Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.242.165.26)


Mennyi öt meg nulla? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Mi a helyes eljárás akkor ha valaki gyakran kér kölcsön pénzt? Igaz megadja végül,de azzal a havi költségvetésemet is felboritja.Van úgy, hogy néhány hónap elteltével adja meg vagy ha meg is adja újból kér kölcsön.Egyik nagyszülőmről van szó.Élelmet amit tudunk viszünk neki,húst,bizonyos zöldségféléket. Amikor van pénze azt elkölti, csokoládéra,cigarettára, kicsit igényesebb dolgokra.Mintha nem tudna kibékülni azzal amire telne neki. Sok pénzt el is engedtem neki, nem kértem vissza, amivel tartozott.De ezt se tehetem mindig.Egy ideje nem is dolgozom.Az a pár év alatt amikor dolgoztam akkor szokott rá a kölcsönkérésekre.Úgy érzem azóta túl megy a költségvetésén,és ez abban az időben amikor nem dolgoztam nem annyira volt igy.Szinte hónapról egy bizonyos összeggel többet költ.A nagybátyám és a szüleim nem törődömök, ők pénzt nem igazán adnának neki,igaz nekik sincs túl sok.A félretett pénzemből adok kölcsön neki.Amikor régebben a nyugdij mellé havonta egy bizonyos összeget kapott kézhez, volt félrettett pénze a bankban.Azt elköltötte könyvekre,amelyek vásárlásával nyeremény játékban vett részt,meg minden másra.A háztartási költségeket nem jól osztja be,neki egy magának többre jön ki,mint egy családnak.De ezt nem lehet mondani neki,meg se érti megis sértődik rajta.Kicsit már idegesitő és lelkileg fárasztó az egész.Nekem is,meg biztosan másoknak is megkell húzni magukat a költségvetés terén.Amikor nincs pénze és nem szólok rá semmit,akkor sajnáltatja magát, emlegeti mit enne,mije nincs,meg elszivna egy cigarettát,kellene neki ujság.Ön mit tanácsolna?
Válaszát elüre is köszönöm!

Kell tudni nemet mondani. Vajon valóban hasznára van-e az illető nagyszülőnek, hogy mindig kap pénzt, ugyanakkor nem számol vele, hogy ezzel hogyan kell bánni. Ha idősebb emberről van szó, akkor már nemigen lehet remélni, hogy a megfelelő segítséggel beletanuljon a helyes pénzkezelésbe. Ám, ha így van, akkor meg helyette kell józanabbul gondolkodni és a pénzt kezelni. Ne legyen lelkiismeret furdalása, ha nem ad. Sőt, úgy vélem, az a bölcsebb, ha nem ad. Ebben az esetben is élni fog az illető, legföljebb ezeket az Ön által említett többleteket kell csak nélkülöznie. Ha pedig panaszáradattal válaszol, legyen meggyőződve arról, hogy ezzel tesz jobbat neki.


Tisztelt Lelkiatya!
A halottak tudják mi történik a földön? Látnak minket?

Azt hiszem, igen. Hiszen a szentekhez is szólhatunk, segítenek minket. Az üdvözültek is szentek, csak még nem tudjuk róluk biztosan. De ha valóban ők is ott vannak az Isten közelében, együtt az ismert szentekkel, akkor ők is tudhatnak rólunk, sőt, segíthetnek is bennünket.


Milyen rózsafűzér a 3 titokból álló, és milyen a hét titokból álló? (régi)
Köszönöm és üdv.

Bevallom, erre nem tudok Önnek válaszolni. Nem vagyok kellően jártas a rózsafüzér titkaiban.


Tisztelt Lelkiatya!

A zenéről lennének gondolataim, illetve az avval való problémák, amik felett nem tudok egyszerűen gondtalanul elsiklani. A helyzet az lenne,
hogy egy bizonyos előadótól maradtak nekem albumaim. Ez az előadó nemrég
hunyt el, 70 éves volt s egy bizonyos Motörhead nevű zenekar alapítója,
énekese volt. Nos az illető elég istentelen életet élt, a vallást mindig
is megvetette, s ez a szövegvilágán is érezhető volt, mert olyanokat énekelt pl. hogy: "nincs szükség Santa Claus-ra meg Jézus Krisztus Szupersztárra, nincs szükség imával eltöltött időre meg a bűnök bevallására, nincs szükség vallásra". Ez elég nyílt támadás, ugye Ön szerint is? Meg a lemezborítóikon vicsorgó koponyák láthatóak, elég félelmet keltőek, ez is ellentétben áll szerintem a Szentírással, hiszen
arra bíztat, hogy ne féljetek. A kérdésem az, hogy ezeket az albumokat eladjam-e, akár pénzért akár ingyen valakinek vagy legyen kidobás a sorsuk. Ismerek olyant, aki gyűjti az ilyen albumokat s természetesen nem jár templomba. Sok thrash meg death, black metal stílusú cd-ket kidobtam már, egy sincs már, hiszen ezen stílusok az erőszakot, a halált
dicsőítik meg az ördögről meg iylen negatív dolgokról írnak számokat.
A máik emg az, hogy az egyik barátom már hajlandó minden hónapban egyszer eljönni velem templomba, de csütörtökönként és nem vasárnap, de már ez is fejlődés, viszont néha olyanokat olvas a facebook-on, hogy pl.
szórakoztató valláskritika. Ezt én nem nézem jó szemmel, hiszen ott is
rengeteg vallásellenes bejegyzést találtam és nem éppen templomba járó
egyének irogatnak be. Erre ugye figyelmeztessem a barátomat és beszélgessünk is erről? Mert ebben a világban eléggé terjed az istentelenség, vallás-ellenesség. Köszönöm előre is a válaszát.

Én ezeket a lemezeket is kidobnám, nem adnám tovább semmi pénzért. Inkább ne ártson másnak se! Hogy figyelmeztesse-e a barátját, azt nem tudom már ilyen egyértelműen mondani. Legalábbis ügyeljen arra, hogy ne legyen kioktató. Ön már több mindent megértett az életben, de ezzel óvatosan kell előhozakodni, mert akár el is riaszthatja a barátját a tiszta úttól. Azért mondom ezt, mert mi, keresztények sokszor beleesünk ebbe a hibába: észre sem vesszük, és kioktatunk másokat, jelezvén, érzékeltetvén, hogy mi többet tudunk, mint ők. Csupán ettől akarom megóvni. Ugyanakkor mégis biztatom, hogy hozza nyugodtan szóba ezeket a kérdéseket, csak nagy tapintattal és a másikra való nagy odafigyeléssel.


Tisztelt lelkiatya!
Másnak a tehetségét irigyelni bűn?

Igen. Minden irigység bűn: magamnak akarnék megszerezni egy lehetőséget, amelyet másnál látok. Tőle elvenném - még ha ez a része nem is tudatosul -, hogy inkább neki se legyen. Nagyfokú szeretetlenség mutatkozik meg ebben. Ha másnál értéket látok, akkor hálát kell adni érte Istennek.


Kedves Atya ! Válságban vagyok. úgyérzem fejlődtem a hitéletemben, de egy kegyhelyen tapasztaltak, egy atyban való csalódásom valahogy eltávoltott addigi igyekvő hitéletemtől.Nem érzem irgalmasnak Istent abban,hogy a világra teremtett,mert a körülményeim nem voltak eleve ideálisak. Mindezzeh olyan ént kaptam ami fokozza a nehézségeimet. Rokonaim nem voltak, családom= a szüleimmel, akiknek lelki habitusa tljesen eltért az enyémtől.Rosszulk éreztem magam otthon. Jelenleg filmeket nézve döbbenek rá, hogy milyen más egy "normális" szülő-gyermek,ill. családi kapcsolat és kérdezem, miért kellett engem erre a világra körülményre megteremtenie a Teremtőnek. Haragszom az Úrra. Azt sem tudom megérteni,hogyegyszülött fiát értünk áldozta. Én ezt nem akartam volna, nem kértem és a magam részéről el nem tudnám képzelni a saját fiam esetében, aminthogy azt sem milyen lelkülettel volt Ábrahám Izsákja iránt, hogy hátsó gondolattal irányában, vitte őt-lényegében megölni.Tudom, a feltétlen odaadás itt a lényeg Isten iránt, nade Izsák??? - az ő fájdalma, csalódása nem számít? Itt a Nagyböjt, de amimég soha nemfordult elő velem, nincs kedvem imádkozni, misére menni kínos,néha el is hagyom, szidom az Urat és szemrehányást teszek neki sokak nyomorult élete miatt, akiket nem segít ki a bajból, holott megtehetné és sokak ezt - világi gondolkodás,normák szerint - meg is érdemelnék.Szégyellem magam azért, de mostképtelen vagyok megbékélni.Minden évben voltam lelkigyakorlaton Husvétkor, de most dührohamot kapok ha erre gondolok és gyűlölködöm.Nem, nem megyek. Elméletben tudok sok mindent,mégis ez nem segít rajtam. Dühös vagyok és fellázadt és elkeseredett mindezért.Gyónni sem merek elmenni,mert ha ezt előadom egy atyának az kikerget a templomból. "Isten szeretete kiáradt szivünkbe a nekünk adott Szentlélek által"? Az enyémbe most egyáltalán nem. Mit tegyek magammal? Vallásos fórumkon irásokkal, lelki nap szervezéssel, stb. "dolgozom" továbbra is, de élettelenül és a magam számára hiteltelenül, belső odaadás nélkül. Elnézést kérek,de senkit sem szeretnék megbotránkoztatni, ha olvassa soraimat.

Vajon mi lehet az oka ennek a szomorú lelkiállapotának? Egyetlen csalódás egy papban? Sajnos, ezt nem tudjuk kizárni. A papok is emberek, sok-sok gyarlóságot hordoznak. Talán olyan valamit keresett, ami nem a hit lényegéhez tartozik, és ezért vált túlzottá ez az elhidegülése? Nem tudom. Érdemes ennek is utána járni. Kétségtelen, vannak ilyen emberi gondolataink, melyeket Ön is leírt. Amikor a magunk gondolkodását vetítjük rá Istenre, azt várjuk tőle, hogy Ő is úgy viselkedjen, mint egy ember. Egyéb elvárásokat is támasztunk Vele szemben, vélvén, hogy Neki olyannak kellene lennie, amilyennek én elképzelem. Ez így alapvetően balgaság, még ha a leírt kérdései teljesen jogosnak tűnnek is.
Mit is tanácsoljak? Mit is tegyen?
Semmiképp se hagyja abba az imádságot, a szentmisén való részvételt, a szentségekhez járulást. Még ha nehezére esik is. Ezek külső tényezők, amelyeknek megtartó erejük van. Ne féljen a gyónástól sem. Ott ezt mindet mondja el. Panaszkodja ki magát bátran! Önnek is könnyebb lesz, meg, hátha az ottani atya tud majd Önnek olyat mondani, ami átsegíti ezen a nehéz hullámvölgyön. Nyilván Isten most is nagyon szereti Önt, csak e súlyos gondolatok függönyén át most nem látja. Adja Isten, hogy az idei föltámadás ünnepe Önnek is igazi föltámadást hozzon!


Nem lelkiségi kérdés, de hol találom az egyházmegye papjait, lehet, én nem találom a bannert ? Köszönettel
Dr. Hittner György

Kérését továbbítottam a Szerkesztő válaszol rovatunkba.


Jo napot kivánok

Olyan kérdéssel szeretnék önhöz fordulni hogy ha nem egyházi szemléletel nézzük,

hanem : "az Ur szemeivel és igéi által..."

Mely házasság Isten akarata?

Mikor megházasodtunk mindketten meg voltunk keresztelve...

Viszont nem hittünk Jézus keresztáldozatában sem nem voltunk üdvözülve.

Házasságunkat megkötötöttük,de nem voltunk még megérve a házasságra,csak terhes lettem a páromtol,igy megházasodtunk 6 honapos terhes voltam az esküvön.

A szülei nem igazán örültek az egybekelésünknek és mi sem voltunk igazán szerelmesek.

Én már megtértem az utobbi 7 honapban,a férjem még nem,bár szeretne.

A házasságom viszont zátonyon van,a férjem is megcsalt és én is öt. Egy régi ismerösömtöl estem teherbe aki hiszi Jézus keresztáldozatát,Mellettem alakult ki benne a hit,tért meg.

Én a büneimet megvallottam az ur elött ,s elengedtem a multat.

Több honapja külön élünk a férjemmel,probáltam rendbe hozni a házasságunkat két dologbol,ragaszkodtam a férjemhez minden ellenére és mert ugy gondoltam Isten elött ez a helyes.

Engem a férjemtöl született gyermekemet és a barátomtol született közös gyermekünket a barátom tart el azota,mert albérletben lakunk.

Én nem szeretnék élettársi viszonyban élni,hanem házasságban,csak kérdés,hogy az elsö volt e isten akarata vagy ez lenne ami most van?

A mostani barátom mindent megtesz értün,a férjem éli az életét és nem küzdött értünk,sem nem küzd. Havonta az egy kisebb összeget a gyermekünkre. Ö eddig csak vádolt,probáltam öt Jézushoz terelgetni,de inkább bosszut állt és hibáztatott.

nem haragszomr á,söt még ennek ellenére segitenék neki Jézushoz közel kerülni,ahogy idegen embereket is segitek,mert ugymond rátaláltam a krisztusi utamra,hogy embereken segitsek szivböl. Több honapja segitek embereket és az ur küld nekem minden nap helyzeteket és embereket akiket segithetek ,erre kérem is öt.

Férjemnek is szivvel segitek,de ehhez én kevés vagyok.

Lehetséges nekünk nem is egy az utunk. ..?
Ö egy valamit kért mindig,hogy a mostani barátomat zárjam ki....de a férjem csak ezt kérte,ö meg semmit nem tett,söt csak rombolt,És akkor ki gondoskodott volna rolunk eddig? Ki szeretett volna minket? Ha kizárom?
A férjem babát elfogadta(ezzel nem lett volna gond) ,szereti is,viszont a mai napig idegen nökkel irogat az interneten,amire én jöttem rá,mert mindent eltitkol,hazudik és-mellette meg én minden este idehivtam mert nem volt mit ennie,hogy egyen itt nálunk..és amikor jött,azt mondogatta hogy szeret,aztán rá egy hétre meg azt mondta már nem szeret,nem akarja ezt az egészet a jövöben
. Mikor én meg elmondom neki hogy nekem fáj az elválás és sokat kérem az Urat enyhitse fájdalmam, azt mondja fellobbantok benne ilyenkor valamit amkor ezt hallja tölem,hogy én szenvedek miatta és gondolok rá.
Azt mondja hogy neki idö kell és hogy én zárjam ki a mostani barátomat. (akitöl a babám van és aki mindent megtesz értünk.és nagyon kötödünk egymáshoz lelkileg.)

valoban ezt az embert aki hisz Jézusban ,a gyermekem apja és mindent megtesz értünk..még feleségül is venne..ki kellene zárjam ? ezt az áldozatot kellene megtennem? Még igy is hogy a férjem ilyen? A multat nem is nézem mert azt megbocsájtottam neki és nem itélkezhetek,mert kértem öt ö is bocsájtson meg nekem mindenért.

vagy valahogyan engedjem el a férjemet? Ragaszkodom hozzá,azért 7 évet voltun együtt,még ha az nem is volt jo házasság.De mindez nem elég.

Kértem az Urat..legyen meg az Ö akarata mert tanácstalanságomban már valoban ebben a helyzetben nem tudok mit tenni és igy átadtam,letettem az Ur elé ezt.

"Amit Isten egybeköttöt,ember szét ne válassza. "

Egyház nem választhat ,semmisithet meg olyan házasságot,amelyet Isten kötött egybe. Mert az fent egyben van kötve (a mennyben)

Kérdezem Önt Atyám...valoban kétféle dolog létezik?

--Isten akarataábol létrejött házasság.(ami akkor is lehet Isten akarata,ha két ember még nem volt megtérve házasságkötésükkor(csak kiskorukban megkeresztelték öket)...illetve ha át is esnek nehézségeken,mi esetünkben,hogy ö megcsalt,én is öt,csak én teherbe estem és csak én tértem meg a férjem nem..csak a barátom megtért mellettem)

--Illetve az olyan házasság mely nem Isten akaratábol köttetett. Ez mit foglal magában?

Azért ez a sok velös kérdés,mert mi van ha elválok és a házasságom Isten akaratábol volt mind ezek ellenére, és ujraházasodom szentségileg és azon majd nem lesz áldás ?

Komolyan veszem ezt,szeretem Jézust.

Azt szeretném külön megemliteni,igy hogy a barátom mellettünk van mindne téren,meg abban is segit,hogy a ferjemet el tudjam engedni és azt mondta,mellettem lesz a fájdalmamban,tenyleg mindent megtesz ..beszelget velem erröl,probal erösiteni. (bár ö távol van mert dolgozik) igy gyermekeimmel egyedül élek..Igy egyedül élve érzem az Ur áldását napjaimon,emberekkel valo kapcsolatomon,mindenen .
Egész nap Jézussal élek és szomjuhozom Öt,nélküle már nem akarok élni.

Viszont gyermekeim mellé édesapa kell és persze család .

Várom válaszát.

Az interneten felesleges válaszokat keregsgélnem..mindenki mást mond..sajnos amennyi felekezet..annyi szokás..vélemény.

Én az Urra szeretnék hallgatni,az ö akaratábol cselekedni,lépni,hogy azon áldás legyen .

Köszönöm . K.

Kedves K.!
A döntést Önnek kell meghozni, hogy melyik férfit választja. Elhiszem, hogy nehéz a döntés, de ezt nem lehet a Jóistenre hárítani. Ha sokat imádkozik, ez nagyon jó, ez segít Önnek abban, hogy idővel fölismerje az Úr akaratát, s legyen is ereje azt követni. Az biztos, hogy ezt a kettős állapotot meg kell szüntetnie. Döntenie kell a két férfi között, s amelyiket választja, azzal élni végérvényesen, a másikkal pedig teljesen megszakítani a kapcsolatot. Igaz, Ön már házasságot kötött az első férfival. Mégis, amit erről leír, abból esetleg lehet arra következtetni, hogy ez a házasságkötés nem volt érvényes, nem voltak meg a hozzá szükséges komoly feltételek. Persze, ez nem biztos, csak lehetséges. Ha valóban Isten akaratát keresi, akkor tegye meg, hogy megvizsgáltatja ezt az első házasságot. Adjon be a parókusán (plébánosán) keresztül egy kérelmet a házassági kötelékének kivizsgálására. Ha ez kimutatja, hogy a házasságkötése - a szükséges feltételek hiánya miatt - nem volt érvényes, akkor az Egyház megállapította, hogy Ön szabad állapotú. Ebben az esetben ha két férfitől van is egy-egy gyermeke, teljesen szabadon választhatja meg, hogy melyik mellett kötelezi el magát végérvényesen. (A másikat viszont végleg el kell hagynia.) Ha viszont az egyházi vizsgálat azt az eredményt hozza, hogy az Önök házasságkötése érvényes volt, akkor ezt tartsa önmaga számára kötelezőnek, hagyja el a másik férfit és az elsővel állítsa helyre a kapcsolatát. Egyik is, másik is kemény döntés, de meg fogja segíteni Önt az Úr ebben való kitartásban.


Kedves Atya!

A rossz és gonosz gondolatok mindig az ördögtől valók?
A szent életű atyák majdnem mind ezt irják!

köszönöm válaszát

Inkább úgy fogalmaznék, hogy az ördög mindig belekapaszkodik a rosszra hajló természetünkbe, megtalálja a gyenge pontot. Vannak a természetünkből fakadó rossz gondolatok, amelyek önmagában ártalmatlanok volnának, ha nem hagynánk nekik teret, ha nem hinnénk nekik, ha figyelmen kívül hagynánk őket. De ha egy kicsit is engedünk nekik, akkor azzal teret nyitunk, hogy a kísértő azt meglovagolja, belehajszoljon bennünket előbb a gondolati bűnbe majd a bűnös cselekedetbe.


Igaz az ,hogy mise előtt nem lehet étkezni? Mire jó az áldozás?

A szentáldozásban Krisztus Testét és Vérét vesszük magunkhoz. Az utolsó vacsorán Jézus a kenyeret és a bort e szavakkal adta tanítványainak: ez az én testem, ez az én vérem, majd hozzátette, ti is ezt tegyétek az én emlékezetemre. Korábban pedig hosszas tanítást adott arról, hogy: aki eszi az ő testét és issza az ő vérét, annak örök élete van (Jn 6,53) Aztán: Az én testem valóságos étel, az én vérem valóságos ital (Jn 6, 55). Majd így folytatja: Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad én meg benne (Jn 6,56). Mindez az Eucharisztiában teljesedik be, akikor az átváltozott kenyeret és bort Krisztus teste- és véreként vehetjük magunkhoz.
Minthogy ezt a leghatalmasabb ajándékot, Krisztusnak a testét és vérét kapjuk, és ajkunkon keresztül a testünkbe jut, átjárja az életünket, ezért nagyfokú tiszteletből nem előtte veszünk a szánkba eledelt. Ezzel az un. eucharisztikus böjttel készülünk föl arra lelkileg, hogy befogadhassuk Istennek ezt a csodálatos ajándékát. A Római Katolikus Egyház ezt az eucharisztikus böjtöt egy órában határozta meg. A keleti egyházban ma is él a régebben nálunk is szokásban lévő szabály, hogy éjféltől nem fogyasztunk eledelt egészen a szentáldozásig. Ma kinek-kinek saját buzgósága döntse el, hogy milyen hosszan tartja ezt az eucharisztikus böjtöt, de az egy óra mindenképpen kötelező.


Kedves Lelkiatya!
Nagyon szeretnék hitoktatónak tanulni főiskolán Nyíregyházán. DE sajnos nincs elég pénzünk,hogy eltudjak menni tanulni. Érzem,hogy Isten ezt akarja,hogy hittan tanár legyek. Hogyan tudnám megvalósitani hogy az legyek? Gondolkodtam a levelezős formáról de az se jó mert túl messze lakunk a várostól. Tudna tanácsot adni?

Hitoktatóvá válni nem kis dolog. Sok évi fölkészültség, kemény munka szükséges hozzá. S van, amikor egyéb áldozatokat is kíván. Ez lehetséges levelezős formában is. Ezt tudom javasolni, ez általában teljesíthető. Tudomásom szerint a mi Szent Atanáz főiskolánkon az egyik legkedvezőbb a tandíj. Ennyi áldozatot mindenképpen érdemes meghozni ezért a nemes cél érdekében.


Lelkiatya! 20 éves vagyok és a társasagomban mindenki él nemi életet csak én nem. Mostanában egyre sokat tondolok a szexre, szoktam fantazialni róla. Mint tegyek hogx ne legyen így? Ezt az ördög teszi velem?

Húsz évesen teljesen természetes, hogy eszébe jutnak ezek a dolgok, sőt, erős késztetést érez, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzék. Ez azt jelenti, hogy Ön egészséges fiatal, adjon hálát érte! Ez még nem az ördög műve, hanem természetes jelenség. Nem mindegy, azonban, hogy hogyan bánik ezzel. Mostani állapotában ezt az érzést, belső késztetést le kell győznie, uralkodni kell rajta. Mégpedig azért, mert természete szerint, ha nem uralkodunk rajta, akkor ez kezd el uralkodni rajtunk. Ha csak egy kicsit is beengedi az életébe, akárcsak a gondolataiba, elkezd ezekről fantáziálni, olyan, mint a rákos daganat, elkezd terjedni, egyre erőszakosabban jelentkezni, követelőzni. Ezért nem szabad teret hagyni neki, még akkor is, ha ez önmagában természetes. Ennek akkor lesz szép, Isten akarta továbbfejlődése, ha már lesz udvarlója, vőlegénye, férje, aki felé ezt az érzést testi szerelemmé tudja alakítani. Addig csak önző, saját örömét kereső érzés marad, mely az igazi finom és szép érzéseket erőszakos volta miatt egyre inkább elfojtja, sőt, kiöli. Az ördög akkor kap szerepet ebben, ha beengedi, ha elkezd teret hagyni, a kísértő pedig elhiteti, hogy ez nem is olyan rossz, hogy akkor lesz szabad, ha engedi ezeket az érzéseket. Holott ez hazugság, mert valójában akkor válik rabjává.
Kérdi, mit tegyen. Ha jelentkeznek ezek az érzéki késztetések, nagy erővel terelje el a figyelmét róluk. Kezdjen el mással foglalkozni, ami leköti szellemi és fizikai erejét. Aki ezzel ilyen módon bánik, az ebből a belső késztetésből hihetetlen energiák felszabadítására képes. Ez adja meg a szüzességben élő szerzetesek, papok emberfeletti erejét.


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni ,hogy: mikor van barátom(társam) akkor messze kerülök Istentől,mikor egyedül álló vagyok akkor közel vagyok hozzá. Miért van ez? Vagy talán nem a társas életet adta nekem Isten?

Vélhetően azért, mert az Istennel való kapcsolata még meglehetősen gyermeki, annak fejlődnie kell. Túlzottan érzelmi alapokon áll, amelyet könnyen meg tud ingatni egy másféle érzelmi hatás. Nem helyes, hogy ez így van, de semmi baj nincsen, tovább kell fejlődnie. Vélhetően Ön még fiatal, és nincs kellő tapasztalata a hitért való küzdelmekben. Azt javaslom, olvassa sokat a Szentírást és egyéb, hittartalmú könyveket, járjon rendszeresen templomi szertartásokra, figyeljen oda a prédikációkra, s ha van lehetősége, kapcsolódjék bele valamilyen hittancsoportba. Ezek segíteni fogják Önt a hitben való további fejlődésben.
Az említett jelenségnek lehet egy másik oka is. Ha párkapcsolatában megjelenik a bűnös elem - amit egyébként szépen el lehet kerülni - nos, ez is óhatatlanul visszaveti az Istennel való kapcsolatát. Remélem, azonban, hogy az Ön esetében inkább az első magyarázat az érvényes.


Lelkiatya!
Barbara név,keresztény név? Van ilyen szent?

Igen, a Barbara a Borbála női névnek egy változata. Szent Borbáláról pedig ezen a címen olvashat többet:
http://www.katolikus.hu/szentek/1204-235.html


Ha Isten teremtette a világot, Istent ki teremtette?

Sok olyan kérdést meg lehet fogalmazni, amelyek azért megválaszolhatatlanok, mert rosszul vannak föltéve, önmagukban hordozzák a válasz lehetetlenségét. Ilyen például az is, amely nekem gyermekkoromtól fogva mindig nagyon tetszett: Ha Isten mindenható, akkor tud-e olyan követ teremteni, amelyet nem tud fölemelni? Logikai bukfenc, amelyre nincs válasz. Ilyen a Teremtő teremtésére vonatkozó kérdés is. A Teremtő az, akit nem teremtett senki. Van egy Egyetlen, akitől minden függ, s aki nem függ senkitől, aki mindent mozgat, s akit senki sem mozgat, akitől minden az értelmét nyeri, de akinek nincs oka. Van egy ilyen Egyetlen, az Abszolútum, ő az Isten. Ezek, csupán bölcseleti állítások, de a kereszténység alapvető tanítása, hogy ez az Abszolútum szeret minket, mi pedig szerethetjük Őt.


Tisztelt Atya!
Szeretnénk ISTEN színe előtt házasságot kötni. Milyen feltételek mellett lehet?
Köszönöm.

Elengedhetetlen feltétel, hogy a felek szabad állapotúak legyenek, azaz ne kösse őket előző, egyházjogilag érvényes kötelék és legalább az egyikük katolikus keresztény. A házasságot mindketten végérvényesnek tekintsék, és elszántak is legyenek abban, hogy kitartanak egymás mellett a sírig. Továbbá, hogy nyitottak legyenek a gyermekáldásra, hogy ismerjék egymást, amennyire ez emberi módon ilyenkor lehetséges, és hogy elfogadják az Egyház alapvető tanítását a házasságról - különben miért is kérnék azt? Feltétel még két tanú jelenléte az esküvőn, illetve, természetesen a katolikus pap jelenléte, aki a katolikus szertartást vezeti.


Tisztelt Atya!
Szeretnénk ISTEN színe előtt házasságot kötni. Milyen feltételek mellett lehet?
Köszönöm.


Kedves Lelkiatya!

"A menekültek cipelik a saját keresztjüket egy ideig, aztán pedig rárakják Európa vállára. Ez nincs így rendben." Ilyesmi hangzott ma el a prédikációban, amelyet nem tudtam nyitott szívvel fogadni (és azt hiszem, soha is fogok tudni), különösen annak fényében, hogy pár napja derült ki: népszavazás lesz itthon a menekültek befogadásáról. Mi van azzal, hogy "hordozzátok egymás terheit"? És egyáltalán.

Ez roppant összetett kérdés, nagyon nehéz rá válaszolni, vagy éppen azt kell mondanunk, nincs is helyes válasz, csak a kevésbé rossz választásának lehetősége. Az biztos, hogy ha lesz népszavazás, akkor mindenkinek a saját lelkiismerete szerint kell ebben szavaznia. Ez, pedig lehet akár eltérő is attól, amit a plébános atya gondol. Az is igaz, azonban, hogy nagy felelősséggel és a döntés következményeinek számbavételével kell szavazni. Természetes, hogy nem tagadhatjuk meg embertestvérünk el- is befogadását, hiszen éppen erre tanít minket az Evangélium. De ezt az igazságot van alkalmunk már most is gyakorolni. Be kell látnunk, hogy eddig nem túl jól szerepeltünk egymás el- és befogadásában, hiszen ezerszám vannak hazánkban hajléktalanok, kiket, bizony, igen nehéz befogadni. Tíz ezerszám vannak cigányok, kiket szintén nem akaródzik a nagy többségnek el- és befogadnia. Ezt a parancsot, tehát, már most gyakorolhatjuk, s ha tetteinkben igent mondtunk, akkor van hitele annak a véleményünknek, hogy másokat is be kell fogadnunk bárhonnan jönnek is, bármilyen viselkedésűek is.
Mindazonáltal én is úgy gondolom, hogy a szent misén nem Európa és hazánk politikai helyzetéről kell beszélni, hanem az Evangélium életre váltásáról.


Tisztelt lelkiatya!

Arra szeretnék választ kapni, hogy ha valami nem sikerül elsőre az miért esik rosszul az embernek? Tegnap forgalmi vizsgáztam, és megbuktam. Azt mondják hogy ne adjam fel mert sokan elhasalnak az elsőnél. Mikor elkezdtem a családom kételkedett abban, hogy sikerülni fog e ez nekem, azt mondták, hogy el kéne menni pályaalkalmasságira, ahol kiderül az, hogy alkalmas vagyok e rá. Az oktatóm elküldött Pestre a pályaalkalmasságira az sikerült. Egész nyaramat a vezetés tanulásával töltöttem el, de még az ősz és a tél is ráment, az utóbbi egy-két évben már lazábban vettem a dolgot. Önbizalmam sincs a barátaim szerint.

A csalódás egyszerű emberi érzés: számítok valami sikerre, de az elmarad. Még sosem gondolkodtam azon, hogy a csalódás miért rossz érzés. Talán azért, mert azzal, hogy az ember reménykedik a sikerben, szinte már a birtokában is érzi azt, a kudarc pillanatában pedig úgy érzi, mintha elvették volna tőle.
Ennek nem az az ellenszere, hogy jobb nem bízni előre a sikerben, hogy ne legyen csalódás. Épp ellenkezőleg, a csalódásra is föl kell készülni - mindig ott van a lehetőségek között -, de annál még jobban bízni kell a sikerben. Ha van bizalom, az már fél siker - mondják -, s van ebben igazság.
A keresztény hit azonban egy még hatékonyabb módszert kínál. Mi nem magunkban bízunk, nem is a sikerben, hanem Istenben, aki mindent a kezében tart. Úgy indulok neki egy megmérettetésnek, hogy Őbenne bízom, Tőle kérem az eredményt. Ő irgalmas szeretetével akkor is sikerhez juttathat, ha esetleg nem is érdemlem meg. Ám, ha nincs meg a remélt - már titkon birtokolt - eredmény, akkor sem búslakodom, mert tudom, hogy Ő a bölcsességével a legjobbat adja nekem, s esetleg most éppen erre a kudarcra volt szükségem. Így hálás lehetek, nyugodt és békés ebben az esetben is.
Ha azt mondják Önre, hogy nincs önbizalma, egyet se búsuljon emiatt. Ezt a hiányosságát használja föl arra, hogy az Istenbe vetett bizalmát erősíti. Abban nem fog csalódni sohasem.


Kedves Lelkiatya!

A "böjti gondolatok" sms-lehetőséget tavaly ismertem meg, annyira sokat segített engem, hogy idén sok barátomnak ajánlottam.
Most nem tudtam rákeresni, hogy mi volt olyan különleges a tavalyi gondolatokban, melyek idén annyira hiányoznak nekem.
Tény, hogy más voltam tavaly, más vagyok most és nem zárom ki, hogy más segít, buzdít idén, és lehet h ez másként volt tavaly.

Mégis felvetem a problémám:
Idén inkább érzem a gondolatokat keménynek, oktatónak mint irgalmasnak és segítőnek.
Mintha a kiválasztott részek azt feltételeznék, h nem tartom sokra a böjtöt, ezért győzködnek az első héten, h az bizony fontos.
Kifejezetten elkedvetlenedtem, amikor a reggeli ébredéskor, arra irányította a figyelmem az üzenet, h mi lett volna ha Éva éppen böjtöl, így nem eszik a fáról...
Nem hiszem, h ezen múlt volna a bűnbeesés, és hogy a böjt minden esetben megóvna minket a bűntől, mégha segít is a jól végzett böjt Istenre figyelni, kedve szerint élni.
Arról nem is beszélve, h könnyű a 30. napi gondolatot úgy érteni, h hibást keresünk. Próbálom nem így érteni :)

Kihívás egy-egy mondatot kiragadni és azzal üzenni..
Mostani levelemet írva azon gondolkodom, miért nem zengtem tavaly ódákat hálaként a segítő sorokért, miért maradtam a csendes öröm mellett. Jobb lett volna akkor dicsérni, mint most kételkedni, h segíteni, vagy olykor dorgálni akarnak az sms-ek.

Köszönöm a mai gondolatot, az Úr mára szép lelki olvasmányt is adott hozzá :).

Az őszinteség örömével:
egy - a görögökért hálás - római

Köszönjük jelzését. Bizony, nem könnyű olyan gondolatokat találni, amely találóak, amelyek mindenkit szíven találnak. Ilyet mi nem is tudnánk, erre egyedül a Szentlélek képes. Az idén jobbára az egyházatyáktól, a szentektől idézünk, akik igen magasra tették nekünk a mércét. Bízom abban, hogy ezek nem elkedvetlenítenek, hanem serkentenek. Reméljük, a hátralévők már mind ilyenek lesznek. Sok kegyelmet ezek befogadásához!


Kedves Atya!

Jegyes Párom Görög katolikus vallású, én Református vagyok. Idén(2016.09.10-én) szeretnénk házasságotkötni a Leveleki Görög Katolikus Templomban. Érdeklődni szeretnék, hogy ebben az esetben számomra mi a teendő, illeve milyen papírok esetleges püspöki engedély beszerzése szükséges és ezeknek mi a menete.

Ha már az esküvő Dátuma meg van, hogy mikor szeretnénk, mennyi idővel az esküvő előtt kell felkeresni az illetékes személyeket.

Várom válaszát és előre is köszönöm!

Egyszerűen meg kell keresni a leveleki parókus atyát. Minél hamarabb érdemes egyeztetni, az esküvő előtt legalább 6 hónappal, de ha lehet, még korábban. Ugyanis nem biztos, hogy éppen azon a napon szabad a templom, s ebből komoly nehézségek adódhatnak. De még fontosabb, hogy az esküvőre is alaposan föl kell készülni, jegyes-oktatáson részt venni, amely legalább 6 alkalmat jelent, de adott esetben ez is lehet több is (igény vagy szükség alapján). Tehát, keresse föl a leveleki atyát minél hamarabb! Sok boldogságot kívánok!


Kedves Lelkiatya! Érdeklődnék hogy a napi evangélium gör.kat. androdidos alkalmazásban az ünnepelt szenteknél megjelenik a szent ikonja is.Pl Szent Tivadar ikonja,illetve,Szent Zakariás ikonja,ugyanakkor a www.gorogkatolikus.hu weboldalon,a liturgikus naptár menüpontban,ha rákattintok a szövegekre,csak a szöveg jelenik meg,az ikonok nem.Ez direkt van igy?Üdvözlettel:Dóka

Kedves Dóka!
Ehhez végképp nem értek. Kérdését továbbítottam a Szerkesztő válaszol rovatunkba. Ott már meg is jelent a válasz.


Tisztelt Atya!
Édesanyám Gy. P. 1930. 09.30. született Ny.ban...,
Ahhoz, hogy bizonyítani tudjam eredeti, valós édesapja után kapott nevét szükségem lenne a "keresztlevelére".
Kérdésem, lehetséges-e a keresztlevelet megkeresni, vagy annak alapján bizonyítani?
Segítségét köszönve:
M. Erzsébet az elhunyt lánya

Kedves Erzsébet!
Természetesen, meg lehet kapni a keresztlevelet azon a helyen lévő parókiáról, ahol az édesanyja született. A
http://www.gorogkatolikus.hu/index.html?menu=3&muv=parochia&muv2=keres
címre kattintva megtalálhatja édesanyja szülőhelyének parókiáját és annak címét.


Tisztelt Lelkiatya!
Tanácsára lenne szükségem. Van egy srác akit régóta ismerek.csak 360 km lakik tőlem. Megszerettük egymást(facebooknak köszönhetően)de élőben még nem találkoztuk. Mit gondolj Isten szánhat nekem ilyen messziről társat?

Természetesen ez nem lehetetlen, de azért nem is kell egyelőre nagyon elköteleződnie. A világhálón keresztül ugyanis nem lehet jól megismerni a másikat. Még ha teljes mértékben igazat ír is magáról valaki - ami azért egészen ritka, mert az ember még önkéntelenül is jobb képet fest magáról, mint a valóság -, akkor is rejtve maradnak olyan tényezők, amelyek csak személyes találkozásban jöhetne felszínre. Levelezzenek nyugodtan, de ha komoly kapcsolatot szeretne vele, akkor addig maradjon teljesen független a szíve, amíg legalább egyszer nem találkoztak, nem beszélgettek személyesen is hosszan.


Lelkiatya! Miért vannak szegények és miért vannak gazdagok? Miért van hogy valakinek mindenne megvan (pénz,autó,szép ház,szép alak,test),másnak meg semmi egész életben szenvednie kell( pénztelenség miatt,és a csunya külseje miatt).

A bűn miatt. Ha nem volna bűn, akkor az emberek nem lennének önzőek, szívtelenek, sem lusták és érdektelenek. Nem lennének akkor sem egyformák és egyenlően gazdagok vagy szegények, de a különbségek nem fájnának és szépen kiegészítenék egymást. Ez álomvilág, csak fantáziálhatunk róla, mert nem tudjuk, milyen is volna ez a világ. De nem fantáziálnunk kell róla, hanem törekedni a bűn nélküli életre, hogy legalább a mi életünkben, a mi világunkban közelítsünk az Isten akarta bűntelen világhoz. Ez nem csak a szegények megsegítését jelenti. Önmagamba kell néznem, hogy engem milyen bűnök terhelnek. Még ha látszólat ezekkel nem bántok senkit, akkor is növelem a bűnt a világban, s vele annak következményeit is.


Tisztelt Lelkiatya!
Honnan lehet azt megtudni,hogy Isten a társunkat nekünk szánta-e? Hogy ő az Isten szerint való ember...

Meg kell őt ismerni minél jobban. Ez az útja annak, hogy fölismerjem, valóban az én társam-e. A megismerésnek hosszú folyamata van. Érdemes ezt az időszakot minél tartalmasabban tölteni, sokféle tevékenységben együtt lenni (kirándulás, lelkigyakorlat, tanulás, sport, egyéb rendezvények) és mindezek közben és mindezekről sokat beszélgetni. Csak a saját belső világomon keresztül juttatja értésemre Isten azt, hogy ki az enyém, ezt kívülről senki és semmi meg nem mondhatja. Hozzá kell tennünk, hogy teljes bizonyosságot talán soha nem szerezhetünk, majd csak az esküvőn, amikor áldásával megpecsételi a összetartozásunkat. Abban pedig utána ki kell tartani, bármilyen nehéz is.


Tisztelt Lelkiatya!

Köszönöm válaszát.

A Filioque betoldásnak én sem a "tartalmát" vitattam. Vannak utalások a Szentírásban annak igazolására, például amikor az Úr Jézus az Atyával való bensőséges egységéről beszél ("én és az Atya egy vagyunk"). Ennek ellenére ez az ortodoxia számára a "különutas" vélemény nyilvánítás "szimbóluma" marad. Ezért kérdeztem azt, hogy mit veszítenénk, ha eltávolítanánk a Hitvallásból? Bizonyára a hagyományra fog hivatkozni a Lelkiatya...
A zsinat, amelyik hitelesítette a Filioque betoldást, annak melyik értelmezését használja? Származását vagy elküldését tekintve való a Fiútól a Szentlélek?
...
...
Nem az eddig átlépettek megítélése miatt kérdeztem az átlépéssel kapcsolatban. A problémám az volt, hogy más a véleménye a Katolikus Egyháznak egy ortodox keresztény katolizálásáról, mint egy katolikus ortodoxszá válásáról. Nem tudom, hogy gondolkozott-e a Katolikus Egyház azon, hogy egész egyszerűen megtiltsa azt, hogy ortodox keresztény katolizáljon, hiszen nem kaphat nagyobb lelki többletet itt sem, mint ott?

6. "A pápaság intézménye - keleti keresztény szemszögből" című rész érdekes. Bemásolom a weboldalon megfogalmazott álláspontot:

...
A fenti, félhivatalos, de meglehetősen konkrét programlistát nyilvánvalóan ismerik a katolikus egyház illetékes fórumain is, hiszen ezek az ortodox egyház mindenkori álláspontját képviselik, és - mint ahogy erre utalás is történt - már a korábbi századokban is kommunikálta mindezt a katolikus egyház felé.

Válaszát nagyon köszönöm!

Mint látja, kicsit hosszabb leveléből csak azokat a részeket emeltem ki, amelyekben kérdéseket fogalmaz meg. Az egyéb meglátások, érvelések bizonyára jogosak, elgondolkodtatóak, de nem ennek az egyszerű lelki oldalnak a feladata ezen érvek nyílt színen való ütköztetése. A kérdésekre a magam módján megpróbálok válaszolni.
Kétségtelenül sok nyugati teológus a Szentléleknek a Fiútól való származását értette és érti e kifejezés alatt, és nem csak elküldését. Ezért is írtam, hogy többféle értelmezés lehetséges. Ám könnyű belátni, hogy nem kis kalamajka származna abból, ha egyszerűen kihagynánk a Hitvallásból a Filioque betoldást. Ön is utal rá, hogy egyfajta szimbolummá vált ez a kérdés, tehát nem pusztán teológiai elemzést kíván. Sok-sok szempontot kell figyelembe venni, ha ilyen összetett, sokakat érintő kérdésben kell dönteni vagy akár csak állást foglalni. Sokszor emiatt vagyunk elégedetlenek a vezetőinkkel, mert a magunk álláspontját már látjuk, az összetettségét azonban inkább ők látják. Minden bizonnyal ez a helyzet ebben az esetben is.
Ami az egyházak közötti átlépegetést illeti, bizonyára nem egyformán látják a kérdést az egyik és a másik oldalról. Én magam ezért bátorkodtam megfogalmazni azt az álláspontot, hogy jobb, ha nem változtatunk, hanem abban próbálunk hitelesen élni, amibe helyezett minket a Teremtő. Ugyanakkor a megtérésnek számtalan útja és módja lehetséges. Nemde, ez is igen összetett kérdés.
Ha nem haragszik, én nem másoltam be ide ezeket a sorokat, melyet a jelölt oldalról idézett. Egyrészt túlzásnak tűnik azt mondani, hogy az ortodox egyház mindenkori álláspontját tükrözné egy jószerivel magánkezdeményezésből készült honlap, de még ha így lenne, sem biztos, hogy az ott fölsorolt kötelezvények jelentenék egyetlen és igaz utat az egység felé, amelyet sok-sok évtizede már mindkét oldalról keresnek, igyekszenek megközelíteni - sajnos számtalan ellendrukker seregének közepette.


Szeretnék érdeklődni, hogy a Metropóliának vannak-e külön intézményei, vagy mind a három görög katolikus egyházmegye alá tartozó összes intézmény a Metropólia alá tartozik-e? Van-e valamilyen dokumentum, ami meghatározza, hogy mely intézmények esnek a Metropólia alá? (A pápai bullákban csak az egyes egyházmegyék határai - vagyis, hogy területileg mi tartozik alájuk- vannak meghatározva, ha jól érzékeltem.)

Igen, vannak. Azok az intézmények, amelyek mind a három egyházmegye érdekeit szolgálják, és nem szükségszerű, hogy egyházmegyénként külön-külön működjenek. Ezek a Szent Atanáz Főiskola, a Papnevelő Intézet, a Máriapócsi Kegyhely. Ugyanakkor vannak az egyházmegyéknek saját intézményeik is, ilyenek például az oktatási intézmények, egyes szociális intézmények, aztán az egyházmegyei karitászok is, melyek ugyanakkor az országos Katolikus Karitász részeiként működnek. A pápai bullák erre valóban nem térnek ki, viszont a Kánonjog előírja, hogy a sajátjogú egyházaknak legfőbb vezető szerve a Hierarchák Tanácsa, melybe minden fölszentelt püspök beletartozik, nálunk pedig külön rendelkezés alapján az apostoli kormányzó is. Ez is közös intézmények. Valamint a Kódex által előírt szervezetek, bizottságok (lelkipásztori, liturgikus, ökumenikus, papnevelési, gazdasági, stb. bizottságok) is, illetve a titkárság, melyek a kormányzásban a Hierarchák Tanácsát segítik, szintén a Metropólia közös intézményeinek tekinthetők.


Kedves Lelkiatya!

Görögkatolikus Vagyok, így kisgyerekként lettem megkeresztelve és bérmálva. Kérdésem, felnőttként megújíthatom-e a bérmálást?

Lelkileg igen, de újra bérmálkoznia nem szabad. Ez éppen olyan egyszeri és megismételhetetlen, mint a keresztség. Nagy hibát követ el, az a keresztény, aki újra akar keresztelkedni, s hasonlót az is, aki megkísérli, hogy másodszor is megbérmálkozzék.


Tisztelt Lelkiatya!

Unokahúgom miatt aggódom nagyon, aki most elsős. Az alaphelyzet az, hogy mi nagyon hasonlók vagyunk, nagyon érzékenyek, könnyen sértődők, olyan ne bánts virágok. Én legalábbis biztos az voltam (vagyok egy kicsit még mindig), de úgy tűnik, ő is ezt a természetet örökölte, vagy tanulta meg. Sajnos engem mindig kiközösítettek az iskolában, kollégiumban, munkahelyeken is mindig gondok voltak velem. Egyszerűen nem tudom, de nehezen fogadnak el az emberek, pedig nem akarok rosszat, jó nyilván, nekem is vannak hibáim. Nővérem volt a fő támaszom mindig is, de sajnos 26 éves koromra csak odáig jutottunk, hogy azt kell nővéremnek mondania, hogy hiába koptatta a száját sok sok éven át, nem fejlődök sehova. Állandóan csak a panaszkodásból állok ki, hogy ez meg az hogy nézett rám, meg biztos bántani akar, meg ki mit gondol rólam, meg de szemetek az emberek, ilyenek. Úgy hogy nem régen azt mondtam, hogy jó, most már tényleg elég volt, változtatok. Már most kezdem ezt legyőzni, próbálok fejlődni, ha úgy érzem pedig, hogy másképp nem tudok egy adott szituációban viselkedni, egyszerűen csak továbblépek, keresztülnézek a problémán, az embereken, inkább mint hogy gyomorfekélyem legyen. Bár hozzá kell tenni, és nem hibáztatok senkit, de sajnos édesapámnak, aki már nem él, elég rossz természete volt (talán az italból adódóan), és szinte minden nap "terror"-ban éltünk. S sajnos édesanyám is egy tipikus halk szavú ne bánts virág volt, tehát tőle sajnos nem sokat tanultam arról hogy kell magunkat megvédeni. Ezek a dolgok azért még mindig bennem vannak. Testvéremék egyébként tíz évvel idősebbek. Egyébként nagyon összetartóak vagyunk, itthon lakom anyukámmal. Szóval nem okolhatom a múltat, de azért nem marad nyomtalanul az ilyen. Visszatérve unokahúgomra, nem akarom, hogy ő is ugyanezeket élje át. Neki a családi körülményei rendben vannak, jó szülei vannak, az édesapja is jó apa, emiatt nem aggódom. Valószínű vagy ilyen az alaptermészete neki is, vagy tőlem eltanulta, mert sokat hallott panaszkodni. És ő is mindig meséli hogy az iskolában ilyen rossz történt, meg amolyan, tehát ő is negatívan látja a világot. Hogyan taníthatnám meg neki, hogy a világ bizony nem babazsúr ahol mindig mindenki jó, és csak jó dolgok történnek, de valahogy (én ezt érzem), hogy azért nekünk törekedni kell a jóra, és hinni a jóban, az igazságban, abban, hogy az életben a szeretet a legfontosabb, még ha a világ nem is ezt sugallja.
Jaj, annyira rossz érzés látni, hogy ezt tettem, hogyan tehetném jóvá, bármit megtennék, hogy boldog legyen, nem tudom, mit tennék, ha bárki bántani merné. Átvállalnám a terheit, ha tehetném. Azt mondta nővérem, az édesanyja, hogy nagy felelősségem van ebben a dologban és próbáljak most már pozitív lenni, de ne játszam meg magam, mert azt észreveszi. Már csak miatta is változnom kell nekem is, és ezt sugallni feléje. Nővérem azt mondja, hogy nekem mindig úgy kell megoldani a helyzeteket, hogy nekem jó legyen (nyilván nem úgy hogy mások kárt szenvednek), anyukám meg azt mondta, hogy csak azt engedjem be amitől jól érzem magam. Ez a két gondolat nagyon sokat segít nap mint nap. S még egyszer mondom, nem úgy értendő ez, hogy egoista módon csak magammal törődjek, csak egyszerűen, (s ezt egy másik ismerősöm mondta), hogy csatornává kell válni, vagyis hagyni, hogy békésen átfolyjanak rajtunk a rossz dolgok, elengedni őket és csak a jó dolgokat elraktározni. Ön szerint helyes ez a gondolkodás? Hogyan taníthatnám ezt meg egy nyolc évesnek?
Ön mit gondol Lelkiatyám, mi a leghelyesebb út? Imádkozom is, és kérem mindig Istent, hogy segítsen s vigyázzon a szeretteimre.
Tisztelettel: H.

Kedves H.!
Élvezettel olvastam sorait. Ön nagyon sokat tanult már az életben, az élettől, és egyre tudatosabbá válik a személyisége. Higgye el, ez nagy dolog, sajnos, kevesen jutnak el ide. Látja a gyöngéit, látja azt is, mit kezdjen ezekkel, küzd is ellenük, keresi a jó megoldásokat. Csak így tovább!
Az unokahúgáért egyáltalán nem kell aggódnia. Nyilván sok öröklött vonása van, de ezeket nem Öntől örökölte, csak valami közös őstől. De ahogyan Ön még a rossz családi körülmények között is rátalált arra, hogy mit is kezdjen ezekkel a jellemhibákkal, az unokahúgának még jobb reményei vannak erre, hisz sokkal rendezettebb családban élhet. Azt kétkedve fogadom, hogy Öntől tanulta volna el a kislány ezeket a dolgokat. A szülőktől nagyon sokat átvesznek a gyermekek, ez igaz, de azért más személyek - ha hatnak is rájuk, természetesen - sokkal kevésbé jelentenek magatartásmintát. De ha volt is már eddig hatással rá, az Ön mostani jóra törekvése is hatással lesz rá. Amit Ön végigszenvedett, végigküzdött, az is átadódik neki, gazdagítani fogja vele.
Helyes, ha mindezek mellé imádkozik is érte. Tegye ezt nagy hittel, bizalommal, amely akár azt is megengedi, hogy ez a leány erre-arra eltévelyedjék, de idővel, az imádságnak, a megfelelő példáknak köszönhetően majd visszatalál. Szóval, semmi oka nincs a félelemre, önvádra, aggódásra. Örömmel és hálával élje tovább az életét azzal a jóra törekvéssel, ami ilyen szépen kialakult a gondolkodásában.


Kedves Lelkiatya!

Kétségeim vannak a P. Gergelynek adott válaszát illetően.

1. Ha annyira nem dogmatikus kérdés a Filioque, akkor miért nem távolítjuk el a Credoból?

2. Annak ellenére, hogy II. János Pál pápa felszólította a teológusokat a primátus revíziójára, nem igazán történt semmiféle előrelépés. Sőt, ő maga az "Ut unum sint" kezdetű enciklikában felépíti a szokásos képet a pápaságról:

"A hatalommal és tekintéllyel, melyek nélkül egy ilyen feladat illúzióvá válna, kell biztosítania Róma püspökének az összes egyház közösségét. Ezen a címen ő az első az egység szolgái között. Ezt az elsőséget, primátust különböző szinteken gyakorolja az ige átadásának felügyeletére, a szentségek kiszolgáltatására és a liturgia végzésére, a misszióra, a fegyelemre és a keresztény életre vonatkozóan. Péter utódára tartozik, hogy emlékeztessen az Egyház közjavának igényeire, ha valakit saját érdekeinek szolgálata megkísértene azzal, hogy erről megfeledkezzék. Kötelessége figyelmeztetni, óvni és kinyilvánítani, ha a hit egységével össze nem egyeztethető véleményt terjesztenek. Amikor a körülmények igénylik, a vele közösségben lévő összes pásztor nevében beszél. Az I. Vatikáni Zsinat által jól meghatározott föltételek mellett ex cathedra is kinyilváníthatja, hogy egy tanítás a hitletéteményhez tartozik.[189] Így tanúskodván az igazság mellett, szolgálja az egységet."

3. A tévedhetetlenség hittétele kapcsán: "az Egyház vezetőjének szól", írja a Lelkiatya. Ha az Egyház arra a konszenzusra jut, hogy a jurisdikciós primátus nem megalapozott, így el kell törölni, akkor ez a dogma is érvényét veszti? Ebben az esetben ugyanis nincs "vezetője" az Egyháznak, csupán az egyetemes zsinatok tévedhetetlenek...

4. Létezhet-e olyan, hogy valakit az Úr arra hív, hogy hagyja el a Katolikus Egyházat, és váljék ortodoxszá? Mi a véleménye például Gabriel Bunge atyáról (http://ortodox-keresztenyseg.webnode.hu/beszelgetes-egy-ortodox-hitre-attert-bences-szerzetessel/)? Elképzelhető, hogy őt tényleg arra hívta az Úr, hogy átlépjen az Ortodox Egyházba (másképpen: bűnt követett-e el az, aki átlépett?)?

5. A 4. kétségem a fordított esetre is vonatkozik: létezik, hogy egy ortodox keresztényt arra hívjon az Úr, hogy katolizáljon? Erre is számos példa adódott, főleg a kommunista diktatúra alatt (ld. Nikodim metropolita).

6. Egy ortodox oldalon kemény feltételeket fogalmaztak meg az ortodox és a katolikus egyház teljes egységéhez (http://andronikosz.blogspot.hu/2015_05_01_archive.html). Mit gondol erről a Lelkiatya?

Válaszát nagyon köszönöm!



1. Mint korábban is írtam, a Filioque kérdést lehet többféleképpen értelmezni. Ha így van, miért távolítanánk el a Hitvallásból? Utóbbi pápáink mondták már a Hitvallást azzal is, anélkül is. Lehet hinni nekik, hogy jól meggondolták, miért cselekszenek így.
2. A primátus értelmezésében egyelőre valóban nem történt jelentős előrelépés. De nem éppen ennek elégtelenségét igazolja a pápai magatartás, hogy újra és újra előveszik a kérdést?
3. Hogy egy kérdést meg kell vizsgálni, értelmezési lehetőségeit tovább kell gondolni, ez távol áll attól, hogy az abban foglaltakat el kell vetni. A primátus megvizsgálásának lehetősége nem hordozza magában a hittétel törlésének szándékát.
4. Valóban, sok példa volt és van ma is arra, hogy emberek a katolikus egyházból az ortodoxba lépnek és fordítva. Nem feladatunk, hogy ezeket az embereket megítéljük, sőt, Szent Pál és maga Krisztus is óva int ettől.
5. Nincs fölhatalmazásom annak megállapítására, hogy a másik ember bűnt követett el vagy sem. Személy szerint én magam is roppan szomorúan vettem a hírt Bunge atya ortodoxszá válásáról. Hogy mire indította őt az Úr, azt sem tudom. Legkevésbé gondolom, hogy Istentől eredő szándék volna egyik felekezetből a másikba átlépni. Éppen ezért javaslom a keresőknek, hogy kövessék az Isten akaratát.
6. Hosszan böngésztem a megjelölt oldalt, de nem elég figyelmesen, mert nem találtam meg, hogy milyen feltételeket fogalmaztak meg. Ezért erre a kérdésére nem tudok válaszolni.


Kedves Lelkiatya!

Problémáim vannak a katekizmus egyes pontjaival (Magyar Katolikus Katekizmusból származó válaszok):

[92] "Jézus Krisztus egyetlen Egyházat alapított. A Jézus Krisztus által alapított Egyház a Katolikus Egyházban áll fenn."

[96] "Az igaz hitet tévedés nélkül a pápa és a vele egységben lévő püspökök tanítják."

[105] "Az Egyház püspökei az apostolok utódai, az egyházmegyék főpásztorai, egységben a pápával."

Kérdéseim:

[92] A Jézus Krisztus által alapított Egyház miért nem áll fenn az Ortodox Egyházakban?

[96] Az első hét egyetemes zsinat tanítása alapján működő Szent Szinódusok miért nem tanítják tévedhetetlenül az igaz hitet?

[105] Miért feltétele a püspöki rend "birtoklásának", hogy a felszentelt egységben legyen a pápával?

Egyébként is, ha valakit illegálisan szentelnek püspökké, még azt is püspököknek tartja a Katolikus Egyház, csak kiközösítés alatt áll. Az apostoli kheirotonia érvényessége független a legitimitástól, ezért igen következetlennek tartom, hogy a fogalomhoz hozzácsatolták a teljes közösség kérdését. Sőt, egy ortodox püspök igenis sértve érezheti magát egy ilyen mondat miatt, teljesen jogosan. Egyébként kicsit kétszínűségnek is tartom, hogy a keleti ökumenikus közeledésben erről nem esik szó, hogy az Katolikus Egyháznak ez a tanítása a püspöki szolgálatról, hanem csak magunk között tanítjuk szilárd meggyőződéssel, hogy a mi püspökeink azért "jobbak", sőt igazán csak ők püspökök, mert egységben vannak a Szentatyával. Úgy gondolom, hogy ha kiválasztunk két püspököt az Ortodox és a Katolikus Egyház összes püspöke közül, akkor csak jellembeli különbözőség állapítható meg közöttük, méltóságukat tekintve nincs eltérés közöttük (legfeljebb csak annyi, amennyi a püspöki hierarchián belül elkülöníthető).

Mit gondol ezekről a Lelkiatya?

Válaszát előre is köszönöm!





Éppen azért fogalmaz a Katekizmus (és a zsinati szöveg, ahonnan ez a kifejezés származik) ilyen körültekintően, hogy ne legyen kizáró. Nem arról beszél, hogy hol nem áll fönn, hogy ki van ebből kirekesztve, hanem a Katolikus Egyházról állapítja meg, hogy abban biztosan fönnáll. Nem foglal állást a szöveg abban a tekintetben, hogy az Ortodox egyházakban fönnáll-e vagy sem.
A második kérdésére is ugyanezt mondhatom. Nincs jogos indok arra, hogy a szöveget úgy értelmezzük, hogy a Szent Szinódusok nem tanítják tévedhetetlenül az igaz hitet.
A Katekizmus a Katolikus Egyház püspökeiről beszél. Nincs benne más egyházak, más felekezetek püspökeire vonatkozó utalás, nem szabad ezt beleolvasni. Hogy az egyes egyházak püspökei között milyen viszony van, ki hogyan fogadja el a másikat, ez teljesen más kérdés. Magyarországon nem vitatjuk el a püspöki címet a protestáns egyházak vezetőitől, jóllehet, egészen más értelemben püspökök ők, mint az ortodox vagy katolikus kollégáik. Kivált nincsen szó ebben a szövegben összehasonlításról. Az Ön által említett esetekben, ahol pápai beleegyezés nélkül szentelnek püspököt, ez is csak a Katolikus Egyházon belül értelmezhető. Sehol nem hallottam volna, hogy pusztán a pápai beleegyezés hiánya miatt tekintenének ortodox püspököket kiközösített személyeknek. Sokkal inkább azt látjuk, hogy a katolikus és ortodox egyházakban általában püspökként fogadják el egymást az egyházi vezetők, és egyházi rangjuknak megfelelően kezelik, ha részt vesznek egymás imádságain.


Kedves Lelkiatya!

Olvasom itt a különféle hozzászólásokat, kérdéseket, s mindig megdöbbenek azon, hogy honnan van ez a hihetetlenül sok tudatlanság, fél informáltság, tévedés még a magukat katolikusoknak vallók körében is?
Hogy egy személyes példát mondjak: egy volt munkatársamról pár év után kiderült, hogy katolikus. Nagyböjt közeledtével szóba került a böjtölés. Legnagyobb megdöbbenésemre azt mondta, hogy ő azért nem tartja meg a nagyböjti előírásokat, mert nem képes arra, hogy 40 napig ne egyen húst. Kérdeztem tőle, hogy ezt az „előírást” honnan vette? Azt, mondta, hogy a templomban hallotta…
Kétlem, hogy bármely pap ilyet hirdetett volna a szószékről. Hiszen a 40 napos teljes hústilalom legfeljebb egyes szerzetesrendekben lehet előírás, de ott is sok kivétellel. Szép dolog lenne, ha egy laikus hívő meg tudná tartani (amennyiben persze nem vegetáriánus), de a jóval szigorúbb ortodox böjti fegyelem sem teszi kötelezővé kivétel nélkül mindenki számára a teljes hús- és állati eredetű zsiradék elhagyását a teljes nagyböjt idejére.

Szóval, amikor itt például azt olvasom, hogy valaki a menstruáció idejéről úgy tudja, hogy nem szabad áldozni, akkor megdöbbenek azon, hogy mit kevernek össze a hívek? Maguktól mondják ezt? Vagy valamelyik szekta képviselője zavarta össze a fejüket? Esetleg egy prédikáció valamelyik gondolatát értelmezték rosszul? Vagy nem tudják, hogy a zsidó előírásokat és szabályokat nem kell megtartani? Hiszen már Szent Pál is nemegyszer szembesíti a kortársait azzal, hogy a zsidó előírások megtartása még a választott nép számára is nehézséget jelent; hogyan követelhetik meg akkor a pogányságból kereszténnyé váltaktól azok megtartását?

Ugyanígy megdöbbenek azon is, hogy nem tudják a magukat katolikus hívőnek vallók közül sokan, hogy a görög katolikus, vagy a római katolikus (vagy bármelyik más rítusú katolikus) ugyanannak az Egy Szent Katolikus Anyaszentegyháznak a tagja, s a szentmisében, a szentáldozásban, s a többi szentségben csak formailag van különbség, lényegileg nem. (Még a szóhasználatuk is sokat elárul: „katolikus” vagy „görög katolikus”. Értsd ezalatt: „római katolikus vagy „görög katolikus”. Vagyis a „katolikus” = „római katolikus”, s minden más ettől eltérő. Így aztán tényleg sokan problémázhatnak azon, hogy „katolikus-e a görög katolikus”.)

Szóval a hittanóra kevés? Vagy tényleg ennyire sokan nem gyakorolják a hitüket? Vagy ennyire nagy az érdektelenség az üdvösségre vezető katolikus tanítás iránt?

László

Kedves László!
Önnek is azt írom, nem érdemes szenvedélyesen véleményt alkotnunk másokról. Mindenki járja a maga útját. Van, akinek volt alkalma jó hittanra járni, van, akinek nem. Van, akit tanítottak a szülei a hitre, van, akit nem. Van, aki jó prédikációkat hallott az élete során, van, aki nem. Hogy én is kiemeljek egy példát. Mint utóbb megtudtam, az ortodox egyházban több helyen is gyakorlat, hogy a havi vérzés állapotában lévő nőket valóban megkülönböztetik, jóllehet – mint írtam is – erre jogi előírás nincsen. Anélkül, hogy ezt minősíteném, csak arra utalok vele, hogy nem szabad túl hamar véleményt mondanunk mások gondolkodásáról, hisz erősen befolyásol mindnyájunkat a külső körülmény.
Abban mindenképpen igaza van, hogy sajnos, fájdalmasan kevesen gyakorolják a hitüket, és bizony, igen nagy az érdektelenség a hit iránt.


Kedves Lelkiatya!

Olvasva P. Gergely írását arról, hogy a latin rítusú szertartás neki "kevés", egészen megdöbbentem. P. Gergely miért jár templomba? A külsőségek miatt? Igenis szép a római katolikus szentmise, én pl. - már elnézést - az ortodox "hókuszpókuszt" tartom túlzásnak. Megjegyzem családi okok miatt alkalmanként járok református istentiszteletre, ami aztán tényleg nincs túlcifrázva, de olyan jó és elgondolkodtató prédikációt, olyan kötetlen szép imádságot kevés helyen hallani, mint a reformátusoknál. Mi a baja a gitáros misékkel? Kifejezetten ifjúsági miséken szoktak gitározni. Sokkal több fiatal jár emiatt templomba, mint enélkül járna, és talán egyszer majd nemcsak a gitározás miatt mennek szentmisére. Egy szín alatt áldozás? Hát ez nem éppen mai "újítás"! Fogalma nincs az illetőnek, miről beszél. Több száz éve, ha nem régebb óta, egy szín alatt áldoznak a katolikus hívők, pedig akkor régi rítusú szentmise volt.És ne feledjük el, régen a fertőzésveszély igen nagy volt. Szerintem a kérdező sem ivott volna a kehelyből száz ember után. Továbbá: hitünk szerint az ostya Jézus eleven teste, tehát vért is tartalmaz. Sok helyen egyébként bemártásos módszerrel áldoztatnak két szín alatt, és latin nyelvű misék is szép számmal vannak. El nem tudom képzelni milyen protestáns dicsőítő zenékről beszél a kérdező, hiszen több száz éves katolikus énekeket énekelnek a templomokban. Kézbe áldozás? Az apostolok az utolsó vacsorán hogyan áldoztak? Az Úr a kezükbe adta a kenyeret! Javaslom az úriembernek, hogy egy kicsit szálljon magába, és miután végigturnézta az összes felekezetet, maradjon meg az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház tagjának.

Üdv.
Zsolt

Érdekes! Valami lehet a levegőben, mert a napokban egészen szenvedélyes kérdések, fölvetések, ellenvetések érkeztek. Ezért mindjárt elöljáróban leszögezem, csak a szelíd, nyitott lelkű, egymást elfogadni akaró magatartás vezethet bennünket az igazság megközelítése felé. S bár sosem érhetjük el, mégis szüntelenül törekednünk kell feléje.
Kedves Zsolt!
Azt írtam Gergelynek, hogy megértem a vívódásait, hiszen, láthatóan nagy utat tett már meg, sok egészen különböző tapasztalatot szerzett. Ilyen helyzetben egyáltalán nem könnyű a továbblépés, ami ugyanakkor elengedhetetlen, hiszen ez az állandó továbblépés és fejlődés a feladatunk. A kereső embernek joga van föltenni kérdéseket. A válaszadónak pedig – aki szintén maga is keresőnek kell, hogy tartsa magát – olyan válaszokat kell megfogalmaznia, hogy az ne elriasszon, hanem egyben segítsen is az elfogadást, befogadást.
Ön hókuszpókusznak érzi az ortodox szertartást, ám ez a megfogalmazás azok számára, akik azt szeretik, éppen annyira bántó lehet, mint Önnek az, ha egy másik személy a katolikus vagy protestáns szertartást kevésnek tartja. Ha valakinek nem tetszik a gitáros mise, szíve joga ezt a megállapítást tenni. Tény, hogy a gitáros misék nem a mélységet pendítik meg, hanem a felszínt. Ezért is vonzza nagyobb számban azokat, akik a könnyű zenét szeretik, mint azokat, akik a komoly zenét értékelik jobban. Ha párhuzamba állítjuk, nem tévedünk, ha azt mondjuk, a gitáros ének a könnyűzene, a gregorián a komolyzene. Kinek ez, kinek az tetszik jobban.
A két szín alatti áldozás jobban hordozza a teljességet, ezért joggal vágyunk arra. Nyilván hiteles az egy szín alatti áldozás is, mint azt a sok száz éves katolikus gyakorlat igazolja, de ha valaki vágyik erre a teljesebb megélésre, érthető dolog, nem szabad megdorgálni érte.
A kézbe áldozásnak is vannak nagyon ősi hagyománya, ezt helyesen írja. Ám nem árt beszélni a mai gyakorlat veszélyeiről is, amely a nagyfokú tiszteletet – amely igen erős az ortodox egyházban – csökkentheti.
Kevesen tudják, hogy a mai magyar katolikus gyakorlatba valóban protestáns hatásra kezdett terjedni a népének, kezdte fölváltani, lassan pedig kiszorítani a gregoriánt. Ez még a XVI. században indult el, de mára természetessé vált számunkra a népének a szentmisében. A görögkatolikus Liturgiában ma sincsen népének, csak mindig amellett szólal meg, előtte és utána. (Ha áldozási verset helyettesít, az helytelen gyakorlat.)
Szerintem Gergely helyes úton halad. Reméljük, hogy a mélység és a teljesség iránti igényét megtalálja a Katolikus Egyházban is.


Kedves Lelkiatya!
Nagyon megijesztettek a neten lévő prána gyógyítással kapcsolatos állásfoglalások. Katolikusok vagyunk, és az édesanyámnak 1 éve nem gyógyuló problémája volt. Megkértem egy ismerősömet, aki egyébként g. kat. vallását gyakorló prána gyógyító, hogy segítsen. Kezeli édesanyámat. Azóta nekem is segített. Azt olvastam, hogy ők démoni energiával gyógyítanak. Igaz ez? És most eladtam a lelkem és az édesanyámét is az ördögnek? Mi az ön véleménye, Kérem segítsem mit tegyek?
Köszönettel:

Azt javaslom, hogy ne járjanak ehhez az állítólagos gyógyítóhoz. Nem kell neki különösebben bejelenteni sem, mert bizonyára talál érveket arra, hogy meggyőzze Önöket az ellenkezőjéről, nevezetesen, hogy ő semmi rosszat nem akar sem az Egyház, sem Jézus ellen, ő egyszerűen csak jót akar az embereknek és azt az erőt, amit az I(i?)stentől kapott szeretné másoknak is tovább adni. Azért tudom ilyen pontosan, mert mindig ez az érv, az önzetlenség (bár leggyakrabban van némi fizetség is!), az isteni erő, a jóság, no, meg az áhított gyógyulás. Én is azt mondom, ne folytassák. Megijedni sem kell. Menjen el meggyónni azt a gyöngeségét, hogy nem merte Istenre bízni az édesanyja gyógyulását, hanem valami hatékonyabb megoldást szeretett volna.
A Mindenhatóhoz való imádkozásunkban, a Beléje vetett bizalmunkban az is benne van, hogy azt is elfogadjuk, ha Ő nem úgy segít, mint mi gondolnánk, ha látszólag meghallgatatlan maradna az imánk. De jobban szeretjük Istent, mint a gyógyulást, mint az egészséget.
A prána meg egyéb emberi találmányok ezt nem ismerik. Ők biztosra akarnak menni (a kuncsaftokat is így tudják gyarapítani). Azt állítják, ha jó a metódus - amit ők ismernek - akkor biztos a gyógyulás. Ez nem igaz. Nem mindig a gyógyuláson keresztül segít nekünk az Isten. Ha pedig nem csak pszichés eredménye van a mesterkedésüknek, tehát nem csak látszólagos, hanem valóságos gyógyulást tudnak produkálni, akkor valóban félő, hogy olyan erőkkel dolgoznak, amitől inkább menekülni érdemes, mint a segítségüket kérni. A szentgyónás, szentáldozás tehát egyszerűen visszavezetheti Önöket a jóságos Istenhez.


Kedves Lelkiatya!

Ön gyakrabban válaszol, mint a szerkesztő.
A liturgikus énekverseny anyagát gyakorló általános iskola alsó tagozaton tanító tanítók állították össze az adott korosztálynak? Ne haragudjon, de nagyon nehéz még egy felnőtt számára is.

egy görögkatoolikus vallású énektanár

Köszönöm a dicséretet. Iparkodik az ember.
Emlékszem, máskor is elhangzott hasonló vélemény, de aztán azt hallottam, hogy a gyermekek gyönyörűen megoldották ezeket a nehezebb feladványokat is. Ez esetben viszont éppen az a helyes, ha magasra teszik a mércét - szerintem.


Kedves Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni hogy igaz-e az hogy a nőknek menstruáció alatt nem szabad (nem volna szabad) áldozni? Keresztény egyházban?
Ha igen ennek milyen teológiai alapja van?
Vagy esetleg hagyomány, amit megtartanak?

Ortodoxia kapcsán olvastam erről egy honlapon

Hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez az ortodox egyház, a görög katolikus egyház, és a római katolikus egyház?
Köszönöm szépen a választ!

Nem tudok ilyen kánonjogi előírásról még az ortodox egyházban sem, de nincs is semmilyen teológiai alapja. A Katolikus Egyházban ilyen előírás egészen biztosan nem létezik, s így van ez a görögkatolikus egyházban is. Igaz, hogy régen - még ószövetségi és igen régi kulturális alapok miatt - élt az a fölfogás, hogy havi vérzés időszaka tisztátalannak számít, de ez ma már teljesen idejétmúlt. Kivált nincsen ennek sem erkölcsi sem kegyelmi rendben tiltó vonatkozása. Inkább arról lehet szó, hogy egyes ortodox szerzők bátrabban vállalják azt a természethez közelebb álló fölfogást, hogy a nők az öltözködésükben is hordozzák a sajátosságaikat (szoknya, kendő viselése, például). Ebben, szerintem, igen tiszteletreméltó a következetességük.


Kedves lelkiatya!

Egyeseknek miért kell annyira talpalni, dolgozni, tanulni hogy valami legyen az emberből valami? Miért kell várni olyan embernek a munkára, aki sokat tett mindezért? Van egy ismerősöm aki középiskolában 4,5 feletti átlaga volt, több előrehozott érettségit csinált majd szintemelőzött, tisztességgel elvégezte az egyetemet, nyelvvizsgája van és nyár óta folyamatosan keresi a munkát. De van olyan is aki ellazázta a középiskolát és a nem hozott semmilyen áldozatot hogy több esélye legyen az egyetemi felvételin de ő már kapott munkát az egyetem után félnyelvvizsgával is. Az említett személyek velem egyidősek, osztálytársaim voltak. Nővérem is rengeteget dolgozik azon hogy mihamarabb munkába állhasson, de neki 3 nyelvvizsgája van, meg két diplomája, és kénytelen volt jelentkezni egy olyan szakra amit jobban keresnek, mert egyáltalán nem kapott munkát. Én már 5. éve vagyok a felsőoktatásba, egy szakot már elvégeztem de most csinálom a harmadikat úgy, hogy a második szakomon megbuktattak. 23 és 26 éves létünkre szégyennek gondolom hogy édesanyám tart el bennünket.

Nehéz kérdéseket feszeget. Le kell szögeznünk, itt a földön nincsen igazság. A bűn annyira megfertőzte életünket, hogy nem csak, hogy nem találjuk, sok esetben mi magunk sem tudjuk, hogy mi az igazság. A Kinyilatkoztatás ezért aztán egészen más utat kínál az igazság keresésére és megvalósítására. Maga Isten jött le a földre, és személyében mutatta föl: én vagyok az igazság. Valaki minél inkább Istenben él, annál inkább fölismeri, hogy mindenek mögött, a mélyben mégiscsak ott az Igazság. Még akkor is, ha ennek ellenkezőjét látjuk megvalósulni nap nap után. Mit is tegyünk? Ne az igazságtalanságok miatt keseregjünk, hanem keressük ezt a mélyebb igazságot. Semmi miatt nem kell aggódni. Az Istenben bízó ember számára valamiképpen, előbb vagy utóbb úgyis megmutatkozik a valódi igazság, az igazi, a mély. Erre érdemes törekedni.


Kedves Lelkiatya!

Elnézést, hogy megint korrigálom az egyik válaszát!
A kérdező egy pap magánéletéről is érdeklődött. Gondolom olyanra gondolt, hogy van neki is családja, tehát családapai feladatokat is ellát. Aztán, amikor elmegyek a papunkhoz, látom, hogy éppen irodai munkában van. Kértem már tőle többször keresztlevelet. (Bár azt nem tudom, hogy konkrétan milyen jellegű irodai munkát végez.) Kísérgeti a híveit búcsúkba, viszi őket kirándulni... gondolom még sok-sok mindent csinál.
Sokszor elgondolkozok azon, hogy egy papnak egyáltalán van szabadideje, hiszen ő "dolgozik" hétvégén is, hívhatják bármikor beteghez?

Nusi

Egy papnak minden ideje szabad idő. Már Szent Pál is beszél Isten fiainak dicsőséges szabadságáról. Nyilván ez csak úgy élhető meg, ha a pap teljesen egyesül Istennel, és valóban megtalálja Benne életének teljes szabadságát. A papnak legfontosabb feladata, hogy lelki ember legyen, imaéletén keresztül megtapasztalja Isten fiainak szabadságát, és igehirdetésében illetve minden munkájában, - akárha egy keresztlevelet állít is ki - erről az Istentől kapott szabadságáról adjon tanúságot. Az még kevés, hogy a pap sokat dolgozik a hívekért. Az életét kell, hogy adja nekik, hogy ezáltal valóban Krisztus közvetítője legyen, aki életét adta barátaiért (Jn 15,13). A pap Krisztus követője és közvetítője.


Kedves Lelkiatya!

[keleti rítusok, keleti egyházak, ortodoxia]

21 éves vagyok és egész életemben római katolikusnak neveltek. A katolikusok nagy részéhez hasonlóan ez jórészt azt jelentette, hogy hetente egyszer családilag elmentünk misére, évente párszor gyónás és este bűntudat ha elfelejtettem a "kötelező" imát. Néhány évvel ezelőtt az egyetem keretein belül egy protestáns közösségbe kerültem, ami a fiatalbarát, sola fide/sola gratia/sola scriptura hozzáállásával igen erősen megrengetett a hitemben. Végül is épp a folyamatosan ajánlott Biblia-tanulmányozás vezetett arra, hogy a reformáció egyházaiból teljesen kiábrándultam.

Valami egészen új lelkesedéssel vetettem bele magam a katolicizmus világába. Tanulmányoztam a katekizmust, a Bibliát, az Egyházatyák írásait és őszintén boldog voltam a hitemben. De valami hiányzott.

A latin rítust, különösen az általam ismert Novus Ordo Missae-t kevésnek érzem. Tudom, hogy Benedek pápa újra engedélyezte és bátorította a régi rítusú nagymiséket, de ez igen ritka. Ekkor kezdtem utánanézni a keleti egyházaknak és az interneten az első Szent Liturgiát (Aranyszájú Szent János-féle) amit megnyitottam végig is néztem. Csodálatos volt. Tudtam, hogy EZ az ami nekem hiányzott egy miséből. Kutatásaim fókuszpontja a keleti egyháztörténet lett, és ekkor merült fel az újabb probléma. Keleti katolicizmus vagy ortodoxia?

És itt már tényleg komoly hitéleti bajban vagyok. Csak liturgia alapján nem tudok dönteni. Azonban teológiai kérdések igenis felmerültek.

Eddigi életem során a katolikus egyház tanításait sosem kérdőjeleztem meg, de most komoly bajban vagyok, ezért kérném az útmutatását. A Pápa első az egyenlők között vagy a teljes egyház feje? Szent Péter volt a szikla akire Jézus építette az egyházát. De az apostoli szukcesszió automatikusan azt jelentette, hogy Péter elsőbbsége tovább szállt, egészen addig, hogy a szentatya ha ex cathedra tanít akkor tévedheetlen? A Filioque problémán sem tudom túltenni magam egyelőre... A keleti egyházakat miért nem érintette a reformáció? És legfőképp a II. vatikáni zsinat felelős azért a modernizációs hatásért amit egyre több római katolikus templomban tapasztalunk? (gitáros misék, protestáns dicsőítő zene Gregorián helyett, egyszín alatt áldozás, kézben áldozás etc.)

A hosszú szöveg után az lenne a kérdésem, hogy mit kellene tennem? Rendszeresen beszélni egy római, görög és ortodox atyával és ez alapján döntést hoznom? Vagy maradjak teljesen a rítusomban habár egyáltalán nem érzem lelkileg kielégítőnek?

Elnézését kérem a hosszú és helyenként esetleg zavaros novelláért, és előre is köszönöm válaszát!

-P. Gergely

Kedves Gergely!
Nagyon megértem a vívódásait. Elsőként azt tanácsolom, hogy a kérdést ne csak racionális és ne is csak érzelmi alapon igyekezzék megoldani. Mélyebbre ásson, a saját lelkének állapotát figyelje, illetve az Isten hívó szavát. Ne csak azt keresse, hogy Ön hol érzi jobban magát, hanem, hogy Isten mit kíván Öntől, hol, milyen helyre állítja, milyen feladatot szán Önnek.
A Katolikus Egyház hitében, tanításában nem kell kételkednie, arra bátran rábízhatja magát. Még akkor is ha vannak olyan elemek, amelyek változékonyak, korhoz kötöttek. A pápai primátus nem könnyű kérdés. Valóban kapott olyan irányú fejlődést az évszázadok során, amelyet újra kell vizsgálni. Már II. János Pál pápa is fölszólította a teológusokat ennek a kérdésnek megvizsgálására, s az utána következő pápák is ugyanezt tették. A tévedhetetlenség hittételét is jól kell értelmezni. Nyilván nem a személynek szól, hanem az Egyház vezetőjének, és sokkal inkább az Egyház tanításának tévedhetetlenségét fejezi ki.
A Filioque kérdés sem igazán dogmatikus kérdés ma már. Legutóbbi pápáink nem egyszer, éppen az ortodox testvérekkel való egység kifejezéseként imádkozták már a Hitvallást a Filioque nélkül, ahogyan az első zsinatokon azt megszövegezték. Mindkét értelmezésnek megvan a maga létjogosultsága.
A Keleti egyházakat azért nem érte el a reformáció, mert földrajzilag és bölcseletileg egyaránt igen távol álltak tőle. Minthogy a reformáció alapvetően racionális megközelítést kínál, ezért inkább a nyugati, erősebben racionális gondolkodásban talált jobban táptalajt. De Keleten is megvoltak az egyházszakadások, még jóval hamarabb, és akkor egészen más kérdések feszegetése nyomán.
Nem a II. Vatikáni zsinat felelős a modernizáció káros hatásaiért, hanem annak rosszul értelmezett megvalósítása. Látom, Ön kereső, gondolkodó ember. Javaslom, olvassa végig ennek a zsinatnak a dokumentumait. Meg fog lepődni, hogy mennyire mély teológiai és lelki igazságokat fogalmaz meg, amelyek ma is újak és életszerűek, éppen azért, mert még sok mindent nem sikerült megvalósítani belőle. Sehol sem fog benne találni utalást arra, ami a liturgikus és lelki hanyatlást előidézte volna vagy magyarázná.
Javaslom, hogy szerezze meg a Krisztus közöttünk című görögkatolikus felnőtt hittankönyvet. Inkább hozzáértő római vagy görögkatolikus pappal beszéljen ezekről. Ha ortodox atyával kezd el beszélni, szomorú tapasztalatom, hogy igen hamar föl fogják kínálni, hogy hagyja el a Katolikus Egyházat és váljék ortodox-szá. Ezt semmiképpen sem javaslom. Inkább a Katolikus Egyházat segítse a helyes irányba a saját és helyes irányú elköteleződésével.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat