Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.226.161.202)


Mennyi hat meg négy? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Egyed papok azt mondják,hogy ők a zsolozsmát a hívekért imádkozzák.Küldtem imaszándékokat néhányszor szerzetesi rendekbe,és volt ahonnan azt a visszajelzést kaptam hogy imádkozni fognak a szándékomra egy héten keresztül a napi zsolozsmában.Amikor ifjúsági találkozóra mentünk ott is útközben zsolozsmáztunk,és úgy emlékszem a lelki találkozó sikerességéért ajánlottuk fel.Váratlanul kaptam ajándékba egy zsolzsmáskönyvet, és úgy érzem az Úr arra indít,hogy ezt imádkozzam.Azt kérdezném,hogy ha zsolzsmát imádkozom,akkor azt bármilyen szándékra felajánlhatom?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Leyla

Igen. Minden imát mindenféle szándékra, és bárki embertársunkért felajánlhatunk. Ennek módja nem bonyolult. Egyszerűen csak a szívünkben hordozott személyt vagy személyeket néhány szavas fohásszal fölajánljuk Istennek, és kérjük, fogadja el értük ezt a kis imát. Utána pedig végezzük azt, amit a zsolozsmáskönyv, vagy bármi más imádságos rend előír.
Nem attól lesz hatékony a másokért végzett ima, ha sokat mondogatjuk a személyeket, esetleg a szükségüket is felsorolva, mintegy tanácsot adva a Jóistennek, hogy mit tegyen. Imádkozzunk buzgó szívvel, és akik a szívünkben vannak, azok részesülnek majd e buzgó imádság kegyelmeiből.


Tisztelt Lelkiatya!

A házasság szentségével kapcsolatosan szeretnék feltenni egy kérdést. Ha a házasság nem csak a holtomiglan-holtodiglan keretei között érvényes, hanem öröklétre szóló szentség, akkor hogyan lehetséges az, hogy a házastárs halála után újra lehet egyházilag érvényes házasságot kötni?
Hogyan lehet egy újabb, öröklétre szóló szövetséget kötni, ha már van egy? Vagy ezek szerint ez a szentség mégsem öröklétre szól, csak a két fél földi életére?
Köszönöm válaszát!

Ez a kérdés is elsősorban az Örökéletre vonatkozik, persze, annak itteni életünkre való hatása szempontjából. De válaszolni rá éppen olyan nehéz. Pontosabban szólva nem is tudok rá válaszolni, hogyan lehetséges.
Igen, örök életre szól a férfi és a nő egyesülése a házasságban. De hogy ez pontosan mit jelent, azt nem tudom. A szadduceusoknak is - teljesen jogosnak tűnő - hasonló kérdésére Jézus ezt feleli: "Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben (Mt 22,29-30). De hogy hogy élnek az Isten angyalai a mennyben, arról kevés fogalmunk van.
Az egyház az özvegység utáni második házasságot megengedte, de nem javasolta. Szent Pál is megengedőleg beszél róla: "ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni (1Kor 7,9). Keleti egyházunkban éppen emiatt az özvegyek házasságát más, egyfajta szertartással végzi. Istennek ezt az irántunk való irgalmát igazán nem vethetjük a szemére a logika alapján.


Cathy írta

Kedves Cathy!
A levelének szövegét elügyetlenkedtem, de szerencsére csak akkor, amikor a választ mát megírtam. Íme!
Az imádságától, az Istennel való kapcsolatától nem szabad azt várnia, hogy annak eredményeképpen jóra fordul az anyagi helyzete, állása, családjának az állapota. Az Úr nyilvánvalóan odafigyel az Ön imáira, arra is, hogy mire van szüksége, és meg is adja azt, ami kell. Ő végtelen türelmében és irgalmában megengedi azt is, hogy velünk igazságtalanságok történjenek. Nem azzal szeret, hogy mindentől megóv, hanem azzal, hogy erőt ad az elkerülhetetlen megpróbáltatásokban. A mostani helyzete, amikor úgy érzi, hogy semmi sem sikerül, ez a hitének a próbája: vajon akkor is kitart-e az Úr mellett, amikor ebből semmi földi haszna nem látszik. Természetesen arra biztatom, hogy tartson ki. Lesz fordulat is az életében, de ezt csak akkor veszi észre, ha bízik az Istenben, minden ellenkező látszat ellenére is.


Bocsánat Lelkiatya, de nem értek egyet. A Szentírásból, Krisztus és az ő apostolai által használt képek alapján azért valamelyest elképzelhetjük a túlvilágot, sőt azt hiszem abban is biztosak lehetünk, hogy mégis valamiféle térben leszünk együtt, hiszen testünkben támadunk fel! Nem kötekedésből írom ezt, csak ilyen formán egyszerűen rejtély számomra, hogy hogyan tudná értelmezi pl. Krisztusnak azt az utolsó vacsorán elhangzott mondatát "Bizony mondom nektek: Nem iszom a szőlő terméséből addig a napig, amíg majd az újat nem iszom Isten országában". (Mk 14,25) vagy Lukácsnál 22,16-17 "Mondom nektek, soha többé nem eszem ezt, amíg be nem teljesedik Isten országában". Azt gondolom, hogy az Egyház azt tanítja hogy az örök élet alapvetően hasonló lesz a teremtett élethez, különben miért kellett volna Krisztusnak a világ életéért életét adnia? Érdemes ezen elgondolkodni, ha eddig nem így látta... Abban igaza van, hogy más lesz, és a Szentírás is írja, hogy a mennyei Jeruzsálemnek nem lesz szüksége sem napvilágra sem holdsugárra, mert "Isten dicsősége világítja meg", de mindez mégis valamiképp a mi világunkba jön majd el a Szentírás tanúsága szerint, sőt csodás Templom is lesz! (Jel 21-22)

Bár Krisztus több alkalommal is lakomához hasonlította az Isten országát, mégis Szent Pál arra figyelmeztet, hogy "az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben" (Róm 14,17). Ha csak szó szerint értelmezzük a Szentírás képeit, Jézus példabeszédeit, akkor nem fogjuk fel azok sokkal mélyebb tartalmát. Az Egyház nem tanítja kifejezetten azt, "hogy az örök élet alapvetően hasonló lesz a teremtett élethez", sokkal inkább arra tanít, hogy egészen más lesz az, ami odaát vár ránk. "Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik." (1Kor 2,9) Igaz, nyomban hozzáteszi Szent Pál, hogy "nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által" (2,10). Ez éppen azt jelenti, hogy Lélekben kell értelmeznünk az Isten szavát és nem testben.
A Jelenések könyvének leírása is egy hatalmas költői kép, amely nem tájékoztatást ad nekünk arról, hogy odaát mi van, hogy is néz ki az az Ország, ahová készülünk, hanem buzdítást ad a megtérésre, arra serkent, hogy igyekezzünk oda bejutni.
Jézusnak az utolsó vacsorán tanítványainak mondott szavai elsősorban azt fejezik ki - én így értelmezem - hogy eltávozása előtt nem lesz velük úgy, mint eddig, nem étkezik többet, mert földi életének végéhez ért. Ezzel együtt pedig meg is hirdeti azt, hogy ezzel nincs mindennek vége, hogy lesz folytatás, megújult folytatás. Ez a lényegi tanítás, hogy megújulva folytatódik az élet, s nem az, hogy mit eszünk vagy mit iszunk. Az "új kenyér" pedig nyilvánvalóan az Eukharisztia. Talán éppen ez segít eligazodni ebben a kérdésben: olyan viszony van az itteni életnek az örökélethez, mint a búzakenyérnek és szőlőbornak az Eukharisztiához. Van köze hozzá, mégis lényegileg más (vö. még 1Kor 15,40-44).


Kedves lelkiatya!

Van e Isten világában helye a véletlennek vagy minden történés determinálva van? Pl. a templomunkban volt kitéve egy kis kosár amiből lehetett húzni Szentírás idézeteket. Vajon Isten akarata volt, hogy éppen azt húztam, amelyiket? Vagy azt is ő döntötte el, hogy kockadobásnál éppen annyit dobjak, amennyit? Vagy ezekben a dolgokban bizonyos szabad folyást adott az általa előre megállapított természeti törvényeknek? Tehát azt szeretném megtudni létezik olyan, hogy "véletlen"?

Janka

Azért nem könnyű választ találni erre, mert a kérdés azt feltételezi, hogy Isten úgy viselkedik, mint mi, a saját magatartásunkat vetítjük Rá.
Isten mindent előre lát, előre tud, és semmi nem történhet az Ő akarata nélkül. Ez igaz. Ebből építette ki a szűk látókörű emberi gondolkodás azt, hogy Ő mindent előre meghatároz, minden determinálva van. Mert ez viszont nem igaz.
Isten kívül áll az időn. Képszerűen úgy lehet megérteni, hogy az idő vonala egy kör, amelynek kerületén folyik az egymásutániság, Isten azonban a kör középpontjában van, "ahonnan" mindent egyszerre lát, előbbit és utóbbit egyaránt.
Azt sem lehet mondani, hogy belepiszkál az idő folyamatába, és azt sem, hogy közömbösen nézi annak menetét. Ennek szembeállítása a mi emberi gondolkodásunk szüleménye.
Isten megteremtette a világot, amely azóta a maga törvényei szerint működik. Ebben a törvényrendben van helye a véletlennek, a matematika tudománya számol is vele.
A kérdésre azonban sokkal inkább személyes választ kell találni. Én minek tekintem a történéseket? Minél mélyebb valakinek a személyes Isten-kapcsolata, annál inkább felismeri életének eseményeiben az Ő jelenlétét, gondoskodását. Meg tudja köszönni mindazt, ami történik vele, akár egy kockadobás eredményét is. Ősi mondás tanít a helyes gondolkodásra: úgy kell cselekednünk, mintha minden tőlünk függene, és úgy kell ráhagyatkoznunk, mintha minden Őtőle függene.


Kedves Lelkiatya!
30körüli még hajadon lány vagyok.Sokat gondolkodom azon,hogy milyen életutat szánt nekem a Jó Isten.Egyenlőre nem érzek vágyat az iránt,hogy férjes asszony vagy családanya legyek.Sok hozzzám hasoló korú nőben,akik még nem találtak párt él az a vágy,hogy édesanya legyen,belőlem ez hiányzik.Talán azért is,mert még sohasem voltam igazán szerelmes.Ha valaki a másik nemből ilyen témákat hoz fel,megrémiszt.Szeretem a gyerekeket,de úgy érzem bármelyik kisgyereket lehet szeretni,nem muszály,hogy a sajátom legyen.Már azon is gondolkodtam,hogy szerzetesnő legyek,voltak bennem ilyen késztetések is,bár az is lehet,hogy ezt csak beképzelem magamnak.Mivel a szerelemben sosem volt szerencsém.A korom ellenére konzervativabban éltem mint a környezetemben élő lányok legnagyobb része,sokszor nem is azért,mert ezt így akartam,hanem azért mert egyszerűen így alakultak a dolgok.Sokat szenvedtem emiatt a múltban,de nem tudtam másmilyen lenni.Ezt így utólag Isten gondviselésének és óvó szeretetének látom.Ki tudja mi minden rossztól óvott meg azokban az időkben.Akkor ezt nem így láttam,lázadoztam és háborogtam magamban ,vekig,hogy miért nincs kapcsolatom.De mára már eljutottam oda,hogy azt merem mondani mindegy mit ad az Úr,Ő tudja legjobban mi a jó nekem,milyen úton akar vezetni.Azt kérdezném,hogy milyen úton helyes keresni a bennem felmerült dolgokra a választ?
Válaszát köszönöm!

Nem tanácsolom, hogy a szerzetességgel próbálkozzék. Szokták mondani, hogy abból lesz jó szerzetes, aki - ha a világban marad - jó családanya vagy családapa lenne. Tehát, aki szereti a sok gyermeket, vágyik a nagy családra, ugyanakkor még nagyobb vágya az, hogy egyedül Istené legyen.
Az életének tapasztalatai megtanították Önt arra, hogy Isten tudja legjobban, mire van szüksége Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen Önben semmi törekvés, kivált nem jelenthet közömbösséget.
Két irányú legyen a keresése: keresse Istent és az embert. Egyrészt tehát az ima- és lelkiéletében törekedjen arra, hogy Hozzá minél közelebb kerüljön. Ez az istenkeresés. Az "emberkeresésben" viszont ne önmagát keresse, hanem azt, hogy az embereknek mivel tud leginkább szolgálatára lenni. Ez természetesen nyitottságot jelent a kapcsolatlétesítés felé is. Abban se önmagát keresse, a saját boldogságát: hol egy ember, aki engem majd boldoggá tesz? Hanem azt, hogy kit szeretne Ön boldoggá tenni. Amikor majd rátalál arra a férfira, akivel szívesen megosztja az életét, akkor sok minden át fog alakulni a gondolkodásában. Javaslom, hogy keresse is ezt a férfit. Ne a kamaszévek lángoló szerelmét keresse, hanem azt az embert, akit el tud képzelni gyermekei édesapjának. Higgye el, van ilyen, lehet, hogy nem is olyan messze Öntől. Érdemes felkeresni.


Kedves Lelkiatya !
Görögkatolikus család vagyunk . A szórványban olyan helyen élünk ahol nincs közösség,parókia, pap. Nincs biztosítva gyerekeink hitoktatása, stb. A gyermekeink elsőáldozók lesznek hamarosan. Ha nincs lehetőség görögkatolikusként, lehetnek római katolikus szertartás szerint?

Igen, lehetnek elsőáldozók a római katolikus templomban is. Ezzel együtt arra biztatom Önöket, hogy alkalmanként azért menjenek el görögkatolikus szertartásra is, had szokják meg a gyermekek, hogy ez is az életük része. Ezeket a látogatásokat érdemes már a felkészülésük idején is beiktatni, hogy ne későn fedezze fel, hogy ő a bizánci rítusú egyházba tartozik.


Kedves Lelkiatya!

Keresem de nem találom, segítséget szeretnék kérni:

A katolikus katekizmus EGYSZERŰ változatát keresem. Tehát, amit fogyatékkal élők is tudnának olvasni, értelmezni.

(álom lenne, ha még jelnyelven is látható lenne a honlapon...ebben bizony Jehova tanúi leköröztek bennünket)

Van ilyen kiadás a neten?
Köszönöm.
F.Éva

Kedves Éva!
Én sem ismerek ilyen kiadást a honlapjainkon. Ezzel még valóban tartozunk. De felteszem ezt a kérdést, hogy az illetékesek gondolkodjanak rajta tovább.


DJK! Kedves Lelki Atya!
Tináéhoz hasonló kérdéssel fordulnék Önhöz. Megismerkedtem egy fiúval, aki saját bevallása szerint nem nagyon ismert keresztény embereket közelebbről. Beszélgetéseinkben időről időre előkerülnek olyan kérdések, mint hogy min alapul a hit, mi a Katolikus Egyház álláspontja társadalmi kérdésekben (házasság, melegekkel kapcsolatos vélemények, nem-hívők üdvözülése). Bevallom, zavarba jövök, mert inkább megélni próbálom kereszténységemet, nem nagyon tudok beszélni róla. Néha az az érzésem, hogy túlságosan is belülről, egy már hívő ember szempontjából magyarázok, és nem tudom az ő nézőpontjából megközelíteni a kérdéseket, pedig úgy hatékonyabban érvelhetnék.
Tudna Atyám ajánlani egy könyvet, amit a keresők által felvetett témákról írtak? Szeretnék minél jobban "felkészülni" a beszélgetéseinkre.
Tisztelettel és köszönettel:
budapesti lány

Kedves Húgom!
Elkeveredett levelére csak most tudok válaszolni. Azóta bizonyára sok minden alakult már ezzel a kapcsolattal, sokat beszélgettek, Ön is sokat fejlődött hitében. Íme, felsorolok néhány alapvető könyvet, amelyekből "felkészülhet" a beszélgetésekre, vagy választ találhat nehezebb kérdésekre. De Önnek is mondom, hogy a legjobb felkészülés mindig az imádság. A Szentlélek eszetekbe juttat mindent... (Jn 14,26).
Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, Szent István Társulat, 2007
A Katolikus Egyház Katekizmusa, Szent István Társulat, 2009
Tomka Ferenc, Találkozás a kereszténységgel, Szent István Társulat, 2008
Soltész János, Megélni az evangéliumot, Szent Atanáz Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 2011
Weber, Helmut, Speciális erkölcsteológia, Szent István Társulat, 2001
Beran Ferenc- Lenhardt Vilmos, Az Egyház társadalmi tanítása, Szent István Társulat, 2003


Dicsőség Jézus Krisztusnak
kedves lelki atya

szeretném meg kérdezni atyát hogy egyszerű hétköznapi katolikus hívő emberek adhatnak áldást egymásra gonolok olyanra hogy a homlokra rajzolt kereszt vagy olajal történő kereszt alakban való kenés mert sokan arra hivatkoznak amit jézus mondott hogy áldjátok és ne átkozzátok egymást

Igen, adhatnak áldást egymásnak a nem felszentelt hívek is. Nagyon is szép dolog például, amikor az édesapa vagy az édesanya megáldja a gyermekét, akár minden reggel iskolába menet. Jó volna, ha újra elterjedne ez a szokás. Vagy más hasonló szeretet gesztus, amely egyben kegyelmet is közvetít.


Kedves Lelki Atya! Köszönöm a zsoltárokkal és a virrasztással kapcsolatos kérdéseimre adott kimerítő válaszait!

De múlktor talán nem sikerült jól megfogalmaznom. Az első kérdésemben nem a 150 zsoltár heti végiolvasására, a kathizmákra gondoltam, hanem arra a gyakorlatra, hogy minden utrenyén elimádkozzuk a hexapszalmoszt, első órán az 5., 89. és 100. zsoltárokat, a harmadik órán a 16., 24. és 50. zsoltárokat stb. Erre nézve pdf-formátumban van egy jó összefoglaló a honlapon, de ebből hiányzik a szombati utrenyére és a vasárnapi (hétfőre virradó) vecsernyére vonatkozó utasítás. Ezért kérdezem, hogy ilyenkor tényleg nincs-e szertartás, vagy csak véletlenül maradt ki az összefoglalóból?

Válaszában meglepett, hogy a zsoltárok kiadása a római engedélyezéstől függ. De hiszen ezek már "ki vannak adva", hiszen a zsolozsmákon (legalábbis elvileg) imádkozzák őket! Egy újabb szerkesztésű, világiaknak szánt kiadás akkor miért engedélyköteles?

Dicsőség a Jézus Krisztusnak!
(György)

Szintén a liturgia címszó alatt található a kathizmák rendje. Ez a táblázat mutatja, hogy melyik napon melyik kathizmát olvassuk, alatta pedig, hogy egy-egy kathizmába mely zsoltárok tartoznak. Ebből látható, hogy szombat reggel is van zsoltárolvasás, mégpedig a 16. és 17. kathizma, vasárnap esti vecsernyén pedig nincsen.
A zsoltárokat új fordításban fogjuk kiadni. Erre azért van szükség, mert a jelenleg Magyarországon használt zsoltárfordítások mind vagy a Vulgáta valamelyik változatából, tehát latinból, vagy pedig a héber szövegből lettek lefordítva. A bizánci egyház pedig a Szeptvagintából, azaz a görög nyelvű Bibliából használja a zsoltárokat, a liturgikus szövegek is ebből származnak. Berki Feriz készített zsoltárfordítást ennek alapján, de sok helyen az is javításra szorul. Természetesen a most készülő sem lesz hibátlan és tökéletes, de legalábbis törekszenek rá az azt készítők. Ez pedig már új liturgikus könyvnek számít, amely nekünk még nem volt, ezért van szükség a Keleti Kongregáció jóváhagyására.


Kedves Lelkiatya! Mi a helyes magatartás olyan emberrel szemben, aki gonosz velünk, megrágalmaz? Kerüljük el és legyünk vele közömbösek, vagy csak azért is, keressük a társaságát és legyünk vele kedvesek? Köszönöm!

Azt nem tanácsolom, hogy "csak azért is" keresse a társaságát. Ha épp találkozik vele, akkor fontos, hogy ne legyen szeretetlenek, de keresni az ilyen helyzeteket nem okos dolog. Ki tudja, mi készteti őt az ellenszenvre? Lehet, hogy Önben van olyan dolog, ami zavarja, s amit nem tud leküzdeni, és ezért viselkedik így.
Természetesen a legfontosabb, hogy imádkozzék érte. Ha Istent kérjük, hogy segítse a kiengesztelődést, akkor nagyobb reményünk van arra, hogy sikerül, mint ha a saját erőfeszítésünkből próbálnánk ugyanezt.


Kedves Lelkiatya!

Nagyapámért sokat imádkoztam, hogy szentségekkel megerősítve halhasson meg. Isten csodálatos gondviselésének tartom, hogy szinte az utolsó pillanatban jutott el hozzá a plébános: több véletlen összejátszásának volt ez köszönhető, hogy délelőtt 10-kor kapta meg a Szent Útravalót, délután 4-kor pedig majdnem meghalt egy roham következtében(utána 3 hetet még igaz hogy élt, de az agya már nem volt teljesen tiszta).

Halála után több mint fél éven keresztül történtek nálunk különös dolgok: magától eldőlt egy váza, a szekrényen koppanást hallottunk stb. Én nem hiszek az ilyen szellemes dolgokban, hogy a halott visszajár kísérteni stb., de amit a saját szememmel láttam vagy hallottam, azt nem tagadhatom le. Arra gondoltunk, hogy talán a tisztítótűzben szenved, ezért gyakrabban mutattunk be érte Szentmiseáldozatot. Onnantól kezdve ezek a különös történések teljesen megszűntek.

A kérdésem az lenne, hogy ilyen esetekben valóban segítséget kér az elhunyt, hogy imádkozzanak érte?

Köszönöm a válaszát!
Isten áldja!
Tamás

Kedves Tamás!
Az bizonyos, hogy az imáinkkal sokat segíthetünk elhunyt testvéreinken. Ezért is végez és végeztet az egyház (keleti és nyugati egyaránt) imádságokat, szertartásokat, Szent Liturgiát értük. Hogy mindez hogyan, miként "hat", azt kár találgatni.
Nem tudom, hogy visszajárnak-e a halottak, nem nagyon hiszem. Abban biztos vagyok, hogy nem úgy hatnak az életünkre, mint a filmekben vagy a fantáziánkban elképzeljük. Ezt is kár találgatni. Tudjuk, tudnunk kell, hogy elhunyt testvéreink éppen úgy rászorulnak az imáinkra, mint a még velünk élők. Az ima összeköt velük, mégpedig Isten kötelékével. Ezért jó, ha imádkozunk értük. A részleteket meg majd odaát megtudjuk.


Kedves Lelkiatya!
A jelenlegi görögkatolikus vezetőknek mi az álláspontjuk a purgatóriumról (tisztitótűz)? Azért vetem fel ezt a kérdést mert püspököktől és helynökeitől már lehetett hallani hogy kétségbe vonták annak létezését. Ha ez így van akkor a szemináriumban ortodox dogmatikát tanulnak a kispapok? Ha ez így van miért nevezik egyházunkat katolikusnak? Bár őszintén szólva semmin nem csodálkozom hiszen a püspökök és helynökei - egyáltalán a vezetőség- vad ortodox Moszkvai irányitású lelkiséget követik ami elképesztő és felháborító

Szavaiból az tűnik ki, mint ha valamiféle szembenállás volna a purgatóriummal kapcsolatos keleti és nyugati tanítás, ortodox és katolikus teológia között. Éles ellentétről ma már valójában nem beszélhetünk. A purgatóriumról szóló középkori heves viták ma jobbára a teológiatörténetbe tartoznak. Ennek jele, hogy a II. Vatikáni zsinat sem foglalkozott különösebben e témával, azon túl, hogy megjegyzi: "Amíg el nem jő az Úr, addig tanítványai közül egyesek a földön zarándokolnak, mások a földi életből eltávozva tisztulnak, ismét mások megdicsőült állapotban vannak" (LG 49).
A magyar görögkatolikus vezetők álláspontja bizonyára ugyanaz, mint a Katolikus Egyházé: megvan a lehetősége egyfajta halál utáni tisztulásnak, amin nem valami helyet kell elképzelnünk, ahol különféle kínzások révén mindenki elnyeri büntetését, és csak úgy a jutalmát. A katolikus teológusok a XX. században korrigálták az efféle, tárgyakhoz és helyekhez kötött purgatórium-elképzelést. Hogyan is beszélhetnénk a halál után bármiféle időről és helyről? Azok mind e világ rendjébe tartozó kategóriák.
A keresztény ember arra törekszik, hogy életében minél inkább kiüresedve átadjon lelkében minden helyet a Szentléleknek. Nyilván ez teljes mértékben csak keveseknek sikerül, a többiek olyan fölösleges terheket hordoznak, melyekre a Mennyek Országában nincs szükség. Ezek jó részétől megszabadít bennünket a fizikai halál, de teljes lényünknek egyfajta tisztuláson kell átmennie, ahol lebomlik rólunk mindaz, ami felesleges, ami még gátol Isten felé.
Ezt hiszik mind a katolikusok mind az ortodoxok. A problémát az okozza, hogy a túlvilágról mi mindig csak képekkel tudunk beszélni, amelyek hasznosak, de nem lehet azokat szó szerint értelmezni. A tűz, a tisztító "hely", a gyötrelmek mind ilyen képek. Sőt, maga az "örök élet" is egy kép, hiszen nyilvánvaló, hogy az, ami bennünket a halál után vár, nem élet abban az értelemben, ahogy most értjük, vagy ha az élet, akkor az nem nevezhető annak, amiben jelenleg vagyunk. Ezek a teológiai képek fontosak, mert nélkülük nem beszélhetünk egyáltalán a túlvilágról, másrészt nem szabad nekik abszolút jelentőséget tulajdonítani.


Kedves Atya!

A következőket szeretném kérdezni: mi a neve a bizánci szertartású katolikus papok "reverendájának" (ha van rá külön szó), és tartozik -e
hozzá öv? Második kérdésem az lenne, hogy mióta hordják a saját viseletüket, ugyanis nemrégiben egy századfordulós tablóképen láttam görög katolikus papokat római reverendában.
Köszönettel: Balázs

Mi is reverendának mondjuk ezt a papi öltözetet. Öv nem tartozik hozzá, az a szerzetesi viselet része.
A szabása Timkó Imre püspök atya idején változott, kb. a 70-es évek végén.


A lelkiatyának mi a véleménye a lentre bemásolt cikkről?
Azért kérem a véleményt, mert én nem tudok reagálni az itt leírtakra, mert kevés hozzá az információm, hogy bármit is megítéljek ennek kapcsán.
Köszönöm megtisztelő válaszát.

Tisztelt Kérdező!
Az idézett írásokban az egyházi személyt ért vádakat semmilyen igazolás nem támasztja alá. Szinte ötletszerűen sorolja fel a rágalmakat, s meg sem kísérli, hogy azokat bármivel is bizonyítani próbálja. Már csak ez is igazolja a vádak teljes alaptalanságát, különben a legcsekélyebb, tényt megerősítő érveket is harsogva idézné az ormótlan írás. Méltán fejezték ki tiltakozásukat a püspök atyák ezzel a rosszindulatú cikkel szemben, hiszen alapvető emberi jogokat sért, ha valakit megrágalmaznak, bizonyítás nélkül vádolnak. A válaszcikk furcsa módon a sajtószabadság korlátozását véli látni ebben az egyszerű tiltakozásban, nevetségesen a sajtó megfélemlítéséről beszél, és a cenzúra elleni tiltakozását fejezi ki. Szegény püspök atyák tiltakozása ugyan mivel félemlíti meg a sajtót? Mitől rettegnek a rágalmazó újságírók, ha elolvasnak egy tiltakozó nyilatkozatot? Hol érvényesül bármiféle cenzúra attól, ha valaki egyetlen nyilatkozatban tiltakozik, és a rágalmak visszavonását, netán bocsánatkérést követel?
Az Ön által idézett sajtó számtalanszor jelentet meg hasonló pocskondiázó írásokat a katolikus egyházzal szemben. Nyilván ezért is nem idéztem itt ezt a közel egy éve megjelent cikket sem.
Az eset tartalmához én sem tudok hozzáfűzni semmit, de ezek az említett jelek nyilvánvalóvá teszik, hogy nem is érdemes foglalkozni vele.


Kedves Lelkiatya!

Honnan tudhatom meg azt, hogy melyik szerzetesközösségbe hív az Úr? Mert régóta foglalkoztat ez a gondolat, és voltam mint érdeklődő több közösségnél is.(Egyénként a családom nem akarja, hogy az legyek.)

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Elsietni sem szabad ezt a kérdést, de túlhordani is kár. Van egy pont, amikor rá kell szánnia magát az embernek vagy erre, vagy arra. Soraiból arra következtetek, hogy az Ön életében még nem jött el ennek az ideje. Azt javaslom, ne keressen újabb és újabb rendeket. Ha ez esetleg több alkalommal is megtörtént, akkor most egy ideig pihentesse ezt a keresést. Törekvése inkább arra irányuljon, hogy egyre közelebb kerüljön a Jóistenhez. Imádságaiban igyekezzék minél odaadóbban jelen lenni, figyelni Rá! Nem azért, hogy kikövetelje Tőle a választ, hanem egyszerűen csak Őérte, magáért az Úrért, az Ő szeretetéért. Akarja szeretni Őt minél jobban! Mindezenközben élje az életét, végezze a dolgát a családban, társadalomban. Természetesen nagyon fontos, hogy legyen lelkivezetője, akivel megbeszéli a lelki gondjait, kérdéseit. Ha ezen az úton halad, fel fogja ismerni az Úr akaratát kicsi és nagy dolgokban egyaránt. Ugyanakkor folyamatosan kérje annak kegyelmét is, hogy amikor viszont lépni kell, akkor meglegyen hozzá a kellő ereje és bizalma!


Dicsőség a Jézus Krisztusnak! Kedves Lelki Atya!

Arra voltam kíváncsi, hogy melyik zsolozsmán melyik zsoltárokat szokás imádkozni. A honlapon a "napi zsolozsma részei"-nél nincs utalás a szombati utrenyére és a vasárnapi (hétfőre virradó) vecsernyére. Ilyenkor tényleg nincs szertartás? Vagy ha mégis, mely zsoltárok tartoznak oda?

Másik kérdésem, hogy hol szerezhető be az összes zsoltár a görögkatolikus szertartásokon használatos fordításban?

Harmadik kérdésem az éjjeli imaórával kapcsolatos: ezt minden éjjel végzik a kolostorokban, vagy csak virrasztáskor? Továbbá a virrasztás az egész éjszakás vagy féléjszakás (azaz éjfélig tart, utána lehet aludni, vagy fordítva, éjfélkor van ébresztő)? E tekintetben van-e különbség az ortodox és a görögkatolikus gyakorlatban?

Válaszait előre is köszönöm: György

A bizánci zsolozsmában egy hét alatt végig imádkozzuk a teljes Zsoltároskönyvet, tehát mind a 150 zsoltárt. Ennek külön táblázata van, amelyet e mostani kérés eredményként hamarosan közzéteszünk, és megtalálható lesz a szertartásaink rovatban.
Egyelőre nem jelent meg a Zsoltáros könyv görögkatolikus zsolozsmában használható külön kiadása. De közel van hozzánk. Ismereteim szerint hamarosan kikerül Rómába jóváhagyásra, s utána már nem sokkal később meg is jelenhet. Adja Isten, hogy minél hamarabb!
Kevés az a kolostor, ahol ezt rendszeresen, minden nap végzik. Virrasztás esetén semmiképpen sem, hiszen a virrasztás a Keleti Egyházban a lítiával egybekötött vecsernye és az utrenye közös szertartása. E kettő közé nem illeszkedik bele a éjféli zsolozsma. Ez a virrasztás önmagában elég hosszú, 4-5 órás szertartás, melyet egyre több helyen végeznek, pl. a Máriapócsi nagyobb búcsúünnepekre virradó éjszaka előestéjén.
Minthogy 4-5 órás szertartás, nem tölti ki az egész éjszakát. Nyugodtan lehet előtte is, utána is aludni még azon az éjen. Sem ebben, sem másban nincs jelentős eltérés az ortodox és görögkatolikus egyház gyakorlata között. Mivel azonban nálunk nagy csekély a száma a monostoroknak, igazi összehasonlítást nem tudunk végezni.


Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves lelki atya
szabad e olyan imafüzetböl imákat mondani ami egy pap által össze álított ima csokor pl: Gabrielle Amorth atya füzetére gondolok amit ő álított össze

Sokféle imafüzet, gyűjtemény létezik, amely segíthet bennünket az Isten megszólításában. Azok a megbízható egyházi jellegű kiadványok, amelyekben benne van a "Nihil obstat" vagy az "Imprimatur" jelzés. Ezt az jelzi, hogy az egyházi vezetés jóváhagyásával készült a kiadvány. Napjainkban azonban nem olyan szigorú ez a rendszer, sok olyan kiadvány is készül, amelyekben nem található az említett pecsét, mégis elfogadható lelki olvasmányok. Ha kétségünk merül fel valamely írott anyag lelki értéke felől, mindenképpen kérdezzük meg parókusunkat/plébánosunkat. Minthogy Gabrielle Amorth atya Olaszországban a római egyházmegye papja, vélhetően jól használhatók az által írott könyvek és imádságok.


Kedves Lelkiatya!

A beérkezett kérdéseket olvasgatva lettem figyelmes a szexuális irányultságokkal kapcsolatos kérdésekre. Én a homoszexualitással kapcsolatban tennék fel egy kérdést, mindenféle provokatív, kötekedő szándék nélkül.

Úgy tudom, hogy homoszexuális ember nem szentelhető pappá az Anyaszentegyház törvényei szerint (a római egyházra gondolok elsősorban). Ha egy kispapról kiderül ez a dolog, akkor általában eltanácsolják, s az előbb leírt dologra hivatkoznak.

Mi a helyzet azokkal a kispapokkal, papokkal, akik homoszexuálisok, viszont ezt titkolják, tehát soha nem derül ki róluk, mivel nem élik meg semmilyen formában. Vagy az Egyház szerint csak az számít homoszexuálisnak, aki meg is éli azt, illetve akiről kiderül? Ha egy pap meleg, de ezt egész életében titkolja (hiszen a cölibátusban amúgy is mindegy hogy melyik nemhez vonzódik - szerintem), akkor egy ilyen pap nem is lehet Isten hű szolgája?

Köszönöm a válaszát!

Különbséget kell tenni a homoszexuális irányultság és az ebből fakadó magatartás között.
Az a személy, akiben ilyen irányultság van, egyáltalán nem hibáztatható a jelenség miatt. Nyilván meg voltak annak okai, hogy miért alakult ki benne. Ha ezzel helyesen él együtt, megtanulja kezelni, törekvésével helyes mederben tartani, akkor éppen olyan értékes életet élhet, szentté is válhat, mint bármely keresztény társa.
Ha azonban valaki az ilyen irányultságát hangoztatja, ebből fakadóan másokkal bűnös cselekedeteket visz végbe, az súlyos bűnt követ el, és nagyon téves úton jár.
Az a pap, akiben ilyen irányultság létezik, még lehet jó lelkipásztor, szent ember, ha megküzd vele, éppen úgy mint a társai az egyébként egészséges szexualitással.
Ha kispapról van szó, és ugyanezzel a helyes törekvéssel kezeli, akár pappá is szentelhető. Ha viszont ez az irányultsága vétkes cselekedetre viszi, azonnal távoznia kell a szemináriumból. Éppen úgy, mint az az egyébként szexuálisan egészséges társa, aki szintén a nemiségből fakadó súlyos erkölcstelenséget művel.
Akinél azonban ez a jelenség a már felvételinél is ismert - eltitkolni nyilván nem szabad, hiszen az hazugság lenne - azt nem veszik fel a szemináriumba. Éppen ezért ne is jelentkezzék ilyen férfi oda, hiszen előre ki nem számítható súlyos kísértéseknek tenné ki magát. Egyébként éppen ennek veszélye miatt nem kerülhet be a szemináriumba.
Ismétlem azonban, homoszexuális ember is lehet jó pap, válhat szentté, ha leküzdve magában ezt a szexuális vágyat felajánlja azt az Istennek.


Kedves Lelkiatya!
Válságos időszakon megyek keresztül.Templomba járok,renedszeresen gyónok,áldozok,imádkozom.Sok időt töltök az Úrral,és mégsem történik körülöttem semmi változás.Például nem látszódik változást személyes dolgaimban:a munkaterületén,érzelmi téren sem azokkal kik a közvetlen környezetemben vannak,családon belül sem,anyagi téren sem,húzódik egy vállalati perünk,ahol édesanyám és vele együtt közel húsz ember egy olyan valaki által kapott felmondást a vállalatban akinek nem volt meg a felhatalmazása,hogy ilyen papírokat írjon alá.Vannak egyéb kiadásaink is meg nekem is személyesen egy tartozásom,pénzem pillanatnyilag a legalapvetőbb dolgokra sincs.Az egyetlen az,hogy talán bennem mennek végbe változások.Sok belső szenvedést élek át.Érzem Isten szeretetét,de nem érzem a segítségét,úgy érzem az imáimat semmibe veszi az Úr.Más emberek akik fele annyit sem tesznek dolgokért,van aki az Istenre se gondol,olyan lehetőségeket kap amiért már hosszú évek óta sóvárgok.Nem sajnálom tőlük,de fájón érintenek bizonyos dolgok,nehéz velük megküzdeni.Próbálok a dolgaim közé nézni és gyakran felteszem a kérdést,hogy hol vagyok"zárlatos"?
Válaszát előre is szívből köszönöm!
Cathy

Kedves Cathy!
Nem mondom, hogy "zárlatos", talán csak azt, hogy rossz helyre kapcsolt. Az imádságától, az Istennel való kapcsolatától nem szabad azt várnia, hogy annak eredményeképpen jóra fordul az anyagi helyzete, állása, családjának az állapota. Az Úr nyilvánvalóan odafigyel az Ön imáira, arra is, hogy mire van szüksége, és meg is adja azt, ami kell. Ő végtelen türelmében és irgalmában megengedi azt is, hogy velünk igazságtalanságok történjenek. Érdemes bízni Benne. Aki nem bízik, az nem látja meg a csodát.
E kettőt tudom Önnek tanácsolni. Folytatva az imaéletét tegyen le arról, hogy ezáltal meg fognak változni a sikertelennek érzett dolgai. Ez olyan, mint ha az általam szeretett személlyel (baráttal, szerelmessel, házastárssal) csak azért beszélgetnék, hogy abból nekem valami hasznom legyen. A másik, hogy ugyanakkor bízzon az isteni segítségben. Pontosabban szólva bízzék Istenben, hogy megsegíti Önt a kellő időben. Más emberek? Örüljön annak, hogy legalább nekik csurran-cseppen valami.
Amíg ezeket nem tisztázza ki a gondolatában, addig nem talál békére a lelke.


Kedves atya!

Az lenne a kérdésem, hogy szabad-e tisztelnünk, imádkoznunk olyan szentekhez, akik az ortodox egyházhoz tartoznak? Gondolok itt azokra a szentekre, akiket maga az ortodox egyházak nem rég avattak, vagy ismertek el szentnek. Válaszát köszönöm!

Attila

Általánosságban azt mondhatom, hogy szabad tisztelnünk azokat a szenteket, akiket az Ortodox Egyház avatott szentté, hiszen minden bizonnyal ők is megfontoltan és kellő indokkal emelik oltárra a szentéletű embereket. Ha mégis kétely támadna egy-egy szent tiszteletével kapcsolatban, érdemes megkérdeznie erről a legközelebbi parókust.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megtudni Öntől,hogy J-N-Sz megyében lehetséges-e,hogy egyházuk szárnyai alá vennének iskolát(erősen hátrányos helyzetű gyermekkel túlsúlyban)?
Köszönöm válaszát.
K.

Görögkatolikus egyházunknak Szolnokon van egy iskolája, a Szent Tamás iskola, ahol a tanulók közül igen nagy számban vannak hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek. Mivel minden új intézményt nagyon körültekintően és részletes tárgyalások után indít az egyházunk, kötve hiszem, hogy a közeljövőben ebben a megyében újabb iskolát venne át.


Tisztelt Lelkiatya!

Mélyen megdöbbentett az aszexuálisokról írt korábbi válasza. Az aszexualitás ugyan olyan szexuális irányultság mint a másik három, a népesség nagyon kis százaléka tartozik oda. Mégis a Biblia sehol nem ítéli el, azt akiben nincs nemi vágy és nem házasodik meg. Pál apostol szavaiból úgy vettem ki, hogy aki "nőtlen/hajadon ne keressen házasságot, és jó lenne ha mindenki úgy maradna mint ő." Ha viszont az Egyház betegségnek tartja az aszexualitást és megváltozásra, majd házasságra ösztönzi az aszexuális embereket (hol van ere a Bibliában precedens?), hogyan érvényes a szentségi házasság a nemi vágy és esetlegesen a szerelem nélkül? A "sokasodjatok és töltsétek be a Földet" parancsa sem lehet érv, mert 7 milliárd ember szerintem erre elég bizonyíték.

István

Nem szabad azt gondolni, hogy a szüzességben élő, Istennek elkötelezett emberekben nem él a természetesen emberi ösztön, a szexualitás, a másik nem felé vonzódás. Míg azonban az állatot az ösztönei (lét- és fajfenntartó ösztönök) vezérlik, addig az ember a maga szellemiségével, szabad akaratával kézben tartja azokat, uralkodni tud rajtuk. Szent Pál az idézett levelében azt is írja, hogy "ha viszont nem tudják magukat megtartóztatni, akkor kössenek csak házasságot, mert jobb házasságban élni, mint égni" (1Kor 7,9). Tehát ő nyilvánvalóan a természetes vágyakkal élő emberekről beszél. Néhány sorral korábban pedig azt írja ugyanezzel kapcsolatban, hogy "mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat". Tehát ajándék a szüzesség, amelyet Istentől kaphatunk, s amelyet őrizni kell. Ha viszont valaki a házasság ajándékát kapta, akkor azt kell nemesen megélnie.
A Bibliában természetesen nincs szó aszexualitásról, mert ez egy egész új találmány, a mai kizökkent világ szellemi terméke. (Az emberi szellemtörténelem ismert hasonló jelenségeket, mint pl. a hermafroditizmust, de tudta jól, hogy az is a természettől elhajló beteg jelenség.)
A homoszexualitásról viszont olvashatunk a Bibliában, Szent Pál igen keményen elítéli: Róm 1,26-27; 1Kor 6,9


Kedves Lelkiatya!
Olvastam, hogy mennyire fontos az Isteni Irgalmasság rózsafüzére, de azt is olvastam, hogy délután 3-kor kell mondani. Én akkor vagy dolgozom még, vagy munkából jövök éppen haza, így csak később tudom elmondani. Az baj, vagy így is hatásos? Mondhatom később is, mint 3 óra?
Másik kérdésem az, hogy olvastam az interneten, hogy van egy olyan oldal, hogy utolsoidok.hu. Ott olyanokat írnak, hogy közel van az utolsó ítélet, lesz egy ember, aki megvezeti majd a világot, meg, hogy szörnyűségek fognak történni a világon, tűzeső, meg ilyenek. Meg előtte katasztrófák, az Egyházon szakadás és ilyenek.
És, hogy ezeket Jézus jövendölte meg titkos prófétáknak.
Mennyire lehet ezt elhinni? Tényleg így van. HA igen, akkor a templomban miért nem beszélnek erről? Pedig, ha igaz, fontos lenne.
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Nem baj, ha nem 3 órakor tudja elmondani az imádságot, hanem később. Az a fontos, hogy ne maradjon el. Ha olyankor mindig foglalt, akkor javaslom, hogy jelöljön ki egy másik időpontot, ami Önnek alkalmasabb, és igyekezzék ahhoz az időponthoz tartani magát. Ezt sem azért mondom, mintha az ima hatékonysága az időponttól függene. Szó sincs róla. Inkább nekünk van szükségünk erre a rendszerességre és hűségre, ezért javasolják a meghatározott időpontot.
A templomban is beszélnek az utolsó ítéletről, Krisztus Urunk második eljöveteléről, az idők jeleiről. Meghatározott napokon olvassuk ezeket a részeket a Szentírásból. De nem többször és nem is kevesebbszer, mint amekkora jelentősége van ennek a ténynek. Várjuk Urunk eljövetelét, de nem ijesztgetjük egymást különféle ál üzenetekkel. Nem érdemes időt vesztegetnie arra, hogy utolsó idők jeleivel foglalkozzon. Nem azért kell megtérnünk, mert ilyen jelekről hallunk, hanem mert Krisztus Urunk erre tanított, és az Egyház ezt kétezer év óta hirdeti. Nem azért kell többet imádkozunk, mert efféle üzenetek érkeznek - ki tudja honnan?! - hanem mert ezáltal juthatunk közelebb az Istenhez. Ezt is tudjuk már két ezer éve a Kinyilatkoztatásból.


Pl. még csak áldást sem adhat egy görögkatolikus pap római szertartás szerint (Az Úr legyen veletek; És a te lelkeddel...stb.)? Csakhogy leredukáljam egy kicsit a kérdést.
Elnézést a 'szőrszálhasogatásért'.

Természetesen nem adhat. Nincs is értelme. Ha áldást ad - amennyiben liturgikus tett, tehát nyilvános templomi istentiszteleten történik - akkor azt a saját rítusa szerint tegye. Van-e értelme, van-e oka, hogy másként tegye?
Ez világos útmutatás a pápai dokumentumokból, hogy nem szabad keverni a rítusokat, sem azok elemeit. Koncelebrálni természetesen megengedett az eltérő rítusban (amennyiben erre a püspökétől engedélye van), és ilyenkor nyilván alkalmazkodik az adott szertartáshoz. Ilyenkor azonban nem ő adja az áldást, hanem a szertartást vezető pap. Ez a latin rítusban is érvényes, nem csak a bizánciban, hogy az áldást mindig egy ember adja, az, aki a szertartást vezeti. Kivételes eset, amikor püspök van jelen. Ekkor ő adja az áldást, még ha más rítusú is. Előírás még az eltérő rítusú koncelebrálás esetén, hogy mindenkinek a saját liturgikus öltözékét kell viselnie, tehát a koncelebráló nem vehet föl más rítusú liturgikus öltözéket. Ez diakónusra, papra, püspökre egyaránt vonatkozik.


Kedves Lelkiatya!
Hogyan lehetne felvenni a kapcsolatot egy olyan számomra kedves személlyel,akivel az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól?Sokszor próbáltam rendezni a dolgot,de ő mintha nem reagált volna rá,vagy csak nagyon közönyösen és szűkszavúan.Majd egy idő múlva elkezdett lépéseket tenni felém,de nem tett semmi konkrétat,inkább csak apróbb gesztusokat.Erre én is ugyanúgy lépetem felé,de nem beszéltünk különösebben semmiről sem,pedig szerettem vona vele beszélgetni.Nem tudom mit kellene tennem.Hogyan közeledjek felé?Mit kérdezzek tőle?Nyissak felé,tárjak fel neki dolgokat újból mint régen?Mi a helyes módja annak,hogy rendezni lehessen ezt a kapcsolat blokádot?Ő egy időben nagyon elutasító volt velem szemben,nem akart önmagáról megosztani dolgokat,meg az sem érdekelte,amit mondtam neki.Talán ő is észrevette a viselkedésemen,hogy van bennem egy bizonyos tartás vele kapcsolatban.Ennek az volt az oka,hogy nem tudtam mire vélni a dolgot,a hirtelen váltást a viselkedésében.Az amit később észrevettem rajta távolból is,hogy valami lelki problémákkal küzdött és emiatt fordult úgy ki önmagából.Reménykedtem,hogy ha javul a helyzete a köztünk lévő barátság és bizalom is idővel visszaáll.De csak egy felszines szinten érintkezünk egymással.Egy nemes lelkű,mély érzésű és hitű emberről van szó,aki régebben lelkileg sokat segített rajtam.Helyes-e ilyen esetekben célirányosan rákérdezni a dolgokra?Ezekben a dolgokban kérném a tanácsát és véleményét.
Válaszát szívből köszönöm!
Nina

Kedves Nina!
Kérdésére a következőt tanácsolom. Jobb, ha most egy időre pihenni hagyja a kapcsolatot. Mint említette, többször is próbálta rendezni, de az illető reagálásai - vagy éppen annak hiánya miatt - ez nem sikerült. Ennek nem az az oka, hogy Ön nem találta meg az újra közeledés, a kapcsolatuk rendezésének a megfelelő módját. Éppen ezért nem javaslom, hogy még nyíltabban kérdezzen rá, vagy kezdeményezni próbálja annak elemzését, hogy mi hogyan alakult. El kell tudnunk fogadni azt, hogy sok minden változik, mi is, a kapcsolataink is. Persze, régi barátságokat ápolni is kell, de ez mindig csak akkor működik, ha arra mind a két félnek igénye van. Leírásából arra következtetek, hogy kedves ismerőse inkább a távolságot kívánja most tartani. Ezért javaslom a pihentetést. Elképzelhető, hogy idővel lelkileg újra közelebb kerülnek majd egymáshoz, de erre most nem érdemes gondolni sem, mert akkor csak dédelgeti ennek lehetőségét. Nyilván sok más ismerőse is van, most inkább azokra figyeljen. Rengeteg dolgunk van a világban, sok embernek tudunk segíteni. Ha magunkról megfeledkezve ezt tartjuk szem előtt, akkor közben még sokkal többet kapunk emberi kapcsolatokban is és más téren is, mint mi előtte gondoltuk volna.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, mit tegyek ahhoz, hogy pap legyek? Most gimnazista vagyok(11.osztályos) úgy érzem elég jól tanulok, de mégis miből kellene érettségiznem, miből tanuljak jobban?

Kedves Fiatal Barátom!
Ha a tanulmányaira kérdez, akkor azt mondom, foglalkozzék azzal, amit legjobban szeret. Érettségit is azokból a tárgyakból tegye, amely legközelebb áll Önhöz. Akár föl is készülhet valamely más felsőoktatási intézmény felvételijére. Ez azért fontos, mert a papnak lehetőség szerint a világi tudományokban is tájékozott, nyitott szellemű embernek kell lennie. Meg kell tudni állni a helyét a világban, kortársaitól nem maradhat ezen a téren sem.
Ezen felül pedig a hitismeretekben is el kell mélyednie. Általában minden szeminárium, hittudományi főiskola megjelöli azokat a hittankönyveket, amelyekből fel kell készülni a fölvételire. Ezeket nagyon alaposan tanulja meg. Természetesen, ha iskolája ad rá lehetőséget, akkor jó, ha hittanból érettségizik.
A harmadik fontos dolog - de azt is lehet mondani, hogy a legfontosabb dolog - a papságra készülethez az imádság. Igyekezzék minél mélyebb kapcsolatot kialakítani az Úrral. Ha teheti, menjen el hétköznapokon is a templomba, rendszeresen gyónjon, áldozzon, hogy ezek a szentségek is erősíthessék Istennel való kapcsolatát, és az Egyházhoz fűző kötelékét.
Végül pedig bízzon mindent az Úrra! Ne aggódjék, hogy mi lesz, ha nem veszik fel, mit is fog tenni az életben. Bízzon abban, hogy ha az Úr szólítja Önt valamilyen feladatra, akkor meg is adja a hozzá szükséges kegyelmet.


Kedves Lelkiatya!
Hogy van a görög katolikus szentmise menete? ('SZAKSZAVAKKAL'.. ezt úgy értem mint a római szent misébe hogy hát.. mi leírtuk a római szentmise menetét.. valahogy így.. csak görög katolikus formába.

ambó:
-keresztvetés
-köszönés
Gyónom..
-bűnbánati rész < Uram irgalmazz..
-könyörgés
-olvasmány
-szent lecke
-evangélium
-prédikáció
-hitvallás
-egyetemes könyörgés

Oltár mellett:
-felajánlás
-
- ... stb.


Előre is köszönöm a válaszát!

Nem könnyű "szakszavakkal" leírni az Isteni Szent Liturgia menetét. Megpróbálom mégis:
I. Proszkomídia (előkészület)
II. Igeliturgia
1. Kezdőáldás és nagy ekténia (=könyörgés sor), 2. Antifonák köztük kis ekténiák és a Krisztus-himnusz, 3. Kis bemenet, 4. Tropárok és kontákok, 5. Háromszorszent, 6. Prokimen, Apostol és Alleluja, 7. Evangélium és homília
III. Áldozati liturgia
1. Ekténiák, 2. Kerubének és a pap előkészülete, 3. Nagy bemenet, 4. Teljesítsük ekténia, 5. Hiszekegy, 6. Anafora (megemlékező imádság, amelyben az Utolsó vacsorát elevenítjük fel és megemlékezünk az Egyház szent, elhunyt és élő tagjairól), 7. Minden szentek ekténia, 8. Miatyánk, 9. Szentség a szenteknek (kenyértörés és a Szent vérrel való egyesítés), 10. Szentáldozás, 11. "Igazhívők" ekténia, 12. Amboni ima, 13. Elbocsátó.
Természetesen lehetett volna ennél részletesebben is, de remélem, ez is némi segítséget jelent.


Kedves Lelkiatya!
Zoltán vagyok, gyermekkoromban megkereszteltek, de az idők folyamán egyre közelebb kerültem a görög kultúrához, szokásokhoz, a görögökhöz. (Nyelvvizsgámat is görög nyelvből szereztem.) Most viszont úgy gondoltam, szeretnék a görögkatolikus vallással is megismerkedni, esetleg felvenni. Kérdésem az, hogy van-e erre lehetőség, s ha igen, mi a módja ennek? Köszönettel: Zoltán

Kedves Zoltán!
Örömmel látjuk Önt bármelyik parókiánkon. Javaslom, hogy keresse fel az Önhöz legközelebbi görögkatolikus templomot, és szólítsa meg az ottani atyát. Ő segíteni fog Önnek abban, hogy szertartásainkat, lelkiségünket, egyházunkat minél jobban, minél mélyebben megismerhesse.


Tisztelt Lelkiatya!

Hol találhat társat magának egy 30 körüli fiatal, ha nem akarja az internetre feltenni magát? Közel s távoli környezetemben már minden korombeli "foglalt" a másik nemből, szép családja van, gyerekek stb. Lassan kimegyek a korból, attól félek, hogy nekem nem lesz már saját családom sosem...

Üdvözlettel, egy hitét gyakorló katolikus

Nem javaslom, hogy a világháló nem természetes, virtuális világán keresztül keressen magának társat. Még ha volt is erre már példa.
Nagy betegsége ez a mai korunknak, hogy az emberek, a fiatalok nem merik magukat elkötelezni, nem mernek bizalommal mások előtt megnyílni. Ez az oka nem csak annak, hogy nehezebben szánják rá magukat a házasságra, de annak is, hogy kevesebben mernek a szerzetességre és a papságra vállalkozni. Hiszen ezen hivatásoknál valóban fiatalkori elköteleződésre van szükség.
Azt tudom tanácsolni a mai fiataloknak, hogy minél kevésbé engedjék be lelkükbe a mai világnak Istentől eltávolító eszméit és arra késztető gyakorlatait és eszközeit.
Önnek, kedves Testvérem, azt javaslom, hogy ne aggódjék amiatt, hogy hogyan fog élni életének további évtizedeiben, egyedül vagy párban vagy családban. Élje az életét színesen, gazdagon mindig a mai napon. Keresse minden nap, hogy hol tud jót tenni, mikor hogyan tud másoknak szolgálni. Ha van munkája, akkor ott is, és azon kívül is keresse az alkalmat az emberekkel való találkozásra. De nem azért, hogy magának társat találjon! Micsoda önző felfogás lenne! Hanem azért, hogy értékessé váljon az élete. Ha ezt teszi, sokkal könnyebben nyílik meg emberi kapcsolatokban. Ám ismétlem, ne az járjon a fejében, hogy ki is lesz az én párom, mert - hogy úgy mondjam - ez az arcára van írva, elárulják a mozdulatai. Az ilyen ember pedig inkább taszító, érdekes módon, még azoknak is, akik szintén párt keresnek. Mégpedig azért, mert önzés sugárzik belőle.
Ne azért keressen párt, hogy legyen, aki Önt boldoggá tegye, hanem azt keresse, akit Ön boldoggá tehet. Ám ilyen ember sok van már most is a környezetében. Ne késlekedjék megkeresni őket és szolgálni nekik! Ez az életének a helyes útja! A többi mind megadatik hozzá.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!

Közeledik halloween, ami Magyarországon nagyon elterjedt.
Szeretném megtudni, hogy mi erről a véleménye?
Igaz, hogy a sátán ünnepe?
Válaszát előre is köszönöm!

Újra kicsit megkésve válaszolok, elnézést kérek érte.
Magyarországon egészen új keletű divatról van szó. Vélhetően amerikai filmekből terjedt el az utóbbi évtizedekben. Az eredete egy pogány kelta ünnepre vezethető vissza, mely a római birodalomban is ismert volt. A kelta újév október 31. éjszakájára esett. Ekkor emlékeztek meg a halottakról. III. Gergely pápa a 800-as években ennek a pogány halottkultusznak a keresztény ellensúlyozására vezette be a Mindenszentek ünnepét november 1-jére. Ennek másnapján, november 2-án van a keresztény világban a Halottak napja. (Sokan össze szokták keverni a kettőt!)
Egyrészt azért nincs helye a mi életünkben, mert a magyar népszokásoktól idegen, még a középkorban sem volt nyoma nálunk, hiszen már nálunk annak keresztény változata terjedt el. De főként azért kell kerülni, mert távol áll a tiszta halotti megemlékezéstől. Inkább az emberek ijesztgetésére szolgál akár tréfás, akár drámaibb formában. Ráadásul a terjedése a sokkal nemesebb Mindenszentek ünnepét és a halottainkról való emberi megemlékezést szorítja háttérbe. Ne adjunk teret ennek az újpogány szokásnak!


Kedves Lelkiatya!
A napokban olvastam, hogy van olyan, hogy Szentlélek ellen elkövetett bűnök nem bocsáthatóak meg. Nem értem, hogy ez mit jelent. Az olyan emberre is vonatkozik, aki korábban sok bűnt követett el, de megtért, megbánta és meggyónta azokat, és elfordult tőlük. Tehát, a korábban elkövetett bűnei közül csak ez nincs megbocsátva?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv!

Aki megtért, bűneit megbánta, meggyónta, annak bűneit természetesen megbocsátja az Isten. Az Evangéliumban szereplő figyelmeztetés (Mt 12,32) arra a megátalkodottságra vonatkozik, amikor az ember nem hajlandó együttműködni az Istennel, amikor visszautasítja a Lélek segítségét. Ezt általában megátalkodottságnak szoktuk nevezni. Amikor valaki tudatosan megmarad a bűnben. Igen, erre azt kell mondanunk, hogy az ilyen emberen még az Isten sem tud segíteni. Mert eleve elzárja magát a Lélek segítségétől. Ez a Lélek elleni bűn, amikor valaki tudatosan ellenáll a Lélek indíttatásának. Ezt azért nem lehet megbocsátani, mert az ilyen ember nem is kéri a bocsánatot, az Isten pedig nem erőlteti rá senkire az ő vételen kegyelmét, szeretetét.


Kedves Lelkiatya!
Tavaly volt róla szó, hogy jó lenne, ha a Görögkatolikus Egyház Magyarországon ismét visszatérne Boldog Romzsa Tódor ünnepének eredeti, november 1-jei ünnepléséhéhez. Történt ez ügyben valami? Köszönöm.

Bocsánatot kérek, hogy jóval az ünnep után válaszolok csak. Valóban több érv is szól amellett, hogy november 1-jén ünnepeljük a vértanú-püspököt. Mivel azonban szomszédainkban élő görögkatolikus testvéreink kérték a Kongregációtól ennek az ünnepnek az áthelyezését október 31-ére, ezért mi is igazodunk hozzájuk, és a tavalyi évtől kezdve ezen az október végi napon tartjuk Romzsa Tódor püspök emlékünnepét.


Kedves Lelkiatya!
Mi a Jézus ima lényege?Hogy Jézus legyen az elménkben,csak rá gondoljunk?
Vagy az,hogy kérjük őt,hogy könyörüljön rajtunk?
(Egy könyvben olvastam,hogy van aki azt mondja csupán,hogy Jézus.De lehet:Uram Jézus Krisztus Isten Fia könyörülj rajtam bűnösön!-t is mondatni...)

Ha valaki sokat gondol Jézusra, az Ő szeretetére, jelenlétére, az egyre jobban érzi a maga bűnösségét. Egyrészt egyre világosabb a látása a kegyelem folytán, amelyben az imádság által részesül, másrészt a megtapasztalt isteni szeretetben egyre inkább érzi a maga méltatlanságát, bűnösségét. A kettő szorosan összefügg. Aki nem mondja hozzá, hogy "könyörülj rajtam!" az is éppen úgy átérezheti ezt a kegyelmet és méltatlanságot, és amikor "csak" Jézus nevét mondja, akkor is "ebben minden benne van".


Múltkor találkoztam olyannal, hogy egy római katolikus atya Parakliszt végzett. Ez lehetséges a kánonjog szerint?
Nyilvánvaló, hogy Szentmisét csak birítussal rendelkező görögkatolikus pap tarthat.
De mi van pl. a szentségkiszolgáltatással, áldással, zsolozsmával..stb. Ezeket lehet már rítus szerint végeznie egy papnak?

Magánimádság, magánájtatosságként végezheti, énekelheti, imádkozhatja akár együtt is másokkal. Nyilvános templomi szertartásként viszont nem végezheti. Más rítusú szertartáson részt vehet, de egyedül nem vezethet ilyet.


Kedves Lelkiatya!
Írtam már Önnek levelet. Én voltam az, aki sokat szenved az anyósától. ( Ellenem hergeli a férjemet, meg kell változnom,semmi nem jó, amit csinálok, hagyjam ott a hivatásomat, mert az asszonynak otthon a helye,és különben sem jó a munkahelyem, mert nem elég "jónevű", szabotálja a templomba járásomat amikor csak tudja, stb..)
Nem tudom, hogy így most emlékszik-e a történetre. De nem tudtam kihez fordulni segítségül, aki meghallgat és őszinte, szándék nélküli tanácsot ad.
Sajnos új fejlemények vannak. Az elmúlt napokban sikerült az anyósomnak teljesen a befolyása alá vonni a férjemet. Lassan több időt tölt vele, mint velem. Azóta nem olyan kedves, nem vesz komolyan, keresi a hibáimat, és sokkal jobban látja azokat. Hűvös és türelmetlen velem. Az én véleményem nem számít, csak az a helyes, amit az anyja mond.
Kiközösítenek, de én is úgy érzem, hogy nem illek bele a világukba.
( Írtam Tisztelendő Atyának a korábbi levelemben, hogy milyen az a világ: kevély, tele nagy emberekkel, gazdagokkal érdekbarátokkal, rendezvényekkel, stb...) Én ebbe nem illek bele és nem is szeretnék.
Sajnos kezdi a férjem elhinni, amit anyósom mond neki, hogy ő tökéletes és minden csak úgy jó, ahogy ő csinálja.
Mindenki hibás, csak az anyja nem.
Azóta nem olyan kedves velem, nem simogat meg, kevesebb szeretetet kapok. Olyan, mintha nem lenne velem megelégedve.
Amikor megkérdeztem, hogy mi baja velem, hárított, hogy ez nem igaz. Megkérdeztem, hogy ellenem hergelte-e valaki, de tagadta. Nem én képzelődöm, de tényleg így van, de érdekes, hogy azóta, mióta szinte az egész napot együtt töltik.
Legjobb megoldásnak azt látom, ha messzebb költöznénk tőle, és nem lenne mindennapos a kapcsolatuk.
Volt már ilyen, de pár hét alatt elmúlt.
Nagyon el vagyok ebbe az egészbe fáradva és keseredve, már nem tudom, hogy meddig bírom. Nem nagyon volt mostanában egy boldog napom! Egyetlen vigaszom az ima, legalább addig boldog vagyok!
Tisztelendő atya szerint mit csináljak!? Már az is megfordult a fejembe, hogy egy időre a szüleimhez költözöm.
Tudom, hogy a válás nem megoldás, de lassan nem bírom tovább.
Amikor megismertem a férjemet, nem ilyen volt, hanem ennek az ellenkezője, de nagyon megváltozott.
Kérem szépen a tanácsát! Előre is nagyon köszönöm! :)
Üdv! M.A.

Kedves M.A.!
Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. A helyzete tehát tovább romlott, mégis bíznia kell a Mindenhatóban, hogy ő tud majd segíteni. Addig is mit tegyen?
Ahogy említi, az sokat segítene, ha messzebbre költöznének. Lehet ebben egy kis női furfangja is. Ha állást találna önmagának vagy a férjének egy másik településen, vagy más módon találna indokot arra, hogy költözzenek.
Nem javaslom, hogy feszegesse azt a kérdést a férje előtt, hogy mi változott. Erővel, észérvekkel bajosan lehet meggyőzni valakit, aki érzelmileg fogva van. Próbáljon meg minél nagyobb türelmet tanúsítani a férje iránt. De az ő édesanyja iránt is. Talán nehéznek tűnik, de dicsérje meg minél gyakrabban. Szemben is, tehát, hogy is hallja, és amikor nincsen jelen, akkor is, csak a férjének. Ez kicsit érzelmi hadviselés, de hát nem tagadhatjuk, hogy ezt a csatát szeretnénk megnyerni. S valóban ne tápláljon haragot a kedves anyósával szemben. Igyekezzen megérteni őt, hogy miért ilyen. Azt teljesen meg lehet érteni, hogy miért ragaszkodik a kisfiához - még ha helytelen ragaszkodással is.
Ahhoz azonban, hogy ezeket megtegye, előtte érdemes kicsit elvonulni. Persze, csak úgy, hogy ne legyen vádolható valami ostoba gyanúval. Egy kiadós lelkigyakorlat bizonyára sokat segítene az Ön lelkének. De ha ezt nem tudná megtenni, akkor is miné több időt szenteljen a Jóistennek.
Azt nem javaslom, hogy visszaköltözzön a szüleihez. Az esetleg végzetes szakítás is eredményezhetne. Maradjon minél többet a férje mellett! Az imából pedig merítsen erőt!


Kedves Lelkiatya!
Van egy fajta megtapasztalásom bizonyos emberekkel kapcsolatban,ami engem kissé zavar,és nem tudom hova tenni.Ez előfordult már többekkel is,hogy én írok nekik,ők nem válaszolnak rá,utána ők írnak nekem és ugyanazokat a kérdéseket teszik fel,amit én tettem fel nekik,ha én erre válaszolok és megint kérdezek tőlük valamit,arra sem válaszolnak.És ez nem egyszer ismétlődik.Végül már megelégelem és én sem kezdeményezek,mag értelmét sem látom annak,hogy írjak.Egyszer az egyik személynek én sem válaszoltam,ekkor sértve érezte magát és kibukott belőle,hogy nem jól érzi magát,azért nem válaszolt.Azt nem értem miért nem lehet ilyenkor valamilyen választ adni,ha valaki nem mondja mi a baj,vagy nem mond valamit nem tudok segíteni.Ha egyáltalán a segítéség kérésről van szó ilyen esetekben.Nem tudom megérteni mi lehet ennek a hátterében?Az ő személyiségükkel van valami baj vagy mivel több mindenkivel is volt ilyen esetem az én kommunikációs készségemmel lehet probléma?Bánt egy kicsit az egész,mert van köztük olyan személy aki nekem fontos és nem értem miért viselkedik így.Vannak akikkel ezek a dolgok gördülékenyen mennek,nincsenek ilyen problémák.Bár tudom sokféle ember létezik.Mit tanácsolna az atya?Hogyan lehetne az ilyen típusú embereket jobban megérteni,hogy mit igényelnek vagy közeledni hozzájuk?
Válaszát előre is köszönöm:Nela

Kedves Nela!
Olvasva sorait előbb az volt az érzésem, hogy önkéntelenül másokat okol amiatt, hogy nem értik meg egymást, hogy elbeszélnek, "elíméleznek" egymás mellett. Ez alapvetően téves volna, hiszen - bár nyilvánvalóan mindenkinek vannak hibái - a feladatunk nem az, hogy másokat javítsunk, másokat megváltoztassunk. De a végső kérdést jól tette fel: "Hogyan lehetne őket jobban megérteni... vagy közeledni hozzájuk?" Tehát mindig azt kell keresni, hogy én mit tehetek, én hogyan tudok magamon változtatni. S jól érzékeli, hogy a másik helyesebb megértésében keresendő a javítási lehetőség.
Mit tanácsolok? Tanácsom furcsa lehet, mert kettős. Egyrészt próbálja elfelejteni, hogy eddig milyen félreértések, közlési hiányosságok voltak. Kicsit túl sokat foglalkozik ugyanis ezzel a meg nem értéssel. Kimondatlanul is úgy érzi, ezzel megbántották, megsértették. Pedig a végső kérdésében helyesen bevallja, hogy ebben Ön is hibás lehet. Nem baj. Ilyen zavarok, félre- és meg nem értések mindig is vannak. Nem vagyunk tökéletesek. Az a kötelességünk, hogy a másik gyöngeségét elviseljük (Róm 15,1). Nem kell fönnakadni ezen a jelenségen. Emberi életünket - sajnos - végig kíséri. Meg kell barátkozni vele, el kell fogadni.
Másrészről viszont - és ez a tanácsom másik fele - igenis változtatni kell ezen azzal, hogy törekszem jobban megérteni a másikat, még jobban figyelni arra, hogy neki mire van szüksége. A magam érdekeiről pedig nyugodtan megfeledkezhetem (Mt 6,8.32!). Minél kevésbé tartom fontosnak a magam érdekeit, annál jobban felértékelődik az, amire a másiknak van szüksége. Sokat segít az Aranyszabály: "Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük!" (Mt 7,12). Ez sokszor segít az eligazodásban. Lám, ez a számítógép világában éppen úgy érvényes, mint 2000 évvel ezelőtt.


Kedves Lelkiatya!
Köszönöm a kimerítő választ, és valószínűleg igaza lehet Kámmal kapcsolatban.
Bár bennem még mindig van egy piszkálódó kisördög, hogy abban a kemény világban ahol egy ilyen "botlásért" nemzedékekre szóló büntetést lehet kapni, a két testvér inkább félelemből leplezte apját és nem gyengédségből.

Általában tudom, hogy lehet "úgy" olvasni a Bibliát, hogy a pozitív üzenet érkezzen át, de én időnként úgy érzem, hogy a Bibliában nincsennek szinkronban a dolgok.
Ha Noé hibáját és kiszolgáltatottságát szelíd leplezéssel illik tudomásul venni, akkor a fiú hibáját és kiszolgáltatotságát miért kell olyan kegyetlenül büntetni?
Komoly probléma nem történt, mert Sém és Jáfet végülis nem látták apjukat, és bemutatták a helyes viselkedést. A részleteket nem tudom, de elképzelhető, hogy Kám pont azért szólt testvéreinek, mert ő nem tudta, hogy ilyenkor mi a teendő.
Voltak azokban az időkben olyan törvények, hogy nem szabad ránézni fedetlen testre?
Végülis Noé önhibájából került abba ahelyzetbe amiben Kám találta. És sehol nem láttam utalást arra, hogy Kám megátalkodott vagy rosszhiszemű lett volna.
De a büntetés egyáltalán nem tűnik arányosnak a bűnnel, hogy még Kám fia Kánaán is meg lett átkozva, és a végén egész Kánaán földjén ki lettek irtva a Kánaán utódai.
Angol nyelvű forrásban azonban találkoztam olyannal, hogy Kám nemcsak látta, hanem kasztrálta is apját... ez pedig nagyjából megmagyarázza a súlyos büntetést.

Tulajdonképpen arra próbálok választ találni, hogy végigkövethető-e egy univerzális erkölcsi vonal a Biblián vagy akár az előttről, vagy az erkölcsi alapok változtak az idők során.

A Bibliát valóban értő szemmel és nyitott szívvel kell olvasni. Egyik gyakori hiba régi szövegek értelmezésénél, hogy a mi szemléletünket, gondolkodásunkat vetítjük belé. Pedig az akkori emberek nagyon sok mindenben egészen másként gondolkodtak. Biblikusok azt mondják, hogy maga a három testvér története pusztán egy példázat, visszavetítő magyarázat, hogy a kánaáni nép alábbvalóságát igazolják. Persze, erkölcsileg ez még inkább elítélhető, de itt a szöveg létrejöttének emberi vonásairól van szó.
Ha visszatérünk a történet közvetlen értelmezésére, a szövegből azt sejthetjük, hogy Kámnak igenis illett volna tudni, hogy mi ilyenkor a teendő. Ez a fajta erkölcsi tartás kimondatlanul is megfigyelhető a Szentírásban. Az igaz, hogy ez egyre fejlődik, az évszázadok során egyre tisztul. Miként a monoteizmus hite is. Ezt kifejezetten vallja és tanítja a Szentírás, hogy Isten törvénye a szívünkbe van írva.
Másrészt arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Biblia nem erkölcsi törvények tára. Legfőbb célja az Isten önközlése, hogy saját magáról adjon kinyilatkoztatást, és ez által megismerjük Őt és higgyünk Benne.


Kedves Lelkiatya!
Hogyan legyek szent?
Hogyan legyek szent -az iskolába járás mellett?
-A tanulás mellett?
-a bűnös emberek környezetében,csakúgy ahogyan én is az vagyok?
-a szentek bűnösek?
Lehetséges szentnek lenni a mai világban ilyen életkörülmények között?
Lehet szent egy nem szerzetes ember?Van rá példa?
Úgy érzem,túl keveset törődöm az Úrral,a tanulással töltöm időmet,persze nem minden részét.Pihenek.De mégis keveset tanulok.
P.

Kedves P.!
Úgy válhat szentté, ha ezt állhatatosan és hittel kéri az Istentől. Egyedül az Isten tud szentté tenni bennünket. De már az nagy erőlépés, ha valaki ezt felismeri, és kéri is hozzá a kegyelmet.
Ugyanakkor a szentté válás nem pusztán az ima eredménye. Az iskola ugyanolyan jó terület a keresztény élet gyakorlására, mint bármi más életkörülmény. Természetesen csak akkor válhat valaki szentté, ha a kötelességét tőle telhető odaadással teljesíti. Ez a tanulás során nagyon is jól gyakorolható.
Bűnös emberek között lehet leginkább szentté válni, mert ez a körülmény ad lehetőséget arra, hogy gyakoroljuk a feltétel nélküli szeretetet, a segítőkészséget, a türelmet és minden más erényt. Ha felismerjük a magunk bűnösségét, ez megint csak még inkább segít a szentté válás felé, mert ezzel együtt felismerhetjük az Isten szeretetét, végtelen kegyelmét. Az tesz szentté bennünket, ha minél inkább akarunk élni ezzel a felénk áramló irgalmas szeretettel.
A mai világban éppen úgy, mint más korokban nem könnyebb és nem nehezebb a szentté válás. Világi ember is lehet szent, nyilván más módon, a maga életkörülményei között, mint egy szerzetes.
Ha úgy érzi, keveset törődik az Úrral, ez már egy fontos felismerés. Törekedjen többet imádkozni, mégsem túlzásba vinni. Élni kell, örülni kell az életnek. Az is lehet szent, aki eljár szórakozni, ha szórakozása közben sem feledkezik meg Istenről, hanem neki ad hálát a vidámságért, a jó barátokért, az élet sok szépségéért.
A szent ember egyik jellemzője, hogy hálás szívvel él, és boldog mindazért, amit kapott az Úrtól.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat