Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.144.112.127)


Mennyi öt meg kilenc? (számmal)


Kedves LelkiAtya,tessek szives megirni ,pl egy penteki bojt mikor kezdodik es,es mikor er vegett ,en napkeltetol tudom naplementeig ,lehet hibas ,kerem valaszolni hogy ne tevedhessek tobbet ha tevedek...koszonom

Lehet így is, lehet úgy is. Van többféle hagyomány. Nálunk, Magyarországon általában éjféltől éjfélig tartjuk. De lehet alkonyattól alkonyatig. Sőt, van, aki pontosítja, előesti vecsernye prokimenjétől a másnapi vecsenye prokimenjéig tart. Lényeg a következetesség, hogy a váltás pillanata ugyanott legyen egyik és másik nap is. Ne kurtítsuk meg azzal a furfanggal, hogy egyik nap éjféltől második nap vecsernye elejéig tartjuk a böjtöt. Inkább legyünk odaadóak ebben is, de következetesek is!


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,hogy a 200 szemes csotkit hol lehet weben megrendelni és kb.mennyibe kerül? Mert a nyiregyházi Szent Atanáz kegytárgybolt oldalán nincs ár irva. Segitséget elöre is köszönöm!

A kétszáz szemes csotki a kegytárgyboltban 5990 Ft-ért kapható. Sajnos, a weboldal egy ideje nem működik - elnézést kérnek a bolt dolgozói emiatt. Bízhatunk abban, hogy januárban már ki lesz javítva. Ha a vásárló átállítja Euro-ra a pénznemet, akkor kiírja az összeget, amit utána át tud számítani. Ha szükséges, lehet a kegytárgyboltot keresni emailben is: szentatanazbolt@atanaz.hu


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni, hogy a görög alszerpapokat mar úgy szentelik fel, hogy van feleségük vagy házasságot az alszerpapszentelés után is köthet? Vagy ők cölibátusban élnek?

December 20-án három családos embert avatott alszerpappá az egyházunk. De lehettek volna nőtlenek is, akik később házasodnak meg. Az alszerpapi rend nincsen cölibátushoz kötve, illetve alszerpapok is még megházasodhatnak. Ennek mozdíthatatlan határvonala a diakónus-szentelés. Akit diákonussá szenteltek, az már viszont nem házasodhat, még ha történesen megözvegyül is.


Kedves Lelkiatya!
Évek óta gyötrődök, kétségeim vannak affelől, hogy püspökeinket a Szentlélek irányítja.Mit tanácsol, mit tegyek az imádságon kívül?

Ez a gonosztól jövő kísértő gondolat nem fogja Önt előre vinni az Isten felé. Hogy püspökeink nem tökéletesek, ez nyilvánvaló tény. De, hogy Isten Lelke vezeti őket, az nem kétséges. Az egyház választotta ki őket, a magyar közösségek énekelték rá az Áxiosz-t (azaz, méltó, vagyis elfogadjuk, jónak tartjuk), és még sorolhatnám a szentségi és egyháztani jegyeket, amelyek az efféle kételkedést alapjaiban el tudják oszlatni.
Azt nagyon jól teszi, ha az egyházi vezetőkért imádkozik. Ezen kívül javaslom még, hogy olvassa, hallgassa minél gyakrabban a tanításaikat, figyeljen oda azok valódi tartalmára, olvassa ki belőlük a Szentlélektől Önnek küldött üzenetét. (Erről, még ha a főpásztorok nem is tudnak, a Lélek mégis fölhasználja őket, hogy a híveket rajtuk keresztül tanítsa.)


semmibe nem veszem magam mert sokáig csak otthon ültem úgy gondolom hogy okosat nem is tudok mondani ill.kényszeresen érzem csak okosat mondhatok elidegenedtem az emberektől szivesen beszélgetnék ismerkedhetnék csak nehéz kezdeményezni hogy nem találok magamban jó tulajdonságot .köszönöm Norbi

Kedves Norbi!
Azt javaslom, az első kimozduló útja a templomba vezesse el. Menjen el - még ha máskor is szokott járni, most menjen el külön ezzel a szándékkal a templomba, és ott kicsit hosszabban beszélgessen el a Jóistennel. Ne önmagát vizsgálgassa, hogy mi az oka ennek a bezárkózásnak. Úgy sejtem, hogy ennek már ezerszer nekirugaszkodott, de sosem ért a végére. Gondolkodjék el inkább egy kicsit az Istenről. Hogy mennyi mindent végbevitt a földön. Gondolkodjék el a mindenhatóságán. Nem tudom, ismeri-e a galaxis adatait - ennek utána is nézhet. Ismeri-e a biológiát, ahol rengeteget lehet csodálkozni? Szeret-e zenét hallgatni? Most kifejezetten Isten-kereső szándékkal hallgasson meg néhány Bach muzsikát. No, szóval rácsodálkozva az Isten nagyságára, gazdagságára, szépségére, innen induljon el társat keresni, beszélgetni. De itt se önmagával foglalkozzék. Sokkal inkább azért keressen embert, hogy hol tud segíteni. Van-e, akit meg tud hallgatni. Azzal nem kell törődnie, hogy Önnek mennyi jó vagy rossz tulajdonsága van. Ennek semmi jelentősége nincs. Összetartozunk, segítenünk kell egymást. Az Istenbe kapaszkodva keresse, hogy hol tud másoknak segíteni. Minél inkább megfeledkezik saját magáról, annál több örömet fog kapni a Jóistentől. Ez mindig így működik.


41 éves vagyok görög katolikus templomban kereszteltek inkább a római katolikus vallást gyakorlom elsőáldozó nem voltam mit kell tennem hogy az úr jézus testét magamhoz vehessem.Válaszát köszönöm Dicsöség Jézus Krisztusnak

Ha Budapest közelében él, javaslom, keresse föl István atyát (+36302050348).
Ha ez nehéz volna, akkor pedig az Önhöz legközelebb álló atyát szólítsa meg. Örömmel fog Önnek segíteni ebben a fontos lépésben.


Kedves Lelkiatya? Mi a különbség a kicsi és a nagy csotki között, a kicsi is ugyanolyan jó?

Csupán a mérete. Semmi lényegi különbség nincsen. Van, aki ezzel, van, aki azzal szeret imádkozni. Nyilván a nagy csotkit nehezebb volna templomon vagy saját szobánkon kívül, mások előtt használni. Ezért is jó a kicsi méretű. De ez az ügyesebb a lefekvéskor is, mert könnyen az ember keze ügyében marad. Ám, ha rászánjuk az időt, akkor meg a hosszabb a jobb, hadd haladjon a Jézus-ima sora bőséggel!


Tisztelt Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék, hogy ki lehet kántor?
A településünkön lakó kántor végzettséggel rendelkező (több mint húsz éve végzett és gyakorolta hivatását más településen ) személyt nem alkalmazzák semmilyen formában sem ( sem egyházi iskolában, iskolai kántorként, sem az egyház községben ). Az önjelölt végzettség nélküli nagy hangúak viszont énekelhetnek. néha dalolnak az Isten tiszteleten.Ők már rangsorolják is magukat 1,2,3, 4. kántor.

Ha van az egyházközségben több kántor is, boldog az a gyülekezet! Ugyanakkor Önre is bizonyosan szükség van - legalábbis arra kántorvégzettséggel rendelkező személyre, akire utalt. Javaslom, keresse föl a parókus atyát vagy valamelyik káplánt, és ajánlja föl szolgálatait. Ha netán elutasítaná, akkor kérdezzen rá, vajon miért. Ez a legegyszerűbb módja. Valamit biztosan mondani fog, amit majd érdemes tovább gondolni. De lehet, hogy az lesz a válasz: jöjjön el kántorizálni. Szóval, az atyával beszéljen erről, s biztosan sikerülni fog.


Kedves Atya!

Római katolikus vagyok, szeretném megkérdezni,- még csak érdeklődöm - hogy mit kell tennem ha ki szeretnék lépni formálisan a katolikus egyházból?

Nem döntöttem még el a dolgot, csak tépelődöm, lelki beszélgetést igényelne, kb. 6 hónap alatt 4 különböző atyát kértem meg, hogy szakítson időt rám,
nem jutottunk el még odáig sem, hogy időpontot keressenek nekem, egyszerűen leráztak.
Gyónás nem alkalmas erre mert rövid rá az idő. Én nem az az ember vagyok, aki állandóan feltartja a papokat, de szükségem lenne iránymutatásra!

NEM ez lenne az okom a döntésre, ez csak rosszul esik!

Mit gondol atya hogy Isten bezár bizonyos kapukat és máshol pedig kinyitja?
Köszönöm szépen a választ!

Ha megjelenik lelkében ez a kísértő gondolat, akkor valóban a legjobban teszi, ha keres egy lelki atyát, akivel ezt és az egyéb kérdéseit megbeszélheti. Ez nagyon fontos. Nem is akarom elhinni, hogy nem talált atyát, aki szívesen elbeszélgetne Önnel. Persze, elhiszem, csak nagy szomorúsággal. Hiszen nekünk, papoknak épp ez a kötelességünk, hogy rendelkezésre álljunk másoknak, ha bármilyen lelki vagy egyéb kérdésük van. Szívesen javaslok Önnek jó lelkiatyákat, ha megtudom, hogy merre lakik. Megírhatja személyesen is a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
Nagyon is jól gondolja, hogy az Isten mindig nyit új lehetőséget, bármi ér is bennünket. De ezt a képet semmiképp sem helyes a Egyházból való kilépésre alkalmazni, hisz ilyenkor mi magunk zárnánk be kaput - életadó kaput! - magunk mögött, s nem foghatjuk rá a Jóistenre. Szóval, a Mindenható Isten rendjében mindig van újrakezdési lehetőség, ebben szemernyit se kételkedjék. De igaz és jogos, hogy Önnek emberi segítségre is szüksége van, hogy ezeket jobban megértse, világosabban meglássa. Javaslom, hogy imádságban kérje az Urat, hogy segítsen Önnek olyan atyára találni, aki meghallgatja, jó kiadósan el tud Önnel beszélgetni. S persze, közben keresse is meg ezt az atyát!


Kedves Lelkiatya!
Mit jelent a miruálás, és mirre jó ? ÉS a paszkura osztás?

Miroválás az az olaj-kenet, amelyet bizánci egyházunk nagy ünnepeken szokott adni a híveknek. Az ünnep, un. lítiás vecsernyéjében kenyeret, búzát, bort és olajat áldunk meg, és ebből részesülnek a hívek. A búzát általában eltesszük a legközelebbi koliba készítéshez, a bort és a kenyeret kiosztjuk, az olajjal pedig kereszt alakban megkenjük a hívek homlokát. Ez utóbbi a miroválás.
A paszkura a proszfora népies neve. Az előhozott kenyér, amelyet a Szent Liturgiában használunk, s annak megmaradt részét a Liturgia után kiosztjuk a híveknek. Néha keverni szokták a lítiás ünnepen osztott megáldott kenyeret és ezt a Szent Liturgia után megmaradt, szintén áldott kenyeret. Mind a kettőt proszfora-osztásnak (paszkurának) szoktuk nevezni.


Tisztelt lelkiatya kerem segitsen nagyon nagyon megbantam de maszturbaltam nagyon fiatal vagyok es many kerem segitsen MIT tegyek?

Lényeg, hogy ne essen kétségbe. Gyónja meg minél hamarabb, és adjon hálát a Mennyei Atyának, aki nem, hogy nem haragszik emiatt, hanem erejével az Ön segítségére siet, hogy ne essen bele újra ebbe a bűnbe. Ne arra tegyen fogadalmat, hogy soha többé nem tesz ilyet, hanem arra, hogy a Mennyei Atyát soha el nem hagyja, bármilyen élethelyzetbe kerül is. Ez az Isten iránti szeretete vezesse ezentúl a tisztaság megtartásában. Őérte küzdjön meg ezzel a kísértéssel. Hiszen, azt tudnia kell, hogy újra jelentkezni fog ez a kísértés. Fontos még, hogy messze kerülje az erre irányuló egyéb, kisebbnek tűnő dolgokat is: ilyen képek nézegetését, az erről való gondolkodást, trágár beszédet. Küzdjön meg a tisztaságért! Ezekben a küzdelmekben fog erős férfi emberré edződni.


Tisztelt Lelkiatya!
Tudna nekem ajánlani,olyan oldalt vagy személyt akivel a gondjaimat megtudnám beszélni, persze a hitről is lenne szó. Köszönöm. Áldott karácsonyt!

Ha a lelkiatya@gorogkatolikus.hu emil-címre ír, akkor tudok Önnek részletesebben is válaszolni. Itt nem látja más sem a kérdéseket, sem a válaszokat.
Ha személyes találkozást, lelki beszélgetést szeretne, ahhoz pedig tudnom kell a lakóhelyét, hogy lehetőleg ott vagy a közelben javasoljak jó lelki atyát.
De ezt is megírhatja levélben is az imént megadott címre.


TISZTELT Lelkiatya!
Nagy gondban vagyok, szükségem van a tanácsára. Kérem ne tegye ki ezt az oldalra, csak a válaszát!

Ez a fiú nem szereti Önt, csak a testét. Éppen ezért nem szabad kiszolgáltatnia magát. Az Ön szeretete is bizonytalan, összekeveredik a tiszta érzelmekkel és egy másik, kevésbé megmagyarázható vonzalommal, amely vonz is, taszít is. Mindenesetre ez nem szerelem, kivált nem lehet ráépíteni hosszú távú kapcsolatot. Ha a tanácsomat kéri, azt javaslom, ne barátkozzék ezzel a fiatalemberrel, kereken adja ki az útját. Inkább ne is találkozzanak, mert akkor csak magyarázkodás, netán veszekedés lesz belőle, vagy ami a rosszabb, az Ön akarata ellenére is elcsábítja.
Tanácsom még, hogy mihamarabb menjen el templomba, kérje Jézust, hogy Ő segítsen ebből kilépni, a tettét pedig gyónja meg. Meglátja nagy megkönnyebbülés lesz.


Kedves Lelkiatya!
Mi az, hogy szekta?Kik vagyunk mi görögkatolikusok, hogy azt mondhassuk egy másik felekezetű vallásra, hogy szekta? Tudom, hogy a mi hitünk ős és onnan ered, de ezt nem tehetnék meg ők is?
Vagy ezt megteheti egyáltalán valaki? Hiszen Jézus azt mondja, hogy aki nincs ellenünk az velünk van.(Mikor a tanítványai elűzték azt az ismeretlent aki az ő nevében űzött ördögöt.)
Beszélgettem egyszer egy üdvhadseregessel és ő azt mondta, hogy az ember csak a hit által igazulhat meg.Hát én azt tudom, hogy ez a mondat szerepel a bibliában, mégis úgy hiszem ez nem feltétlen igaz. Ő azt mondta, hogy nem juthat a mennybe ember, aki nem mondja ki még életében, hogy hiszek Jézus Krisztusban vagy valami hasonlót ehhez.
Én viszont úgy véltem és ő is, hogy így nagyon kevés ember juthat be, hisz vannak akik teljesen tudatlanok. Én azt mondtam, hogy szerintem az juthat be, aki szeret.És nagyon sok ember szeret, és mindenki tökéletlenül. Csak egy ember szeretett tökéletesen.Meg aztán van is egy olyan rész, amikor azt írják, hogy aki szeret az minden törvényt megtart.
Tudom, hogy a lelkiatya sem tudhatja ezt pontosan,hogy ki üdvözül, mert ott van Isten , aki pedig mindent tud.Mindent.
Lelkigyermek

A szekta szó a seco, 'levág' igéből származik. Ez két értelemben is vehető. Egyrészt azok, akik a teljes tanításból bizonyos részeket kivágnak, elhagynak vagy túlhangsúlyoznak. Másrészt azok, akik ezzel az elkülönüléssel Krisztus egyházából magukat kivágják, kirekesztik. Ezt a szót, nyilván első jelentésben a Katolikus Egyház alkalmazza azokra, akik abból kiváltak, mást tanítanak, mint az Egyház. Többnyire ezek a közösségek nem szeretik önmagukat szektának nevezni.
Hogy ki tartozik Jézushoz, arról Szent Lukács evangéliuma érdekes különbséget pontosít. Az Ön által idézet részben valóban azt mondja Jézus: Aki nincs ellenetek, az veletek van (Lk 9,50). Nem sokkal később azonban ezt is mondja: Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór (Mt 12,30). Tehát valóban nem szabad elküldeni magunktól senkit, aki nincs ellenünk, az velünk lehet, de a Jézushoz tartozás ennél sokkal szigorúbb követelmény. Őhozzá nem lehet közömbösen tartozni: vagy vele vagy ellene!
Teljesen igaz az is, amit az ismerőse mondott, a Szentírásból igazolható: Aki nem hisz, az elkárhozik (Mk 16,16). De vajon mi, emberek, tudjuk-e, hogy ki hisz és ki nem? Tudjuk-e, hogy mi lakik a másik emberben? Tudjuk-e, hogy mi történik vele élete utolsó pillanatában? Éppen ezért sem én sem más nem tudja megmondani, hogy ki az, aki üdvözül és ki nem. Vannak különlegesen nagy hitű emberek, akiknek az élete és halála körülményeinek a gondos megvizsgálása után az Egyház azt mondja ki, ők egészen biztosan üdvözültek. Ezek a szentek. Viszont senkire nem mondja ki az Egyház, hogy elkárhozott. Nincs az a vizsgálat, amely ezt tévedés mentesen meg tudná állapítani. Tartózkodik is tőle az Egyház.


Kedves Atya ! Hoaszú panaszommal fordultam Önhöz a fiammal töltött karácsony miatt.Jelzem,hogy ő most lelkesen szervezi, hgoy hozzám jön és együtt ünnepelünk. Én egy szót sem szóltam, ő találta ki. BArátnője a testvéréhez megy. A kérdés ezennel megoldódott. Nem fogunk külön ünnepelni ismét. Félek ugyan, de remélek és igyekszen nagyon toleráns lenni bármit tesz. Szívből köszönöm a tanácsait. Azért irtam, hogy a tanulságokat más is vonja le a saját életére és hogy megköszönjem, hogy mindig nagyon jól fogja meg a problémákat és segít, amiért nagyon hálás vagyok. Szeretettel: Annamária (egyébként voltunk mi már külön karácsonykor mert elhagyott 3 ill. 4 évig, de nem fejtette ki miért)

Kedves Annamária!
Köszönöm szépen jelzését. Arra buzdítom, hogy ne csak toleranciára törekedjék, hanem Istenbe vetett bizalommal tekintsen az ünnepre és a fiával való szeretetkapcsolatra. Hangsúlyozom: Istenre tekintsen! Legyen nagyon imádságos az idei Karácsonya, akkor nem véti el a szeretetet, sem annak módját, sem annak mértékét. Legyen áldott Karácsonyuk!



Kedves Lelkiatya!
Úgy érzem, nincs egy mustármagnyi hitem sem.
Mi az a hit? Hogy lehet megfelelő a hit? Mi az, hogy higgy a célodban? Honnan tudom, hogy ez valóban hit nem csak a valós kép meghamisítása, hogy nem csapom-e be magam? Mennyire lehet Istenre hagyatkozni? Pl.: Tudom, hogy Istennek minden lehetséges, még ami nekem nem is, de ha én nem tanulok egy dolgozatra, az lehetséges, hogy dolgozatírás közben én mindent tökéletesen tudjak? Ha ez így lenne, akkor nem hordoznánk a keresztjeinket...
Aki magabiztos az lehet közben alázatos is? szükséges a magabiztosság? Vagy csupán a világban élőknek van rá szüksége, hogy emberek maradhassanak a talpukon? Az alázatosság és a magabiztosság kizárják egymást?

Nagyon jó kérdések! Nem biztos, hogy ugyanilyen jó válaszokat is tudok rá adni, de megpróbálom.
Fontos különbséget tenni. Teljesen félrevezető a szólás, hogy mindegy miben hiszünk, csak higgyünk valamiben. Ezt a kommunista diktatúra alatt jónak tűnt hangoztatni, amikor magát a hitet, mint emberi értéket is próbálták tagadni, nevetséges színben föltüntetni. Ehhez képest még jobb, ha valaki hitt valamiben. Ezt azonban erősen el kell választani az Istenbe vetett hittől. Ha csak valamiben hiszek, például a célomban, az nem más, mint az én elszántságom. Ez is tud erőt adni bizonyos mértékben, de ez csupán az emberi erőfeszítésnek egy magasabb szintű eredménye. Az istenhit egészen más, összehasonlíthatatlanul több. Az Istenbe vetett hit a bizalommal azonosítható. Nem csak azt hiszem, hogy Isten létezik, hanem hiszem azt, hogy Ő szeret, hogy Őbenne bízhatom, hogy Ő megsegít. Így az istenhit egyáltalán nem helyettesítheti az egyéni erőfeszítést. Ez önbecsapás lenne. Hogyan kérhetném Isten segítségét, ha magam nem teszek meg minden tőlem telhetőt? Ez visszaélés lenne Isten szeretetével. Isten, tehát megsegít, mindig érdemeinken és elvárásainkon is felül, de tény, hogy nem mindig úgy, ahogyan azt mi elképzeljük. Ezért van fontos szerepe a bizalomnak, hogy ha úgy tűnik, nem hallgatott meg, vagy másként, mint kértem, attól még nem gondolom azt, hogy nem segít, hanem figyelek Rá, hogy milyen más utat kínál nekem.
A magabiztosság kérdése is erre vezethető vissza. Az a keresztény a magabiztos, aki teljesen bízik Istenben. Minden tőle telhetőt megtesz a sikerért, utána pedig nem fél, nem tart attól, hogy mi lesz az eredménye, mert bátran rábízza magát a Mindenhatóra. Fontos, hogy megszerezzük ezt a bizalomra építő magabiztosságot. (Az ilyen ember igazából nem maga-biztos, nem önmagában biztos, hanem sokkal magasabb rendű módon Istenben biztos.) Aki bízik Istenben, az ugyanakkor mély alázattal is él, mert tudja, hogy minden Istentől függ. Nem kérkedik, nem gőgösködik mások előtt, hanem alázattal előre enged akár másokat is, hiszen belső magabiztossága (Istenben való bizonyossága) lehetővé teszi számára a biztos tudatot, hogy akár a legutolsó helyre tegyék is az emberek, ő sohasem fog rosszul járni.


Tisztelt Lelkiatyám!
Egy könyvben fejezetcímként szerepelne: Szeretném megtudni, hogy helyes-e?

IV. az autokefal (Rómától független) görög rítusú egyház berendezkedése Magyarországon 1690-1792 között

Az autokefál nem jelent-e mindig görög rítusút? Tehát helyes lenne-e így:
IV. az autokefal (Rómától független) görög rítusú egyház berendezkedése Magyarországon 1690-1792 között
Köszönettel, Gila Zsuzsanna

E kérdéshez, sajnos, nem értek. Egy történész segítségét kérve a következőt tudom válaszolni.
A címben az autokefál után zárójelben szereplő: (Rómától független) félreérthető. Ha idegen szó után zárójelben közlünk valamit, akkor az többnyire a magyar megfelelő. Az autokefalia viszont nem Rómától független egyházakat jelöl, hanem olyan egyházakat, melyek minden más pátriarkátustól is függetlenek (szó szerint azt jelenti: saját fejűek).
Magyar egyháztörténetben a bizánci szertartású ortodox egyházakat többnyire a népnév megadásával szoktuk jelölni. Az 1690-es dátumból arra lehet következtetni, hogy ebben a fejezetben a szerb ortodox egyház Magyarországi berendezkedése lehet a téma. Egyszerűbb lenne így fogalmazni.



Kedves Atya !

Ha vállaljuk keresztünket engedelmesen, akkor azonosulunk Krisztussal,aki értünk szenvedett.Akkor ezek szerint részt vállalunk a saját megváltásunkban? Más:Jézus akkor is eljött volna, ha mi nem követünk el bűnt - olvastam,mert az Atyának a megtestesülés volt fiával a célja. Ha viszont ők hárman egyek,akkor a megváltást is ők "'találták ki". Elnézést én ezt nem tudom egyedül megoldani. Köszönöm, ha segít ! :)))

Természetesen nekünk is részt kell vállalnunk a saját megváltásunkban. Az egyik egyházatya így fogalmaz: Isten megteremtett téged a beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni a beleegyezésed nélkül. Ugyanakkor fontos tudni, hogy nem csak a szenvedés az, ami a megváltásunkat hozza. Krisztus nem csak a szenvedésével váltott meg, hanem mindazzal, amit értünk szeretetből tett: a megtestesülés, a tanítás, a kereszthalál, a föltámadás, a mennybemenetel, a Szentlélek elküldése. Amikor Krisztussal azonosulunk a szenvedésben, annak az a lényege, hogy Krisztushoz kerülünk közelebb, nem pedig az, hogy mi is szenvedünk egy kicsit.
Igen, így van: a Teremtés alapvető rendjében benne volt a megtestesülés is. Az valóban furcsa kifejezés, hogy ezt hárman találták ki, emberileg nézve mondhatunk csak ilyet. Isten minden felénk irányuló cselekvésében jelen van a teljes Szentháromság, annak mindhárom Személye.


Kedves Lelkiatya!
Honnan lehet érezzni hogy az Úr a házasságot jelölte ki nekünk vagy sem? Mert már eléggé benne vagyok a korba és az eddigi kapcsolataim is csak fájdalmassak voltaK? Isten áldja!

Az Isten teremtette világának alapvető rendje, hogy a férfi és a nő egymásra találva házasságot kössön, apját és anyját elhagyva egy testté legyenek (Ter 2,24). Ha ettől eltér az isteni akarat, az egészen különleges élethivatás. Vannak, akiknek az Isten országáért le kell mondaniok erről a természetes rendről (szerzetesség vagy papság miatt). Akiktől ezt a hivatást kéri az Úr, azok számára a megfelelő időben ezt érthetővé és világossá is teszi. Ezzel nem szabad összekeverni azt az állapotot, ha valaki keres ugyan magának társat, de valami ok miatt nem talál. Természetesen nem kis küzdelem az, hogy valaki megtalálja a maga hivatását, kivált, ha az a természetes családrendtől eltér. Ezért kell fiatal korunktól fogva Istenre figyelő életet élni, hogy megtaláljuk a saját, Istentől nekünk szánt hivatásunkat akár a családos életállapotban, akár a család nélküli cölebsz állapotban.


Kedves Lelkiatya!
Paráznaságot követtem el, de már meggyóntam.DE még mindig büntudatom van, szégyelem magam. Mit tegyek,hogy Isten megbocsássa?

Fontos tudatosítani, hogy Isten megbocsátása nem a mi bűntudatunktól függ. Ha megbánta és meggyónta, ezzel már helyére is tette a dolgot. Helyére, azaz az Isten kezébe. Valószínű, inkább szégyelli ezt az egészet, nyilván bántja, hogy nem lehet meg nem történtté tenni. De az Isten már abban a pillanatban megbocsátotta, amikor Ön megbánta ezt a tettét. Ennek csak kinyilvánítása volt a föloldozás.
Hangsúlyozom, tehát, hogy a történtek legfontosabb tanulsága az legyen, hogy az Isten visszafogadta Önt, hogy újra kegyelmét közvetíti, amire most már még jobban vigyáznia kell. Ne kell rágódnia a múlton. A jelenre kell figyelni és a jövőre is tekintettel lenni. Kerülnie kell az erre vezető alkalmakat és nagy hálát adni az Úrnak irgalmáért.


Kedves Lelkiatya!
Nagy gond,ha néha a református istentiszteletre is elmegyek? Járok a sajátomba is de oda is elmegyek néha.?

Az fontos, hogy a saját hite és egyháza szertartásait ne hanyagolja el. Például nem helyes, ha vasárnap Szent Liturgia (vagy szentmise) helyett megy el más istentiszteletre. (Bár vegyes vallású családoknál ezt is lehetséges, hiszen a család egysége mindennél fontosabb.) De ha ezek mellett elmegy más felekezet imádságaira, ez lelkének javára fog szolgálni.


Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék,hogy a görögkatolikusoknál miért nincsen mindennapos szentáldozás? Üdvözlettel:Dóka

Sok olyan templomunk van, ahol minden nap van Szent Liturgia. Itt, természetesen minden nap van szentáldozás is. Vannak helyek, ahol Szent Liturgia helyett más szertartást végeznek, a zsolozsma bizonyos részeit. Az lehetőleg kerülendő, hogy egy pap egy nap több Szent Liturgiát is végezzen.


Mekkora bűn ha betegség miatt nem megyek el templomba?

Attól függ, mekkora a betegség. Ha egy kicsi náthára fogja az ember, hogy azért nem ment el a templomba, az bizony bűn, mégpedig kettős, mert lustaságból fontos kötelességet hanyagolt el, másrészt hazudik is, még ha önmagát is csapja be. Sejtem azonban, hogy az Ön esetében ennél sokkal komolyabb dologról lehet szó. Ha az ember önhibáján kívül nem megy el templomba, az egyáltalán nem bűn.


Tisztelt Lelkiatyja!
Egy vita miatt kifordultam önmagambol.
Romlottak a tanulmányaim és a barati kapcsolataim. Egyfolytába ideges vagyok és ordibálok. Egy mondaton már képes vagyok felkapni a vizet. De en nem ilyen vagyok.
Mit tegyek hogy ez változzon es a tanulmányaim ujra jobbak legyenek es a baráti kapcsolataim?
Istem áldja!!

Egy vita nem fordítja ki az embert, csak akkor, ha ennek a kifordulásnak más okai is vannak. Bizonyára van más ok is a háttérben, valami, amit eddig eltitkolt, elfojtott talán önmaga előtt is. Egészen bizonyosan átmeneti állapot ez, mely el fog múlni vagy más módon alakul tovább. Javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Lehet, hogy egész egyszerűen leül és átgondolja az életét, mi az, ami elfojtva, ki nem mondva terheli az Ön lelkét. Ha netán ez egyedül nem sikerülne, akkor kérjen meg erre egy lelkiatyát, vagy akár pszichológus szakértőt is megkereshet. Mindenképp javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Ha megtalálta, lehet, hogy már nem is kell vele kezdenie semmit, mert pusztán azzal, hogy felszínre hozta már nem is mérgezi tovább a lelkét.



Kedves Lelkiatya!
Az baj ha imádkozást nem térdelve szoktam végezni?Isten áldja!

Számtalan módon lehet imádkozni. Térdelve, állva, ülve - fekve is, akár, például este lefekvés után nincs annál szebb, mint imával az ajkunkon, szívünkben álomba szenderülni. Van, aki valami betegség miatt nem is tud letérdelni, az ne tudna imádkozni? Mindig azt a testhelyzetet kell megkeresni, ami legjobban segíti az imát.


Kedves Atya !
A fiam még nőtlen ember, nem hivő de van egy rendes barátnője. Tavaly Karácsonykor még nem volt,illetve laza volt még a kapcsolatuk, így ketten álltunk a karácsonyfa előtt. Megszoktuk, mert egyedül neveltem, nincsenek rokonaink. Ő úgy emlékszik, hogy nagyon szép Karácsonyaink voltak.Valóban bensőséges volt és szép szerintem is.
Tavaly együtt készültünk nála,ő rendet csinált, fát díszített én pedig a vacsorát készítettem.Budapesttől távolabb lakik.Örömömre még az éjféli misére is eljött velem magától. Aztán egy apróságon irtózatos botrány kerekedett, ami meglepett. (Grimaszt vágtam a feltett CD-lemez zenéjére, mert korábban mindíg klasszikus karácsonyi zene volt, amit mindketten szerettünk, majd egy PC-s problémámat adtam elő neki) Ezt váratlan orditozás, pohár földhöz vágása és tombolás követte. Érthetetlen volt, bár már sejtem, hogy szinte gyűlölt, hogy velem kellett töltenie az estét nem a családjával, merthogy nem nősült meg még és gyermeke sincs. 4o éves. 2o éves kora óta önálló és 1o éve külön lakik.Korábban is előfordult, nem is egyszer, hogy a kapott
szép ajándékot visszavágta,- ami számomra fordítva elképzelhetetlen - vagy lélekromboló megjegyzést tett. Én akkor nem szóltam, de képzelheti az Atya ! Azt mondta éppen, hogy "jövőre vagy a feleségemmel ünneplem a Karácsonyt, vagy sehogy".
Belül sírtam és megalázottnak éreztem magam.Mit tehetek én erről és miért zúditja rám a keserűséget, hiszen én akár el sem megyek hozzá, ha neki az jobb, de ő hívott meg. A tavalyi tombolására egy idő múlva kiborultam és visszaordítottam.Ilyen még nem volt, de már megelégeltem. Aztán egész éjjel nem aludtam és zokogtam, majd hajnalban csendesen lementem a pályaudvarra míg ő aludt és még sötétben vártam találomra egy érkező vonatra, majd hazajöttem. Mostanra rémálommá vált számomra a Karácsony.Rettegek.Úgy szeretném átélt hittel ünnepelni a megtestesülést és elcsendesedő békességben, de nagyon félek. Jó lenne,szeretném, ha a fiam inkább a barátnőjével töltené az estét akár,de hármasban is el tudom képzelni, bár persze az egyedül ünneplés megviselne. De ha a lány a testvéréhez megy, nem hagyhatom egyedül a fiamat. Egyébként mesél a lányról, az együttes programjaikról , de még nem mutatta be. Mit tegyek, hogyan viselkedjem, hogy hivőhöz és az ünnephez méltóan ünnepeljek ? Vágyom arra, hogy Szentkútra menjek inkább,vagy Leányfalura a Szent Gellért házba, de ha úgy alakulna, nem tudnám a fiamat egyedül hagyni.Sajnálnám nagyon. Menjek hozzá, ha hív és ajánljam fel az esetleges megpróbáltatást ? Groteszk ugye? Karácsony és megpróbáltatás.Az én otthonomban is jobban érzeném magam, de tudom nem jönne ide, mert nem szeretné talán a gyerekkori állapotban érezni magát, hiszen felnőtt férfi.Persze itt mérsékelné
magát talán. Egyébként 1o naponként jön hozzám segít, én boldogan készítek valami finom vacsorát,bensőségesen beszélgetünk, csomagolok a számára,aztán 2 óra múlva elmegy.Néha kirándulni is elmegyünk együtt, mondhatnám, hogy elvisz. A botrányos Karácsonyt soha nem beszéltük meg. Nem mertem, ő sem szólt róla, csak elhozta az ottmaradt ajándékokat pár nap múlva, majd elment. Nem dacból maradtak ott, hanem mert én nem bírtam volna gyalog hazahozni. Mit tegyek ??? Bocsánat, hosszú voltam.

Nagy kár, hogy nem beszélték meg a sikerületlen karácsonyt. Fontos lett volna. Annyira, hogy még most sem késő, ne kerülgessék! Úgy sejtem, hogy bár sok mindenről beszélgettek már, és - miként írja - valóban ritka szép ez a szülő-gyermek kapcsolat, de vannak benne kibeszéletlen, elkendőzött dolgok. Ez semmiképp sem tesz jót a kapcsolatuknak, sem a fia kibontakozásának.
Röviden azt javaslom, hogy az idén töltsék külön a karácsonyt. Ezzel szembesülni kell minden szülőnek, hogy egyszer elveszíti a gyermekét. Ez az Ön számára most érkezett el. Kicsit megkésve, s ez annál fájdalmasabb. Hosszú távon minden bizonnyal a fiának is jót fog tenni, ez a külön ünnepelt karácsony, de ha együtt maradnak, még rosszabb történhet, mint most.


Kedves Lelkiatya! Örömmel vettem a letölthető alkonyati
zsolozsmákat, csak kár hogy nov. 14. volt az utolsó.
Bízom benne, hogy lesz folytatás. Üdvözlettel. Magdolna

Kedves Magdolna!
Nem tudom, mi lehetett az oka a megakadásnak. Mint láthatja, tovább folytatjuk ezek közlését.


Kedves Lelkiatya!
Vannak bűneim, amiket már régen meggyóntam, és nem is követem el őket újból, de akaratlanul is eszembe jutnak, és rossz érzést keltenek bennem, pedig tudom, hogy az Isten már rég megbocsájtotta, de valamiért nem tudom elengedni mégse. Mit tehetnék?

Nagyon... semmit. Időre van szükség. Törődni velük nemigen érdemes. Az érzelmeinken nehezen tudunk úrrá lenni. De a lelkiélet nem azonos az érzelmi állapottal. Édes az a tudat, hogy a lelkemben még mindig érzem a korábbi bűneim nyomát, de ezeket már csak én őrizgetem, a Mindenható rég elfelejtette őket. Ám, bizonyos értelemben hasznos is az embernek ez a nehezen felejtő természete. Megtart a bűnbánatban. Bűntudatomnak immár sem oka, sem helye nincsen, de azért ezek fölidéződése mégis segít abban, hogy el ne bízzam magam, nehogy megítéljek, lenézzek másokat. Tehát, megáldja az Úr ezt a gyengeségünket is, és fölhasználja további lelki előrejutásunkhoz.


Kedves Lelkiatya!

20éves katolikus lány vagyok. Régebben volt egy lázadó időszakom, de lassan 3 éve vallásomat gyakorló lettem. Sok közösség tagja vagyok, gyakran gyóntam és áldoztam.
Azonban egy ideje hiába megyek gyónni, egyszerűen nem tudok áldozni.Minden porcikám ellene van, pedig mindig elindulok, de aztán a végén csak áldást szoktam kérni, mert nem megy. Tudom, hogy nincs halálos bűnöm, és havi/kéthavi szinten szoktam gyónni. Viszont ezt most nagyon nem értem. Már egy hónapja nem áldoztam és csak a borzasztó üresség van bennem. Egyszerűen nem értem.
Tudna tanácsolni valamit?

Előre is köszönöm! :)
Bogi

Bevallom, én sem. Vajon mi az, ami visszatartja? Ha imádkozik, gyónást rendszeresen végez, akkor semmi oka nincs arra, hogy ne részesüljön a Szentségben. Innen, a távolból is biztatom, ne fossza meg magát az Úr Jézus szeretetétől. Nem az érzéseinktől függ, hogy részesülhetünk-e az Eucharisztiában. Mindig méltatlanok vagyunk rá, mégis mindig odajárulhatunk az Isten irgalmának köszönhetően.
Ha ezen egyszerű szavaim meggyőzték Önt, és sikerül most már a sorba beállva nem csak áldást kérnie, hanem beteljesíteni az Úr hívását és megáldozni, az jó. Ha mégsem, akkor azt javaslom, vegyen részt egy lelkigyakorlaton, vagy legalábbis szánjon rá időt, energiát egy lelkiatyával való beszélgetésre, hogy föltárják mi lehet ennek az oka.


Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem,helyes-e,hogy akciós áron beszerzek könyveket ismerőstől(30% kedvezménnyel vagy némelyeket feleáron) és azokat utána kicsit drágábban eladom másoknak?Nem csapok be senkit-báris igy érzem,felajánlom a könyveket egy bizonyos összegért és az illető eldönti kell-e neki vagy nem.A könyvek igy is olcsóbbak vagy körülbelül azt az árat fedik,ami a könyvesbolti ára.A környékünkön nem beszerezhetők ezek a könyvek.Nem olyan nagy a keresetem rajta,de jól jön mivel,most nincs munkám és valamivel próbálkozni kell.Eszembe jutott a könyv forgalmazással is próbálkozni,ha jól menne akkor lehet megérné többet fektetni bele.
Válaszát előre is köszönöm!
G.

Hogy valami haszon legyen, a szokásos kb. 10-15 százalék nyereséggel, az elfogadható, s nem nyerészkedés. Ahogy a pénzügyi életben is: egy ország törvényes lehetőségeit kihasználni nem bűn, viszont tisztességtelen dolog kiskapukat keresni és használni. A tisztességtelen vagyon kezelés, a túlzott haszon, például uzsora, erkölcstelen és polgárilag is büntetendő cselekmény. A tisztességes hasznot nem, de a nyerészkedést feltétlenül el kell kerülni.


Szítom vagy csillapítom az ármányt? Ha két ember a harmadik hibáját kibeszéli, az már összeesküvés. Ha úgy szólok valakiről, ahogyan jelenlétében nem tenném, becsaptam őt. De ha csendes meghallgatója vagyok is csupán az efféle beszédnek, cinkosa vagyok a bűnnek. Ma a nyíltságra, a szerető becsületességre fogok törekedni.
Amit akarsz, hogy veled tegyenek az emberek, te is azt tedd velük! (Mt 7,12)

/Érseki Hivatal/
Már bocsánat, de ez hogy van? Valóban, egyetértek. RÉSZBEN! Álomvilág... De, ha nem lehetek mondjuk a főnökömhöz őszinte, mert nem hagyja, esetleg megbosszulja... S ezzel így vagyunk mindannyian a munkahelyen. Megfulladunk, hogy egy a problémánk és azt nem lehet megbeszélni vele. Nem is tudja, hogy mi az vezetőnek lenni...
Pedig keresztények vagyunk mindannyian!
A másik, hogy mi van akkor, ha sorra olyat tesz munkatársunk, ami keresztény ellenes, törvény ellenes...

Teljesen jogos a fölvetése. Azt mondja: álomvilág. Én inkább azt mondom, eszményi állapot, amelytől valóban messze vagyunk, de törekedni kell arra, hogy elérjük. Látom, egyet is ért, tehát szíve mélyén érzi, hogy van ebben igazság, csak a valóság meg annyira messze van tőle. S ez joggal fáj mindnyájunknak. De törekedjünk rá, és gyónjuk meg, ha nem sikerül. Az ilyen ember, mint az Ön által említett vezető éppen az, aki legjobban rászorul az imádságunkra, a szeretetünkre. Épp az a borzasztó, hogy még ha volna is valamicske szeretetünk iránta, csak ki sem tudjuk fejezni, mert nem hagyja. Semmiképp sem cserélnék vele. Falakat épített maga köré, amelytől mindenki szenved, de ő a legjobban. Ha a tőle kapott sebeinken túl ezzel a megértéssel, együttérzéssel közelednénk feléje, ez közelítene ahhoz az eszményihez, amiről szóltunk. Megértem, hogy jól esik kimondani a fájdalmunkat, amiket okozott nekünk, de ez a kibeszélési vágy ne vigyen bennünket a gyűlölködés felé. Ha mást nem sikerül, imádkozzanak érte!


Kedves Lelkiatya!
Az bűn.ha valaki nem jól tanul?

Ha nem tanul, holott diákként ez kötelessége volna, az igen, az bűn. Ha nem hoz jó eredményeket, az nem biztos, hogy bűn. A Jóisten nem a jegyeket nézi, hanem az igyekezetet. A lustaság is bűn, amely szintén gyakran akadályozza a tanulást. A szétszórtság, a halogatás, az időpazarlás - ezek olyan bűnök, amelyek a tanulást nehezítik vagy gátolják. Ezeket is kerülni kell. Javaslom Önnek, ha gondjai vannak a tanulással, hogy mindig ezzel kezdje a tevékenységét. Mihamarabb kezdjen bele, essen túl rajta hamar, utána kevesebb gondja lesz vele. Gyakori hiba ugyanis a diákoknál, hogy egyéb dolgokkal foglalkoznak, s így halogatják a tanulás elkezdését. Aztán kicsúsznak az időből, kapkodás lesz, idegesség. Ez a későbbi munkában is így van: mindig a nehezével kell kezdeni, utána a többi már megy, mint a karikacsapás.


Lelkiatya! Mirre jó a csotki?

Kapaszkodó. Kézbe veszi az ember, és már tudja is, hogy imádkozni kell. Jó, ha összekapcsolódik az ima és ez a mozdulat. Akkor egyik segíti a másikat. Pl. zsebébe nyúl és megtalálja, vagy az asztalára néz és meglátja a csotkit, és ez arra készteti, hogy imádkozzék, elmondjon néhány Jézus-ima fohászt. De számolásra is alkalmas a csotki. (A szláv szó olvasót, számlálót jelent.) Ha egy kört végigmond, akkor tudja, hogy mennyi időt töltött imával. Erre is jó. De leginkább ezt a kapaszkodó jellegét emelhetem ki: az imádság közben a test is dolgozik, ha egyebet nem, hát a szemek morzsolását. Így kilép az imádság a pusztán értelmi tevékenység szintjéről.


Tisztelt Lelkiatya!
Miért van az,hogy amikor többet járunk Szentmisére,jobban benne vagyunk a lelki dolgokban több támadás,veszteség is ér bennünket?Vagy nem jól látom az egészet.Egy saját tapsztalat,hogy elveszitettem a pénztárcámat,nagyon furcsa körülmények között,észre sem vettem,és nem jól érintett,elég tekintélyes összeg volt nálam,jól is jönne az a pénz,fogom érezni a hiányát.Sohasem jellemző,hogy sok pénzt hordanék magamnál,nem tudom ma miért vittem magammal annyit.Vallásos feliratú zacskó volt nálam,amiben a pénztárcám volt,a pénztárcámban a pénzen kivül egy Szűzanyát ábrázoló kép volt.A zacskót a kezemre szoktam fonni és hiába keresem az összefüggéseket nem tudom hogy történhetett,nem észleltem semmit,egy ismerősömmel álltam le beszélgetni,és talán abban lehettem elmerülve. Sokakkal beszéltem erről és azt mondták levághatta valaki,mivel a piacon történt ahol sajnos enyves kezű tolvajok is szoktak lenni.Akkor tapasztalok ilyen dolgokat amikor többet vagyok az Úr jelenlétében és ezt nem csak az anyagi dolgokra vonatkoztatóan.Van amikor konfliktusok,kapcsolati veszteségek és egyéb elkeseritő dolgok történnek ilyenkor.Van-e ezek között összefüggés?Hogyan lehet ezt kezelni?
Válaszát szivből köszönöm!
Tilli

Nem hiszem, hogy érdemes ilyen szoros összefüggést keresni a lelki és a fizikai dolgok között. Természetesen van kapcsolat, nagyon is szoros kapcsolat, ám az mégsem ilyen hétköznapi eseményekben mutatkozik. Érdekes jelenség, hogy az ember látásmódja nem ritkán egészen szelektív. Ezt azt jelenti, hogy ha rászokik valamilyen álláspontra, akkor esetleg mindent annak tükrében érzékel és él át. Amiket Ön leírt, azok egészen biztosan véletlen egybeesések. Ám, minthogy mostanában ilyesmin járnak a gondolatai, ezeket veszi észre. Ha törekszünk a lelki dolgokra, azt nagyon dicséretes és követendő. Nem szabad, hogy az efféle események befolyásolják ezt a törekvésünket. Javaslom, hogy most már ne nézegesse, ne figyelje ezeket a jelenségeket, csak törekedjék buzgón a mély és személyes imaéletre.


Kedves Lelkiatya!
Elnézést.hogy Önt zavarom a gondommal,de úgy érzem el kell, hogy mondjam.
Nem rég volt egy barátom aki eljátszotta hogy szeret és velem akar házasságot kötni. Mikor engedtem a kisértésnek,bele mentem a paráznaságba utána már nem akart engem, elhanyagolt nem mondta többé, hogy szeret. ő is Istenfélő ember, hogy bizzak akárkibe is? Miért történt ez velem? Annyira fáj, ha nem tudnék az imából erőt meriteni már végem lett volna. Kérem segitsen. Isten áldja.

Isten bocsássa meg annak a csirkefogónak, hogy ilyen szörnyűséget művelt! Ebből Önnek is tanulnia kell. Ha házasságra készül is azzal, akit szeret, ez még nem ok arra, hogy idő előtt odaadja magát neki. Erre a jövőben ügyeljen! De nincsen semmi baj, most már okosabb lesz. Isten mindent megbocsát. Sőt, a rossz dolgokból is tud jót kihozni. Ebben, vagy inkább Őbenne reméljen. Kár, hogy megtörtént ez a dolog, de nyilván alakítja a gondolkodását. Legyen hálás azért is, hogy az imából erőt tud meríteni. Isten továbbra is megsegíti majd Önt.


Kedves Lelkitya!
Irtam már Önnek a szüleim alkohol problémájával kapcsolatban.Ön is,a plébánosom is meg a terapeuta is akivel erről beszéltem azt a tanácsot adta,hogy költözzek külön.Úgy gondolom ez lenne a helyes megoldás,ideje lenne függetlenedni.Másként érezném magam lelkileg is.A régi rendszer nem fog változni otthon.Akadna is alkalom erre,egyenlöre valakivel közösen lakást bérelni.Imádkoztam is erre a szándékra,hogy külön tudjak költözni,de most kicsit gyorsnak érzem az egészet.Van félretett pénzem egyenlőre,amiből tudnám fizetni a rám eső részt, de nem tudom,hogyan lesz tovább.A lelkivezetőm egyszer azt mondta,hogy túlságosan racionalizálok dolgokat,és hogy ezt nem kellene.A helyzet az,hogy munka nélkül is maradtam,az albérlet városban lenne,ahova a tanulmányaim is kötnek,meg sokkal több lelki közösség is van ott, mint vidéken ahol élek.Csak az a baj,úgy képzelem el az egészet,hogy először jó lenne ha lenne munkám és utána albérlet.Nem tudom mi lenne a helyes megoldás.Várjak és keressem a munkát vagy költözzek albérletbe és vágjak neki az ismeretlennek.Bevallom van bennem félelem ezzel kapcsolatban,ugyanakkor izgalmas és kihivásokkal teli is lenne új életet kezdeni.Ön mit tanácsolna ebben az ügyben?
Válaszát előre is köszönöm!

Bátor lépésre buzdítom. Érzi is, hogy mennie kell, a lelkiatyák is ezt tanácsolják. Kétségtelen, van némi kockázat a dologban, hogyha most éppen nincsen állása. De ne bizonytalankodjék! Ez a lépés már régen megérett, nem érdemes tovább várnia vele. Ha városba költözik, ott talán munkát is könnyebben kap majd, de, mint mondja, a lelki kapcsolatai is fölerősödhetnek. Mindazonáltal ne feledkezzék meg a szüleiről sem. Ne járjon túl gyakran haza, viszont egyelőre imádkozzék értük, a meggyógyulásukért, s idővel majd tennie is kell értük, eljuttatni őket ilyen gyógyító lelkigyakorlatra vagy terápiára. De most még nem erre kell figyelnie. A mostani feladat a leszakadás, az eltávolodás. Ezt az ő érdekükben is teszi.


Tisztelt Lelkiatya!

Segítségét szeretném kérni. Mostanában valami furcsa dolog történik az otthonunkban. Főleg a szobámban egy meghatározott helyen, de néha máshol is tapasztalok furcsa hangokat és érzek is valamit. Nem tudom, lehet csak a véletlen és be is képzelem magamnak, de valahogy akkor is azt érzem, valami nincs rendben, bár lehet velem van valami baj, és kivetítem, de nem hiszem, mert mostanában érzem ezt. Tudom, hogy az egyház nem fogadja el a szellemek létezését, s a Biblia is azt mondja, hgoy utálatosnak tart minden ilyen jellegű dolgot, de Ön szerint lehetséges hogy mégis legyen valami ilyen a dologban. S mit lehet tenni ilyenkor, gyújtsak gyertyát, mondjak imát, az nem árthat biztos? Vagy hagyjam figyelmen kívül a dolgot? Segítségét előre is köszönöm! Tisztelettel: H.

Első és legfontosabb tanácsom, hogy ennek a jelenségnek, amit tapasztal, vagy érzékelni vél, ne tulajdonítson semmi jelentőséget.
Az Egyház egyáltalán nem tagadja a szellemek, vagy pontosabban a szellemi lények létezését. Beszél arról, hogy vannak jó és vannak rossz szellemek (angyalok és gonosz lelkek).
Ha a jelenség gonosz szellemektől származik, s Ön elkezd erre figyelni, vagy ettől félni vagy azt komolyan venni, akkor beleesett ezeknek a szellemeknek a csapdájába, mert sikerült terelni a figyelmét - nyilván nem az Isten felé. Hiszen céljuk, hogy az Istentől eltávolítsanak minket.
Ha a jelenség a jó szellemektől származik, az angyaloktól, akkor ők bizonyosan nem azt akarják, hogy eltávolítsanak Istentől. Ezért jól teszi, hogy ha ilyenkor imádkozik.
Ha a jelenség véletlenszerű esemény, vagy éppen csak az Ön érzékelésében jelenik meg, akkor is a legjobb módszer, hogy nem vesz róla tudomást. Hisz véletlen dolog, semmi jelentősége nincs. Bár ebben az esetben is jól teszi, ha ilyenkor imádkozni kezd. Szokatlan jelenség, amelynek eredményeképpen a legjobbat teszi: imádkozik. Nem kell gyertyát gyújtani, hanem elkezdeni valamilyen imádságot. Ne a saját szavaival, mert akkor abba megint jobban a saját érzéseit helyezi. Mondjon Miatyánkot, Üdvözlégyet vagy éppen a Jézus-ima fohászát többször is: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat