Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.81.216.254)


Mennyi hat meg hét? (számmal)


Tisztelt lelkiatya.
Én római katolikus vagyok,vallásos.Házasságban élek és van 2 gyermekem.Minden nap imádkozom és Mária,Jézus képei több helyen ki vannak rakva a lakásomban.Minden gondomban,bajomban hozzájuk fordulok de a jókért köszönetet is mondok.Néhány hete azonban nem tud megnyugodni a lelkem már szinte teljesen felőröl egy gondolat.Én sajnos dohányzom és már többször próbáltam abbahagyni de sajnos mindig visszaszoktam,néhány hete azonban a szűzanyát hívtam segítségül,hogy adjon elég erőt,hogy abba tudjam hagyni végleg meg is ígértem neki,hogy abbahagyom attól a bizonyos naptól kezdve,és néhány nap után újra rágyújtottam nagy volt a kísértés mert a környezetemben akikkel napi kapcsolatban állok mindenki dohányzik,férj,barátnő,szomszédok.Egyrészről bánt,hogy a szűzanyának tett ígéretem nem tudtam megtartani teljesen és remélem ezért megbocsát nekem.Másrészt nem emlékszem hiába próbálom felidézni szó szerint az akkori beszélgetésemet a szűzanyával,hogy nem mondtam-e olyat az ígéretemen kívül,hogy,,esküszöm a gyerekeim életére",hogy abbahagyom attól a naptól a dohányzást.Nem szoktam esküdni semmire ezért nem értem magam miért jár azon az eszem azóta,hogy mi van akkor ha megesküdtem és nem tartottam be.Most újra kitűztem egy dátumot amikortól újra nekifutok mert a gyerekeimet fel kell nevelnem,nem lehet a cigarettától bajom mert ők a legfontosabbak nekem ezen a földön.Lelkiatya amitől rettegek és se éjjelem se nappalom ha megesküdtem valóban a gyerekeim életére,de nem tudom,hogy megtettem-e,hogy abbahagyom és nem sikerült attól a naptól betartani,nem fognak meghalni a gyerekeim ez miatt?Nagyon bűntudatom van nehogy valami bajuk legyen miattam.Köszönöm ,hogy megoszthattam önnel ezt a terhet és előre is köszönöm válaszát.
Köszönettel:T

Kedves Aggódó Édesanya!
Mindenekelőtt meg kell értenie, hogy gondolati kísértésről van szó, amelyet egész egyszerűen el kell űznie magától. Semmi jelentősége nincsen. Csak arra jó, hogy megbontsa a lelki békéjét, következésképp a családjának a békéjét is, ráadásul szembefordítsa a jóságos Istennel, mivel olyan dolgot tulajdonít neki, amihez semmi köze sincsen. Nem attól függ az ígéret, hogy milyen szavakkal mondta ki, hanem, hogy milyen lelkülettel. Ez a nagyon súlyos eskü nyilván csak később, mint rossz gondolat jutott eszébe. Ha valóban ilyen esküt tett volna, az úgy élne emlékében, mint a tűz, nem töprengene rajta, hogy vajon mondta-e vagy sem.
A másik fontos dolog, hogy megvan Önben a jó szándék a káros szenvedéllyel való leszámolásra, de még nem képes rá. Saját erejéből próbálja megtenni, és bár segítségül hívja a Szűzanyát, valójában mégis a saját elhatározásában bízik. Egyelőre nem sikerült. Ezért nem haragszik Önre senki Odaföntről. Természetesen próbálja újra és újra, de ha még mindig nem sikerül, ezt egyszerű bűnbánattal tegye az Úr lába elé, kérjen Tőle bocsánatot, és haladjon békével tovább a küzdelmében. Bízzon abban, hogy egyszer bekövetkezik ez a csoda az életében! Most már jól látja, hogy a saját erejéből erre képtelen. Adjon hálát az Úrnak, hogy Ő ennyire irgalmas, még a bukásait is megköszönheti Neki.
Még egy tanács. Még a gyermekeivel is megoszthatja, hogy ez milyen nehéz küzdelem Önnek, és kérje az ő imáikat is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves lelki atya szeretnék információt azzal kapcsolatosan ha Magyaroszágon élő és az egyház megyéhez tartozok ettől függetlenül lehetséges e hogy az orszáhgahtáron túl szeretnék szerzetes közösségbe lépni és ott élni szerzetesi életet milyen szükséges dokumentációkra vagy engedélyekre van szükség válaszát előre is köszönöm kedves lelki atya

Igen, lehetséges. Ennek jogi akadálya nincsen. Mégis nagyon meggondolandó egy ilyen lépés. A nyelvi nehézségeken túl számos egyéb megpróbáltatások is érik az embert, ha erre vállalkozik. Van rá példa, de éppen az ezekből származó tapasztalatok igazolják, hogy az egyébként sem könnyű szerzetes életet egy ilyen helyzet még tovább nehezíti. Tanácsom inkább, hogy lépjen be egy itthoni közösségbe, még ha az nem is tűnik tökéletesnek. Egyáltalán nem biztos, hogy a külföldi jobb, csak innen, messziről nézve annak látszik.



Kedves atya!
Egyszer hallottam egy ilyet: "tiszteletbeli esperes". Ez létező titulus? Ha igen, akkor milyen jelentősége van?
Iza

Ha valaki esperesi kinevezést kapott, akkor rá van bízva egy egész kerület papsága. Általában idősebb, a papság körében nagyobb tekintélyű atyákat nevez ki a püspök esperesnek. Adódhat azonban, hogy az illetőt áthelyezik másik kerületbe, s ott nem ő tölti be ezt a tisztséget. Maga a cím azonban megmarad, őt szokták tiszteletbeli esperesnek mondani. Egyes egyházmegyékben elismerésként is adományozza a püspök ezt a címet anélkül, hogy valóságos kerületet bízna az illetőre. Ekkor is tiszteletbeli esperességről van szó.


Tisztelt Lelkiatya,
Ami irant erdeklodom, az foleg doctrinalis jellegu. Ahogy olvastam az Ujszovetsegi irasokat feltunt hogy az egyhaz milyen nyilt allasponton volt kezdetben ( as elso evekben ) doctrinalis kerdesekben. Nem volt egy kiforrott theologiai rendszer, ami minden hivo altal elfogadott lett volna. St. Pal theologiaja es az O-szovetsegi biblia kereszteny ertelmezese vita targya lehetett. Harom peldat hozok fel erre:
Az uj hivok olvastak es tanulmanyoztak az irasokat hogy megtudjak "ugyvannak-e ezek"
(szorol szora ideztem ) Mashol St.Pal rosszalva hegyzi meg hogy a gyulekezet megoszlott, vannak "akik Chrisztus-ei, es akik Pal-ei" Itt az a fontos, hogy akik a ketto allaspontot nem tudtak ossze-egyeztetni, nem lettek kizarva a gyulekezetbol. St. Peter folytatta a torveny altal megkivant "cselekedeteket" es maguszta azzal hogy "kepmutatonak" tartotta Pal ( valoszinu hogy nem fogadta el mindenben Pal tanitasat.) Ugyancsak erdekes, hogy Mathias evangeliumat a korai egyhaz, mar teljesem St.Pal felugyelete alatt, kanonizalta, annak ellenere hogy a Jezus magatartasa a torveny iranyaban ebben az evangeliumban Pal theologiajanak ellentmond.
Mindezek utan felmerul a kerdes hogy mennyire "nyilt" a mai egyhaz doctrinalis kerdesekben. Mennyiben ervenyesul a Vatican II -es "lelkiismereti szabadsag"?
Bun-e ha valaki mas meggyozodesre jut mint az egyhaz hivatalos tanitasa ilyen kerdesekben, vagy a bun csak erkolcsi termeszetu "dissent" re szoritkozik. Hol a hatara annak ami vitathato, es ami nem vitathato es ez utobbi esetben ha valaki nem koveti a tanitast, talan nemcsak bunos, hanem hivatalosan is "excummunikalja" magat az egyhazbol? ( gondolom Jezus feltamadasa nem vitathato, sem a St. Haromsag tana. de mi a helyzet az u.n. "megvaltas" doctrinajaval, es hogy Jezus, a "kiralyi messias", David fia??)
Ezek tisztazasaert elore is koszonom valaszat.

Az újszövetségi iratokban valóban nem található kiforrott teológia rendszer. Jézus életpéldáját és tanítását adták tovább, ki-ki a maga ismeretei, a maga adottságai szerint. Ezek azonban nem ellentétesek, hanem kiegészítik egymást, s ezek alapján épült tovább az egyház egységes bár mind a mai napig nagyon gazdag és sokszínű tanítása.
Az Ön által hozott példákat némileg pontosítanom kell. Nem az új hívők, hanem a zsinagógában lévők forgatták az írásokat, hogy úgy van-e, és amikor erről megbizonyosodtak, akkor lettek hívőkké és keresztényekké (Apcsel 17,11). A másik helyen Szent Pál valóban korholja a korintusi híveket, hogy megoszlottak, s éppen úgy megfeddi azokat, akik Pállal - azaz vele - tartanak, mint akik Péterrel, Apollóval vagy Krisztussal. Vélhetően nem tanításbeli különbségről van szó - legalábbis erre nincsen utalás a szövegben - hanem az egyes emberekhez való ragaszkodás miatti pártokra szakadásról (1Kor 1,11-13).
Arról nincs tudomásom, hogy Pál felügyelete alatt kanonizálták volna Máté evangéliumát. A törvény felfogásában pedig nincsen ellentét az Evangélium és Szent Pál teológiája között, csupán eltérő szemlélet jelenik meg.
Ahogyan említi, a teológiában létezik az igazságok hierarchiája. De minden egyes tantételről lehet, szabad vitázni, hiszen az a cél, hogy azokat minél jobban és minél mélyebben megértsük. Azt feltételezni, hogy egy-egy ember jobban tudja, helyesebben ismeri az igazságot, mint az Egyház kétezer éves hagyománya, az enyhén szólva a bölcsesség hiányára utal. Mindenesetre exkomunikációról, kiközösítésről szó sincs abban az esetben, amikor valaki nem fogadja el az Egyháznak egyik vagy másik tanítását. Az őskeresztény egyház ezt az eszközt sokkal erőteljesebben használta, de akkor is fegyelmi, erkölcsi okokból, nem pedig tanbeli különbségek miatt. Ez ma sincsen másként.


Tisztelt Lelkiatya!

A Hiszekegy Görög katolikus változatát keresném, de nem találom. Előre is köszönöm a segítségét!

Nincs a Hiszekegynek külön görögkatolikus változata. Az esetleg érzékelhető különbség abból adódik, hogy a római katolikus szentmisén többnyire az Apostoli hitvallást mondják, és az ökumenikus istentiszteleteken is inkább ez hangzik el. A mi szertartásainkban a Nicea-Konstantinápolyi hitvallás szövegét használjuk, de az egész Katolikus Egyháznak is saját hitvallása.
A szövege megtalálható a honlapunkon a liturgia/szertarásaink/Aranyszájú Szent János Liturgiája szövegén belül.


Krisztus Feltámadt!
Tisztelt Lelkiatya!
Egy korábbi kérdésre a válaszában ezt olvastam és erről érdeklődnék: "Ám ebben az esetben sem lehet római katolikusból görögkatolikus áldozópap. Ez csak egészen kivételes esetben történhet meg (például, ha az átlépni kívánó felmenő rokonai között volt görögkatolikus)."
A kérdésem az lenne, hogy meddig számít a felmenő rokonság? pl. az számításba jöhet-e ha nekem a dédszüleim görögkatolikusok volt, a dédnagyapám görögkatolikus kántortanító volt. Ebben az esetben belőlem lehetne latin rítusú katolikusként görögkatolikus pap?
Köszönettel: László

Igen, ilyen helyzet jobban indokolja a rítusváltást.


Tisztelt Lelkiatya!
Péter vagyok és egy fontos kérdésben szeretnék tanácsot kérni
Öntől. Római katolikus hívő vagyok és az egyik kedvelt időtöltésem
a zenehallgatás. Ezzel eddig ugye semmi "gond" nincs, az én
kedvenceim a dallamos rock/metal zenekarok közül valók, előre
leszögezném, hogy nem az a fajta keresztényellenes rockzenekarok
közül valók, hanem pl. ezek: Edda, Omega, Ossian, Kárpátia,
Stratovarius (finn), Bon Jovi és hasonlók.
Bevallom, hogy sokáig én is birtokoltam nyíltan okkult, s...ista
death meg black-metal cd-ket (death halált, black feketét jelent),
azonban ezektől megszabadultam. Érdekes, hogy egyből erősödni véltem
magamat a hitben...
A fenti zenekarokat én a keresztény hittel összeegyeztethetőnek tartom,
nem mentálisan rombolónak (az a death/black metal).
Az Ossian pl. azt írja magáról: 25 éve létezik immár az Ossian név,
ami mindig jelentse a kívülállást, a meg nem alkuvást, mégis a TOLERANCIÁT és a SZERETETET (pl. Isten = a szeretet).
Vagy pl. Edda: egy éjszaka volt a kísértés, de győzőtt a HIT és győzőtt
a fény.
A leírtakkal kapcsolatban kérném a Lelkiatya véleményét is,
köszönettel.

A zene jelentősen befolyásolja az embernek nem csak a hangulatát, de - főként fiataloknál - a személyiség fejlődését is. Nem mindegy, tehát, hogy mit hallgatunk. A könnyűzene is tartalmaz olykor jó zenei megoldásokat, és a szövegek is hordoznak mély tartalmat. Ez akkor természetes, ha őszinte zenéről van szó, tehát nem csak a sikerért, a bevételért játszanak, hanem egyfajta küldetéstudattal közölni is akarnak valami üzenetet.
Sajnos vannak zenekarok, amelyek kifejezetten romboló tartalmú üzenetet és ehhez igazodó még rombolóbb hatású zenét nyújtanak. Ezeket mindenképpen kerülni kell. Szükség volna felvilágosító filmekre, előadásokra, amelyek megtanítják, hogy melyek ezek a zenék és együttesek, amelyeknek még akkor sem volna szabad hallgatni a zenéjét, ha a szöveget nem is értjük. Sajnos, nem vagyok járatos ezen a területen, hogy egy egyszerű felsorolást adjak, mely együtteseket kerüljük. De amire Ön is utal, az segít eligazodni. Ha az együttes nevében vagy dalszövegeiben halál, fekete, pokol, sátán vagy efféle szerepel, ezek, vélhetően, nem csak ötletszerűen kerülnek oda, ezekkel szándéka van a szerzőnek. Mondom, ezeket mindenképp kerülni kell. A többi együttest lehet hallgatni, de lassan érdemes egyre értékesebb, egyre fajsúlyosabb zenét is megismerni, míg el nem jut oda az ember, hogy értékeli, érti és szereti a Bach muzsikát, amelyre talán méltán mondhatjuk, hogy az zeneművészet csúcsát képviseli. (Persze, sok más társával együtt.)


Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikus vagyok,de már rég óta gondolkoztam és eldöntöttem hogy Görög katolikus szeretnék lenni.Sokkal jobban tetszik a liturgia.Mivel csak görög katolikus férfiből lehet görög katolikus pap,ezért szeretnék én is görög katolikus lenne,mert a görög katolikus liturgiát szeretném végezni majd.Mit kell tennem hogy görög katolikus lehessek?
Köszönettel:Mihály

Kedves Mihály!
Római katolikus lévén semmi szükség nincsen arra, hogy a rítusát megváltoztassa, hiszen így is eljárhat minden görögkatolikus szertartásra, részesülhet a szentségekben, részt vehet minden rendezvényen, melyeket görkat. egyházunk hirdet és szervez.
Nyomós indok alapján lehet rítust változtatni, de ehhez mindkét püspök (az elbocsátó és a befogadó) írásbeli beleegyezése szükséges. Ám ebben az esetben sem lehet római katolikusból görögkatolikus áldozópap. Ez csak egészen kivételes esetben történhet meg (például, ha az átlépni kívánó felmenő rokonai között volt görögkatolikus).


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni, hogy a görögkatolikusok hisznek-e a tisztítótűz létezésében, és ha igen vagy nem, akkor mi ennek a magyarázata?
Előre is köszönöm a válaszát: Panna

A II. Vatikáni zsinat e témával kapcsolatban mindössze ennyit mond: Amíg el nem jő az Úr, addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak.
A katolikus egyház álláspontja a következő: megvan a lehetősége egyfajta halál utáni tisztulásnak, amin nem valami helyet kell elképzelnünk, ahol különféle kínzásokat kell büntetésül elviselni, amely után nyerhetné el a lélek az örök élet jutalmát. Hogyan is beszélhetnénk a halál után bármiféle időről és helyről? Azok mind e világ rendjébe tartozó kategóriák.
A keresztény ember arra törekszik, hogy életében minél inkább kiüresedve átadjon lelkében minden helyet a Szentléleknek. átmennie, ahol lebomlik rólunk mindaz, ami felesleges, ami még gátol Isten felé. Ezt hiszik mind a katolikusok, mind az ortodoxok. Tehát a görögkatolikusok is.


Tisztelt Lelkiatya!

A "Bűn az öngyilkosság?" kérdésre adott válaszával kapcsolatban szeretnék kérdezni és reagálni.
...

Kedves Walaki!
Mivel nem lelki kérdésre kért választ, hanem saját gondolatait mondta el a fölvetett dologgal kapcsolatban, ezért a véleményét továbbítottuk a Fórum rovatba. Ott másnak is van lehetősége hozzászólni.
Annál is inkább, mivel más is megfogalmazta az ezzel kapcsolatos gondolatait, s azt is oda irányítottuk


Tisztelt Lelkiatya.
Nagyon szépen köszönöm a válaszát és mind azt amit irt, és igen ma reggel elmentem a templomba ahova eddig nem jártam, beszéltem egy kedves nénivel és nagyon jól esett.
Azt mondják isten megbocsát és ismeri minden titkunk, tud rolunk mindent, és hogy isten bennünk lakik, bennünk él ugy ahogy mi saját magunk. Ha én nem tudom magamnak megbocsátani a hazugságom akkor isten sem, és az akit mindennél jóbban szeretek az sem pedig akkor benne is ott él isten, miért van ez, pedig oly nagyon szeretem és nem tudok nélküle élni ezt isten bocsássa meg nekem de nem is szeretnék, nélküle nincs értelme semminek, nekem ő jelent mindent ő az élet.Bárcsak eltudnám önnek mondani mind azt amit érzek, de ha isten ismer és tudja mit tettem miért büntet még ennél jóbban, egy hazugság egy élet, és örök szenvedés, soha nem kértem semmit csak élni szerettem volna boldogan.
Köszönöm Lelkiatya és Isten áldja meg önt.
Tisztelettel: H. Zoltán

Kedves Zoltán!
Fontos, hogy ne csak egyszer menjen el a templomba, hanem szokjon hozzá, hogy rendszeresen elmegy oda. Így az életének részévé válik, hogy a Jóistenről hall, megtanul vele beszélgetni. Egész egyszerűen azáltal, hogy rendszeresen eljár a templomba, azt fogja észrevenni, hogy a szívében már beszélget is az Istennel.
Ez azért is fontos, mert még sok mindent meg kell tudnia Róla. Ő akkor is megbocsát, ha mi nem tudunk magunknak megbocsátani. Az a baj, hogy ilyenkor még mi magunk nem vagyunk képesek befogadni az Ő szeretetét, irgalmát. Mintha zsilip zárná el a vizet, a zsilip másik oldala pedig száraz marad.
Tudnia kell azt is, hogy az Isten nem büntet bennünket. A saját tetteink következményei miatt szenvedünk, de Isten éppen azt akarja, hogy ki tudjunk emelkedni a saját tetteink sötétségéből. Ennek is az a módja, hogy keresi Ővele a kapcsolatot, beszélget Vele. Javaslom, hogy gyakorolja a hálaadást. Menjen be a templomba és köszönjön meg mindent, amit kapott az életében. Ezt tegye meg többször is. Ez is egyre inkább segíti majd megnyílni azt a bizonyos zsilipet, a szíve ajtaját.


DJK Szép napot! Plébános Úr! Hol kell jelentkezni annak aki szerzetesnő szeretne lenni

Szerzetesnek mindig adott közösségbe lehet jelentkezni. Érdemes felkeresnie a lakhelyéhez legközelebb eső szerzetesházat, és ott beszélnie az elöljáróval, aki ellátja további tanácsokkal. Ha nem ismer a közelében szerzetesházat, akkor a következő címen böngészhet: http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=13


Kedves Lelkiatya!
Mit jelent a kínai hazafias egyház? Mit foglal magába?
Egységben vannak a Szentszékkel?
Válaszát köszönöm,
Gábor

A kínai hazafias egyház nincs egységben a Szentszékkel. Az 1949-es kommunista hatalomátvétel után nem sokkal hozták létre ezt a nemzeti egyházat, amely püspököket is szentelt, de ezeket Róma nem ismerte el. Ma már a Vatikán tárgyal a nemzeti egyház képviselőivel, és lehetőséget ad arra, hogy a kinevezett püspökök utólag fejezzék ki Rómával való egységüket.
Kínában létezik a földalatti egyház is, amely egyáltalán nem egységes és nem mindig van egységben Rómával sem. Kinában a katolikus egyház helyzete rendkívül bonyolult. Részletesebben a http://terebess.hu/keletkultinfo/salat1.html címen lehet erről olvasni.


Szeretném megkérdezni, hogy hol találok információt a görög katolikus egyház hierarchikus felépítéséről. Engem az úgynevezett "rangok" és beosztások érdekelnének.
Köszönettel, Ivánka Istvánné

Nem sok rang és beosztás van a görögkatolikus egyházunkban. S minthogy nem is hiszem, hogy valahol egybeszerkesztve megtalálná, hamar leírom.
A vezető a püspök. Vannak helynökök (egyházmegyénkben három), akik őt helyettesíthetik majdnem minden dologban. Két helynöki tisztség van még, amely nem jelenti a püspök helyettesítését: a gazdasági és a bírósági helynök.
Az egyházmegyét esperesi kerületekre osztjuk. Minden kerületnek van egy felelős vezetője, az esperes. Általában hat-nyolc parókia tartozik egy kerületbe. Több esperesi kerület (általában három) alkot egy főesperességet, ezek élén állnak a főesperesek. A nagyobb parókiákon esetleg több pap is teljesít szolgálatot, akkor a vezető a parókus, a beosztott lelkész(ek) pedig a káplán(ok).
Ez az egyházunk hagyományos fölépítése. A parókiák mellett azonban egyre több oktatási és szociális intézményünk van. Ezek mindegyikében teljesít szolgálatot áldozópap - vagy főállásban, vagy csak oldallagosan - de ők is mind a helyi parókus vezetése alá tartoznak.


Tisztelt Lelkiatya!

Bűn az öngyilkosság?

Köszönettel:V

Igen, nagyon súlyos bűn. Talán erre lehet legvalóságosabban mondani, hogy halálos bűn. Nem csak azért, mert utána következik a halál, hanem, mert utána a lelki halál következik. Az ember utolsó tette egy gyilkosság, amit már megbánni sem tud, tehát az örök kárhozat következik utána.
Iszonyú hazugság, becsapás a sátán részéről, amikor ezzel a gondolattal kísért, és azt próbálja elhitetni, hogy ha az ember véget vet az életének, akkor megszűnnek a fájdalmak, megszűnik a kilátástalanság. Épp ellenkezőleg, csak még szörnyűbb pokol következik utána, amit a kísértő elfed, vagy az ember saját magát becsapva le akar tagadni.
Nem, még ha nehéznek is tűnik az élet, küzdeni kell, és előbb vagy utóbb megnyílik a megoldás kapuja, s szépen arra lehet, arra kell tovább menni.


Tisztelt Lelkiatya!

Hogyan lehet civil férfiból alszerpap?

Köszönettel: M

A saját püspöknek kell benyújtani a kérelmet, amelyben bemutatkozásképpen önmagáról is ír. Szükséges még ehhez a beadványhoz a saját parókus ajánlása is. Aki ezeket eljuttatja a püspökségre, utána megkapja a tájékoztatást a további szükséges lépésekről.


Tisztelt Lelkiatya.
Életem legnagyobb bajával fordulók önhöz és kérem segitségét, pedig tudom nem érdemlem meg. Nem járok templomba nem ismerek imákat csak amit magam hirtelen kitalálók és elmondom. Olyat tettem amit még én sem tudok magamnak megbocsátani, hazudtam amit nem soha nem szoktam és annak hazudtam akit mindennél jobban szeretek akiért ha kell az életem is oda adnám bármikor, tudja hogy szeretem és hogy öszintén tiszta szivböl és feltétel nélkül de most nem beszél velem és ugy érzem többet nem is fog, nélküle értelmetlen minden. Kértem istent hogy hallgasson meg hogy bocsássa meg a bünöm, hogy engedje hogy vele élhessem le az életem, nem tudom hogy hallotta e az imám amit tiszta szivböl kértem, halotta e hogy kértem hogy segitsen hogy ujra vele lehessek, boldogan.
Kérem önt Lelkiatya és kérem Istent hogy bocsássák meg a bünöm és hogy Isten adjon esélyt hogy azzal élehessek akit mindennél jobban szeretek. Köszönöm Lelkiatya
H. Zoltán

Kedves Zoltán!
Láthatóan a szíve diktálja, hogy az Istenhez forduljon, sőt, saját szavaival fejezze ki iránta a hódolatát. Fontos, hogy ne csak akkor szólítsa Őt, amikor bajban van, amikor valamit nagyon kérni akar Tőle, hanem máskor is. Ne feledje sohasem megköszönni is azt, amik kapott. Ha ezt rendszeresen teszi, egyre jobban látja majd, hogy nap nap után mennyi mindent kap a Jóistentől. Azt mondja, nem szokott járni templomba. Javaslom, hogy menjen el olykor. Ott jobb imádkozni, ott békére talál az ember lelke.
E mostani tettét is a templomban tárja föl az Úrnak, ott kérjen Tőle bocsánatot, és utána pedig azt, hogy segítsen jóvátenni. Hogy a kedvese mikor fog megbocsátani, ez nem az Isten jóságán múlik. Ebben őneki szabad akarata van. De ha megtalálja lelkében a békét, és úgy közeledik feléje, akkor idővel enyhülni fog, és megérzi az Ön közeledésében is a tiszta szeretetet. Hogy ez a béke minél nagyobb legyen, azért imádkozzon minél többet!


Kedves Lelkiatya!

Az evangéliumokban szereplő Nikodémusról szeretnék kérdezni. Ő főtanács tagja volt, tehát zsidó, mégis hogy lehet görög neve?

István

Jézus korában már nagyon elterjedt volt a hellén kultúra. Egyes próféták, rabbik, tanítók nagy erővel tiltakoztak ellene - egyebek között erről szól a Makkabeusok könyve -, mégis jelentős hatással volt a vallásos zsidó emberekre is. Más görög eredetű névvel is találkozunk az Újszövetségi iratokban (András, Fülöp, Bertalan, stb.).


DJK!

Kedves Lelkiatya!

Az utolsó ítéletkor a tanítás szerint számon kérik rajtunk, hogy cselekedtünk-e önzetlenül jót embertársainkkal. A családtagokkal (szülők, gyerekek, nagyszülők) önzetlenül tett jó is számít-e majd? (Hiszen hozzájuk különleges kötelék fűz, mely szinte parancsolja az önzetlen jótettet).

Válaszát köszönöm:

K.

Sőt, elsősorban ővelük kapcsolatban kell megélnünk az önzetlen szeretetet. Természetesen kötelességünk is, de kötelességünk ez mindenki felé. Akikkel legtöbbet vagyunk, akikhez legközelebb állunk, azok felé kell sugározni leginkább a szeretetet.


Tisztelt Lelkiatya!

Véleményem szerint, a görögkatolikus egyházban levő papok prédikációjának a színvonala igen alacsony.
Vasárnapról vasárnapra a visszamondott evangéliumot hallják az emberek, de mélyebb gondolatokat nem, pedig a színvonalas beszéd igen fontos abban, hogy az embereket a papok istenhez vezessék, különösen ebben a világban, ahol a biológia kutatások megcáfolják Istent és ezért egyre többen elfordulnak. Nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a műveltségre, a filozófikus gondolkodásra, hogy színvonalas beszédekkel, meggyőzzék az embereket,mert a szóvirágok amelyeket hallunk igen szépek, de nem meggyőzőek.
Példaként csak egy ismert televízión szereplő egyházat említenék, azon egyház vezetője, minden vasárnap igen felkészült, ebből fakadóan igen sokan látogatják. Meglátásom szerint, az a vezető, csupán a bibliát nyitotta ki, de a benne rejlő összefüggéseket maximálisan átlátta (és bár nem a Jézus Krisztus által alapított egyház vezetője, DE NEM BESZÉLT HÜLYESÉGET!).
Érdekelne, hogy mi a Lelkiatya véleménye erről a dologról, mivel én úgy gondolom, hogy annak idején Jézus tanítványai és Pál apostol is igen meggyőzően felkészülten érveltek a világ minden táján, aminek köszönhetően Isten nevét sikeresen elterjeszthették.
Köszönöm válaszát!
Tisztelettel: Levente

Kedves Levente!
Nem mindenben értek egyet Önnel. Igaz, nekem nincs alkalmam sok pap prédikációját hallgatni, hiszen csak ilyen helyzetben lehetne ennyire általános véleményt megfogalmazni. Akiket szoktam hallgatni, azoktól mindig tanulok valamit. Sok múlik azon, hogy hogyan hallgatja az ember.
Nem ismerek olyan biológiai kutatási eredményt, ami cáfolná Istent vagy az Ő létét. Ha erről jelenne meg bármilyen ismeretterjesztő anyag, az nyilvánvalóan felszínes, tudománytalan írás lenne, hiszen Isten létét sem bizonyítani sem cáfolni a természettudományok által nem lehet. Ugyanis teljesen más területtel foglalkoznak.
Kétségtelenül nagy hangsúlyt kell fektetni a felkészültségre, de az embereket nem a színvonalas beszédekkel lehet meggyőzni. Azok esetleg elgondolkodásra késztethetik őket, amely nagyon hasznos, és jó alapja a hitre térésnek, a hitben való megerősödésnek, de a meggyőződés sohasem csupán értelmi belátáson alapszik.
Nem volt alkalmam még a televízióban ennek az egyházi vezetőnek a beszédét hallgatni, de bármilyen fölkészült és meggyőző legyen is, ha az igazságtól eltérő dolgot hirdet, nem kíséri az Isten áldása (Gal 1,8).
Krisztus evangéliumának hirdetése nem a filozofikus gondolkodás, hanem elsősorban az azt hirdető ember életpéldája által válik meggyőzővé. Az apostolok a Szentlélekkel eltelve hirdették erővel és hatékonysággal az evangéliumot, jól lehet sokan közülük tanulatlan emberek voltak (ApCsel 4,13).


Kedves Lelkiatya!
Bűnnek számít-e fogadóirodában dolgozni,ahol az emberek a pénzüket kockáztatják?Nemrégiben kezdtem el egy ilyen helyen dolgozni,nem a legnagyobb tétekkel játszanak,.de van aki sok pénzt feltesz rá,pedig okosabb dolgokra is lehetne azt költeni,vagy odaadni a rászorulóknak.Nem volt más munkalehetőség,így éltem a lehetőséggel.A munkaadókkal nincs gond.Csak ez egy keresztény ember számára teljesen más környezet,nem vagyok jártas ilyen dolgokban,nem tudom helyes-e,hogy ezen ahelyen dolgozom.
Válaszát előre is köszönöm!
Tina

Kedves Tina!
A kérdésfölvetése teljesen jogos. Nagy kár, hogy egyáltalán léteznek olyan gépek, játékok, rendszerek, ahol az emberek szórják a pénzüket akár szenvedélyből akár csak szórakozásból. Nem volna szabad ilyennek lennie. A bűnt az követi el, aki ilyet létesít, működtet vagy fenntart. Ön nyilván jó szándékkal keresett munkát, így jutott ehhez a céghez. Jobb lenne, ha más munkát találna, de nem követ el bűnt azzal, hogy itt dolgozik. Bizonyos mértékben kényszer helyzet, hiszen az is fontos, hogy legyen munkája.
Azt tanácsolom, hogy végezze a mostani feladatát a legnagyobb keresztény elhivatottsággal. Mivel ennek során sok emberrel találkozik, azok felé mindig próbálja a krisztusi szeretetet közvetíteni. Most ezt tudja tenni. Ha pedig mégis adódik más munka, amely közelebb áll az Evangélium szelleméhez, csak akkor váltson.


Kedves Lelkiatya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Házasság kötéssel kapcsolatban szeretnék kérdezni. Én görög katolikus vagyok, a menyasszonyom pedig római katolikus. Házasságot szeretnénk kötni, római katolikus templomban. A házasságkötéshez keresztlevélre lenne szükségem, amelyet kértem az Atyától, ahol megkereszteltek, de ő nem adta ki nekem. Írtam kérvényt is a püspökségre, már több mint két hónapja, de arra sem jött semmi válasz. Az esküvőnk időpontja már közeleg, azt szeretném kérdezni, ilyen helyzetben mi tévő legyek?

A Keleti Kódex 831. kánonja szerint: A házasságot a jegyes fél parókusa előtt kössék meg, hacsak a részleges jog mást nem tartalmaz vagy megfelelő ok nem mentesít.
Nálunk, Magyarországon ez azt jelenti, hogy bármelyik jegyesfél rítusa szerint érvényesen meg lehet kötni a házasságot. A keresztlevelet az illető helyről ki kell adni. Ha a püspökségre is írt már, akkor azt javaslom, hogy vagy írjon újra, vagy telefonáljon oda, hátha elkeveredett a levél a postán. Ha a helyi pap valami miatt nem hajlandó az együttműködésre, akkor a püspök atya fogja orvosolni a nehézséget.


Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni egy bizonyos ügyben.
Római katolikus vagyok és érdekelne az egyház állásfoglalása a válással kapcsolatban.
Tudom, hogy nem támogatja, vallásos vagyok, ez fontos nekem nagyon. Csak ezért nem fogtam még bele.
Szóval tudom, hogy nem támogatja, de mi a helyzet abban az esetbe, ha az ember már nem bírja tovább a a bántalmazásokat lelkileg. A férjem-nem fizikailag-hanem lelkileg bántalmaz, ahogy csak tud. Több, mint 2 éve tart már ez a lelki terror, megfélemlítés, szabad akaratom felszámolása. Igyekszem mindent megtenni neki, nem okot adva erre. DE mára már az egészségem, és az idegrendszerem is kezd tönkremenni. Ha így megy tovább belepusztulok! Ebben az esetben sem ad lehetőséget az egyház a válásra?

Azt írja, több, mint két éve tart ez a szörnyű állapot. Ha ez azt jelenti, hogy mindjárt a házasságuk kezdetétől fogva, akkor alaposan megkérdőjelezhető, hogy miféle házassági indokok alapján kötötték össze az életüket. Ha így van, ez nyomós ok arra, hogy egyházi bíróságon keresse élete boldogtalanságának az okát.
Ha már több év óta házasok, és csak az utóbbi időben vált ilyenné a férje, akkor pedig az ennek kiváltó okát kell megkeresni. Nyilvánvalóan van valamilyen oka. Persze, ha Ön egyedül van ebben, akkor nagyon nehéz józanul és higgadtan cselekednie. A legjobb szándék vezette abban, hogy eddig teljes erejét összeszedve próbált mindent elviselni, de már fogytán az emberi ereje. El is fog fogyni, mert az véges. Kell, hogy találjon olyan lelkiatyát, akivel ezekről a dolgokról tud beszélgetni. Ha netán a lakóhelyén valami ok miatt nem talál ilyet, akkor keressen más helyen, de mindenképpen legyen pap, akivel ezt meg tudja osztani, aki Önnek tanácsot, bátorítást, erőt tud adni.
Keresni kell tehát az okot és a megoldás lehetőségét. Mai világunkra jellemző, hogy a megoldás keresésében első lépésként a válásra gondolnak. Holott ez csakis a legvégső lehet. Azzal egyetértek, hogy nem szabad így folytatni, vagy egyáltalán hagyni folytatódni ezt a helyzetet. Valóban teljesen tönkre mehet ebben. Nem ezt kéri, nem ezt várja Öntől az Úr. Más megoldást kínál. De ne zárja rövidre azzal, hogy elválik a férjétől, hogy elhagyja őt. Keresse az okot, keresse a megoldást, keressen ehhez hiteles tanácsadót.
Amikor nem mutatkozik semmi egyéb megoldás, akkor az Egyház lehetőséget ad az elválásra. Ezt is a lelkiatyával kell megbeszélnie. Viszont, ha a házasságuk érvényesen lett megkötve, akkor Önnek nincs lehetősége újra házasságot kötni valaki mással. Mégis élhet továbbra is békében és nagy lelki mélységben. Részesülhet a szentségekben.
Azt remélem, azonban, hogy megtalálja azt a rejtélyes okot, amiért ilyen lett a férje, és sikerül kigyógyítania belőle. Imádkozzék ezért sokat! Én is fogok imádkozni érte.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya,

az lenne a kérdésem, hogy miért van az, hogy elítéljük a háborúskodást, ha megütnek, tartsd oda a másik orcád, az ölés bűn, de ennek ellenére régebben is megszentelték a csatába indulók zászlóit, illetve ma is vannak tábori lelkészek a hadseregben. Nekem ez ellentmondás. Mert például meggyón egy katona, aztán pedig meg járőrözni például Afganisztánban, és ha szembe találja valakivel magát, akkor az marad életben, aki először fog lőni. Holott például Afganisztánhoz még hazaszeretet sem köti, csak a zsold.
Egy kicsit kusza lett a kérdésem, de remélem lehet érteni, hogy mi a dilemmám.
Válaszát előre is köszönöm: P

Hogy ne ítélnénk el a háborúskodást, amely embereket fordít egymással szembe, terjeszti az erőszakot, az ebből fakadó számost egyéb bűnt?
Súlyos és szerintem megoldhatatlan kérdés, hogy mit tegyen az ember, ha háborús helyzetbe kerül. Tanácsom, hogy erről nem érdemes töprengeni, szóvitákba bocsátkozni, mert lehet, hogy most meg tudunk fogalmazni szépen hangzó elveket, de ki tudja, hogy az adott helyzetben melyikünk hogyan viselkedne? Törekedjünk arra, hogy a béke idejében is mindig békességszerzők legyünk (Mt 5,9), akkor van reményünk, hogy más helyzetben is ezt a magatartást tudjuk követni.
Azok a katonák, akik bármilyen okból háborús helyzetbe kerülnek, még jobban rászorulnak az imádságra, a lelki támaszra, az Egyház áldására.
Azt nem látom át, hogy Afganisztában mi a szerepe a magyar katonáknak, de amennyire értesültem róla, egyáltalán nem lövöldözni mennek oda, hanem rendfenntartás a feladatuk. Erőszak cselekedet viszont, sajnos mindenütt van, idehaza is. Szóval, itt is, ott is van feladata a békességszerzőknek. Elsősorban mi magunk legyünk azok!


Krisztus feltámadt!
Azt szeretném kérdezni,hogy a hitvallás ima ismert minden templomba járó számára.Elgondolkodunk-e mikor kezdjük mondani. HISZEK EGY ISTENBEN.Valójában mire gondolunk.
Húsvét után vagyunk. Jézus Krisztus meglapitotta az Anyaszentegyházat és szent Péterre mint kősziklára alapította.
Miért van akkor különböző felekezetű vallás,nem is értem ezt az egészet. Akkor hogy is van ez,vagy én vagyok tájékozatlan? Minden felekezet a saját " nyelvén " mondja.
Mikor kezdjük az imát gondolunk valamire vagy csak egy meg tanított " szövegként " mondjuk.

Köszönöm,hogy el olvasták. Hiszek?.

Igen, mindenki a saját nyelvén mondja a hitvallást. Ez nem csak különböző nemzetek nyelvét jelenti, hanem különböző kultúrák és természetesen minden egyes ember különbözőségét is. Sőt, azt is hozzá kell tenni, hogy ugyanaz az ember sem ugyanolyan értelemben és mélységben mondja a hitvallást minden alkalommal. Van, amikor egészen mélyen átérzi, van, amikor csak felületesen mondja együtt a többiekkel. Másként mondta gyermekkorában, másként fiatalként, felnőttként, másként egy súlyos betegség idején vagy egy szeretett személy tragikus halála után.
Persze, törekednünk kell arra, hogy minden egyes alkalommal minél nagyobb figyelemmel, minél nagyobb mélységben átélve mondjuk az imát. Hogy ez mennyire sikerül, az nagyon sok mindentől függ. (Meglepő talán, de még az időjárástól is, ami szintén erősen hat ránk!)
Hasonló okokra vezethető vissza a különböző felekezetek hitvallásának különbözősége. Nem kell ezen sem csodálkozni. A botrány nem az, hogy különbözőek vagyunk és az Istennel való kapcsolatunkat különbözőképpen éljük meg (innen van a rítusok különbözősége), hanem, amikor e különbségek miatt egymással szembefordulunk, amikor nem ismerjük a másikat, nem ismerjük el, s emiatt benne ellenséget látunk. Csakis alázattal lehet hitelesen képviselni a hitünket. Ez nem csak a hívekre, hanem az egyházi vezetőkre, egyháztanítókra is vonatkozik. Alázattal kell(ene) mindnyájunknak Krisztusra és az Ő Egyházára tekintenünk, akkor nem lenne széthúzás, ellenségeskedés. Nem az egyház sokszínűsége fájdalmas, hanem a szétszakítottsága.


Kedves Lelkiatya!
A megbocsátással vannak gondjaim.Megvan bennem az akarat,hogy meg akarom bocsátani a sérelmeket,tudom,hogy akarom és megkell bocsátanom,de sok bennem az ellenérzés,neheztelés az adott személy irányába,sok sebet hordozok magamban,amelyek nagyon fájdalmasak,sokszor beleremegek,és szíven üt,amikor rágondolok.Talán nem is megbocsátással van a gond,hanem a csalódással,ami mélyen bennem van,és ez az ami fájdalmat okoz.Annyit kitudok mondani,hogy megbocsájtok,meg kérem az Urat,hogy Ő gyógyítsa be a szívemen lévő sebeket,mert ezt emberileg nem lehet gyógyítani.De mégis nyugtalanság van a szívemben.Mit tanácsolna ez ügyben?Ön szerint az olyan emberi kapcsolatok helyreállíthatók-e amelyben mély csalódások voltak?
Köszönöm válaszát!
Mia

Istennek minden lehetséges - még az is, ami az embernek lehetetlen (Mt 19,26).
Jó helyen keresi a gyógyulást. Igen, Tőle kell kérni, hogy a seb gyógyuljon. De erre időt is kell hagyni. Hiszen a testi seb is - főként, ha mély, ha fertőzött - akkor hosszú kezelés alatt gyógyítható csupán. Ennek folyamatában van Ön is. Legyen hát türelmes.
Persze, ha az együttélés során a sebek újra termelődnek, akkor ez még nehezebb. De még akkor sem lehetetlen!
Krisztus Urunk éppen a sebeivel hozott nekünk gyógyulást (Iz 53,5; 1Pét 2,24). Tamás apostolt is azzal tudta hitre vezetni, hogy megmutatta neki sebeit. Ha Krisztust követjük, akkor mi is tekinthetjük így a nekünk okozott sebeket, amelyek szeretetünk kifejezői. Nem szemrehányást keltenek, hanem megértést a másik gyöngeségeivel szemben. Miként Jézus is, aki imádkozott azokért, akik szenvedést okoztak neki (Lk 23,34).
Tudom, hogy ez nagyon nehéz, lehetetlennek tűnik, de ismétlem, az Istennek minden lehetséges. Nagyon helyes tehát, ha Tőle kéri.


Kedves Lelkiatya!
Hiába gondolkodom, de én még soha nem találkoztam olyan cigány családdal, akikről Ön a korábbi válaszában beszél, pedig sokhoz volt már szerencsém. Nagyon jól kidomborodik a levél írójának dilemmája, ami abból adódik, hogy egészen más akár az egyház, akár a politika hivatalos álláspontja az ügyben és egészen más a valóság. Emiatt van az írónak lelki problémája, ami teljesen érthető. Azt gondolom, hogy a politika mellett az egyháznak is ideje lenne már őszintén megnyilvánulnia a kérdésben, mert ennek a későbbiekben még súlyosabb ára lesz. Az ausztriai "magyar ne lopj" felirat miatt pedig annak idején nem dühös voltam, hanem szégyelltem magam a többi magyar testvérem miatt, akik ezt a feliratot mégiscsak kiprovokálták. Valószínűleg nem volt véletlen. Dühös pedig nem voltam, mert akinek nem inge nem veszi magára. Szerintem, ha egy másik országba elmegy az ember joggal követelik meg tőle az ott élők, hogy tartsa tiszteletben az ott érvényben lévő erkölcsi normákat. Én is ezt várom el azoktól akik pedig a mi hazánkba jönnek, vagy jöttem. Mert ezt itt MAGYARORSZÁG. Errefelé pedig nem tetszik az a magatartásforma, amit a levélíró ama 3-4 családról leírt, és ami nem ritka. Mikor fogja az egyház ezt az említett ördögtől való magatartást és életformát végre elítélni? Ezt papok közül hála Istennek már sokan megteszik.
Őszinte válaszát köszönöm előre is!

Igyekszem őszintén válaszolni, mint korábbi és mint minden egyéb írásomban is.
A valóság olyan, amilyennek látjuk. A látásunk, belátásunk pedig irányítja a cselekvésünket. Csak a tiszta látású emberek tudják Isten akarata szerint alakítani a világot. Ezért elsődleges feladatunk, hogy a látásunkat tisztítsuk meg. Ha szemed ép, egész tested világos (Lk 11,34).
Nem azért tanácsolom az ítéletmentességet, mert nem tudom, hogy van bűn, hanem azért, mert csak ezen az úton lehet a bűnt (magamét, másokét) Isten kezébe helyezni. Ha ítélkezem, akkor Isten helyébe teszem magam, és én próbálok igazságot teremteni. Eleve kudarc.
Nem csak az Egyház álláspontjára, Jézus tanítására is szokták mondani, hogy naivitás. Holott ez a legvalóságosabb igazság, mert a Teremtő szemével látja a teremtést, nem pedig rövidlátón, szűk látókörrel.
A bűnt, a bűnös magatartást elítéli az Egyház, ugyanakkor mindenkit meg akar menteni, minthogy Krisztus Urunk ezt bízta rá: Tegyetek tanítványommá minden népet (Mt 28,19).


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,ha valakiért felajánlunk egy Szentmisét vagy Szentségimádási órát,akkor azon belül lehet-e imádkozni más szándékokra is vagy csak az illető személyért,akiért felajánlottuk?
Válaszát előre is köszönöm!

Mivel imát vagy áldozathozatalt nem csak egy emberért lehet felajánlani, hanem például családért, nagyobb csoportért (fiatalokért, drogosokért, stb.), ezért természetszerűleg másokért is fölajánlhatjuk azokat. Például, ha van egy állandó szándékunk, azt kiegészíthetjük másokért való felajánlással is.
Ez kivált érvényes a Szentmisére, Szent Liturgiára, amely valójában Krisztus végtelen értékű áldozatába való bekapcsolódás. Ha történetesen a pap azt valaki(k)ért felajánlja, azért még ő maga illetve az azon résztvevő hívek is sok mindenki mást is belefoglalhatnak.


Kedves Lelkiatya!
Hogy lehetne a szenthagyomány definícióját frappánsan, érthetően megfogalmazni? A katekizmusban az áll, hogy "az apostolok élő tanítása, stb.". Ezt azért nem értem, mert példának a Biblia kánonját (a bibliai könyvek listáját) szokták felhozni, mint szenthagyományt, amit azonban nem az apostolok határoztak meg, illetve állítottak össze. Vajon nem "az egyház élő tanítása, stb." kifejezést kellene használni?
Köszönettel és tisztelettel: Csikue

Két teológushoz is fordultam a szabatos feleletér. Alább közlöm mindkettőjük válaszát.
A szent hagyomány fogalma sok szempontból meghatározható. A Tanítóhivatal jelenkori definíció között gyakran találunk utalást az élő hagyomány gondolatára, ami nagyon kifejező lehet e gazdag tartalmú fogalom megértésében. Ez az apostoloktól származó hagyomány a Szentlélek segítségével az Egyházban bontakozik ki: egyre teljesebb lesz az áthagyományozott dolgok és szavak megértése, részben a hívők elmélkedése és keresései folytán, akik a szívükben el-elgondolkodnak rajtuk (vö. Lk 2,19.51); részben a tapasztalt lelki dolgok benső megértéséből; részben azok igehirdetéséből, akik a püspöki utódlással együtt megkapták az igazság biztos karizmáját is. Az Egyház ugyanis a századok folyamán állandóan az isteni igazság teljessége felé tart, míg csak be nem teljesednek benne Isten igéi. A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum kezdetű dogmatikai konstitúciójának
szavait a Nemzetközi Teológiai Bizottság határozata (Teológia ma) így vezeti fel: A Hagyomány élő és éltető dolog, olyan mozgásban lévő folyamat, ahol a hit egysége a nyelvek sokféleségében és a kultúrák különbözőségében jut kifejezésre. Megszűnik hagyománynak lenni, ha megkövesedik.
A másik teológus válasza:
Szabatosan megfogalmazva az én olvasatomban a Szent Hagyomány: az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Egyház kánoni - vagyis mértékadó - örökségének egésze, ami az ugyanezen Egyetemes Egyház által kanonizált ószövetségi és újszövetségi Szentírással teljes összhangban és egységben, nagyrészt ezen kánoni írások magyarázatát, illetve az Egyház általi hiteles és tételes kifejtését megfogalmazó örökség. Tágabb értelemben maga a Szentírás is a szent és kánoni hagyomány része, ami az isteni kinyilatkoztatás hierarchiájában természetesen forrása és közvetítője is mindannak a történelmi egyház által kifejtett, de végső eredetében Istentől származó ismeretnek és tanításnak, amit szűkebb értelemben, a Szentírástól megkülönböztetve szoktunk Szenthagyománynak nevezni.


Kedves Atya! A parókián, vagy a parókia telefonján mikor tudnám Önt elérni? ... nagyon örülnék, ha tudna fogadni, és lelkiekben segítségemre tudna lenni.

Tisztelettel,
O. Angéla

Kedves Angéla!
Ha személyesen szeretne elérni, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre, vagy adja meg a személyes elérhetőségét (amelyet természetesen nem teszünk közzé, hiszen csak az a levél jelenik meg nyilvánosan, amelyre válaszolunk.)


Kedves Lelkiatya!
Léteznek olyan emberek, akik gyakorlatilag hermophroditák - mivel hogy két nemiszervvel születtek. Erről hogyan vélekedik az Egyház? Ez miért van így? Gyakorlatilag meg van fosztva egész életére a nemi élettől?
A másik kérdésem is ide kapcsolódna. Értem én a logikus magyarázatot a homoszexualitás megélése ellen, de az Egyháznak a hivatalos álláspontja hogyan szól erről?
Előre is köszönöm a válaszait ezekre a meredek kérdésekre.
Zoltán

Tudomásom szerint a hermafroditákkal kapcsolatban nincs konkrét egyházi állásfoglalás, de nem is szükséges, hogy sok más genetikai rendellenesség esetében sem. A jelenség az ő létük értékéből nem von le semmit, hisz az un. életminőség velük szemben sem alkalmazható diszkriminatív módon, mint más fejlődési rendellenesség esetében sem. Amennyiben kialakul náluk egy határozott nemi identitás, annak megfelelően megélhetik szexualitásukat, illetve a házasság sem kizárt számukra, melyben Isten akaratát megvalósíthatják. Nyilván az általános erkölcsi normák rájuk is vonatkoznak rájuk is.
Az Egyház homoszexualitással kapcsolatos álláspontja megtalálható a Katolikus Egyház Katekizmusa 2357-2359. pontjainál.
http://www.katolikus.hu/kek/kek02331.html#K2357
Ebből emelek ki néhány mondatot.
A homoszexualitás olyan férfiak és nők közötti viszonyt jelent, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat... Lelki keletkezésének eredete még nagyban feltáratlan.
A Szentírásra támaszkodva a hagyomány mindig is azt jelentette ki, hogy a homoszexualitás cselekményei legsajátosabb belső természetük szerint rendezetlenek.
Semmi esetre sem szabad azokat jóváhagyásban részesíteni.
Az ebben érintett emberek többsége számára megpróbáltatást jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyengédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.
Ők is arra hivatottak, hogy Isten akaratát valósítsák meg életükben, és amennyiben keresztények, az állapotukból adódó esetleges nehézségeket egyesítsék Urunknak a kereszten hozott áldozatával.
A homoszexuális emberek is a tisztaságra vannak meghíva. Az önuralom erényével, amely a belső szabadság nevelője, néha önzetlen barátság támogatásával, imával és a szentségi kegyelmekkel fokozatosan és határozottan meg tudják közelíteni és meg is kell közelíteniök a keresztény tökéletességet.


Kedves Lelkiatya!

Nyomja a lelkemet a következő. Lakóhelyünkön 10 éve még egy virágzó kis falu volt. Betelepedett 3-4 roma család, majd megjelent a bűnözés is. Mindenhonnan azt halljuk, hogy a rasszizmus rossz, az előítélet rossz, de ha már 100-szor megloptak bennünket, akkor nagyon nehéz nem rasszistának lenni. Amikor azt látjuk, hogy a romák már 12 éves koruktól kezdve lopni járnak az udvarunkra, több idős asszonyt raboltak már ki - szerencsére nálunk haláleset még nem történt -, és a 40 éves szüleik (nagyszüleik?) is ugyanezt csinálják, akkor képtelen vagyok egyedi esetként kezelni ezeket, és az egész roma társadalomra ráfogjuk, hogy ilyenek vagy olyanok, ami nagyrészt igaz is sajnos. Ez a lelki problémám, hogy úgy érzem, rasszista lettem, de tudom, hogy ez Isten előtt bűn, hiszen gyűlöletből táplálkozik. Hiába tartom a rasszizmust igaz érzésnek és az előítéletet hasznosnak, jelen van bennem ez a kettősség, amit fel akarok számolni! Ebben kérem szíves segítségét, tanácsát!

Köszönöm előre is!

Amit leír, nagyon szomorú jelenség. Az Ön esetében még nagy remény marad, mert fölismeri a szívében ezt a nem akart érzést, és amennyire tud, küzd is ellene - hiszen ezért is írt ebbe a rovatba. Elhiszem, hogy a megtörtént esetek rettentő fájdalmasak, de mégsem szabad néhány család viselkedése miatt egy közel 7-8 száz ezret számláló népcsoportot megítélni. Még akkor sem, ha az Ön települése nem egyedi eset. Számtalan tisztességes, törekvő, nagyon tiszta életű és gondolkodású cigány ember és család is van hazánkban. Hogy milyen bántó és fájó tud lenni az általánosítás, arra a következő példát hozom. Amikor a '80-as évektől egyre szabadabban lehetett kijárni Ausztriába, akkor megindult a tömeges vásárlási láz Magyarországból Bécsbe és környékére. Nyilván ment akkor mindenféle ember. A boltokban, áruházakban pedig egyre több helyen megjelent a magyar nyelvű felirat: Magyar, ne lopj! El lehet képzelni, micsoda fájdalom és düh volt bennünk akkor ennek láttán. Nem is tudom, kikre voltunk dühösebbek, a táblát kifüggesztő osztrákokra, vagy az őket megkárosító honfitársainkra. Az általánosítás mindig félrevezet. Személyek vannak, akik viselkednek, akiket elviselnünk vagy éppen tanítanunk kell. Ügyeljen arra, hogy e a rossz tapasztalatok élménye ne érjen el a szívéig, ne hatalmasodjék ott el, ne fordítsa szembe Önt embertársával. Meglepő talán, érdemes is ezen eltöprengeni, hogy őket éppen annyira szereti az Úr, mint bennünket. Ez a gondolat, valamint a szegény emberek szellemi, lelki hiányosságainak ismerete inkább szánalmat, segíteni kész szeretetet szül, mint haragot, a megbocsátás elutasítását.


Kedves Lelkiatya!
Fontos dologban szeretném a segítségét kérni. Eljegyzett menyasszony vagyok, a kedvesemmel járunk jegyes oktatásra, viszont egy valamit nem mondtunk el az oktatást tartó atyának. Azt, hogy közel négy éve együtt élünk. Nem hazudtunk, egyszerűen csak nem került szóba a dolog, de nekem egyre nagyobb lelki furdalásom van emiatt, és nem tudom, hogyan kellene ezt felhoznom. Az atya arra kért minket, hogy ejtsük meg a szentgyónást húsvét előtt, de sajnos ez nem történt meg, mivel amit az egyház bűnnek tart, még mindig fennáll. Nekem nincs lehetőségem elköltözni tőle, és őszintén szólva nem is szívesen tenném, hiszen úgyis Isten áldását szeretnénk kérni néhány hónap múlva a közös életünkre, így nem látom értelmét. Ennek függvényében csak annyit szeretnék kérdezni, mikor lenne érdemes elvégezni a szentgyónást, hogy mindent, amit az együttélésünk óta elkövettem őszinte szívvel bánhassak meg (többek között az esküvő előtti együttélést is) és tiszta lélekkel vonulhassak az oltár elé? Köszönettel: Krisztina

Kedves Krisztina!
Nagyon jól jelez a lelkiismerete, és rendkívül fontos, hogy most erre a hangra odafigyeljen, és hallgasson is rá. Ha most elhallgattatja, akkor félő, hogy később is egyre tompul majd, és olyan dolgokat fog elkövetni, amikre most nem is gondol vagy még a gondolatától is elborzad. Még ha nehéz is, tegye azt, amit a lelkiismerete diktál.
Tanácsom, hogy ne egyedül akarja ezt megoldani, mert rettentő nehéz, meghaladja az erejét. Ossza meg ezt a gondját a párjával, beszéljenek egymás között róla, s főként tárják fel az atya előtt. Még ha a vőlegénye ezt másként is gondolná (elő szokott fordulni), Ön akkor is tartson ki ebben, s ha valóban szereti Önt, akkor tiszteletben fogja tartani ezt a kérését.
Kérdezi, hogy mikor gyónja meg. Minél hamarabb! Ennek következményeként pedig törekedjenek arra, hogy most már a házasságkötésig ne legyen Önök között testi kapcsolat. Higgye el, nem lehetetlen, később, a házasságukban több ilyen, hosszabb megtartóztató időszak is lesz. Nem árt már most felkészülni rá. Az esküvőjük, a nászéjszakájuk is sokkal szebb lesz, ha arra már most megtartóztatással készülnek.
Természetesen legjobb lenne addig külön költözniük. Ez is része lehetne az ünnepélyes egybekelésüknek.
Ismétlem, ezek nehéz feladatoknak tűnnek, de a tiszta házasságukért megéri meghozni ezeket az áldozatokat, hiszen értékesebbé teszi a kapcsolatukat. Ne halogassa tehát a szentgyónást, akarjon minél hamarabb tisztává lenni az Úr előtt. Akkor lesz igazán hatékony az Ő áldása is az életükre.


Kedves Lelkiatya

egyik válaszában olvastam, hogy lefordították magyarra a Klimakhosz Szent János művét a Létrát. Hol lehetne hozzá jutni?
Válaszát köszönöm!

Úgy tudom, a kiadása folyamatban van. Reméljük, hamarosan kézbe vehetjük. Érdemes figyelemmel kísérni a Szent Atanáz könyvesbolt kínálatát, mert ha megjelenik, ott bizonyára kapható lesz.


Kedves Lelkiatya!
Mi az Egyház véleménye Mel Gibson Passió című filmjéről? És mi az ön véleménye a filmről?
Válaszát köszönöm:
Gabi

Sok egyházi ember dicsérte. Sokszor fölhasználható hittanórákon, vagy azokon kívül is, hogy szembesüljünk Krisztus Urunk szenvedésével. Sokakat megráz a film.
Személyes véleményemet is kérte. Én egy kicsit csöpögősnek tartom, - vértől és érzelmektől csöpögősnek.


Kedves Lelkiatya!
Nagyon nehéz helyzetben döntés előtt állok!
A munkahelyemen rá akarnak kényszeríteni egy feladatra, amit egészségi, családi gondjaim és sok más problémám miatt valószinüleg nem tudok majd ellátni. De akkor szerződést szegek és bíróságon találom magam vádlottként. ( Ki kell fizetnem a költségeket, amibe a munkahelyemnek kerültem. Ez viiszamenőleg akár 4 millió is lehet. ) Ezt én nem tudom megtenni,azt mondták, ha házam lenne, akkor jelzálogként ráterhelnék, de nincs így ha nem fizetem ki, még börtönbe is kerülhetek! Ha nem írom alá a szerződést nagy valószinűséggel elveszítem az állásomat. Egymagam tartom el, senkire nem számíthatok. A szüleimnek elmondtam, akik engem hibáztattak. Haza nem mehetek, ha elveszítem az állásomat. Segíteni sem akarnak. Van ügyvéd ismerősük, de még annyit sem tettek meg, hogy szóltak volna neki, mondván oldjam meg én.
Nem tudom mi tévő legyek. Választhatok a hajléktalanság vagy a börtön mellett.
Kérem adjon tanácsot!
Előre is nagyon köszönöm!
Üdv!

Afelől megnyugtathatom, hogy a leírt dolgok alapján nem kerülhet börtönbe. Aki ilyet állít, az esetleg csak fenyegetőzik, vagy ilyen módon akarja az akaratát mégis Önre kényszeríteni. Nyugodtan fontolja meg a lelkiismeretében, hogy el tudja-e vállalni azt a munkát vagy sem, és döntsön aszerint. Benedek pápa mindnyájunknak példát adott abban, hogy tisztalelkiismeret vizsgálat után olyan döntést hozott, amely az egész világot meglepte. Ettől sem kell félni. Ha olyan munkát akarnak Önre kényszeríteni, amely nem volt benne a szerződésben, akkor a munkajog Önt védi, még a hivatalosan kirendelt ügyvéddel is jó eséllyel megnyerheti a dolgot, ha - ne adja Isten! - perre kerülne.
Bátorságra biztatom. Vagy abban az irányban, hogy merjen másként dönteni, mint amit önre akarnak kényszeríteni, vagy abban az irányban, hogy ne féljen vállalni a nehezebb feladatot - persze, ha jó lelkiismerettel el tudja vállalni -, hiszen a lehetetlen feladathoz is ad erőt az Úr, ha azon az Ő áldása van.
Még egy tanács: Ne hagyja, hogy szemrehányás éljen a szívében a szüleivel szemben! Könnyen lehet, hogy ezzel a magatartásukkal akarják Önt még nagyobb önállóságra késztetni. Kell is, hogy ezzel rendelkezzen, ha már több éves munkaviszonya van. Bátorság, tehát, és bizalom az Istenben! Ha ez megvan, akkor nem olyan nagy baj, ha úgy érzi, nem bízhat az emberekben.


Kedves Lelkiatya!

Előre is köszönöm a válaszokat.

Házasságot kötni csak a lakhely szerint illetékes plébánián ill. ott ahol kereszteltek, lehet vagy máshol is? Ha máshol is lehet kell e ehhez engedélyt kérni a lakhely szerinti plébániától?

Szükség esetén, vagy más, megfelelő indokok alapján lehet más templomban is kötni házasságot, de mindig az illetékes (vagy a vőlegény vagy a menyasszony lakóhelye szerinti) plébános/parókus engedélyével. Enélkül az házasságkötés érvénytelen.


Kedves Lelkiatya,házassagom rendezetlen,milyen lehetőségeim vannak hiteletet élni a katolikus egyházban.Tudom nem gyonhatok áldozhatok,ez nagyon fáj és kitaszitottnak érzem magam.Vajon van lehetősegem arra,hogy üdvősségre jussak?Tisztelettel Ildikó

Kedves Ildikó!
Ön az üdvösség útján van, arról sem letaszítva, sem az üdvösségből kizárva egyáltalán nincsen. Sajnos, korábbi döntései - vagy esetleg más körülmények miatt - lelkileg nehéz helyzetben éli az életét, de a nehézségek nem eltávolítanak Istentől, sokkal inkább megtanítanak minket arra, hogy még jobban Hozzá vonzódjunk, Őbeléje vessük bizalmunkat. Ez annál a személynél is így van, aki nem járulhat szentségekhez. Számtalan útja van az istenfélő életnek. Ön az egyházunknak is teljes értékű tagja, sőt, szenvedései miatt - ha lehet ilyet mondani - még értékesebb tagja is. Mindennek tudatában legyen nagyon hálás az Úrnak, köszönje meg azt, amit kapott, és ne keseregjen sem amiatt, amit nem kaphat meg, sem amiatt, amit Ön eddig az életében nem helyesen tett. A bűnbocsánatból nincsen kizárva. Lehetőleg keressen olyan lelkiatyát, akivel rendszeresen tud lelki beszélgetéseket folytatni - ezek meg fogják Önt erősíteni -, még ha nem is kaphat feloldozást.


Dicsőség!
Az a kérdésem,hogy jelenleg van-e elegendő pap a görögkatolikus egyházban a későbbiekben várhatóan lesz-e paphiány.
Az Úr pásztorságra hívott el,de gyermekkoromban még csak éreztem,mos már tudom.
Várpalotai vagyok,közben megnősültem,római katolikus vallásban ( de vallások feletti Istenhittel).
Úgy tudom,hogy a katolikus egyházban a helyem,de római katolikus jogrend szerint a házasság szentségének felvétele miatt nem lehetek pap.
Csak görögkatolikus vallásúak illetve azt a liturgiát követők kerülhetnek be a Főiskolára?
Várom megtisztelő válaszát.
Az Úr legyen Önnel!
Üdvözlettel: ... Lajos

Kedves Lajos!
Első kérdésére nem tudok egyértelmű választ adni. Most nincsen elegendő pap az egyházunkban, több olyan parókiánk van, ahová nagyon várnak papot, de a püspök atyák nem tudnak adni. Ugyanakkor elég szép létszámban vannak papnövendékek a szemináriumban és külföldi tanulmányokat is többen folytatnak. Hogy ez a létszám mit fog eredményezni, ezt nem láthatjuk előre, hiszen a feladatok is egyre növekednek, az egyházunk egyre több területen lát el szolgálatot.
A másik kérdésére viszont biztosabb választ adhatok. A Szent Atanáz Hittudományi Főiskolánkra sok civil hallgató is jár, közöttük többen római katolikusok, sőt, vagy köztük protestáns vallású is. Ez azonban nyilván nem jelenti azt, hogy ők valaha is áldozópappá lennének. Önnek is van lehetősége teológiai tanulmányokat folytatni a görögkatolikus intézményünkben, de arra nincs lehetőség, hogy családos emberként a görögkatolikus áldozópap legyen.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat