Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.166.105.24)


Mennyi öt meg kettő? (számmal)


Középkorú katolikus hajadon nő vagyok.Hogyan lehetek görög katolikus apáca?Kérem a Tisztelendő Urat Válaszőljon.Köszönettel:Emilia

Kedves Emilia!
Javaslom, hogy keresse fel a máriapócson élő nővéreket. Telefonszámuk: 42/385-547 vagy 30/7483114


Nagyon sokszor önkielégitek és nem tudom abbahagyni nagy bun ez ?

Kedves M.!
A bűnt nem azért kell elkerülnünk, mert tilos, főként nem azért, nehogy büntetést kapjunk érte. Azért tanít minket Isten a helyes életre, mert ezzel vezet előre. Mindaz, ami Isten akaratával ellenkezik, az hátráltat bennünket ebben az előre jutásban. Ezek a bűnök, s ezért kell kerülnünk ezeket, hogy ne hátra, hanem előre haladjunk. Az önkielégítés - a szó maga is elárulja - saját öröm keresése, ráadásul eléggé alpári, lecsupaszítottan testi öröm ez. Az emberben azért is marad lelkiismeretfurdalás, mert éppen ez önző és lecsupaszított volta miatt sohasem ad igazi örömet, csak pillanatnyi jóérzést. E beteljesületlensége, és alantassága miatt pedig mindig többet és többet követel. Nem ad teljesség élményt, ami a szexualitásnak, mint isteni ajándéknak egyik különleges adottsága - amikor azt helyesen, a házaséletben élik meg. Mindenképpen javaslom, hogy keresse a módját annak, hogy kiszabaduljon ennek bűnnek az ördögi köréből. Ha már néhányszor sikerül leküzdeni, ez mindig egy kicsi erőt ad a következő támadáshoz. Tekintsen Jézusra, hívja segítségül az Ő nevét a küzdelemben. Javaslom még, hogy forduljon imádságban Magyar Mózeshez, aki a férfiúi tisztaság vértanúja és védőszentje. Nekem is ő szokott segíteni az ilyen jellegű küzdelmekben.


Kedves Lelkiatya!
Zarándokútra készülök hamarosan.Azt szeretném kérdezni,hogyan lehet helyesen felkészülni erre?Van balami különleges módja a felkészülésnek ha egy Mária kegyhelyre tervezünk zarándokolni?
Válaszát elöre is köszönöm!

Nagyon jól teszi, hogy megpróbál komolyan készülni rá. Persze, mindenre nem lehet felkészülni, hisz a zarándoklatnak épp az a lényege, hogy nem tudjuk, mi vár ránk, mit fogunk ott kapni. Egyfajta kiszolgáltatottságot vállalunk. Ez azért jó, mert ez jobban megnyitja a lelkünket. Erre van szükség ugyanis, a nyitott lélekre. A zarándoklat nyitogatja a lelkünket, s mire odaérünk, már nagyobb készséggel tudjuk befogadni az ott kapott kegyelmeket.
Hogyan készüljön minderre? Ha több napja van még hátra, akkor minden nap legyen külön imádsága, amelyben ezt a nyitottságot kéri. Ne elképzelései legyenek, vagy kitűzött céljai. Egyetlen célja legyen, hogy közelebb kerüljön az Istenhez. Mária azért hív bennünket, mert közvetlenül tudja nekünk nyújtani az ölében tartott Kisdedet. Mária szeretete átjár bennünket, és mi is úgy tudunk szeretni (vagy inkább hasonlóan), ahogyan Ő szereti Fiát, és szereti az embereket. Más készületet én nem tartok fontosnak, mint ezt: imádságban kérje ezt a nyitottságot, s legyen kész elfogadni mindent, amit a zarándokút magával hoz. Készüljön fel sok nehézségre, kellemetlenségre, megpróbáltatásra (Zsid 12,11). Ezek is a zarándoklat elengedhetetlen velejárói.


Tisztelt Atya ! Így 59 évesen úgy érzem, megkérgesedett a szívem. Sokat harcoltam közügyekben, vélt vagy valós igazságtalanságok ellen. Megérte ? Nem mérlegelem, de tudom, talán ha 100 esetből egy az elmúlt 20 évben .De azért az egyért már érdemes volt , hiszem. Gyönyörű családom van, békés keresztény életet élhetnék, de valami mindig hajt , űz , hogy tovább . Valami belül. Az eszem azt mondja elég ! Oldja meg mindenki a gondját . Mert szenved a család és kínlódom én is . De ha olyan dolgot látok, hallok, ami nincs a rendjén, márpedig kis városunkban bőven van ilyen ügy, vagy kérik , hogy szóljak, mindíg kiállok , nyíltan ,ha kell indulatosan. Többször magam is érzem, hogy túlléptem egy határt, de a belső késztetés nagyobb. Rendszeresen imádkozok, kérem Jézust, hogy segítsen visszavonulni,de valahogy nem sikeredik. Rosszul imádkozom ? Sokat fecsegek ? Nem hiszem eléggé, hogy Jézus egy szóból is tudja mire van szükségem ? Pedig akarom hinni . Jó úton járok, vagy két végén égetem a gyertyát és mégis azoknak jut a legkevesebb fény , akiket legjobban szeretek ? Néha azon kapom magam, hogy a papokkal, atyákkal szemben is kritikusan lépek fel, pedig emberként nagyon tisztelem szeretem őket, jó barátságban vagyunk. De a papi munkájukban töretlen kiállást várnék el . De ki vagyok én ? Mindnél bűnösebb ! Honnan a bátorság ? Néha én sem értem. Jó volna megnyugodni, megtalálni a lelki békét, a világ dolgait Istenre bízni . Hogyan imádkozzak, hogy ne legyen " sem túl sűrű, sem túl híg " az ima ? Hogy Istennek tetsző legyen ! Sokszor kérem az Urat, ha már engedte" viharnak fújni számat" adjon hitet , hogy hallgatni is tudjam a csendet ! De jól teszem -e ? Nem akarok e olyan szerepet osztani megváltómra
, amit nekem kellene eljátszani ? Kaptam már Öntől, kész megoldást kérdésemre, de ezt nem várom , nem várhatom . Csak az utat mutassa én megjárom ! Bocsánat a sok beszédért, de Római .kat.-ként, ezt egy 3 perces gyónásban nem lehet érdemben elmondani. Várom, megtisztelő válaszát, de ha Ön most nem tartja aktuálisnak, csak azt kérem , imádkozzon értem , útkeresőért . Krisztus föltámadott ! Valóban föltámadott !

Ha úgy érzi, hogy a sok harc után megkérgesedett a szíve, ez azt jelzi, hogy valamit valóban elhibázott. Korántsem azt mondom, hogy mindent, de valamit mégis. Vélhetően azért is adott Önnek az Úr harcos jellemet, hogy azt használja. Lám, ezt mások is észrevették, többször is fordultak, fordulnak Önhöz, hogy álljon ki az igazukért. De egyre bölcsebbé válva kezdi látni, hogy az igazság kiharcolása nem minden. Egyrészt nem is mindig lehetséges, másrészt megtörténhet, hogy nem helyesen mértük fel a magunk vélte igazságot, és a nagy harc után inkább visszafordítanánk mindent. Most már szeretne egyre békésebb lenni. Ez is a bölcsesség jele. Természetesen ez lehetséges, sőt, be is fog következni. Jól teszi, ha nem vár vele, hanem elébe megy, és keresi is ezt a békét, megbékélést.
Javaslom, hogy húzódjon vissza egy időre, legalább néhány napra vagy egy hétre. Legjobb, ha erre egy szerzetesházat választ, ahol együtt imádkoznak Önnel. Tekintse át az életét, vizsgálja meg, melyek voltak a jó, melyek voltak a hiábavaló harcok. Mindezeket köszönje meg az Úrnak. Meg fogja látni, hogy az Úrral töltött beszélgetés több napos csendjéből más emberként fog majd visszajönni.
Mivel három perces gyónást említett, arra kell gondolnom, hogy az eddigi gyónásai talán csak ilyen hárompercesek voltak? Akkor egy igen alapos szentgyónásra is szüksége van. Talán épp e csendes napok után.
Az itt felvetett kérdése már lépés volt ebben az irányban. Folytassa nyugodtan ezt az utat!


Kérdezném megkereszteli-e azt a babát akinek a szülei nincsenek összeházasodva?Egyépként katolikusok. KÖszönöm

A kereszteléssel Krisztus egyházának tagjává válunk. Nyilván az a szülő kéri gyermekének a keresztelését, aki azt szeretné, hogy gyermeke is az Egyház tagjává váljon. A papnak meg kell bizonyosodnia, hogy ez a kérés valóban komoly szándékból származik-e. Ez magától értetődik azoknál, akik maguk is gyakorolják a hitet, életükkel igazolják, hogy az Egyházhoz tartoznak, s hogy ezt fontosnak tartják. Akik viszont nem élnek az Egyházban, nem gyakorolják a hitüket, azoknál joggal teszi fel a kérdést a pap, hogy miért akarják a gyermek keresztelését. Azok a szülők, akik nem tartják fontosnak, hogy összeházasodjanak, tehát az Egyház imáján keresztül áldja meg Isten a házasságukat, azok talán nem is veszik komolyan a keresztséget sem, s abban csupán megszokást, külsőséget látnak. Ilyen esetekben előírja az Egyház, hogy házasodjanak össze, s ha ezt megtették, akkor kérjék a gyermekük keresztelését. Mai kusza világunkban, sajnos, sok olyan helyzet adódik, hogy bár a szülők szeretnének összeházasodni, de ennek valós akadályai vannak. Ilyen esetben nem feltétele a keresztségnek a szülők Egyház szerinti házasságkötése.


Kedves lelkiatya!
Mit jelképez Jézus szívén ábrázoláskor a tűz? ( a töviskoszorú gondolom a szenvedést, de javítson ki ha tévedek)
És Mária szívén mit ábrázol a tűz, a rózsa, valamint a tőr? És miért kapta a szűz azt a megjegyzést hogy "a te szíves is tőr járja át"?

Sajnos nem tudok megbízható választ adni ezekre a kérdésekre, mivel az említett jelképek jellemzően nem a keleti ikonográfia sajátjai. Azt szívesen megosztom, hogy szerintem miket jelképeznek.
A tűz általában a Szentlélek, vagy a nagyfokú szeretetnek a jele. Jézusban mindkettő megvan, joggal kapcsolhatjuk hozzá. A töviskoszorú valóban a szenvedést jelképezheti, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem csupán jelkép, hiszen Jézus fejére valóságosan is tettek ilyet (Mk 15,17). Máriát gyakran ábrázolják rózsával. Ez a kép először a 12. századból származó litániában jelenik meg, amely Máriát Titokzatos Rózsának (Rosa Mystica) nevezi. Nem kizárt, hogy ez a Mária-himnusz a keleti Akathisztosz hatására íródott. De abban nem szerepel a rózsa kép. A tőr megint jelképes, de bibliai gyökere is van. Simeon jövendölte meg Máriának, hogy sokat fog szenvedni, s ő mondja neki, hogy a te lelkedet is hét tőr járja át (Lk 2,35).


mikor fordul jobra az életem abátyám 7 honapja nálam lakik egyedől neveltemfel 2 gyermeket ésaz unokámatis nagyon nehéz rolais gondoskodni meg vele egykislakásban élni márbele fárattam nem tudommár idegileg ésanyagilag medig biom kérem atanácsát atyám

Vajon szokott-e rendszeresen elmenni és elidőzni a templomban? Lehet, hogy a sok családi teendő mellett ez lehetetlennek tűnik, mégis meg kell próbálnia. Enélkül ugyanis nagyon hamar kifárad nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. éppen a családja érdekében kell megtennie, hogy rendszeresen, ha lehet minden nap kiszakadjon legalább néhány percre a napi teendők szorításából, és megálljon az Úr előtt. Ha messze laknának a templomtól, akkor a háza, lakása közelében keressen egy olyan helyet, ahol csöndben együtt tud lenni az Úrral. Ő nagyon sok segítséget és erőt tud és akar nekünk adni, de ehhez oda kell mennünk Hozzá. Meg kell állni előtte. Még csak kérni sem kell, hiszen jól tudja, hogy mire van szükségünk (Mt 6,8). Egyszerűen csak legyen Vele együtt. Meg fogja látni, hogy ettől előbb a saját lelke, majd nem sokkal később a környezete is meg fog változni.


Dicsoseg Jezus Krisztusnak! Mil yen mellekhatasai lehetnek annak ha valaki cask nagyobb unnepekben megy a templomba.

Szeretetünk hőfokának hűlése.
Az Egyház kincseinek életünkben való értéktelenedése.
Életünk végső céljának elhomályosulása.
A másik ember megbecsülésének csökkenése.
Saját szeretetkapcsolataink gyengülése.
Az Eukharisztia, vagyis Krisztus legnagyobb ajándékának fokozatos elvesztése.
Sorolhatnánk még. Nem érdemes kockáztatni. Életünkben egyre növekvő buzgósággal kell keresni Istent, az Ő országát és annak igazságát. Ez nem csak halálunk után juttat a mennybe, hanem már itt, a földön is odaemel.


Dicsőség Jézus Krisztusnak !

Kedves Atya ! Hogyan tudjam valakinek a bűnét elválasztani magától a személytől. Nekem valahogy ez a kettő egybefolyik, ezért szörnyű nehéz szeretnem az illetőt.De hát hogyan szeressek valakit aki hazug, sunyi, engem becsap, stb. és erre én rájövök, ez kiderül. Ugyanakkor tudom, hogy a bűnöst is szereti az Isten, nekem felebarátom, és ő is Isten képmása - bár ez utóbbi tanítás is gondot okoz - mert miféle képmás volna is ilyenformán ő. De gyötör, hogy a felebaráti szeretet a legfőbb parancs és ez nekem nem megy sokszor.

Úgy érezzük, hogy parancsra szeretni lehetetlen. Ez talán igaz is, ha a szeretetnek csak azt az érzelem fűtötte vonzódást nevezzük, amely barátainkhoz, közeli rokonainkhoz köt. A szeretetnek számtalan formája, fajtája és fokozata van. Már csak azért is, mert a szeretet végtelen. Amikor nehéz szeretni, akkor érdemes mindig csak egy lépést, egy fokozatot törekedni előre lépni. Már az is nagy dolog, ha ezért a hazug, sunyi alakért el tud mondani egy imádságot, vagy többet, vagy akár rendszeresen is imádkozik érte. Megint nagy lépés, ha nem akar neki visszavágni, hasonló módon bánni vele. Inkább megszánja e kicsinyes és méltatlan magatartásáért. Következő lépés, ha tud érte tenni valami jót, bármilyen kicsikét, ha megsegíti valamiben. Lehetőleg úgy, hogy ő ne is tudjon róla. Megint egy lépés, ha egy kis időt szán rá, elbeszélgetnek, érdeklődik az életéről, a gondjairól. Sok-sok lépés lehetséges még, amelyek végén egyszer csak azt veszi észre, hogy már nem is haragszik rá, sőt, már megkedvelte. Ez a gyakorlati része.
Ennél fontosabb a kegyelmi rész, hogy mindezt az Istentől kérje. Belátva, hogy saját erejéből nem tudja szeretni ezt az embert, kéri Istent, hogy belépve a Maga szívébe, Ő szeresse onnan...
A bűnt pedig a bűnöstől elválasztani nagyon könnyű. Az egyik egy kegyetlenül rossz cselekvés, vagy éppen hiány, a másik pedig egy ember, aki sokat szenved, lehet épp a saját hitványságai miatt. Hogy is lehetne összekeverni ezt a kettőt? Alanyt az állítmánnyal vagy tárggyal összekeverni nem lehet. Ez a tisztánlátás segíthet a helyes szeretetben.


Kedves Lelkiatya, az a Hívő, aki a Jehova Tanús könyvet kapta!
Hasonlóképp jártam egyszer én is, olyan formán, ökumenizmussal kapcsolatban kerestem könyvet antikváriumba. Konkrétan meg volt mit, s hát kaptam egy hasonlót, amit J.T.-i adtak ki. 1. Határozottan vissza lehet adni, visszaadtam hivatkozva mit kértem. Persze, Egyházunk minden volt csak jó nem. De én mondtam, hogy épp azért nem kérem 2. felvállaltam, gyakorló katolikus vagyok. Ha ez kiderül a könyvvisszaadásnál kiderül milyen is az a friss barátság. Sajnos, amiben reménykednénk, hogy lehet egy témáról úgy beszélgetni, hogy nem sértjük egymás felekezeti identitását, velük nem megy. Ezeket is gyakran tapasztalom egy vonatút, vagy orvosi rendelőben várva. Volt egy református néni, azzal pl. imádkoztunk úgy mentünk a vizsgálatra, de a Tanúkkal ezt nem lehet. Bocsánat, de úgy éreztem ezt meg kell osztani. Isten segítségét kívánom továbbra is! Szilvia

Köszönöm, kedves Szilvia. Tanulságul közzéteszem a sorait.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya, azt szeretném megkérdezni, találhatok-e interneten ingyenes katolikus ill. görög katolikus tudományos irodalmat, mint például filozófia, teológia, egyháztörténet, antropológia. Egy görög katolikus pap, aki jóbarátom, eddig ellátott ilyen témájú, komoly hangvételű könyvekkel, főiskolai anyagokkal, de sajnos néhány hónapja elég messzire helyezték, így alig tudunk találkozni. Próbáltam keresgetni, nem sok mindent találtam.
Válaszát előre is köszönöm!

Általános, magyar nyelvű keresztény irodalom összegyűjtésére vállalkozik a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár: www.ppek.hu
Érdemes figyelemmel követni a Magyar Tudományos Akadémia által működtetett honlapot: http://real.mtak.hu/repozitóriumot.
Kifejezetten görögkatolikus egyháztörténelmi, művészet- és liturgiatörténeti gyűjtőoldal a www.byzantinohungarica.hu
Ajánlható még az academia.edu honlapra való regisztrációt. Ez a weboldal gyakorlatilag a tudományos világ facebookja. Nagy előnye az, hogy a felhasználó megjelölheti azokat a témákat és kutatókat, amelyek és akik iránt érdeklődik, s emailben értesítést kap, ha valamelyik megjelölt témában, vagy követett kutatótól újdonság jelenik meg. Mivel egyre több magyar kutató regisztrál, ez az oldal is hasznos lehet a magyar nyelven irodalmat kereső számára.



Kedves Lelkiatya!
Azt hiszem egy hónappal ez előtt írtam ide azért,
mert a hittantanárunk nem megfelelő módon tartja az óráit.
Nem mentem át evangélikus hittanra,maradtam az eddigi csoportomban.
...

Köszönöm válaszát: Juli

Kedves Juli!
Itt valóban nagy lehet a baj. Azt javaslom, ne tartsa csupán önmagában ezt az élményt. Keressen fel egy másik atyát. Ha faluban lakik, akkor menjen át a szomszéd faluba, ha városban, akkor egy másik plébániára, és ott mondja el ezeket a szomorú tapasztalatait. Hátha ő tud közelebbi tanácsot is adni.
Ne feledjen el azonban imádkozni ezért a tisztelendő úrért és a hittanos társaiért. Én is fogok Önökért.


Kedves Lelkiatya!

Én egy 25 éves nő vagyok, és egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon félek bizonyos dolgoktól. Félek a szellemektől, már ha léteznek, a haláltól, a betegségtől. Ezek az érzések főleg este sötétedéskor törnek rám, mert egyébként a sötétségtől is félek. Egyszóval elég sok mindentől félek, alapvetően tehát a sötétség, halál, szellemek, betegség köre az, ami szorongást, pánikot, félelmet kelt bennem. Nem tudom, hogyan küzdhetném ezeket le, próbálkozok mindig, de nem igazán sikerül leküzdenem. Kicsit már elkönyveltem magam olyannak, amilyen vagyok, meg a gyerekkoromat hibáztatom érte, hogy akkor történtek olyan dolgok, amik ezt okozzák. Szeretném elengedni ezeket a dolgokat. Tudom, hogy Istenhez kellene imádkoznom, de félek, hogy ez nem fog megoldást jelenteni, mármint félek, hogy a félelem megmarad bennem az imák ellenére, pedig elég vallásos vagyok, vagyis hiszek Istenben és a jóban, de mégis félek a "rossztól". Nem tudom mit tehetnék. Ön mit gondol erről? Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelettel: Heni

Kedves Heni!
Bizonyára van igazság abban, hogy félelmeinek okai, legalábbis azok egy része a gyermekkori élményeiben keresendő. Javaslom, hogy ezeket valóban keresse is meg, próbáljon meg ezekkel szembesülni, ezeket feldolgozni. Ehhez feltétlen szakember segítségére van szüksége, ezért nem is részletezem, hogy milyen lépéseket tegyen. Tegye meg azt a nagy lépést, hogy felkeres egy pszichológust (feltétlen keresztény legyen!), és vele beszélje át ezeket a dolgokat. Ez nem betegségtünet, hogy orvoshoz kellene fordulnia, de szüksége van, hogy valaki szakember segítsen ezeket feldolgozni. Az is lehetséges, hogy egy lelkivezetőt választ, és hozzá jár rendszeresen átbeszélni ezeket a dolgokat.
Ezzel együtt pedig tartózkodás nélkül forduljon Istenhez, hogy adjon belső erőt és békét. Nem kell félni a félelmektől sem. Ezt akkor fogja megérteni, amikor megtapasztalja lelkében a békét, amelyet Isten közelsége nyújt. Minél többször találja meg ezt az imádságban, annál inkább fogja tudni kezelni ezeket a félelmeket más helyzetekben is. Kezdje el bátran ezért a szívbeli békéért való imádságot. Ezzel bizonyosan nem jár rosszul. Aztán türelmesen várja ki az eredményt. Persze, közben keresse fel az említett szakembert is!


Kedves Lelkiatya!
A szentáldozásról kérdeznék.
Tudom, hogy súlyos bűnben nem áldozhatok. De velem sokszor előfordul, hogy úgy érzem, ha éppen nincs is ilyen, mégis méltatlan vagyok az áldozásra, nem is megyek áldozni. Vagy ha mégis megyek, utána rosszul érzem magam, mintha az áldozással bűnt követtem volna el. Egyre gyakrabban érzem, hogy nekem ez nem jár, én erre érdemtelen vagyok. Kb. havonta járok gyónni, de ott is gondok vannak, régen meggyónt bűnök állandóan velem vannak, és ha nem is gyónom meg ezeket újra (ezt ugye nem is lehet), állandóan úgy érzem, mintha gyónás után is szennyes lennék. Mintha Isten megbocsátása nem is létezne, a bűneim mindig megmaradnak. A lelkiismeretem szerint mindig súlyosabb a bűn, mint a gyóntató atya szerint. Lehet, hogy jobb lenne, ha egy ideig nem áldoznék?

Jaj, azt semmiképpen! Menjen áldozni minél gyakrabban, mert annak gyógyító ereje van. Kezd erősödni Önben egy lelki betegség: az Isten irgalma iránti kétség. Ez, persze, inkább kísértés, mint valódi betegség, de ha nem áll neki ellen, akkor elhatalmasodhat. Elhiszem, hogy bűnösnek érzi magát, nyilván joggal. De kérdem én, mi a nagyobb: az Ön bűne vagy az Isten irgalma? Nem tarthatja önmagát annyira bűnösnek, hogy azt kellene gondolnia, ezt már az Isten irgalma nem múlja felül. Valóban arcpirító, megszégyenítő az Isten irántunk való szeretete, hogy a legszégyenteljesebb bűneinket is egyetlen, szentgyónásban kimondott -bánom- szóval egész egyszerűen eltörli, megsemmisíti. Kedves Testvérem! Ez éltet, ez tart életben bennünket! Azt is helyesen érzi, hogy ha rendszeresen gyónik is, az Szentáldozáshoz méltatlanul járul. De vajon el tud képzelni olyan helyzetet, amikor megérdemli?! Amikor úgy állhat oda, hogy lám, most joggal veszem magamhoz az Úr Jézus Testét? Nem, ilyen soha nincs. Előtte bűnbánatot tartunk, és hálás szívvel vesszük magunkhoz ezt a csodálatos, kimondhatatlan erejű ajándékot.
Az Ön növekvő bűnbánata lehet jó jel is. Lelkileg előre haladva, az Istenhez egyre közelebb kerülve egyre inkább érzi, hogy mennyire bűnös. De ezzel együtt látnia kell azt is, hogy az Isten ennek ellenére mondhatatlanul szereti Önt, és arra vár, arra vágyik, hogy Önnel egyesülhessen az imádságban, a Szentségben, hogy átadhassa Önnek Önmagát. Ne vonakodjék befogadni Őt!


DJK!
Kedves Lelkiatya!
Eljut a szentekhez, akarom mondani hallják a szentek a szívemben, gondolataimban elmondott imát?

Isten mindenható, mindentudó, mindenütt jelenlevő. Ezért ha nem hangosan imádkozom, csak a gondolataimmal mondom el az imát, ő meghallja.
De mi van a szentekhez intézett közbenjáró imákkal? Ezeket hangosan ki kell mondanom (mivel nem látnak gondolataimba, szívembe)?
Ez a mai napon jutott eszembe, amikor a munkahelyemen magamban, gondolataimban imádkoztam egy szenthez. Vagy esetleg ilyenkor a Mindenható Atya "átpattintja" imámat az adott szenthez, aki közbenjár Istennél értem?

Köszönöm válaszát.
Sándor

Hogy hogy is történik odaát, ezt nem tudom pontosan. Az bizonyos, hogy minden ima meghallgatásra talál. A szentekhez intézett imádságunk is az Istenhez száll, nem lehet olyan mennyei ügyintézés, amiből Ő - hogy úgy mondjam - kimaradna. Ezért az átpattintás kifejezést sem tartom szerencsés megközelítésnek. Nem hiszem, hogy a Jóisten bizonyos ügyeket kiadna egyes szenteknek. Ez csak innen, a mi világunkból megközelítve látszódhat így. A szentekkel való barátságunk gazdagabbá teszi az Isten-kapcsolatunkat, érzékelhetőbbé teszi irántunk való szeretetét, foghatóbbá teszi az egyházi közösségünket. Bármilyen formában imádkozunk is a szentekhez, az mind célba ér. Hogy aztán odaát hogyan folytatódik az ima és rá feleletül a kegyelem útja, ezt nem érdemes firtatnunk.


Tisztelt Lelkiatya!

A bérmanevet jegyzi hivatalosan a Római Katolikus Egyház valamilyen formában, valamilyen dokumentum részeként?

Felnőttként egy mise keretében szolgáltatták ki a három bevezető szentséget (keresztelés, bérmálás, első áldozás).

Előtte az oktatás során kellett egy bérmanevet is választanom, az alapján, hogy melyik szent élete a legnagyobb példakép számomra.

Tudom, hogy ez a bérmanév a "világi" hivatalos dokumentumok egyikén sem szerepel.
De az egyház jegyzi a bérmanevet?

Ha valamikor valamilyen okból igazolást kell kérnem róla, tudnak kiállítani róla igazolást a plébánián?

A bérmanevet nem szoktuk külön jegyezni. Mégis, legtöbbször bekerül a Kereszteltek Anyakönyvébe második névként. Van rá példa, hogy ha a bérmálás a kereszteléstől külön történik, és a tudatos bérmanév választást szeretnék rögzíteni is, akkor külön kérésre ezt a nevet is beírják, ekkor is második névként az Anyakönyvbe.
Ha erre később külön szükség volna valami ok miatt, akkor a keresztlevél kikérése nyomán láthatóvá válik a második, azaz a bérma név.


Tisztelt Lelkiatya!
Szeretném megtudni, hogy a szentendrei ortodox (Belgrád)
székesegyházban vasárnaponként mikor kezdődnek a szentmisék,
ill. a szent eukarisztia-ünnepek, ha jó a megnevezés, mivel
egy honlapot sem találtam, ahol ezen információk elérhetőek
lennének. Én római kat. vallású vagyok, és már szívesen részt-
vennék egy igazi ortodox misén ill. eukarisztia-ünnepen.
Lenne egy további kérdésem is. Ha esetleg részt vennék egy ilyen
szertartáson, az ugye érvényes vasárnapi szentmise részvételnek
minősülne és ki is mehetnék-e szentáldozásra? Hiszen a 7 szentség
ugyanaz, mint a római egyházban, csak nagyon kevésben térnek el, ugye
mint pl. a pápaság elismerése, a tisztítótűz, Mária szeplőtelen fogantatása. A miserend.hu oldalon sajnos nincsenek fenn az ortodox
szentmisék kezdési időpontjai.

Hálásan köszönve fáradozását, üdvözlettel: Péter

Sikerült megtudnom, hogy vasárnaponként de. 10 órakor van Szent Liturgia Szentendrén a székesegyházban. Télen ugyanebben az időpontban tartják a Liturgiát, de nem itt, hanem az Örömhírvétel (Blagovescsenyszkaja) templomban.
A Katolikus Egyház szükség helyzetben engedélyezi a szentségek vételét az ortodox egyházban, hiszen lényegileg ugyanazt valljuk róluk. Viszont jó tudni, hogy az ortodoxopk ezt nem engedik. Ha megtudják, hogy valaki katolikusként szeretne gyónni vagy áldozni, akkor többnyire elutasítják. Ezért az ő teológiai felfogásuk tiszteletben tartása miatt jobb, ha inkább mi magunktól tartózkodunk attól, hogy náluk részesüljünk a szentségekben.


Kedves Lelkiatya! Nincs munkahelyem, és már nagyon kétségbe vagyok esve, hogy miből fogunk megélni. Hiába küldözgetem a pályázatokat. Felsőfokú végzettségem van, számítógépes ismereteim és B kategóriás jogosítványom. Miskolcon vagy környékén keresek állást. Megkerestem korábban a miskolci apostoli hivatalt is, de mindhiába. Hihetetlen, hogy sehová, semmilyen munkakörbe nem kellek. Volna valami ötlete mivel próbálkozzam??
Segítségét előre is nagyon köszönöm.

Sokunk nagy gondja ez ebben a mai kifordult világban. Gyakorlati tanácsot sajnos nem tudok adni. Bizonyára Ön is böngészi azokat a honlapfelületeket, amelyek állásokat kínálnak. Az ott található lehetőségek közül egyiket se zárja ki, adja be a jelentkezését, menjen el a meghallgatásokra. Ez az emberi teendő, amelyet nem szabad elhanyagolni. Ugyanakkor imádságban kérje az Istent, hogy Ő vezesse az életét. Sokszor abba a hibába esünk, hogy megvan az elképzelésünk a saját életünkről, és csak azt fogadjuk el isteni segítségnek, ami ebbe az elképzelésbe beleillik. Közben pedig az Úr sokkal merészebb kalandokra is hívna, ha mernénk ráhagyatkozni. Imádkozzon tehát buzgón és főként bizalommal. Ne kétségbeesve, mert abból hiányzik a bizalom. Ha most nem is látja a holnapi napot, végezze el a mai feladatokat. Így minden napja értékessé válik, miközben az Úr kezébe teszi a jövőt.


DJK!

Kedves lelkiatya!
Mi a helyzet a magyarországi görög katolikus egyházmegyékkel? Hány egyházmegyénk van? Van két püspökünk. Abból Atanáz atya exarhcha, tehát hozzá csak az exarchátus tartozik?. Akkor a többi egyházmegye ami az országba van azokat mind Fülöp atya irányítja?

Válaszát előre is köszönöm

A magyarországi görögkatolikusok területi hovatartozása jogilag még nem teljesen rendezett. Ez egy igen hosszú folyamat, amely fokozatos előrehaladást jelent, melynek azonban még nem értünk a végére. 1980-ban történt meg az az esemény, amikor a Szentszék kiterjesztette a hajdúdorogi püspök joghatóságát egész Magyarország területére. Ekkor jött létre a Szórvány helynökség, amely magába foglalta a Budapesten, a Dunántúlon és az Alföldön lévő akkori parókiákat. Azóta ezeken a területeken számos új parókia is létrejött, tehát a Szórvány helynökség egyre erősödik. Ez a terület ma is a hajdúdorogi egyházmegye része, tehát Fülöp püspök atya vezetése alá tartozik. A Hajdúdorogi Egyházmegye pedig történelmi örökségként az Esztergomi Bíboros fennhatósága alá.
A Miskolci Apostoli Exarchátus területe Borsod-Abaúj-Zemplén megye területével azonos (illetve idetartozik még Eger és környéke is). Ez azonban egyházjogilag még nem egyházmegye, hanem közvetlenül a Szentszék alá rendelt exarchátus. Ez azt jelenti, hogy ők nem a Hajdúdorogi egyházmegye része, következésképp nem is az Esztergomi bíboros alá tartoznak. Ennek ellenére Orosz Atanáz atya meghívás alapján teljes jogú tagja a Magyar Katolikus Püspök Karnak. Ennek következtében nem tisztázott a két egyházkormányzati egység és a két püspök jogi viszonya sem. Nyilván testvéri kapcsolatban vannak, de egymásnak nem alárendeltjei, és nem is egymás melletti párhuzamos jogi állapotban vannak.
Összefoglalva: Magyarorszgáon csak egy görögkatolikus egyházmegye van, a Hajdúdorogi, amelyhez Borsod-Abaúj-Zemplén megyén kívül az egész országban élő görögkatolikusok tartoznak. Ennek vezetője Fülöp püspök. A többi terület az Exarchátus, amelynek vezetője Atanáz püspök.


Dicsértessék a Jézus Krisztus! Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Jézus Krisztus Urunk Feltámadt, alleluja!

Római katolikus ministráns vagyok. azt szeretném megtudni, mi a neve annak a piros szegélyű fekete ruhának és annak a fejfedőnek, amit a görög katolikus püspökurak viselnek a katolikus.hu püspökök feliratú részében a képeken? http://uj.katolikus.hu/adattar.php?h=6
És annak az eszköznek, ami önöknél az Eucharisztikus résznél a pixisen van, raja egy Dávid-csilaggal és csengetnek vele a papok? Önök nem is használhatnak ostyát, mint mi, a misében?
Miért ragaszkodik a Vatikán a teljesen különálló latin és teljesen különálló keleti rítushoz? Nyilván nem a keverése miatt, csak például miért nem használhatják egymás liturgikus ruháit, ha Egyazon Egyház papjai?

A két görögkatolikus püspök atyát szerzetesi öltözetben láthatjuk a képeken. Ezek tehát nem kifejezetten püspöki jelvények. A piros szegélyű fekete köpeny a rászon (hazai nevén gréka). Ilyet más papok is viselnek - sőt, már alszerpapok és felolvasók is -, csak nem piros béléssel. A püspök atyák fején pedig szerzetesi fejfedő, un. kamilafka, fátyollal ellátott klobuk (sapka) van. Nem tudom, van-e ezeknek magyar nevük. A Szent Liturgia elején a kovászos kenyeret a talpas diszkoszra helyezzük, és nagy bemenetkor azon visszük fel az oltárra. Ez az aranyozott tányér Jézus jászlát is jelképezi, a kereszt alakban ráhelyezett csillag pedig a Betlehemi csillagot. Ez egészen addig rajta van a diszkoszon, amíg el nem érkezik az Utolsó vacsora szavainak felidézése. Az előtt veszi le, miközben ezt énekli: Győzelmi éneket énekelvén, kiáltván, hangoztatván és mondván... Inkább azt kérdezzük meg, miért kevernénk ezeket? Mindegyiknek megvan a maga szépsége, sőt, a maga teológiai kifejező nyelve. Ha kevernénk ezeket, esetleg csupán esztétikai igény szerint, akkor keveredhetnének a kifejező szimbólumok és nagy teológiai káosz keletkezne. Ezt lehet, hogy a legtöbb ember észre sem venné, de a kevert rítus teológiai üzenete mindenképpen gyengébb, homályosabb, és így nem tudja szolgálni a hívek hitének mélyülését is erősödését.


Tisztelt Lelkiatya! Mi oka lehet annak ha az egyik fel egy házasságban elrontja a másik életet? Mivel a szeretet mindent eltűr. S utána megbánja. S igaz e az hogy senkit sem tudunk megvaltoztatni? Csak akkor, ha engedélyt kérünk a személytol egyéniségenek a megváltoztatására. S mitől van az ha az egyik hitvestars gyakran mondja hogy bár csak meghalna, hogy soha sem született volna.....stb. Mitől van a hitvestars mely depresszioja. Miért nem tudja valaki élvezni az életet? A gyakori meghalas gondolata mitől van? Hogyan tudnék hitvestarsamnak segíteni? Lehet-e egyáltalán? Ezek a gondolatok, ( mar mint a rossz gondolatok meg vannak hitvestarsamnak régóta). Talán házasságuk elott kezdődött neki? Több mint 25-26 éve. Meg mielőtt én nem ismertem öt. Hangulat embere, van amikor vidám, aztán egyszerre csak átmegy depresszióba. A depressziója nem sokáig tart csak ideig, óráig. Aztán ujra jókedvű.

A depresszió betegség, sajnos, egyre jobban terjed. Érdekes módon leginkább a fejlett nyugati országokban. A férje állapota valószínű bipoláris depresszió, amely azt jelenti, hogy néha kicsattanó jó kedve van, máskor meg vigasztalhatatlan szomorúság tör rá. Érdemes orvoshoz fordulni, mert ez a betegség bizonyos mértékben gyógyítható, vagy legalábbis a tünetek csökkenthetők.
Ne arra gondoljon, hogy a férje ezzel a magatartásával elrontotta volna az Ön életét. Hordoznunk kell egymás terhét. Nem könnyű megváltoztatni a másik embert, pontosabban szólva nem is lehet. Változni csak ő maga tud, illetve még ehhez is az Isten segítsége szükséges. Ugyanakkor mi is segíthetünk embertársunknak a megváltozásban, de - mint mondja - csak akkor, ha ezt ő is akarja, ha ezt ő kéri.
Nem tudom, lehet-e erről beszélni a férjével. Ha igen, az már fél győzelem. Akkor el kell magyarázni, hogy ebből lehet gyógyulni, meg kell őt győzni, hogy keressen fel pszichológust, és kövesse annak tanácsait.
Ha esetleg nem látná be, akkor azzal kell kezdeni, hogy tapintatosan, szeretettel mégis rá kell vezetni ennek felismerésére.
Természetesen mindehhez nagyon sok imádság kell. Az Úr nem egyszer azért enged meg nekünk betegségeket, nehézségeket, hogy éppen ezzel vezessen rá minket a buzgóbb imára!


Kedves Lelkiatya! Az ördögűzésről szeretnék kérdezni. A hétvégén láttam A rítus c. filmet, ami minden bizonnyal tele van túlzásokkal, de ennek kapcsán szeretném kérdezni, hogy az ördögűzés szertartását még mindig végzik-e? Magyarországon vannak erre kijelölt személyek? Ha igen, akkor kb. hány fő és ki lehet ördögűző?
Tudna esetleg ajánlani irodalmat, ahol utána lehet olvasni, akár online is. Köszönöm.

Igen, ma is van ördögűzés. Ennek külön szertartása van, melyet püspök engedéllyel lehet végezni. Elvileg minden egyházmegyében ki kell nevezni erre a szolgálatra egy papot, vagy pedig maga a püspök végzi szükség esetén az ördögűzést. Úgy tudom, Magyarországon csak néhány egyházmegyében van erre kijelölt pap.
Erről a témáról igen jó könyv jelent meg: DON GABRIELE AMORTH, EGY ÖRDÖGŰZŐ TAPASZTALATAI. Ez a könyv a világhálón is olvasható:
https://docs.google.com/document/d/1nhcRw1hBwKN-1uIU0q-Jnwe2nfu15PqMAfSzJ5xnQbY/edit?hl=hu


Kedves Lelkiatya!

Nem tudna nekem abban segíteni, hogy a teológus szakra jelentkezőknek melyik tanév eredményeit kell beszámíttatni a felvételi eljárás során, és melyik tárgyakat kötelező beírni? Tehát ha a matematikát nem szeretném beleszámíttatni akkor azt értelemszerűen nem kell beírni?

Tetszene tudni segíteni hogy erről hol kaphatnék bővebb információt?
Válaszát előre is köszönöm

Richárd

Kedves Richárd!
Az Ön kérdését - több más kérdéssel együtt - a Szerkesztő válaszol rovathoz továbbítottam. Azokra a kérdésekre, amelyekre nem tudom a választ, vagy nem lelki természetűek, reményeim szerint ott fog, fognak választ kapni. Köszönöm megértését.


Kedves lelkiatya!
Valaki,aki közeli volt számomra,és nagy veszekedés volt köztünk,furcsán viselkedik.Amikor azt látja,hogy tartom vele a távolságot,vagy rossz passzban vagyok,meg ha társaságban vagyunk,akkor kedves velem.Ha viszont kicsit oldottabb vagyok,vagy ennek hatására feloldódok,akkor ö visszalép.Számomra ez nagyon fáj.Nem tudom hányadán állok vele.Az is lehet ez az ember csak a saját lelkiismerete megnyugtatása végett viselkedik igy.Könnyebb lenne teljesen megszakitani ezt a kapcsolatot.Egy atya azt mondta mindenkinek megkell adni a tiszteletet,még az ellenségeinknek is.Ezzel egyezek,de ha valaki veszélyezteti a lelki egészségünket akkor annak hogy adjuk meg a tiszteletet?Nem lehet csak úgy csevegni a másikkal mintha mi sem történt volna,vannak esetek amikor talán jobb teljesen elhatárolódni a másiktól,mégha ez fájdalmas is,és annyiban megadni a tiszteletet,hogy csak üdvözöljük.Ön hogyan látja ezeket a dolgokat?
Tisztelettel:Mary

Kedvesw Mary!
Azt gyanítom, hogy kettejük között különbséget jelent a kapcsolat kifejező eszközeinek használata. Elképzelhető, hogy az illető, akiről beszél, megelégedne kevesebb kapcsolati eszközökkel, s talán ezért zárkózik el, amikor Ön oldottabb. Nem kell, hogy az Önnek fájjon. Egyszerűen különbözőek, és e különbözőségből fakad a kapcsolattartás igényének különbsége is.
Ha Ön mégis úgy érzi, hogy a kapcsolatuk felszínes, akkor nyugodtan hátrébb léphet Ön is, és megmaradhatnak csupán üdvözlési közelségben. Ez nem tiszteletlenség egyáltalán, sőt, inkább a másik igényeinek tiszteletben tartása.


Kedves Lelkiatya !

Már többször nekifutottam a szabad akarat kérdésének, de nem sikerül felfognom.Én ezt gondolom: Ha két jó között választhatok akkor az igazán szabad akarat. Ha azonban Krisztus követése vagy nem követése között választok, akkor egyik esetben az abszolut jót választom , illetve az abszolut rosszat.Azt mondja Szent Pál, hogy "őrizzétek meg józan eszeteket". Hát igen. Józan ésszel nem akarhatom magamnak a rosszat,a jót kell választanom, ámde akkor hol ebben a szabad választás. Mert ezek szerint csak egyet választhatok. Az más kérdés, hogy a jót Isten kegyelme nélkül nem tehetem, ill. hogy csak bukdácsolva tehetem.

Egy töprengő

A kérdés merőben filozofikus. Megpróbálom inkább lelki értelmezés felé alakítani a kérdést. A józan ész használata is akarati döntést igényel. Megtehetem - sajnos, sokan meg is teszik -, hogy nem használják a józan eszüket. De még azt is hozzá kell tenni, hogy a józan ész belátását is sok minden befolyásolhatja. Mindez mégsem veszi el a döntésem felelősségét, tehát a szabad akaratomat, mégis befolyásolja azt. Sokszor éppen a rossz döntések bénítják vagy gátolják a szabad akarat használatát. Lám, ezek is befolyásoló tényezők, melyek szintén az én korábbi szabadakarati döntésemnek a következményei. Igen összetett tehát a kérdés, nehezen kibogozható. Pontosabban szólva nincs remény arra, hogy a rosszra hajló emberi természet adottságai tökéletesen józan belátásra és tökéletesen szabad döntésre tegyenek képessé. Mégis számon kér az Isten. Ő tudja, miért, mennyiben, mi módon vagyok felelős egyes döntésemért. Ezt én magam sem tudom megállapítani. Ezért magamat sem szükséges megítélnem. Az igazán jó törekvés az, hogy minden helyzetben teljes odaadással keressem és válasszam a jót, a legjobbat, az abszolút jót. Minél inkább törekszem erre, annál tisztább lesz a látásom, józanodik a gondolkodásom, s annál szabadabban tudom majd valóban a jót választani.


Föltámadt Krisztus!
Kedves lelkiatya! A szentelményekről szeretnék kérdezni.Pontosabban a húsvéti szentelt ételek hulladékainak sorsáról.Szüleim mindig azt mondták,hogy a szentelt ételek maradékait és a hulladékokat: pl. tojáshéj,morzsa,stb.nem kidobjuk,hanem elégetjük.Még az állatoknak sem adjuk.Ahol erre nincs mód,a panellakásokban,és más helyeken mi a helyes cselekedet? Kíváncsian várom a választ: Marika

Kedves Marika!
Bocsánatát kérem, hogy kicsit megkésve válaszolok a kérdésére. Azóta már bizonyára talált valami megoldást, hogy mit tegyen a szentelt étel maradékával. Valóban nem könnyű ezt méltó módon elvégezni a mostani, városi civilizációs világunkban. Ha nincs mód arra, hogy elégesse kályhában, kandallóban, akkor egyik sétája alkalmával vigye ki az erdőbe és ott szórja szét. Ez nem szemetelés, hiszen csak szerves dolgokról van szó, és maga a természet hamar elvégzi a méltó eltakarítás munkáját. Más szentelményekkel: szentelt víz, szentelt barka, szentelt búza, hasonló gondossággal kell bánnunk.


Tisztelt lelkiatya!

Romai katolikus vagyok. Rendszeresen gyonok. Azt szeretném tudni mi okozza azt hogy időként eszembejutnak régi idők gyonásai és hogy mindtha roszul mondtam volna el valamit ,vagy masképp emlékszek valamire mint amit akkor gyontam. Igy időnként nagyon erős lelkiismeret furdalásom van hogy roszul gyontam vagy mintha elhalgattam volna valamit szándékosan. Nem tudom mit kezzek ezzel a dologgal.

Válaszát köszönöm szépen.

Semmi jelentőséget ne tulajdonítson ezeknek a gondolatoknak. Ez kísértés, amely gyengítené az Istenbe és az Ő irgalmába vetett bizalmát. Minden szentgyónását fejezze be azzal a mondattal, hogy: Mindezeket a bűnöket és minden más bűnt, amelyet kifelejtettem teljes szívemből bánom. A Mindenható, mindent tudó Isten helyére teszi ezeket a mi lelkünkben. Ha netán maradna kétség Önben, hogy korábbi gyónásait esetleg nem így fejezte be, és így mégis kimaradtak volna bűnök, akkor is elegendő a legközelebbi gyónásában ezzel a záró mondattal az összes eddig elkövetett és esetleg meg nem gyónt bűnét az Úr lába elé tenni.


DJK!

Hogyan lehet egy papnak doktori címe?

Több olyan hivatás is van, hogy valaki már diplomát szerzett, és utána jelentkezik a papságra. Ezek között doktori címmel rendelkezők is vannak, és úgy váltak később pappá.
A másik eset az, amikor valaki teológiai tanulmányai során szerzi meg előbb a licenciátust - ezt néhány vidéki hittudományi főiskolán is meg lehet szerezni (ilyen a Szent Atanáz Hittudományi Főiskolánk is) -, utána pedig a doktorátust, amelyet Magyarországon a Pázmány Péter és a Sapientia katolikus egyetemeken lehet elérni. Többen vannak továbbá, akik külföldön, leginkább Rómában végzik a tanulmányaikat egészen a doktori fokozat eléréséig.


Kedves lelkiatya!

Egy ideje belemásznak a magánéletembe, tanácsokat osztogatnak arról, hogy kellene élnem, de ha elmondok valamit soha nem adnak igazat semmiben. Mindenki úgy gondolja, hogy nekem is olyan könnyen sikerülnek a dolgok mint nekik, de nekem mindig vértizzadva kell megküzdenem az elismerésért, a sikerért, türelemmel kell várnom, hogy valami sorra kerüljön az életemben. Egyeseknek már az is baj, hogy kiállok a magam igazáért. Én nem szólok bele senkinek az életébe, mert úgy gondolom, hogy mindenki foglalkozzon a saját életével, problémájával. Lehet e az ilyen embert "barátnak" nevezni?

Nem vezet jóra az a magatartás, hogy mindenki foglalkozzon a saját életével, problémájával. Ez hamar önzővé tehet minket. Van ebben egyfajta védekezési törekvés, de lustaság is. Egyszerűbbnek tűnik elhatárolódni másoktól, senkit nem beengedni a lelkivilágunkba és másokat sem zavarni ilyesmivel. Csakhogy ez nem lehetséges. Összetartozunk, és bizonyos mértékben mégis kötődünk egymáshoz. Az más kérdés, hogy nem egyforma mértékben és mélységben. Ebben is megmutatkoznak a különbségeink. Van, aki nagyon könnyen és hamar megnyílik, mások nehezebben. Ez alkat, neveltetés és még sok más egyéb tényező függvénye.
Meglep, hogy Ön úgy beszél a többi emberről, mintha mindenki ellensége lenne. Azt írja: soha nem adnak igazat semmiben, mindenki úgy gondolja, hogy Önnek is könnyen sikerülnek a dolgok, stb. Mintha nem is egyes személyekről, hanem az emberek összességéről beszélne. Persze, gondolom, hogy néhány személyt akár meg is tudna nevezni, mégis ez a megfogalmazás arra utal, hogy általánosságban nem tud megbékélni az emberekkel. Erre oda kell figyelnie, mert, mint mondtam, ez önzővé teheti. Annál boldogabb az ember, minél inkább meg tud feledkezni önmagáról, minél készségesebben tud szolgálni másokat. Alighanem a mennyországban is így leszünk. (Ezt érzékelteti az az ismert kép, hogy az asztalnál hosszú kanállal a kézben ülnek az emberek, csak a pokolban attól szenvednek, hogy a hosszú kanál miatt nem tudnak enni, a mennyben pedig nagy nevetések közben egymást etetik.)
Azt javaslom, hogy senkit se okoljon a hibái miatt, inkább önmagát vizsgálja meg, a saját lelkét, hogy miért érzi mostanában ezt az ellenséges közeget.


Tisztelt Lelkiatya!

Romai Katolikus Vagyok. Több éve szentségi házasságban élek. Az évek alatt egy párszor a feleségemet önkielégitésre biztattam, kértem. Az oka nagyobb részben az hogy nem mindig sikerült kielégitsem a feleségemet .Semi esetre sem akartam hogy egyedül csinálja hogy bünt kövessen el. Azt szeretném tudni hogy én emiat követteme el bünt.

Válaszát köszönöm szépen !

A házaséletben a testi kapcsolatnak nagyon nagy szerepe és jelentősége van. Fontos, hogy a házastársak őszintén tudjanak erről egymással beszélni. Közösen alakítsák ezt a testi kapcsolatot úgy, hogy a legjobb legyen. A jó házasságban ez is nagyon szép fejlődést él meg. 50 évesen sokkal nagyobb örömöt tudnak egymásnak okozni, mint tapasztalatlanul, kezdő házas korukban.
Az nem helyes megoldás, ha bármelyikük saját magát elégíti ki, még akkor sem, ha a házastársa biztatja rá. Mindketten törekedjenek arra, hogy megtalálják ennek a kölcsönös örömszerzésnek a legjobb módját. Itt is alapelv az, hogy egyik fél se a saját örömét akarja elérni, hanem az legyen a célja, hogy a másiknak legyen a legjobb.
A szentgyónásban is el lehet mondani ezeknek a nehézségeit, és meg is gyónni, ha akár önzésből, akár más okból nem az Isten akarata szerint éltünk ezzel az ajándékkal.


DJK

Tisztelt lelkiatya. Hasonló problémám van amit András írt előttem. Édesapám sokat iszik és mindig veszekszik rám és acsalád ötbbi tagjával is olykor csúnyán, agresszívan viselkedik. A kérdésem az lenne, hogy normális-e illetve bőn e az hogy emiatt nem tudom szeretni és felnézni rá. Mert egy fiúgyermeknek az apjának kellene lenni a legjobb példának, de úgy érzem hogy nem tudok ilyen példaképet állítani magam elé.
Üdv
Csaba

Igen, az bűn, ha valakit nem tudunk szeretni. Még az ellenségeinket is szeretnünk kell, ezt parancsként kaptuk az Úrtól. Lehet parancsra szeretni? Ez az elsőhöz és legfontosabbhoz hasonló második parancs. Még ha nem is könnyű teljesíteni. De az Úr nem kér tőlünk olyat, amire nem lennénk képesek. Nem mondhatom tehát egyszerűen azt, hogy ez lehetetlen. Minden lehetséges annak, aki hisz. Az Úr nem azt várja Öntől, hogy érzelmi vonzódást gerjesszen fel a lelkében. A szeretet nem ez. De meg kell adni a köteles tiszteletet a szülőnek. Nem azért, mert megérdemli, hanem, mert Isten úgy rendelte, hogy tőle, tőlük kaptuk az életet. Az a gondolat igaz, hogy a szülőnek példát kell mutatni a gyermekei előtt. De ha nem is akarjuk követni az ő példájukat, attól még szerethetjük, tisztelhetjük őt. Ismétlem, nem az érdem, hanem az isteni rend miatt. Ráadásul, ha az édesapja sokat iszik, valószínű, alkoholfüggő, akkor ő szenved legjobban ettől a helyzettől. Ezt nem szokták bevallani, de belülről nagyon nagy fájdalmakat élnek át. Ezen tud mérhetetlenül sokat enyhíteni, ha a gyermekeik ezért nem vetik meg őket, hanem annál nagyobb szeretettel, megértéssel fordulnak feléjük. Amikor az alkohol miatt agresszív, akkor ez szinte lehetetlen, de meg kell várni, meg kell keresni azokat a pillanatokat, amikor mégis nyitott az Ön szeretetére. Áldozatot is kell hoznunk szeretteinkért.
Ne az édesapját okolja tehát ezért a helyzetért, hanem lássa benne az Istentől kapott feladatát: mindezek ellenére mégis szeretnie, tisztelnie kell őt.


Kedves Lelkiatya!
Nemrégen arról beszélgettünk, hogy Isten mindenkinek mást, különféle ajándékokat, más-más képességet adott. Ennek megfelelően érzik meg az emberek a hívást, ezek indítják el őket valamerre. Ez határozza meg a hivatásukat, foglalkozásukat is, meg életük más területeit is.
Én sajnos csak szégyenkezve hallgatni tudtam, mivel soha nem sikerült az életemben felfedezni Isten szándékát, ajándékát. Soha nem kaptam hívást semerre, csak úgy élek, ha már megszülettem. Rendesen dolgozom, még önkéntes munkát is végzek (plébánia, Karitász), igyekszem katolikus hitem szerint élni (rk). De semmi különös nincs bennem, semmi tehetség vagy elhivatottság. Családom sincs, már nem is lesz. Megöregedtem (55)anélkül, hogy valami hasznom lett volna, hogy Isten valaha is hívott volna valamerre. Vajon miért van az, hogy én semmit sem kaptam? Vagy csak nem találtam meg? De akkor meg nagyon nem nyilvánvaló, azért nem érzem magam annyira butának, hogy ha lenne, ne találtam volna rá.
Kicsit fáj ez a dolog, úgy érzem, értéktelen és értelmetlen az életem. Lehet, hogy mégsem kap mindenki?

Mindenki kap személyes meghívást. Nem kell különlegességre gondolni. Vannak ugyan látványos hivatások, ezek szembetűnőek, de a legtöbb nem ilyen. Ön is kapott személyes meghívást az Istentől, máskülönben nem is létezne. Senki sem születhet csak úgy, véletlenül. Ha pedig az Isten létbe hívta, akkor terve is van vele. Hogyan találhatja ezt meg? Álljon meg egy pillanatra, egy jelentőségteljes, mély pillanatra. Ez lehet akár egy óra is, vagy több, vagy akár egy több napos lelkigyakorlat. Ne élje az életét céltalanul! Fogalmazza meg az életének a célját! Mondja ki saját magának, hogy mit tud tenni másokért. Akár kicsi dolgokat is. Mondom, nem a látványos, különleges dolgokat kell keresnünk, hanem az egyszerűeket. Sokszor épp azért nem vesszük észre, mert annyira nyilvánvalóan ott van a szemünk előtt. Az Ön élete semmivel sem kisebb értékű, mint bárki másé. Inkább csak itt lehet a hiba, hogy ezen még nem gondolkodott el egyszer sem. Ezzel a megállással olyan dolgokat vehet észre saját magában, az eddigi életében, amelyekre nem is gondol.
Azt gyanítom, hogy nem véletlenül alakult ki az a beszélgetés, amire utal. Maga a Gondviselő akart ezáltal egy figyelmeztetést, jelzést adni Önnek. Erre már némileg válaszolt is, az első lépést megtette azzal, hogy a világhálón keresztül kérdést tett fel. Az én válaszom most csak ez: álljon meg, nézzen önmagába, mélyen a saját lelkébe. Ha ezt megteszi, a következő választ már maga a Szentlélek fogja adni Önnek.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Mi a különbség az exarcha és a püspök között?

Az exarcha olyan egyházi vezető, amely egy exarchátust, vagy kivételes helyzetben egy egyházmegyét irányít. Az exarcha lehet püspök is pap is. Ezért szokták odaírni Atanáz atya neve mellé,hogy püspök-exarcha. Az exarchai megbízatás egy időre szól, de ha valakit püspökké szenteltek, akkor élete végéig, sőt, még az Örökboldogságban is püspök marad.


Tisztelt Lelkiatya!

Korábban volt már itt ezzel kapcsolatos válasz, de nem találom. Budapesten paphoz, vagy az egyházhoz "tartozó" pszichológushoz tanácsadásra hol és hogyan lehet jelentkezni?

Köszönettel,
A.

A Panágia központban. Bp. Molnár u. 3.
http://panagia.hu/kozossegeink/panagia-kozpont


Jó Napot kivánok kedves Lelkiatya.

A Napokban megismerkedtem egy emberrel aki mára már az eggyik legjobb barátaim közzé tartozik. Mondta nekem hogy neki van egy könyve amiben segitség és válaszadás a tartalma. A Másik barátommal romokban hevert a barátságunk. Odaadta nekem a könyve első kötetét. De az volt a baj hogy a barátom Jehova tanúja. És ez a könyv is Jehova szerint van irva. Nem vettem észre időben. Nállam laposodik a könyv. Vissza fogom neki adni, viszont ma már nekem adta a másik részét is. Azt is visszaadom. Kölcsön adta nekem, nem pénzért. Én úgy tudom hogy Jehova szerint irt könyvetem nem szabad elfogadni katólikusoknak (Görög Katólikus vagyok) . Bűnbe estem ? Mit tegyek ?

Valóban nem helyes szektáknak a könyveit olvasni, terjeszteni. Nagyon tetszetősen mutatják be a világukat, és olyan meggyőzően tudnak érvelni, hogy az ember talán észre sem veszi, hol van a csúsztatás, hol vezetnek félre. Jobb tehát kerülni ezeket a kiadványokat. Nyilván nem volt Önben semmi rossz szándék, sőt, inkább a barátság vezette ebben a dologban. Mégis azt mondom, gyónja meg ezt a helyzetet, és amennyiben hibázott, azt az Úr megbocsátja. Így fordul át az, amit ugyan nem kellett volna tennie, de Isten irgalmából és a szentség erejénél fogva javára válik.


Tisztelt Lelkiatya!

Miért van lelkiismeret-furdalásom az alábbi esetben?
Vagy ez csak elbizonytalanítási szándéka a gonosznak?

Arra a plébániára, ahova lakóhely szerint tartozom, nem tudtam volna a bevezető szentségekre felkészítő oktatáson részt venni, mert olyan időpontokban volt/van, és munkám miatt nem tudtam volna megoldani.
Ezért felkerestem egy másik plébániát, ahova rendszeresen el tudtam menni hitoktatásra, miközben a helyi közösségbe jártam/járok misére rendszeresen.
Időközben katolizáltam is, de ezt még nem tudja az az atya, amelyik az általam látogatott közösséget vezeti.
El kellene Neki mondanom, hogy időközben másik helyen katolizáltam, vagy elég csak az, ha továbbra is részt veszek a miséken, és most már gyónok és áldozok is?
Nem számít ez "árulásnak", hogy máshol szolgáltatták ki nekem a szertartást?
Én úgy gondolom, hogy a katolikus jelentése egyetemes, tehát az egységes (római katolikus), így végső soron nem a fizikai hely számít, hanem az, hogy megtörtént és így ezáltal a saját közösségnek is valóban tagja lehetek, nem csak egy "látogató".

Ez inkább csak egy emberileg tisztázandó helyzet. Nem mondanám lelkiismeret furdalásnak, főként nem a gonosz ármánykodásának. Jobb lett volna, ha a helyi atya legalább tud róla, hogy Ön másutt készül fel a bevezető szentségekre, de ennek már nincs jelentősége. Lehet, ő jobban örült volna, ha ezt saját plébániáján teszi, de biztosan megértette volna ezt is. Azt javaslom, menjen oda hozzá, és mondja el neki ezt az örömhírt, hogy már katolizált. Ha nem teszi meg, akkor is járulhat nyugodtan a szentségekhez. Esetleg az első nála végzett szentgyónás alkalmával mondhatja el neki néhány szóban, hogy hogyan történt az Ön katolizálása. Valószínű, ez Önt is meg fogja nyugtatni, hogy nincs semmi olyan, amit rejtegetni kellene. Minthogy valóban nincs is.


Igen, lehet olyan lelkivezető, aki nem pap, nincsen teológiai végzettsége, hanem ő maga is lelkiéletet élő ember, és akiben megbízhatunk. Természetesen emellett fontos a rendszeres szentgyónás is, amelyet viszont csak felszentelt pap mellett végezhetünk el.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy korábbi kérdést már feltettek lelki vezetővel kapcsolatban.
Ebben a témában bennem is fogalmazódtak meg kérdések, bár más szempontokból.
Nem régen katolizáltam felnőttként, római katolikus lettem, hála ezért Istennek.
A keresztszülőmmel és bérmaszülőmmel nagyon őszinte, mély kapcsolatom van.
Nem véletlen, hogy éppen őket kértem fel ezekre a szerepekre az életemben.
A kérdésem az volna, hogy őket tekinthetem-e lelki vezetőmnek?
Lelki vezetéshez elég az, ha valaki gyakorló katolikus hívő, bár nincs egyházi tisztsége, "végzettsége"?
Velük szinte mindent meg tudok beszélni. Ez számomra sokat jelent. Ők már eddig is jó tanácsokkal láttak el (igen, sokszor volt, hogy nehéz volt meghallgatnom őket, de éppen azért, mert igazuk volt...) .

Válaszát köszönöm szépen!

Igen, lehet olyan lelkivezető, aki nem pap, nincsen teológiai végzettsége, hanem ő maga is lelkiéletet élő ember, és akiben megbízhatunk. Természetesen emellett fontos a rendszeres szentgyónás is, amelyet viszont csak felszentelt pap mellett végezhetünk el.


Kedves Lelkiatya!
Férjem anyukájával kapcsolatban szeretném megkérdezni az ön véleményét. Mert azt a helyzetet, amiben vagyunk, tarthatatlannak érzem.
Anyósomban nagyon sok az indulat és a feszültség, amit a környezetén vezet le. Már romokban hever az egész család, mindenkivel összeveszett, és akit csak lehetett, egymás ellen fordított. Marakodnak a testvérek, a gyerekek a szüleikkel, a sógorok és sógornők.
Eddig azon igyekeztünk mindannyian, hogy mindig mindent megbocsássunk, a békére törekedjünk. Mostanra azonban már mindenki tele van tüskével, egyre nehezebb a megbocsátás. És a helyzetet nem oldotta meg a békére törekvés, egyre inkább úgy érzem, hogy ezzel csak fenntartjuk ezt a helyzetet, mindig újra beindul a lavina.
A családterápián, őszinte beszélgetéseken már túl vagyunk, sajnos nem vezettek eredményre.
Nem szeretnék az anyósommal minden kapcsolatot megszakítani, hiszen az fájna a férjemnek, a testvéreinek, és a gyerekeimet sem szeretném megfosztani a nagymamájuktól. De már minden együttlét, ünnep csak szomorúságot hoz mindannyiunknak.
Ön mit tanácsol nekünk ebben a helyzetben?

Alig hiszem, hogy a békére törekvés, a megbocsátás vezetett volna erre az áldatlan állapotra. E kettő mindig nagyon szép gyümölcsöt hoz. Igaz, idő is kell hozzá. Tehát valószínű,hogy a béke és a megbocsátás folyamatát még nem lehet lezárni, folytatni kell. Gyakran előfordul azonban, hogy bár békére törekszünk, nem találjuk meg annak helyes módját, helyét, idejét. Könnyen kimondjuk, hogy mi már minden lehetségest megtettünk, most már ő változzon. Sokszor nem értjük meg a másikat, és nem is akarjuk megérteni, csak összeszorított foggal tűrni. Ez nem hoz megbékélést. Ha azt érzékelik a családtagok, hogy Önben megvan az igazi békülékenység, akkor ez kihat rájuk. Ha viszont Ön is csak nagy vívódásokkal képes erre törekedni, akkor ezek a vívódások a többiekre is hatnak. Természetesen nem azt állítom, hogy minden az Ön magatartásán múlik. De mindig csak önmagunkat változtathatjuk meg. Gandhi azt mondta, ha meg akarod változtatni a világot, önmagaddal kezdjed. Valószínű, még tovább kell tűrni és hittel imádkozni, hogy igazi béke szülessen meg a családjukban.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat