Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.91.113.236)


Mennyi hét meg hét? (számmal)


Kedves Lelkiatya! Mit jelent az hogy saját jogú egyház lett a magyar gör.kat. egyház?

A Hajdúdorogi Egyházmegye eddig az Esztergomi főegyházmegye alá volt rendelve, a görögkatolikusok metropolitája Erdő Péter, esztergomi bíboros volt. Igaz, ezt a címet nemigen használta, mivel ez a kifejezés jellemzően a keleti egyházakban használatos. 2015. március 20-ától Ferenc pápa rendelkezése nyomán az összes Magyarországon élő görögkatolikus egy saját, önálló részegyházat alkot, amelynek most már önálló metropolitája van, s aki közvetlenül a pápa alá tartozik. Hogy ez részleteiben mit jelent, az a következő évek munkája mutatja majd meg.


Kedves Lelkiatya!

A kérdésem az lenne, hogy mi a különbség a bűn és a vétek között?
A Biblia hol ezt, hol azt a kifejezést használja.
Előre is köszönöm a választ.

Lenne egy másik kérdésem is, mégpedig az, hogy egy ismerősöm nagyböjt idején szeretne házasodni, én úgy tudom, hogy ebben az időszakban nem "illendő", hiszen más kell, hogy kitöltse életünket ebben az időszakban. Jól gondolom?
Ezt a válaszát is köszönöm.

Talán a vétek kevésbé súlyos bűn, a bűn súlyosabb vétek. Más különbséget nemigen látok, de ez inkább nyelvi kérdés.
Az egyházjog szerint böjti időben nem szabad esküvőt tartani. Ha mégis erre súlyos indok van, akkor arra a püspöktől kell engedélyt kérni.


Kedves Lelkiatya! Most hallottam egy atyától, hogy vannak bizonyos interrituális kérdések /pl. a bűnök feloldozásának kérdéseinél/.Vannak olyan bűnök, melyeket nem oldozhat fel pl. egy latin atya nekem, aki görög katolikus vagyok? Szeretném megkérdezni, hogy melyek ezek?
Köszönet és hála!

Az abortuszra vonatkozó feloldozás van fenntartva a görögkatolikus egyházban a püspöknek. Ezt a bűnt egy pap nem oldozhatja fel, csak a püspök engedélyével. Ha valaki ilyen bűnt gyónik meg, akkor a pap levélben engedélyt kér a püspöktől - természetesen név nélkül, a gyónó személyét nem fölfedve - s mire megérkezik az engedély, akkor kell a gyónónak visszajönnie, hogy a föloldozást megkapja. Ez a gyóntatási fölhatalmazás azonban minden papra érvényes, akik Máriapócson vagy Sajópálfalán gyóntatnak, illetve most, a Kegykép körútja során a Kegykép mellett gyóntatók számára is


Tisztelt Lelkiatya!

A katolikus tanítás és a szolipszizmus mennyire összeegyeztethető?
Összeegyeztethetőek-e, vagy éppen kizárják egymást?
Előre is köszönöm szépen a válaszát!

Egyáltalán nem összeegyeztethető a katolikus tanítással. A szolipszizmus a gondolkodó alanyt túlhangsúlyozó filozófiai szemlélet. Szélsőséges válfaja szerint egyedül én létezem, és minden más csak a tudatomba érkező hatások összessége. Mindent az egyén befogadása felől értelmez. Az etikai szolipszizmus nem más, mint önzés: csak annak van értéke, ami nekem hasznos. Krisztus éppen az ellenkezőjét tanította: a másikért kell élni, önmagamat csak a másik által értelmezhetem, kivált, ha ez a másik maga az Isten.


Kedves Lelkiatya!
Meg tudná esetleg mondani,hogy a máriapócsi Kegykép Budapestről melyik úton "utazik" Győrbe? Én a 10-es út mentén élek a családommal,és nagyon boldogító lenne,ha az út szélén állva láthatnám a Szűzanyát,ill. a tudat ,hogy itt "járt" közöttünk.

Köszönöm.

Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A Kegyképet a fő útvonalakon szállítjuk. Budapestről Győrbe az M1-es autópályán fog haladni.


Kedves Lelkiatya!
Napokban olvastam Dan Brown egyik könyvét! Nem a Da Vinci kódot, mert azt alapból elutasítom. Izgalmas, nagyon érdekes könyv volt, de valamiféle nyugtalanságot adott. Lehet, hogy a Bibliát nem jól értelmezzük és a tudás csak keveseknek adatik. Őszintén megmondom, nem is szeretnék nagy tudások birtokosa lenni! Azt mondják, aki keres talál, de nem tudom, hogy kell-e annyira keresgélni, annyira sokat tudni a világegyetem dolgairól. Vagy csak elég amit a Biblia ír, és amit Nekem sugall!A Tudás hatalom! Kell-e kutakodni- még ha néha jól is esik- vagy pedig csak tenni kell a dolgunkat és kész! Mi erről a véleménye?
Köszönettel: Anikó

Első mondandóm, hogy jobban teszi, ha nem olvas Dan Brown műveket. Azoknak sem tudományos alapja, sem erkölcsi értéke nincsen. A gondolatburjánzás, persze, elindítja az ember fantáziáját, de attól még nem lesz értékesebb, nem lesz nagyobb tudása.
Természetesen fontos keresni az igazságot, minél többet megtudni a világról, az emberről, önmagunkról. Ezek által egyre többet tudunk meg az Istenről. A Biblia sokat segít az igazság fölismerésében, de nem az egyedüli forrás. Sokat kell tanulni, beszélgetni okos emberekkel, kérdéseket föltenni. Érdekes, hogy szinte a kereszténységgel egyidejű az a gnosztikus tanítás, hogy a tudás csak keveseké, rejtett dolog. Ez éppen ellenkezője Isten akaratának, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére (1Tim 2,4).


DJK! Római katolikus templomban keresztelt gyermek lehet-e görög katolikus templomban elsőáldozó? Köszönöm válaszát előre is!

Csak rendkívüli és indokolt esetben. A szabályos eljárás az, hogy a gyermek a saját rítusa szerint legyen elsőáldozó.


ha a fiú anyja görög katolikus én meg a párom katolikus lehet ugyanúgy keresztelni a gyermeket

Ha jól értem a helyzetet, Ön és a házastársa mindketten római katolikusok. Ebben az esetben nem lehet a gyermeket görögkatolikusnak keresztelni, még ha az egyik nagymama görögkatolikus is. Abban az esetben, ha a görögkatolikus nagymama férje esetleg nem katolikus (protestáns vagy kereszteletlen), akkor azon az ágon a szülő szintén görögkatolikus, még ha római szerint keresztelték és nevelték is. Ekkor volna lehetséges, hogy a gyermeket görögkatolikusnak kereszteljék. Csak vegyes rítusú házaspároknál lehet megválasztani a keresztelendő gyermek rítusát.


Kedves Lelkiatya!

4 – számomra nehéz – kérdéssel fordulnék Ön felé. Szeretném, ha segítséget nyújtana nekem.

1. Sajnos néha előfordul velem, hogy csúnya, ill. rossz gondolatok járnak a fejemben. Szoktam kérni imádságban Szent Antalt, hogy segítsen elfelejteni. Nagyon sokszor sikerül is, de van 1-2 pillanat, amikor újra előjönnek. Néha kétségbe vagyok esve, és el vagyok keseredve, mondván, hogy el fogok ezek miatt kárhozni. Pedig vallásosan éltem, élek és élni is fogok. A böjtöket mindig betartom, igyekeztem, és igyekszem jót tenni másokon, hogy a mérleg nyelve az utolsó ítéletkor pozitív oldalon álljon. Ha egy mondattal kellene jellemezni önmagam, akkor így jellemezném: Alázatos az emberekhez, és hű az Istenhez. Ön szerint reménytelen a helyzetem? Nem fogok elkárhozni? Tud esetleg valami imádságot, hogy csökkenjenek, vagy megszűnjenek ezek a gondolataim?

2. Nagyon szeretem a régi rock zenéket, és akad 1-2 mai együttes, amiknek 1-2 számát is szívesen meghallgatom. Ezek közül 1-2-t – a régiek közül is /Iron Maiden, AC/DC, Motörhead/ – sátánista zenének tituáltak. Szabad ilyen zenét hallgatnom? Nagy bűn ez, ha néha meghallgatom őket? Azt is mondták, az egyik együttesre – amit ritkán hallgatok, de tényleg van 1-2 számomra jó száma -, hogy ne fordítsam le őket. Nem is tudok angolul, úgyhogy számomra ez a „veszély” nem is áll fenn. Mit gondol Ön erről Lelkiatya?

3. A tévében, és az Interneten is láttam egy pár nagyon szép lakást, amik elhagyatott, romos templomokból – szent helyekből – lettek újra felújítva. Ugyebár ezeket ma már családok lakják. Ezeket megengedheti az egyház? Adhat rá engedélyt? Nem egyház-, ill. Istenellenes, vagy bűn ez?

4. Talán a legnehezebb kérdés maradt utoljára. Édesanyámmal és a húgommal élek 1 háztartásban. Édesapám idén ősszel lesz 10 éve, hogy elhunyt. Az egész család nagyon vallásos; édesapám az édesanyámmal kötött házasság után kezdte inkább mélyebben gyakorolni a vallását. A húgom 26 éves, és volt már több barátja, de sajnos 2-vel intim kapcsolatba is került. Az 2. ilyen barátja 3 évvel fiatalabb volt tőle. Édesanyám és én nagyon elleneztük ezt a kapcsolatot több okból is: a fiú nem volt helyes, nem volt gazdag, nem volt okos, egyszóval nem tudom, hogy mivel fogta meg a testvéremet. Többször volt a testvérem a barátjánál, ami miatt édesanyám és én is nagyon féltettem, ill. szóvá is tettük neki, hogy maradjanak inkább nálunk, nem menjenek a barátjához, de nem hallgatott meg minket. Az egyik ilyen alkalommal került testi kapcsolatba a testvéremmel. Több ismerősömtől is információt kértem a fiúval kapcsolatban, és nem voltak túl jó véleménnyel róla. Amikor ezt szóvá tettem a testvéremnek, nem akart hinni sem nekem, sem édesanyámnak, csak a barátjának, pedig mi jót akartunk neki, és nagyon féltettük. Sokszor kötötte az ebet a karóhoz, hogy úgyis elmegy hozzá, és ilyenkor édesanyámmal nagyon fel tudott minket idegesíteni a testvérem, Előtte volt a rózsaszín köd, és nem szállt fel. A kapcsolata ezzel a fiúval csak 1-2 hónapig tartott, szakítottak. A húgom emiatt nagyon kiborult, napokig sírt is miatta, és édesanyámmal úgy voltunk vele, hogy jobb is, hogy így alakult, mert nem tudtunk volna megbarátkozni a gondolattal, hogy „ilyen” barátja van. A testvérem utólag belátta, hogy nekünk volt igazunk. Az lenne ezzel a dologgal kapcsolatban a kérdésem, hogy meddig mehet el egy ilyen helyzettel egy testvér, és meddig egy édesanya?
Hiszen mindketten féltettük, és mint a bátyja – és „édesapja helyett” – kötelességemnek éreztem, hogy vigyázzak rá, elvégre a lánytestvérem, de mindezek ellenére, hogy nagyon makacs, úgy érzem, hogy kudarcot vallottam. Pedig mikor kötötte ez ebet a karóhoz, szívem szerint lekevertem volna neki egy nagy pofont, hogy észhez térjen, de egyrészt gyávaságnak tartottam volna megütni egy lányt, másrészt soha nem engedték a szüleim, hogy beleszóljak a húgom nevelésébe, aminek úgy érzem – hogy „meglett az eredménye.”


Válaszát előre is köszönöm!

1. A bűneinkkel állandóan küzdenünk kell. Jó volna megszabadulni tőlük, de saját erőnkből, pusztán erénygyakorlatok útján ez nem lehetséges. Mégis, állandóan törekedni kell rá, nem szabad beletörődni, megalkudni velük. Az egyik legjobb harcmodor a bűnbánat, az, hogy bevallom a bűnöm és bocsánatot kérek miatta. Erre való a szentgyónás. Ezzel azt is bevallom, hogy egyedül Jézus tud megszabadítani a bűntől, még pedig ilyen egyszerű módon: elengedi az adósságomat. Ez azt is jelenti, hogy az üdvösséget is egyedül neki köszönhetjük. Nem pedig annak eredménye lesz, hogy a mérleg nyelve hogyan áll, hogy jó vagy rossz tettet vittem e végbe többet. A tetteink alapján nem üdvözülhetünk, csak egyedül az Isten megbocsátó, irgalmas szeretetének következtében.
2. Attól tartok, hogy a nevük szerint fölsorolt együttesek valóban olyan zenét játszanak, amelyeket jobb nem hallgatni. Még ha a szövegük esetleg nem is mind kárhozatos, de a zene nem csak a szöveggel hat, sőt, főként nem azzal. Tehát, még ha valaki nem is érti a szöveget, de ha vadságot és egyéb indulatokat hordozó és közvetítő zenét hallgat, akkor, bizony, egy idő után maga is olyanná válik.
3. A nyugati egyházban hallottam arról, hogy létezik templomot deszakralizáló szertartás. Sajnos, egyre többször van rá eset, hogy a kiürült templommal már nem tudnak mit kezdeni, és ilyen módon értékesítik. Nem csak lakások, hanem még szórakozóhelyek is működnek régi templomokban. Szerintem nem volna szabad, hogy ilyen történjen, de én sem tudom, mit is kellene tenni ilyen helyzetben.
4. Természetesen felelősek vagyunk egymásért, s aki közelebb áll hozzánk, azért még inkább. Ugyanakkor tiszteletben kell tartanunk egymás szabadságát is. Isten is tiszteletben tartja, nekünk sem szabad másként. Egy 26 éves hölgynek már önálló életet kell élnie. Még ha egy háztartásban élnek is, nem szabad neki előírni vagy megtiltani dolgokat. Ha tanácsot kér, persze, segíteni kell. Lehet, hogy a szemünk láttára tesz butaságokat, s ilyenkor lehet szólni is neki, akár még másodjára is, de utána szabadon kell hagyni, hadd döntsön ő. Még egy szülőnek is nehéz ezt elfogadni, hogy a gyermeke egy bizonyos kor után már saját életét akarja élni. De el kell engednie. Ugyanez még inkább áll a testvéri kapcsolatra.


Tisztelt Lelkiatya!

Csak azt nem értem, mi alapján dönti el Isten, hogy mikor lesz ez az ítélet, mert elvileg az ítélet az emberek halála után lesz, viszont akkor egyszer úgy dönt Isten hogy mostmár nem fog egy embert sem teremteni, hanem már elég volt, és mikor mindenki meghalt a Földön, utána jön el a nagy ítélet. Bevallom, nem értem azt sem, hogy akkor most Isten szeretet vagy egy személy, nem értek semmit, de nem érdekel most már, rábízom nálam okosabb emberekre, úgy érzem, nálam mindenki jobban tud mindent, pedig valójában senki nem tudja az igazságot, csak mindenki azt hiszi, hogy ő tudja...

Valóban, olyan kérdések ezek, amelyekre nem tudjuk a választ. Ezt jobb bevallani, mint elméleteket gyártani, hogy s mint és mikor lesz. Még jobb rábízni az egészet, Őrá, aki tud mindent. Azt sem tudjuk, hogy odaát hogyan is lesz az egyéni és az általános ítélet, mi lesz előbb, mi lesz utóbb - ha egyáltalán ilyet lehet mondani, hiszen ott idő sincs, amely ezeket meghatározná. Annyi bizonyos, hogy lesz ítélet, erről Jézus világosan beszélt. Hogy mi alapján ítél meg, erről is nagyon sok tanítást adott. Készülnünk kell, tehát az ítéletre, de még inkább a Vele való találkozásra. Érdemes arra törekedni, hogy itt a földön minél szorosabb kapcsolatom alakuljon ki az Istennel, hogy aztán odakerülve a Vele való találkozás ne félelmetes legyen, hanem örömteli.


Kedves Atya!
Görög katolikusként kereszteltek meg, és ezzel egyidejűleg meg is bérmáltak. Sajnos gyermekként nem tudtam görög katolikus hittanra járni, mivel a lakhelyemen csak ukrán nyelven tartották a hittant, amit én nem beszéltem (Beregszász). Így római katolikus hittanra jártam, római katolikus templomban is áldoztam. Az lenne a kérdésem, hogy hamarosan férjhez megyek, és az atya megkérdezte, hogy bérmáltam-e, és nem tudtam hogy mit mondjak, hogy a gyerekkori bérmálás egyenértékű-e azzal a bérmálással, amire az atya gondolt?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

Igen, természetesen egyenértékű. Nyugodtan válaszolhat a kérdésre, hogy Önt gyermekkorában már megbérmálták. Egyébként Ön most is görögkatolikus, még ha hosszú időn át nem is járt saját rítusának a templomába. Ezt azért is fontos tisztázni, mert ha az Ön vőlegénye szintén görögkatolikus vagy esetleg ortodox, akkor a római atya nem esketheti meg Önöket, az a házasságkötés nem is volna érvényes.


Kedves Lelkiatya!
Rendelkezek némi pszochológiai és teológiai ismerettel,és van két úgymondhati barátnöm,akik közül az egyik felvetette,hogy nem kell nekik lelkivezetöt találniuk,lehetnék én a lelkivezetőjük...Nem beszéltünk erről konkrétan,de volt már az egyikük részéröl erre való utalás,meg sokszor feszegeti ezt a témát.De szerintem csak azért,hogy legyen neki kinek elpanaszolni a dolgait,legyen,aki boncolgatja a problémáit,amit meglehetősen fárasztó hallgatni.Ö a másikat nem képes meghallgatni,ha beszélek valamiről áttér a saját témájára,és van,hogy elbeszélünk egymás mellett.Ráadásul mindig hangsúlyozza,hogy milyen jó barátok vagyunk,amit én nem úgy élek meg.Minden barátnőjének megadja a tiszteletet:felköszönti öket a születésnapjukra,hangoztatja ö mindig többet költ másokra mint saját magára,nekem meg egy sms-t se képes irni,hogy felköszöntsön,meg minden jelentösebb összejövetelböl kimaradok,ahova másokat meghiv.Nem érzem öszintének öt,úgy érzem amiket mond azok mögött más áll.Voltak intrikus megnyilvánulásai is.Azt,hogy ö tartja a programot,és a másikat ellöki mondanivalójával,mintha nem akarná észrevenni.Nem sokat találkozunk mostanában,más dolgok kötnek le,de valószinüleg ö akar majd beszélni velem.Mit tegyek ha megkérdezi a lelkivezetési témát vagy kérdöre von?Számomra a lelkivezetö kizárólag pap lehet,úgy érzem és úgy látom,hogy csak egy felszentelt személy tud másokat igazán vezetni.Ilyen feladatot nem tudok és nem is akarok vállalni,meg elhivatást se érzek rá.Idönként megtudok hallgatni másokat,de ilyen viszonyulások mellett nem túl gyakran,csak amikor van elég energiám,kedvem hozzá.Hogyan lehetne közölni ha valamit nem szeretnénk vállalni?A multkor mikor kinált egy katalógust,hogy vásároljak töle,és visszautasitottam megbántódott.Abban sem vagyok biztos,hogy ez a kapcsolat fontos számomra.
Válaszát elöre is köszönöm!

Soraiból elég világos, hogy nem csak hogy nem fontos az Ön számára ez a kapcsolat, de inkább terhes. Ilyen körülmények között lelki vezetésről szó sem lehet. Nem is gondolom igazi fölkérésnek a részéről, hanem, amint arra Ön is utalt, az illető szereti, ha mások hallgatják őt. Ez a lelkivezetői fölállás pedig éppen a legalkalmasabb arra, hogy csak önmagáról beszéljen, hiszen a lelkivezető soha nem hozhatja elő a maga bajait. Ez a fölkérés csaknem a másik elnémításával ér fel: fölkínál egy olyan kapcsolatot, amelyben csak ő beszélhet, a másiknak a feladata pedig a hallgatás.
Éppen lehet lelkivezető nem pap is. Például szerzetes nővérek között is vannak szép számmal, de akár világban élő másik keresztény is lehet másnak vezetője, tanácsadója.


Kedves Lelkiatya!

Én római katolikus vallású vagyok. Sehol nem találok magyarázatot
arra, hogy nagyböjti vasárnapokon a Szentháromság dicsőítése a
szentmisén az miért marad el? Ezért kérdezem Öntől.
A másik kérdés, hogy én minden vasár- és ünnepnapon járok szentmisére
és néha a szentmise után beülök az evangélikus testvérekhez is Isten-
tiszteletre. De ez nem megy a szentmise rovására és (ha van) Úrvacsorára
sem megyek ki. Ez Ön szerint rendben van? Nem minden vasárnap teszem ezt,
de engem ott is ismernek és véleményem szerint ez jó alkalom az ökümené
gyakorlására, hiszen az egész évre szól, nem csak arra az egy hétre, szerintem. Meglátásom szerint az evangélikus vallás áll legközelebb
a katolikushoz, az összes protestáns közül. Unitárius istentiszteletre
persze be nem ülnék, hiszen az ő hitvallásuk alapjában mond ellent
a római kat., görög kat. és ortodox dogmáknak, hitelveknek...
Köszönettel Péter

​Gondolom, a Gloria (Nagy doxológia, "Dicsőség a magasságban Istennek") énekre gondol. Ez az ősi himnusz a Szentmisében először a karácsonyi ünnepen kapot helyet, majd egyre több, az év más, ünnepi jellegű napjaira is kiterjedt a használata. Tehát nem marad el, hanem, minthogy a böjti vasárnapok kevésbé ünnepélyesebbek, nem éneklik.
Ha vasárnap részt vesz a szentmisén, akkor egyáltalán nem teszi rosszul, ha más felekezet imádságára is elmegy. Azt is helyesen teszi, hogy nem vesz részt az Úrvacsorában. Erről jelentősen más a két egyháznak a fölfogása, és még a látszatát is kerülni kell annak, hogy ugyanúgy tekintenénk a kettőre.


Kedves Atya !

A mai estén a nagyböjti lelkigyakorlaton az atya alaposan kihangsúlyozta,hogy az Atya bennünket sokkal jobban szeret mint a fiát Jézust,mert elfogadta a kereszthalálát értünk, a mi megváltásunkért.A ferences teológia szerint Isten számára Jézus volt a legfontosabb és a Kol.1.16-ban is azt olvasom, hogy "Benne teremtetett minden a mennyben és a földön "... tehát a teremtésnek Ő nem résztvevője,hanem a célja.Boldog Scotus J.is "voluntas bene ordinataról ír, azaz hogy a rendezett akaratban a legnagyobb érték a cél,márpedig Isten felől nézve ez az ő szent fia.Ezért jött létre a teremtés is. Ön szerint akkor ez most hogyan értelmezhető ?

Vagy a prédikáló atya fogalmazott rosszul vagy Ön értette félre a gondolatot. Ilyet nem lehet mondani, hogy az Atya jobban szeret minket, mint a Fiát. Az Atya szeretetében nincs változás, nincs különbségtétel. A Fiával való kapcsolata egészen más, mint velünk. A Szentháromság belső világa csak nagyon átvitt értelemben hasonlítható a mi kapcsolatainkhoz. Ennek ellenére még azt sem lehet mondani, hogy jobban szereti a Fiát, mint minket. Ő mindent és mindenkit egyforma tökéletességgel szeret. Azt kell inkább mondani, hogy nagyobb szeretet van az Atya és a Fiú között, mint az Atya és miközöttünk, de azért, mert a Fiú tökéletesen be tudja fogadni az Atya szeretetét és viszonozni is tudja azt, mi azonban erre képtelenek vagyunk.


Kedves Lelkiatya!
Technikai jellegű kérdésem van: A máriapócsi kegykép budapesti tartózkodásának ideje alatt lesz gyónási lehetőség (természetesen görög katolikus atyánál)? Ha igen, akkor mikor?

Válaszát előre is köszönöm!
Dicsőség Jézus Krisztusnak

Edit

A Kegykép kb. 3 óra körül érkezik a Bazilikához. Ettől kezdve szinte folyamatosan lesz gyóntatás, még késő este is. Görög és latin atyák egyaránt gyóntatni fognak. A püspök atyák külön rendelkeztek, hogy abortusz bűne alól is - amely rendes esetben csak a püspöknek van fönntartva - adhatnak föloldozást a papok a Kegykép országjáró útja során.


Kedves Lelkiatya!

Nemrég olvastam, hogy a fórumon egy 30-as, keresztény hölgy őszinte párkapcsolatot keres. Én voltam az a férfi, aki pár héttel, vagy hónappal ezelőtt írt a fórumra szintén ezzel a problémával kapcsolatban.
Nem tudom, hogy meg lehet-e adni az elérhetőségemet, de nagyon szívesen megismerkednék a hölggyel. Tudna ebben segíteni Lelkiatya? Az e-mail fiókomat megadhatom? Ha igen, akkor a ... fiókra elküldhetné a hölgy az elérhetőségét, hogy felvenném vele a kapcsolatot.
Bízom benne, hogy a hölgy is olvassa a fórumot, és jelentkezik a felhívásomra!

Köszönöm előre is a segítségét Atyám!



Peti

Kedves Peti!
A kérésére közzétettem a levelét, hátha az illető hölgy valóban olvassa azt, és jelentkezni fog. Azonban nem akartam a személyes címét is közölni, nehogy azzal valaki visszaéljen. Ezen az úton kérem meg az illető hölgyet, hogy ha szeretné Önnel fölvenni a kapcsolatot, akkor írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Onnan majd el fogom neki küldeni az Ön címét is. Adja Isten, hogy sikerüljön a találkozás!


Kedves lelkiatya. Nagyon jo hogy beszélgethetek őnel,én vagyok az aki kértem beteg gyermekem részére segitséget az egyháztol. Amit hála Istenek megis kaptam,és most segitenek hogy egy nagyob kivizsgáláson vegyen részt,de nagyon félek hogy ojat mondanak amit nem birok el,nem merek megsem szolalni nehogy velakit megbáncsak nem találom a hejem,rosz érzésem van.Szeretném kérni kedves lelkiatya, hogy tudna e imátkozni gyermekemért,hogy meggyogyuljon betegségéből. NAGYON SZÉPEN KŐSZŐNŐM,AZ ISTEN ÁLDJA MEG... N.

Kedves Testvérem!
Örülök, hogy legalább eljutottak a kivizsgálásig. Ne féljen semmitől! Sem az eredménytől, de főként nem az emberek véleményétől. Inkább a lelki békéjét nem találja a beteg gyermeke miatt, ezért is van zavarban. Engedje el ezt a félelmet, hisz ezzel nem tud változtatni semmit. Önt a Jóisten védi, vigyáz Önökre. Ismétlem, semmi alapja nincsen erre a félelemre.
Természetesen, imádkozni fogok a gyermekéért, és Önért is, hogy bátran tudjon tovább lépni mindig az adott feladatokban.


Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok és az imádkozással kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Sokszor érzem úgy nap közben, hogy eltervezem, hogy este mikért fogok imádkozni, mi az, amiért bocsánatkt kérek, mit köszönök meg, miben kérek segítséget... És amikor nap közben ezt eltervezem, olyan jó érzéssel tölt el, mintha már az is valamilyen ima lenne. De mire odajutok, hogy este imádkozzak... Nem tudok már koncentrálni. Mire végzek a rengeteg tanulnivalóval, kötelességgel, mikor már alkalmam lenne hosszasan imádkozni, már nem jön úgy magától. Olyan erőltetettnek tűnik. És nem tudok annyira koncentrálni az imában, az Istenre figyelni, mint ahogy szeretném. Miért van ez? Mit tegyek?
Egy fiatal lány

Kedves Húgom!
Azt javaslom, hogy amikor napközben eszébe jut, hogy mit akar majd megköszönni, inkább azon nyomban tegye ezt meg. Ez lehet akár néhány másodperc: Köszönöm, Uram! Ha valamit kérni szeretne, azt is azon nyomban megteheti. Nem szükséges nagy előkészület. Az Úr amúgy is tudja, hogy mit szeretne, mire vágyik a szíve. Elegendő néhány gondolat erejéig az Úrhoz fordulni: Te tudod, Uram. Ha rájön, hogy valamit nem jól tett, kérjen bocsánatot azon nyomban. Miért várna estig vele. Az Úr ezt is látja, ha Ön kimondja: Bocsáss meg, Uram! - már helyre is állt a Vele való béke. Aztán, este újra előveheti ezeket a témákat, de már nem szükséges olyan részletesen, hiszen napközben már megbeszélték. Nem is szükséges pontos szavakba foglalni. Örvendjen az Úr jelenlétének, köszönje meg az egész napot, kérjen bocsánatot mindenért, s ha még kérni szeretne valamit, ha fontos, úgyis el fogja Neki mondani. Este, aztán, olvassa inkább a Szentírást. Az leköti, irányítja a gondolatait, s azon keresztül fog Önnek üzenni az Úristen a következő napra.


Kedves Lelkiatya!

Az én kérésem kicsit eltér az előttem kérdezőktől!A falubeli atyánk,aki már esperes jogában áll-e az,hogy egy 30 éve megvásárolt sírhelyért,újra elkérjen 60.000 Ft-ot??!!Amiről csak összegzett számlát tud adni,részleteset nem!A tudomásomra jutott,hogy az önkormányzat tulajdonában van a temető,akkor ő milyen jogon rendelkezik úgy,mintha az az ő "saját"tulajdona lenne!Nem beszélve arról, hogy a temetési ceremóniával együtt közel 100 ezer Ft-ot kér el!Kérdem én "miért kell szegény embereket ennyire anyagilag terhelni,a lelki fájdalmak mellett?Ez nem igazság,ez kifosztás!!Válaszát előre is köszönöm!

Üdv:egy gyászoló lélek

Kedves gyászoló testvérem! Sajnos nem tudok választ adni a kérdéseire. Nem tudom, hogy mi állhat ezek mögött a dolgok mögött. Hogy mennyi időre szól egy sírhelymegváltás, ezt az adott temetői rend szabályozza. Állami, önkormányzat temetőkben általában 25 év, úgy tudom, ezt követi az egyházi temetői szabályzat is, noha korábban ott ez hosszabb volt. Ez azonban semmiképp sem jogosít föl egy papot arra, hogy ennyire elrugaszkodott összegeket kérjen. Meg, hogy is lehetne sírhelyet kérni nem saját temetőben? Egyházam nevében bocsánatot kérek Öntől és családjától, hogy e szomorú esemény még fájdalmasabbá vált ilyen hitvány anyagi okok miatt. De a magam nevében is, hogy csak ilyen megkésve írtam ezt a pár sort, amely valóban nem is tekinthető válasznak.


Kedves Lelkiatya!
Közel egy éve egy közeli személy nagyon mély sebeket ütött a lelkemen.Szakember segitségét is igénybe vettem,mire nagy megpróbáltatások árán sikerült megbocsájtanom és elgyászolni ezt a kapcsolatot ez az egy év alatt.Ez nagy megkönnyebbülést és megnyugvást adott a lelkemnek,amikor a végére értem a megbocsájtás fokozatainak,szabadnak éreztem magam.Ez az esemény után új alapokra helyeztem az életemet,és mélyült az Úrral való kapcsolatom is.Egyfajta mélyebb békére tettem szert,a sok háborgás után.Azt olvastam és én is igy gondolom,hogy a megbocsájtás nem egyenlő a kiengesztelődéssel.A kérdésem az lenne hogyan lehet kiengesztelődni?Ezzel a személlyel egy közösségbe járunk,ahonnan elmaradtam ez az esemény és más események miatt is amik az életemben történtek.Egy megpróbáltatásokkal terhes év van mögöttem.De most szeretnék visszakapcsolódni ebbe a közösségbe.Feltételül szükséges-e kiengeszelödnöm ezzel a személlyel?Erre pillanatnyilag nem állok készen,megtudok adni egy minimális alpatiszteletet,de beszélgetni nem tudnék és még nem is szeretnék vele.Megbeszélni azelött nem akarta a dolgokat,mostmár úgy érzem én sem.Bizalmatlan vagyok vele szemben,nem is attól tartok,hogy kibeszélne,szerintem azt nem tenné,hanem amiatt vagyok bizalmatlan,hogy újból megtenné azokat a dolgokat,amelyekkel megbántott és úgy érzem elárulta a barátságunkat.Ön szerint mit kellene tennem?Milyen kapcsolatban áll egymással a megbocsájtás és a bizalom?
Válaszát elöre is köszönöm!
M.M

Úgy tűnik, a seb még nem gyógyult be teljesen, de már tudja kezelni, nem mérgesedik tovább. Mint az éppen felgyógyult betegnek, azért még vigyáznia kell magára. A frissen begyógyult sebet nem szabad irritálni. Ha szeretne, menjen el nyugodtan ebbe a közösségbe, de jobban teszi, ha nem keresi a közvetlen kapcsolatot az illetővel. Nem szeretetlenség ilyenkor néhány szóval elintézni a kapcsolattartást és a többiekre jobban odafigyelni. Félnie sem kell a találkozástól. Ha még van Önben félelem ettől, akkor jobban teszi, ha egyelőre nem megy vissza. Mert akkor esetleg olyan reakciói lesznek, amelyeket maga sem szeretne, de nem tud másként. Ezt Önnek kell fölmérnie. Nagyon jó, hogy már túl van ezen a gyógyulási folyamaton, de a megfelelő óvatossággal kell kezelnie. Igen, ilyen gyöngék, törékenyek vagyunk, de az Úr erőt ad minden körülmények között.


Dicsőség Jézus Krisztusnak.
Kedves Lelkiatya,szeretném kérdezni,hogy mit tegyek vagy mit lehet tenni akkor, ha Valaki nem engedi, hogy szeressék.
...
Kérem Tisztelettel ha lehet, csak a választ kérném.
Köszönöm szépen.

Sajnos, vannak, akik szinte képtelenek a szeretetre. Sem adni, sem elfogadni nem tudnak. Vélhetően valami lelki sebzettség áll ennek hátterében. Talán gyermekkorában nem kapott elég szeretetet, vagy kamasz korában föl nem dolgozott csalódások érték, esetleg valami miatt nincs belső lelki erőforrása, hogy az élet harcait és kudarcait elviselje. Az ilyen ember sokat szenved belülről. Természetesen nem vallja be, erősnek tartja magát. Legalábbis ezt mutatja, s emiatt még inkább törekszik hárítani magától a szeretet megnyilvánulását, amelyet gyöngeségnek vél. Szerintem Ön jól látja a helyzetet és a feladatot. Nagy elfogadással kell figyelni rá. Kerülni az összeütközést, amennyire lehet. Nem kell erőltetni a szeretet jeleket, mert azok csak irritálják. Ugyanakkor mégis, finom érzékkel meg kell próbálni cseppenként adagolni neki, mint a nagy betegnek a gyógyszert, a táplálékot. Ugyanakkor imádkozzék a Szeretet Istenéhez, hogy gyógyítsa meg a lelkét ennek az embernek. Ő képes rá egyedül. Higgyen is abban, hogy, ha saját szeretetével nem is tudja őt megváltoztatni, a Mindenható meg tudja valósítani ezt a nagy változást.


Kedves Lelkiatya!

Oly sok erőszak van ma a világban, amit nem értek és nem tudok felfogni és feldolgozni. Legyen szó akár a kopt vértanúkról, vagy akár a mindennapi hírekben fellelhető ártatlan áldozatokról. Nem értem, hogy hogyan juthatott el idáig az a csodálatos világ, amelyet a mi Urunk számunkra teremtett. A lelkiatya mit gondol ezekről a globális problémákról? Hogyan lehet elfelejteni, megbocsátani azoknak, akik ilyen szörnyűségeket tesznek? Feljogosít-e a vallási meggyőződés emberi csoportokat arra, hogy brutális módon vétsenek az ötödik parancs ellen?
Válaszát előre is köszönöm
T.

Hatalmas fájdalommal szemléljük ezeket az eseményeket. Fáj a tehetetlenség is, hogy a távolból tétlenül kell néznünk testvéreink mérhetetlen szenvedéseit. Azt nem kell gondolni, hogy a világ korábban jobb volt, hogy most jutott ide. Sajnos a bűn, az emberi gonoszság újra és újra föllángol az emberiség történelmében. Természetesen sem vallási vagy ideológiai meggyőződés, sem egyéb eszme vagy akár az önvédelem, nem jogosítanak föl senkit efféle brutalitásra. Nem az a közvetlen feladatunk, hogy megbocsássunk nekik, hiszen nem is ismerjük ezeket a szegény, nyomorult vérengzőket. Hogy értük is mondjunk imát, az helyes cselekedet. Ha bármennyit befogadnának az Isten kegyelméből, azzal máris enyhülne ez az iszonyat. De imádkozzunk a szenvedőkért is, ezzel is sokat segíthetünk nekik. Mindezek mellett a legfontosabb feladatunk - látva ezt a szörnyű gyűlölködést -, hogy a magunk körében békét teremtsünk. Mit ér az együtt érző szörnyülködés a távoli háborúk láttán, ha a saját köreinkben nem tudunk békét teremteni? Ha másutt nem, legalább a lelkünkben. Sietve bocsássunk meg azoknak, akik esetleg minket bántottak meg. Igyekezzünk enyhíteni azok nyomorán, akik a közelünkben élnek. Tegyünk meg mindent, áldozatok árán is, hogy legalább körülöttünk legyen béke. Ugye, ez sem könnyű! De ilyen módon a magam adottságaival hozzá tudtam járulni a világban annyira áhított békéhez.


Tisztelt Lelkiatya!

Mi a legsúlyosabb bűnamitember elkövethet?

Jézus tanítása alapján a hitetlenség. Aki nem hisz, elkárhozik - mondja Jézus (Mk 16,16).
A legsúlyosabb bűnök közé tartozik még a szándékos gyilkosság (beleértve az öngyilkosságot is), a bűnben való megátalkodottság, valamint az Isten és az embertárs szeretetének súlyos megsértése.


Kedves lelkiatya!

Az elmúlt pár hétben, pár napban ellentmondásos dologok történtek velem. A Facebook-chaten egy pár ember irogatott nekem, hogy ez - az van rámkattanva. Az egyik legjobb barátom és az ő barátja egymásra utalva irogatott nekem hogy az egyik és a másik rám van kattanva. A fiúknak párkapcsolata van. A másik helyzet pedig egy teljesen ismeretlen lány írt nekem hülyeségeket hogy az ő jó barátjának tetszem. Kicsit rosszul esett hogy utólag tudom meg az igazságot, hogy senki nem mondta el hogy mi a helyzet mindig mástól kell megtudom az igazságot. Nekem már kicsit unalmas dolog ez az átverődsi - szivatósdi. Miért van ez?

Sajnos, ez a műfaj már csak ilyen. Könnyen tudunk durvaságokat mondani, vagy rafináltan másokat megbántani. Ezen a felületen az ember olyat is megenged magának, amit személyes jelenlétében nem tenne. Virtuális világ, ezért nem is szabad túlságosan elmerülni benne, mert félő, hogy a valóság érzékeléséből kiszakad az ember. Javaslom, hogy ne sokat törődjön most ezekkel a sérelmekkel. Ez nem vinné előre a fejlődésben. Mondjon el egy-egy imát azokért, akik most megbántották, s vonja le a tanulságot, hogy ezen a felületen nem érdemes túl sok időt tölteni. Inkább személyesen találkozzék, beszélgessen a barátaival. Az sokkal nagyobb öröm, és az adódó, sajnos, elkerülhetetlen feszültségek is sokkal jobban tisztázhatók.


Kedves Lelkiatya!
A vasárnapi munkavégzéssel kapcsolatban szeretném kérdezni, hogy ha olyan nehezebb testi munkát végzünk az Úr napján, mely számunkra inkább kikapcsolódás, az mennyire számít bűnnek? Például ha füvet kell nyírni, amihez semmi kedvünk s vasárnap végezzük (holott megtehetnénk hétfőn is), azt tudom hogy bűn, de ha például nekem vasárnap délután kedvem támad kimenni a kertbe dolgozni egy keveset saját kedvtelésből, azzal én bűnt követek el?
Köszönöm a válaszát!
Tamás

Alapelv, hogy az ember a tevékenységével önmagát ne tegye rabszolgává, a bűn szolgaságát kerülje(Róm 6,20), ünneplésről legyen szó, ne farizeusi munkatilalomról. Minél nehezebb, minél tartósabb, szennyezettebb, minél nagyobb anyagi haszonnal jár egy munka, annál inkább kerülendő. De elutasítandó a bűnös, zajos, féktelen szórakozás is. Viszont az aktív pihenést jelentő tevékenységre nem vonatkozik a tilalom, például lehet kikapcsoló jellegű művészi vagy szabadidős tevékenység, szükséges házi vagy ház körüli munka, kis mértékű kerti munka - különösen a hétköznapokon szellemi munkát végzők számára -, és a hivatással kapcsolatos munkák. Ezek elbírálásához szükséges a Krisztusban való felnőttség, de megengedhetőek, ha a krisztusi szabadság, felszabadultság örömének megélését nem akadályozzák, sőt, segítik.


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya!

Református vagyok, gyakorlom a vallásomat (konfirmáltam, egyházfenntartást fizetek, aktív tagja vagyok a gyülekezetünknek). Szeretem az egyházamat, de valahogy nagyon hiányzik az a mély lelkiség, amit a görögkatolikus hagyományokban érzek, pl. imádság, misék, ünnepek rítusai.

Nagyon szeretnék részt venni görögkatolikus eseményeken és áldozni is szeretnék a miséken. Erre van lehetőség?
A lelkiismeretem nem akadályozná ezt, sőt nagyon vágyok rá! Erősen ökumenikus szemléletű vagyok, és otthon érzem magam a katolikus, ortodox templomokban is.

Előre is köszönöm szépen a választ!

Annak nincs akadálya, hogy részt vegyen ezeken a szertartásokon, együtt imádkozzon a katolikus testvérekkel. Viszont csak az áldozhat, az részesülhet az Eukharisztiából, aki előtte meggyónt, vagy még inkább, aki a szentgyónásban rendszeresen is részesül. Ugyanis a szentgyónásban való feloldozás vezet vissza az Egyházzal való egységre. Aki nincs egységben a katolikus (vagy ortodox) egyházzal, az nem részesülhet az egység szentségében, az Eukharisztiában sem.
Persze, nagy fájdalommal mondom ezt, mert ezen a ponton érzékelhető leginkább a még meglévő szétszakítottságunk. Az egység szép kifejezője a közös imádság, de mivel nem teljes az egység, az Eukharisztiában nem részesülhetnek a nem katolikusok (nem ortodoxok). Azt javaslom, járjon el nyugodtan a szertartásainkra, keresse Isten közelségét, azt az utat, amelyet Isten Ön elé tár a minél mélyebb lelkiség, a Vele való minél nagyobb egység felé.


Kedves Lelkiatya!
Mit tegyek akkor ha a "legjobb" barátom számára már nm ér annyit a barátságunk mint nekem? Már nem is foglalkozik velem, mert eltért más irányba, más emberek közé. De én sajnos még mindig ragaszkodok ehhez a barátsághoz, holott őt szinte már egyáltalán nem érdekli. Folyton én járok utána és ő ezt azzal viszonozza hogy rám se bagózik.
Mit tanácsol?

Számolni kell azzal, hogy változik az ember. Fiatal korban még inkább. Azok a barátságok maradnak meg hosszú távon, ahol a két ember között egy mélyebb összekötő kapocs van. Lehet, hogy ez nem alakult ki a néhai barátjában.és Ön között. Javaslom, hogy ne járjon folyton utána - miként Ön is írta a levélben. Ha rokonlelkek, akkor később folytatódni fog ez a barátság, ha pedig nem, akkor is jelentett az Ön számára némi gazdagodást. Ezért is adjon hálát!


Tisztelt Lelkiatya!
Borzasztó dolog történt velem a múlt héten , az anyukám meghalt. Borzasztó beteg volt már áttétes rák , rengeteget szenvedet nem evett stb... Az anyukám is görög katolikus illetve Én is . A temetéskor a búcsuztatás alatt sok olyan dolgot mondot a Papp amivel megnyugodtam és elfogadtam azt hogy az anyukám lelke jó helyre került és együtt van a szereteivel. 2db rózsafüzérünk volt amiből egyet a mamám mellé rakott be anyukám mikor mama meghalt, és a máikat Én raktam most be az anyukám mellé. Egész búcsuztatás alatt a hideg rázott , fáztam de ez végül elmúlt és hirtelen megnyugodtam és erős lettem lelkileg . Érdekes dolgok ezek. Kicsi korom óta nem voltam templomban most úgy érzem hogy mennem kellene.

Természetesen. Menjen is el a templomba, mert ha ezt most elhalasztja, akkor hosszú időre pótolhatatlannak tűnő hiányérzet keletkezik a lelkében. Ha most elkezd járni a templomba, akkor még jobban megnyugszik a lelke, és az Édesanyjához is lélekben közelebb kerül. Most már az Édesanyja, remélhetőleg, együtt van a Jóistennel, már mindent tud Róla, ami csak megtudható. Onnan szeretne segíteni Önnek, hogy mihamarabb rátaláljon az Úrra.


Kedves lelkiatya. Nadyon jó érzés hogy elmondhatom valakinek a bánatom,mert mindig ugy érzem hogy nem értenének meg.Mindig keresztényként élek,szeretek mindenkit de félek megbizni az emberekben.A férjem meghalt, rákosvolt,sok emberben csalodtam mindenki elhagyot,én kilenc éve vagyok beteg,oktoberóta nincs munkám élün egyik naprol a másikra.A gyermekem tavaj let nagy beteg minden pénzünkek elvisz a korház,és nem tutam mit teni,kértem segitséget az egyházunktol,és olyan nemjó erzem magam
eltudnék süjedni a főld alá.Nehezen tudok az atya szemébe nézni,szégyelem magam sosem kértem még semit.Minden percben csak ara gondolok ho jol tetem e,vady nem.

Természetesen nagyon jól tette, hogy kért segítséget. Remélem, kapott is. Igaz, hogy nem minden helyzetben tud az Egyház, vagy annak segélyszervezete a Karitász pénzbeli segítséget adni, de már sok száz, sok ezer családon tudott segíteni. Nem szégyen kérni, amikor valódi szükségben van az ember. Segítse az Úr!


Kedves Lelkiatya !

30 éves fiatalember vagyok, görög katolikus. Tinédzser koromban erős hivást éreztem hogy pap legyek, sokat küzdöttem a hívással végül nemet mondtam, egyetemet végeztem és egy világi civilszervezetnél dolgozom. Megnősültem, feleségem római katolius, vallásgyakorló megtért emberek vagyunk mindketten, ikreink vannak, két kisfiu ők görög katólikusok. Az utóbbi időben ujra érzem Isten nagyon erős hívását hogy pap legyek, a szivemben igent mondtam és egyre egyre erősebb a hívás. Istennek semmi sem lehetetlen de kérdezném, hogy egyházilag lehetek e felszentelt görögkatólikus pap. Bizom benne hogy van rá mód.
Köszönöm a választ.

Dicsőség Jézus Krisztusnak.

Bocsásson meg, hogy hosszan megvárakoztattam a válasszal. Azért volna nehéz családos embernek pappá válnia, mert a jog a papszenteléshez több éves bent töltött szemináriumi készületet ír elő. Egy több gyermekes családapa aligha költözhet be több évre a szemináriumba. Azt javaslom inkább, hogy a diakonátus lehetőségét gondolja át. Nálunk, Magyarországon a görögkatolikusoknál is elindult az a folyamat, melynek eredményeképpen állandó diakónusokat szentelünk. Ez három évi teológiai, liturgikus és gyakorlati képzés után lehetséges. Erre viszont kifejezetten olyan emberek jelentkezhetnek, akiknek családjuk, állásuk van, tehát már érett férfiak, akik megállják a helyüket az életben. Mivel Ön is ilyen ember, ezért gondoltam ezt a lehetőséget javasolni. Igaz, határainkon kívül ennek lehetősége még nem olyan kidolgozott.


Tisztelt Lelki Atya!
Párommal 1,5 éve vagyunk együtt, ez idő alatt egyik nővérének ( Alíz ) kisbabája született, akinek most lesz a keresztelője. Mivel mi még nem vagyunk megesküdve, ezért a másik nővéréék (Anették) lesznek a keresztszülők. Párommal a bérmaszülőséget kaptuk meg. A család görög katolikus. Tudomásom szerint keresztelkedéskor fogják a picit meg is bérmálni, viszont a keresztszülők (Anették) töltik be majd mindkét tisztséget. Ha én tudom rosszul, akkor mik egy bérmaszülő kötelességei, felelőssége stb. Én római katolikus vallású vagyok, nálunk ez időben is máskor van. Úgy érzem, hogy a mi bérmakeresztszülőségünk ilyen mondva csinált és ez nagyon bánt. Várom mielőbbi válaszát. Üdvözlettel: Mónika

Kedves Mónika!
Szerintem ne bántsa ez a fölkérés. Tény, hogy a görögkatolikus keresztelőnél ritkábban szoktak bérmaszülőt is választani, hiszen egy szertartásban kapja meg a gyermek a keresztség és a bérmálás szentségét. (Újabban egyre több helyen az Eukharisztiát is.) Mégis van rá példa, hogy két pár keresztszülőt kérnek föl, akár úgy is, hogy az egyik párt kereszt-, a másikat bérmaszülőnek. Valójában a jog egyetlen személyt ír elő keresztszülőnek, amely kötelező. Így aztán - megint a gyakorlat szerint -, még az is lehetséges, hogy a másik keresztszülő nem is katolikus. Az a lényeges, hogy az egyik gyakorló katolikus legyen. Én nem tartom ezt rossz dolognak, feltéve, ha a fölkért személyek komolyan veszik ezt a feladatukat, s valóban tesznek is azért, hogy a rájuk bízott gyermek - akár keresztelés, akár bérmálás okán - megkapja a szükséges keresztény nevelést. Ezért legtöbbet az imádságukkal tehetnek, de ezen kívül a példával és gyakorlati segítséggel is. Tehát valóban nem szükséges nálunk bérmaszülőt választani, de nem is tilos és nem is haszontalan.


Kedves Lelkiatya!
Néhány hónapja a párom elhagyott, nem akart több időt velem tölteni, „élni” szeretne még. Házasságot is ígért. Régóta vele képzelem el a hátra lévő életem, csak őhozzá tudnék feleségül menni, de már nem kellek neki. Nagyon szenvedek, becsapottnak érzem magam. Azt szeretném kérdezni, mit tegyen ilyenkor egy keresztény nő?
- Várjak türelmesen a férfira, amíg meggondolja magát és visszatér hozzám?
- Vagy maradjak egyedül, nyugodjak bele, mert már senkit nem tudnék annyira szeretni?
- És amit a legelképzelhetetlenebbnek tartok:keressek valaki mást, akkor is, ha tudom, nem ő az igazi?
Imádkozom Istenhez, várom a válaszát, kérem, hogy oldja meg már végre a helyzetet, de az idő csak telik és semmi változás…
Köszönöm válaszát!

Egyelőre a türelmet javaslom. Amíg szereti ezt a férfit, addig semmiképp se erőltesse magára egy másik párnak a keresését. Gondolja végig nagyon őszintén, mi lehetett az, amit nem kapott meg Ön mellett. Miért érezhette úgy a párja, hogy Ön mellett nem tud élni. Bizonyára elhalmozta a szeretetével, de az is lehet, hogy ezt eltúlozta, körbevette, ő pedig beszorítottnak érezte magát ebben a nagy szeretetben. Elő szokott ilyen fordulni, azért mondom. Ha szereti, akkor ne azon keseregjen, hogy Ön most egyedül maradt, hanem imádkozzék érte, hogy Isten vezesse az útját, hogy legyen boldog. Ne azért imádkozzon, hogy minden áron jöjjön vissza, hanem, hogy megtalálja a maga boldogságát. Ha Isten úgy akarja, akkor az Ön mellett lesz, ha más utat szán neki, akkor meg hiába kényszerítené az ima eszközével. Ha elmúlt egy kis idő, néhány hónap, esetleg év, akkor már másként fog tekinteni rá, meg erre az egész életszakaszra. Lehet, hogy visszajön, lehet, hogy nem, bízza az Úrra! Ha pedig hosszabb idő múlva sem jön vissza, az Ön lelke is átalakul, meglátja, s ki tudja, hogyan fog alakulni tovább a sorsa. Ez is bízza Istenre!


Keddi ünnepünkre, Keresztelő Szent János fejének megtalálása, előszenteltek liturgiáját hirdették. Ezzel eddig nem találkoztam, Aranyszájú liturgiára emlékszem korábbi évekből. Rosszul emlékszem, vagy ez valami változás?

Egyházunk a két nagyböjtre eső ünnepre Aranyszájú Szent János Liturgiája helyett Előszentelteket ír elő. Ezt korábban kevés helyen kővették, ma már egyre több parókián van így.


Tisztelt lelkiatya! Azt szeretném kérdezni mint jelent mindig mikor hatvanba elsétálok ugyanaz a templom elött pont akkor harangoznak..min 10szer volt ilyen, ha a barátommal megyek ha egyedül..de ha a barátom egyedül jár arra nem szólal meg. Ez jelent valamit vagy csupán véletlen? s ha jelent akkor mit? nagyon szépen köszönöm a válaszát.

Önmagában ez egészen bizonyosan a véletlen műve. Ugyanakkor mindent tekinthetünk jelnek, mert az Úristen a leghétköznapibb dolgokat is föl tudja használni arra, hogy nekünk üzenjen. A következőt javaslom Önnek. Ha gyakran jár Hatvanban, többször elmegy e templom mellett, akkor nem esik nehezére, hogy ezúttal külön egyenesen ebbe a templomba menjen el. Most talán nem lesz harangszó, de már nem is lényeges. Menjen be ebbe a templomba, vigyen magával egy Szentírást, és ott a saját szavaival imádkozzék, hogy mutassa meg az Úr, hogy mit akar közölni Önnel. Utána pedig vegye elő a Szentírást, és olvasson belőle egy keveset. Ezután pedig mélyen gondolkodjék el azon, hogy ez a szakasz mit is mondhat Önnek. Ha őszintén imádkozott, ez a csoda meg fog történni, hogy megérti, mit is akart üzenni az Úr. Nagyon fontos, hogy ezek után kövesse is ezt a belső késztetést. Az fontos még, hogy mindezt személyesen is megbeszélje egy atyával, aki ebben a súĺyos kérdésben a döntését megáldja, s egy kis eligazítást adjon


Kedves Atya!

Én azt szeretném kérdezni hogy az én párom görögkatolikus viszont én sajnos nem vagyok megkeresztelve lehet e így templomi esküvőnk?

Válaszát előre is köszönöm.

Szilvia

Igen, külön püspöki engedéllyel lehetséges. Azt javaslom azonban, hogy inkább a házassággal együtt a keresztségre is készüljön föl, és mielőtt esküvőt tartanának, keresztelkedjék is meg. Így válik teljessé az élete és a házasságkötése. Kettős boldogság! Kár kihagyni!


Tisztelt Lelkiatya!

Továbbra is foglalkoztat a téma, hogy mi lesz velünk a halál után. Eszembe jutott még valami, amit be kell vallanom, nagyon nem értek. A Hiszek egyben is azt mondjuk a végén, hogy "várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet". Illetve hallottam már ilyen kifejezésről is, hogy ítélet napja. Ez úgy tűnik nekem, mint egy várt esemény, amikor majd Isten ítélni fog eleveneket és holtakat, és ki-ki üdvözül majd az örök életre, vagy kárhozik cselekedetei szerint. De ugye ezek a Bibliában vannak leírva, ami több ezer éve íródott. Nem értem tehát, hogy mikor fog ez bekövetkezni, mikor fog Isten úgy dönteni, hogy igen, most jött el az idő, mi alapján? Vagy ez egy átvitt értelmű "esemény", ami nincs időhöz és térhez kötve?
Van egy másik kérdés is, ami foglalkoztat. A Biblia azt mondja, Isten maga a szeretet. Mégis mindenki úgy beszél Istenről, mintha Isten egy alak lenne, aki egy trónon ül, uralkodik, és persze valószínűleg férfi és egy szigonyszerűséget tart a kezében, és mivel mindenható, ezért bárkire lesújthat, vagy megjutalmazhat, attól függően, hogy imádkoznak-e hozzá. Egy kicsit most túloztam, de valahogy én így képzelem el az emberek hozzáállását a hithez. Nem a lényeget fogják meg úgy érzem. Legalábbis sokan. Én törekszem Isten valódi lényének a megértésére. Ha úgy képzelem Istent, ahogy az előbb leírtam, akkor én félek ettől az "isten"-től, de ha tényleg Isten maga a szeretet, hogy úgy fogalmazzunk, akkor keresni akarom őt, közel akarok hozzá kerülni, hisz ez az élet lényege. De valóban Isten "csak" a szeretet lenne? Persze nekem ez is "elég", mert én értem a lényeget, de sokan nem hiszik ezt el szerintem, főként hívő emberek, nem értik szerintem a lényeget. Meg sokszor úgy érzem engem sem értenek, hogy miért szeretek másoknak segíteni, miért szeretek egyedül lenni. Úgy érzem, így lehetek önmagam. Ha már a másokon való segítésnél járok, miért van az, hogy olyan közömbösnek tűnnek általában az emberek mások szenvedése, problémái iránt. Értem én, hogy mindenki foglalkozzon a saját problémájával, meg mindenkinek van elég belőle, de miért nem látják be az emberek, hogy azért vannak akik jobban szenvednek másoknál, és rászorulnak a segítségre. 25 éves vagyok, lehet később az élet engem is meg fog tanítani, hogy törődjek csak magammal, ne akarjam én a világ terhét a vállamon cipelni és megváltani a világot. Például nem értem azokat az embereket, akiknek nem lehet saját gyermekük, és nem is akarnak örökbe fogadni, mert ők nem tudnák más gyermekét nevelni, inkább akkor nem kellene nekik. Vannak gyermekek, akiknek nincs szülőjük, és vannak párok, akiknek nem lehet gyermekük, nem logikus lenne ha egymásra találnának ezek az emberek? Értem én hogy nem könnyű az sem, de semmi nem az az életben. Meg nem értem ezt az elégedetlenkedést az emberek részéről, hogy milyen rossz a helyzetünk, miközben a Föld sok részén emberek halnak éhen, háborúk vannak. Pedig nem olyan nagy dolog egy telefonhívással pár száz forinttal segíteni másokon, vagy a kupakokat összegyűjteni, de sokan még erre sem hajlandók. Én nem magamat akarom fényezni, és másokat elítélni, távol álljon tőlem, csak egyszerűen nem értem a dolgot.
Válaszát előre is köszönöm! H.

Kedves H.!
Sok és lényeges kérdést feszeget. Mennyiségük miatt, attól tartok, még ennek a rovatnak a határait is feszegeti. Próbálok röviden válaszolni, ezért tömör lesz, semmiképpen sem kimerítő, de talán a továbbgondolást segíti.
Igen, van, lesz ítélet, erről Jézus világosan beszél. Többször is mondja, hogy eljön az Emberfia (vagyis Ő maga)(Lk 18,8; Mk 14,62; stb.), és hogy ítélet elé áll majd minden ember (Mt 25,31-46). Nem tudjuk, ez mikor lesz (Mt 24,36), de valóságos időben történik. Lehet, már mi is megérjük, de lehet, hogy sok száz év múlva következik be.
Igen, valóban helytelen kép volna trónszéken ücsörgő szakállas apókának elképzelni a Jóistent. Még azt sem mondhatjuk, hogy férfi lenne, hiszen az jellemzően az ember vonása. A megtestesült Isten, Jézus, természetesen férfi volt, de a Szentháromságos Istent nem lehet ilyen emberi jegyekkel fölruházni.
Isten a Szeretet (1Jn 4,16). Ugyanakkor valóságos személy, akivel beszélgethetünk, aki fontos nekünk, s főként, akinek mi fontosak vagyunk. Nem csak egy elvont fogalom. A szeretet azért éppen jó érzés, mert akkor valójában Isten van bennünk, az Ő jelenlétét érzékeljük magunkban.
A többi kérdésére azt mondhatom, valóban meglehetősen összetett a világunk, nem könnyű megérteni. Egy életet kaptunk rá, 80-90-100 évet, hogy kutassuk a titkait. Fontos dolog e nagy keresésben, azonban, ne ítéljek meg senkit, még önmagamban sem.


Kedves Lelkiatya!
Minek a jelképe a hal a vallás szempontjából, és miért pont a hal?

Hal görögül: ikhthüsz, I KH TH Ü SZ
Az őskeresztény korban jelképként használták. Ugyanis ezek a görög betűk a legősibb hitvallás kezdőbetűit tartalmazzák: Iészosz KHrisztosz THeú h Üiosz SZótér = Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó. Az üldözések idején a keresztények titkos azonosítására szolgált.


Kedves Lelkiatya!
Mit csináljak ha nem találom a helyem a világban? Egyszerűen sehol nem érzem magam úgy hogy megtaláltam a helyem. Viszont az imában a templomban kicsit önmagára találok. De nem lehetek életem minden percében a templomban.
Mit javasol?
Tomi

Ha valaki nem találta meg a helyét, akkor keresni kell. Sok mindenből lehet következtetni rá, de a végső választ az imádságban kapja meg az ember. Kell türelem is ahhoz, hogy az ember föl tudja ismerni és sajátjának tudja elfogadni azt, amiben van. Soha nem rossz az adott jelen helyzet, csak van, amikor a változásra készít elő. De akkor is meg kell élni a jelent, s nem szabad csak a jövőre összpontosítani. Akkor a jövő soha nem jön el, mert mindig tovább akar készülni az ember. A jelen pillanat krisztusi megélése a legjobb előkészület arra, hogy az ember megtalálja a hivatását, megtalálja a helyét ebben a világban.


Kedves Lelkiatya!
Szokták mondani, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje. Nekem is, bár sok más ember problémájához képest az enyém lehet, hogy apróság. 30 éves múltam, és nincs párkapcsolatom, pedig nagyon szeretnék egy őszinte, építő házasságot, családot alapítani, gyermekeket szülni. Azt érzem, ez minden vágyam. De egyszerűen nincs lehetőségem ismerkedni, kapcsolatot kialakítani.(Az egyházközösségünkben nincs korban hozzám illő, független fiú már, keresztény társkeresőre is regisztráltam, de ott sem túl rózsás a helyzet, pedig nem vagyok egy bányarém, és nem tartom magam unalmas, elviselhetetlen embernek sem...) Korombeli fiúk vagy már házasok, vagy nem akarnak elköteleződni egyetlen nő mellett, mert még "élni" szeretnének. Rengeteget imádkoztam a Jóistenhez, hogy segítsen nekem. Már azon is gondolkodtam, talán fel kellene adnom, elfogadni, hogy az Úrnak más tervei vannak velem. Olyan magányosnak érzem magam sokszor. A barátnőim már mind kapcsolatban, házasságban élnek, mindenhol születnek a gyerekek, én meg itt állok, egyedül.
Kérdésem az volna, hogyan legyek türelmesebb, alázatosabb, és honnan fogom tudni, hogy nem érdemes tovább várni? Van-e olyan ima, ami az én helyzetemben segíthet nekem?
Nagyon hálás leszek válaszáért!

Érdekes, hogy éppen Ön előtt kérdezett valaki hasonlót. Ha az illető fiatalember (ez nem derült ki a leveléből), akkor csak össze kellene ismerkedniük. Tény, hogy a mai világban ez valóságos nehézség. Nem szívesen köteleződnek el az emberek, valami miatt félelem van bennük emiatt. Ez lehet az oka a papi és szerzetesi hivatások csekély számának is, hiszen ott még nehezebb, még erősebb elköteleződésre van szükség. Egyházunk próbál szervezni találkozókat, bálokat, egyéb programokat (zarándoklat, különböző búcsúk Máriapócson). Javaslom, hogy keresse föl ezeket, igyekezzék bekapcsolódni. Fontos, hogy minden nap imádkozzon az Úrhoz igazi társért, de Önnek is tennie kell ezért. Ugyanakkor valóban jó lehetőség ez a helyzet a bizalom és ráhagyatkozás gyakorlására. Ha ráhagyatkozik a Mindenhatóra, akkor megtalálja lelke békéjét, bárhogy is alakul az élete.


Kedves Lelkiatya!Hangsúlyozzák a család szerepet. De azt gondolom, hogy a mai züllött világban elég nehéz társat találni. Különösképpen, ha Isten hívő társra vágyunk. Kérdésem az, hogy az Egyház hogyan segít a keresztény gondolkodású fiatalok egymásra találásában? Én egy kis városban lakom, ahol a templomba csak a nyugdíjas nénikék járnak. Nincs is fiatal közösség a városkában. Egy hit gyülekezetes ismerősöm felvetette a kérdést, hogy az egyház miért nem "rendez" egyedül álló alkalmakat, mint ahogy náluk is van? Elgondolkodtam, s kérdezem én is, hogy miért nem? Miért nem lehet meghirdetni Szabolcs megye összes kis templomkájában, hogy pl. Nyíregyházán egyedül állóknak, özvegyeknek tartanak misét, s esetleg utána beszélgetős ismerkedési lehetőséget. Ez nagy szervezést igényel?? Szívesen vállalnám az önkéntes munkát is akár. Másrészt kerestem egyedülállóknak szóló lelkigyakorlatot, de szomorúan tapasztaltam, hogy ebben a megyében nincs ilyen, csak Dunántúlon. Azt gondolom, hogy a szenvedélybetegek és számos lelkigyakorlat mellett nagy szükség lenne a mai helyzetben az említett célcsoport lelki megerősítésére is. Próbáltam keresztény társkereső oldalakon is ismerkedni, de szintén csak több száz km-re élő társakat találok, akik ezt az akadály nem kívánják legyőzni. S talán ez érthető is. Lehetne erre a problémára valamilyen támogatást, lehetőséget kérni az egyháztól? "Hisz nem nem jó az ember fiának egyedül."

Egyházunk Máriapócson évenként szervez lelkigyakorlatot, találkozót magányosok, özvegyek számára. Talán lehetne többet is, ez igaz. Ennek a valóban nehéz helyzetnek a kezelésére görögkatolikus fiatalok (érett fiatalok) létrehoztak egy kis kört, az a Kefit. Rendszeres találkozóik vannak, érdekes programjaik. A honlapunkon figyelheti ezek híradásait, illetve a csatlakozási lehetőséget. Örömmel mondhatom, túl azon, hogy egy tartalmas programokkal gazdagítják saját és egymás életét, amióta létezik ez a csoport, már több esküvő is volt. De megfontoljuk még egyéb lehetőségek szervezését is. Köszönjük a gondolatot.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat