Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.83.238.24)


Mennyi hét meg nyolc? (számmal)


Aránylag fiatalon maradtam özvegy és egy özvegy katolikus emberrel találkoztam aki megbecsül, szeret segít és a társam lett.Miért bűn az hogy társkapcsolatba élek vele? Házasságot nem merek és nem tudok létrehozni,mert a férjem nyugdíjának elvesztése komoly gondokat okozna mindkettőnknek.Volt olyan pap aki nem volt hajlandó meggyóntatni.Rendes keresztény maradtam továbbra is, templomba járó,istenfélő,naponta imádkozó,zarándokutakra járó ember vagyok.Mi a bűnöm, hogy társ nélkül nem tudok élni.A férjem halála után kérem az Isten adjon mellém egy társat, mert az életem üres,nincs családom egyedül a fiam.Kérem atyám mit tegyek?

Az, hogy úgy érzi, társ nélkül nem tud élni, egyáltalán nem bűn. Hogy talált is társat, ez valóban lehet az Isten ajándéka, örüljön neki, legyen érte hálás. Amit én is javaslok, s ezt tanácsolhatta a gyóntató atya is, hogy előbb házasodjanak össze, és csak utána lépjenek társkapcsolatba. A társalgás, az együtt töltött idő, sok közös élmény nagyon szép dolog. Csak a testi kapcsolattal várjanak, amíg össze nem házasodnak.
Világosan kell látnia, hogy a templomban megkötött egyházi esküvő egyáltalán nem befolyásolja az özvegyi nyugdíját. Ehhez ugyanis nem feltétel a polgári házasságkötés. Gondolják meg tehát a dolgot. Ha valóban szeretik egymást, ne féljenek Isten előtt is összekötni az életüket, és utána boldog házastársakként a szentségekben is akadály nélkül részesülhetnek.


Kedves lelkiatya!
Miért kell a kudarcok ellenére is kedvesnek lennem? Miért engedi a Jóisten hogy ez legyen velem? Miért nem tudom viccnek venni a kudarcokat? Válaszát előre is köszönöm! :(

Mert túl komolyan veszi önmagát. Annyi minden történik az életünkben! Mindegyiket a lelkiállapotunkkal nyugtázzuk? Ráadásul amíg ez az érzelmi széljárás uralkodni tud rajtunk, addig legtöbbször a rosszat vesszük észre. Egy-egy fölismert kudarca mellé tegye oda, hogy ugyanakkor mennyi mindennek lehet örülni. Vegye észre ezeket is, különben a dolgoknak, az eseményeknek lesz kiszolgáltatva, ahelyett, hogy az Úrnak szolgálna osztatlan szívvel.
Hogy miért engedi a kudarcot? Vajon az a dolga, hogy a hibáinkat mindig kiigazítsa? Szabadoknak hagy meg bennünket, így aztán van lehetőségünk a hibáinkból tanulni.
Nem azt mondom, hogy a kudarcok ellenére is mosolyogjon, színészkedjen. De arra ügyeljen, hogy ha még nem sikerült legyőzni, kézben tartani az érzelmi viharokat, akkor sem szabad önző módon a magam lelkiállapotát rázúdítani másokra.


Kedves Atya!

Római katolikus vagyok, jegyesem református. Nagyon szeretnénk összeházasodni, kérem írja le mit kell tennünk. Mindketten rendszeres vallásgyakorlók vagyunk. Az én esetemben viszont ez csak a rendszeres imádkozást és templomba járást jelenti, mivel kiskoromban szüleim valami miatt nem tudtak hittanra járatni, ezért szentáldozáshoz még nem tudtam járulni. Ez jelenthet valami plusz gondot? Vagy lehetséges, hogy akkor én a házasság szentségével egyszerre vegyem az eucharisztiát? Nagyon köszönöm szépen a válaszokat kedves atya!

A+N

Kedves A+N!
Igen, ez óriási különbséget jelent, ha majd járulhat a szentáldozáshoz. Ezt akkor fogja megérteni, fölfogni, ha igen alaposan felkészül rá. Nem javaslom, hogy szoros értelemben a házasságra készüléssel, s főként nem, hogy az esküvővel kössék össze. Két olyan hatalmas titokról van szó, hogy félő, igazán egyikben sem tud majd elmélyülni. Javaslom, hogy minél hamarabb jelentkezzenek a római katolikus atyánál jegyesoktatásra. Ez egy több találkozásból álló beszélgetés sorozat, amelyből sok újat megtudhatnak a keresztény házasságról, a gyermeknevelésről, de legfőképpen a keresztény házasélet legfontosabb feladatairól és örömeiről. Nos, ennek keretében is sokat megtudhat majd az Istenről, az Egyházról, annak életéről, munkájáról. Ez elindíthatja azt a másik folyamatot, amely még tudatosabbá, még mélyebbé teszi az Istennel való kapcsolatát.


Kedves Lelkiatya!
Időnként eszembe jut, hogy nálunk, magyar görög katolikusoknál valamiért nem nagyon jellemző a magyar szentek liturgikus tisztelete. Azt is látom, hogy közösségünk egyik legalapvetőbb jellemzője a hazaszeretet. Valószínűleg azért, mert a hazaszeretet és az igaz hazafiság is az alapvető keresztény értékekből táplálkozik.
Azért mégis megkérdezem: nem volna-e üdvös, ha Magyar Görög Katolikus Egyházunkban kialakulna azoknak a magyar szenteknek is a liturgikus tisztelete, akiket most még nem igazán ünneplünk liturgiáinkon.
Gondolok itt:
-egyrészt a latin testvéreink által tisztelt magyar szentekre és boldogokra (pl. Szent Lászlóra, Szent Erzsébetre, Boldog Özsébre.),
-másrészt az ortodox egyház magyar szentjeire és szentéletűire (pl. Magyar Mózesre és testvéreire, Szent Piroskára),
-harmadrészt görög katolikus egyházunk újkori magyar szentjeire, illetve szentéletűire, vértanúira (pl. Boldog Romzsa Tódor püspökre).
Nagyon szépen köszönöm Lelkiatyának az érdeklődés lehetőségét!
Tisztelettel: Gábor

Talán egyik fő oka ennek a hiányosságunknak, hogy amikor valamely szentet tisztelünk, akkor annak teljes officiumát (egész napi liturgikus szövegét el kellene készíteni). Ilyen még magyar nyelven egyáltalán nem készült. Töredékesen igen, például Szent Istváné. Készült már magyar fordítás Magyar Mózés teljes officiumából, illetve töredékek Romzsa Tódor, Gojdics Pál szövegeiből. Ezek megtalálhatók a központilag kiadott Szertartási Utasítás függelékeként. De nem termett még közöttünk himnuszköltő, hogy megírná ezeket. Jó volna, ha valóban gazdagabb lenne magyar szentjeinknek liturgikus tára.


Dicsértessék.
Atyam a kérdésem az lenne,hogy egy romai katolikus pap lehete keresztszüleje egy gyereknek

Igen, lehetséges, ennek nincsen akadálya. Feltéve, hogy nem ő kereszteli az illető személyt.


Ehusvet elotti bunbanati het szombatjan meg lehet keresztelni a kisfiunkat. szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...

Ha a Húsvét előtti napra gondol, az Nagyszombat, a legalkalmasabb nap a keresztelőre. Már az Ősegyházban is ezen a napon volt a keresztelés, és ma is törekszünk arra, hogy ekkor, a föltámadás előestéjén, vigiliáján legyenek a keresztelők. Számolni kell azzal, hogy ezen inkább szombat estét jelenti, hiszen ez már a feltámadási szertartásnak a része, amit régen - meg sok helyen ma is - éjszaka végeztek. Persze, mindezt a tisztelendő atyával kell megbeszélni.


Kedves Lelkiatya!

A tanácsát szeretném kérni: Egy hivatalban dolgozom, ahol megismerkedtem egy szintén itt, de más osztályon dolgozó fiatalemberrel.
Önnek mi a véleménye a közös munkahelyen dolgozó fiatalok párkapcsolatáról?
Köszönöm!

Nagyon szép dolognak tartom, hogy közös munkahelyükön találtak egymásra. Remélem, a főnökség nem gördít semmi akadályt a kapcsolatuk erősödésének útjába.
Néhány jó tanács: A találkozásaik, beszélgetéseik semmiképp se legyenek a munkájuk rovására! Épp ellenkezőleg, legyen látványos, hogy ez a barátság mindkettejüknek, de környezetüknek is jót tesz. A munkahelyen ne tegyenek olyat, ami a szerelem intimitásához tartozik. Itt most ideértem még a kézfogást is, nem csak az ölelést. Ezeknek másutt találjanak teret. Arra kivált ügyeljenek, hogy a bontakozó szerelem ne vakítsa el Önöket. A testi közeledésben pedig legyenek tartózkodóak, a testi egyesülés gyönyörű ajándékát tartogassák az esküvőjük utánra - ha Isten is így akarja. Ha pedig netán nem így lesz, akkor még fontosabb, hogy ne legyen Önök között testi egyesülés.


D.aJ.Kr! A mi katolikus plébánosunk ...
Ilyen esetben fordulhatunk-e a püspökhöz orvoslásért a CIC 1741.kán. 1-es és 3-as paragrafusai értelmében?

Azt javaslom, hogy minél hamarabb keressék fel a püspök atyát. Ha levelet írnak neki, azt írják alá néhányan. (A névtelen levelekkel nem lehet mit kezdeni, azok a szemétkosárba jutnak!) Legjobb, ha néhányan személyesen keresik fel a püspök atyát. Ugyanakkor mindnyájan imádkozzanak a plébánosukért.
(A levelét nem közöltem teljes terjedelmében, olyan elszomorító dolgokat írt le. Bocsásson meg. Nem akartam szomorítani még másokat is?)


Kedves lelkiatya!
Szeretnék felteni egy pár kérdést
Právoszláv ritusu pap átalhat e Görögkatolikus papnak?
és Právoszláv szeminarista lehet e Görögkatolikus szeminarista?
a válaszait előre is köszönöm

Ahhoz, hogy ortodox pap katolizálva pap maradhasson, pápai engedély szükséges. Volt már erre példa többször is.
Szeminarista esetében nem kell ehhez semmilyen külön engedély. Ha katolikussá válik, újra felvételiznie kell, a görögkatolikus szemináriumba. Ekkor az elöljárók döntése alapján sorolják be első évre, vagy esetleg későbbi évfolyamra.


Tisztelt lelkiatya,A templomban,a férfiaknak,a fedetlen fő elvárás,követelmény,szokás,hagyomány,törvény?Sok idős férfi,érszűkülete miatt,állandóan sapkát hord.Ebből következően,hozzám hasonlóan,a nyár kivételével,nem tud részt venni a Szent Liturgiákon,pedig szeretne.Én megpróbáltam sapkában részt venni.A hívők megszóltak,zaklattak.Van megoldás és ha van mi az? Várom válaszát,köszönöm.

Fontosabb ott lenni a templomban, mint sapkával vagy anélkül attól elmaradni. Ez egyszerű szokás, amely nem is minden országban érvényesül. Természetesen az Isten iránti tiszteletünk jele ez, melyet érdemes követni, a kisgyermekeknek is megtanítani. Ugyanakkor lehetnek érvek - hideg idő vagy éppen betegség miatt - amelyek fölülírják ezt a szokást. Ha ez indokolt, nyugodtan legyen ott a fején a sapka. Esetleg jó ezt a tisztelendő atyával is megbeszélni. Azzal pedig ne is törődjön, ha mások - nyilván tudatlanságból - megszólják ezért.


Kedves Lelkiatya!
Mit tegyünk ha az Úr magányban és különféle szenvedésekben próbál meg bennünket?Mi ennek a mondanivalója a számunkra?
Köszönöm!

Hogy ezzel mit akar mondani az Úr, ezt egyedül Ön tudhatja. Nincsenek általános válaszok. Mindenkinek személyre szabott utat ad. Viszont azt fontos tudatosítani, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik (Róm 8,28).
Elsődleges törekvése az legyen tehát, hogy szeresse Őt. Hogy mindaz, ami nehéz, azt az Úrral együtt akarja hordozni. Ő sosem hagy senkit magányban. Az a magányos, aki ezt nem veszi észre, aki elfelejt Hozzá fordulni. Nem tudom tehát megmondani, hogy mit akar Önnel közölni, de abban megerősíthetem, hogy ezt maga az Úristen fogja Önnek elárulni. Csak figyeljen Őrá, hallgassa gyakorta. Olvassa a Szentírást minden nap, és lassan ki fog tisztulni a kép, hogy miről is van itt szó, hogy miért kapja Ön mindezeket.


Kedves Lelkiatya!
Hitbéli dilemmáim támadtak.Katolikus vallású vagyok,mondhatni buzgón igyekszem gyakorolni a vallásomat,rendszeresen gyónok,áldozok szentmisére járok,imádkozom,nemrégiben zsolozsmázni is elkezdtem.6 évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban élni a hitemet és ez fokrók fokra épült és még ma is épül.Mielőtt mélyebben kezdtem volna élni a hitemet,ami a vallást illeti sokfelé megfordultam,jártam gyülekezetekbe és templomba is felváltva,azokban az években nem tudtam hova tartozom,ez nagy vívódást okozott.Majd zarándok utak,és egy közeli Mária kegyhelyen az első szombatok és egyéb ünnepek látogatása kitisztította bennem a képet,és megerősödtem abban amiben a lelkem mélyén mindig is hittem a katolikus hitben.Időközben jó közösséget is találtam,ahol élő hit van és ahol lelkileg is épülök,hasonló korosztályú fiatalokkal,csak az a baj,hogy most anyagi keretek miatt nem tudok oda rendszeresen eljárni,mert a közeli városban van.Azóta kísért a gondolat,hogy milyen jó vot azelőtt a helybeli baptista gyülekezetbe járni,ahol hetente biblia órák és más előadások,összejövetelek is voltak.A mi egyházunkban meg itt helyi szinten nem találom azt a közösségi jelleget.Valahogy mindenki él magának eljárnak arra ami rendezve van,de inkább csak udavariassági szinten van atagok között a társalgás.Igaz az is,hogy vegyes korosztály jár oda,fiatalok meg nem igen járnak.A közeli városban ez a közösségi jelleg megtalálható,egy atay is köztünk van akitől jó tanításokat hallunk,de oda nem tudom mikor jutok el...Egyébként a 6évi időszak előttről sok dolog jelentkezett mostanában az életemben,amivel nehéz volt megbírkóznom.Úgy érzem ezek a hitbeli dolgok nem voltak kellőképpen letisztázva,csak úgy abba hagytam a gyülekezetbe járást,hogy ne tartozzak többfelé és ezzel sok más dolog fokozatosan helyére került az életemben,amikor tudtam egy biztos alaphoz a katolikus egyházhoz tartozni igazából.Régebben amikor több helyen megfordultam egy protestáns lelkész felesége aki tudott erről furcsán megjegyezte,hogy érdekes,hogy engem az Úr ide-oda dobál.Ezt én is így éreztem és érzem is,még a katolikus egyházon belül is,hogy kicsit ide kicsit oda helyez az Úr,de mintha mindenhonnan tovább küldene.Talán arra akar buzdítani az Úr,hogy keressem a helyem?Mi a lekiatya véleménye és tanácsa a fent leírtakról?Válaszát előre is hálásan köszönöm!
Mary

Kedves Mary!
Nem fogalmaznék úgy, hogy Önt az Úr ide-oda dobálná. Azt biztosra vehetjük, hogy ebben a nagy keresésében és többre törekvésében mellette áll, segíti, készteti is a továbblépésre. Azt sejtem, hogy Ön még fiatal, és bár vágyik a megállapodásra, e vágynál most még erősebb, hogy hiteles helyet, közösséget, feladatot találjon. Abban is megerősíthetem Önt, hogy a Szentlélek vezette a fölismerésében, hogy visszataláljon oda, ahonnan indult, a Katolikus Egyházba. Az elmúlt időszakban sok tapasztalatot szerzett. Vélhetően e tapasztalatai tovább fognak gazdagodni. Egyre inkább formálja át most már a keresését úgy, hogy azt igyekezzék megtalálni, hogy a Katolikus Egyházban hol tud többet tenni. Ha látja a gyenge pontokat, ez felelősséget ébresszen Önben, hogy cselekedjék, nem pedig arra késztesse, hogy elmenjen máshová, más közösségbe.
Azt javaslom továbbá, hogy törekedjék az imaéletét minél inkább mélyíteni. ebben tanácsot is kérhet másoktól, bölcs lelkiatyáktól. Az Istennel való kapcsolata ne csak a közösségi életben kapjon teret, hanem a legmélyebb magányában is. Ekkor lesz egyre hitelesebb a helytállása, bárhová is kerül, vagy - ha úgy tetszik - veti az Úr.


Dicsőség!
Már kb. 1,5 hónapja írtam a Szerkesztőnek, és az alszerpappá válásról kérdeztem. Számomra ez egy fontos döntés, és egy fontos kérdés, ezért kérem, tolmácsolja kérésemet, hogy a kérdésemre a választ mielőbb megkapjam! Köszönöm szépen.

Kedves Testvérem!
Úgy tudom, A szerkesztő válaszol rovatban már megírták Önnek a választ. Elnézést kérünk a késedelemért.


Kedves Lelkiatya!

Egyre másra tapasztalom azt, hogy katolikus templomi, szentségi házasságot kötött emberek elválnak, majd újra összeházasodnak (valaki mással) újra katolikus templomban, szentségi házasságban. Régebben ilyen nem lehetett (egy idősebb rokonom is annak idején elvált férfihoz ment, nem is lehetett templomi esküvője, és a szentáldozástól is eltiltották ezért). Változott valami az Egyházban hogy most már a nemtudomhányadik ember az aki templomban esküszik nagy megdöbbenésemre, pedig vagy neki, vagy apárjának voltmár katolikus, szentségi házasságkötése?
Teljesen meg vagyok zavarodva...

Köszönettel: Gabi

Kedves Gabi!
Amit lát, amit érzékel, az valóban korunk betegsége. Úgy tűnik, az emberek egyre kevésbé képesek az elköteleződésre, főként, ha végső, teljes odaadást kíván. A házasság ilyen.
Amikor egyházi házasságkötés után a megromlott kapcsolatot felülbírálják, akkor sok esetben azt állapítják meg, hogy amikor összeházasodtak, az valójában érvénytelen volt. Ez éppen amiatt van így, mert a mai ember szinte képtelen az elköteleződésre, a teljes odaadásra. Egyebek között ezért is van korunkban sok kettétört, sőt, érvénytelenül kötött házasság.


Tisztelt Lelkiatya!
A napokban arról gondolkodtam,hogy hogyan kell az Úrban megerősíteni magunkat?Velem is meg bizonyára másokkal is előfordult már,hogy amikor nem látjuk értékünket,vagy nem vagyunk meggyőződve arról,hogy az amit teszünk valóban jó-e a másiknak,igényt tart-e rá,és ha nem kapunk megerősítést akkor nagyon nehéz ismételten megtenni bizonyos dolgokat azoknak az embereknek.Ez néha a kedvünket is eltudja venni.Bennem sok sérülés van régebbről ezen a téren,talán azért is ilyen nehéz.Számomra ez egy szívet-lelket tépő folyamat.Például a közösségbe ahova járok,minden héten van egy olyan feladat,hogy egy adott személyt kell bátorítani,imádkozni érte,megkérdezni,hogy mi az ő számára a bátorító,mire van szüksége.Vannak emberek akikkel könnyen megy a dolog,másokkal viszont nehezen.Van aki nem mondja meg,mivel lehet leginkább bátorítani,a feltett kérdésre nem ír vissza választ,és ilyenkor nehéz eldönteni,hogy mit tegyek addig kérdezgessem,amíg nem válaszol vagy egyszerűen tegyem amit gondolok,ilyenkor leggyakrabban ezt szoktam tenni,de mivel soha nem kapok visszajelzést nem tudom jó-e a násikfélnek amit teszek,nincs-e az a terhére.Ebből a feladatból sokat meglehet tudni a másik emberről.Van aki komolyabban veszi a fealdatot,és törekszik rá,hogy a másikat bátorítsa,van aki nem veszi komolyan,és az egész hét folyamán nem tesz semmit,ami elég elszomorító egy közösségben.Mivel már régebb óta megy ez bátorítás jellegú feleadat,a gesztusokból kilehet következtetni,hogy ki bátorít a héten.Ez egy egyszerűbb példája,annak ami számomra zavaró,vannak ennek nehezebb formái is.Hogyan lehetne pontosan felismerni és pótolni ezeket a hiányosságokat az életemben?
Válaszát előre is köszönöm!
M

Kedves M!
Szemlátomást sokat számít Önnek, hogy meg vannak-e elégedve az Ön teljesítményével vagy sem. Bevallja, hogy fontos a visszajelzés. Ez természetes, mégis arra buzdítom, törekedjék minél jobban elengedni ezt a kívánságát. Egy-egy cselekvés megtételekor figyelmét sokkal inkább a saját lelkiismeretére fordítsa. A feladat, amit a közösségben kapott, nagyon jó. De egyik fontos eleme éppen az, hogy nekünk kell kitalálni, hogy a másiknak mire van szüksége. Ha faggatni akarom róla, ez olyan, mint ha a feladat jó részét őrá hárítanám. A feladat gyakorlása során - hosszú évek tapasztalatára gondolok, nem kell türelmetlennek lenni! - egyre jobban rá fog érezni arra, hogy a másiknak mire van szüksége. Az merőben téves hozzáállás, ha - akárcsak magamban, gondolatban - szemrehányás tennék a másiknak, hogy nem segít kitalálni, mire van szüksége, mivel bátorítsam.
Tanácsom tehát, hogy gyakorolja ezt a feladatot minél nagyobb figyelemmel, és idővel sokat fog tisztulni a látása, az emberek iránti érzékenysége, fogékonysága.


Üdvözlöm. Mivel az Önök által képviselt tanításokkal, állásfoglalásokkal és politikai nézetekkel maximálisan nem értek egyet, egyszer és mindenkorra azt akarom, hogy - szabad akaratomból - töröljék nevemet nyilvántartásukból, magyarul ki fogok, - mert ki fogok bármi áron - keresztelkedni. Kérem ennek módját nekem írja le. Tisztelettel: Kripák Balázs.

Kedves Balázs!
Erre nincsen mód. A keresztelés eltörölhetetlen jegy, amely az örökéletre szól. Ha nem is ért egyet egyházunk tanításával, azért az Élet Könyvéből ne akarja magát töröltetni. Kövesse inkább a Teremtő Isten szavát, tiszta lelkiismerettel akarja megvalósítani az Ő akaratát! Ezt tudom tanácsolni, hisz másként nem érdemes élni.
Bízom abban, hogy nem tekint ránk úgy, mint ellenségeire. Imádkozom azért, hogy majd egyszer odaát nyíltan és szabadon meg tudjuk beszélni ezeket a dolgokat.


Kedves Lelkiatya!

Nagyon rossz érzés nyomja a lelkem. Visszatérő bűnös vagyok, mivel a nehézségek miatt nem vagyok mindig erős a hitben. Gyengülni szoktam és október vége felé, egy lázongás vonul végig bennem./ Azután mindig ha történik valami, visszatérek a teljes hithez. Most is úgy volt 2012 októberében, imádkoztam mindennap csak keveset, templomba sem jártam sűrűn, amellett minden ostobasággal foglalkoztam, ami a kereszténységgel ellentétes, pl.elhittem amit más vallás hirdet. Most 2013 január 3-án viszont ráébredtem, hogy ostobaságot cselekedtem, helytelenül.Felszámoltam mindent magamban ami rossz, visszatértem a teljes vallásos élethez.Félek, hogy nem nyerek bocsánatot és kegyelmet.....Beáta

Kedves Beáta!
Az a fontos, hogy most hol áll, s nem az, hogy korábban merre járt. A mindenható Isten rendjében minden helyrehozható. Éppen az a feladat, hogy tudjon ebben hinni, és a végtelenül irgalmas és szerető Istenben bízni. Elegendő mindent letenni az Ő lábai elé a gyóntatószékben. Ebben a megbocsátó szeretetben kell tudni hinnie, s akkor Ön is egyre megbocsátóbb lesz másokkal. A saját bűneink sokszor alázatosabbá tesznek mások előtt - persze, csak a bevallott és Isten előtt beismert bűnök eredményezhetik ezt. Tartson ki ezen az új úton!


Kedves Lelkiatya!
Az utóbbi időben a lítiás nagy ünnepeken megfigyeltem, hogy a miroválás nem a megszokott módon 'ujjal' hanem kis ecsettel történik egyes helyeken.
Ennek mi az oka?Van valami teológiai tartalma?
Válaszát köszönöm!

Ennek nincsen jelentősége. Mind a két változat élő gyakorlat az egyházunkban.


Dicsőség Jézus Krisztus!
Katolikus iskolába jár a gyerekem. Van egy osztálytárs, aki igen agresszív másokkal szemben. Legutóbb az én gyerekemet szemem láttára gáncsolta el. A tanár sajnos neki hisz, és nem nekem. Azoknak a véleményét hallgatja és fogadja el, akik ott sem voltak.A napközissel tegnap egy kicsit szót váltottunk, és ebből is én jönnék ki rosszul, mert hogy én hogy megsértettem a tanárt. De az, hogy az én szavamat megkérdőjelezik az nem baj? Olyan gyerek formál véleményt, aki ott sem volt. A napközis, és osztályfőnök velem 3 -ban akar beszélni. Ma én azt mondtam,. hogy csak az iskolaigazgató, és a másik gyerek szülei jelenlétében szeretném ezt tisztázni. Azt a választ kaptam, hogy az igazgatónak ehhez semmi köze. Mit tegyek? Ragaszkodjak e az igazgató úr jelenlétéhez? Úgy érzem a két tanár nem tud rendet tartani az osztályban. SOS választ kérek4 Mit tegyek?

Mindig nehéz igazságot tenni. Pontosabban szólva nem is lehet. Az majd csak odaát valósulhat meg.
Az egyik legfontosabb tanácsom, hogy segítsen a gyermekének jól feldolgozni ezt a helyzetet. Ha jó, erős, egészséges szeretetkapcsolat van Ön és a gyermeke között - soraiból ezt érzem - akkor bátran buzdíthatja őt a megértésre, a megbocsátásra. Még akkor is, ha bántó volt a diáktárs viselkedése és jogtalan a tanár intézkedése. Segítse gyermekét ebben a helyzetben, hogy próbálja megérteni a hibázó, de mégis szeretni való diáktársat, tanárt. Arra különösen ügyeljen, hogy a gyermeke előtt ne kérdőjelezze meg a tanár tekintélyét. Ez mindenképpen nagyon rosszat tenne neki, még ha a pillanatnyi helyzetben meg is kapná azt a jó érzést, hogy neki van igaza.
Az igazgatóval inkább négyszemközt beszéljen. Természetesen ehhez joga van, remélhetőleg meg is kapja ezt a jogát. De ekkor is nagyon fontos, hogy higgadt, nyugodt legyen, ne vádaskodjon, ne legyen ingerült. Az igazság képviselete sokszor épp azon bukik el, hogy rosszul képviselik.
Mégis inkább azt hangsúlyozom, hogy törekvése, energiája inkább arra irányuljon, hogy a gyermeke ezt a helyzetet keresztény felfogásában megerősödve élhesse meg. Arról nyugodtan beszélhet, sőt, kell is, hogy a keresztények is tévednek, a felnőttek is hibáznak. De mindezt nagy megértéssel kell kezelni.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Van egy problémám. Szeptembertől elkezdtem egyetemre járni, és azóta egyfolytában azt érzem, hogy nem jó helyen vagyok, nem azt tanulom, ami valóban érdekel. Sokat gondolkodtam a döntésemen, hogy miért is választottam azt, amit. Sajnos elkapkodott és nem szívből jövő döntés volt. A szüleimmel nem mertem erről beszélni, féltem attól, hogy csalódást okozom nekik, elvesztem a bizalmukat. Meg már nem is fiatalok.
Mostanában sokat foglalkoztat az, hogy mihez kezdjek a jövőben. Imáimban kérem Istent, hogy mutasson utat, mert már nem akarok Nélküle döntést hozni. Bár az utóbbi időben kicsit eltávolodtam Istentől, mégis van bennem egy furcsa érzés, mintha papnak kéne mennem. De nem tudom, hogy ez Isten hívó szava, vagy csak az én gondolatom. Hogy lehet megkülönböztetni Isten hangját a saját gondolatainktól? Mit tanácsol mit tegyek?

Bertalan

Kedves Bertalan!
Az a javaslatom, hagyja még a lelkében érlelődni ezt a dolgot. Könnyen lehet, hogy amit érez, az a hivatásnak a csírája, amely szépen tovább fog majd még fejlődni, de ez egyáltalán nem biztos. Ha elkezdte az egyetemet, akkor fejezze is be. Pár esztendő nem a világ... Viszont közben megedződik az élet küzdelmeiben, nem beszélve arról, hogy ki tudja, később milyen haszna lehet annak a diplomának, amit ott megszerez. Lehetőleg a szülei ne befolyásolják a döntésében. Egyre inkább felnőtté kezd válni, fontos, hogy a döntéseit most már minél nagyobb önállósággal és szabadsággal hozza meg. Enélkül nem válhatna igazán jó pappá.
Végezze tehát nyugodtan az egyetemi tanulmányait, közben pedig imádkozzon a saját hivatása tisztulásáért, erősödéséért. Javaslom még, hogy ebben még érzelmileg bizonytalan helyzetben ne keresse a lányokkal való szorosabb kapcsolatot, mert például egy hirtelen jött szerelem elsodorhatja a bontakozó hivatást.


Kedves Lelkiatya!
Minél közelebb kerülök az Úrhoz,úgy érzem annál több nehézségem támad:anyagi,családon belüli,kapcsolati nehézségek.Néha az az érzésem mintha minden oldalról támadás érne.Feltettem már magamnak a kérdést ez azért van-e,mert rosszul csinálom a dolgokat vagy ez valamilyen kísértés is lehet?
Válaszát előre is köszönöm!
Egy kereső lány

Kedves kereső testvérem!
Annyi bizonyos, hogy ezen jelenségek láttán nem szabad abbahagyni az imádságot, elhanyagolni a lelkiéletet, mondván, hogy ezek nélkül korábban jobban ment az élet. Arra sem kell gondolnia, hogy mit csinál rosszul, hiszen eleve nem azért imádkozunk és tartjuk a kapcsolatot a Jóistennel, hogy annak eredményeképpen jobban menjenek a földi dolgaink. Ez méltatlan kereskedő szemlélet volna. Nem viszonzást várunk az Úrtól, hanem minél teljesebb mértékű odaadásra törekszünk.
Hogy van-e összefüggés az Úrral való közelsége és a környezetében tapasztalható események között, azt nem tudom megállapítani. Mindenesetre tartson ki az imádságban, és kérje az Urat, hogy szeretteinek észrevétlen minél több kegyelmet tudjon közvetíteni.
Igaz, néha az is előfordul, hogy valaki annyira belelkesedik az imaéletben, hogy elhanyagolja az egyéb feladatait, a családját. Ez természetesen nem volna helyes irány. De azt gyanítom, hogy az Ön esetében nem erről, hanem inkább egyfajta próbatételről van szó.


Kedves Lelkiatya!
Írtam már Önnek több levelet is, én vagyok, akinek sok gondja van az anyósával. Sajnos most már a férjemmel is.
Írtam, hogy az anyósom nem szereti, lenézi az egyszerű embereket, ellenem hecceli a férjemet, a ha majd lesz gyermekünk, akarja venni tőlem, és ő akarja nevelni... stb..
Sajnos sikerül elérni a célját.
Karácsonykor otthon voltunk a szüleimnél és a férjem mogorva, kritizáló, arrogáns magatartásával és megjegyzéseivel teljesen tönkretette a karácsonyunkat. Pedig a szüleim szerény nyugdíjuk ellenében mindent biztosítottak, hogy jól érezze magát: a kedvenc ételei sütötte-főzte a beteg édesanyám, szép ajándékokat kapott, a szüleim természetesen kedvesen fogadták. Semmi oka nem volt így viselkedni. Meglátogattak a barátaim is, akik szeretnek és velük nőttem fel. Ritkán tudunk találkozni. Velük is bunkón viselkedett, nem akart velük találkozni sem. Nekem ez is nagyon rosszul esett, mert úgy érzem, nem fogadja el a környezetemet sem.
Édesanyám beteg és a történtek után az állapota rosszabbra fordult.
Nagyon haragszom a férjemre. Megbántotta a szüleimet és a barátaimat is, és tönkre tette a karácsonyt is.
Úgy érzem, hogy a hibákat keresi bennem.
A napokba megismerkedett egy hölggyel, akit úgy vettem észre, jobban kedvel a kelleténél. Sajnos úgy látom, hogy jobban is illik hozzá, mint én.( Társadalmilag, korban, egzisztenciálisan, és mentalitásilag is.)
Sokat gondolkoztam azon is, hogy biztos én vagyok a hibás.
Érdekelne a Lelkiatya véleménye! Meg lehet ezt a házasságot még menteni? Nem tudom, hogy mi tévő legyek.
Felmerült bennem a válás gondolata.
Folyamatosan fájdalmat okoz szüleimnek, a barátaimnak, és nekem is!
Válaszát, véleményét előre is köszönöm!
Üdv!

Sajnos, ezeknek a rossz híreknek a hallatán az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy ez a házasság romlásnak indult. Az pedig a mai világ gondolkodási mintája, hogy a következő gondolat a válás. Sőt, ettől fogva szinte minden helyzet csaknem készteti az embert, hogy nincs is más megoldás. Bízzon abban, hogy van!
Mindenekelőtt idézze fel a házasságkötésük idejét. Akkor nagyon szerelmesek voltak, úgy tűnt, minden akadályt le tudnak majd küzdeni. Nos, itt van az akadály. Persze, ezek a legnehezebbek, amelyek belülről támadnak. De ez is a legyőzendők közé tartozik.
Kérem, nagy buzgósággal imádkozzon azért, hogy ez a helyzet jóra forduljon. Az Isten mindenható, Ő megteheti. Éppen ekkor mutatkozik meg a szentségi házasság ereje, hogy amit emberi erővel már nem tudnánk megtenni, azt elvégzi a kegyelem. De ehhez, ebben hinni kell. Ezért tanácsolom az imádságot.
Nagyon erősen arra összpontosítson, hogy a férjének hogyan járhat a kedvében. Az imádsága erre is terjedjen ki, hogy ebben legyen kellően ötletes és kitartó. Próbálja háttérbe tenni most azokat a sérelmeket, amelyeket kapott, még ha a szeretett szüleit érték is ezek a bántások. Akarja megmenteni a házasságát, és nagyon kérje ehhez a Szentlélek erejét, bölcsességét!


Kedves Lelkiatya! Nagyon bánt, ha illetlenül, tiszteletlenül viselkednek velem szemben, de ha felhívom rá az emberek figyelmét, azt veszem észre, hogy arrogánssá válok és taszítom magamtól őket. Mi a helyes út? Hogyan lehet megtalálni az arany középutat, hogy elkerüljük a megaláztatást, de gőgössé se váljunk? Köszönöm!

Fontos felismerés az is, hogy bár az embert jó szándék vezeti abban, hogy rászól a másikra, az sokszor mégsem sikerül, s nem is csak a másikban kelt rossz érzést, hanem saját magunkban is tapasztaljuk ennek rossz hatását. Egyszerű a következtetés: ne szóljunk rá más emberekre. Legjobban tesszük, ha elviseljük egymást (Ef 4,2), nem pedig alakítani próbálunk egymáson.
Ebben az esetben tehát nem középutat tanácsolok, hanem teljes visszavonulást. Csak akkor remélhetjük, hogy el tudunk érni valami javulást a másik ember magatartásában, ha akkor tesszük ezt szóvá, amikor arra lelkileg nyitott. Tegyük hozzá, az ilyen állapot általában ritka, akkor jelenik meg, ha az illető rá is kérdez arra, hogy: miben kellene változnom.
Nem szükséges megkövetelni magunk számára az illő, tiszteletteljes magatartást. Méltatlan viselkedés, ha valaki emiatt méltatlankodik. Persze, egészen más az, ha a tanár vagy a szülő erre akarja tanítani a gyermeket, de még nála is figyelni kell arra, hogy akkor és olyan módon adja elő a figyelmeztetést, hogy a gyermek képes és kész is legyen azt befogadni.


Kedves Lelkiatya!
Újra itt a házszentelés ideje és a papunk már sokadjára ismét magával hozza a harangozót! Mindenki tudja, hogy miért jön. Emiatt sajnos sokan bezárják az ajtajukat! Már többször kértük az atyát, hogy ne tegye, de hiába. Kérjük, hogy közvetítsék felé a kérésünket azért, hogy legyen már öt év után végre méltó módon megtartva a házszentelés szertartása.
Dicsőség a Jézus Krisztusnak!
Köszönettel: Z

Kedves Z!
Szívesen megtesszük ezt a közvetítést, csak arra kérjük, adjon meg közelebbi adatokat is. Természetesen azt nem fogjuk közzétenni.


Menstruál a barátnőm, mit tegyek? ...

Legyen vele nagyon tapintatos, különösen is figyelmes. Ilyenkor gyakran fáradság, rossz kedv, olykor fájdalmak jelentkeznek. Nem szabad elvárni, hogy ilyenkor is ugyanolyan vidám és felszabadult legyen, mint máskor. Az udvarlónak ilyenkor legjobb háttérben maradni, hogy ezeket a női dolgokat a leány az édesanyjával, nővérével vagy barátnőjével beszélhesse meg.



Tisztelt Atya! Én római katolikus vagyok, de szeretném tudni a görögkatoli-
kus vallásúak, mikor hogyan imádkoznak, és mit? Milyen időközönként áldoznak? Hogyan gyónnak? Milyen időközönként kell misére járni? Mennyi ideig tart egy mise? Köszönettel: Edit

Kedves Edit!
Nagyon sok kérdést tett fel, s főként olyanokat, melyekről napokon át lehetne magyarázni. Egészen szűkszavúan a következőket mondhatom.
Mikor imádkoznak és hogyan?
Az ima és miserend sok ponton hasonlít a római katolikusokéhoz. Néálunk talán hangsúlyosabbak az egyéb szertartások. Például vasárnaphoz és ünnepnapokhoz hozzátartozik a vecsernye (latin megfelelője: vesperás) és az utrenye (latin megfelelője: laudes). Hasonlóképpen a szerzetesi zsolozsmából gyakrabban vesszük az imaórákat (latin megfelelője: kis hóra).
Mit imádkozunk? Jellemző az imaéletünkre az ősi liturgikus himnikus költészet, melyek szinte mindig bibliai ihletésűek. Emellett pedig egyéni imában elterjedt az un. Jézus-ima, amely viszont csupán egyetlen sokszor ismételgetett fohász: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam!
Mikor áldoznak? A római katolikusokhoz hasonlóan lehetőleg minden szent Liturgián.
A gyónási rend is egészen hasonló a római katolikusokéhoz. Legalább évente szükséges, de buzdítjuk a híveket ennél jóval gyakoribb, rendszeres szentgyónásra.
A mise szó helyett többnyire Szent Liturgia kifejezést használunk. Az egyház parancsai között szerepel, hogy vasárnap részt kell venni Szent Liturgián. Ez - ha úgy tetszik - kötelező. De ebben az esetben is az a fontos, hogy az ember ne kínos kötelességből, hanem odaadó szeretetből vegyen részt a szertartásokon minél gyakrabban.
A szertartásaink általában hosszabbak, mint a latin rítusban. Vecsernye 3/4 óra, Szent Liturgia 1 óra, utrenye kb. 5/4 óra. Ám ezek is már rövidített változatai az előírtaknak.
Bocsánatot kérek, hogy csak ilyen szűkszavúan tudtam válaszolni a kérdésekre. Böngésszen nyugodtan a honlapunk többi felületén, és további sok érdekeset megtudhat az egyházi életünkből.


Kedves Lelkiatya!

Szeretnék kimenni külföldre gyógyszertesztre, ha egészségileg alkalmas vagyok rá. Ezért sok pénzt fizetnek, s nekem ez fontos lenne, hogy a családi hitelemet vissza tudjam fizetni. Mi az egyház álláspontja erről?Köszönöm: Endre

Tanácsom, hogy mielőtt vállalkozna rá, alaposan ismerje meg, milyen kísérletről van szó, milyen kockázattal jár. A Katolikus Egyház tanítása arra figyelmeztet, hogy úgy lehet végezni ilyen jellegű kísérleteket, ha azok nem kockáztatják a benne résztvevők, megfelelően informált és beleegyezésüket adó személyek életét, illetve testi és lelki épségét (Vö. KEK Kompendiuma,Bp. 2006, 475.pont). Hasonló módon figyelmeztet az Egészségügyben Dolgozók Chartája(ECH,1998.) című római dokumentum is: ...van a veszélynek
olyan szintje, amit az erkölcsi törvény nem engedhet meg (ECH 78. pont).
Nem szabad olyan dologra vállalkoznia, amelyről nem tudja, hogy milyen veszélyeket rejt. Ha ezekről sikerült megbizonyosodnia, csak akkor javaslom, hogy fogadja el ezt a lehetőséget.


Kedves Lelkiatya!
Vannak dolgok,amelyek nagyon bántanak lelkileg...és olyan érzéseket keltenek bennem,amelyekről úgy gondoltam régebben,hogy nekem nem okozhatnak gondot.Az életem sok területén most nem állnak jól a dolgaim,számos nehézségbe ütközöm.Sok álmom tört össze mostanában.Volt egy különösen nagy évek óta tartó álmom,ami nem jött össze,egy hozzám közel álló barátnőmnek,meg szinte a semmiből megadatott,neki meg még egy közeli ismerősömnek.Ez nagyon szíven ütött.Talán nem is az,hogy ők ezt a dolgot megkapták,hanem az,hogy ez az álmom összetört.Úgy érzem az irígység egy fajtájával lettem megkísértve,pedig sohasem gondoltam volna,hogy tudok irígy is lenni.Amikor erről a dologról beszélt a barátnőm,ideges lettem,olyan volt mintha tőrt döftek volna a szívembe.Ahányszor ezt felhozta,mindig hasonlóan reagáltam.Egyszerűen nem tudtam elrejteni a csalódottságot.Ő ezt észre is vette,konkrétan nem beszéltünk erről a dologról,úgy érzem nem tudnám kimondani,nem tudnék róla nyíltan beszélni.De ő azóta vigyáz,hogy ezt ne hozza szóba,társaságban sem beszélt erről a dologról,amikor szóba került,elhallgatta,hárította a témát.Úgy érzem irántam való tekintetből tette.Megérti amin keresztül megyek,mert élt már meg ő is hasonló nehézségeket.Ráadásul ő a nehéz helyzetemben sok mindenben segítségemre volt lelkileg is,anyagilag is.Amiben tud segít.Most is kaptam tőle egy nagylelkű ajándékot,mert látta,hogy szenvedek.Azt mondta ő azt szeretné ha boldog lennék és örülnék.Nagyon nehéz,hogy rossz érzések vannak bennem.Sok lelkivívódást okoznak.Nem szeretném ezeket az érzéseket magamban,másoknak sem szeretnék fájdalmat okozni,azt sem,hogy miattam rosszul érezzék magukat.Sokat sírok ezek az érzések miatt,nem tudom leküzdeni őket magamban.Nem szeretném ha ezek a dolgok a baráti kapcsolatom rovására mennének.Mivel lehetne ezeket a dolgokat leküzdeni?Próbálok hálát adni apró dolgokért is,és mindent amiben veszteség ért átnyújtani Istennek,de nem megy mindig.
Válaszát előre is köszönöm!
Liza

Kedves Liza!
Valóban nem könnyű helyzetben van. Nagy ajándék azonban, hogy a barátnője - elmondása alapján - nagyon bölcs és mélyen gondolkodó ember. A tapintaton túl belátása is van, hogy mit kell tennie ebben a helyzetben. Azt javaslom ugyanakkor, hogy egyszer, minél hamarabb tárja fel neki ezeket a gondjait. Még akkor is, ha ő már tud róla. Erre elsősorban Önnek van szüksége, hogy lehetősége legyen kibeszélni, magát kipanaszkodni.
Amíg nem beszélik ezt meg, addig palackba zárt szellemként rágja tovább is a lelkét ez a kísértés. Föl kell fedni, akkor erejét veszti! Ugyanakkor tudatosan örüljön, barátja, embertársa örömének. Ezt is meg lehet tanulni. A sok hálaadás gyakorlása pedig hozzásegíti ahhoz, hogy fölfedezze, mennyi örömmel ajándékozza meg Önt az Úr, s egyre kevesebbet fog gondolni arra, hogy mi hiányzik.


Kedves Lelkiatya!

Tanácsot szeretnék kérni! 4 éve már, hogy a férjemmel egy szülőföldemtől távoli nagyvárosba költöztünk. Ő a városban, én egy tőle nem messze fekvő községben dolgozom. Nagyon hiányzik az otthonom. Itt nincsenek barátaim. A munkahelyemen vagy egy jó barátnőm, de vele csak munkaidőben tudok beszélgetni. Rajta kívül senkim sincs itt, akivel beszélgetni, barátkozni tudnék. A férjem sokáig dolgozik, így sokszor magányosnak érzem magam. A szülővárosomban maradtak a szüleim, a rokonaim és sok barátom.( Az otthoni barátaim főleg a volt osztálytársakból, évfolyamtársakból állnak, velük az iskolákban ismerkedtem meg.)
Járok templomba, de sajnos itt sem sikerült barátokat szerezni. Kis közösség, ahová járok, kevesen is járnak templomba, főleg idősek, akiknek már meg van a maguk életük, unokájuk, nem hiányzok nekik.
Volt, hogy elmentem/ elmentünk rendezvényekre, de sokszor csak állunk, vagy ültünk magunknak. Mindenki a maga társaságával volt.
Hogyan és hol szerezhetnék hasonló gondolkozású, érdeklődésű, vallásos barátokat?
Válaszát is előre köszönöm!
Áldott ünnepeket!

Első tanácsom, hogy a férjével nagyon vigyázzanak a kapcsolatukra, ápolják, gondozzák, erősítsék azt. Ha magányosnak érzi magát, ez elsősorban azért van, mert ővele kezd hidegülni a kapcsolat. Fontos jelzés. Lám, még ha kettesben vannak is a társaságban, unatkoznak! Természetesen semmi sincs veszve, de a házastársi kapcsolatukon mindenképp dolgozni kell. Ezt meg kell beszélniük, hiszen csak együtt tudják tenni. A barátok, régi ismerősök nem tudják betölteni azt az űrt, amelyet a saját családja hiányosságai miatt él meg.
Második tanácsom, hogy legyen türelmes. Ha egyelőre csak egy személy van, akivel jól el tud beszélgetni, akkor már ennek is örüljön. Idővel szépen fog ez még alakulni. Közben nézzen szét, hogy hol tud segíteni másoknak. Ezzel a szándékkal hamarabb talál társakra, mint ha azzal a szemmel nézné az embereket, hogy ki lehetne Önnek jó barátja, beszélgető társa.
Harmadik dolog: a templom mindenekelőtt az Istennel való találkozás színhelye legyen. Ne azért menjen oda, mert ott legalább némi társasági életet élhet, még ha igen visszafogott módon is. Akkor lesz otthon a templomban, ebben az új környezetben, ha rátalál arra, hogy mennyire jó társa Önnek az Isten, mennyire boldogító Vele lenni, a közelében lenni.


Kedves Lelkiatya!

Hogy tudnék Önnel kapcsolatba lépni e-mailen keresztül?

lelkiatya@gorogkatolikus.hu címen.


Kedves Lelkiatya!

Nagy örömmel olvastam a mai újságban, hogy a Katolikus Karitász és az MKPK az országban 14 új inkubátort osztott szét a kórházakban, ...

Valóban így van. Mivel azonban nem tett fel kérdést ezzel kapcsolatban, ezért a Fórumra továbbítottam az ezzel kapcsolatos gondolatait.


Kedves Lelkiatya!

Szeretnénk az útmutatásait kérni a következő kérdésekben. Mit gondoljunk arról, hogy:

1. A hőn áhított Európai Unió központi városában nem állítottak karácsonyfát, nem ünnepelhetik Krisztus születését, mert a közel-keleti bevándorlók érzékenységét ez sértheti, ezért inkább betiltották. Csupán Tél-fa van Brüsszel főterén, a lényegét elvéve az ünnepnek.

2. Az Európai Parlament épületében ünnepélyesen hanuka gyertyákat gyújtottak, ám adventi koszorút nem - a keresztény Európában. Valóban ez volt a legalkalmasabb hely, ahol az egyházunk 100. évfordulóját ünnepelni kellett?

3. Úgy látom, hamarosan eljő az idő, amikor a nyugat helyett Kelet-Európa lesz Európa szellemi és erkölcsi motorja. De mivel nyugaton van a pénz és a hatalom, nagyon nehéz lesz szembe menni velük. Hogyan álljunk ellen mégis?

Köszönjük előre is válaszait!

Sajnos látnunk kell, hogy ma Európában (de Amerikában is) óriási erőket mozgatnak meg a kereszténység eltörlése érdekében, és ezt egészen rafinált módon, a szabadság, szabadelvűség jegyében teszik. Nyilvánvaló ennek hazugsága, de erőszakossága és pénzbeli hatalma nem hagyja leleplezni. Pedig csak kicsit kellene józanul gondolkodni, hogy belássuk, az igazi szabadságot Krisztus hozta, a kereszténység kínálja, de talán éppen emiatt számít egyik legfőbb ellenségnek a hazug szabadelvűség szemében.
A beszámolókból arról hallhattunk, hogy valóban riasztó az Európai Parlament keresztényellenessége (egyetlen kápolna vagy imaszoba nincsen az egész épületben!), de annál lelkesítőbb, hogy a mi magyar görögkatolikusaink nem röstelltek énekelni, imádkozni azon a helyen.
Én is ilyen jeleket látok. A pénz és a földi hatalom mindig csak ideig-óráig tart, a valóságos hatalom, az Isten hatalma viszont mindig megmarad. Érdemes ehhez kapcsolódni, egyedül ebben bízni, erre hagyatkozni.S természetesen ehhez igazítani egész életünket.


Kedves Lelkiatya!

Volt egy török filmsorozat, nem tudom, a kedves atya hallott e már róla, a címe Seherezádé. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy kérdést feltenni. Itt a tartalma:
http://www.port.hu/seherezade_1001_gece/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=93962&i_city_id=-1&i_county_id=-1&i_topic_id=2

A főhősnő hosszas vekengés, lelkiismeretfurdalás miatt végül beleegyezik. A férje már meghalt, de házassáágon kívül történik, mondjuk bonyolítja a helyzetet, hogy nem keresztényekről van szó. Az lenne a kérdésem, a mi vallásunk szerint bűnt követett el vagy nem? Úgy tudom, hogy pl. önvédelemböl ölni jogos, ugyanígy gondolom ha más életéért öl valaki - mivel ez még önzetlenebb cselekedet - akkor az is. Tehát a ne ölj parancsát semlegítheti az életek megmentése, vajon a ne paráználkodj parancsát is? Én úgy érzem, hogy azt nem, de nehezen tudnám megokolni. Köszönöm a válaszát.

A másik kérdésem pedig az lenne, hogy az önkielégítéssel el lehet veszteni a szüzességet vagy azt csak egy másik személlyel? A fiatalok döntő többsége ma megvan győződve arról, hogy azt csak partnerrel lehet, nagy részük pedig még arról is meg van győződve, hogy az csak ellenkező nemű lehet és csak hagyományos szex közben. Szerintem ez sem így van, de várom a válaszát. Köszönöm.

Mel.

Kedves Mel.!
Sajnos nem tudok jó választ adni a kérdésére. Voltam már hasonló helyzetben, amikor egy elképzelt helyzet elemzése kapcsán kértek tőlem tanácsot. Nem tudom. Ha ilyen szorongatott helyzetben lévő személy megkérdez, hogy mit tegyen, akkor talán tudnék válaszolni, de ennek az elméleti okfejtésnek nem sok értelmét látom. Én legalábbis tehetetlen vagyok vele.
A Ne ölj! parancsot nem semlegesíti semmi, sem a Ne paráználkodj! parancsot. Hogy adott helyzetben ki hogyan ítéli meg, hogy mit kell tennie, ez személyes döntés kérdése, nem lehet előre vegytisztán megfogalmazni, hogy mit tegyen.
A második kérdésére sem tudok pontos választ adni. Fizikai, biológiai értelemben el lehet veszíteni a szüzességet más módon is, mint a testi kapcsolat. Ezzel nem szabad játszani, de még beszélgetni róla sem érdemes. Minden módon kerülni kell az ilyen méltatlan helyzeteket.


Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni,a következő dolgot:
Több Szentírási részben,vallásos énekben is Jézust Emánuel néven emlegetik.Tehát Jézusnak az eredeti keresztneve Emánuel volt és a Jézus,meg az a név,ahogyan a tanítványok,többiek felnőtt korában emlegeték?Vagy az Emánuel nevet csak a nép írta hozzá?
Segítségét köszönöm.

Az Emmánuel nevet az Újszövetségben Máté evangélista leírásában találjuk, ahol ő idézi Izaiás prófétát: Iz 7,14. A szó jelentése miatt lehet Jézusra alkalmazni, hiszen - miként a szövegben is szerepel - azt jelenti, velünk az Isten.
Jézusnak másik neve a Krisztus, ami görögül fölkentet jelent. Ennek héber megfelelője a Masiah, vagyis Messiás. Ezért találjuk többször így a kifejezést, hogy Jézus a Krisztus, vagyis Jézus a Messiás, akit vártak a zsidók.
De még a Jézus névnek a jelentése is fontos, hiszen azt jelenti: Isten megszabadít. Láthatjuk tehát, hogy ezeknek a neveknek a jelentése nagyon fontos.
Vélhetően a környezetében leginkább Jézusnak szólították (az ószövetségi Józsue is ugyanez a név), és később állandósult névként a többi, szintén mély tartalmú kifejezés.


Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves lelki atya

szeretném meg kérdezni hogy a rózsafűzérrel vagy csotki által és egyéb szemlélődő meditatív ima által el lehet jutni a levitáció képességéig nekem személyes tapasztalatom volt egyszer amikor 7-8.osztályos koromban engesztelő virrasztást tartottam este 22:00-től reggel 05:00-ig térdepelve hogy azon vettem észre magam amikor ki nyitottam a szememet hogy lebegek

Nem. A levitáció (lebegés) nem képesség, és nem is valami lelki fokozat, amire el lehetne jutni.
Voltak szentek - ki tudja, talán ma is vannak - akiknek az Isten megadta, hogy imádság közben felemelkedtek a földről. A leírások szerint arra következtethetünk, hogy az illetők erről nem is tudtak, inkább jelként szolgált a körülállók számára, talán hitük megerősítése érdekében. Ez annyira különleges, egyedi dolog, hogy erre törekedni nem érdemes, és nem is szabad, mert téves út volna. A buzgó imádság nagyon jó dolog, arra szabad, helyes és jó dolog törekedni, de annak külső jeleivel egyáltalán nem kell törődni.


Kedves Lelkiatya!
Hogy lehet, hogy a keleti kereszténységben elfogadják a második és harmadik házasságot is? Ha egyszer felbonthatatlan a házasság, akkor ezek az újabb "nem szentségi, hanem bűnbánati jellegű házasságkötések" már nem igaziak Isten színe előtt? Nem csökkenti a "házasélet" értékét, hogy hiányzik a tényleges lelki kötelék az ilyen "igazi házasságon kívüli" kapcsolatokból? Összeegyeztethető a katolikus erkölcsi renddel az ilyen "újraházasodás"?

Inkább egy másik szempontból tudom megközelíteni a kérdést.
A szentségi házasságban titokzatos módon Isten országa van jelen. A házasfelek az Isten országának előízét élvezik saját kis birodalmukban.
Nos, nyilvánvaló, hogy egy második vagy harmadik kapcsolat nem lesz olyan tökéletes képe ennek az országnak, mint az első. A Keleti Egyház atyái mégsem akarták, hogy ezek az emberek meg legyenek fosztva a Mennyország egy másik előízétől, az Eucharisztiától. A második házasság megengedése eleinte ennyit jelentett: bűnbánati idő elteltével újra fölvették a párt az egyházi közösségbe. Hiszen azon kívül élni igencsak veszélyes. Szóval ez valóban az irgalmasság cselekedete volt. Tehát volt idő, amikor az egyetemes egyház gyakorlata volt ez, nem csak a keletié.
Hogy mi az igazi és mi nem Isten színe előtt, azt mi nem tudjuk. Az biztos, hogy a házasságot sem lehet abszolút értéknek mondani, mert csak addig jeleníti meg az Isten országát, míg abban teljességgel nem részesülünk: Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna. (1Kor 7,29).


Tisztelt Lelkiatya! Péter vagyok. Engem most az érdekelne, hogy
Krisztus a kereszten ugye csak emberi természete szerint halt meg?
Hiszen isteni természete szerint halhatatlan, sebezhetetlen, és az
isteni természete és öntudata ott volt benne a sírban is.
Még egy valami: Krisztust a halálból vajon az örök isteni természete
támasztotta fel emberi természetét tekintve, vagy a Mennyei Atya?
Köszönettel előre is! Boldog karácsonyt kívánok!

Kedves Péter! Érdekes kérdésére két teológus is válaszolt. Közlöm mindkét választ. Amit a kedves levélíró megfogalmaz, az lenne a nesztorianizmus. Egyfajta kettős látás. Jézusnak nem az isteni természete halt meg, olyan értelemben, hogy megszűnt volna létezni, viszont mégis mondhatjuk, hogy isteni személy halt meg. Nemde azt is mondjuk: Isten született Betlehemben? Ha született, akkor meg is halhatott. Az Efezusi zsinat 12. kánonja ezt mondja: Ha valaki nem vallja, hogy Isten Igéje megízlelte a testi kínszenvedést és a testi keresztrefeszíttetést és a testi halált is és Elsőszülött lett a holtak közül, amiként éltet és éltető, mint Isten, az legyen kiközösítve. A másik kérdés kapcsán: egyfajta fejlődést figyelhetünk meg a Szentírásban. A feltámadásról szóló első teológiai reflexiók szerint, (ApCsel 3,15; ApCsel 5,30, Róm 4,24 2Kor 4,14; Ef 1,20), az Atya támasztotta föl Krisztust. Idővel, amikor egyre világosabban látták Jézus Krisztus istenségét, éppen ezt az istenséget hangsúlyozandó úgy fogalmaztak, hogy ő maga támadt föl (vö. főként a későbbi keletkezésű evangéliumokban: Mk 16,6; Lk 24,6; Jn 2,22; Mt 28,6). Valójában teljes összhang van a kijelentések között, hiszen, Krisztus akarata teljesen megegyezett az Atyáéval (Jn 4,34), az Atya pedig mindent átadott neki (Mt 11,24).


Tisztelt Lelkiatya! Péter vagyok. Engem most az érdekelne, hogy
Krisztus a kereszten ugye csak emberi természete szerint halt meg?
Hiszen isteni természete szerint halhatatlan, sebezhetetlen, és az
isteni természete és öntudata ott volt benne a sírban is.
Még egy valami: Krisztust a halálból vajon az örök isteni természete
támasztotta fel emberi természetét tekintve, vagy a Mennyei Atya?
Köszönettel előre is! Boldog karácsonyt kívánok!

Kedves Péter! Érdekes kérdésére két teológus is válaszolt. Alább közlöm mindkét választ. Ez a kérdés a hiteles keresztény hitünk és életünk legmeghatározóbb titka, ami minket keresztényeket nem mások ellenére, de mégis mindenki mástól identitásunkban is megkülönböztet . Teológus Szent János, az apostol és evangélista azt írja: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. (Jn 3,16) Krisztus az emberré lett örök isteni Ige hitünk szerint önként vette fel értünk a mulandóságnak alávetett és sebezhető teremtett emberi természetet, de valóságosan fölvette azt. Ezért mindaz ami embersége miatt történt vele, az valóban Ővele történt meg. Krisztus Urunk halála eseményében ezért az igazságok hierarchiája szerint az emberi teste fizikai halálánál is jelentősebb tényező, hogy mindezt a személye és isteni természete szerint halhatatlan Ige szenvedte el testileg értünk, azaz valóban Ő halt meg és Ő is támadt fel, minthogy Ő is testesült meg az írások szerint. – Ugyanezért kell nagyon komolyan érteni annak jelentőségét, hogy a kereszt sem önmagában életadó, hanem csakis Krisztus keresztje az, és az Eukharisztia sem azért több a földi eledelnél, mert hús és vér, hanem azért, mert Krisztus teste és vére a kenyér és bor színe alatt. ezért is nem vagyunk kannibálok, amikor magunkhoz vesszük azt. Vö.: Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak. (Jn 6,32-33.) és Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért. (Jn 6,50-51) Ezért látja a keresztény kelet a megtestesülés titkát és jelentőségét a legfényesebben a kereszt titkán keresztül szemlélve a feltámadás fényében ragyogni. Ez a legfőbb oka, hogy húsvét vasárnapján a keleti egyházak elgondolkodtató módon nem feltámadási evangéliumot olvasnak, hanem részekre osztva és sok-sok nyelven a János evangélium Logosz himnuszát, ami azt visszhangozza, hogy az Ige testté lett (Jn 1,14a) és mi láttuk az Ő dicsőségét... (Jn 1,14b) – Mert, csak aki megtestesült, csak az halhatott meg, és csak aki meghalt, az támadhatott fel. Ezért vallja az egyház, hogy Krisztus teste valóságos emberi test, mert ha az embersége nem valóságos, akkor a halála sem lehet az, és a feltámadása is csak illúzió. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, ahogy Szent pál apostol tanítja: Hiábavaló a mi hitünk, mert még mindig bűneinkben vagyunk. (1Kor 15,13kk.) Itt mutatkozik meg az egyházatyák nagy szótériológiai tanításának túlhangsúlyozhatatlan jelentősége, ti. hogy amit -- az Ige valóságosan -- nem vett magára, azt nem is válthatta meg. Jézus Krisztus megtestesülésnek kinyilatkoztatott titkában kiemelkedő jelentőségű annak a ténynek bizonyossága, hogy az Ő személyében, a teremtetlen isteni és a teremtett emberi természet a Szentlélek közreműködése által egyesült. Ettől még az isteni és az emberi tevékenység különböző és megkülönböztethető is marad. Éppen emiatt lehetünk biztosak benne, hogy csak Isten műve lehet a feltámadás, úgy Krisztus, mint a mi esetünkre vonatkozóan. Személy szerint az örök Ige, aki öröktől egy az Atyával biztosan nem csak passzív, hanem aktív részese a feltámadásnak, de nem feltétlenül ugyanolyan módon mint az Atya vagy a Szentlélek. Isten minden tette közös műve a Szentháromságnak, de a Szentháromság személyei nem egyformán vesznek részt bennük. A halálban és a feltámadásban az Ige aktivitása a személyes és tudatosan megélt engedelmesség, mindannak a tudatos elvállalása és megcselekvése, ami nélkül a megsebzett és halandó emberi test nem ölthetné fel a romolhatatlanságot. Ettől azonban még teljesen és tökéletesen igaz marad a feltámadás szentháromságos művének páli megfogalmazása, miszerint, Isten ... feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt. (1Kor 6,14) Ha bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. (Róm 8.11)


Kedves Lelkiatya! Önkéntes munkát szeretnék végezni valamelyik katolikus segélyszervezetnél. A Karitásztól kicsit visszatart, hogy ott csupa idős ember dolgozik (én 29 éves vagyok), furcsán érezném magam köztük. Önnek talán nagyobb belelátása van. A máltaiaknál vajon vannak fiatalok, vagy más szervezetben? Köszönöm!

A máltai Szeretetszolgálatot, meg a Karitászt egyaránt jó intézménynek tartom.Bármelyiket felkeresheti, bizonyára szívesen fogadják az Ön felajánlását. Legyen áldott ebbéli törekveseiben!


DJK!
Kedves Lelkiatya! Egyszer egy korábbi válaszában arról írt, hogy aki divatból hordja a csotkit, az inkább gyorsan vegye le! Az őszi hónapo során munkába menet biciklivel többször is mondtam a Jézus imát, azonban ez szép lassan elkopott. Ez persze az én hibám, hiszen tudatosan kellett volna ill. kellene erre figyelnem.
Kissé elbizonytalanodtam viszont... Abban biztos vagyok, hogy ha esetleg hordanám a 33 szemes csotkimat a karomon, akkor eszembe juttatná, hogy ha 2-3-szor mondom is csak el a Jézus ima szövegét, de mégis csak a nap folyamán többször imádkozom, eszembe jut Isten.
Lehet, hogy kissé furán és nem túl szépen hangozhat a kérdés, de érdemes-e azért hordani a csotkit, ha napközben a munkahelyen, pl. biciklizés közben arra van csak lehetőségem/időm, hogy csupán néhányszor ismétlem el magamban az ima szövegét.

Természetesen, ez nagyon jó gyakorlat. Sok fiatalnak, sőt, idősebb embernek is van a kezén - általában - 33 szemes csotki. Akinél így van, annak ez lehetőséget ad, hogy bármikor elővegye a Jézus-imát. Persze, akinek a csuklóján ott van, azért lehetőleg valóban használja is, még ha csak olykor- olykor jut is eszébe.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat