Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 23.20.44.136)


Mennyi egy meg nulla? (számmal)


Dicsőség a Jézus Krisztusnak! Kedves Lelki Atya!

Arra voltam kíváncsi, hogy melyik zsolozsmán melyik zsoltárokat szokás imádkozni. A honlapon a "napi zsolozsma részei"-nél nincs utalás a szombati utrenyére és a vasárnapi (hétfőre virradó) vecsernyére. Ilyenkor tényleg nincs szertartás? Vagy ha mégis, mely zsoltárok tartoznak oda?

Másik kérdésem, hogy hol szerezhető be az összes zsoltár a görögkatolikus szertartásokon használatos fordításban?

Harmadik kérdésem az éjjeli imaórával kapcsolatos: ezt minden éjjel végzik a kolostorokban, vagy csak virrasztáskor? Továbbá a virrasztás az egész éjszakás vagy féléjszakás (azaz éjfélig tart, utána lehet aludni, vagy fordítva, éjfélkor van ébresztő)? E tekintetben van-e különbség az ortodox és a görögkatolikus gyakorlatban?

Válaszait előre is köszönöm: György

A bizánci zsolozsmában egy hét alatt végig imádkozzuk a teljes Zsoltároskönyvet, tehát mind a 150 zsoltárt. Ennek külön táblázata van, amelyet e mostani kérés eredményként hamarosan közzéteszünk, és megtalálható lesz a szertartásaink rovatban.
Egyelőre nem jelent meg a Zsoltáros könyv görögkatolikus zsolozsmában használható külön kiadása. De közel van hozzánk. Ismereteim szerint hamarosan kikerül Rómába jóváhagyásra, s utána már nem sokkal később meg is jelenhet. Adja Isten, hogy minél hamarabb!
Kevés az a kolostor, ahol ezt rendszeresen, minden nap végzik. Virrasztás esetén semmiképpen sem, hiszen a virrasztás a Keleti Egyházban a lítiával egybekötött vecsernye és az utrenye közös szertartása. E kettő közé nem illeszkedik bele a éjféli zsolozsma. Ez a virrasztás önmagában elég hosszú, 4-5 órás szertartás, melyet egyre több helyen végeznek, pl. a Máriapócsi nagyobb búcsúünnepekre virradó éjszaka előestéjén.
Minthogy 4-5 órás szertartás, nem tölti ki az egész éjszakát. Nyugodtan lehet előtte is, utána is aludni még azon az éjen. Sem ebben, sem másban nincs jelentős eltérés az ortodox és görögkatolikus egyház gyakorlata között. Mivel azonban nálunk nagy csekély a száma a monostoroknak, igazi összehasonlítást nem tudunk végezni.


Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves lelki atya
szabad e olyan imafüzetböl imákat mondani ami egy pap által össze álított ima csokor pl: Gabrielle Amorth atya füzetére gondolok amit ő álított össze

Sokféle imafüzet, gyűjtemény létezik, amely segíthet bennünket az Isten megszólításában. Azok a megbízható egyházi jellegű kiadványok, amelyekben benne van a "Nihil obstat" vagy az "Imprimatur" jelzés. Ezt az jelzi, hogy az egyházi vezetés jóváhagyásával készült a kiadvány. Napjainkban azonban nem olyan szigorú ez a rendszer, sok olyan kiadvány is készül, amelyekben nem található az említett pecsét, mégis elfogadható lelki olvasmányok. Ha kétségünk merül fel valamely írott anyag lelki értéke felől, mindenképpen kérdezzük meg parókusunkat/plébánosunkat. Minthogy Gabrielle Amorth atya Olaszországban a római egyházmegye papja, vélhetően jól használhatók az által írott könyvek és imádságok.


Kedves Lelkiatya!

A beérkezett kérdéseket olvasgatva lettem figyelmes a szexuális irányultságokkal kapcsolatos kérdésekre. Én a homoszexualitással kapcsolatban tennék fel egy kérdést, mindenféle provokatív, kötekedő szándék nélkül.

Úgy tudom, hogy homoszexuális ember nem szentelhető pappá az Anyaszentegyház törvényei szerint (a római egyházra gondolok elsősorban). Ha egy kispapról kiderül ez a dolog, akkor általában eltanácsolják, s az előbb leírt dologra hivatkoznak.

Mi a helyzet azokkal a kispapokkal, papokkal, akik homoszexuálisok, viszont ezt titkolják, tehát soha nem derül ki róluk, mivel nem élik meg semmilyen formában. Vagy az Egyház szerint csak az számít homoszexuálisnak, aki meg is éli azt, illetve akiről kiderül? Ha egy pap meleg, de ezt egész életében titkolja (hiszen a cölibátusban amúgy is mindegy hogy melyik nemhez vonzódik - szerintem), akkor egy ilyen pap nem is lehet Isten hű szolgája?

Köszönöm a válaszát!

Különbséget kell tenni a homoszexuális irányultság és az ebből fakadó magatartás között.
Az a személy, akiben ilyen irányultság van, egyáltalán nem hibáztatható a jelenség miatt. Nyilván meg voltak annak okai, hogy miért alakult ki benne. Ha ezzel helyesen él együtt, megtanulja kezelni, törekvésével helyes mederben tartani, akkor éppen olyan értékes életet élhet, szentté is válhat, mint bármely keresztény társa.
Ha azonban valaki az ilyen irányultságát hangoztatja, ebből fakadóan másokkal bűnös cselekedeteket visz végbe, az súlyos bűnt követ el, és nagyon téves úton jár.
Az a pap, akiben ilyen irányultság létezik, még lehet jó lelkipásztor, szent ember, ha megküzd vele, éppen úgy mint a társai az egyébként egészséges szexualitással.
Ha kispapról van szó, és ugyanezzel a helyes törekvéssel kezeli, akár pappá is szentelhető. Ha viszont ez az irányultsága vétkes cselekedetre viszi, azonnal távoznia kell a szemináriumból. Éppen úgy, mint az az egyébként szexuálisan egészséges társa, aki szintén a nemiségből fakadó súlyos erkölcstelenséget művel.
Akinél azonban ez a jelenség a már felvételinél is ismert - eltitkolni nyilván nem szabad, hiszen az hazugság lenne - azt nem veszik fel a szemináriumba. Éppen ezért ne is jelentkezzék ilyen férfi oda, hiszen előre ki nem számítható súlyos kísértéseknek tenné ki magát. Egyébként éppen ennek veszélye miatt nem kerülhet be a szemináriumba.
Ismétlem azonban, homoszexuális ember is lehet jó pap, válhat szentté, ha leküzdve magában ezt a szexuális vágyat felajánlja azt az Istennek.


Kedves Lelkiatya!
Válságos időszakon megyek keresztül.Templomba járok,renedszeresen gyónok,áldozok,imádkozom.Sok időt töltök az Úrral,és mégsem történik körülöttem semmi változás.Például nem látszódik változást személyes dolgaimban:a munkaterületén,érzelmi téren sem azokkal kik a közvetlen környezetemben vannak,családon belül sem,anyagi téren sem,húzódik egy vállalati perünk,ahol édesanyám és vele együtt közel húsz ember egy olyan valaki által kapott felmondást a vállalatban akinek nem volt meg a felhatalmazása,hogy ilyen papírokat írjon alá.Vannak egyéb kiadásaink is meg nekem is személyesen egy tartozásom,pénzem pillanatnyilag a legalapvetőbb dolgokra sincs.Az egyetlen az,hogy talán bennem mennek végbe változások.Sok belső szenvedést élek át.Érzem Isten szeretetét,de nem érzem a segítségét,úgy érzem az imáimat semmibe veszi az Úr.Más emberek akik fele annyit sem tesznek dolgokért,van aki az Istenre se gondol,olyan lehetőségeket kap amiért már hosszú évek óta sóvárgok.Nem sajnálom tőlük,de fájón érintenek bizonyos dolgok,nehéz velük megküzdeni.Próbálok a dolgaim közé nézni és gyakran felteszem a kérdést,hogy hol vagyok"zárlatos"?
Válaszát előre is szívből köszönöm!
Cathy

Kedves Cathy!
Nem mondom, hogy "zárlatos", talán csak azt, hogy rossz helyre kapcsolt. Az imádságától, az Istennel való kapcsolatától nem szabad azt várnia, hogy annak eredményeképpen jóra fordul az anyagi helyzete, állása, családjának az állapota. Az Úr nyilvánvalóan odafigyel az Ön imáira, arra is, hogy mire van szüksége, és meg is adja azt, ami kell. Ő végtelen türelmében és irgalmában megengedi azt is, hogy velünk igazságtalanságok történjenek. Érdemes bízni Benne. Aki nem bízik, az nem látja meg a csodát.
E kettőt tudom Önnek tanácsolni. Folytatva az imaéletét tegyen le arról, hogy ezáltal meg fognak változni a sikertelennek érzett dolgai. Ez olyan, mint ha az általam szeretett személlyel (baráttal, szerelmessel, házastárssal) csak azért beszélgetnék, hogy abból nekem valami hasznom legyen. A másik, hogy ugyanakkor bízzon az isteni segítségben. Pontosabban szólva bízzék Istenben, hogy megsegíti Önt a kellő időben. Más emberek? Örüljön annak, hogy legalább nekik csurran-cseppen valami.
Amíg ezeket nem tisztázza ki a gondolatában, addig nem talál békére a lelke.


Kedves atya!

Az lenne a kérdésem, hogy szabad-e tisztelnünk, imádkoznunk olyan szentekhez, akik az ortodox egyházhoz tartoznak? Gondolok itt azokra a szentekre, akiket maga az ortodox egyházak nem rég avattak, vagy ismertek el szentnek. Válaszát köszönöm!

Attila

Általánosságban azt mondhatom, hogy szabad tisztelnünk azokat a szenteket, akiket az Ortodox Egyház avatott szentté, hiszen minden bizonnyal ők is megfontoltan és kellő indokkal emelik oltárra a szentéletű embereket. Ha mégis kétely támadna egy-egy szent tiszteletével kapcsolatban, érdemes megkérdeznie erről a legközelebbi parókust.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megtudni Öntől,hogy J-N-Sz megyében lehetséges-e,hogy egyházuk szárnyai alá vennének iskolát(erősen hátrányos helyzetű gyermekkel túlsúlyban)?
Köszönöm válaszát.
K.

Görögkatolikus egyházunknak Szolnokon van egy iskolája, a Szent Tamás iskola, ahol a tanulók közül igen nagy számban vannak hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek. Mivel minden új intézményt nagyon körültekintően és részletes tárgyalások után indít az egyházunk, kötve hiszem, hogy a közeljövőben ebben a megyében újabb iskolát venne át.


Tisztelt Lelkiatya!

Mélyen megdöbbentett az aszexuálisokról írt korábbi válasza. Az aszexualitás ugyan olyan szexuális irányultság mint a másik három, a népesség nagyon kis százaléka tartozik oda. Mégis a Biblia sehol nem ítéli el, azt akiben nincs nemi vágy és nem házasodik meg. Pál apostol szavaiból úgy vettem ki, hogy aki "nőtlen/hajadon ne keressen házasságot, és jó lenne ha mindenki úgy maradna mint ő." Ha viszont az Egyház betegségnek tartja az aszexualitást és megváltozásra, majd házasságra ösztönzi az aszexuális embereket (hol van ere a Bibliában precedens?), hogyan érvényes a szentségi házasság a nemi vágy és esetlegesen a szerelem nélkül? A "sokasodjatok és töltsétek be a Földet" parancsa sem lehet érv, mert 7 milliárd ember szerintem erre elég bizonyíték.

István

Nem szabad azt gondolni, hogy a szüzességben élő, Istennek elkötelezett emberekben nem él a természetesen emberi ösztön, a szexualitás, a másik nem felé vonzódás. Míg azonban az állatot az ösztönei (lét- és fajfenntartó ösztönök) vezérlik, addig az ember a maga szellemiségével, szabad akaratával kézben tartja azokat, uralkodni tud rajtuk. Szent Pál az idézett levelében azt is írja, hogy "ha viszont nem tudják magukat megtartóztatni, akkor kössenek csak házasságot, mert jobb házasságban élni, mint égni" (1Kor 7,9). Tehát ő nyilvánvalóan a természetes vágyakkal élő emberekről beszél. Néhány sorral korábban pedig azt írja ugyanezzel kapcsolatban, hogy "mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat". Tehát ajándék a szüzesség, amelyet Istentől kaphatunk, s amelyet őrizni kell. Ha viszont valaki a házasság ajándékát kapta, akkor azt kell nemesen megélnie.
A Bibliában természetesen nincs szó aszexualitásról, mert ez egy egész új találmány, a mai kizökkent világ szellemi terméke. (Az emberi szellemtörténelem ismert hasonló jelenségeket, mint pl. a hermafroditizmust, de tudta jól, hogy az is a természettől elhajló beteg jelenség.)
A homoszexualitásról viszont olvashatunk a Bibliában, Szent Pál igen keményen elítéli: Róm 1,26-27; 1Kor 6,9


Kedves Lelkiatya!
Olvastam, hogy mennyire fontos az Isteni Irgalmasság rózsafüzére, de azt is olvastam, hogy délután 3-kor kell mondani. Én akkor vagy dolgozom még, vagy munkából jövök éppen haza, így csak később tudom elmondani. Az baj, vagy így is hatásos? Mondhatom később is, mint 3 óra?
Másik kérdésem az, hogy olvastam az interneten, hogy van egy olyan oldal, hogy utolsoidok.hu. Ott olyanokat írnak, hogy közel van az utolsó ítélet, lesz egy ember, aki megvezeti majd a világot, meg, hogy szörnyűségek fognak történni a világon, tűzeső, meg ilyenek. Meg előtte katasztrófák, az Egyházon szakadás és ilyenek.
És, hogy ezeket Jézus jövendölte meg titkos prófétáknak.
Mennyire lehet ezt elhinni? Tényleg így van. HA igen, akkor a templomban miért nem beszélnek erről? Pedig, ha igaz, fontos lenne.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Nem baj, ha nem 3 órakor tudja elmondani az imádságot, hanem később. Az a fontos, hogy ne maradjon el. Ha olyankor mindig foglalt, akkor javaslom, hogy jelöljön ki egy másik időpontot, ami Önnek alkalmasabb, és igyekezzék ahhoz az időponthoz tartani magát. Ezt sem azért mondom, mintha az ima hatékonysága az időponttól függene. Szó sincs róla. Inkább nekünk van szükségünk erre a rendszerességre és hűségre, ezért javasolják a meghatározott időpontot.
A templomban is beszélnek az utolsó ítéletről, Krisztus Urunk második eljöveteléről, az idők jeleiről. Meghatározott napokon olvassuk ezeket a részeket a Szentírásból. De nem többször és nem is kevesebbszer, mint amekkora jelentősége van ennek a ténynek. Várjuk Urunk eljövetelét, de nem ijesztgetjük egymást különféle ál üzenetekkel. Nem érdemes időt vesztegetnie arra, hogy utolsó idők jeleivel foglalkozzon. Nem azért kell megtérnünk, mert ilyen jelekről hallunk, hanem mert Krisztus Urunk erre tanított, és az Egyház ezt kétezer év óta hirdeti. Nem azért kell többet imádkozunk, mert efféle üzenetek érkeznek - ki tudja honnan?! - hanem mert ezáltal juthatunk közelebb az Istenhez. Ezt is tudjuk már két ezer éve a Kinyilatkoztatásból.


Pl. még csak áldást sem adhat egy görögkatolikus pap római szertartás szerint (Az Úr legyen veletek; És a te lelkeddel...stb.)? Csakhogy leredukáljam egy kicsit a kérdést.
Elnézést a 'szőrszálhasogatásért'.

Természetesen nem adhat. Nincs is értelme. Ha áldást ad - amennyiben liturgikus tett, tehát nyilvános templomi istentiszteleten történik - akkor azt a saját rítusa szerint tegye. Van-e értelme, van-e oka, hogy másként tegye?
Ez világos útmutatás a pápai dokumentumokból, hogy nem szabad keverni a rítusokat, sem azok elemeit. Koncelebrálni természetesen megengedett az eltérő rítusban (amennyiben erre a püspökétől engedélye van), és ilyenkor nyilván alkalmazkodik az adott szertartáshoz. Ilyenkor azonban nem ő adja az áldást, hanem a szertartást vezető pap. Ez a latin rítusban is érvényes, nem csak a bizánciban, hogy az áldást mindig egy ember adja, az, aki a szertartást vezeti. Kivételes eset, amikor püspök van jelen. Ekkor ő adja az áldást, még ha más rítusú is. Előírás még az eltérő rítusú koncelebrálás esetén, hogy mindenkinek a saját liturgikus öltözékét kell viselnie, tehát a koncelebráló nem vehet föl más rítusú liturgikus öltözéket. Ez diakónusra, papra, püspökre egyaránt vonatkozik.


Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehetne felvenni a kapcsolatot egy olyan számomra kedves személlyel,akivel az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól?Sokszor próbáltam rendezni a dolgot,de ő mintha nem reagált volna rá,vagy csak nagyon közönyösen és szűkszavúan.Majd egy idő múlva elkezdett lépéseket tenni felém,de nem tett semmi konkrétat,inkább csak apróbb gesztusokat.Erre én is ugyanúgy lépetem felé,de nem beszéltünk különösebben semmiről sem,pedig szerettem vona vele beszélgetni.Nem tudom mit kellene tennem.Hogyan közeledjek felé?Mit kérdezzek tőle?Nyissak felé,tárjak fel neki dolgokat újból mint régen?Mi a helyes módja annak,hogy rendezni lehessen ezt a kapcsolat blokádot?Ő egy időben nagyon elutasító volt velem szemben,nem akart önmagáról megosztani dolgokat,meg az sem érdekelte,amit mondtam neki.Talán ő is észrevette a viselkedésemen,hogy van bennem egy bizonyos tartás vele kapcsolatban.Ennek az volt az oka,hogy nem tudtam mire vélni a dolgot,a hirtelen váltást a viselkedésében.Az amit később észrevettem rajta távolból is,hogy valami lelki problémákkal küzdött és emiatt fordult úgy ki önmagából.Reménykedtem,hogy ha javul a helyzete a köztünk lévő barátság és bizalom is idővel visszaáll.De csak egy felszines szinten érintkezünk egymással.Egy nemes lelkű,mély érzésű és hitű emberről van szó,aki régebben lelkileg sokat segített rajtam.Helyes-e ilyen esetekben célirányosan rákérdezni a dolgokra?Ezekben a dolgokban kérném a tanácsát és véleményét.
Válaszát szívből köszönöm!
Nina

Kedves Nina!
Kérdésére a következőt tanácsolom. Jobb, ha most egy időre pihenni hagyja a kapcsolatot. Mint említette, többször is próbálta rendezni, de az illető reagálásai - vagy éppen annak hiánya miatt - ez nem sikerült. Ennek nem az az oka, hogy Ön nem találta meg az újra közeledés, a kapcsolatuk rendezésének a megfelelő módját. Éppen ezért nem javaslom, hogy még nyíltabban kérdezzen rá, vagy kezdeményezni próbálja annak elemzését, hogy mi hogyan alakult. El kell tudnunk fogadni azt, hogy sok minden változik, mi is, a kapcsolataink is. Persze, régi barátságokat ápolni is kell, de ez mindig csak akkor működik, ha arra mind a két félnek igénye van. Leírásából arra következtetek, hogy kedves ismerőse inkább a távolságot kívánja most tartani. Ezért javaslom a pihentetést. Elképzelhető, hogy idővel lelkileg újra közelebb kerülnek majd egymáshoz, de erre most nem érdemes gondolni sem, mert akkor csak dédelgeti ennek lehetőségét. Nyilván sok más ismerőse is van, most inkább azokra figyeljen. Rengeteg dolgunk van a világban, sok embernek tudunk segíteni. Ha magunkról megfeledkezve ezt tartjuk szem előtt, akkor közben még sokkal többet kapunk emberi kapcsolatokban is és más téren is, mint mi előtte gondoltuk volna.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, mit tegyek ahhoz, hogy pap legyek? Most gimnazista vagyok(11.osztályos) úgy érzem elég jól tanulok, de mégis miből kellene érettségiznem, miből tanuljak jobban?

Kedves Fiatal Barátom!
Ha a tanulmányaira kérdez, akkor azt mondom, foglalkozzék azzal, amit legjobban szeret. Érettségit is azokból a tárgyakból tegye, amely legközelebb áll Önhöz. Akár föl is készülhet valamely más felsőoktatási intézmény felvételijére. Ez azért fontos, mert a papnak lehetőség szerint a világi tudományokban is tájékozott, nyitott szellemű embernek kell lennie. Meg kell tudni állni a helyét a világban, kortársaitól nem maradhat ezen a téren sem.
Ezen felül pedig a hitismeretekben is el kell mélyednie. Általában minden szeminárium, hittudományi főiskola megjelöli azokat a hittankönyveket, amelyekből fel kell készülni a fölvételire. Ezeket nagyon alaposan tanulja meg. Természetesen, ha iskolája ad rá lehetőséget, akkor jó, ha hittanból érettségizik.
A harmadik fontos dolog - de azt is lehet mondani, hogy a legfontosabb dolog - a papságra készülethez az imádság. Igyekezzék minél mélyebb kapcsolatot kialakítani az Úrral. Ha teheti, menjen el hétköznapokon is a templomba, rendszeresen gyónjon, áldozzon, hogy ezek a szentségek is erősíthessék Istennel való kapcsolatát, és az Egyházhoz fűző kötelékét.
Végül pedig bízzon mindent az Úrra! Ne aggódjék, hogy mi lesz, ha nem veszik fel, mit is fog tenni az életben. Bízzon abban, hogy ha az Úr szólítja Önt valamilyen feladatra, akkor meg is adja a hozzá szükséges kegyelmet.


Kedves Lelkiatya!
Hogy van a görög katolikus szentmise menete? ('SZAKSZAVAKKAL'.. ezt úgy értem mint a római szent misébe hogy hát.. mi leírtuk a római szentmise menetét.. valahogy így.. csak görög katolikus formába.

ambó:
-keresztvetés
-köszönés
Gyónom..
-bűnbánati rész < Uram irgalmazz..
-könyörgés
-olvasmány
-szent lecke
-evangélium
-prédikáció
-hitvallás
-egyetemes könyörgés

Oltár mellett:
-felajánlás
-
- ... stb.


Előre is köszönöm a válaszát!

Nem könnyű "szakszavakkal" leírni az Isteni Szent Liturgia menetét. Megpróbálom mégis:
I. Proszkomídia (előkészület)
II. Igeliturgia
1. Kezdőáldás és nagy ekténia (=könyörgés sor), 2. Antifonák köztük kis ekténiák és a Krisztus-himnusz, 3. Kis bemenet, 4. Tropárok és kontákok, 5. Háromszorszent, 6. Prokimen, Apostol és Alleluja, 7. Evangélium és homília
III. Áldozati liturgia
1. Ekténiák, 2. Kerubének és a pap előkészülete, 3. Nagy bemenet, 4. Teljesítsük ekténia, 5. Hiszekegy, 6. Anafora (megemlékező imádság, amelyben az Utolsó vacsorát elevenítjük fel és megemlékezünk az Egyház szent, elhunyt és élő tagjairól), 7. Minden szentek ekténia, 8. Miatyánk, 9. Szentség a szenteknek (kenyértörés és a Szent vérrel való egyesítés), 10. Szentáldozás, 11. "Igazhívők" ekténia, 12. Amboni ima, 13. Elbocsátó.
Természetesen lehetett volna ennél részletesebben is, de remélem, ez is némi segítséget jelent.


Kedves Lelkiatya!
Zoltán vagyok, gyermekkoromban megkereszteltek, de az idők folyamán egyre közelebb kerültem a görög kultúrához, szokásokhoz, a görögökhöz. (Nyelvvizsgámat is görög nyelvből szereztem.) Most viszont úgy gondoltam, szeretnék a görögkatolikus vallással is megismerkedni, esetleg felvenni. Kérdésem az, hogy van-e erre lehetőség, s ha igen, mi a módja ennek? Köszönettel: Zoltán

Kedves Zoltán!
Örömmel látjuk Önt bármelyik parókiánkon. Javaslom, hogy keresse fel az Önhöz legközelebbi görögkatolikus templomot, és szólítsa meg az ottani atyát. Ő segíteni fog Önnek abban, hogy szertartásainkat, lelkiségünket, egyházunkat minél jobban, minél mélyebben megismerhesse.


Tisztelt Lelkiatya!

Hol találhat társat magának egy 30 körüli fiatal, ha nem akarja az internetre feltenni magát? Közel s távoli környezetemben már minden korombeli "foglalt" a másik nemből, szép családja van, gyerekek stb. Lassan kimegyek a korból, attól félek, hogy nekem nem lesz már saját családom sosem...

Üdvözlettel, egy hitét gyakorló katolikus

Nem javaslom, hogy a világháló nem természetes, virtuális világán keresztül keressen magának társat. Még ha volt is erre már példa.
Nagy betegsége ez a mai korunknak, hogy az emberek, a fiatalok nem merik magukat elkötelezni, nem mernek bizalommal mások előtt megnyílni. Ez az oka nem csak annak, hogy nehezebben szánják rá magukat a házasságra, de annak is, hogy kevesebben mernek a szerzetességre és a papságra vállalkozni. Hiszen ezen hivatásoknál valóban fiatalkori elköteleződésre van szükség.
Azt tudom tanácsolni a mai fiataloknak, hogy minél kevésbé engedjék be lelkükbe a mai világnak Istentől eltávolító eszméit és arra késztető gyakorlatait és eszközeit.
Önnek, kedves Testvérem, azt javaslom, hogy ne aggódjék amiatt, hogy hogyan fog élni életének további évtizedeiben, egyedül vagy párban vagy családban. Élje az életét színesen, gazdagon mindig a mai napon. Keresse minden nap, hogy hol tud jót tenni, mikor hogyan tud másoknak szolgálni. Ha van munkája, akkor ott is, és azon kívül is keresse az alkalmat az emberekkel való találkozásra. De nem azért, hogy magának társat találjon! Micsoda önző felfogás lenne! Hanem azért, hogy értékessé váljon az élete. Ha ezt teszi, sokkal könnyebben nyílik meg emberi kapcsolatokban. Ám ismétlem, ne az járjon a fejében, hogy ki is lesz az én párom, mert - hogy úgy mondjam - ez az arcára van írva, elárulják a mozdulatai. Az ilyen ember pedig inkább taszító, érdekes módon, még azoknak is, akik szintén párt keresnek. Mégpedig azért, mert önzés sugárzik belőle.
Ne azért keressen párt, hogy legyen, aki Önt boldoggá tegye, hanem azt keresse, akit Ön boldoggá tehet. Ám ilyen ember sok van már most is a környezetében. Ne késlekedjék megkeresni őket és szolgálni nekik! Ez az életének a helyes útja! A többi mind megadatik hozzá.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!

Közeledik halloween, ami Magyarországon nagyon elterjedt.
Szeretném megtudni, hogy mi erről a véleménye?
Igaz, hogy a sátán ünnepe?
Válaszát előre is köszönöm!

Újra kicsit megkésve válaszolok, elnézést kérek érte.
Magyarországon egészen új keletű divatról van szó. Vélhetően amerikai filmekből terjedt el az utóbbi évtizedekben. Az eredete egy pogány kelta ünnepre vezethető vissza, mely a római birodalomban is ismert volt. A kelta újév október 31. éjszakájára esett. Ekkor emlékeztek meg a halottakról. III. Gergely pápa a 800-as években ennek a pogány halottkultusznak a keresztény ellensúlyozására vezette be a Mindenszentek ünnepét november 1-jére. Ennek másnapján, november 2-án van a keresztény világban a Halottak napja. (Sokan össze szokták keverni a kettőt!)
Egyrészt azért nincs helye a mi életünkben, mert a magyar népszokásoktól idegen, még a középkorban sem volt nyoma nálunk, hiszen már nálunk annak keresztény változata terjedt el. De főként azért kell kerülni, mert távol áll a tiszta halotti megemlékezéstől. Inkább az emberek ijesztgetésére szolgál akár tréfás, akár drámaibb formában. Ráadásul a terjedése a sokkal nemesebb Mindenszentek ünnepét és a halottainkról való emberi megemlékezést szorítja háttérbe. Ne adjunk teret ennek az újpogány szokásnak!


Kedves Lelkiatya!
A napokban olvastam, hogy van olyan, hogy Szentlélek ellen elkövetett bűnök nem bocsáthatóak meg. Nem értem, hogy ez mit jelent. Az olyan emberre is vonatkozik, aki korábban sok bűnt követett el, de megtért, megbánta és meggyónta azokat, és elfordult tőlük. Tehát, a korábban elkövetett bűnei közül csak ez nincs megbocsátva?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv!

Aki megtért, bűneit megbánta, meggyónta, annak bűneit természetesen megbocsátja az Isten. Az Evangéliumban szereplő figyelmeztetés (Mt 12,32) arra a megátalkodottságra vonatkozik, amikor az ember nem hajlandó együttműködni az Istennel, amikor visszautasítja a Lélek segítségét. Ezt általában megátalkodottságnak szoktuk nevezni. Amikor valaki tudatosan megmarad a bűnben. Igen, erre azt kell mondanunk, hogy az ilyen emberen még az Isten sem tud segíteni. Mert eleve elzárja magát a Lélek segítségétől. Ez a Lélek elleni bűn, amikor valaki tudatosan ellenáll a Lélek indíttatásának. Ezt azért nem lehet megbocsátani, mert az ilyen ember nem is kéri a bocsánatot, az Isten pedig nem erőlteti rá senkire az ő vételen kegyelmét, szeretetét.


Kedves Lelkiatya!
Tavaly volt róla szó, hogy jó lenne, ha a Görögkatolikus Egyház Magyarországon ismét visszatérne Boldog Romzsa Tódor ünnepének eredeti, november 1-jei ünnepléséhéhez. Történt ez ügyben valami? Köszönöm.

Bocsánatot kérek, hogy jóval az ünnep után válaszolok csak. Valóban több érv is szól amellett, hogy november 1-jén ünnepeljük a vértanú-püspököt. Mivel azonban szomszédainkban élő görögkatolikus testvéreink kérték a Kongregációtól ennek az ünnepnek az áthelyezését október 31-ére, ezért mi is igazodunk hozzájuk, és a tavalyi évtől kezdve ezen az október végi napon tartjuk Romzsa Tódor püspök emlékünnepét.


Kedves Lelkiatya!
Mi a Jézus ima lényege?Hogy Jézus legyen az elménkben,csak rá gondoljunk?
Vagy az,hogy kérjük őt,hogy könyörüljön rajtunk?
(Egy könyvben olvastam,hogy van aki azt mondja csupán,hogy Jézus.De lehet:Uram Jézus Krisztus Isten Fia könyörülj rajtam bűnösön!-t is mondatni...)

Ha valaki sokat gondol Jézusra, az Ő szeretetére, jelenlétére, az egyre jobban érzi a maga bűnösségét. Egyrészt egyre világosabb a látása a kegyelem folytán, amelyben az imádság által részesül, másrészt a megtapasztalt isteni szeretetben egyre inkább érzi a maga méltatlanságát, bűnösségét. A kettő szorosan összefügg. Aki nem mondja hozzá, hogy "könyörülj rajtam!" az is éppen úgy átérezheti ezt a kegyelmet és méltatlanságot, és amikor "csak" Jézus nevét mondja, akkor is "ebben minden benne van".


Múltkor találkoztam olyannal, hogy egy római katolikus atya Parakliszt végzett. Ez lehetséges a kánonjog szerint?
Nyilvánvaló, hogy Szentmisét csak birítussal rendelkező görögkatolikus pap tarthat.
De mi van pl. a szentségkiszolgáltatással, áldással, zsolozsmával..stb. Ezeket lehet már rítus szerint végeznie egy papnak?

Magánimádság, magánájtatosságként végezheti, énekelheti, imádkozhatja akár együtt is másokkal. Nyilvános templomi szertartásként viszont nem végezheti. Más rítusú szertartáson részt vehet, de egyedül nem vezethet ilyet.


Kedves Lelkiatya!
Írtam már Önnek levelet. Én voltam az, aki sokat szenved az anyósától. ( Ellenem hergeli a férjemet, meg kell változnom,semmi nem jó, amit csinálok, hagyjam ott a hivatásomat, mert az asszonynak otthon a helye,és különben sem jó a munkahelyem, mert nem elég "jónevű", szabotálja a templomba járásomat amikor csak tudja, stb..)
Nem tudom, hogy így most emlékszik-e a történetre. De nem tudtam kihez fordulni segítségül, aki meghallgat és őszinte, szándék nélküli tanácsot ad.
Sajnos új fejlemények vannak. Az elmúlt napokban sikerült az anyósomnak teljesen a befolyása alá vonni a férjemet. Lassan több időt tölt vele, mint velem. Azóta nem olyan kedves, nem vesz komolyan, keresi a hibáimat, és sokkal jobban látja azokat. Hűvös és türelmetlen velem. Az én véleményem nem számít, csak az a helyes, amit az anyja mond.
Kiközösítenek, de én is úgy érzem, hogy nem illek bele a világukba.
( Írtam Tisztelendő Atyának a korábbi levelemben, hogy milyen az a világ: kevély, tele nagy emberekkel, gazdagokkal érdekbarátokkal, rendezvényekkel, stb...) Én ebbe nem illek bele és nem is szeretnék.
Sajnos kezdi a férjem elhinni, amit anyósom mond neki, hogy ő tökéletes és minden csak úgy jó, ahogy ő csinálja.
Mindenki hibás, csak az anyja nem.
Azóta nem olyan kedves velem, nem simogat meg, kevesebb szeretetet kapok. Olyan, mintha nem lenne velem megelégedve.
Amikor megkérdeztem, hogy mi baja velem, hárított, hogy ez nem igaz. Megkérdeztem, hogy ellenem hergelte-e valaki, de tagadta. Nem én képzelődöm, de tényleg így van, de érdekes, hogy azóta, mióta szinte az egész napot együtt töltik.
Legjobb megoldásnak azt látom, ha messzebb költöznénk tőle, és nem lenne mindennapos a kapcsolatuk.
Volt már ilyen, de pár hét alatt elmúlt.
Nagyon el vagyok ebbe az egészbe fáradva és keseredve, már nem tudom, hogy meddig bírom. Nem nagyon volt mostanában egy boldog napom! Egyetlen vigaszom az ima, legalább addig boldog vagyok!
Tisztelendő atya szerint mit csináljak!? Már az is megfordult a fejembe, hogy egy időre a szüleimhez költözöm.
Tudom, hogy a válás nem megoldás, de lassan nem bírom tovább.
Amikor megismertem a férjemet, nem ilyen volt, hanem ennek az ellenkezője, de nagyon megváltozott.
Kérem szépen a tanácsát! Előre is nagyon köszönöm! :)
Üdv! M.A.

Kedves M.A.!
Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. A helyzete tehát tovább romlott, mégis bíznia kell a Mindenhatóban, hogy ő tud majd segíteni. Addig is mit tegyen?
Ahogy említi, az sokat segítene, ha messzebbre költöznének. Lehet ebben egy kis női furfangja is. Ha állást találna önmagának vagy a férjének egy másik településen, vagy más módon találna indokot arra, hogy költözzenek.
Nem javaslom, hogy feszegesse azt a kérdést a férje előtt, hogy mi változott. Erővel, észérvekkel bajosan lehet meggyőzni valakit, aki érzelmileg fogva van. Próbáljon meg minél nagyobb türelmet tanúsítani a férje iránt. De az ő édesanyja iránt is. Talán nehéznek tűnik, de dicsérje meg minél gyakrabban. Szemben is, tehát, hogy is hallja, és amikor nincsen jelen, akkor is, csak a férjének. Ez kicsit érzelmi hadviselés, de hát nem tagadhatjuk, hogy ezt a csatát szeretnénk megnyerni. S valóban ne tápláljon haragot a kedves anyósával szemben. Igyekezzen megérteni őt, hogy miért ilyen. Azt teljesen meg lehet érteni, hogy miért ragaszkodik a kisfiához - még ha helytelen ragaszkodással is.
Ahhoz azonban, hogy ezeket megtegye, előtte érdemes kicsit elvonulni. Persze, csak úgy, hogy ne legyen vádolható valami ostoba gyanúval. Egy kiadós lelkigyakorlat bizonyára sokat segítene az Ön lelkének. De ha ezt nem tudná megtenni, akkor is miné több időt szenteljen a Jóistennek.
Azt nem javaslom, hogy visszaköltözzön a szüleihez. Az esetleg végzetes szakítás is eredményezhetne. Maradjon minél többet a férje mellett! Az imából pedig merítsen erőt!


Kedves Lelkiatya!
Van egy fajta megtapasztalásom bizonyos emberekkel kapcsolatban,ami engem kissé zavar,és nem tudom hova tenni.Ez előfordult már többekkel is,hogy én írok nekik,ők nem válaszolnak rá,utána ők írnak nekem és ugyanazokat a kérdéseket teszik fel,amit én tettem fel nekik,ha én erre válaszolok és megint kérdezek tőlük valamit,arra sem válaszolnak.És ez nem egyszer ismétlődik.Végül már megelégelem és én sem kezdeményezek,mag értelmét sem látom annak,hogy írjak.Egyszer az egyik személynek én sem válaszoltam,ekkor sértve érezte magát és kibukott belőle,hogy nem jól érzi magát,azért nem válaszolt.Azt nem értem miért nem lehet ilyenkor valamilyen választ adni,ha valaki nem mondja mi a baj,vagy nem mond valamit nem tudok segíteni.Ha egyáltalán a segítéség kérésről van szó ilyen esetekben.Nem tudom megérteni mi lehet ennek a hátterében?Az ő személyiségükkel van valami baj vagy mivel több mindenkivel is volt ilyen esetem az én kommunikációs készségemmel lehet probléma?Bánt egy kicsit az egész,mert van köztük olyan személy aki nekem fontos és nem értem miért viselkedik így.Vannak akikkel ezek a dolgok gördülékenyen mennek,nincsenek ilyen problémák.Bár tudom sokféle ember létezik.Mit tanácsolna az atya?Hogyan lehetne az ilyen típusú embereket jobban megérteni,hogy mit igényelnek vagy közeledni hozzájuk?
Válaszát előre is köszönöm:Nela

Kedves Nela!
Olvasva sorait előbb az volt az érzésem, hogy önkéntelenül másokat okol amiatt, hogy nem értik meg egymást, hogy elbeszélnek, "elíméleznek" egymás mellett. Ez alapvetően téves volna, hiszen - bár nyilvánvalóan mindenkinek vannak hibái - a feladatunk nem az, hogy másokat javítsunk, másokat megváltoztassunk. De a végső kérdést jól tette fel: "Hogyan lehetne őket jobban megérteni... vagy közeledni hozzájuk?" Tehát mindig azt kell keresni, hogy én mit tehetek, én hogyan tudok magamon változtatni. S jól érzékeli, hogy a másik helyesebb megértésében keresendő a javítási lehetőség.
Mit tanácsolok? Tanácsom furcsa lehet, mert kettős. Egyrészt próbálja elfelejteni, hogy eddig milyen félreértések, közlési hiányosságok voltak. Kicsit túl sokat foglalkozik ugyanis ezzel a meg nem értéssel. Kimondatlanul is úgy érzi, ezzel megbántották, megsértették. Pedig a végső kérdésében helyesen bevallja, hogy ebben Ön is hibás lehet. Nem baj. Ilyen zavarok, félre- és meg nem értések mindig is vannak. Nem vagyunk tökéletesek. Az a kötelességünk, hogy a másik gyöngeségét elviseljük (Róm 15,1). Nem kell fönnakadni ezen a jelenségen. Emberi életünket - sajnos - végig kíséri. Meg kell barátkozni vele, el kell fogadni.
Másrészről viszont - és ez a tanácsom másik fele - igenis változtatni kell ezen azzal, hogy törekszem jobban megérteni a másikat, még jobban figyelni arra, hogy neki mire van szüksége. A magam érdekeiről pedig nyugodtan megfeledkezhetem (Mt 6,8.32!). Minél kevésbé tartom fontosnak a magam érdekeit, annál jobban felértékelődik az, amire a másiknak van szüksége. Sokat segít az Aranyszabály: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7,12). Ez sokszor segít az eligazodásban. Lám, ez a számítógép világában éppen úgy érvényes, mint 2000 évvel ezelőtt.


Kedves Lelkiatya!
Köszönöm a kimerítő választ, és valószínűleg igaza lehet Kámmal kapcsolatban.
Bár bennem még mindig van egy piszkálódó kisördög, hogy abban a kemény világban ahol egy ilyen "botlásért" nemzedékekre szóló büntetést lehet kapni, a két testvér inkább félelemből leplezte apját és nem gyengédségből.

Általában tudom, hogy lehet "úgy" olvasni a Bibliát, hogy a pozitív üzenet érkezzen át, de én időnként úgy érzem, hogy a Bibliában nincsennek szinkronban a dolgok.
Ha Noé hibáját és kiszolgáltatottságát szelíd leplezéssel illik tudomásul venni, akkor a fiú hibáját és kiszolgáltatotságát miért kell olyan kegyetlenül büntetni?
Komoly probléma nem történt, mert Sém és Jáfet végülis nem látták apjukat, és bemutatták a helyes viselkedést. A részleteket nem tudom, de elképzelhető, hogy Kám pont azért szólt testvéreinek, mert ő nem tudta, hogy ilyenkor mi a teendő.
Voltak azokban az időkben olyan törvények, hogy nem szabad ránézni fedetlen testre?
Végülis Noé önhibájából került abba ahelyzetbe amiben Kám találta. És sehol nem láttam utalást arra, hogy Kám megátalkodott vagy rosszhiszemű lett volna.
De a büntetés egyáltalán nem tűnik arányosnak a bűnnel, hogy még Kám fia Kánaán is meg lett átkozva, és a végén egész Kánaán földjén ki lettek irtva a Kánaán utódai.
Angol nyelvű forrásban azonban találkoztam olyannal, hogy Kám nemcsak látta, hanem kasztrálta is apját... ez pedig nagyjából megmagyarázza a súlyos büntetést.

Tulajdonképpen arra próbálok választ találni, hogy végigkövethető-e egy univerzális erkölcsi vonal a Biblián vagy akár az előttről, vagy az erkölcsi alapok változtak az idők során.

A Bibliát valóban értő szemmel és nyitott szívvel kell olvasni. Egyik gyakori hiba régi szövegek értelmezésénél, hogy a mi szemléletünket, gondolkodásunkat vetítjük belé. Pedig az akkori emberek nagyon sok mindenben egészen másként gondolkodtak. Biblikusok azt mondják, hogy maga a három testvér története pusztán egy példázat, visszavetítő magyarázat, hogy a kánaáni nép alábbvalóságát igazolják. Persze, erkölcsileg ez még inkább elítélhető, de itt a szöveg létrejöttének emberi vonásairól van szó.
Ha visszatérünk a történet közvetlen értelmezésére, a szövegből azt sejthetjük, hogy Kámnak igenis illett volna tudni, hogy mi ilyenkor a teendő. Ez a fajta erkölcsi tartás kimondatlanul is megfigyelhető a Szentírásban. Az igaz, hogy ez egyre fejlődik, az évszázadok során egyre tisztul. Miként a monoteizmus hite is. Ezt kifejezetten vallja és tanítja a Szentírás, hogy Isten törvénye a szívünkbe van írva.
Másrészt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Biblia nem erkölcsi törvények tára. Legfőbb célja az Isten önközlése, hogy saját magáról adjon kinyilatkoztatást, és ez által megismerjük Őt és higgyünk Benne.


Kedves Lelkiatya!
Hogyan legyek szent?
Hogyan legyek szent -az iskolába járás mellett?
-A tanulás mellett?
-a bűnös emberek környezetében,csakúgy ahogyan én is az vagyok?
-a szentek bűnösek?
Lehetséges szentnek lenni a mai világban ilyen életkörülmények között?
Lehet szent egy nem szerzetes ember?Van rá példa?
Úgy érzem,túl keveset törődöm az Úrral,a tanulással töltöm időmet,persze nem minden részét.Pihenek.De mégis keveset tanulok.
P.

Kedves P.!
Úgy válhat szentté, ha ezt állhatatosan és hittel kéri az Istentől. Egyedül az Isten tud szentté tenni bennünket. De már az nagy erőlépés, ha valaki ezt felismeri, és kéri is hozzá a kegyelmet.
Ugyanakkor a szentté válás nem pusztán az ima eredménye. Az iskola ugyanolyan jó terület a keresztény élet gyakorlására, mint bármi más életkörülmény. Természetesen csak akkor válhat valaki szentté, ha a kötelességét tőle telhető odaadással teljesíti. Ez a tanulás során nagyon is jól gyakorolható.
Bűnös emberek között lehet leginkább szentté válni, mert ez a körülmény ad lehetőséget arra, hogy gyakoroljuk a feltétel nélküli szeretetet, a segítőkészséget, a türelmet és minden más erényt. Ha felismerjük a magunk bűnösségét, ez megint csak még inkább segít a szentté válás felé, mert ezzel együtt felismerhetjük az Isten szeretetét, végtelen kegyelmét. Az tesz szentté bennünket, ha minél inkább akarunk élni ezzel a felénk áramló irgalmas szeretettel.
A mai világban éppen úgy, mint más korokban nem könnyebb és nem nehezebb a szentté válás. Világi ember is lehet szent, nyilván más módon, a maga életkörülményei között, mint egy szerzetes.
Ha úgy érzi, keveset törődik az Úrral, ez már egy fontos felismerés. Törekedjen többet imádkozni, mégsem túlzásba vinni. Élni kell, örülni kell az életnek. Az is lehet szent, aki eljár szórakozni, ha szórakozása közben sem feledkezik meg Istenről, hanem neki ad hálát a vidámságért, a jó barátokért, az élet sok szépségéért.
A szent ember egyik jellemzője, hogy hálás szívvel él, és boldog mindazért, amit kapott az Úrtól.


Kedves Lelkiatya!

Mostanában elég felkapott fogalom lett az homoszexualitás mellett az ún. aszexualitás. Egyre többen dobálóznak vele, hogy ők aszexuálisok. Nem tudom egyáltalán tényleg van e ilyen, de amennyiben igen, ez, mármint ha valaki tényleg ilyen, azaz semmilyen nemi kötődése nincs, az bűnnek számít e?
Köszönöm a választ.

M.

Inkább az a bűn, ha valaki ezzel könnyelműen dobálózik. Az Isten alkotta rendben természetes az, hogy a két nem, a férfi és a nő vonzódik egymáshoz. Ez nagyon sok mindenben megnyilvánul. Ebbe beletartozik a szexuális vonzódás is, amely mintegy előkészíti a férfi és a nő egyesülését a házasságban, illetve ez a vonzódás az egyesülésre a házasságban élhető meg a legteljesebb mértékben.
Ha valakiben nincsen meg ez a vonzódás, vagy legalábbis tagadja (a kutatók szerint nagyon sok ilyen eset is van), az bizonyos hiánynak, betegségnek tekinthető, mely többnyire valamilyen elfojtásból származik. Sajnos a divatossá váló szingli életmód is serkenti ezt az elhajlást.
Természetesen az aszexualitás egészen más, mint az önmegtagadás. Amikor az ember érzi ezt a vonzódást, de legyőzi. Nem elfojtja vagy letagadja, hanem akaraterejével uralkodik rajta.


Kedves Lelkiatya!

31 éves nő vagyok. Kisgyerekkoromban római katolikusnak kereszteltek, de igazából sem keresztény nevelésben sem hitoktatásban nem részesültem, illetve szentségeket sem kaptam.
Mindezek ellenére szoktam templomba járni, mert úgy érzem sokat kapok a liturgiától. Gyerekkoromban minden este imádkoztam, de sajnos ez mára teljesen elmaradt, mivel tizenévesen úgy éreztem, hogy csak puszta megszokás az egész és így teljesen felhagytam vele.
Az utóbbi időben felmerült bennem, hogy szeretnék szentségeket kapni, azonban 3 évvel ezelőtt abortuszon estem át és úgy érzem képtelen vagyok megbánni ezt a bűnömet.
Mit tud tanácsolni? Van ilyen esetben valami megoldás akár görög, akár római katolikusoknál vagy felejtsem el hogy valaha még fogok szentségeket kapni?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kati

Kedves Kati!
Semmi nem gátolja meg Önt abban, hogy szentségekhez járuljon, hogy Krisztus erejét megkaphassa. Az elmúlt években a Szentlélek felébresztette Önben a vágyat arra, hogy közelebb kerülhessen Istenhez. Nyilván éppen azért, mert segíteni is akarja ezt a közeledést. Csupán az Ön együttműködése, odaadó akarása szükséges hozzá.
Mit tegyen? Keresse fel az Önhöz legközelebb álló papot, és mondja el ezt a szándékát, ezt a vágyát. Természetesen ne hallgassa el az abortuszt sem. Beszélgetéseik során majd eljutnak arra a pontra, amikor ezt szentgyónásban bűnbánattal leteszi. Bizonyos vagyok abban, hogy nem megbánni nem tudja ezt a bűnét, hanem nagyon nehéz szembesülni vele. De mindezek a nehézségek szépen el fognak rendeződni abban a folyamatban, amelyben a tisztelendő úr Önt a szentségekhez elvezeti. Lépjen minél hamarabb! Ne várakozzék, hanem engedelmeskedjen az Isten hívásának!


Kedves Lelkiatya!

A templomokban mikor szólnak a szentekről? Mi alapján döntik el, hogy a nap szentjeiről szólnak e vagy nem? Pl. vasárnap szinte sohasem szoktak, úgyszintén szombaton sem, csak éppen a nevüket említik meg. Hétköznapokon inkább szoktak, de függ az adott szenttől is. Pl. XI. Pius pápáról elég részletesen volt szó. Lisieux-i Szent Terézről is, de már korántsem annyi. De pl. nem volt szó Szent Brigittáról, Szent Filoménáról, de még Szent Mihályról (akivel együtt Szent Gábor és Szent Rafael arkangyalokat is ünnepeljük). Én római katolikus vagyok, de érdekel az is, hogy a görög liturgiában hogy van ez. Köszönöm a választ szépen a választ!

M.

Kedves M.!
Minden napnak megvan a maga ünnepelt szentje. Legtöbbször egy napon több szent tisztelete is van. Ez nem mindig egyezik meg a görög és római szertartásban. A szentek tisztelete a napi zsolozsmában mindig megjelenik, de a szentmisében, a Szent Liturgiában csak a nagyobb ünneppel rendelkező szenteké. Vasárnap azonban sok esetben még ezek is háttérbe szorulnak, mert vasárnap a feltámadás napja, arról szólnak a liturgikus szövegek. Hétköznap jobban adódik lehetőség, hogy az azon napon tisztelt szentről megemlékezzünk, de ez jobbára a szertartást vezető paptól függ.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni,hogy Csehországban élnek-e görög katolikusok.És ha igen,hol?

Köszönöm.

Csehországban a mintegy 10 ezer főre becsült létszámú görögkatolikus hívek lelkigondozása egy prágai székhelyű Apostoli Exarchátus keretein belül történik. Bővebb információért hozzájuk érdemes fordulni, az alábbi elérhetőségeken: http://www.exarchat.cz/ Apostolsky Exarchat Reckokatolicke Cirkve, Hastalaska nám. 4,m 110 00 Praha 1 Tel.: 22.17.78.491 Fax: 22 2312817 exarchat@exarchat.cz


Kedves Lelkiatya!
Olvastam a múltkor a sátáni jelképekről a Lélekmentő Füzetekben. Nem tudom pontosan, hogy mik ezek, vigyázni akarok, hogy véletlenül se kerüljenek ezek a lakásba, dekorációnak, vagy az ékszereim közé. Van egy kígyós gyűrűm, az édesanyámtól kaptam, nagyon régen, amikor még középiskolába mentem. Ez annak számít mert kígyó van rajta? Kedves emlék, de ha igen, akkor inkább megválnék tőle!
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Tisztelettel! Kyra

Kedves Kyra!
A tárgyak, jelképek önmagukban nem hordoznak erőt vagy bármilyen hatást. Mi, szellemiséggel rendelkező emberek ruházzuk fel azokat a hitünkkel, gondolkodásunkkal, életmódunkkal. A keresztnek azért van ereje, mert kifejezi Krisztushoz tartozásunkat, aki legyőz minden ellenséges erőt. Akik sátáni jelképeket használnak, azoknak is lelkük sötétsége teszi a jelképet a sötét erők szimbólumává. Például egy hívő embert akármilyen sárkány vagy kígyó képével vagy más hasonló szimbólummal próbálnak ijesztgetni, vagy "megrontani", annak semmi ereje nincs, a hívő ember csak nevet rajta. Ha önnek kedves a kígyóval díszített gyűrű, nyugodtan tartsa meg. A lakását pedig díszítse olyan módon, ahogyan Önnek tetszik. Csak a lelkét óvja a bűntől, és imádsággal törekedjen egyre közelebb kerülni Istenhez. Akkor a környezete is egyre inkább olyanná válik majd, amely ezt a folyamatot tovább erősíti.


Bizonyára elírás az "Ószövetség értelmével" kapcsolatos válaszban a "72
ószövetségi, ill. 27 újszövetségi könyv", mert így már 99 lenne. Jelenleg a Katolikus egyház 73 bibliai könyvet fogad el, ebből 46 ószövetségi. Azért eggyel több mint korábban, mert a Siralmakat különveszik, s a kutatások szerint nem jeremiási, s ez már általános véleménynek mondható.
A Kompendium 21. pontja pedig 4 sorban épp arra ad rövid választ, hogy mi az Ószövetség jelentősége a keresztények számára.

Köszönöm szépen a biblikus professzor úr kiigazítását és elnézést kérek a hibáért.
Az említett Kompendium pedig elérhető a következő címen: http://www.vatican.va/archive/compendium_ccc/documents/archive_2005_compendium-ccc_hu.html


Kedves Lelkiatya!

A szombat esti mise az valóban betudható egy vasárnapi misének? És akkor aki volt szombat 18:00-i misén, annak vasárnap már nem kötelező elmennie? Rendben van az, ha valaki rendszeresen szombat esti misére jár vasárnapi helyett? Ez csak a szombat vecsernyére vonatkozik, a reggeli liturgiára már nem?
Köszönöm szépen a választ.

M.

Kedves M.!
A kérése kicsit árulkodó. Nincs semmi, ami "betudható" a misének. De azt is mondhatnám, hogy nem kötelező elmenni misére. Talán furcsán hat ez, hisz épp nemrégiben beszéltünk az egyház parancsairól. Ám azért is vonakodom a parancsokat felsorolni, azért merek így fogalmazni, hogy nem kötelező elmenni a misére, mert mérhetetlenül többről van szó. A "lelkiatyának" nem arról kell beszélnie, hogy mi a szabály, vagy mennyire szabad azt áthágni, hanem a szavai az egyre forróbb Isten-szeretetre akarnak vezetni. Ezért nem tudok válaszolni arra, hogy mi tudható be minek az Egyház rendjében. A vasárnapot nem szabad, nem érdemes, halálos vétek nem az Úrral tölteni.
Ráadásul a Keleti egyházban a vasárnap megszentelés a szertartásokkal sokkal széleskörűbb, gazdagabb. Beletartozik a szombati vecsernye, a vasárnapi utrenye és a Szent Liturgia. Kötelező mindegyiken ott lenni? Nem ismerem az Isten rendjében ezt a szót, nem tudom hová tenni. Minél több szertartásra megy el az ember, annál több kegyelmet kap, annál közelebb kerül az Istenhez, annál boldogabb lesz az élete. Kötelező boldognak lenni? Kötelező szeretni és szeretve lenni? Kötelező hálásnak lenni?
Úgy érzem, nincsen rendben, ha valaki rendszeresen szombat esti misére jár a vasárnapi helyett. Főként, ha kényelmi okok miatt. Egy-egy alkalommal megtörténhet, de akkor is jobb, ha a szombati vecsernyére megy, hiszen abban ünnepeljük a feltámadást, a vasárnapot. De törekednünk kell arra, hogy a vasárnapunk valóban az Úr napja legyen. Ezt pedig legméltóbb módon a Szent Liturgián és a hozzá kapcsolódó zsolozsmák által tudjuk legjobban megvalósítani.


Kedves Lelkiatya!

Mi lehet annak az oka, hogy van valaki, akiért ha imádkozom betegebb lesz vagy éppen akkor lesz nagyon beteg?
Legalábbis sokszor előfordult már, hogy így történt.
Köszönöm szépen a választ.

M.

Kedves M.!
Bizonyosan nem azért lett rosszabbul az illető, mert Ön imádkozott érte. Ha valóban ez történt, akkor az véletlen. De az is lehet, hogy imádsága után azt nézi, lesi, hogy milyen eredményt sikerült elérni, és minthogy az nem történt meg, úgy tűnik, még rosszabb lett a helyzet. De ha nem is ezt történt volna, annyi tanulsága van a kérdésének, hogy sohasem szabad az imádságunk eredményét nézni. A Jóisten mindig meghallgat, de nem mindig akkor és úgy, ahogyan azt mi szeretnénk.


Kedves Lelki atya!

Nem lehetséges, hogy a kérdező az Anyaszentegyház 5 parancsára gondolt? Hisz szabályról ír.
A másik kérdésnél pedig az Ószövetségi könyvek számánál történhetett elírás.
Andi

Igen, lehetséges. Köszönöm szépen.


Kedves Lelkiatya, az előző kérdező - mi az5 legfontosabb szabálya az egyháznak? - lehet erre gondolt:

Az Anyaszentegyház ötparancsolata
1. A vasárnapot és a kötelező ünnepeket szentmisével és pihenéssel szenteld meg!
2. A pénteki bűnbánati napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg!
3. Évente gyónjál és legalább a húsvéti időben áldozzál!
4. Házasságodat az Egyház törvényei szerint kösd meg, és gyermekeidet katolikus módon neveld!
5. Az Egyházat anyagi hozzájárulásoddal is támogasd!
(forrás: http://uj.katolikus.hu/lelkiseg.php?h=22)

Lehet. Köszönöm.


Kedves Lelkiatya!
Nagyon nehéz dologban szeretnék tanácsot és véleményt kérni.
Sokat gondolkozom mostanában az életemen. Azt hiszem tudom, hogy hol rontottam el.
Vallásos családban nevelkedtem, jártam templomban és imádkoztam is. Főiskolás koromban sajnos rossz társaságba keveredtem. Volt egy barátnőm, aki ezoterikus dolgokkal foglalkozott, jóslás, tarot, inga, meg ilyenek. Sajnos szép lassan engem is bevont ebbe. Megtetszett ez a dolog, mert ahogy a barátnőm megmutatta, hamar voltak sikereim az élet minden területén. Bár ne tettem volna. Most utólag visszagondolva nagyon megváltoztam. Ezek után szép lassan elhanyagoltam a templomba járást, távol kerültem a szüleimtől is. A lelkem mélyén továbbra is hittem Istenben, imádkoztam is, de kevesebbet. Ezek után az életem is megváltozott. Közben lediplomáztam, az élet is messze sodort a szülői háztól, ami- úgy gondolom- sokszor megvédett. Megváltozott a külsőm, negatív irányban, meghíztam, más frizura, teljesen más életvitel, mint korábban. Közben megismerkedtem egy fiúval is, akihez hozzá is mentem.
Erre úgy 2 évre, mintha elkezdett volna valami derengeni. Egyre kevesebbet foglalkoztam az ezoterikával, többet imádkoztam és ismét templomba kezdtem járni. Előbb a nagy ünnepekre, aztán minden vasárnap.
Bűntudatot éreztem a korábbi dolgok miatt. Letettem a kártyát, egy idő múlva ki is dobtam, minden ilyen " felszerelés". És imádkoztam, és csak imádkoztam... gyóntam és áldoztam. Ekkor ismét derengeni kezdett valami. Olyan lett egy idő múlva, mintha álomból ébredtem volna. Ekkor belenéztem a tükörbe, és nem ismertem azt az embert, akit ott láttam. Rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Mára olyan lettem, mint régen.
Visszagondolva arra az időszakra, nem volt egy boldog percem.
Ennek a sok nem túl pozitív változásnak az ezoterika volt az oka?
A lelkiatya, akinek gyónok, azt mondta, hogy túl szigorú vagyok magamhoz.
A szüleim sem haragszanak rám, és a férjem sem.
Lehetséges, hogy ez okozott ilyen változást az életemben? Most döbbentem rá, hogy "józan fejjel" sok mindent másként csinálnék.
Ma már nem múlik el vasárnap mise és szentáldozás nélkül. Nap pedig máriapócsi és Jézus szíve kilenced nélkül,ha tehetem, rózsafüzért is imádkozom.
Isten ezt megbocsátja?
Hogyan tehetném rendbe az életem, úgy mint azelőtt volt?

A Jó Isten már rendbe tette az Ön életét. Csodálatos módon megajándékozta a megtérés kegyelmével. Komoly tanácsom, hogy nem szabad tovább vádolnia önmagát. Bizalmatlanság volna Isten irgalmával, megbocsátó szeretetével szemben, ha azt gondolná, hogy Önnek még "tennie kell valamit". Ha tiszta szívvel meggyónt, járt Máriapócson - gondolom -, akkor már visszatért a helyes mederbe az élete. Persze, imádkozzon csak sokat továbbra is, de ne teljesítmény kedvéért. Szeresse a férjét, tegyen jót az emberekkel, és legyen nagyon hálás, hogy az Úr kivezette Önt az ezoterika sötétségéből. Természetesen az okozta mindezt a sok rossz dolgot. Istennek hála, hogy ezektől már megszabadult.


mi az5 legfontosabb szabálya az egyháznak?

Bocsásson meg, erre nem tudok válaszolni. Az egyház azt tanítja, amit Krisztus, Ő pedig két fő parancsról beszélt: "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat (Mt 22,37-39). Az összes többi cselekvésünk ebből származik, erre alapozódik.


Kedves Lelkiatya!
Három 6 év alatti kisgyermeket nevelő család vagyunk, de családunk széthullóban van: férjem hónapok óta egy másik nőbe "szerelmes", és készül elhagyni minket. Még ingadozik, egyszer az észérvek vezérlik, és a család mellett döntene, máskor átgázolna mindenen, mert a kísértés az erősebb. Lassan felőrlődünk ebben a helyzetben. Én rengeteget imádkozom érte, úgy érzem, megszállta a Gonosz, nem volt ő ilyen a több mint egy évtized alatt, amióta együtt vagyunk. Tudom,neki is segítség kellene, de nem hajlandó gyónni, lelkiatyával beszélni, semmilyen segítséget igénybe venni. Mit tehetek én, aki meg szeretné őrizni a család egységét? Szeretem és megbocsátanék neki, de ahhoz az ő döntése kellene, hogy együtt maradjunk. Hogyan végeztethetnék ördögűzést a beleegyezése nélkül? Vagy egyáltalán, mit tehetnék?

Szörnyű, hogy a sátán a legjobb családokba, a legszebb kapcsolatokba is bele tud rondítani - természetesen mindig a mi hibáinkba belekapaszkodva. Sajnos ismerős az a jelenség, hogy az egyik házastárs - legtöbbször a férfi - képes felrúgni az egyébként egészséges kapcsolatot, mert megbolondítják az ösztönei. Igaz, többnyire az ilyen félrelépéseknek előzményei is vannak. A kapcsolat megromlásáért általában mind a két fél hibás. Ki jobban, ki kevésbé, de ennek mértékét teljesen hiábavaló firtatni. E ténynek az igazsága azonban mégis arra késztetheti, hogy önmagát vizsgálja meg. Elsősorban azt lássa be, hogy Ön hol hibázott, azon próbáljon változtatni. Továbbá, ha a férje nem is hajlandó gyónni, lelkiatyához menni, keressen olyan személyt (a férje régi barátját vagy közös jó ismerősüket), akivel esetleg hármasban tudnak beszélgetni erről. Persze, a legjobb az volna, ha egyenesen szakemberhez mennének, családterápiára - feltéve, ha a férje hajlandó erre.
Mindenesetre semmiképp se adja fel a reményt! Sok esetben ráébred a másik, hogy őrültséget művel, és hogy semmi jövője nincsen a bűnös életváltozatának. Ha ezért hittel imádkozik, s közben hűségesen szereti továbbra is a tévelygő házastársát - igyekszik úgy szeretni, ahogyan arra neki szüksége van! - akkor jó reménye van arra, hogy lesz még olyan idő, amikor minderről mint rossz emlékről fognak tudni közösen beszélgetni. Legyen továbbra is kész a megbocsátásra, a reményre!


Főtisztelendő Atya!
A minap a rádióban arról volt szó, hogy a föld túlnépesedett, a szükségletek nem bírnak el ennyi embert, az elmúlt 50 évben megkétszereződött a Föld lakossága és ezt hosszú távon nem fogja tudni ellátni a mezőgazdaság, élelmiszeripar, és hasonló éhezések várhatók Európában is, mint a fejlődő országokban jellemző (egy héten egy nap olyan, hogy egyáltalán nem esznek sokszor).
Az ütött szöget a fejembe, hogy én gyerekkorom óta azt hallom, hogy "szaporodjatok" és "sokasodjatok" és a keresztény családok szinte szégyenkezhetnek, ha nem rendelkeznek minimum 3 gyermekkel. Magyarország lakosság bár növekszik, de a Föld lakossága nem éppen. (Itt most a Magyarország problémáját nem feszegetem).

Mi arra a tanítás, hogy meddig sokasodjunk és szaporodjunk? Miért fontos sok gyermeket a világra hozni, ha a számítások szerint akár 50 éven belül olyan problémákat okozhat ez, amivel az emberiség nem fog tudni megbirkózni, éhezések, nyomorúságok lesznek?

Nem vagyok pesszimista, én is 4 gyermeket szeretnék, már 2 van, de nem értem a koncepciót :D

Válaszát várva.

A túlnépesedés veszélye a földnek egyáltalán nem arra a részére érvényes, ahol mi lakunk. Magyarország, Európa sorsában égető szükség a lakosság szaporodása, vagy legalább a végzetes fogyás leállítása. Bevallom, azt nem tudom, hogy Ázsiában mit kell tennie egy felelősen gondolkodó keresztény családnak. Bízom abban, hogy ha ott élnék, vagy akár ha - mondjuk - onnan érkezne kérdés a honlapunkra, akkor tudnék valami hiteles választ adni. Önnek azonban bátran javaslom, hogy vállaljanak legalább négy gyermeket, de ha lehet, akár többet is. Ne feledjük, számos olyan család van, ahol nem születhet gyermek, és sokan vannak még, akik pedig nem is alapítanak családot. Tehát ahhoz, hogy a népesség újratermelhesse önmagát, a négy vagy annál több gyermeket vállaló családokra van szükség. Fontos eleme még e kérdésnek az is, hogy a nagy családban felnőtt gyermekek általában sokkal könnyebben beilleszkednek a közösségekbe, együttérzőbbek, jobban feltalálják magukat a nehéz körülmények között, és még sorolhatnánk azokat a jó tulajdonságokat, amelyek természetes módon alakulnak ki egy-egy jó közösségben felnőtt ember személyiségében.
Továbbá arról is szót kell ejtenünk, hogy számítások szerint a földünk sokkal több embert is el tud hordozni, ha egyesek (az emberiség kevesebb mint 10 százaléka!) nem élne esztelenül önző és pazarló módon.


Az Ószövetség mire jó nekünk? Én teljesen más Istent látok az Ószövetségben, mint az Újszövetségben. Ezek szerint Isten megváltozott? Egy Isten aki az erejét fitogtatja? Ez nekem nagyon nemfér bele az Isten-képembe.
Hogy lehetséges ez a - talán csak látszólagos (?) - sok ellentmondás.
Köszönöm előre is megtisztelő válaszát.

Az Ószövetség éppen úgy a Szentírás része, mint az Újszövetség. Isten kinyilatkoztatta magát a szent szövegek által, amelyeknek értelmezése sokszor nem is olyan könnyű, olykor még félre is tévedhet benne az ember. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legyen hiteles segítőnk abban, hogyan kell olvasnunk a Szentírást. Ez a hiteles magyarázó pedig nem lehet más, mint maga az Egyház, aki nekünk ezt a könyvet adta. Természetesen a Szentlélek határozta meg az Egyház közreműködése által, hogy mely könyvek kerülnek be ebbe a gyűjteménybe (46 ószövetségi, 27 újszövetségi irat). Ez tehát összefüggő, amelynek minden lapjára szükségünk van. Csupán néhány helyet kiemelek az Ószövetségből, melyek a végtelen Isten felénk forduló szeretetéről beszél: Kiv 22,26; Neh 9,6-37; Oz 11,4; Föl kell ismernünk, hogy Ő "ugyanaz" az Isten, mint akit Jézus Krisztusban felismertünk.


Kedves Lelkiatya!
Amikor Noé fia, Kám, megláta az ő meztelenségét, miért büntette meg azt a fiút, aki véletlenül meglátta ? Végülis nem tehetett róla.
Ez valami olyasmit jelent, hogy aki az igazságot leplezetlenül meglátja az büntetést érdemel aki pedig leplezi, az meg jutalmat...?!

Kám hibája nem az volt, hogy véletlenül meglátta apja meztelenségét, hanem amit utána tett. Nem elfedte mint szemérmetlen dolgot, hanem épp ellenkezőleg, szólt a testvéreinek, mintegy nekik is megmutatva azt.
Az igazságra vonatkozó következtetése egyáltalán nem illik ide, hiszen nem az igazságot leplezte a másik két fiú, hanem apjuk hibáját és kiszolgáltatottságát. E tettükben sokkal nagyobb szeretet és tisztelet mutatkozott meg, mint Kámban, akinek ez nem jutott eszébe.


Kedves Lelkiatya!

Annának, a Hit Gyülekezetével kapcsolatos kérdésére adott válaszára reagálnék, olyan teológus hallgatóként, aki fiatal felnőtt fejjel, tudatosan választotta a Katolikus Egyházat és a bizánci szertartást, s ugyanilyen tudatosan akar megmaradni mind katolikus hitében, mind bizánci szertartásában, de ugyanakkor következetesen nyitott akar maradni ama krisztushívők felé is, akik más más szertartást követnek vagy nem is a Katolikus Egyház tagjai.

Kedves Tamás!
Levelének csak az első bekezdését tettem itt közzé. A teljes írását pedig áthelyeztem a Fórumra, minthogy jelezte is, hogy talán inkább oda illeszthető. Ott másoknak is van lehetősége ehhez a kérdéshez hozzászólni.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   


Ifjúsági Zarándoklat 2014








lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat