Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.146.233.30)


Mennyi nulla meg nyolc? (számmal)


Tisztelt Lelkiatya!
Egy hete írtam Önnek, és szeretném megosztani, hogy azóta mi történt. Én vagyok az, aki tarot kártyából jósolt és egy férfival való kapcsolatot vázoltam, akivel én nagyon szeretném a továbbiakat, de ő nem keresztényi módon kívánja a kapcsolatot bonyolítani. Mint írtam, testi érintkezés nem történt meg, csak majdnem, mert nem akartam többet. Azóta nem találkoztunk, mivel ő másik országban lakik.
Azóta átimádkoztam a dolgot, és rájöttem, nem méltó olyan férfival kezdeni kapcsolatot, aki nem látja Jézust a másik emberben. Nem tudom, mennyire fogom tudni tartani magam, hiszen nemsokára megyek abba az országba és persze, hogy nagyon tetszik a rajongás, amivel ott körülvesz, és a többi férfitól is sokkal több visszajelzést kapok, pedig nem vagyok fiatal, csak abban az országban nem olyan szépek a nők. Szóval megpróbálok erős lenni és méltó Krisztushoz, a magyarsághoz, önmagamhoz és ehhez fogom kérni Asszonyunk Mária segítségét továbbra is.
A másik dolgot is szeretném megosztani Önnel. Még egyszer kísértést éreztem, hogy a jövőt faggassam kártya segítségével. Gyújtottam szentelt gyertyát, odatettem az olvasót, Mária képet és egy szentkoronás ezüstérmét, majd kértem Máriát hogy válaszoljon a kérdésemre a férfivel kapcsolatosan, de kérem, tudassa, ha mindez ellenére való. Majd húztam lapot, de nagyon-nagyon erős érzéssel irányított egy erő egy bizonyos laphoz. Legnagyobb rémületemre ez az ördög lapja volt!! Természetesen azonnal eltettem jó mélyre a kártyát, és nem is szándékozom elővenni többé! Holnap megyek gyónni. Megköszöntem Máriának, de a rózsafüzért is fogom imádkozni.
Bármilyen furcsa is levelem alapján, nem 16 éves gimnazista kislány vagyok, hanem egy munkájában nagyon sikeres nagymama, csak a párkapcsolat nagyon gyenge területe az életemnek, ez soha nem volt sikeres. Most Mária segítségével szándékozom ezen dolgozni. Továbbá szeretnék Öntől keresztény pszichológus nevet, elérhetőséget kérni, amennyiben ez lehetséges lenne. Nincs önbizalmam, nem hiszem el, hogy szerethető vagyok és ezért mindig mélyen aláválasztok.

Tudja Atya, mennyivel könnyebb horoszkópot csináltatni, kineziológushoz menni és kártyát vetni, mint az égiekhez fordulni és várni a választ, ami vagy érkezik, vagy nem. De mégis ez az út és csak ez. Azért írtam ilyen hosszan, hogy okulás legyek mások számára is, mennyire könnyű a világban rossz helyen keresni a válaszokat, és mégis mennyire mellettünk van az, aki mindig szeret.

Kedves A.
Köszönöm, hogy ezt az ijesztő tapasztalatát is leírta. Nem is e balszerencsés kártyavetés miatt, hanem kifejezetten azért a figyelemfelhívástért, hogy mekkora félreértés, ha az imádságot ilyen buta eszközökkel akarjuk hatékonyabbá tenni, holott éppen gyöngítjük vele, s ráadásul a hitünket is, mert nem Istenre hagyatkozást fejez ki, hanem egyéb erőkkel való egyezkedést. Tehát ezek miatt mindenképpen kerülendő. Mindenkit óvok tőle.
Ha keresztény pszichológusokat keres, figyelmébe ajánlom ezt a címlistát:
http://w3.oli.katolikus.hu/upload/file/szakemberek_hozzajarultak.pdf


Tisztelt Lelkiatya!Először is szeretném megköszöni az eddig adott válaszait a kérdéseimre nagyon sokat segített nekem és családomnak!!! Lenne még egy kérdésem ami nagyon aggaszt mint már írtam a férjemnek és nekem is van érvényes katolikus házasságunk a múltból érvényesitésre nem sok esélyt látnak az atyák, hogy kérhetnék én bármit is a Jó Istentől mikor bűnös párkapcsolatban élünk "házaság törés" a szentírás is azt mondja hogy nem lehet két úrnak szolgálni nem lehet bűnben és igazan egyszerre élni vagy a bűnben élünk vagy az Istenek élünk hogyan tudnék én ilyen házaságal istenek tetsző életet élni??? És legfőképp hogyan kérhetek én ilyen házaságal bármit is a jó Istentől Válaszát előre is köszönöm Ildikó

Kedves Ildikó!
Nagyon fontos megértenie, hogy bár az életállapota miatt valóban nem járulhat a szentgyónás és a szentáldozás szentségéhez, de azért Ön éppen annyira kedves az Istennek, mint bárki más, éppen annyira fontos tagja az Egyháznak, mint bármely templomba járó hívő. Nagy szomorúság, valóban, hogy így alakult az élete, de azért, ugye, van benne rengeteg öröm is. Ezeket is mind az Istentől kapja. Ne féljen tehát imádkozni, templomba járni, kérni az Istentől. Egyelőre nem lehet változtatni az életállapotán. De ha valaki, hát éppen a Jóisten az, aki ezt a legjobban megérti. Ön nem két úrnak szolgál, hanem lelki baleset történt az életében. Ezért, bizonyára valamilyen mértékben Ön is felelős, vagy esetleg a férje, akit szeret, de mindegy. A lényeg az, hogy Ön így is élhet, a lehetőségekhez képest, teljes életet. Imádkozzék sokat, járjon el templomba és hálás szívvel örvendezzék azoknak az ajándékoknak, amelyekkel a Jóisten Önt így is elhalmozza!


Tisztelt Lelkiatya!

Mostanában eléggé foglalkoztat a világ változása, fejlődése. Arra volnék kiváncsi, hogy Ön mit gondol erről a dologról, Isten és a Biblia szemszögéből persze. Kiváncsi vagyok, hogy vajon Istennek mi a szándéka a világgal, mint egésszel, most nem egyénekre gondolok.
Szükséges-e vajon a világ fejlődése, változása? Manapság rohamos léptékű fejlődést és változásokat élünk meg, gondolom ezt Ön is tapasztalja. Nekem eddig főként az volt a véleményem, hogy a fejlődés, itt most elsősorban technikai fejlődésre gondolok, másodsorban szellemi, erkölcsi fejlődésre(emberi jogok európai egyezménye, oktatás reformja stb.) mindenképpen káros, hogy jobb lenne visszatérni a múlthoz, de aztán rájöttem, hogy ez talán nem is lehetséges, de nem is kell. Mert lehet hogy ha már eljutunk egy bizonyos szintre, nem szabad nagyon visszalépni, hanem inkább azt kell tökéletesíteni, ésszel, ésszerűen továbbfolytatni, úgy, hogy mindenkinek a lehető legjobb legyen, nem pedig kizsákmányolóan (gyárak környezetszennyezése, olajipar, fák kivágása, bankszektor). Nyilván ez nem ilyen egyszerű. Biztos nem lesz a világ soha tökéletes, mint ahogy az emberek sem. De lehet, hogy a fejlődésre, változásra való hajlam, ösztön benne van az emberben, hisz ha nem lenne, akkor még mindig az őskorban élnénk. Tehát ez elég kétoldalú dolog, szükséges és törvényszerű a fejlődés, csak szerintem az kellene, hogy a szeretet vezérelje, akkor lehetne fenntartható fejlődés a világban.
Az ésszerűségre egy példa: az USA-ban könnyen kidobálják az élelmiszert, de a gazdasági válság idején ezt visszafogták, és spóroltak az emberek, és ez még tovább fokozta a válságot. Szomorú, hogy azért kell kidobálni az ennivalót, hogy pörögjön a gazdaság, miközben Afrikában nincs elég élelem és víz. Nem inkább az lenne a helyes, ha megbecsülnénk az ennivalót, és lehet hogy átmenetileg egy kicsit hanyatlana a gazdaság, de mivel visszafogottan élünk, ezért hosszú távon fenntarthatóbb lenne. Az a baj a világgal, hogy mindig többet akar az ember, sosem elég ami van. Nyilván ez viszi előre a fejlődést, csak mint mondtam, jó lenne, ha az emberek rájönnének, hogy ésszel és persze szeretettel kellene. Azért hiszem, hogy sok ember így gondolja, mint én, csak sajnos vannak érdekek, amik ezt elnyomják. De én azért teszem a tőlem telhetőt, hiába mondják sokan, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Másik dolog, hogy mit gondol az orvostudomány fejlődéséről. Gondolok itt arra, hogy régen működött a szelekció, tehát az életképes egyedek maradtak életben, akár már a születéskor. De a modern orvostudománynak köszönhetően ma már (hála Istennek) sok olyan embert megmentenek, akiket régen nem lehetett volna (vérátömlesztés, transzplantáció). Vajon Istennek tetsző dolog ez? Melyik az erősebb: a természet vagy a szeretet törvénye?
Elnézést, ha egy kicsit hosszú lett az írásom, de mit gondol?
Tisztelettel: H.

A változás, a fejlődés törvényszerű. Ami él, az fejlődik. Egyrészt az egyes ember is testi, szellemi és lelki értelemben egyaránt, de fejlődik egy-egy család is, tehát a legkisebb emberi közösség. Ugyanígy a társadalom is és az egész emberiség. Amikor egy-egy tudományos fölfedezés történik, az mind a Teremtőt dicséri. Kellene is, hogy az ember ilyenkor hálát adjon. Néhány kutató ezt meg is teszi. Más kérdés, hogy az ember az önzése és mohósága miatt a fejlődést, a vívmányokat rosszra használja. Ezt nem volna szabad. Ezért is juthatott eleinte arra a gondolatra, hogy minden fejlődés káros, mert sok kárát is látnunk kell az utóbbi évtizedek, vagy évszázadok rohamos fejlődésének. Ezt igazából nem is lehet fejlődésnek nevezni, mert csak az fejlődés, ha valami fölfelé halad, egyre közelebb az Istenhez. Az, ha a fegyvereket tökéletesítik, az csak az emberiség romlásához, nem fejlődéséhez vezet. Az orvosi kutatás fejlődése is Isten áldása. Mindaz, amit az ember fölfedez, már benne van a világban. A Teremtő, hogy úgy mondjam, nem lepődik meg semmin, mindent tud előre. Csak az időben élő ember érzi úgy, hogy halad előre az eredményeivel.
Valójában minden ember legfőbb feladata a fejlődés, hogy önmaga fejlődjön, fölfelé haladjon, egyre közelebb kerüljön az Istenhez. Ha a keresztény kutatót, orvost, kétkezi mestert ez vezeti az életében, akkor az eredményeiért valóban hálát ad és dicsőíti vele az Istent. De minden egyes ember így van vele a saját munkája, a saját élete területén.


Kedves Lelkiatya!

Római katolikus vagyok, online válaszoló lelkiatyát keresve találtam erre a honlapra és nagyon sokat segített az Ön válaszainak olvasása, több kérdésemre is választ kaptam pl. a migránsok, a félelem, az Istennel való kapcsolat témakörében.

Két kérdésem lenne mégis, ami konkrét. Az egyik, hogy ma visszaestem egy két éve teljesen elhagyott bűnömbe, jósoltam magamnak tarot kártyából. Kértem Szűz Mária segítségét, hogy segítsen, óvjon az ártó lelkektől, és úgy adjon információt, hogy mit tegyek.
A másik kérdés szorosan idekapcsolódik, ugyanis egy férfival kapcsolatosan kértem információt, akivel megismerkedtem és én nagyon szeretném folytatni, de benne nem látok hajlandóságot a tartós kapcsolatra, csak a testire. Külföldi férfi, de katolikus hitben nevelkedett, vallását nem gyakorolja. Nem történt meg köztünk a teljes testi érintkezés, én nem akartam. Ez így is bűnnek számít? Meg fogom gyónni, de ha lesz még alkalom, eddig bizonyosan el fogok menni újra a férfival, hiszen az én koromban nem várhatok el olyan tisztaságot, tartózkodást egy férfitól, mint egy házasulandó fiatal. Ő 50 éves, én 40.
Atyám, az lenne a kérdésem, hogy mennyire siessek a gyónással, és tényleg az a kártyajóslás veszélye, hogy gonosz lelkeket hívhatunk le?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm,
A.

Ha jól értem, imádkozni akart, csak ezzel a kártyajátékkal próbált ráerősíteni, mintegy választ kényszeríteni. Ne tegye! Talán egyszer elkövetni ilyen butaságot nem olyan vészes, de ha az ember rászokik, akkor valóban már kezd közeledni a mágiához, nevezzük azt akár fehérnek, akár feketének, ugyanaz. Aki pedig effélével foglalkozik, az bizony, megnyitja magát a sötét erőknek. Igen, gyónja meg, hogy ilyenbe belecsúszott. Bár, ismétlem, ez a cselekedet még önmagában nem annyira súlyos. A férfival való testi kapcsolata azonban igen. Keveset enyhít a dolgon, hogy nem mentek el a végső pontig. A testi szerelem csakis a házasságban lehetséges. A házasságra készülők testi vonzódása természetes, és egymás iránti szeretetük ilyen módon való kifejeződése is, megfelelő keretek között helyénvaló. De ez a házasság előkészülete. Amikor nem házasságra készülőkről van szó, akkor nem szabad a testi örömöt hörpölgetni. Azért nem, mert nagyon veszélyes. Hasonlóan a kártyavetéshez, az ember saját magát hálózza be. Nemde, Ön is már olyan helyzetbe került, hogy készül abba az országba, s máris ezekre gondol, talán vágyakozik is rá. Persze, nagyon erős tud lenni az ilyen vágy, behálózza az ember gondolkodását. Éppen ez az, ami méltatlan, ami nem tiszta, ami eltávolít az Istentől. Az is méltatlan, ha ez az úriember nem kíván tartós kapcsolatot létesíteni, csupán néhány éjszakára szóló örömet keres, erre pedig Önt, az Ön testét használja föl. És, mondhatjuk, viszont. Ennél sokkal több a testi szerelem. Felnőtt korban még inkább elvárható az önfegyelmezés.


Kedves Lelkiatya!

Arra kérem, ne jelenjenek meg soraim a nyilvános felületen, ...

Miért, miért , miért. A megbocsátás miért nem lehet olyan könnyű.

Ha már beszélt a plébánossal, hogy ez így nincsen rendjén, akkor kifejezetten kérem, beszéljen a feljebbvalójával is, az esperessel, de nyugodtan megkeresheti a püspököt is. (Csak ne névtelen levéllel, mert azzal nem lehet kezdeni semmit, az egyenesen a papírkosárban landol.) Ön szívén viseli az egyház, az egyházközsége sorsát. Ez nagyon helyes. Arra kérem, ne nyugodjon bele, tehát, hogy így mennek a dolgok. Természetesen fontos a békesség és a megbocsátás, de az egyház romlását sem nézhetjük tétlenül. Tény, hogy előbb a szívében kell békére lelnie, s csak utána láthat hozzá, hogy az egyházat is jobb irányba próbálja mozdítani. De meg kell tennie, ne halogassa! Imádkozzék az atyáért és a többi érintett személyért, és tegyen is lépéseket, hogy lehetőleg ne folytatódjék ez a dolog a plébánián.


Tisztelt Lelkiatya!Férjemmel igen szerény lakáskörülmények között neveljük két fiú gyermekünket húsz négyzet méter szoba és egy nagyon pici konyha az otthonunk több gyermeket vállalni már nem tudunk,a harmadik gyereket már lefektetni se tudnám mert annyi hely sincs a pici lakrészbe!!! Védekeztünk tehát kell!!! Hallottam a TCST MÓDSZERŐL amit a katolikus egyház elfogad de én ezt alkalmazni egyiket se tudom mert az én szervezetem elég rendszertelenül működik!!! Jelenleg gyógyszerel védekezünk de nagyon bánt hogy én ezzel a JÓ ISTEN ELLEN VÉTEK mit tegyek??? Válaszát előre is köszönöm!!!

A helyzetük valóban nem könnyű. Ilyen esetben kifejezetten az a felelős gondolkodás, ha megpróbálják tudatosan kezelni a gyermekáldást. Többféle módszer is létezik, amelyet az Egyház adott helyzetben különbözőképpen ítél meg. Ezt mindenképpen a lelkiatyával, gyóntató pappal, parókussal (plébánossal) kell megbeszélnie. Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy abortív módszert semmiképpen se alkalmazzanak. Ezek ártatlan eszközöknek vagy megoldásoknak tűnnek, de a gyakorlatilag megfogant magzat életét oltják ki. Emberéletet megölni semmilyen körülmények között nem szabad.
Beszéljen tehát erről a kérdésről egy lelkiatyával. Adja Isten, hogy lakhatási körülményeik is minél hamarabb kedvező fordulatot vegyenek!


Kedves Lelkiatya!

Feleségemmel mindketten római katolikusok vagyunk és mindkettőnknek volt korábban egyházi házassága(bár mindkettőnkké kereszteletlen féllel). Ám az egyházi házasságok közül csak az egyikünként sikerült rendezni, a másik házassággal kapcsolatban az egyházi bíroság nemleges döntést hozott. Így sajnos jelenleg nem tudunk a gyónás és áldozás szentségéhez járulni. Ezzel kapcsolatban szeretnék két kérdést feltenni. Az egyik, hogy van-e esély egy új eljárás keretében mégegyszer megvizsgáltatni a házasságot, ha igen, érdemes-e egyházi jogi személy (ügyvéd) segítségét kérni? A másik kérdés, hogy ebben a helyzetben bérmálkozhatok-e. Erre fiatalabb koromban még nem került sor, és most felnőttként a gyónás és áldozás szentsége nélkül felvehető-e a bérmálás szentsége? Köszönöm szépen a válaszát! Gábor

Kedves Gábor!
A bérmálás szentsége fölvételének semmi akadálya nincsen. Javaslom is, hogy jól fölkészülve rá minél hamarabb részesüljön a Szentlélek e nagy ajándékában. A házassági semmisség újra tárgyalását is kezdeményezheti. Egyébként van lehetősége föllebbezést is benyújtani. Nem tudom, ezt megtették-e. De ha lelkiismeretében úgy érzi, hogy van arra esély, hogy a korábbi házasságkötése nem volt érvényes, tanácsolom is, hogy indítsák újra a vizsgálatot.


Kedves lelkiatya!
Mit jelent az, hogy szeretnek visszaélni az ember bizalmával ?
Válaszát köszönöm!

Ha valakivel bizalmasan közölnek valamit, azaz olyan személyes dolgot, amelyet az illetővel a közeli kapcsolat miatt szívesen megoszt az illető, de másnak nem mondana el, ám ez a bizalommal megajándékozott személy a dolgot nem tartja magában, hanem elmondja másnak is, akinek az a valaki nem mondta volna el.
Az is bizalommal való visszaélés, ha olyan dolgot tár fel mások előtt a bizalommal visszaélő, amelyet nem közlés útján tudott meg, hanem más módon, a közeli kapcsolatból fakadóan vált ismertté számára. A bizalom nagy kincs, óvakodnunk kell, hogy ne játsszuk azt el felelőtlen fecsegéssel.


Tisztelt Lelkiatya!

Bár hívő katolikus vagyok,közel áll a szívemhez a csotki és a Jézus-ima.Rendszeresen imádkozom is, este és napközben többször.A csotkimat magam készítettem szeretettel és imával.Kíváncsi lennék hogy mi a véleménye erről.
Válaszát előre köszönöm.
Péter

Kedves Péter!
Örvendetes, hogy rátalált a csotkira, mint hatékony imamódra és gyakorolja is ezt. Általában nem magunknak szoktunk kötni csotkit, de ebben sincsen semmi rossz. Fő, hogy van már ilyen imafüzére, és használja is. Ha kialakult az imaéletében az, hogy egészen sok időt tud rászánnak, mondjuk, naponta fél órát vagy többet, akkor mindenképpen javaslom, hogy egy lelkiatyával vegye föl a kapcsolatot. Még az sem baj, ha az illető nem ismeri vagy nem gyakorolja a Jézus-imát, de legyen egy külső társa, aki kíséri ezen messzire és mélyre vezető lelki úton!


Kedves Lelkiatya!
Járok egy keresztény terapeutához,aki sokat segit nekem,helyes önismeretre jutnom és a hitemet aktivabban megélni.Feltártam neki,hogy mély ellneszenvet,megvetést érzek a függőbetegek iránt,kiidegelnek.Azt mondta ami megvan bennünk azt meglátjuk és zavar bennünket.Ha mások titokban lévő függőségére.pl egy zugban való ivásra dühösen reagálunk akkor nekünk is van rejtett függőségünk.Ezzel fején is találta a szöget,csak voltam tudatában,hogz ez egy rejtett függőség.Azt mondta ezek a függőségek más emberek képében követnek bennünket.Nekem is van rejtett függőségem,amit titokban csinálok,ez pedig az önkielégités bűne.Restellem is.Hosszú évek óta tart,már ritkábban csinálom,de havonta vagy kéthavonta belekerülök ebbe a csapdába.Mit tehetnék hogy ezen változtassak és az éz érzéseimen is változtassak a függő betegek iránt?A terapeutának ezt szégyellem elmondan,inkább leraknám,átbeszélném egy életgyónásban,meggyóntam azelőtt csak felületesen,általában úgy,hogy vétkeztem a tisztaság ellen.Ön mit tanácsolna?
Válaszát nagyon szépen köszönöm!

Az a sejtésem, hogy ez a keresztény terapeuta már tudja Önről, hogy mi ez a függősége, csak arra vár, hogy Ön mondja ki. Természetesen fontos meggyónnia is. Lehetőleg a gyónásban se takargassa mellébeszéléssel. Ez a fajta szégyenérzet, persze, természetes és nagyon helyes, de éppen saját magunkat megszégyenítő ereje segíthet az önfegyelmezésben. Igaz, nem ez a végső megoldás, de segít a küzdelemben. Tanácsom, tehát, hogy a terapeutának is tárja föl inkább. Hátha ő tud ebben is tanácsot adni. Hiszen sok oka lehet az efféle magatartásnak. A függőbetegekkel szembeni viszolygását pedig azzal győzhetné le, ha tudatosan megismerkedne közelebbről egy ilyen emberrel. Elbeszélgetne vele, megpróbálna segíteni rajta. Nem a szenvedélytől való szabadulás végett, hanem bármi más egyszerű emberi segítséggel. Észrevenné ezáltal, hogy ott is egy küzdő, szenvedő ember van, akit nem megvetni, hanem szeretni kell. Javaslom, tegye meg ezt a most még nehéznek tűnő lépést. Sokat fog változtatni a gondolkodásán.


Kedves lelkiatya!

Miért van az hogy nekem mindig többet kell tenni azért hogy valami sikerüljön? Miért van az, hogy engem néha átvernek? Nekem nincs semmiben sem örömem, mindig azt hallgatom, hogy "más is jár így", "mindennek eljön az ideje", "kitartás". Annyira unalmas már minden...... Úgy érzem, hogy másnak "csak úgy van minden". Szeretném ha nekem is fordulna valami az életemben, csak nincs még párkapcsolatom, nem tetszik néhány embernek amit csinálok. Várom a válaszát.

El tudom képzelni, hogy egyáltalán nem rosszindulatból mondják Önnek, hogy más is jár így, hogy várni kell, hogy ki kell tartani. Az életben, nyilván, sok megpróbáltatás ér minket, s ezekhöz hozzá kell edződnünk. Ez elengedhetetlen feltétele az életrevalóságnak. E megpróbáltatások csak azért érik Önt, hogy minél erősebbé váljon. Azt egyáltalán nem kell gondolnia, hogy másnak csak úgy van minden. Ez mindig csak messziről nézve, kívülről látszik így. Küzdenünk kell az életünkben. Sőt, Madács azt írja híres drámájában: Az élet célja a küzdés maga. Semmi sem pottyan ingyen az ölünkbe. A mai világ, sajnos el akarja hitetni velünk, hogy ez lehetséges, holott ez hazugság. Küzdenünk kell, azonban ez jó küzdelem, boldogító út. Még egy dolog. Ne arra számítson, hogy majd lesz párkapcsolata, s akkor minden megoldódik. Ha lesz - adja Isten, hogy legyen mihamarabb! - akkor abban is sok küzdelem lesz majd.


Kedves lelkiatya!
Lehet-e tudni,hogy egy atya válaszol-e a kérdéseinkre, vagy esetleg több. S van-e email címük amire írhatunk. Köszönettel

Ezen a rovaton általában én válaszolok, de amikor egy-egy fogósabb kérdést kapok, amibe beletörik a bicskám, akkor más atyák segítségét szoktam kérni. Meg azt is szoktam tőlük kérni, hogy ha hibát találnak a válaszomban, akkor nyomban figyelmeztessenek. Meg is köszönöm nekik.
Külön írni pedig a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre lehet.


Kedves Lelkiatya!

Lentebb, a Timi nevű hölgynek adott válaszában feltűnt, hogy teljesen egyszerű megoldásként vázolja fel az esküvőt, úgy, hogy említette a kérdező, hogy párja nincs megkeresztelve és nem is szeretne megkeresztelkedni. A kérdésem, hogy ez csak elkerülte a figyelmét, vagy valóban lehetséges egyházi esküvő (most teljesen lényegtelen, hogy latin vagy görög) egy megkeresztelt és egy meg nem keresztelt ember között?

Nagyon szépen köszönöm a válaszát, Isten áldja meg a sok sok segítségért amit az oldalon véghezvisz! Sári

Kedves Sári!
Igen, megvan a módja annak, hogy katolikus fél meg nem keresztelttel házasodjon össze. Ezzel reményt szeretne adni az Egyház annak, aki még nincs megkeresztelkedve, hogy Krisztushoz és az Egyházhoz közeledve mégis eljusson a hitre és a szentségi életre. Persze, ebben nagy feladata és felelőssége van a katolikus félnek. Ennek részleteit megtudhatja a parókusától (plébánosától), bizalommal forduljon hozzá.



Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelki atya!

Akit a római rítusban kereszteltek meg és csak később, felnőtt korában kérte, hogy a görög rítushoz csatlakhasson, azt felszentelhetik-e a görög katolikus egyházban diakónusnak?

Köszönettel régebbi válaszáért, üdvözlettel:
Bazil

Kicsi az esélye, de volt már rá példa. Az egyház szeretné elkerülni, hogy valaki azért változtasson rítust, hogy ezzel kikerülhesse a római katolikus egyházban kötelező cölibátust. Ezért fiatal férfiak rítusváltása esetén általában megkövetelik, hogy tegyen fogadalmat arra, hogy ha pappá szentelődik akkor a korábbi rítusa előírásának megfelelően cölebsz lesz. Hogy ez diakónus szentelésre is vonatkozik-e, nem tudom. Mindenesetre az ilyen esetek lehetőség szerinti elkerülése érdekében inkább nem javasolja az egyház a rítusváltást. A már megtörtént rítusváltás esetén a püspökhöz kell fordulni az ilyen kérés elbírálására.


Tisztelt Lelkiatya,

Római katolikusként azt szeretném kérdezni, hogy keresztényként mi közünk van a szinkretizmushoz, a pogány vallásokkal való párbeszédhez? Ideidézhetnék minden olyan igeverset, amely teljes mértékben alátámasztja, hogy "senki másban nincs üdvösség csak Jézus Krisztusban" Tehát semmi közünk sincs hozzájuk. "Én vagyok az út az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis általam" STB, STB!
Ezért aggódva figyelem a mostani "pápa"? ténykedéseit, hogy miért vezeti ilyen eretnekségbe az Egyházat!
Különböző szabadkőművesektől, illuminátusoktól és okkult lovagrendektől tudhatjuk, hogy az egyik fő törekvésük az EGY VILÁGVALLÁS kialakítása a világkormány mellett!
Egy új típusú Egyház kialakulását vélem felfedezni, amely a társadalmi igazságtalanságokkal törődik a lelkek megmentése helyett!
"Isten mindenkit szeret, mindent megbocsát, a jó Isten irgalmas"! A MINDENKI MEGVAN VÁLTVA TAN!
A bűnről már nem igen hallani, csak a szegények, elnyomottak, elesettek, munkanélküliek megsegítéséről, ÖKOLÓGIAI enciklika(Ez nem mellesleg "Gaia" földanya imádata, ami okkultizmus")
Mindezek mellett az idők végének jeleit látom a világban. Földrengések hihetetlen nagy intenzitással, különböző természeti katasztrófák, mély erkölcsi romlás, "a gonoszság megsokasodik és sokakban kihűl a szeretet"
Továbbá mi ez a nagy "VILÁGBÉKÉRE" való törekvés az Egyház és a világ részéről? "Jézus nem azt mondta, hogy "mikor azt mondják béke és biztonság, akkor jön rájuk a veszedelem, mint a fájdalom a terhes asszonyra és meg nem menekedhetnek" vagy "Az én békémet adom nektek, de NEM ÚGY, AHOGY A VILÁG ADJA?"
A keresztények nem olvassák Dániel könyvét és a Jelenések könyvét? Pont az Antikrisztus fogja elhozni a világbékét és ezért fognak nagyon sokan áldozatul esni neki!
Erről miért nem beszél az Egyház? A papok sorra züllenek el, főleg a mi környékünkön, utánpótlás pedig nincs! Nem prédikálnak a sátánról, mert nem is hiszik, hogy létezik, sokszor a bűnről sem a megtérésről sem!
Hova süllyedtünk?
Nagyon sajnálom, hogy a Görög katolikus Egyháznak is az egyik legnagyobb célja az ÖKUMENIZMUS, a vallások egybeolvasztásának a célja az Antikrisztus imádata lesz! Itt nem csak a "keresztény szektákra kell gondolni, hanem MINDEN olyan vallás legyen az monoteista vagy többistenhitű, ami a világon van! Ja, hogy ezt nem tennék meg és a pápai hivatal tévedhetetlen? :D Megfognak lepődni, hogy igen. Olvassanak utána, ha az én számból nem hihető. És ezek nem légből kapott, ijesztgetésre kitalált összeesküvés elméletek, hanem ez a valóság! A tiszta igazság ISTEN IGÉJE, akkor miért buzdít minket olyan cselekedetekre a "pápa"?, hogy "beszéljünk a buddhistákkal, hindukkal, muszlimokkal, iszlámmal ÉS FONTOLJUK MEG VAGY VEGYÜNK át tőlük igazságokat? Milyen igazságokat? Nekem egy POGÁNY vallásban lévő ember milyen igazságot tud mondani, aki nem mellesleg KÁRHOZAT ALATT Él, mikor az egyedüli EGY és Igaz Istent szolgálom? "Aki hisz és megkeresztelkedik ÜDVÖZÜL, aki nem hisz ELKÁRHOZIK!"
Ennyire tudatlan az EGÉSZ EGYHÁZ?
Még maga a Katolikus "Anya"szent"Egyház" is azt tanítja a katekizmusában, hogy CSAK AZ LEHET A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA, AKI MEGKERESZTELKEDIK, ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT!
Mindezeket azért bátorkodtam leírni, mivel beszéltem olyan papokkal és keresztény hívőkkel, akik ugyan ezeket az igazságokat osztják, mint én és értetlenül állnak a történtek előtt, tanácstalanul.
Még valami, persze nem sértésként, de egy percig sem fogok gondolkozni azon, hogy mit gondol az egyház vagy a nagy többsége a keresztényeknek, mert úgy kilépek ebből az ÚJ már terjedő eretnek, pogány, okkult fertőből, mint a pinty!
A keresztények alszanak és nem látják, hogy mi folyik körülöttük! Neopogány tanokkal keveredik már a Katolikus Egyház, amelyek a kárhozatra visznek!
Nem is értem, hogy a protestáns keresztény egyházak miért kongatják a vészharangot és miért szólítják fel követőiket arra, hogy készüljenek, mert az idők végét éljük?
TELE AZ INTERNET VELE! Az EGYHÁZ PEDIG BAJBAN ÉS PONT AZOK NEM LÁTJÁK, AKIKNEK A LEGJOBBAN LÁTNI KELLENE, MERT A LEGKÖZELEBB ÁLLNAK/VANNAK HOZZÁ! Vagy nem akarják látni? Tudják, de nem mondják?
Hatalmas hibát követnek el vele!
Ezek nem egy megbomlott elme képzelgései, hanem a kőkemény valóság, ami hamarosan tényleg megélt valóság lesz és nem csak még "tervbe vett álmok"
Elbagatellizálhatják az egészet és hazudhatnak a híveknek és hazudhatnak ÖNMAGUKNAK, hogy nincs NAGY BAJ!
Nagyon nagy tévedés azt hinni, hogy félek és kétségbeestem, pont ellenkezőleg ISTEN MEGFOGJA ENGEDNI, MERT MEG KELL, HOGY ENGEDJE! MINDEN EGYES EMBER MEGLESZ ROSTÁLVA LEGYEN AZ PÁPA, BÍBOROS VAGY AKÁRKI és a pofon pedig fájdalmas lesz!

A Mindenható EGY, Igaz Isten Áldja meg Kedves Lelkiatya.

Vannak igazságok abban, amit itt leírt, de vannak benne félreértelmezett dolgok is. Főként ezekre szeretnék rávilágítani.
Más vallások követőivel való párbeszéd még nem szinkretizmus. Arra sehol sem buzdít sem a pápa sem más egyházi megnyilatkozás, hogy a tanításaikból bármit is át kellene venni. Ugyanakkor mégis igaz, hogy egyik-másik vallás követőjétől volna mit megtanulnunk. Például az imádság fontosságának szerepét, a vallási tanításokhoz való ragaszkodást. Ezekben sok keresztény ember igen hadilábon áll, és bűnbánattal be kell vallanunk, hogy tanulhatnánk tőlük. A más vallásúakkal való párbeszéd - de lehet ezt az ökumenizmusra is érteni - azért is lehetséges és fontos, mert a másik ember sohasem ellenség. Mindenkiben Krisztust kell látnunk. Krisztus is szóba állt mindenféle emberrel, akiket a környezetében lévő, magukat igaznak tartó emberek mélyen megvetettek. Az Egyház célja ebben ugyanez. Nemde, Jézus maga mondta: Menjetek el minden néphez, tegyétek tanítványaimmá őket (Mt 28,19). Hogyan tanítsunk másokat, ha nem állunk szóba velük? Abban lehet, hogy igaza van, hogy a katolikus egyház missziós ereje ma sokkal gyöngébb, mint korábban. Legalábbis a nyugati országokban. Ez valóban gyengéje mostani korunknak, én is így látom. Keresi is a továbblépés útját a pápa és az egész Egyház. Ennek az erejevesztettségnek része az egyes papok hiteltelensége is. Nagy baj ez is, nagy fájdalom. De nem biztos, hogy az utolsó ítélettel való fenyegetőzés segítene rajtuk vagy más hiteltelenül élő keresztényen. Nem félelemkeltéssel tudjuk hirdetni Krisztus Örömhírét, hanem Isten szeretetének megtapasztalható közvetítésével. Láthatóan Önt nagy buzgóság vezeti a katolikus hit megtartásában. Ezért is olvastam meglepve a következő sort, amelyet, ha jól értettem, Ön úgy értelemez, mint veszélyes új tan:
Isten mindenkit szeret, mindent megbocsát, a jó Isten irgalmas! A MINDENKI MEGVAN VÁLTVA TAN!
Ez nem új tan, az Egyház mindig is ezt tanította. Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön... váltságul adta magát mindenkiért (1Tim 2,4-6). Igen, Krisztus mindenkiért meghalt. S nem csak hogy minden ember, de az egész világ is meg van váltva. Hogy ezt ki fogadja el és ki nem, az más kérdés. Nekünk keresztényeknek az a kötelességünk, hogy mindenkihez elvigyük ezt a jó hírt, hogy meg vagyunk váltva. Ha azzal a kíméletlen állásponttal közelítenénk, hogy KÁRHOZAT ALATT ÉL (ami nem is igaz), akkor miként remélhetnénk, hogy valamiképp eljut arra az igazságra, hogy ő is meg van váltva? De ismétlem, azt én is osztom, hogy erőteljesebbnek kellene lennie az igehirdetésünknek.
Bocsásson meg, azt is teljesen félreértette, hogy a görögkatolikus egyháznak legnagyobb célja lenne az ÖKUMENIZMUS. Hogy fontosnak tartja, az igaz, de nem legnagyobb célja. Fontosnak pedig azért tartja, mert létéből fakadóan a két nagy testvéregyház, a katolikus és ortodox között áll, s ezért nagyobb felelőssége van abban, hogy egymást jobban megismerjük, elfogadjuk. Abban viszont igaza van, hogy CSAK AZ LEHET A KATOLIKUS EGYHÁZ TAGJA, AKI MEGKERESZTELKEDIK, ANNAK RENDJE ÉS MÓDJA SZERINT. Bár ezt a rendje-módja kifejezést többféleképpen is lehetne értelmezni a különböző rítusoknak megfelelően, de ha a lényegét tekintjük, az Egyház szándékával egyezően a Szentháromság nevére vízzel való megkeresztelést, akkor igaz. Viszont nem tanítja és nem is tanította az Egyház, hogy csak az üdvözülhet, akik a katolikus egyház tagja. Az extra Ecclesiam nulla salus (Egyházon kívül nincs üdvösség) ma is éppen úgy igaz, mint bármikor. De hogy ki milyen mértékben és módon él az Egyház, vagyis Krisztus titokzatos testének kegyelmeiből, azt nem nyilvánítja ki olyan nagy bizonyossággal a mai teológiai tanítás, miként korábban voltak ilyen kijelentések.
Abban is igaza van, hogy MINDEN EGYES EMBER MEGLESZ ROSTÁLVA LEGYEN AZ PÁPA, BÍBOROS VAGY AKÁRKI (Lk 22,31). De hogy utána pofon nem lesz, én abban biztos vagyok. (A kárhozat nem pofon, hanem iszonyatos vég - mentsen meg bennünket tőle az Isten!) Hogy mi végre jutunk, azt nem tudjuk megmondani. De kétségtelen, hogy igyekezni kell bejutni a szűk kapun, erre világosan figyelmeztetett minket Urunk (Lk 13,24).


Tisztelt Lelkiatya!

Semmi gond, hogy nem válaszolt a tegnap feltett kérdéseimre, legalább újabb megerősítést kaptam, hogy ami az Egyházban és a világban történik az sajnos mind igaz. A szinkretizmustól az egy világvallásig az okkult eretnekségektől a végidőkre utaló jelekig.
Úgy lesz, mint Noé napjaiban és Sodoma és Gomora esetében.
Isten bocsássa meg!

A Mindenható EGY, Igaz Isten Áldja meg!

Kérem, bocsásson meg, hogy megvárattam a válasszal. Sajnos, ezek a válaszadások korántsem naprakészek, vagy hogy néha hetek telnek el, hogy megérkezzék a válasz. Mint az Ön esetében is. Iparkodom a válasszal.


Kedves Atya!

Milyen imát ajánlana, amit kitartóan tudnék végezni, hogy a Jóisten segítsen meg, h. egy megfelelő társat találjak. Nagyon szeretnék családot,de nem találok társat. Kis faluban lakom és egy közeli városban dolgozom.Pedagógus vagyok, segítő munkát végzek. Sajnos több zátonyra futott kapcsolatom miatt kezdem feladni a reményt. Sajnos nem látok esélyt, hogy itt a környezetemben valakivel megismerkedjek. Pedig életvidám,nyitott, segítőkész ember vagyok. Nem tudom mit hol rontottam el, szeretném ha tudnék egy olyan társat találni akiben valóban bízhatok és kialakulna valakivel egy szoros elköteleződés.Csak Gondviselésben bízom.Kicsit talán bezárkóztam, de nem nagyon tudom hova mehetnék már 37 évesen már nehéz társat találni.Kicsit elfáradtam, abban hogy reménykedtem egy egy kapcsolatban, próbálkoztam a legjobban csinálni és mégis elromlott.De nagyon bízom az ima erejében.Köszönöm szépen. Virág

Kedves Virág!
Nem azon múlik imádságunk hatékonysága, hogy milyen szöveggel imádkozunk. Elsősorban a szívünk állapota a fontos, és azt igyekszünk kifejezni imával akár saját szavainkkal formáljuk azt, akár más, szentek által ihletett imát mondunk, vagy ami a mégis a legjobb talán, a Szentírásból származó imádságot mondunk (ilyen pl. a Miatyánk, a Üdvözlégy meg a zsoltárok).
Igen, bízzék továbbra is a Gondviselő Istenben. Egészen bizonyos, hogy nem hagyja magára Önt. Ugyanakkor imádságában mindenképpen figyeljen arra is, hogy mi az Ő akarata. Nagyon fontos, hogy az imádságunkban, bármennyire is meg vagyunk győződve arról, hogy jó és helyes dolgot kérünk, meg kell őriznünk a nyitottságot az Isten akaratára. Ahogyan Jézus is imádkozott: Ne az én akaratom legyen, hanem a Tied (Lk 22,42).


Kedves Lelkiatya.
Mi a feltétele annak,hogy valaki
egy rend tagja legyen.
Nekem gyerekkori vágyam és vissagondolva
éreztem is,hogy egyházi szolgálatba
szeretnék lenni,de nem valósult meg.
Szeretek magam,egyedül lenni.
Szeretem kizárni a külvilágot
magamból és vágyom a csendre,nyugalomra.
Köszönöm,hogy segített!

Javaslom, keressen föl egy szerzetesközösséget. Lehetőleg olyat, ahol uralkodik a csönd, ahol be tud kapcsolódni az imádságba. Ha a munkája és az életkörülményei megengedik, akár több napot, legjobb, ha egy hetet rászán erre az elcsöndesedésre. Hogy utána mit talál a lelkében, ez egyelőre rejtély. Nem biztos, hogy ugyanazt, mint amit most lát, sejt, gondol. Lényeg az, hogy szerzetesi közegben lehessen egy időre. Ha nem lehetséges egyszerre több napot erre szánnia, akkor egyenként menjen el több napra, lehetőleg mindig ugyanabba a közösségbe.


Kedves lelkiatya,
Mit tehet egy felnőtt ember az ellen, hogy ne érdekelje túlságosan mások véleménye, ne rezzenjen össze, ha kritikát kap? Mert én sokszor érzem bátortalannak és gyengének magamat, különösen akkor, ha ki kell állnom az érdekeimért vagy Isten és az igazság által megkövetelt dolgokért. Mit kell csinálni ilyenkor? Böjtölni, imádkozni, sportolni, akaratunkat erősíteni? Ez talán egyfajta önbizalom hiányos állapot, úgy érzem, hogy teljesíteni kell, hogy megfeleljek másoknak, eközben "kikészülök". Gyerekkoromban úgy emlékszem, hogy nem voltam ilyen, hanem felszabadult voltam és nem volt bennem megfelelési kényszer.

Ha gyermekkorában ez nem volt Önre jellemző, akkor azt javaslom, szánjon időt arra, hogy gondolatban, emlékezetben elindul visszafelé, és megpróbál eljutni arra a pontra, amikor - úgy emlékszik - megjelent ez a bizonytalanság, megfelelni akarás. Nem hiszem, hogy súlyos gond lenne az Ön esetében, mert eléggé jól leírta a helyzetét, tehát aránylag jó önismerettel rendelkezik. Ez már fél siker. Mondom, próbálja meg fölidézni az életét szép lassú lépésekben visszafelé menve. Ne kapkodja el, ne érjen túl hamar a gyermekkorához. Lehetőleg minél részletesebben, a lényegtelen mozzanatokat is fölidézve haladjon visszafelé. Ha megtalálta azt a pontot, azt az eseményt, élményt, amitől kezdve megjelent ez a görcsös megfeleléskényszer, akkor azt a helyzetet igyekezzék magában tisztába tenni. Ha rászánja erre az időt, figyelmet, lehet, hogy minden egyéb külső segítség nélkül gyógyulásra talál.


Kedves atya!

Nagyon aggalyos vagy, ez leginkabb a gyonasok tekinteteben figyelheto meg. (Fiatal ferfi vagyok.) Allandoan eszembe jut minden, a bocsanatos bunokat es a nembunoket is halalos bunoknek latom. Evek ota szenvedek ettol. Gyonas utan azt erzem, hogy nem vagyok feloldozva, illetve ugy erzem, hogy nem jol gyontam, ezert ismetelgetem gyonasaimat, az utobbi evekben tobb eletgyonast is tettem. De ebbol ne sikerult kigyogyulni.

Ezen kivul valamelyest rosszul erzem magam, szorongok, ha ki kell allnom masok ele peldaul eloadast tartani, nehez ellentmondanom masoknak, eleg gyakran szegyellem hitemet megvallani. Ugy erzem, bizonytalan vagyok, ezert vizsgalom, hogy mindent jol csinaltam-e.

Mit tegyek? Hogyan orvosolhato ez a problema? El kellene lazulnom, sportolnom kellene, hogy megerosodjek? Termeszetesen emellett normalis eletet elek, de leginkabb gyonasra keszulven elojonnek ezek az elviselhetetlen aggalyok.

Talán meglepődik, de azt tanácsolom, forduljon szakemberhez. Természetesen csakis katolikus pszichológusra gondolok, aki ismeri, érti a szentgyónás lélektanát is. A szentgyónás lehetne a gyógyulásának eszköze, de valami rossz élmény, kialakult rossz érzelmi mechanizmus miatt éppen az okozza a szorongását, ami gyógyíthatná. Ennek mélyebben utána kell járni. Egy szakember, lehet, hogy egyetlen beszélgetés során rá tud mutatni, hogy hol a hiba, vagy esetleg egyszerű terápiát javasol. Nem kell ettől sem félnie, egyszerűen gondolkodási vagy hasonló jellegű gyakorlatokról van szó. Fontos, hogy mihamarabb megtegye ezt a lépést, minek gyötörné magát sokáig ezzel a feloldatlansággal?


Tisztelt Lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy lehetséges-e számomra az ortodox katolikus rítusra való átállás. Ha igen, hogyan fog ez lezajlani. Református vagyok, kisgyermekként lettem megkeresztelve.

Válaszát elöre is köszönöm.
Genovéva

Kedves Genovéva!
Természetesen van erre lehetőség. Ha Ön külföldön lakik, azt javaslom, keresse föl Belgiumban a Chevetogne-i közösséget. Úgy sejtem, nem messze van az Ön lakhelyétől. Ha ott elbeszélget valamelyik atyával, és elmondja neki ezt a szándékát, minden bizonnyal szívesen segítségére lesz. Nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a magyarországi görögkatolikus metropóliából kapta ezt a tanácsot. Amennyiben további részleteket szeretne megtudni, javaslom, írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre külön is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A vőlegényemmel jövő szeptemberben lesz az esküvőnk. Szeretnénk egyházi esküvőt, de nem egyszerű a helyzetünk.
Én görög katolikus vagyok, az apai nagyszüleim kereszteltettek meg (ahol a szüleim nem vettek részt, mert nem voltak értesítve), édesanyám viszont római katolikus. A szüleim válása és a családban fennálló egyéb okok miatt én gyerekkorom óta csak római katolikus liturgián voltam eddig és csak azt ismerem.
Miután csak a latin szertartást ismerem, ezért latin esküvőt is szeretnénk.
A helyzetünket nehezíti, hogy a vőlegényem nincsen megkeresztelve, ő maga nem is szeretne, viszont a gyerekeket majd szeretnénk katolikus hitben felnevelni.
A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehetséges görög katolikusnak római katolikus esküvőt tartani?
Tudom, hogy szemtelen, és nem helyén való a kérdés, de nincsen kihez fordulnom, aki tudna nekem ebben segíteni!
Nagyon szeretnénk katolikus egyházi esküvőt!
Válaszát és megértését előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: Timi

Kedves Timi!
A helyzete nem egyedülálló. Teljesen érthető, hogy Ön számára a bizánci rítus idegen is volna, még ha származása szerint görögkatolikus is. Jó, hogy erre a fontos dologra rákérdez, mert, bizony, érvénytelen lenne a házasságkötése, ha ezt a részletet előre nem tisztázná. A megoldás viszont elég egyszerű. Bárhol is lakik az országban, lakhelye szerint Ön is valamelyik görögkatolikus parókiához tartozik. Keresse föl az illetékes görögkatolikus atyát és mondja el neki a helyzetet. Tudniillik, az ő hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy a tervezett házasságuk érvényes legyen. Közben érdemes fölvenni a kapcsolatot a saját plébánosával is. Gondolom (remélem) rendszeresen jár a saját plébániáján a templomba, és van kapcsolata az ottani atyával. Őt is értesítse a házasságkötés szándékárol. A jog azt irja elő, hogy a jegyesoktatást a görögkatolikus atya végezze el, de ettől még az esküvőjük római katolikus lehet. A többi részletet nyugodtan rábízhatja a két (római és görkat.) atyára.


Tisztelt Lelkiatya!

Honnan származik és pontosan mit jelképez a jeruzsálemi kereszt?

Eredete II. Orbán pápára (1042–1099) vezethető vissza. A keresztes lovagoknak készített zászlón szerepelt először. Azért nevezik jeruzsálemi keresztnek, mert Jeruzsálem városának címerében szerepel. Az egyenlő szárú kereszt mindegyik ága t-végződésű (ún. mankós kereszt), amely utalhat az őskeresztények idejében sokat használt Tau-jelre. A négy száron belül pedig még négy, szintén egyenlő szárú kereszt található, az értelmezők szerint ezek a négy evangéliumra utalnak.


Kedves Lelkiatya! Már korábban is írtam, hogy egy római katolikus közösségben összeszólalkoztam egy hölggyel. Nagyon rosszul esett ahogyan a plébános pártoskodása által, meg sem hallgatott, csak elfogadta a másik vádaskodását. Azóta már beszéltünk róla, sikerült konkrétumokkal is bizonyítani a hazugságait a másik hölgynek, sajnos félig a plébánián lakik, így esélyem sincs. A közösség tagjai is csak titokban beszélnek velem,amit meg is mondtak, nehogy kimaradjanak a plébániai eseményekről, mert félnek a retorziótól. A fele társaság már templomba sem jár, mert sajnálnak. Mit lehet tenni ilyen zűrzavarban. Nehéz titkolni a cirkuszt a nép előtt, sokan keresnek meg, hogy mellettem állnak, miben segítsenek. Rólam csak annyit, hogy világéletemben a templomban nőttem fel. Ezek a plébánián villogó emberek pár éve még meg sem voltak keresztelve, most van aki pénzeli az egyházat ezzel kerül fő kereszténnyé, osztja a templomudvaron ki mehet a pappal kirándulni, ki nem, mert éppen nem megfelelően közösségi barát. Hatalmas a háborgás. Személyesen annyi a bajom, hogy súlyos beteg lettem.Nagy műtét előtt állok. Jó lenne egy bátorító szó. Ha már az egyházba sem tudok menni ezek az emberek miatt, mert a plébánia foglalt /próbáltam már/mit tehetek? Hová forduljak? Minél békésebb megoldást keresek.A gyermekeim 27 24 évesek, jártak eddig templomba, de azt mondták annyi borzasztó dolgot látnak, hogy már templomba sem hajlandók menni. Nagyon bánt, hogy belegabalyodtam ebbe a helyzetbe! Az én hibámat, már sokszor meggyóntam.

Valóban nem könnyű helyzet, csak hosszú távú megoldást remélhet. De abban föltétlenül bíznia kell. Hogy emiatt nem kell saját magának szemrehányást tenni, az magától értetődik. Főként, ha már meggyónta. Nem szabad egy bűnt kétszer is meggyónni, mert ez azt jelentené, hogy nem bízik Isten irgalmában.
Magam sem tudom, jó tanács-e, de mégis fölvetem, hogy ha már beszélt az atyával erről a rossz helyzetről személyesen, akkor vegyen maga mellé még egy vagy két embert, és úgy mondják el neki újra. Ha ezt sem veszi komolyan, akkor az akár a képviselő testületet is segítségül hívhatja. Ha ezek sem segítenek, akkor jó szívvel megteheti, hogy a püspökénél tesz jelzést. Még ha nem is tűnik úgy, hogy a plébános atya súlyos bűnben élne is, amit írt, az egyházközség vékonyodása, haragok megmaradása indokolja, hogy komoly lépéseket tegyenek a helyzet megváltoztatására.


Kedves Lelkiatya!

Először is, ha anonimként, de szeretném megköszönni eddigi válaszait nekem, és másoknak is.
Ha megengedi kérdeznék:
Vasárnapoként, ahova templomba járok sokszor van keresztelő, ami mind szép és jó, hogy sokan keresztelik meg a pici babájukat. Ahogy elnézem a többi hívő mind tud örülni ennek, kivéve engem. Mindig elszontyolodok, mert úgy érzem Isten fontosabbnak tartja a "frissen" keresztelt kis új, ártatlan tagot, hisz egy gyermek ártatlan,a Mennyországba való, én meg bűnös vagyok. Persze én is örülök, de sokszor nem hagy nyugtot az az érzés. Én már tényleg nem számítanék, kevésbé szeret Isten?
Másik, nő létemre nem kaptam meg azt a kegyelmet (én annak tartom, amit Isten tényleg csak az arra alkalmasnak ad meg), hogy anya érzéket tápláljak a gyerekek felé. Nem is vágyok rá hogylegyen babám, és a párom se. Egyikőnkenk sincs türelme hozzá, tökéletesen megvagyunk ketten. Mindig furán érzem magam, hogy más "alapból" tud bánni egy kisgyerekkel és azonnal elnevetgél vele én meg állok mint egy szerencsétlen, mert általában rám "na mit nézel" tekintetet kapok a piciktől és anyukáiktól. Egyből kiszúrják ha nem tudok velük mit kezdeni. Aranyosak, de soha nem olvadoztam tőlük, és sokszor látom emiatt szívtelennek tartanak, vagy önzőnek mert NEM akarunk gyermeket.
Emiatt sokszor el is szégyenlem magam, mikor a Bibliában Jézus gyerekekörében van, hisz Ő is szerette őket. Velem van a baj, és haragszik rám Isten emiatt?
Igazából gyerekként is így gondoltam, az állatokat mindig jobban szerettem, ez így van most is, nem változott, és hiába próbálom másként állni a gyermekekhez, nem megy. Azért meg nem fogok szülni mert a társadalom szerint "kötelező", lényszerből pedig soha nem lesz jó se a páromnak (ő is katolikus, hívő) se nekem, se a gyereknek. Nem ő akart megszületni, és azt nem engedem hogy ő igya meg a levét, mert "kényszerből lett".

Ez a jelenség valóban ritka, de nincs egyedül vele. Lám, a férje is hasonlóképp gondolkodik. Igaz, alaposan beszéljék ezt meg, a lehető legmélyebb őszinteséggel, nehogy a férje csak az Ön iránt való szeretetből tódítsa azt, hogy ő sem szeretne gyermeket. Ha szeretne mégis, akkor hadd mondja ezt ki. Utána pedig beszéljék át a továbbiakat, ami még akkor is lehet két esélyes megoldás. Tehát, valóban, nem kötelező Önnek gyermeket szülni. Ettől a tehertől nyugodtan szabaduljon meg. Arra figyelnie kell, hogy ne váljék önző emberré. Ennek veszélye, persze, mindenkinél fennáll, de a gyermeket nevelő ember egy jó időre önkéntelenül is önzetlenné válik, mert a gyermekét sok esetben jobban szereti, mint saját magát. Tehát, ahol lehet, gyakorolja az önzetlenséget, de nyugodtan ki alakíthatják az életüket a férjével úgy, hogy nem szülnek gyermeket. Persze, az is fontos, hogy azért legyen házasélet Önök között, s ha mégis megfoganna, akkor azt Isten különleges ajándékának kell tekinteniök. Meg az is kérdés még, hogy milyen módszerrel gátolják a fogamzást. Van erre természetes, az Egyház által is elfogadott mód, de akkor ezt kell használni, s nem idegen anyagokat vagy eszközöket.


Tisztelt Atya!

Tudna ajánlani olyan magyarországi férfi kolostort vagy szerzeteseket (romai,görög, v.ortodox) ahol fogadnak világit hivatástisztázásra, lelkigyakorlatra vagy csak lelki elmélyülésre? inkább szemlélödő legyen ...

köszönettel:
A

Leginkább a bakonybéli bencéseket tudom ajánlani:
http://www.szentmauriciusz.hu/


Úgy èrezfem, hogy rátaláltam vègre a nagy őre. Ennyi odaadást figyelney senkitöl dr kaptam, de lehet most elveszitem. Az egyik ismerősöm kártyajoslással foglakozik fèrfi ismerősöm mellesleg szerelmes belèm de èn nem èrxek iránta semmit se sőt idegesít. Agusztus 19 èn eljött hozzám egy CD èdt amikor kikisèrtem meg akart csokoni de elöktem ès mondtam hogy hagyjon bèkèn tudja mást szeretek. Erre ő ti mèg nem szakitottatok erre èn nem nem is fogunk. Másnap a fiúm ès èn kèt honalos sxünetett beszèltünk meg telefonon mivel ő messze lakik. Mindjárt arra gondoltam hogy a szemèt biztos valamilyen átkot szort a kapcsolatunkra csakhogy az övè legyek. Szeptember 14 ifjúsági találkozó volt a doroszlói szentkutnál èn árulni mentem oda ès mikor kilakoltunk jött egy cigány asszony rámnèzet ès azt mondta jó lelkű vagyok de a lelkem most nagyon fáj. Nevetni kezdtem na most j9solni akarnak neke na velem nem fig kitolni, de amikor folytatta a beszèdet szinte mindent elmondott magamba ezt meg honnan tudja amikor ezt mèg a szüleim se tudják azt hisxik mèg mindig járunk a barátnőim sr tudják srnki se etre èn nevrttem nehogy ugy tünjönn hogy eltalálta erre ő nem hazudok de te nem hiszel nekem egy közeli ismerődöd átkozott el hogy utána mit mondott nem tudom hirtelen a semmiből egy nagy szèl felkapta a odacsiptetőzöt ponyvát majdnem a temlom keritèsèn átemelte be a templomba. Utána nem volt srmmilyen szèl ès a cigányasszony azt monta ő szenthelyen sose josol de most ugy èfezte el kell mondania nekem ès mahd kèsőbb mennyel ke a sxentkuthozz ès dobjak a petselybe lènzt ès imádkozak magának nem kèft semmit se. A neten ketestem átoklevitelről valami modszdrt szinte majdnrm rgy sr tetszet mert azt irta hogy visszaüt az átok arraxaki küldte de akkor èn se lennèkvegyèbb mirecráakadtam egyre hogy a vizbe sot kell tenni ès a tusolás után le kell önteni nagam ezzel èsxezt három napig jell megismètelnem. Első alkalom után köhögès ès trüsxögès töft rám ès imádkoztam a vègèn kèrtem a fiumnal calô bèkülèst èsxa jos ismerősömnek egy olyan nagylányt aki teljes sxivèböl sxeteti majd mett az ima is ugy szòl bocsásd meg vètkeinket mikèppen mi is megbocsàjtunk ellenünk vètkezőknek. Másnap a puacon az üzletbe jött s josismerősöm gyergyát venni mrtt rèmálnai volt. A mádodik nap után minden ok nèlkül hánytam ès a hatmadik után a kèthonapos noksfájdalnam mult el. Modt csak egydolog velem most minden renbr van de a párom egyre rosszabul van depresszió mit ajá l milyen imât mert sxámomra nagyon fontos ès nagyon sxeretem. Eddig nem hittem az ilyenbe de miytán velrm megtörtènt èrzem lètezik ez. Minden este inátkozok hogy gyogyuljon meg a sxetrlmem de már nem.kèrek bocsánatot a josismetösömnrk ha valaki engem bánt megbocsájtok könnyrn de a szdreteimet èftvtámafásokat nem tudom.negbocsájtani.

Hogy az megtörtént események összefüggésben vannak-e a jóslásokkal, azt nem tudom egészen biztosan megmondani, de hogy Önnek ezzel nem szabad foglalkozni, az egészen biztos. Ha elkezdi ezeket a praktikákat, melyeket javasasszonyok s hasonlók tanácsolnak, akkor bizonyosan egyre több efféle rejtélyes dolog történik majd Önnel, míg végül teljesen bele is gabalyodik. Nagyon kérem, nagyon határozottan tanácsolom, hogy teljesen hagyjon föl ezekkel. Természetesen imádkozzék a kedveséért, hogy gyógyuljon meg, de ezekkel a történetekkel egyáltalán ne foglalkozzék. Mindenképpen gyónja is meg, hogy belecsábult ezekbe, a többit pedig bízza a Gondviselő Istenre! Ilyenek vagyunk! Tudjuk, hogy egyedül az Isten tud megsegíteni, mi mégis hamarabbi megoldásokat remélünk, ezért egyéb praktikákhoz fordulunk. Ön ne tegye ezt!


Tisztelt Lelkiatya!

Nagyon aggaszt a mostani helyzet, ami a világban és hazánkban van. A menekültügyre gondolok. Eleve aggasztó, hogy mit kezdünk ennyi sok emberrel. Illetve félő, hogy konfliktusok lesznek. Már ilyeneket is mondanak, hogy ezek az emberek terroristák, meg katonák, és hogy el akarják foglalni Európát. Bár szerintem ez csak egy tünet, egy eszköz, szerintem Amerika csinálja az egészet, megosztja és hergeli a világot, hogy háború legyen, mert szerintem ő akar uralkodni a világon. S ez a másik nagy gond, félő, hogy háború lesz. Én már azt tervezem, hogy ha lesz, akkor fogom a családom, és elmegyünk innen jó messzire. Bár nem tudom, mennyire jó dolog a menekülés. Én úgy érzem, nem bírnám ki egy háború borzalmait. Nem is magamat féltem, én feláldoznám magam akár az egész világért,csak hogy béke lenne már,hanem a családomat féltem. Miért engedi Isten, hogy ez legyen a világban. Miért?
Tisztelettel: H.

Nem szükséges, nem is igen lehetséges elmenekülni. Mindig az adott helyzetben kell helytállnunk, mindig ahhoz ad erőt az Úr, amiben éppen vagyunk. Nem csoda, hogy most úgy érzi, nem bírná ki a háború borzalmait. Jogos ez az érzés, de nincs semmi jelentősége. Ha, ne adja Isten, bekövetkezik valami szerencsétlenség, bármilyen jellegű is, nekünk akkor abban kell helytállnunk. Ezért azt tanácsolom, arra legyen gondja, arra törekedjék, hogy amiben most van - munkahelyén, családjában - ebben a helyzetben álljon helyt a lehető legnagyobb odaadással. Ha most ezt teljesíti, akkor remélheti, hogy a váratlan, kéretlen helyzetben is meg fogja tudni tenni ugyanezt.
Hogy miért engedi meg ezt a Jóisten? Ő mindent megenged. Nekünk is, hogy vétkezzünk. Éppen, mert szeret. Sajnos, ezzel a szeretettel mindig visszaélünk. Ez a bűnnek az alapja. De ne azon bölcselkedjünk, hogy miért mi okból engedi ezt az Isten, hanem keressük azt, hogy miért, mi célból adta nekünk. Mindennek van értelme. Még az értelmetlen dolgoknak is. Mert az értelmes ember értelmet tud adni neki.


Kedves Lelkiatya!

Nyíregyházán szeretnék imacsoporthoz csatlakozni de nem ismerek egyet sem,úgy érzem jó lenne egy ilyen csoportba tartozni .Családomban nem tudok senkivel együtt imádkozni.

DJK!

Sajnálom, hogy későn szólok, ugyanis éppen ma (hétfőn) délután volt a Jézus-ima csoport találkozója Nyíregyházán. Minden hónapban találkoznak Szabó Antal atya vezetése mellett. Javaslom, hogy figyelje a honlapunk híreit, s onnan tájékozódhat, mikor lesz a következő. (Talán minden hónap első hétfőjén.)


Tisztelt lelki atya! Évek óta élek a férjemmel és két gyermekünkel!!! Az utóbbi pár évben Szent József házaságot élünk ugyanis azt mondták az atyák csak így járulhatok szentségekhez mivel sajnos múltbeli érvényes katolikus házaságom van.Most elkeztünk egymáshoz ismét közeledni a kérdésem az hogy ha engedünk az érzéseinknek akkor valaha is vissza állítható e ez a Szent József házaság??? Illetve milyen fogamzásgátlás módszert enged a katolikus egyház???? Válaszát előre is köszönöm.

Szent Pál azt tanácsolja, hogy a házasfelek csak bizonyos időre tartózkodjanak egymástól mégpedig közös megegyezéssel (1Kor 7,5). Az a természetes a házasságban, ha a felek testi kapcsolatban is vannak egymással. Igaz, hogy ez az Önök esetében nem szentségi kötelék, tehát - fájdalom - bűnnek számít, de Isten látja az Önök lelkét, hogy mire képesek és mire nem. Ha tehát újra van Önök között testi kapcsolat, éljék meg azt a lehető legnagyobb tisztaságban, egymás örömét keresve és szolgálva. Azt javaslom, ugyanakkor, hogy vizsgáltassa meg az előző házasságát, mert, ha kiderül, hogy az valami oknál fogva érvénytelen volt, akkor fölösleges gyötri magát testileg is, lelkileg is. Ennyit mindenképp megér ez az egyházjogi vizsgálat. Az Egyház megengedi és támogatja a természetes családtervezést, vagyis azt, hogy a termékeny időket kerülve élnek a felek házaséletet. Ez, persze, kicsit bonyolultabb, mint ahogyan most elmondtam, de hozzá lehet férni, hogy pontosan mit is jelent ez.


Tisztelt lelki atya!!! Férjemnek is és nekem is van érvényes görög.kat.házasságunk a múltból szentségekhez nem járulhatunk semmisé nyilvánítás nem sok esély van mert a férjem nem igazán akar vele foglalkozni.A kérdésem az hogyan éljem tovább katolikus hitemet szentségek nélkül??? Végleg elvesztettem???? Engem már csak a pokol vár??? Válaszát előre is köszönöm Dicsértesék Jézus Krisztusnak

Szó sincs róla, hogy emiatt elveszett volna. Azt javaslom, járjon el továbbra is - vagyis inkább még gyakrabban, mint eddig - a szertartásokra. Ne is csak a Szent Liturgiára, hanem minél több szertartásra. Egyelőre, úgy tűnik, nem járulhat szentségekhez. Ez, persze, nagy fájdalom, de szép eredményt is szülhet. Ragaszkodjék még inkább az Istenhez. Az Anyaszentegyház Önt is éppen úgy megajándékozza kegyelmeivel, csak másként. Semmiképp se érezze magát kitaszítottnak sem az Egyházból, sem Isten szerető karjaiból. Meg fogja találni azokat a módokat, eszközöket, amelyek Önt is közelebb segíthetik az Istenhez. Hiszen ez a célunk mindnyájunknak. Amíg nem járulhat szentségekhez, addig ezt a nehezebb, de - a küzdelem miatt - még magasztosabb utat járja a Krisztussal való egyesülés felé. Nagy kegyelmek várnak Önre, ne torpanjon meg!


Tisztelt Lelkiatya!

Szeretném a tanácsát kérni,a barátommal szeretnénk a kapcsolatunkat Istennek tetszőként élni, de sajnos a szexuális vágyaink mindig gátat szabnak ennek. Az esküvőt még nem tervezzük (3hónapja vagyunk együtt, a barátom 22 én 20 éves vagyok). Ön szerint, hogy tudnánk parancsolni a vágyainknak?

Tudom, nagyon nehéz dolog, ha már kialakult a kapcsolatukban a testi egyesülés. Innen visszalépni nagyon-nagyon nehéz. De nem lehetetlen, és nagyon fontos is, hogy megtegyék. Egyrészt, mindkettejükben meg kell, hogy legyen az erre való törekvés. Ha csak az egyik szeretne tiszta maradni, akkor képtelenségnek tűnik, hogy a társának ilyen irányú követelésének ellen tudna állni. Ha azonban mindketten Krisztusért és a saját későbbi kapcsolatukért szeretnének tisztán fejlődni a szerelemben, akkor a következőket tanácsolom. 1. Imádkozzanak közösen a tisztaságért. 2. Legyenek sokat együtt, de mindig legyen valami célja az együttlétüknek (mozi, színház, kirándulás, sport, stb.) 3. Lehetőleg ne legyenek hosszan együtt magányos helyen, ahol megtörténhet a lefekvés. 4. Szabjanak határt az érzékiségnek. Ez a határ elég jól meghatározható. A kéz a másik testén ne barangoljon tilos helyeken. Amikor nagy szeretetben együtt vannak, ez nagyon szép, de, ugye, érzékelhető az pont, amikor az érzékiség veszi át a irányító szerepet? Akkor ijedten meneküljenek, mert újra megégeti Önöket a tisztátalanság tüze. Higgyék el, messzire kerülni kell az erre való alkalmakat, különben legyűri Önöket a tisztátalanság, és hamarabb fölfalja kapcsolatukat a testi szerelem, minthogy az szépen kibontakozna a maga rendje szerint.


Kedves lelkiatya!
A minap olvastam, hogy két Szent Mihály főangyalhoz szóló ima volt eredetileg, és az egyiket valamiért betiltották. Felteszem hogy tudom melyik az, amelyiket nem (pl. a Pázmány Péter Egyetem internetes könyvtárának címlapján is szerepel), de a másikat is meg lehet találni az interneten, és a környezetből nekem úgy tűnt, hogy nem telejesen világos mindenkinek, hogy melyiket lehet és melyiket nem imádkozni. Meg tudná mondani, miért lett betiltva a másik? Köszönöm a választ előre is! Anikó

Amennyire utána tudtam nézni ennek a kérdésnek, a következőt tudom válaszolni. Szent X. Piusz pápától származik a következő imádság:
Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: Parancsoljon neki az Isten! Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Amen.
Ezt tehát szabad és ajánlatos is imádkozni.
A Mennyei seregek dicsőséges fejedelme, Szent Mihály főangyal... kezdetű ima azonban a csak papok által végezhető ördögűzés szertartásának a része. Emiatt terjedhetett el, hogy ezt nem szabad imádkozni, de ez nem egészen így van. Önmagában ezt az imát is szabad mondani, csak maga az ördögűzés szertartása van az áldozópapoknak fönntartva.


Kedves Lelkiatya!
Önnek mi a vféleménye a művészetterápiáról?Ajánlott-e ilyen foglalkozásokon részt venni?
Válaszát előre is köszönöm!

Magyarországon több egyetem is nyitott ilyen jellegű képzést. Mindenképpen értékes, tudományos módszerekkel végzett segítő szolgálat, amely a nevéből is érthetően a művészet (főként az alkotóművészet) eszközét használja önismereti folyamatok, személyiségzavarok és egyéb, pszichés eredetű problémák terápiás kezelésére. Félő, hogy ennek a szakterületnek is vannak sarlatánjai, akik nem szakmai képzésen vettek részt, hanem csupán önjelöltek. Olyan szakemberekhez érdemes fordulni, akiknek valóban hiteles diplomájuk van erről. Ha pedig azzal a gondolattal foglalkozik, hogy Ön is szeretné ezt a mesterséget kitanulni, akkor keresse föl azt a felsőfokú intézményt, ahol ilyen jellegű akkreditált képzés folyik. Ott részletesebb tájékoztatást kap.


Kedves Lelkiatya!

Szeretném a segítségét kérni, hogy hogyan tudnék elmélyülten és kitartóan imádkozni egy megfelelő társért, családért.37 éves vagyok, a kapcsolataimat mindig azzal a reménnyel kezdtem el, hogy a lehető legjobban, pozitívan álljak hozzá, taktikák és játszmák nélkül, de sajnos mindig megszakadtak, pedig sokszor egy egy kapcsolatban évekig is vártam.Legutóbb 5 évet, de az illető visszament 5 év után a régi barátnőjéhez.Ez nagyon megviselt. Valahogy kicsit mindig pofára esek.Hiába kérem pszichológusok segíségét, segítenek, de eddig még nem volt egészen célravezető.Ők csak azt mondják meg kell változnom.Ne értékeljem magam alul. Mondjam ki az érzéseimet.Nincs az a férfi aki ne állna velem szóba, de ez a ,, jó kislányság,, taszítja őket.Kinek kell egy olyan lány aki mindenkinek megakar felelni.Nem tudom, mit rontok el, keresem az okot. De nem jövök rá.Most van egy férfi,már egy éve levelezgetünk és akit nagyon szeretek,de ő egy kapcsolát nem tudja lezárni. Valamikor 5 évvel ezelőtt találkozunk, de akkor hiába udvarolt kitartóan, hűséges akartam maradni az akkori páromhoz.Gondoltam felveszem vele a kapcsolatot és így kezdődött.Nem utasított el, örült nekem.Megbeszéltem vele, hogy akkor azért nem adtam a kapcsolatnak esélyt, mert hűséges akartam maradni.Nem gondoltam, hogy nem fog szoros kötelék kialakulni az 5 év alatt sem, pedig már az elején voltak jelek.De azt hittem idővel fog változni és én mindent megteszek.Most 5 év után ezzel a fiúval levelezgetek, meglátogatott 5 alkalommal, legutóbb 3 hetet voltunk együtt.Kirándultunk, erdőbe jártunk,tengerre, kézműves táborba mentünk...azt mondta tervei vannak velem, családot, gyerekeket szeretne tőlem.Azt mondta imádkozni kell a családért.Most 10 hónapra elment külföldre dolgozni.Naponta váltunk levelet. De félek elveszítem őt is.Mindketten katolikus vallásúak vagyunk.De ő más vallásokban is keresgélt.Nekem ez az első olyan kapcsolatom, ahol a hit komolyabban felmerült.De nem merem elbízni magam.Ő egy muszlim lánnyal került kapcsolatba, aki érte messziről idejött és azóta úgy érzem menekül tőle mindenfele.Nem tudja hogyan oldja meg a helyzetet.Nagyon szereteném visszavezetni a katolikus valláshoz is. Úgy érzem távol áll tőlünk az a vallás,bár közelebb hozta az Istent az ő életében is mindenképp.Elmondása szerint nem gondolt bele abba, hogy ha lennének gyerekei nem fognak majd járni néptáncra, nem tanulnak zenélni stb. Nem tudom mit tegyek, hogyan imádkozzak, hogy rendeződjön az életünk és letisztuljanak a gondolataim, érzéseim és megtaláljam a társam.Köszönöm szépen válaszát!Emese

Kedves Emese!
Csak biztatni tudom, hogy reméljen bizalommal ebben a kapcsolatban. Igen jó eséllyel indul benne. Most már csak az kell, hogy a barátja is kitartson a helyes úton. Igazából a barátjának jobban tudnék inkább tanácsokat adni. Hogy eddig mi is volt a hiba, azt nem tudhatom. Nem mindig a személyben van a hiba, a világunk is megnehezíti a házasságba lépés döntését, de a párkeresést is. Sok fiatal szenved ma emiatt. Következésképp pedig a társadalom is. Ne az imádsága elmélyültségétől várja, hogy a párja megmaradjon, hiszen ez őrajta is múlik. Mégis bátran és bizalommal kérje az Urat, hogy legyen meg az Ő akarata.
Annyi taktikusságot pedig mindenképpen javaslok, hogy leveleiben, megszólalásaiban erősítse a barátját az igazi értékek képviseletében, a magyarság, a hazaszeretet, a népzene, legfőként pedig a katolikus hit semmivel sem fölcserélhető gazdagságában.


Kedves Lelkiatya! Azzal a problémával fordulnék Önhöz,hogy jelen éslegi lakhelyemen megszúntek a reggeli misék és az esti misék nem jók számomra,mert esti gimis vagyok.Rossz,hogy csa misékenk pénteken és vasármap tudok miséken résztvenni.Mintha lelki fázásom lenne mise nélkül.Mit tegyek? Szerzetesnővér szeretnék lennés kell az ërettségi 2évet még szenvedjek mise nélkül?Szerintem nincs semmi ami a misét pótoliatná.Köszönöm előre is válaszát!Bernadett

Kedves Bernadett!
Kétségtelen, hogy a szentmise végtelen értékű, semmi sem pótolhatja. Mégis azt tanácsolom Önnek, közelítse meg ezt a helyzetet másként. Úgy alakult, hogy nincs lehetősége minden nap szentmisén részt venni. Ezt ne hiányként lássa, hanem feladatként. Próbálja meg a jelen helyzetnek, a mostani lehetőségeknek megfelelően átalakítani az ima- és lelkiéletét. Javaslom, hogy ismerkedjék meg a zsolozsmával. Ha nincs, aki erre megtanítsa, akkor viszont ne bajlódjék vele, olvassa egyszerűen a zsoltárokat. Ez, persze, sokkal keményebb dió, mint elmenni a szentmisére, de az elmúlt két évezred alatt mégis millióknak volt csodálatos imakönyve a Zsoltároskönyv. Önnek is rá kell találnia. Ha megmaradtak volna a napi szentmisék, akkor nem volna rákényszerülve erre. Most a helyzet hozta ezt. Továbbá töltsön több időt csöndben az Úrral. Ez is sokat fog alakítani a lelkiéletén, a Jóistennel való kapcsolatán. Újra csak azt mondom, ne szomorkodjék az így alakult helyzet miatt, hanem keresse, hogy az Úr milyen új utakra akarja vezetni ez által is, hogy még közelebb jusson Őhozzá.


Kedves Lelkiatya!

Engemet miért nem szeretnek néhányan? Úgy érzem, hogy soha nem tetszik egyeseknek amit csinálok, mindig megszólnak, hogy mit s hogyan kéne tennem. Úgy érzem hogy nem szeret senki mert én nem úgy élek ahogy ők. Egyik "barátommal" összefutottam és meséltem neki, hogy felvettek az egyik kollégiumba és "előadást" tartott arról, hogy hát az milyen messzire lesz és buszozni fogok és korán kell majd kelnem, hogy beérjek az előadásokra, mehettem volna albérletbe is, csak az a gond, hogy nem mindenki teheti meg, nem mindenkinek egyforma az anyagi helyzete. De neki is megvan ám a maga hibája is. A barátnője nem köszönne, ha felbotlanék benne akkor sem. Régen jó barátságban voltam a fiúval, de az egyetemi baráti köre és a barátnője "elvette az eszét". Néhányan meg azt mondják, hogy ne foglalkozzak azzal amit mások mondanak, legyek önmagam. Miért nem tudják elfogadni azt amit csinálok, velem miért nem olyan kedves, rendes mindenki, mint néhány emberrel? Miért nem néznek maguk körül az ilyenek? Köszönöm a választ: Ági

Kedves Ági!
Semmiképp sem szabad azt gondolnia, hogy Önt nem szereti senki. Egyrészt a végtelen jóságú és hatalmú Úristen Önt csodálatos módon szereti. Persze, más ez, mint amire hétköznapi értelemben vágyunk. Egyszer egy kislány azt mondta: én olyan Istent szeretnék, akin bőr van. Tehát, a láthatatlan Isten szeretete olykor nem elégíti ki a szeretetigényünket. Mégis, fontos igazság, hogy sohasem mondhatjuk: engem senki sem szeret. Az Ön esetében is inkább azt látom, vagy néhány személy, akivel szívesen barátkozna, akivel szeretne több időt együtt tölteni, csak ők nem viszonozzák ugyanezt, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint szeretné. Ne törődjön vele! Továbbá az is fölöslegesen szomorítja a lelkét, hogy nem mindig kap elismerő visszajelzést. Itt van, például a kollégium ügye. Szerintem Ön nagyon is jól választott azzal, hogy kollégiumba ment, és az említett illetőnek egyáltalán nem biztos, hogy igaza van a maga érveivel. Ez tehát Önt egyáltalán ne bosszantsa. Nem ritkán mást mondanak ám az emberek, mint amit gondolnak. Nem biztos, hogy ebben az esetben is, de előfordul, hogy az ember irigykedik a másikra, és csak azért mond rosszat a másik döntésére, mert ő nem azt választotta. Szóval, annyira esetlegesek, annyira szeszélyesek az emberek véleményalkotásai, hogy igazán nem érdemes magunkat ahhoz igazítanunk. Ismeri az apa, a fiú meg a szamár meséjét? Az a tanulsága, hogy soha nem volt jó az embereknek az, amit éppen csináltak. Hogy erről népmese is van, arról árulkodik, hogy a jelenség nem új keletű.
Azt mondhatom, nem kell foglalkoznia az emberek véleményével. Legyen egy lelkiatyja, akivel meg tudja beszélni a dolgait, akiben megbízik, aki tanácsokat adhat Önnek. Ugyanakkor alakítsa ki bátran a saját véleményét az egyes dolgok kapcsán, és ne zavarja, ha mások mást gondolnak. Mint ahogyan Önnek sem kell mások véleményét megváltoztatni. Fogadja el az életet úgy, ahogyan van, szépségeivel és nehézségeivel együtt! Akkor lesz kiegyensúlyozott és boldog az élete, ha elfogadja azt úgy, mint az Önt végtelenül szerető Jóisten ajándékát.


Kedves Lelkiatya!

A "tökéletes igazak lelkei" (Zsid 12,23), vagyis az üdvözültek a mennyben tudnak-e arról, amit hátrahagyott rokonaik-ismerőseik tesznek? Látják-e azokat akik még ebben a világban élnek? Mit mond erről a Szentírás? Mit tanít az egyház? Hogyan vélekedtek erről az egyházatyák? Mit gondolnak erről a ma teológusai? Mire alapozzák téziseiket, érveiket? Mit tudunk biztosan, és mi ami csak fikció?

Kíváncsian várom a válaszát, útmutatását!

Szeretettel: Tamás

Kedves Tamás!
A mennybe jutott elhunytak minden bizonnyal tudnak rólunk, hiszen az igazak lelkei Isten kezében vannak - ahogyan a Bölcsesség könyvében olvashatjuk (Bölcs 3,1). Istenben van békességük, de Isten szeretetén keresztül látnak is minket, és ezért Istennel együtt munkálkodnak is az üdvösségünkön, egészen az általános ítéletig, ahol teljes lesz az üdvözültek száma.
Az Egyház tanít is a küzdő, a szenvedő és a megdicsőült egyház egységéről, akik számára fontos, lehetséges és inspiráló az a Szentlélek közösségében megélhető összetartozás, ami egymáshoz fűzi őket. Mint ahogy a Teremtő Istenünket is sürgeti, lelkesíti és nyugtalanítja is övéinek küzdelme és szenvedése, elképzelhetetlen, hogy akik benne élik meg a szeretet beteljesedését, azok mindeközben közömbösek, - Órigenész kifejezésével - szenvtelenek lennének itt maradott utódaik, hozzátartozóik, barátaik, vagy még egykori ellenségeik iránt is.
Ez Egyházunk egyértelmű tanítása.


Dicsőség Jézus Krisztusnak !
Arra lennék nagyon kíváncsi, hogy a hosszan tartó lelkiismeretfurdalás mit eredményez ? Arra lettem már egy ideje figyelmes, hogy egy személy a környezetünkben állandó félelemben, szorongásban él, amitől bizonyára akarva vagy akaratlanul , de látszólag nem tud szabadulni. Gyötrődik, pedig nap, mint nap imádkozik, sőt másokat is arra buzdít. Van - e olyan , hogy megszabadulni nem tud az ember valami nagyon nyomasztótól még az ima ellenére sem. Talán nem jól, vagy nem Istennek tetsző amit csinált, s nincs rá bocsánat ?! Naív emberként érthetetlen az effajta viselkedés, s nagyon elgondolkodtató, mert bizony akad olyan, aki bort iszik és vizet prédikál, sajnos ! Válaszát kíváncsian várom. E

Kedves E.!
Nem könnyű kitalálni, hogy az említett illető miért is él állandó félelemben, szorongásban. Valóban vélelmezhető, hogy van egy feldolgozatlan belső feszültsége, amelyet nem tud megoldani, még ha meg is gyónta, netán folyamatosan meggyónja, de ő maga nem tudja letenni, de nem biztos, hogy ez az oka. Szerintem erre a helyzetre nem teljesen illik a vizet prédikál, bort iszik mondás, mert a másokat imára buzdító törekvése teljesen őszinte a részéről, sőt, talán segélykiáltásnak is felfogható. Ő valóban szeretne szabadulni, ezért sokat imádkozik, érzi, hogy az imádsága nem elegendő, másokat is buzdít az imádságra, ebben esetleg saját bűntudatát is enyhíteni reméli - amely azonban ettől a buzgó és buzdító imádságtól nem fog csökkenni. Sajnos, vannak olyan helyzetek, amikor valaki elköveti a vétket, meg is bánja kegyetlenül, meg is gyónja, de saját magának nem tudja megbocsátani, és így nem tud bízni abban, hogy az Isten már megbocsátott neki. Az ilyen ember sokat gyötrődik fölöslegesen, és esetleg másokat is gyötör a maga belső békétlenségével. Esetleg tanácsolhatja neki, hogy beszélje meg ezt a helyzetét egy lelkiatyával (nem kizárt, hogy talán pszichológusra is szükség van), de legalábbis imádkozzék érte, hogy a lelke békére találjon.


Kedves Lelkiatya!

Arra kérem, ne jelenjenek meg soraim a nyilvános felületen, ...

Őszinte tisztelettel:
...

Ahogyan kérte, nem jelentetem meg a történetét, a helyzetének leírását, mégis, valami nagyon fontosat szeretnék Önnel közölni. Semmiképpen se tartsa magában ezt a problémát, mert megeshet, hogy felőrli, még ha a legjobb szándékkal próbálja is kezelni. Azt tanácsolom, beszélje meg ezt az egész kérdést a házastársával. Lehet, hogy eleinte értetlenül fogadja, netán szemrehányással is - ne feledje, Ön szintén szemrehányást tesz ezért az érzésért saját magának! - de a hosszútávú egyetértés végett fontos, hogy tudjanak erről beszélni, beszélgetni. Nem biztos, hogy változtatni kell a helyzeten, de az fontos, hogy ki tudják beszélni. Ne gyötörje magát fölöslegesen olyan dolog miatt, amit meg is lehet oldani. Általában igaz a házasságokra, hogy fölöslegesen mennek tönkre, pedig megmenthetők lennének éppen azáltal, hogy a nehézségeket őszintén megbeszélik, nem rejtegetve semmit egymás elől.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat