapesten élek a feleségemmel és kisfiammal. Ugyanakkor nem telik el nap, hogy ne érezzek valami furcsa érzést magamban. Mindig arra gondolok, pontosabban olyan érzésem van, mintha rossz helyen lennék, rossz időben. Egyben az az érzés, az a tudat, hogy Istent szolgálhatnám, megnyugtatóan hat rám. Mit jelent ez? Miért van ez? Most első éves hallgató vagyok a ... főiskola, teológia szakán. Levelező szakon. Amikor az iskolában vagyok, teljes megnyugvás, határtalan boldogság tölt el. Persze akkor is, amikor a családommal vagyok. Kérem segítsen! Mit tegyek?
(véletlenül találtam erre az oldalra, de örülök neki nagyon!)

Tisztelettel: R. György


Kedves György!
Elvileg nincs felső határa sem a szemináriumi jelentkezésnek, sem a papszentelésnek. Egyházunkban is volt már példa arra, hogy 50, sőt, 70 éves embert szenteltek pappá.
Mégsem javaslom Önnek, több gyermekes családapának, hogy a papságra jelentkezzen. Görögkatolikus egyházunkban a papnevelés összesen 8 évig tart. Ez bizonyos helyzetben lehet néhány évvel rövidebb is, de még nagyobb nehézséget jelent, hogy az egyházjog előírása alapján megfelelő időt ebből a szemináriumban kell tölteni. Nehezen tudom elképzelni, hogy emiatt több évre a családjától távol éljen.
Könnyen lehet, hogy a lelkében fölfedezett érzése nem alaptalan. Az ember megérzi azt, ha nem a helyén van. Keresse bátran imádságában, hogy mit vár Öntől az Úr. Szerintem nem a papi szolgálatot. Hisz annyi minden mással is lehet szolgálni Krisztust és az Ő egyházát, a híveket. Egyházunkban van lehetőség arra, hogy világban élő férfiak felvegyék a kisebb rendeket, a felolvasói és az alszerpapi rendet. Lehetséges az is, hogy valaki állandó diakónussá szentelődjön. Ezeket esetleg érdemes átgondolni. De még többet jelent, ha ott, ahol van, családjában, munkahelyén apostollá válik, hirdeti - legfőképpen tetteivel - a Mindenható szavát. Ehhez nem szükséges még külön az egyházi rend szentsége.


Kedves Lelkiatyám!

Ha valaki úgy érzi, hogy teljesen igaz rá a zsoltár 38(37) fejezete,mit tegyen? Mit imádkozzon és, hogyan próbáljon tovább lépni, élhető életet élni? Az Úr kezébe adtam a lelkem, tudom, hogy az Ő kezében van anélkül is az életem. Segítség kérő imáimhoz kérhetem-e Önt kedves Atyám? Ha meghallgat és megbocsát a jó Isten nekem, megérezhetem-e azt? Van-e és lehet-e reménye és vigasza annak akire e zsoltár minden szava igaz?

Köszönettel:gyarló ember

Kedves Testvérem!
Olvassa tovább a következő zsoltárokat! A 39(40). éppen úgy szíven fogja érinteni, de a 40(41). már gyógyítani is fogja. A zsoltárok azzal is gyógyítanak, hogy az ember önmagára ismer bennük. Ezért érdemes a zsoltárokkal imádkozni - természetesen mindet ide értve - hogy azok teljessége hasson ránk.
Ön nagy kegyelemben részesült azáltal, hogy maradéktalanul magáévá tudta tenni az egyik zsoltárt. Ez már a gyógyulás első lépése. Meglátja, tovább is fogja vezetni Önt az Úr!


+!
Tisztelt Lelkiatya!
Az imádságban nagy erő van, de mint írja Juliannának, hogy tulzásban csak erre hagyatkozni nem lehet.Az imádság mellett tennünk is kell azért, hogy beteljesedjen kívánságunk.Nagyon jó, hogy a csipőizületes betegért imádkozik, s bennünket is erre buzdít(én is imádkozom érte), de egyben neki is fel kellett volna a figyelmet hívni arra, hogy a gyógyulásért tenni is kell("sürgős műtét"), mert ha imáink ellenére nem gyógyul meg, akkor esetleg az ima hatékonyságában fog kétlkedni.Ugye ismerős:segíts magadon, az Isten is megsegít!
Tisztelettel
drtk

Köszönöm a kiegészítését. Közzé is teszem, mert egyetértek vele. A tanácsot csak Juliannának adtam, de lehetett volna tanácsot adni a nővérének is. Mindenesetre imádkozzunk érte továbbra is.


Katolikus egyházunkat miért nevezzük rómainak?

Ez az elnevezés leginkább a protestantizmus térhódítása nyomán terjedt el, mégpedig apologetikus céllal, hogy megkülönböztessék magukat a római katolikusoktól (anglikán katolikus egyház). Ám egyre inkább a katolikus egyház is átvette ezt a szóhasználatot, hiszen egyértelműen a Rómában székelő egyházfő, Róma püspöke szimbolizálja a római katolikus egyház egységét.


kedves Lelkiatya!
Hosszabb ideig nehéz periódusban voltam,most kezdtem el újra a dolgokat és változtatni az életemen.Amikor kicsit megindulnak a dolgok,utána gyakaran előfordul,hogy kicsit visszacsúszom.Ezt kudarcként élem meg,és olyan gondolataim támadnak,hogy nem is éri meg harcolni, és belőlem már nem lesz semmi.Volt néhány év az életemeben,ami kiesett,és kísért az is,hogy akkor miért nem mentek a dolgok,miért nem tudtam többet tenni,miért voltak a buktatók és törések.Mit tanácsolna az atya?Mivel tudnám erősíteni magam?
Válaszát előre is köszönöm!

Mindenekelőtt azt tanácsolom, ne a múlton merengjen, ne azon keseregjen. Nem csak azért, mert azok elmúltak, hiszen tudjuk, hogy a múlt hatása kihat a jelenre is. De ennél sokkal fontosabb, hogy a mindenható Isten még ezeket a hatásokat is át tudja alakítani, a javunkra tudja fordítani. Persze ennek mikéntjén sem érdemes sokat töprengeni. Sokkal fontosabb az előre tekintés, annak keresése, hogy az Úr mit tár Ön elé, mit kér Öntől.
Nem vagyunk gépek, amelyeket, ha beindítanak, megy folyamatosan, leállás nélkül. Törékenyek, sérülékenyek vagyunk. Ezzel számolni kell. De ez sem elkeseredésre ad okot, hanem sokkal inkább az Istenbe vetett bizalomra, hiszen ő törékenységünk, gyöngeségünk ellenére is fel tud használni, nagy dolgokat képes művelni velünk.
Ne gondolja, hogy egyedül van ebben a küzdelemben. Isten mindig ott van Ön mellett és segít. Gondolja csak el, hogy Önök ketten mindenre képesek! Ami hiányosság Önben van, azt Ő pótolja. Nem vagyunk tökéletesek, de törekednünk kell rá (Mt 5,48).


Üdvözletem Lelkiatya!
Kérdésem kissé politikai lesz. Ha nem válaszolhat rá akkor kérdésem tekintse semmisnek.
Nos elsődlegesen az érdekelne, hogy a görög katolikus egyház, hogy viszonyul a Hungarizmus eszméjéhez valamint Szálasi Ferenc munkásságához? Hiszen a hungarizmus három megnyilvánulási formát integrálni törekszik. Az első integrálását a krisztusi erkölcs jelenti, a második a nacionalizmusban, a harmadik a szocializmusban integrálódik.
Mindez azt is jelenti, hogy a hungarizmus alapja erkölcsileg azért a krisztusi tanítás, mert e mozgalom azt akarja, hogy a népek és nemzetek jelesül pl. a magyar nép és nemzet a valós keresztény erkölcsiség alapján álljanak, szellemileg azért a nacionalizmus, mert a hungarizmus a szubjektív ént és a közösséget úgy igyekszik összehangolni, hogy ezzel előmozdítsa a magyar nép és a hungarista magyar nemzet kultúrájának, társadalmának nemesebbé válását (miközben arra is gondot fordít, hogy se a közösségi szemlélet ne kerüljön olyan túlsúlyba, amely már személyiségsorvasztó hatást fejtene ki, se az önérdek ne kapjon olyan hangsúlyt, amely a társközösségeket fenyegetné elsorvadással), végül anyagi alapja azért szocialista, mert a közösség rendelkezésére álló tőkét, jószágkészletet nem egyes születési vagy vagyoni kiváltságos egyének vagy osztályok, hanem az egész népjóléte érdekében, a nemzet javára akarja hasznosítani.
Továbbá a emlékeim nem csalnak maga Szálasi Ferenc is görög katolikus volt.
Válaszát várom.Üdvözlettel G.

A görögkatolikus egyháznak nincs politikai állásfoglalása. Miként magának a Katolikus Egyháznak sem. Ha az Egyháznak a hungarizmus eszméjéhez való viszonyát vizsgáljuk, akkor ennek módja, hogy a hungarizmust összemérjük az Evangéliummal. Amennyiben vannak közös pontok - s leírásából úgy látom, hogy igen - az örvendetes. Ha vannak benne az Evangéliummal szemben álló nézetei, akkor az roppant veszélyes és kerülendő. Egy eszme annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Nem eltekintve attól sem, ahogyan megvalósítják azt.
Büszkék lehetünk nemzetünkre, és fontos feladat, hogy a fiataljainkban - meg önmagunkban is - erősítsük a hazaszeretet, hiszen korunkban nagy erőkkel próbálják ezt a nemes érzést nevetségessé tenni, vagy egyenesen kiirtani. Másik feladat pedig ezzel kapcsolatban az, hogy irányítsuk helyes mederbe ezt a büszkeséget, hazánk és honfitársaink szeretetét, hogy abban szikrája se rejtőzzön a másik ember vagy nemzet gyűlöletének. Még akkor sem, ha egy-egy ember vagy nemzet esetleg ellenségesen viselkedik velünk szemben.
Ismereteim szerint Szálasi Ferenc nem, csak az édesanyja volt rutén származású görögkatolikus.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Azt szeretném megkérdezni, hogy a szent liturgiákon használt Szent Evangéliumot (ugyanolyan díszes formában)lehet e kereskedelmi forgalomban vásárolni valahol? Lehetne e a szent kereszt és szent ikon mellett a szent evangélium is tisztelet tárgya otthonunkban? Minden reggel azt is megcsókolnám. köszönöm segítségét.

Nagyon szép dolog a Szentírást az otthonainkban is külön megbecsüléssel tisztelni. Több családban is így tesznek. A kegytárgy boltjainkban lehet kapni Evangéliumi borítókötést, de ennek az ára rendkívül magas, hiszen egészen díszes darabokról van szó. Ráadásul ezek a kötetek liturgikus könyvek, és kizárólag a négy evangéliumot tartalmazzák.
Javaslom inkább, hogy a családban használt teljes Szentírásnak adjanak díszesebb kötést, és úgy helyezzék el kiemelt helyre az otthonukba. Nagyon szép gyakorlat az is, ha imáik részeként azt meg is csókolják. Természetesen ez a tisztelet nem a tárgyra vonatkozik, hanem magára Jézus Krisztusra, magára az Istenre. Az iránta való szeretetünket, hódolatunkat tudjuk így még odaadóbb módon kifejezni.


Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy mi az állásfoglalása a katolikus egyháznak a mesterséges megtermékenyítésről? Az én tudomásom szerint nem támogatja. Ennek ellenére sok-sok keresztényről tudok, ahol ily módon született gyermek. Mostanában sok olyanról is hallok, hogy koraszülöttek sora születik így, akiknél még az életben maradás is kétséges. Ezzel még több bajt hoz magára az ember. Kérem, tegye meg, hogy leírja, hogyan kell ezeket a helyzeteket, tetteket keresztényként megítélni.
Köszönettel: Betti

Kedves Betti!
Az egyház nem támogatja a mesterséges megtermékenyítést, mindig az örökbefogadást ajánlja inkább. A házasságon kívüli donor esetében kifejezetten tiltja. Viszont toleránsabban ítéli meg azt, amikor homológ esetben - tehát a férj a donor - minden zigótát beültetnek, s később sem csippentik ki a nem megfelelően fejlődőt, tehát a zigóta megölését kizárják, s mindenképpen vállalják az esetleg nem egészséges utód létrejöttét. Tudni kell, hogy a statisztikák alapján ennél a módszernél sajnos csak kb. 50% az esélye az egészséges gyermek megszületésének.
Nem kisebb a kockázatot jelent a mikroinjekciós megoldás, ahol bár kizárják a több zigóta létrejöttét, mivel 1 spermiumot fecskendeznek a petesejtbe, viszont nagy százalékban itt is nem az egészségesen működőnek látszó sperma a genetikailag igazán egészséges.
Súlyos kérdések ezek, melyek arra mutatnak, hogy az ember olyan területekre merészkedik, ahol már nincs illetékessége. Így aztán képessége sincs helyesen megoldani a kérdést. Ezért érdemes alázatosabban figyelni az Egyház szavára.


Dicsőség Jézus Krisztusnak

Kedves Lelki Atya,
Az a kérdésem, hogy mi a véleménye az internetes aukción árul ereklyékről? Például az általam bemásolt linken: http://www.ebay.com/itm/reliquary-Saint-Anthony-Abbot-/350726983337?pt=LH_DefaultDomain_0&hash=item51a8f50ea9 Remete Szent Antal ereklyéjére lehet licitálni!
Félek, hogy átverés. Hol lehet akkor biztos megbízható forrásból ereklyét vásárolni? köszönöm.

Elképesztőnek tartom az ötletet, hogy pénzen vásároljanak szentek ereklyéit, főként, hogy világhálón keresztül licitáljanak rá. Ez nem más, mint a kegyelem áruba bocsátása. Fogalmam sincs, hogy ez a cég, amely minden egyéb cikkel is kereskedik, honnan tudna beszerezni hiteles ereklyéket, hogyan tudná azoknak hitelességét csalás nélkül igazolni. Semmiképp sem javaslom, hogy ezzel a dologgal foglalkozzon, bármilyen kecsegtetőnek tűnne is, hogy ilyen szent ereklyéhez jusson ilyen módon.
Ereklyét csak püspök hitelesíthet. Csak tőle vagy olyan személytől kaphat, akiben megbízik, hogy az ereklye hiteles püspöki jóváhagyással bír.


Dícsőség Jézus Krisztusnak!
Nem kérdezni, hanem kérni szeretnék. Szeretném kérni a lelkiatyát, és a közösségeket, hogy imádkozzanak nővérem gyógyulásáért, aki nem tud járni,vagy nagyon nehezen, 4 éve kialakult csípő és térdizületi kopás és gyulladás miatt. Sürgősen műteni kellene. Azért szeretnék imát kérni, hogy műtét nélkül gyógyuljon meg.

Nagyon-nagyon köszönöm az imákat!

Én is imádkozom érte, s bizonyára többen, akik olvassák, szintén csatlakoznak hozzá.


Tisztelt Lelki Atya !
Én az ördögűző imával kapcsolatban szeretnék kérdezni, sajnos ahol én élek,nem tudok ördögűző paphoz eljutni.Van több szabaditó ima, amit mindennap imádkozom, legtöbb Don Gabrielle Amorth vatikáni ördögűző által ajánlott ima. És van egy imám, Rontás elleni imádság a görög keleti szertartásból,Kyrie eleison. Uram, minden idők............ de én úgy gondolom ez csak a töredéke lehet a teljes imának, amikor ezt az imát mondom folyamatosan ráz a hideg, többször észleltem már a gonosz jelenlétét körűlöttem,pl. félelem érzet a szobának egy bizonyos pontján. Folyamatos és sokféle betegségek. Rendszeresen járok templomba, gyónok, Szentáldozáshoz járulok, de valahogy úgy érzem valami,hogy nem vagyok szabad teljesen, annak ellenére, hogy mindennap felajánlom az életemet az Úr Jézusnak, túl lehangolt és szomorú vagyok sokszor. Kérem segitsen nekem, hogy ennek az imának a teljes szövegét megtaláljam valahol. Köszönöm a segitséget, a Jó Isten áldja meg érte. Tisztelettel Julianna

Kedves Julianna! Nem ismerem ezt az imát, amelyre utal. De nem is javaslom, hogy sokat kutasson utána. Nem az ima szövegétől függ annak hatékonysága, hanem a hittől, amivel mondják. Azt gyanítom, hogy Ön, bár nagy buzgósággal használja az egyházunk ezen eszközeit, az imákat, a szentségeket, de túlzottan ezektől várja a segítséget. Ha rendszeresen gyónik, van-e lehetősége arra, hogy állandó paphoz járjon, aki Önnek lelkivezetést is nyújt? Ez nagyon fontos része annak, hogy helyes Isten-kapcsolata alakuljon ki. A helyes és mély hittel elegendő egyetlen egyszer elmondani valamilyen egyszerű imát, és máris meghallgatja az Úr. Nem említette, hogy olvassa-e rendszeresen a Szentírást? Akár igen, akár nem, ezt tudom javasolni, hogy olvassa minden nap, és figyeljen annak mélyebb tanítására. Különösen a zsoltárokat tanácsolom imádkozni. De a legfontosabbnak azt tartom, hogy legyen állandó lelki vezetője, aki rendszeresen tud Önnek tanácsokat adni. Nem kell félnie semmi gonosz, alvilági erőtől. Krisztus Urunk végtelenül erősebb. Ha ennek hitében él, hogy Ön Őhozzá tartozik, akkor igazán nincs mitől tartania. Ha betegség, szomorúság gyötri is, az az Isten dicsőségét szolgálja, és nem veszi el az Ön igazi, belső boldogságát. U.i. Javaslom továbbá, hogy ne csak önmagáért imádkozzon, hanem másokért is. Itt láthat az Ön írása felett egy imaszándékot. Kérem, Ön is foglalja imájába ezt a járásában akadályozott leányt. Köszönöm.


Kedves Lelkiatya!
A konklávé kezdete előtt olvasgattam egy keveset ennek menetről. Többször említést nyertek a választó bíborosok. Többhelyen láttam, hogy három csoportba osztották a bíborosokat: püspöki rend, presbiteri rend és diákónusi rend.
Gondoltam elsőre, hogy akkor biztos léteznek az egyházi hierarchia mindhárom fokán bíborosok - bár egy kicsit megdöbbentőnek hangzott.
Aztán láttam, hogy pl. több diákónus-bíboros is korábban megyéspüspök volt, tehát a egyházi rend felsőfokán áll.
A kérdésem az lenne, hogy akkor pontosan mit is takarnak ezek a rendek a bíborosoknál (diák., presb., püsp.)
Péter
Ui.: keleti szertartású bíborosok résztvesznek a konklávén (pl. a maronita (bíboros) pátriárka?

Kedves Péter!
A bíborosi cím nem egyházi rendfokozat, hanem rang és szolgálati terület. Az egyházi rendnek három fokozata van: diakónus, áldozópap és püspök.
A mai gyakorlat szerint - tudomásom szerint - minden bíboros püspök, de a történelem során volt, hogy diakónus vagy áldozópap kapta meg ezt a rangot.


Dicsőség Jézus Krisztusnak
kedves lelki atya
számomra nagyon bosszantó dolog hogy a farsangi bulin egy személy a Püspök atyát gúny tárgyává tette és nem tesznek ellene semmit a püspök atya miért tűri el mind ezt én már radikális lépéseket tettem volna ez nem meg engedett szerintem egy világi elnöktől válaszát előre is köszönöm atya

Azt látjuk, hogy a Püspök atya sok mindent eltűr. Sokszor magát sem röstelli vicces helyzetbe hozni. Nem hiszem, hogy eljutott volna hozzá a hír, hogy valaki viccelődött volna vele, de ha mégis, azt gyanítom, akkor sem tett volna radikális lépéseket. A szeretet mindent elvisel (1Kor 13,7).


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya!
A párommal nem régen jöttünk össze. Már hónapokkal ezelőtt mind a ketten tudtuk, hogy vonzódunk a másikhoz, mégis vártunk az "összejövetellel" mert sok dolgot át kellett beszélnünk. Mind a ketten úgy gondoljuk, hogy a párkapcsolat felkészülés a házasságra, és a tisztaság megőrzése a legfontosabb. Sajnos ezek után felmerült egy probléma, miszerint a kedvesem csak a természetes családtervezést tudja elképzelni, mindenféle fogamzásgátlást elutasítva. Én is élesen elutasítom a fogamzásgátlás szinte összes típusát, kivéve az óvszert. Úgy gondolom, hogy az együttlét az öröm és a gyermek életadásáról szól. De mégis egy házaspárnak joga van eldönteni hány gyereket szeretne. Épp ezért nem értek egyet, hogy csak bizonyos időközönként adhatok és kaphatok örömöt, elég nagy valószínűségű fogantatás mellett. Persze fontosnak tartom az önmegtartóztatás, hogy mindig megőrizze a szépségét és értékét. Tehát a kérdésem végül az lenne, hogy Ön és az egyház mit gondol arról, hogy a házastársak, jelen esetben, óvszert használjanak bizonyos alkalmakkor?

Köszönettel:
Egy 23 éves fiú

Nagyon örülök, hogy ilyen komoly gondolkodású fiatalok találtak egymásra. Beszélgetéseik során most egy nehéznek látszó nézetkülönbséghez értek. Előre jelzem, lesz még több is, nehezebb is. Ezeket akkor tudják jól megoldani, ha vitáik során őszinte törekvés van mindkettejükben a másik gondolkodásának megértésére. Az sem jó, ha mindig csak az egyik enged, de az sem, hogy ha sohasem engednek, hanem félreteszik a kérdést. Tudom, nem könnyű ez, de az emberi kapcsolatnak ez a nehézsége ugyanakkor egyre értékesebbé is teszi azt.
A kérdésére a válasz egyértelmű. Az Egyház nem ajánlja az óvszer használatát. A természetes családtervezést ajánlja, amely lemondással is jár, ugyanakkor megmarad a nyitottság az Isten Gondviselése felé.
Nem teljesen helyénvaló az az állítás, hogy a házaspárnak joga van eldönteni, hány gyereket szeretne. Ez semmiképpen sem jog kérdése, hanem az Isten ajándéka, áldása. Valamelyest tudja befolyásolni az ember, de a végső döntés az Isten kezében van. Hiszen számtalan rajtunk kívül álló tényező is befolyásolja ezt. Például, hiába dönti el egy pár, hogy négy gyermekük lesz, ha történetesen valami miatt egy sem lehet, vagy a negyediknél ikrek jönnek a világra. Ezt a nyitottságot mindenképp meg kell tartani, és készséges szívvel elfogadni. Örömöt pedig bármikor adhat a kedvesének, a párjának, de hogy milyen módon, milyen formában, azt mindig jól meg kell választani.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
T.lelkiatya!Az lenne a kérdésem,hogy a városunkban az idősektől hallottam,hogy nagyböjt 3.-dik vasárnapját követően,(keresztes héten)szigorú böjtöt tartanak.Fiatalabbaktól viszont nem hallottam,és a Tisztelendő atya sem "adta ki"vasárnap a szentmise végén.Mi annak az oka,hogy azokat a dolgokat,amiket nagyanyáink tiszteletben tartottak mi figyelmen kívül hagyunk?ÉS!Az egyház szerint kellene e böjtölnünk ezen a héten?

Bevallom, nem találkoztam még ezzel a szokással, hogy a Kereszthódoló vasárnap utáni hét napjaiban még szigorúbb lenne a böjt. Nehezen is tudom elképzelni, hiszen nem is könnyű az eredeti böjti előíráson még szigorítani: hétköznap sem állati eredetű, sem olajos étel nem fogyasztható, szerdán és pénteken pedig még főtt étel sem, csak nyers, akik Előszenteltek Liturgiáján áldoznak, azok azt is csak utána, tehát este fogyaszthatják. Ez persze az idea, ami felé érdemes törekedni. A teljes nagyböjt időszakára elő van írva a böjt, és az egyéni buzgóságtól illetve lehetőségektől függ, hogy azt ki milyen módon és mértékben éli meg.
Arra van viszont példa, hogy a böjti idő előhaladtával valaki egyre komolyabban veszi a böjtöt, s ennek egyik fordulópontja lehet éppen az időszak közepén lévő Kereszthódoló vasárnap.


Tisztelt Lelki Atya,

Az a kérdésem, hogy van-e a görögkatolikus lelkiség között hasonló karizmatikus közösségek, mint a római liturgiát gyakorlók között?
Ha igen, akkor mi a különbség a római és görögkatolikus karizmatikusok között, illetve hol vannak ezek az egyházközségek.

köszönettel: Johannes

Kedves Johannes!
Karizmatikusnak általában azokat közösséget nevezik, ahol a hívek a Szentlélektől indíttatva (vagy Őrá hivatkozva) különböző jellegű, felszabadult, örömtől sugárzó magatartással élik meg a hitüket. Ilyen azért is nincsen a görögkatolikusok között, mert mi inkább a régi, az ősibb dolgokat szeretjük. Ugyanakkor nem mondható, hogy a görögkatolikusok között nincsenek karizmatikus egyéniségek és közösségek, hiszen a karizma az eredeti bibliai értelmezés szerint a Szentlélek ajándéka. A mi egyházunkban is jelen van és működik a Szentlélek, osztogatja ajándékait. Azt sem mondhatom, hogy nem olyan látványosan, hisz ebben a rítusban is igen gazdag - ma esetleg furcsának ható - eszköztár él. Ezek azonban évszázada élő gesztusok, s a mai szóhasználat szerint emiatt nem szokás rámondani, hogy karizmatikus közösség.


Arra szeretnék választ kapni, hogy a görög katolikus egyház mióta és milyen alapon tiszteli szentként Palamaszi Gergelyt nagyböjt 2. vasárnapján?
Schütz Antal dogmatikája szerint nem szent.
Mivel a 13. században élt, ez már a nagy egyházszakadás (1054) után volt, vagyis legfeljebb az ortodox egyház emelhette oltárra. A görög katolikusok azonban tudomásom szerint először katolikusok, s csak utána bizánciak, mind egyházfegyelmi, mind liturgikus kérdésekben.
Lazán kapcsolódik: a kommunista diktatúra alatt egyes országokban az ortodox egyház megtűrt kategória lett (sőt korrupt főpapok segítségével a rendszer kiszolgálójává vált) a katolikus egyházzal szemben. Romániában amikor a görög katolikus részegyház léte forgott veszélyben, hogy vagy beolvasztják a román ortodox egyházba, vagy megsemmisül, a görög katolikus papok azt mondták, hogy inkább miséznek latinul, minthogy szakítsanak a pápával.
Most viszont úgy tűnik, megfordult a helyzet: a görög katolikus egyház inkább ortodoxszá válik:
- Palamaszi Gergely szentként való tisztelete;
- A Szeplőtelen Fogantatás napját (dec. 8) egy nappal később ünnepli az ortodoxokkal együtt, noha az ortodoxok ezen a napon nem ezt a dogmát ünneplik.

Az Ortodox Egyház Palamasz Gergelyt halálát (1359) követően röviddel már szentként tisztelte (1368). Gergelyt soha nem ítélte el formálisan egyetlen pápa sem. II. János Pál többször hivatkozott olyan, szakadás utáni ortodox szentekre, mint Szárovi Szent Szerafim, Radonyezsi Szent Szergej vagy éppen Palamasz Gergely (vö.: http://www.vatican.va/holy_father/john_paul_ii/homilies/1979/documents/hf_jp-ii_hom_19791130_turkey-efeso_it.html
http://www.vatican.va/holy_father/john_paul_ii/speeches/documents/hf_jp-ii_spe_20000525_jubilee-science_it.html)
Zsolozsmáskönyvünk, mely még jóval a II. Vatikáni zsinat előtt lett kiadva, valóban tiltja Palamasz Gergely tiszteletét. Ugyanakkor római Apostoli Szentszék által jóváhagyott és 1974-ben kiadott görög nyelvű Anthologion második kötete tartalmazza a nagyböjt 2. vasárnapjára szóló teljes tiszteletét. Amikor a magyar görögkatolikus egyház bevezette tiszteletét, nem tett semmi olyat, ami Róma elveivel ellenkezne, hiszen egy, a
Katolikus Egyház által jóváhagyott liturgikus könyv utasítása alapján tette.
Az ökumenizmusban való előhaladásunk egyik örvendetes biztató jele, hogy a még nem teljes egységben élő egyházak elismerik egymás szentjeit, ezáltal elismerik, hogy mindegyikben Istennek ugyanaz a Szentlelke működött. Hogy ez eddig nem így volt, azt inkább korszellemből fakadó meg nem értésnek és hiányosságnak kell tekinteni, mint normának


Abban kérnék segítséget, hogy Kaposváron hol és melyik templomban van esetleg görögkatolikus liturgia?
köszönettel: katekumen

Kaposváron a Szent Margit templomban tartunk görögkatolikus Liturgiát minden hónap utolsó vasárnapján 17.00-kor. Kivéve karácsony-, húsvét- és pünkösd hónapját, mert ilyenkor az ünnepek második napján 18.30-kor. Igaz, legközelebb csak húsvéthétfőn lesz ott Szent Liturgia, természetesen 18.30-kor ugyanabban a templomban.


Kedves Lelkiatya!
Tudom,még kicsit túl fiatal vagyok,de azért szeretném megosztani magával ezt a gondomat.
Általános iskolás vagyok,7.osztályos.
Soha senkinek nem tettem semmi rosszat,mindenkivel tisztelettudó voltam mindig,mégis nagyon nehéz nekem...
Nem is tudom,hogyan,de belekeveredtem az iskolai zaklatásba.
Minden napomat szomorúan és rosszbedvűen kell átélnem az iskolában,mert ott mindenki csak bánt,gonoszkodik velem,fújjog rám és lenéz.
Holott ez az iskola csak büszke lehet rám.Nem tettem semmit,amivel kiprovokáltam volna ezt a helyzetet,sőt ellenkezőleg:eddig mindenkinek segítettem,segítettem a hátrányos helyzetű osztálytársaimat,még bíztattam is őket....és így köszönik meg.
Annyira elmérgesedett már a helyzet,hogy amikor elmegyek valaki mellett,mindjárt fintorogni és nevetni kezd.
Az iskolában épp ezért nincsenek barátaim.Magányos vagyok,szünetekben imádkozni szoktam,vagy rosszabb esetben sírni.
Mit tudnék tenni?Hogyan tudnám kibírni még ezt az 1 általános iskolai évet?
Köszönöm a válaszát:
Juli

Kedves Juli!
Ezek bizony nem könnyű dolgok az életben, s Te már egészen fiatalon megtapasztalod. Az emberek között soha nincsen tiszta igazság. Mindnyájan vétkesek vagyunk, ki ebben, ki abban, s ezzel egymásnak sebeket okozunk. Azt a mondatodat magadnak is át kell gondolnod, hogy soha senkinek nem tettél rosszat. Akkor mit szoktál meggyónni? Nyilván Neked is vannak hibáid, mint másnak. Első lépésben azt tanácsolom, hogy vizsgáld meg magadat kicsit jobban. Te miben hibáztál, mikor voltál túl érzékeny, türelmetlen, másokkal figyelmetlen, stb. Ha csak azt látod, hogy Te nem vétettél semmiben, és csak másokat okolsz, akkor sohasem fogsz tudni kilépni ebből az elkeserítő magányból. Be kell látni a hibáinkat, és azokat a szentgyónásban az Úr elé vinni. Ő meggyógyítja ezeket a sebeinket, amelyeket mi okoztunk.
De azokat is Ő gyógyítja, amelyeket mások okoztak nekünk. Olvasd el a Mt 5,11 verset a Szentírásból. Nagy vigasztalást ad.
Sokat gondolj az Úr Jézusra, akit szintén bántottak, aki sokat volt magányos. Ő is ilyenkor mindig imádkozott, mint Te.
Javaslom még, hogy egyenként próbálj barátokat szerezni. Egészen bizonyos, hogy van olyan a környezetedben, aki Veled szeretne jóban lenni, csak Te még nem vetted észre, mert túl sokat keseregsz a magányosságod miatt. Te lépj ki belőle, s ne arra várj, hogy Tehozzád menjenek oda. Persze, tudom, próbálkoztál már, de inkább azokkal, akiknek a barátságát szeretted volna megnyerni. De most más szemmel nézz körül. Azt keresd, hogy kinek van szüksége a Te barátságodra, a Te megértésedre, hogy vele beszélgessél. Először csak egy ilyen személyt válassz ki, és őt kezdd el szeretni. Persze, imádkozzál is érte. Meglátod, menni fog, s ha már sikerült ebben előre lépni, akkor kereshetsz másik megszeretendő személyt. Szép feladat ez, és közben megtanulod, hogy az életben is Neked kell mindig elsőnek szeretni. Még akkor is, ha nem viszonozzák. Jézus is ezt tette. Így kerülhetsz Őhozzá is egyre közelebb, és egyre kevésbé leszel magányos. Sok sikert hozzá!


Kedves Lelkiatya!

Nagyon jó olvasni a bölcs válaszait és nagyon rossz a borzalmas helyesírással megírt kérdéseket.
Hol tanítják azt, hogy az írásjelek után nem kell szünetet tenni, hogy a be-be, ban-ben az mindegy, hogy nem kell ékezetes betűket használni?
Kérem hívja fel arra is a figyelmet, hogy tiszta lelkiélet alapja a tiszta gondolkodás és a fogalmazás is.

Köszönettel: Péter

Kedves Péter!
Alapjában egyetértek Önnel, már ami a nyelvi igényességet illeti. Magam is törekszem rá, s másokat is próbálok erre segíteni. Igaza van abban is, hogy a megnyilvánulásaink visszahatnak a gondolkodásunkra.
Ezen a helyen azonban nem feladatom a helyesírások javítása. Úgy érzem hitelesnek közölni a kérdéseket, ahogyan azok érkeznek, s csak ha súlyos okok miatt ki kell belőle hagyni egyet s mást, akkor annyit módosítok rajtuk, de a szövegbe nem javítok bele. Legyünk igényesek önmagunkkal szemben, és türelmesek és megértőek a másikkal szemben!


Nallunk ma a mise elott keresztet csokoltattak a templomba, azt szerettem volna megtudni, hogy minek ez a jelentosege? ( 2013.02.24.)

A kereszt mindig Krisztus győzelmi jele. Ez a szeretet hatalmának a győzelme. Amikor megcsókoljuk a keresztet, akkor egyrészt a rajta függő Krisztus Urunkat csókoljuk meg, aki immár elválaszthatatlan a kereszttől. Másrészt az Ő szeretetét akarjuk elismerni és ekképpen viszonozni.
Jó, ha az ikoncsókolással együtt minél többször tesszük ezt is, mert általa erősödik a hitünk és a szeretetünk Isten iránt.



"Kedves Atya! Fiamat 21 éve nevelem egyedül,mert az édesapja 5 hónapos korában meghalt.Középiskoláját kitünően végezte, sőt rengeteg tanulmányi versenyt nyert,és igy fel is vették egyetemre. Már az első év is elég nehezen ment neki, de most a második katasztrofális, mindenből bukásra áll, igaz nagyon nehéz, a korrepetáló tanár, akihez jár, hogy sikerüljenek a vizsgái, azt mondta, hogy Ő is vért izzadva oldotta meg a feladatokat.Ő választotta ezt az egyetemet, ...
...szóval szeretnék segitséget kapni ."

Kedves Édesanya!
Nemrégen írta ezt a levelet, amelyben segítséget kért. Én csak néhány tanácsot tudtam adni, de ma egy másik levélíró felajánlotta a segítségét. Szívesen korrepetálja ingyen a fiát.
Minthogy ez nyílt fórum, itt nem akarom megadni az ő elérhetőségét, de arra kérem, írja meg az Önök címét, és akkor tudunk ezen a módon is segíteni.


T.lelkiatya!Egy 3 gyerekes anyuka vagyok,májusban születik a 4.gyerekünk.Az lenne a kérdésem,hogy a háziorvos szerint önbizalom hiányosnak ítélt(középső)gyermekünk,olyan dolgok miatt amiről nem tehet, magát hibáztatja.Apróságok miatt,üti magát és azt mondja magáról,hogy ő hülye(elnézést).Pedig sem az édesapjától,sem tőlem nem hall ilyet.Hogyan tudnám erősíteni az önbizalmát?
Néhány akadályt magunktól legyőztünk,de most nincs ötletünk.Amikor az oviban csúfolták mert alacsony,a bibliából sokszor olvastuk Dávid és Góliát történetét,ettől jobban érezte magát.Az óvónénik mondták,hogy legközelebb,mikor csúfolták azt mondta,hogy Dávid is kicsi volt.Nagyon várom a jó tanácsot,előre is köszönettel:Mária

Kedves Mária!
Keresztény hívő édesanyaként ösztönösen is rátalál a megoldásokra. Így Ön többet tud ebben a kérdésben, mint én. Bátorítom, hogy bízzon ebben az Istenre figyelésében, bízzon abban, hogy később is fog tudni találni megfelelő eszközöket gyermekei életének alakításában.
Emlékeztetem, hogy nem csak Dávid története alkalmas annak megmutatására, hogy a kicsi, a megvetett nagy dolgokat tud tenni. Ilyen például József története is (Ter 39-45 fej.). Érdemes ezekről nagyokat beszélgetni, hogy ami az emberek szemében megvetett, az Isten szemében sokat ér, és fordítva (1Sám 16,7; Iz 53,3; Lk 16,15; Mt 23,28; 1Kor 1,27-28). Nagyon gazdag a Szentírásnak erről szóló tanítása. Éppen ezáltal lesz különlegesen is értékes ez a gyermekük, hogy e kisebbségi érzés kezelése miatt mélyen beleivódik a gondolkodásába ez a keresztény gondolat. Persze, ez Önökön múlik, hogy elé tárják a Szentírásnak és az Egyháznak ezt a szemléletét.
Egyébként hasonlóan jó példákat találunk a népmeséinkben is. Ez is arról árulkodik, hogy azok milyen mélyen keresztény tartalmúak.


Bárcsak a lelkiatya a papság szentségét is annyira lazán kezelné, mint a házasság szentségét, és az arra méltatlanná válókról utólag megállapítaná, hogy már a szentelésekor is alkalmatlan volt! :))) Vagy a papi szentség szent és sérthetetlen? Ugyan már, ez kettős mérce!

Utólagos engedelmével ezeket a sorokat, néhány korábbi gondolatfelvetéssel együtt áttettem a Fórumra, hogy ott lehessen erről beszélgetni.


Kedves Lelkiatya!
Római Katolikus vagyok, és nagyon nagy problémát jelent számomra a szentek tisztelete, ha protestáns körökben vagyok. Nem értik, miért imádkozunk hozzá. Mi a Katolikus Egyház pontos tanítása a szentek közbenjárásáról, a hozzájuk intézett imáról? Van valami szentírási alapja vagy kizárólag a Szenthagyomány élteti?
Köszönöm!
Roland

Kedves Roland!
Nemrégen írtam erről néhány gondolatot Gábor nevű olvasónknak címezve. Ha ezen felül a bibliai alapokat kérdezi, a következő érveket tudom még mondani.
Már az Ószövetségben is találunk erre példákat. Nagyon szép leírást tartalmaz Ter 18,16-33, ahol Ábrahám közbenjár a bűnösökért. Csaknem az érzik ki a szövegből, hogy maga az Úr készteti erre a közbenjárásra. Persze, ez élő szentnek a közbenjárása, és a szentek tiszteletének ellenzői szokták mondani, hogy haláluk után már ez nem lehetséges. Pedig az Ószövetség is említi a már elhunytakat, akiknek mintegy szavuk van Isten előtt. Az Ábrahám, Izsák és Jákob Istene kifejezés nem csak a valaha élt emberekre hivatkozik. Ezt maga Jézus magyarázta meg: hogy ezekkel a személyekkel az Istennek élő kapcsolata van (Mk 12,27).
A Jelenések könyvében is találunk erre szép utalást, amely azt fejezi ki, hogy a szentek imádságai úgy szállnak föl az Isten elé, mint a tömjénfüst (Jel 5,8). Ha itt a földön tudunk egymásért imádkozni, akkor bizonyára ez a lehetőség a halálunk után sem szűnik meg.
Hogy példát kell vennünk a már elhunyt szentekről, arról egyebek között Szent Jakab levelében olvashatunk: Jak 5,10.
A szentek tisztelete szokott még nehézséget okozni. Talán abból fakad ez a félreértés, hogy ugyanazt a szót használjuk a velük való kapcsolattartásra, mint az Istennel való beszélgetésre. Amikor a szentekhez imádkozunk, akkor természetesen nem imádásról van szó, hanem egyszerű szeretetről és tiszteletről. Ahogyan szeretjük a rokonainkat, barátainkat, ugyanezzel a szeretettel és tisztelettel fordulunk a már elhunyt testvéreink felé is. A szentek pedig Krisztusban testvéreink. A velük való kapcsolattartás nem szűnik meg a halállal. A szentek tisztelete még élőbbé teszi a feltámadásba vetett hitünket.


Kedves Atya!

Mi voltunk, akik a házassággal és az eucharisztiával kapcsolatban kérdeztünk. Tudom nem szokás, biztosan nem is illő, és azt írta, ha jól értem, hogy nem is javasolt, de mégis, ha már így jártam, lehetséges e, hogy egyszerre vegyem a két szentséget? Vagy ezt egyáltalán nem is szabad?
Köszönjük?

A+N

Kicsit nehéz válaszolnom. Ha ismerném Önöket közelről, személyesen, akkor könnyebben meg tudnám mondani, hogy megtegyék-e ezt vagy sem.
Ugyanis nem lehetetlen, nem tilos dolog az esküvővel egybekötött nászmisén először részesülni az Eukharisztia szentségében. De mint korábban is írtam, két olyan hatalmas dologról van szó, amelynek szellemi, lelki feldolgozása egyszerre szinte lehetetlen. Akkor tudom elképzelni, hogy ezt tegye egy fiatal pár, amikor eljutottak a hitnek olyan magas fokára, hogy számukra valóban még fontosabb az Eukharisztia, mint a házasság. Ez talán furcsán hat, mivel úgy szokták tekinteni, hogy esküvő csak egy van az életben, áldozni meg mindennap lehet. De ez csak egészen felszínes megközelítés. Az Eukharisztiánál nincs nagyobb dolog a világon, mert ekkor magával Istennel egyesülünk. A házasságban a férfi és a nő egymással. Persze, szép ezzel összekötni a Szentáldozást, hogy ugyanakkor közösen az Istennel is egyesüljenek.
A következőt tanácsolom. Ha úgy tervezik, hogy esküvő után minden vasárnap elmennek a templomba és megáldoznak, ha arra vágynak - és meg is teszik - hogy a nászút során lehetőleg minden nap elmennek szentmisére és megáldoznak, tehát, ha érezhetően a házasságuk mindennapjaiba be akarják építeni az Eukharisztiát, akkor el tudom hinni, hogy olyan erős Önökben a vágy erre a titokra, hogy az esküvő sok izgalma, bonyodalma nem homályosítja el ennek jelentőségét.
Hozzá kell még tennem, hogy felnőttek esetében a római katolikusoknál is előbb kell részesülni a bérmálás szentségében, és csak utána az Eukharisztiában. Tehát az esküvő előtt még erre is föl kell készülniük. Ha lehetségesnek tartják, és ezért mindent megtesznek, akkor így, látatlanul is el tudom fogadni a kérésük hitelességét.


Kedves Lelkiatyám!

Nagyon köszönöm a válaszát!Még arra szeretném megkérni,magyarázza meg nekem,lehetséges-e az,hogy a megszégyenítést azért kellett-e megélnem,mert bűnös vagyok?A Tedeumban írva van,hogy ne hagyjon a jó Isten szégyent érnem.Nem tudom jól ítéltem-e meg,de úgy éreztem magam ezalatt az idő alatt,mint aki démoni akarat alatt van.Tudom ettől nem kisebb a vétkem,de nehezen tudom a gondolataim elterelni róla, nem értem.hogy miért tett ilyet velem.Sosem ártottam neki és nem is akarok.Félek attól is,hogy még nagyobbat is árthat nekem is és a szeretteimnek is.
Sereget gyűjtött maga mellé akik az Ő oldalán állnak és becsmérelnek.Testiség nem volt köztünk de szerettem Őt.

Köszönettel:Zsuzsa!

Kedves Zsuzsa!
Ismert jelenség, hogy amikor az emberrel valami rossz dolog történik, akkor megszólal a lelkiismerete, és eszébe juttatja a korábbi vétkét, vétkeit. Megrázó példája ennek József és testvéreinek a története. A Ter 42,21 versben maguk a testvérek mondják ki, hogy biztosan Józseffel elkövetett gonoszságuk miatt éri őket a büntetés.
Azt kell jól megértenünk, hogy Isten nem akar minket büntetni. Mi magunk érezzük annak a tetteink következményeit. Kedves Zsuzsa ne azzal törődjön, hogy miért történt ez Önnel, hanem, hogy hogyan tud ennek a gondolatától, ennek hatása alól szabadulni.
Félnie sem kell, az Isten megóvja Önt és a családját. Az is lehet, hogy az illető azért fordult ilyen kegyetlenül Ön ellen, mert nem lett testi kapcsolatuk. Ön viszont éppen ezért adjon nagy hálát, hogy így alakult. Micsoda kapcsolat lett volna, amely ilyen gyűlöletbe tud átfordulni?!
Ne a múlton merengjen tehát, hanem lépjen tovább. Keresse, hogy most mit kell tennie, most mit vár Öntől az Úr. Ha meggyónta, akkor már nem terheli Önt semmi. A rossz emlékek forgatásával Ön se tegyen saját magára egyéb terheket!


T.lelkiatya ! Az előbbi írásban egy édesanya ír a böjt " nehézségeiről ",ehhez szeretnék egy gondolatot fűzni. Róm.kat. vagyok,és hallottam,hogy nem csak az ételfogyasztásban lehet böjtölni,hanem a cselekedeteinkkel is elérhetjük a lelki békénket. Ez a gör.kat. vallásban is lehet ? Köszönettel Hedvig

Kedves Hedvig!
A böjt nagyon sokféle lehet. Szoros értelemben az ételről való lemondás, tágabb értelemben minden egyéb élvezetről való lemondás, és még tágabb értelemben valóban ide sorolhatók a jótettek is. Fontos szempont, hogy ezeket mindig az Istenért tegyük, Neki ajánljuk fel. A célunk ne az legyen, hogy növekedjen a lelki békénk, hanem, hogy valami módon, ha töredékesen is, de ki tudjuk fejezni Isten iránti szeretetünket.
Az lehet némi különbség a két rítus között, hogy mi nem szoktunk beszélni arról, hogy a böjtöt mintegy kiválthatjuk jó cselekedettel. A kettő nem felcserélhető, hanem egymást kiegészítik. Ha nem tudtam böjtölni, akkor bűnbánatot tartok, de ettől függetlenül minden egyéb körülmények között is törekedni kell a jó tettekre.


Kedves Lelkiatya!
Nem tudom, jó keresztény, vagy hogy egyáltalán hívő keresztény ember vagyok-e. Gyerekkorom óta templomba járok, sosem köteleztek, csak tetszett a hangulat, az énekek. Aztán szép lassan hozzászoktam, hittanra jártam, ministráltam. Karácsony és húsvét előtt általában gyóntam, áldoztam,esténként imádkozok, sokszor jár az eszemben az Isten, sokszor adok neki hálát/kérek tőle segítséget. Viszont sohasem olvastam a Bibliát, szexuális életet élek házasság nélkül, dohányzom, alkalom adtán lerészegedek, szabadelvű embernek tartom magam. Istent viszont mindig magam mellett érzem. Templomba úgy érzem, muszáj járnom, mert legalább ennyivel szolgálok az Úrnak, a kedvenc ünnepem a Húsvét, Szűz Mária sokszor segített már rajtam. Kérdem én, mi a helyzet velem? Rendes hívő vagyok? Vagy csak egy álnok valaki aki visszaél Jézus szeretetével?

Válaszát előre is köszönöm!

Hagymalány

Kedves Húgom!
Úton van, s arra kérem, ne álljon meg itt. Láthatóan az Isten figyel Önre, már gyermekkorától segítette a lelki fejlődésben. Szépen kialakult a lelki érzékenysége, de azzal, hogy ezt a kérdést feltette nekem, ezzel a lelkiismerete szólalt meg, amely világosan közli, hogy ennyi nem elég. Ha Önt szereti az Isten, és Ön is Őt - ami a szavaiból átérzik -, akkor ennél többet kell adnia Neki. No, ne ijedjen meg, nem arról beszélek, hogy még több időt kellene eltöltenie a templomban, hanem hogy még nagyobb részt kapjon az életében, a gondolataiban, a döntéseiben, a tetteiben. Figyeljen rá jobban. Miért nem vette még kézbe a Bibliát? Attól tartok azért, mert önkéntelenül is érzi, hogy abban üzeneteket talál, amihez már igazodnia kell. Megteheti, hogy elutasítja, de az már állásfoglalás - az Istennel szemben. Ezt semmiképp sem akarja, ezért inkább távol tartotta magát az Ő szavától. Elhiszem, hogy szokott Vele beszélgetni, de végre oda kellene figyelnie arra is, hogy Ő mit mond Önnek.
Most az egyszerű tanácsom, hogy vegye elő a Bibliát, és Húsvétig olvassa el a négy Evangélium közül az egyiket. Talán épp a legelsőt. Ne féljen, nem fog fájni. De mélyebbre vezeti, amelyre valójában vágyik is. Sok kegyelmet hozzá!


Kedves Lelkiatya!
Köszönöm szépen a magyar szentek liturgikus tiszteletével kapcsolatos válaszát! Örvendek, hogy egyházunk szépen előre halad ennek kialakításában és a gyakorlatba is igyekszik ezt átültetni.
Bár az a tapasztalatom, hogy egyházunk eddig is helyesen alakította tagjainak hazafiúi lelkiismeretét, egyedül a magyar szentek életéből érzem úgy, templomainkban keveset, hittanórán kicsivel többet hallok róluk. Szent Istvánról, a karitász kapcsán pedig Szent Erzsébetről a templomban is gyakran lehet hallani. Szent Lászlóról néha, Szent Piroskáról, Boldog Romzsa Tódor püspökről gyakrabban lehet templomon kívüli görög katolikus "berkekben" hallani, olvasni. Romzsa Tódor püspökről egyre gyakrabban emlékezik meg egyházunk hol itt, hol ott, ezt örömmel tapasztalom, magam is vettem részt ilyen rendezvényen. Örülök, hogy Ő, Gojdics Pál és Magyar Mózes "szerepel" már a szertartási utasításban, csak ezek a napok általában hétköznapok, amikor nincs mindenütt szertartás.
Szerintem addig, amíg egyik-másik magyar szent liturgikus tisztelete nem "készül el, addig talán lehetne ezt pótolni prédikációkkal, írásokkal, cikkekkel, megemlékezésekkel, naptárba való fölvétellel, stb.
Ezáltal hazaszeretetünket, nemzettudatunkat nemcsak általános lelki életünk és a tanult, valamit otthonról "hozott" ismereteink, hazaképünk meg az aktuálpolitikai tapasztalat alakítaná, hanem a magyar szentek örökérvényű példájával is gazdagodna.
Kedves Lelkiatya! Jól gondolom ezeket, vagy esetleg javításra, illetve kiegészítésre szorul?
Ezen kívül még azt szeretném kérdezni, hogy nekem, mint kereszténynek mit fontos tudni általában a szentek helyes tiszteletéről?
Köszönettel:
Gábor

Kedves Gábor!
Köszönöm gondolatait. Egyetértek velük.
A szentek elsősorban testvéreink, akik Isten családját gazdagítják, így Istenhez tartozásunkat bővítik, érzékelhetőbbé teszik, számunkra az Isten országának tapasztalatát szélesítik. Ez jelenik meg a liturgikus tiszteletükben is, ezért kell arra is nagyobb hangsúlyt fektetni - mint mondta is.
Ebben az összefüggésben értelmezhető elsősorban a szentek közbenjárása. Nem csupán különleges alakok ők, akik egyik vagy másik kérésünket hatékonyabban el tudják intézni. Ha hozzájuk fordulunk, rajtuk keresztül megélhetjük az Isten bűnbocsátó szeretetét és kegyelmi erejét, amelyet földi életükben ők is átéltek. Forduljunk hozzájuk nagy bizalommal, mert a velük való személyes kapcsolat Isten iránti bizalmunkat erősíti.
Példaképeink is a szentek. Azért jó megismerni az életüket, lelki életrajzukat, hogy azokban önmagunkat ismerhessük fel. Mindez erőt ad a mi saját küzdelmeinkben is. Ha csupán követendő példaképként állítjuk magunk vagy gyermekeink elé, ezzel még nem biztos, hogy a követésükhöz megvan a kellő lelki és erkölcsi erő. Életükben is elsősorban az Istennel való kapcsolatukat figyeljük meg, mert ehhez való formálódásunk segíthet igazán a saját tetteink formálásában.


Kedves Lelkiatya!
Szeretnék néhány dolgot kérdezni a tisztasággal kapcsolatban,nincs sok tapasztalatom ilyen téren,de szeretnék világosabban látni és megérteni dolgokat és embereket,meg hogy én se essek hibába.Ha valakinek volt már testi kapcsolata annak valóban nehezebb megtartóztatni magát mint valakinek akinek ilyen kapcsolata még nem volt?Miért nehezebb nekik?Van aki ezt állitja,hogy ha társaságba megy sok kisértésnek van kitéve.Tudok olyan lányról aki megtért,előtte viszont volt neki testi kapcsolata a barátjával,és szabályosan menekül a férfiaktól,például ha leül mellé valaki,vagy ha kezéhez,vállához érnek elhúzza magát és riadtság van benne,ami számomra nem világos,hogy miért viselkedik így,ha azok aférfiak iránt semmit sem érez,báris nem hinném,hogy mindegyik tetszene neki vagy kiváltana belőle valamit.Szerintem csak az tud zavart kiváltani belőlünk,aki tetszik is és aki iránt valamit érzünk is.
A másik kérdésem az lenne,ha két fiatal elhatározza magát,hogy tisztaságban fognak élni akkor mit tegyenek,hogy kivédjék a kísértéseket?Hogyan küzdjönek meg ezekkel a dolgokkal?
Köszönöm válaszát!
Egy fiatal lány

Igen, aki már beleesett egy testi kapcsolatba, az nem csak fizikailag veszítette el a szüzességét, hanem lelkileg is. Sajnos a fiatalok becsapják saját magukat, környezetüket ezen a téren, és ebben a világ is erősen közreműködik. A fiatalkori meggondolatlan testi kapcsolat az esetek legnagyobb részében egyáltalán nem okoz örömet. De ezt nem illik bevallani másoknak. A világ szelleme is azt sugallja, hogy az micsoda gyönyör, és ezért minél gyakrabban kell vele élni. Pedig sokkal nagyobb boldogságot tapasztal meg az a fiatal, főként a fiatal pár, aki tud, akik tudnak tartózkodók lenni. Minden bizonnyal az Ön által említett lány nem azért viszolyog a férfiak érintésétől vagy közelségétől, mert attól tart, hogy újra beleesik ebbe a hibába, hanem, mert legbelül nagyon fájó élményt hordoz emiatt. Amiről Ön beszél, az egészen más érzés. Nyilván volt már ilyen helyzetben, hogy nagyon tetszett valamelyik fiú, és testi vonzalmat is érzett iránta. Ez azonban csak a test vonzalma, amely felett a léleknek kell tudni uralkodni. Újra mondom, a tisztaság sokkal nagyobb belső örömet és tiszta boldogságot ad, mint, ha az ember elveszítve a fejét belesüllyed a test gerjedelmébe. Lehet, hogy pillanatnyilag rettentő vonzónak tűnik, de utána mindig hatalmas a csalódás. Mégpedig azért, mert ekkor még nincs itt az ideje, helye.
Szép dolog ez, a Jóisten ajándéka, de éppen mivel Tőle kaptuk, ezért az Ő szándéka szerint kell élnünk vele. Tehát a házasságban. Addig pedig ki kell tartani a tisztaságban, még ha néha nehéznek tűnik is ez a küzdelem.
Ha elhatározták a barátjával, hogy tiszták maradnak egészen a házasságkötésig, akkor óvakodjanak attól, hogy olyan helyzetbe kerüljenek, ahol a test gerjedelme átveszi az irányítást. Legyen sok színes élményük, sétáljanak, beszélgessenek sokat, és az együttlét örömébe ne engedjék be a test követelését. Az ember lelke azonnal jelez, amikor egy szép ölelés érzékiségbe megy át. Ekkor szólni kell a másiknak, figyelmeztetni kell egymást. Továbbá imádkozzanak is együtt, hogy Isten Szentlelke erősítse meg önöket ebben a szép elhatározásban.


Kedves Lelkiatya!
Mi a helyes módja annak,hogy a dicsekvő,kissé fontoskodó és nagyképű emebereket leeresztjük a földre?Egy barátnőm bizonyos dolgokban ilyen.Szereti nagyon elfoglaltnak mondani magát,minden vele kapcsoaltos dolognak túl nagy jelentőséget tulajdonít.Ha egy férfi viccből mond neki valamit,rögtön komolyan veszi és szeret arról mesélni másoknak.Úgy állítja be mintha meglennének érte szédülve mások,és élvezi ha erről beszélhet,amúgy nem él könnyelműen,sőt tartózkodó is a férfiakkal,amikor valamit mondanak neki nem tud rá mit válaszolni.Csak másoknak szereti ezt ecsetelni meg azt,hogy mit kellett volna nekik mondani.Idegesitő tud lenni ezzel.Meglátásom szerint nem jól jön ki mások előtt sem amiket mond,főleg azok előtt akik nem annyira ismerik,volt már úgy,hogy valaki zárolt témákat,amikor kezdte részletezni azokat.Szereti néha azt is hangoztatni,hogy bűnös,sokat hibázik,de úgy gondolom ezt azért mondja,hogy mások erre az ellenkezőjét fogják mondani meg hogy felhivja magára a figyelmet.Egyébként nagyon segitőkész és jólelkű lány,aki valahol a lelke mélyén önbizalom hiánnyal küzd,erről már beszéltünk néhányszor.Helyes lenne-e ha bizonyos dolgokra felhívnám a figyelmét?Válaszát előre is köszönöm!
Dia

Kedves Dia!
Már ki is mondta a nyitját a barátnője viselkedésének. Egyáltalán nem gondolom őt nagyképűnek, dicsekvőnek. Így aztán nem leereszteni kell őt a földre, hanem inkább fölemelni. Ugyanis e hangoskodó magatartás mögött nagy valószínűséggel önbizalom hiánya rejlik. Erre utalt Ön is. Valójában a barátnője félénk, kapaszkodni szeretne, szeretethiánya van. Vélhetően ez a családi viszonyaiból származik.
A következőket tanácsolom. Ez a kigyógyítás nem fog menni egyik napról a másikra. Tartson hát ki ebben a szép feladatban, és főként imádkozzék érte, hogy sikerüljön. A barátnőjének sok kedvező, dicsérő visszajelzésre van szüksége. Ezekkel ne fukarkodjék. Dicsérje gyakran, fejezze ki, hogy mennyire értékes. Ne beszéljen vele az önbizalom hiányáról, mert ezzel még nem tudja belőle kihúzni azt, és a jó szándékú dicsérő szavak is álságosnak tűnnek a szemében. Lehetőleg ne csak egyedül végezze ezt a gyógyító munkát. Vegyen bele másokat is, hogy ne csak Öntől halljon jót, az is gyanússá válhat előtte. Legyenek ebben társai is. Attól sem kell tartania, hogy ezektől majd még jobban elbízza magát, még dicsekvőbb lesz. Épp ellenkezőleg, ezek fogják csillapítani szeretetéhségét.
Azt higgye el neki, hogy őszintén beszél - talán túl sokat is - a hibáiról. Ő valóban így gondolja. Ekkor ne az automatikus: á, dehogy - válasszal semlegesítse, hanem irányítsa figyelmét arra, hogy a mi bűnösségünket egyedül az Úristen tudja gyógyítani, illetve még arra, hogy másoknak is vannak hibái, de azokat is mind helyére teszi az Úr, ha őszinte és főként bízó hittel odaadjuk Neki.
Csak mindezek után - lehet, hogy ez több hónapon át is eltart majd - vegye elő azt a kérdést, hogy nem szükséges fölhívnia magára a figyelmet, meg, hogy nem jó, ha az ember önmagáról beszél. Ha kitartó lesz ebben a munkában, akkor visszaadhatja az elvesztett boldogságát ennek a barátnőjének. Persze, mint mondtam is, minden azon múlik, hogy tud-e hittel imádkozni is érte.


Kedves Lelkiatya! Elkövettem súlyos hibákat a hit ellen, amíg rá nem jöttem, hogy vétek volt, mert nehézségek jöttek. De azóta már meggyóntam, de érzem, hogy a büntetésem tart még mindig, az életem merő aggodalom továbbra is.Elaludni is úgy alszok, hogy előtte megnézek egy vallási filmet.Egy hónapja szenvedek.Lehet,hogy nem lesz vége soha ennek, vagy tovább kell vezekelnem?Mit tehetnék, hogy jóvátegyem két és fél hónap mulasztását? Várom és előre is köszönöm a válaszát.Bea

Ó, Kedves Bea!
Föl kell ébresztenem, hogy az Isten előtt semmi vezekelni valója nincsen. Ha őszintén megbánta és meggyónta a bűnét, akkor azt az Isten nem csak megbocsátotta, hanem el is törölte. Semmiféle büntetést nem kell magán hordoznia. Ön csak saját magát bünteti azzal, hogy ezt véli, az elkövetett vétek még hordozza következményét. Ha békétlen a szíve, javaslom, hogy ne vallási filmet nézzen meg. Az csak a lelkiállapotát balzsamozza valamelyest, de nem a Jóisten szerető jelenlétét ébreszti Önben. Helyette inkább a Szentírást vegye mindig elő, utána pedig imádkozzék az Úrhoz saját szavaival. Főként hálát adjon neki. Lefekvéskor hálatelt szívvel hajtsa a fejét a párnájára, hogy az Isten megbocsátott Önnek. Reggel pedig szintén Hozzá legyen az első gondolata, s az új nap megköszönése után kérdezze meg Őt, hogy mit vár el Öntől azon a napon, hol tud legjobban szolgálni. Ezzel a figyelmét is eltereli saját magáról, de még inkább abban segíti, hogy valóban az Úrra figyeljen, és ne a saját gondolataira, érzéseire. Sok kegyelmet a megkönnyebbült új élethez!


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Már előttem feltettek egy hasonló kérdést(a pápa-próféciákkal kapcsolatban) Nyilván tudom és hiszem, hogy egyedül Isten tudja a napot és az órát, s nekünk nem kell, nem j ezzel foglalkozni. Nem is tulajdonítok nagy jelentőséget ezeknek a jóslatoknak, így hidegen hagyott december 21., stb. Csak az nem világos a azámomra, hogy Szent Malakiás, akit az Egyház szentként tisztel(szent, mint tudjuk az, akiről az Egyház megbizonyosodott, hogy az üdvözültek sorában van, s példaképpen állítja elénk), na ő, ha szent volt, tévedhetett ilyen dolgokban? A szenteknek is vannak hibás, rossz, nem Istentől vezérelt gondolataik? Az is nyilvánvaló, hogy Jézus Krisztus után új, több kinyilatkoztatást nem várunk. Számomra csak ez, ami nem világos. Persze ha valaki tőlem megkérdezi, egyértelműen az a válaszom, s ezt is hiszem, hogy "senki nem tudja a napot és az órát" . Csak ez az aprócska dolog nem áll össze a fejemben. Köszönöm

Természetesen, a szentek sem tévedhetetlenek. Azért, mert Isten kegyelméből már az üdvözültek között vannak, és erről az Egyház bizonyosságot nyert, azért még ők is gyarló emberek voltak. Éppen azért lehetnek példaképeink, mert hozzánk hasonló gyöngeségekkel rendelkeztek, mégis kitartottak a hitben az Isten iránti buzgóságban. Szent Malakiás, ír származású püspök jövendölései kapcsán általában úgy vélekednek, hogy a még életében, vagy közvetlenül utána történt eseményekben pontosabb előrejelzést adott, mint a későbbi korokra vonatkozókban. Ez utóbbiak teljesülésének felismeréséhez már nagyobb képzelőerő szükséges. Legfontosabb tény azonban ebben a kérdésben, hogy a jövő nem befolyásolja a jelent. Úgy kell élnünk, hogy bármelyik pillanatban készen álljunk a Krisztussal való találkozásra.


Kedves Lelkiatya!
Többgyermekes édesanya vagyok, sok évvel hátam mögött, melyeket gyesen töltöttem. Mikor otthon voltam, nagyon könnyen tudtam böjtölni, hiszen azt főztem, ami megengedett. Nem éreztem megterhelőnek, ha lemondok a kávéról, húsról. Most hogy dolgozom, egészen más. Tudom, milyen sok kegyelmet nyertem a böjtölésem és imáim által korábban, de nagyobb kihívást nem jelentett, csak a kenyéren és a vizen való böjt.
Holnap kezdődik a nagyböjt. Kérdésem arra vonatkozna, hogyan gyakorolja a nagyböjti időszakot az az ember, aki komoly, felelős beosztásban dolgozik, fizikai és lelki terhelésnek egyaránt ki van téve. Ez nem csak engem, de felnőtt családtagjaimat is érinti. Talán a húsról még a munkahelyemen is le tudnék mondani..., ha nagyon törekszem. De sajnos az évek során komoly kávéfüggő lettem. Nem vagyok rá büszke.Hogy kezdjem el, hogy lemondok róla? Kérem, adjon néhány tanácsot és ha megtenné, imádkozzon értem, hogy megtanuljak lemondani.
Egy édesanya.

Kedves Édesanya!
Bár eltelt már a böjt első hete, talán mégsem haszontalan most megfogalmazni a tanácsokat. Bocsásson meg a késésért!
Ha a mostani életformája nem engedi a korábbi szigorú böjtöt, akkor alakítsa azt át. Ha nem is tud teljesen hústalan napokat tartani, legalább egyes napokon tegye félre, vagy egyes étkezéseken. A kávét bizonyosan nem véletlenül emlegette. Ha imádságban megfogadja, hogy lemond róla, megkapja azt a kegyelmet, hogy nem lesz káros a munkájára, fizikai állapotára. Ezt a csodát már sokan átélték. (E sorok írója is.) De ha ez is nehéznek tűnik, akkor még kisebb lemondásokat vállal. A
Az is szegénységünk kifejezője, ha kevesebbet ajánlunk fel, mint szeretnénk.
Nem a lemondás mértékétől függ annak gyümölcse, hanem lelki hozzáállásunktól. Igaz, amit mond, hogy komolyan böjtölni könnyebb, mint apróságokról lemondani. Aki tehát megteheti, tegye hálaadó szívvel. De aki nem, az se szomorkodjék. A szegény asszony két fillérje többet ért. Ami keveset oda tudunk adni, azt adjuk odaadó szívvel, legyen benne minden szeretetünk Isten iránt. És bízzuk rá magunkat, hogy Ő ezt a keveset is szívesen fogadja.


Kedves Lelkiatya!
Az elmúlt hetekben volt egy közeli ismerősnőmnek(vagy barátnőmnek nem tudom eldönteni melyik kifejezés a helyes)a születésnapja.Úgy éreztem nem kell felköszöntenem,az elmúlt évben felköszöntöttem,amikor nekem volt születésnapom ő még egy sms-üzenetet sem küldött.Néhány héttel később amikor találkoztunk vele meg a másik ismerősnőmmel,hárman szoktunk találkozni havonta 1-2 alkalommal hitről és hitbeli dolgokról szoktunk beszélgetni.Felhoztak ilyen dolgokat,hogy ki kinek mit vesz a születésnapjára,elég cinikusan jött ki az egész,éle volt neki és oda célozgatás volt a részemre.Ezzel nagyon megsértettek,mert megadatam azt az alaptiszteletet,hogy felköszöntöttem,ajándékot is vittem,legalább annyit elvártam volna,hogy üzenetbe felköszöntsönek,mást nem,mert ha ez barátság,ahogy ők nevezik,akkor ez oda-vissza kellene,hogy működjön.Észrevettem,hogy ez a lány azt szereti ha őt meghallgatják,azt hogy hogy vagyok csak úgy mellékesen kérdezi meg azután látszik,hogy nem érdekli a válasz,tereli a témát és belekezd a saját mondandójába.A másik ismerősnőm figyelmesebb vele ilyen gondom nincs.Ami még szintén fájón érint,hogy egy csoportban vagyunk,aminek ő a feje, és ő kitalált dolgot,amire pénzt kellett beadni,nem sokról van szó,csak nekem vannak nehézségeim,és kéri visszamenőleg a múlt évre is az összeget tőlem,ami bennem ellenállást vált ki,még talán oda is tudnám adni azt az összeget,csak a mód ahogy kéri, meg az elvárás nincs inyemre,úgy érzem filléreskedik.De ő szívesen elfogadott könyveket,folyóiratokat vagy bármi mást ajándékba tőlem,nem várok semmmit cserébe értük,de nem érzem jogosnak ezt a viselkedést.Azóta,hogy nem köszöntötem fel nem jelentkezik,valószinüleg sértve érzi magát,ezzel a tettel csak elgondolkodtatni akartam,meg hogy átérezze,hogy milyen érzés az amikor a mási ember érzéseit nem veszik figyelembe.Nem tudom helyesen cselekdtem-e.De valahogy a szavai meg a cselekedetei a nagy barátságról nem állnak összhangban egymással,báris velem szemben nem,másokkal úgy látom nem ilyen.Vannak más nagyon jó barátaim ők nem ilyenek.Vagy az is lehet,hogy a mi értékrendjeink különböznek egymástól.Hozzám csak akkor jött el,de akkor önmagától bejelentkezett amikor termékbemutatót kellett tartani,amiből neki is haszna volt.Mi erről az atyának a véleménye?Mit lenne leghelyesebb tenni?

Két dolgot érzek meg a leírásából. Az egyik, hogy valóban nem nevezheti az illetőt barátnőjének. Ez a távoli, olykor érdekből, vagy egyéni kívánságból fönntartott kapcsolat szemlátomást törékeny, ideig tartó. A másik, hogy az Ön hozzáállásában is nagyon sok egyéni érdek, érzékenység játszik szerepet. Ez nem vezet jóra. Ha bárkit köszönt születés- vagy névnapján, tegye azért, mert szereti, tiszteli az illetőt. De egyáltalán ne várja azt vissza. Ezzel csak azt árulja el, hogy számítás rejtőzött a felköszöntési szándékában. Nem volt az tudatos, és talán tiltakozik is ellene, mégis így van. Így nem érdemes adni. Alighanem sok mindent helyesen lát az illető magatartásának megítélésében. De ezzel nem jut előre egy szemernyit sem. Valószínű, erős, vezető típusú egyéniség az illető. Ennek vannak előnyei is, hátrányai is. Emiatt igazán nem érdemes rá haragudnia. Lehet, ő nem olyan figyelmes, mint Ön. Adjon hálát ezért, és ne a másikra dohogjon miatta. Ne várjon el tőle többet, mint amennyit ő adni tud.
Azt javaslom, most egy ideig ne keresse a társaságát. Ez nem szakítás, vagy harag, hanem gyógyító távolságtartás. Közben, persze, imádkozzék érte. Ezzel neki is jót tesz, hiszen kegyelmet közvetít, és az Ön szíve is gyógyul, egyre nagyobb és tisztább szeretettel fog rá gondolni. Fontosabb, hogy a szívében mi lakik az illető irányában, mint az, hogy erről tud-e vagy sem. S majd, ha eljön az ideje, akkor ezt ki is nyilváníthatja feléje.


Kedves Lelkiatya!
A böjtöléssel kapcsolatban szeretnék kérdezni néhány dolgot.
Az egész menetét. Hogyan kell kezdeni, mi a folyamata? Ha meg van az elhatározás, pl. fogadalmat tegyek, hogy ha böjtöt tartok, az Isten hamarabb megbocsájtja bűneimet.akkor mi a következő feladat? Hol lehet erről olvasni irodalmat? Köszönöm válaszát. Marika

A böjtöt nem azért fogadjuk, hogy azért Isten nekünk jutalmat adjon, annak fejében megbocsássa a bűneinket. A bűneink megbocsátásának módja sokkal egyszerűbb. Be kell vallani és bocsánatot kell Tőle kérni.
A böjt értelme az, hogy általa lelkibbé váljunk, Istenre jobban figyeljünk, ezzel kifejezzük Isten iránti szeretetünket.
Mielőtt böjtöt fogadunk, érdemes előtte imádkozni, és az Úrral megbeszélve hozni a döntést, hogy mit vállaljunk. Ezt azután meg kell beszélni a lelkiatyával, és az ő jóváhagyása is szükséges, hogy jól harcoljunk. Akinek nincsen saját lelkiatyja (lehetőleg válasszon mihamarabb), az a gyóntató atyával is megbeszélheti ezt.
Ne vállaljunk túl szigorú böjtöt, például, hogy egész nagyböjtben csak kenyeret és vizet fogyasztunk, mert félő, hogy nem tudjuk megtartani, s az egészségünkre is káros lehet, ha közben a feladatainkat el kell látnunk, ráadásul kevéllyé is tehet, hogy ha túlméretezett böjtöt fogadunk.
De ne legyünk kicsinyesek sem. Az Isten a jókedvű adakozót szereti. Ám az sem baj, ha nem nagy dolgot fogadunk meg, például nem teszünk cukrot a kávéba, csak legyünk ebben kitartóak és hűségesek. Fontos még, hogy a böjtöt ajánljuk fel az Istennek. Nehogy kifelejtsük a nagy elhatározásból a Jóistent.
Néhány javaslat a nagyböjtre: húsos eledelektől való teljes tartózkodás minden napra, ugyanez hétköznapokra, ugyanez hétfő, szerda és péntekre.
Ugyanilyen teljes vagy részleges tartózkodást fogadhatunk az édességben, az élvezeti cikkekben.
Bár nem szoros értelemben vett böjti cselekedet, de hasznos lemondás lehet a tévétől, számítógéptől való tartózkodás. Ha lehet, teljes, ha nem lehet, akkor részleges módon.
Nagyböjti időben áldásos fogadalom, ha többször is elmegyünk templomba (minden nap, vagy legalább egyes napokon).
Sok más hasonló dolgot tehetünk. Ha valakinek van hasznos tanácsa e téren, ossza meg velünk, mi pedig - ha arra érdemes - megosztjuk a kedves honlaplátogatókkal.


Kedves Lelkiatya!
A egyházi házasságkötés érvénytelenítése kapcsán én is csatlakoznék Gabihoz, aki helyesen állapította meg, manapság gyakran előfordul, hogy ha valakinek "nem jött össze" a házassága, akkor a polgári bíróság előtt felbontja, majd az egyházi bíróság előtt érvényteleníti a házasságát, így aztán lehet újra egyházi és polgári házasságot is kötni. Csakhogy ezzel a magatartással, amit Isten egybekötött azt az egyház mégis "szétválasztja", és a házasság intézménye és tekintélye sérül.
A polgári családjog is ismeri a házasság érvénytelenségének megállapítását, ami nem is áll messze az érvénytelenséget kimondó egyházi ítéletek leggyakoribb alapját képező CCEO 818. kán. 3. szakaszától, mely szerint a házasság megkötésére képtelenek, akik pszichikai természetű okok miatt nem tudják vállalni a házasság lényegi kötelezettségeit.
Csakhogy szerintem ez a szakasz nem azt jelenti, hogy ha megromlik egy házasság akkor a házasságot korábban kötőről megállapítható, hogy általánosságban a házasság megkötésekor már eleve képtelen volt a teljes elköteleződésre és odaadásra. Hiszen szinte valamennyi érvénytelenítésnek éppen az a célja, hogy az illető személy új kapcsolatot létesíthessen és újra házasságot köthessen. Csakhogy az illető másodjára már képessé válik a teljes elköteleződésre? Dehogy... Talán inkább arról van szó, hogy a kelleténél is erősebb már az a törekvés, hogy az egyház megtartsa azokat az híveket, akik ilyen-olyan okok miatt mégis arra kényszerülnek, hogy a házasságukat felbontsák. Ezek az emberek pedig nem akarnak "jogfosztott" és másodrangú katolikusként "csupán" a liturgiákon részt venni.
Bizony arra is volt már példa, hogy olyan pap működött közre a felperesi keresetlevél megírásában, aki később kötelékvédőként vett részt ugyanabban az egyházi bírósági eljárásban, holott a kötelékvédő feladata nevéből is következően éppen az, hogy a házasság fennállását védje és nem pedig az, hogy rombolja.
Az egyházi perekben éppen az egyháznak kell megvédenie a házasság intézményét, mert a felektől ezt ekkor elvárni már nem lehet. A házasság polgárjogi felbontása után hosszú hónapok múlva a felperes az újabb immár egyházi keresetével a házasság érvénytelenítése felé törekszik, az alperes pedig legtöbbször ezt az eljárást már csak közönyösen szemléli.
Én csak azt kérdezem meg Öntől, hogy bár valóban korunk betegsége a házasságok felbontásának gyakorisága, de valóban az e a megoldás, ha az egyház a helyzethez így alkalmazkodik. Bár meg kell hogy valljam Önnek, a helyzet megoldása valóban nem könnyű.
Válaszát megköszönve: György

Kedves György!
Bizonyos mértékben egyetértek Önnel. Például abban is, hogy e helyzetnek a megoldása nem könnyű. Továbbá, hogy az Egyháznak védenie kell a házasságot minden módon, mert ezzel az Isten által megáldott szeretetköteléket védi.
De vajon mondhatjuk, hogy az Egyház a kelleténél is erősebben ragaszkodik ahhoz, hogy híveit megtartsa? Vajon a századik bárányért elinduló pásztor is jobban ragaszkodott ahhoz az eltévedthez, mint kellett volna? Ráadásul nem az az igazi baj, hogy az Egyház elveszíti a hívét, hanem az, hogy a hívő veszíti el az Egyházat. Tehát valóban meg kell tennünk mindent azért, hogy el ne vesszen akár csak egy is közülük.
Nincs jogi akadálya annak, hogy az egyházjogban jártas személy segítsen a keresetlevél megírásában. Még akkor sem, ha történetesen ő lesz az eljárásban a kötelékvédő. Az nyilvánvaló tény, hogy sem ő, sem más nem tanácsolhat olyat írni, ami nem felel meg a valóságnak. Ez súlyos visszaélés lenne.
A minap felsoroltam néhányat azok közül a feltételek közül, amelyek esetleg érvénytelenné tehetik a házasságkötést. Történetesen ebben egyáltalán nem szerepelt a pszichikai alkalmatlanság. Nem ismerem a statisztikát, hogy mely okok merülnek fel legtöbbször. De az ilyen eseteknél is el tudom képzelni, hogy az illető fiatal korában még alkalmatlan volt életre szóló döntésre, de később megérett rá.
Mindenesetre látható, hogy én inkább amellett találok érveket, hogy a felborult házassági viszonyt valamiképpen lehessen rendezni. Hiszem, hogy ezzel nem az Egyház tekintélyét csorbítom. Az egyházi bírákban pedig bízom, hogy ők is lelkiismeretesen végzik a maguk nehéz feladatát.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat