Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.197.87.25)


Mennyi nyolc meg nyolc? (számmal)


TISZTELT PÜSPÖK ÚR REFORMÁTUS HÍVŐK VAGYUNK HAJDÚNÁNÁSRÓL. SZERETNÉNK PÜSPÖKI ÁLDÁST KÉRNI ÉLETÜNKRE .LEHETSÉGESLENNE ,HOGY MEG ÁLDANA BENNÜNKET SZEMÉLYESEN?

Bizonyára lehetséges. Az eparchia@gorogkatolikus.hu címre érdemes írni, s ott részletesebb eligazítást tudnak majd adni.


Egy atyát meg lehet ölelni

Csak, ha ő is hozzájárul. De inkább csak lélekben, hogy senki ne gondoljon semmi rosszra.


Tisztelt Lelkiatya!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egy korábbi kérdés - feleletben olvastam az apoteózis fogalmáról, ahol azt írja, hogy ez a római katolikus irányzatban nem kap olyan hangsúlyt, mint az ortodoxban / görögkatolikusban.
De ez ugye nem jelenti azt, hogy római katolikusként nem kaphatna személyesen számomra sem olyan hangsúlyt, mint egy ortodox / görögkatolikus számára? Tehát az apoteózis nincs összeütközésben a római katolikus tanokkal, ugye?

Éppen most találtam rá, és kezdtem el olvasni György archimandrita: Az emberi élet célja az átistenülés c. könyvét. Továbbá érdekel e téma tanulmányozása, római katolikus keresztényként.

Kis szembeállítás: az egyértelmű számomra, hogy keresztényként nem fogom a többistenhitet kutatni, hogy az mennyire lehetne elfogadható számomra, tudva, hogy az egyértelműen tiltott a Bibliában.
De van-e egy ilyen "határ" az egyéb katolikus irányzatok között, vagy azok között szabadabban lehet mozogni?

Segítő válaszát köszönöm szépen!

Az átistenülés teológiája, természetesen, teljesen egybecseng a katolikus tanítással. Kevésbé hangsúlyos talán, de egyáltalán nem idegen attól. Főként ma, amikor már jobban ismerjük egymás gondolatait, gondolkodását, egyre több olyan dolog van, amit Kelet és Nyugat megtanulhat egymástól.
Nagy szabadság van a keresztény gondolkodásban, hiszen mindenkinek meg kell találnia, föl kell építenie a saját, személyes hitét. Gyakran kell hallgatni teológiai tartalmú előadásokat, olvasni ilyen könyveket, állandó kapcsolatot tartani a lelkiatyával, s ezeken keresztül a hitünk folyamatosan tisztul, fejlődik, érlelődik. Fontos, hogy alapvetően katolikus tanításokkal tápláljuk a lelkünket és ne mással. Ennek köszönhető az, hogy ilyen táplálék mellett szabadon gondolkodhatunk és kereshetjük Istent.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy problémámra szeretnék tanácsot kérni.
Általam a világon a legjobban szeretett férfi szeretetét elvesztettem. És azzal, hogy őszintén elmondtam neki az érzéseimet, meg is bántottam. Nem bocsátotta meg ezt nekem, és semmilyen formában nem hajlandó velem felvenni a kapcsolatot sem. Fontos lenne hogy megbocsásson. Hogyan érhetném ezt el és kérhetem-e Istent, hogy nyissa meg felém a szívét?
Egyébként református vagyok, nem gyakorlom teljes mértékben, de hiszek... Egy boldog életszakasz fűződik Hajdúdoroghoz, ezért fordulok Önhöz.
Válaszát köszönöm!
Edit

Kedves Edit!
Nagy titok a szerelem. Még a saját szívünkben ébredőt sem könnyű kezelni, nem hogy a másik szívében kelőt vagy elhalót. Meg kell próbálnia tisztábban, világosabban átértékelnie ezt a kapcsolatot. Az bizonyos, hogy nem azért haragudott meg Önre ez a férfi, mert őszintén elmondta neki az érzéseit. Inkább arról lehet szó, hogy mivel ő (már?) nem viszonozza ugyanezeket az érzéseket, ezért az csak zavarba hozza, s nem nagyon tud mit kezdeni az Ön vonzódásával. Azt kérheti Istentől, hogy teljesüljön a szíve vágya, de mégse ragaszkodjon túlságosan ehhez az érzéshez. Hiszen lehet, hogy mindez szép időszakot jelentett, de változni fog az élete, és Isten Önnek valami szebb, értékesebb ajándékot tartogat. Legyen nyitott erre is!


Tisztelt Lelkiatya!

Isten folyamatosan próbára tesz, rosszabbnál rosszabb dolgokkal. Persze emellett sok jóban van részem, ami másnak nem adatik meg.
De már nincs erőm megküzdeni ezekkel a feladatokkal és nem értem mire akar ezzel tanítani.
Fel akarom adni az egészet. Szeretném kérni a bűneim megbocsátását. Hogyan kérhetem? És honnan tudom, hogy megbocsátást nyertek?

Köszönöm!
Tisztelettel:
Halász

Kedves Halász testvérem!
Az már nagy dolog, több, mint biztató, hogy észreveszi a jó dolgokat is. Sok küzdőtársa megakad még ott, hogy csak a rosszakat látja meg. Holott mindenki kap ilyet is, olyat is, éppen, amire szüksége van. Tehát a felismert jó ajándékokba kapaszkodjon. Szánjon időt arra, hogy el-eltöpreng, mit miért kapott. Ez egyébként lehetőséget nyit arra, hogy lassan felismerje, még a rossz dolgok is megtermik a maguk jó gyümölcsét. Bár, úgy sejtem, ma már ezt is egyre inkább belátja, csak mégis néha fáradtnak érzi magát a küzdelemhez. De még ennek az okát is nagyon jól érzékeli. Nem is annyira a kapott nehéz helyzetek, mint inkább a saját bukásai, elkövetett bűnei teszik erőtlenné.
Fedezze fel a legnagyobb ajándékok egyikét, amellyel élhetünk: a szentgyónást. A pap előtt sorolja fel mindazokat a bűnöket, amelyek terhelik a lelkét. A pap pedig fel fogja oldozni, erre Krisztus Urunk adott garanciát (Mt 18,18). Valójában Ő szabadít meg minket bűneinktől, hiszen ezért jött közénk Karácsonykor.


Kedves Lekiatya!
Azt szeretném megkérdezni,hogy van-e az interneten
olyan oldal,ami görög katolikus fiataloknak szól.
Köszönöm:Roberta

Kedves Roberta!
E honlapon keresztül el tudja érni az egyházunk facebook oldalát is (jobb oldali oszlop). Ott többnyire fiataloknak írunk, vagy ők írnak magukról egymásnak. Remélem, talál magának való dolgokat rajta. Jó böngészést!


Tisztelt lelkiatya!
Római katolikus vallású vagyok, és az egész családunk is ennek a vallásnak a tagja. Rendszeresen járok templomba, a gyermekeim is, kivéve a /volt/ férjemet. Ezt azért tettem zárójelbe, mert csak egy lakásban lakunk, de ő már hosszú évek óta egy más személlyel él együtt,un.házasságtörést követett el.(szentségi házasság lévén).
Semmi, és senki nem tud neki parancsolni, a lelkére hatni, legalább a gyermekei jövőjét nézte volna, de sajnos az a másik (aljas) személy (nő) a legfontosabb számára.Ez az állapot hosszu évek óta fennáll.
Kérdésem az lenne, hogy mit tudnánk tenni ebben a helyzetben? Az életünket szörnyen befolyásoló helyzetet, válással kellene talán rendezni?Mi az Ön véleménye ebben a helyzetben? Sokat imádkoztam, próbáltam változtatni, de semmi eredményt elérni nem tudtam.Köszönettel:
Emma

Jaj, kedves Emma, valóban nagyon nehéz helyzetben van. S én is, hogy mit is tanácsolhatnék.
Váláson ne is törje a fejét. Az nem hoz megoldást, csak újabb, sokkal súlyosabb bonyodalmakkal terhelné az életüket. Nem tudok mást tanácsolni, mint azt, hogy tartson ki. Bízzon abban, hogy bár most teljesen kilátástalan, de egyszer mégiscsak rájön a férje, hogy hol kaphat igazi szeretetet. Ha végképp lehetetlenné válik az együttélés, akkor meg kell próbálni külön költözni, de továbbra is hordozza szívében azt a reményt, hogy egyszer majd ki fog józanodni a férje, és újra egymásra találnak. Félő, hogy ez még újabb hosszú éveket jelenthet, de Ön szívében jól megélheti ezt az időszakot is. Imádkozzon minden nap a férjéért és mindazt a rosszat, amit tőle el kell viselnie, ajánlja fel őérte. Ezzel segítheti őt legjobban, s közben az Ön lelke is erősödik, egyre jobban igazodik az Isten akaratához.


Tisztelt Lelkiatya!
... Jézus azt mondja: Legyetek olyanok másokkal amilyennek szeretnétek, hogy veletek legyenek. Illetve szeresd felebarátodat mint önmagadat. ... Ezt, hogy kell érteni? Szószerint? Esetleg határt kell szabni? Nem tudom mikor csinálok jót és hol a határ ahol már magammal kell törődnöm. Isten előtt mi lenne kedves? Attól is félek, hogy visszaélnek a jó indulatommal. Igy van ez amikor pénzt kérnek kölcsön. Volt, hogy nem kaptam vissza. Amikor odajönnek kérni valamit, mindíg megesik rajtuk a szívem. Ez egészséges dolog lelki értelembe, vagy gyengeség?
Nagyon várom válaszát!
Tisztelettel és köszönettel,
Ricardo

Kedves Ricardo!
Mások szükségén megindulni nem gyengeség, hanem értékes emberi viselkedés. Segítsen is, ahol csak tud. Ugyanakkor mindig meg kell gondolnia, hogy az az igazi segítség-e, ha nyomban teljesíti, amit kérnek Öntől. Sajnos, vannak emberek, akik visszaélnek mások segítőkészségével. Az ilyen magatartásnak nem szabad táptalajt adni. Néha határozottnak is kell lenni, és tudni kell nemet mondani. Egyszerű alapképlet például, hogy ha valaki tartozik Önnek egy korábbi kölcsönből, akkor nem lehet adni neki újabb kölcsönt addig, amíg meg nem adja az előzőt. Ettől soha, semmilyen okból és semmilyen formában nem szabad eltérni! Kell segíteni másoknak mindig, minden helyzetben, de felelősen, átgondoltan. Ehhez kérjen bölcsességet az Istentől, és erőt ahhoz, hogy követni is tudja.


Kedves lelkiatya!
Egy hozzám közelálló személy nagyon megváltozott az utóbbi idöben.Nagyon elvan szállva önmagától.Ez a viselkedés forma nagyon sértö és bántó.Nem csak számomra,maások is tapasztalták ezt.És azon a véleményen van egy másik személy is,akivel ö a munkájából kifolyólag együttmüködik,hogy nagyon rossz érzés az amikor a másik önmagát tartja a legfontosabbnak,és nem figyel oda az ö érzéseire.A beszólásai,kiszólásai nem helyénvalóak.Nem tudom mi okozhatja nem volt ilyen,és ez a viselkedésforma nem áll jól neki,természetellenesen hat.Bár vannak ennek az embernek bizonytalanságai és a stressz is kihathat rá,talán okozhatja ez is.De ezzel a felfuvalkodott viselkedéssel,elfog távolitani magától másokat.Ön hogy látja ezt?Jogos-e figyelmeztetni és felhivni a figyelmét a viselkedésére?
Válaszát elöre is köszönöm!

Ha jó barátok (voltak), akkor igen. De nagyon jól válassza meg ennek a módját, idejét, még a helyét is. Van, amikor befogadó az ember, van, amikor nem. Félő, hogy ez az illető elvakulttá lett ebben az utóbbi időben, tehát nem biztos, hogy sikerül vele megláttatni, hogy hol a gond. De mégis próbálja meg, ne hagyja ebben a vakságban, mert valóban önmagának lesz ellensége ezzel a viselkedéssel - nem csak másoknak. Sokat imádkozzon előtte, hogy kapja meg a Szentlélek bölcsességét, hogy mit mondjon. Ha pedig beszélnek, legyen vele szemben nagyon határozott. Ne féljen, ez nem szeretetlenség. Amikor a szakadék szélén áll valaki, akkor rákiáltunk. Szinte ilyen helyzetben lehet ez az illető. Persze, hozzá kell tenni, az sem biztos, hogy most, egyetlen beszélgetésük eredményeképpen megváltozik. Lehet, hogy több ilyen hatásra, még egy kicsit több időre van szüksége, hogy ráébredjen, nem jó úton jár. Ezért kell a még több imádság.


Kedves lelkiatya!
Mit tanácsolna egy olyan munkahellyel kapcsolatban aminek tartósan az egészségre káros hatásai vannak?Nem is teljesen tisztán mennek a dolgok,hanem feketén.A pénzt azt megkapjuk idöben,de a szabadnapok kevesek,meg sehol sincs nyoma annak,hogy itt dolgozunk.Kérdés a gazda egyáltalűán fizet-e adót a hely után.Sokat gondolkodom,hogy mitévő legyek.Ez nem egy olyan munka amit éveken keresztül lehet végezni.Úgy érzem nem itt van a helyemKözel egy éve vagyok itt.Nem jók a körülmények sem a fizikai olykor a pszichikai egészségre sem.De a kereset viszont jól jön,mert nagyon nehéz munkát találni.
Válaszát elöre is köszönöm!
Léna

Kedves Léna!
Nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy meneküljön onnan, keressen más munkahelyet mielőbb. Érzi is, hogy nem ott van a helye, nem is egészséges körülmények között van, nincs is távlata ennek a helyzetnek, nem is törvényes. Akkor mi tartja ott? Nyilván az a kis pénz, amit kap érte. Állítom, nem ér meg annyit. Keressen valami mást, és lépjen minél hamarabb tovább. Sokat imádkozzon azért, hogy mutassa meg az Úr az Ön útját, merre menjen! Higgye el, meg fogja mutatni, csak bízzon Őbenne!


Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne,hogy keresztény fiataloknak mennyire helyes Discoba járni szórakozni?Mivel ez világi szórakozóhely,és a szórakozásnak nem épp minőséges formája.Érdekelne,hogy mi erről az egyház és a lelkiatya álláspontja?
Elöre is köszönöm!

Kétségtelen, hogy nem egy épületes dolog. A fiatalok szeretnek táncolni, együtt lenni, sokat beszélgetni. Ez természetes, Isten ilyennek alkotott meg bennünket. De mint ahogy minden tevékenységünket emberhez méltó módon és Isten dicsőségére kell végeznünk, ez a fiatalok szórakozására is érvényes. Zenét hallgatni, táncolni, beszélgetni lehet nagyon igényesen is, úgy, hogy attól az ember lelke is épül, gazdagodik. Én azt javaslom, hogy táncolni, szórakozni is csak olyan helyekre menjenek a fiatalok, ahol lelkileg is épülnek. A diszkóban nagyon sokszor nem csak az alkohol, hanem még a drogok is könnyen terítékre kerülnek. Már csak ez is leleplezi ezt a fajta szórakozást, hogy nem építő, hanem romboló.


Kedves Lelkiatya ! A karácsony előtti szentgyónás kapcsán merült fel bennem az a kérdés, hogy a hívek gyónnak, gyónunk, és a papok, püspökök is szoktak gyónni ? Ő rájuk is minden ugyanúgy vonatkozik, mint a többi emberre ?! Érdekelne a válasza ! Köszönettel.

Igen, természetesen. Hiszen ők is bűnös emberek, rászorulnak a bűnbánat szentségére. Sőt, a lelkivezetés számukra talán még fontosabb, hiszen állandó lelki készenlétben kell lenniük, és a lelkiélet fejlődésében is csak akkor tudnak segíteni, ha azt az utat maguk is járják. Nem beszélve arról, hogy éppen e lelki munka miatt ők még nagyobb kísértéseknek, az ellenségtől jövő támadásoknak vannak kitéve. Tehát, a papok is, püspökök is rendszeresen gyónnak.



Kedves lelkiatya!Zsuzsa néven írt levelemre válaszolt.A levelében azt írta Ön, hogy ettől a bűntől, csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Ez a személy erre nem mutat hajlandóságot, tehát nem akar megtérni.Az érte mondott sok imádságok, felajánlások eddig úgy érzem nem voltak hatásosak számára, hogy megváltozzon.Kérdezem az Atyát, hogy ezek után mit kellene tennem másképpen, hogy ha ő nem akar, akkor hogy oldódik meg ez a szörnyű helyzet.
Köszönettel:
Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!
Még a testileg beteg ember sem tud egyik pillanatról a másikra meggyógyulni. A betegség természetétől függően akár évekig is eltarthat egy-egy kúra, vagy gyógyulási folyamat. Így van ez a lelki betegségeknél is. Lehet, hogy hosszú ideig kell még kitartani a férjéért mondott imádságban és abban a hitben, hogy a Mindenható nem hagyja Önt védelem, megerősítés nélkül. Nyilvánvalóan nagyon súlyos a baj, de ne adja fel a reményt. Az így elviselt szenvedéseket is ajánlja fel a férjéért, és kérje azt az erőt, hogy mindennek ellenére tudja őt szeretni, ki tudjon tartani mellette, és ki tudja várni azt az időt, amikor önmagára ébred. Elhiszem, hogy nehéz, de meglátja, ha megőrzi ezt a jó szándékát, akkor meg fogja tapasztalni az Isten segítő szeretetét.


Kedves Lelkiatya! Én a házassági szerződéssel kapcsolatban tennék fel egy kérdést. Mi az Ön ill. az egyháza véleménye erről. Ha abból indulunk ki, hogy egy házasság "holtomig-holtodig" tart, akkor miért ragaszkodnak egyesek a házassági szerződéshez. Véleményem szerint ha ezt megkötik, akkor az már sejtet némi bizalmatlanságot, bizonytalanságot. De mi van abban az esetben, ha az egyik fél nagyon ragaszkodik hozzá, mert jóval nagyobb anyagi háttérrel rendelkezik, mint a másik fél, s félti a vagyonát vagy a szülői nyomás miatt ragaszkodik a házassági szerződéshez. Mi a helyes viselkedés ilyenkor? Válaszát köszönöm.Anita

Kedves Anita!
Bevallom, először nem is értettem a kérdését. Talán arra gondol, hogy az esküvő során egy külön szerződéses megállapodást kötnek a vagyoni helyzetükről? Erre semmi szükség nincs, ezt a polgári törvénykönyv pontosan szabályozza. Ha valamelyik fél vagy annak családtagjai ehhez ragaszkodnak, az valóban súlyos bizalmatlanság jele. De nem is csak utal. Magának a házasságkötésnek az érvényességét is megkérdőjelezheti. Hiszen mi másért készítenék el ezt a szerződést, mint azért, hogy az esetleges váláskor majd ennek alapján rendezzék az anyagi kérdéseket? Lehet, hogy rosszul gondolom, de én másra nem tudok következtetni. Ez viszont azt is jelenti, hogy az a fél szinte előre beépíti a válás lehetőségét, és nem véglegesnek tekinti a házasságot.
Nem javaslom, hogy olyan emberrel kösse össze az életét, aki eleve ezzel a bizalmatlansággal indítja az életét. Még ha nem is válnának el, akkor is nagy az esélye, hogy állandó veszekedés forrása lesz az anyagiak kérdése.


Kedves lelkiatya!
Nagyon zavaró számomra otthon,hogy a szüleim kopogás nélkül jönnek be szobámba.Már szóvá is tettem néhányszor,hogy kopogjanak,mert engem ez zavar.Erre felindulva olyan választ kaptam több izben is,hogy a saját házukban nehogy még kopogni kelljen nekik,amikor bejönnek a szobámba.Ez több okból is kellemtelen:lehet,hogy épp öltözködöm amikor bejönnek,naplót is irhatok,személyes jegyzeteimet,dolgaimat rendezem,arról nem is beszélve,hogy van egy szekrény az ajtóhoz közel és amikor ott pakolok,vagy kinyitom és valaki benyit a szobámba,akkor annak neki csapódik az ajtó és valaki könnyen megsérülhet,ilyenkor nagyon kitudok akadni.Amikor egy szerzetesnöi közösségben voltam lelkigyakorlaton,és közös szobában voltunk néhány lánnyal az egyik szerzetesnövér,aki rendszeresen meglátogatott bennünket,mindig bekopogott és megvárta,hogy válaszoljunk mielött belépett volna.Mi a lányokkal egymás közt ezt nem praktizáltuk, mivel többen voltunk egy szobában,de a növérek kivétel nélkül mind igy tettek.A szüleim viselkedését sértönek érzem ilyen téren.Meg nincs is köztünk olyan bizalmi kapcsolat.A nagymaám is szóvá tette,hogy a testvérem se szerette,ha kopogás nélkül mennek be hozzá,ő is azzal érvelt,hogy az a saját háza.Kinek van ilyenkor igaza?Hogy lehetne az ilyen helyetet megoldani?
Válaszát elöre is köszönöm!

Amit szeretne, jogos igény, hogy bárki belép az ajtaján, előtte kopogjon, még akár a saját szülei is. Gondoljon azonban arra, hogy az Ön szüleinek annak idején volt-e saját szobája. Mert ha nem, akkor ne csodálkozzon azon, hogy ők erről másként gondolkodnak. Ők talán nem ebben éltek, nem ebben nőttek föl. Ha tanácsot adhatnék a szüleinek, én is azt mondanám, hogy kopogjanak. Ez a szeretet és figyelmesség jele is. Ha szeretik Önt, akkor figyelembe veszik ezt a kívánságát. Ugyanakkor ezt nem követelheti meg tőlük. Főként, ha veszekedés kerekedik belőle. Akkor inkább jobb, ha elfogadja a kopogás nélküli benyitást.
Azt javaslom, hogy beszéljen erről a szüleivel nagyon higgadtan. Nem az Ön szobájában, vagy legalábbis nem akkor, amikor éppen benyitottak, s ilyenkor úgyis paprikás a helyzet. Várja ki az alkalmas helyzetet, jól imádkozza meg előtte, s egyszer ültesse le őket, és mondja el a kérését és az érveit. Így van esélye, hogy valóban be is tudják azokat fogadni, és megértik Önt.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Megvettem a Görögkatolikus Szemle 2014-es asztali naptárát. Ahogy lapozgatom, feltűnt, hogy a Nagyböjt hétköznapjain, az ünnepeket kivéve sehol sincs Evangélium, csak (több) ószövetségi olvasmány. A feleségem azt mondta, hogy biztos, azért, mert olyankor Előszentelt áldozatok liturgiája van, s abban nincs Evangélium. Igen ám, de tudomásom szerint csak szerdán és pénteken van Előszentelt áldozatok liturgiája (kivéve a Nagyhetet), a többi napon Szent Liturgia van. Ha valóban így van a keleti hagyomány szerint, akkor a többi napon (hétfő, kedd, csütörtök és szombat) milyen olvasmányrend szerint végeznek Szent Liturgiát? Hol végeznek Nagyböjtben minden hétköznap Előszentelt áldozatok liturgiáját? A szerzetesházakban?

Üdvözlettel László

A nagyböjt hétköznapjai úgynevezett aliturgikus napok. Ezt azt jelenti, hogy ezeken a napokon nem végzünk Isteni Szent Liturgiát. Sok más szertartás van helyette. Előszenteltek Liturgiája csak szerdán és pénteken van, még a szerzetesházakban is. Ugyanakkor van rá példa, hogy megfelelő okokból más napokon is végezzenek.
Ezért nincsen a Szertartási Utasításban jelölve újszövegségi szentírási szakasz a hétköznapokra.
Ahol valami oknál fogva mégis végeznek Szent Liturgiát, akkor a melkita rendet követik, de ezt nem közli a mi Utasításunk.


Tisztelt Lelkiatya!

Ön szerint rossz vagy elítélendő az, hogyha 1 héttel ezelőtt (11.09-én) elkövettem egy nagyon csúnya és súlyos bűnt, amellyel több embernek is csalódást és szomorúságot okoztam, de ennek ellenére teljes szívemből várom a karácsonyt és adventi időszak során is izgatottan készülök az ünnepre (adventi koszorúval és gyertyagyújtással, adventi naptárral, ajándékokkal)?
(Azért merült fel bennem e kérdés, mert kaptam már olyan "kritikát" is, hogy pont én vagyok ebben a meghitt készülődésbe aki ilyen nagy vétekbe esett.
Előre is köszönöm a válaszát!

A karácsonyi készülődésünk lényege a bűnbánat. Hiszen azért jön közénk Krisztus, hogy a bűneinktől megszabadítson. Azért várjuk annyira az ünnepet, hogy megélhessük az Istennek ezt a végtelen szeretetét, amellyel átölel minket. Ezzel a szeretetével vált meg bennünket. Nagyon helyes, ha izgatottan és örömmel készül az ünnepre. Ez az elkövetett dolog pedig késztesse Önt még mélyebb készületre. Ennek része a karácsonyi szentgyónás is.


Tisztelt Lelkiatya!
Tanácstalan vagyok. Ahol én dolgozom,megjelelent egy srác aki elég szegény és auto kell a munkájához amit tőlem akar elkérni egy hónapra.Nevét se tudom.Nagyon megsajnáltam,de attól félek hogy én is pórul járhatok mert nem kis felelősség.Én jót akarok tenni,de nem tudom mikor vagyok az.Úgy küldték hozzám hogy majd a Richard úgy is odaadja.
Szeretnék Isten előtt kedves lenni,de nem akarom azt se,hogy kihasználjanak vagy valami károm legyen.Mit tanácsol?
Köszönettel,
Richard

Kedves Richard!
Felelősen kell élnünk. Egy autó nem olyan érték, amelyet bárkinek odaadhatnánk. Még barátnak sem, akár egyetlen útra is. Erős bizalmi kapcsolat szükséges ahhoz, hogy az autót kölcsönadjuk másnak. Tehát semmiképp sem javaslom, hogy a munkatársának hosszabb időre odaadja. Valószínű Ön igen jó szándékú ember, sokat segít másoknak. Ez helyes, de figyelnie kell, hogy ne használják ki Önt. Nem csak az Ön érdekében, hanem azok védelmében is, akik ebbe a súlyos hibába beleeshetnének. Ezt jelenti a felelős élet.


Tisztelt lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy a házasság előtti tisztaság mit jelent pontosan?
A barátommal mindketten vallásos családban nevelkedtünk, gyakoroljuk is a hitünket, és komolyan vesszük az alapelveit.
A házasság előtti testi kapcsolat kérdésében azonban úgy érzem, ő sokkal megengedőbb lenne. Én nagyon fontosnak tartom, hogy megfelelő határokat húzzunk e téren, és úgy gondolom, tudom is kezelni ezt a kérdést. Ő azonban sokkal több mindent szeretne már a házasság előtt, én viszont azt gondolom, már maga a kísértés keresése, a próbálkozás is bűn.
A barátom szerint fontos lenne megismernünk egymás testét e téren egy kicsit, hogy a házasságkötés után már ne legyen gond, ne akkor kelljen egymást ilyen módon megismerni.
Hogy lehet a házasságig úgy kezelni ezt a helyzetet, hogy az mindkettőnknek megnyugtató legyen?

Köszönettel:
Tímea

Kedves Tímea!
Szoros értelemben a házasság előtti tisztaság azt jelenti, hogy a fiatal pár az esküvő előtt nem létesít testi kapcsolatot, tehát mindketten szűzen őrzik meg magukat a nászéjszakáig. De jól sejti, hogy ez még önmagában kevés. Ügyelni kell arra, hogy az egymást szerető fiatalok ne is játszanak a tűzzel, a kapcsolatukban ne engedjenek szabad utat az érzékiségnek.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az udvarlás időszaka arra való, hogy a fiatalok minél jobban megismerjék, minél jobban megszeressék egymást. Ismeret nélkül nincs szeretet! Ha egy fiú udvarol egy lánynak, akkor elsősorban egymás lelkét kell megismerni, nem egymás testét. Ez utóbbi természetes módon velejárója a lélekismeret folyamatának. Önbecsapás azt mondani, hogy azért közeledjenek egymáshoz testileg, hogy ezzel a házasságkötés után már ne legyen gond. A házasságban évtizedeken át folytatódik egymás megismerésének ez a csodálatos folyamata. Amit ilyenkor a fiatal test kíván, az valójában az érzékiség. Ennek természetesen megvan a maga helye és szerepe, Istentől áldott ajándék ez a képességünk is. De vigyázni kell vele, mert ha nincs megszelídítve, akkor könnyen megvadul, és ellenünk fordul. Még azt hazudja, hogy szép, de már magával ragadja a hév, és ha nem tud az ember rajta uralkodni, akkor már egyáltalán nem a szeretet kifejezője.
Amikor egy barátkozó kapcsolat elér oda, hogy bizonyos testi közeledés is legyen (kézfogás, ölelés, csók), akkor is ügyelni kell, hogy sohase az érzékiség kerekedjen felül. Ezért érdemes tartózkodónak lenni, a fiúnak is, a lánynak is, mert azzal semmit sem veszítenek, sőt, a kapcsolat lelki oldala ilyenkor sokkal nagyobb teret és hangsúlyt kap. Ha viszont nem tartózkodók, ha többet megengednek maguknak a kelleténél, akkor elszabadul az érzékiség, és bármilyen közös fogadalmat, elhatározást tettek is, nagyon könnyen belecsúszhatnak a testi kapcsolat bűnébe. Ez a tartózkodás, ennek kemény küzdelme tanít meg arra, hogy majd a házasságban, a házaséletben se legyenek önző módon csupán az érzékiségtől vezetve, hanem mindig egymás örömét keressék.


tisztelt lelkiatya!
polgarilag elvaltam es szeretnek tenni orok tisztasagi fogadalmat. ezt most is megtehetem e hogy az egyhazi valas meg nincs?

Igen, megteheti. Hiszen, még házas ember is tehet tisztasági fogadalmat. Nyilván ebben az esetben csakis a házastárs beleegyezésével, vagyis közös megegyezéssel. Ugyanakkor nem javaslom, hogy ezt a fogadalmát elkapkodja. Még a szerzetesi fogadalmat is sok-sok év előzi meg, legkevesebb 3-4, de van, ahol 8-10 esztendő. S itt az illető a vele egygondolkodásúak közösségében él, tehát a külső körülmények segítik e súlyos fogadalmának megtartásában. Aki a világban él, annak sokkal nehezebb a fogadalmához hűségesnek maradni. Az ilyen életre szóló fogadalmat nagyon meg kell gondolni, és csakis saját lelkivezető mellett és annak áldásával szabad megtenni.


Kedves Lelkiatya
A férjem évek óta nem gyónt, nem áldozott, sajnos bűnös viszonyban él, és ez biztosan visszatartja őt ettől a szentségektől. Kérdésem az lenne, hogy van-e rá lehetőség, és megoldás, hogy ez az ördögi kör a családunk életében megszűnjön, és a férjem is testben, lélekben megtisztuljon. Biztosan érzem, és tudom, hogy a sátáni erő, amely ehhez a helyzethez, a nőhöz odakötötte, nem tud megszakadni. Itt elsősorban én un.ördögűzésre is gondoltam, amit hallottam a katolikus egyházban szokott működni.

Köszönettel: Zsuzs

Kedves Zsuzsa!
Kétségtelen, hogy az ilyen szörnyű esetekben a sátán működik az emberi lélekben. Viszont nem az emberi akarat felfüggesztésével, hanem annak beleegyezésével. Ilyen esetekben nem az ördögűzést kell alkalmazni, hanem az állhatatos imát és böjtöt. Sajnos nem létezik olyan szertartás, amely - mint egy kúra - eltávolítaná ezt a jelenséget. Hiszen ez nyilvánvaló bűn, amelyből csak személyes bűnbánattal lehet kigyógyulni. Viszont az érte mondott imádságok, érte felajánlott áldozathozatalok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a kegyelem hatására a férje végre fölismerje tettét és elinduljon a bűnbánat útján.


Kedves Lelkiatya! Ha Sebastian atya verbita szerzetes, akkor miért görögkatolikus liturgikus öltözékben láthatjuk a honlapon képeken? Talán birítusú az atya?

Sebastian atya Indiából származik, malabár, tehát keleti rítusú áldozópap. Ugyanakkor szokott latin rítusú szentmisét is végezni, tehát minden bizonnyal megvan a birítusú engedélye. Ez hazánkban igen ritka, de az ő esetében érthető. Igaz, ez sem indokolja, hogy bizánci rítusú liturgikus öltözéket vegyen föl.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy már felnőtt hölgy kért fel keresztszülőnek, amit szívesen és őszinte örömmel el is fogadtam.
Ilyen esetben mit illik ajándékba adni neki? Olyat akarok, ami maradandó, amire ha rátekint, tudja, hogy kitől és milyen alkalomból kapta.

Köszönöm a válaszát!

Hadd igazítsam ki a szándékát. Olyan ajándékot adjon, ami a keresztségre emlékezteti, nem pedig a keresztszülőjére. Bár, gondolom, Ön is elsősorban erre gondolt. Nos, legjobb ajándéknak egy falra akasztható szép keresztet javaslok, amelyet a szobájában elhelyez, amelyet gyakran lát, ha belép az otthonába, vagy egyenesen az ágya fölé helyez, vagy más kiemelt helyre. Ez segítheti őt abban, hogy gyakran elé álljon is imádkozzon, hogy egész életében ne halványuljon el az a buzgó szeretet, a mely most benne él, a keresztségre készülés időszakában.



T.Lelkiatya!
Én római katolikus vagyok, nem tudnák más vallást,rítust elfogadni a miséken. A görög katolikus vallás, egészen más rítus szerint működik.
Ha nézem a görög katolikus templomokban,nem a szentek szobrait láthatjuk,hanem ikonokat. A szertartás is, az énekek is egészen mások.Azt szeretném kérdezni, hogy tudomása szerint miért kellett a római katolikus vallásról leválni, mi volt az értelme, mennyiben látja ön ezt, hogy a két katolikus vallás ennyire különbözik egymástól. Én úgy gondolom, hogy nem tudnám elfogadni, azonosulni vele. A görög katolikus templomokban, tudomásom szerint, nem a Boldogságos Szűz Máriát, mint Jézus édesanyját nevezik, hanem Istenszülőként emlitik a Szűz anyát, vagyis a Jézus, mint egyszülött fiú istengyermeket igy nem emlitik. Az Istenszülő nem világos számomra, mert az Isten a mennyei Atyaúristent kell érteni rajta, nem pedig a Jézus krisztust. Ez szerintem alapvető lenne számomra, vagyis Atya,Fiú,Szentlélek.

Tisztelettel: Katalin.

Kedves Katalin!
Ön bizonyára nagyon szereti a latin rítust, szereti a római katolikus szentmisét és más latin rítusú szertartásokat. Ezért is érzékeli olyan nagynak a különbséget a bizánci rítussal szemben. Két nagyon ősi hagyományról van szó. Nem lehet azt mondani, hogy egyik levált a másikról, hiszen már a II-III. századtól kezdve az egyes területeken különböző imarendek, különböző dallamvilág alakult ki. Nem is csak ez a két rítus van, hanem még ezeken kívül nagyon sok más is a Katolikus Egyházon belül. El kell tudnunk fogadni egymásét, csak akkor tudjuk elfogadni egymást is.
Önnek a szobrok segítenek jobban az imádságban, másoknak meg az ikonok. Különbözőek vagyunk.
Helyesen figyelte meg, hogy a bizánci rítusban gyakran említjük az Istenszülő nevet. Ez fontos hittétel, melyet már 431-ben megfogalmazott az Anyaszentegyházunk: mivel Jézus Krisztus valóságos Isten, ezért az ő édesanyja, Mária valóságos Istent szült, tehát ő Istenszülő. Való igaz, hogy ezt az értelmünkkel felfogni szinte lehetetlen, mégis fontos hittétele a katolikus egyháznak is, amelyet vallanunk kell, még ha ritkábban említik is így a latin rítusban.
Hitünk fontos tétele az is, hogy amikor Istenről beszélünk, akkor egyaránt vonatkozik az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre.


Kedves Lelkiatya!
Sok feszült helyzettel kell szembesülnöm mostanában.A munkán is,meg a magánéletemben is...
A napokban egy közeli,úgy érzem a legjobb barátnömmel is akadt konfliktusom.Elég durva dolgokat irt meg sms-ben,érezetem az üzeneteiböl, hogy valami mintha nem lenne rendben,de gondoltam csak feszült,meg túlterhelt ö is.Amikor találkoztunk nem érzödött semmi a viselkedésén,mélyen és jól elbeszélgettünk,ezért is nem értem a viselkedését.Amikor irt egyik nap megkérdeztem haragszik-e azt mondta nem,de elöjönnek régi dolgok benne...
Otthonról is elakar költözni egy lánnyal a közösségböl,és amióta együtt keresik a lakást azóta lett ilyen,ez a benyomásom,lehet,hogy az illetö személynek a hatására,akivel összeakar költözni,mert úgy veszem észre imponál neki az ö személyisége,nézetei.Dicséri is azt a személyt.Ez a lány majd szerzetes növér szeretne lenni,és azóta már ö is mondott ilyet,hogy lehet ez az ö hivatása is,pedig régen ódzkodva beszélt ilyen dolgokról...
Amióta ezek a dolgok történnek velem a munkán,ebben a barátságban is,úgy érzem el kell innen mennem kicsit hosszabb idöre.Valahova,ahol Isten közelében lehetek,magamba tekinthetek,átértékelhetem ezeket a dolgokat.A belsö felzaklatottságban egyedül amikor ez az elvonzulási gondolatom van,akkor érzek magamban békét,és érzem az Úr jelenlétét is a lelkemben.Helyes ez az elgondolás,hogy kis idöre elmenjek?Lenne is hová,csak meg kellene kérdeznem.Próbálok az Úr útmutatására figyelni ebben,meg a helyszinben is.A fent emlitett kapcsoaltot Ön hogyan látja?
Válaszát elöre is köszönöm!
Mea

Kedves Mea!
Mint látja, nem a teljes levelét közlöm, csak néhány részletet.
Soraiból azt érzem, valóban fordulatot kell tennie az életében. Azt érzem, szüksége van arra, hogy meg tudjon feledkezni önmagáról. Ezért nagyon jó gondolat az elvonulás. Persze, ez nem lehet menekülés, hanem kifejezetten azzal a céllal, hogy az Úrra figyelhessen. Nem tudom, volt-e az utóbbi időben lelkigyakorlaton, vagy volt-e lehetősége néhány napot szerzetesek között töltenie. Ezek mindig segítenek a lelkünk hullámzását lecsendesíteni, és tisztultabb látással jobban az Úr Istenre figyelni.
Nyilván a barátnője sem hibátlan. Mégis el kell gondolkodnia azon, amit mond a kapcsolatukról. Valószínű, Ön észre sem veszi, hogy túlságosan kötődik hozzá. Ilyenkor szokta ugyanis azt érezni a másik, hogy nincs meg a kellő szabadsága. Ha ez az ő érzése, akkor bizonyára nem alaptalan.
Ez a javasolt elvonulás ebben is segítheti Önt, hogy az emberi kapcsolatait is átgondolja. Engedje el mindazokat a gondolatokat, amelyek bármilyen vádat, szemrehányást fogalmaznak meg a lelkében bárkivel szemben. Ezek saját magunkat mérgezik. Soha ne azt nézze, hogy a másik mit tett, mit vétett, hanem mindig saját magában keresse a hibát. Ez az egyetlen útja az igazi kiengesztelődésnek.


Tisztelt Lelkiatya!

Általában hogyan történik az egyházi adó fizetése római katolikusként?
Egyedülálló vagyok.
Még éppen a keresztségre készülök, és vannak ismerőseim, akik azzal akarnak "elriasztani", hogy majd utána fizethetem is az egyházadót, ami nem kevés. Persze összeget nem mondanak.

Dolgozom, tanítok, de mellette költségtérítéses szakra járok, így jó ideig mindenre meggondolom a kiadásokat, mert nagyon be kell osztanom, amit kapok. Ilyen esetben mi alapján állapítják meg, hogy mennyit kell befizetnem? Nem akarom, hogy "tartozással indítsak" a közösség felé, de a katolizálást sem akarom ez miatt halasztgatni. Mi a teendő ilyen helyzetben?

Köszönöm a válaszát!

Kedves Hitjelölt Testvérem!
Ez efféle dolgoknak nincsen jelentősége. Aki a katolikus egyház gyermeke, az szeretetből és önként kell, hogy támogassa azt a családot, amelybe tartozik. Ez az egyházi hozzájárulás nem mindig egységesen működik, sokszor közösségenként más és más. Gondolom, hogy keresztségre készülve részesül is az oktatásban. Nos, ennek keretében nyugodtan megkérduezheti, hogy abban a közösségben ezt hogyan szokták rendezni. Általában az az irányadó, hogy a jövedelmünk egy százalékát adjuk oda az egyház fönntartására. Ezt mindenki a saját lelkiismerete szerint teszi, senki nem néz utána, hogy valóban kinek-kinek mennyi a bevétele.


Tisztelt Lelkiatya!

Nemrég tettem fel 3 kérdést a felnőtt római katolikus keresztséggel kapcsolatban, amire nagyon szépen köszönöm segítő válaszát és az idejét, amit egyáltalán erre a rovatra szán. Ugyanis mások kérdéseiből és válaszokból is sokat tanultam már.

Most felvetődött egy újabb kérdés a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:
mivel egyszerre kiszolgáltatják a három bevezető szentséget, szeretném kérdezni, hogy a leendő keresztszüleim közül a keresztanyum lehet-e egyben bérmaszülőm is, még ha van is már neki másik két keresztgyermeke és egy bérmagyermeke?

Segítő válaszát köszönöm!

Természetesen. Ennek nincs semmi akadálya. Az illetőnek kell átgondolnia, hogy hány személynek vállalhatja felelősen ezt a feladatot, hogy lelki- és imaéletében teljesíteni is tudja-e a vele járó kötelezettséget.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a görög katolikus gyakorlat szerint milyen előírásai vannak az adventi, az apostolfejedelmek előtti és a Nagyboldogasszony ünnepe előtti böjti időszakoknak?
Ezekkel kapcsolatban ugyanis általában csak annyit szoktak elmondani, hogy péntekenként hústilalom van. Ez idáig rendben is van, de aki egyébként is megtartja a pénteki hústilalmat (a szabad heteket és a főünnepeket kivéve), annak esetében semmilyen különbség nem lesz a nem nagyböjti böjti időszakok és az egyházi év többi része között.
Ugye a Nagyböjt ebből a szempontból más, hiszen ott szerdánként is hústilalom van, illetve liturgikai gyakorlat szerint ilyenkor van szerdánként és péntekenként az Előszentelt áldoztatok liturgiája.
Római katolikusként a saját rítusom gyakorlata szerint adventi időben a a lila (bűnbánati) színt használják (kivétel december 8-a, és a szó szoros értelemben vett rorate mise, amely votív mise meghatározott olvasmányos renddel Szűz Mária tiszteletére [helytelenül rorate misének nevezik a hajnalban végzett normál adventi misét is, mintha kizárólag az időpont döntené el, hogy milyen miséről is van szó]), s elmarad a Gloria (Nagy Doxológia), december 8-a kivételével.
Görög katolikus rítus szerint viszont nem tapasztalok semmilyen változást a Szent Liturgiában az említett nem nagyböjti böjti időszakok idején.

Tisztelettel László

Kedves László!
A keleti rítus nem a kötelező böjtöt írja elő, hanem mindenkit buzdít a minél odaadóbb lemondásra. Az év másik három böjti idejében is lehet szerdán s akár hétfőn is hústalan napokat tartani, sokan gyakorolják ezt. De olyan is van, aki ezen napok mindegyikében tartózkodik a hústól, édességtől vagy más egyebektől. Ismétlem, hogy inkább az egyéni buzgóságtól függ, hogy ki hogyan éli ezt meg.
A liturgikus rend jelentősen valóban csak a nagyböjtben változik. A többi böjti időben vannak kijelölt, un. allelujás napok, de ezek különlegessége csak a napi zsolozsmában érzékelhető, a Szent Liturgiában nincsen nyoma.



Tisztelt Lelkiatya!

Az alábbi kérdéseim vannak a felnőttkeresztséggel kapcsolatban:

1) Felnőtt keresztség esetén a római katolikus egyház is egyszerre kiszolgáltatja-e a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül? Vagy felnőttként is ezeket külön alkalmakkor adják át?

2) Ezen szentségek kiszolgáltatásának van-e konkrétan meghatározott időszaka pl. csak húsvétkor vagy más keresztény ünnepnapon történik-e, vagy amennyiben az atya úgy látja, hogy a felnőtt keresztelendő már felkészült, akkor ez megtörténhet bármelyik vasárnapon (persze előkészülve arra)?

3) Tudom, furcsa lehet ez a kérdésem, de számomra fontos (bár nem ezen múlik, csak szeretném előre tudni, mire kell számítani). Az úgynevezett bevezető szentségek kiszolgáltatásának van-e anyagi vonzata akár a (már felnőtt) keresztelendő vagy a keresztszülők részéről? Profán módon megfogalmazva: Kell-e ilyen szentségek esetén fizetni? Ezzel kapcsolatban hallottam már azt is, hogy igen, de azt is, hogy nem.
Mi a hivatalos álláspont? (A szívből adott felajánláson kívül.)

Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Felnöttek esetèben mind a három szentsèget egyszerre unneplik, s erre megfelelö módon fel kell keszülnie a keresztelendönek.
Erre legalkalmasabb nap a Hùsvèt ünnepe, de lehetsèges más napokon is.
Semmifèle szentség kiszolgáltatásakor nem szabad (!) pénzt kérni. (Házasságkötés esetén templom használati díjat szoktak felszámolni.)
A beavató szentségeknek semmiféle díja nincsen.


Tisztelt lelkiatya!
A kérdésem lenne,hogy:a görög katolikusok temetnek e-el öngyilkosokat és van -e reményük az öngyilkos lelkeknek az üdvözülésre?

Ma már a katolikus egyház, benne a görögkatolikus is, de az orthodox egyház is eltemeti az öngyilkosokat. Ennek az az oka, hogy ma már többet tudunk arról, hogy a lélek távozásának pillanataiban még nagyon sok minden történhet. Feltètelezzük, hogy az illetö megbánhatja a büneit, így bár utolsó tette egy gyilkosság volt, mégis van reménye, hogy üdvözülhet.


Kedves Lelkiatya!

Nagyon szenvedek a lustaságtól. Hogy lehet tőle megszabadulni? Mit tehet az ember, ha úgy érzi pályát tévesztett? Válaszát köszönöm!

Egy egyetemista

Valószínű, helyesen ismerte fel a kettő összefüggését: a lustaságot és a pályatévesztés tényét. Azért nem tud szorgosan dolgozni, mert érzi, hogy nem a helyén van, nem azt teszi, amit tennie kell. Ennek ellenére nem tanácsolom, hogy azonnal hagyja ott, amit csinál, és minél hamarabb váltson. Nem, a gyors fordulatok, hirtelen irányváltások nem tesznek jót a kiegyensúlyozott életútnak. Mindnyájan hozunk rossz döntéseket, követünk el téves lépéseket. Ezeket belátni már bölcsességre vall. Ugyanakkor azt is be kell látnunk, hogy nem mindig tehetjük azt, amihez igazán kedvünk van.
Tanácsom, hogy bátran vizsgálja felül a tanulmányait érintő döntéseit, és, ha úgy látja, hogy valóban nem ezt kellene tennie, akkor ne habozzon a váltásban. De azt jól készítse elő. Valójában az volna legjobb, ha vért izzadva bár, de elvégezné ezt a mostani szakot, s majd csak után kezdene bele abba, amihez igazán kedve is van. Így hozzáedződik a küzdelemhez, amely amúgy is életünk elkerülhetetlen része. Tehát ne maradjon tétlen most sem. Kérje az Urat, vegyen erőt magát, és ne hagyja, hogy legyőzze a test lehúzó kívánsága. Persze, imádkozzon is azért, hogy megkapja a cselekvés kegyelmét. Ha látja a végét, ha meghozta döntését, hogy e mostani tanulmányok után mit tegyen, akkor meglátja, könnyebb lesz a mostani kínkeservest is elvégezni.


Kedves Lelkiatya! Korábban egyik válaszában azt írta, hogy az önkielégítés nem a legnagyobb bűnünk, csak ezt szégyelljük a legjobban. Azt írta akkor a kérdezőnek (ha jól emlékszem), hogy a szentáldozást ne ettől tegye függővé. Felmerült bennem mégis a kérdés, hogy mekkora bűn az, ha valaki úgy áldozik, hogy előtte ily módon vétkezett? Hiszen sok embernél véleményem szerint az önkielégítés bűne pillanatnyi gyengeség következménye, amit talán azonnal meg is bán és lelkiismeret furdalása van miatta. Mi a helyes ilyenkor?

Azt erősíthetem meg, amit korábban is írtam. Ne állítson összefüggést az önkielégítés bűne és a szentáldozás között. Rendszeresen kell áldozni, és a lelkünkre ügyelni, hogy ezt az állapotot ne mérgezze, ne gátolja semmi. Aki így él, az szinte nem is tud halálos bűnt elkövetni, amely kifejezetten távol tartaná őt az Eucharisztiától. Hiszen a halálos bűn, az tudatos és akaratlagos cselekvés Isten ellen.
Helyesen vélekedik, hogy az önkielégítés legtöbb esetben pillanatnyi elgyengülés, amelyet bűntudat és jó esetben hamar jelentkező bűnbánat követ. Arra kell törekedni, hogy e bűnbánatnak az indítéka ne a szégyenkezés legyen csupán, hanem az Isten iránti szeretet. Akkor ez a szeretet növekedvén lassan le fogja győzni a testi gyengeséget, és már hamarabb rájön az ember arra, hogy nem akarja Istent és az Ő szavát megsérteni, s inkább nagy küzdelem árán, talán, de uralkodni akar saját ösztönein.


T.Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni, hogy miben különbözik a görögkatolikus, a római katolikus keresztelőtől. A görögkatolikus vallásnál is ugyanúgy kisgyermekkorban kell keresztelkedni, továbbá elsőáldozónak lenni, és bérmálkozni, mint a római katolikusoknál?
Vegyes katolikus házasságnál, a születendő gyermek melyik szülő vallását kell, hogy folytassa? Miben különbözik a két katolikus vallás egymástól?
KÖszönettel:

Éva

Kedves Éva!
Jól érzékelhető különbség a keresztelés szertartásában, hogy míg a római rítusban ezeket különböző alkalmakkor adják, a bizánci rítusban a három, úgynevezett bevezető szentséget: keresztelést, bérmálást és eucharisztiát egy szertartáson belül adják át. Igaz, egyelőre nálunk is az az elterjedtebb, hogy a szentáldozásban 8-10 éves korban részesülnek először a gyermekek, a pápai tanítás azonban arra buzdít, hogy térjünk vissza erre az ősi hagyományra. Más országokban már több helyen újra gyakorlat e három szentség közös ünneplése. Ezeken a helyeken az ünnepélyes első szentgyónást tartják meg a 8-10 éves gyermekeknél.
Vegyes rítusú szülőknél a szülők maguk megválaszthatják, hogy melyik gyermekük melyik rítust kövesse. Ezt a kereszteléskor kell közölni és az anyakönyvben a megjegyzés rovatban írásban is rögzíteni.


Kedves Lelkiatya!
Van-e olyan, hogy Isten nem bocsát meg, hogy "távol tartja " magától az embert? Mert én mostanában így érzek. Nagyon eltávolodtam Tőle, és ha probálok közeledni, sírva kérni imáimban, hogy segítsen, úgy érzem, hogy nem törődik velem. Valójában tudom, hogy nem így van, de azt érzem, mintha elhárítaná a közeledésemet. Mit tehetnék?

Nem, ilyen nincs. Ez teljes félreértés, vagy lehet mondani: félreérzés. Saját lelkében érzi azt, hogy távol van az Úr, holott éppen ilyen helyzetekben van legközelebb hozzánk, bátorít, segít a Szentlelke által.
Javaslom, hogy szentgyónásban tegye le a bizalmatlanságnak, a félreérzésnek ezt a bűnét. Nem, mintha olyan rettentő súlyos bűn volna, hanem, hogy ezen az úton is részesülhessen az Isten szeretetének kegyelméből, utána pedig a szentáldozással egyesüljön Vele még mélyebben. Kérje továbbra is a segítségét, de azt is, hogy adja meg a bizalom, a ráhagyatkozás kegyelmét is. Meglátja, ez most csak egy rövid időszak, egyfajta próbatétel ideje, amely után még erősebben fogja szeretni az Urat és bízni benne.



Kedves lelkiatya!

Az lenne a kérdésem Önhöz, hogy a mi családunk római katolikus vallású, ebbe születtünk bele és ezt rendszeresen gyakoroljuk.
A leány is szintén római katolikus, a leendő férje, akivel szeretnének szentségi házasságot kötni, ő pedig görög katolikus vallású.
A kérdésem az volna, hogy milyen katolikus vallás alapján köthetnek házasságot. A leányom és mi is szeretnénk, ha római katolikus szertartás szerint eskethetnének.Erre ebben az esetben van lehetőség?
Isten áldásával.
Köszönettel: Judit.

Javaslom, hogy ennél a kérdésnél elsősorban azt tartsák szem előtt, hogy hol fognak élni a fiatalok, hogy később melyik közösségbe fognak tartozni. Lehetséges, hogy a különböző rítusúak szabad döntés alapján megválaszthassák, hogy milyen rítus szerint kössenek házasságot, sőt, azt is, hogy gyermekeik melyik rítus szerint legyenek megkeresztelve, melyikhez tartozzanak. Sok olyan család van, ahol ennek megfelelően van gyermek, aki görög-, van, aki római katolikus. A kisebbség védelme miatt az egyház ajánlja a keleti rítus használatát, de ismétlem, ezt akkor érdemes megtenni, ha van remény arra, hogy később is kapcsolatot tudnak tartani a görögkatolikus közösséggel.


Kedves Lelkiatya!
Tanácsot szeretnék kérni. Egy gégészeti probléma miatt a beszéd nagy fájdalmat okoz és nem is mindig szabad beszélnem. Minden nap mondom a rózsafüzért, ha van rá mód több félét is. De most gondot okoz hangosan mondani, sőt néha még suttogni is. Ilyenkor magamban szoktam mondani a gondolataimban. Nem tudok mást tenni. Így is ér valamit? Nem szeretnék lemondani erről a szép imádságról. Nagyon megnyugtat és vígaszt ad.
Előre is nagyon köszönöm!

Igen, nagyon sokat ér a hang nélkül mondott imádság. Igaz, nehezebb, mert így könnyebben terjengenek a gondolatok. De éppen ez az erőfeszítés teszi majd még értékesebbé az imádáságát. Itt is az történik, hogy a rossz dolog jó gyümölcsöt eredményez. A betegség, az imádság látszólagos akadályozása még értékesebbé teszi a törekvését, ha ki is tart abban. Adjon hálát Istennek ezért a tapasztalatért és folytassa az imádságát csöndben, még mélyebben.


Kedves lelkiatya!
Egy utazás során megismerkedten egy fiúval,mivel egymás mellett ültünk igy sokat beszélgettünk.Néhány hónap elteltével találkoztunk is,közben néhányszor hallottuk egymást üzenetben.Nekem az volt az elsö benyomásom,hogy teljesen mások vagyunk,és az utóbbi találkozásunk óta is ez a véleményem.Teljesen másfajta szórakozásokat kedvelünk és más k9rökben mozgunk.Bár eltudunk beszélgetni egymással,inkább hétköznapibb dolgokról,és számomra ebböl a kapcsolatból hiányozna valami.Mégis érzek iránta valamilyen szintü vonzalmat,gondolok is rá,de erre nem lehet kapcsolatot alapozni.Hosszútávon nem biztos,hogy lenne miről beszélnünk egymással.Próbálom mérlegelni,átgondolni és elvonatkozatni egymástól a dolgokat.A lelkiatyának erröl mi a véleménye?Érdemes folytani az ismerkedést?
Válaszát szivböl köszönöm!
Tina

Persze, miért ne? Levelezzenek egymással nyugodtan - hiszen, ahogyan szavaiból kiveszem, nem egy helyen laknak. Nyilván ne csak rövid sms-ekkel tartsák a kapcsolatot, az nem sokat ér. Cseréljék ki a gondolataikat, ismerjék meg jobban egymást. Nem biztos, hogy párkapcsolat bontakozik ki ebből, de az emberi kapcsolat, a barátság mindig értékes, érdemes építeni. Ezzel együtt is azt javaslom, legyen tartózkodó. Inkább ne találkozzanak, bár az is lehetséges, de a beszélgetés, a gondolatcsere legyen akkor is a legfontosabb. Aztán, ha tovább erősödik Önben az érzés, hogy ez csak felszínes társalgás, hogy nem tudnak mélyebbre jutni a kapcsolatban, akkor ezt is meg kell mondani. Semmiképp se legyen érzelmi közeledés, kézfogás, ha nincs mögötte igazi érzelmi vonzódás. De ismétlem, barátságot szőni szép dolog.


Kedves lelkiatya!
A tavlayi évem nagyon nehéz volt anyagilag,lelkileg egyaránt.Különösen a téli hónapok és a Karácsonyi,majd pedig Újjévi idöszak.Az idén ezek a dolgok valamelyest rendezödtek,van azóta munkám,igaz ott rengeteg kellemetlenség adódik...ami miatt sokszor vagyok feszült,ideges,ma felmondás is gyakran eszembe jut.Most,hogy közelegnek az ünnepek ismét eszembe jutnak a tavalyi "rossz" emlékek,abból a rossz idöszakból.Bár visszagondolva abból az idöszakból sok mindent tanultam,tapasztaltam.Különösen a jó Isten gondoskodását,és számos szép ima meghallgatást,segitséget is kaptam töle,olyan megtapasztalásokat,amilyeneket csak ö tud megcselekedni,de akkor annyira magam alatt voltam,hogy sajnos nem igy tekintettem ezekere a dolgokra,szinte észre sem vettem,nem tudatositottam magamban öket.Ezeket csak most visszamenöleg tudom,igy szemlélni,és sajnálom,hogy akkor nem tudtam igy gondolni ezekre a ma már értékes megtapasztalásokra.A megváltozott körülmények ellenére is,most érzelmileg újra átélem azokat az érzéseket,amelyek akkor voltak bennem.Az is lehet,hogy nem jó helyen keresem ezekenek a dolgoknak gyökerét?Mi okozhatja ezeket és hogyan tudnám megtalálni?
Válaszát elöre is szivböl köszönöm!
T

Lám, mennyire sok múlik azon, hogy mire figyelünk, még erősebben fogalmazva: hogy minek szentelünk figyelmet! Ha most Istenre tekintve elsősorban azt tartja a szeme előtt, hogy az elmúlt nehéz időszak mennyi kegyelmet termett, végeredményben hálát adhat minden percéért, mert ha azok nehezek voltak is, szép gyümölcsöket termettek. Most is erre kell irányítania a figyelmét. Mélyen tudatosítani, hogy - ha már Isten a korábbi nehéz helyzetekben Önnel volt, akkor - most sem fogja magára hagyni. Történhet bármi, az Istent szeretőknek minden javára válik.
Ne hagyja, hogy az érzelmei, a félelmei elhatalmasodjanak a lelkében. Ezeket tudjuk irányítani, úgy, ahogyan a figyelmünket is. Igaz, nem mindig könnyű, de egyáltalán nem lehetetlen. Imádságában kérje ezt a helyes irányú figyelmet, és törekedjen is arra, hogy Isten tetteit szemlélje, ne pedig az események külső, felszínes történéseit!




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   













lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat