Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.196.127.6)


Mennyi négy meg öt? (számmal)


Kedves Lelkiatya.
Mit lehet tudni a lengyelországi Grietzwaldi Mária jelenésről. Semmit sem talltam csak egy dátumot és egy szentképet. Előre is köszönöm.

Én sem tudom. Ha valaki ebben segíteni tud, szívesen vesszük.


Kedves Lelki atya!
Mikor hiány érzetem van, akkor mi hiányzik? Honnan lehet tudni, hogy mi Isten akarata?

Érdekes helyzet ez, amikor az emberben megfogalmazódik, hogy valami nincs rendjén, valami hiányzik, de maga sem tudja megmondani, hogy mi az. Nyilván más sem, hiszen ezek a helyzetek ezerfélék lehetnek. Mindenesetre a fölismerés már jelez valamit, amire érdemes odafigyelni. Ön nyomban azt illeszti hozzá, hogy vajon mi az Isten akarata. Nem akarok túl merész következtetéseket levonni, de elképzelhető, hogy Ön most nincs a helyén. Valami azt jelzi Önnek, hogy váltani, változtatni kell. Nem biztos, hogy ezt jól gondolom, mindenesetre nem válik a kárára, ha ebből fakadóan alapos önvizsgálatot tart. Jól teszi, ha elmegy lelkigyakorlatra vagy néhány napra egy szerzetes házba, ha van lehetősége, megkér egy atyát arra, hogy életgyónást végezzen, áttekintse eddigi életét, letegye terheit, és amennyire csak lehetséges tisztán és kötöttségektől mentesen átgondolja, hogy mi az Ön feladata ebben az életben, mit kér az Isten, milyen adottságokkal ruházta föl, amelyekkel szolgálni tud másokat, azokat hogyan tudja leginkább mások javára használni.



Kedves Lelkiatya!

Hogyan kell értelmezni az irgalmasság e lelki cselekedetét: "a bántalmakat békével tűrni" ? Nem hívő barátnőm kiakadt ezen, fölhozta az őt bántalmazó (volt) férjét példaként. Próbáltam magyarázni, hogy ez nem azt jelenti: szó nélkül tűrni, ha megaláznak minket emberi mivoltunkban. De kíváncsi volnék az Atya gondolataira erről.

Nagy lelkierőre van szükség ahhoz, hogy valaki a bántalmakat békével tűrje. Ez nem parancs, előírás, hanem kitűzött cél lehet. Tegyük hozzá, igen távoli. Ráadásul ezt az erényt nem a gyakorlása közben lehet erősíteni. Nem azzal válik lelkileg teherbíróvá az ember, ha sok ilyen bántalmat elvisel. Ez inkább teher, lelki teher, amelytől szabadulni szeretne, s ez teljesen természetes. A bántalmak türelmes elviselése inkább gyümölcse, mintegy mellékterméke annak a mély lelkiségnek, amely számára Isten annyira fontossá válik, hogy minden más emberi körülmény eltörpül számára. Kevesen jutnak el erre a nagy lelki mélységre, emberi nagyságra. Ha már erény gyakorlatról van szó, arra lehet törekedni, hogy amikor bántalmaznak, akkor ne rögtön a sértődöttség, a visszavágás, a bosszúállás legyen a reakcióm, hanem például az imádság azért az emberért, aki engem bántott, megbántott. De ezt nem lehet állandósítani. Ezért igaz, amit Ön mondott, hogy képtelenség vég nélkül tűrni a bántásokat. Ebbe belenyomorodik az ember. Az ilyen helyzetet másként kell kezelni.


Lelkiatya! Miért van az ,hogy ha szól hozzám egy pap vagy lelkész vagy csupán a közelemben van furcsán érzem magam. Szégyelem magam. Ha hozzám szólnak alig tudok válaszolni és tiszta piros leszek. MIért van ez?

Nem tudom megmondani. Azt javaslom, hogy kezdjen el rendszeresen gyónni, tegye ezt havonta. Ez kettős segítség. Egyrészt hozzászokik ahhoz, hogy Isten emberével közvetlenül beszélget, másrészt, ha esetleg ez a furcsa szégyenkezése amiatt van, mert - talán nem is tudatosan - állandó lelkiismeret furdalásban él ki nem mondott bűnei miatt, akkor ezektől megtisztulva szintén tisztulni fog az egyházzal, egyházi emberekkel való kapcsolata.


Kedves Lelkiatya!
A szüleim nem régiben azt mondták, hogy élősködök rajtuk,meg ők már ilyen idős korukban saját családdal rendelkeztek, meg házzal.Nagy vita volt közöttünk,amikor mondták meg nagy viták is szoktak lenni.Ez mind igaz is amit mondtak,de ők a házat kapták,a gyerek vállalásra meg azt mondtam szerintem éretlenek voltak.Az anyám azt mondta igaz, ha mégegyszer dönthetne nem szülne mert nincsen semmi haszna belőlünk.Igaz vita hevében mondta,meg én is kritizáltam őt.de azért van benne igazság is,ő nem túl önzetlen ember.A szüleim sose beszélgettek velem, sohasem mondhattam el őszintén mi az ami bánt,vagy nem értették vagy még kaptam egy sor fejmosást, igy jobbnak láttam nem kommunikálni velük a személyes dolgaimról.Nagyon gátlásokkal teli fiatal voltam,hosszú éveket átszenvedtem emiatt.Ezt sikerült idővel korrigálni,főként azóta amióta Istennel járok.Sok dolog nem jött össze az életemben,lehet szégyen de párkapcsolatot se tudtam kialakitani.Nem hibáztatok senkit sem de azért az életemre rányomta a bélyeget,hogy sose biztatott,bátoritott senki.Otthon ezt nem kaptam meg.A barátaimban meg sorra csalódtam.Nincs olyan ember az életemben akihez őszintén fordulhatnék a bajaimmal,problémáimmal.Jártam egy terapeutához jó ideig, az segitett,felszabaditotta a lelkemet,de végül már felszinessé vált az egész,elkezdett olyan előadás jegyzeteket hozni a beszélgetésekre, amelyekből máshol előadást tartott, és ez nem igazán a témához kapcsolódott, mintha már csak a pénz miatt csinálta volna.Meg elég sokba is kerülne,hogy odajárjak.Valóban elég baj,hogy harminc körül ezeket a dolgokat nem értem el,vagy ha nem is ezeket akkor az életutam megtalálását.Úgy érzem már jó úton vagyok,de vannak még nehézségek és megoldásra váró feladatok.Sok az ellenszél,és nagyon nehéz...Segitségért nem tudok kihez fordulni, félek abból semmi jó nem származna.Kárem,tudna-e valamlyen tanácsot adni.Nagyon elvagyok keseredve.
Egy elkeseredett lány

Bizony, nem könnyű ilyen örökséggel indulni. Mennyivel többet jelent olyan családban felnőni, ahol a szülők szívesen beszélgetnek gyermekeikkel, ahol meghallgatják, bőségesen ellátják őket dicsérettel, biztatással. Ez szolgáljon tanulságul Önnek, de mindazon szülőknek is, akiknek van lehetőségük a gyermekeiket helyes módon nevelni. Az Ön esetében a legtöbbet most az jelenti, hogy rátalált a hitre, hogy volt, van már Isten-tapasztalata. Ez ugyanis olyan kincs, amely minden emberi hiányosságot pótolni tud. Ebben kell erősödnie. Persze, sokat jelent, ha ezt az utat is nem egyedül járja, hanem vannak társak, lelkiatya, más hívő emberek, akik erősítik Önben az Isten-kapcsolatot, de az emberi kapcsolatokat is. Tanácsom, hogy főként ilyen lehetőségeket keressen. Keresse, fedezze föl az imádság csodálatos ajándékait, erejét. Menjen el lelkigyakorlatra, vagy egy szerzetes közösségbe néhány napra töltekezni. Istentől kérje azt, amit az emberek, kivált a szülei nem adtak meg Önnek. Nincsen elrontott élet. Gyakorlati tanácsom még - egy bizonyos kor után ezt szoktam javasolni - hogy lehetőleg költözzön el otthonról. Akár tanul még, akár állása van, vagy állást keres, próbáljon meg teljesen a saját lábára állni. Kicsit távolabbról könnyebb lesz szeretnie a szüleit, s ez egyébként is jobban késztetni fogja, hogy más emberi közösségekben keresse a társaságát. De mindehhez Istentől kérjen bölcsességet, erőt és kitartást. Imádkozom Önért, hogy ez sikerüljön.


Kedves Lelkiatya!
az egyik alkalommal beszélgettem egy görög katolikus atyával. Közvetlen hangnemben, majdnem kolléga a kollégával. Élcelődtünk, viccelődtünk is: "mert akkor mi lesz, ha nem úgy történik, ahogy elképzelted?" Válasz: "akkor átokzsoltárt mondunk"
Ez akkor megütötte a fülemet, foglalkoztat azóta is.
Kérdésem az, hogy tényleg létezik átokzsoltár?! tényleg használják az egyházban?
Köszönöm és nagyon várom válaszát. Üdvözlettel Anna

Nehezen tudom elképzelni, hogy milyen összefüggésben hangzott el ez a mondat, de azt sejtem, hogy egy erős vicc lehetett csupán az atya részéről, semmi több. Valóban vannak olyan zsoltárok, amelyeket átok-zsoltárnak mondunk. Ezekben az ószövetségi gondolkodás szerint Isten büntetését kéri az imádkozó az ellenségeire. Van olyan nézet, hogy ezeket ma már nem is volna szabad imádkozni, ki kellene hagyni ezeket a részeket. Az egyházatyák azonban inkább arra buzdítanak, hogy értelmezzük helyesen. Az embernek egyetlen igazi ellensége van, a sátán. Őrá, a minket kísértésekkel támadó gonosz lelkekre értelmezhetjük ezeket az imákat, és bátran mondhatunk rosszat - Istent kérve a cselekvésre - ezen lelki-szellemi ellenségeinkkel szemben.


Annak a hölgynek (?) szeretnék üzenni, aki alkoholista szüleivel lakik, amennyiben budapesti, hogy a 9. kerületben a Haller utca 52-ben lévő Ifjúsági Irodában hetente csütörtök délutánonként 4-től van lehetőség hasonló helyzetben lévő fiatalokkal találkozni, beszélgetni. 2 fiatal szakember vezeti az együttléteket. Személyes tapasztalatom nincsen, csak olvastam róla. Talán megér egy próbát.


Tisztelt Lelkiayta!
Gyóntatás volt a templomunkban és én gyóntam egy vendégpapnak. De ő amikor gyóntam nem ugy gyóntatott mint más,nem igazán a büneimről beszéltünk és a végén nem adott elég időtt,hogy elmondjam a Szánom-bánom imát. Igy érvénytelen a gyónás?

Nem érvénytelen a gyónás, hiszen a szándék megvolt Önben, ő pedig, minden bizonnyal, elmondta a feloldozó imát.


tisztelt lelkiatya koszonom a glutenmentes aldoztatassal kapcsolatos valaszat de nekem eppen az a problemam hogy az eloszenteltek liturgiajan nincs szentver csak egyszin alatti aldozas de akkor mivel aldoztatjak a glutenerzekeny hiveket koszonettel varom a valaszt edina

Az Előszenteltek Liturgiáján is két szín alatt áldozunk. A pap a Szentséget félretéve a Bárányra néhány csepp vért is tesz. A bűnbánati Liturgián pedig ezt a Szent vérrel meghintett Bárányt helyezi bele a borral teli kehelybe. Az a személy, aki ilyen módon csak a Szent Vérből részesül, szintén a teljes Eukharisztiában részesül.


Kedves Atya!Természetes úton nekünk már nem lehet gyerekünk. Tudjuk azt hogy veszélyes a természet dolgába beleavatkozni, de amikor ismerős körünkben látjuk a lombikkal született gyermekeket mindig az jut eszünkbe hogy nekik nem lenne esélyük az életre ha a szüleik nem vállalták volna a lombikot. Szeretnénk mi is mindent meg tenni annak érdekében hogy gyerekünk legyen. Sokat imádkozunk, több zarándokúton voltunk már ennek érdekében.Már több éve próbálkozunk a lombikprogrammal .Eddig elfogadtunk minden lehetőséget akár a hármas ikrek vállalását is, de sajnos eddig sikertelenül.Most egy új eljárás adódott, és így talán nagyobb az esélyünk. Családtervezés szempontjából nem felelőtlenség akár több gyermeket is vállalni, amikor úgy látjuk hogy az anyagi helyzetünk körülményeink (életkor) nem engedné meg csak egy gyermeket vállalni mint ahogy az természetes úton lenne? Vakmerőség több gyermek vállalása vagy kishitűség az egy gyerek vállalása?

A lombik-program eredményeképpen számtalan élet megsemmisül. Ki vállalja ezeknek a megfogant életeknek a felelősségét? Ők már emberek, akiket a technikai tudás a fagyasztóban életben tud tartani, de ki az az ember, aki ezek fölött az életek fölött ítélkezik, hogyan, s mi legyen a sorsuk. A lombik-programmal az ember túlment azon a határon, amelyet a Teremtő szánt neki, s lám, nem is tud vele bánni. Élet és halál urává tette magát, de tehetetlen vele. Tudom, a megfogant kis életek, gyönyörűek, nagy vigaszt jelentenek a szüleiknek. Mégis azt mondom, kerüljék ezt a veszélyes játékot. Inkább fogadjanak örökbe már megszületett gyermeket! Ez hiteles, Istennek tetsző és ezerszer irgalmasabb módja a gyermekvállalásnak, még ha nehezebbnek, küzdelmesebbnek tűnik is.


Kedves Lelkiatya!
Településünkön csak római katolikus templom van, görögkatolikus nincs. Egy jegyespár görög szertartás szerinti esküvőt szeretne, mert egyikük görögkatolikus. Elkérték a plébánostól a templomot, aki ezt megtagadta. Azt mondta, csak akkor engedi, ha római szertartás szerinti esküvő lesz. Van esetleg valamilyen előírás, amely ebben az esetben kötelezné a plébánost, hogy rendelkezésre bocsássa a templomot?

A plébános a megyéspüspök nevében és felügyelete alatt látja el a plébánia lelki gondozását. A megyéspüspöknek pedig kiemelt feladata, hogy a területén élő más rítusú hívek lelki szükségleteiről gondoskodjék (CIC 383. k. 2. §), így ez minden plébánosnak (és természetesen fordított helyzetben parókusnak is) kötelessége.
Jó volna elkerülni az illetékes római katolikus püspök atya megkeresését ebben az ügyben. Azt tanácsolom, hogy a területileg illetékes görögkatolikus atya a fenti gondoskodási kötelezettség fényében beszélje meg a kérdést a plébános atyával, hiszen az említett jegyespár élt jogával és szabadon döntött az esküvő rítusával kapcsolatban. Öröm volna, ha a plébános atya is jelen lenne templomában a szép szertartáson (erre számtalan példa van) és közösen adnának hálát a jegyesekért és imádkoznának a szentségi házasságukért.


Tisztelt Lelkiatya!

Szeretném megérteni, mire tetszett gondolni akkor, amikor azt írja az egyik válaszában, hogy az adott kérdésben nincs helyes, csak kevésbé rossz választás. Van olyan helyzet, ahol akárhogy is döntünk, csak rosszul dönthetünk? Ha igen, akkor van ennek valami szentírási/szenthagyománybeli alapja?

Válaszát előre is köszönöm!

A Szentírás és a Szenthagyomány, s az ezekre épülő egyházi tanítás olyan életszemlélettel ajándékoz meg bennünket, mellyel élethelyzeteinket megoldhatjuk. Mégis adódhatnak olyan szituációk életünkben, melyekben nagyon nehéz döntést hozni, hisz minden egyes élethelyzetre nincs és nem is lehet konkrét recept. A teológia ezeket dilemma-szituációknak hívja. Egyik fajtája a dilemmának, amikor az ember úgy látja, hogy csak kisebb, vagy nagyobb rossz közül tud választani. Ha nincs más lehetőség és cselekedni kell, mert a nem cselekvésből még nagyobb kár származna, akkor elfogadható, hogy a cselekvő személy a lelkiismerete szerinti kisebb rosszat válassza, s így mentse, ami menthető.(Pl. kisebb árokba hajtok egy frontális ütközést elkerülendő, akárki is volt a hibás...)
A Szentírás és a Hagyomány sehol sem mondja, hogy van olyan helyzet, amikor csak rossz döntést hozhatunk. Viszont az élet bonyolultsága eredményezi, hogy kompromisszumos megoldást kell hoznunk olyan helyzetben, amikor a jó döntés szinte kilátástalannak tűnik. Az Egyház emellett buzdít a jó melletti hősies kitartásra, áldozatvállalásra is.


Tisztelt Lelkiatya!
Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz....néha éjszaka rám jön egy megbénulás,hogy nem tudok mozogni se beszélni és hogy valaki irányitja a testem. Kiabálni szeretnék de nem tudok,teljesen megbénit. De ez nem álom mert mindig felkelek rá...miért történhet ez? Talán az ördög teszi?

Ezen panaszokkal mindenképpen érdemes pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni, mert a leírt panaszok akár a pánikroham tünetei is lehetnek, ami közvetlen kiváltó ok nélkül, hirtelen, teljes nyugalomban, akár alvás közben, alvásból erre ébredve jelentkezhetnek. A lezsibbadás, a teljes elgyengülés illetve akár a bénultság érzetével is járhat. Több kísérő tünete lehet (légszomj, mellkasi fájdalom, leizzadás, remegés, lezsibbadás, hideg- vagy, melegségérzés, szapora szívverés, szédülés, bizonytalanságérzés). Erős félelemérzéssel, akár halálfélelemmel is járhat. Egyébként a pánikbetegség egy nagyon jól gyógyítható szorongásos zavar.
Természetesen a leírt tünet kevés a pontos diagnózishoz, ezért mindenképpen érdemes egy szakembert felkeresni és segítségét kérni.



Kedves Lelkiatya!

Érdeklődni szeretnék, hogy mikor engedélyezték karon ülő (nem csecsemő) gyermekek megáldoztathatóságát? Tudomásom szerint csak az ortodoxoknál gyakorlat az, hogy kereszteléskor a Szent Vérrel megáldoztatják a babát, de legközelebb már csak az első áldozáskor (és természetesen utána). Görög katolikus gyakorlatban azonban tudomásom szerint a gyerekek megáldoztathatósága az első áldozáshoz kötött.

Üdvözlettel László

Sosem volt tiltva. Inkább csak szokásszerűen alakult ki az ünnepélyes első szentáldozás gyakorlata. Kétségtelenül a gyermekáldoztatás mai formája csak a keleti rítus sajátossága, ami a görögkatolikusokra éppúgy vonatkozik, mint az ortodoxokra. Hasonlóan jelentős az eltérés a római és bizánci rítusban a bérmálás szentségében is. A görögkatolikusoknál - az ortodoxokhoz hasonlóan - szintén a keresztséggel adják föl ezt a szentséget, míg a római katolikusoknál ezt is külön, sok-sok évvel később. Ma visszatérő gyakorlat a görögkatolikusoknál, hogy az un. három bevezető szentséget, a keresztséget, bérmálást és Eucharisztiát egyszerre adják át. Azok a gyermekek, akiket már így kereszteltek, tehát akkor megkapták az Eucharisztiát is, többnyire továbbra is folyamatosan áldoznak.


Kedves Lelkiatya!
Már irtam Önnek és elnézést, hogy megint erről irok,de nem tudom kezelni a helyzetet.A szüleim alkoholizmusáról van szó.Mély megvetést, utálatot, gyűlöletet érzek irántuk. Különösen anyámra vagyok rászállva emiatt. Havonta 2-3 alkalommal mindig történik az italozás miatt valami és ilyenkor rendszeresen megalázom.Kerülöm, megvetően nézek rá.Nem tudok másként cselekedni...erősebb nálam.Néha szivesen összerugdosnám és ezt meg is mondtam neki.Sajnálni, együttérezni velük nem tudok, irgalmas se tudok lenni.Mert ők se voltak velem azok.Igaz fizikailag nem bántalmaztak,de sosem értettek meg,lelkileg nem támogattak,sokszor lenézőleg viselkedtek velünk szemben,megjegyzéseket tettek és amikor évekig nehéz periódusban voltam még csak észre sem vették sőt a ridegségükkel,közönyükkel még mélyebbre taszitottak.Ilyen szülőkkel nem tudok együttérezni.A testvérem is nehéz eset volt, ő már nem él velünk, de amikor ő rendszeresen megalázott engem,fizikailag is bántalmazott akkor se tettek semmit.Majdhogynem rám háritották az egészet.Debilnek néztek.Mindig egyedül éreztem magam, ugy éreztem minha az út mellé ültetett paré lennék.Anyagilag amit tudtak megtettek,ha viszont amit italra költöttek félretették volna,többet is tehettek volna, ezt nem szemrehányásként irom, ha nem is nekünk adták volna bár értelmes dolgokra lehetett volna forditani azt a pénzt.Lelkileg úgy érzem nem tudnék mellettük állni.Nem tudom őket szeretni,ha betegek lennének nem tudnám őket szeretettel ápolni.Az anyai szeretet itthon sosem tapasztaltam meg.A nagymamám szerint kiskoromban egyszer majdnem megfulladtam,ha nagymamám nem jön be,mert anyám elaludt.Velünk általában a nagymamám volt éjszakánként is még egész kicsik voltunk.Idegeneknek érzem a szüleimet, ha nem a szüleim lennének az ismerőseim körében se szeretném tudni őket.Tudom ezek mind súlyos szavak meg erős felindulás is van bennem.A nagymamám szerint egyszer ezért megbüntet a jó Isten, és megfogom bánni.Úgy érzem ez is elég büntetés amiben vagyok.Noé fiának esete jut eszembe aki nem volt irgalmas apja ittasságával szemben, hozzá hasonlónak érzem magam.A veszekedések után az egész életet értelmetlennek találom,rossz gondolataim is támadnak ilyenkor,megkeseredett vagyok.Egy egyetemem már derékba tört az otthoni helyzet miatt.Nem is volt teljesen a választásom amikor beirtam.Amikor jöttek a viharos időszakok ki sem tudtam tartani benne.Nem volt lelkitámaszom abban az időben és Istent se ismertem igazán.Belekezdtem egy másikba,ezen a területen otthon érzem magam.Jól is megy.Csak béke nincs bennem itthon. Anyagilag kicsit szűkösen vagyok,egy ideig ellennék,de ennek ellenére jó lenne elköltözni innen, csak attól tartok mihez kezdjek ha nem jön össze.Bevallom,az is megfordult a fejemben,hogy összekéne jönni valakivel és uj életet kezdeni,de talán nagy butaság lenne.Ahhoz,hogy teljesen független legyek egy jó fizető állás is kellene.Ön szerint hogyan tanuljam meg kezelni a helyzetet? Mit lehet tenni az alkoholistákkal?Tudom, hogy betegség, de belőlem akkor is iszonyt vált ki mert ez más mind a szervi eredretü betegségek.Hogyan tiszteljem őket, mikor egy életre elveszitettem a bizalmamat bennük?
Köszönöm, hogy meghallgatott.Kikellett irnom magamból.

Emberileg teljesen érthető ez a sérelme és a megbocsátásra való képtelensége. Egyik gyakorlati tanácsom, hogy keressen arra megoldást, hogy elköltözik otthonról. Amíg ugyanis egy fedél alatt élnek, állandóan szembesül ezekkel a régi sebekkel, netán újakat is kap hozzá, egyszerűen képtelen lesz kilépni ebből a szorult érzelmi helyzetből. Nyilván más lesz majd, ha talál egy megértő társat, mégis, jól látja, hogy csak emiatt beleszaladni egy kapcsolatba nagy butaság lenne. Abban sem lenne boldogabb, ha ez menekülési megoldásként érkezne az életébe. De a társkeresésnek is nagyobb esélye volna, ha nem otthon lakna. Azért is kellene elköltöznie, hogy az esze ne ezeken a dolgokon járjon, hanem sok minden más, érdekes dolog kösse le. Jó volna, ha emberi társaságba is bekapcsolódna, lehetőség szerinti keresztény közösségre gondolok, amely szintén terelné a figyelmét, ugyanakkor újabb érzelmi hatásokkal segítené lelke gyógyulását. Járjon gyakran templomba, próbálja ott is hasznossá tenni magát önkéntes munkával. Most, egyelőre, amíg ilyen viharosak az érzelmei a szülei iránt, nem tudok többet mondani, mint ezt az figyelemelterelést. Később aztán jöhet a földolgozás, majd a feloldás, de ez még hosszú folyamat. Ugyanakkor erősen tanácsolom, hogy határozza el, hogy elindul ezen a hosszú úton. Ha már végigjárta, ha majd évek múlva azt tudja mondani a szüleiről (vagy akár őnekik - de ez még messzebb van), hogy nem haragszom rájuk, megértem és elfogadom gyöngeségeiket, nos, addigra hitében és személyiségében olyan éretté és mély gondolkodásúvá lesz, amilyenre e nehéz gyermekkori teher nélkül el sem juthatott volna. Ez még odébb van, de nagyon szép lesz. Imádkozzék, és kérje a Mindenhatót, hogy teljesen meg tudjon gyógyulni.


Tisztelt Atya!
Nem tudok megbocsátani sógornőmnek, sógoromnak és anyósoméknak. Amikor kisbabát vártam, egy nagy vitában kiabáltak velem, veszekedtek. Én veszélyeztetett terhes voltam. Senki nem volt rám tekintettel. Szerintem egy várandós kismamát kímélni kell! A vita hevében azt is mondták, hogy nem kíváncsiak erre a gyermekre! Mióta megszületett, anyósomék mindig látni szeretnék. Havonta egyszer engedem nekik.
Gyűlölöm őket, mióta ez történt. Akkor a vérnyomásom, pulzusom az egekben volt, egyszerűen alig tudtam megnyugodni, azt hittem meghalok. Iszonyatos érzés volt! Ők engem nem szeretnek, azóta is egy látszat kapcsolat van közöttünk. Hogyan lehetséges a megbocsátás? Hogyan lehetséges elfelejteni mindezt? A sógornőmékkel azóta nem is tartom a kapcsolatot. Ők eljöttek hozzánk egy másik városból, de nem jöttek be, hanem kint veszekedtek az ajtóban az utcán a férjemmel, én meg bent feküdtem, mert nem kelhettem fel várandósan az ágyból. Nem tudok nekik megbocsátani, hogy így kínoztak, és nem csak engem, hanem a hasamban lévő kisbabát is kitették ennek. Nagyon nagy bűnnek érzem, amit velem terhesen elkövettek, és most a szülésem után is ugyanígy látom. De akkor hogyan kérjem a Jósistent arra, hogy bocsássa meg a vétkeimet, amint én is megbocsátok az ellenem vétkezőknek? Hozzászólását köszönettel venném. L

Kedves L.!
Tudom, vagy legalábbis sejtem, mennyire nehéz helyzet ez. Azért is érzi fokozottan a sértést, és önkéntelenül is ragaszkodik ehhez a nehezteléséhez, haragjához, mert úgy érzi, ezzel a gyermekét, féltve őrzött kincsét is védenie kell. Ha ez a kettős, negatív érzelmi töltés tudatosodik Önben, már egy kicsit kisebb az érzelmi teher. Nem könnyű a megbocsátás, de elengedhetetlen feltétele a keresztény életnek, - s tegyem hozzá - a boldog életnek. Saját magát is bünteti, ha hordozni akarja ezt a neheztelést, talán ki is mondta: gyűlöletet. Ezzel saját magát mérgezi, és ami ennél is fontosabb lehet, a gyermekének az életét is. Ha Ön nem tud megbocsátani ezeknek az embereknek, akkor ezt a gyűlölködést akaratlanul is beleplántálja a kisgyermekébe. Gyűlölködést azokkal az emberekkel szemben, akik szoros kötelékben állnak az édesapjukkal. Ez hosszú távon nagyon súlyos következményekkel járhat. Tudom, hogy nehéz, de mégis meg kell tennie, hogy földolgozza ezt a sérelmet és szépen lassan kigyógyul belőle. Igen, megbántották Önt, megsértették, de Krisztus tud gyógyítani ma is. Tőle kérje ezt a gyógyulást. Gyónja meg ezt a gyöngeségét, és imádkozzék ezekért az emberekért. Ha egyelőre erre is képtelen volna, akkor ajánljon föl értük Szent Liturgiát (szent misét). Ezt nem olyan nehéz megtenni, egyszeri gesztus, de nagy értéke van. S imádkozzék saját magáért is, hogy a Mindenható Isten segítsen Önnek kigyógyulni a haragtartás betegségéből.


Tisztelt Lelkiatya!

Nem rég volt egy kérdező, aki a menekültekről kérdezett, hogy be kell-e őket fogadni. Pedig én hiszek Istenben, a testvériességben, felebaráti szeretetben,de családomat is féltem...

Érkezett néhány bejegyzés ebben a témakörben. Mivel azonban ezek gondolatfölvetések voltak, s nem fogalmaztak meg kérdéseket, ezért ezeket köszönettel elolvastam, de egyéb kiegészítést nem teszek hozzá.


Tisztelt Lelkiatya!

Azt írta az egyik válaszában azt írta a kérdezőnek, hogy a Hitvallást előző pápáink mondták "Filioque"-val és anélkül is, valamint, hogy e tettüket jól meggondolták; másutt pedig azt, hogy nagy kalamajka lenne abból, ha egyszerűen kihagynánk ezt a betoldást a Hiszekegyből. Hogy hozható a két megjegyzés összhangba egymással?

Köszönöm!

Végtelenül egyszerűen. II. János Pál pápa és - emlékem szerint - utána a többi utóda is az ortodox testvérekkel való közösség kifejezéseként nem egyszer mondta már velük közösen a Hiszekegyet a Filioque betoldás nélkül. Ez szép gesztus feléjük, ugyanakkor teológiai üzenet is, hogy nem ellenkezik a katolikus hittel ennek szent szövegnek ilyen módon való imádkozása. Ugyanakkor abból, bizony, nagy bonyodalom lenne, ha egyetlen rendelkezéssel az egész Katolikus Egyház számára elrendelnék, hogy egyik napról a másikra ki kell hagyni ezt az egyetlen - kétségtelen, sokat vitatott - szót a Hitvallásból. Így értettem.


Kedves Lelkiatya!

Talán nem ment át ez a korábbi kérdés: hogyan kell értelmezni azt, hogy "bántalmakat békével tűrni" (mint az irgalmasság egyik lelki cselekedete)? Nem hívő barátnőm ezen kiakadt, volt férjét hozta föl példának, aki bántalmazta. Annyit tudtam neki mondani: biztos, hogy nem arról van szó: tűrni, hogy megfosszanak minket emberi méltóságunktól. Érdekelnének erről Lelkiatya gondolatai. Köszönet.

Bocsánatot kérek, ritkán tudok azonnal válaszolni. Van, hogy egészen sokat kell várni a válaszra, de azért iparkodom.
Nyilván egészen magasrendű lelki nagyság kell ahhoz, hogy valaki a bántalmakat békével tűrje. Az ember igazságérzete joggal ágál ellene. De Jézus is beszélt arról, hogy boldogok vagytok, ha üldöznek titeket és hazudván minden rosszat mondanak ellenetek énérettem (Mt 5,11). Ki érti ezt? Talán az, aki már egyszer megtapasztalta, már egyszer volt ereje tiszta szívvel (nem csak néma elfojtással!) fogadni a jogtalan bántalmat. Ekkor egy kicsit Jézushoz kerülhet az ember közelebb, aki ugyanígy némán tűrte a fájdalmakat és megaláztatást egészen a kereszthaláláig. Imádkozott is azokért, akik ezt tették vele. Ez az igazi lelki nagyság. Ez a fajta szelídség csak Jézusban értelmezhető.
Van azonban olyan helyzet, amikor nem hagyhatjuk az erőszakosságot, mert azzal éppen annak teszünk rosszat, aki erőszakos velünk. Belelovalja magát, elbízza magát, eluralkodik rajta ez az erőszakosság. Ha ezt némán tűrjük, akkor lehet, hogy mi magunk erényesen viselkedünk, de a másikat meg hagyjuk. Nagy bölcsesség kell tehát mindehhez. Az a lényeg, hogy Krisztusért, Krisztussal, Krisztusban viseljük a bántalmakat. Ez a Krisztusra tekintés az értelmünknek is ad megvilágosítást, hogy megtaláljuk, adott helyzetben mi a helyes magatartás.


Kedves lelkiatya!Ha imádkozzunk, mire gondoljunk hogy tökéletesen Istenhez szóló imánk legyen. Ha imádkozunk a püspökért vagy másokért, akkor őrájuk gondoljunk?

Tökéletes ima nem létezik. Legalábbis földi ember erre nem képes. Csak Krisztus volt egyedül.
Többféle módon is imádkozhatunk szeretteinkért, vagy bárkiért, akit imánkba akarunk foglalni.
Egyik legkézenfekvőbb módja, ha Istennel való beszélgetésünk közben szóba hozzuk az illetőt, annak gondjait, és kérjük az Urat, hogy segítsen.
Másik módja, hogy célirányosan ajánlunk föl imát valakiért. Ekkor nem szükséges folyamatosan az illetőre gondolni, mert az az imától terelné el a figyelmünket. Elég, ha az ima elején megtesszük a fölajánlást, utána pedig magára az imára, illetve Istenre figyelünk. Ez az ima aztán lehet egyéni, pl. egy kör rózsafüzér vagy egy adag Jézus-ima, lehet közösségi, pl. valamely zsolozsmán való részvétel, vagy éppen maga az érte fölajánlott Szent Liturgia, melyre a papot kérjük meg, hogy végezze el érte, és foglalja bele.
Az is másokért végzett ima, ha fölajánlunk egy-egy lemondást vagy amúgy is elkerülhetetlen fájdalmat, szenvedést, pl. egy foghúzás fájdalmát valakiért. Ekkor sem az a megoldás, hogy folyamatosan az illetőre kellene gondolni, hanem elég az elején a fölajánlást megtenni, aztán a figyelmünket a mindnyájunkat szerető Istenre irányítani.


fotisztelendo atya. azt szeretnem tudni hogy mit jelent a glutenmentes aldoztatas- azt tudom,hogy a liszterzekenyek vehetik igenybe,de akkor ok egyszin alatt szentverrel aldoznak-koszonom a valaszat dicsoseg jezus krisztusnak edina.

Úgy tudom, hogy a római katolikusoknál létezik gluténmentes ostya. A lisztérzékenyek kérhetik, hogy ezzel áldoztassák meg őket. Nálunk, görögkatolikusoknál egyszerűbb a dolog, mert a lisztérzékenyeket valóban csak a Szent Vérrel áldoztatjuk.


Lelkiatya!
Tudna nekem olyan oldalt csatolni ahol Budapesten katolikus egyetemen vagy főiskolán hittan tanárnak lehet tanulni(állami támogatot). Szerettem volna a Sapientiába menni de az elég drága. Üdvözlettel: Barbara

Ezeket találtam, amelyek hasznosak lehetnek. Ez első kettő katolikus, f
http://www.htk.ppke.hu/felvetelizoknek
http://www.sapientia.hu/hu/tanulmanyiugyek/kepzesek/hittanar-nevelo-tanar
http://www.kre.hu/htk/index.php/hitoktato-ba.html
http://www.ptf.hu/home/kepzesek/ba-kepzes/hitoktato


Kedves Lelkiatya!
Mi a helyes eljárás akkor ha valaki gyakran kér kölcsön pénzt? Igaz megadja végül,de azzal a havi költségvetésemet is felboritja.Van úgy, hogy néhány hónap elteltével adja meg vagy ha meg is adja újból kér kölcsön.Egyik nagyszülőmről van szó.Élelmet amit tudunk viszünk neki,húst,bizonyos zöldségféléket. Amikor van pénze azt elkölti, csokoládéra,cigarettára, kicsit igényesebb dolgokra.Mintha nem tudna kibékülni azzal amire telne neki. Sok pénzt el is engedtem neki, nem kértem vissza, amivel tartozott.De ezt se tehetem mindig.Egy ideje nem is dolgozom.Az a pár év alatt amikor dolgoztam akkor szokott rá a kölcsönkérésekre.Úgy érzem azóta túl megy a költségvetésén,és ez abban az időben amikor nem dolgoztam nem annyira volt igy.Szinte hónapról egy bizonyos összeggel többet költ.A nagybátyám és a szüleim nem törődömök, ők pénzt nem igazán adnának neki,igaz nekik sincs túl sok.A félretett pénzemből adok kölcsön neki.Amikor régebben a nyugdij mellé havonta egy bizonyos összeget kapott kézhez, volt félrettett pénze a bankban.Azt elköltötte könyvekre,amelyek vásárlásával nyeremény játékban vett részt,meg minden másra.A háztartási költségeket nem jól osztja be,neki egy magának többre jön ki,mint egy családnak.De ezt nem lehet mondani neki,meg se érti megis sértődik rajta.Kicsit már idegesitő és lelkileg fárasztó az egész.Nekem is,meg biztosan másoknak is megkell húzni magukat a költségvetés terén.Amikor nincs pénze és nem szólok rá semmit,akkor sajnáltatja magát, emlegeti mit enne,mije nincs,meg elszivna egy cigarettát,kellene neki ujság.Ön mit tanácsolna?
Válaszát elüre is köszönöm!

Kell tudni nemet mondani. Vajon valóban hasznára van-e az illető nagyszülőnek, hogy mindig kap pénzt, ugyanakkor nem számol vele, hogy ezzel hogyan kell bánni. Ha idősebb emberről van szó, akkor már nemigen lehet remélni, hogy a megfelelő segítséggel beletanuljon a helyes pénzkezelésbe. Ám, ha így van, akkor meg helyette kell józanabbul gondolkodni és a pénzt kezelni. Ne legyen lelkiismeret furdalása, ha nem ad. Sőt, úgy vélem, az a bölcsebb, ha nem ad. Ebben az esetben is élni fog az illető, legföljebb ezeket az Ön által említett többleteket kell csak nélkülöznie. Ha pedig panaszáradattal válaszol, legyen meggyőződve arról, hogy ezzel tesz jobbat neki.


Tisztelt Lelkiatya!
A halottak tudják mi történik a földön? Látnak minket?

Azt hiszem, igen. Hiszen a szentekhez is szólhatunk, segítenek minket. Az üdvözültek is szentek, csak még nem tudjuk róluk biztosan. De ha valóban ők is ott vannak az Isten közelében, együtt az ismert szentekkel, akkor ők is tudhatnak rólunk, sőt, segíthetnek is bennünket.


Milyen rózsafűzér a 3 titokból álló, és milyen a hét titokból álló? (régi)
Köszönöm és üdv.

Bevallom, erre nem tudok Önnek válaszolni. Nem vagyok kellően jártas a rózsafüzér titkaiban.


Tisztelt Lelkiatya!

A zenéről lennének gondolataim, illetve az avval való problémák, amik felett nem tudok egyszerűen gondtalanul elsiklani. A helyzet az lenne,
hogy egy bizonyos előadótól maradtak nekem albumaim. Ez az előadó nemrég
hunyt el, 70 éves volt s egy bizonyos Motörhead nevű zenekar alapítója,
énekese volt. Nos az illető elég istentelen életet élt, a vallást mindig
is megvetette, s ez a szövegvilágán is érezhető volt, mert olyanokat énekelt pl. hogy: "nincs szükség Santa Claus-ra meg Jézus Krisztus Szupersztárra, nincs szükség imával eltöltött időre meg a bűnök bevallására, nincs szükség vallásra". Ez elég nyílt támadás, ugye Ön szerint is? Meg a lemezborítóikon vicsorgó koponyák láthatóak, elég félelmet keltőek, ez is ellentétben áll szerintem a Szentírással, hiszen
arra bíztat, hogy ne féljetek. A kérdésem az, hogy ezeket az albumokat eladjam-e, akár pénzért akár ingyen valakinek vagy legyen kidobás a sorsuk. Ismerek olyant, aki gyűjti az ilyen albumokat s természetesen nem jár templomba. Sok thrash meg death, black metal stílusú cd-ket kidobtam már, egy sincs már, hiszen ezen stílusok az erőszakot, a halált
dicsőítik meg az ördögről meg iylen negatív dolgokról írnak számokat.
A máik emg az, hogy az egyik barátom már hajlandó minden hónapban egyszer eljönni velem templomba, de csütörtökönként és nem vasárnap, de már ez is fejlődés, viszont néha olyanokat olvas a facebook-on, hogy pl.
szórakoztató valláskritika. Ezt én nem nézem jó szemmel, hiszen ott is
rengeteg vallásellenes bejegyzést találtam és nem éppen templomba járó
egyének irogatnak be. Erre ugye figyelmeztessem a barátomat és beszélgessünk is erről? Mert ebben a világban eléggé terjed az istentelenség, vallás-ellenesség. Köszönöm előre is a válaszát.

Én ezeket a lemezeket is kidobnám, nem adnám tovább semmi pénzért. Inkább ne ártson másnak se! Hogy figyelmeztesse-e a barátját, azt nem tudom már ilyen egyértelműen mondani. Legalábbis ügyeljen arra, hogy ne legyen kioktató. Ön már több mindent megértett az életben, de ezzel óvatosan kell előhozakodni, mert akár el is riaszthatja a barátját a tiszta úttól. Azért mondom ezt, mert mi, keresztények sokszor beleesünk ebbe a hibába: észre sem vesszük, és kioktatunk másokat, jelezvén, érzékeltetvén, hogy mi többet tudunk, mint ők. Csupán ettől akarom megóvni. Ugyanakkor mégis biztatom, hogy hozza nyugodtan szóba ezeket a kérdéseket, csak nagy tapintattal és a másikra való nagy odafigyeléssel.


Tisztelt lelkiatya!
Másnak a tehetségét irigyelni bűn?

Igen. Minden irigység bűn: magamnak akarnék megszerezni egy lehetőséget, amelyet másnál látok. Tőle elvenném - még ha ez a része nem is tudatosul -, hogy inkább neki se legyen. Nagyfokú szeretetlenség mutatkozik meg ebben. Ha másnál értéket látok, akkor hálát kell adni érte Istennek.


Kedves Atya ! Válságban vagyok. úgyérzem fejlődtem a hitéletemben, de egy kegyhelyen tapasztaltak, egy atyban való csalódásom valahogy eltávoltott addigi igyekvő hitéletemtől.Nem érzem irgalmasnak Istent abban,hogy a világra teremtett,mert a körülményeim nem voltak eleve ideálisak. Mindezzeh olyan ént kaptam ami fokozza a nehézségeimet. Rokonaim nem voltak, családom= a szüleimmel, akiknek lelki habitusa tljesen eltért az enyémtől.Rosszulk éreztem magam otthon. Jelenleg filmeket nézve döbbenek rá, hogy milyen más egy "normális" szülő-gyermek,ill. családi kapcsolat és kérdezem, miért kellett engem erre a világra körülményre megteremtenie a Teremtőnek. Haragszom az Úrra. Azt sem tudom megérteni,hogyegyszülött fiát értünk áldozta. Én ezt nem akartam volna, nem kértem és a magam részéről el nem tudnám képzelni a saját fiam esetében, aminthogy azt sem milyen lelkülettel volt Ábrahám Izsákja iránt, hogy hátsó gondolattal irányában, vitte őt-lényegében megölni.Tudom, a feltétlen odaadás itt a lényeg Isten iránt, nade Izsák??? - az ő fájdalma, csalódása nem számít? Itt a Nagyböjt, de amimég soha nemfordult elő velem, nincs kedvem imádkozni, misére menni kínos,néha el is hagyom, szidom az Urat és szemrehányást teszek neki sokak nyomorult élete miatt, akiket nem segít ki a bajból, holott megtehetné és sokak ezt - világi gondolkodás,normák szerint - meg is érdemelnék.Szégyellem magam azért, de mostképtelen vagyok megbékélni.Minden évben voltam lelkigyakorlaton Husvétkor, de most dührohamot kapok ha erre gondolok és gyűlölködöm.Nem, nem megyek. Elméletben tudok sok mindent,mégis ez nem segít rajtam. Dühös vagyok és fellázadt és elkeseredett mindezért.Gyónni sem merek elmenni,mert ha ezt előadom egy atyának az kikerget a templomból. "Isten szeretete kiáradt szivünkbe a nekünk adott Szentlélek által"? Az enyémbe most egyáltalán nem. Mit tegyek magammal? Vallásos fórumkon irásokkal, lelki nap szervezéssel, stb. "dolgozom" továbbra is, de élettelenül és a magam számára hiteltelenül, belső odaadás nélkül. Elnézést kérek,de senkit sem szeretnék megbotránkoztatni, ha olvassa soraimat.

Vajon mi lehet az oka ennek a szomorú lelkiállapotának? Egyetlen csalódás egy papban? Sajnos, ezt nem tudjuk kizárni. A papok is emberek, sok-sok gyarlóságot hordoznak. Talán olyan valamit keresett, ami nem a hit lényegéhez tartozik, és ezért vált túlzottá ez az elhidegülése? Nem tudom. Érdemes ennek is utána járni. Kétségtelen, vannak ilyen emberi gondolataink, melyeket Ön is leírt. Amikor a magunk gondolkodását vetítjük rá Istenre, azt várjuk tőle, hogy Ő is úgy viselkedjen, mint egy ember. Egyéb elvárásokat is támasztunk Vele szemben, vélvén, hogy Neki olyannak kellene lennie, amilyennek én elképzelem. Ez így alapvetően balgaság, még ha a leírt kérdései teljesen jogosnak tűnnek is.
Mit is tanácsoljak? Mit is tegyen?
Semmiképp se hagyja abba az imádságot, a szentmisén való részvételt, a szentségekhez járulást. Még ha nehezére esik is. Ezek külső tényezők, amelyeknek megtartó erejük van. Ne féljen a gyónástól sem. Ott ezt mindet mondja el. Panaszkodja ki magát bátran! Önnek is könnyebb lesz, meg, hátha az ottani atya tud majd Önnek olyat mondani, ami átsegíti ezen a nehéz hullámvölgyön. Nyilván Isten most is nagyon szereti Önt, csak e súlyos gondolatok függönyén át most nem látja. Adja Isten, hogy az idei föltámadás ünnepe Önnek is igazi föltámadást hozzon!


Nem lelkiségi kérdés, de hol találom az egyházmegye papjait, lehet, én nem találom a bannert ? Köszönettel
Dr. Hittner György

Kérését továbbítottam a Szerkesztő válaszol rovatunkba.


Jo napot kivánok

Olyan kérdéssel szeretnék önhöz fordulni hogy ha nem egyházi szemléletel nézzük,

hanem : "az Ur szemeivel és igéi által..."

Mely házasság Isten akarata?

Mikor megházasodtunk mindketten meg voltunk keresztelve...

Viszont nem hittünk Jézus keresztáldozatában sem nem voltunk üdvözülve.

Házasságunkat megkötötöttük,de nem voltunk még megérve a házasságra,csak terhes lettem a páromtol,igy megházasodtunk 6 honapos terhes voltam az esküvön.

A szülei nem igazán örültek az egybekelésünknek és mi sem voltunk igazán szerelmesek.

Én már megtértem az utobbi 7 honapban,a férjem még nem,bár szeretne.

A házasságom viszont zátonyon van,a férjem is megcsalt és én is öt. Egy régi ismerösömtöl estem teherbe aki hiszi Jézus keresztáldozatát,Mellettem alakult ki benne a hit,tért meg.

Én a büneimet megvallottam az ur elött ,s elengedtem a multat.

Több honapja külön élünk a férjemmel,probáltam rendbe hozni a házasságunkat két dologbol,ragaszkodtam a férjemhez minden ellenére és mert ugy gondoltam Isten elött ez a helyes.

Engem a férjemtöl született gyermekemet és a barátomtol született közös gyermekünket a barátom tart el azota,mert albérletben lakunk.

Én nem szeretnék élettársi viszonyban élni,hanem házasságban,csak kérdés,hogy az elsö volt e isten akarata vagy ez lenne ami most van?

A mostani barátom mindent megtesz értün,a férjem éli az életét és nem küzdött értünk,sem nem küzd. Havonta az egy kisebb összeget a gyermekünkre. Ö eddig csak vádolt,probáltam öt Jézushoz terelgetni,de inkább bosszut állt és hibáztatott.

nem haragszomr á,söt még ennek ellenére segitenék neki Jézushoz közel kerülni,ahogy idegen embereket is segitek,mert ugymond rátaláltam a krisztusi utamra,hogy embereken segitsek szivböl. Több honapja segitek embereket és az ur küld nekem minden nap helyzeteket és embereket akiket segithetek ,erre kérem is öt.

Férjemnek is szivvel segitek,de ehhez én kevés vagyok.

Lehetséges nekünk nem is egy az utunk. ..?
Ö egy valamit kért mindig,hogy a mostani barátomat zárjam ki....de a férjem csak ezt kérte,ö meg semmit nem tett,söt csak rombolt,És akkor ki gondoskodott volna rolunk eddig? Ki szeretett volna minket? Ha kizárom?
A férjem babát elfogadta(ezzel nem lett volna gond) ,szereti is,viszont a mai napig idegen nökkel irogat az interneten,amire én jöttem rá,mert mindent eltitkol,hazudik és-mellette meg én minden este idehivtam mert nem volt mit ennie,hogy egyen itt nálunk..és amikor jött,azt mondogatta hogy szeret,aztán rá egy hétre meg azt mondta már nem szeret,nem akarja ezt az egészet a jövöben
. Mikor én meg elmondom neki hogy nekem fáj az elválás és sokat kérem az Urat enyhitse fájdalmam, azt mondja fellobbantok benne ilyenkor valamit amkor ezt hallja tölem,hogy én szenvedek miatta és gondolok rá.
Azt mondja hogy neki idö kell és hogy én zárjam ki a mostani barátomat. (akitöl a babám van és aki mindent megtesz értünk.és nagyon kötödünk egymáshoz lelkileg.)

valoban ezt az embert aki hisz Jézusban ,a gyermekem apja és mindent megtesz értünk..még feleségül is venne..ki kellene zárjam ? ezt az áldozatot kellene megtennem? Még igy is hogy a férjem ilyen? A multat nem is nézem mert azt megbocsájtottam neki és nem itélkezhetek,mert kértem öt ö is bocsájtson meg nekem mindenért.

vagy valahogyan engedjem el a férjemet? Ragaszkodom hozzá,azért 7 évet voltun együtt,még ha az nem is volt jo házasság.De mindez nem elég.

Kértem az Urat..legyen meg az Ö akarata mert tanácstalanságomban már valoban ebben a helyzetben nem tudok mit tenni és igy átadtam,letettem az Ur elé ezt.

"Amit Isten egybeköttöt,ember szét ne válassza. "

Egyház nem választhat ,semmisithet meg olyan házasságot,amelyet Isten kötött egybe. Mert az fent egyben van kötve (a mennyben)

Kérdezem Önt Atyám...valoban kétféle dolog létezik?

--Isten akarataábol létrejött házasság.(ami akkor is lehet Isten akarata,ha két ember még nem volt megtérve házasságkötésükkor(csak kiskorukban megkeresztelték öket)...illetve ha át is esnek nehézségeken,mi esetünkben,hogy ö megcsalt,én is öt,csak én teherbe estem és csak én tértem meg a férjem nem..csak a barátom megtért mellettem)

--Illetve az olyan házasság mely nem Isten akaratábol köttetett. Ez mit foglal magában?

Azért ez a sok velös kérdés,mert mi van ha elválok és a házasságom Isten akaratábol volt mind ezek ellenére, és ujraházasodom szentségileg és azon majd nem lesz áldás ?

Komolyan veszem ezt,szeretem Jézust.

Azt szeretném külön megemliteni,igy hogy a barátom mellettünk van mindne téren,meg abban is segit,hogy a ferjemet el tudjam engedni és azt mondta,mellettem lesz a fájdalmamban,tenyleg mindent megtesz ..beszelget velem erröl,probal erösiteni. (bár ö távol van mert dolgozik) igy gyermekeimmel egyedül élek..Igy egyedül élve érzem az Ur áldását napjaimon,emberekkel valo kapcsolatomon,mindenen .
Egész nap Jézussal élek és szomjuhozom Öt,nélküle már nem akarok élni.

Viszont gyermekeim mellé édesapa kell és persze család .

Várom válaszát.

Az interneten felesleges válaszokat keregsgélnem..mindenki mást mond..sajnos amennyi felekezet..annyi szokás..vélemény.

Én az Urra szeretnék hallgatni,az ö akaratábol cselekedni,lépni,hogy azon áldás legyen .

Köszönöm . K.

Kedves K.!
A döntést Önnek kell meghozni, hogy melyik férfit választja. Elhiszem, hogy nehéz a döntés, de ezt nem lehet a Jóistenre hárítani. Ha sokat imádkozik, ez nagyon jó, ez segít Önnek abban, hogy idővel fölismerje az Úr akaratát, s legyen is ereje azt követni. Az biztos, hogy ezt a kettős állapotot meg kell szüntetnie. Döntenie kell a két férfi között, s amelyiket választja, azzal élni végérvényesen, a másikkal pedig teljesen megszakítani a kapcsolatot. Igaz, Ön már házasságot kötött az első férfival. Mégis, amit erről leír, abból esetleg lehet arra következtetni, hogy ez a házasságkötés nem volt érvényes, nem voltak meg a hozzá szükséges komoly feltételek. Persze, ez nem biztos, csak lehetséges. Ha valóban Isten akaratát keresi, akkor tegye meg, hogy megvizsgáltatja ezt az első házasságot. Adjon be a parókusán (plébánosán) keresztül egy kérelmet a házassági kötelékének kivizsgálására. Ha ez kimutatja, hogy a házasságkötése - a szükséges feltételek hiánya miatt - nem volt érvényes, akkor az Egyház megállapította, hogy Ön szabad állapotú. Ebben az esetben ha két férfitől van is egy-egy gyermeke, teljesen szabadon választhatja meg, hogy melyik mellett kötelezi el magát végérvényesen. (A másikat viszont végleg el kell hagynia.) Ha viszont az egyházi vizsgálat azt az eredményt hozza, hogy az Önök házasságkötése érvényes volt, akkor ezt tartsa önmaga számára kötelezőnek, hagyja el a másik férfit és az elsővel állítsa helyre a kapcsolatát. Egyik is, másik is kemény döntés, de meg fogja segíteni Önt az Úr ebben való kitartásban.


Kedves Atya!

A rossz és gonosz gondolatok mindig az ördögtől valók?
A szent életű atyák majdnem mind ezt irják!

köszönöm válaszát

Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ördög mindig belekapaszkodik a rosszra hajló természetünkbe, megtalálja a gyenge pontot. Vannak a természetünkből fakadó rossz gondolatok, amelyek önmagában ártalmatlanok volnának, ha nem hagynánk nekik teret, ha nem hinnénk nekik, ha figyelmen kívül hagynánk őket. De ha egy kicsit is engedünk nekik, akkor azzal teret nyitunk, hogy a kísértő azt meglovagolja, belehajszoljon bennünket előbb a gondolati bűnbe majd a bűnös cselekedetbe.


Igaz az ,hogy mise előtt nem lehet étkezni? Mire jó az áldozás?

A szentáldozásban Krisztus Testét és Vérét vesszük magunkhoz. Az utolsó vacsorán Jézus a kenyeret és a bort e szavakkal adta tanítványainak: ez az én testem, ez az én vérem, majd hozzátette, ti is ezt tegyétek az én emlékezetemre. Korábban pedig hosszas tanítást adott arról, hogy: aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete van (Jn 6,53) Aztán: Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital (Jn 6, 55). Majd így folytatja: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad én meg benne (Jn 6,56). Mindez az Eucharisztiában teljesedik be, akikor az átváltozott kenyeret és bort Krisztus teste- és véreként vehetjük magunkhoz.
Minthogy ezt a leghatalmasabb ajándékot, Krisztusnak a testét és vérét kapjuk, és ajkunkon keresztül a testünkbe jut, átjárja az életünket, ezért nagyfokú tiszteletből nem előtte veszünk a szánkba eledelt. Ezzel az un. eucharisztikus böjttel készülünk föl arra lelkileg, hogy befogadhassuk Istennek ezt a csodálatos ajándékát. A Római Katolikus Egyház ezt az eucharisztikus böjtöt egy órában határozta meg. A keleti egyházban ma is él a régebben nálunk is szokásban lévő szabály, hogy éjféltől nem fogyasztunk eledelt egészen a szentáldozásig. Ma kinek-kinek saját buzgósága döntse el, hogy milyen hosszan tartja ezt az eucharisztikus böjtöt, de az egy óra mindenképpen kötelező.


Kedves Lelkiatya!
Nagyon szeretnék hitoktatónak tanulni főiskolán Nyíregyházán. DE sajnos nincs elég pénzünk,hogy eltudjak menni tanulni. Érzem,hogy Isten ezt akarja,hogy hittan tanár legyek. Hogyan tudnám megvalósitani hogy az legyek? Gondolkodtam a levelezős formáról de az se jó mert túl messze lakunk a várostól. Tudna tanácsot adni?

Hitoktatóvá válni nem kis dolog. Sok évi fölkészültség, kemény munka szükséges hozzá. S van, amikor egyéb áldozatokat is kíván. Ez lehetséges levelezős formában is. Ezt tudom javasolni, ez általában teljesíthető. Tudomásom szerint a mi Szent Atanáz főiskolánkon az egyik legkedvezőbb a tandíj. Ennyi áldozatot mindenképpen érdemes meghozni ezért a nemes cél érdekében.


Lelkiatya! 20 éves vagyok és a társasagomban mindenki él nemi életet csak én nem. Mostanában egyre sokat tondolok a szexre, szoktam fantazialni róla. Mint tegyek hogx ne legyen így? Ezt az ördög teszi velem?

Húsz évesen teljesen természetes, hogy eszébe jutnak ezek a dolgok, sőt, erős késztetést érez, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzék. Ez azt jelenti, hogy Ön egészséges fiatal, adjon hálát érte! Ez még nem az ördög műve, hanem természetes jelenség. Nem mindegy, azonban, hogy hogyan bánik ezzel. Mostani állapotában ezt az érzést, belső késztetést le kell győznie, uralkodni kell rajta. Mégpedig azért, mert természete szerint, ha nem uralkodunk rajta, akkor ez kezd el uralkodni rajtunk. Ha csak egy kicsit is beengedi az életébe, akárcsak a gondolataiba, elkezd ezekről fantáziálni, olyan, mint a rákos daganat, elkezd terjedni, egyre erőszakosabban jelentkezni, követelőzni. Ezért nem szabad teret hagyni neki, még akkor is, ha ez önmagában természetes. Ennek akkor lesz szép, Isten akarta továbbfejlődése, ha már lesz udvarlója, vőlegénye, férje, aki felé ezt az érzést testi szerelemmé tudja alakítani. Addig csak önző, saját örömét kereső érzés marad, mely az igazi finom és szép érzéseket erőszakos volta miatt egyre inkább elfojtja, sőt, kiöli. Az ördög akkor kap szerepet ebben, ha beengedi, ha elkezd teret hagyni, a kísértő pedig elhiteti, hogy ez nem is olyan rossz, hogy akkor lesz szabad, ha engedi ezeket az érzéseket. Holott ez hazugság, mert valójában akkor válik rabjává.
Kérdi, mit tegyen. Ha jelentkeznek ezek az érzéki késztetések, nagy erővel terelje el a figyelmét róluk. Kezdjen el mással foglalkozni, ami leköti szellemi és fizikai erejét. Aki ezzel ilyen módon bánik, az ebből a belső késztetésből hihetetlen energiák felszabadítására képes. Ez adja meg a szüzességben élő szerzetesek, papok emberfeletti erejét.


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni ,hogy: mikor van barátom(társam) akkor messze kerülök Istentől,mikor egyedül álló vagyok akkor közel vagyok hozzá. Miért van ez? Vagy talán nem a társas életet adta nekem Isten?

Vélhetően azért, mert az Istennel való kapcsolata még meglehetősen gyermeki, annak fejlődnie kell. Túlzottan érzelmi alapokon áll, amelyet könnyen meg tud ingatni egy másféle érzelmi hatás. Nem helyes, hogy ez így van, de semmi baj nincsen, tovább kell fejlődnie. Vélhetően Ön még fiatal, és nincs kellő tapasztalata a hitért való küzdelmekben. Azt javaslom, olvassa sokat a Szentírást és egyéb, hittartalmú könyveket, járjon rendszeresen templomi szertartásokra, figyeljen oda a prédikációkra, s ha van lehetősége, kapcsolódjék bele valamilyen hittancsoportba. Ezek segíteni fogják Önt a hitben való további fejlődésben.
Az említett jelenségnek lehet egy másik oka is. Ha párkapcsolatában megjelenik a bűnös elem - amit egyébként szépen el lehet kerülni - nos, ez is óhatatlanul visszaveti az Istennel való kapcsolatát. Remélem, azonban, hogy az Ön esetében inkább az első magyarázat az érvényes.


Lelkiatya!
Barbara név,keresztény név? Van ilyen szent?

Igen, a Barbara a Borbála női névnek egy változata. Szent Borbáláról pedig ezen a címen olvashat többet:
http://www.katolikus.hu/szentek/1204-235.html


Ha Isten teremtette a világot, Istent ki teremtette?

Sok olyan kérdést meg lehet fogalmazni, amelyek azért megválaszolhatatlanok, mert rosszul vannak föltéve, önmagukban hordozzák a válasz lehetetlenségét. Ilyen például az is, amely nekem gyermekkoromtól fogva mindig nagyon tetszett: Ha Isten mindenható, akkor tud-e olyan követ teremteni, amelyet nem tud fölemelni? Logikai bukfenc, amelyre nincs válasz. Ilyen a Teremtő teremtésére vonatkozó kérdés is. A Teremtő az, akit nem teremtett senki. Van egy Egyetlen, akitől minden függ, s aki nem függ senkitől, aki mindent mozgat, s akit senki sem mozgat, akitől minden az értelmét nyeri, de akinek nincs oka. Van egy ilyen Egyetlen, az Abszolútum, ő az Isten. Ezek, csupán bölcseleti állítások, de a kereszténység alapvető tanítása, hogy ez az Abszolútum szeret minket, mi pedig szerethetjük Őt.


Tisztelt Atya!
Szeretnénk ISTEN színe előtt házasságot kötni. Milyen feltételek mellett lehet?
Köszönöm.

Elengedhetetlen feltétel, hogy a felek szabad állapotúak legyenek, azaz ne kösse őket előző, egyházjogilag érvényes kötelék és legalább az egyikük katolikus keresztény. A házasságot mindketten végérvényesnek tekintsék, és elszántak is legyenek abban, hogy kitartanak egymás mellett a sírig. Továbbá, hogy nyitottak legyenek a gyermekáldásra, hogy ismerjék egymást, amennyire ez emberi módon ilyenkor lehetséges, és hogy elfogadják az Egyház alapvető tanítását a házasságról - különben miért is kérnék azt? Feltétel még két tanú jelenléte az esküvőn, illetve, természetesen a katolikus pap jelenléte, aki a katolikus szertartást vezeti.


Tisztelt Atya!
Szeretnénk ISTEN színe előtt házasságot kötni. Milyen feltételek mellett lehet?
Köszönöm.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat