Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.89.67.228)


Mennyi hét meg öt? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék az akolitus szolgálatról, egyházunkban (a keleti kereszténységben) mennyire jelenik meg ez a szolgáló rend, milyen egyházi szabályok jellemzik a tevékenységét, liturgikus megjelenését, öltözködését.. stb, ki hogyan válhat akolitussá?

Még egy kérdés: a dámóci szerzetesrendnek van-e úgynevezett világi un. harmadrendje, vagy a Bazilita harmadrend "gyűjtő" rendje a keleti szerzetesrendek világi segítőinek.


Üdvözlettel

Görögkatolikus egyházunkban alszerpapi rendnek felel meg az akolitusi szolgálat. Ezt előzi meg a felolvasói rend. Ezek az un. kisebb rendek.
Annak, hogy valaki alszerpap lehessen, a következő feltételeknek kell megfelelni:
betöltött 21. életév;
előzetes részesülést a bevezető szentségekben (keresztség, bérmálás, Eucharisztia);
példamutató, józan és a vallásgyakorlásban buzgó életvitel;
jó hírnév;
a klerikusokkal való példás együttműködési készség és a hierarchia iránti tisztelet és engedelmesség;
középiskolai érettségi, vagy a püspök megítélése szerinti megfelelő műveltség;
a saját parókus írásbeli ajánlása;
a liturgikus szolgálatokhoz szükséges jó hallás és énekhang;
legalább egy éves felolvasói szolgálat és
az előírt két éves képzés elvégzése.
Az alszerpap feladata a liturgikus könyvek előírásai szerinti szolgálatok végzése, valamint minden olyan egyházi tevékenység, mellyel parókusa vagy a püspök megbízza.
Alszerpap lehet nőtlen vagy nős férfi. Ez utóbbi esetében a kisebb rend felvételéhez szükséges a feleségének írásbeli beleegyezése.
A dámóci szerzetesrendnél nincsen harmadrend.


Kedves Lelkiatya!
Lelkem Húsvét előtt nem tud megnyugodni. Nem is tudom, hogy igazából a düh vagy a kétségbeesés van-e bennem.
Olvastam a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján, hogy lehetősége van bárkinek, aki megfelel a követelményeknek, hogy az egyházmegyénél, mint építészmérnök dolgozhasson. A jelentkezés leadási határideje április 23. A tegnapi nap megkérdeztem a parókus atyánkat, hogy tudna-e szívből ajánlani engem. Úgy gondoltam, hogy a Húsvét ideje alatt a családommal is átbeszélem a lehetőséget és beadom a jelentkezésemet, hátha a Szentlélek kegyelméből megkaphassam az állást, természetesen tudva, hogy több más ember közül kell választania püspök atyának. Azonban a parókus atya kijelentette, hogy az állás be van töltve. Ez teljesen érthetetlen számomra. Nem gondoltam volna, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegyében, mint keresztény közösségben létezik a protekció jelensége. Sajnálattal elszomorít és nagyon remélem, hogy imáim segítségével lelkem ismét nyugodt lehet.
Köszönöm, hogy meghallgatott!

Emiatt igazán nem kell aggódnia, főként nem szabad hagyni, hogy a Húsvét gyönyörű ünnepét ez megrontsa. Bizonyára valami félreértésről lehet szó. Utána érdeklődtem, és megtudtam, hogy az építészmérnöki előadói állás még nincs betöltve, továbbra is várják a jelentkezőket az eredeti kiírás szerint. Van azonban Egyházmegyénknek új főmérnöke, innen származhatott a félreértés.
Ne engedjük, hogy az emberi gyarlóságok, s az ebből származó gyanakvás, ítélkezés szembefordítson bennünket egymással!


Kedves Lelkiatya!
8. osztályos vagyok és egészen kis korom óta római katolikus
hittanórára járok. Sajnos amióta új tanárunk van egész órán filmeket nézünk és játszunk,többségében olyat,ami nem is kapcsolódik a hithez.
Nem csak erről van szó,hanem a tanár személyesen szégyenített meg az egész csoport előtt,mit sem törődve lelkivilágommal és érzékeny lelkemmel. A szüleim és én is azon gondolkodunk,hogy átiratkozom evangélikus hittanra. Elég jól ismerem az ottani hittantanárokat,a lelkészt és az egész családját,ők is engem. Tudom,hogy ők komolyan veszik a hit dolgait és ezt órán,közösségben is tovább adják.
Sajnos ezzel is van egy kis bökkenő:
Már nagyon kevés idő van az évből,nem tudom,alkalmas-e a váltás,
vagy vészeljem át ezt a kis időt.
A másik probléma,hogy van egy húgom,ő is abba az iskolába jár,
amibe én.Bár nekik más tanítja a hittant,nem akarom,hogy a csoportból való kilépésem futótűzként terjedjen az egyházközségben és végül a testvéremen csattanjon,aki még sokáig ide fog járni.
Ha átmennék az evangélikus hittanra én akkor is katolikus maradnék,szentmisére is járnék.
Egyedül nem tudjuk eldönteni ezt a kérdést...
Maga szerint is hittancsoportot kéne váltanom?

Köszönöm válaszát: Juli

Kedves Juli!
Valóban már egészen kevés van az évből. Ekkor már igazán nem érdemes váltani. De más miatt is megfontolandónak tartom ezt a lépést. Egyrészt jól látod, hogy ez másokra is erős hatással lehet, ezzel is számolni kell. Másrészt egy közösséghez tartozásban nem szabad csak azt nézni, ami nekem hasznos. Bár fontos, hogy a hittanon keresztül erősödjön, mélyüljön a hited, de az is sokat jelent, amit Te adhatsz a társaidnak, anélkül, akár, hogy ezt tudnád. Azt javaslom, hogy maradj meg a csoportodban, ugyanakkor nyugodtan tartsd a kapcsolatot az evangélikus lelkésszel és családjával is. A hittanról lehet más alkalmakkor is beszélni, beszélgetni.


Tisztelt Lelkiatya!

A válasza nagyon fontos és sürgős is...mert most hétvégén lesz a bérmálkozásom, felnőttként.

Azt tudom, hogy az ún. bevezető szentségek ingyenesek.
Viszont én mégis szeretném anyagilag támogatni azt a közösséget, amelynek a vezetője (az atya) kiszolgáltatja a keresztséget és bérmálkozást.

Ugyanakkor nem szeretném elrontani az ünnepet azzal, hogy anyagi dolgokról beszélnénk a szertartás előtt vagy után.

Ezért arra gondoltam, hogy egyszerűen a perselybe teszem azt az összeget,a perselypénzen felül, amelyet szeretnék felajánlani. Ez így megfelelő eljárási mód?
Vagy milyen megoldást tanácsol?

Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Minden szentségben részesülés ingyenes. Ezt Krisztus nyújtja nekünk.
Nagyon jó módot talált viszont arra, hogy kifejezze háláját az Úrnak. Így titokban is marad az adománya, és valóban annyit adhat, amennyit Ön gondol.
Sok kegyelmet a mostani új életéhez!


Tisztelt Lelkiatya!

Az Én kérdésem nagyon súlyos .Szó szerint hiszen Én 9 éve nem gyóntam ,most a Nagyhéten szeretném rendezni azt amit elmulasztottam de nem tudom hogy lehetséges-e . Bemehetek-e én a gyóntató helyre? Tisztelettel:Zsuzsa

Kedves Zsuzsa!
Jöjjön, várja Önt Krisztus, hogy letehesse, odaadhassa neki a bűneit, ne szorongassa tovább magánál. Keressen mielőbb papot, hogy meggyónhasson! Ennek nincs semmi akadálya.


Tisztelt lelki atya ! Nagyon meg van bantva a lelkem es nincs akinek itt igazan eltudnam mondani a problemam, a bajom, nincs aki igazan megertene. Sajnos. Ugy meg van bantva a lelkem.

Azt javaslom, hogy írjon nekem a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre. Ott csak én olvasom, és szívesen írok választ.


Tisztelt Lelkiatya!
Kissé kényes témával fordulok Önhöz...Az inteneten több helyre is küldtem imaszándékot,munkakeresés céljából,mert volt már tapasztalatom,ha sokan imádkoznak egy szándékért,az meghallgatásra talál.Az egyik külföldi oldalról irt vissza egy atya,váltottunk néhány e-mailt,skype-on is chateltünk.De elég furcsa volt...egyfolytában képet kért tölem,hogy jobban lásson,meg kérte,hogy a web kamerát is kapcsoljam be,kitértem ezek a dolgok elöl,de ilyenkor mégjobban hajtogatta.Azon gondolkodom,hogy letilto öt az ismeröseim listájárol,vagy uj oldalt nyitok.Állást is akart ajánlani a saját plébániáján,azt mondta felvesz pasztorális munkatársnak,utazzak el hozzá.Meg beszélt és célzott rá,hogy nem jó az embernek egyedül lenni,kell hogy legyen valaki,akivel bizalmasan megoszthat dolgokat,aki közel áll hozzá.Nem itélem el ezt az atyát,ki tudja mivel küzd,vagy mi inditotta arra,hogy pap legyen.De kicsit kiábránditoan hat ez rám,már nem tudom az egyházban vagy az Istennek szentelt emberekben mennyire lehet hinni.Nem régiben mély sebeket kaptam egy közeli személytöl.Nagyon rosszul érint,hogy az Isten emberétöl is ilyet kellett tapasztalnom.Mély belsö vivódásaim vannak az emberi kapcsolatokat illetöen is,az egyházzal kapcsolatban is.Egyedül Istenben nem ingott még meg a bizalmam a nehézségeim ellenére sem.de néha nagyon nehéz...sokszor élek át mély belsö szenvedést.Gondolkodtam sokat a szerzetesnöi hivatásról is már régebb óta,de ezek után nem tudom,nem kellene-e ehhez hasonló dolgokat elszenvednem,még akkor is ha Isten szolgálatába állitanám magamat.Az is lehet mindez próbatétel csupán,vagy ez a realitás?A tisztaság,a szép és jó keresése csupán illuzio?Sok kérdés vetödött fel bennem.Egyszer egy atya,aki valóban a szentségi életre törekszik,azt mondta,hogy az a pap aki a cölibátust nem éli,annak nincs meg az igazán mély és személyes kapcsolata Istennel,mert ha az meglenne,akkor nem keresne szeretöt,nem tartana titokban családot,mert Istentöl mindent megkap az akinek bensöséges kapcsolata van vele.Kérem Ön mit tanácsolna a leki vivodásaimban?Ha jónak látja és ez másoknak is segithet,kérem közölje teljes egészében a levelet,vagy egy részét.Vagy,ha ez a levél a tartalma
miatt,nemide való akkor kérem e-mailben válaszoljon.Szeretnék választ és útmutatást kapni ezekere a dolgokra.
Elöre is köszönöm!
Lina

Kedves Lina!
Fájdalmas tapasztalatok ezek. Vajon meggyőződött-e arról, hogy a világhálón keresztül jelentkezett illető valóban felszentelt pap-e? De akár az, akár nem, annyi bizonyos, hogy azonnal fel kell függesztenie az efféle kapcsolatot.
Egyelőre nem javaslom a szerzetesi hivatást, mivel ezen esetek miatt túl sok sebet hordoz a lelkében. Most még nem látszana igazán, hogy mi az igazi indítéka. Taszító élmények nem alakulhat ki hiteles hivatás, csak vonzó, lelkesítő szokások hatására alapján.
Az illető atya kijelentése nyilván csak a latin rítusban lehet helytálló. Hiszen vannak családdal rendelkező, ugyanakkor nagyon mély hitű és elkötelezett görögkatolikus papok is. De az biztos, hogy ha valaki pótcselekvést alakít ki magának, ezzel elárulja, hogy az Istennel való kapcsolata nem elég erős.
Tanácsolom, hogy keressen valós lelkivezetőt, akivel személyes kapcsolatot tud tartani.


Kedves Lelkiatya! Mi a különbség a boldog és a szent között?

A boldog tisztelete nem az egész katolikus egyházban, hanem csak az adott szent országában gyakorolt tisztelet. Ha pedig valakit szentté avattak (ez azt jelenti, hogy a Katolikus Egyház biztos tudással állítja, hogy az illető üdvözült, eljutott az örök boldogságra


Kedves Lelki Atya!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Ki lehet az én védőszentem? A keresztségkor védőszentet kapunk.
Jánosnak hívnak. Sok János nevű szent van, sajnos nem emlékszem a keresztelőmre, hogy melyik János lett a védőszentem, mivel kisbaba voltam :).
A legjobban Istenes Szent Jánossal és Keresztes Szent Jánossal szimpatizálok.
DE tudom, hogy ott van még Szent János apostol, Keresztelő SZent János, Aranyszájú Szent János, Damaszkuszi Szent János, Alamizsnás Szent János, Kapisztrán Szent János, Nepomuki Szent János, Orosz Hitvalló Szent János, Bosco Szent János... és még ki tudja mennyi János nevű szentet fel sem soroltam.

Az egyik megoldás, hogy a névnapja alapján keresi vissza a védőszentjét. Gondolom, kisbaba kora óta már kialakult, hogy melyik napon tartja a névnapját. Egy évben 25 János-nap van, mindegyik mögött egy-egy Szent János. Igaz, Keresztelő Szent Jánosnak több is van. Megnézi a szentek leírásában, hogy az Ön neve napjához melyik Szent János kapcsolódik. Ő az.
Lehetséges azonban,hogy annak idején csak ötletszerűen választották ki az Ön névnapját. Ha így van, akkor megteheti, hogy egy nagyobb elmélyülés, esetleg lelkigyakorlat során megimádkozza a dolgot. Eközben érdemes a lehetséges szentek életét is elolvasni, megismerni, és ezek után választani, hogy ki is lehet az Ön védőszentje. Vélhetően e lelkigyakorlat alatt vagy után felfedi magát Önnek az illető szent.


Dícsértessék a Jézus Krisztus!
Kedves Lelkiatya!
Az életem nagyon zaklatott lett. Mindig kismillió dolgom van és állandóan fáradt vagyok. A munkahelyemen egy másik műszak is rámszakadt. A háztartás vezetése is ott van, amikre sokszor este hulla fáradtan kerül sor. Nagyon szeretek rózsafüzért mondani, de sokszor nincs rá időm, és nagyon hiányzik és bűntudatom is van miatta.
Kedves Lelkiatya!
Mit tegyek!?
Üdv?

Pihenje ki magát! Szánja rá magát arra, hogy akár el is vonul egy kicsit - legjobb volna egy szerzetesházba - és ott alaposan kialussza magát. A szervezet egy ideig tűri a kizsákmányolást, de egy ponton túl fellázad. Ezt ne várja meg! Ha megtette ezt a jóízű kipihenést, akkor utána már jobban tisztábban látni a helyzetét, jobban fogja látni, hogy mit változtasson az életvitelén


Tisztelt Lelkiatya!

Azon gondolkozom, hogy a bérmanevemet egy névváltoztatási kérelemmel hivatalosan is felveszem második keresztnévnek.
Semmi problémám nincs a mostani hivatalos nevemmel.
Arról van szó, hogy nagyon szeretem a keresztszülőmet és nagyon jó a kapcsolatunk. Az iránta való tiszteletem jeléül szeretném viselni az ő nevét is (ami egyben az ő keresztneve is, illetve közösen választotuk ezt bérmanevemnek annak idején), illetve ez a név a minennapokban is emlékeztetne Jézusra is, ugyanis ezt ugye az Egyházba való lépésemkor (egyben volt a keresztelőm és bérmálásom felnőttként katolizálva) kaptam.
Mit gondol erről a Lelkiatya?

Jónak tartom, ha az ember a bérmanevével együtt a tudatosabb keresztény életet is komolyan akarja veszi. Ha ebben segíti, akkor megteheti akár azt is, hogy nevet változtatva hivatalossá teszi ezt a nevet is. Azt viszont nem érzem helyes indoknak, hogy ezzel a bérmaszülőjéhez is jobban kötődne. Ez már túlságosan emberi kötődés, amely esetleg elterelheti a mélyebb, lényegesebb dolgokról a figyelmét, az érzelmeit. Szentekhez, az ő közbenjárásukhoz érdemes ragaszkodni, de emberekéhez nem annyira. Akkor óhatatlanul csalódás lehetőségének tesszük ki magunkat. Gondolja át jól, ne siessen ezzel a lépéssel. Ha nevet változtat, tehát felveszi ezt a kereszt- (illetve, bérma-) nevet, ez valóban szolgálja majd keresztény életének mélyülését, s ehhez segítse még nagyobb kegyelmekkel a mennyire pártfogója! Ez viszont akkor is éppúgy megvalósulhat, ha az igazolványába nem kerül bele.


Kedves Lelkiatya!
Nemrégiben volt egy komolyabb veszekedésem az egyik barátommal.Ezt megelözöen ez elöfordult néhányszor.Ebböl kettö,ez az utóbbi meg még egy volt az,ami nagyon kellemetlen volt.Föleg az utolsó veszekedésünk,akkor nagyon súlyos vádak hangzottak el,kiabáltunk is egymásra.Alapja van a vitának mint mindegyiknek,de amivel megvádolt,ahogy ö értelmezett dolgokat,az nagyon fájó és bántó.Úgy éreztem magam mint akinek széthasitották a lelkét,nagyon feldúlt és felzaklatott az egész,megéreztem milyen az amikor valakinek a bánat súlya alatt sóhajt a
lelke.Valamennyit beszéltünk erröl,de nincs tisztázva a dolog.Nem is inditványozom,mert félek megint balhé lesz belöle,a másik fél részéröl.Ami viszont zavar,hogy
ö a történtek után,kerültem is öt egy ideig,leült mellém az autóbuszba és úgy beszélt mintha mi sem történt volna.Észrevehetö volt,hogy fal van közöttünk ez látszott az ö szemeiben is,meg az enyémben is.Számomra ez nem hiteles kommunikáció,úgy érzem igy nem tudok kommunikálni,hogy úgy teszünk mintha semmi se történt volna,ez falat emel közénk.Úgy látom neki könnyebb ha nem kell szembesülni dolgokkal,menekül ez elöl,de ez tartós megoldást nem hozhat.A gond az,hogy amikor meglátom öt az utcán,vagy az utóbbihoz hasonló beszélgetések után,úgy érzem,mintha mázsás köveket cipelnék a lelkemen,és nincs meg bennem a lelkibéke.Felzakalat.A veszekedés után az különösen rosszul esett,hogy a születésnapomra odacélzott üzenetben.Ez sincs letisztázva.Az utóbbi beszélgetésünkkor volt néhány mozzanat amikor,nyitottabbak voltunk egymás felé,volt amikor öszintén el is nevettük magunkat,mert érdekes volt amit a másik mondott.Mintha még a régi szeretetböl és bizalomból maradt volna valami közöttünk.Meg is dicsért valamiben,az öszinte volt részéről.Sokszor nem tudom mit gondoljak,hogyan cselekedjek,érdemes-e még ezt a barátságot folytatni,újjáéleszteni vagy új alapokra helyezni,mert nagyon súlyos szavak és vádak hangzottak el.És aki néhány alkalommal már a másik lelkébe mélyen belegázolt az idövel ezt megint megfogja tenni.Ez csak egy saját álláspont és meglátás.Igaznak érzem egy lelkiirónak azt a mondását,ha tönkre akarsz tenni egy növényt vágd el a gyökerét,igy van ez az emberekkel is.Ami szintén nehéz lenne,hogy barátból felszines ismerösökké váljunk egymás számára,annak valahogy nem látnám értelmét.A forditott eset inkább müködik,hogy egy felszines vagy távoli ismerösböl válik a késöbbiekben jó barát.A másik dolog ami elgondolkodtat,ha ö ezt a barátságot komolyan gondolná,komolyan venné akkor hajlandó lenne tisztázni dolgokat.Rajtam nem állna,hogy tisztázzuk.Tanácstalan vagyok ez ügyben.Ön hogyan látja és mit tanácsolna?Szeretném újra megtalálni a lelkibékét.Elmaradtam azokból a társaságokból is ideiglenesen,ahova ö is jár,mert zaklatottság van bennem,és nem tudok vele mihez kezdeni.Meg kissé felszinesnek is kezdem érezni azt a társaságot,közösséget ahova járok.Úgy érzem a tagok nem törödnek igazán ott egymással,mindenki elvan önmagával.Feltünöen a hiányát se érzem ezekenek a társaságoknak.Arra is gondoltam,hogy Isten ez a konfliktus által akarhat akár új utakra is terelni.Nem látom még át az összefüggéseket.De valami miatt megengedte ezeket a dolgokat.

Az idő, az idő sok mindent megmutat, sok mindent letisztáz. Több kérdésére nehéz volna most válaszolni, de az idő meghozza majd ezekre a választ. Legyen türelmes!
Azt sejtem, hogy a barátjával kezdenek más úton járni, kezdenek megmutatkozni a különbségek, amelyeket eddig nem vett észre. Ez nem minősíti őt, sem a kapcsolatot. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk egyformák. Ez nem csak az említett vitapontokban mutatkozott meg, hanem abban is, hogy ezt a helyzetet nem egyformán érzékelik. Önnek mélyebben fáj, mint neki. Erre utal, amit érez az őt körülvevő baráti társaságon is. Nem kell önmagát kizárnia onnan, de ha nem érzi jól magát közöttük, főként, ha úgy érzi, ott nem tud őszintén önmaga lenni, akkor viszont valóban nem érdemes erőltetni azt sem.
A kapcsolatot tarthatja ezzel a barátjával, de el kell fogadni, hogy változózásban van. Ne felejtsen el imádkozni ezért a barátjáért, de önmagáért is, kérve a Lelket, hogy mutassa meg, tárja fel, hogy mire akarja ezzel az új helyzettel tanítani.


Kedves lelkiatya!

Egy keresztény embernek kell bocsánatott kérnie?

István

Természetesen, naponta akár többször is. Sőt, még akkor is érdemes bocsánatot kérni, ha nem biztos, hogy én voltam a hibás. Például, ha az embertársam neheztel rám, és ezzel tudom megbékíteni, akkor sietek tőle bocsánatot kérni, hogy ezzel segítsem és mozdítsam elő a békét. Azt ugyanis sohasem mondhatom, hogy én nem hibáztam. Tehát a bocsánatkérés mindig helyénvaló.


Kedves Lelki atya!

Nagyböjti kérdésem lenne. Minden nap kaptam a nagyböjti gondolatokat, de amikor ma meg kaptam az sms-t kicsit meglepődtem, mert ma már vége lenne a nagyböjtnek? Akkor mit kell tennünk a nagyhét? Amit eddig meg fogadtunk és be tartottunk, innentől kezdve nem kell folytatni, vagy a nagyhét ideje alatt jobban oda kell figyelni?

válaszát előre is köszönöm.
Márk

Kedves Márk!
A Bizánci Egyházban a szent negyven nap tegnap fejeződött be. A böjt azonban, természetesen folytatódik, de már új szakasszal a Nagyhéttel. A megfogadott lemondásokat érdemes továbbra is megtartani, sőt, még hozzá is tenni, ha lehet, egy kicsit még szigorúbb böjtöt, de inkább még több imádságot.


...

Áldott szent Nagyböjtöt és Pászka Ünnepet kívánok tisztelettel.
Ps
Ha ért valamit a hozzászólásom továbbítsa legyen szíves az illetékeseknek.
T. Sz. László

Kedves László!
Köszönjük szépen értékes meglátásait. Természetesen továbbítottam azokat.


Kedves lelkiatya!
Társkeresés témájában szeretnék Öntől tanácsot kérni. A mai kor társkeresési szokását nézve az Internetes társkereső oldalak uralkodnak. Ahol valljuk be, nagyon sok az ál regisztráció, csak kalandot kereső, házasságban élő férfiak. Számtalan olyan levelet kapok, amelyikben az a kérdés, hogy zavarna e engem, hogy nem függetlenek. A válaszom mindig természetesen nem mert társat és nem kalandot keresek. S mivel a 30-as korosztálynak elég szűkösek a lehetőségei, marad a netes társkeresés halovány reménnyel. A konkrét kérdésem az lenne, hogy keresztényi dolog e, ha több emberrel is ismerkedünk egyszerre. Tehát ha már történt személyes találkozás, telefonbeszélgetés akkor illendő e más férfiakkal is randizgatni, megismerni, úgymond válogatni, hogy ki is illik hozzánk leginkább, akivel egy életre szóló kapcsolatot lehet építeni. Én személy szerint nem vagyok híve ennek, de a környezetemben lévő barátaim, akik úgymond „világiak” mindig noszogatnak, hogy miért nem ismerkedek több férfival, miért nem tartok több vasat a tűzben. S néha úgy érzem, hogy igazuk van, mert párszori találkozás után kiderül, hogy mégsem illünk össze, vagy hirtelen eltűnik az adott férfi, s ilyenkor csalódok, azt érzem, hogy „feleslegesen” ment el az időm. Elmúltam 34 éves, és jó érzés lenne már abban az áldásban részesülni a jó Isten kegyelméből, hogy megtaláljam azt a férfit, akinek társa, támasza lehetek. S ő is nekem. Válaszát köszönöm.
Dicsőség Jézus Krisztusnak

Barátkozni egyszerre több emberrel is lehet, ebben nincsen semmi rossz. Ha viszont házastársat keres az ember, akkor nem kezdeményezhet egyszerre több irányba. Ez ugyanolyan visszás lenne, mint ha egy fiú egyszerre több leánynak udvarolna, vagy fordítva. Csak ez a helyzet a világhálón való kapcsolatkeresés terén azért nem tűnik annyira képtelennek, mert ott elmosódnak ezek a határok. Az is előfordul, nem is ritkán, hogy ilyen módon valaki egészen másnak adja ki magát. Ezek a jelek, egyébként arról is árulkodnak, hogy az ilyen társkeresés nem a valós emberi élet egészséges eleme. Egyfajta pótcselekvés. Tudok arról, hogy ezen az úton is születtek szép és életre szóló kapcsolatok, tehát nem alapvetően tartom rossznak ezt az ismerkedési módot, mégis, igen jól látszik ennek visszássága.
Sokkal inkább azt tanácsolom, hogy keressen valós társaságot, igazi, természetes kapcsolatokat. Ez jóval nehezebb, nagyobb áldozatokat követel, mint otthonról írogatni néhány embernek, utána találkozót szervezni. De a virtuális világ a kapcsolatainkat is könnyen virtuálissá teheti. Meg kell hozni az áldozatokat, vállalni a nehézségeket az igazi kapcsolatokért.


Kedves lelkiatya!

Minden Vasarnap elmegyek , egy kis gyulekezetbe ahol Istent dicsoitjuk es imadkozunk olyan jo erzes, ezt nem tudom leirni az erzest csodalatos. Mostanabna hangokat hallok a fejemben
Egy jo es egy rossz hang olyan nehez Pl. vannak olyan helyzetek megmondanam az igazat es nem merem felek pedig egyszeru dolgok utanna mikor elmondtam ami nem igaz a Jo hang mondja nem helyes.
Vagy ne kivand mas baratnojet nem tudom nem kivanni, hogyan kell imadkoznom ahhoz a rossz hang menjen el. Mit tegyek? Kerlek adj tanacsot
Koszonom

Ne azért imádkozzon, hogy a rossz hang menjen el. Mert akkor még mindig ott marad a gondolat, hogy melyik a jó, melyik a rossz hang, vajon valóban a rossz ment-e el... stb. Nem szabad, nem érdemes ezekbe a töprengésekbe belemenni. Elhiszem, hogy nagyon jó érzés az Urat ilyen módon dicsőíteni, nekem is ez a legnagyobb örömöm az életemben. Mégis azt gyanítom, hogy ebben a gyülekezetben valami nincsen rendben. Mindenesetre fontos, hogy ezekkel a belső hangokkal egyáltalán ne törődjön, ne foglalkozzon velük. Ha ennek ellenére megmaradnak, netán erősödnek, akkor azt javaslom, hogy egy időre függessze fel a kapcsolatát ezzel a közösséggel, és egy kicsit egyedül imádkozzon a templomban. Ez eleinte nehezebbnek tűnik, de ilyen módon más belső elemek is föltárulnak, majd meglátja. Ugyanakkor, persze, fontos a közösségbe tartozás is. Csak hogy kitisztulnak a gondolatai, arra ajánlom ezt az imamódot.


DJK!

Miért mondta Jézus azt, hogy aki böjtöl, ne szólja meg azt, aki nem böjtöl? A falunkban a pap nyíltan megmondta, hogy ő nem böjtöl, és senkinek nincs joga megszólni ezért. A nem böjtölőknek ez az egyetlen érvük, ha a szemükre vetik a léha böjtjüket. Miért mondta ezt Jézus, legalizálva ezzel a nem böjtölést?

Köszönöm válaszát!
Erzsi

Kedves Erzsi!
Én sem tudom helyeselni, hogy az atya nem böjtöl. Böjtölni minden katolikus embernek kell, csak mindenkinek a maga módján, az adottságaihoz mérten. De főként egy lelki vezető nem teszi jól, ha nyíltan a böjt értéke ellen szól. Az viszont igaz, hogy senkinek sincs joga őt megszólni ezért. Nem egymás figyelmeztetése serkent bennünket a böjtre, hanem a Krisztus iránti szeretetünk. Ugyanakkor természetes, hogy ezzel nem szabad visszaélni, s mintegy visszavágni, amikor valaki számon kéri a böjt elmaradását. Ha rám pirítanak, hogy nem végzem elég komolyan a böjtöt, inkább elszégyellem magam, és bocsánatot kérek gyöngeségem miatt.


Tisztelt Lelkiatya!

Hogy viszonyuljak keresztényként nem hívő szüleimhez az alábbi helyzetben?
Felnőtt vagyok, "külön kasszán", de egy családi házban lakom szüleimmel.
Mivel tanulmányim és munkahelyem is ehhez a településhez köt, így bizonoy szempontból célszerűbb az, hogy inkább a szüleimet támogatom anyagilag (közös költségbe beszállok, és adok azon felül is), mint idegennek fizessek albérletet, hogy csak saját magamnak béreljek.

Viszont a szüleim mintha azt gondolnák, hogy még a dolgaimba úgy beleszólhatnak, mintha ők tartanának el, illetve gyerek volnék.

Természetesen meghallgatom a véleményüket (ezt akkor is megtenném, ha külön lakásban élnék), de végül mindig saját döntést hozok.
A probléma (vita, esetleg veszekedés) akkor van, ha a saját döntésem ellentétbe kerül a szüleim véleményével.

Tudom, tisztelnem kell a szüleimet, még ha nem is hívők.
Továbbá azt is tudom, hogy ha külön költöznék, nem tudnám őket támogatni, nem tudnék nekik segíteni annyit, mint most.

Hogyan lehet békésen együtt élni ilyen esetben?

Egy római katolikus 29/N

Talán meglepő a válaszom, de azt tanácsolom, még ha anyagilag is ez tűnik kedvezőbbnek, még ha a szüleinek is így tud jobban segíteni, akkor is inkább költözzön külön tőlük. Ha már képes arra, hogy megálljon a maga lábán, saját munkája, jövedelme van, akkor élje is a saját életét! Egyszerűen nem lehet elvárni, hogy a szülei másként tekintsenek Önre saját gyermekükként, mint eddig. Értelmükkel belátják, hogy már nem kisgyerek, de a szívük nem fogja tudni elfogadni, hogy már nem úgy gyermekük, mint eddig. Az életnek ez a természetes menete, hogy a gyermeknek le kell válnia a szülői kötelékről. Ez a szakítás mindkét oldalról fájó, de a szülők részéről sokkal inkább. Hozza meg ezt az áldozatot, és legyen továbbra is segítségére szüleinek, még ha nem is tud ugyanolyan mértékben.
Ebben a kérdésben egyébként vajmi kevés szerepe van annak, hogy Ön megtért, a szülei pedig még nem. Legföljebb egy vitaponttal több, de ennek nincs túl nagy jelentősége.


Kedves, Lelkiatya!
Szeretnék elmenni a március 30-án megtartandó Jézus-ima lelkigyakorlatra Budapestre a Panagia központba. Azt szeretném megtudni, hogy ez pénzbe kerül-e és hogyan jutok oda a Keleti pályaudvarról.

Isten áldja! Tihamér

Kedves Tihamér!
Kérem, bocsásson meg, hogy későn vettem észre a levelét, s így nem tudtam segítségére lenni. Hamar jelzem, hogy úgy tudom, lesz újra a Panágiában Jézus-ima nap, mégpedig talán május 4-én. De azért figyelni kell a híradást. Csak úgy hallottam, hogy jól sikerült, és kérték, hogy legyen újra.
A Keletiből a 7-es busszal lehet a Ferenciek terére menni, onnan néhány perces séta a Duna-part felé, a híd lábától balra, egészen közel: Molnár u. 3.


DJKR!Kedves Lelkiatya.
Nem látok egy közös stratégiát kidolgozva a magyarországi görögkatolikusságnál , mely segítségével a családok mai hithez való tartozását erősíthetnénk .Az elsőáldozással ha odáig elkísérik a gyermeket- befejeződik Isten kapcsolatuk.Ugy érzem a mostani próbálkozások hitoktatás, táborok stb nem tud elégséges választ és eligazítást nyújtani a keresők számára.Erre szerintem egy külön katekumen pasztorációra lenne szükség , amelyet komolyan vesznek lelkipásztoraink . A családok helyzete gyökeresen megváltozott az elmúlt évtizedekben, melyre az gk egyháznak életszerű megoldásokat kellene találnia.
Nagyon élő közösségeket találtam Budapest szerte pl Tomka atyáéknál és sok helyen római testvéreinknél.Ő nem keresztel és nem esket meg senkit akik nincsenek felkészülve.Nem kellene ezt az utat járnunk? Mert lassan kikopnak a jó hívek -kihalnak az idősek . 3- 4 generáció hiányzik a templomjainkból, sajnos.
Áldott nagybőjtöt
László

Kedves László!
Javarészt egyetértek azzal, amit mond. Nem gondolom, hogy nekünk is Tomka atyáék útját kellene járnunk, de tény, hogy többet kellene tennünk, hogy elérjük a családokat, a gyermekeket, a fiatalokat. Vannak jó kezdeményezések, amelyek hoznak is gyümölcsöket, de ez kevés, többet kellene tennünk. Én azonban elsősorban nem az új módszerekben, hanem a hiteles emberek hatásában bízom. Én azért imádkozom, hogy a papjaink legyenek minél mélyebb lelkületű, imádságos emberek. Akkor, ha valaki nem is annyira tehetséges vagy találékony a lelkipásztori munkában, akkor is többeket fog Krisztushoz vezetni. Persze, ez nem zárja ki az új utak és módszerek keresését és alkalmazását sem, hiszen, aki hiteles, az egyben nyitott is. Viszont meg kell becsülnünk az időseket is. Emlékszem, már a '60-as években is azt mondták, már csak az öregek járnak templomba, ha ők kihalnak, kihal az egyház is. De úgy látszik, a templomba járó öregek mindig újratermelődnek...


Kedves Lelkiatya!
Nem rég Miskolcra kerültem. Nem ismerek itt senkit. A szüleim és a barátaimtól nagyon messze kerültem. Szeretnék megismerkedni vallásos fiatalokkal,hogy ne legyek olyan magányos. Van Miskolcon valamilyen katolikus ifjúsági csoport? A templomban, ahová járok, azt tanácsolta az atya, hogy a Mindszentiben érdeklődjek, meg is néztem a honlapjukat, de nem találtam ilyen jellegű csoportot.
Tudna nekem a Lelkiatya tanácsot adni, hogy hol érdeklődhetek, Miskolcon van e valahol valamilyen katolikus ifjúsági csoport?
Előre is nagyon köszönöm!

Miskolcon a Búza téri egyházközségben szerveződő ifi közösség működik a parókia alagsori hittantermében: Szeles u. 43.
A római katolikusok számára pedig jó ifi közösség él a Ferences kistestvéreknél: Kabar u. 8.


Dicsértessék.Kedves lelkiatya.szerelmes vagyok egy katólikus papba,aki olyan mint egy civil ember.nem tudom,de beszélgetés közben,a képekre pillant.tetszem neki?lehet esélyünk?köszönöm

Biztosan nem. Ez nem más, mint alattomos kísértés a sátán részéről. Egyrészt, hogy az Ön gondolatait és érzelmeit megzavarja, és ne az Isten emberét, vagyis Isten küldöttét lássa ebben az atyában, másrészt, ha bármiféle ilyen irányú lépést tenne, az esetleg az atyát is megzavarná a hivatásában. Javaslom, hogy most egy ideig ne beszélgessen ezzel az atyával, ne tartson vele közvetlen kapcsolatot, amíg ez a föllángolt érzelem szépen ki nem hamvad.


Tisztelt Lelki atya!
Olyan problémám van/lenne,hogy a feleségem mérhetetlenül féltékeny típus.Ami nem is baj,de oktalanul..(nem tagadom,hogy volt már egyszer alapja a dolognak,de akkor nagyon gyorsan észhez tértem).3 éve vagyunk együtt,én úgy érzem,hogy jó kapcsolatunk,minden téren..de van,hogy ez nem teljesen fedi a valóságot.Sajnos nem tehetek arról,hogy férfinak születtem,ez által én is megnézek más személyt is a gyengébbik nemből,de ezt nem érzem akkora bűnnek..miután még gondolati szinten se fordul meg a fejembe semmi.Ő az egyetlen nő akiért úgy érzem,hogy van értelme az életemnek.Amit az eltelt idő alatt azt hiszem sokat bizonyítottam is neki már.Ő érte,és gyermekeinkért élek,dolgozok,és már egyszerűen nem tudom,hogy oszlassam el ezt a kételyt benne.Ön mit tudna ajánlani jó tanács gyanánt?
Köszönettel:DD11

Sajnos, ha egyszer megtörtént egy kis kibillenés, az alapot adhat a gyanakvásra. De ez a seb is begyógyítható. Mégis okuljon belőle. Arról nem tehet, hogy férfinek született, de hogyan éli meg a férfiasságát, arról igen. Javaslom, hogy keresse az alkalmakat arra, hogy felesége iránti szeretetét kimutassa. A napi szorgos munka, a becsületes helytállás is fontos - férfiak általában úgy gondolják, ez elegendő bizonyíték a szeretetükre -, de a nők ennél többre vágynak. A szeretet apró jelei nagyon sokat számítanak. Egy-egy virág, csak úgy..., egy csók, egy simogatás, csak úgy... Ezek a szerelem kifejező eszközei, amelyekkel nem szabad spórolni. Azt javaslom, a felesége féltékenységét leginkább ezekkel gyógyítsa. Valamint imádkozzanak minden nap közösen, persze, együtt a gyermekekkel a családjukért.


a károli biblia miben tèr el a szent istván bibliátòl? valamint van e eltèrès a szent jeromos ès a szent istván biblia között?

A Bibliát ma már nem beszélt, régi nyelveken írták (héber, ógörög). Az
Egyház adja kezünkbe. Ez a biztosíték, hogy a Bibliánk teljes és egész.
Az első magyar változatok Károli Gáspár (1590, református) és
Káldi György (1607, katolikus)nevéhez fűződnek. Azóta újabb javított, és
az eredeti szövegek alapján revideált fordítások készültek. Minden
fordítás egyben értelmezés is, benne vannak a fordító személyes adottságai
és a hite is. Ezért nem teljesen mindegy, hogy milyen Bibliát vesz kezébe
az ember. A katolikusok számára a Szent István Társulat (2008) és a Szent
Jeromos Bibliatársulat (1997) által kiadott fordítások ajánlottak. Ezekben
hitünk szempontjából lényeges eltérések nincsenek. Mindkettő előszavát, az
egyes bibliai könyvek bevezetőjét, és a magyarázó jegyzeteket érdemes
elolvasni, mert segítik az Írás megértését, hisz egyházunk
iránymutatásai alapján készültek. Mindkettő 46 ó- és 27 újszövetségi
könyvet tartalmaz. A protestáns egyház a saját kiadású Bibliát használja.
Az ő Bibliájuk általában nem tartalmaz bevezetőket és jegyzeteket csak a
párhuzamos helyek megjelölését. Bibliájuk, mint a Károli is, 39 ó- és 27
újszövetségi könyvet tartalmaz. Az ószövetségi könyv azért kevesebb, mert a Qumrani iratok felfedezéséig úgy tűnt, hogy 7 könyv (Tóbiás, Judit, Makkabeusok I., Makkabeusok II, Bölcsesség, Sírák fia, Báruk könyve) héberül nem létezett, csak görögül. S bár ezek némelyikéből találtak héber töredékeket, mindeddig a kánoninak tekintett könyvek száma náluk nem változott.


Kedves Lelkiatya!
A szentmisében az átváltoztatáskor Krisztus valóságosan van jelen. Ezt értelmemmel elfogadom, dogma, tehát el is kell fogadni. De néha mintha ennél többet éreznék, egy villanásra, mintha sokkal mélyebben megérezném ennek a valóságát, az igazságát. Viszont olyan ez, mint amikor a szeme sarkából lát valamit az ember, mikor odanéz, már nincs ott az a valami. Ugyanígy, ha át akarom gondolni, ha utánanyúlok ennek a megérzésnek, megint csak az értelmi elfogadás marad a kezemben. Tudok rajta gondolkodni, miért mondta azt Krisztus, hogy "ez az én testem...", de ez a mély, nem is tudom honnan jövő megérzés, átérzés akkor nincs. Kedves lelkiatya, hol a hiba? Érzelmi átélés lenne, és ezt keresem akkor is, ha nincs helye? De ha elég az értelmi elfogadás, akkor honnan ez a villanásnyi, megrendítő megérzés? Nem igazán tudom leírni azt az érzést, de amióta először volt, keresem. És néha meg is kapom, de soha nem tartós, és mindig valami hiány, szomjúság marad utána. Vagy nem kellene ilyet keresni? Esetleg csak az érzelmeim játszanak velem? Vagy valami más?

Egész életünk során fejlődhet az Isten-kapcsolatunk, s kell is, hogy fejlődjön. Egyre többet megértek, fel tudok fogni a titkaiból, és egyre mélyebben. Ez a mélyebb megismerés már nem csupán értelmi munka, hanem egyre inkább átjárja egész lényemet mindaz, amit megtudtam, megismertem Istenről. Az Eukharisztia a legnagyobb titok a földön. Az értelemmel csak nagyon keveset lehet megragadni belőle. Az Úr gondoskodik, hogy itt ne is álljunk meg, hanem sokféle élménnyel, titkos felismeréssel, érzelmi túlcsordulással, könnyeket fakasztóan édes szeretetérzéssel gazdagítja ezeket a tapasztalatainkat. Ráadásul ez mindenkinél más és más, és az egyes embernél is mindig új és új. Amit eddig Ön is megtapasztalt, már az is többféle, nem csak a száraz elfogadás és a szeme sarkából elkapott felvillanás. Egyszerűen haladjon tovább ezen az úton. Időzzön sokat, ha teheti, rendszeresen az Eukharisztia előtt. Keresse bátra e titok nyitját! Eközben sok újat és érdekeset fog felfedezni, de kimerítően sohasem fogja felfogni ezt a titkot.


Dícsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves Lelkiatya!

A következő kérdésben szertném a segítségét kérni. Településünkön ebben a tanévben nyílt egy református általános iskola. A lelkész azt kéri tőlünk, hogy aktívan vegyünk részt az iskola beindításában.
Egy katolikus hívő részt vehet-e egy református intézmény építésében? Milyen magatrtást tanusítsak?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel Zoltán

Amennyiben nincs remény, hogy ugyanazon településen, vagy a közvetlen közelében katolikus iskola nyíljon, akkor nem látok nehézséget abban, hogy katolikus létére támogassa a más felekezetű keresztény iskola létrejöttét. De ez még nem elegendő tényező. Alaposan át kell tekinteni, másokkal is megbeszélni, hogy valóban jó célt szolgál-e, s főként, hogy hosszú távon fenntartható-e egy ilyen iskola. Ha megvannak a szükséges feltételek, ha emberileg nézve jó kilátás mutatkozik az eredményes munkára, akkor érdemes támogatni az ilyen kezdeményezést.


Kedves Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni, hogy tud-e Miskolcon szervezett Jézus-ima lelkigyakorlati lehetőségről? Ilyenről olvastam már beszámolókat, stb. és szeretnék eljutni egy ilyenre Miskolcon.
Van-e erre valamikor lehetőség?

Nem hallottam arról, hogy a közeljövőben ilyet rendeznének Miskolcon. Legközelebb Budapesten lesz a Panágia központban (Molnár u. 3.), március 30-án. Szokott lenni Jézus-ima lelkigyakorlat Miskolc környékén: Komlóskán, Bodrogolasziban. De egyelőre ezek időpontjáról sem tudok többet.


Mi a lelkiatya véleménye erről az oldalról? http://www.everystudent.hu/

Meglepően jónak tartom. Ajánlom olvasásra az ott található írásokat.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Kedves Lelkiatya!

Szeretném a tanácsát kérni! Már egy ideje erős vágyat érzek magamban, hogy szerzetes legyek. Sokat gondolok erre...de már nem szabadna rá gondolnom, ugyanis feleségem, családom van. Felnőtt megtérő vagyok, és megtérésem előtt teljesen más életre rendezkedtem be, más dolgok voltak fontosak, pl. jól fizető munkahely, család... Miután pedig Isten belépett az életembe, azok a dolgok amelyek egykor fontosak voltak, sokat veszítettek a jelentőségükből, és már nem igazán fontosak. Nagyon megszerettem a magányt, a csendet, a természetet, és rendkívüli öröm fog el, amikor lehetőségem van elmenni egy néhány napos lelkigyakorlatra és ott végig imádkozhatok pár napot...ekkor olyan közel érzem magam Istenhez, mint amennyire csak ritkán tudom a hézköznapokban. Rendkívül szégyenlem magam, de néha már akadálynak érzem a munkát, a családot az Isten felé vezető úthoz.
Ön mit tanácsol ennek a léleknek?
Előre is nagyon köszönöm a válaszát!
Miklós (27 éves)

Kedves Miklós!
Az Úristen tekintetbe veszi a lehetőségeinket, adottságainkat is. Bizonyára nem véletlen az, hogy a házasságkötés után talált rá a hitre. Ha már így alakult, akkor valóban nem érdemes arra gondolnia, hogy milyen jó volna szerzetesnek lenni. Ön világos feladatot kapott azzal, hogy családja van. Ugyanakkor ezt a belső hívást, belső késztetést is figyelembe kell venni. Valójában minden keresztény szíve mélyén szeretne szerzetes lenni, hiszen az nem más, mint egészen Istennek adott élet. De az is igaz, hogy nem mehet el mindenki szerzetesnek. Ez most az Ön feladata. Nem helyes gondolat, nem az Istentől származik, ha úgy érzi, hogy a családja akadály lenne az Isten felé vezető úton. Igaz, nem is ezt írta. De a családját is, a munkáját is tekintse úgy, hogy azzal mintegy szerzetesi életet élve dicsőítse az Istent. Közben végezni kell, ami élethivatásából fakad, de nyugodtan törekedhet arra, hogy minél mélyebb lelki életet éljen. Ezzel tud legtöbbet adni családjának is, és mindazoknak, akikkel bárhol találkozik. Most ez az Ön élethivatása, ne keressen mást. Keressen viszont egy lelkivezetőt, mert arra az elkövetkező időben nagy szüksége lesz.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Nem tudom, hogy jó helyre küldöm e levelemet, de 10 napja regisztráltam a fórumba, ahonnan visszajött egy olyan levél, melyben ez a mondat szerepelt: "Mielőtt bejelentkezhetne és megkezdhetné a fórum használatát, a kérelmét áttekintik és megerősítik. Amikor ez megtörtént, egy újabb levelet fog kapni erről a címről."
Azóta is várom a megerősítő levelet, de csak nem akar megérkezni. Kezdem azt hinni, hogy a fórumba nem jelentkezhet be akárki...

Üdvözlettel László

Kedves László!
Kérdését továbbítottam a Szerkesztőnek. Úgy tudom, hogy már válaszolt is Önnek a Szerkesztő válaszol rovatban.


Kedves Lelkiatya! Nem igazán értek egyet a transzszexuális férj feleségének adott válasszal, mivel valószínűleg a házasság megkötésekor is fennállt a férjének betegsége, s mivel ezt eltitkolta, a házasság egyértelműen semmis, mivel több mint valószínű, hogy annak tudatában a feleség nem ment volna hozzá. T.E.

Köszönöm szépen a kiegészítést. Ez valóban fontos körülmény, amelyre én nem gondoltam. Remélem, a kérdést feltevő is olvassa. Még egyszer, köszönöm a gondosságot.


Kedves Lelkiatya

Ha valakit csecsemőként római katolikus rítussal kereszteltek meg,de utána nem volt sem elsőáldozó,sem bérmálkozó, templomba sem járt,felnőtt fejjel 40 évesen dönthet-e úgy,hogy hitéletét keleti görögkatolikus rítusként akarja megélni?Lehet-e görögkatolikus elsőáldozó és részesülhet-e ott a bérmálásban?

A keresztségben a latin rítust kapta-biztosan nem véletlenül. Amennyiben felnőttként a katolikus egyházban a bizánci rítust szeretné megélni, megteheti azt római katolikusként is. Amennyiben azonban görögkatolikus szeretne lenni, ennek kérelmét a saját római katolikus püspökétől lehet kérni, leírva ennek hátterét és váltási kérelmének indokát. Miután onnan megkapta az engedélyt, az illetékes görögkatolikus püspök atyát kell az említett püspöki megkérni a befogadásra. Amint tőle is pozitív választ kap, kérheti a görögkatolikus parókustól a szentségi felkészítést.


azt szeretném atyám kéredezni hogy az igaz e ha valaki terhes akkor nem keresztelhet mert ami baba van a hasábba annak valami baja lehet

Ekkora butaságot! Vajon mi baja lehet a babának a keresztelés közben? Épp ellenkezőleg, az imádság, a szertartás nagyon jót tesz a magzatnak a méhen belül is.
A keresztség rendes kiszolgáltatója viszont mindig a felszentelt áldozópap. Szükség esetén viszont bárki keresztelhet, aki az Atya és Fiú és Szentlélek nevében keresztel az Egyház szándéka szerint. Így hát nem is igazán életszerű a kérdés, mert ha valakit, esetleg halálveszélyben gyorsan meg kell keresztelni, akkor igazán kicsi az esélye annak, hogy épp egy áldott állapotban lévő asszonynak kellene ezt megtennie. Persze, az élet produkál egészen különleges helyzeteket. Ha ilyen állna elő, akkor nyugodtan keresztelhet magzatot hordozó édesanya is.


Tisztelt Lelkiatya!

Tudom, hogy ez nem teljes mértékben lelki kérdés, viszont mégis fontos, a katolizáláshoz kapcsolódóan.

Mi a szokás a felnőtt katolizálás utáni ebéddel kapcsolatban? Kinek illik meghívni kit?
Idén húsvétkor lesz a keresztelőm és bérmálkozásom (római katolikus). Felnőttként katolizálok.

A templomi szertartás után ki hív meg kit ilyenkor?
A felnőtt keresztelt hívja meg ebédre a keresztszülőket, vagy a keresztszülők vendégelik meg az éppen megkeresztelt személyt, aki a keresztgyermekük?

Én, a leendő keresztgyermek nem tudnám meghívni a keresztszülőket, mert albérletben lakom, és a társak nem egyeztek bele.
Ismerőseim között sem találtam olyat, akik ebben segítenének húsvétkor.
A szüleim ateisták és a keresztelőről még hallani sem akartak, és sajnos nem is jönnek el. Így a szülői házba sem vendégelhetem meg a keresztszüleimet.
A keresztszüleimmel ezt nem közöltem, hogy a szülők igazából ateisták. Mert eddig nem kérdezték, illetve mivel felnőttként katolizálok, így ez nem is játszik szerepet.

Több utánaérdeklődés után sem tudok a környéken olyan étteremről, ami húsvétkor nyitva lesz.

Mi ilyenkor a teendő?
Amennyiben nekem illik meghívni a keresztszüleimet ebédre, nagyon cikis helyzetbe kerülök.
Mi lenne ebből a kiút?

Csak ez miatt nem akarom visszamondani a szertartást.

Természetesen ilyen mellékes szempont miatt nem szabad meghátrálni a nagyszerű lépés elől, hogy kereszténnyé váljon. Még csak az sem szükséges, hogy meghívja a keresztszüleit egy nagy ebédre. Persze, jó ezt az örömet megünnepelni, de hát a lehetőségeket figyelembe kell venni. Azt mindenképp érdemes elmondani a keresztszülőknek és a felkészítő atyának is, hogy a szülei miként állnak hozzá. A tényt nem befolyásolja, de azért jó, ha erről tudnak. Így még jobban tudnak segíteni is, akár még ilyen gyakorlati részletkérdésekben is. Önnek nem kell tehát semmilyen ünnepséget szervezni. Sőt, törekedhet arra, hogy ezt az örömet, az Úrral való élet kezdetét csendesen ünnepelje meg, főként arra figyelve, hogy az Úrral legyen testileg és lelkileg. Sok kegyelmet a felkészüléshez!


Kedves Lelkiatya!
MIt jelent az a mondat,hogy nem megoldani kell a nehézséget,hanem eloldani magunkat töle?
Válaszát elöre is köszönöm!

Talán azt jelentheti, hogy ne bénítson meg bennünket egy-egy nehéz feladat. Sokszor azért nem tudjuk megoldani ezeket a nehézségeket, mert túlságosan belegabalyodunk, beleveszünk a részleteibe, a minket közelről érintő elemeibe. Kicsit távolabb kell állnunk, mintegy kívülről szemlélnünk. Azt is mondhatnánk, hogy Isten szemével kell néznünk. Akkor van reményünk arra, hogy megtaláljuk a megoldást. De azt is átélhetjük, hogy ha ki tudtunk lépni a dolog szorításából, kiderül, hogy egészen egyszerű megoldással helyrehozható.


Kedves Lelkiatya,

a korábbi kérdés feltevők közt találtam egy hasonló problémával küzdő családot, mint az enyém. A gyermekükről írtak, aki transzsexuálisnak mondja magát. Sajnos a mi családunkban is ez a probléma fordult elő, méghozzá a férjemmel, aki emiatt el is hagyott bennünket, új életet kezdve egy másik személlyel. Hiába voltam vele megértő, attól kezdve, hogy a tudomásomra jutott mi a baja, hiába próbáltam minden módon megmenteni a családunk egységét és őt, egyre csak távolodott tőlünk, és azt az utat választotta. Nagyon sokszor becsapott és hazudott nekem, kész tények elé állított a döntéseivel, mégis a végsőkig harcoltam, hogy együtt maradhassunk. De amikor már teljesen megváltozott a külleme, amikor nevet váltott, amikor azt mondta, hogy férfi partnert tud maga mellé elképzelni, akkor elszakadtunk egymástól. Megkértem őt, hogy a gyermekünket semmilyen módon ne keresse, ne akarjon vele kapcsolatot tartani. Azóta is nagyon gyötör a lelkiismeret, hogy szabad volt-e ezt kérnem tőle, de úgy gondolom, nem engedhetem, hogy a gyermekem ebben a tudatban fejlődjön, ilyet kelljen a saját apjáról megtudnia. Minden nap imádkozom érte, hogy térjen meg, hogy gyógyuljon ki ebből a borzalmas állapotból, ami most már kb. 3 éve kezdődött el, legalábbis én nagyjából akkor értesültem először tőle arról, hogy másnak érzi magát, mint aki.
A másik dolog, ami elkezdett foglalkoztatni mostanában, hogy attól, hogy ő így tett, fizikailag ugyan nem a férjem, de egyébként pedig igen. Egyházi esküvőnk volt, bár csak én vagyok római katolikus, így nem szentségi a házasságunk, de létező. Akkor ez azt jelenti, hogy nekem egyedül kell maradnom, ha ő nem térne vissza soha többé hozzánk, nem lehet másvalaki a társam, férjem? Nem mintha ez most aktuális kérdés lenne, mert én még mindig vágyom rá, hogy visszakapjuk őt, de nem tudhatom, megtörténik-e velünk még....és ha nem, azért lehet, hogy egy idő után vágynék egy társra, vágynék arra, hogy a kisgyermekem előtt legyen egy apaminta.
Nagyon köszönöm a válaszát előre is! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Istenem! Valóban, Ön nagyon nehéz helyzetbe került. Szerintem jól döntött, amikor határozottan távol akarja tartani a férjét a gyermekétől. A gyermeknek természetesen nagy szüksége van édesapára, de most a férje nem az lenne. Hiszen ő maga is így tartja, így érzi ezt.
Nagyon jól teszi, hogy rendszeresen imádkozik érte. Ebben ne lankadjon! Az idő az Istenben bízó embereknek dolgozik.
Csak azt tudom mondani, hogy ne gondoljon most arra, hogy új társat keressen magának. Ha szentségi házasságot kötöttek, akkor az a férjéhez köti, amely köteléket ember el nem választhat. A mostani helyzetét inkább arra használja fel, hogy minél szorosabb és mélyebb kapcsolatot épít ki az Úrral. Ennek meglesz a gyümölcsöző ereje.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya, hogyan tudnék szerzetes lenni? Kell hová valamilyen végzettség? Borsod megyében esetleg Szabolcs megyében van szerzetesrend?
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel: Máté

Kedves Máté!
Görögkatolikus szerzetes közösségünk Máriapócson van. Dámócon is van egy szerzetesház, de az női közösség. Úgy tudom, férfi monasztikus szerzetes közösség is van születőben. Ha valaki ez iránt érdeklődik, akkor a területileg illetékes püspök atyákat érdemes ez ügyben megkeresni.
Római katolikus közösség Miskolcon: jezsuiták (www.szaleziak.hu), a Szent Ferenc kistestvérei (http://szentferenckistestverei.hu/), Kazincbarcikán a szaléziak (www.szaleziak.hu), Nyíregyházán a Kamilliánus kolostor (http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=77), Mátraverebélyen a ferencesek (szentkut@ofm.hu). Lehet, hogy van még ezeken kívül, de én ezeket tudtam összegyűjteni.


Tisztelt Lelkiatya!

Ön melyik katolikus Bibliát ajánlaná megvételre egy felnőttként katolizáló számára

Tisztelettel:
Egy leendő római katolikus.

Két új fordítású katolikus Bibliánk van: a Szent István társulat és a Szent Jeromos Katolikus Társulat által fordított Biblia. Mindkettő jó, alkalmas arra, hogy egész életre szóló ajándék legyen.


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy a gyermek az apa vagy az anya ritusát követi?
Köszönettel
R.

Vegyes rítusú szülők esetében az apáé a követendő. Azonban az apa a kereszteléskor írásos nyilatkozatban hozzájárulhat ahhoz, hogy gyermekük az édesanya rítusát kövesse. Ezt a nyilatkozatot iktatni kell a levéltárba és az anyakönyvezéskor utalni kell rá. Csak ebben az esetben kapja az anya rítusát a megkeresztelt.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat