Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.221.9.209)


Mennyi kilenc meg hat? (számmal)


Kedves Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát a Szent liturgia előkészületi imáival kapcsolatban. Idézett is két imát "Uram, küldd le kezedet szent hajlékod magasságából. Erősíts meg engem...", illetve "Isten, tisztíts meg engem bűneimtől és könyörülj rajtam." Azt is írta, hogy ezek az imák a honlap liturgikus gyűjteményében megtalálhatóak. Megkérdezhetem, hogy pontosan hol? Végignéztem a menüpontokat, de nem találtam meg. A "Keresés a portál adatai között" keresésnél csak az ön nekem írott válasza jött be.

Üdvözlettel László

Kedves László!
Elképzelhető, hogy amikor Ön kereste, akkor még nem volt fönt. Bocsánatot kérek érte. Most ezen a címen megtalálja:
http://www.gorogkatolikus.hu/index.html?menu=2&muv=szertartas


Kedves Lelkiatya!
A következő hetekben otthagyok egy rossz munkát,ami nagyon lehúzta a kedélyállapotomat mostanában,de szinte a kezdetektől fogva amióta ott dolgozok.Nagyon kezelhetetlen emberekkel vagyok összezárva.Amikor köztük vagyok mindig békétlenség,belső rossz érzés van bennem,olyan mintha a lelkem börtönben lenne és ez szorongást okoz.Amióta meghoztam a döntést,hogy felmondok és meg is tettem szabadságot és békét érzek magamban.Gyakran volt az utóbbi időőben egy belső késztető erő bennem ami mintha kiakart vona lökni erről a helyről,és amikor ennek engedelmeskedtem az meghozta a békét.Belülről gyakran azt érzem minden rendben lesz,bizom az Isteni gondviselésben,de egy kevés aggodalom azért van bennem,mert nem látom előre az utat.Van egyenlőre félretett pénzem is.Elküldtem az adataimat egy pályázatra ami némi plusz pénzt hozna,jó esély van rá hogy meg is kapjam,de minden a föntiek kezében van(kérem mondjon el egy imát erre a szándékra).Van néhány munkalehetőség is,de nem tudom rögtön belevágjak-e valamibe,ami szintén nem áll közel a szivemhez,és ami csak egy eszköz lenne számomra vagy próbáljak meg olyan dolgokat,amelyek kitöltenek és mind mások mind pedig önmagam számára hasznosak,és Isten dicsőségére vannak.Olyan munkát szeretnék végezni amely a jó Isten dicsőségére van,arrafelé húz a szivem,arra érzek intittatást.Abban már biztos vagyok,hogy az életemmel a jó Istent szeretném szolgálni,de még nem tudom pontosan hogyan,mit vár Ő tőlem.A környékünkön van lehetőség elmenni olyan gyerekek közé szolgálni nevelőnőként akik hányavetett családokból származnak.Ez összhangban van a folyamatban lévő tanulmányaimmal is.Az ottani volontőrökből sokakat fel is vesznek a későbbiekben,korrekt és legális a fizetés.Egy ferences atya irányitása alatt van az intézmény.Gondoltam tenni ott egy próbát.Ön szerint mi a helyes lépés?
Válaszát előre is köszönöm!
Thea

Kedves Thea!
Nagyon jó döntést hozott, hogy végre eltávozott erről a helyről. Bátorság is kellett hozzá, de még inkább Istenbe vetett bizalom. Ne féljen semmitől! Mindenképpen azt javaslom, hogy a munkakeresés idejére álljon be önkéntesnek a gyermekek közé. Ez lelki gazdagodást is fog hozni Önnek, s nem kevés emberi- és élettapasztalatot. Aztán, hogy valóban ott folytatja-e a munkát vagy másutt, ezt nyugodtan az Úrra bízhatja. Ebben a mostani időszakban, amíg munkát keres, különösen is építse ki a kapcsolatát az Úrral, minden több időt töltsön Ővele, és minél inkább igyekezzék Őrá figyelni. Ez eredményezi majd, hogy amikor választania, újra lépnie kell, akkor föl fogja ismerni az Úr hangját, az Úr akaratát.


Üdvözlöm! Amikor az ember évek, évtizedek óta nem jut 1-ről a 2-re (nem túlzok, legyen szó az élet bármely területéről) és elolvasván pl. Don Gabrielle Amorth atya írásait, joggal merül fel a kérdés egy esetleges gonosz befolyásról. Eddig sajnos nem jártam sikerrel. Egyszer kértem áldást (természetesen katolikus atyától) egy konkrét eseményre, úgy sikerült az az egy dolog. De valamiért..nem úgy mennek a dolgaim, ahogy kellene. Sokat sírok és erről még hosszasan tudnék írni.. Kérem, segítsen, én római katolikus vagyok, de eddig senki se vette komolyan ezen aggasztó meglátásaim. Köszönöm, ha válaszol.

Hát, ha az az egy dolog legalább sikerült, amire áldást kért, akkor miért nem kér áldást az élete többi dolgaira? Ne féljen, bátran éljen az áldás eszközével, erejével. Természetesen az áldás nem föltétlen azt eredményezi, hogy azon keresztül tudom kedvem szerint befolyásolni az eseményeket, de azt igen, hogy az Isten segítsége megjelenik benne, és én is meg tudom azt látni. De nem csak a paptól való áldáskérésre utalok. Minden reggel kezdje azzal a napját, hogy áldást kér az Úrtól. Persze, ez ne csak egy rövid, odalökött fohász legyen, hanem minél nagyobb bizalommal való igazi kérés. Erre maga az Úr biztat bennünket, hogy kérjünk, kérjünk, ne fáradjunk bele. Hogy Jézus nevében kérjük az Atyát, ez pedig azt jelenti, hogy életünkben megpróbálunk Jézushoz igazodni, úgy élni, úgy cselekedni, mint Ő, akkor a gondolkodásunk, sőt, a hitünk is közelíteni fog az Övéhez, és így az imádságunk is. Igaz, neki is volt olyan imája, amit az Atya nem teljesített (Mt 26,39), de azért áldás volt rajta, mérhetetlen nagy áldás, amely meghozta a világ számára a megváltást. Higgye el, hogy a Mindenható tud fordítani az Ön életén, csak ezt tegye meg: minden nap kérjen áldást tőle, ha pedig pappal találkozik, akkor tőle is kérhet.


Kedves lelkiatya!

Érdeklődöm, hogy Tatabányán ki tartja havi rendszerességgel a görögkatolikus liturgiát, hol "állomásozik" ez az atya, és ki szentelte őt pappá? Úgy értem, hogy az őt szentelő püspök eredetileg is görög katolikus szentelési vonalról származik-e, mert nem tudom, hogy ez hogyan működik. Köszönöm

Tatabánya az Esztergomi Görkat. Egyházközséghez tartozik, de nem Mosolygó Péter parókus atya jár ki, hanem dr. Vincze Krisztián egyetemi lelkész. Őt dr. Keresztes Szilárd püspök atya szentelte pappá.


Tisztelt Lelkiatya!

Arról szeretnék Öntől érdeklődni, hogy mit gondol az oblátusról. Nagyon szretnék a szerzetesi hivatásnak élni, de sajna még nem töltöttem be a tizenhetedik életévem, valahogy mégis szeretném elkötelezni magam Istennél. Nincs valami az én korosztályomban is gyakorolható "hivatás" kapcsolatban a szerzetesi hivatással.
Válaszát előre köszönöm! Péter

Kedves Péter!
Mindenki minden körülmények között és minden életkorban megélheti az Istennel való életet. Ez a szerzetesség, és ennek egyfajta módja az oblátusság. Fiatalkorúak azért nem vállalkozhatnak rá, mert ez is életre szóló elköteleződés, mint maga a szerzetesség, amelyre tudásban és személyiségben meg kell érlelődni. De mostani állapotában is szolgálhatja az Urat a maga körülményei szerint, sok imádsággal, másokkal való törődés által, a templomi szolgálatokon való gyakori részvétellel.


Kedves lelkiatya! Miképpen lehetséges az hogy Szűz Mária ilyen nagy tisztelettel van övezve, hiszen Jézus után született még fiú és lány gyerekei : benne van a Bibliában akkor már nem szűz utána csak Jézusig. Miért kell neki közben járni, Istenhez Krisztus által mehetek nem kell más közvetítő Pál is megirta. Nagyon félelem dús a katolikus egyház hívei, rettegnek nincs üdv bizonyossaguk. Ez elég szomorú.

Hogy ne részesítenénk kiemelt tisztelettel, hiszen ő hozta világra az Isten Fiát, őt választotta a Teremtő arra, hogy saját testével táplálja, karján hordozza, gyermekként fölnevelje, beszélni, járni, imádkozni tanítsa, stb. Ezek hatalmas dolgok! Ezért kezdettől fogva nagy tisztelete volt az egyházban. Hogy imáit kérjük, az is természetes. Egymást is szoktuk kérni, hogy imádsággal segítsük egymást. Éppen így van a már mennybe került szentekkel is. Ők is velünk vannak, figyelnek ránk, szeretnek bennünket. S minthogy szentek, ezért az imáik sokkal többet érnek, mint a még földön élő testvéreinké. Természetesen Mária s a szentek közbenjárása egészen más, mint amire Szent Pál utal, amikor azt mondja, hogy egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus
(1Tim 2,5). Én nem félelmet tapasztalok a katolikus egyház hívei között, hanem elsősorban örömöt, hálát és szeretetet. Persze, sok gyarlóság is jellemez bennünket, ez valóban szomorú. De Isten irgalmas szeretete még nagyobb, ez viszont nagyszerű dolog.


Dicsértessék a Jézus Krisztus!

„mennyivel könnyebb horoszkópot csináltatni, kineziológushoz menni és kártyát vetni, mint az égiekhez fordulni és várni a választ, ami vagy érkezik, vagy nem”
Bocsánat, hogy belekapaszkodom ebbe az idézetbe! De vigyázni kell, nekem majdnem munkaköröm volt. Számítógépen, interneten dolgoztam, s személyreszóló horoszkópokat kellett volna gyártani. Meg van a séma, elkérek pár adatot. Mit szeretnénk tudni: Szerelem, egészség, pénz stb. Nem nagy manőver úgy írni, mintha nekünk szólna, aztán megírom elküldöm fizetnek jön a pénz nekem...Benne voltam a meddig mehetek el...Gyóntatóim nem győztek figyelmeztetni. „Az erdőbe medve van, ami támad, ne hitegessem magam, én esetleg megúszom, medve van és kész. „ Szerencsére nem kellett vállalnom, de sok minbenbe beleláttam. Emberek hiszékenységéből, jóhiszeműségéből való meggazdagodás!
De az égiekkel is kell vigyázni, ugyanis az embernek szabad akarata van. Pl: mikor Jézus is megkérdezni Bartimeus vakot, mit szeretne: Hát mégis, de megkérdezi, mert az ember kérése, beleegyezése kell esetleg a gyógyulásra, meghallgatásra.
Ilyenkor szerintem egy ha lehet közös lelkigyakorlat lenne a jó, mint mikor a fiú választás előtt áll, a lány aki szép, kedves, Istennek tetsző életű, vagy az Úr, aki szolgálatába hívja. Kétszer láttam ilyet. A lány egy hős volt előttem, mikor szembesült a vesztéssel, de mégis az Úr akaratát fogadták el.

A horoszkópok, kártya miatt írtam ezt le, ha Atya gondolja fórumtéma is lehet, mert nem kérdeztem, de ha valamit rosszul írtam, a korrigálást köszönöm!
Szilvi

Kedves Szilvi!
Köszönjük, hogy megosztotta velünk ezt a tapasztalatát. Valójában minden bűnre igaz, hogy nagyon könnyű belecsúszni, hisz az elején tetszetősnek hat, nem is tűnik olyan veszélyesnek, olyan ártalmasnak. Aztán egyre jobban lehúzza az embert a mélybe. Óvakodni kell már az első lépésnél, már a kísértő gondolatnál is, hogy soha ne tegyek olyat, amivel nem tudom az Istent dicsőíteni, amivel eltávolodnék tőle.


Tisztelt Lelkiatya!

Amióta a Hajdúdorogi Egyházmegyét metropóliai rangra emelték, Kocsis Fülöp püspök atya hol érsekként, hol metropolitaként, hol érsek-metropolitaként, hol pedig metropolita-érsekként van emlegetve. Szerintem az ő joghatósága alá tartozó papok is gondban lehetnek, hogy az istentiszteleteken hogyan kommemorálják a megyéspüspöküket. Azt tudom, hogy az Orosz Orthodox Egyházban jól láthatóan meg lehet különböztetni, hogy az egyes főpapok milyen "rendfokozatot" viselnek. A püspököknek sötét színű kamilavkájuk van sötét színű (fekete) fátyollal. Az érsekeknek is, de az ő kamilavkájukon már van egy kis kereszt. A metropoliták már fehér kamilavkát kapnak fehér fátyollal. Az ő kamilavkájukon szintén látható a kis kereszt. Hogy a többi helyi orthodox egyházban mi a gyakorlat, nem tudom. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelettel: Miklós

A többi ortodox egyházban is többféle gyakorlat él, nem általános szabály az, amit Ön az orosz gyakorlatról írt. A környező görögkatolikus egyházban is van egyfajta gyakorlat e téren, de az sem egységes. Nálunk a püspök atyák öltözködése nem változott a metropólia létrejötte óta. Egyetlen különbség a metropolitai omofor, amelyet Ferenc pápa adott át az új metropolitának. Világos rendelkezés jelent meg arról, hogy Atanáz atyát az általa vezetett egyházmegyékben kell említeni, Fülöp atyát pedig érsekként a saját főegyházmegyéjében, metropolitaként pedig egész Magyarországon. Hogy egyszer így, egyszer úgy szólítják meg, ez inkább egyszerűsítés, mert inkább furcsán hatna, ha állandóan érsek-metropolita atyának akarnák szólítani.


Kedves Lelkiatya!

Az egyházi rend szentségével kapcsolatban szeretném megkérdezni: csak a diakónust lehet áldozópappá szentelni? Tehát ahhoz, hogy érvényesen áldozópappá szenteljenek valakit, dogmatikailag szükségszerűen diakónusnak kell lennie?

Tamás

Igen, így van, csak diakónust lehet pappá szentelni. Az áldozópappá válás lépései közé tartozik, hogy előbb megkapja szép sorban a kisebb rendeket: felolvasó, alszerpap, majd a diakonátust, és ezek után lehetséges pappá szentelni. Ezen lépések között megfelelő időnek kell eltelnie.


Tisztelt Lelkiatya!

Azt szeretnem kerdezni hogy ha a romai katolikus vallasbol at szeretnek terni az ortodox vallasra,bunt kovetek el?Mivel hogy a ferjem ortodox,mi nem vagyunk templomban meg eskudve mert nekem van egy regi ervenytelenitett hazassagom(amire kertem az ervenytelenitest,de mar 4 eve varok es semmi valasz,sot amikor erdeklodtem azt mondtak hogy ,meg altak mert keves a tanum,hat mit akarnak ,hogy tegyek hamis tanukat?En oszinte voltam,de ha ez az en multam nincs mit csinaljak.)Nagyon szeretnem meg tudni az on velemenyet,mert nekem,ismerve a jelenlegi elethelyzetemet,egy jo ismeros katolikus pap,javasolta hogy ha nem adjak meg az ervenytelenitest,meg eskudhetunk az ortodox templomba.(a ferjem vallasaba) Kerem szepen,vilagositson fel engem ebben a problemaban!Elore is koszonom szepen valaszat!

Azt javaslom, hogy indítsa újra a korábbi házassága érvénytelenségének vizsgálatát. Nem szabad ilyen pert lezáratlanul hagyni. Erre most különösen is jó esélye van, mert Ferenc pápa új rendelkezést adott ki, amely serkenti a bíróságokat, hogy minél hamarabb végezzék el ezeket a vizsgálatokat, hogy ne nehezítsék a hívek helyzetét a jogi ügymenetekkel. Nem szükséges ahhoz áttérnie ortodoxnak, hogy szentségi házasságot létesítsen. Ha viszont a korábbi házasság érvénytelenségi vizsgálata elmaradna, Ön hiába térne át ortodoxnak, a korábbi szentségi kötelékének gátja akkor is megmarad. Tehát indítsa újra a vizsgálatot, akár másik plébánián keresztül, és ha megérkezik a lehetőség szerinti kedvező eredmény, akkor kössék össze az életüket az Egyház szentségi kötelékével.


Jó napot kívánok!
Kérdéseim a következők lennének: A bibliában olvastam a fenevad bélyegéről, ezt akkor kapja-e meg az ember, ha nem tartja meg a szombati pihenő napokat, hiszen a Mózes könyvében meg van írva, hogy szombat megtartása jel fog lenni Isten és ember között. Ha nem, akkor mi a fenevad bélyege?
Sokan azt mondják, a fenevad a világban van már, ki lehet az?
Bűn-e a maszturbáció?
Hogyan lehet meghallani a Szentlélek hangját?
Köszönöm a választ.

A Jelenések könyvében szereplő lények és tények nagyon sokféle értelmezést kaptak már az elmúlt kétezer évben. Nehéz lenne bármelyik értelmezést véglegesnek, egyetlen hitelesnek mondani. Mindenesetre az bizonyos, hogy ez a könyv sem a jövő események kiolvasására való. Hiterősítésként kaptuk, miként a teljes Bibliát. A Biblia nem természettudományos könyv és nem is történelemkönyv, amely akár a múltat, akár a jövőt mesélné el. Kivált félrevezető volna a Jelenések könyvében szereplő lényeket és tényeket azonosítani jelenkori dolgokkal. Az én egyéni értelmezésem szerint a vadállat jele az a seb, amelyet a bűn üt az emberen. Seb, amely elfertőződhet (az ember még bűnösebbé válik) akár halálos is lehet. Seb, amelyet gyógyítani kell, ápolni, gondozni (imádsággal, bűnbánattartással), s amelyet teljesen és végérvényesen az egyetlen gyógyító, Krisztus tud begyógyítani. Őrizkednünk kell, nehogy a vadállat megjelöljön, megsebezzen: ne kövessünk el bűnt.
A maszturbáció bűn: önző testi örömszerzés céljából kifordítja lényegéből az Isten csodálatos ajándékát.
A Szentlélek hangja nem testi füllel hallható, hanem lelki hallással. Minél többet imádkozik az ember, minél többet van csöndben, vagyis hallgat az Isten jelenlétében, annál inkább kifinomul ez a belső lelki hallása.


Kedves Lelkiatya!

Néhány hete feltettem itt egy kérdést, de még mindig nem találom rá a választ. Nem tudom, hogy megérkezett-e, vagy valahol "elveszett" út közben.
Röviden megismétlem a kérdésemet:
Amióta Debrecen lett a metropólia központja, azóta hál' Istennek egyre többször juthatok el püspöki liturgiára. Az egyik ilyen Szent Liturgia előtt a püspök atya két diakónusával az ikonosztázion előtt imákat végzett. A kérdésem az, hogy milyen imákat végzett? Van-e ennek köze, illetve megfeleltethető-e ez az ima valamilyen formában a tradicionális latin rítus lépcsőimájának, ahol a miséző pap a Júdica me kezdetű zsoltárt imádkozza felváltva a ministránssal, majd a Confiteort mondják el (előbb a pap, azután a ministráns); mintegy megtisztulásképpen a Szent Áldozat bemutatása előtt.

Van-e valamilyen előírás különben a görög katolikus Szent Liturgia előtt, hogy milyen imákat kell(ene) elvégeznie a papnak? (Itt most nem a különböző ruhadarabok felvétele közbeni imákra gondolok, hanem olyan imára, amelyben a pap lélekben is megtisztul, a bűneit, gyarlóságait megbánja, hogy méltóvá váljon a Legszentebb Áldozat bemutatására.)

László

Kedves László!
Minden bizonnyal igen hasonló imákról lehet szó. Ezeket az előkészületi imákat minden pap elmondja a Szent Liturgia előtt, csak általában magában, csöndesen, és nem az ikonosztáz előtt. Azért volna ott a helye, mert ezeknek a bűnbánati és kérő imáknak a sora azzal zárul, hogy meg kell csókolni a Krisztus és az Istenszülő ikonokat. Talán ez a részlet abban az időben került háttérbe görögkatolikus gyakorlatunkban, amikor sok helyen még - vagy egy bizonyos időszakban már - nem volt ikonosztázion.
A honlapunk liturgikus gyűjteményében elérhetők ezek az imák. Itt csak a legutolsót írom le, melyet már a királyi ajtóban kell mondani:
Uram, küldd le kezedet szent hajlékod magasságából. Erősíts meg engem ezen szolgálatodra, hogy elítélés nélkül állva félelmetes oltárod előtt, végezzem a vérontás nélküli áldozat bemutatását; mert tied a hatalom mindörökkön örökké. Amen.
A szentélybe való bemenetkor pedig: Isten, tisztíts meg engem bűneimtől és könyörülj rajtam.


Tisztelt Lelkiatya,
egyik (felnőtt) barátunk szeretne görög katolikusként megkeresztelkedni. Van erre mód?

Igen, természetesen. Ennek semmi akadálya nincsen. Keresse föl a legközelebbi vagy legkönnyebben elérhető görögkatolikus atyát, és szívesen áll rendelkezésére.


Kedves A.
Köszönöm, hogy ezt az ijesztő tapasztalatát is leírta. Nem is e balszerencsés kártyavetés miatt, hanem kifejezetten azért a figyelemfelhívástért, hogy mekkora félreértés, ha az imádságot ilyen buta eszközökkel akarjuk hatékonyabbá tenni, holott éppen gyöngítjük vele, s ráadásul a hitünket is, mert nem Istenre hagyatkozást fejez ki, hanem egyéb erőkkel való egyezkedést. Tehát ezek miatt mindenképpen kerülendő. Mindenkit óvok tőle.
Ha keresztény pszichológusokat keres, figyelmébe ajánlom ezt a címlistát:
http://w3.oli.katolikus.hu/upload/file/szakemberek_hozzajarultak.pdf


Tisztelt Lelkiatya!
Egy hete írtam Önnek, és szeretném megosztani, hogy azóta mi történt. Én vagyok az, aki tarot kártyából jósolt és egy férfival való kapcsolatot vázoltam, akivel én nagyon szeretném a továbbiakat, de ő nem keresztényi módon kívánja a kapcsolatot bonyolítani. Mint írtam, testi érintkezés nem történt meg, csak majdnem, mert nem akartam többet. Azóta nem találkoztunk, mivel ő másik országban lakik.
Azóta átimádkoztam a dolgot, és rájöttem, nem méltó olyan férfival kezdeni kapcsolatot, aki nem látja Jézust a másik emberben. Nem tudom, mennyire fogom tudni tartani magam, hiszen nemsokára megyek abba az országba és persze, hogy nagyon tetszik a rajongás, amivel ott körülvesz, és a többi férfitól is sokkal több visszajelzést kapok, pedig nem vagyok fiatal, csak abban az országban nem olyan szépek a nők. Szóval megpróbálok erős lenni és méltó Krisztushoz, a magyarsághoz, önmagamhoz és ehhez fogom kérni Asszonyunk Mária segítségét továbbra is.
A másik dolgot is szeretném megosztani Önnel. Még egyszer kísértést éreztem, hogy a jövőt faggassam kártya segítségével. Gyújtottam szentelt gyertyát, odatettem az olvasót, Mária képet és egy szentkoronás ezüstérmét, majd kértem Máriát hogy válaszoljon a kérdésemre a férfivel kapcsolatosan, de kérem, tudassa, ha mindez ellenére való. Majd húztam lapot, de nagyon-nagyon erős érzéssel irányított egy erő egy bizonyos laphoz. Legnagyobb rémületemre ez az ördög lapja volt!! Természetesen azonnal eltettem jó mélyre a kártyát, és nem is szándékozom elővenni többé! Holnap megyek gyónni. Megköszöntem Máriának, de a rózsafüzért is fogom imádkozni.
Bármilyen furcsa is levelem alapján, nem 16 éves gimnazista kislány vagyok, hanem egy munkájában nagyon sikeres nagymama, csak a párkapcsolat nagyon gyenge területe az életemnek, ez soha nem volt sikeres. Most Mária segítségével szándékozom ezen dolgozni. Továbbá szeretnék Öntől keresztény pszichológus nevet, elérhetőséget kérni, amennyiben ez lehetséges lenne. Nincs önbizalmam, nem hiszem el, hogy szerethető vagyok és ezért mindig mélyen aláválasztok.

Tudja Atya, mennyivel könnyebb horoszkópot csináltatni, kineziológushoz menni és kártyát vetni, mint az égiekhez fordulni és várni a választ, ami vagy érkezik, vagy nem. De mégis ez az út és csak ez. Azért írtam ilyen hosszan, hogy okulás legyek mások számára is, mennyire könnyű a világban rossz helyen keresni a válaszokat, és mégis mennyire mellettünk van az, aki mindig szeret.

Kedves A.
Köszönöm, hogy ezt az ijesztő tapasztalatát is leírta. Nem is e balszerencsés kártyavetés miatt, hanem kifejezetten azért a figyelemfelhívástért, hogy mekkora félreértés, ha az imádságot ilyen buta eszközökkel akarjuk hatékonyabbá tenni, holott éppen gyöngítjük vele, s ráadásul a hitünket is, mert nem Istenre hagyatkozást fejez ki, hanem egyéb erőkkel való egyezkedést. Tehát ezek miatt mindenképpen kerülendő. Mindenkit óvok tőle.
Ha keresztény pszichológusokat keres, figyelmébe ajánlom ezt a címlistát:
http://w3.oli.katolikus.hu/upload/file/szakemberek_hozzajarultak.pdf


Tisztelt Lelkiatya!Először is szeretném megköszöni az eddig adott válaszait a kérdéseimre nagyon sokat segített nekem és családomnak!!! Lenne még egy kérdésem ami nagyon aggaszt mint már írtam a férjemnek és nekem is van érvényes katolikus házasságunk a múltból érvényesitésre nem sok esélyt látnak az atyák, hogy kérhetnék én bármit is a Jó Istentől mikor bűnös párkapcsolatban élünk "házaság törés" a szentírás is azt mondja hogy nem lehet két úrnak szolgálni nem lehet bűnben és igazan egyszerre élni vagy a bűnben élünk vagy az Istenek élünk hogyan tudnék én ilyen házaságal istenek tetsző életet élni??? És legfőképp hogyan kérhetek én ilyen házaságal bármit is a jó Istentől Válaszát előre is köszönöm Ildikó

Kedves Ildikó!
Nagyon fontos megértenie, hogy bár az életállapota miatt valóban nem járulhat a szentgyónás és a szentáldozás szentségéhez, de azért Ön éppen annyira kedves az Istennek, mint bárki más, éppen annyira fontos tagja az Egyháznak, mint bármely templomba járó hívő. Nagy szomorúság, valóban, hogy így alakult az élete, de azért, ugye, van benne rengeteg öröm is. Ezeket is mind az Istentől kapja. Ne féljen tehát imádkozni, templomba járni, kérni az Istentől. Egyelőre nem lehet változtatni az életállapotán. De ha valaki, hát éppen a Jóisten az, aki ezt a legjobban megérti. Ön nem két úrnak szolgál, hanem lelki baleset történt az életében. Ezért, bizonyára valamilyen mértékben Ön is felelős, vagy esetleg a férje, akit szeret, de mindegy. A lényeg az, hogy Ön így is élhet, a lehetőségekhez képest, teljes életet. Imádkozzék sokat, járjon el templomba és hálás szívvel örvendezzék azoknak az ajándékoknak, amelyekkel a Jóisten Önt így is elhalmozza!


Tisztelt Lelkiatya!

Mostanában eléggé foglalkoztat a világ változása, fejlődése. Arra volnék kiváncsi, hogy Ön mit gondol erről a dologról, Isten és a Biblia szemszögéből persze. Kiváncsi vagyok, hogy vajon Istennek mi a szándéka a világgal, mint egésszel, most nem egyénekre gondolok.
Szükséges-e vajon a világ fejlődése, változása? Manapság rohamos léptékű fejlődést és változásokat élünk meg, gondolom ezt Ön is tapasztalja. Nekem eddig főként az volt a véleményem, hogy a fejlődés, itt most elsősorban technikai fejlődésre gondolok, másodsorban szellemi, erkölcsi fejlődésre(emberi jogok európai egyezménye, oktatás reformja stb.) mindenképpen káros, hogy jobb lenne visszatérni a múlthoz, de aztán rájöttem, hogy ez talán nem is lehetséges, de nem is kell. Mert lehet hogy ha már eljutunk egy bizonyos szintre, nem szabad nagyon visszalépni, hanem inkább azt kell tökéletesíteni, ésszel, ésszerűen továbbfolytatni, úgy, hogy mindenkinek a lehető legjobb legyen, nem pedig kizsákmányolóan (gyárak környezetszennyezése, olajipar, fák kivágása, bankszektor). Nyilván ez nem ilyen egyszerű. Biztos nem lesz a világ soha tökéletes, mint ahogy az emberek sem. De lehet, hogy a fejlődésre, változásra való hajlam, ösztön benne van az emberben, hisz ha nem lenne, akkor még mindig az őskorban élnénk. Tehát ez elég kétoldalú dolog, szükséges és törvényszerű a fejlődés, csak szerintem az kellene, hogy a szeretet vezérelje, akkor lehetne fenntartható fejlődés a világban.
Az ésszerűségre egy példa: az USA-ban könnyen kidobálják az élelmiszert, de a gazdasági válság idején ezt visszafogták, és spóroltak az emberek, és ez még tovább fokozta a válságot. Szomorú, hogy azért kell kidobálni az ennivalót, hogy pörögjön a gazdaság, miközben Afrikában nincs elég élelem és víz. Nem inkább az lenne a helyes, ha megbecsülnénk az ennivalót, és lehet hogy átmenetileg egy kicsit hanyatlana a gazdaság, de mivel visszafogottan élünk, ezért hosszú távon fenntarthatóbb lenne. Az a baj a világgal, hogy mindig többet akar az ember, sosem elég ami van. Nyilván ez viszi előre a fejlődést, csak mint mondtam, jó lenne, ha az emberek rájönnének, hogy ésszel és persze szeretettel kellene. Azért hiszem, hogy sok ember így gondolja, mint én, csak sajnos vannak érdekek, amik ezt elnyomják. De én azért teszem a tőlem telhetőt, hiába mondják sokan, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Másik dolog, hogy mit gondol az orvostudomány fejlődéséről. Gondolok itt arra, hogy régen működött a szelekció, tehát az életképes egyedek maradtak életben, akár már a születéskor. De a modern orvostudománynak köszönhetően ma már (hála Istennek) sok olyan embert megmentenek, akiket régen nem lehetett volna (vérátömlesztés, transzplantáció). Vajon Istennek tetsző dolog ez? Melyik az erősebb: a természet vagy a szeretet törvénye?
Elnézést, ha egy kicsit hosszú lett az írásom, de mit gondol?
Tisztelettel: H.

A változás, a fejlődés törvényszerű. Ami él, az fejlődik. Egyrészt az egyes ember is testi, szellemi és lelki értelemben egyaránt, de fejlődik egy-egy család is, tehát a legkisebb emberi közösség. Ugyanígy a társadalom is és az egész emberiség. Amikor egy-egy tudományos fölfedezés történik, az mind a Teremtőt dicséri. Kellene is, hogy az ember ilyenkor hálát adjon. Néhány kutató ezt meg is teszi. Más kérdés, hogy az ember az önzése és mohósága miatt a fejlődést, a vívmányokat rosszra használja. Ezt nem volna szabad. Ezért is juthatott eleinte arra a gondolatra, hogy minden fejlődés káros, mert sok kárát is látnunk kell az utóbbi évtizedek, vagy évszázadok rohamos fejlődésének. Ezt igazából nem is lehet fejlődésnek nevezni, mert csak az fejlődés, ha valami fölfelé halad, egyre közelebb az Istenhez. Az, ha a fegyvereket tökéletesítik, az csak az emberiség romlásához, nem fejlődéséhez vezet. Az orvosi kutatás fejlődése is Isten áldása. Mindaz, amit az ember fölfedez, már benne van a világban. A Teremtő, hogy úgy mondjam, nem lepődik meg semmin, mindent tud előre. Csak az időben élő ember érzi úgy, hogy halad előre az eredményeivel.
Valójában minden ember legfőbb feladata a fejlődés, hogy önmaga fejlődjön, fölfelé haladjon, egyre közelebb kerüljön az Istenhez. Ha a keresztény kutatót, orvost, kétkezi mestert ez vezeti az életében, akkor az eredményeiért valóban hálát ad és dicsőíti vele az Istent. De minden egyes ember így van vele a saját munkája, a saját élete területén.


Kedves Lelkiatya!

Római katolikus vagyok, online válaszoló lelkiatyát keresve találtam erre a honlapra és nagyon sokat segített az Ön válaszainak olvasása, több kérdésemre is választ kaptam pl. a migránsok, a félelem, az Istennel való kapcsolat témakörében.

Két kérdésem lenne mégis, ami konkrét. Az egyik, hogy ma visszaestem egy két éve teljesen elhagyott bűnömbe, jósoltam magamnak tarot kártyából. Kértem Szűz Mária segítségét, hogy segítsen, óvjon az ártó lelkektől, és úgy adjon információt, hogy mit tegyek.
A másik kérdés szorosan idekapcsolódik, ugyanis egy férfival kapcsolatosan kértem információt, akivel megismerkedtem és én nagyon szeretném folytatni, de benne nem látok hajlandóságot a tartós kapcsolatra, csak a testire. Külföldi férfi, de katolikus hitben nevelkedett, vallását nem gyakorolja. Nem történt meg köztünk a teljes testi érintkezés, én nem akartam. Ez így is bűnnek számít? Meg fogom gyónni, de ha lesz még alkalom, eddig bizonyosan el fogok menni újra a férfival, hiszen az én koromban nem várhatok el olyan tisztaságot, tartózkodást egy férfitól, mint egy házasulandó fiatal. Ő 50 éves, én 40.
Atyám, az lenne a kérdésem, hogy mennyire siessek a gyónással, és tényleg az a kártyajóslás veszélye, hogy gonosz lelkeket hívhatunk le?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm,
A.

Ha jól értem, imádkozni akart, csak ezzel a kártyajátékkal próbált ráerősíteni, mintegy választ kényszeríteni. Ne tegye! Talán egyszer elkövetni ilyen butaságot nem olyan vészes, de ha az ember rászokik, akkor valóban már kezd közeledni a mágiához, nevezzük azt akár fehérnek, akár feketének, ugyanaz. Aki pedig effélével foglalkozik, az bizony, megnyitja magát a sötét erőknek. Igen, gyónja meg, hogy ilyenbe belecsúszott. Bár, ismétlem, ez a cselekedet még önmagában nem annyira súlyos. A férfival való testi kapcsolata azonban igen. Keveset enyhít a dolgon, hogy nem mentek el a végső pontig. A testi szerelem csakis a házasságban lehetséges. A házasságra készülők testi vonzódása természetes, és egymás iránti szeretetük ilyen módon való kifejeződése is, megfelelő keretek között helyénvaló. De ez a házasság előkészülete. Amikor nem házasságra készülőkről van szó, akkor nem szabad a testi örömöt hörpölgetni. Azért nem, mert nagyon veszélyes. Hasonlóan a kártyavetéshez, az ember saját magát hálózza be. Nemde, Ön is már olyan helyzetbe került, hogy készül abba az országba, s máris ezekre gondol, talán vágyakozik is rá. Persze, nagyon erős tud lenni az ilyen vágy, behálózza az ember gondolkodását. Éppen ez az, ami méltatlan, ami nem tiszta, ami eltávolít az Istentől. Az is méltatlan, ha ez az úriember nem kíván tartós kapcsolatot létesíteni, csupán néhány éjszakára szóló örömet keres, erre pedig Önt, az Ön testét használja föl. És, mondhatjuk, viszont. Ennél sokkal több a testi szerelem. Felnőtt korban még inkább elvárható az önfegyelmezés.


Kedves Lelkiatya!

Arra kérem, ne jelenjenek meg soraim a nyilvános felületen, ...

Miért, miért , miért. A megbocsátás miért nem lehet olyan könnyű.

Ha már beszélt a plébánossal, hogy ez így nincsen rendjén, akkor kifejezetten kérem, beszéljen a feljebbvalójával is, az esperessel, de nyugodtan megkeresheti a püspököt is. (Csak ne névtelen levéllel, mert azzal nem lehet kezdeni semmit, az egyenesen a papírkosárban landol.) Ön szívén viseli az egyház, az egyházközsége sorsát. Ez nagyon helyes. Arra kérem, ne nyugodjon bele, tehát, hogy így mennek a dolgok. Természetesen fontos a békesség és a megbocsátás, de az egyház romlását sem nézhetjük tétlenül. Tény, hogy előbb a szívében kell békére lelnie, s csak utána láthat hozzá, hogy az egyházat is jobb irányba próbálja mozdítani. De meg kell tennie, ne halogassa! Imádkozzék az atyáért és a többi érintett személyért, és tegyen is lépéseket, hogy lehetőleg ne folytatódjék ez a dolog a plébánián.


Tisztelt Lelkiatya!Férjemmel igen szerény lakáskörülmények között neveljük két fiú gyermekünket húsz négyzet méter szoba és egy nagyon pici konyha az otthonunk több gyermeket vállalni már nem tudunk,a harmadik gyereket már lefektetni se tudnám mert annyi hely sincs a pici lakrészbe!!! Védekeztünk tehát kell!!! Hallottam a TCST MÓDSZERŐL amit a katolikus egyház elfogad de én ezt alkalmazni egyiket se tudom mert az én szervezetem elég rendszertelenül működik!!! Jelenleg gyógyszerel védekezünk de nagyon bánt hogy én ezzel a JÓ ISTEN ELLEN VÉTEK mit tegyek??? Válaszát előre is köszönöm!!!

A helyzetük valóban nem könnyű. Ilyen esetben kifejezetten az a felelős gondolkodás, ha megpróbálják tudatosan kezelni a gyermekáldást. Többféle módszer is létezik, amelyet az Egyház adott helyzetben különbözőképpen ítél meg. Ezt mindenképpen a lelkiatyával, gyóntató pappal, parókussal (plébánossal) kell megbeszélnie. Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy abortív módszert semmiképpen se alkalmazzanak. Ezek ártatlan eszközöknek vagy megoldásoknak tűnnek, de a gyakorlatilag megfogant magzat életét oltják ki. Emberéletet megölni semmilyen körülmények között nem szabad.
Beszéljen tehát erről a kérdésről egy lelkiatyával. Adja Isten, hogy lakhatási körülményeik is minél hamarabb kedvező fordulatot vegyenek!


Kedves Lelkiatya!

Feleségemmel mindketten római katolikusok vagyunk és mindkettőnknek volt korábban egyházi házassága(bár mindkettőnkké kereszteletlen féllel). Ám az egyházi házasságok közül csak az egyikünként sikerült rendezni, a másik házassággal kapcsolatban az egyházi bíroság nemleges döntést hozott. Így sajnos jelenleg nem tudunk a gyónás és áldozás szentségéhez járulni. Ezzel kapcsolatban szeretnék két kérdést feltenni. Az egyik, hogy van-e esély egy új eljárás keretében mégegyszer megvizsgáltatni a házasságot, ha igen, érdemes-e egyházi jogi személy (ügyvéd) segítségét kérni? A másik kérdés, hogy ebben a helyzetben bérmálkozhatok-e. Erre fiatalabb koromban még nem került sor, és most felnőttként a gyónás és áldozás szentsége nélkül felvehető-e a bérmálás szentsége? Köszönöm szépen a válaszát! Gábor

Kedves Gábor!
A bérmálás szentsége fölvételének semmi akadálya nincsen. Javaslom is, hogy jól fölkészülve rá minél hamarabb részesüljön a Szentlélek e nagy ajándékában. A házassági semmisség újra tárgyalását is kezdeményezheti. Egyébként van lehetősége föllebbezést is benyújtani. Nem tudom, ezt megtették-e. De ha lelkiismeretében úgy érzi, hogy van arra esély, hogy a korábbi házasságkötése nem volt érvényes, tanácsolom is, hogy indítsák újra a vizsgálatot.


Kedves lelkiatya!
Mit jelent az, hogy szeretnek visszaélni az ember bizalmával ?
Válaszát köszönöm!

Ha valakivel bizalmasan közölnek valamit, azaz olyan személyes dolgot, amelyet az illetővel a közeli kapcsolat miatt szívesen megoszt az illető, de másnak nem mondana el, ám ez a bizalommal megajándékozott személy a dolgot nem tartja magában, hanem elmondja másnak is, akinek az a valaki nem mondta volna el.
Az is bizalommal való visszaélés, ha olyan dolgot tár fel mások előtt a bizalommal visszaélő, amelyet nem közlés útján tudott meg, hanem más módon, a közeli kapcsolatból fakadóan vált ismertté számára. A bizalom nagy kincs, óvakodnunk kell, hogy ne játsszuk azt el felelőtlen fecsegéssel.


Tisztelt Lelkiatya!

Bár hívő katolikus vagyok,közel áll a szívemhez a csotki és a Jézus-ima.Rendszeresen imádkozom is, este és napközben többször.A csotkimat magam készítettem szeretettel és imával.Kíváncsi lennék hogy mi a véleménye erről.
Válaszát előre köszönöm.
Péter

Kedves Péter!
Örvendetes, hogy rátalált a csotkira, mint hatékony imamódra és gyakorolja is ezt. Általában nem magunknak szoktunk kötni csotkit, de ebben sincsen semmi rossz. Fő, hogy van már ilyen imafüzére, és használja is. Ha kialakult az imaéletében az, hogy egészen sok időt tud rászánnak, mondjuk, naponta fél órát vagy többet, akkor mindenképpen javaslom, hogy egy lelkiatyával vegye föl a kapcsolatot. Még az sem baj, ha az illető nem ismeri vagy nem gyakorolja a Jézus-imát, de legyen egy külső társa, aki kíséri ezen messzire és mélyre vezető lelki úton!


Kedves Lelkiatya!
Járok egy keresztény terapeutához,aki sokat segit nekem,helyes önismeretre jutnom és a hitemet aktivabban megélni.Feltártam neki,hogy mély ellneszenvet,megvetést érzek a függőbetegek iránt,kiidegelnek.Azt mondta ami megvan bennünk azt meglátjuk és zavar bennünket.Ha mások titokban lévő függőségére.pl egy zugban való ivásra dühösen reagálunk akkor nekünk is van rejtett függőségünk.Ezzel fején is találta a szöget,csak voltam tudatában,hogz ez egy rejtett függőség.Azt mondta ezek a függőségek más emberek képében követnek bennünket.Nekem is van rejtett függőségem,amit titokban csinálok,ez pedig az önkielégités bűne.Restellem is.Hosszú évek óta tart,már ritkábban csinálom,de havonta vagy kéthavonta belekerülök ebbe a csapdába.Mit tehetnék hogy ezen változtassak és az éz érzéseimen is változtassak a függő betegek iránt?A terapeutának ezt szégyellem elmondan,inkább leraknám,átbeszélném egy életgyónásban,meggyóntam azelőtt csak felületesen,általában úgy,hogy vétkeztem a tisztaság ellen.Ön mit tanácsolna?
Válaszát nagyon szépen köszönöm!

Az a sejtésem, hogy ez a keresztény terapeuta már tudja Önről, hogy mi ez a függősége, csak arra vár, hogy Ön mondja ki. Természetesen fontos meggyónnia is. Lehetőleg a gyónásban se takargassa mellébeszéléssel. Ez a fajta szégyenérzet, persze, természetes és nagyon helyes, de éppen saját magunkat megszégyenítő ereje segíthet az önfegyelmezésben. Igaz, nem ez a végső megoldás, de segít a küzdelemben. Tanácsom, tehát, hogy a terapeutának is tárja föl inkább. Hátha ő tud ebben is tanácsot adni. Hiszen sok oka lehet az efféle magatartásnak. A függőbetegekkel szembeni viszolygását pedig azzal győzhetné le, ha tudatosan megismerkedne közelebbről egy ilyen emberrel. Elbeszélgetne vele, megpróbálna segíteni rajta. Nem a szenvedélytől való szabadulás végett, hanem bármi más egyszerű emberi segítséggel. Észrevenné ezáltal, hogy ott is egy küzdő, szenvedő ember van, akit nem megvetni, hanem szeretni kell. Javaslom, tegye meg ezt a most még nehéznek tűnő lépést. Sokat fog változtatni a gondolkodásán.


Kedves lelkiatya!

Miért van az hogy nekem mindig többet kell tenni azért hogy valami sikerüljön? Miért van az, hogy engem néha átvernek? Nekem nincs semmiben sem örömem, mindig azt hallgatom, hogy "más is jár így", "mindennek eljön az ideje", "kitartás". Annyira unalmas már minden...... Úgy érzem, hogy másnak "csak úgy van minden". Szeretném ha nekem is fordulna valami az életemben, csak nincs még párkapcsolatom, nem tetszik néhány embernek amit csinálok. Várom a válaszát.

El tudom képzelni, hogy egyáltalán nem rosszindulatból mondják Önnek, hogy más is jár így, hogy várni kell, hogy ki kell tartani. Az életben, nyilván, sok megpróbáltatás ér minket, s ezekhöz hozzá kell edződnünk. Ez elengedhetetlen feltétele az életrevalóságnak. E megpróbáltatások csak azért érik Önt, hogy minél erősebbé váljon. Azt egyáltalán nem kell gondolnia, hogy másnak csak úgy van minden. Ez mindig csak messziről nézve, kívülről látszik így. Küzdenünk kell az életünkben. Sőt, Madács azt írja híres drámájában: Az élet célja a küzdés maga. Semmi sem pottyan ingyen az ölünkbe. A mai világ, sajnos el akarja hitetni velünk, hogy ez lehetséges, holott ez hazugság. Küzdenünk kell, azonban ez jó küzdelem, boldogító út. Még egy dolog. Ne arra számítson, hogy majd lesz párkapcsolata, s akkor minden megoldódik. Ha lesz - adja Isten, hogy legyen mihamarabb! - akkor abban is sok küzdelem lesz majd.


Kedves lelkiatya!
Lehet-e tudni,hogy egy atya válaszol-e a kérdéseinkre, vagy esetleg több. S van-e email címük amire írhatunk. Köszönettel

Ezen a rovaton általában én válaszolok, de amikor egy-egy fogósabb kérdést kapok, amibe beletörik a bicskám, akkor más atyák segítségét szoktam kérni. Meg azt is szoktam tőlük kérni, hogy ha hibát találnak a válaszomban, akkor nyomban figyelmeztessenek. Meg is köszönöm nekik.
Külön írni pedig a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre lehet.


Kedves Lelkiatya!

Lentebb, a Timi nevű hölgynek adott válaszában feltűnt, hogy teljesen egyszerű megoldásként vázolja fel az esküvőt, úgy, hogy említette a kérdező, hogy párja nincs megkeresztelve és nem is szeretne megkeresztelkedni. A kérdésem, hogy ez csak elkerülte a figyelmét, vagy valóban lehetséges egyházi esküvő (most teljesen lényegtelen, hogy latin vagy görög) egy megkeresztelt és egy meg nem keresztelt ember között?

Nagyon szépen köszönöm a válaszát, Isten áldja meg a sok sok segítségért amit az oldalon véghezvisz! Sári

Kedves Sári!
Igen, megvan a módja annak, hogy katolikus fél meg nem keresztelttel házasodjon össze. Ezzel reményt szeretne adni az Egyház annak, aki még nincs megkeresztelkedve, hogy Krisztushoz és az Egyházhoz közeledve mégis eljusson a hitre és a szentségi életre. Persze, ebben nagy feladata és felelőssége van a katolikus félnek. Ennek részleteit megtudhatja a parókusától (plébánosától), bizalommal forduljon hozzá.



Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelki atya!

Akit a római rítusban kereszteltek meg és csak később, felnőtt korában kérte, hogy a görög rítushoz csatlakhasson, azt felszentelhetik-e a görög katolikus egyházban diakónusnak?

Köszönettel régebbi válaszáért, üdvözlettel:
Bazil

Kicsi az esélye, de volt már rá példa. Az egyház szeretné elkerülni, hogy valaki azért változtasson rítust, hogy ezzel kikerülhesse a római katolikus egyházban kötelező cölibátust. Ezért fiatal férfiak rítusváltása esetén általában megkövetelik, hogy tegyen fogadalmat arra, hogy ha pappá szentelődik akkor a korábbi rítusa előírásának megfelelően cölebsz lesz. Hogy ez diakónus szentelésre is vonatkozik-e, nem tudom. Mindenesetre az ilyen esetek lehetőség szerinti elkerülése érdekében inkább nem javasolja az egyház a rítusváltást. A már megtörtént rítusváltás esetén a püspökhöz kell fordulni az ilyen kérés elbírálására.


Tisztelt Lelkiatya,

Római katolikusként azt szeretném kérdezni, hogy keresztényként mi közünk van a szinkretizmushoz, a pogány vallásokkal való párbeszédhez? Ideidézhetnék minden olyan igeverset, amely teljes mértékben alátámasztja, hogy "senki másban nincs üdvösség csak Jézus Krisztusban" Tehát semmi közünk sincs hozzájuk. "Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis általam" STB, STB!
Ezért aggódva figyelem a mostani "pápa"? ténykedéseit, hogy miért vezeti ilyen eretnekségbe az Egyházat!
Különböző szabadkőművesektől, illuminátusoktól és okkult lovagrendektől tudhatjuk, hogy az egyik fő törekvésük az EGY VILÁGVALLÁS kialakítása a világkormány mellett!
Egy új típusú Egyház kialakulását vélem felfedezni, amely a társadalmi igazságtalanságokkal törődik a lelkek megmentése helyett!
"Isten mindenkit szeret, mindent megbocsát, a jó Isten irgalmas"! A MINDENKI MEGVAN VÁLTVA TAN!
A bűnről már nem igen hallani, csak a szegények, elnyomottak, elesettek, munkanélküliek megsegítéséről, ÖKOLÓGIAI enciklika(Ez nem mellesleg "Gaia" földanya imádata, ami okkultizmus")
Mindezek mellett az idők végének jeleit látom a világban. Földrengések hihetetlen nagy intenzitással, különböző természeti katasztrófák, mély erkölcsi romlás, "a gonoszság megsokasodik és sokakban kihűl a szeretet"
Továbbá mi ez a nagy "VILÁGBÉKÉRE" való törekvés az Egyház és a világ részéről? "Jézus nem azt mondta, hogy "mikor azt mondják béke és biztonság, akkor jön rájuk a veszedelem, mint a fájdalom a terhes asszonyra és meg nem menekedhetnek" vagy "Az én békémet adom nektek, de NEM ÚGY, AHOGY A VILÁG ADJA?"
A keresztények nem olvassák Dániel könyvét és a Jelenések könyvét? Pont az Antikrisztus fogja elhozni a világbékét és ezért fognak nagyon sokan áldozatul esni neki!
Erről miért nem beszél az Egyház? A papok sorra züllenek el, főleg a mi környékünkön, utánpótlás pedig nincs! Nem prédikálnak a sátánról, mert nem is hiszik, hogy létezik, sokszor a bűnről sem a megtérésről sem!
Hova süllyedtünk?
Nagyon sajnálom, hogy a Görög katolikus Egyháznak is az egyik legnagyobb célja az ÖKUMENIZMUS, a vallások egybeolvasztásának a célja az Antikrisztus imádata lesz! Itt nem csak a "keresztény szektákra kell gondolni, hanem MINDEN olyan vallás legyen az monoteista vagy többistenhitű, ami a világon van! Ja, hogy ezt nem tennék meg és a pápai hivatal tévedhetetlen? :D Megfognak lepődni, hogy igen. Olvassanak utána, ha az én számból nem hihető. És ezek nem légből kapott, ijesztgetésre kitalált összeesküvés elméletek, hanem ez a valóság! A tiszta igazság ISTEN IGÉJE, akkor miért buzdít minket olyan cselekedetekre a "pápa"?, hogy "beszéljünk a buddhistákkal, hindukkal, muszlimokkal, iszlámmal ÉS FONTOLJUK MEG VAGY VEGYÜNK át tőlük igazságokat? Milyen igazságokat? Nekem egy POGÁNY vallásban lévő ember milyen igazságot tud mondani, aki nem mellesleg KÁRHOZAT ALATT Él, mikor az egyedüli EGY és Igaz Istent szolgálom? "Aki hisz és megkeresztelkedik ÜDVÖZÜL, aki nem hisz ELKÁRHOZIK!"
Ennyire tudatlan az EGÉSZ EGYHÁZ?
Még maga a Katolikus "Anya"szent"Egyház" is azt tanítja a katekizmusában, hogy CSAK AZ LEHET A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA, AKI MEGKERESZTELKEDIK, ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT!
Mindezeket azért bátorkodtam leírni, mivel beszéltem olyan papokkal és keresztény hívőkkel, akik ugyan ezeket az igazságokat osztják, mint én és értetlenül állnak a történtek előtt, tanácstalanul.
Még valami, persze nem sértésként, de egy percig sem fogok gondolkozni azon, hogy mit gondol az egyház vagy a nagy többsége a keresztényeknek, mert úgy kilépek ebből az ÚJ már terjedő eretnek, pogány, okkult fertőből, mint a pinty!
A keresztények alszanak és nem látják, hogy mi folyik körülöttük! Neopogány tanokkal keveredik már a Katolikus Egyház, amelyek a kárhozatra visznek!
Nem is értem, hogy a protestáns keresztény egyházak miért kongatják a vészharangot és miért szólítják fel követőiket arra, hogy készüljenek, mert az idők végét éljük?
TELE AZ INTERNET VELE! Az EGYHÁZ PEDIG BAJBAN ÉS PONT AZOK NEM LÁTJÁK, AKIKNEK A LEGJOBBAN LÁTNI KELLENE, MERT A LEGKÖZELEBB ÁLLNAK/VANNAK HOZZÁ! Vagy nem akarják látni? Tudják, de nem mondják?
Hatalmas hibát követnek el vele!
Ezek nem egy megbomlott elme képzelgései, hanem a kőkemény valóság, ami hamarosan tényleg megélt valóság lesz és nem csak még "tervbe vett álmok"
Elbagatellizálhatják az egészet és hazudhatnak a híveknek és hazudhatnak ÖNMAGUKNAK, hogy nincs NAGY BAJ!
Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy félek és kétségbeestem, pont ellenkezőleg ISTEN MEGFOGJA ENGEDNI, MERT MEG KELL, HOGY ENGEDJE! MINDEN EGYES EMBER MEGLESZ ROSTÁLVA LEGYEN AZ PÁPA, BÍBOROS VAGY AKÁRKI és a pofon pedig fájdalmas lesz!

A Mindenható EGY, Igaz Isten Áldja meg Kedves Lelkiatya.

Vannak igazságok abban, amit itt leírt, de vannak benne félreértelmezett dolgok is. Főként ezekre szeretnék rávilágítani.
Más vallások követőivel való párbeszéd még nem szinkretizmus. Arra sehol sem buzdít sem a pápa sem más egyházi megnyilatkozás, hogy a tanításaikból bármit is át kellene venni. Ugyanakkor mégis igaz, hogy egyik-másik vallás követőjétől volna mit megtanulnunk. Például az imádság fontosságának szerepét, a vallási tanításokhoz való ragaszkodást. Ezekben sok keresztény ember igen hadilábon áll, és bűnbánattal be kell vallanunk, hogy tanulhatnánk tőlük. A más vallásúakkal való párbeszéd - de lehet ezt az ökumenizmusra is érteni - azért is lehetséges és fontos, mert a másik ember sohasem ellenség. Mindenkiben Krisztust kell látnunk. Krisztus is szóba állt mindenféle emberrel, akiket a környezetében lévő, magukat igaznak tartó emberek mélyen megvetettek. Az Egyház célja ebben ugyanez. Nemde, Jézus maga mondta: Menjetek el minden néphez, tegyétek tanítványaimmá őket (Mt 28,19). Hogyan tanítsunk másokat, ha nem állunk szóba velük? Abban lehet, hogy igaza van, hogy a katolikus egyház missziós ereje ma sokkal gyöngébb, mint korábban. Legalábbis a nyugati országokban. Ez valóban gyengéje mostani korunknak, én is így látom. Keresi is a továbblépés útját a pápa és az egész Egyház. Ennek az erejevesztettségnek része az egyes papok hiteltelensége is. Nagy baj ez is, nagy fájdalom. De nem biztos, hogy az utolsó ítélettel való fenyegetőzés segítene rajtuk vagy más hiteltelenül élő keresztényen. Nem félelemkeltéssel tudjuk hirdetni Krisztus Örömhírét, hanem Isten szeretetének megtapasztalható közvetítésével. Láthatóan Önt nagy buzgóság vezeti a katolikus hit megtartásában. Ezért is olvastam meglepve a következő sort, amelyet, ha jól értettem, Ön úgy értelemez, mint veszélyes új tan:
Isten mindenkit szeret, mindent megbocsát, a jó Isten irgalmas! A MINDENKI MEGVAN VÁLTVA TAN!
Ez nem új tan, az Egyház mindig is ezt tanította. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön... váltságul adta magát mindenkiért (1Tim 2,4-6). Igen, Krisztus mindenkiért meghalt. S nem csak hogy minden ember, de az egész világ is meg van váltva. Hogy ezt ki fogadja el és ki nem, az más kérdés. Nekünk keresztényeknek az a kötelességünk, hogy mindenkihez elvigyük ezt a jó hírt, hogy meg vagyunk váltva. Ha azzal a kíméletlen állásponttal közelítenénk, hogy KÁRHOZAT ALATT ÉL (ami nem is igaz), akkor miként remélhetnénk, hogy valamiképp eljut arra az igazságra, hogy ő is meg van váltva? De ismétlem, azt én is osztom, hogy erőteljesebbnek kellene lennie az igehirdetésünknek.
Bocsásson meg, azt is teljesen félreértette, hogy a görögkatolikus egyháznak legnagyobb célja lenne az ÖKUMENIZMUS. Hogy fontosnak tartja, az igaz, de nem legnagyobb célja. Fontosnak pedig azért tartja, mert létéből fakadóan a két nagy testvéregyház, a katolikus és ortodox között áll, s ezért nagyobb felelőssége van abban, hogy egymást jobban megismerjük, elfogadjuk. Abban viszont igaza van, hogy CSAK AZ LEHET A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA, AKI MEGKERESZTELKEDIK, ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT. Bár ezt a rendje-módja kifejezést többféleképpen is lehetne értelmezni a különböző rítusoknak megfelelően, de ha a lényegét tekintjük, az Egyház szándékával egyezően a Szentháromság nevére vízzel való megkeresztelést, akkor igaz. Viszont nem tanítja és nem is tanította az Egyház, hogy csak az üdvözülhet, akik a katolikus egyház tagja. Az extra Ecclesiam nulla salus (Egyházon kívül nincs üdvösség) ma is éppen úgy igaz, mint bármikor. De hogy ki milyen mértékben és módon él az Egyház, vagyis Krisztus titokzatos testének kegyelmeiből, azt nem nyilvánítja ki olyan nagy bizonyossággal a mai teológiai tanítás, miként korábban voltak ilyen kijelentések.
Abban is igaza van, hogy MINDEN EGYES EMBER MEGLESZ ROSTÁLVA LEGYEN AZ PÁPA, BÍBOROS VAGY AKÁRKI (Lk 22,31). De hogy utána pofon nem lesz, én abban biztos vagyok. (A kárhozat nem pofon, hanem iszonyatos vég - mentsen meg bennünket tőle az Isten!) Hogy mi végre jutunk, azt nem tudjuk megmondani. De kétségtelen, hogy igyekezni kell bejutni a szűk kapun, erre világosan figyelmeztetett minket Urunk (Lk 13,24).


Tisztelt Lelkiatya!

Semmi gond, hogy nem válaszolt a tegnap feltett kérdéseimre, legalább újabb megerősítést kaptam, hogy ami az Egyházban és a világban történik az sajnos mind igaz. A szinkretizmustól az egy világvallásig az okkult eretnekségektől a végidőkre utaló jelekig.
Úgy lesz, mint Noé napjaiban és Sodoma és Gomora esetében.
Isten bocsássa meg!

A Mindenható EGY, Igaz Isten Áldja meg!

Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. Sajnos, ezek a válaszadások korántsem naprakészek, vagy hogy néha hetek telnek el, hogy megérkezzék a válasz. Mint az Ön esetében is. Iparkodom a válasszal.


Kedves Atya!

Milyen imát ajánlana, amit kitartóan tudnék végezni, hogy a Jóisten segítsen meg, h. egy megfelelő társat találjak. Nagyon szeretnék családot,de nem találok társat. Kis faluban lakom és egy közeli városban dolgozom.Pedagógus vagyok, segítő munkát végzek. Sajnos több zátonyra futott kapcsolatom miatt kezdem feladni a reményt. Sajnos nem látok esélyt, hogy itt a környezetemben valakivel megismerkedjek. Pedig életvidám,nyitott, segítőkész ember vagyok. Nem tudom mit hol rontottam el, szeretném ha tudnék egy olyan társat találni akiben valóban bízhatok és kialakulna valakivel egy szoros elköteleződés.Csak Gondviselésben bízom.Kicsit talán bezárkóztam, de nem nagyon tudom hova mehetnék már 37 évesen már nehéz társat találni.Kicsit elfáradtam, abban hogy reménykedtem egy egy kapcsolatban, próbálkoztam a legjobban csinálni és mégis elromlott.De nagyon bízom az ima erejében.Köszönöm szépen. Virág

Kedves Virág!
Nem azon múlik imádságunk hatékonysága, hogy milyen szöveggel imádkozunk. Elsősorban a szívünk állapota a fontos, és azt igyekszünk kifejezni imával akár saját szavainkkal formáljuk azt, akár más, szentek által ihletett imát mondunk, vagy ami a mégis a legjobb talán, a Szentírásból származó imádságot mondunk (ilyen pl. a Miatyánk, a Üdvözlégy meg a zsoltárok).
Igen, bízzék továbbra is a Gondviselő Istenben. Egészen bizonyos, hogy nem hagyja magára Önt. Ugyanakkor imádságában mindenképpen figyeljen arra is, hogy mi az Ő akarata. Nagyon fontos, hogy az imádságunkban, bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy jó és helyes dolgot kérünk, meg kell őriznünk a nyitottságot az Isten akaratára. Ahogyan Jézus is imádkozott: Ne az én akaratom legyen, hanem a Tied (Lk 22,42).


Kedves Lelkiatya.
Mi a feltétele annak,hogy valaki
egy rend tagja legyen.
Nekem gyerekkori vágyam és vissagondolva
éreztem is,hogy egyházi szolgálatba
szeretnék lenni,de nem valósult meg.
Szeretek magam,egyedül lenni.
Szeretem kizárni a külvilágot
magamból és vágyom a csendre,nyugalomra.
Köszönöm,hogy segített!

Javaslom, keressen föl egy szerzetesközösséget. Lehetőleg olyat, ahol uralkodik a csönd, ahol be tud kapcsolódni az imádságba. Ha a munkája és az életkörülményei megengedik, akár több napot, legjobb, ha egy hetet rászán erre az elcsöndesedésre. Hogy utána mit talál a lelkében, ez egyelőre rejtély. Nem biztos, hogy ugyanazt, mint amit most lát, sejt, gondol. Lényeg az, hogy szerzetesi közegben lehessen egy időre. Ha nem lehetséges egyszerre több napot erre szánnia, akkor egyenként menjen el több napra, lehetőleg mindig ugyanabba a közösségbe.


Kedves lelkiatya,
Mit tehet egy felnőtt ember az ellen, hogy ne érdekelje túlságosan mások véleménye, ne rezzenjen össze, ha kritikát kap? Mert én sokszor érzem bátortalannak és gyengének magamat, különösen akkor, ha ki kell állnom az érdekeimért vagy Isten és az igazság által megkövetelt dolgokért. Mit kell csinálni ilyenkor? Böjtölni, imádkozni, sportolni, akaratunkat erősíteni? Ez talán egyfajta önbizalom hiányos állapot, úgy érzem, hogy teljesíteni kell, hogy megfeleljek másoknak, eközben "kikészülök". Gyerekkoromban úgy emlékszem, hogy nem voltam ilyen, hanem felszabadult voltam és nem volt bennem megfelelési kényszer.

Ha gyermekkorában ez nem volt Önre jellemző, akkor azt javaslom, szánjon időt arra, hogy gondolatban, emlékezetben elindul visszafelé, és megpróbál eljutni arra a pontra, amikor - úgy emlékszik - megjelent ez a bizonytalanság, megfelelni akarás. Nem hiszem, hogy súlyos gond lenne az Ön esetében, mert eléggé jól leírta a helyzetét, tehát aránylag jó önismerettel rendelkezik. Ez már fél siker. Mondom, próbálja meg fölidézni az életét szép lassú lépésekben visszafelé menve. Ne kapkodja el, ne érjen túl hamar a gyermekkorához. Lehetőleg minél részletesebben, a lényegtelen mozzanatokat is fölidézve haladjon visszafelé. Ha megtalálta azt a pontot, azt az eseményt, élményt, amitől kezdve megjelent ez a görcsös megfeleléskényszer, akkor azt a helyzetet igyekezzék magában tisztába tenni. Ha rászánja erre az időt, figyelmet, lehet, hogy minden egyéb külső segítség nélkül gyógyulásra talál.


Kedves atya!

Nagyon aggalyos vagy, ez leginkabb a gyonasok tekinteteben figyelheto meg. (Fiatal ferfi vagyok.) Allandoan eszembe jut minden, a bocsanatos bunokat es a nembunoket is halalos bunoknek latom. Evek ota szenvedek ettol. Gyonas utan azt erzem, hogy nem vagyok feloldozva, illetve ugy erzem, hogy nem jol gyontam, ezert ismetelgetem gyonasaimat, az utobbi evekben tobb eletgyonast is tettem. De ebbol ne sikerult kigyogyulni.

Ezen kivul valamelyest rosszul erzem magam, szorongok, ha ki kell allnom masok ele peldaul eloadast tartani, nehez ellentmondanom masoknak, eleg gyakran szegyellem hitemet megvallani. Ugy erzem, bizonytalan vagyok, ezert vizsgalom, hogy mindent jol csinaltam-e.

Mit tegyek? Hogyan orvosolhato ez a problema? El kellene lazulnom, sportolnom kellene, hogy megerosodjek? Termeszetesen emellett normalis eletet elek, de leginkabb gyonasra keszulven elojonnek ezek az elviselhetetlen aggalyok.

Talán meglepődik, de azt tanácsolom, forduljon szakemberhez. Természetesen csakis katolikus pszichológusra gondolok, aki ismeri, érti a szentgyónás lélektanát is. A szentgyónás lehetne a gyógyulásának eszköze, de valami rossz élmény, kialakult rossz érzelmi mechanizmus miatt éppen az okozza a szorongását, ami gyógyíthatná. Ennek mélyebben utána kell járni. Egy szakember, lehet, hogy egyetlen beszélgetés során rá tud mutatni, hogy hol a hiba, vagy esetleg egyszerű terápiát javasol. Nem kell ettől sem félnie, egyszerűen gondolkodási vagy hasonló jellegű gyakorlatokról van szó. Fontos, hogy mihamarabb megtegye ezt a lépést, minek gyötörné magát sokáig ezzel a feloldatlansággal?


Tisztelt Lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy lehetséges-e számomra az ortodox katolikus rítusra való átállás. Ha igen, hogyan fog ez lezajlani. Református vagyok, kisgyermekként lettem megkeresztelve.

Válaszát elöre is köszönöm.
Genovéva

Kedves Genovéva!
Természetesen van erre lehetőség. Ha Ön külföldön lakik, azt javaslom, keresse föl Belgiumban a Chevetogne-i közösséget. Úgy sejtem, nem messze van az Ön lakhelyétől. Ha ott elbeszélget valamelyik atyával, és elmondja neki ezt a szándékát, minden bizonnyal szívesen segítségére lesz. Nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a magyarországi görögkatolikus metropóliából kapta ezt a tanácsot. Amennyiben további részleteket szeretne megtudni, javaslom, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre külön is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A vőlegényemmel jövő szeptemberben lesz az esküvőnk. Szeretnénk egyházi esküvőt, de nem egyszerű a helyzetünk.
Én görög katolikus vagyok, az apai nagyszüleim kereszteltettek meg (ahol a szüleim nem vettek részt, mert nem voltak értesítve), édesanyám viszont római katolikus. A szüleim válása és a családban fennálló egyéb okok miatt én gyerekkorom óta csak római katolikus liturgián voltam eddig és csak azt ismerem.
Miután csak a latin szertartást ismerem, ezért latin esküvőt is szeretnénk.
A helyzetünket nehezíti, hogy a vőlegényem nincsen megkeresztelve, ő maga nem is szeretne, viszont a gyerekeket majd szeretnénk katolikus hitben felnevelni.
A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehetséges görög katolikusnak római katolikus esküvőt tartani?
Tudom, hogy szemtelen, és nem helyén való a kérdés, de nincsen kihez fordulnom, aki tudna nekem ebben segíteni!
Nagyon szeretnénk katolikus egyházi esküvőt!
Válaszát és megértését előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Timi

Kedves Timi!
A helyzete nem egyedülálló. Teljesen érthető, hogy Ön számára a bizánci rítus idegen is volna, még ha származása szerint görögkatolikus is. Jó, hogy erre a fontos dologra rákérdez, mert, bizony, érvénytelen lenne a házasságkötése, ha ezt a részletet előre nem tisztázná. A megoldás viszont elég egyszerű. Bárhol is lakik az országban, lakhelye szerint Ön is valamelyik görögkatolikus parókiához tartozik. Keresse föl az illetékes görögkatolikus atyát és mondja el neki a helyzetet. Tudniillik, az ő hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a tervezett házasságuk érvényes legyen. Közben érdemes fölvenni a kapcsolatot a saját plébánosával is. Gondolom (remélem) rendszeresen jár a saját plébániáján a templomba, és van kapcsolata az ottani atyával. Őt is értesítse a házasságkötés szándékárol. A jog azt irja elő, hogy a jegyesoktatást a görögkatolikus atya végezze el, de ettől még az esküvőjük római katolikus lehet. A többi részletet nyugodtan rábízhatja a két (római és görkat.) atyára.


Tisztelt Lelkiatya!

Honnan származik és pontosan mit jelképez a jeruzsálemi kereszt?

Eredete II. Orbán pápára (1042–1099) vezethető vissza. A keresztes lovagoknak készített zászlón szerepelt először. Azért nevezik jeruzsálemi keresztnek, mert Jeruzsálem városának címerében szerepel. Az egyenlő szárú kereszt mindegyik ága t-végződésű (ún. mankós kereszt), amely utalhat az őskeresztények idejében sokat használt Tau-jelre. A négy száron belül pedig még négy, szintén egyenlő szárú kereszt található, az értelmezők szerint ezek a négy evangéliumra utalnak.


Kedves Lelkiatya! Már korábban is írtam, hogy egy római katolikus közösségben összeszólalkoztam egy hölggyel. Nagyon rosszul esett ahogyan a plébános pártoskodása által, meg sem hallgatott, csak elfogadta a másik vádaskodását. Azóta már beszéltünk róla, sikerült konkrétumokkal is bizonyítani a hazugságait a másik hölgynek, sajnos félig a plébánián lakik, így esélyem sincs. A közösség tagjai is csak titokban beszélnek velem,amit meg is mondtak, nehogy kimaradjanak a plébániai eseményekről, mert félnek a retorziótól. A fele társaság már templomba sem jár, mert sajnálnak. Mit lehet tenni ilyen zűrzavarban. Nehéz titkolni a cirkuszt a nép előtt, sokan keresnek meg, hogy mellettem állnak, miben segítsenek. Rólam csak annyit, hogy világéletemben a templomban nőttem fel. Ezek a plébánián villogó emberek pár éve még meg sem voltak keresztelve, most van aki pénzeli az egyházat ezzel kerül fő kereszténnyé, osztja a templomudvaron ki mehet a pappal kirándulni, ki nem, mert éppen nem megfelelően közösségi barát. Hatalmas a háborgás. Személyesen annyi a bajom, hogy súlyos beteg lettem.Nagy műtét előtt állok. Jó lenne egy bátorító szó. Ha már az egyházba sem tudok menni ezek az emberek miatt, mert a plébánia foglalt /próbáltam már/mit tehetek? Hová forduljak? Minél békésebb megoldást keresek.A gyermekeim 27 24 évesek, jártak eddig templomba, de azt mondták annyi borzasztó dolgot látnak, hogy már templomba sem hajlandók menni. Nagyon bánt, hogy belegabalyodtam ebbe a helyzetbe! Az én hibámat, már sokszor meggyóntam.

Valóban nem könnyű helyzet, csak hosszú távú megoldást remélhet. De abban föltétlenül bíznia kell. Hogy emiatt nem kell saját magának szemrehányást tenni, az magától értetődik. Főként, ha már meggyónta. Nem szabad egy bűnt kétszer is meggyónni, mert ez azt jelentené, hogy nem bízik Isten irgalmában.
Magam sem tudom, jó tanács-e, de mégis fölvetem, hogy ha már beszélt az atyával erről a rossz helyzetről személyesen, akkor vegyen maga mellé még egy vagy két embert, és úgy mondják el neki újra. Ha ezt sem veszi komolyan, akkor az akár a képviselő testületet is segítségül hívhatja. Ha ezek sem segítenek, akkor jó szívvel megteheti, hogy a püspökénél tesz jelzést. Még ha nem is tűnik úgy, hogy a plébános atya súlyos bűnben élne is, amit írt, az egyházközség vékonyodása, haragok megmaradása indokolja, hogy komoly lépéseket tegyenek a helyzet megváltoztatására.


Kedves Lelkiatya!

Először is, ha anonimként, de szeretném megköszönni eddigi válaszait nekem, és másoknak is.
Ha megengedi kérdeznék:
Vasárnapoként, ahova templomba járok sokszor van keresztelő, ami mind szép és jó, hogy sokan keresztelik meg a pici babájukat. Ahogy elnézem a többi hívő mind tud örülni ennek, kivéve engem. Mindig elszontyolodok, mert úgy érzem Isten fontosabbnak tartja a "frissen" keresztelt kis új, ártatlan tagot, hisz egy gyermek ártatlan,a Mennyországba való, én meg bűnös vagyok. Persze én is örülök, de sokszor nem hagy nyugtot az az érzés. Én már tényleg nem számítanék, kevésbé szeret Isten?
Másik, nő létemre nem kaptam meg azt a kegyelmet (én annak tartom, amit Isten tényleg csak az arra alkalmasnak ad meg), hogy anya érzéket tápláljak a gyerekek felé. Nem is vágyok rá hogylegyen babám, és a párom se. Egyikőnkenk sincs türelme hozzá, tökéletesen megvagyunk ketten. Mindig furán érzem magam, hogy más "alapból" tud bánni egy kisgyerekkel és azonnal elnevetgél vele én meg állok mint egy szerencsétlen, mert általában rám "na mit nézel" tekintetet kapok a piciktől és anyukáiktól. Egyből kiszúrják ha nem tudok velük mit kezdeni. Aranyosak, de soha nem olvadoztam tőlük, és sokszor látom emiatt szívtelennek tartanak, vagy önzőnek mert NEM akarunk gyermeket.
Emiatt sokszor el is szégyenlem magam, mikor a Bibliában Jézus gyerekekörében van, hisz Ő is szerette őket. Velem van a baj, és haragszik rám Isten emiatt?
Igazából gyerekként is így gondoltam, az állatokat mindig jobban szerettem, ez így van most is, nem változott, és hiába próbálom másként állni a gyermekekhez, nem megy. Azért meg nem fogok szülni mert a társadalom szerint "kötelező", lényszerből pedig soha nem lesz jó se a páromnak (ő is katolikus, hívő) se nekem, se a gyereknek. Nem ő akart megszületni, és azt nem engedem hogy ő igya meg a levét, mert "kényszerből lett".

Ez a jelenség valóban ritka, de nincs egyedül vele. Lám, a férje is hasonlóképp gondolkodik. Igaz, alaposan beszéljék ezt meg, a lehető legmélyebb őszinteséggel, nehogy a férje csak az Ön iránt való szeretetből tódítsa azt, hogy ő sem szeretne gyermeket. Ha szeretne mégis, akkor hadd mondja ezt ki. Utána pedig beszéljék át a továbbiakat, ami még akkor is lehet két esélyes megoldás. Tehát, valóban, nem kötelező Önnek gyermeket szülni. Ettől a tehertől nyugodtan szabaduljon meg. Arra figyelnie kell, hogy ne váljék önző emberré. Ennek veszélye, persze, mindenkinél fennáll, de a gyermeket nevelő ember egy jó időre önkéntelenül is önzetlenné válik, mert a gyermekét sok esetben jobban szereti, mint saját magát. Tehát, ahol lehet, gyakorolja az önzetlenséget, de nyugodtan ki alakíthatják az életüket a férjével úgy, hogy nem szülnek gyermeket. Persze, az is fontos, hogy azért legyen házasélet Önök között, s ha mégis megfoganna, akkor azt Isten különleges ajándékának kell tekinteniök. Meg az is kérdés még, hogy milyen módszerrel gátolják a fogamzást. Van erre természetes, az Egyház által is elfogadott mód, de akkor ezt kell használni, s nem idegen anyagokat vagy eszközöket.


Tisztelt Atya!

Tudna ajánlani olyan magyarországi férfi kolostort vagy szerzeteseket (romai,görög, v.ortodox) ahol fogadnak világit hivatástisztázásra, lelkigyakorlatra vagy csak lelki elmélyülésre? inkább szemlélödő legyen ...

köszönettel:
A

Leginkább a bakonybéli bencéseket tudom ajánlani:
http://www.szentmauriciusz.hu/




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat