Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.147.10.12)


Mennyi hét meg három? (számmal)


Kedves Atya !
A fiam még nőtlen ember, nem hivő de van egy rendes barátnője. Tavaly Karácsonykor még nem volt,illetve laza volt még a kapcsolatuk, így ketten álltunk a karácsonyfa előtt. Megszoktuk, mert egyedül neveltem, nincsenek rokonaink. Ő úgy emlékszik, hogy nagyon szép Karácsonyaink voltak.Valóban bensőséges volt és szép szerintem is.
Tavaly együtt készültünk nála,ő rendet csinált, fát díszített én pedig a vacsorát készítettem.Budapesttől távolabb lakik.Örömömre még az éjféli misére is eljött velem magától. Aztán egy apróságon irtózatos botrány kerekedett, ami meglepett. (Grimaszt vágtam a feltett CD-lemez zenéjére, mert korábban mindíg klasszikus karácsonyi zene volt, amit mindketten szerettünk, majd egy PC-s problémámat adtam elő neki) Ezt váratlan orditozás, pohár földhöz vágása és tombolás követte. Érthetetlen volt, bár már sejtem, hogy szinte gyűlölt, hogy velem kellett töltenie az estét nem a családjával, merthogy nem nősült meg még és gyermeke sincs. 4o éves. 2o éves kora óta önálló és 1o éve külön lakik.Korábban is előfordult, nem is egyszer, hogy a kapott
szép ajándékot visszavágta,- ami számomra fordítva elképzelhetetlen - vagy lélekromboló megjegyzést tett. Én akkor nem szóltam, de képzelheti az Atya ! Azt mondta éppen, hogy "jövőre vagy a feleségemmel ünneplem a Karácsonyt, vagy sehogy".
Belül sírtam és megalázottnak éreztem magam.Mit tehetek én erről és miért zúditja rám a keserűséget, hiszen én akár el sem megyek hozzá, ha neki az jobb, de ő hívott meg. A tavalyi tombolására egy idő múlva kiborultam és visszaordítottam.Ilyen még nem volt, de már megelégeltem. Aztán egész éjjel nem aludtam és zokogtam, majd hajnalban csendesen lementem a pályaudvarra míg ő aludt és még sötétben vártam találomra egy érkező vonatra, majd hazajöttem. Mostanra rémálommá vált számomra a Karácsony.Rettegek.Úgy szeretném átélt hittel ünnepelni a megtestesülést és elcsendesedő békességben, de nagyon félek. Jó lenne,szeretném, ha a fiam inkább a barátnőjével töltené az estét akár,de hármasban is el tudom képzelni, bár persze az egyedül ünneplés megviselne. De ha a lány a testvéréhez megy, nem hagyhatom egyedül a fiamat. Egyébként mesél a lányról, az együttes programjaikról , de még nem mutatta be. Mit tegyek, hogyan viselkedjem, hogy hivőhöz és az ünnephez méltóan ünnepeljek ? Vágyom arra, hogy Szentkútra menjek inkább,vagy Leányfalura a Szent Gellért házba, de ha úgy alakulna, nem tudnám a fiamat egyedül hagyni.Sajnálnám nagyon. Menjek hozzá, ha hív és ajánljam fel az esetleges megpróbáltatást ? Groteszk ugye? Karácsony és megpróbáltatás.Az én otthonomban is jobban érzeném magam, de tudom nem jönne ide, mert nem szeretné talán a gyerekkori állapotban érezni magát, hiszen felnőtt férfi.Persze itt mérsékelné
magát talán. Egyébként 1o naponként jön hozzám segít, én boldogan készítek valami finom vacsorát,bensőségesen beszélgetünk, csomagolok a számára,aztán 2 óra múlva elmegy.Néha kirándulni is elmegyünk együtt, mondhatnám, hogy elvisz. A botrányos Karácsonyt soha nem beszéltük meg. Nem mertem, ő sem szólt róla, csak elhozta az ottmaradt ajándékokat pár nap múlva, majd elment. Nem dacból maradtak ott, hanem mert én nem bírtam volna gyalog hazahozni. Mit tegyek ??? Bocsánat, hosszú voltam.

Nagy kár, hogy nem beszélték meg a sikerületlen karácsonyt. Fontos lett volna. Annyira, hogy még most sem késő, ne kerülgessék! Úgy sejtem, hogy bár sok mindenről beszélgettek már, és - miként írja - valóban ritka szép ez a szülő-gyermek kapcsolat, de vannak benne kibeszéletlen, elkendőzött dolgok. Ez semmiképp sem tesz jót a kapcsolatuknak, sem a fia kibontakozásának.
Röviden azt javaslom, hogy az idén töltsék külön a karácsonyt. Ezzel szembesülni kell minden szülőnek, hogy egyszer elveszíti a gyermekét. Ez az Ön számára most érkezett el. Kicsit megkésve, s ez annál fájdalmasabb. Hosszú távon minden bizonnyal a fiának is jót fog tenni, ez a külön ünnepelt karácsony, de ha együtt maradnak, még rosszabb történhet, mint most.


Kedves Lelkiatya! Örömmel vettem a letölthető alkonyati
zsolozsmákat, csak kár hogy nov. 14. volt az utolsó.
Bízom benne, hogy lesz folytatás. Üdvözlettel. Magdolna

Kedves Magdolna!
Nem tudom, mi lehetett az oka a megakadásnak. Mint láthatja, tovább folytatjuk ezek közlését.


Kedves Lelkiatya!
Vannak bűneim, amiket már régen meggyóntam, és nem is követem el őket újból, de akaratlanul is eszembe jutnak, és rossz érzést keltenek bennem, pedig tudom, hogy az Isten már rég megbocsájtotta, de valamiért nem tudom elengedni mégse. Mit tehetnék?

Nagyon... semmit. Időre van szükség. Törődni velük nemigen érdemes. Az érzelmeinken nehezen tudunk úrrá lenni. De a lelkiélet nem azonos az érzelmi állapottal. Édes az a tudat, hogy a lelkemben még mindig érzem a korábbi bűneim nyomát, de ezeket már csak én őrizgetem, a Mindenható rég elfelejtette őket. Ám, bizonyos értelemben hasznos is az embernek ez a nehezen felejtő természete. Megtart a bűnbánatban. Bűntudatomnak immár sem oka, sem helye nincsen, de azért ezek fölidéződése mégis segít abban, hogy el ne bízzam magam, nehogy megítéljek, lenézzek másokat. Tehát, megáldja az Úr ezt a gyengeségünket is, és fölhasználja további lelki előrejutásunkhoz.


Kedves Lelkiatya!

20éves katolikus lány vagyok. Régebben volt egy lázadó időszakom, de lassan 3 éve vallásomat gyakorló lettem. Sok közösség tagja vagyok, gyakran gyóntam és áldoztam.
Azonban egy ideje hiába megyek gyónni, egyszerűen nem tudok áldozni.Minden porcikám ellene van, pedig mindig elindulok, de aztán a végén csak áldást szoktam kérni, mert nem megy. Tudom, hogy nincs halálos bűnöm, és havi/kéthavi szinten szoktam gyónni. Viszont ezt most nagyon nem értem. Már egy hónapja nem áldoztam és csak a borzasztó üresség van bennem. Egyszerűen nem értem.
Tudna tanácsolni valamit?

Előre is köszönöm! :)
Bogi

Bevallom, én sem. Vajon mi az, ami visszatartja? Ha imádkozik, gyónást rendszeresen végez, akkor semmi oka nincs arra, hogy ne részesüljön a Szentségben. Innen, a távolból is biztatom, ne fossza meg magát az Úr Jézus szeretetétől. Nem az érzéseinktől függ, hogy részesülhetünk-e az Eucharisztiában. Mindig méltatlanok vagyunk rá, mégis mindig odajárulhatunk az Isten irgalmának köszönhetően.
Ha ezen egyszerű szavaim meggyőzték Önt, és sikerül most már a sorba beállva nem csak áldást kérnie, hanem beteljesíteni az Úr hívását és megáldozni, az jó. Ha mégsem, akkor azt javaslom, vegyen részt egy lelkigyakorlaton, vagy legalábbis szánjon rá időt, energiát egy lelkiatyával való beszélgetésre, hogy föltárják mi lehet ennek az oka.


Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem,helyes-e,hogy akciós áron beszerzek könyveket ismerőstől(30% kedvezménnyel vagy némelyeket feleáron) és azokat utána kicsit drágábban eladom másoknak?Nem csapok be senkit-báris igy érzem,felajánlom a könyveket egy bizonyos összegért és az illető eldönti kell-e neki vagy nem.A könyvek igy is olcsóbbak vagy körülbelül azt az árat fedik,ami a könyvesbolti ára.A környékünkön nem beszerezhetők ezek a könyvek.Nem olyan nagy a keresetem rajta,de jól jön mivel,most nincs munkám és valamivel próbálkozni kell.Eszembe jutott a könyv forgalmazással is próbálkozni,ha jól menne akkor lehet megérné többet fektetni bele.
Válaszát előre is köszönöm!
G.

Hogy valami haszon legyen, a szokásos kb. 10-15 százalék nyereséggel, az elfogadható, s nem nyerészkedés. Ahogy a pénzügyi életben is: egy ország törvényes lehetőségeit kihasználni nem bűn, viszont tisztességtelen dolog kiskapukat keresni és használni. A tisztességtelen vagyon kezelés, a túlzott haszon, például uzsora, erkölcstelen és polgárilag is büntetendő cselekmény. A tisztességes hasznot nem, de a nyerészkedést feltétlenül el kell kerülni.


Szítom vagy csillapítom az ármányt? Ha két ember a harmadik hibáját kibeszéli, az már összeesküvés. Ha úgy szólok valakiről, ahogyan jelenlétében nem tenném, becsaptam őt. De ha csendes meghallgatója vagyok is csupán az efféle beszédnek, cinkosa vagyok a bűnnek. Ma a nyíltságra, a szerető becsületességre fogok törekedni.
Amit akarsz, hogy veled tegyenek az emberek, te is azt tedd velük! (Mt 7,12)

/Érseki Hivatal/
Már bocsánat, de ez hogy van? Valóban, egyetértek. RÉSZBEN! Álomvilág... De, ha nem lehetek mondjuk a főnökömhöz őszinte, mert nem hagyja, esetleg megbosszulja... S ezzel így vagyunk mindannyian a munkahelyen. Megfulladunk, hogy egy a problémánk és azt nem lehet megbeszélni vele. Nem is tudja, hogy mi az vezetőnek lenni...
Pedig keresztények vagyunk mindannyian!
A másik, hogy mi van akkor, ha sorra olyat tesz munkatársunk, ami keresztény ellenes, törvény ellenes...

Teljesen jogos a fölvetése. Azt mondja: álomvilág. Én inkább azt mondom, eszményi állapot, amelytől valóban messze vagyunk, de törekedni kell arra, hogy elérjük. Látom, egyet is ért, tehát szíve mélyén érzi, hogy van ebben igazság, csak a valóság meg annyira messze van tőle. S ez joggal fáj mindnyájunknak. De törekedjünk rá, és gyónjuk meg, ha nem sikerül. Az ilyen ember, mint az Ön által említett vezető éppen az, aki legjobban rászorul az imádságunkra, a szeretetünkre. Épp az a borzasztó, hogy még ha volna is valamicske szeretetünk iránta, csak ki sem tudjuk fejezni, mert nem hagyja. Semmiképp sem cserélnék vele. Falakat épített maga köré, amelytől mindenki szenved, de ő a legjobban. Ha a tőle kapott sebeinken túl ezzel a megértéssel, együttérzéssel közelednénk feléje, ez közelítene ahhoz az eszményihez, amiről szóltunk. Megértem, hogy jól esik kimondani a fájdalmunkat, amiket okozott nekünk, de ez a kibeszélési vágy ne vigyen bennünket a gyűlölködés felé. Ha mást nem sikerül, imádkozzanak érte!


Kedves Lelkiatya!
Az bűn.ha valaki nem jól tanul?

Ha nem tanul, holott diákként ez kötelessége volna, az igen, az bűn. Ha nem hoz jó eredményeket, az nem biztos, hogy bűn. A Jóisten nem a jegyeket nézi, hanem az igyekezetet. A lustaság is bűn, amely szintén gyakran akadályozza a tanulást. A szétszórtság, a halogatás, az időpazarlás - ezek olyan bűnök, amelyek a tanulást nehezítik vagy gátolják. Ezeket is kerülni kell. Javaslom Önnek, ha gondjai vannak a tanulással, hogy mindig ezzel kezdje a tevékenységét. Mihamarabb kezdjen bele, essen túl rajta hamar, utána kevesebb gondja lesz vele. Gyakori hiba ugyanis a diákoknál, hogy egyéb dolgokkal foglalkoznak, s így halogatják a tanulás elkezdését. Aztán kicsúsznak az időből, kapkodás lesz, idegesség. Ez a későbbi munkában is így van: mindig a nehezével kell kezdeni, utána a többi már megy, mint a karikacsapás.


Lelkiatya! Mirre jó a csotki?

Kapaszkodó. Kézbe veszi az ember, és már tudja is, hogy imádkozni kell. Jó, ha összekapcsolódik az ima és ez a mozdulat. Akkor egyik segíti a másikat. Pl. zsebébe nyúl és megtalálja, vagy az asztalára néz és meglátja a csotkit, és ez arra készteti, hogy imádkozzék, elmondjon néhány Jézus-ima fohászt. De számolásra is alkalmas a csotki. (A szláv szó olvasót, számlálót jelent.) Ha egy kört végigmond, akkor tudja, hogy mennyi időt töltött imával. Erre is jó. De leginkább ezt a kapaszkodó jellegét emelhetem ki: az imádság közben a test is dolgozik, ha egyebet nem, hát a szemek morzsolását. Így kilép az imádság a pusztán értelmi tevékenység szintjéről.


Tisztelt Lelkiatya!
Miért van az,hogy amikor többet járunk Szentmisére,jobban benne vagyunk a lelki dolgokban több támadás,veszteség is ér bennünket?Vagy nem jól látom az egészet.Egy saját tapsztalat,hogy elveszitettem a pénztárcámat,nagyon furcsa körülmények között,észre sem vettem,és nem jól érintett,elég tekintélyes összeg volt nálam,jól is jönne az a pénz,fogom érezni a hiányát.Sohasem jellemző,hogy sok pénzt hordanék magamnál,nem tudom ma miért vittem magammal annyit.Vallásos feliratú zacskó volt nálam,amiben a pénztárcám volt,a pénztárcámban a pénzen kivül egy Szűzanyát ábrázoló kép volt.A zacskót a kezemre szoktam fonni és hiába keresem az összefüggéseket nem tudom hogy történhetett,nem észleltem semmit,egy ismerősömmel álltam le beszélgetni,és talán abban lehettem elmerülve. Sokakkal beszéltem erről és azt mondták levághatta valaki,mivel a piacon történt ahol sajnos enyves kezű tolvajok is szoktak lenni.Akkor tapasztalok ilyen dolgokat amikor többet vagyok az Úr jelenlétében és ezt nem csak az anyagi dolgokra vonatkoztatóan.Van amikor konfliktusok,kapcsolati veszteségek és egyéb elkeseritő dolgok történnek ilyenkor.Van-e ezek között összefüggés?Hogyan lehet ezt kezelni?
Válaszát szivből köszönöm!
Tilli

Nem hiszem, hogy érdemes ilyen szoros összefüggést keresni a lelki és a fizikai dolgok között. Természetesen van kapcsolat, nagyon is szoros kapcsolat, ám az mégsem ilyen hétköznapi eseményekben mutatkozik. Érdekes jelenség, hogy az ember látásmódja nem ritkán egészen szelektív. Ezt azt jelenti, hogy ha rászokik valamilyen álláspontra, akkor esetleg mindent annak tükrében érzékel és él át. Amiket Ön leírt, azok egészen biztosan véletlen egybeesések. Ám, minthogy mostanában ilyesmin járnak a gondolatai, ezeket veszi észre. Ha törekszünk a lelki dolgokra, azt nagyon dicséretes és követendő. Nem szabad, hogy az efféle események befolyásolják ezt a törekvésünket. Javaslom, hogy most már ne nézegesse, ne figyelje ezeket a jelenségeket, csak törekedjék buzgón a mély és személyes imaéletre.


Kedves Lelkiatya!
Elnézést.hogy Önt zavarom a gondommal,de úgy érzem el kell, hogy mondjam.
Nem rég volt egy barátom aki eljátszotta hogy szeret és velem akar házasságot kötni. Mikor engedtem a kisértésnek,bele mentem a paráznaságba utána már nem akart engem, elhanyagolt nem mondta többé, hogy szeret. ő is Istenfélő ember, hogy bizzak akárkibe is? Miért történt ez velem? Annyira fáj, ha nem tudnék az imából erőt meriteni már végem lett volna. Kérem segitsen. Isten áldja.

Isten bocsássa meg annak a csirkefogónak, hogy ilyen szörnyűséget művelt! Ebből Önnek is tanulnia kell. Ha házasságra készül is azzal, akit szeret, ez még nem ok arra, hogy idő előtt odaadja magát neki. Erre a jövőben ügyeljen! De nincsen semmi baj, most már okosabb lesz. Isten mindent megbocsát. Sőt, a rossz dolgokból is tud jót kihozni. Ebben, vagy inkább Őbenne reméljen. Kár, hogy megtörtént ez a dolog, de nyilván alakítja a gondolkodását. Legyen hálás azért is, hogy az imából erőt tud meríteni. Isten továbbra is megsegíti majd Önt.


Kedves Lelkitya!
Irtam már Önnek a szüleim alkohol problémájával kapcsolatban.Ön is,a plébánosom is meg a terapeuta is akivel erről beszéltem azt a tanácsot adta,hogy költözzek külön.Úgy gondolom ez lenne a helyes megoldás,ideje lenne függetlenedni.Másként érezném magam lelkileg is.A régi rendszer nem fog változni otthon.Akadna is alkalom erre,egyenlöre valakivel közösen lakást bérelni.Imádkoztam is erre a szándékra,hogy külön tudjak költözni,de most kicsit gyorsnak érzem az egészet.Van félretett pénzem egyenlőre,amiből tudnám fizetni a rám eső részt, de nem tudom,hogyan lesz tovább.A lelkivezetőm egyszer azt mondta,hogy túlságosan racionalizálok dolgokat,és hogy ezt nem kellene.A helyzet az,hogy munka nélkül is maradtam,az albérlet városban lenne,ahova a tanulmányaim is kötnek,meg sokkal több lelki közösség is van ott, mint vidéken ahol élek.Csak az a baj,úgy képzelem el az egészet,hogy először jó lenne ha lenne munkám és utána albérlet.Nem tudom mi lenne a helyes megoldás.Várjak és keressem a munkát vagy költözzek albérletbe és vágjak neki az ismeretlennek.Bevallom van bennem félelem ezzel kapcsolatban,ugyanakkor izgalmas és kihivásokkal teli is lenne új életet kezdeni.Ön mit tanácsolna ebben az ügyben?
Válaszát előre is köszönöm!

Bátor lépésre buzdítom. Érzi is, hogy mennie kell, a lelkiatyák is ezt tanácsolják. Kétségtelen, van némi kockázat a dologban, hogyha most éppen nincsen állása. De ne bizonytalankodjék! Ez a lépés már régen megérett, nem érdemes tovább várnia vele. Ha városba költözik, ott talán munkát is könnyebben kap majd, de, mint mondja, a lelki kapcsolatai is fölerősödhetnek. Mindazonáltal ne feledkezzék meg a szüleiről sem. Ne járjon túl gyakran haza, viszont egyelőre imádkozzék értük, a meggyógyulásukért, s idővel majd tennie is kell értük, eljuttatni őket ilyen gyógyító lelkigyakorlatra vagy terápiára. De most még nem erre kell figyelnie. A mostani feladat a leszakadás, az eltávolodás. Ezt az ő érdekükben is teszi.


Tisztelt Lelkiatya!

Segítségét szeretném kérni. Mostanában valami furcsa dolog történik az otthonunkban. Főleg a szobámban egy meghatározott helyen, de néha máshol is tapasztalok furcsa hangokat és érzek is valamit. Nem tudom, lehet csak a véletlen és be is képzelem magamnak, de valahogy akkor is azt érzem, valami nincs rendben, bár lehet velem van valami baj, és kivetítem, de nem hiszem, mert mostanában érzem ezt. Tudom, hogy az egyház nem fogadja el a szellemek létezését, s a Biblia is azt mondja, hgoy utálatosnak tart minden ilyen jellegű dolgot, de Ön szerint lehetséges hogy mégis legyen valami ilyen a dologban. S mit lehet tenni ilyenkor, gyújtsak gyertyát, mondjak imát, az nem árthat biztos? Vagy hagyjam figyelmen kívül a dolgot? Segítségét előre is köszönöm! Tisztelettel: H.

Első és legfontosabb tanácsom, hogy ennek a jelenségnek, amit tapasztal, vagy érzékelni vél, ne tulajdonítson semmi jelentőséget.
Az Egyház egyáltalán nem tagadja a szellemek, vagy pontosabban a szellemi lények létezését. Beszél arról, hogy vannak jó és vannak rossz szellemek (angyalok és gonosz lelkek).
Ha a jelenség gonosz szellemektől származik, s Ön elkezd erre figyelni, vagy ettől félni vagy azt komolyan venni, akkor beleesett ezeknek a szellemeknek a csapdájába, mert sikerült terelni a figyelmét - nyilván nem az Isten felé. Hiszen céljuk, hogy az Istentől eltávolítsanak minket.
Ha a jelenség a jó szellemektől származik, az angyaloktól, akkor ők bizonyosan nem azt akarják, hogy eltávolítsanak Istentől. Ezért jól teszi, hogy ha ilyenkor imádkozik.
Ha a jelenség véletlenszerű esemény, vagy éppen csak az Ön érzékelésében jelenik meg, akkor is a legjobb módszer, hogy nem vesz róla tudomást. Hisz véletlen dolog, semmi jelentősége nincs. Bár ebben az esetben is jól teszi, ha ilyenkor imádkozni kezd. Szokatlan jelenség, amelynek eredményeképpen a legjobbat teszi: imádkozik. Nem kell gyertyát gyújtani, hanem elkezdeni valamilyen imádságot. Ne a saját szavaival, mert akkor abba megint jobban a saját érzéseit helyezi. Mondjon Miatyánkot, Üdvözlégyet vagy éppen a Jézus-ima fohászát többször is: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!


Van e ojan vallás amejiknak a tanitássa nem mond ellent Jlzusnak?

A Krisztus által alapított Egyház hűségesen hordozza Krisztus tanítását és közvetíti megváltó erejét. Minden más vallás csak emberi próbálkozás arra, hogy megközelítse az Istent. Krisztus Egyházában azonban maga Isten száll le közénk, hogy egyesüljön velünk. Semmilyen vallás nem hordozza Jézus Krisztus teljes igazságát, csak egyedül a kereszténység. Ilyen értelemben tehát az nem is tekinthető vallásnak, nem sorolható be a többi vallás közé.


Tisztelt Lelkiatya

Hol olvashatok részletes leírást az Ikonosztázion és a Szentélyben való közlekedésről (ki, mikor, melyik ajtón,)?
Válaszát előre is köszönöm.
Péter

Egyelőre nem tudok ebben tanácsot adni. Attól tartok, hogy a mi honlapunk sem szolgálhat ilyen segítséggel. De köszönjük a figyelemfölhívást. Igyekszünk olyan írást megjelentetni, amely ezt részletesen bemutatja.


Kedves Lelkiatya!

Az egyik kérdezőnek azt javasolta, hogy bérmálkozzon, habár nem szentségi házasságban él. A kedvesem szeretne bérmálkozni, de sajnos nem tudjuk megtartóztatni magunkat a szexualitás terén. Ebben az esetben is lehetséges érvényes bérmálás? Nem számít szentségtörésnek? Valahol azt írja a Magyar Katolikus Katekizmus, hogy szentségtörést követ el, aki halálos bűnben járul a bérmálás szentségéhez.

Válaszát előre is köszönöm!

Azért, mert szeretik egymást, és nem tudnak tisztaságban élni, még ne zárják ki annak lehetőségét, hogy a Jóisten a Szentlelke által segítségükre legyen. Mindenképpen kezdjék el a bérmálásra való felkészülést. Eközben nem csak sok új ismeretet szereznek, hanem sok olyan dolgot is megértenek, amely segít eligazodni nem csak a hit dolgaiban, hanem az élet és saját személyiségük, következésképp saját kapcsolatuk rejtelmeiben is. Hogy mi lesz majd akkor, amikor elérkezik a bérmálás időpontja, ezt senki nem tudja megmondani előre. Hátha már a fölkészülés során is sok kegyelmet kapnak, amely erőt ad a tisztaság megtartására, hátha maga a bérmálás szentsége is ebben az irányban segíti Önöket. Persze, a cél nem a a tisztaság megtartása, hanem az igaz szerelmük Isten akarata szerinti fejlődése, illetve az egyéni közeledésük is az Istenhez. Induljanak hát el bátran ezen az úton, s ne hagyják magukat letéríteni azzal az érveléssel, hogy ez Önöknek úgysem lehetséges.


A halottak szelleme vissza jön-e a földre? Láthatjuk-e szeretteinket haláluk után? Ha igen, akkor ugyanabban a romolható testben? Bűn-e ha valaki szellemsebésztől (Pszihotronikustól) várja gyógyulását? Tehát, engedi, hogy őt gyógyítsa. Ha bűn, miért?

Ha már elmentek, vissza nem jönnek. Halálunk után viszont jó reményünk van arra, hogy újra találkozhatunk velük, sokkal mélyebb, összehasonlíthatatlanul igazabb találkozással, ahol a fizikai gátak már nem akadályoznak minket a szeretetmegnyilvánulásokban. Ugyanabban a testben, de annak romolhatatlan formájában fogjuk viszontlátni egymást (ahogy Szent Pál ezt világosan tanítja: 1Kor 15,42-44). De nyilván, csak az üdvözültek találkoznak szeretetben egymással, hiszen a kárhozatban nincsen sem találkozás, sem szeretet.
A szellemsebészet inkább badarság, mint bűn. Bűnt az követ el vele, aki ezt terjeszti vagy azt állítja, hogy ezzel képes gyógyítani. Semmi valós alapja nincsen, népbutítás az egész. Nem szabad komolyan venni.


Kedves Lelkiatya.
Poszttraumás streszt állapítottak meg nálam. Egy betegség váltotta ki, meg egy orvos, aki azt mondta, Sosem fogok meggyógyulni. Azóta már jók az eredményein igaz gyógyszerrel és a tüneteim is enyhültek. Ez egy endokrin betegség volt. Lelkileg még nem jöttem rendbe. Voltam pszichológusnál, de inkább ártott, mint használt. Többet nem akarok menni.
Azt szeretném kérdezni, hogy egy lelkiatyához fordulhatok lelki támaszért? Ahová járok templomba, ott a lelkiatya lerázott.
Hová tudnék ezzel fordulni? Római katolikus nő vagyok, Miskolcon élek.
Előre is köszönöm.

Javaslom, hogy keresse föl Szent Ferenc kistestvérei közösséget: Kabar u. 8. Az ottani atyák bizonyosan szívesen segítségére lesznek.


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,hogy a csotki mirre való? És hogy lehet használni?

Úgy szoktuk mondani, ez a keleti rózsafüzér. Nem pontosan úgy használjuk, de mégis olvasóként kezeljük (a szláv szó is ezt jelenti: olvasó). Minden egyes csomóra egy Jézus-ima fohászt mondunk: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön. Van 33 szemes, van 50, 100, 200 sőt, 300 szemes is. Nem mindegy, hogy hány fohászt mondunk el az Úrnak. Lehet ezeket a fohászokat egyéb tevékenységek közben is mondani, melyek ezt megengedik (pl fametszés), de jó, ha az ember úgy is használja a Jézus-imát, hogy teljes csöndet teremt maga körül, és bevonul saját szívének a csendjébe. Hogy oda eljusson, ebben nagy segítségére lehet csotki, Jézus nevének szólítgatása. Isten áldjon!


Kedves Lelkiatya!
Vallását gyakorló görög katolikus lány vagyok, azt szeretném megtudni,hogy hogyan lehet tudni hogy egy embert (mint társat) Isten szánt-e nekünk? Lehet azt érezni? Nem rég paráznaságot követtem el, de nagyon szégyelem magam miatta. Isten megbocsátja ezt a súlyos bűnt?
Válaszát előre köszönöm. Isten áldja.

Nem biztos, hogy első pillantásra megérzi az ember, hogy lám, ő az, akit a Jóisten utamba hozott, hogy a felesége legyek. De ha szerelemre gyúl a szív, akkor azért az jelez valamit. Fontos, hogy ez a szerelem tiszta legyen, minél tisztább, annál inkább lehet fölismerni benne és általa az Isten akaratát. Ha beszennyeződik akár paráznaság, akár önzés, lustaság vagy egyéb bűnökkel, akkor egyre kevésbé tud benne tisztán látni az ember. Ha viszont tiszta szerelemben él a párjával, akkor egyre inkább kirajzolódik az Isten akarata. Az is, ha esetleg mégsem ő az igazi.
Természetesen, Isten minden bűnt megbocsát. Egyszerűen meg kell gyónni őszinte bánattal, és persze, törekedni rá, hogy legközelebb még a közelébe se jussak ilyen bűnnek.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Egyik kérdező Szűz Máriát úgy állítja be, mint akinek 3 gyereke van!! Jézus, és még 1 fiú, 1 lány!!! A kérdező szerint ez a Bibliában megtalálható, Mária csak Jézusig volt szűz!!!
Erre szerintem illene reagálni, javítani, mert nem a valóságot tükrözi! Így a kérdező azt hiszi, hogy ez így helyes ahogy leírta!!!

Igen, köszönöm a jelzést. Már más is volt, aki erre fölhívta a figyelmemet. Mária szüzességét cáfolók többnyire arra szoktak hivatkozni, hogy Jézusnak voltak testvérei. Erről a kérdésről nagyon érdekes szócikket lehet olvasni a következő címen:
http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%A9zus%20testv%C3%A9rei.html


Jo estét kedves atya! Szeretnék öntöl egy nem minden napi kérdést felteni! Mit jelenthet az hogy meg gyujtok egy gyertyát kőrbe rá teszek egy rozsafüzért és azt kérem az Úrtól hogy akik nekünk ártani akarnak/ártanak ne sikereljön nekik és ugyan azt adja nekik vissza amit ők nyujtanak nekünk àrtatlanul! Ezek után a gyergyában l3vő szál meghajlott és el kezdet fordulni 90 fokos szögbenoda-visdza szép lassan és azoknak az embereknek a házára akikre gyanakodunk! Majd azon a szálon keletkezik egy görcs majd nem sokkal később olyan volt a szál eleje mintha meg se lett volna gyujtva de a vége s a közepe el égett! Ezek után a rozsafüzéren lévő kereszt meg hajlott egy picit! Üdvözlettel: Kata

Nem tudom, mi ez a jelenség. Lényeg, hogy nincsen semmi jelentősége. Ha bármi jelentőséget tulajdonítana neki, az súlyos tévedés lenne. Az imádságot ezektől teljesen függetleníteni kell.


Tisztelt Lelkiatya!

Ha szemérmetlenséget cselekedtem akkor azt imádsággal jóvá lehet-e tenni vagymeg kell gyónni?

Tamás

Az imádság ilyenkor nem azért kell, hgoy jóvátegyük a súlyos bűnünket. Nem a Jóistent kell kiengesztelni, kibékíteni, hanem saját lelkivilágunkat. Tehát azt javaslom, hogy imádságban nagy bizalommal forduljon az Úrhoz, de azért meg is kell gyónni ezt a bűnt. A teljes tisztuláshoz ez is elengedhetetlen.


Kedves Lelkiatya!

Az utolsó ítéletkor bekövetkező Ítéletet hogyan kell érteni? Mit jelent az, hogy valaki teste az üdvösségre, valakié pedig a kárhozatra támad fel? Hiszen ha valaki meghal, már utána eldől, hogy a mennybe, a tisztítóhelyre vagy a pokolra kerül, vagyis a tisztítóhely kivételével mind a menny, mind a pokol végleges állapot. Én a magam fejével úgy gondolnám, hogy aki már most a mennyben van, annak teste az üdvösségre támad fel, a pokolban levőké pedig a kárhozatra, tehát az utolsó ítélet nem jelent döntő változást a már elhunytak lelke sorsában. Mi a helyes értelmezés?

Isten áldását kívánom köszönettel a Lelkiatya szép munkájára!

Teljesen jogos a kérdés. Ennek megoldása, vagy inkább megoldhatatlansága abból fakad, hogy emberi fogalmakkal beszélünk olyan dolgokról, amelyek meghaladják az emberi fogalmainkat, meghaladják a bármennyire is elképesztő adottságokkal rendelkező, mégis véges értelmünket. Mi az előbb és utóbb fogalmakat csak az időkeretben tudjuk értelmezni. Viszont a halál után nincs idő, hiszen az fizikai, a teremtett anyagvilág törvényeihez kötött valóság. Ha viszont nincs idő, akkor azt sem tudjuk értelmezni, hogy mit jelent az egyéni ítélet és majd a végső, utolsó ítélet közti különbség. Ennek a mikéntjét tehát nem tudjuk megtalálni, megfogni. A lényegét kell megértenünk ennek a teológiai tanításnak, ami a következő: van egyéni felelősség és van közösségi felelősség, s ami még fontosabb, hogy van (lesz?) számonkérés, tehát tartozunk is ezzel a felelősséggel. Hogy milyen lesz a számonkérés, az ítélet, arról megint csak véges emberi fogalmaink vannak. Az Isten végtelen irgalmát nehezen tudjuk összeegyeztetni ezzel a számonkéréssel, kivált a büntetéssel. Erről megint csak annyit tudunk, hogy Isten nem büntet, hanem az ítélet nem egyéb, mint annak kimondása, hogy az ember mit választ: Isten mellett dönt, vagy vele szemben. Érdemes már az életben mellette dönteni - és ehhez igazítani a tetteinket -, mint arra számítani, hogy majd ott, a végén azt mondom, ha rajtam áll, inkább a mennyországba mennék...


Tisztelt Lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy a görög katolikus liturgiában hol helyezkedik el bűnbánati rész? És ezek a bűnbánati részek milyen jellegűek (bűnvalló imádság, kérdések alapján hangos választ igénylő "gyónási kérdések" (mint az evangélikusoknál), bűneinket tudatosító intelem/beszéd, vagy valami más)?
Az áldozásnak van valamilyen feltétele a hívek részéről? Például előtte magángyónáson való részvétel? Van magángyónás egyáltalán a görög katolikusoknál?

Nagy segítség lenne, ha ezekre a kérdésekre választ kapnák!
Előre is nagyon köszönöm válaszait!
Kati

Az egész Szent Liturgiát, de minden más szertartásunkat is átjárja a bűnbánat lelkülete. Ezért nem is lehet külön meghatározni, hogy melyik a bűnbánati rész. A dicsőítő és a bűnbánati imák folyamatosan váltogatják egymást. Például az Uram, irgalmazz! fohászsort mindig Dicsőség az Atyának...kezdetű dicsőítés követi. Az ekténiák (könyörgések sora) az elejétől a végéig átszövi minden szertartásunkat.
Az mehet áldozni, akiben megvan ez a bűnbánó lelkület. Legjobb, ha ezt a vágyát a szentgyónásban is kifejezi, tehát akar szakítani bűnnel, mely elválasztja Istentől.


Lelkiatya!
Úgy vettem észre, hogy a szerkesztő nem válaszol rendszeresen, ezért szeretnék az Atyától kérdezni!
Miért van az, hogy a honlapjukon nem jelenik meg olyan beszámoló, hír a görög katolikus egyházközösségek életével kapcsolatosan, mely a közösségi oldalakon megjelenik fényképekkel együtt? Az Érseki Hivatal sajtós munkatársának mulasztása?
Köszönettel segítségét és válaszát!
B.János

Rákérdeztem, s megtudtam, hogy ami beérkezik a honlap szerkesztőségébe az egyházközségektől, azt nyomban föl is teszik. Tehát az lehet az ok, hogy oda nem érkezik el. Valóban, érdemes az egyházközségi honlapokat szorosabban kapcsolni a központi honlaphoz.


Kedves Atya! Gyermekkorom óta katolikusként élek. 1 éve azt érzem elfordult az Úr tőlem. Csak a baj,a rossz jön rám és a családomra. Ön szerint mit tehetnék hogy javuljon a helyzetem?Kata

Kedves Kata!
Az Úr sohasem fordul el tőlünk. Ezt nagyon fontos mélyen tudatosítanunk a lelkünkben. Ha úgy érzem, hogy távol kerültem Tőle, akkor ezt a távolodást én okoztam vagy én engedtem, hogy a távolító erők hassanak rám. Javaslom, hogy újra kezdjen el úgy imádkozni, mint rég. Akkor jobban bízott az Úrban, jóval több időt szánt az imádságra. Ehhöz térjen vissza, s meglátja, hamarosan megváltozik a látása, s észre fogja venni az ajándékokat is, amelyeket az Úrtól kap, nem csak a keserűségeket.


Kedves Lelkiatya!
Ide írom kérdésemet erre a fórumra, mert Ön biztosan tud választ találni rá.
Most olvastam a honlapjukon, hogy az IVT-re majd a magyar fiatalok márciustól jelentkezhetnek a magyar honlapon. A támogatott helyekre jelentkezhetnek vagy a támogatott helyekre az egyházmegyéjükbe kell jelentkezni és ők regisztrálják a részvevőket a magyar oldalon?
Egy anyuka

A központi szervezők jövő év márciusában nyitják meg a jelentkezést a magyar nyelvű oldalon, de a görögkatolikusoknak a Metropólia egységes szervezése miatt az egyes egyházmegyék referensénél kell majd jelentkezni. A jelentkezés egyfajta pályázat keretén belül történik. Aki velünk szeretne részt venni annak egy jelentkezési lapot, egy motivációs levelet (miért akarok részt venni, hogyan kapcsolódok be az egyházmegye ifjúsági életébe stb.), lelkipásztori ajánlást (vállalva az egyházközségi önrészt) és valamiféle igazolást vagy beszámolót a nyelvtudását illetően kell majd a hivatalokba küldeni.
Az érdeklődők a honlapot (www.gorogkatolikus.hu) figyeljék, mert ott tesszük majd közzé a pályázati felhívást a jövő év elején.


Lesznek-e a görögkatolikus egyházmegyékben az irgalmasság évére megnyitott szent kapuk, ahogyan azt Ferenc pápa meghirdette?

Igen. A Metropólia meghirdette az Irgalmasság évének kapunyitását Máriapócson, amelynek imádságát december 8-án este nagy virrasztás szertartásával fogjuk végezni. Erre az eseményre, az Irgalmasság évének ünnepélyes megnyitására mindenkit szeretettel várunk.


Kedves Lelkiatya!
Jó évvel ezelőtt valaki akivel nagyon jóban voltam és kedves volt számomra mélyen megbántott.Már megbocsájtottam neki magamban,de ez talán nem volt teljes.Haragot már nem érzek iránta,de fájdalmat igen amikor látom vagy egy társaságban vagyok vele,ami elkerülhetetlen olykor,mert egy közösségbe járunk és ott néha összefutunk, mivel már ritkábban járok oda.Az is kissé fáj,hogy ő a felelős,hogy értesitsen másokat ha van program a közösségben,és volt idő amikor nem voltam értesitve.A régi felelős nem igy csinálta a dolgokat ő mindenkit értesitett a programokról.Az is sziven ütött kissé, hogy amikor a régi felelős elment szerzetesnővérnek nem lettem értesitve a búcsúztatójáról
amit a részére szerveztek a tagok,a közös ajándékba se tudtam beszállni emiatt.Ez a barátnőm aki jelenleg értesiti a tagokat a programokról az utóbbi hettekben elkezdett engem is értesiteni,pedig nem mondtam neki semmit,valószinűleg megérezte a dolgokat.Ez egy seb bennem,meg az is amiket régen tett velem.Nem tudom mit lehetne tenni,hogy a fájdalom amit érzek vele kapcsolatban megszűnjön?Amikor meglátom őt az utcán,önkéntelenül az jön bennem,hogy menjek más irányba,kerülöm őt.Társaságban ő is másként viselkedik velem,akkor kedves.Lehet az én viselkedésem is oka lehet ennek.Nem tudok mihez kezdeni ezzel a helyzettel.
Válaszát előre is köszönöm.
Anni

Kedves Anni!
Azt javaslom, beszélgessenek egy nagyot erről a helyzetről. Ne hagyják kibeszéletlenül. Bizonyára mindketten okai annak, ami kialakult, s az is valószínű, hogy nem ugyanúgy látják, nem azokat az okokat látják mind a ketten. Javaslom, hogy vegyen egy nagy levegőt, és szólítsa meg az illetőt, kezdeményezve, hogy üljenek le és beszéljék meg a kapcsolatukat. Erre készüljenek is föl egy kicsit, találjanak rá nyugodt alkalmat, kezdjék közös imádsággal, utána pedig mindketten mondják el, hogyan látják a helyzetet. Lehetőleg ne a sérelmeket kezdjék el sorolni, hanem kezdjék úgy, hogy mindketten elmondják, miben látják saját magukat hibásnak, hogy így alakult a dolog. Semmiképpen se szemrehányás legyen ennek a célja, hanem a tisztázás, a kibékülés. Előtte egyedül is imádkozzék azért, hogy a Szentlélek vezesse ezt a jóra törekvésüket.


Mi a görög katolikus papok felavatása és házasság kötése dátuma viszonya?

Házasságkötés csak papszentelés előtt lehetséges, utána már nem. Mostani gyakorlatunk szerint Magyarországon a nős papságot választó jelöltek általában házasságkötésük után néhány hónappal, lehetőleg fél évvel kapják meg a diakónusi rendet. Diakónusként legalább egy fél évig, esetenként hosszabban, akár néhány évig szolgálnak, és utána szenteli őket pappá a püspökük.


Kedves Lelkiatya!

Az egyik kérdező ezt írta: "Miképpen lehetséges az hogy Szűz Mária ilyen nagy tisztelettel van övezve, hiszen Jézus után született még fiú és lány gyerekei : benne van a Bibliában akkor már nem szűz utána csak Jézusig."
Megkérdezném az illetőt, hogy hol olvasta ezt a Bibliában? Ugyanis a Szent Hagyomány szerint - amit a kérdező valószínűleg nem ismer (vagy hallott már róla, de nem fogadja el) - Máriának nem születtek további gyermekei. Attól, hogy a Szentírás úgy fogalmaz, hogy "József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta." (Mt 1, 24-25) nem következik, hogy Jézus születése után József megismerte (azaz nemi életet élt) volna Máriával.
Amikor a Szentírás Jézus testvéreit említi, az unokatestvérekre utal.
A kérdező szóhasználata/fogalmazása arra utal, hogy vagy nem ismeri a katolikus tanítást, vagy direkt provokálni akar.

László

Kedves László!
Köszönöm a kiegészítést, kiigazítást. Valóban, a kérdésnek erre a részére nem figyeltem oda. Máriának, természetesen, nem voltak gyermekei. Erre a tényre utal az is, hogy Jézus a kereszten még utolsó leheletével gondoskodni akart édesanyjáról (Jn 19,26-27).


Tisztelt Lelkiatya!
Noha római katolikus vagyok, mégis újra idevezérelt, erre az oldalra a böngészésem (vagy valami más?). Sajnos nem tudom, kivel oszthatnám meg az életem történetét, mert eddig nagyon kedves és szeretetre méltó papokkal találkoztam, de úgy érzem, nem vették, nem veszik komolyan problémám. Az a kérdésem, hogy Magyarországon ki foglalkozik ördögűzéssel, ördögi befolyás mentesítésével? Úgy érzem, a saját imáim kevesek ahhoz, hogy javítani tudjak szomorú életemen. Nem tudom, kit kereshetnék meg? Csak egy példa az elmúlt hónapokból: áldást kértem, hogy sikerüljön véghezvinni egy nagyon fontos dolgot az életemben. Magam is imádkoztam az ügyért és hála az Égnek, sikerült! Bele sem merek gondolni, hogy "mi lett volna, ha". Nagyon köszönöm a válaszát előre is!

Gál Péter atya a legismertebb e téren Magyarországon. De más atyák is vannak,:akik tudnak segíteni Önnek. Péter atya elérhetősége: 30-936-09-81 és galp@pphf.hu
Ha láthatóan egyetlen áldás már sokat segített, akkor ez (is) bátorítsa arra, hogy jobban éljen Istennek ezzel az ajándékával. Magától a Jóistentől is kérhet áldást, de még jobb, ha egy-egy paptól kéri azt.


Tisztelt Lelkiatya! Férjemmel hosszú évekig éltünk egymás mellet Szent József házasságban!!! Két fiú gyermeket nevelünk egy szobában és ez szinte lehetetlené tette számunkra a házas életet!!! Nagyon sok pap és egyházjogász mondta nekem hogy mivel mind a kettőnknek van a múltból érvényes katolikus házasságunk de ha testvérként élünk egymás mellet nyugodtan járulhatok szentségekhez gyónás áldozás!!! Én ezt meg is tettem A fiúk kamaszok lettek egyre önálobbak lettek és többet vannak távol a szülői háztól bennünk is hosszú évek után ismég felobbant a testi Vágy és egy pár éjszaka össze bujtunk de rá kellet jönünk hogy a kor előrehaladtával ez már nem az igazi!!! Viszont szeretjük egymást tehát továbbra is egymás mellet szeretnénk élni!!! Én nagyon szeretnék vissza térni a katolikus egyházban és továbra is szentségekhez járulni mivel nem tudunk egymással testi kapcsolatot létrehozni a kérdésem az lenne hogy vissza állítható e ez a Szent József házaság??? és mit kell tennem hogy újra szentségekhez járuljak??? Mert amióta meg történt köztünk ez a pár alkalom azóta természetesen nem vettem magamhoz a Szentséget!!! Válaszát előre is köszönöm.

Végtelenül egyszerű megoldást kínál az Egyház, pontosabban, maga a Jóisten. Menjen el gyónni, és újra járulhat az Eukharisztiához. Amit a papok és egyházjogászok mondtak Önnek, azzal én is egyetértek. Semmi akadálya nincsen annak, hogy ezt visszaállítsák. Ugyanakkor az is fontos, hogy a férjével sok más jellel kimutassák és kifejezzék egymás iránt a szeretetüket.


Milyen vallásuakat kereszteltek felnőtt korban?

A felnőttek megkeresztelése nem függ a felekezettől. Igaz, van néhány egyház és szekta, amely ragaszkodik a felnőttkereszteléshez (ilyenek például a baptisták), de ezt a leszűkítést sem az őskeresztények idejében, sem a későbbi korokban nem gyakorolták. Kezdetben vagy a missziókban (ami az adott helyen szintén az egyházi élet kezdetét jelenti) természetes volt, hogy többnyire felnőtt korban kereszteltek meg sok embert, azokat, akik megtértek, fölismerték az Evangélium igazságát és örömhírét. Ez ma is így van a Katolikus Egyházban is. De ennél természetesebb, amikor valaki belenő az egyházba, Krisztus testébe. Gyermekkorában megkeresztelik (a bizánci rítus szerint megbérmálják és megáldoztatják), és attól kezdve, már gyermekkorától keresztény életet él.


Kedves Atya ! Szeretnék világosan látni, ezért fordulok Önhöz. Röviden:
Egy vallási fórumon szentképet mutattak azzal, hogy aki a legtöbb szentet felismeri a képen, azért a közösség felajánlja aznapi esti Rózsafüzér imádságát. Nem izléstelen ez ? Imádkozni valakiért nem jutalomból kell. Ez abban az esetben is igy van, hogy mi sem cak akkor imádkozunk,ha valami praktikus célt szeretnénk elérni Isten segítségével.Isten nem kávéautomata.Bedobom az érmét és jöjjön ki az, amit kértem. Hát nem tudom.Ezen gondolataim alapján viszolyogtat a "jutalom" Rózsafüzér.

Valóban, kicsit furcsa ötlet, de én nem tartom elítélendőnek ezt a megoldást. Jámbor játéknak tűnik, amelynek az az eredménye, hogy valakiért imádkoznak. Az teljesen igaz, hogy az imát nem lehet kávéautomatának tekinteni, de itt nem is erről van szó. Lehet, hogy az ima komolyságát gyengíti ez a fölfogás, hogy sorsoljuk ki, kiért imádkozunk? Talán igen, de az eredmény inkább az imádkozók hozzáállásától függ. Ha ezen ötlet alapján valakiért imádkoznak, ezzel nem sérül, szerintem sem az Istennel való kapcsolat, sem az egymásért viselt felelősség. Az tény, hogy utána, azt az imádságot komolyan kell venni.


Kedves Lelkiatya!
Sajnos évtizedek óta visszatérően vannak nagyon súlyos lehangoltsági időszakaim. Ezek néha 3-4 napon át is eltartanak. Nagyon nehéz ilyenkor.
Ezekben az időszakokban néha kísért a halál utáni vágy. Húsz évvel ezelőtt voltak öngyilkossági kísérleteim is, de nem tudtam sohasem befejezni. Az elmúlt húsz évben viszonylag kevésbé okozott ez problémát, de mostanában, egy-két éve azt hiszem visszakerültem a régi kerékvágásba.
Igen gyakoran mély és pokolian lehangolt kedélyállapotba kerülök.
Kevés is elég ahhoz, hogy összeomoljak.
Van egy nem súlyos, de állandó fizikai fájdalommal járó betegségem is, ez is sokat ront a helyzeten. Emiatt az egész életemet át kellet szerveznem, sokkal kevésbé élek aktív életet, mint korábban.
De a lehangoltság nem e miuatt van, legfeljebb csak fokozza.
Nem tudom miért van ez, az életem egyébként rendezett, családom van, gyerekekkel. A fiatal középkorúak közé tartozom.
Sokszor mindent kiüresedettnek látok, erőltetettnek, kínosan nevetségesnek, vagy értelem és cél nélkülinek.
Javítani szeretnék az állapotomon.
Ön mit tenne, illetve mit javasolna nekem?
Válaszát mindenképp el fogom olvasni, és köszönöm.

Lehet, hogy érdemes szakemberrel, keresztény, lehetőleg katolikus pszichológussal beszélgetnie. Semmiképp sem azért, hogy hangulatjavító gyógyszert írjon föl vagy tanácsoljon, de lehet, hogy ennek a leküzdhetetlen rossz hangulatának van valamilyen személyiségbeli gyökere, amit érdemes föltárni, talán lehet gyógyítani és ettől jelentősen megváltozna az életszemlélete, a fölfogása.
Nem szakember lévén ugyanakkor én magam az imádságot javaslom. Minden bizonnyal alkatilag van Önben hajlam a leghangoltságra. Ez nem kellemes, belátom, ugyanakkor adottság a befelé fordulásra, a magány és a csönd szeretetére. Azt javaslom, ne féljen ettől sem. Van ebben érték. Mégpedig az, hogy könnyebben hajlik az imádságra. Használja ki ebben az irányban. Amikor úgy érzi, szeretne egyedül lenni, még a gyermekei is zavarnák, akkor ne habozzék ezt a csöndet megkövetelni magának, s ebben a csöndben forduljon minél mélyebben az Istenhez. Használja ki ezt az adottságát arra, hogy Ön az imádság emberévé váljon! Ne az legyen a célja, hogy a céltalan szomorúságból kilábaljon.



Kedves Atya
Bun e a szexszomnia? Lehet e segiteni az ebben szenvedon?

A szexszomnia jól kezelhető a különböző generikus antidepresszáns készítményekkel, noha a betegség kutatása még gyerekcipőben jár, s az orvosok sincsenek teljesen tisztában a kiváltó okokkal. Úgy tűnik, a szexszomnia genetikai úton öröklődik, de stressz, depresszió és alkoholizmus is kiválthatja.


Kedves Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát a Szent liturgia előkészületi imáival kapcsolatban. Idézett is két imát "Uram, küldd le kezedet szent hajlékod magasságából. Erősíts meg engem...", illetve "Isten, tisztíts meg engem bűneimtől és könyörülj rajtam." Azt is írta, hogy ezek az imák a honlap liturgikus gyűjteményében megtalálhatóak. Megkérdezhetem, hogy pontosan hol? Végignéztem a menüpontokat, de nem találtam meg. A "Keresés a portál adatai között" keresésnél csak az ön nekem írott válasza jött be.

Üdvözlettel László

Kedves László!
Elképzelhető, hogy amikor Ön kereste, akkor még nem volt fönt. Bocsánatot kérek érte. Most ezen a címen megtalálja:
http://www.gorogkatolikus.hu/index.html?menu=2&muv=szertartas


Kedves Lelkiatya!
A következő hetekben otthagyok egy rossz munkát,ami nagyon lehúzta a kedélyállapotomat mostanában,de szinte a kezdetektől fogva amióta ott dolgozok.Nagyon kezelhetetlen emberekkel vagyok összezárva.Amikor köztük vagyok mindig békétlenség,belső rossz érzés van bennem,olyan mintha a lelkem börtönben lenne és ez szorongást okoz.Amióta meghoztam a döntést,hogy felmondok és meg is tettem szabadságot és békét érzek magamban.Gyakran volt az utóbbi időőben egy belső késztető erő bennem ami mintha kiakart vona lökni erről a helyről,és amikor ennek engedelmeskedtem az meghozta a békét.Belülről gyakran azt érzem minden rendben lesz,bizom az Isteni gondviselésben,de egy kevés aggodalom azért van bennem,mert nem látom előre az utat.Van egyenlőre félretett pénzem is.Elküldtem az adataimat egy pályázatra ami némi plusz pénzt hozna,jó esély van rá hogy meg is kapjam,de minden a föntiek kezében van(kérem mondjon el egy imát erre a szándékra).Van néhány munkalehetőség is,de nem tudom rögtön belevágjak-e valamibe,ami szintén nem áll közel a szivemhez,és ami csak egy eszköz lenne számomra vagy próbáljak meg olyan dolgokat,amelyek kitöltenek és mind mások mind pedig önmagam számára hasznosak,és Isten dicsőségére vannak.Olyan munkát szeretnék végezni amely a jó Isten dicsőségére van,arrafelé húz a szivem,arra érzek intittatást.Abban már biztos vagyok,hogy az életemmel a jó Istent szeretném szolgálni,de még nem tudom pontosan hogyan,mit vár Ő tőlem.A környékünkön van lehetőség elmenni olyan gyerekek közé szolgálni nevelőnőként akik hányavetett családokból származnak.Ez összhangban van a folyamatban lévő tanulmányaimmal is.Az ottani volontőrökből sokakat fel is vesznek a későbbiekben,korrekt és legális a fizetés.Egy ferences atya irányitása alatt van az intézmény.Gondoltam tenni ott egy próbát.Ön szerint mi a helyes lépés?
Válaszát előre is köszönöm!
Thea

Kedves Thea!
Nagyon jó döntést hozott, hogy végre eltávozott erről a helyről. Bátorság is kellett hozzá, de még inkább Istenbe vetett bizalom. Ne féljen semmitől! Mindenképpen azt javaslom, hogy a munkakeresés idejére álljon be önkéntesnek a gyermekek közé. Ez lelki gazdagodást is fog hozni Önnek, s nem kevés emberi- és élettapasztalatot. Aztán, hogy valóban ott folytatja-e a munkát vagy másutt, ezt nyugodtan az Úrra bízhatja. Ebben a mostani időszakban, amíg munkát keres, különösen is építse ki a kapcsolatát az Úrral, minden több időt töltsön Ővele, és minél inkább igyekezzék Őrá figyelni. Ez eredményezi majd, hogy amikor választania, újra lépnie kell, akkor föl fogja ismerni az Úr hangját, az Úr akaratát.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat