Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.166.239.238)


Mennyi öt meg egy? (számmal)


Kedves Atya!

A testvéreim és én egészen máshogy látjuk a világot. Sok mindenben különbözünk és ezeket a különbségeket már elfogadtuk egymásban. Mégis nagyon zavar az, hogy ők a párkapcsolataikban nem ugyanazt keresik, mint én. Ők is vallásosak, templomba járnak, hisznek és bíznak is Istenben, de a párkapcsolati életben kijjebb húzták meg a határvonalat, mint azt egy katolikus ember tenné és teheti. A legjobbat kívánom a tesóimnak: azt szeretném, hogy sikeresek legyenek, boldogak és legfőképpen azt, hogy az egész életükön rajta legyen Isten áldása, így egyszer majd a házasságukon is. Zavar, hogy nem olyan párt választottak maguknak, akik pl. még meg sincsenek keresztelve. De én, mint testvér nem tudom, hogy meddig szólhatok bele az ő dolgaikba. Megbántani nem akarom őket, és mivel felnőttek vagyunk, azt sem szeretném, hogy ez a gondolat falat emeljen közénk.
Szeretném, ha Atya útmutatást adna nekem, hogy mi lehetne a helyes részemről, az imádságon kívül.


Próbáljuk belehelyezni magunkat a Jóisten helyzetébe! Ő hasonlóan van velünk, mint Ön a testvéreivel. Szeret minket, és közben látja a tévedéseinket is. Ha valaki, hát Ő bizonyosan tudna tenni is, hogy ne így viselkedjünk. Tesz is érte, de roppan tapintatosan, igazán szerető módon. Ezt kellene megtanulnunk Tőle. Nincs benne ítélkezés csak - emberi szóval: - szomorúság, amikor látja, hogy saját magunk életét tesszük tönkre. Ha egy mai fiatal az Egyház tanítását figyelmen kívül hagyva a maga feje után megy (ami nem egyéb, mint az, hogy a mai világ erőszakos véleményalkotásának az áldozata lett), azzal a saját életét teszi tönkre. Ha valaki szabados a házasság kötés előtt, akkor, sajnos az lesz a házasságkötés után is. Ez az oka a házasság és a család mai válságának is. Szóval, nagyon jó lenne, ha az Ön testvérei is komolyan vennék az Egyház és az Isten szavát (ami ugyanaz), de ha már felnőttek, akkor nincs mit tenni, ők a maguk életét élik. Persze, keresni kell a módját a jobb belátásra segítésnek, de ezzel a végtelen tapintattal, ítélkezésmentes szeretettel, ahogyan a mindenható Isten szeret minket. És, persze, ahogy arra Ön is utalt, imádsággal, vagyis ennek a mindenható és szerető Istennek a segítéségét kérve.


Tisztelt Lelkiatya!
Én vallásomat gyakorló és szerető lány vagyok. Gyakran imádkozom,templomba járok stb.. De van egy ismerösöm aki Baptista lelkipásztornak tanul és kapcsolatot akar velem. ÉS ő megmondta hogy a házasságig vár az "olyan" dolgokkal. Mit tegyek,hogy eltérő a vallásunk mert nagyon szimpatikus a srác? Gond ha a nem katolikus?

Hát, igen, ez kicsit gond. Nem mondom, hogy ne is barátkozzék vele, sőt, lehet ebből egy szép kapcsolat is. De az semmiképp sem eredményezheti, hogy Ön a vallását, a hitét, az egyházát elhanyagolja. A barátkozásuk azt is hozhatja, hogy a hit kérdésével mélyebben foglalkozzanak. Legyen mindkettejükben nyitottság! Az igazi nyitottság elvezet a teljes igazságra. Tehát ettől nem kell félni. Csak valóban ismerje meg Ön is minél jobban és mélyebben a katolikus hitet (ha görögkatolikus, akkor annak bizánci rítusú gazdag megélését), s nehogy amiatt fogyatkozzék meg a hite, hogy ez a fiú jobban ismeri a maga felekezetének az érveléseit, s meggyőzi Önt arról a tévedésről, hogy nincs is szükség az Egyházra.


Kedves Lelkiatya!
AZ gond,ha Jézusra nagyon sokszor gondolok.? Valamikor folyton ő jár a fejembe.

Már hogy is volna gond? Az egyik legnagyszerűbb állapot, ha sokat gondolunk Jézusra, ha mindenről Ő jut az eszünkbe, akár jó, akár rossz dolog ér.
Akkor lehet ez rossz, ha közben nem gondolunk az embertársainkra, ha közben megfeledkezünk róluk. De ha ez történnék, akkor az nem is hiteles Jézusra gondolás, mert Jézus közelségében éppen az történik velünk, hogy még érzékenyebbé válunk a szeretetre, mások szükségeire. Jézus közelségében mi magunk is egyre hasonlóbbá válunk hozzá. Ez okozza a szeretetben való előhaladásunkat, ha Jézusra sokszor gondolunk.


Lelkiatya!
Mit jelent az Istenfélelem? Hogy féljünk Istentől,ha szeretjük őt??

Az istenfélelem a legnagyobb fokú tiszteletet, hódolatot jelenti. Nem az Istentől félünk, hanem az Istent féljük. Ahhoz hasonlíthatom, mint amikor az embert túrázás közben lenyűgözi a hegyek látványa. Megrendülten áll, csodálkozik, nem jut szóhoz. Nyilván nem fél a hegyektől, mégis egyfajta tisztelet ébred benne a nagyság láttán. Ehhez hasonló az, amit az Istent szerető ember érez. Annyira szereti Istent, hogy eszébe nem jutna megbántani, megsérteni őt. Újra mondom, nem azért, mert fél Tőle vagy a haragjától, hanem éppen azért, meg nagyon szereti. Nyilván, ettől az érzéstől teljesen különbözik az, amikor fél valamitől vagy valakitől az ember.



Tisztelt Lelkiatya!
Létezhet az, hogy egy keresztség érvénytelen legyen? Lassan 30 éves családapaként tudtam meg, hogy az én keresztszülőm nem is részesült a szentségben, egy hitoktató végzettségű barátom szerint ez így érvnytelen, olyan, mintha meg sem történt volna. Válaszát előre is köszönöm! S.

Ha nagyon jogi megfogalmazással élek, akkor azt mondom, nem megengedett de érvényes módon volt Ön megkeresztelve. Feltétlen szükséges a keresztszülő, de annak feladata az, hogy bevezesse a megkereszteltet a keresztény életbe és kísérje is a lelki fejlődését. Harminc év elmúltával ennek már kevés a jelentősége. Az érvényességet, hangsúlyozom, semmiképp sem érinti. Akkor beszélhetünk érvénytelen keresztelésről, ha nem a Szentháromság nevében történik a keresztelés, vagy éppen nem vízzel, ami szintén érvényességi feltétel. Ön érvényesen keresztény, s törekedjék csak továbbra is arra, hogy hiteles is legyen az Ön kereszténysége.


Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik jó ismerősöm a vasárnapi Szentmise végén ...
Kérem a levelet ne tegye közzé,csak a választ.Válaszát előre is köszönöm!

A leírása alapján inkább arra gondolok, hogy az illetőnek pszichés zavarai vannak. Valószínű, ilyen zavarokkal nem volna szabad vezetői feladatokat ellátnia. Ha belátja ezt a betegségét, járt már szakembernél, akkor ez könnyebben elérhető. Bonyolultabb a helyzet, ha nem ismeri be a betegségét, akkor a kezelése is jóval nehezebb. Sokszor előfordul, hogy pszichés zavarokat megszállottságnak vélik - akár az illető személyek, akár a környezetük. Ezért van szükség szakemberre. A megszállottságnak tűnő esetek 90-95 százalékában inkább erről a pszichés zavarról van szó. Hogy nem szeretne vele találkozni, közelében lenni, ezt teljesen megértem. De azért félnie sem kell tőle. Imádkozzék érte, és lehetőleg ne kerülje a társaságát, hanem más egyebekről beszélgessenek. Az emberi szeretet jelei mindig gyógyítólag hatnak.


Tisztelt Lelkiatya!
Két kérdést tennék fel Önnek.
1.Ha szabad Öntöl ilyet kérdeznem:Milyen egy pap magánélete(Hogyan zajlik egy átlagos napja stb...)?
2.A vásárnapi istentisztelet(és más ceremónikus szertartások) levezetésén kívül,milyen feladatokat/foglalatosságot lát el egy pap?
Válaszát előre köszönöm! N.B.

Bocsásson meg, sajnos nem tudok Önnek kimerítő választ adni. Nem azért, mintha nem volna szabad ilyet kérdezni, hanem, mert a válasz messze túlfeszítené ezt a keretet, ahol csupán néhány soros válaszadásra van lehetőség.
A pap sokkal többet tesz, mint a templomi szertartások végzése. Ebben a hármasságban foglalható össze: vezetés, tanítás, megszentelés. Mindhárom egyformán fontos és egymást kiegészíti, erősíti.
A papnak kell vezetnie a rábízott közösséget. Ez néha anyagiakra is kiterjed, de nem tartozik a legfontosabbak közé. Egy közösséget egyben tartani, fejlődését irányítani, az egyéni sebeket gyógyítani, bizony, nem könnyű dolog.
A tanítás is sokféle lehet. Egyrészt a hittanórákon, mely szintén korosztálytól és körülményektől függően nagyon sokféle lehet, másrészt az igehirdetésben, amely szintén nem csupán a templomi szertartásokra vonatkozik. Gondoljunk a temetésre, vagy más, egyéb alkalmakra, amikor a papnak meg kell szólalnia, és szavai mindig tanítást kell, hogy hordozzanak.
A megszentelés pedig elsősorban a templomi szertartásokra vonatkozik, de sok más lehetőség is van, amelyen keresztül a pap megszenteli az emberek életét. Most éppen Vízkereszt táján sok családot vagy magányos embert fölkeres, hogy megszentelje a házukat, lakásukat.
Hosszan lehetne még sorolni a pap roppant összetett feladatát. S nem beszéltem még az imádságról, amely, mégis, talán a legfontosabb feladata. A pap az imádság embere, Istennel való személyes kapcsolattartása által tud segíteni az embereknek a vezetésben, a tanításban és a megszentelő munkában egyaránt. Az imádság teszi hatékonnyá és hitelessé a pap életét és munkáját.


Kedves Lelkiatya!

Az egyik kérdező írta, hogy kétségei vannak, hogy a püspökeinket a Szentlélek irányítja-e, ezért az imádságon kívül szeretne tenni még valamit.
Nos, ha szabad javasolni a kérdezőnek, akkor én a helyében a kétségeit mindenképpen megosztanám egy lelkiatyával, vagy egyenesen az érintett püspököktől kérdezném meg személyesen, hogy tetteik, döntéseik mögött mi áll valóban. Sokszor érzem magam is azt, hogy mi egyszerű hívek nem értünk dolgokat az egyházukkal kapcsolatban, nem tudjuk, hogy mi miért történik, minden mi a jelentősége, mi miatt következnek be a változások. Magam is kérdeznék a püspök atyáktól, nekem is vannak olyan gondolataim, melyek nagyon kemények lehetnek feléjük. Sokszor én is gondban vagyok, mert úgy érzem, hogy a püspök atyák cselekedetei azt a vallást támadják, amiben felnőttem, nevelkedtem. Aztán a rossz gondolatok után tudom, hogy cselekedeteik mögött bölcs megfontolás lehet, ők biztos nem ártanának szándékosan, igyekeznek az egyházunknak jót tenni, csak éppen mi nem értjük.

János

Kedves János!
Bár nem kérdést tett föl, mégis hadd feleljek a soraira. Egyetértek Önnel, hogy érdemes bízni az egyházi vezetőkben és a jó szándékot föltételezni. Ezzel biztosíthatjuk, hogy együtt építjük Krisztus egyházát. Tévedések, természetesen, mindig adódnak, hiszen gyarló emberek vagyunk, s ez érvényes az egyházi elöljárókra is. De a bizalom és a jó szándék nyitottá tesz bennünket arra, hogy Isten akaratát fedezzük föl a számunkra érthetetlen dolgokban is. Magától értetődő, hogy az egyházi vezetők éppen úgy az Egyház és a hívek előhaladását akarják, mint bárki más - valószínű még jobban. S igaz az a mondás is, hogy a vezetők magasabbról látják a dolgokat. Érdemes, tehát bízni bennük, de még inkább a Jóistenben, aki kiválasztotta és erre a vezetői szolgálatra szentelte őket.




Tisztelt lelkiatya!

Szomorú karácsonyon vagyok túl. Valami összegzésfélét csináltam, és kétségbeejtő eredményre jutottam. Életem eddigi csaknem 57 évének semmi, de a világon semmi eredménye nincs. Még átlagos, emberi életnek sem mondható, kudarcos, sikertelen és értelmetlen. Eddig is éreztem ezt, de most már bizonyosságra is jutottam. Csak ezt nem értem, hogy miért. Azt hittem, én is érek annyit, mint más, de úgy látszik, nem. Bármit teszek, arról vagy az derül ki, hogy bűn, vagy az, hogy felesleges. Ha jót szeretnék, mindig az van, hogy nem jó. Olyan ez, mint amikor enni akar valaki adni egy embernek, és arról kiderül, hogy éppen böjtöl. Felesleges is, káros is.
Kértem, és sokszor kérem Istent, mutassa meg az én utamat. Mutassa meg, mikor teszek jót, hogyan éljek értelmesen, hasznosan, mások számára is "jól". De nem mutat semmit. Csak a süket csönd, mintha olyan telefonba beszélnék, aminek a másik végén nincs senki.
Így aztán, azt hiszem, hiába már minden. Öreg is vagyok már, de nem ez a legnagyobb gond. Hanem az, hogy szeretni is hiába szeretek. Pedig viszontszeretnek, de nem lesz belőle semmi.
Semmiből nem lesz semmi. Mondja lelkiatya, miért van ez? Velem miért nem áll szóba Isten? Vagy én vagyok mindenre süket? Arra is gondoltam már persze, hogy ezt szánta nekem keresztnek. És akkor vinnem kell. Ez lehetséges, ugye?

Én is szomorú vagyok, hogy Önnek ilyen szomorúra sikerült az elmúlt Karácsony. Azt sejtem, más okai is lehettek, hogy most ilyen mérleget vont. Arról azonban biztosíthatom, hogy ez a mérlegkészítés most nem sikerült. Kizárt dolog, hogy ne lenne semmi érték az Ön életében. 57 év roppant hosszú idő, annyiszor 365 nap s még annyiszor 24 óra. Ez közel fél millió óra. Hogy ebben egyetlen sem lett volna, amelyben valami jót tett volna? Ugye megbocsát: ezt én nem hiszem el. Azt elhiszem, hogy ezt most így látja, s ennek bizonyosan megvan az oka. De ne higgyen ennek a téves gondolatnak. Inkább azt higgye el, hogy nincsen hiábavaló szeretet, nincsen egyetlen hiábavaló jóra törekvés. Az Isten mindent lát, mindent értékel, mindenért százszorosan jutalmat ad. Az Isten irgalmas szeretete végtelen. Most úgy érzi, süket fülekre talál - vagy az Isten részéről, vagy a saját oldaláról. Ez, nyilván, nem vidám dolog. De ne higgyen ennek a téves érzésnek! Már hogy ne hallgatna meg az Isten minden kérést, minden sóhajt? Már hogy ne tenné Ő maga értékessé az életünket, ha törekszünk, ha próbálkozunk vele? Ő, a Mindenható, ne tenné meg?
Azt javaslom, készítsen újra mérleget. De ne egymagában. Most sötéten látja az életet, a saját helyzetét, nagyon sötéten. Így aztán reménye sincs, hogy észrevegye az egyébként burjánzó szépségeket. Lépjen ki egy kicsit a megszokott életkeretből, még a vallási életének a keretéből is. Menjen el Pannonhalmára vagy valamelyik másik monostorba, vagy vegyen részt egy kicsit hosszabb, 4-5 napos lelkigyakorlaton. Önnek erre a másik, tisztább, igazabb látásra van szüksége. Ezt meg fogja kapni ezeken a helyeken, ha kéri az Istent, és Ön is meghozza ezért a kellő áldozatot.


Kedves lelkiatya!
Az Egyház elfogadja Pio atya stigmáinak valódiságát?

Igen, tudomásom szerint, az Egyház elfogadja és hitelesnek tartja Pio atya stigmatizált karizmáit.


Tisztelt lelkiatya!
A nem jól tanuló diákból ugyanúgy lehet sikeres ember mint a kitünő tanulóból.Mégis,hogy lehet,hogy valaki sokoldalúan tehetséges és mindig sikerül neki minden?

Bevallom, nem értem pontosan a kérdését. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy az érvényesülés és a sikerek nem csupán a szellemi adottságokon múlnak. Az csak egyik összetevője. Nagyobb jelentősége van az akaraterőnek, a kitartásnak, az önbizalomnak. Hozzá kell tennem, a keresztény embernek sohasem lehet életcélja az érvényesülés, a sikerek. Ezek csak evilági célok, amelyek előbb-utóbb csalódáshoz vezetnek. Célunk az, hogy az adottságainkat minél inkább kamatoztatni tudjuk, de ne a magunk érdekében, hanem azért, hogy másoknak minél többet és minél hatékonyabban a szolgálatára tudjunk lenni. Az lesz boldog, aki ezt a célt tűzi ki maga elé.


Tisztelt Lelkiatya!
A görög katolikus egyház mit mond a természetgyógyászatról?

Ugyanazt, mint az egyetemes egyház.
Azért nehéz erről egységes véleményt megfogalmazni, mert a jelenség maga roppan összetett, a gyógyteáktól kezdve az okkult spiritizmusig sok minden belefér. Ha ez utóbbitól óva int az Egyház, nem jelenti azt, hogy ne lehetne alkalmazni a gyógyteákat vagy gyógymasszázst. Figyelmeztető tény, hogy a természettudományosan nem követhető, nem igazolható módszerek divatszerűen jelentek meg, és nagyon gyorsan terjednek, sőt nyereség-orientált nagyvállalkozások nőttek ki belőlük. A mozgalom egyik káros eredménye egyebek között az egészség újfajta bálványozása is, s a mindenáron való gyógyulás szándéka, vágya.
Mivel ennek divatja erősen elterjedt, a hitre nézve nem közömbös az általa népszerűsített világnézet, mely nagyon gyakran a keresztény hittel alapjában ellentétes tanítások keveréke.
Minderről részletesebben az alábbi szócikkben olvashat:
http://lexikon.katolikus.hu/T/term%C3%A9szetgy%C3%B3gy%C3%A1szat.html


Kedves Lelkiatya!
Barátság témában szeretném kérni a véleményét.Egy "barátnőmnek" nemrégiben lett kapcsolata.Ezt egy közösségi portálról tudtam meg.Az utóbbi félévben állandóan ignorált,szűkszavúan válaszolt,érdektelen volt mindenre amit mondtam, ha nagy ritkán találkoztunk is,mindig részemről volt a kezdeményezés.Sok gondja is volt,kissé labilis személyiség is pszichikailag.Nem hinném,.hogy csak a kapcsolat az oka a távolságnak,bár ki tudja,lehet naiv vagyok.De azelőtt is ő olyankor mindig tudta minden telefonszámom,e-mailt is irt, chatelt velem,amikor gondjai voltak,és előfordult,hogy rám nem forditott figyelmet.Az uniokanővéremtől tudtam meg,hogy pár éve volt egy féléves komoly kapcsolata,amiből majdnem lett is valami.Az unokanővérem is akkor tudta ezt meg amikor már az illetővel szakitott,pedig találkozgattak is akkor,de a kapcsolatukról nem tudott semmit.Amikor szakitottak felhivta az unokanővéremet tanácsért meg lelki vigaszért.Nekem se mondott semmit,erről is most értesültem az unokanővéremtől.Bár abban az időszakban volt kb.másfél év amikor nekem egyáltalán nem jelentkezett.Ha gondja volt az életben,szüleivel meg munkanélkül maradt akkor persze igen.Ön szerint barát-e az ilyen?Nem is azt veszem sértőnek,hogy nem számol be mindenről a magánéletében,de talán nem társasági oldalról kellene megtudnom a hireket,inkább az a bántó,hogy olyankor keres ha kell neki valami,lelki szemetesládának használ,erre egy pszichológus is megfelelne,ha viszont jól állnak a dolgai akkor kerül és tartja a távolságot.Ez önzés.Számomra egy udvarló nem ok,hogy mellőzzem a barátaimat.Vannak férjezett,kisgyermekes barátnőim is akik nyitottak a kapcsolattartásra.Az ilyen embereknek helyes-e megmondani ha lesz képük jelentkezni,hogy mit gondolunk az ilyen fajta kapcsolatokról?Úgy érzem nem tudnám ezt magamban tartani.Megbeszélni most nem lehetne vele,nem nyitott a konfliktus tisztázásra,ha szembesülnie kell önmagával.Vagy jobb hagyni az egészet és mnejen mindenki az útján?
Válaszát köszönöm!

Kettejük barátsága azért tűnik féloldalasnak, mert valószínű, nem ugyanazt gondolják a barátságról. Az Ön számára sokkal többet jelent a barát, és ennek megfelelően adja is bele magát a kapcsolatba. Ezt pedig önkéntelenül el is várja a másiktól. Holott az ő számára pedig mást jelent a barátság. Nem szabad egyszerűen csak annyival jellemezni, hogy ő önző és csak akkor veszi elő a régi barátokat, ha szüksége van rájuk. Persze, van ebben önzés, nem tagadom, de lássuk be, abban is van önzés, ha én meg azt várom el a másiktól, hogy ő is úgy viselkedjen, adja bele magát a kapcsolatba, mint amit én látok jónak. Nincs tökéletes ember és nincs tökéletes emberi kapcsolat sem. Ezzel számolnunk kell, s ennek a számolásnak az iskolája éppen ez a többszörös csalódás, illetve ezek megfelelő, helyes földolgozása.
Ebben a helyzetben azt tartom nemes és nagylelkű magatartásnak, ha nem fogalmazza meg a szemrehányásait, hanem hagyja a kapcsolatot alakulni a maga útján. Ennek lehet az is következménye, hogy az illető ebből semmit észre nem vesz, és egy idő után, mondjuk, ha baj van, újra keresi Önt. Ekkor pedig ugyanazzal a készséggel fogadhatja, megpróbálja meghallgatni, segíteni is, ha tud. Ha esetleg úgy érzi, erre nem képes, nem baj, imádkozzon érte. A barátnőjéért is, meg önmagáért is, hogy tudjon elvárás és viszonzáskérés nélkül szeretni. Mondom, ezek a szeretet iskolájának egyes lépései, amelyekben folytonosan előre kell haladnunk.


Kedves Lelkiatya!

Katolikus párkereső oldal: www.parkatt.hu

Nagyon szép tanúságtétel értékű történeket is olvashatóak az oldalon.

Szeretettel: Nusi

Köszönjük szépen, kedves Nusi.


Kedves Lelkiatya.
Ki a betegek védőszentje?

Ebben nem vagyok járatos, de ezt az érdekes szócikket találtam: https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A9d%C5%91szentek_list%C3%A1ja


Tisztelt Lelkiatya!

Én azt szeretném kérdezni, hogy hogyan lehet megvédeni gyermekeinket ettől a romlott, erkölcstelen világtól? Még nincs gyermekem, de unokahúgomékat és unokaöcséimet is féltem nagyon, sokszor talán túl szigorú vagyok velük, ami talán nem tetszik a szüleinek, és tudom nem az én dolgom nevelni őket, de annyira féltem őket a romlott világtól, hogy ők is olyanná válnak, mint a mai gyerekek, fiatalok legtöbbje: tiszteletlen, erkölcstelen, lusta, semmirekellő, külsőséges emberekké. Kétszer meggondolom, akarok-e erre a világra gyermeket szülni. Hogyan tudnám az igazi értékeket közvetíteni feléjük? Burokban mégsem élhetnek, de hogy lehet megvédeni őket? Nem tudom, de én Böjte Csaba gondolatait, tetteit nagyon példaértékűnek tartom és tanulságosnak ebben a világban. Csak úgy látom, nem sokan vannak ezzel így. Nem sokan tekintik példaképnek az ilyen embereket, akik helyes utat mutatnak. Miért van az, hogy ebben a világban csak a pénz, a siker, a csillogás, a külcsi számít? Hova tűnnek az igazi értékek? Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: H.

Kedves H.!
Nem hiszem, hogy félni kellene attól, ami még nincs itt, de bekövetkezhet. Kétségtelen, hogy nagyon rossz irányba halad a világ, de ha ezt tartották volna szemük előtt a szüleink, nagyszüleink, valószínű, minket se hoztak volna világra. Minden újszülött egy új remény. Bebiztosítani semmit nem lehet, de nagy reménységgel élni igen, sőt, kötelességünk. Ha félelemben nevelné a gyermekeit, nehogy baj érje őket - fizikai vagy lelki -, akkor megnyomorítaná ezeket az életeket. Majd a gyermekeit nagy bizalomra, nagy szeretetre, nagy derűre nevelje. Az ilyen emberek a legállhatatosabbak, a legtöbbet bírók. Már most, az unokahúgaival, -öcséivel gyakorolhatja ezt. Ne féltse őket, hanem adjon nekik nagy szeretetet, és hitet, amekkorát csak lehet!


Lelkiatya,mit gondol a társkereső oldalakról?

Inkább rosszakat hallottam róla, de tudok arról is, hogy szép találkozások születtek ezen az úton is. Az ember tettei belül, a szívben dőlnek el. Aki értékes gondolkodású, értékekre törekszik, azt ne viszi félre az ilyen próbálkozás. De azért résen kell lenni, mert nagyon sok csapdát is rejt ez a műfaj. Nem biztos, hogy az az ember van a vonal másik végén, mint amit mi gondolunk, mint amilyennek beállítja magát. Nem veszélytelen, tehát - ez a véleményem. De még inkább az, hogy érdemes a nehezebb, de tartalmasabb és természetesebb kapcsolatkeresést választani, elmenni társaságba, erősíteni a baráti kapcsolatokat, részt venni közösségi programokon. Magam inkább ezeket javaslom.


Kedves lelkiatya nem merem mag gyonni a maszturbaciot nagyon megbantam mit tegyek?

Ne cipelje, ne rejtegesse ezt a bűnét! Legyen túl a szentgyónáson minél hamarabb. Elég, ha annyit mond a gyónásban: paráznaságot követtem el önmagamon. Ezt a néhány szót nem olyan nehéz kimondani. Jézus elveszi Öntől ezt a bűnt, és utána megkönnyebbült örömöt ajándékoz. Megéri megtenni ezt a kis erőfeszítést. Máskor pedig ügyeljen, hogy kerülje azokat a gondolatokat, képeket, helyzeteket, amelyek ilyesmire késztetnék.


Kedves Lelkiatya!
Honnan tudjuk ha valakit Isten szánt nekünk? Mert van egy srác akivel régen kapcsolatba voltam de akkor ő nem szeretet. Most meg már sokadjára akar vissza jönni hozzám. A szüleim nem engedik,hogy ismét vele legyek,mert ő szabad keresztény. Mit tehetnék? Kérem segítsen!

Úgy látszik, öregszem, de megint a szülői álláspontot tartom jobbnak ebben az esetben is. Nem veszélytelen, ha egy szektához tartozó személlyel kerülünk szorosabb kapcsolatba, kivált, ha ebben esetleg későbbi házasságkötés szándéka is rejlik. Azt javaslom, kereken tegye föl neki a kérdést, hajlandó-e az Ön vallását követni, mert csak akkor lehetséges a szorosabb kapcsolat. Legyen bátran hűséges Jézushoz, Ő legyen Önnek a legfontosabb. Látszólag a szektások is Jézusról beszélnek, de ha az Ő, az általa alapított egyházat elutasítják, akkor a szép beszéd ellenére is Jézust utasítják el. Ha a fiú hajlik, akkor talán a szülők is enyhültebben fogadják a közeledést, és talán lehet valami szép is ebből a dologból. Nehéz ezt előre megjósolni.


Kedves lelkiatya!

az lenne a kérdésem, hogy mit tegyek, ha annyira félek a legkisebb bűnöktől is (talán ez inkább szorongásos kórtünet, mint ép lelkiismeret), nemcsak a valósaktól, hanem a véltektől is, ha mondjuk ezek miatt annyira félek az ítélettől és a pokoltól, hogy mondjuk sok mindent nem merek megtenni a gyónásig? Például nem merek elmenni úszni, mert olyan gondolataim vannak, hogy ha netán megfulladok, akkor elkárhozom? Szerintem ez már nem normális. Köszönöm válaszát.

Ez valóban nem tűnik egészséges lelkiállapotnak. Mindenképpen alapos beszélgetésre van szüksége egy lelkiatyával vagy akár más lélektani szakértővel. Ne maradjon ebben az állapotában. A keresztény hit, a szentségre törekvés nem a bűnöktől való félelem és tartózkodás, hanem derű, fölszabadult élet, hálás és gyermeki öröm. Erre kell eljutnia, s javaslom, keresse a módját, hogy erre rátaláljon. Ehhez mindenképpen külső segítségre van szüksége.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném kérdezni,hogy Ön szerint, milyen vallásúnak kell keresztelni egy majdan születendő gyermeket, ha az egyik fél, a leendő anya katolikus, a másik pedig református. Az esküvőjüket református szertartás szerint kötötték.Van erre valamilyen megkötés?

Válaszát előre is köszönöm!

A katolikus embernek kötelessége gyermekeit is a katolikus hitre nevelni. Azt javaslom, hogy erre törekedjék. Ha a református fél hasonlóan erős igényekkel lép föl, akkor arra kell ügyelni, hogy emiatt ne legyen veszekedés közöttük. Ez mindenkinek rossz lenne, mindkét házasfélnek, de még inkább a gyermekeknek. A legfontosabb szempont, hogy hitben éljenek és nevelődjenek a gyermekek, rendszeresen, legalább vasárnaponként eljárjanak templomba, ez legyen számukra a természetes élet.


Kedves lelkiatya!

16 éves lány vagyok. Megismerkedtem egy fiúval interneten, aki már nem is annyira fiú. 8 évvel idősebb nálam. Mindig is elítéltem, az interneten való ismerkedést. De valahogy egymásra találtunk ezzel a sráccal. Olvastam már mindenféle rém hírt, hogy hogyan vertek át más hasonló helyzetben lévő lányokat. Ennek okán ellenőriztem mindent, hogy hol lakik és dolgozik, s igaznak tűnik vele kapcsolatban minden. Elkeseredettnek hangozhat, sőt teljességgel balgaságnak. Találkozni szeretne velem. Kétségbe vagyok esve, mert ismerem annyira a szüleimet, hogy tudjam, nem díjaznák az ötletet. A saját értékrendemmel is ütközik ez a helyzet. Közben, meg megszeretném ismerni a fiút.
Ön szerint mit tegyek?

Nem feltétlen kell elutasítani a találkozást, de nem is szabad elsietni azt. Tudnia kell, hogy a világhálós ismerkedés valóban nagyon sok álságos dolgot hordozhat. Nem lehetséges teljes bizonyosságot kapni a másik személyről, erre tehát ne nagyon hagyatkozzék. Ha leveleznek hosszabban, abból valamelyest mégis mégis meg lehet ismerni ezt a fiút. Semmi nem indokolja a korai találkozást. Nyilván Önben is van kíváncsiság, sőt, több annál, izgalmasnak is tűnik a dolog. De ezzel mindenképpen bánjon óvatosan.
Nem tagadom, alapvetően én is a szülei álláspontján vagyok, olyan nagyon sok jót nem lehet remélni egy ilyen távkapcsolattól, távismerkedéstől. Tehát óvatosságra és türelemre buzdítom. Ha a fiú nagyon sürgetné a találkozást, ez inkább rossz jel, akkor inkább végképp hagyjon fel a vele való levelezéssel. Ha meg türelmes, majd meglátja idővel, mire megy ki a dolog.


Kedves lelkiatya!

azt szeretném kérdezni, hogy mit tegyünk, mire gondoljunk, ha annyira előttünk vannak a régi, már meggyónt és sokszor megbánt bűneink, ha azok emlékezet szinte bénítólag hatnak életünkre, a kétségbeesés szélére sodornak minket, és motiválatlanná tesznek a jelenre és a jövőre nézve?

Úgy sejtem, azt Ön is látja, hogy ez fölösleges, nem a bűnbánatot, nem az Istenhez közeledést segíti, hanem épp ellenkezőleg, eltávolítja Tőle. Kezelje ezt a jelenséget ennek megfelelően! Ne süppedjen bele ebbe az önsajnálatba. Látszólag ugyanis önvád, de mélyebben van itt egy saját magával törődés, önző és testies vágy, amely végső soron eltávolítja az Úrtól. Noha azt a látszatot kelti, hogy az Ő iránta való buzgóság hajtja. Lehull, tehát, a lepel, hogy ez kísértő, a gonosztól származó gondolat, amelynek ellent kell mondania. Éppen ebben is fölismerhető a kísértő, gonosztól származó eredete, hogy lebénítja az igazi lelki fejlődésben. Már nem is veszi észre az igazi bűnöket, sem a jelen kegyelmeit, örömeit. Holott ez a lelki fejlődés útja. Most nem tudok Önnek mást tanácsolni, mint azt, hogy az Isten ajándékait mélyen tudatosítsa saját magában, ugyanakkor ezt is tudatosítsa, hogy ez a gonosz játéka Önnel, amelytől szabadulnia kell. Ne a bűneire nézzen, hanem Isten ajándékaira: a napsütésre, a téli hidegre, egy baráttal való találkozásra, egy bögre finom forró teára, stb. Ezer öröm veszi Önt körül, ezekre csodálkozzék rá, s ezek nem a kétségbeesés felé fogják taszítani, hanem szárnyakat adnak Önnek, hogy repülni tudjon a reményben, úszni tudjon a boldogságban.


Ha egy házasságot (vegyes házasság) ref. és kat. templomban is megkötöttek, de az atyák előtt elhallgatták, hogy a másik felekezethez is mennek, melyik az érvényes?

Első indulatomban azt mondanám, hogy egyik sem! Nem szabad ilyet csinálni! Az esküvő szertartása nem játék, színdarab, amit hol itt, hol ott játszunk el. De bocsánat, egy lelkiatya ne indulatoskodjék! Nem azt kérte, hogy minősítsem az esetet, hanem, hogy melyik az érvényes. Mindenesetre ez a kérdés sem helyénvaló, mert valójában teljesen mindegy. Ha a házasságkötés feltételei megvoltak (szabad akarat, igazi házassági szándék, stb.), akkor ők ketten össze vannak házasodva és kész. Hogy hol érte Őket az Isten áldása, ezt most már kár feszegetni, nincs jelentősége. Ha netán - ami még rosszabb volna - most azt keresik, hogy hogyan lehet mindezt meg nem történtté tenni, vagyis a házasságkötést szeretnék annulálni, akkor a katolikus egyház szabályai szerint kell a vizsgálatot lefolytatni, mert az kitér a katolikus és a protestáns szertartás szerint kötött esküvők érvényességére is.


Kedves Lelkiatya.
Édesanyámnak van egy barátnője, szintén egy vallásos hölgy. Mégis rossz hatással van rá. Együtt búsulnak, depresszióznak, nagyra tartja a véleményét, vele beszéli meg a dolgokat.Olyan, mintha mi nem mondanánk neki semmit.
Édesanyám korábban nem volt ilyen. Mondtuk neki többen, hogy a barátnője az oka, de nem hajlandó elismerni. Pedig azóta megváltozott.
Hogyan lehet ezt kezelni? Hogyan gyakoroljam ezzel a hölggyel a felebaráti szeretetet, mert sokszor vagyok rá dühös?

Teljesen megértem, ha nehéz a dühöt legyőznie. (Persze, azért még meg kell próbálni, mert az nem segít semmit.) Mindenesetre jogos az ellenszenve, hiszen a keresztény élet, a hit, az ima, ezek mind az igazi örömnek, tiszta derűnek a forrásai, nem pedig a búslakodásnak a táplálói. Valószínű, erős pszichés hatása van az illető hölgynek az édesanyjára. Ezért nehéz is róla leválasztani, mert az észérvek nemigen hatnak ilyenkor. Meg kell próbálni elérni a fizikai leválást. Valahogy úgy intézni, hogy hosszabb ideig ne találkozhassanak. Pl. meglepetésként befizetnek az édesanyjuknak egy nagyobb lélegzetvételű lelkigyakorlatra, vagy hosszabb ideig tartó monostori tartózkodást intéznek el neki. Tehát a fizikai távolsággal együtt egészséges lelki hatást is kínálnak föl. Érdemes még segítségét kérni az atyának, akire hallgat, a gyóntatójának, vagy valaki elérhető jó lelkiatyának, hogy ő is keresse meg a módját, hogyan lehet rá hatni, jó irányba terelni.
Mindenesetre a buzgó és bízó imával ne hagyjanak föl! (Ezért az illető asszonyért is imádkozzanak!) Valószínű, csak egy ideig tartó időszakról van szó, no, de jó volna, ha minél rövidebb ideig tartó lenne ez az időszak.


Kedves LelkiAtya,tessek szives megirni ,pl egy penteki bojt mikor kezdodik es,es mikor er vegett ,en napkeltetol tudom naplementeig ,lehet hibas ,kerem valaszolni hogy ne tevedhessek tobbet ha tevedek...koszonom

Lehet így is, lehet úgy is. Van többféle hagyomány. Nálunk, Magyarországon általában éjféltől éjfélig tartjuk. De lehet alkonyattól alkonyatig. Sőt, van, aki pontosítja, előesti vecsernye prokimenjétől a másnapi vecsenye prokimenjéig tart. Lényeg a következetesség, hogy a váltás pillanata ugyanott legyen egyik és másik nap is. Ne kurtítsuk meg azzal a furfanggal, hogy egyik nap éjféltől második nap vecsernye elejéig tartjuk a böjtöt. Inkább legyünk odaadóak ebben is, de következetesek is!


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,hogy a 200 szemes csotkit hol lehet weben megrendelni és kb.mennyibe kerül? Mert a nyiregyházi Szent Atanáz kegytárgybolt oldalán nincs ár irva. Segitséget elöre is köszönöm!

A kétszáz szemes csotki a kegytárgyboltban 5990 Ft-ért kapható. Sajnos, a weboldal egy ideje nem működik - elnézést kérnek a bolt dolgozói emiatt. Bízhatunk abban, hogy januárban már ki lesz javítva. Ha a vásárló átállítja Euro-ra a pénznemet, akkor kiírja az összeget, amit utána át tud számítani. Ha szükséges, lehet a kegytárgyboltot keresni emailben is: szentatanazbolt@atanaz.hu


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a görög alszerpapokat mar úgy szentelik fel, hogy van feleségük vagy házasságot az alszerpapszentelés után is köthet? Vagy ők cölibátusban élnek?

December 20-án három családos embert avatott alszerpappá az egyházunk. De lehettek volna nőtlenek is, akik később házasodnak meg. Az alszerpapi rend nincsen cölibátushoz kötve, illetve alszerpapok is még megházasodhatnak. Ennek mozdíthatatlan határvonala a diakónus-szentelés. Akit diákonussá szenteltek, az már viszont nem házasodhat, még ha történesen megözvegyül is.


Kedves Lelkiatya!
Évek óta gyötrődök, kétségeim vannak affelől, hogy püspökeinket a Szentlélek irányítja.Mit tanácsol, mit tegyek az imádságon kívül?

Ez a gonosztól jövő kísértő gondolat nem fogja Önt előre vinni az Isten felé. Hogy püspökeink nem tökéletesek, ez nyilvánvaló tény. De, hogy Isten Lelke vezeti őket, az nem kétséges. Az egyház választotta ki őket, a magyar közösségek énekelték rá az Áxiosz-t (azaz, méltó, vagyis elfogadjuk, jónak tartjuk), és még sorolhatnám a szentségi és egyháztani jegyeket, amelyek az efféle kételkedést alapjaiban el tudják oszlatni.
Azt nagyon jól teszi, ha az egyházi vezetőkért imádkozik. Ezen kívül javaslom még, hogy olvassa, hallgassa minél gyakrabban a tanításaikat, figyeljen oda azok valódi tartalmára, olvassa ki belőlük a Szentlélektől Önnek küldött üzenetét. (Erről, még ha a főpásztorok nem is tudnak, a Lélek mégis fölhasználja őket, hogy a híveket rajtuk keresztül tanítsa.)


semmibe nem veszem magam mert sokáig csak otthon ültem úgy gondolom hogy okosat nem is tudok mondani ill.kényszeresen érzem csak okosat mondhatok elidegenedtem az emberektől szivesen beszélgetnék ismerkedhetnék csak nehéz kezdeményezni hogy nem találok magamban jó tulajdonságot .köszönöm Norbi

Kedves Norbi!
Azt javaslom, az első kimozduló útja a templomba vezesse el. Menjen el - még ha máskor is szokott járni, most menjen el külön ezzel a szándékkal a templomba, és ott kicsit hosszabban beszélgessen el a Jóistennel. Ne önmagát vizsgálgassa, hogy mi az oka ennek a bezárkózásnak. Úgy sejtem, hogy ennek már ezerszer nekirugaszkodott, de sosem ért a végére. Gondolkodjék el inkább egy kicsit az Istenről. Hogy mennyi mindent végbevitt a földön. Gondolkodjék el a mindenhatóságán. Nem tudom, ismeri-e a galaxis adatait - ennek utána is nézhet. Ismeri-e a biológiát, ahol rengeteget lehet csodálkozni? Szeret-e zenét hallgatni? Most kifejezetten Isten-kereső szándékkal hallgasson meg néhány Bach muzsikát. No, szóval rácsodálkozva az Isten nagyságára, gazdagságára, szépségére, innen induljon el társat keresni, beszélgetni. De itt se önmagával foglalkozzék. Sokkal inkább azért keressen embert, hogy hol tud segíteni. Van-e, akit meg tud hallgatni. Azzal nem kell törődnie, hogy Önnek mennyi jó vagy rossz tulajdonsága van. Ennek semmi jelentősége nincs. Összetartozunk, segítenünk kell egymást. Az Istenbe kapaszkodva keresse, hogy hol tud másoknak segíteni. Minél inkább megfeledkezik saját magáról, annál több örömet fog kapni a Jóistentől. Ez mindig így működik.


41 éves vagyok görög katolikus templomban kereszteltek inkább a római katolikus vallást gyakorlom elsőáldozó nem voltam mit kell tennem hogy az úr jézus testét magamhoz vehessem.Válaszát köszönöm Dicsöség Jézus Krisztusnak

Ha Budapest közelében él, javaslom, keresse föl István atyát (+36302050348).
Ha ez nehéz volna, akkor pedig az Önhöz legközelebb álló atyát szólítsa meg. Örömmel fog Önnek segíteni ebben a fontos lépésben.


Kedves Lelkiatya? Mi a különbség a kicsi és a nagy csotki között, a kicsi is ugyanolyan jó?

Csupán a mérete. Semmi lényegi különbség nincsen. Van, aki ezzel, van, aki azzal szeret imádkozni. Nyilván a nagy csotkit nehezebb volna templomon vagy saját szobánkon kívül, mások előtt használni. Ezért is jó a kicsi méretű. De ez az ügyesebb a lefekvéskor is, mert könnyen az ember keze ügyében marad. Ám, ha rászánjuk az időt, akkor meg a hosszabb a jobb, hadd haladjon a Jézus-ima sora bőséggel!


Tisztelt Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, hogy ki lehet kántor?
A településünkön lakó kántor végzettséggel rendelkező (több mint húsz éve végzett és gyakorolta hivatását más településen ) személyt nem alkalmazzák semmilyen formában sem ( sem egyházi iskolában, iskolai kántorként, sem az egyház községben ). Az önjelölt végzettség nélküli nagy hangúak viszont énekelhetnek. néha dalolnak az Isten tiszteleten.Ők már rangsorolják is magukat 1,2,3, 4. kántor.

Ha van az egyházközségben több kántor is, boldog az a gyülekezet! Ugyanakkor Önre is bizonyosan szükség van - legalábbis arra kántorvégzettséggel rendelkező személyre, akire utalt. Javaslom, keresse föl a parókus atyát vagy valamelyik káplánt, és ajánlja föl szolgálatait. Ha netán elutasítaná, akkor kérdezzen rá, vajon miért. Ez a legegyszerűbb módja. Valamit biztosan mondani fog, amit majd érdemes tovább gondolni. De lehet, hogy az lesz a válasz: jöjjön el kántorizálni. Szóval, az atyával beszéljen erről, s biztosan sikerülni fog.


Kedves Atya!

Római katolikus vagyok, szeretném megkérdezni,- még csak érdeklődöm - hogy mit kell tennem ha ki szeretnék lépni formálisan a katolikus egyházból?

Nem döntöttem még el a dolgot, csak tépelődöm, lelki beszélgetést igényelne, kb. 6 hónap alatt 4 különböző atyát kértem meg, hogy szakítson időt rám,
nem jutottunk el még odáig sem, hogy időpontot keressenek nekem, egyszerűen leráztak.
Gyónás nem alkalmas erre mert rövid rá az idő. Én nem az az ember vagyok, aki állandóan feltartja a papokat, de szükségem lenne iránymutatásra!

NEM ez lenne az okom a döntésre, ez csak rosszul esik!

Mit gondol atya hogy Isten bezár bizonyos kapukat és máshol pedig kinyitja?
Köszönöm szépen a választ!

Ha megjelenik lelkében ez a kísértő gondolat, akkor valóban a legjobban teszi, ha keres egy lelki atyát, akivel ezt és az egyéb kérdéseit megbeszélheti. Ez nagyon fontos. Nem is akarom elhinni, hogy nem talált atyát, aki szívesen elbeszélgetne Önnel. Persze, elhiszem, csak nagy szomorúsággal. Hiszen nekünk, papoknak épp ez a kötelességünk, hogy rendelkezésre álljunk másoknak, ha bármilyen lelki vagy egyéb kérdésük van. Szívesen javaslok Önnek jó lelkiatyákat, ha megtudom, hogy merre lakik. Megírhatja személyesen is a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
Nagyon is jól gondolja, hogy az Isten mindig nyit új lehetőséget, bármi ér is bennünket. De ezt a képet semmiképp sem helyes a Egyházból való kilépésre alkalmazni, hisz ilyenkor mi magunk zárnánk be kaput - életadó kaput! - magunk mögött, s nem foghatjuk rá a Jóistenre. Szóval, a Mindenható Isten rendjében mindig van újrakezdési lehetőség, ebben szemernyit se kételkedjék. De igaz és jogos, hogy Önnek emberi segítségre is szüksége van, hogy ezeket jobban megértse, világosabban meglássa. Javaslom, hogy imádságban kérje az Urat, hogy segítsen Önnek olyan atyára találni, aki meghallgatja, jó kiadósan el tud Önnel beszélgetni. S persze, közben keresse is meg ezt az atyát!


Kedves Lelkiatya!
Mit jelent a miruálás, és mirre jó ? ÉS a paszkura osztás?

Miroválás az az olaj-kenet, amelyet bizánci egyházunk nagy ünnepeken szokott adni a híveknek. Az ünnep, un. lítiás vecsernyéjében kenyeret, búzát, bort és olajat áldunk meg, és ebből részesülnek a hívek. A búzát általában eltesszük a legközelebbi koliba készítéshez, a bort és a kenyeret kiosztjuk, az olajjal pedig kereszt alakban megkenjük a hívek homlokát. Ez utóbbi a miroválás.
A paszkura a proszfora népies neve. Az előhozott kenyér, amelyet a Szent Liturgiában használunk, s annak megmaradt részét a Liturgia után kiosztjuk a híveknek. Néha keverni szokták a lítiás ünnepen osztott megáldott kenyeret és ezt a Szent Liturgia után megmaradt, szintén áldott kenyeret. Mind a kettőt proszfora-osztásnak (paszkurának) szoktuk nevezni.


Tisztelt lelkiatya kerem segitsen nagyon nagyon megbantam de maszturbaltam nagyon fiatal vagyok es many kerem segitsen MIT tegyek?

Lényeg, hogy ne essen kétségbe. Gyónja meg minél hamarabb, és adjon hálát a Mennyei Atyának, aki nem, hogy nem haragszik emiatt, hanem erejével az Ön segítségére siet, hogy ne essen bele újra ebbe a bűnbe. Ne arra tegyen fogadalmat, hogy soha többé nem tesz ilyet, hanem arra, hogy a Mennyei Atyát soha el nem hagyja, bármilyen élethelyzetbe kerül is. Ez az Isten iránti szeretete vezesse ezentúl a tisztaság megtartásában. Őérte küzdjön meg ezzel a kísértéssel. Hiszen, azt tudnia kell, hogy újra jelentkezni fog ez a kísértés. Fontos még, hogy messze kerülje az erre irányuló egyéb, kisebbnek tűnő dolgokat is: ilyen képek nézegetését, az erről való gondolkodást, trágár beszédet. Küzdjön meg a tisztaságért! Ezekben a küzdelmekben fog erős férfi emberré edződni.


Tisztelt Lelkiatya!
Tudna nekem ajánlani,olyan oldalt vagy személyt akivel a gondjaimat megtudnám beszélni, persze a hitről is lenne szó. Köszönöm. Áldott karácsonyt!

Ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu emil-címre ír, akkor tudok Önnek részletesebben is válaszolni. Itt nem látja más sem a kérdéseket, sem a válaszokat.
Ha személyes találkozást, lelki beszélgetést szeretne, ahhoz pedig tudnom kell a lakóhelyét, hogy lehetőleg ott vagy a közelben javasoljak jó lelki atyát.
De ezt is megírhatja levélben is az imént megadott címre.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat