Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.90.195.67)


Mennyi öt meg hat? (számmal)


Kedves lelkiatya! Mi a katolizáció? hogyan lehet elvégezni? Ha református vagyok lehetek egy pap felesége?
üdv: A.

Katolizációról akkor szoktunk beszélni, amikor egy megkeresztelt, de nem katolikus ember tudatos döntése alapján belép a katolikus egyházba. Protestáns, tehát nem ortodox keresztény esetében ez a bérmálás szentségével történik. Ezt megfelelő felkészülés előzi meg, amelynek során az katolizálni akaró sok fontos dolgot megtudhat a katolikus Egyházról és annak tanításáról.
Általános elv, hogy nem lehet görögkatolikus papnak felesége olyan lány, aki közvetlen vagy nem sokkal a házasságkötés előtt keresztelkedett vagy katolizált.


Kedves Lelkiatya!

Kezembe akadt egy szentkép, amely a Minden népek Asszonyát ábrázolta, a hátoldalán pedig Ida Pederman jelenéseiről írtak, többek között, hogy a Szűzanya "társmegváltó, közvetítő és közbenjáró" küldetésének nyilvános elismerését kéri. Mit jelent ez? Mit tanít az egyház a Mária ezen szerepeivel kapcsolatban? Ezeket a jelenéseket elismerte?

Nem tudok arról, hogy Ida Peerdeman látomásait hitelesítette volna az Egyház. Mindenesetre az ezekben megfogalmazott kérést sem teljesítette, mert nem mondta ki hittételnek a Szűzanya társmegváltói szerepét.


Kedves Lelkiatya!
Halálos bűn az, amikor tudatosan vétkezünk Isten ellen. Honnan tudjuk megkülönböztetni a nem halálos bűntől, amikor "csak" úrrá lesz rajtunk a kísértés egy kis időre, és emiatt követünk el bűnt. Ha nem elég erős az akaratom, gyenge vagyok és bűnbe esek, akkor is tudatosan vétkezek. Úgy érzem nagyon nehéz határvonalat húzni a kettő között! Mi az igazság? Tudna ebben segíteni? Köszönöm.

Nem a tudatos bűn a halálos, hanem az, amelyet szándékosan az Isten elleni tettként követ el valaki. Ez ritka. Előfordul, hogy az ember kísértésbe esik, s tudja, hogy nem kellene megtennie, amire az készteti, még sincs ereje ellenállni és elköveti. Ez nem halálos bűn, hanem gyengeségből származó elbukás. Vannak bűnök, amelyekről tudunk, s vannak, amelyekről nem tudunk. Az előbbiek közül pedig vannak, amelyeket akarattal s vannak, amelyeket nem akarattal követtünk el. A bűnök megítélésekor a szívünk állapota számít. A tiszta lelkű ember, ha el is bukik, siet bocsánatot kérni az Istentől.


Tisztelt Lelkiatya!

Húsvétkor részesültem a három bevezető szentségben.
Mivel a keresztségben is ekkor részesültem felnőttként, így előtte nem kellett gyónnom, mint annak, akit gyermekkorában kereszteltek meg.

Szeretnék elmenni az első gyónásomra, mert szükségét érzem.

Ilyen esetben, hogy még nem gyóntam, mit kell megjelölnöm legutóbbi gyónás időpontjának? Vagy hogyan fejezzem azt ki, hogy ez az első gyónásom?

Továbbá az ez utáni gyónások során mennyire pontosan kell meghatározni a legutóbbi gyónás időpontját? Meg kell adni a helyet is, ha máshol is gyónok?

A bűnöket mennyire kell részletezni gyónás során?
Vagy elég, ha azt mondom, hogy vétkeztem az XY parancsolat ellen?

Segítő válaszát köszönöm szépen!

Egy római katolikus

Kedves Testvérem!
A szentgyónás egyszerű lelki beszélgetés, amelyben maga a pap is segítségére van a gyónónak, bármilyen kérdése, nehézsége adódna is. Legjobb, ha azzal kezdi a szentgyónását, hogy elmondja az atyának, hogy megkeresztelkedése óta ez az első gyónása. Később pedig mindig azzal kezdi, hogy utoljára mikor gyónt. Annak helyét vagy egyéb körülményét nem kell meggyónnia. Ez az utolsó gyónásra utalás főként azért szükséges, hogy a gyóntató pap tisztában legyen azzal, hogy a felsorolt bűnök mennyi idő alatt fordultak elő. Egyébként érdekes jelenség, hogy minél gyakrabban gyónik valaki, tehát minél kevesebb idő telik el egy-egy gyónás között, annál több bűnt tud felsorolni. Mégpedig azért, mert az illetőnek annál élesebb a lelkiismerete.
Nem kell túlságosan részletezni a bűnöket, de a lényeges körülményeket azért érdemes elmondani. Pl. ha azt mondja a gyónó, hogy elvett egy csokit, az nem tűnik nagy bűnnek, ha az asztalról vette el. Nagyobb, ha a boltpultról vette el, s még nagyobb, ha egy gyermektől vette el. Persze, ha a gyermek valamelyik szülője vette el, megint más elbírálás alá esik. A bűn súlya tehát jelentősen függ annak körülményeitől. De ez is magától kialakul a pappal való beszélgetés során. Nyugodtan kérdéseket is fel lehet neki tenni, akár a bűn természetére, akár bármilyen más, hitbeli kérdésre vonatkozóan. Javaslom, hogy még Pünkösd előtt menjen el meggyónni, később pedig legalább havi rendszerességgel járjon el a szentgyónásra.


Kedves Lelkiatya!
Mi a helyes cselekedet olyankor, ha valaki megbánt minket, vagy nem éppen a megfelelően viselkedik. Megmondhatjuk a véleményünket, hogy nem éppen jellemes módon viselkedett, vagy ez csak az egónk haragját tükrözi. Nevezetesen ha egy ismerkedésnél valaki szó nélkül eltűnik, szóvá tehető e, vagy csak az egónk elvárása az, hogy annyi gerincesség legyen a másikban, hogy nyíltan kimondja véleményét, hogy mégsem passzolunk össze. Számomra ha valaki szó nélkül eltűnik, ez gyávaság, és bántó. Vagy én gondolom rosszul? Nekem vannak nagy elvárásaim? Viszont birka sem szeretnék lenni, hogy mindig mindent szó nélkül hagyok.Válaszát köszönöm.

Sértettségből szólni a másik hibája miatt egyáltalán nem helyes. Ezt inkább az Ön lelke kívánja és nem az embertársának érdeke. Általános elv lehet, hogy csak akkor szóljunk a másik hibája miatt, ha kérdezi a véleményünket. Ugyanis ekkor van esélye annak, hogy a figyelmeztetésünk halló fülekre talál. Különben valóban csak a saját haragunkat, méltatlankodásunkat öntjük a másikra, amint azt az Ön lelkiismerete is jól érzékeli. Szeretjük kiigazítani a másikat, pedig alapvetően nem ez a feladatunk.
Abban igaza van, hogy ismerkedéskor a másikat szó nélkül ott hagyni jellemtelen dolog, ami mögött valóban gyávaság húzódik. Ez az ő hibája, hitványsága. Nagy lélek, nemes lelkű hozzáállás kell ahhoz, hogy az ilyen megalázó viselkedést valaki szó nélkül hagyja, mintegy megértéssel elfogadva a másik gyöngeségét. Én ezt az utat javaslom Önnek.


Kedves Lelkiatya!

Hogyan lehet megszabadulni az öngyilkossági vágytól? Hiába az ima, a meggyónás, mindig újra és újra visszatér, változó erősséggel. Tudom, hogy már maga a gondolat is bűn, de nem tudom, mit tehetnék ellene. Minden más vágynál erősebb tud lenni, és egyre nehezebb elfojtani. Már konkrét terveket is kidolgoztam a végrehajtásra, hogy biztos legyen. Senkinek sem okoznék bánatot, ha megtenném, de a tett maga bűn, ezért meg kellene szabadulni a gondolattól is. De hogyan?

Ha megjelenik az öngyilkosság gondolata, az még csak kísértés, amelytől óvakodnunk kell. Ha már elkezdek vele foglalkozni, akkor belesétáltam a csapdájába. Ekkor válik bűnné, mivel beleegyeztem, hogy ezzel foglalkozzam. Utána aztán végképp nincs megállás, mert egyre jobban belesodródom, s még szinte élvezetet is jelent az ezzel való foglalkozás. Ilyenkor már rabja vagyok.
A lelkiatyák azt mondják, a kígyót a fejénél kell megfogni, akkor nem tud megmarni. A kis sárkánnyal még könnyű elbánni, akkor kell szembeszállni vele, mert ha megnő, már nem bírjuk legyőzni. Így a bűnt is mindjárt az elején, hogy úgy mondjam, kicsi korában kell elfojtani, akkor még kezelhető.
Ugyanakkor komolyan kell venni azt is, vajon mi indítja Önben ezt az életellenes gondolatot. Talán nem talál örömet az életben? Úgy érzi, mások nem értékelik Önt, nem szeretik, nem fogadják el? Általában ezekhez hasonló gondolatok késztetik az embert arra, hogy meneküljön ebből az életből. Ezeket a téves képzeteket kell átalakítania. Egészen biztos, hogy az Isten ad Önnek feladatot. Lehet, hogy azt az emberek nem értékelik, de ez nem is fontos. Az a lényeg, amit az Isten gondol Önről. Ha Őrá tekint, akkor megérti, hogy van, aki Önt szereti, akinek fontos, aki számít Önre, ez pedig maga a Jóisten. Ha ennek a felfedező útjára lép, akkor egyszer csak majd észreveszi, hogy az emberek között is többen lesznek, akiknek segítségükre lehet. Az sem kizárt, hogy azért éli át most ezt a sötét időszakot, hogy majd ennek tapasztalatával is tudjon másoknak segíteni.


Tisztelt Lelkiatya!


Hogyan tanulhatom meg a Rózsafüzér imádságot?

Szeretnék minél mélyebb lelki életet élni.

A Bibliát már rendszeresen olvasom, rendszeresen járok misére is, stb.
Szeretném, ha az imaéletem is élővé válna.

Az említett ima, bár gyönyörű, amikor a templomban hallom, és próbálom is mondani, mégis nagyon soknak tűnik.

Milyen módszerrel tanulhatnám meg könnyen?

Ez az indíttatás a lelkében a Szentlélektől származik. Fontos, hogy komolyan vegye, és ne hagyja, hogy csak rövid ideig tartó lelkesedés legyen belőle. Az imádságot megtanulni nem könnyű, igen nagy kitartás, áldozatkészség kell hozzá. De csodálatos gyümölcse van, ami minden fáradságot megér.
A lelke már fogékony az imára, de a teste még ágál ellene. Márpedig meg kell tanítanunk a szamár-testvért (ahogy Szent Ferenc nevezi a testet) engedelmeskedni és a lelki dolgoknak alárendelődni. Ha minden nap elmond egy tizedet, az már a kitartásának első apró jele. Később majd lehet többet is mondani, de az elején jó ideig még csak napi egy tizedet mondjon. Amikor pedig a templomi imádságba kapcsolódik be - az kb. 20-25 percig tart - szánja rá azt a kis időt, ne sajnálja tőle. Ha meg úgyis ott van elejétől végéig, akkor ezalatt arra törekedjen, hogy a lelkével imádkozzon, ne az értelmével. A szavakat mondani nem nehéz, nem igényel különösebb figyelmet. Figyeljen mélyebbre, beljebb, hogy testileg-lelkileg minél inkább be tudjon kapcsolódni az imádságba.


Tisztelt Lelkiatya!

Mit tanít a pokolról, purgatóriumról és a mennyországról a (Római) Katolikus Egyház?

1) Ezek fizikailag létező helyek? Ha igen, hol találhatók?

2) Tudatállapotok? Mivel Isten maga is Lélek, ezért Szellemben és Igazságban kell Őt imádnunk, így a romolhatatlan, halhatatlan test sem földi már, hanem szellemi. Tehát ezek az elnevezések is inkább tudatállapotok a mostani "kézzel fogható helyekhez" képest?

Segítő, útbaigazító válaszát köszönöm szépen! Á.

Egészen bizonyos, hogy ezek nem fizikai helyek, hiszen odaát nincs hely és nincsen fizika sem. A helymeghatározási próbálkozások tehát feleslegesek.
Tudatállapotnak sem nevezném, mert ez is a mostani tudatunkhoz köti a képet: amit most tudatállapotnak tartunk, valami hasonlót tudnánk arra is elképzelni. Állapotnak lehet tekinteni, de ezt sem a földi értelmünk fogalmai szerint. Nem sokat tudunk róla. Az Egyház nem arról tanít, hogy milyen lesz odaaát. Ezek csak a mi kíváncsiskodásunk kérdései, amelyekkel semmivel sem jutnánk előrébb az Isten felé vezető úton. El kell fogadnunk, hogy vannak olyan kérdések, amelyekre nem tudjuk a választ. Odaát majd megtudjuk, de ott meg lehet, már nem ilyen jellegű kérdéseink lesznek.
Javaslom, hogy olvassa el a Katolikus Lexikon következő szócikkeit:
http://lexikon.katolikus.hu/P/pokol.html
http://lexikon.katolikus.hu/T/tiszt%C3%ADt%C3%B3t%C5%B1z.html
http://lexikon.katolikus.hu/M/mennyorsz%C3%A1g.html


Kedves Lelkiatya!

Igaz az,hogy a cölibátus eltörlése napirenden van ?
Továbbá,mi a lelkiatya véleménye Conchita Wurst győzelméről,nem-e az utolsó idők romlásainak az előképe, hogy az emberiség ide fajul?

Kötve hiszem. Most a pápa és az egyház tekintete előtt leginkább a család, annak megmentése, sebeinek gyógyítása van. Ilyen nagymérvű változás aligha volna lehetséges egyetemes zsinat nélkül. Tudomásom szerint nincs ilyen most kilátásban.
Az említett, magából kifordult jelenség, az emberi méltóság alantas megtagadása arra utal, hogy nagyon mélyre jutott az európai kultúra. Ám sose feledjük el, hogy nem csak Európa a világ. Igaz, erőszakos terjeszkedésével azon igyekszik, hogy a halálnak ezt a kultúráját mindenütt érvényesítse. Hála Istennek vannak országok, ahol ennek semmi ereje nincsen. Persze, ott meg más gondok vannak. Ádám és Éva után sohasem volt bűntelen a világ. Azon igyekezzünk, hogy ez a romlottság ne tudjon a mi lelkünkbe, gondolkodásunkba behatolni, akkor megtettük, amit ezen a téren tenni lehet az emberiség és az európai kultúra érdekében.


Kedves Lelkiatya!
Egy közeli barátnömmel nem olyan régen nagyon megbántottuk egymást.Mindketten sok nehézségen megyünk keresztül mostanában,és ö sokszor kimerült,kedvetlen kissé depressziós.Számomra a kommunikáció vele ez a konfliktus után nagyon nehéz volt.Nem olyan nagy dolgokról volt szó,de ezzel a konfliktussal elég nagy dolog lett belöle,el is mérgesitette ez köztünk a viszonyt.El határolódtam töle,meg valamilyen szinten ö is tölem.Az utóbbi idöben mintha újból éledezne ez a kapcsolat.Már gördülékenyebben tudunk kommunikálni egymással,oda is ült mellém társaságban.Kettönk közül én voltam az aki jobban kerülte öt,de nagyon durva dolgokat mondott és mélyen megbántott.Ezek a dolgok még nem lettek letisztázva,de úgy érzem beszélnünk kellene erröl,majd idövel.Most még talán egyikünk se érzi késznek magát a dolgok tisztázására.Eröltetni meg nem szeretném.Ön mit tanácsolna,hogyan kellene megközeliteni ezt a tisztázás témát vele?A sebek már kezdenek begyógyulni,a jó Isten jóvoltából,de van még bennem félelem és fájdalom vele kapcsolatban.Ön szerint törés vagy szakadás után ellehet-e érni ugyanolyan mélységeket egy baráti kapcsolatban?
Válaszát elöre is nagyon szépen köszönöm!
Andy

Kedves Andy!
Ezek a törések, szakadások vagy tönkreteszik a barátságot vagy még jobban megerősítik. Az igazi barátságok ez utóbbi úton járnak. Elkerülhetetlen, hogy az emberi kapcsolatokban ilyenek legyenek. Nem lehet tehát rajta csodálkozni. Azt is jó tudni, hogy idő is kell ezeknek a sebeknek a gyógyulásához. Nem szabad végleg a szőnyeg alá söpörni, de túl hamar sem lehet előrángatni - akkor csak újabb sebeket okoz.
Azt tanácsolom, most még várjon vele egy kicsit. Jó, ha együtt tudnak lenni, másról, felszínesebb dolgokról beszélgetni, s ez majd érleli mindkettőjük lelkét a nagy tisztázásra. Magától meg fog mutatkozni, amikor majd újra beszélhetnek róla. Persze, az is lehet, hogy addigra már el is törpül, s ami most olyan nehéznek tűnik, egész egyszerűen fog majd megoldódni.


Kedves Lelkiatya!
Esetleg hallott már Brother Nathanael testvérről (https://www.youtube.com/watch?v=IkTy-3AEjCs&list=PL9ABB1E5E26EDD00B)?
Mi a véleménye róla? Érdemes őt hallgatnom?
Köszönettel,
Braw

Én sem tudom könnyen megítélni. Ha már véleményt kell mondanom, nekem nem tűnik hiteles szerzetesi alaknak. El tudom képzelni, hogy nem is az, inkább csak az öltözete, amely remekül nyomatékosítja a meglepő mondanivalóját. Azokban is lehet igazság, de azt sem tudom megítélni.
Szerintem nem ez a Nathanael testvér fogja Önt közelebb vezetni az igazsághoz, az Istenhez.


Kedves Lelkiatya !

Egy fiatal atya előadásában azt hallottam, hogy a Tizparancsolat az nem parancs és az eredeti nyelvben nem is jelen időben vannak az igék, hanem jövő időben, utalván arra, hogy Isten kegyelmével MAJD szeretni fogod őt pld.
Én ezt nem hiszem el,még soha nem hallottam erről a jövő időről, pedig sok atyát hallottam a Tizparancsolatról beszélni.

A Tízparancsolat negatív felszólításai (parancsai!) az ószövetségi héber nyelvben a tagadószóból és az imperfectumból állnak. (Negatív tartalmú felszólítás esetén nem az imperativus alak elé tették a tagadószót, hanem az imperfectum alak elé.) Az imperfectum önmagában tényleg a jelen és a jövő időt jelöli, de itt nem erről van szó.
Mindez azonban inkább nyelvi okoskodás. Annyi igaz viszont, hogy ha valaki a jelenben elkezdi betartani a parancsot, az a jövőjére is hatással lesz. Ebben igaza van az atyának, de nem nyelvtani alapon...


Kedves Lelkiatya!

Ha 1 protestáns egyház lelkész/teológia szakát elvégeztem,lehetnék-e katolikus pap (ha áttérek,s elvégzem a katolikus teológiát)?

Az, hogy elvégezte a protestáns egyház teológia szakát, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy katolikus pap legyen. Viszont ehhez teljes egészében el kell végeznie a katolikus teológiát és a szemináriumot is. A papképzésnek ugyanis csak egyik eleme a teológia, legalább ennyire fontos a lelki felkészülés, amelyet a szeminárium 5-6 éve tud megadni. Ha esetleg nem katolikus, és most szeretne katolizálni, akkor valószínű, még néhány évet várni is kell a szeminárium elkezdésével, mert általában frissen megtértet vagy áttértet nem szoktak azonnal felvenni. De ezt szemináriuma válogatja, nem mindenütt egyformán kezelik ezt a kérdést.


lelkiatya.hu
KRISZTUS FELTÁMADT
Kedves Lelkiatya.
Nagy gondba vagyok,elhagyott a Családom.
...
Nagyon szépen köszönöm a türelmét,megértését és a válaszát. Üdvözlettel.rm.
VALÓBAN FELTÁMADT

A felesége néhány hónapja elhagyta. Ez nagy fájdalom, de az, hogy már kereste telefonon, annak a jele, hogy nem tudja Önt elhagyni teljesen. Vissza fog jönni. Akkor pedig mit fog kezdeni a most kibontakozni akaró kapcsolattal?
Most a magány nehéz időszakát kell megélnie. Nem könnyű, de használja fel arra, hogy többet imádkozik, esetleg a templomba is gyakrabban elmegy. Azért is merem erre biztatni, mert soraiból látom, hogy ez Önnek is nagyon fontos.
Lehet, hogy most csak beszélgetni szeretnének többet ezzel a hölggyel, de óhatatlanul a kapcsolat majd többet akar. Ha már tanácsot kért, azt javaslom, ne erősítse ezt a kapcsolatot, sőt, inkább szakítsa meg. Inkább férfiak, vagy még inkább közösség társaságát keresse.
Igen, az sem könnyű, hogy eddig a házaséletben meg tudta élni a szexualitását, most pedig ebben is egyedül maradt. A szexuális vágy nem olyan, mint az evés vagy a levegő, hogy ne lehetne nélküle meglenni. Nem könnyű küzdelem, de ebben is az Istenhez forduljon segítségért, ne pedig más megoldásokkal keresse testi vágyának kielégítését.
Most nagyon nehéz egyedül. Fogja ezt fel úgy, mint az eddigi élete következményét, amelyen egyébként is változtatni kellett volna már. Gondolja végig, hogy mit rontottak el a házasságában. (Hogy a gyermekeiket megkeresztelték, az bizonyosan nem hiba. Legfeljebb ennek rendezési módja lehetett az.) Meglátja, vissza fog jönni a felesége, várjon rá türelemmel. Imádkozzon is ezért minden nap. Erre kérje a gyermekeit is. Higgye el, ez az út vezet életének a rendezéséhez, s minden más megoldás, amelyek könnyebbnek, tetszetősebbnek tűnnének ugyan, csak még jobban eltávolítanák az Istentől és a helyes úttól.


a katolikus egyházban kit szólitunk Atyának ?

Így, nagy kezdőbetűvel írva egyedül a Mennyei Atyát szólíthatjuk. A katolikus egyházban a papokat gyakran atyáknak nevezzük. Ez az apának a régies változata. Régen a gyermekek az édesapjukat is atyámnak szólították. Ez azt jelenti, hogy a fölszentelt papok egyben lelki apák/atyák is. Amikor Jézus kereken azt mondja, hogy Atyának se szólítsatok senkit a földön (Mt 23,9), ezzel arra utal, hogy senki ne akarjon mások fölé kerekedni. Ekkor arról is beszél, hogy ne hívassátok magatokat rabbinak, ne hívassátok magatokat tanítónak, ...mert aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják (Mt 23,12). Ez Jézus szavainak a lényege, nem pedig az, hogy ne használjuk az atya szót.


Kedves Lelkiatya!
Nagyon sok fájdalommal szembesülök mostanában.A szüleimmel nincs jó kapcsolatom.Ha nincs feszültség közöttünk,akkor minden olyan egyhangúan folyik,senki semmivel nem törödik és ebböl már nagyon elegem van!A vitákat le se lehet tisztázni,mindig minden a szönyeg alá van seperve,és látszólag minden jól van,kommunikálunk egymással hétköznapi,felszines szinten,még ujra nem jön a vita.Évekig úgy éltem,hogy elnyomtam magamban az érzelmeimet,de egyszer csak elkezdtek kitörni belölem.Ami nagyon zavar a szüleimmel kapcsolatban és kiváltja ezeket a régi sérelmeket,az az,hogy iszogatnak is.Édesanyámnak az utóbbi esetkor meg egyszer más alkalommal is mondtam,hogy ha ilyen viselkedést látok,legszivesenbben megütném,vagy elmennék valahova,hogy en is lássuk egymást.Meg ehhez hasonló durva dolgokat mondtam.Tudom elvetettem a súlykot...de nem tudom magam kontrollálni a szavak szintjén,meg néha dühöngök és csapkodom is azokat a dolgokat,amik a kezembe kerülnek,hogy levezessem a feszültséget.Nagyon sok a belsö seb bennem,és nem tudok megküzdeni velük,megoldani öket.Bántottak a múltban is dolgok,mindig semminek éreztem magam,régebben,ha nem akarták,hogy valamit megtegyek akkor elijesztgettek a dolgoktól,mert akkoriban nagyon befolyásolható voltam.Lehet nem tudatosan csinálták,de sokat ártottak vele.Nagyon bizalmatlan voltam emitatt,mindennel és mindenkivel szemben.Évekig a lelki kinok poklát éltem át,és nem tudott róla semnki.Nem volt jó anyaképem,számomra az édesanya nem a melegséget,az otthont jelenti,hanem a ridegséget,nemtörödömséget,elutasitást...ezért volt az hogy sokszor ragaszkodást éreztem idösebb nök vagy barátnök iránt,mert valószinüleg az anyai szeretetet,megértést,mehitt beszélgetést szerettem volna pótolni.Úgy érzem mostmár lépnem kell,nem maradhatok ebben,mert igy sohasem fogok tudni teljes életet élni.A másik nemmel sem tudok jó kapcsolatot kialakitani.Munkám van,ahol szintén nehézségeim vannak,és nem is nekem való az a környezet,de egy jo eszköz a céljaim eléréséhez.A fizetésemböl még nem tudnék külön menni,ha külön is mennék,nem szeretnék itt maradni ezen a környéken.Van némi félretett pénzem,abból talán eltudnék menni valahová.Valamilyen közösségbe gondoltam elvonulni egy idöre belsö gyógyulás és az életemben lévö dolgok helyrerakásának szempontjából.Úgy érzem távolodnom kell innét,több negativ mint pozitiv dolog történt velem mostanában.A legjobb barátnöm is,akit növéremként szerettem,kést döfött a szivembe.Nagyon megviselt ez a dolog is.Hamarosan egy zarándokutra megyek,talán ott sikerül átgondolni ezeket a dolgokat.Ön mit gondol erröl?Tanácsát és útbaigazitását kérném.Elöre is köszönöm!
T.B

Kedves T.B!
A zarándoklat nagyon jót fog tenni Önnek. Istennek hála, hogy adódik ez a lehetőség. Jól érzi, hogy lépnie kell. Valójában lelke érlelődésének folyamatát éli meg, egyre tisztábban látja önmagát, a helyzetét, a sebeit, a lekötöttségeit. Emiatt vágyik egyre erősebben egy szabadabb életre. Ez teljesen természetes vágy, és követendő is. Már most is keresse a módját, hogy merre tudjon indulni. A zarándoklat is ennek az indulásnak legyen az első lépése. Ne aggódjon, hogy merre és hová. Bízzon Istenben, és Tőle kérjen útmutatást. Ha kicsit távolabb kerül a szüleitől, akkor egy idő után újra jobban fogja tudni őket szeretni. Ez is fontos, hogy ne hordozzon indulatot, neheztelést velük szemben. Ez most még nem könnyű, nem is ezzel kell most foglalkoznia. Sokkal inkább azzal, hogy hogyan építi fel az új, saját életét. legyen bátor, és Istenre hagyatkozó. Ehhez is kérjen erőt a zarándoklat során.


Kedves lelkiatya
Sok helyen olvasható hogy a pápa az Antikrisztus, sok katolikus testvérünk is hajlik erre, mi lesz így velünk ha a főnk nem az igaz oldalon van?

Ha nem rosszindulat mondatja ezt valakivel, akkor csak nagyfokú balgaságnak lehet tekinteni az effajta beszédet. Ferenc pápa új színt hozott, új hangot ütött meg az Egyházban, de mind tanításában, mind pedig életvitelében elődeihez és az Anyaszentegyházhoz teljesen hű főpásztor ő is. Egyáltalán nem szabad hagynunk, hogy a média, amely sokszor tudatos ferdítéssel válogat a pápa szavaiból, félrevezessen bennünket ezen a téren. El kell olvasni azokat a rövid homiliákat, hosszabb beszédeket, legutóbb kiadott pápai buzdítást (Evangelii Gaudium), amelyek valóban tőle származnak. Ezekből egy nagyon mélyen gondolkodó, érzékeny lelkületű igazi főpásztor személye rajzolódik ki. Őrá kell figyelni, nem másra.


DJK!
Kedves lelkiatya!
fel kellene vennem a dámóci szerzetesapácákkal a kapcsolatot.. estleg telefonszámot nem tudna ìrni? Nagyon fontos lenne...
Válaszàt köszönöm
Judit

Nem könnyű felvenni velük a kapcsolatot, de ezen a közvetítő számon érdeklődhet: 30/7404444.


Tisztelt lelkiatya!
Láttam egy filmet ahol a nagymama azt mondta a kislánynak mielőtt meghalt,hogy:Neki képessége van rá,hogy megérintse a körülötte levő embereket.Azzal,hogy segít nekik örömet szerez nekik,de ez a képesség átok is lehet mert úgy felemésztheti őt,hogy nem marad belőle semmi a maga számára épp ezért ígérje meg,hogy mélyen magába nézzen,hogy kiderítse,hogy ki ő.
Mire akart ezzel utalni a nagymama?

Nem olyan könnyű ezt értelmezni. A történet egészét nem ismerve nehéz kitalálni, hogy a film írójának vagy rendezőjének mi lehetett a szándéka ezzel az üzenettel. Amit mondani tudok, nem egyéb, mint az én magyarázatom.
Ha valakinek képessége van megérinteni az embereket - gondolom, a szívükön érinteni őket -, és ez nekik örömet jelent, ez azt jelentheti, hogy képessége van megérteni őket, a szívükbe látni, és ezáltal úgy szólni hozzájuk, hogy azzal segít megérteni saját magukat. Nagy lelki emberek rendelkeznek ezzel az adottsággal. Az is igaz lehet, hogy aki már ilyen lelki mélységre jutott, az már nem önmagáért él, hanem minden erejével azon van, hogy másokon segítsen. Kár, hogy ezt átoknak nevezi a nagymama. A világ szemében lehet, hogy annak tűnik, holott a legnagyobb boldogság fölemésztődni mások szolgálatában.
Az utolsó tagmondat nehezebben értelmezhető. A kislány feladata az, hogy kiderítse, kicsoda ő maga, avagy kicsoda a nagymama? Lényeg, hogy érdemes keresni és megérteni ennek az adottságnak a lényegét, akárki is hordozza.
Én erre gondolok, de nem biztos, hogy a nagymama is erre gondolt.


Középkorú katolikus hajadon nő vagyok.Hogyan lehetek görög katolikus apáca?Kérem a Tisztelendő Urat Válaszőljon.Köszönettel:Emilia

Kedves Emilia!
Javaslom, hogy keresse fel a máriapócson élő nővéreket. Telefonszámuk: 42/385-547 vagy 30/7483114


Nagyon sokszor önkielégitek és nem tudom abbahagyni nagy bun ez ?

Kedves M.!
A bűnt nem azért kell elkerülnünk, mert tilos, főként nem azért, nehogy büntetést kapjunk érte. Azért tanít minket Isten a helyes életre, mert ezzel vezet előre. Mindaz, ami Isten akaratával ellenkezik, az hátráltat bennünket ebben az előre jutásban. Ezek a bűnök, s ezért kell kerülnünk ezeket, hogy ne hátra, hanem előre haladjunk. Az önkielégítés - a szó maga is elárulja - saját öröm keresése, ráadásul eléggé alpári, lecsupaszítottan testi öröm ez. Az emberben azért is marad lelkiismeretfurdalás, mert éppen ez önző és lecsupaszított volta miatt sohasem ad igazi örömet, csak pillanatnyi jóérzést. E beteljesületlensége, és alantassága miatt pedig mindig többet és többet követel. Nem ad teljesség élményt, ami a szexualitásnak, mint isteni ajándéknak egyik különleges adottsága - amikor azt helyesen, a házaséletben élik meg. Mindenképpen javaslom, hogy keresse a módját annak, hogy kiszabaduljon ennek bűnnek az ördögi köréből. Ha már néhányszor sikerül leküzdeni, ez mindig egy kicsi erőt ad a következő támadáshoz. Tekintsen Jézusra, hívja segítségül az Ő nevét a küzdelemben. Javaslom még, hogy forduljon imádságban Magyar Mózeshez, aki a férfiúi tisztaság vértanúja és védőszentje. Nekem is ő szokott segíteni az ilyen jellegű küzdelmekben.


Kedves Lelkiatya!
Zarándokútra készülök hamarosan.Azt szeretném kérdezni,hogyan lehet helyesen felkészülni erre?Van balami különleges módja a felkészülésnek ha egy Mária kegyhelyre tervezünk zarándokolni?
Válaszát elöre is köszönöm!

Nagyon jól teszi, hogy megpróbál komolyan készülni rá. Persze, mindenre nem lehet felkészülni, hisz a zarándoklatnak épp az a lényege, hogy nem tudjuk, mi vár ránk, mit fogunk ott kapni. Egyfajta kiszolgáltatottságot vállalunk. Ez azért jó, mert ez jobban megnyitja a lelkünket. Erre van szükség ugyanis, a nyitott lélekre. A zarándoklat nyitogatja a lelkünket, s mire odaérünk, már nagyobb készséggel tudjuk befogadni az ott kapott kegyelmeket.
Hogyan készüljön minderre? Ha több napja van még hátra, akkor minden nap legyen külön imádsága, amelyben ezt a nyitottságot kéri. Ne elképzelései legyenek, vagy kitűzött céljai. Egyetlen célja legyen, hogy közelebb kerüljön az Istenhez. Mária azért hív bennünket, mert közvetlenül tudja nekünk nyújtani az ölében tartott Kisdedet. Mária szeretete átjár bennünket, és mi is úgy tudunk szeretni (vagy inkább hasonlóan), ahogyan Ő szereti Fiát, és szereti az embereket. Más készületet én nem tartok fontosnak, mint ezt: imádságban kérje ezt a nyitottságot, s legyen kész elfogadni mindent, amit a zarándokút magával hoz. Készüljön fel sok nehézségre, kellemetlenségre, megpróbáltatásra (Zsid 12,11). Ezek is a zarándoklat elengedhetetlen velejárói.


Tisztelt Atya ! Így 59 évesen úgy érzem, megkérgesedett a szívem. Sokat harcoltam közügyekben, vélt vagy valós igazságtalanságok ellen. Megérte ? Nem mérlegelem, de tudom, talán ha 100 esetből egy az elmúlt 20 évben .De azért az egyért már érdemes volt , hiszem. Gyönyörű családom van, békés keresztény életet élhetnék, de valami mindig hajt , űz , hogy tovább . Valami belül. Az eszem azt mondja elég ! Oldja meg mindenki a gondját . Mert szenved a család és kínlódom én is . De ha olyan dolgot látok, hallok, ami nincs a rendjén, márpedig kis városunkban bőven van ilyen ügy, vagy kérik , hogy szóljak, mindíg kiállok , nyíltan ,ha kell indulatosan. Többször magam is érzem, hogy túlléptem egy határt, de a belső késztetés nagyobb. Rendszeresen imádkozok, kérem Jézust, hogy segítsen visszavonulni,de valahogy nem sikeredik. Rosszul imádkozom ? Sokat fecsegek ? Nem hiszem eléggé, hogy Jézus egy szóból is tudja mire van szükségem ? Pedig akarom hinni . Jó úton járok, vagy két végén égetem a gyertyát és mégis azoknak jut a legkevesebb fény , akiket legjobban szeretek ? Néha azon kapom magam, hogy a papokkal, atyákkal szemben is kritikusan lépek fel, pedig emberként nagyon tisztelem szeretem őket, jó barátságban vagyunk. De a papi munkájukban töretlen kiállást várnék el . De ki vagyok én ? Mindnél bűnösebb ! Honnan a bátorság ? Néha én sem értem. Jó volna megnyugodni, megtalálni a lelki békét, a világ dolgait Istenre bízni . Hogyan imádkozzak, hogy ne legyen " sem túl sűrű, sem túl híg " az ima ? Hogy Istennek tetsző legyen ! Sokszor kérem az Urat, ha már engedte" viharnak fújni számat" adjon hitet , hogy hallgatni is tudjam a csendet ! De jól teszem -e ? Nem akarok e olyan szerepet osztani megváltómra
, amit nekem kellene eljátszani ? Kaptam már Öntől, kész megoldást kérdésemre, de ezt nem várom , nem várhatom . Csak az utat mutassa én megjárom ! Bocsánat a sok beszédért, de Római .kat.-ként, ezt egy 3 perces gyónásban nem lehet érdemben elmondani. Várom, megtisztelő válaszát, de ha Ön most nem tartja aktuálisnak, csak azt kérem , imádkozzon értem , útkeresőért . Krisztus föltámadott ! Valóban föltámadott !

Ha úgy érzi, hogy a sok harc után megkérgesedett a szíve, ez azt jelzi, hogy valamit valóban elhibázott. Korántsem azt mondom, hogy mindent, de valamit mégis. Vélhetően azért is adott Önnek az Úr harcos jellemet, hogy azt használja. Lám, ezt mások is észrevették, többször is fordultak, fordulnak Önhöz, hogy álljon ki az igazukért. De egyre bölcsebbé válva kezdi látni, hogy az igazság kiharcolása nem minden. Egyrészt nem is mindig lehetséges, másrészt megtörténhet, hogy nem helyesen mértük fel a magunk vélte igazságot, és a nagy harc után inkább visszafordítanánk mindent. Most már szeretne egyre békésebb lenni. Ez is a bölcsesség jele. Természetesen ez lehetséges, sőt, be is fog következni. Jól teszi, ha nem vár vele, hanem elébe megy, és keresi is ezt a békét, megbékélést.
Javaslom, hogy húzódjon vissza egy időre, legalább néhány napra vagy egy hétre. Legjobb, ha erre egy szerzetesházat választ, ahol együtt imádkoznak Önnel. Tekintse át az életét, vizsgálja meg, melyek voltak a jó, melyek voltak a hiábavaló harcok. Mindezeket köszönje meg az Úrnak. Meg fogja látni, hogy az Úrral töltött beszélgetés több napos csendjéből más emberként fog majd visszajönni.
Mivel három perces gyónást említett, arra kell gondolnom, hogy az eddigi gyónásai talán csak ilyen hárompercesek voltak? Akkor egy igen alapos szentgyónásra is szüksége van. Talán épp e csendes napok után.
Az itt felvetett kérdése már lépés volt ebben az irányban. Folytassa nyugodtan ezt az utat!


Kérdezném megkereszteli-e azt a babát akinek a szülei nincsenek összeházasodva?Egyépként katolikusok. KÖszönöm

A kereszteléssel Krisztus egyházának tagjává válunk. Nyilván az a szülő kéri gyermekének a keresztelését, aki azt szeretné, hogy gyermeke is az Egyház tagjává váljon. A papnak meg kell bizonyosodnia, hogy ez a kérés valóban komoly szándékból származik-e. Ez magától értetődik azoknál, akik maguk is gyakorolják a hitet, életükkel igazolják, hogy az Egyházhoz tartoznak, s hogy ezt fontosnak tartják. Akik viszont nem élnek az Egyházban, nem gyakorolják a hitüket, azoknál joggal teszi fel a kérdést a pap, hogy miért akarják a gyermek keresztelését. Azok a szülők, akik nem tartják fontosnak, hogy összeházasodjanak, tehát az Egyház imáján keresztül áldja meg Isten a házasságukat, azok talán nem is veszik komolyan a keresztséget sem, s abban csupán megszokást, külsőséget látnak. Ilyen esetekben előírja az Egyház, hogy házasodjanak össze, s ha ezt megtették, akkor kérjék a gyermekük keresztelését. Mai kusza világunkban, sajnos, sok olyan helyzet adódik, hogy bár a szülők szeretnének összeházasodni, de ennek valós akadályai vannak. Ilyen esetben nem feltétele a keresztségnek a szülők Egyház szerinti házasságkötése.


Kedves lelkiatya!
Mit jelképez Jézus szívén ábrázoláskor a tűz? ( a töviskoszorú gondolom a szenvedést, de javítson ki ha tévedek)
És Mária szívén mit ábrázol a tűz, a rózsa, valamint a tőr? És miért kapta a szűz azt a megjegyzést hogy "a te szíves is tőr járja át"?

Sajnos nem tudok megbízható választ adni ezekre a kérdésekre, mivel az említett jelképek jellemzően nem a keleti ikonográfia sajátjai. Azt szívesen megosztom, hogy szerintem miket jelképeznek.
A tűz általában a Szentlélek, vagy a nagyfokú szeretetnek a jele. Jézusban mindkettő megvan, joggal kapcsolhatjuk hozzá. A töviskoszorú valóban a szenvedést jelképezheti, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem csupán jelkép, hiszen Jézus fejére valóságosan is tettek ilyet (Mk 15,17). Máriát gyakran ábrázolják rózsával. Ez a kép először a 12. századból származó litániában jelenik meg, amely Máriát Titokzatos Rózsának (Rosa Mystica) nevezi. Nem kizárt, hogy ez a Mária-himnusz a keleti Akathisztosz hatására íródott. De abban nem szerepel a rózsa kép. A tőr megint jelképes, de bibliai gyökere is van. Simeon jövendölte meg Máriának, hogy sokat fog szenvedni, s ő mondja neki, hogy a te lelkedet is hét tőr járja át (Lk 2,35).


mikor fordul jobra az életem abátyám 7 honapja nálam lakik egyedől neveltemfel 2 gyermeket ésaz unokámatis nagyon nehéz rolais gondoskodni meg vele egykislakásban élni márbele fárattam nem tudommár idegileg ésanyagilag medig biom kérem atanácsát atyám

Vajon szokott-e rendszeresen elmenni és elidőzni a templomban? Lehet, hogy a sok családi teendő mellett ez lehetetlennek tűnik, mégis meg kell próbálnia. Enélkül ugyanis nagyon hamar kifárad nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. éppen a családja érdekében kell megtennie, hogy rendszeresen, ha lehet minden nap kiszakadjon legalább néhány percre a napi teendők szorításából, és megálljon az Úr előtt. Ha messze laknának a templomtól, akkor a háza, lakása közelében keressen egy olyan helyet, ahol csöndben együtt tud lenni az Úrral. Ő nagyon sok segítséget és erőt tud és akar nekünk adni, de ehhez oda kell mennünk Hozzá. Meg kell állni előtte. Még csak kérni sem kell, hiszen jól tudja, hogy mire van szükségünk (Mt 6,8). Egyszerűen csak legyen Vele együtt. Meg fogja látni, hogy ettől előbb a saját lelke, majd nem sokkal később a környezete is meg fog változni.


Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Mil yen mellekhatasai lehetnek annak ha valaki cask nagyobb unnepekben megy a templomba.

Szeretetünk hőfokának hűlése.
Az Egyház kincseinek életünkben való értéktelenedése.
Életünk végső céljának elhomályosulása.
A másik ember megbecsülésének csökkenése.
Saját szeretetkapcsolataink gyengülése.
Az Eukharisztia, vagyis Krisztus legnagyobb ajándékának fokozatos elvesztése.
Sorolhatnánk még. Nem érdemes kockáztatni. Életünkben egyre növekvő buzgósággal kell keresni Istent, az Ő országát és annak igazságát. Ez nem csak halálunk után juttat a mennybe, hanem már itt, a földön is odaemel.


Dicsőség Jézus Krisztusnak !

Kedves Atya ! Hogyan tudjam valakinek a bűnét elválasztani magától a személytől. Nekem valahogy ez a kettő egybefolyik, ezért szörnyű nehéz szeretnem az illetőt.De hát hogyan szeressek valakit aki hazug, sunyi, engem becsap, stb. és erre én rájövök, ez kiderül. Ugyanakkor tudom, hogy a bűnöst is szereti az Isten, nekem felebarátom, és ő is Isten képmása - bár ez utóbbi tanítás is gondot okoz - mert miféle képmás volna is ilyenformán ő. De gyötör, hogy a felebaráti szeretet a legfőbb parancs és ez nekem nem megy sokszor.

Úgy érezzük, hogy parancsra szeretni lehetetlen. Ez talán igaz is, ha a szeretetnek csak azt az érzelem fűtötte vonzódást nevezzük, amely barátainkhoz, közeli rokonainkhoz köt. A szeretetnek számtalan formája, fajtája és fokozata van. Már csak azért is, mert a szeretet végtelen. Amikor nehéz szeretni, akkor érdemes mindig csak egy lépést, egy fokozatot törekedni előre lépni. Már az is nagy dolog, ha ezért a hazug, sunyi alakért el tud mondani egy imádságot, vagy többet, vagy akár rendszeresen is imádkozik érte. Megint nagy lépés, ha nem akar neki visszavágni, hasonló módon bánni vele. Inkább megszánja e kicsinyes és méltatlan magatartásáért. Következő lépés, ha tud érte tenni valami jót, bármilyen kicsikét, ha megsegíti valamiben. Lehetőleg úgy, hogy ő ne is tudjon róla. Megint egy lépés, ha egy kis időt szán rá, elbeszélgetnek, érdeklődik az életéről, a gondjairól. Sok-sok lépés lehetséges még, amelyek végén egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem is haragszik rá, sőt, már megkedvelte. Ez a gyakorlati része.
Ennél fontosabb a kegyelmi rész, hogy mindezt az Istentől kérje. Belátva, hogy saját erejéből nem tudja szeretni ezt az embert, kéri Istent, hogy belépve a Maga szívébe, Ő szeresse onnan...
A bűnt pedig a bűnöstől elválasztani nagyon könnyű. Az egyik egy kegyetlenül rossz cselekvés, vagy éppen hiány, a másik pedig egy ember, aki sokat szenved, lehet épp a saját hitványságai miatt. Hogy is lehetne összekeverni ezt a kettőt? Alanyt az állítmánnyal vagy tárggyal összekeverni nem lehet. Ez a tisztánlátás segíthet a helyes szeretetben.


Kedves Lelkiatya, az a Hívő, aki a Jehova Tanús könyvet kapta!
Hasonlóképp jártam egyszer én is, olyan formán, ökumenizmussal kapcsolatban kerestem könyvet antikváriumba. Konkrétan meg volt mit, s hát kaptam egy hasonlót, amit J.T.-i adtak ki. 1. Határozottan vissza lehet adni, visszaadtam hivatkozva mit kértem. Persze, Egyházunk minden volt csak jó nem. De én mondtam, hogy épp azért nem kérem 2. felvállaltam, gyakorló katolikus vagyok. Ha ez kiderül a könyvvisszaadásnál kiderül milyen is az a friss barátság. Sajnos, amiben reménykednénk, hogy lehet egy témáról úgy beszélgetni, hogy nem sértjük egymás felekezeti identitását, velük nem megy. Ezeket is gyakran tapasztalom egy vonatút, vagy orvosi rendelőben várva. Volt egy református néni, azzal pl. imádkoztunk úgy mentünk a vizsgálatra, de a Tanúkkal ezt nem lehet. Bocsánat, de úgy éreztem ezt meg kell osztani. Isten segítségét kívánom továbbra is! Szilvia

Köszönöm, kedves Szilvia. Tanulságul közzéteszem a sorait.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya, azt szeretném megkérdezni, találhatok-e interneten ingyenes katolikus ill. görög katolikus tudományos irodalmat, mint például filozófia, teológia, egyháztörténet, antropológia. Egy görög katolikus pap, aki jóbarátom, eddig ellátott ilyen témájú, komoly hangvételű könyvekkel, főiskolai anyagokkal, de sajnos néhány hónapja elég messzire helyezték, így alig tudunk találkozni. Próbáltam keresgetni, nem sok mindent találtam.
Válaszát előre is köszönöm!

Általános, magyar nyelvű keresztény irodalom összegyűjtésére vállalkozik a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár: www.ppek.hu
Érdemes figyelemmel követni a Magyar Tudományos Akadémia által működtetett honlapot: http://real.mtak.hu/repozitóriumot.
Kifejezetten görögkatolikus egyháztörténelmi, művészet- és liturgiatörténeti gyűjtőoldal a www.byzantinohungarica.hu
Ajánlható még az academia.edu honlapra való regisztrációt. Ez a weboldal gyakorlatilag a tudományos világ facebookja. Nagy előnye az, hogy a felhasználó megjelölheti azokat a témákat és kutatókat, amelyek és akik iránt érdeklődik, s emailben értesítést kap, ha valamelyik megjelölt témában, vagy követett kutatótól újdonság jelenik meg. Mivel egyre több magyar kutató regisztrál, ez az oldal is hasznos lehet a magyar nyelven irodalmat kereső számára.



Kedves Lelkiatya!
Azt hiszem egy hónappal ez előtt írtam ide azért,
mert a hittantanárunk nem megfelelő módon tartja az óráit.
Nem mentem át evangélikus hittanra,maradtam az eddigi csoportomban.
...

Köszönöm válaszát: Juli

Kedves Juli!
Itt valóban nagy lehet a baj. Azt javaslom, ne tartsa csupán önmagában ezt az élményt. Keressen fel egy másik atyát. Ha faluban lakik, akkor menjen át a szomszéd faluba, ha városban, akkor egy másik plébániára, és ott mondja el ezeket a szomorú tapasztalatait. Hátha ő tud közelebbi tanácsot is adni.
Ne feledjen el azonban imádkozni ezért a tisztelendő úrért és a hittanos társaiért. Én is fogok Önökért.


Kedves Lelkiatya!

Én egy 25 éves nő vagyok, és egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon félek bizonyos dolgoktól. Félek a szellemektől, már ha léteznek, a haláltól, a betegségtől. Ezek az érzések főleg este sötétedéskor törnek rám, mert egyébként a sötétségtől is félek. Egyszóval elég sok mindentől félek, alapvetően tehát a sötétség, halál, szellemek, betegség köre az, ami szorongást, pánikot, félelmet kelt bennem. Nem tudom, hogyan küzdhetném ezeket le, próbálkozok mindig, de nem igazán sikerül leküzdenem. Kicsit már elkönyveltem magam olyannak, amilyen vagyok, meg a gyerekkoromat hibáztatom érte, hogy akkor történtek olyan dolgok, amik ezt okozzák. Szeretném elengedni ezeket a dolgokat. Tudom, hogy Istenhez kellene imádkoznom, de félek, hogy ez nem fog megoldást jelenteni, mármint félek, hogy a félelem megmarad bennem az imák ellenére, pedig elég vallásos vagyok, vagyis hiszek Istenben és a jóban, de mégis félek a "rossztól". Nem tudom mit tehetnék. Ön mit gondol erről? Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel: Heni

Kedves Heni!
Bizonyára van igazság abban, hogy félelmeinek okai, legalábbis azok egy része a gyermekkori élményeiben keresendő. Javaslom, hogy ezeket valóban keresse is meg, próbáljon meg ezekkel szembesülni, ezeket feldolgozni. Ehhez feltétlen szakember segítségére van szüksége, ezért nem is részletezem, hogy milyen lépéseket tegyen. Tegye meg azt a nagy lépést, hogy felkeres egy pszichológust (feltétlen keresztény legyen!), és vele beszélje át ezeket a dolgokat. Ez nem betegségtünet, hogy orvoshoz kellene fordulnia, de szüksége van, hogy valaki szakember segítsen ezeket feldolgozni. Az is lehetséges, hogy egy lelkivezetőt választ, és hozzá jár rendszeresen átbeszélni ezeket a dolgokat.
Ezzel együtt pedig tartózkodás nélkül forduljon Istenhez, hogy adjon belső erőt és békét. Nem kell félni a félelmektől sem. Ezt akkor fogja megérteni, amikor megtapasztalja lelkében a békét, amelyet Isten közelsége nyújt. Minél többször találja meg ezt az imádságban, annál inkább fogja tudni kezelni ezeket a félelmeket más helyzetekben is. Kezdje el bátran ezért a szívbeli békéért való imádságot. Ezzel bizonyosan nem jár rosszul. Aztán türelmesen várja ki az eredményt. Persze, közben keresse fel az említett szakembert is!


Kedves Lelkiatya!
A szentáldozásról kérdeznék.
Tudom, hogy súlyos bűnben nem áldozhatok. De velem sokszor előfordul, hogy úgy érzem, ha éppen nincs is ilyen, mégis méltatlan vagyok az áldozásra, nem is megyek áldozni. Vagy ha mégis megyek, utána rosszul érzem magam, mintha az áldozással bűnt követtem volna el. Egyre gyakrabban érzem, hogy nekem ez nem jár, én erre érdemtelen vagyok. Kb. havonta járok gyónni, de ott is gondok vannak, régen meggyónt bűnök állandóan velem vannak, és ha nem is gyónom meg ezeket újra (ezt ugye nem is lehet), állandóan úgy érzem, mintha gyónás után is szennyes lennék. Mintha Isten megbocsátása nem is létezne, a bűneim mindig megmaradnak. A lelkiismeretem szerint mindig súlyosabb a bűn, mint a gyóntató atya szerint. Lehet, hogy jobb lenne, ha egy ideig nem áldoznék?

Jaj, azt semmiképpen! Menjen áldozni minél gyakrabban, mert annak gyógyító ereje van. Kezd erősödni Önben egy lelki betegség: az Isten irgalma iránti kétség. Ez, persze, inkább kísértés, mint valódi betegség, de ha nem áll neki ellen, akkor elhatalmasodhat. Elhiszem, hogy bűnösnek érzi magát, nyilván joggal. De kérdem én, mi a nagyobb: az Ön bűne vagy az Isten irgalma? Nem tarthatja önmagát annyira bűnösnek, hogy azt kellene gondolnia, ezt már az Isten irgalma nem múlja felül. Valóban arcpirító, megszégyenítő az Isten irántunk való szeretete, hogy a legszégyenteljesebb bűneinket is egyetlen, szentgyónásban kimondott -bánom- szóval egész egyszerűen eltörli, megsemmisíti. Kedves Testvérem! Ez éltet, ez tart életben bennünket! Azt is helyesen érzi, hogy ha rendszeresen gyónik is, az Szentáldozáshoz méltatlanul járul. De vajon el tud képzelni olyan helyzetet, amikor megérdemli?! Amikor úgy állhat oda, hogy lám, most joggal veszem magamhoz az Úr Jézus Testét? Nem, ilyen soha nincs. Előtte bűnbánatot tartunk, és hálás szívvel vesszük magunkhoz ezt a csodálatos, kimondhatatlan erejű ajándékot.
Az Ön növekvő bűnbánata lehet jó jel is. Lelkileg előre haladva, az Istenhez egyre közelebb kerülve egyre inkább érzi, hogy mennyire bűnös. De ezzel együtt látnia kell azt is, hogy az Isten ennek ellenére mondhatatlanul szereti Önt, és arra vár, arra vágyik, hogy Önnel egyesülhessen az imádságban, a Szentségben, hogy átadhassa Önnek Önmagát. Ne vonakodjék befogadni Őt!


DJK!
Kedves Lelkiatya!
Eljut a szentekhez, akarom mondani hallják a szentek a szívemben, gondolataimban elmondott imát?

Isten mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlevő. Ezért ha nem hangosan imádkozom, csak a gondolataimmal mondom el az imát, ő meghallja.
De mi van a szentekhez intézett közbenjáró imákkal? Ezeket hangosan ki kell mondanom (mivel nem látnak gondolataimba, szívembe)?
Ez a mai napon jutott eszembe, amikor a munkahelyemen magamban, gondolataimban imádkoztam egy szenthez. Vagy esetleg ilyenkor a Mindenható Atya "átpattintja" imámat az adott szenthez, aki közbenjár Istennél értem?

Köszönöm válaszát.
Sándor

Hogy hogy is történik odaát, ezt nem tudom pontosan. Az bizonyos, hogy minden ima meghallgatásra talál. A szentekhez intézett imádságunk is az Istenhez száll, nem lehet olyan mennyei ügyintézés, amiből Ő - hogy úgy mondjam - kimaradna. Ezért az átpattintás kifejezést sem tartom szerencsés megközelítésnek. Nem hiszem, hogy a Jóisten bizonyos ügyeket kiadna egyes szenteknek. Ez csak innen, a mi világunkból megközelítve látszódhat így. A szentekkel való barátságunk gazdagabbá teszi az Isten-kapcsolatunkat, érzékelhetőbbé teszi irántunk való szeretetét, foghatóbbá teszi az egyházi közösségünket. Bármilyen formában imádkozunk is a szentekhez, az mind célba ér. Hogy aztán odaát hogyan folytatódik az ima és rá feleletül a kegyelem útja, ezt nem érdemes firtatnunk.


Tisztelt Lelkiatya!

A bérmanevet jegyzi hivatalosan a Római Katolikus Egyház valamilyen formában, valamilyen dokumentum részeként?

Felnőttként egy mise keretében szolgáltatták ki a három bevezető szentséget (keresztelés, bérmálás, első áldozás).

Előtte az oktatás során kellett egy bérmanevet is választanom, az alapján, hogy melyik szent élete a legnagyobb példakép számomra.

Tudom, hogy ez a bérmanév a "világi" hivatalos dokumentumok egyikén sem szerepel.
De az egyház jegyzi a bérmanevet?

Ha valamikor valamilyen okból igazolást kell kérnem róla, tudnak kiállítani róla igazolást a plébánián?

A bérmanevet nem szoktuk külön jegyezni. Mégis, legtöbbször bekerül a Kereszteltek Anyakönyvébe második névként. Van rá példa, hogy ha a bérmálás a kereszteléstől külön történik, és a tudatos bérmanév választást szeretnék rögzíteni is, akkor külön kérésre ezt a nevet is beírják, ekkor is második névként az Anyakönyvbe.
Ha erre később külön szükség volna valami ok miatt, akkor a keresztlevél kikérése nyomán láthatóvá válik a második, azaz a bérma név.


Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megtudni, hogy a szentendrei ortodox (Belgrád)
székesegyházban vasárnaponként mikor kezdődnek a szentmisék,
ill. a szent eukarisztia-ünnepek, ha jó a megnevezés, mivel
egy honlapot sem találtam, ahol ezen információk elérhetőek
lennének. Én római kat. vallású vagyok, és már szívesen részt-
vennék egy igazi ortodox misén ill. eukarisztia-ünnepen.
Lenne egy további kérdésem is. Ha esetleg részt vennék egy ilyen
szertartáson, az ugye érvényes vasárnapi szentmise részvételnek
minősülne és ki is mehetnék-e szentáldozásra? Hiszen a 7 szentség
ugyanaz, mint a római egyházban, csak nagyon kevésben térnek el, ugye
mint pl. a pápaság elismerése, a tisztítótűz, Mária szeplőtelen fogantatása. A miserend.hu oldalon sajnos nincsenek fenn az ortodox
szentmisék kezdési időpontjai.

Hálásan köszönve fáradozását, üdvözlettel: Péter

Sikerült megtudnom, hogy vasárnaponként de. 10 órakor van Szent Liturgia Szentendrén a székesegyházban. Télen ugyanebben az időpontban tartják a Liturgiát, de nem itt, hanem az Örömhírvétel (Blagovescsenyszkaja) templomban.
A Katolikus Egyház szükség helyzetben engedélyezi a szentségek vételét az ortodox egyházban, hiszen lényegileg ugyanazt valljuk róluk. Viszont jó tudni, hogy az ortodoxopk ezt nem engedik. Ha megtudják, hogy valaki katolikusként szeretne gyónni vagy áldozni, akkor többnyire elutasítják. Ezért az ő teológiai felfogásuk tiszteletben tartása miatt jobb, ha inkább mi magunktól tartózkodunk attól, hogy náluk részesüljünk a szentségekben.


Kedves Lelkiatya! Nincs munkahelyem, és már nagyon kétségbe vagyok esve, hogy miből fogunk megélni. Hiába küldözgetem a pályázatokat. Felsőfokú végzettségem van, számítógépes ismereteim és B kategóriás jogosítványom. Miskolcon vagy környékén keresek állást. Megkerestem korábban a miskolci apostoli hivatalt is, de mindhiába. Hihetetlen, hogy sehová, semmilyen munkakörbe nem kellek. Volna valami ötlete mivel próbálkozzam??
Segítségét előre is nagyon köszönöm.

Sokunk nagy gondja ez ebben a mai kifordult világban. Gyakorlati tanácsot sajnos nem tudok adni. Bizonyára Ön is böngészi azokat a honlapfelületeket, amelyek állásokat kínálnak. Az ott található lehetőségek közül egyiket se zárja ki, adja be a jelentkezését, menjen el a meghallgatásokra. Ez az emberi teendő, amelyet nem szabad elhanyagolni. Ugyanakkor imádságban kérje az Istent, hogy Ő vezesse az életét. Sokszor abba a hibába esünk, hogy megvan az elképzelésünk a saját életünkről, és csak azt fogadjuk el isteni segítségnek, ami ebbe az elképzelésbe beleillik. Közben pedig az Úr sokkal merészebb kalandokra is hívna, ha mernénk ráhagyatkozni. Imádkozzon tehát buzgón és főként bizalommal. Ne kétségbeesve, mert abból hiányzik a bizalom. Ha most nem is látja a holnapi napot, végezze el a mai feladatokat. Így minden napja értékessé válik, miközben az Úr kezébe teszi a jövőt.


DJK!

Kedves lelkiatya!
Mi a helyzet a magyarországi görög katolikus egyházmegyékkel? Hány egyházmegyénk van? Van két püspökünk. Abból Atanáz atya exarhcha, tehát hozzá csak az exarchátus tartozik?. Akkor a többi egyházmegye ami az országba van azokat mind Fülöp atya irányítja?

Válaszát előre is köszönöm

A magyarországi görögkatolikusok területi hovatartozása jogilag még nem teljesen rendezett. Ez egy igen hosszú folyamat, amely fokozatos előrehaladást jelent, melynek azonban még nem értünk a végére. 1980-ban történt meg az az esemény, amikor a Szentszék kiterjesztette a hajdúdorogi püspök joghatóságát egész Magyarország területére. Ekkor jött létre a Szórvány helynökség, amely magába foglalta a Budapesten, a Dunántúlon és az Alföldön lévő akkori parókiákat. Azóta ezeken a területeken számos új parókia is létrejött, tehát a Szórvány helynökség egyre erősödik. Ez a terület ma is a hajdúdorogi egyházmegye része, tehát Fülöp püspök atya vezetése alá tartozik. A Hajdúdorogi Egyházmegye pedig történelmi örökségként az Esztergomi Bíboros fennhatósága alá.
A Miskolci Apostoli Exarchátus területe Borsod-Abaúj-Zemplén megye területével azonos (illetve idetartozik még Eger és környéke is). Ez azonban egyházjogilag még nem egyházmegye, hanem közvetlenül a Szentszék alá rendelt exarchátus. Ez azt jelenti, hogy ők nem a Hajdúdorogi egyházmegye része, következésképp nem is az Esztergomi bíboros alá tartoznak. Ennek ellenére Orosz Atanáz atya meghívás alapján teljes jogú tagja a Magyar Katolikus Püspök Karnak. Ennek következtében nem tisztázott a két egyházkormányzati egység és a két püspök jogi viszonya sem. Nyilván testvéri kapcsolatban vannak, de egymásnak nem alárendeltjei, és nem is egymás melletti párhuzamos jogi állapotban vannak.
Összefoglalva: Magyarorszgáon csak egy görögkatolikus egyházmegye van, a Hajdúdorogi, amelyhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül az egész országban élő görögkatolikusok tartoznak. Ennek vezetője Fülöp püspök. A többi terület az Exarchátus, amelynek vezetője Atanáz püspök.


Dicsértessék a Jézus Krisztus! Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Jézus Krisztus Urunk Feltámadt, alleluja!

Római katolikus ministráns vagyok. azt szeretném megtudni, mi a neve annak a piros szegélyű fekete ruhának és annak a fejfedőnek, amit a görög katolikus püspökurak viselnek a katolikus.hu püspökök feliratú részében a képeken? http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=6
És annak az eszköznek, ami önöknél az Eucharisztikus résznél a pixisen van, raja egy Dávid-csilaggal és csengetnek vele a papok? Önök nem is használhatnak ostyát, mint mi, a misében?
Miért ragaszkodik a Vatikán a teljesen különálló latin és teljesen különálló keleti rítushoz? Nyilván nem a keverése miatt, csak például miért nem használhatják egymás liturgikus ruháit, ha Egyazon Egyház papjai?

A két görögkatolikus püspök atyát szerzetesi öltözetben láthatjuk a képeken. Ezek tehát nem kifejezetten püspöki jelvények. A piros szegélyű fekete köpeny a rászon (hazai nevén gréka). Ilyet más papok is viselnek - sőt, már alszerpapok és felolvasók is -, csak nem piros béléssel. A püspök atyák fején pedig szerzetesi fejfedő, un. kamilafka, fátyollal ellátott klobuk (sapka) van. Nem tudom, van-e ezeknek magyar nevük. A Szent Liturgia elején a kovászos kenyeret a talpas diszkoszra helyezzük, és nagy bemenetkor azon visszük fel az oltárra. Ez az aranyozott tányér Jézus jászlát is jelképezi, a kereszt alakban ráhelyezett csillag pedig a Betlehemi csillagot. Ez egészen addig rajta van a diszkoszon, amíg el nem érkezik az Utolsó vacsora szavainak felidézése. Az előtt veszi le, miközben ezt énekli: Győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván... Inkább azt kérdezzük meg, miért kevernénk ezeket? Mindegyiknek megvan a maga szépsége, sőt, a maga teológiai kifejező nyelve. Ha kevernénk ezeket, esetleg csupán esztétikai igény szerint, akkor keveredhetnének a kifejező szimbólumok és nagy teológiai káosz keletkezne. Ezt lehet, hogy a legtöbb ember észre sem venné, de a kevert rítus teológiai üzenete mindenképpen gyengébb, homályosabb, és így nem tudja szolgálni a hívek hitének mélyülését is erősödését.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat