Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.158.208.20)


Mennyi egy meg kettő? (számmal)


Kedves Atya ! Hoaszú panaszommal fordultam Önhöz a fiammal töltött karácsony miatt.Jelzem,hogy ő most lelkesen szervezi, hgoy hozzám jön és együtt ünnepelünk. Én egy szót sem szóltam, ő találta ki. BArátnője a testvéréhez megy. A kérdés ezennel megoldódott. Nem fogunk külön ünnepelni ismét. Félek ugyan, de remélek és igyekszen nagyon toleráns lenni bármit tesz. Szívből köszönöm a tanácsait. Azért irtam, hogy a tanulságokat más is vonja le a saját életére és hogy megköszönjem, hogy mindig nagyon jól fogja meg a problémákat és segít, amiért nagyon hálás vagyok. Szeretettel: Annamária (egyébként voltunk mi már külön karácsonykor mert elhagyott 3 ill. 4 évig, de nem fejtette ki miért)

Kedves Annamária!
Köszönöm szépen jelzését. Arra buzdítom, hogy ne csak toleranciára törekedjék, hanem Istenbe vetett bizalommal tekintsen az ünnepre és a fiával való szeretetkapcsolatra. Hangsúlyozom: Istenre tekintsen! Legyen nagyon imádságos az idei Karácsonya, akkor nem véti el a szeretetet, sem annak módját, sem annak mértékét. Legyen áldott Karácsonyuk!



Kedves Lelkiatya!
Úgy érzem, nincs egy mustármagnyi hitem sem.
Mi az a hit? Hogy lehet megfelelő a hit? Mi az, hogy higgy a célodban? Honnan tudom, hogy ez valóban hit nem csak a valós kép meghamisítása, hogy nem csapom-e be magam? Mennyire lehet Istenre hagyatkozni? Pl.: Tudom, hogy Istennek minden lehetséges, még ami nekem nem is, de ha én nem tanulok egy dolgozatra, az lehetséges, hogy dolgozatírás közben én mindent tökéletesen tudjak? Ha ez így lenne, akkor nem hordoznánk a keresztjeinket...
Aki magabiztos az lehet közben alázatos is? szükséges a magabiztosság? Vagy csupán a világban élőknek van rá szüksége, hogy emberek maradhassanak a talpukon? Az alázatosság és a magabiztosság kizárják egymást?

Nagyon jó kérdések! Nem biztos, hogy ugyanilyen jó válaszokat is tudok rá adni, de megpróbálom.
Fontos különbséget tenni. Teljesen félrevezető a szólás, hogy mindegy miben hiszünk, csak higgyünk valamiben. Ezt a kommunista diktatúra alatt jónak tűnt hangoztatni, amikor magát a hitet, mint emberi értéket is próbálták tagadni, nevetséges színben föltüntetni. Ehhez képest még jobb, ha valaki hitt valamiben. Ezt azonban erősen el kell választani az Istenbe vetett hittől. Ha csak valamiben hiszek, például a célomban, az nem más, mint az én elszántságom. Ez is tud erőt adni bizonyos mértékben, de ez csupán az emberi erőfeszítésnek egy magasabb szintű eredménye. Az istenhit egészen más, összehasonlíthatatlanul több. Az Istenbe vetett hit a bizalommal azonosítható. Nem csak azt hiszem, hogy Isten létezik, hanem hiszem azt, hogy Ő szeret, hogy Őbenne bízhatom, hogy Ő megsegít. Így az istenhit egyáltalán nem helyettesítheti az egyéni erőfeszítést. Ez önbecsapás lenne. Hogyan kérhetném Isten segítségét, ha magam nem teszek meg minden tőlem telhetőt? Ez visszaélés lenne Isten szeretetével. Isten, tehát megsegít, mindig érdemeinken és elvárásainkon is felül, de tény, hogy nem mindig úgy, ahogyan azt mi elképzeljük. Ezért van fontos szerepe a bizalomnak, hogy ha úgy tűnik, nem hallgatott meg, vagy másként, mint kértem, attól még nem gondolom azt, hogy nem segít, hanem figyelek Rá, hogy milyen más utat kínál nekem.
A magabiztosság kérdése is erre vezethető vissza. Az a keresztény a magabiztos, aki teljesen bízik Istenben. Minden tőle telhetőt megtesz a sikerért, utána pedig nem fél, nem tart attól, hogy mi lesz az eredménye, mert bátran rábízza magát a Mindenhatóra. Fontos, hogy megszerezzük ezt a bizalomra építő magabiztosságot. (Az ilyen ember igazából nem maga-biztos, nem önmagában biztos, hanem sokkal magasabb rendű módon Istenben biztos.) Aki bízik Istenben, az ugyanakkor mély alázattal is él, mert tudja, hogy minden Istentől függ. Nem kérkedik, nem gőgösködik mások előtt, hanem alázattal előre enged akár másokat is, hiszen belső magabiztossága (Istenben való bizonyossága) lehetővé teszi számára a biztos tudatot, hogy akár a legutolsó helyre tegyék is az emberek, ő sohasem fog rosszul járni.


Tisztelt Lelkiatyám!
Egy könyvben fejezetcímként szerepelne: Szeretném megtudni, hogy helyes-e?

IV. az autokefal (Rómától független) görög rítusú egyház berendezkedése Magyarországon 1690-1792 között

Az autokefál nem jelent-e mindig görög rítusút? Tehát helyes lenne-e így:
IV. az autokefal (Rómától független) görög rítusú egyház berendezkedése Magyarországon 1690-1792 között
Köszönettel, Gila Zsuzsanna

E kérdéshez, sajnos, nem értek. Egy történész segítségét kérve a következőt tudom válaszolni.
A címben az autokefál után zárójelben szereplő: (Rómától független) félreérthető. Ha idegen szó után zárójelben közlünk valamit, akkor az többnyire a magyar megfelelő. Az autokefalia viszont nem Rómától független egyházakat jelöl, hanem olyan egyházakat, melyek minden más pátriarkátustól is függetlenek (szó szerint azt jelenti: saját fejűek).
Magyar egyháztörténetben a bizánci szertartású ortodox egyházakat többnyire a népnév megadásával szoktuk jelölni. Az 1690-es dátumból arra lehet következtetni, hogy ebben a fejezetben a szerb ortodox egyház Magyarországi berendezkedése lehet a téma. Egyszerűbb lenne így fogalmazni.



Kedves Atya !

Ha vállaljuk keresztünket engedelmesen, akkor azonosulunk Krisztussal,aki értünk szenvedett.Akkor ezek szerint részt vállalunk a saját megváltásunkban? Más:Jézus akkor is eljött volna, ha mi nem követünk el bűnt - olvastam,mert az Atyának a megtestesülés volt fiával a célja. Ha viszont ők hárman egyek,akkor a megváltást is ők "'találták ki". Elnézést én ezt nem tudom egyedül megoldani. Köszönöm, ha segít ! :)))

Természetesen nekünk is részt kell vállalnunk a saját megváltásunkban. Az egyik egyházatya így fogalmaz: Isten megteremtett téged a beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni a beleegyezésed nélkül. Ugyanakkor fontos tudni, hogy nem csak a szenvedés az, ami a megváltásunkat hozza. Krisztus nem csak a szenvedésével váltott meg, hanem mindazzal, amit értünk szeretetből tett: a megtestesülés, a tanítás, a kereszthalál, a föltámadás, a mennybemenetel, a Szentlélek elküldése. Amikor Krisztussal azonosulunk a szenvedésben, annak az a lényege, hogy Krisztushoz kerülünk közelebb, nem pedig az, hogy mi is szenvedünk egy kicsit.
Igen, így van: a Teremtés alapvető rendjében benne volt a megtestesülés is. Az valóban furcsa kifejezés, hogy ezt hárman találták ki, emberileg nézve mondhatunk csak ilyet. Isten minden felénk irányuló cselekvésében jelen van a teljes Szentháromság, annak mindhárom Személye.


Kedves Lelkiatya!
Honnan lehet érezzni hogy az Úr a házasságot jelölte ki nekünk vagy sem? Mert már eléggé benne vagyok a korba és az eddigi kapcsolataim is csak fájdalmassak voltaK? Isten áldja!

Az Isten teremtette világának alapvető rendje, hogy a férfi és a nő egymásra találva házasságot kössön, apját és anyját elhagyva egy testté legyenek (Ter 2,24). Ha ettől eltér az isteni akarat, az egészen különleges élethivatás. Vannak, akiknek az Isten országáért le kell mondaniok erről a természetes rendről (szerzetesség vagy papság miatt). Akiktől ezt a hivatást kéri az Úr, azok számára a megfelelő időben ezt érthetővé és világossá is teszi. Ezzel nem szabad összekeverni azt az állapotot, ha valaki keres ugyan magának társat, de valami ok miatt nem talál. Természetesen nem kis küzdelem az, hogy valaki megtalálja a maga hivatását, kivált, ha az a természetes családrendtől eltér. Ezért kell fiatal korunktól fogva Istenre figyelő életet élni, hogy megtaláljuk a saját, Istentől nekünk szánt hivatásunkat akár a családos életállapotban, akár a család nélküli cölebsz állapotban.


Kedves Lelkiatya!
Paráznaságot követtem el, de már meggyóntam.DE még mindig büntudatom van, szégyelem magam. Mit tegyek,hogy Isten megbocsássa?

Fontos tudatosítani, hogy Isten megbocsátása nem a mi bűntudatunktól függ. Ha megbánta és meggyónta, ezzel már helyére is tette a dolgot. Helyére, azaz az Isten kezébe. Valószínű, inkább szégyelli ezt az egészet, nyilván bántja, hogy nem lehet meg nem történtté tenni. De az Isten már abban a pillanatban megbocsátotta, amikor Ön megbánta ezt a tettét. Ennek csak kinyilvánítása volt a föloldozás.
Hangsúlyozom, tehát, hogy a történtek legfontosabb tanulsága az legyen, hogy az Isten visszafogadta Önt, hogy újra kegyelmét közvetíti, amire most már még jobban vigyáznia kell. Ne kell rágódnia a múlton. A jelenre kell figyelni és a jövőre is tekintettel lenni. Kerülnie kell az erre vezető alkalmakat és nagy hálát adni az Úrnak irgalmáért.


Kedves Lelkiatya!
Nagy gond,ha néha a református istentiszteletre is elmegyek? Járok a sajátomba is de oda is elmegyek néha.?

Az fontos, hogy a saját hite és egyháza szertartásait ne hanyagolja el. Például nem helyes, ha vasárnap Szent Liturgia (vagy szentmise) helyett megy el más istentiszteletre. (Bár vegyes vallású családoknál ezt is lehetséges, hiszen a család egysége mindennél fontosabb.) De ha ezek mellett elmegy más felekezet imádságaira, ez lelkének javára fog szolgálni.


Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék,hogy a görögkatolikusoknál miért nincsen mindennapos szentáldozás? Üdvözlettel:Dóka

Sok olyan templomunk van, ahol minden nap van Szent Liturgia. Itt, természetesen minden nap van szentáldozás is. Vannak helyek, ahol Szent Liturgia helyett más szertartást végeznek, a zsolozsma bizonyos részeit. Az lehetőleg kerülendő, hogy egy pap egy nap több Szent Liturgiát is végezzen.


Mekkora bűn ha betegség miatt nem megyek el templomba?

Attól függ, mekkora a betegség. Ha egy kicsi náthára fogja az ember, hogy azért nem ment el a templomba, az bizony bűn, mégpedig kettős, mert lustaságból fontos kötelességet hanyagolt el, másrészt hazudik is, még ha önmagát is csapja be. Sejtem azonban, hogy az Ön esetében ennél sokkal komolyabb dologról lehet szó. Ha az ember önhibáján kívül nem megy el templomba, az egyáltalán nem bűn.


Tisztelt Lelkiatyja!
Egy vita miatt kifordultam önmagambol.
Romlottak a tanulmányaim és a barati kapcsolataim. Egyfolytába ideges vagyok és ordibálok. Egy mondaton már képes vagyok felkapni a vizet. De en nem ilyen vagyok.
Mit tegyek hogy ez változzon es a tanulmányaim ujra jobbak legyenek es a baráti kapcsolataim?
Istem áldja!!

Egy vita nem fordítja ki az embert, csak akkor, ha ennek a kifordulásnak más okai is vannak. Bizonyára van más ok is a háttérben, valami, amit eddig eltitkolt, elfojtott talán önmaga előtt is. Egészen bizonyosan átmeneti állapot ez, mely el fog múlni vagy más módon alakul tovább. Javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Lehet, hogy egész egyszerűen leül és átgondolja az életét, mi az, ami elfojtva, ki nem mondva terheli az Ön lelkét. Ha netán ez egyedül nem sikerülne, akkor kérjen meg erre egy lelkiatyát, vagy akár pszichológus szakértőt is megkereshet. Mindenképp javaslom, hogy keresse meg az igazi okot. Ha megtalálta, lehet, hogy már nem is kell vele kezdenie semmit, mert pusztán azzal, hogy felszínre hozta már nem is mérgezi tovább a lelkét.



Kedves Lelkiatya!
Az baj ha imádkozást nem térdelve szoktam végezni?Isten áldja!

Számtalan módon lehet imádkozni. Térdelve, állva, ülve - fekve is, akár, például este lefekvés után nincs annál szebb, mint imával az ajkunkon, szívünkben álomba szenderülni. Van, aki valami betegség miatt nem is tud letérdelni, az ne tudna imádkozni? Mindig azt a testhelyzetet kell megkeresni, ami legjobban segíti az imát.


Kedves Atya !
A fiam még nőtlen ember, nem hivő de van egy rendes barátnője. Tavaly Karácsonykor még nem volt,illetve laza volt még a kapcsolatuk, így ketten álltunk a karácsonyfa előtt. Megszoktuk, mert egyedül neveltem, nincsenek rokonaink. Ő úgy emlékszik, hogy nagyon szép Karácsonyaink voltak.Valóban bensőséges volt és szép szerintem is.
Tavaly együtt készültünk nála,ő rendet csinált, fát díszített én pedig a vacsorát készítettem.Budapesttől távolabb lakik.Örömömre még az éjféli misére is eljött velem magától. Aztán egy apróságon irtózatos botrány kerekedett, ami meglepett. (Grimaszt vágtam a feltett CD-lemez zenéjére, mert korábban mindíg klasszikus karácsonyi zene volt, amit mindketten szerettünk, majd egy PC-s problémámat adtam elő neki) Ezt váratlan orditozás, pohár földhöz vágása és tombolás követte. Érthetetlen volt, bár már sejtem, hogy szinte gyűlölt, hogy velem kellett töltenie az estét nem a családjával, merthogy nem nősült meg még és gyermeke sincs. 4o éves. 2o éves kora óta önálló és 1o éve külön lakik.Korábban is előfordult, nem is egyszer, hogy a kapott
szép ajándékot visszavágta,- ami számomra fordítva elképzelhetetlen - vagy lélekromboló megjegyzést tett. Én akkor nem szóltam, de képzelheti az Atya ! Azt mondta éppen, hogy "jövőre vagy a feleségemmel ünneplem a Karácsonyt, vagy sehogy".
Belül sírtam és megalázottnak éreztem magam.Mit tehetek én erről és miért zúditja rám a keserűséget, hiszen én akár el sem megyek hozzá, ha neki az jobb, de ő hívott meg. A tavalyi tombolására egy idő múlva kiborultam és visszaordítottam.Ilyen még nem volt, de már megelégeltem. Aztán egész éjjel nem aludtam és zokogtam, majd hajnalban csendesen lementem a pályaudvarra míg ő aludt és még sötétben vártam találomra egy érkező vonatra, majd hazajöttem. Mostanra rémálommá vált számomra a Karácsony.Rettegek.Úgy szeretném átélt hittel ünnepelni a megtestesülést és elcsendesedő békességben, de nagyon félek. Jó lenne,szeretném, ha a fiam inkább a barátnőjével töltené az estét akár,de hármasban is el tudom képzelni, bár persze az egyedül ünneplés megviselne. De ha a lány a testvéréhez megy, nem hagyhatom egyedül a fiamat. Egyébként mesél a lányról, az együttes programjaikról , de még nem mutatta be. Mit tegyek, hogyan viselkedjem, hogy hivőhöz és az ünnephez méltóan ünnepeljek ? Vágyom arra, hogy Szentkútra menjek inkább,vagy Leányfalura a Szent Gellért házba, de ha úgy alakulna, nem tudnám a fiamat egyedül hagyni.Sajnálnám nagyon. Menjek hozzá, ha hív és ajánljam fel az esetleges megpróbáltatást ? Groteszk ugye? Karácsony és megpróbáltatás.Az én otthonomban is jobban érzeném magam, de tudom nem jönne ide, mert nem szeretné talán a gyerekkori állapotban érezni magát, hiszen felnőtt férfi.Persze itt mérsékelné
magát talán. Egyébként 1o naponként jön hozzám segít, én boldogan készítek valami finom vacsorát,bensőségesen beszélgetünk, csomagolok a számára,aztán 2 óra múlva elmegy.Néha kirándulni is elmegyünk együtt, mondhatnám, hogy elvisz. A botrányos Karácsonyt soha nem beszéltük meg. Nem mertem, ő sem szólt róla, csak elhozta az ottmaradt ajándékokat pár nap múlva, majd elment. Nem dacból maradtak ott, hanem mert én nem bírtam volna gyalog hazahozni. Mit tegyek ??? Bocsánat, hosszú voltam.

Nagy kár, hogy nem beszélték meg a sikerületlen karácsonyt. Fontos lett volna. Annyira, hogy még most sem késő, ne kerülgessék! Úgy sejtem, hogy bár sok mindenről beszélgettek már, és - miként írja - valóban ritka szép ez a szülő-gyermek kapcsolat, de vannak benne kibeszéletlen, elkendőzött dolgok. Ez semmiképp sem tesz jót a kapcsolatuknak, sem a fia kibontakozásának.
Röviden azt javaslom, hogy az idén töltsék külön a karácsonyt. Ezzel szembesülni kell minden szülőnek, hogy egyszer elveszíti a gyermekét. Ez az Ön számára most érkezett el. Kicsit megkésve, s ez annál fájdalmasabb. Hosszú távon minden bizonnyal a fiának is jót fog tenni, ez a külön ünnepelt karácsony, de ha együtt maradnak, még rosszabb történhet, mint most.


Kedves Lelkiatya! Örömmel vettem a letölthető alkonyati
zsolozsmákat, csak kár hogy nov. 14. volt az utolsó.
Bízom benne, hogy lesz folytatás. Üdvözlettel. Magdolna

Kedves Magdolna!
Nem tudom, mi lehetett az oka a megakadásnak. Mint láthatja, tovább folytatjuk ezek közlését.


Kedves Lelkiatya!
Vannak bűneim, amiket már régen meggyóntam, és nem is követem el őket újból, de akaratlanul is eszembe jutnak, és rossz érzést keltenek bennem, pedig tudom, hogy az Isten már rég megbocsájtotta, de valamiért nem tudom elengedni mégse. Mit tehetnék?

Nagyon... semmit. Időre van szükség. Törődni velük nemigen érdemes. Az érzelmeinken nehezen tudunk úrrá lenni. De a lelkiélet nem azonos az érzelmi állapottal. Édes az a tudat, hogy a lelkemben még mindig érzem a korábbi bűneim nyomát, de ezeket már csak én őrizgetem, a Mindenható rég elfelejtette őket. Ám, bizonyos értelemben hasznos is az embernek ez a nehezen felejtő természete. Megtart a bűnbánatban. Bűntudatomnak immár sem oka, sem helye nincsen, de azért ezek fölidéződése mégis segít abban, hogy el ne bízzam magam, nehogy megítéljek, lenézzek másokat. Tehát, megáldja az Úr ezt a gyengeségünket is, és fölhasználja további lelki előrejutásunkhoz.


Kedves Lelkiatya!

20éves katolikus lány vagyok. Régebben volt egy lázadó időszakom, de lassan 3 éve vallásomat gyakorló lettem. Sok közösség tagja vagyok, gyakran gyóntam és áldoztam.
Azonban egy ideje hiába megyek gyónni, egyszerűen nem tudok áldozni.Minden porcikám ellene van, pedig mindig elindulok, de aztán a végén csak áldást szoktam kérni, mert nem megy. Tudom, hogy nincs halálos bűnöm, és havi/kéthavi szinten szoktam gyónni. Viszont ezt most nagyon nem értem. Már egy hónapja nem áldoztam és csak a borzasztó üresség van bennem. Egyszerűen nem értem.
Tudna tanácsolni valamit?

Előre is köszönöm! :)
Bogi

Bevallom, én sem. Vajon mi az, ami visszatartja? Ha imádkozik, gyónást rendszeresen végez, akkor semmi oka nincs arra, hogy ne részesüljön a Szentségben. Innen, a távolból is biztatom, ne fossza meg magát az Úr Jézus szeretetétől. Nem az érzéseinktől függ, hogy részesülhetünk-e az Eucharisztiában. Mindig méltatlanok vagyunk rá, mégis mindig odajárulhatunk az Isten irgalmának köszönhetően.
Ha ezen egyszerű szavaim meggyőzték Önt, és sikerül most már a sorba beállva nem csak áldást kérnie, hanem beteljesíteni az Úr hívását és megáldozni, az jó. Ha mégsem, akkor azt javaslom, vegyen részt egy lelkigyakorlaton, vagy legalábbis szánjon rá időt, energiát egy lelkiatyával való beszélgetésre, hogy föltárják mi lehet ennek az oka.


Kedves Lelkiatya!
Az lenne a kérdésem,helyes-e,hogy akciós áron beszerzek könyveket ismerőstől(30% kedvezménnyel vagy némelyeket feleáron) és azokat utána kicsit drágábban eladom másoknak?Nem csapok be senkit-báris igy érzem,felajánlom a könyveket egy bizonyos összegért és az illető eldönti kell-e neki vagy nem.A könyvek igy is olcsóbbak vagy körülbelül azt az árat fedik,ami a könyvesbolti ára.A környékünkön nem beszerezhetők ezek a könyvek.Nem olyan nagy a keresetem rajta,de jól jön mivel,most nincs munkám és valamivel próbálkozni kell.Eszembe jutott a könyv forgalmazással is próbálkozni,ha jól menne akkor lehet megérné többet fektetni bele.
Válaszát előre is köszönöm!
G.

Hogy valami haszon legyen, a szokásos kb. 10-15 százalék nyereséggel, az elfogadható, s nem nyerészkedés. Ahogy a pénzügyi életben is: egy ország törvényes lehetőségeit kihasználni nem bűn, viszont tisztességtelen dolog kiskapukat keresni és használni. A tisztességtelen vagyon kezelés, a túlzott haszon, például uzsora, erkölcstelen és polgárilag is büntetendő cselekmény. A tisztességes hasznot nem, de a nyerészkedést feltétlenül el kell kerülni.


Szítom vagy csillapítom az ármányt? Ha két ember a harmadik hibáját kibeszéli, az már összeesküvés. Ha úgy szólok valakiről, ahogyan jelenlétében nem tenném, becsaptam őt. De ha csendes meghallgatója vagyok is csupán az efféle beszédnek, cinkosa vagyok a bűnnek. Ma a nyíltságra, a szerető becsületességre fogok törekedni.
Amit akarsz, hogy veled tegyenek az emberek, te is azt tedd velük! (Mt 7,12)

/Érseki Hivatal/
Már bocsánat, de ez hogy van? Valóban, egyetértek. RÉSZBEN! Álomvilág... De, ha nem lehetek mondjuk a főnökömhöz őszinte, mert nem hagyja, esetleg megbosszulja... S ezzel így vagyunk mindannyian a munkahelyen. Megfulladunk, hogy egy a problémánk és azt nem lehet megbeszélni vele. Nem is tudja, hogy mi az vezetőnek lenni...
Pedig keresztények vagyunk mindannyian!
A másik, hogy mi van akkor, ha sorra olyat tesz munkatársunk, ami keresztény ellenes, törvény ellenes...

Teljesen jogos a fölvetése. Azt mondja: álomvilág. Én inkább azt mondom, eszményi állapot, amelytől valóban messze vagyunk, de törekedni kell arra, hogy elérjük. Látom, egyet is ért, tehát szíve mélyén érzi, hogy van ebben igazság, csak a valóság meg annyira messze van tőle. S ez joggal fáj mindnyájunknak. De törekedjünk rá, és gyónjuk meg, ha nem sikerül. Az ilyen ember, mint az Ön által említett vezető éppen az, aki legjobban rászorul az imádságunkra, a szeretetünkre. Épp az a borzasztó, hogy még ha volna is valamicske szeretetünk iránta, csak ki sem tudjuk fejezni, mert nem hagyja. Semmiképp sem cserélnék vele. Falakat épített maga köré, amelytől mindenki szenved, de ő a legjobban. Ha a tőle kapott sebeinken túl ezzel a megértéssel, együttérzéssel közelednénk feléje, ez közelítene ahhoz az eszményihez, amiről szóltunk. Megértem, hogy jól esik kimondani a fájdalmunkat, amiket okozott nekünk, de ez a kibeszélési vágy ne vigyen bennünket a gyűlölködés felé. Ha mást nem sikerül, imádkozzanak érte!


Kedves Lelkiatya!
Az bűn.ha valaki nem jól tanul?

Ha nem tanul, holott diákként ez kötelessége volna, az igen, az bűn. Ha nem hoz jó eredményeket, az nem biztos, hogy bűn. A Jóisten nem a jegyeket nézi, hanem az igyekezetet. A lustaság is bűn, amely szintén gyakran akadályozza a tanulást. A szétszórtság, a halogatás, az időpazarlás - ezek olyan bűnök, amelyek a tanulást nehezítik vagy gátolják. Ezeket is kerülni kell. Javaslom Önnek, ha gondjai vannak a tanulással, hogy mindig ezzel kezdje a tevékenységét. Mihamarabb kezdjen bele, essen túl rajta hamar, utána kevesebb gondja lesz vele. Gyakori hiba ugyanis a diákoknál, hogy egyéb dolgokkal foglalkoznak, s így halogatják a tanulás elkezdését. Aztán kicsúsznak az időből, kapkodás lesz, idegesség. Ez a későbbi munkában is így van: mindig a nehezével kell kezdeni, utána a többi már megy, mint a karikacsapás.


Lelkiatya! Mirre jó a csotki?

Kapaszkodó. Kézbe veszi az ember, és már tudja is, hogy imádkozni kell. Jó, ha összekapcsolódik az ima és ez a mozdulat. Akkor egyik segíti a másikat. Pl. zsebébe nyúl és megtalálja, vagy az asztalára néz és meglátja a csotkit, és ez arra készteti, hogy imádkozzék, elmondjon néhány Jézus-ima fohászt. De számolásra is alkalmas a csotki. (A szláv szó olvasót, számlálót jelent.) Ha egy kört végigmond, akkor tudja, hogy mennyi időt töltött imával. Erre is jó. De leginkább ezt a kapaszkodó jellegét emelhetem ki: az imádság közben a test is dolgozik, ha egyebet nem, hát a szemek morzsolását. Így kilép az imádság a pusztán értelmi tevékenység szintjéről.


Tisztelt Lelkiatya!
Miért van az,hogy amikor többet járunk Szentmisére,jobban benne vagyunk a lelki dolgokban több támadás,veszteség is ér bennünket?Vagy nem jól látom az egészet.Egy saját tapsztalat,hogy elveszitettem a pénztárcámat,nagyon furcsa körülmények között,észre sem vettem,és nem jól érintett,elég tekintélyes összeg volt nálam,jól is jönne az a pénz,fogom érezni a hiányát.Sohasem jellemző,hogy sok pénzt hordanék magamnál,nem tudom ma miért vittem magammal annyit.Vallásos feliratú zacskó volt nálam,amiben a pénztárcám volt,a pénztárcámban a pénzen kivül egy Szűzanyát ábrázoló kép volt.A zacskót a kezemre szoktam fonni és hiába keresem az összefüggéseket nem tudom hogy történhetett,nem észleltem semmit,egy ismerősömmel álltam le beszélgetni,és talán abban lehettem elmerülve. Sokakkal beszéltem erről és azt mondták levághatta valaki,mivel a piacon történt ahol sajnos enyves kezű tolvajok is szoktak lenni.Akkor tapasztalok ilyen dolgokat amikor többet vagyok az Úr jelenlétében és ezt nem csak az anyagi dolgokra vonatkoztatóan.Van amikor konfliktusok,kapcsolati veszteségek és egyéb elkeseritő dolgok történnek ilyenkor.Van-e ezek között összefüggés?Hogyan lehet ezt kezelni?
Válaszát szivből köszönöm!
Tilli

Nem hiszem, hogy érdemes ilyen szoros összefüggést keresni a lelki és a fizikai dolgok között. Természetesen van kapcsolat, nagyon is szoros kapcsolat, ám az mégsem ilyen hétköznapi eseményekben mutatkozik. Érdekes jelenség, hogy az ember látásmódja nem ritkán egészen szelektív. Ezt azt jelenti, hogy ha rászokik valamilyen álláspontra, akkor esetleg mindent annak tükrében érzékel és él át. Amiket Ön leírt, azok egészen biztosan véletlen egybeesések. Ám, minthogy mostanában ilyesmin járnak a gondolatai, ezeket veszi észre. Ha törekszünk a lelki dolgokra, azt nagyon dicséretes és követendő. Nem szabad, hogy az efféle események befolyásolják ezt a törekvésünket. Javaslom, hogy most már ne nézegesse, ne figyelje ezeket a jelenségeket, csak törekedjék buzgón a mély és személyes imaéletre.


Kedves Lelkiatya!
Elnézést.hogy Önt zavarom a gondommal,de úgy érzem el kell, hogy mondjam.
Nem rég volt egy barátom aki eljátszotta hogy szeret és velem akar házasságot kötni. Mikor engedtem a kisértésnek,bele mentem a paráznaságba utána már nem akart engem, elhanyagolt nem mondta többé, hogy szeret. ő is Istenfélő ember, hogy bizzak akárkibe is? Miért történt ez velem? Annyira fáj, ha nem tudnék az imából erőt meriteni már végem lett volna. Kérem segitsen. Isten áldja.

Isten bocsássa meg annak a csirkefogónak, hogy ilyen szörnyűséget művelt! Ebből Önnek is tanulnia kell. Ha házasságra készül is azzal, akit szeret, ez még nem ok arra, hogy idő előtt odaadja magát neki. Erre a jövőben ügyeljen! De nincsen semmi baj, most már okosabb lesz. Isten mindent megbocsát. Sőt, a rossz dolgokból is tud jót kihozni. Ebben, vagy inkább Őbenne reméljen. Kár, hogy megtörtént ez a dolog, de nyilván alakítja a gondolkodását. Legyen hálás azért is, hogy az imából erőt tud meríteni. Isten továbbra is megsegíti majd Önt.


Kedves Lelkitya!
Irtam már Önnek a szüleim alkohol problémájával kapcsolatban.Ön is,a plébánosom is meg a terapeuta is akivel erről beszéltem azt a tanácsot adta,hogy költözzek külön.Úgy gondolom ez lenne a helyes megoldás,ideje lenne függetlenedni.Másként érezném magam lelkileg is.A régi rendszer nem fog változni otthon.Akadna is alkalom erre,egyenlöre valakivel közösen lakást bérelni.Imádkoztam is erre a szándékra,hogy külön tudjak költözni,de most kicsit gyorsnak érzem az egészet.Van félretett pénzem egyenlőre,amiből tudnám fizetni a rám eső részt, de nem tudom,hogyan lesz tovább.A lelkivezetőm egyszer azt mondta,hogy túlságosan racionalizálok dolgokat,és hogy ezt nem kellene.A helyzet az,hogy munka nélkül is maradtam,az albérlet városban lenne,ahova a tanulmányaim is kötnek,meg sokkal több lelki közösség is van ott, mint vidéken ahol élek.Csak az a baj,úgy képzelem el az egészet,hogy először jó lenne ha lenne munkám és utána albérlet.Nem tudom mi lenne a helyes megoldás.Várjak és keressem a munkát vagy költözzek albérletbe és vágjak neki az ismeretlennek.Bevallom van bennem félelem ezzel kapcsolatban,ugyanakkor izgalmas és kihivásokkal teli is lenne új életet kezdeni.Ön mit tanácsolna ebben az ügyben?
Válaszát előre is köszönöm!

Bátor lépésre buzdítom. Érzi is, hogy mennie kell, a lelkiatyák is ezt tanácsolják. Kétségtelen, van némi kockázat a dologban, hogyha most éppen nincsen állása. De ne bizonytalankodjék! Ez a lépés már régen megérett, nem érdemes tovább várnia vele. Ha városba költözik, ott talán munkát is könnyebben kap majd, de, mint mondja, a lelki kapcsolatai is fölerősödhetnek. Mindazonáltal ne feledkezzék meg a szüleiről sem. Ne járjon túl gyakran haza, viszont egyelőre imádkozzék értük, a meggyógyulásukért, s idővel majd tennie is kell értük, eljuttatni őket ilyen gyógyító lelkigyakorlatra vagy terápiára. De most még nem erre kell figyelnie. A mostani feladat a leszakadás, az eltávolodás. Ezt az ő érdekükben is teszi.


Tisztelt Lelkiatya!

Segítségét szeretném kérni. Mostanában valami furcsa dolog történik az otthonunkban. Főleg a szobámban egy meghatározott helyen, de néha máshol is tapasztalok furcsa hangokat és érzek is valamit. Nem tudom, lehet csak a véletlen és be is képzelem magamnak, de valahogy akkor is azt érzem, valami nincs rendben, bár lehet velem van valami baj, és kivetítem, de nem hiszem, mert mostanában érzem ezt. Tudom, hogy az egyház nem fogadja el a szellemek létezését, s a Biblia is azt mondja, hgoy utálatosnak tart minden ilyen jellegű dolgot, de Ön szerint lehetséges hogy mégis legyen valami ilyen a dologban. S mit lehet tenni ilyenkor, gyújtsak gyertyát, mondjak imát, az nem árthat biztos? Vagy hagyjam figyelmen kívül a dolgot? Segítségét előre is köszönöm! Tisztelettel: H.

Első és legfontosabb tanácsom, hogy ennek a jelenségnek, amit tapasztal, vagy érzékelni vél, ne tulajdonítson semmi jelentőséget.
Az Egyház egyáltalán nem tagadja a szellemek, vagy pontosabban a szellemi lények létezését. Beszél arról, hogy vannak jó és vannak rossz szellemek (angyalok és gonosz lelkek).
Ha a jelenség gonosz szellemektől származik, s Ön elkezd erre figyelni, vagy ettől félni vagy azt komolyan venni, akkor beleesett ezeknek a szellemeknek a csapdájába, mert sikerült terelni a figyelmét - nyilván nem az Isten felé. Hiszen céljuk, hogy az Istentől eltávolítsanak minket.
Ha a jelenség a jó szellemektől származik, az angyaloktól, akkor ők bizonyosan nem azt akarják, hogy eltávolítsanak Istentől. Ezért jól teszi, hogy ha ilyenkor imádkozik.
Ha a jelenség véletlenszerű esemény, vagy éppen csak az Ön érzékelésében jelenik meg, akkor is a legjobb módszer, hogy nem vesz róla tudomást. Hisz véletlen dolog, semmi jelentősége nincs. Bár ebben az esetben is jól teszi, ha ilyenkor imádkozni kezd. Szokatlan jelenség, amelynek eredményeképpen a legjobbat teszi: imádkozik. Nem kell gyertyát gyújtani, hanem elkezdeni valamilyen imádságot. Ne a saját szavaival, mert akkor abba megint jobban a saját érzéseit helyezi. Mondjon Miatyánkot, Üdvözlégyet vagy éppen a Jézus-ima fohászát többször is: Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam, bűnösön!


Van e ojan vallás amejiknak a tanitássa nem mond ellent Jlzusnak?

A Krisztus által alapított Egyház hűségesen hordozza Krisztus tanítását és közvetíti megváltó erejét. Minden más vallás csak emberi próbálkozás arra, hogy megközelítse az Istent. Krisztus Egyházában azonban maga Isten száll le közénk, hogy egyesüljön velünk. Semmilyen vallás nem hordozza Jézus Krisztus teljes igazságát, csak egyedül a kereszténység. Ilyen értelemben tehát az nem is tekinthető vallásnak, nem sorolható be a többi vallás közé.


Tisztelt Lelkiatya

Hol olvashatok részletes leírást az Ikonosztázion és a Szentélyben való közlekedésről (ki, mikor, melyik ajtón,)?
Válaszát előre is köszönöm.
Péter

Egyelőre nem tudok ebben tanácsot adni. Attól tartok, hogy a mi honlapunk sem szolgálhat ilyen segítséggel. De köszönjük a figyelemfölhívást. Igyekszünk olyan írást megjelentetni, amely ezt részletesen bemutatja.


Kedves Lelkiatya!

Az egyik kérdezőnek azt javasolta, hogy bérmálkozzon, habár nem szentségi házasságban él. A kedvesem szeretne bérmálkozni, de sajnos nem tudjuk megtartóztatni magunkat a szexualitás terén. Ebben az esetben is lehetséges érvényes bérmálás? Nem számít szentségtörésnek? Valahol azt írja a Magyar Katolikus Katekizmus, hogy szentségtörést követ el, aki halálos bűnben járul a bérmálás szentségéhez.

Válaszát előre is köszönöm!

Azért, mert szeretik egymást, és nem tudnak tisztaságban élni, még ne zárják ki annak lehetőségét, hogy a Jóisten a Szentlelke által segítségükre legyen. Mindenképpen kezdjék el a bérmálásra való felkészülést. Eközben nem csak sok új ismeretet szereznek, hanem sok olyan dolgot is megértenek, amely segít eligazodni nem csak a hit dolgaiban, hanem az élet és saját személyiségük, következésképp saját kapcsolatuk rejtelmeiben is. Hogy mi lesz majd akkor, amikor elérkezik a bérmálás időpontja, ezt senki nem tudja megmondani előre. Hátha már a fölkészülés során is sok kegyelmet kapnak, amely erőt ad a tisztaság megtartására, hátha maga a bérmálás szentsége is ebben az irányban segíti Önöket. Persze, a cél nem a a tisztaság megtartása, hanem az igaz szerelmük Isten akarata szerinti fejlődése, illetve az egyéni közeledésük is az Istenhez. Induljanak hát el bátran ezen az úton, s ne hagyják magukat letéríteni azzal az érveléssel, hogy ez Önöknek úgysem lehetséges.


A halottak szelleme vissza jön-e a földre? Láthatjuk-e szeretteinket haláluk után? Ha igen, akkor ugyanabban a romolható testben? Bűn-e ha valaki szellemsebésztől (Pszihotronikustól) várja gyógyulását? Tehát, engedi, hogy őt gyógyítsa. Ha bűn, miért?

Ha már elmentek, vissza nem jönnek. Halálunk után viszont jó reményünk van arra, hogy újra találkozhatunk velük, sokkal mélyebb, összehasonlíthatatlanul igazabb találkozással, ahol a fizikai gátak már nem akadályoznak minket a szeretetmegnyilvánulásokban. Ugyanabban a testben, de annak romolhatatlan formájában fogjuk viszontlátni egymást (ahogy Szent Pál ezt világosan tanítja: 1Kor 15,42-44). De nyilván, csak az üdvözültek találkoznak szeretetben egymással, hiszen a kárhozatban nincsen sem találkozás, sem szeretet.
A szellemsebészet inkább badarság, mint bűn. Bűnt az követ el vele, aki ezt terjeszti vagy azt állítja, hogy ezzel képes gyógyítani. Semmi valós alapja nincsen, népbutítás az egész. Nem szabad komolyan venni.


Kedves Lelkiatya.
Poszttraumás streszt állapítottak meg nálam. Egy betegség váltotta ki, meg egy orvos, aki azt mondta, Sosem fogok meggyógyulni. Azóta már jók az eredményein igaz gyógyszerrel és a tüneteim is enyhültek. Ez egy endokrin betegség volt. Lelkileg még nem jöttem rendbe. Voltam pszichológusnál, de inkább ártott, mint használt. Többet nem akarok menni.
Azt szeretném kérdezni, hogy egy lelkiatyához fordulhatok lelki támaszért? Ahová járok templomba, ott a lelkiatya lerázott.
Hová tudnék ezzel fordulni? Római katolikus nő vagyok, Miskolcon élek.
Előre is köszönöm.

Javaslom, hogy keresse föl Szent Ferenc kistestvérei közösséget: Kabar u. 8. Az ottani atyák bizonyosan szívesen segítségére lesznek.


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném kérdezni,hogy a csotki mirre való? És hogy lehet használni?

Úgy szoktuk mondani, ez a keleti rózsafüzér. Nem pontosan úgy használjuk, de mégis olvasóként kezeljük (a szláv szó is ezt jelenti: olvasó). Minden egyes csomóra egy Jézus-ima fohászt mondunk: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön. Van 33 szemes, van 50, 100, 200 sőt, 300 szemes is. Nem mindegy, hogy hány fohászt mondunk el az Úrnak. Lehet ezeket a fohászokat egyéb tevékenységek közben is mondani, melyek ezt megengedik (pl fametszés), de jó, ha az ember úgy is használja a Jézus-imát, hogy teljes csöndet teremt maga körül, és bevonul saját szívének a csendjébe. Hogy oda eljusson, ebben nagy segítségére lehet csotki, Jézus nevének szólítgatása. Isten áldjon!


Kedves Lelkiatya!
Vallását gyakorló görög katolikus lány vagyok, azt szeretném megtudni,hogy hogyan lehet tudni hogy egy embert (mint társat) Isten szánt-e nekünk? Lehet azt érezni? Nem rég paráznaságot követtem el, de nagyon szégyelem magam miatta. Isten megbocsátja ezt a súlyos bűnt?
Válaszát előre köszönöm. Isten áldja.

Nem biztos, hogy első pillantásra megérzi az ember, hogy lám, ő az, akit a Jóisten utamba hozott, hogy a felesége legyek. De ha szerelemre gyúl a szív, akkor azért az jelez valamit. Fontos, hogy ez a szerelem tiszta legyen, minél tisztább, annál inkább lehet fölismerni benne és általa az Isten akaratát. Ha beszennyeződik akár paráznaság, akár önzés, lustaság vagy egyéb bűnökkel, akkor egyre kevésbé tud benne tisztán látni az ember. Ha viszont tiszta szerelemben él a párjával, akkor egyre inkább kirajzolódik az Isten akarata. Az is, ha esetleg mégsem ő az igazi.
Természetesen, Isten minden bűnt megbocsát. Egyszerűen meg kell gyónni őszinte bánattal, és persze, törekedni rá, hogy legközelebb még a közelébe se jussak ilyen bűnnek.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Egyik kérdező Szűz Máriát úgy állítja be, mint akinek 3 gyereke van!! Jézus, és még 1 fiú, 1 lány!!! A kérdező szerint ez a Bibliában megtalálható, Mária csak Jézusig volt szűz!!!
Erre szerintem illene reagálni, javítani, mert nem a valóságot tükrözi! Így a kérdező azt hiszi, hogy ez így helyes ahogy leírta!!!

Igen, köszönöm a jelzést. Már más is volt, aki erre fölhívta a figyelmemet. Mária szüzességét cáfolók többnyire arra szoktak hivatkozni, hogy Jézusnak voltak testvérei. Erről a kérdésről nagyon érdekes szócikket lehet olvasni a következő címen:
http://lexikon.katolikus.hu/J/J%C3%A9zus%20testv%C3%A9rei.html


Jo estét kedves atya! Szeretnék öntöl egy nem minden napi kérdést felteni! Mit jelenthet az hogy meg gyujtok egy gyertyát kőrbe rá teszek egy rozsafüzért és azt kérem az Úrtól hogy akik nekünk ártani akarnak/ártanak ne sikereljön nekik és ugyan azt adja nekik vissza amit ők nyujtanak nekünk àrtatlanul! Ezek után a gyergyában l3vő szál meghajlott és el kezdet fordulni 90 fokos szögbenoda-visdza szép lassan és azoknak az embereknek a házára akikre gyanakodunk! Majd azon a szálon keletkezik egy görcs majd nem sokkal később olyan volt a szál eleje mintha meg se lett volna gyujtva de a vége s a közepe el égett! Ezek után a rozsafüzéren lévő kereszt meg hajlott egy picit! Üdvözlettel: Kata

Nem tudom, mi ez a jelenség. Lényeg, hogy nincsen semmi jelentősége. Ha bármi jelentőséget tulajdonítana neki, az súlyos tévedés lenne. Az imádságot ezektől teljesen függetleníteni kell.


Tisztelt Lelkiatya!

Ha szemérmetlenséget cselekedtem akkor azt imádsággal jóvá lehet-e tenni vagymeg kell gyónni?

Tamás

Az imádság ilyenkor nem azért kell, hgoy jóvátegyük a súlyos bűnünket. Nem a Jóistent kell kiengesztelni, kibékíteni, hanem saját lelkivilágunkat. Tehát azt javaslom, hogy imádságban nagy bizalommal forduljon az Úrhoz, de azért meg is kell gyónni ezt a bűnt. A teljes tisztuláshoz ez is elengedhetetlen.


Kedves Lelkiatya!

Az utolsó ítéletkor bekövetkező Ítéletet hogyan kell érteni? Mit jelent az, hogy valaki teste az üdvösségre, valakié pedig a kárhozatra támad fel? Hiszen ha valaki meghal, már utána eldől, hogy a mennybe, a tisztítóhelyre vagy a pokolra kerül, vagyis a tisztítóhely kivételével mind a menny, mind a pokol végleges állapot. Én a magam fejével úgy gondolnám, hogy aki már most a mennyben van, annak teste az üdvösségre támad fel, a pokolban levőké pedig a kárhozatra, tehát az utolsó ítélet nem jelent döntő változást a már elhunytak lelke sorsában. Mi a helyes értelmezés?

Isten áldását kívánom köszönettel a Lelkiatya szép munkájára!

Teljesen jogos a kérdés. Ennek megoldása, vagy inkább megoldhatatlansága abból fakad, hogy emberi fogalmakkal beszélünk olyan dolgokról, amelyek meghaladják az emberi fogalmainkat, meghaladják a bármennyire is elképesztő adottságokkal rendelkező, mégis véges értelmünket. Mi az előbb és utóbb fogalmakat csak az időkeretben tudjuk értelmezni. Viszont a halál után nincs idő, hiszen az fizikai, a teremtett anyagvilág törvényeihez kötött valóság. Ha viszont nincs idő, akkor azt sem tudjuk értelmezni, hogy mit jelent az egyéni ítélet és majd a végső, utolsó ítélet közti különbség. Ennek a mikéntjét tehát nem tudjuk megtalálni, megfogni. A lényegét kell megértenünk ennek a teológiai tanításnak, ami a következő: van egyéni felelősség és van közösségi felelősség, s ami még fontosabb, hogy van (lesz?) számonkérés, tehát tartozunk is ezzel a felelősséggel. Hogy milyen lesz a számonkérés, az ítélet, arról megint csak véges emberi fogalmaink vannak. Az Isten végtelen irgalmát nehezen tudjuk összeegyeztetni ezzel a számonkéréssel, kivált a büntetéssel. Erről megint csak annyit tudunk, hogy Isten nem büntet, hanem az ítélet nem egyéb, mint annak kimondása, hogy az ember mit választ: Isten mellett dönt, vagy vele szemben. Érdemes már az életben mellette dönteni - és ehhez igazítani a tetteinket -, mint arra számítani, hogy majd ott, a végén azt mondom, ha rajtam áll, inkább a mennyországba mennék...


Tisztelt Lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy a görög katolikus liturgiában hol helyezkedik el bűnbánati rész? És ezek a bűnbánati részek milyen jellegűek (bűnvalló imádság, kérdések alapján hangos választ igénylő "gyónási kérdések" (mint az evangélikusoknál), bűneinket tudatosító intelem/beszéd, vagy valami más)?
Az áldozásnak van valamilyen feltétele a hívek részéről? Például előtte magángyónáson való részvétel? Van magángyónás egyáltalán a görög katolikusoknál?

Nagy segítség lenne, ha ezekre a kérdésekre választ kapnák!
Előre is nagyon köszönöm válaszait!
Kati

Az egész Szent Liturgiát, de minden más szertartásunkat is átjárja a bűnbánat lelkülete. Ezért nem is lehet külön meghatározni, hogy melyik a bűnbánati rész. A dicsőítő és a bűnbánati imák folyamatosan váltogatják egymást. Például az Uram, irgalmazz! fohászsort mindig Dicsőség az Atyának...kezdetű dicsőítés követi. Az ekténiák (könyörgések sora) az elejétől a végéig átszövi minden szertartásunkat.
Az mehet áldozni, akiben megvan ez a bűnbánó lelkület. Legjobb, ha ezt a vágyát a szentgyónásban is kifejezi, tehát akar szakítani bűnnel, mely elválasztja Istentől.


Lelkiatya!
Úgy vettem észre, hogy a szerkesztő nem válaszol rendszeresen, ezért szeretnék az Atyától kérdezni!
Miért van az, hogy a honlapjukon nem jelenik meg olyan beszámoló, hír a görög katolikus egyházközösségek életével kapcsolatosan, mely a közösségi oldalakon megjelenik fényképekkel együtt? Az Érseki Hivatal sajtós munkatársának mulasztása?
Köszönettel segítségét és válaszát!
B.János

Rákérdeztem, s megtudtam, hogy ami beérkezik a honlap szerkesztőségébe az egyházközségektől, azt nyomban föl is teszik. Tehát az lehet az ok, hogy oda nem érkezik el. Valóban, érdemes az egyházközségi honlapokat szorosabban kapcsolni a központi honlaphoz.


Kedves Atya! Gyermekkorom óta katolikusként élek. 1 éve azt érzem elfordult az Úr tőlem. Csak a baj,a rossz jön rám és a családomra. Ön szerint mit tehetnék hogy javuljon a helyzetem?Kata

Kedves Kata!
Az Úr sohasem fordul el tőlünk. Ezt nagyon fontos mélyen tudatosítanunk a lelkünkben. Ha úgy érzem, hogy távol kerültem Tőle, akkor ezt a távolodást én okoztam vagy én engedtem, hogy a távolító erők hassanak rám. Javaslom, hogy újra kezdjen el úgy imádkozni, mint rég. Akkor jobban bízott az Úrban, jóval több időt szánt az imádságra. Ehhöz térjen vissza, s meglátja, hamarosan megváltozik a látása, s észre fogja venni az ajándékokat is, amelyeket az Úrtól kap, nem csak a keserűségeket.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   70   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat