Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.161.228.29)


Mennyi nyolc meg egy? (számmal)


DJK!
Többször szemérmetlen gondolatok járnak a fejembe valamint bűnös szándékkal érek magamhoz. Sőt valamikor szemérmetlen videókat is nézek. Nagyon szégyellem magam és miután megteszem, szörnyű lelkiismeret furdalásom van.
Úgy érzem hogy ez a bűn belülről tönkreteszi a lelkem és az istenkapcsolatom,mert olyankor nem törődök az Úrral csak azzal hogy nekem jó legyen. Önző vagyok...
Normális ez? Hogyan tudnék ezekkel a dolgokkal leállni?
A.

Jól jelez a lelkiismerete, hogy ettől szabadulnia kell. Nem könnyű küzdelem. Egyrészt az egészséges test természetes jelensége, ugyanakkor jelen van ebben egy roppant veszedelmes mechanizmus - éppen a rosszra hajló emberi természet miatt. Minél jobban beengedi az ember, annál többet követel, annál jobban fogva tartja az értelmet és az akaratot.
Valamelyik ponton fogja meg ezt a folyamatot. Ha ilyen képeket néz, akkor a gondolatai egyre inkább erre járnak, egyre kevésbé tud uralkodni a tettein, a mozdulatain. Ha az ilyen irányú gondolatokat beengedi, elidőz velük, ez is bénítja az akaratot, s nem tud uralkodni magán, egyre könnyebben kattint ilyen témájú linkekre. S hasonlóan, ha az efféle cselekedetekkel megalkuszik, az is egyre jobba belesodorja az érzékiség bűnének többi fajtájába. Erre mondom, hogy valahol fogja meg a folyamatot. Ahol a legkönnyebb. Mert ez visszafelé is hat, a jó irányba. Ha már egyszer sikerült önuralmat gyakorolni, akkor máskor is menni fog, akkor jobban kézben tudja tartani a gondolatait, egyéb tetteit.
Ennek az érzékiségnek természetes kibontakozása a házastársi szerelem, addig pedig küzdeni kell a tisztaságért. De érdemes. Mert ahogyan bénít, az istenkapcsolatot mérgezi ez a bűn, a legyőzése annál emelkedettebbé, testileg-lelkileg annál tisztábbá teszi az embert.


Kedves Lelkiatya! Szeretnék tanúságot tenni a Csodáséremmel kapcsolatban. Hol tehetem ezt meg? Hova írhatok? Előre is köszönöm.

Ha erre a címre megírja, szívesen közzétesszük a Fórum oldalunkon. (Persze, ha a beszámoló egyezik az Egyház tanításával.)


Kedves Lelkiatya!
Mit jelent Skapuláré medált viselni egy Skapuláré társulati tagnak?

A skapuláré eredetileg szerzetesi ruhadarab. Krisztustól kapott öltözetet jelent (a kármelitáknál Szűz Máriától kapott jel), amelyet a szerzetes állandóan magán hord és az Isten iránti elkötelezettségnek és hűségnek a kifejezője. Később harmadrendiek is viselhettek skapulárét, aztán világiak is, melyet csak a szerzetes adhat nekik, s amely az imádságra való elkötelezettségüknek a jele. Ma már áldozópap is adhat ilyet. Ennek még egyszerűbb változata a skapuláré érem. A hozzákapcsolódó ígéret szerint, aki állandóan viseli, az elkerüli a kárhozatot. Hozzáteszem, természetesen nem a ruhadarab vagy az érem viselése miatt, hanem a buzgó imádságnak köszönhetően, amelyre a skapuláré állandóan emlékezteti azt, aki hordja.


Tisztelt Lelkiatya! Szeretnem tudni mikor lesz az elsoaldozas Nyiregyhazan? valaszat elore is koszonom

Október 12-én.


Kedves Lelkiatya!
Templomban esküdtem, de sajnos elváltunk. Azóta másodszor is férjhez mentem, de nem gyóntam és nem áldoztam. Úgy tudtam, hogy az, aki elválik, a házasság szentségét megtöri és nem gyónhat, csak a közös gyónás alkalmával! A szent áldozáskor sem merek odamenni a paphoz. A mostani válaszokban azt látom, hogy ez lehet. Azt szeretném kérdezni, hogy ezt mi miatt gondoljuk rosszul? Köszönöm: Anikó

Az elválás szomorú ténye még nem zár el a szentségektől. Hanem, aki újra házasodott, de nem templomi esküvővel, az követne el szentségtörést azzal, hogy úgy áldozik, hogy közben nem megáldott házastársi kapcsolatban él. Önt tehát a második házassága akadályozza abban, hogy a szentségekhez járuljon. Természetesen, ha egyházilag rendezték ezt a második házasságot - amennyiben ez lehetséges - akkor részesülhet a szentségekben.


Kedves lelkiatya!
Nem olyan régen részt vettem egy keresztény találkozón,amely egy tölem távol esö városban volt megtartva.Másodszor vettem részt rajta.Egy növérrel beszéltem meg a részleteket.Ö jött ki értem,meg mindenkiért akik részt vettek a találkozon.Én néhány nappal korábban érkeztem mint mások,pihenés céljából.A növér sok mindenben segitett,a vele valo beszélgetések is sok mindent megvilágitottak számomra.De...sok furcsaságot is észrevettem a viselkedésében az irányomban.Például elkellett valamit intéznem a városban,és azt mondta nem tudja,hogy milyen irányba megy a busz,hol szálljak ki,kértem térképet is a vársohoz,azt mondta az nincs náluk.Pedig sokszor megteszi azt a távolságot,meg odavalosi.Azt is mondta intézzem el a jegyvételt a visszavezetö utra akkor amikor lesz a találkozon szervezett program a városba,az nem volt jo,mert akkor nem birta volna a programot követöen visszajönni.Végül megbeszélte egy növérrel,aki ment a városba hogy igazitson el.Ö ezt meg is tette.Ami rosszul esett,hogy ez az elözö növér,aznap kétszer ment a városba,két részt vevöőrt,és történetesen az autobuszállomásra ment ahova nekem is mennem kellett,és fájt,hogy ebben nem akart segiteni.Lett volna hely az autoban is.Sokat aggodtam emiatt,még meg nem oldodott.Fájdalmat okozott ezzel.Meg voltak más megjegyzései is,amik rosszul érintettek.Lehet nem akarta,hogy ott legyek...amikor elövettem egy belépöjegyet egy programra menert,rám szolt,hogy raertem volna elövenni a programon is,kérdeztem valamit az egyházrol ami nem volt világos,és lekezelöen válaszolt.Amikor mentem el,mondta köszönjek meg mindent a rendháznönek,mintha én nem értem volna fel ésszel ezt...Ilyesmik többször is elöfordultak.Segitett is sok mindenben,meg lelkileg is jo tanácsokat adott,de nem értem ezt a felemásságot a viselkedésében.Bántó volt igy is sok sérólés volt bennem,és rosszul érint hogy még egy ilyen helyen is kaptam belöle.Amikor elbucsuztunk kiszaladt a szamon,hogy köszönök mindent ami szép volt.erre ö azt mondta bocsássam meg ami nem volt szép.Ön szerint érdemes velük tartani továbbra is a kapcsolatot?
Nina

Kedves Nina!
Természetesen érdemes velük tartani a kapcsolatot. Ezek az érzések, sejtések, gyanakvó gondolatok semmiképpen sem jó tanácsadók. Egyáltalán nem lehet fölmérni, hogy ebből mi valós, mi az, ami alaptalan. Nem is érdemes velük foglalkozni. Az ember saját magát bünteti azzal, ha ezeken rágódik. Örüljön annak, amit kap, és mindenből igyekezzék tanulni. Persze, kapunk rossz dolgokat is az emberektől, akaratlanul is megbánthatnak. Még egy szerzetesnővér sem tökéletes. Ez, tehát, elkerülhetetlen. De ezeket is fogadjuk jó szívvel, ezek is a javunkra válhatnak. Sohasem szabad megsértődni. Az teljesen értelmetlen, nem vezet sehová, az ember csak saját magának árt vele. Ha egyébként lelkileg sokat kapott ott, miért ne menne el máskor is, s akkor már talán ezeket is jobban fogja kezelni.


Kedves Lelkiatya!
Mi a véleménye és a hivatalos egyhzi vélemények az. ún Mária Magdolna látnoknővel kapcsolatban, aki üzeneteket kap állítólag? Hiteles? Vannak tőle származó rózsafüzérek rózsafüzér könyvekben. Ezeket papok lektorálták. Ezeket a rózsafüzéreket lehet használni?

Annyi bizonyos, hogy ezt a sok mindent nem a Szűz Anya üzente. Nem értem, hogy ha valaki jámbor, szép dolgokat akar mondani, akkor miért találja ki, hogy ezek égi üzenetek. Amiket elolvastam, azok kegyes gondolatok, nem találtam benne súlyos tévedéseket, de helyette is inkább a Szentírás olvasását ajánlom. Nem tudom, hogy az Egyház adott-e ki nyilatkozatot ezen üzenetek hitelességéről, de ha igen, akkor vélhetően elítélte. Az ugyanis biztos, hogy nem hagyta jóvá és nem ajánlja senkinek. Valószínűbb, azonban, hogy nem is jelent meg hivatalos állásfoglalás róla.


A halálos (súlyos) bün mindíg valamilyen súlyos esetre vonatkozik, vagy kisebb dolgok is lehetnek halálos bünök? Pl. ha "lájkolok" a Facebook-on egy keresztényüldözés elleni tiltakozást, és ha ezt esetleg olyasvalaki is látja, akivel nem tarthatok kapcsolatot? Az utóbbi idõben nem merek már semmit sem "lájkolni", iletve a legkisebb dolgokat sem megtenni, mert olyan aggályos lett a lelkiismeretem, és attól félek, hogy mindez halálos bün. Köszönettel.

Halálos bűnt nem lehet véletlenül elkövetni. Annak éppen az a lényege, hogy tudva és akarva súlyos dologban cselekszik valaki az Isten akarata ellen. Miért lett bizonytalan a tetteiben? Nincs mitől félnie! Óhatatlan, hogy követünk el hibákat, vagy olyan dolgokat, amelyeknek nem látjuk át minden következményét. Nem vagyunk mindentudók. Isten nem ezeket kéri számon, hanem a szívünk állapotát. Ő a szívet vizsgálja, nem azt, hogy mit vétettem. Azért ügyeljen arra, hogy milyen oldalakat látogat, hogy azok ne fertőzzék a szívét, ne gyöngítsék az Isten iránti szeretetét, hűségét. Amit jó lelkiismerettel kedveltnek jelöl, azzal bizonyosan nem vét senki és semmi ellen. Azzal üzenhet másnak, hogy ezt Ön fontosnak találja.


Tisztelt Lelkiatya!

Szeretném megtudni Biró István Makói gk. lelkész email címét.

Parókia címe: 6900 Makó, Erdélyi püspök u. 9.
Postacím: 6900 Makó, Erdélyi püspök u. 9.
Telefonszám: (62) 211 328
elektronikus címe: makoigke@gmail.com
Figyelmébe ajánlom honlapunknak azt a szolgáltatását, amellyel könnyen megtalálhatja papjaink és parókiáink adatait.
közösségeink/parókiák
közösségeink/papjaink


Kedves Lelkiatya!

Mindig is nagyon érdekel a görög ritus.Érdeklődöm,hogy ott is van-e olyan a görög katolikus atyáknál,hogy "kései hivatás"?Tehát olyanra gondolok,aki 30-40 éves kor fölött,vagy még később dönt úgy hogy pap lesz vagy szerzetes?Merthogy a rómaiaknál is nálunk is a Világi Kármelben kitolódnak ezek a dolgok.Azt is megkérdezném,hogy a görögögnél a szeminárium elvégzése után van e valami korlát,hogy mennyi időn belül kell házasodniuk?Nagyon szépen köszönöm a válaszát előre is.
Üdvözlettel:Szent Arcról nev. Magdolna OCDS

Van, de talán ritkább, mint a római katolikusoknál. Legtöbben 18 éves korukban jelentkeznek a fiatalemberek.
Nincs határidő a házasságkötésre. Több olyan eset is van, hogy valaki elvégzi a szemináriumot, de nem talált még magának megfelelő párt. Ekkor kap bizonyos lelkipásztori feladatokat, és majd ha megtalálta élete (és hivatása) párját, a házasságkötés után lehet fölszentelni diakónussá, majd pappá. Az utóbbi időben jobban elkülönülnek ezek az események. A házasságkötés után leghamarabb fél évvel van a diakónusszentelés, majd legalább egy fél év vagy hosszabb diakónusi szolgálat után következik a papszentelés.


Tisztelt Lelkiatya!

Kérdésem a szokásos szeptemberi zarándoklat lenne Máriaócsra.Lesz e közös zarándoklat Máriapócsra, ha igen mikor pénteken vagy szombaton indul és pontosan mikor? Mi lesz a pontos utiterv?

Köszönöm!

Szeptember 5-én reggel 4 órakor indul a zarándoklat, és ugyanazon az úton megy végig, mint annak idején a Kegykép. Az odaérkező zarándokok imádsága este 6 órakor kezdődik a kegytemplomban.


Tisztelt Lelkiatya! Nem értem, hogy miért élünk. Sokszor azt gondolom, hogy minden csak kémia, melynek hatásait nekem el kell szenvednem. Miért van az, hogy olyanba vagyok szerelmes, aki belém nem, aki belém az, az nekem nem tetszik. A kémiai folyamatok, melyek bennük zajlanak, azokkal kell folyamatosan felvenni a harcot. A harc pedig sokszor kudarcot okoz. Van, hogy annyira indulatos és dühös tudok lenni, hogy másoknak ártok. Ember legyen a talpán, aki ezt meg tudja fékezni magában. Ez is kémia. Ha lefojtom, egy ideig megy, aztán kitör. Miért adta Isten ezeket? Olyan megpróbáltatások, melyeket nem lehet elviselni. Vagy becsavarodik az ember, gyógyszerekhez nyúl stb. Ezeknek mi értelme van? Olyat teszek, amit mindenki megjegyez, s ezután ez alapján ítél a társadalom. Elviselhetetlen. Olyan felesleges játszma ez az egész élet. És ezek után még egy plusz probléma a mérhetetlen lelkiismeret furdalás ami utána van, a kudarc stb. Megértem az alkoholistákat, drogosokat. Nagyon erősnek kell lenni, hogy az ember ne nyúljon pótszerekhez, amikor ilyen belső vívódásai vannak. Sok ember úgy éli le, hogy soha nem tudja meg, hogy milyen ez, nincs benne feszültség, nem tudja, hogy milyen a depresszió. És persze elítéli az ilyen embereket, mert soha nem élte át. Olyan igazságtalan az élet.

Az ember teste valóban a világ anyagából van, és ez tiszta kémia és fizika. De az ember nem csak ez! Az ember az Isten képmása, vagyis önmagára eszmélő személy. Benne a természetes élet kapcsolatba léphet a természetfölöttivel. Az emberi tudat nem csak az anyag jól szervezettsége, az emberi cselekvés nem csupán fizikai vagy kémiai reakció. Erre éppen az utolsónak jelzett, a plusz probléma az igazolás: a lelkiismeretfurdalás. Az ember lelke jelez, hogy felelős a tetteiért. Sajnos nem mindig vagyunk ura önmagunknak. Ezt tapasztaljuk. De ebben sokat fejlődhetünk. Jakab apostol is leírja, hogy mekkora küzdelembe kerül önmagunkat megfékezni (Jak 3,7-10). Nem könnyű dolog, de nem is reménytelen. Isten segítségével minden lehetséges. Szent Pál azt tanítja, hogy Isten nem ad nagyobb kísértést, mint amit el tudnánk viselni. A kísértéssel együtt az erőt is megadja (1Kor 10,13). Tanuljuk meg megtalálni ezt az erőt és élni vele!


Tisztelt Lelkiatya!

Évekkel ezelőtt halott prédikáció szavai csengnek a fülemben,
pontosan már nem emlékszem, de szó volt a vízről a tűzről és több más dologról, elemről. Bemutatásra került a jó oldaluk és a rossz is és a megjegyzés, hogy pl. "mert most a víz az Úr!"- víz oltja szomjunkat, a tűz melegséget nyújt...majd a víz elárasztja a földeket, a tűz leégeti a termést "mert most a tűz az úr!" Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét, hogy elérhető-e írásos formában, szívesen elolvasnám újra.

Sajnos nem tudok segíteni. Nem tudom, hol hangzott el ez a tanítás. Kerestem a világhálón, de nem leltem nyomára.


Dicsértessék!
Kedves lelkiatya az előzőekhez még kérdésként tenném hozzá,hogy aki elvált de egyedül él és vélhetöen tisztán az sem járulhat szentáldozáshoz?tisztelettel köszönöm válaszát.ildi

Nemrégiben hasonló kérdést tettek föl. Ez azt jelenti, hogy sokakat érint és érdekel. Sokan tévedésben is vannak ezen a téren.
Lehet áldozni annak, s kell is, hogy áldozzon az, aki elvált. Fontos feltétel a tisztaság, a rendszeres gyónás. Elég nagy fájdalom az, hogy nem élhet békés, egészséges házas kapcsolatban. Az Istennel való kapcsolatát annál erősebben kell építenie. Ebben óriási segítséget nyújt, ha a bűnbánat és az Eukharisztia szentségével él.


Tisztelt Lelkiatya!

Gondolkodtam, hogy írjam-e meg a problémám vagy sem, mit fog hozzá szólni, egyáltalán hogy fog hozzáállni a témához, de kitől kérjek mástól tanácsot ha nem öntől?
A tanács témája kifejezetten a "párkapcsolat" illetve pontosabban kifejezve "barátnőszerzés" ismerkedés.

Lehírom a helyzetem:
22 éves vagyok (férfi), még nem volt barátnőm és semilyen kapcsolatom a területen, szóval elég tapasztalatlan vagyok, viszont elég érett ahoz, hogy tudjam mit akarok. Egy fél éve elhatároztam, hogy tenni kell valamit ennek érdekében, mert ha továbbra is maradok "ugyan olyan" akkor ezzel baj lesz...megilyedtem, hogy egyedül maradok.
Elkezdtem imátkozni azért, hogy kapjam meg azt a fajta tudást/útmutatást
ami szükséges mindehez, és legnagyobb meglepetésemre olyan hamar megkaptam, hogy azt el sem hiszem! Megtaláltam azt az embert, aki elmagyarázza nekem a női-férfi dinamikát ingyen.
Elmondhatom, hogy ez az ember a példaképemmé vált, viszont nem mindenben értek vele egyet mert ellenkezik a keresztény hitvallással.
így hangzik a kérdés önhöz, amihez kérnék tanácsot:
- Mivel még mindig van bennem részben félelem a nőktől és egyáltalán az ismerkedéstől, érdekelne a tanácsa, hogy mi az a gondolatmenet ami könnyítene a hozzáállásomon.
Illetve még egy:
Mivel kértem, kaptam is! Tehát aki kér, annak adatik. Igen ám, de én olyan minőségűt/mennyiségűt tudást kaptam, hogy az nem egyezik a keresztény alapelvekkel teljesen, tehát ha csak azokat alkalmazom, akkor
cserben hagyom keretény magatartásomat, és letérek az útról.
A kérdés: - Hogyan tudom összehangolni a tudást amit emberektől kaptam azzal amit egyezik a katólikus hitvallásal? (ami normális határok közzé tartozik)

U.i.
A PickUp Artist témáról van szó, ami azt jelenti "ismerkedő művész" és a téma tanulmányozása által szert lehet tenni nagy tudásra, viszont az nem hagyatkozik pl. a bibliai/hitvallás alapelvekre hanem manipulálásra, a személy befolyásolására helyezi a hangsúlyt!
Egy kis eligazítást kérnék öntől, hogy mi a helyes-mi nem, vevő vagyok akármilyen cikk - bibliai rész - könyv elolvasására amit ajánl a témához kapcsolódóan.
Köszönöm a válaszát, és amit tanulok öntől azt tovább is adom a hasonló cipőben járó embereknek!
Feri

Kedves Feri!
Jól jelez a lelkiismerete, de kénytelen vagyok még erősebb figyelmeztetést megfogalmazni: Ezzel a módszerrel a sátán próbálja hatalmába keríteni!
Az teljesen természetes vágy, jogos igény, hogy szeretne kapcsolatot létesíteni. Ezt a vágyat próbálja rossz irányba téríteni a gonosz. Az Ön által említett módszer pontosan erre vezet. A nőfelszedés (bocsánatot kérek e kifejezésért a szépnem tagjaitól) szörnyen megalázó és méltatlan ahhoz a tiszta emberi vágyhoz, ami Önt vezeti. Így egészen biztosan nem lehet igaz kapcsolatot létrehozni és építeni. Legjobb, ha el is felejti, amiket itt összeszedett.
Vannak könnyebben és vannak nehezebben ismerkedők. Ez azonban egyáltalán nem minősíti magát a személyt. Ha eltanult módszerekkel akar kapcsolatot teremteni, akkor abba nem önmagát adja, hanem a módszert, s nem azt találja meg, aki Önhöz illik, hanem azt, akit a módszerrel levett a lábáról.
Az én tanácsom az, hogy a társkeresés ne okozzon Önben semmiféle félelmet, az nyilván nem segíti a helyes cselekvést. De oka sincsen a félelemre, hiszen még fiatalember. Bízzon Istenben, rendszeresen imádkozzon azért, hogy megtalálja azt leányt, akit Isten Önnek szán. Higgye el, ez nem csak erkölcsösebb, de hatékonyabb is.


Kedves Lelkiatya!
18 éves fiú vagyok és az érdekelne hogy hogyan lehetnék szerzetes? Ha jól tudom Magyarországon az egyetlen görögkatolikus férfi szerzetesrend a Bazilita rend Máriapócson (javítson ki ha tévedek). Hogy bekerüljek szerzetesrendbe meg kell felelnem valamilyen kritériumnak? Érettségi stb...? Vagy egyszerűen bevonulok és a rend tagja lehetek?

Válaszát előre is köszönöm

Ha már évszázadok óta élő szerzetesközösségeink lennének, akkor valóban ez volna az egyszerű módja: az ember elmegy a monostorba, együtt él a szerzetesekkel, beletanul az ottani életbe, az imádságba, és ha kitart hivatásában, no, meg a közösség is úgy látja jónak, fölveheti a szerzetesruhát és megfelelő idő elteltével szerzetessé szentelik. Nálunk valóban csak a bazilita szerzetes atyák élnek közösségben Máriapócson. Hozzájuk el lehet menni, az említett módon szerzetessé lehet válni. Létezik azonban egy másik férfi közösség is, a monasztikus szerzetesek, akiknek jelenleg nincsen önállú házuk, hiszen, akik voltak, azokból mind püspök lett. Vannak azonban már jelöltek, akik az ő monasztikus életüket akarják folytatni. Ha elegen lesznek, Isten segítségével az ő közösségi életük is újra indulhat.
A nővérek esetében már él mind a két fajta szerzetesség. Máriapócson vannak a bazilita nővérek, Dámócon pedig a monasztikus közösség.


Kedves Atya !
Nem győzök örülni, hogy engem gyötrő régi kérdéseimre,itt most sorra válaszokat kaphatok. Hálásan köszönöm ! Nem tudom vajon mennyire terhelem az atyát, de van még kérdésem, de nem sürgős !!

1.) Igyekszünk a teremtő akaratát teljesíteni, de persze a bűnre hajló természetünk miatt ez csak egy jó irány, de teljességgel nem megy. Hogy lehet, hogy az ősszülők bűne miatt milliárdnyi embernek kell igy bukdácsolnia ? Én nem tehetek arról személy szerint, hogy bűnre hajlik a természetem.Lehet hogy sokan nem inogtak volna meg úgy ahogy az összülők pld.

2.) Szörnyűnek találom Jézus kinszenvedését és halálát.Én ezt nem akartam ! Sokszor lenyom ez a megváltásunkért tett rettenetes áldozat.
De ha a mennyei Atya nem is igy képzelte, a megváltásunkat ők gondolták el ! Atya,Fiú,Szentlélek. Emiatt sokszor kell a hivőnek szégyellnie is magát, szinte megalázottan.

3.) Krisztus a kereszthordozását megváltásunkért vállalta.De kéri, hogy ha követni akarjuk mi is vállaljuk keresztjeinket. Némelyik keresztúti elmélkedés szó szerint irja, hogy "örömmel vállalom keresztemet". Ezért én más kereszuti elmélkedést választottam, mert hazudni nem akarok.Háááát mert őszintén szólva bennem ez konfliktust okoz.Teszem, de nem örömmel, és furdal a lelkiismeret ezért. Én pld. mint szülő nem kivánom, hogy a gyermekem is szenvedjen úgy valamivel amint én.Bocsánat a méltatlan összehasonlításért, de csak világossá szeretném tenni,min kinlódom.

Köszönöm !!

1. Nagy titok ez. Alapvetően nem tudjuk megérteni, hogy miért éppen ilyen világot alkotott az Isten. Mégsem történetileg kell elképzelni a dolgot, arra gondolni, hogy pechesek vagyunk ezekkel az ősszülőkkel, mert ha ők egy kicsit bölcsebbek lettek volna, akkor nem ülne rajtunk ez az átok. Valamiképpen közös felelősségünk a rosszra hajló természet. De okosabb nem ebből a szempontból közelíteni a kérdést. Nem azt feszegetni, hogy ki mennyire hibás, az ősszülők, mi vagy a Jóisten, hanem, hogy mivé válhat a rosszra hajló természet, hogy mivé alakítja a Mindenható Isten a bűnt.
2. Ki előtt kell szégyellnie magát a hívőnek? Az emberek előtt? Ez azt árulja el, hogy az emberek tetszése, elképzelése fontosabb, mint az Isten gondolata. Valóban botrány, hogy mi egy megfeszített embert imádunk, ezt Szent Pál sem titkolta (


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Az lenne a kérdésem, hogy miért vagyok én néhány embernek szálka a szemében? Miért nem "állok nekik jó helyen"?! Van egy olyan ismerősöm, akit soha senki nem bánt, mindenkinek szimpatikus, soha alázza meg senki sem. Sokat gondolkoztam azon hogy akkor lennék én valaki, hogy ha lenne már barátom, meg már tudnék vezetni.....

Az a gondolat félrevezető, hogy akkor lenne valaki a többiek szemében, ha már tudna vezetni, vagy már lenne barátja – gondolom: udvarlója. Soha nem azzal tudjuk magunkat elfogadtatni, amit teszünk, hanem azzal, amik vagyunk. Ha be akarna lépni abba a versenybe, hogy bizonyos dolgok elérésével vívja ki az emberek elismerését, rokonszenvét, akkor egész életében kudarcra volna ítélve. Nézze meg, vannak, akik alig tesznek erőfeszítést, mégis mindig sikeresek, vannak meg, akik megfeszítetten dolgoznak, mégsem ismerik el őket. Nem érdemes, nem szabad az emberek elismeréséért versenyt futni. Hiábavaló.
Első és legfontosabb dolog, hogy Ön önmagát fogadja el. Ne azt nézze, hogy milyen hiányosságai vannak, hanem azt, hogy mi mindent kapott az Úr Istentől. Ha azt mondaná, hogy semmit, vagy keveset, vagy kevesebbet, mint mások, az nagy hálátlanság lenne Vele szemben. Igenis, sokat kapott Ön is, csak föl kell fedeznie ezeket az értékeit. Azt az embert fogadják el mások, aki önmagát el tudja fogadni. Azt értékelik mások, aki önmagát, jobban mondva, az Isten neki szánt ajándékait látja, értékeli, megbecsüli. Ezek a magabiztos emberek. Bár keresztény nyelvezettel jobb úgy fogalmazni, hogy Istenben bizonyosak, Aki bennük él. Erre törekedjék elsősorban! Fedezze föl, fogadja el, szeresse meg önmagát. Akkor fogja tudni ugyanezt megtenni másokkal is.


T.Lelkiatya!
A következőkben szeretnék tanácsot kérni. A lányom a közelmultban kötött házasságot.Az utoló időszakban derültek ki a vőlegény részéről olyan dolgok, amelyeket kezdetektől fogva eltitkolt a lányom elől, igy a betegségéről sem beszélt, /epilepszia, állandó gyógyszert szed/továbbá az ebből adódó idegi problémái, amelyeket csak nagyon nehezen tud elfogadni.Nagyon tartok tőle, mint szülő, hogy nem teljes elfogadás, döntés volt a lányom részéről a házasság mellett.Ugy gondolom, hogy nem ismerték meg egymást eléggé, mivel együtt nem éltek, tul rövid volt az az idő, ami alapján jobban megismerhették volna egymást. Szentségi házasságot kötöttek, csak a Jó Isten tudja, hogy mi lesz a további az életükben.Jelenleg, mint szülő nem tudok megnyugodni, csak imádkozni tudok értük, többet már ugy érzem nem tehetek a lányom házasságáért. Kérem szíves tanácsát, hogy mit javasol, hogyan tudok ebbe a helyzetbe belenyugodni, és a házasságukat, ha már megkötetett elfogadni, és a lányomat is biztatni az elfogadásra, a belenyugvásra. Köszönettel:Márta

Kedves Márta!
Alapvetően jól viszonyul ehhez a nehéz helyzethez, ami mindenképpen biztató. Így merem én is megfogalmazni az első gondolatomat, amellyel nem megbántani akarom, csak a figyelmét fölhívni. Legjobb, ha ebbe a kérdésbe nem szól bele, hanem hagyja, hogy a leánya oldja, küzdje meg ezt a dolgot. Ugyanis egy édesanya szinte minden esetben más, jobb férjet szeretne a lányának, mint ami adatik. Ez természetes is, nem részletezem. Így, még ha úgy érzi, oka is van az aggódásra - ahogy leírta, valóban nem egyszerű a helyzet -, az Ön bárminemű közbelépése óhatatlanul arra terelné a kedves leányát, hogy inkább meneküljön ki ebből a kapcsolatból. Ez pedig semmiképp sem volna helyes hozzáállás. Igenis, van esély arra, hogy még a vejének e gyöngeségeivel együtt is szép házasság kerekedik majd. Legfőként ezért imádkozzék. Ha idővel netán mégis másként alakulna a helyzetük, elég lesz majd akkor újra gondolni és keresni a megoldást. A szentség csodát művel, ha akarunk vele együttműködni.


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Lehet, hogy furcsának tűnik, de nekem lelki gondot okoz sok kérdés az egyházunkban, melyeket nem tudok senkivel megbeszélni. Például a liturgikus dallamvilágunk. Voltam Szent Efrém koncerten. Meglehetősen kiábrándultam. Miért van arra szükség, hogy majmolunk? Miért van az, már II. János Pál Pápa pócsi látogatása óta, hogy egységesíteni akarják a dallamokat? Gyermekkoromban annyira szerettem elmenni szüleim falujába liturgiára, olyan csodálatosan énekeltek, rengeteg hajlítással, s most azt sem tudja a közösség, hogy hogyan énekeljen. Ha a pap nem vezeti őket, már nem is énekelnek talán. A "hajlítás a nép szeretetének jele" hallottam egy szakembertől, s most azt látom, hogy ezt teljesen, fentről irányítva el akarják törölni. Mi az, hogy görög katolikus hagyomány? Volt nekünk, s most lábbal tiporjuk, hogy másokat majmoljunk. A magyar népre amúgy is jellemző, hogy nem fogadja el saját kultúráját, hanem mindig másokat majmol. Most éppen az ortodoxokat (ez csak sejtés, látva a liturgia változását), korábban a római katolikusokat. Lehet, hogy a görög katolikus egyházunk: "kicsit savanyú, és kicsit sárga" de mégis a miénk. Nem? Miért akarjuk, hogy más legyen? Milyen szép lenne, s az lenne az igazán művészi, ha kiállna a Szent Efrém, s azt mondaná: "most elénekeljük a a Szent Istent abodi vagy kányi dallamon. Na, az lenne a nagy szám, hiszen akkor felfigyelnének a hallgatók, s megnéznék, hogy hol van Abod vagy Kány a térképen. Ismerjük meg, hogy mink van - ha van még egyáltalán - csak ezek után kellene újat, mást mutatni. Nem így van? Mi a terv? Ezekre szeretnék választ kapni.
Köszönettel: T.

Nagyon sok kérdést tett föl, s az egész kérdéskör önmagában is igen összetett. Megpróbálok minél tömörebben válaszolni, amely éppen ezért nem is lehet teljes körű, mindenre kiterjedő.
Meglep, hogy a Szent Efrém kórus koncertje azt a gondolatot szülte Önben, hogy ők, vagy a görögkatolikus egyházunk majmol valamit vagy valakit. A Szent Efrém kar repertoárja igen gazdag, nagyon sokféle kórusmuzsikát énekelnek. Egyebek között céljuk, hogy a keleti egyházak zenei világát is megismertessék a magyar emberekkel. Ez nem egységesítési törekvés, hanem annak bemutatása, hogy ez a zenei kultúra mennyire gazdag és sokrétű.
Ehhez nem szorosan kapcsolódik a templomainkban folyó énekkultúra alakulásának kérdése. Attól félek, hogy inkább a tapasztalható hanyatlásnak az eredménye, hogy templomainkban nem olyan szép az ének, mint régebben. Ma már jóval kevesebb a jól képzett és elkötelezett kántor él a közösségeinkben, mint régen. Ezt fölismerve született meg a döntés, hogy megújítsuk egyházunkban a kántorképzést. A Szent Atanáz Főiskolán létesített Kántorszak egyik fontos törekvése, hogy földolgozza és ismertté tegye az egyes egyházközségek saját dallamvilágát, dallamkincseit. Nem célja tehát az egységesítés. Ugyanakkor, éppen gyakorlati okok miatt fontos, hogy le lehessen jegyezni, kották alapján meg lehessen tanulni a dallamainkat. Ehhez szükséges a dallamok vizsgálata, gondozása. A Szent Atanáz Főiskola gondozásában idén megjelent Kottás tankönyv több dallamváltozatot is közöl, régebbieket és újabbakat is. Természetesen nem lehet mindet összegyűjteni, mindet lejegyezni. Legalábbis ennek a könyvnek nem ez a célja. De a kántorképzés kifejezett előírása, hogy minden képzett kántornak tudnia kell az otthoni saját dallamot is és a lekottázottat is - lehetőleg a variánsokkal együtt. Hol itt az egységesítés?
A Szent Efrém kórus gyakran kimegy énekelni a legkisebb falvakba is. Ritka erénye egy ilyen ismert és elismert kórusnak.
A terv az, hogy a templomi és egyéb helyeken alkalmazott liturgikus éneklésünk minél szebb legyen, minél lélekemelőbb, szépsége folytán pedig minél inkább méltó az Isten dicséretére. Ez nem megy magától, ennek érdekében sokat kell dolgozni kántoroknak, kántorképző szakembereknek de a híveknek is.


Tisztelt Lelkiatya!!!! Mélységesen felháborít,hogy a falunkban,az önkormányzati választás elött a papunk teljes mértékben kampányba kezdett a polgármesterasszony mellett! Esténként járja az utccákat,az egyházi intézményében pedig szó szerint most mindent osztogat ,hogy az embereket maguk mellé tudják állítani!!!!Az óvodából viszik a megmaradt ételt és a gondozónökkel,pedig küldi az embereknek kifelé,eddig miért nem tette? Az lenne a kérdésem hogy Ön szerint lehet e egy papnak ennyire felvállalni a hovatartozását?Miért nem az egyház dolgaival foglalkozik,hiszen egyre üresedik a templom!!!!! Nem az összetartást segíti,hanem gyülölködést!!!!Köszönöm válaszát!!! L.E

Nem rejtem véka alá, hogy paptestvéreim igen nehéz helyzetben vannak a politikai kampány idején. Természetes, hogy mindnyájunknak van saját meggyőződése, amelyet meg is oszthatunk mással, s jogunk van másokat is figyelmeztetni, buzdítani, hogy a szerintünk helyes álláspontra jussanak. Ráadásul a vezető embereknek még felelőssége is, hogy a rábízottakat is hozzásegítsék a helyes látásmódhoz. Mit tegyen a pap, akire a lelkek üdvösségének felelőssége van bízva? A templomot és az egyházi intézményeket semmiképp sem használhatja fel saját álláspontjának terjesztésére. Ez visszaélés lenne a vezetői helyzettel és a lelki hatalommal. Hangsúlyozom azonban, hogy nem könnyű különválasztani önmagunkban az egyént, a társadalmi és az egyházi személyt. Mégis törekedni kell rá, ezért helyes az Ön figyelmeztetése.


Tisztelt Lelkiatya!

Tagja vagyok egy harmadrendnek.Amikor ott végleges igéretet tettem,azt éreztem
a szívemben,hogy szüzességre hiv az Úr.A harmadrendben az àllapotbeli tisztasàgra
teszünk igéretet.Tehàt férjhezmenés lehetséges.Az igértet óta eltelt öt év.Most 42 évesen nagyon vàgyom egy mélyen hivő
katolikus tàrsa.Helyesebben arra,hogy Istenben boldoggàtegyek egy férfit.
Csak mindenki azt mondja,hogy az én koromban,màr nem lehet komoly pàrra lelni.
A katolikus internetes pàrkeresés jàrható út ilyenkor,természetesen.mêly kàrmelita belső imàval
kisérve?

Mivel nem tett szüzességi fogadalmat, ezért Isten iránti elköteleződése nem akadályozza Önt abban, hogy társat keressen.
Bevallom, hosszú időn át viszolyogtam a világhálón keresztül való társkereséstől, ám nemrégiben volt alkalmam megismerni egy nagyon kedves párt, kik mindketten elmúltak hatvan évesek és özvegységükben ilyen módon találtak egymásra. Úgy tűnik, tehát, hogy mégis lehetséges.
Hangsúlyozom azonban, hogy bár megjelent a lelkében ez a gondolat, azért ne minden egyéb törekvését vesse alá ennek a vágyának, hiszen ezzel együtt még sok más élő feladata is megmaradt.


Kedves Lelkiatya !
A Rózsafüzér húsz titka című mű elfogadható-e ?
Köszönettel
A.

Bár nem ismerem ezt a könyvet, de minthogy a Szent István kiadó adta ki, ezért lehet bízni abban, hogy a könyv a Katolikus Egyház tanítását követő, helyes lelkiséget hordozó imákat imákat tartalmaz.


Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon érdekel az angeológia.Melyik konyvet tudná nekem ajánlani,ami megbízható és nincsenek benne téves dolgok.
Koszonom szépen!

Anselm Grün, ismert bencés szerzetes több könyvet is írt ebben a témában.
Mindenkinek van egy angyala (Szent István kiadó)
A lélek ötven angyala(Szent István kiadó)
Angyalok könyve (ez a Szent Gellértnél jelent meg).
Kreeft Peter Angyalok és démonok - Mit tudhatunk róluk? (Szent István kiadó)
Javasolhatok még egy gyűjteményes kötetet, amelynek több szerzője is van:
Az angyalok (L'Harmattan kiadó).


Kedves Lelkiatya!
Már irtam Önnek a munkahelyi rossz körülményekröl,hogy nehéz dolgoznom zajos,dohányfüstös helyen,ahol az emberek belevannak merülve a játék szenvedélybe ésahova jóformán csak férfiak járnak és az felel meg nekik,ha lazán viselkednek velük.Voltam azota szabadságon is,és nem jobb helyzet,a fáradságot ugyan kipihentem,de lelkileg lehúz ez a környezet,szenvedek ha itt kell lennem,és valójánban ettöl érzem magam fáradtnak.Próbáltam ezekkel az emberekkel beszélgetni,kommunikációt kialakitani,de nem megy...akármit mondok,két mondatban kimerül a kommunikációnk,a kolléganöimmel nem igy van.velük szivesen beszélgetnek,kávézgatnak velük.A két kolléganöm is jol megvan egymással,igaz egyikük nemsokára elmegy innen.Az is rosszul érintett,hogy valamiben itt nélkülem hoztak döntést,ami engem is érintett,és a kettöböl én vagyok itt az egyik állandó munkás.Ezt nem éreztem korrektnek,szóvá is tettem,hogy nem szép,hogy utoljára tudjak meg dolgokat,mivel a munkaidömröl volt szó.És még nekik állt feljebb,hogy szoltam.Ön a munkahely váltást tanácsolta egyszer.Ezen sokat gondolkodom,és ha arra gondolok,hogy nem kell idejönnöm szabadnak érzem magam.Viszont a kereset jól jön,kell a tanulmányaim befejezéséhez is,és jelenleg nincs más munka kilátásban,ami lett volna abból sajnos nem lesz semmi.Mondtam otthon is,hogy nem biztos,hogy sokáig jövök ide,és nem örülnek neki...nem minth engedném,hogy a szüleim beleszoljanak az életembe,de velük otthon ülni se lenne jó,nincs bensöséges és túl jó kapcsolat közöttünk.Ön szerint mi lenne a jó megoldás?Minél hamarabb meghozni a döntést és menni a bizonytalanba vagy várni még egy kis ideig?Tanácstalan vagyok...
Válaszát elöre is köszönöm!

Bizonytalan helyzetbe ne lépjen! Erre semmi sem kényszeríti, s az ilyet, ha csak lehet, kerülni kell. Korábbi javaslatom is arra irányult, hogy keressen új munkahelyet. De úgy ne hagyja el a mostanit, hogy nem tudja, hová megy utána. Ez a mostani helyzet is sok tanulsággal szolgál, figyeljen rá, ne mulassza el ezeket. Amíg a Jóisten úgy látja jónak, s nem változik az élete és itt kell lennie ezek között az emberek között, addig igenis törekednie kell, hogy megszeresse őket. Nem kell hozzájuk igazodni, rájuk hasonlítani, de meg kell tanulni így is elfogadni, szíve mélyéből elfogadni és szeretni őket. Alighanem ezen a téren még van mit fejlődnie. Így feladatnak tekintse ezt a helyzetet, amelyből nem kimenekülnie kell, hanem beletanulnia - elsősorban lelkileg. De ha mindezek közben keres munkát, azt jól teszi. S majd akkor lépjen, ha az valóban továbblépés lesz az életében.


Tisztelt Lelkiatya!

2004-ben volt görög katólikus esküvőnk. Sajnos a házasságból gyermek nem született, ezért elváltunk. Immáron 10 éve. A polgári bontóper 2006-ban megtörtént.

Azt szeretném kérdezni tisztelettel Öntől, miután újraházasodtam 2013-ban, mi a járható útja, hogy előző házasságomat érvénytelenítve, mostani polgári házasságomat Isten színe előtt is érvényesíthessük.

Válaszát előre is megköszönve,

Tisztelettel:
K. J.

Kedves J.!
Az első házassága érvényességének vizsgálatát az illetékes egyházi bíróság végzi el. Legegyszerűbben a saját parókusán keresztül indíthatja el ezt a folyamatot. Ha ilyen sajnálatos dolog történt, hogy házasságkötésük után igen hamar, 1-2 évre rá már elváltak, ilyen esetekben a vizsgálat főként arra irányul, hogy vajon valóban megismerték-e egymást, igazi elköteleződés történt-e az esküvőn. Persze, más okok is szóba jöhetnek. A parókus atya majd tájékoztatni fogja a további szükséges lépésekről. Ha a vizsgálat eredménye szerint az első házasságkötésük érvénytelen volt, akkor ez igazolja, hogy Ön szabad állapotú, és rendezhetik a mostani házasságukat. Ilyenkor már nem ugyanazzal az ünnepélyességgel szoktuk az esküvőt megtartani, hiszen inkább házasságrendezésről van szó, nem pedig ünnepélyes egybekelésről. Természetesen ennek a házasságrendezésnek feltétele az is, hogy a mostani párja is szabad állapotú legyen.


Tisztelt Lelkiatya!

Mire véljem azokat a katolikus templomokat, amelyekben koponyák vannak? Megdöbbentő volt látnom, hogy vannak ilyenek, mondhatni kitértem a hitemből. Létezik, hogy a katolikus egyház szereti koponyákkal díszíteni a templomot? Persze ezek nem Magyarországon vannak. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=69188
Íme, fenti linken láthatók a képek.

Nem kell ezen botránkozni. Egy bizonyos kor szokása volt, amely ma nekünk egészen idegennek tűnik. Főként kapucinus kolostorokban találunk ilyeneket, de látható néha ortodox templomokban temetkezési helyein is.
Az a magyarázata, hogy az embernek mindig emlékeznie kell a halálra. Memento mori! - mondja a latin mondás: Emlékezz a halálra! Úgy kell élnünk, hogy tudatában legyünk, bármelyik pillanatban meghalhatunk. Erre emlékeztetnek a csontok. Ugyanakkor ez az akkori kor tiszteletadása is volt az elhunytak iránt. Ma megtörténik olykor, hogy inkább meggyalázásnak számít, ha így bánnak a koponyával, emberi csontokkal. Ezért tűnik nekünk ennyire bizarr ötletnek. Ez akkoriban elképzelhetetlen volt. Kifejezetten a halottak iránti tisztelet és az élők figyelmeztetésének a szándéka vezette őket.


Kedves Lelkiatya !
Menyasszony voltam, mikor a kisfiam fogant. Így összeházasodtunk és aztán megszületett. Házasságon kívüli gyereknek számít-e?
Köszönettel
A

Szerintem nem, de nincs is jelentősége. Maradjanak együtt, szülessen még hozzá több kis testvér, s észre sem fogják venni, hogy a házasságkötésük dátuma és a gyermek születésnapja nem passzol.


Tisztelt Lelkiatya!

Úgy érzem, a legnagyobb igazság a világon a Bibliában a szeretet himnusza. Számomra mintha ez lenne a lényeg, amiben mindenre választ kapok. Jól érzem ezt? Egy kicsit olyan érzésem is van, mintha ez felülírná az egész Bibliát, mert sok igazság és tanulság van a Bibliában, de mintha a szeretet himnusz lenne a lényeg. Ön mit gondol Atyán?

Igen, lehet azt mondani, hogy a Szeretethimnusz (1Kor 13. fej.) az egész kinyilatkoztatás kvintesszenciája. Persze, más összefoglalókat is találunk. Például a nyolc boldogság (Mt 5,3-12), a két főparancs (Mt 22,37-40), az aranyszabály (Mt 7,12), vagy ez az egyszerű kijelentés: Isten a szeretet (1Jn 4,8b). Mikor melyik érinti meg jobban az embert. Alighanem most Önt éppen a Szeretethimnusz érintette meg. Töprengjen rajta még, mert további érdekes fölfedezéseket fog tenni benne.


Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A következo problémával fordulok T. lelkiatyához. Egy vasárnap reggel sürgõsségi fogászaton ki kellett húzni egy fogamat, mert majdnem teljesen letörött. Ezután elmentem római katolikus szentmisére,ahol áldoztam (egy szín alatt). Azt gondoltam, hogy a gyógyulást ez is elo fogja segíteni. Az áldozás után kb. egy fél órával viszont meggondolatlanul betettem egy gézt a seb helyére, és amikor kivettem, azután hirtelen eszembe jutott, hogy a gézt nem dobhatom el, hiszen még a Szentostya részecskéi rajta lehetnek. Azóta õrizgetem, mit tegyek vele?

Ha úgy nyugodtabb a lelkiismerete, el is égetheti. De bizonyos, hogy nem kell attól tartania, hogy szentségtörést követett el. A kazuisztika azt tanítja, hogy addig hordozza az anyag Krisztus testét és vérét, amíg az állagában valóban kenyérnek és bornak volna mondható. A lenyelt szent ostya bármilyen nyomokat is hagy az ember szájában, az már semmiképp sem mutatja a kenyér, az ostyamaradékok látszatát. Főként nem fél óra múlva. Emiatt tehát egyáltalán nem kell aggódnia.


Kedves Lelkiatya!
Fogalmam sincs mit tegyek... A szüleim nem szeretnék elfogadni hogy szerzetes legyek. De én érzem hogy ez az utam, érzem hogy ezt szántan nekem a Jóisten. Semmiképpen nem szeretnének erről hallani. De engem a szívem mindennél jobban húz a hivatás felé. Mit tegyek a szüleimmel?Hogyan értessem meg velük hogy ez az én utam? Ha az ő beleegyezésük ellenére bevonulok a rendbe az bűnnek számít? Vétek a negyedik parancsolat ellen?
Kérem adjon tanácsot. Előre is nagyon köszönöm
Imádságos szeretettel,
Egy kétségbeesett fiú

Kedves fiatal barátom!
Igazán nem kell kétségbeesnie. Ha Önnek szerzetes hivatást szánt az Úr, akkor az szépen ki is fog alakulni, csak tartson ki benne. Bizonyára lesznek majd még más nehézségek is ezen életútja megvalósításában, de mindig fog hozzá elegendő erőt is kapni. Az a javaslatom, hogy írjon magáról kicsit részletesebben a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Azt senki más nem olvassa. Lehet, hogy ezen az úton több tanácsot is tudok adni Önnek.


Kedves Lelkiatya.
Olyan könyvet keresnék, amiben protestáns tévhiteket cáfolnak meg katolikus válaszok. Van ilyen? Előre is köszönöm.

Néhány könyv erről a témáról és alatta az elérhetőségük:
Scott és Kimberly Hahn: Minden érv Rómába vezet
http://www.stephanus.hu/termek/178
Theurer, Andreas: Miért ne lehetnék katolikus? Egy evangélikus lelkész illetlen gondolatai
http://szitkonyvek.hu/termek/2073
Keating, Karl: Amit a katolikusok valójában hisznek, 52 válasz a katolikus hittel kapcsolatos téveszmékre
http://szitkonyvek.hu/termek/352
Boda László: Hitünk önvédelme, Mai kérdések - mai válaszok
http://szitkonyvek.hu/termek/1387
Izgalmas kutakodást!


Kedves Lelkiatya!
Mit mond a katolikus egyház a halottak hamvainak szétszórásáról? Megengedett vagy nem? Én szeretném, ha majd remélhetőleg nem túl sokára meghalok, hogy a hamvaimat szórják szét. Nem szeretném, ha akár csak egy sír erejéig is nyomom maradna a földön. Ráadásul nagy teher is az embereknek az egyre szaporodó halottaikat látogatni, temetőbe járni. Így senkinek sem kellene velem foglalkoznia. Csak nem tudom, hogy lehet-e.

Nem támogatja az Egyház temetés helyett a hamvak szétszórását. Az emberi test méltóságától fosztja meg, amely bár teljesen meg van fosztva teremtett szépségétől, mégis éppen ez az utolsó megfosztottság adja az emberi életnek a méltóságát.
Mai világunkban erőszakosan terjeszkedő az a szemlélet, amely a praktikusságot helyezi mindenek fölébe. Kétségtelen, hogy praktikus megoldás szétszórni a hamvakat, nincs vele baj többé. De ez a megoldás az emberi élet értékét is arcul csapja. A halottak tisztelete az itt maradottak feladata, az elhunytaknak már nincs rá szüksége. Ám, ha elfelejtjük a temetőt, a sírok gondozását - hiszen a hamvak szétszórása ezt célozza, erre utal -, ezzel az életünkből töröljük ki a folytatás, az örökélet hitét és szemléletét.
Tartok tőle, hogy nem tudtam Önt meggyőzni, hogy ne válassza hamvainak szétszóratását, mert korunkban már nagyon elhatalmasodott ez a praktikum-szemlélet. De az Ön kérdése valójában nem a hamvainak sorsára vonatkozik, hanem a jelen életre. Valami miatt megfáradt, vagy csalódott, kiábrándult, s már nem látja az élet szépségét. Még ha csupán néhány évet kapna is a Jóitentől - de lehet az akár még néhány évtized is! - akkor is ezt a hátralévő részt érdemes örömben, boldogságban tölteni. Sokkal inkább azt javaslom, ennek forrását keresse, és ne a halála után helyzeten töprengjen. Lássa be, hogy sok feladata van még itt, még ha erre nem is kap visszajelzést az emberektől, a környezetétől. Most tőlem kap. Isten azt akarja, hogy Ön éljen, tevékenykedjék, sok jót tegyen, és mindebben örömét is lelje. Javaslom, gyónja meg életunt gondolatait, kérjen bocsánatot az Úrtól ezek miatt, és keresse a lehetőséget, hol tudja értékessé tenni magát. Azzal ne számoljon, hogy mit kap érte az emberektől. Sokszorosát kapja vissza odaát, de az a szép, hogy aki mások szolgálatára adja magát, az már itt is kicsit úgy érzi, a mennyországban él.


Tisztelt Lekiatya! Olyan problémával fordulok Önhöz hogy van egy másfél éves kislányom szeretném megkeresztelni és két két külön álló személy szeretne a keresztszülője lenni és nem tudom egyiküket sem megbántani, hogy lehet e arra lehetőség hogy mindeketten legyenek a keresztszülője hivatalosan templomban, egyik vidéken a másik Budapesten. Római Katólikus vallásúak vagyunk. Válaszát előre is köszönöm.

Igen, lehetséges több keresztszülőt is választani. Ez olyan, mintha több embert is fölkérne arra, hogy részt vállaljon gyermekének keresztény nevelésében. Lényegi feltétel, hogy legalább az egyik keresztszülő katolikus legyen, és ő mindenképpen jelen is legyen a keresztelés szertartásán. Ha a másik (vagy a többi) keresztszülő nem is tud személyesen ott lenni, azért még vállalhatják ők is ezt a szép feladatot.
Fontos még, hogy a keresztszülői szerepkör ne merüljön ki a külsőségekben, hanem igazi felelősségvállalás legyen a gyermek keresztény nevelésében.


Kedves Lelkiatya! Testvérem alzheimer kórban szenved. Már előrehaladott állapotban van. Nagy fájdalom ez nekem.......szinte gyászolnom kell....!! Kérdésem : Mi van az Ő lelkével??? Imádkozni szeretnék a lelkéért???? A választ elöre is köszönöm!!!

Nagyon helyes gondolat és késztetés, hogy imádkozzék a testvére lelkéért. Hogy mi van a lelkével, azt kívülről nem olyan könnyű megmondani. Nem tévesztendő össze a tudatával. Lehet, hogy a betegség már valakin annyira elhatalmasodott, hogy nincs tudatában a tetteinek, vagy nem képes kifejezni a gondolatait, ettől függetlenül a lelke lehet, hogy teljesen rendben van. Annál is inkább, mert az ilyen ember már egyre kevésbé képes bűnt elkövetni, hiszen ahhoz is tudatosság szükséges. Nem kell tehát aggódnia a testvére lelke miatt. Ha imádkozik érte, ezzel kegyelmet közvetít a számára, de könnyen lehet, hogy egy elborult tudati állapotban az illető közelebb van a Jóistenhez, mint az, aki imádkozik érte. Ezzel együtt is egyáltalán nem fölösleges ez az imádság. Ráadásul még a két személyt is összeköti az imádság kegyelme.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy Károli fordítású teljes Bibliám, egy Csia Lajos által fordított Újszövetségem és egy Egyszerű fordítású Újszövetségem van, mivel eredetileg református családból származok és én vagyok egyedül katolikus (felnőttként katolizáltam).

Szeretném tudni, hogy az említett fordításokról mit mond a Római Katolikus Egyház?
Római Katolikusként melyik fordítást olvassam?

Legyen katolikus fordítású Bibliája. A Katolikus Egyház ugyanis fontosnak tartja, hogy a Szentírás szövege magyarázatokkal együtt jelenjen meg, hiszen az Egyház értelmezési segítsége nélkül rengeteg butaságot is bele lehet magyarázni a szent szövegbe. A teljes Biblia fordítások közül kiemelhetem a Szent István Társulat fordítását és a Szent Jeromos Társulat fordítását. Mindkettő jó fordítás és jó magyarázatokkal szolgál. Az Újszövetség fordítását évtizedekig Békés-Dallos bencés szerzetesek munkája nyomán olvashatta a magyar társadalom. Ennek már régen nem készül új kiadványa, de ha a kezébe kerül, ez is nagyon jó.
Ezek mellett olvashat protestáns fordítású Bibliát is, újabban ők is adnak hozzá magyarázatokat. Mind jól segíti Isten titkainak megértését. Szekták által kiadott szövegeket ne olvasson.
Ha csak teheti, minden nap olvasson a Szentírásból, az Ószövetségből és az Újszövetségből egyaránt.


Tisztelt Lelkiatya!

Katolikus keresztényként mennyire ajánlott (úgy értem, mennyire szabad) metafizikai tanulmányokat folytatni? Metafizikai témában könyveket olvasni?

Azt mondják, a metafizika túl van a vallásokon is (így a kereszténységen is). Ez olyasmit sugall, mintha a metafizika több/magasabb szintű volna mint pl. a kereszténység.
Ez mennyiben igaz?

A metafizika a létezők legátfogóbb tulajdonságairól szóló bölcseleti ágazat. A filozófiának egyik ága, tehát bölcseleti tudomány, így semmiképp sem állítható, hogy magasabb szintű volna a kereszténységnél. Annyiban van kapcsolata a természetfölötti világgal, hogy tárgyában túllép a fizikai létezők körén. A természetfölötti valóságokat próbálja megismerni az értelem eszközével.
Természetesen szabad vala foglalkozni. A bölcselet minden ága segíti az embert a világ jobb megismerésében, következésképp az ember sok mindent megtudhat ezen az úton is a világ alkotójáról, a Teremtőről.
Az okozhat félreértést e kérdésben, hogy terjedőben van az un. metafizikai tradíció, amely sok badarságot is belekever ebbe a gondolatkörbe, nem kis kavarodást idézve ezzel az emberek gondolkodásában.
Javaslom, olvassa el a Katolikus Lexikon ide vonatkozó szócikkét:
http://lexikon.katolikus.hu/M/metafizika.html


Tisztelt Lelkiatya!

Van egy problémám, ami nagyon aggaszt és nyomaszt. 3 éve vagyok kapcsolatban, ő az első párom, és remélem az utolsó is, jól megvagyunk, szeretjük egymást, szeretnék később családot vele. Olyan furcsa, hogy sok dologban mennyire hasonlít a sorsunk; mindkettőnknek meghalt az édesapánk, testvérek elkerültek, mindkettőnknek az egyik testvére a családjával a szomszédban lakik egy házzal arrébb. De valahogy mégis más a családunk, neki nagy családja van, és nagyon összetartóak és sokkal pozitívabbak mint mi vagyunk. Már kialakult nálunk az a rendszer, hogy nálunk alszunk, ennek több oka is van; a fiúnak illik inkább a lánynál aludnia, a mi házunkban kényelmesebben elférünk, és valahogy úgy érzem, az ő anyukája kevésbé félős, mint az enyém. De nem tudom meddig fog ez így menni, és mi lesz később, de mindig lelkiismeret-furdalásom van emiatt, úgy érzem "elveszem" az anyjától a fiát, meg kicsit féltem is az anyukáját. Bár mondom ők sokkal pozitívabbak, az anyukája sem fél, meg a barátom sem olyan parázós hogy Úr Isten mi lesz vele, ha egyedül hagyja, mi meg állandóan telefonálgatunk, mert olyan aggódosak vagyunk.
DE mégis olyan megoldatlannak érzem ezt a dolgot!!! Lehet csak a lelkemben nincs helyre téve a dolog. Meg sokszor a barátomon is érzem, hogy sok ez neki, hogy mindig "jönnie kell". De mi lesz később ha gyerekünk lesz, vagy nem adj Isten betegek lesznek a szülők, annyira aggódom. Félek, hogy ez megöli a kapcsolatunkat. Elég nehéz helyzet. Isten vajon milyen utat szánt nekem azzal, hogy ilyen helyzetet teremtett nekem? Szeretnénk saját életet, de sajnálom és féltem a szülőket, és abba is belegondoltam, hogy ha majd én megörekszek és ne adj Isten egyedül maradok, velem is ez történik, akkor nekem sem lesz jó, főleg amilyen félős vagyok. De ismerem magam már annyira, hogy ha meg nem lenne nekem, beleőrülnék, szeretem az anyukámat meg féltem, de csak ha ketten vagyunk a barátom nélkül, az mégsem olyan. Olyan jó lenne, ha nem kellene sose választanunk a szeretteink között, de úgy érzem sajnos kell nagyon sok esetben. Úgy érzem tovább, mint ha nem tudnám megosztani a szeretetemet, nem hiszem el hogy lehet több embert is egyformán szeretni az életünkben.
Nagyon aggaszt ez a dolog. Ön mit gondol és mit tanácsol? Segítségét előre is köszönöm! H.

Szemlátomást Ön is örökölt a parázós magatartásból...
Amit leír, teljesen természetes jelenség. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma család. A házasságkötéskor ezek a különbségek, bizony, olykor összeakadnak, sőt, össze is csattannak. Azért vagyunk érző, gondolkodó emberek, hogy ezeket megtanuljuk jól kezelni. A hitünk segíthet ebben a legtöbbet.
Adjon hálát, hogy ilyen társra akadt, hogy a Jóistentől őt kapta, aki kiegyensúlyozottabb, érzelmileg biztosabb személyiség. Tanuljon is tőle és a családjától.
A házasságkötésben mindkettejüknek el kell majd szakadni a családjától. Az ember elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik (Ter 2,24). A házasságukban meg kell tenni ezt az elszakadást mindkettejüknek. Jó, ha erről már most beszélnek, beszélgetnek.
Fontos figyelmeztetésem, hogy amikor Önöknél alszik a kedvese, akkor ne egy ágyban, ne egy szobában aludjanak. Ez a jövendő házasságuk meglopása lenne, hiszen az együtt alvás, a testi egyesülés majd a szerelmük megáldásával, az esküvővel teljesülhet be. Addig ezzel várni kell. Ha netán eddig nem így tettek volna, akkor ez is erőst szerepet játszik abban, hogy nem tiszta a lelke, ne tudja még helyén kezelni a kapcsolatukat.


kedves Lelkiatya !
gyakorlom a hitem megsincs szemelyes Istenkapcsolatom. hogy lehet kapcsolatba kerulni Jezussal hogy az egy valosagos megelheto kapcsolat legyen?
koszonom.
A.

Ez azt jelentené, hogy még sohasem beszélgetett a Jóistennel? Próbálja ki, nagyon érdekes tapasztalat. Tegye a következőt!
Keressen egy olyan helyet, ahol egyedül tud lenni hosszabb ideig csöndben. Ha lehet, vigyen magával egy gyertyát, amit meggyújthat. Ez nem föltétlen szükséges, de, érdekes módon, segíti az elcsöndesedést. Először hallgasson hosszú ideig. Nem kell néznie az órát, csak úgy, az érzése szerint. Tudnia kell, hogy ebben a csöndben és magányban ott van Önnel az Úristen. Ő mindig jelen van, mindig velünk van és figyel ránk, de ilyenkor különösen is segít, amikor mi is megpróbálunk egyedül Őrá figyelni. Nos, e hosszú hallgatás után aztán szólaljon meg, szólítsa meg Őt: Itt vagy, Uram? Hallasz, Uram? Tudom, hogy itt vagy, tudom, hogy hallasz, kérlek, figyelj rám...
Nem pont ezeket a szavakat kell mondania, hanem amire a lelke indítja. S ekkor mondjon el neki mindent, ami a szívén van. Ha netán neheztelés, kérés, mondja ki ezeket nyugodtan. A Jóisten soha nem sértődik, soha nem haragszik meg. Soha! Minden szavunkat megérti. Ha nem is mondaná hangosan ezeket a szavakat, csak magában, csöndesen, akkor is hallja. Mégis, azt javaslom, ne féljen hangosan megszólalni.
Igen, így lehet beszélgetni az Úrral. Köszönje is meg neki azokat a dolgokat, amiket kapott, amiket szeret. Bocsánatot is kérhet Tőle, az is jó. Annyi minden mondanivalónk van Neki!
Ha ez sikerült, akkor ismételje meg máskor is. Legjobb, ha minden nap. Meglátja, át fog alakulni ettől - nem csak az Isten-kapcsolata, de az egész élete is.


Tisztelt Lelkiatya!

Ilyen helyzetben hogyan gyakorolhatom még jobban a _római_ katolikus hitemet, hogy élő maradjon?
Ugye most e hónaptól vannak áthelyezések, illetve változások bizonyos közösségeket illetően.
Az az atya, aki a mi közösségünkhöz kijár a plébániáról, kapott másik közösségeket is a környéken.
Ez viszont azt jelenti, hogy pl. nálunk így csak 2-3 hetente lesz szentmise.

Javasolta, hogy amikor nincs római szent mise, mert máshol kell szolgálnia, akkor menjünk el a görög szent liturgiára. De így végül többször kellene görög szent liturgián részt venni, mint római szent misén.
Tudom, hogy a szentségeket köélcsönösen elfogadjuk, é ezért pótolhatja egyik a másikat.

Viszont nekem, római katolikusnak a görög szent liturgia világa idegen.
Próbáltam többször részt venni, tisztelettel, alázattal, és mégis, idegen vagyok abban a közegben.
Az nem az én világom.

Sajnos így elérhető közelben nincs, csak ez a görög szent liturgia.

Lehet, ez egy "próba" is, hogy még jobban befelé forduljak, és valóban arra törekedjek, hogy megéljem a hitet.
Ilyen esetben hogyan tudom még jobban gyakorolni a hitemet?
Milyen gyakorlatot, módszert vagy mit ajánlana az atya?

Segítő útmutatását előre is köszönöm!

Ennek a fordítottja sokkal gyakoribb. A szórványban élő sok görögkatolikus hívő szinte soha, vagy csak nagyon ritkán juthat el a saját rítusa szerinti szertartásra. Régebben is sok olyan település volt, ahol fölváltva ünnepelték a templomban a római és görög liturgiát.
Mi a teendő? Fontos az elfogadó magatartás. Még ha nem is úgy alakul az életem, mint szeretném, mégis hiszem, hogy Isten ezzel is nevelni, tanítani akar. Nem lázadozom tehát ellene, hanem alkalmazkodom hozzá, és nyitott lélekkel figyelem, hogy mire tanít általa az Úr.
Ugyanakkor néha nagyobb áldozatot is hozhat azért, hogy részt vegyen egy-egy római katolikus szentmisén, vagyis alkalmanként többet is utazik ennek érdekben. Megint a régiekre gondolhatunk, akik 6-8 km-t, vagy többet is gyalogoltak csak, hogy szentmisére, Szent Liturgiára eljussanak.
Helyes gondolat, hogy ez egyfajta próba is, hogy a külsőségektől minél jobban el tudjon szakadni és minél mélyebben élje meg a hitét, az Istennel való kapcsolatát.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat