Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 23.20.34.25)


Mennyi egy meg hat? (számmal)


Feltámadt Krisztus!

Kedves Lelkiatya!

Mi az oka annak, hogy a reggeli istentiszteletek kánonjából nem vesszük a 2. ódát? Ezek sem az énekes könyvben, sem a zsolozsmás könyvben nem találhatók. Létezik egyáltalán magyar fordításuk, és az hozzáférhető?

Tisztelettel: K

Ezt a második ódát mindig csak Nagyböjtben vesszük.
Minden ódának megvan a Bibliában a megfelelő szakasza. A 2. ódáé: a MTörv 32, 1-43. Ebben igen erős korholó szavakkal illeti Mózes és rajta keresztül maga az Isten a választott népet. A hagyomány úgy alakította ki, hogy ez a vádbeszéd csak a nagyböjtben jöjjön elő, akkor fokozottabb bűnbánatra serkentve bennünket.
Magyar fordításuk csak a még hivatalosan ki nem adott Triód kötetben található.


Kedves Lelkiatya! Mit gondol a pettingről? Mennyire megengedett ez egy kapcsolatban? A Kedvesemmel lassan 4 éve vagyunk együtt, viszont a házasság még legalább 3 év, különböző okok miatt. Fiatalok vagyunk és persze templomba járóak, igyekeztünk türtőztetni magunkat a testi dolgoktól, ami közel 3 évig ment is, viszont most az utóbbi időben elkezdtük egymást így is megismerni. Én és a Párom is úgy gondoljuk, nem bűn, hiszen szeretjük egymást és valljuk be ebben a mai világban nagyon nehéz főleg ennyi időn át is tisztán készülni a házasságra. Válaszát előre is köszönöm!
Egy fiatal hívő társa.

Valóban a mai világban nagyon nehéz megtartani a házasság előtti tisztaságot a szerelmeseknek. Nagyon nagyon nehéz. Éppen ezért vigyázni kell, hogy ne nehezítsék meg még jobban.
A ruha levetése előtt sokkal könnyebb megállni, mint utána. Ha elhatározzák, hogy szeméremterületet nem érintenek a simogatáskor, akkor sokkal könnyebb megállni, mint ha már abban belegabalyodtak. A pettingben szinte nincsen megállás, mert mindig többet és többet akar követelni a test. Ráadásul, ha emiatt az állandó követelés miatt az együttléteikben ez egyre nagyobb teret és időt vesz el, akkor a lelki kapcsolatuk erősen megsínyli, annak fejlődése egyre jobban háttérbe szorul.
Tudom, hogy nehéz, főként, ha még 3 évet várni kell, de megéri!
Legyen sok tartalmas együttlétük, események, amelyeken együtt részt vesznek, társaság, amelybe közösen bekapcsolódnak. Ha pedig ketten vannak együtt, akkor ne az érzékiség, ne a test kerüljön előtérbe, hanem a lelkük egyre mélyebb megismerése, megszeretése. Így lesz igazán csodálatos majd a házasságukban ennek a kettőnek, a lelki és testi szerelemnek az összeérése.


Tisztelt Lelkiatya!
Egy nagyon bonyolult helyzet előtt állok. A párom több száz km-re lakik tőlem, de nemrég állást kapott a városunktől nem messze. Annyit nem keresne, hogy egymaga fenttartson egy albérletet, így arra gondoltunk, hozzánk költözne. Elég szűkös a ház, csak úgy tudnánk megoldani, ha egy szobában lennék. Vallásos, katolikus családban élek, így a házasság előtti testi kapcsolat nálunk 'nem téma', ezért a szüleim nem is akarnak hallani a költözésről. Viszont akkor, ha valóban együtt élnénk, de nem élnénk nemi életet, megoldható lenne a dolog? Nem sértenénk vele semmit? kérem segítsen!
Timi

Kedves Timi!
Nagyon kérem, fogadja meg a tanácsomat: ne siessenek, várjanak.
Megértem, hogy a szükség azt kívánná, hogy költözzenek egy lakásba, de higgye el, hogy a szerelmüket ez nagyon megterhelné. Egyrészt kegyetlenül megnehezítené a tisztaságuk megtartását, óhatatlanul egyre jobban bekúszna a kapcsolatukba - mivel szeretik egymást és egészséges emberek. Egyre több szó esne erről, egyre több problémát jelentene.
Másrészt a közeledő házasságuk nem csupán az ágy közösségét jelenti majd, hanem csodálatos életközösséget. Ebből is előre elcsennének sokat azzal, ha már most összeköltöznének.
Javaslom, hogy egyrészt hozzák meg ezt az anyagi és lelki áldozatot a jövőjük érdekében, hogy most még nem költöznek egy fedél alá, másrészt bízzanak abban, hogy adódik más megoldás, más lehetőség. Keressék is meg azt.
Sok erőt és kitartást ehhez a szép törekvéshez!


Kedves Lelkiatya!
Krisztus feltámadt!

Mit gondol a Jeruzsálemi Szent Tűzről? Errefelé nem igen hallani róla, de ahogy látom, ortodoxok kétség nélkül elfogadják a hitelességét.Hogyan viszonyul ehhez a csodához a (görögkatolikus egyház?

Mihály

Ámulattal szemléli.
Én magam nem vagyok túl lelkes érte. Nem volt alkalmam saját benyomást szerezni róla. Az, aki közelről átélte, biztosabban hiteles véleményt tud mondani. Mindenesetre e fellobbanó különleges láng nélkül is csodálatosan meg tudjuk élni a Föltámadás tényét, fényét, örömét. Én, személy szerint nem tulajdonítok neki különösebb jelentőséget.


Tisztelt Lelkiatya!
Van egy barátnőm,akinek sok problémája van a házasságával.A férje mások előtt mindig lealázza,egy senkinek és semminek állitsa be.Ha ő próbálja ezt viccel elütni,azt mondja neki,hogy mindenben egyezik vele,akkor még durvábban sértegeti,addig provokálja,még sirva nem fakad.Ha ketten vannak akkor is,ha nem tetszik neki valami,vagy ha véletlenül elront valamit mindennek lehordja,a felesége családját is lenézi.A barátnőm igyekszik mindenben a kedvében járni neki,mindig mindent gyorsan megbocsát neki,de a férjének még ez a megbocsátási készség sem tetszik,értetlenkedik miatta.Egy nagyon pesszimista beállitottságú emberről van szó,aki a felesége optimista beállitottságát is letöri,elbizonytalanitja őt,az önértékelését is rombolja.Az a benyomásom,hogy túlságosan szereti a férjét,csak a jót nézi benne,hogy nem italozik,a keresetét haza adja,másoknak mindig mindenben segit,de ez az egy nagy hibája van,hogy igy viszonyul hozzá,és ez nagyon fájdalmasan érinti őt.A nehézséget még az is fokozza,hogy a barátnőmnek volt egy spontán vetélése,és azóta sajnos nem tud teherbe esni.A férjétől lelkileg semmi támogatást nem kap,csak negativ dolgokat tud mondani neki.Ő arra is gondol,hogy lelki okai vannak annak,hogy nem tud állapotos maradni.Ha valakinek ilyen emberrel kell együtt élnie,mit lehetne tenni a változtatás érdekében.Én azt tanácsoltam,hogy beszéljen vele,változtasson a hozzáállásán,legyen erélyesebb vele,mondja el hogy őt mindez rosszul és mélyen érinti,de azt mondja nem lehet,mert csak rontana a helyzeten,.meg a férje azzal érvel,hogy ő ilyen.Nagy vita forrást képez a vallás is köztük,a barátnőm vallásos a férje pedig egyáltalán nem,Isten ellen háborog,sokszor abból is veszekedés van ha elmegy a misére.Rossz nézni,hogy valaki igy szenved és nem tud tenni ennek érdekében.Még fiatal,ha ezeket a dolgokat nem oldják meg,az tartósan nem biztos hogy sok jót tartogat.Ön mit tanácsolna ebben az esetben.Köszönöm szépen a válaszát!

Valóban nagyon nehéz helyzet. Gépelt szöveggel, honlapon keresztül, ráadásul így is csak közvetve nemigen lehet segítséget nyújtani. Az ilyen személyes helyzetekben legtöbbször nem tanácsokat kell adnunk, hanem a mellette állással tudjuk kifejezni szeretetünket, együttérzésünket, és ez erőt tud adni embertársunknak még akkor is, ha észérvekkel aligha tudnunk segíteni.
Egyrészről nagyon szép a barátnőjének ez a helytállása, kitartása. Mindenképp ebben kell erősítenie őt. Szíve mélyéről származik ez a fontos bölcsesség, hogy kitartson a férje mellett, még ha ilyen sötét gondolkodású is. Ez a kitartása, hűsége idővel szép gyümölcsöket fog teremni. Abban erősíteném őt továbbra is, hogy hite legyen állandó támasz, kapaszkodó, hogy Krisztussal minél szorosabbra fűzze személyes kapcsolatát, akkor nem fog elfogyni ez a kitartása. És akkor Krisztus maga fog segítségére sietni, még ha emberileg nem is mutatkozik erre kilátás.
Az valószínű, helyes gondolat, hogy a dolog megbeszélésére, tisztázására biztatja a barátnőjét. Sokszor előfordul, hogy inkább gyávaságból, netán restségből mulasztjuk el a nehéz dolgok kibeszélését. Pedig erre nagy szükség van. Keresse az alkalmat, egy-egy felszabadultabb együttlétet, hogy tudjon erről a férjével beszélni. Az mindig nagyon rossz hatással van a házas kapcsolatra, ha nem tudják egymás között kibeszélni a nehézségeket. Csak tűrésre, csak elviselésre nem lehet kapcsolatot építeni. Tehát igenis felelőssége a barátnőjének, hogy akarjon javítani a kapcsolaton. Ismétlem, ennek jól meg kell találni a módját, körülményeit. Ha nem sikerül egyszer, kétszer, akkor lehet, nem találta meg a helyes időt, módot. Nagy türelemmel kísérelje meg újra. Ugyanakkor, ha a férje ezt zaklatásnak érzi, akkor rosszabbat tett vele. De nem szabad föladni.
Mint ahogyan azt sem, hogy a férje megtéréséért imádkozzon. Ez fogja majd gyökeresen megoldani a házasságukat.


Kedves Lelkiatya!
A tegnapi napon válaszolt a levelemre a megbocsátásról,de nem kaptam meg a választ teljes egészében,egy félbe hagyott mondattal zárult a gondolatmenete,valószinüleg a rendszer nem regisztrálta a válasz többi részét.Érdekelne a válasz hiányzó része is,ha lehetséges lenne,hogy újból megkapjam.Köszönöm megértését.
Tisztelettel:T

Elnézést kérek. Íme, a teljes válasz:

A humor nagyon fontos eleme az életünknek. Ha hiányzik, akkor megkeseredhet még az is, ami egyébként érdekes és szép volna. A legértékesebb humor az egészséges önirónia. Amikor az ember attól sem fél, hogy önmagán mulasson. Az ilyen ember nem esik abba a hibába, hogy túl komolyan veszi önmagát. Ez ugyanis sok összeütközésnek, viszálynak lehet az alapja.
Árulkodó az az elszólása, hogy "kiiktatja az ismeretségi köréből" azokat az embereket, akiktől már többször is hasonló sebet kapott. Ez talán jogos védekezésnek tűnik, de semmiképp sem krisztusi, nem Krisztushoz méltó magatartás.
Ha nehéz a megbocsátás, akkor kérje Istentől. Nélküle úgyis képtelenek lennénk rá. Szorosabb kapcsolatra kell találnia Krisztussal azért, hogy az Ő magatartását tudja követni. Ha úgy érzi, bántják, akkor imádkozzon azért, azokért az emberért vagy emberekért, akiktől a bántást kapta. Ne a saját sebével törődjön, hanem azzal, hogy az Isten bocsásson meg neki(k). Krisztus Urunk szó szerint ezt tette, ugyanerre figyelmeztetett.
Tehát nem kizárni kell az ilyen embereket, hanem a szívébe bezárni, és ott imádkozni értük.


Kedves Lelki atya!
Ismét felvetődött, ahogy az elmúlt két évtizedben többször is, hogy a világ keresztényei ugyanazon a napon ünnepeljék a húsvétot. Azt szeretném kérdezni, hogy mi szól az ellen, hogy visszatérjünk ahhoz az EGYIK ősi számításhoz, mi szerint egyszerűen a Pesszach utáni vasárnapot jelölnék meg és a többi számítást, amelyik a keleti vagy a nyugati keresztényeknek "kedvezne inkább", figyelmen kívül hagynák. Nem lehetséges viszont, hogy így teljesen föl kellene adni a Julián naptár szerinti számításokat, mert a Pesszach esetenként olyan korai dátumra kerülne, hogy az egész böjti időszak szinte rögtön karácsony után jönne. Bár ott azért maradna legalább két-három hét. Mi hát a gond? Köszönöm.

A gond ezen a téren az, hogy nem mindenki egyformán gondolkodik erről a kérdésről. Végül is nem volna semmi gond, ha minden egyes egyházi vezető úgy gondolná, ahogyan Ön, és követné ezt a javaslatot. De egyelőre nem ez a helyzet, egyelőre tehát el kell szenvednünk ezt a különbséget.


Kedves Lelkiatya!

Engem az érdekelne,hogy hogyan lehet felismerni,megtalálni azt az életutat,amelyet Isten öröktől fogva eltervezett a számunkra.Vonzalamat érzek a szerzetesnői hivatás iránt,de sokszor az iránt is,hogy legyen mellettem valaki.Van bennem egy tartás,hogy ha mondjuk döntést hoznék a szerzetesnői hivatás mellett,és megtenném az ehhez szükséges lépéseket,mi lenne akkor ha jönne egy olyan hullám,hogy szerelmes lennék valakibe.Az életutunk megválasztásánál kell,hogy legyen bennünk egy szikla szilárd döntés,hogy mit szeretnék,amiből nem engedek történjék bármi is?Válaszát előre is köszönöm!M

A döntés attól lesz sziklaszilárd, hogy megbizonyosodom, az Isten ezt várja tőlem, ezt adja nekem. Akkor a hűség nem az elhatározáshoz köt, hanem ahhoz a Személyhez, aki meghívott.
Hogy mire is hív az Isten, mit vár tőlem, ezt keresni kell, kérni kell ennek kinyilvánítását. Közben az embernek saját magának is kell keresnie a választ, nem lehet ölbe tett kézzel várni rá. Aki kéri, megkapja, aki faggatja Őt, az választ is kap Tőle.
Ugyanakkor nagyon fontos az ilyen döntés meghozatalánál a lelkivezető véleménye. Ezért elengedhetetlen, hogy legyen lelkivezetője, akivel minden kérdést meg tud beszélni.
Ha a döntés után másféle érzelmek kerítenék hatalmába, ezen nincs mit csodálkozni, a hivatásunknak ilyen próbákat ki kell állni. De csak akkor állja ki az ember, ha Isten akaratát követve indult el a szerzetesség felé. Akkor Tőle kapja az erőt a hűséghez.


Üdvözlöm Tisztelt Lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy XIII. Gergely pápa, amikor 1582-ben elrendelte a „gregorián-naptár” bevezetését, akkor mi még nem voltunk a Katolikus Egyház része, és a naptár is Ónaptár volt. Szóval amikor 13 Gergely pápa korrigálta az akkori naptár csillagászati késését, amely mára már 13 nap

különbséget jelent a Julián-naptárhoz képest, ám ezzel megszüntette az

Antiochiai zsinat 1. kánonjának a figyelembevételét,

miszerint a keresztény Húsvét nem ünnepelhető együtt a zsidó Húsvéttal.

A kánont nem valamiféle anti-judaista szándék motiválta, hanem az a tény, hogy mind a négy evangélium egybehangzó tanúsága szerint Krisztus feltámadása vasárnap, a hét első napján, a zsidó Húsvét ünnepe után következett be. A kánon tehát a húsvéti eseményeknek ezt a kronológiai sorrendjét őrzi.

Hát mi a helyes, és mi a magyarázat?

Válaszát előre köszönöm.

Nagy László

Kedves László!
A Húsvét számítása kezdettől fogva vitákat keltett. s nem csupán a Gergely-naptár bevezetése okozott e téren megoszlást. Akkor is volt, ma is van többféle törekvés az egységes ünneplésre is. Nem lehet azt mondani egyikre vagy másikra hogy helyes vagy helytelen. Különböző hagyományok befolyásolják a számítást.
A Gergely naptár használatát Magyarországon a görögkatolikusoknál a 20-évektől kezdve lassú átmenettel sikerült bevezetni. Az ukrán görögkatolikusok a Julián-naptár szerint ünnepelnek, viszont vannak ortodoxok, akik pedig már a Gergely-naptárat használják (románok, görögök). Viszont az ortodoxok ennek ellenére együtt ünneplik a húsvétot, ugyanazon a napon. Ehhez némely országokban igazodnak a keleti katolikusok is (Románia, Szíria). A kérdés tehát roppant összetett, és jó, hogy van törekvés az egységes ünneplésre, de ez a törekvés még nem elég hatékony.


Kedves Lelkiatya!

Már hosszú ideje komolyan foglalkozom a papi hivatás gondolatával. Római katolikusnak kereszteltek, római rítus szerint bérmálkoztam, de magamat görög katolikusnak tekintem és görög katolikus papságra készülök. Mivel a hivatást még alaposan érlelnem kell magamban, a szemináriumba lépéssel még legalább 3-4 évet várni szeretnék. Erről az elhatározásomról a családomon kívül még senki sem tud. Lehetek-e görög katolikus kispap úgy, hogy római katolikusnak kereszteltek és római rítus szerint bérmálkoztam?

Megtisztelő válaszát és bizalmát előre is köszönöm! Áldott és Békés Húsvéti Ünnepeket kívánok!
Hálás köszönettel

Ez mindenképp rendkívüli esetnek számít. A rítusváltást általában megpróbálja elkerülni az Egyházunk, hiszen ajándéknak kell tekinteni azt, amit kaptunk, amibe születtünk. Főként a cölibátus védelme miatt van egy íratlan szabály is, hogy az a fiatalember, aki római rítusról görög rítusra akar váltani, annak pappá válása esetén mintegy kötelessége a cölibátust választania. Ezt tehát alaposan meg kell gondolnia Önnek is.
Mindazonáltal van példa arra, hogy görög rítusú emberből római rítusú pap legyen és fordítva. De ezek rendkívüli esetek, inkább kerülendő ez a gyakorlat.


Kedves Lelkiatya!

A böjtölésre vonatkozó egyházi előírások kapcsán lenne egy kérdésem. A szerdai és pénteki hústilalom kiterjed-e a hal vagy más vízi állat húsára is? Én logikám szerint a hal húsának is ide kellene tartoznia, tekintve, hogy élő állatról van szó (én ezt is követem személyesen is saját böjtölésemben). Ugyanakkor római katolikus tesvérektől többször hallottam, hogy a hústilalom nem terjed ki a halra, görögkatolikus vonatkozó előírást pedig tényszerűen nem találtam.
Köszönöm előre is válaszát, illetve ha iránymutatást ad arra is, hogy a böjtölési előírások részletesen mely könyvben érhetőek el esetleg laikus testvérek részére is.

Köszönöm szépen válaszát.

H.Dániel

Néhány évvel ezelőtt készült egy kis kiadvány, mely összefoglalja, hogy mi, görögkatolikusok hogyan böjtölünk.
Igen ősi gyakorlatra vezethető vissza az, hogy a hústilalom nem vonatkozik a hidegvérű állatok húsának fogyasztására. Mégis, aki úgy szeretné tartani, hogy szerdán és pénteken halat sem fogyaszt - ha ezt Krisztusért teszi -, akkor igen dicséretes dolgot művel. Annál is inkább, mivel a görögkatolikus egyházban a halfélék is, sőt az egyéb állati eredetű táplálékok (tojás, tejes ételek) a szigorú böjti értelmezés szerint szintén kerülendők. Eredeti előírás alapján nagyböjtben halat csak két napon lehet enni: Örömhírvétel és Virágvasárnap ünnepén.


„Az ételtől való megtartóztatás, amit látszatra teszünk, gyűlöli az Úr lelke, de a megtartóztatást, ami a testi bölcsesség leigázására szolgál, szereti az Úr, mert az a test elnyomása által megszentelést eredményez.”

(Nagy Szent Bazil)

Kedves Lelkiatya!
Mit jelent az idézetben a testi bölcsesség?
Andi



A böjt nem korlátozódhat csupán az étrend megváltoztatására. Akkor lehet böjtről beszélni, ha azt valóban Istennek ajánljuk fel. Ha hozzákötünk más, világi célokat (fogyókúra, méregtelenítő kúra, vagy éppen az emberek elismerése), akkor az ilyen törekvésnek semmi lelki haszna, gyümölcse nincs. Sokszor belevegyül a lelki dolgainkba az, hogy közben emberi hasznot is akarunk húzni belőle. Ez a testi bölcsesség nem válik javunkra, sőt, elveszi a gyümölcsét még annak is, amit egyébként szerezhetnénk a lelki cselekedet által.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy lehet-e valamit tudni annak a bazilita rendből már korábban kizárt, a minap exkommunikált négy ukrajnai/ukrán atyának az indítékairól, akik állítólag püspökké lettek szentelve és megalakították "Ukrajna Ortodox Görög-Katolikus Egyházát"? Lehet, hogy ők is "vissza a gyökerekhez" mottó szerint akartak volna élni és cselekedni, de elszigetelődtek és végül hasonló helyzetbe sodorták magukat, mint Lefébvre érsek követői? Válaszát köszönöm.

Igen fájdalmas és szomorú eset.
Ismereteim szerint eredetileg hárman voltak. A szlovákiai bazilita rendtartományhoz tartoztak. Nagyon sok fiatalt vonzottak, hatékonyan térítettek, betegeket gyógyítottak. Alighanem ez szállhatott a fejükbe, mert elhatározták, hogy új egyházat alapítanak. Egymást püspökké szentelték, ami önmagában is képtelenség, majd pedig átmentek Ukrajnába, és ott terjesztették ezt az egyházukat. Néhány idős püspököt sikerült maguk mellé állítaniuk, a többieket viszont "kiközösítették". Ugyanígy a római pápát is. Nyilván ezekkel a lépésekkel csak saját magukat zárták ki az egyházból. Lefebvre érsek ennél sokkal tisztább szándékkal tanított. Az eredmény valóban hasonló. Hogy mi lesz a sorsuk, a jövőjük, azt csak egyedül a Mindenható tudhatja.


Tisztelt Lelkiatya!
Két dologgal kapcsolatban szeretnék kérdezni, az egyik az előző kérdező levelével kapcsolatos. Vannak teológusok, akik egyre kevésbé hisznek a sátán létezésében, azt mondják, hogy a rossz az megvan minden emberben és nekünk magunknak harcolni kell, hogy ez ne törjön felszínre. Tehát nem gy külső lényről, személyiségről van szó, ezek szerint. Tehát nem egészen világos: személy vagy nem személy a sátán? Én úgy érzem-másokkal együtt-hogy egy szimbólum, nem önálló szellemi lény, mert ha az lenne, akkor lenne önálló személyisége? A mai amerikai filmek-határtalan az emberi fantázia ugye?-egyre gyakrabban ábrázolnak ördögűzést, démoni megszállottságról beszélnek stb, ha jobban utána jár az ember, akkor kiderül, hogy ezek az áldozatok súlyosan skizofrének. Tehát azt is szimbolikusnak kell venni amikor Krisztus az evangéliumokban ördögöket űz ki???
A másik kérdésem a gyónással kapcsolatos. Egyre többen vannak nálunk a nyugati egyházban azok, akik már nem paphoz járnak gyónni, hanem egyenesen Istennek gyónnak meg otthon egy sarokban, jobb esetben egy szentkép, ikon előtt. Németországban és Hollandiában ez egyre jobban terjed, már egy ottani pap is írta a neten, hogy lassan kimegy "a divatból" a gyónás hagyományos fajtája, az un. fülbegyónás. Én is egyre inkább emellett volnék, különösen azután, hogy már a harmadik pap akar pszihológushoz küldeni (mellesleg az elmúlt években folyamatosan jártam pszihológushoz!) mikor a gyónásban azt fejtettem ki, hogy sokszor nehezemre esik az ima, nem mindig tudok imádkozni, lelki szárazságot érzek vagy valami hasonlót, úgy érzem, hogy Isten nagyon távol van. (Ezekről a dolgokról hiába beszélnék a pszihológusomnak-van állandó-úgyse értené. Ön is hasonló tanácsot adna egy ilyen-kimondottan hitbeli, lelki problémára?
Válaszát előre is köszönöm! M

A sátán egyik módszere, hogy elhitesse, ő nincsen. Innen már csak egy-egy lépés azt gondolni, hogy akkor kísértés sincsen, sőt bűn sincsen. Így pedig Krisztus megváltására sincsen szükség. Teljesen félrevezető és igen káros ilyet mondani, netán tanítani, bármilyen nagy teológus tenné is ezt.
A szentgyónás elhagyása is kicsit hasonló jelenség. Kétségtelen, hogy Nyugaton sajnos manapság igen csökken a rendszeres gyónók száma, de nem ez az egyetlen dolog, amit nem kell megtanulnunk Nyugattól. Kezdetben, az ősegyház gyakorlatában még nyilvános bűnbevallás tartottak. éppen azért, mert minden egyes bűn az egész közösséget is sérti, gyöngíti, ezért nyíltan be kellett vallani, ha valaki bűnt követett el. Lehet azt mondani, hogy irgalomból, a bűnbevallás megkönnyítése végett változtatott az egyház ezen a nehéz feladaton, és így alakult ki az un. fülbegyónás, vagyis, amikor valaki személyesen a közösség vezetője előtt tesz vallomást, nem pedig mindenki előtt. Számolni kell azzal, hogy minden bűn, még a legtitkosabb, legelrejtettebb is az egész közösségre vonatkozik. Nem szabad azt a könnyebb utat választani, hogy egy ikonkép előtt gyónom meg és vallom meg a bűneimet. Krisztus nem az ikonképeknek, hanem az apostoloknak adta meg a bűnbocsátó hatalmat.
Hogy miért akarják Önt pszichológushoz küldeni, természetesen nem tudhatom. Ha ezt többen is, egymástól függetlenül tanácsolták, akkor mindenképpen elgondolkodtató. Kétségtelen, vannak olyan helyzetek, amikor jót tesz az ilyen jellegű szakember segítsége. Nyilvánvaló, hogy csakis keresztény, lehetőleg katolikus pszichológus jöhet szóba. Mással nem is igen érdemes megbeszélni a lelki gondjainkat, mert úgysem látja át az emberi psziché lényegét: hogy az Isten képére vagyunk teremtve és ezt a gyönyörű természetünket megrontotta a bűn, amelyet viszont Krisztus maga helyreállított. Csakis ebből az alapállásból lehet megérteni az ember lelki kérdéseit.


Tisztelt Lelkiatya!
Gondjaim vannak a megbocsátással.Naivan sokszor azt hiszem,hogy már megbocsátottam,azután adódnak olyan helyzetek az életben,amelyek megcáfolják ezt.Megakarok bocsátani,de a dolgok,amelyeket elszenvedek,mélyen bennem élnek,nyomják a lelkemet,emiatt az emberekkel akik megbántanak,felveszek egy hideg távolságtartást és zárkózottságot,mert ellenérzést és ellenszenvet keltenek bennem.Nem tudom miben van a problémám gyökere.Lehet,hogy bennem van a hiba,de nem tudom eltűrni más emberek ironizálását,vagy ha bántó szándékkal mondanak valamit vagy cselekedeteikkel éreztetnek dolgokat.Ezek a dolgok érzékenyen érintenek,és nagyon rossz érzéseket hoznak felszinre bennem.Ezeket az embereket bizonyos időn belül,ha ismétlődnek dolgok,kiiktatom az ismeretségi körömből és az életemből is.Mi lenne a Lelkiatya tanácsa?
Válaszét előre is köszönöm!
T

A humor nagyon fontos eleme az életünknek. Ha hiányzik, akkor megkeseredhet még az is, ami egyébként érdekes és szép volna. A legértékesebb humor az egészséges önirónia. Amikor az ember attól sem fél, hogy önmagán mulasson. Az ilyen ember nem esik abba a hibába, hogy túl komolyan veszi önmagát. Ez ugyanis sok összeütközésnek, viszálynak lehet az alapja. Árulkodó az az elszólása, hogy "kiiktatja az ismeretségi köréből" azokat az embereket, akiktől már többször is hasonló sebet kapott. Ez talán jogos védekezésnek tűnik, de semmiképp sem krisztusi, nem Krisztushoz méltó magatartás. Ha nehéz a megbocsátás, akkor kérje Istentől. Nélküle úgyis képtelenek lennénk rá. Szorosabb kapcsolatra kell találnia Krisztussal azért, hogy az Ő magatartását tudja követni. Ha úgy érzi, bántják, akkor imádkozzon azért, azokért az emberért vagy emberekért, akiktől a bántást kapta. Ne a saját sebével törődjön, hanem azzal, hogy az Isten bocsásson meg neki(k). Krisztus Urunk szó szerint ezt tette, ugyanerre figyelmeztetett. Tehát nem kizárni kell az ilyen embereket, hanem a szívébe bezárni, és ott imádkozni értük.


Tisztelt Lelkiatya!
Kanadában egy érdekes beszélgetés részese voltam. Egy magyar görög katoliukus főpap (?) és egy magyar római katolikus pap azon vitatkoztak, hogy a Kanadában levő négy kis magyar görögkatolikus közösség hova tartozik. A római pap azt hangsúlyozta, hogy tekintet nélkül arra, hogy a magyar görög katolikusokat a Torontói ukrán egyházmegye gondozza,akkor is a Magyar Katolikus Püspöki Kar és ezen belül a Hajdudorogi Egyházmegyéhez tartozbak, mint külföldön élő migrációban. Már csak azért is, mert Miklósházy emigráns püspök nyugalomba vonulásával, Róma úgy rendelkezett, hogy minden külföldön élő magyar is az anyaország részese. Tehát a magyar görög katolikusok csak gondozásilag vannak az ukrán egyházmegyére bízva, és igen is megtarthatják a Hajdudorogi Egyházmegye sajátosságaít.Az más dolog, hogy a MKPK kifejezetten nem rendelkezett, és Cserháti püspököt nem ruházta fel a görög katolikusok gondozásával is (habár ő ezt megteszi). Ellentétben a római atyával, a magyar görög katolikus atya azt állította, hogy teljes egészében az ukrán püspökséghez, szertartáshoz tartozunk, tehát ukránok vagyunk, hisz a pénz is teljes egészében oda megy. A római atya még próbálkozott, de nem nagy eredménnyel az atyánál, hangsúlyozva hogy a hovatartozás nem pénz kérdése. Lelkiatya valójábban hová is tartozunk? Ez különben több magyar görög katoliuks kérdése is! Valahogy a római pap válasza tűnik elfogadhatónak.

A Kanadában élő görögkatolikusok mindnyájan az ukrán püspökség fennhatósága alá tartoznak. Miklósházy Attila és nyugdíjba vonulása után Cserháti Ferenc püspök atya csupán testvéri támogatást nyújt a külföldön élő magyar katolikusoknak - természetesen rítustól függetlenül mindegyiküknek. De püspöki joghatósággal nem rendelkezik fölöttük.
A torontó ukrán püspök azonban nagy gonddal tiszteletben tartja a magyar közösségeket, ezért számukra külön esperességet létesített, holott mindössze három egyházközségről van szó.


Kedves Lelkiatya!
A legutóbbi válaszában a KEFIT-tel kapcsolatban azt írta, hogy április 20-22 között kerül megrendezésre, nem tudom, hogy a szervező figyelembe vette-e, hogy munkanap áthelyezése történt, mely érinti a szombati napot!
Kérdésem a következő lenne: Megoldható lenne-e más időpontban megrendezni ezen találkozót? Vagy ez túl nagy kérés lenne?
Válaszát köszöni egy csatlakozni vágyó fiatal

A Kefit legközelebbi találkozója április 27-28-29-án lesz. Hamarosan megjelenik a honlapon is a kedvcsináló. Érdemes szemmel tartani.


Kedves Lelkiatya!


A Szent öregek könyvében az alábbi két részben mire céloz pontosan Sziszoész abba, hogy kell értelmezni?

843. Sziszoész 40.
Sziszoész abba mondta; "Keresd az Istent, de ne keresd, hol lakik!"
844. Sziszoész 41.
Ismét ő mondta, hogy a szemérmetesség és a félelemnélküliség gyakran eredményez bűnt.

Itt az utolsónál vagyok leginkább bajban, mert furcsállom, hogy a "szemérmetesség" amit alapvetően jó tulajdonságként szoktak definiálni (~szemérmetlenség ellentéte) miért lenne bűnforrás. Aztán eszembe ötlik az Ádám és Éva esete, akik a bűnbeesés után takarták el maguk (tehát az általunk jónak tartott tulajdonság a bűnnel jelent meg! vagy inkább vált szükségessé?).

Aztán értdekes párhuzam: Pezenhoffer Antal Apologetikájából:

"A gyónástól is hogyan rettegnek sokan, s mégis általában éppen azok mennek leginkább gyónni, akik legjobban félnek tőle. Hogyan szégyellik magukat gyónás közben, s mégis mennyire megmondanak mindent: azt is, amit legjobban szégyellnek! Még akik csak kényszerből gyónnak (például iskolába járó nagyobb diákok, esküvő előtt a jegyesek) gyónásukban óriási többségükben még azok is megmondanak mindent! Tehát még az átlagemberben is nagyobb a lelkiismeret ereje és az Istentől való félelem, mint az önérzet és szégyenérzet (!), azaz az önfenntartó ösztön."

Most megint 2 jellegzetesen emberi tulajdonságot látunk: önérzet és szégyenérzet, melyek csupán ösztönöknek vannak beállítva. Dehát lehet az állatnak szégyenérzete vagy önérzete?
Amikor Ádám és Éva ettek a fáról, rögtön valami megszakadt bennük, rádöbbentek arra meztelenek: szégyenérzetük keletkezett, eltakarták maguk. Ezt általában úgy szokás magyarázni, és az átlagemberek is valahogy úgy képzelik el, hogy öntudatára ébredtek valaminek: tehát mintha okosabbakká váltak volna. Mert tudjuk, hogy az állat meztelen. Aztán ott van még az a zavar a dologban, hogy a szégyenérzet (egyik válfaja a szemérmesség) ugye egyenesen jó tulajdonság. Az is bizonyítja, hogy a szégyenkezés jó tulajdonság, mert ellentéte a szégyentelen kimondottan rossz tulajdonság. Aztán érthetetlenül állunk a dolog előtt: a bűnbeeséssel szereznek Éváék egy jó tulajdonságot? A megoldás az lenne, hogy valójában visszaesés volt ez, mert addig értelmük irányította minden cselekedetük és uralkodtak testük felett, most pedig zavar állt be. Na de valóban így van ez?
Nagyon köszönöm szépen a válaszokat! És elnézést kérek, amiért egyszerre ilyen sok kérdést tettem fel. Isten áldja meg, amiért fáradhatatlanul válaszol a kérdésekre.

Dénes

Kedves Dénes!
Igen fontos kérdéssel keresett meg. Jól látható, hogy Ön gondolkodó, kereső ember. Isten meg is áldja ezt a keresését, s ha valamit éppen nem tud megoldani, megérteni, akkor is biztos lehet abban, hogy idővel majd megvilágosodik, érthetővé válik. Ezek a kérdések is ilyenek, ha esetleg nem is tudok kimerítő és teljesen elfogadható választ adni rájuk. Persze, azért igyekszem.
Gyerekek teszik fel ezt a kérdést: Hol lakik a Jóisten? A kíváncsiság nem ugyanaz, mint az igazságkeresés. E megkülönböztetésben érthető meg Sziszoész atya válasza is. A kíváncsi ember kutakodó elmével akar minél többet megtudni az Istenről, míg az istenkereső magával az Istennel akar együtt lenni.
A második fölvetése már összetettebb. Helyes irányú az a gondolata, hogy a szégyenérzet a bűnnel hozható összefüggésbe. De nem csak azért, mert ha nem követnénk el bűnt, akkor nem szégyenkeznénk, hanem azért is, mert a szégyenkezésbe többnyire önös érdek, hiúság is vegyül. Sziszoész atya a bűn miatti szégyenkezést tartja veszélyesnek. A hiúság miatt szégyelljük azt, amit elkövettünk, és emiatt nem akaródzik bevallani. Ez a szégyenérzet késztet arra is bennünket, hogy palástoljuk a bűneinket, hogy mentegessük magunkat. Már ez is önmagában bűn, mert ilyenkor nem az Isten irgalma felé fordulunk, hanem emberi megoldást keresünk az elkövetett bűnre.
A szemérmességgel kapcsolatos szégyenérzet is a bűnnel hozható kapcsolatba, és nem pusztán az ember értelmével, öntudatával. Hisz nem csak az állatok nem szégyenkeznek, de a gyermekek sem. Igaz, ennek is egyik oka a tudatlanságuk, de jelen van benne az ártatlanság is. Ádám és Éva ezt a tiszta ártatlanságot veszítette el, amikor engedetlen volt Isten szavával szemben. A szemérmesség nagyon jó, egyfajta védelem, de már abban az állapotban, ami a bűn következménye. Ha nem lett volna bűn, nem lett volna szükség a szemérmességre sem. Ezért amíg a gyermekek nem tudnak bűnt elkövetni, addig szemérmesség sincsen bennük, egyszerűen nincs rá szükség.
Sziszóész atya szembeállítja a szemérmességet (más fordításban szégyenkezés) és a félelemnélküliséget. Két véglet, s mindkettő azt a veszélyt rejti magában, hogy az ember nem helyesen találja meg a saját helyét és értékét.


Kedves lelkiatya!
Ha csúnyán beszélnek körülöttem a barátaim nem tudom,hogy mit tegyek.Többször figyelmeztettem őket,hogy ne tegyék,mert engem zavar.De mindig elfelejtik amikor mérgesek így fejezik ki a bánatukat,ilyenkor én is szomorú leszek.Nem akarom,hogy még szomorúbbak legyenek,mikor rájuk szólok.Így is már szent fazéknak tartanak.Mit tegyek,akkor amikor ilyen történik?
Válaszát előre is köszönöm!
Zsófi

Kedves Zsófi!
Sokan szenvednek hasonló helyzetek miatt.
Nagyjából elegendő, ha a körülötte élők tudják Önről, hogy ez bántja, hogy ez Önnek fáj. Ha van bennük kicsi tisztelet, szeretet, akkor ez arra készteti őket, hogy legalább a jelenlétében tartózkodjanak e szavak használatától. S ez már nagy eredmény, kisebb misszió, amellyel fölhívjuk mások figyelmét bizonyos értékekre. Ha netán ennél durvább lelkületű emberekről volna szó, akkor pedig nem érdemes még szólni sem, hiszen az esetleg még nagyobb ellenszenvet váltana ki belőlük a tiszta beszéddel szemben.
Sokat jelent, ha őszinte szeretettel érzékelteti velük, hogy jobb szeretné nem hallani ezeket a szavakat. Nehogy úgy érezzék, hogy emiatt megveti őket. Épp ellenkezőleg, annál nagyobb szeretetet kell irántuk tanúsítani. Sokat jelent, ha humorral tudjuk oldani, csillapítani az ilyen kényes helyzeteket. A legfontosabb viszont, hogy imádkozni tudjon értük ("...mert nem tudják, mit cselekszenek").
Van, aki azzal próbálja ezt orvosolni, hogy ha káromló szót hall, akkor magában áldást is mond.
Igazi lelki feladat, lelki munka ez, amelynek eredményeképpen másokon is tud segíteni, és az Ön lelkét is neveli, erősíti.


E szöveg helyére írhatja a lelkiatyának szánt kérdését...

Minap a szemle egyik írására lettem figyelmes. ...
Kérem ezt is közölni.

Tisztelt Olvasónk!
Minthogy külön kérte, közlöm az Ön írását is. Igaz, csak annyit, amennyit a jó érzés megenged. Elnézését kérem, hogy nagy részét kihagytam.
Azért nyitottuk ezt a lehetőséget, hogy lelkileg segítségére legyünk azoknak, akik ezt kérik, és még azoknak, akik hasonló szándékkal idetérnek. Sem ezen a helyen, sem az életünk semmilyen pontján nincs helye egymás becsmérlésének, gúnyolásának. Sajnos mindnyájan követünk el hibákat. Ennek legfőbb ellenszere az, ha a magunk hibáit tartjuk szem előtt és nem a másik emberét. Krisztus Urunk is erre tanított bennünket.


Kedves Lelkiatya!

Hol találok rítusváltáshoz szükséges elengedő nyilatkozat nyomtatványt és befogadó nyomtatványt amit tudok továbbítani az illetékes püspökökhöz.

Tisztelettel: Katalin

Nem létezik ilyen nyomtatvány. Éppen azért, mert ez a lépés általában nem tanácsolt, az Egyház szervezeti formában egyáltalán nem támogatja.


Kedves Lelkiatya

olvastam egy hírt, miszerint Szőregen a szerb ortodox papok találkozót szerveztek, amelyen elvégezték a "papi gyónást" és megbeszélést tartottak.

Mit jelent az, hogy papi gyónás? Külön szertartás ez, vagy csak meggyóntak egymásnak (de akkor miért kell bejelenteni?)

Nem tudom egészen pontosan, hogy az újságíró szóhasználata vezet félre bennünket, vagy valóban van erre kifejezett szakkifejezés a szerb ortodox egyházban. Ebben tájékozatlan vagyok.
Az bizonyos, hogy a papoknak is szükségük van a szentgyónás szentségére. Természetesen egy másik papnál gyónnak meg. Mivel ezen a találkozón több pap is volt jelen, elképzelhető, hogy némileg szervezett formában ezt az alkalmat használják föl arra, hogy Húsvét ünnepe előtt meggyónhassanak. Mivel ez alighanem hosszú időt vesz igénybe, ezért jelölhették meg külön is az esemény egyik fontos pontjaként.


Mit tanácsol lelkiatya, mit gondoljuk a homokosokról? Természetellenes, hiszen gyermekáldásra, fajfenntartásra képtelen kapcsolat, Isten nem erre a kapcsolatra teremtett bennünket. Betegség vagy perverzió?

Nem is zavarna, ha nem vonulnának fel évente, keresztényellenes jelszavakat feliratozva, rózsaszínű papi ruhában vagy éppen bikiniben riszálva hím valagukat. Lehet, hogy nem vagyok keresztény, de ezért nem tudom elfogadni őket, sőt gyűlölöm őket a tudatos provokációért.

A bűnt kell elítélni, nem a bűnöst. Gyanítom, hogy a legtöbb homoszexuális ember nem fogja föl, hogy amit tesz, az bűn Isten ellen, embertársai ellen és önmaga ellen. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a bűn akkor még súlyosabb, ha valaki hivalkodik is vele. Mégis azt mondom, nehéz, sőt, lehetetlen eldönteni, hogy az egyes embereknek a bűneikben mennyi a saját felelőssége. Jézus magatartását érdemes követni, aki a kereszten az őt megkínzókért így imádkozott: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.


Kedves Lelkiatya!
Elvált görög katolikus vallású férfi vagyok, volt templomi esküvőnk is római katolikus templomban,mivel volt párom római katolikus volt. Két atyás szertaartás volt (görög és a római). Jelenlegi párom katolikus (neki ez lenne az első esküvője). Polgári esküvőnk volt. Azóta két szép fiú gyermekkel ajándékozott meg. Szeretném méltó képpen egyházi szertartás keretében rendezni házasságunkat. Megoldható ez a házasság rendezés (korábbi házasság érvénytelenítése) keretében,vagy akadályba ütközünk?
Köszönettel:
József

Kedves József!
Korábbi házasságot nem lehet érvényteleníteni. Megvizsgálni lehet, hogy érvényes volt-e. Attól nem függ, hogy hány pap volt jelen, sokkal inkább attól, hogy Önök, az akkor ifjú pár hogyan készült erre és milyen módon vettek részt a házasságkötésben. Ennek megvizsgálása az Egyházi Bíró feladata. Hozzá legegyszerűbben a parókuson, plébánoson lehet. Keresse fel bátran, és beszéljen vele erről a kérdésről.


Kedves Lelkiatya

Honnan ered és mit fejez ki azaz ábrázolásmód ahogy a kis angyalokat szokták ábrázolni? Ti. újjukat szájuk elé tartva?
Azt olvastam, hogy az ókori Egyiptomban Hórusz istent gyermekkorában éppen így ábrázolták.

Dénes

Igen, ez lehetséges, bár én nem ismerem az ókori egyiptomi istenek ikonográfiáját. Az biztos, hogy a korai kopt ikonokon is ismert ez a gesztus, a keresztény ikonográfiában - akárcsak ma is - a száj elé tartott ujj csendre, összeszedettségre inti a szemlélőt, titok feltárulkozására figyelmeztet. Szent Benedek is így tartja kezét a pannonhalmi főebédlő bejárata feletti freskón, a nyitott könyvében a regula első sora olvasható, amelyben figyelemere, koncentrációra inti a hallgatót.


Kedves Lelkiatya!

Tudna mondani olyan híres szentet vagy remetét, aki a 7. sz. -ban élt a kelet-római bir. területén?
Köszönöm szépen:)

Dénes

Néhányat a legismertebbek közül:
Hitvalló Szent Maximosz, Lépcsős Szent János, Damaszkuszi Szent János, Krétai Szent András.


Tisztelt Lelkiatya!

Görögkatolikus keresztény vagyok. Szeretnék szerzetesnek jelentkezni, és érdeklődni, hogy ennek mik a feltételei? Illetve erre az Isten hívja, vagy önszántából is elkötelezheti magát az ember?

Válaszát előre is köszönöm: Balázs

Kedves Balázs!
Szerzetessé lenni Isten hívása nélkül nem lehetséges. Ám sok esetben az a gondolat, vagy inkább a vágy, hogy valaki szerzetessé legyen, már elgondolkodtató, már lehet a hivatásnak kezdeti jele. Ugyanakkor talán minden mélyen gondolkodó keresztény ember szívében legalább egyszer megfordul a gondolat.
Érdemes megkeresni valamelyik püspök atyát, hogy közelebbi útmutatást kaphasson.


Kedves Lelkiatya! Azt szeretném kérdezni, hogy ön szerint melyik a legszebb görög nyelvű liturgikus ének? Lehet több is. Ha esetleg valamilyen fájlmegosztó oldalon megtudná mutani, hogy meghallgathassam, nagyon megköszönném!

Dénes

Sajnos ebben egyáltalán nem vagyok járatos. Röstellem, de sem a görög nyelvű énekekhez, sem a fájlmegosztó oldalakhoz nem értek. Ám íme, közzétettem, hátha valaki más tud segíteni. Ez esetben átvisszük a hozzászólásokat a Fórumra.


Kedves Lelkiatya!

Az ordodoxiában mióta vetik máshogy a keresztet és mióta van kettős kereszt? Melyik volt előbb a katolikus vagy az ortodox változat?

Dénes

Kedves Dénes! Kérdésére a Fórumon válaszoltam.


Kedves Lelkiatya!

Nagy vagy kis betűvel kell írni a S(s)átán nevét?

Dénes

A válaszom inkább lelki, nem nyelvtani.
Írjuk inkább kicsivel. Egyrészt, hogy semmi tiszteletet ne kapjon, ami egy emberi személynek is kijár, másrészt, mert a személyessége megkérdőjelezhető. Bár valós szellemi valóság, de a személy igazi érték, valamiképp az Isteni Személyesség földi képe. Ezzel semmiképp sem ruháznám föl az ellenséget, akinek (amelynek?) éppen ez a személytelenség és ennek terjesztése a célja.


Kedves Lelkiatya!

A görögkeletieknél régen (8-9. sz.-ig) alámerítéssel kereszteltek?

Igen. És azóta is.


Kedes Lelkiatya!

Engem görög katolikusnak kereszteltek, édesapám viszont római katolikus, így csak a római katolikusokhoz jártam. Most is római katolikus templomba járok.
Bevallásom szerint teljes mértékben római katolikusnak érzem magam, ezen szertartásokat ismerem, szeretem, vallom.
Milyen vallásúnak számítok most?
Ha az édesapám római katolikus, akkor én is az vagyok?
Esküdhetek római katolikus templomba, ha a vőlegényem nem katolikus?

Szeptemberben lesz az esküvőm, szeretnék templomi esküvőt római katolikus szertartás szerint.
Kérnem kell saját egyházmegyém püspökétől elengedő, illetve a másiktól befogadó engedélyt, vagy katolikusként esküdhetek római katolikus szertartás szerint?
Válaszát hálásan köszönöm,
Éva

Kedves Éva!
A vallása keresztény, első lépésben azonban a rítus tisztázása szükséges, amiben a keresztelési anyakönyv segít. Ha édesapja a bejegyzés szerint római rítusú, akkor Ön is az lett, akkor is, ha görög katolikus pap keresztelte. A megjegyzés rovatot is meg kell nézni, mert ebben az esetben valószínüleg nem bérmálták meg, amit házasságkötés előtt "pótolni" szoktunk, hiszen a Szentlélek kegyelmére a felnőtt hívőnek a szentségi házasságban különösen is szüksége van. Ha az édesapa görög rítusúként van bejegyezve, akkor a gyermek is az lett, kivéve, ha bejegyezték, hogy a szülők közös kérésének megfelelően az édesanya római rítusát kaphassa.
- Mindenképpen lehet templomi esküvőjük. Ha vőlegénye nem katolikus hanem protestáns (pld. református, evangélikus, azaz érvényes keresztelésben részesült) akkor az eskető pap feladata a püspöktől engedélyt kérni arra, hogy ezt a "vegyes házasságot" megáldhassa. Ha nincsen megkeresztelve a vőlegény, ebben az esetben szintén az eskető pap kérhet felmentést a "valláskülönbség" akadálya alól a püspöktől. Ekkor is érvényes házasság jön létre, de mivel az egyik fél nincs megkeresztelve az nem lesz szentségi házasság mindaddig, amíg a kereszteletlen fél meg nem keresztelkedik.
Minderről az eskető atya személyes megkereséskor készséggel ad felvilágosítást. Sok boldogságot!


Kedves Lelki Atya!

A rózsafüzér imádkozásával kapcsolatban szeretnék feltenni egy kérdést.
Rózsafüzér imádkozásánál, hogy a helyénvaló? Abban az esetben ha mondjuk hétfőn kezdünk el imádkozni egy boldogságost, de az éjfél miatt átcsúszunk keddre mikor már fájdalmast kell, ilyenkor fejezzük be a megkezdett boldogságost vagy már újat kell kezdeni vagy a megkezdettet fájdalmassal folytatni? Köszönöm szépen a választ!

Dénes

Kedves Dénes!
A rózsafüzér titkai nem szigorúan vannak egy-egy naphoz kötve. Van olyan imádkozó, aki egyetlen nap elmondja mind a három csoportot. Van, aki hetenként váltogatja.
Fontosabb, hogy a megkezdett kört fejezze be. Ebben nem módosít semmit, hogy az óramutató már átlépett a 12-en vagy sem.


Tarthat-e görög katolikus paróchus "szentmisét" a római katolikus templomban? Érvényes-e ez a mise egy római katolikus hívőnek?

Csak olyan pap tarthat a sajátjától eltérő rítusban Liturgiát, akinek erre külön engedélye van. Magyarországon kevés ilyen pap van.
Az a hívő, aki olyan szentmisén vesz részt, amelyet a pap nem a saját rítusában celebrált - még ha nem megengedett módon is -, természetesen számára teljes értékű a Liturgia és az Eukharisztia.


Kedves Lelkiatya!

Van egy kis boltom, ahová néha betérnek görögkatolikus papok is. Nem derül ki, hogy papok, csak amikor az én görögkatolikusságomra hivatkozva próbálnak viccesen némi árengedményhez jutni. Én ezt szívesen meg is teszem, de elgondolkodtam. A papok miért nem járnak papi civilben, hogy mindenki láthassa papi mivoltukat? Nem vár el az ember reverendát, de legalább azt a kis fehér "nyakkendőt" (nem tudom a pontos nevét). Szerintem a papság nem egy vasárnap 1 órás szakma, hanem napi 24 órás hivatás, és el is várják, hogy úgy nézzunk rájuk, de ők maguk mint ha ezt szégyellenék. Miért csak akkor kell büszkén felvállalni, amikor anyagi előnyhöz lehet ezáltal jutni, vagy amikor a rendőr megállítja, stb?

A fiatalok csuklóin egyre több csotkit lehet látni, a papok csuklóin még véletlenül sincs. Ez nem elgondolkodtató?

A mai sokszínű világban, amikor az ember hirdeti magáról az öltözködésével, kitűzőkön keresztül a világnézeteit, akkor a kis fehér "nyakkendő" használata biztosan nem találna ellenérzésre, ha elrendelné a püspök - ami elvárható volna. Szerintem a hordása volna természetes, és ez a kicsavart állapot, hogy nem hordják. Tegyék rendbe a dolgokat, kérem! Tessék büszkén felvállani a hivatásukat! Higgyék el, még az ateistáktól is megkülönböztetett figyelmet, bizalmat fognak kapni!

Köszönöm előre is megtisztelő válaszát!
M.

Azt a gondolatot magam is üdvözlöm, hogy a papokon öltözetükben is látszódjék, hogy Isten emberei. Ma egyre nagyobb igény van arra, hogy ilyen módon is látható legyen az Egyház. A "kis fehér nyakkendő" hordását viszont én nem tartom erre elegendőnek. "Papi civil"-nek nevezzük, mely elnevezés önmagában is árulkodó, hiszen vagy pap, vagy civil, netán egyik sem. Azóta különösen is visszásnak érzem, amióta láttam anglikán lelkésznőkön is hasonló viseletet, még pedig egészen tarka változatban. Úgy tűnik, még ebből is lehet divatot csinálni. Az én álláspontom az, hogy a katolikus pap viselete a reverenda. Jó volna, ha minél többet hordanák. Ezzel sokat segíthetnének a hitükben bizonytalankodóknak. De láthatóan abban nem egyezik a véleményünk, hogy ezt milyen ruházatban tegyék. S valószínű, nem egy pap van, aki viszont azt tartja jónak, hogy amikor civilként van a polgári életben, akkor az öltözködésében sem akar kitűnni. Tartsuk tiszteletben ezt az álláspontot is. Ha viszont emiatt egyéni hasznot vagy előnyt akar szerezni, azt bármilyen ruházatban teszi, nem tartom illendőnek. A csotki viselésével kapcsolatban is eltér némiképp a véleményünk. Én is örülök, ha látom mások csuklóján, de néha félek, ez is válhat divattá. Szerintem csak akkor szabad hordani ezt a szent tárgyat, ha valóban hétköznap is használják, s ezért van kézügyben. Én láttam már papok csuklóján is, de még többről tudok, akik a zsebükben hordják.


Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne,hogy hogyan kell az olyan emberekkel viselkedni,akik tiszteletlenül viszonyulnak hozzánk?Az a benyomásom,hogy ha túl jó szándékúak vagyunk másokhoz,azt gyakran kihasználják,megpróbálnak eltiporni bennünket.Volt olyan megtapasztalásom,hogy megadtam másnak egy alaptiszteletet,aki barátnőnek mondja magát.Számos alkalommal meghallgattam,tanácsot adtam a problémáiban,amikor én kezdtem el valamiről beszélni közönyt és érdektelenséget mutatott,számos alkalommal is,és szinte állantó rendszerességgel a szavamba vágott,magáról kezdett beszélni.Amikor többen voltunk társaságban,szóvá tette,sérelmezte,hogy ő olyankor fölöslegesnek érzi magát,úgy érzi mi azzal a másik személlyel jól megvagyunk nélküle is,megfigyeltem,hogy ez mindig olyankor van ha nem ő beszél,hanem mi kezdünk el valamiről beszélni,más témákat érintünk,pedig előzőleg őt is meghallgattuk,mivel túlnyomőrészt az ő gondjai vannak ecsetelve.
Irtam,megajándékoztam a születésnapján is,amikor nekem volt születésnapom ő még egy rövid üzenetet se irt,utólag se köszöntött fel még szóban sem.Volt ez igy más üdvözletekkel is.A könyv is,amit kölcsön adtam neki,elég elhasznált állapotba került.Tudom,hogy mindig jót kell tenni másokkal,de szabhatunk-e határt a cselekedeteinknek?Hogyan lehetne helyes egyensúlyt találni,hogy mi is jót tegyümk másokkal,de közben a mi érzéseinket,önbecsülésünket se sértsék a másik ember tettei?Mire lenne jó és mire kell odafigyelni ilyen esetekben?
Válsazát előre is szivből köszönöm!

Kérdésére kimerítő választ majd a saját élettapasztalata fog adni. Valamelyest ehhez próbálok most én is hozzájárulni.
Az általános kérdését el kell választani a személyhez kötött helyzettől. Előbb ez utóbbiról írok. Az említett személynek nyilvánvalóan nagy szeretetigénye van. Talán az is lehet, hogy betegesen kielégíthetetlen. Vélhetően gyermekkorában nem kapott helyes és egészséges érzelmi nevelést, emiatt nem tud önzetlen lenni. Csak önmagára gondol, gondolatai csak önmaga körül forognak, a másik embert gyakorlatilag észre sem veszi. Ezt fontos tudni róla, és nem várhatjuk el tőle azt, amire képtelen. Lassú gyógyulásra van szüksége, amely körültekintő és hozzáértő bánásmódot igényel. Nem szabad haragudni rá, egyáltalán nem tudható, hogy ebben az önző viselkedésében mennyi a saját felelőssége. Szenved a magánytól, még ha sok ember veszi is körül.
Ugyanakkor nem szabad benne erősíteni sem ezt a vak önzőséget. Tehát az sem jó, ha teljesen ráhagynák ezt a viselkedést. Finom és tapintatos próbálkozásokkal kell ráébreszteni saját boldogtalanságának okaira. Nyilván ehhez is rengeteg türelem kell.
Az általánosabban fölvetett kérdésére azt mondom, hogy a szeretetből és figyelemből sohasem elég, de helyesen kell szeretni és minél mélyebb látással figyelni. Mindig azzal kell számolni elsősorban, hogy mi magunk mennyi kegyelmet, ajándékot kaptunk az Istentől. Ehhez képest sohasem tudunk eleget tovább adni. Ez mégsem jelenti önmagunk teljes felőrlését. Bölcsesség kell ahhoz, hogy az ember mérlegelni tudjon. Minél bölcsebb az ember, annál többet elvisel. Az igaztalanságok nem tudják megingatni, hiszen megbecsülést nem vár el másoktól, hanem egyre inkább egyedül Isten fontos neki. Talán furcsa, hogy ezt mondom, de minél közelebb kerül Istenhez, annál jobban fogja látni, hogy mire van igazán szüksége a másik embernek. Nem az emberek buta követeléseit kell kielégíteni, hanem józanul meg kell látni, hogy mire van igazán szükségük. Ez a józanság - inkább: bölcsesség - a mértéke annak, hogy mit mikor mennyit adunk embertársunknak.


Kedves Lelki Atya! Azt szeretném kérdezni, hogy a szertartásaink során hányféle szentelt olajat használunk? Van egy, amit a keresztelés előtt alkalmazunk, és van a bérmálás krizma-olaja. De a kettő közül melyiket használjuk mirováláskor, és melyiket a betegek kenete kiszolgálásakor? Vagy ezek szintén különböző olajok? Azt is hallottam, hogy ortodoxoknál a krizma-olaj elkészítésekor az előző főzetből visszamaradt mennyiséget mindig belekeverik az új főzetbe, így a szent olaj anyagában is visszavezethető az apostolok koráig. Ez nálunk görögkatolikusoknál is így van-e, vagy ez a folytonosság azóta megszakadt? Válaszát előre is köszönöm!

Szertartásaink során többféle olajat használunk. Ezek közül kiemelkedik a műró, amely szentségi erőt közvetít. Ezt használjuk bérmáláskor, oltár-, templom- és harangszenteléskor, és még néhány rendkívüli alkalommal. Ennek az anyaga is merőben más: 33 féle különböző anyagból készítik, és a püspök áldja meg, szenteli Nagycsütörtökön.
A többi olajáldás anyaga egyszerű tiszta étolaj. Lehetőleg a legjobb minőségű, tehát gyakran préselt olivaolaj. A megszentelő imádságtól függ, hogy mire használják: keresztelésnél, betegek szentségénél, házszentelésnél, miroválásnál, stb.
A műrószentelésnél valóban szokás az előző éviből beleönteni egy keveset, mely pontosan azt fejezi ki, hogy ez a folytonosság egészen az apostolok koráig megy vissza. Ennek azonban inkább teológiai tartalma van, a gyakorlatban aligha nem igazolható. Annál is inkább, mivel a műrószentelésnek ez a szertartása jóval későbbi keletű, mint az apostolok kora.


Kedves Lelki Atya!
Nagyon nehéz kapcsolatba kerültem egy felettesemmel, aki többször bántóan, lekezelően bánt velem és már számtalanszor megsértett. Most két erős érzelem, gondolat harcol bennem: megbocsájtani neki és közeledni felé -ahogyan azt minden embernek kell Krisztus tanítása szerint- vagy pedig elfordulni tőle és "nem szeretni", de legalább elkerülni, hogy ne kelljen kommunikálnom vele. Mit javasol, mit tegyek, hiszen mindkét emóciót erősnek és jogosnak érzem.
Köszönöm szépen!
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Dani

Kedves Dani!
Nyilván nem kell magyaráznom, hogy melyik indíttatás honnan ered...
A tanácsom a következő. Vonuljon el egy kicsit félre, akár a saját lakásában is megteheti. Csöndben imádkozzék egy rövid ideig. Vagy a saját szavaival, vagy adott szövegű imával, ahogy jobban szereti. Ne az eldöntendő kérdést feszegesse, mert akkor ima helyett úgyis csak azt értelme dolgozna az érvek kereszttüzében. Engedje el ezt a kényszert, hogy most választani kell a két lehetőség között. A rövid és célirányosság nélküli imádság után (amely, mondom, lehet, akár egy odaadóan elmondott Miatyánk vagy egy Üdvözlégy is), hozza meg a döntését, hogy melyik az Úristen útja, és kövesse azt. Az imádság csöndje, lelkének lecsillapított állapota segíteni fog megtalálni a helyes utat.



Kedves Lelkiatya!
Nagyböjti lemondásom az édességekre irányul (szerdán, pénteken persze húst sem eszem). Azt szeretném kérdezni, hogy vendégségben és vasárnap is tartani szokták ezt? Mindenki mást mond, van aki szerint vendégségben nem illik megbántani a vendéglátót. Mások azt mondják, mindenképp tartani kell a fogadalom betartását.Vasárnap tényleg nem szabad böjtölni, mivel a feltámadást ünnepeljük?
Köszönöm szépen a válaszát:Ilona

Kedves Ilona!
A kérdésére körültekintően kell válaszolni. Ezért is találkozik azzal a helyzettel, hogy "mindenki mást mond". Ez nem csak amiatt van, mert ki így, ki úgy gondolja - bár ez is igaz -, hanem azért is, mert nem lehet egyértelmű választ kimondani. Személytől és helyzettől függ, hogy mikor mit kell tenni. Még az egyiptomi atyák, a nagy böjtölők is fölhívják arra a figyelmet, hogy a testvéri szeretet adott esetben felülmúlja a böjt parancsát. Mégsem szabad emiatt teljesen elhagyni a fogadalmat sem.
Nagyon jól teszi, hogy az egyszerű szerda-pénteki hústalanság mellé azt is hozzáteszi, hogy nem fogyaszt édességet. Javaslom, hogy ezt vasárnap is tartsa meg. Föltéve, ha nem úgy fogalmazta meg kezdettől, hogy az édességtől hétköznapokon tartózkodik.
Azt is túlzás kimondani, hogy vasárnap nem szabad böjtölni. Nyilván a vasárnap egészen más, mint a böjti hétköznap, de azért jó, ha a böjti vasárnap is más, mint az évközi többi vasárnap. Tehát bizonyos megtartóztatást vasárnap is szabad és üdvös megtenni.
Fontos elv még a másik ember tiszteletben tartása. Erre is figyelni kell. Mégis, nem állíthatjuk, hogy mások jelenlétében nem kellene böjtölni. Ha ez komolyan zavarná, netán sértené a másik embert, akkor arra figyelemmel kell lenni. Ám nagyobb értékű cselekedet lehet, ha mások jelenlétében is vállaljuk böjtölésünket, s ezzel mintegy tanúságot is tehetünk mások előtt.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   













lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat