Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Nyíregyházi Egyházmegye

Miskolci Apostoli Exarchátus

Máriapócs

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.145.15.88)


Mennyi hat meg nyolc? (számmal)


Kedves Lelkiatya!Református vallású vagyok,de szoktam imádkozni Szűz Máriához,és kérem a segítségét gyermekáldással kapcsolatban!Így is meghallgatja a segítség kérésemet vajon?

Egészen bizonyosan meghallgatja. Tudni kell azonban, hogy imádságainkkal nem a magunk akaratát kényszerítjük rá Istenre, hanem megnyitjuk magunkat az Ő akaratának befogadására. Amely, az Ő végtelen szeretete folytán legtöbbször egybeesik a mi vágyainkkal, hacsak valami más módon nem akar megajándékozni valami nagyobb jóval, mint amit mi kérünk. Az imádság által tehát nyitottabbá válunk ennek fölismerésére és elfogadására. Így van ez az Istenszülőhöz, Szűz Máriához intézett imáinkkal is. Mária segít nekünk helyesen látni az életünket, önmagunkat, az Isten akaratát. Minél nagyobb hittel kérje Máriát, annál hamarabb meglátja a csodát.


Kedves Lelkiatya! Mi a neve és funkciója, jelentése annak a díszes, piros körnek, amin a püspök szokott állni a liturgiákon?

Ez a szőnyeg - amely azonban nem minden esetben kerek alakú - egy sast ábrázol, amely kiterjesztett szárnyakkal lebeg az alatta lévő város fölött. A város a Mennyei Jeruzsálem, mely az Egyházat jelképezi, a fölötte lebegő sas pedig az Igét, amely egyszerre őrködik és vezeti a várost. A püspök az, aki személyében nem csak vezeti, hanem jelképezi is azt a részegyházat, amelynek vezetését rábízták.


Kedves Atya !

Bánt a lelkiismeret,mert több katolikus testvérem nyomulva szeretne velem barátkozni, én azonban nem. Sokszor meghallgattam őket,mert úgy éreztem jónak kell lennem, ám annyira irritálnak, hogy terhemre vannak és ingerült leszek tőlük.Kiborítanak - szerintem helytelen vallásgyakorlatukkal. Nem szektások, hanem hivő katolikusok, mint én, de nem vagyunk szellemileg azonos hullámhosszon. Nem érdekelnek a receptek, az ünnepi nagymisék "szép" volta és bizonyos vallási mozgalmi események: Szeretetláng mozgalom, Szent Mónika közösség, medjugorjei üzenetek, stb.Én ezekről másképpen gondolkodom. Szabad nekem NEM felvenni a telefont, ha ők hívnak ? Vagy ez csalás ? Miként lehet őket "lerázni" vétkezés nélkül,mert ők "jók" hozzám, DE ... ?

No, ez aztán valóban nem könnyű kérdés. Azt leszögezhetjük, hogy e jámbor barátainak nincsen joguk sem Önt sem más személyeket zaklatni a jámborságaikkal. Ennek alapján Önnek joga van másként gondolkodni és nem bekapcsolódni az általuk erőszakolt, vagy legalábbis túlzottan ajánlkozó lelki együttműködésbe. Legyen nyugodtan határozott. Csak akkor tegye meg, hogy nem veszi föl a telefont, ha előtte már közölte az illetővel: nem kíván belépni ebbe a lelkiségbe, ezért ne hívja Önt, s ha mégis hívná, nem fogja fölvenni a telefont. Ha ezt megtette, akkor nyugodtan megteheti, hogy nem veszi föl. Enélkül szeretetlenség volna. Ebben az esetben, tehát, a határozott visszautasítás kifejezését kívánja meg az őszinte szeretet. Ugyanakkor ügyeljen, hogy semmiféle lelkiséggel szemben ne legyen elutasító..


tisztelt lelki atya
olyan kérdésre seretnék választ kapni hogy kocsis fülöp érsek metropolita atyánál lehet e gyonni vagy orosz atanász püspök atyánál?

Van rá példa, hogy a püspök atyák is gyóntatnak, de sajnos csak ritkán. Leginkább lelkigyakorlatokon vagy máriapócsi búcsún nyílik erre lehetőségük.


kedves lelkiatya!
Megismertem egy srácot, akivel elkezdtünk ismerkedni. aztán belépett a képbe egy lány, akivel nagyon hamar össze is jött. és lassan lassan otthagyta az a közösséget amiben mi megismerkedtünk. majd ugye kiderült hogy más oka is volt annak hogy már nem jár a közösségbe, persze ezt később tudtam meg. De amikor elkezdődött a kapcsolat, mindig azon a napon mentek valahová amikor a délutáni program volt. meg állandóan telefonált utána ha a srác velünk( 3 lánnyal volt). később újra összefutottam vele és még mindig azt mondta hogy csak az illető lányra számíthat.(hiszen az embernek családtagja is vannak de lefőképp szülei. akkor még a szpichológusok szerinti "rózsaszin köd" még mindig előtte van? mert szerintem az nem normális dolog ha programot szervez ott nem kapnak helyet a fiatal ember barátai, csak a lány és a 10 évvel idősebb nővére és annak a barátai. és néha úgy érzem, hogy amikor kiöntötte a szívét, hogy a lánynak nem hiszem, hogy megteszi hiszen annyi de annyi olyan dolgot mondott, amit én bárkinek nem mernék elmondani, bár itt meg kell említeni, hogy jó volt a viszonyunk korábban is.
remélem minél hamarabb megkapom válaszát. Előre is nagyon köszönöm
Angyal 26

Kedves Angyal 26!
Nem tudom pontosan megítélni, hogy mi lakhat most e fiatalember szívében. VAlószínű, nagyon bele van zúgva ebbe a lányba, ha miatta otthagyta a korábbi közösséget, ha - mint mondja - csak ővele akar lenni, a barátait nem is hívja. És bizony, az ilyen nagy szerelem néha vak, nem látja igazán még a szeretett lényt sem, csak azt, amit a lelkében kivetít rá. Persze, nem biztos, hogy itt is ez a helyzet, mondom, ennyi leírásból nem tudom jól megítélni.
Azt javaslom, ne legyen tolakodó ezzel a fiúval szemben. Várjon türelemmel. Ha találkoznak, legyen nyugodtan nyitott a beszélgetésre, hiszen láthatóan sok mindent szívesen elmond Önnek. De a tanácsom, hogy most elégedjék meg ennyivel. Ne firtassa, hogy hogyan viszonyul Önhöz, táplál-e még kedvező érzelmeket. Kivált ne bírálja, ne becsmérelje a viselkedését. Fogadja el őt úgy amint van, s fogadja el ezt a helyzetet. Könnyen lehet, hogy még változni fog, de most ne erre számítson, mert ezzel óhatatlanul már számon is kérné rajta.


Kedves Lelkiatya!

Az utóbbi időben erős vágyat érzek a zsoltárok imádkozására, olvasására és tanulmányozására. Az lenne a kérdésem, hogy a protestáns Szenci Molnár Albert-féle fordítást használhatom-e? Szinte szóról-szóra megegyezik a Károli-fordítással, csak verses formába öntve. Számomra pedig sokkal "kellemesebb" ezeket a verses formákat olvasni. Katolikusként tenném ezt. Lelkiatya szerint használhatom őket, vagy inkább a katolikus fordítású Bibliából olvassam?

Köszönöm a válaszát!

Éppen olvashatja a Szenci Molnár-féle fordítást, csak kicsit tartok tőle, hogy az esztétikai érzés nagyobb szerepet kaphat, mint a lelki üzenet fölfogása. Emiatt azt javaslom, hogy ne kizárólag ezt a régies protestáns fordítást használja, hanem vele párhuzamosan olvassa a katolikus fordítású szöveget is. Mindig legyen olyan pont, amikor leteszi a Bibliát, a Zsoltároskönyvet, és megpróbál a mélyére tekinteni, hogy mi az Isten üzenete az Ön számára. Így válik igazán élővé az Ön számára a sugalmazott szöveg.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A párommal lassan két éve vagyunk együtt, s bár még nem vagyok menyasszony, sokat szoktunk a házasságról s a jövőről is beszélni. Én görögkatolikus vagyok, s bár nem járok sokat templomba, a hagyományok, szokások (s amikor járok templomba maga a rítus stb.) fontosak számomra. Én igyekszem jó keresztény lenni, segíteni másokon, nem szívesen ítélkezek, minden nap imádkozom és igyekszem keresztényi cselekedeteket véghezvinni amikor csak lehet. Döntéseim előtt felteszem a kérdést: mit tenne Jézus? Tehát fontos számomra ez az egész (még ha nem is vagyok "tökéletes" hívő, hiszen pl egy évben csak kb. 5-6 szor megyek el templomba. A párom ateista. A családja egy része protestáns, a másik ágról római katolikus. Jólelkű ember, nyitott a spiritualitásra (pl templomba eljött velem, és semmi baja nincs az én vallásommal.)Amikor tehát szóba jön az esküvő, szóba jönnek az én elvárásaim, hiszen számomra fontos lenne egy ily módon megpecsételt házasság és a gyermekeim katolikus nevelése (ez utóbbival egyetért a párom, lehetnek a gyerekek göörög katolikusként nevelve) majd:). Ő viszont folyton felteszi a kérdést: ha Jézus mindenkit szeret, s ha körülbelül ugyanolyan életszemlélettel nézünk a jövőbe ( egyetértünk sok mindenben erkölcsileg) akkor ő neki miért kell kereszténynek lennie? Én azt látom, van egy rossz képe a katolikusokró, egy álszenteskedő másokat elítélő egyház képe, amit nyilván kívülről vett valahonna, mert aki tényleg járt már ilyen közösségben meg úgy alapból aki Jézussal éli mindennapjait az tudja, hogy ő maga a szeretet, és nem elítélés. ( Lehet ez durva de pl. én a melegekkel is így vagyok, mert nem gondolom , hogy Jézus elzavarna vagy bántana egy embert a génjei miatt, hanem ő maga a szeretet és mindenkit szeret...) És a párom az ilyesmi miatt nem szereti az egyházat. Nem magával Istennel vannak gondjai, hanem az egyházzal....Próbálok neki szép példákat keresni a Bibliából, vagy énekelni Mária dalokat, sok mindent, hogy megérezze ennek a szépségét. ....Azt mondta miattam megkeresztelkedne hogy templomban esküdhessünk...De egy kispap barátom azt mondta, hogy ha csak kényszerből keresztelkedik, jobb is ha nem teszi mert a házasságot elismeri így a gk. egyház, csak nem tekinti szentséginek...Nem tudom mit tegyek, mert még messze vagyunk ettől időben de én szeretek előre gondolkodni, és azt szeretném, ha mind a kettőnknek jó lenne....Ő sem lenne "rákényszerítve" semmire, és én is boldogabb lennék. Köszönöm válaszát! Istne áldja meg érte! Diána

Kedves Diána!
A leírásából egyáltalán nem azt érzékelem, hogy ha a kedvese az Ön kedvéért megkeresztelkedne, akkor az rákényszerítés volna. Ha kész a párja a keresztelkedésre, akkor érdemes elindítani annak irányába. Ez ugyanis azt jelentené, hogy kb. egy éven át lelki beszélgetéseket folytatna az atyával, aki fölkészítené a keresztségre. Ezeken Ön is ott lehetne, és bizonyára előkerülnének olyan dolgok, amelyek még Önnek is újak, vagy feledésbe merültek. Majd ezekről Önök ketten is beszélgethetnek egymásközt. Tehát még a kapcsolatuknak is jót tenne. Kényszeríteni, nyilván, semmi értelme nem volna.


Kedves Lelkiatya!
Szégyellem nagyon, de én is sokszor a pornó és önkielégítés csapdájába esem már évek óta, és ez nagyon legyengít lelkileg. Voltak hosszabb időszakok, amikor volt egy kis "kihagyás", de mindig visszatér sajnos. Nagyon nem szeretném emiatt már ilyen fiatalon tönkretenni, eltompítani magamban a szexualitásról alkotott szép képet, meg a másik nemmel való kapcsolatomat (sajnos tudat alatt) ennek függvényében vizsgálni. Mit tanácsol? Mi lehet a kiút?

Nagyon jól látja, hogy ez veszélyes játék. Jól érzékeli a hatását is, hogy eltompítja az embert. Sok összetevője van ennek a jelenségnek. Egyrészről természetes dolog, hogy az emberben érzéki vágyak jelennek meg. Ezért hálát kell adni. Nem ezt az érzést kell gyűlölni, mert ez önmagában nagyon jó, értékes és szép dolog. A fatális tévedés, amikor valaki ezt saját örömszerzésre használja. Ezáltal tompul el, mert félreviszi az Isten akaratát. Akkor nehéz ez a küzdelem, ha már bizonyos mértékben rögzült, szinte nem is tud meglenni nélküle.
Minthogy a dolog önmagában természetes, ha az ember Istennek tetsző természetes életet él, akkor idővel ez is rátalál a maga természetes helyére. Fiatalemberként sokat kell sportolnia, a közösségben tevékeny részt vállalnia, törekednie mások segítésére, keményen tanulnia. Sokat kell imádkozni is a tisztaságért, de jó, ha az ember böjtöket is ajánl föl erre a szándékra. Legalább a pénteki böjti napot, de esetleg lehet egy bizonyos időszakra még komolyabbat is fogadni, szerdát vagy még hétfőt is hozzávenni. Szokták még tanácsolni, hogy amikor közeledik az érzéki kísértés, akkor keményen megdolgoztatni a testet, hogy ne legyen kedve követelőzni. Persze, kísértés idején az imádság, a Szentírásolvasás, a Zsoltárimádság is sokat számít. Távolabbi óvintézkedés, hogy az ember tartózkodjék az erre vezető hatásoktól. Ma nagyon könnyen kínálja magát az érzéki bűn a világhálón keresztül. Ki kell dolgozni azt a módszert, hogy az efféle hatásoktól hogyan óvhatja meg magát az ember.
Ugyanakkor fontos tanácsom még, hogy ne keseredjék el, arra semmi oka nincsen. Lesz ebből gyógyulás, ha igazán akarja, ha kéri hozzá a Jóisten segítségét.


Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikusként a Jézus-ima gyakorlásáról szeretném kérdezni.
Ebben a témában már elolvastam néhány útmutatót, amelyek gyakran különböznek az én értelmezésem szerint.
Példák (az én értelmezésem szerint):
Hészükhaszta József a mennyiségi gyakorlásra helyezi a súlyt, amely idővel és Isten jóváhagyásával átcsaphat minőségbe, amely alatt a minőségi belső imát érti. Ez a belső ima folyamatos.
Hészükhiosz a Batosz-kolostorból(Filokália) arról ír, hogy a minőségi Jézus-ima (az alázatos és szüntelen segítségért könyörgő ima) a lélek éberségének harmadik foka, amit megelőz a fantáziaképek és a rossz sugallatok szigorú őrzése, valamint a második fok az az igyekezet, hogy lelkünket hallgatásban őrizzük, és pihenésben készüljünk az imádságra.
Kérdéseim:
Ha a Jézus-ima gyakorlásának valóban előfeltétele a fantáziaképek és a rossz sugallatok szigorú őrzése, valamint a lélek hallgatása, akkor ezt Isten segítségével hogyan tegyem?
Mit kell tennem, hogy Isten a Jézus-imát belső-, lelki imává változtathassa bennem?
Van-e valamilyen módszer, testtartás, időpont, kidolgozott rutin, segítő szent amely, illetve aki segítheti az elsajátítást?
Válaszát köszönve:
Viktor

Kedves Viktor!
Valóban, vannak különböző hagyományvonalak, amelyek más és más megközelítésben magyarázzák és alkalmazzák a Jézus-imát. Ezen nem kell csodálkozni, mindegyiknek megvan a maga értéke.
Nem mondanám előfeltételnek a fantáziaképektől és rossz sugallatoktól való szabadulást. Ez hosszú küzdelem, amely, sajnos, az imádság folyamatában sem hagy el bennünket. El kell kezdeni az imát és a Lélek vezetésére hagyatkozni.
A gyakorlati tanácsaim a Jézus-imához a következők.
Aki szeretne elmélyülni ebben az imában, annak feltétlenül lelkivezetőre van szüksége. Az sem baj, ha az illető nem gyakorolja a Jézus-imát, nem nagyon ismeri. A lelkivezető azért kell, mert ezekben a lelki folyamatokban el lehet tévedni, és a lelkivezető, mint egy világítótorony, állandó vonatkozási pontot jelenthet.
Jó, ha részt vesz ilyen lelkigyakorlaton, ahol erről kap tanácsokat, de nyugodtan elkezdheti az imát enélkül is. Az ima majd megtanítja a szükséges dolgokra.
Egyik legjobb idő a kora reggel vagy hajnal, de van, aki jobban tud ebben elmélyülni más napszakban, inkább este vagy éjszaka. Fontos ugyanis a külső csend is hozzá.
A testtartás is fontos, mert segíti vagy éppen nehezíti az imádságot. Az állás vagy nyugalmi de fegyelmezett állapotban való ülés a legjobb testtartás ehhöz az imádsághoz.


Kedves Lelkiatya!28 éves nő vagyok!Már bizonyított,hogy természetes úton nm eshetek teherbe,egy régebbi műtétem miatt!Lombik programba fogunk részt venni!Én úgy gondolom,mivel követtem el bűnöket azért nem adatik meg nekem ez a várva várt csoda!Szörnyű minden egyes nap szembesűlni egy újabb ismerős várandóságárol,miközben én másra sem vágyom jobban!Református vallású vagyok!A kezembe vettem a Bibliát,és eltökéltem hogy kiolvasom minden egyes sorát!Tudna nekem segíteni,hogy milyen imádsággal tudnék a bűneimért bűnbocsánatot kérni?Illetve milyen imával tudnám kérni Isten segítségét a gyermekáládsban?

Az nagyon jó elhatározás, hogy a Szentírást végigolvassa. Fontos azonban, hogy ezt ne erőből vagy még inkább ne célirányosan a saját vágya teljesülése érdekében tegye meg. Hiszen akkor nem csak haszna nem lenne belőle, de ennek eredményeképpen még el is távolodhat az Istentől. Azzal a szándékkal olvassa a Bibliát, illetve imádkozzék, hogy megtalálja és meg is tudja valósítani az Isten akaratát. Ami lehet az is, hogy Önnek ne is legyen saját szülött gyermeke. Ha nem erre való nyitottsággal imádkozik és olvassa a Bibliát, akkor az valójában nem is imádság, s ahelyett, hogy eredményt hozna, még nagyobb békétlenséget eredményezne a lelkében.
Emellett fontos figyelmeztetésem, hogy ha nem lehet természetes fogamzással gyermeke, akkor csakis örökbefogadással próbálkozzék, ne pedig lombik programmal. Ez utóbbi ugyanis a folyamat természetéből fakadóan több emberi élet kioltásával vagy végtelen időre való hibernálásával (ami gyakorlatilag ugyanaz!) jár együtt. Emiatt a melléktermékként megjelenő többszöri gyilkosság miatt tiltja a Katolikus Egyház ezt a módszert. Az örökbefogadás azonban természetes és egészséges lehetősége annak, hogy Önnek egy vagy akár több gyermeke legyen, emellett pedig az örökbefogadó szülőkre váró gyermekek esélyt ad arra, hogy szeretetteli közegben nőhessenek föl.


Tisztelt Lelkiatya!

Kétely lett úrrá rajtam! Tudja nagyon szeretem Madonna Rebel Heart című legújabb albumát. Minden nap meg is hallgatom Deezeren keresztül. Azonban elgondolkodtatott néhány helyen a dalszöveg. Van ahol így énekli: "and make the devil pray". Más helyeken pedig félreérthetetlen nyögéseket hallat ének gyanánt. Utána olvastam és kiderült, hogy Madonnának mindig is kényes volt a kapcsolata a katolikus egyházzal. Lévén, hogy katolikusként nevelkedett, művészetéhez gyakran az egyházból merített és merít ihletet. Ezt viszont vegyítette a saját maga kihívó, kissé közönséges, a szexualitást nyíltan előtérbe helyező stílusával. Ebből következőleg az egyház többször is kritikával illete, bojkott alá helyezte turnéit. Szóval az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint bűn-e az ő zenéit hallgatni, inkább kerüljem, vagy megengedhető?

Válaszát előre is köszönöm!

Eddig nem volt alkalmam találkozni ennek a hölgynek a zenéjével, de most kérdésére kicsit utánanéztem. Csak egyetlen mondatot idézek az egyik elemzőtől: Madonna ad nekünk szexet, szenvedést és drogokat, kvázi mindent, amit manapság egy énekesnőtől elvár az átlagos tinilány.
Ezek után azt javaslom, inkább ne hallgassa ezt a zenét, mert kötve hiszem, hogy segíteni fogja szellemi-lelki fejlődésében.


Kedves Lelkiatya!
Vannak komoly gondjaim,sok minden rám szakadt több oldalról is és nem ért meg senki.Amikor elmegyek gyónni akkor se veszik komolyan amiket mondok,elbagatellizálják a dolgokat.Lehet a jó Isten akarja igy.Odáig jutottam,hogy egyre jobban idegesitenek a dolgok,az emberek szinte minden aminek nem is kellene.Idegesit amikor hangzavarban kell dolgoznom,félnótások között.Nem vagyok a helyemen,nem azt az utat járom,amire szükségem van.Nem élek a szivem szerint,nem olyan emberek vesznek körül akikkel szivsen vagyok.Néha úgy érzem nem birom tovább,az idegeim kárára megy.Már azon is gondolkodtam azokat a dolgokat is feladom amiket szertek,mert nincs energiám,életkedvem csinálni ennyi nehézség után.Hogyan lehet ennek gátat szabni,vagy orvosolni,vagy mit lehet ezzel kezdeni?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Jana

Kedves Jana!
Mikor volt utoljára szabadságon? Mikor volt lelkigyakorlaton? Szokott-e hetente pihenőnapot tartani? Azt mivel tölti munkával, pihenéssel, imával? Akkor szoktak összecsapni a hullámok, amikor az ember elveszíti a belső energiáját. Igazából van, csak az ember nem találja a forrását, eltávolodott tőle. Azt javaslom, minél hamarabb kérje be magát egy lelkigyakorlatra, vagy akár csak vonuljon el a monostorba néhány napra. Lehet az ortodox monostor is. Csak ha ezt a kis lelki kikapcsolódást megtette, akkor gondolkodjék el újra, hogy mit is tegyen, merre lépjen tovább. Higgye el, az Úr Istennek van ötlete, hogy merre haladjon tovább. Őt kérje, hogy mutassa meg ezt az utat, csak ehhöz oda is kell figyelni rá.


Az "istenfélő" szó magyarázatában az alábbi válasz olvasható: "...Az istenfélelem a méltatlanságunk kifejeződése. Ha ez kimarad az Istennel való kapcsolatomból, akkor sohasem fogom megérteni, fölfogni, hogy Ő mennyire jóságos, mennyire szeret."
Hogyan lehetséges, hogy Isten teremtményei vagyunk, az ő tökéletes alkotásai, és méltatlanok vagyunk? Ha méltatlanok vagyunk az ő szeretetére, akkor Isten miért szeret minket? Méltatlanok az Ő teremtményei? Méltatlant teremtet Isten? Mintha ellentmondás lenne a két kijelentésben.

Igen, van egy föloldhatatlannak tűnő ellentmondás a világunkban. Ez a bűn. Alapvetően az áteredő bűn miatt kell kimondanunk, mennyire méltatlanok vagyunk Isten jóságával szemben. A nagy titok, hogy miért engedte meg Isten a bűnt.
De van itt egy másik dolog is. Méltatlanságunk ugyanis nem eltávolít Istentől, hanem inkább még szorosabbra fűzi a vele való szeretetkapcsolatunkat. Egy szerelmes azt érzi, hogy olyan tiszta a kedvese, hogy nem ő nem is méltó hozzá. Ha valakiben megjelenik ilyen gondolat, az azt jelzi, hogy őszinte, tiszta szeretettel szereti a másikat. Így vagyunk Istennel is, aki valóban összehasonlíthatatlanul szentebb nálunk, ami, nem biztos, hogy a szerelmeseknél valós különbség.


Kedves Lelkiatya!
Olyan régóta vagyok szomorú, magányos és depressziós. Sokat kérem Istent, segítsen, hogy újra boldog legyek. Miért nem hallgat meg?

Azt tanácsolom, változtasson az ima és a figyelme irányán. Egy játékot javaslok. Ha úgy érzi, hogy nem talál örömre, boldogságra, akkor most egy időre tegyen is le erről a vágyáról. Csak a játék kedvéért. Mondja ki: ez most nekem nem jön össze. Hátha egy kicsit később. Addig viszont próbáljon meg másoknak örömet szerezni. Vagy úgy, hogy kiválaszt egy embert a környezetében (ne túl közelit, mert akkor nem igazán jól működik ez a játék), és gondolkodjék el, hogyan, mivel tudna neki örömet szerezni. Legalább neki legyen jó, ha már Önnek most ez nem jön össze. Vagy esetleg nem csak egy embert szemel ki erre, hanem általánosabban próbál örömet okozni másoknak. Figyelje is az eredményt! Vigyázat, ha nem sikerül örömet szerezni, ez nem az illető hibája, hanem az okozza, hogy nem sikerült eltalálni, hogy pontosan minek is örülne. De sebaj, próbálkozzék tovább. Meglátja, ez egy nagyon színes, sokrétű játék, amely azon túl, hogy másoknak kisebb örömöket szerez, az Ön figyelmét is eltereli a saját bújáról.


D.J.K.
Kedves Lelkiatya.
Kérem ha lehet ne jelenjen itt meg amit írok.
Sajnos nagyon rosszul érzem magam. Úgy érzem,hogy összecsaptak a hullámok a fejem felett.
...
Kérem a Jóistent,imádkozom. Még az is baj, hogy templomba járok. Bocsássa meg a Jóisten,hisz én is gyarló bűnös ember vagyok.
Köszönöm szépen a türelmét és válaszát.
Egy apa.
D.J.K.

Sajnos megoldást nem tudok javasolni, néhány ponton azonban szeretném Önt megerősíteni.
Teljesen jól gondolja, hogy Önnek édesapai kötelessége addig terjed, hogy az otthonában élő családtagjainak az egyszerű megélhetést biztosítsa. Valójában már ez is túl van az alapfeladaton, hiszen a felnőtt korú gyermekeinek saját lábukra kellene állniok. Persze, ha még tudnak tanulni, azt meg kell próbálni anyagilag is támogatni. De a szórakozást, főként a semmittevést nem kell, sőt, nem szabad anyagilag támogatni ilyen helyzetben. Különös, hogy ezt az édesanyjuk sem érti meg. Nyilván nála nagyobb szerepet játszik az érzelem, és ezért ezt a fájónak tűnő, de nagyon is ésszerű következtetést nehéz neki meghoznia. Valóban az volna legjobb, ha a gyermekei tanulnának. Az érthető kívánság, hogy a tanulás közben azt szeretnék, ha a családjuk a közelükben volna, de ez is inkább a kényelem követelése. Ráadásul ez sem ésszerű, hiszen a szülőknek egyéb kötelezettségük, nemkülönben saját életük is van. Tehát ezekben tudom Önt megerősíteni, hogy jól látja, jól közelíti meg a helyzetet. Lehetőleg kerülni kell mégis a vitát. Azt javaslom, legyen szelíd de következetes. A szórakozásra egyáltalán ne adjon pénzt, azt kerítsék elő a fiatalok maguk, ha effélére szükségük van. De ne veszekedve, a dolgokat fölhánytorgatva közölje ezt velük, hanem a maga természetességében. Természetesen sokat imádkozzék értük. A feleségéért különösen is. Higgyen ebben a felső erőben, vagyis az Úr Isten mindenható szeretetében. Most kilátástalannak tűnik a helyzet, de jöhet olyan fordulat, ami egészen megváltoztatja ezt. Tartson ki az imádságban, a hozzátartozói szeretetében és szolgálatában, de ez utóbbit úgy, hogy az nekik is valóban hasznos és értékközvetítő legyen.


Kedves Lelkiatya!

Köszönöm szépen válaszát a hierarchiák tanácsával kapcsolatban. Azonban sajnos egyszerű emberként nem értem mit jelent az eparciás püspök és a koadjutor püspök? Az válasz alapján, az is kérdésként merült fel bennem, hogy ha a kódex azt írja, hogy a saját jogú egyház minden egyes püspöke, akkor ha van nyugdíjban lévő püspök, akkor ő is tagja és ugyanúgy szavazati joggal bír?

Előre is köszönöm válaszát!

István

Az eparchiás püspök megyéspüspököt jelent, csak a magyar megye szó nem teljesen és nem pontosan fedi azt a kört, amely fölött az eparchiás püspök joghatósággal rendelkezik. Ezért használja a jog inkább ezt a kifejezést.
A koadjutor püspök olyan segédpüspök, aki az eparchiás püspök mellé van kinevezve azzal a céllal, hogy ő vegye át a püspöki tisztséget.
A nyugalmazott püspök is tagja a Hierarchák Tanácsának, de szavazati joggal nem bír.


Tisztelt atya, egy egyházjogi kérdéssel szeretnék Önhöz fordulni házasságkötés ügyében. Olvastam egyháztörténeti könyvekben, hogy a középkorban léteztek ún. klandesztin házasságok, vagyis olyan házasságkötések, amelyeket csupán a két fél, minden forma nélkül, vagyis tanúk nélkül kötött meg. Ez ma már nem érvényes, ma szükséges a nyilvános forma mindenkinek, a kánoni formára nem kötelezetteknek is.

Mindenhol azt olvastam, hogy az 1907-es Ne temere, illetve a CIC 1917 óta nincsen klandesztin házasság senki számára, illetve, hogy előtte is csak "elméletben" volt ez a forma érvényes a formára nem kötelezettek számára: hiszen a középkor vége óta teljesen kiszorult a tanúk nélküli házasságkötés a gyakorlatból, vagyis ezt a "formát" senki sem használta, a kánoni formára nem kötelezettek sem.

Egy 1921-es Müller Lajos-féle könyv azonban megjegyzi, hogy érvényesen keresztelt, született protestánsok minden pap és tanúk nélkül köthetnek házasságot, hiszen ők nincsenek kánoni formára kötelezve. Ez azért volt furcsa nekem, mert Magyarország a Ne temere és a CIC 1917 között megkapta a Provida konstitúció különjogát, amely alapján a formátlan nemkatolikus és a vegyes házasságok továbbra is érvényesek voltak, ezt azonban a CIC 1917 határozottan eltörölte minden korábbi, klandesztinitást lehetővé tévő törvénnyel együtt. Aztán Müller Lajos fenti sorai után, 1921-ben megjelent egy nagyon alapos mű a szentségekről (Dr. Mihályfi Ákos: Az emberek megszentelése), ebben semmi utalás nincs arra, hogy az 1917-es törvénykönyv óta bárki köthetne tanúk nélküli klandesztin házasságot. Kizárólag polgári és egyházi házasságról van szó.

Maga a CIC 1917 sem tesz említést semmiféle klandesztin házasságokról.
Ezután 1940-ben jelent meg Sipos István: Katolikus házasságjog című óriási műve, amelyben már szintén nincs szó arról, hogy bárki is tanúk nélkül köthetne érvényes házasságot. Majd 1960-ban ennek a műnek a kibővített változata sem ír ilyet, sőt, a protestánsok számára a polgári házasságkötést tekinti mérvadónak, ahogy maguk a protestánsok is.
Ma pedig az embereknek fogalmuk sincs arról, hogy mi az a klandesztin házasság, vagy hogy egyáltalán volt ilyen valaha a történelem folyamán.

Kérdésem az lenne, hogy a tisztelt atya meg tudja-e erősíteni, hogy az 1917-es törvénykönyv óta nincsen klandesztin házasság a protestánsok számára sem? Gondolom nem az 1983-as törvénykönyv óta nincs klandesztin házasság, mert akkor legalábbaz 50 éven felüli nemkatolikus (vagy korábban nemkatolikus) személyek jegyesvizsgálatánal meg kellene vizsgálni, hogy nem kötöttek-e valaha így "házasságot", amit persze ma semmilyen egyházbíróság vagy plébánia nem tesz meg, mert mindenki arra hivatkozik, hogy 1917 óta nincsenek érvényes klandesztin házasságok, vagyis, hogy valamilyen nyilvános forma kell minden házassághoz, a protestánsokéhoz is.

Bízom megtisztelő válaszában.

Van titkos házasságkötésre lehetőség a Katolikus Egyházban.
A CIC 1130-1133. (CCEO 840) kánonjai vonatkoznak a titkos házasságkötésre. Ezt azonban a helyi ordinárius csak súlyos és sürgető okból engedélyezi. Ilyen esetben a házasságkötést megelőző vizsgálatot titokban kell lefolytatni, a feleknek és a tanúknak titokban kell tartani és külön anyakönyvbe kell bejegyezni, amit az egyházmegyei titkos levéltárban őriznek.
Általánosságban elmondható, hogy a Katolikus Egyház a nem katolikus keresztény felekezetek által elfogadott házasságokat érvényes házasságnak fogadja el, és szentséginek, amennyiben az két megkeresztelt között jön létre. Természetesen a kérdésben szereplő házassági példa vizsgálata minden esetben egyéni megközelítést igényel.


Jó napot atyám!
Azt szeretném kérdezni hogy a kis babámat két ünnep közt szeretném meg keresztelni.
Hogy hogyan is zajlik, először a kereszt szülők lépnek ki.
Majd utána a Bérma kereszt szülők???

Görögkatolikus kereszteléskor ritkán szoktunk külön bérmaszülőt választani. De azért, természetesen, lehetséges. Ők is éppen úgy részt vesznek a teljes szertartáson, annak elejétől fogva mint a keresztszülők. Mindezek részleteit azonban az keresztelő pappal kell megbeszélni. Nem tudom, egészen pontosan, mely két ünnep között szeretné a keresztelőt, de ha Karácsony utánra gondolt, akkor is érdemes már most előre jelezni ezt a parókián. Hiszen, még előtte fölkészítő találkozásokon is részt kell venni.


Most malaszttal vagy kegyelemmel teljes Mária?

Most kegyelemmel, régen malaszttal mondtuk az Üdvözlégyet. A szó ugyanazt jelenti: Isten ingyenes, irgalmas szeretetét, gyógyító erejét. Ő tette Máriát alkalmassá arra, hogy Isten anyjává lehessen. Mi, görögkatolikusok sokszor inkább megmaradunk a régies szóhasználatnál. Ebben az esetben különösen azért is, mert a malaszt szláv eredetű szó, és a sokat ismételt Uram irgalmazz-ban is ez a miloszt-kegyelem szó szerepel szlávul: pomiluj.


Tisztelt Lelkiatya!
Az egyik ismerősöm azt állitja,hogy a lelkivezetője azt tanácsolta végezzenek rajta egzorcizmust.Egy előadáson egyszer tapasztaltam,hogy eszement sikoltozásba kezdett,akkor onnan elmentem.Azt mondja szoktak ilyen fajta szabadulásai lenni otthon is amikor dicsőit.Azt is mondta,hogy volt amikor a földbe verte a fejét meg csorgott a nyála.Meg állandó félelemben,aggódásban van betegségek miatt.Furcsának tartom,multkor amikor találkoztunk az elött amikor ezeket mondta furcsának tartottam a nézését.Nem volt benne gonoszság vagy ilyesmi de volt benne valami cinkosság,sunyiság nem tudom megmagyarázni mi.Sok videot néz démonokról meg ilyenfajta szabadulásokról.Ön szerint ez lehet megszállottság?Bevallom félek kicsit.Ha megszállott emberrel találkozunk mi megszállottá válhatunk?Hivott az unokanövéremmel együtt hogy majd látogassuk meg.Azóta ilyen furcsa amióta új házba költözöütt.

Azért is fontos, hogy az illető keressen föl ördögűzéssel megbízott papot, mert az ilyen szakembernek az első feladata azt megállapítani, hogy valóban megszállottság-e a viselkedés oka vagy csak pszichés háttere van. Ezt mindenképpen tisztáznia kell, tehát nagyon jó tanácsot adott a lelkivezetője. Azok a jelenségek, amelyeket Ön leírt még egyáltalán nem biztos utalások a megszállottságra. Előfordul, hogy természetes - bár, kétségtelen, sérült - indíttatásból produkálják ezeket a helyzeteket. Legtöbbször nem is tudatos ez, nem lehet rajta számon kérni, emiatt megfeddeni, de ettől még nem biztos, hogy megszállottság esetéről van szó. Attól igazán nem kell tartania, hogy egy megszállottról átterjedhet ez a baj. Sokkal inkább segíteni kell őt, beszélgetni vele, meglátogatni. Lehetőleg lekötni értékes teendőkkel, hogy ne legyen ideje és módja az efféle filmekkel tovább mérgeznie magát.


Kedves Lelkiatya!
Ha valakinek volt nem egyházi házassága és gyermekei is születtek abból a házasságból megházasodhat-e templomban?Mit mond erről a katolikus vallás?Válaszát köszönöm!

Igen, erre van lehetőség. Még néhány körülményt tisztázni kell hozzá, de adott esetben lehetséges olyan körülmény, hogy valaki már hosszabb ideje polgári házasságban él és később kéri, veszi föl a szentségi köteléket. Ennek legtermészetesebb (és egyik legszebb) módja, ha egy házaspár később ébred rá arra, hogy szeretetüket Isten is megpecsételje, akár ha több évtized után is, és mintegy rendezik a házasságukat a szentségi kötelékkel. De az is lehetséges, hogy valaki élt már polgári kötelékben, de az nem volt egyházilag érvényes házasság, és később szeretne igazi házasságot kötni olyan személlyel, akivel most már egész életében, sőt, az örök életben is szeretnének együtt maradni.


Tisztelt Atya!az lenne a kérdésem hogy lehet az hogy a reformátusoknál megengedett a válás-újraházasodás a katolikusoknál pedig nem sőt még a szentségektől is el van tiltva (gyónás áldozás) Nem ugyan abba az Istenbe hisz a református mint a katolikus???? Válaszát előre is köszönöm Dicsértessék a Jézus Krisztus.

Nyilvánvaló, hogy ugyanabban az Istenben hiszünk mindnyájan. Még a moszlimok is, és mindazok, akik egy Istent imádnak. Hiszen nincs más Rajta kívül. Ettől azonban különbözik az a tény, hogy ki hogyan közelít feléje, illetve a a Vele kapcsolatos tényeket, igazságokat ki hogyan értelmezi. A házasságot a katolikusok szentségnek tartják, a reformátusok nem, ezért a katolikus egyházban nem lehetséges a válás, a reformátusoknál igen. A katolikus tanítás szerint az Eucharisztiában valóságosan jelen van Krisztus, a református tanítás szerint nem. Ezek olyan súlyos különbségek, amelyek egyenes következményként eredményezik az Ön által fölvetett problémát. Nem tudok ezen a felületen katolikus hitvédelmet megfogalmazni, csupán jelzek néhány elérhetőséget, amelyen keresztül jobban meg lehet érteni a katolikus egyház tanítását ezekről a kérdésekről:
http://lexikon.katolikus.hu/E/Eucharisztia.html
http://lexikon.katolikus.hu/H/h%C3%A1zass%C3%A1g.html
http://lexikon.katolikus.hu/V/v%C3%A1l%C3%A1s.html
http://lexikon.katolikus.hu/G/gy%C3%B3n%C3%A1s.html


Tisztelt lelkiatya!
Attól,hogy valaki nem tud,egy idegen nyelvet tökéletesen megtanulni,attól még viheti valamire az életében. És nem szabad,hogy leértékelje magát.
Köszönöm válaszát.

Ez így van. Sem a másikat nem szabad ezért lenézni, sem magunkat nem szabad emiatt megvetni, értékünket alábecsülni. Ugyanakkor ez a teljesen jogos és vigasztaló álláspont nem menti föl egyikünket sem a törekvés kötelessége alól. Azért adott nekünk a Teremtő értelmet és akaratot, hogy azt használjuk. Ma a felsőfokú diplomához elengedhetetlen feltétel legalább egy nyelvnek a biztos ismerete. Aki elvégez egy főiskolát vagy egyetemet, szerintem, az képes megszerezni egy nyelvvizsgát is. Nem szabad alábecsülnünk saját magunkat, vagy lustaságunk miatt hivatkozni a gyengeségeinkre. Törekedni tehát mindig kell többre, előre, de ha kudarcok érnek, azt is el kell tudni fogadni jó szívvel.


Kedves Lelkiatya!

Olyan kérdéssel fordulok Önhöz, hogy azt hallottam hogy a fátyol a tisztaság jelképe. Szeretném megkérdezni az Ön véleményét ebben a témában. Vajon tényleg csak azoknak szabadna fátylat viselni az esküvőn, akik megőziték a házasságig a szüzességüket?

Válaszát előre is köszönöm!

Igen, valóban, a fátyol a tisztaság jelképe. Nem ismerek olyan szabályt, hogy csak az vehetné föl a fátylat az esküvőn, aki megőrizte a szüzességét. Legalábbis ilyen egyházi előírás nincsen. Inkább az emberi jóérzés készteti az érintetteket, hogy például, amikor már a gyermek is ott van az esküvőn, akkor az édesanya-menyasszony általában nem vesz fátylat. Éppen vehet, csak összesúgnak a háta mögött. Persze, ez sem szép dolog. Az alapvető nagy baj az, hogy sikerült kitörölni az emberek gondolkodásából ezt a nagyon fontos dolgot, hogy a házasulandók, a menyasszony is és a vőlegény is tisztán, szűzen lépjenek az oltárhoz, és egyedül csak egymást ajándékozzák meg a testükkel, amikor szerelmüket már a Jóisten is megáldotta. Törekedjünk rá, hogy visszataláljunk erre a fontos igazságra!


Kedves Lelkiatya!

Hogyan vélekedik az egyház az eutanáziáról?

Köszönöm a válaszát!
András

A Katolikus Egyház véleménye szerint, az emberi méltóság elvitathatatlan joga és tisztelete alapján, a hátrányos helyzetű, beteg vagy haldokló személyeket támogatni kell. Ezért elutasítja a közvetlen (aktív) eutanáziát, mert bármi legyen is az indító oka vagy eszköze, de az emberi élet kioltására irányul ez a beavatkozás, ami erkölcsileg már szándékában is elfogadhatatlan. Hasonlóképpen gyilkosság minden olyan szükséges cselekedet elmulasztása (passzív eutanázia), mellyel véget kívánnak vetni a fogyatékos, beteg, vagy halál közelében lévő személy életének, hogy megszüntessék a fájdalmat. (Vö. KEK 2277; Komp. 470.pont)
Ugyanakkor indokolt lehet "az orvosi túlkezelés" vagy más néven "terápiai szenvedély" visszautasítása, vagyis a túlzottan költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozás abbahagyása. Ezekben az esetekben nem idéznek elő halált, csak elfogadják, hogy közeledtét nem tudják reális reménnyel megakadályozni. (KEK., 2278.)
A betegnek kijáró általános gondoskodás, normális orvosi kezelés akkor sem szüntethető meg, ha a halál bekövetkezése várható. Ugyanakkor megengedett és törvényes fájdalomcsillapítók használata, melyek nem irányulnak a halál előidézésére. (KEK. 2279.; Komp. 471. pont)


ha úgy érzed folyton ott van veled valaki de közben egyedül vagy itthon akkor az mit jelent

Egyetlen Létező lehetséges, aki mindig a közelünkben van, mindig lát, mindig figyel ránk. Isten, akitől nem hogy félni nem kell, de érdemes keresni Vele a kapcsolatot, mert mindenben a legjobbat akarja nekünk. Léteznek gonosz lelkek, de azok csak akkor férkőznek a közelünkbe, ha beengedjük őket - egy-egy bűnnel, rossz indulattal. Ha tehát valakinek a jelenlétét érzékeli a közelében, akkor imádkozzék. Szólítsa meg az Urat, kérje az Ő segítségét.
Persze, az is létezik, hogy az ember beképzeli magának, hogy van ott még valaki más, de ez csak képzelgés. Félni tehát egyáltalán nem kell. Az imádság helyre teszi még ezt a téves érzést is.


Főtisztelendő atya!

Az alábbi kérdéssel fordulok Önhöz:
Van egy bizonyos Szent Brigitta-féle 15 ima (Jézus diktálta Szent Brigittának és az üdvösség ígéretét csatolta hozzá többek között), amit naponta el kell imádkozni egy évig és amelyhez különböző ígéretek kapcsolódnak.

Az utóbbi egy évben minden nap elimádkoztam az imát, viszont rémlik egy eset, hogy talán szilveszterkor az ima egy része, vagy talán az egész átcsúszott valamivel éjfél utánra. A kérdésem az lenne, hogy ez így is "érvényes" volt-e, vagy pedig az éjfél után elmondott ima egyházjogilag "holnapinak" minősül-e, azaz újra kell-e kezdeni az egészet? Válaszát előre is köszönöm.

Nagy erő van ezekben a láncban összefogott imádságokban. Kicsit megvalósul benne Jézus buzdítása, hogy szüntelenül kell imádkozni (pl.: Lk 18,1). Mégsem azonosítható vele teljesen. Jézus nem arra buzdít, hogy a percekre ügyeljünk, és az órához igazítsuk az imánkat, inkább arra, hogy olyan erős legyen az imánk, hogy ahhoz tudjuk igazítani az életünket. Az eset, ami történt, semmiképp sem befolyásolja az Ön imaéletét. Emiatt, tehát, igazán nem kell újrakezdenie az éves imasort. Fejezze csak be úgy, ahogyan tervezte - persze, továbbra is igyekezve, hogy ne maradjon ki egyetlen nap sem - utána pedig folytassa az életét úgy, hogy a napjait továbbra is átjárja az ima. Nem is föltétlen ugyanez, hiszen, nem gépiesen kell ragaszkodni egy-egy ima szövegéhez, hanem a sok ima segíthet, hogy teljes odaadással ragaszkodjék az Úrhoz. Ez az értelme ezeknek az imaláncoknak, hogy erre megtanítson.


Kedves Lelkiatya?

Azt szeretném kérdezni, hogy van-e akadálya a hétközbeni házasságkötésnek? Keddre vagy szerdára gondolok. Szeretnék bensőséges szertartást és úgy gondolom, hogy ehhez jobban hozzájárulna, ha nem szombaton vagy vasárnap lenne a templomi esküvő?

Köszönöm válaszát!

Tulip

Ennek semmi akadálya nincsen. Pénteken a böjt miatt nem javaslom, de más napokon nyugodtan lehet esküvői szertartást végezni.


Tisztelt Lelkiatya!

Római katolikus vagyok.
Nemrég került a kezembe a Kis filokália, a szívbéli imádság könyve c. mű, Mathias Dietz által válogatva (Filosz, Budapest, 2015-s kiadás).
Az abban írtak mennyire vannak egységben a Római Katolikus Egyház tanításaival? A kettő összeegyeztethető?

Válaszát köszönöm szépen!

Igen, az abban leírtak az egyetemes egyház lelki tapasztalatait gyűjtik össze, illetve a könyv abból ad válogatást. Nagy haszonnal forgathatják katolikus és ortodox keresztények egyaránt. Meg, persze, más is.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a Metropólia felállásával együtt járó hierarchák tanácsának kik a tagjai, kik bírnak szavazati joggal?

Köszönettel:

István

A Keleti Kódex a 164. kánonban ekként rendelkezik a kérdésről:
1. §. A hierarchák tanácsába meg kell hívni az illető sajátjogú metropolitai
egyház minden felszentelt püspökét, bárhová vannak is kinevezve, és csak őket, kizárva a 953. kán. 1. §-ában említetteket, illetve azokat, akik az 1433. és 1434. kán.-ban említett kánoni büntetésekkel vannak büntetve; egy másik sajátjogú egyház püspökei csak mint vendégek hívhatók meg, ha ezt a hierarchák tanácsa tagjainak többsége elfogadja.
2. §. A hierarchák tanácsában döntési szavazati joggal bírnak az eparchiás püspökök és a koadjutor püspökök; a sajátjogú metropolitai egyház többi püspöke is bírhat azonban döntési szavazati joggal, ha ezt a részleges jog kifejezetten elrendeli.


Tisztelt lelkiatya!

Az önkielégítést hogyan lehetne véglegesen legyőzni?
Mert mindig rám szokott törni a kísértés, de van úgy, hogy nincs erőm hozzá ellenállni, ilyenkor pedig beleesem az ördög csapdájába, tudom, hogy bűn az, amit tettem, de másnap megint csak késztetést érzek rá, hogy azt tegyem. Már elég sok katolikus cikket olvastam az önkielégítésről, de még egyszerűen nem sikerült szert tennem az igazi boldogságra, hanem csak sodródok az eseményekkel nap mint nap. Igazából, a kísértés, akkor zár be a cellájába, amikor már nem bírom a körülöttem zajló eseményeket. Ilyen az, amikor többen ellenem fordulnak, akár még a családomban is. Meg az itthoni helyzet, teljesen különbözik a más átlagos családokétól, mert itthol csak az állandó vita van, más szinte nem is van körülöttem. Mivel egész életemben csak az állandó szenvedés ért, minden egyes nap, így nagyon nehéz számomra ez az élet. Kiskoromtól fogva elhanyagolt voltam a családban, úgymond törődtek velem, amelyen azt értem, hogy ruhát, pénzt, ételt stb. mind megkaptam, de a szeretetet a szüleim soha nem éreztették velem, ez pedig így serdülő koromra nagyon megviselt. Az általános iskolában sem szerettek. Mindenki csak lenézett engem, így pedig, ahogy telt az idő, egyre jobban magányos lettem, aztán feltört bennem ebben az átszexualizált világban, hogy a magányosságomat levezethetem az önkielégítésben, mert pár percre örömet szerezhetek magamnak, ha már nem érzem magam örül a szeretetet. Így ment ez egészen több éven keresztül, egyre csak züllöttem, majd egy fél évvel ezelőtt teljesen megváltozott az életem, mint akihez hozzászóltak, hogy "hagyd abba, felesleges, csak rosszabb lesz". Mindennap zsolozsmáztam, elmélyültem. Így a nyáron pedig elveszítettem azt a gondolkodás módomat, az itthoni helyzet kizökkentett az egészből, mert állandóan csak a veszekedést láttam magam körül, az utálatot, a gyűlöletet, amiből terjedt rám is egy kevés. Azt szeretném kérdezni, hogy mit kellene tennem, hogy változtassak az egész helyzeten?

Kezdje el újra a zsolozsmát és minden erőfeszítésével tartson ki benne! Saját erejével egészen bizonyosan nem fog tudni úrrá lenni sem az érzéki kísértéseken, sem a szeretetlenség okozta zaklatottságon. Ha rendszeresen imádkozik, állandó tapasztalata lesz az Isten szeretetéről. Ebben erősítse magát. Persze, ez nem lehet elmenekülés az emberek köréből. De ha az Úr Istennel szoros kapcsolatot talál és tart, akkor meg fog változni az emberekhez való viszonya is. Türelmesebb, megértőbb lesz velük. Ez, persze, cél is, törekedjék is rá. Ne a saját sebeit nézze, hogy mit kap - vagy éppen nem kap - az emberektől. Ez van, ehhez már, sajnos, egy kicsit hozzá kellett szoknia. De ebben is váltson irányt. Ne reméljen többet, mint amit eddig kapott, hanem akarjon megértést adni feléjük. Nem könnyű, tudom, de ebben is segíteni fogják Önt a zsoltárok és a többi imádság. Valóságos csoda, hogy ebben az elkeseredett helyzetében meghallotta ezt a hangot: Hagyd abba! Isten látogatta meg ezzel a lehetőséggel, hogy fölkínálta a zsolozsma ízét. Ez azt jelenti, hogy az Úrnak különös gondja van Önre, nem fogja hagyni. Meglátja, még egészen át fog alakulni az élete, s egy nap hálás is lesz azért, hogy ezeket a szomorú éveket át kellett élnie, mert ezek edzették meg, és tanították meg sok mindenre. Ne feledje: Az Istent szeretőknek minden javukra válik (Róm 8,28). Erősítse tehát magát ebben a szeretetben, és Isten kegyelméből újult erőt kap egy sokkal szebb folytatáshoz.


Kedves Lelkiatya!

Vannak coelebs világi görög papok Magyarországon? Mennyire gyakori ez a jelenség?

Vannak, de egyelőre igen kevesen. Régebben több volt. Most Magyarországon a görögkatolikus cölebsz papok szinte mindegyike szerzetes is.


Kedves Lelkiatya!

Meg szeretném kérdezni, hogy hol van lehetőség bekapcsolódni Egyházunk munkájába a menekültek megsegítése ügyében. Budapesti vagyok, jelenleg a Migration Aidben próbálok segíteni, de szívesebben tenném a görögkatolikusokkal együtt (Mt 25, 35).
Segítségét előre is köszönöm.

Ági

Kedves Ági!
Röstelkedve írom, nem tudok arról, hogy görögkatolikus egyházunk szervezett módon az imádságon túl valahol bekapcsolódott volna a menekültek közvetlen megsegítésébe. Ha Ön görögkatolikus, akkor már azt is köszönjük, hogy bennünket képvisel. Nyilván nincs ebben egyedül. Az a legértékesebb, ha mindenki a saját személyes körülményei között teszi azt, amire a szíve indítja. Csak javasolni tudom, hogy folytassa ezt az értékes szolgálatot ott, ahol tudja, s ha lehetőség adódik, szívesen vesszük a kezdeményezését is ezen a téren.


Kedves Lelkiatya!
Azt olvastam,hogy a keresztény embernek nem lenne szabad kisebb vagy nagyobb döntéseket meghoznia mielőtt fogná a Szentirást és nyitott szivvel és füllel az Úr jelenlétében át nem imádkozza a dolgot.Nekem is kell döntéseket hoznom és a kérdésem az lenne hogyan fogjak hozzá? Hogyan kell átimádkozni az életünk dolgait? Tudna esetleg valamilyen gyakorlati tanácsot adni amiből kiindulhatnék? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

Igen, valóban fontos, hogy a döntéseinket megbeszéljük a Jóistennel. Ugyanakkor tudatosítanunk kell azt is, hogy az imádság és az Istenre figyelés nem helyettesíti a saját értelmünk használatát. Nyilván a döntésre váró dolog horderejétől is függ, hogy mennyire mélyedek bele a kérdés vizsgálásába illetve az imádságba. Kisebb dolgoknál elegendőnek tartom, hogy az ember átgondolja, milyen lehetőségek jöhetnek szóba, utána elmond egy imát (Miatyánk vagy Üdvözlégy vagy más), utána pedig dönt bátran. Ha így megimádkozta, nem kell félnie, hogy félresiklik. Az ilyen ima ugyan nem garantálja a tévedhetetlenséget, de azt igen, hogy ha netán félreértette a belső meglátást, akkor sem fog baj történni, a Mindenható kiigazítja az értetlenséget.
Nagyobb dolgoknál gondolok arra, hogy - miután szintén értelmével mindent jól átgondolt, esetleg tanácsot is kért megbízható emberektől - előveszi a Szentírást. Akkor is előtte a Szentlelket hívja valamilyen imádsággal, és beleolvas a Szentírásba. Nem szabad arra gondolni, hogy majd ott szóról szóra le lesz írva, mit is kell tenni. Az arra utaló szavak fölfedezésével is vigyázni kell - mindjárt mondok erre egy rossz példát. Ennek a Szentírás-olvasásnak is imádságnak kell lennie, nem gépies kiolvasása a soron következő teendőnek. Alapvetően igaz, hogy minél mélyebben figyelünk Istenre, annál mélyebben értjük meg a dolgokat, saját dolgainkat, saját magunkat.
Végül egy elrettentő példa a rossz Szentírás-olvasásra: Egy szomorkodó ember tanácsot akar kérni a Bibliától, mit tegyen. Találomra fölüti és a Mt 27,5 versen akad meg a szeme: ...elment és felakasztotta magát. Nem akarja elhinni, hogy ez volna az Isten üzenete. Újra fölüti, hátha vigasztalóbbat talál. Ekkor meg Lk 10,37 ötlik a szemébe: ... Menj, és tégy te is hasonlóképpen!
Óvatosan tehát a Biblia ötletszerű fölütésével!


Kedves Atya!

Régebben láttam az alábbi kérdésemre egy bizonyos értelemben illő választ, de most nem találtam meg. Azonban annak akkori olvasásakor is maradtak bennem kérdések. A kérdés arról szólt, hogy latin rítusú diakónus szolgálhat-e görögkatolikus Szent Liturgián, vagy egyéb olyan szertartáson, ahol a diakónusnak szerepe van. Ön a koncelebráló latin rítusú áldozópapok analógiáját alkalmazta. Megtenné-e, hogy ennek a kérdésnek megfelelő fórum(ok)on a maga konkrétségében és a részleteket leírva utána jár? (Akár a fordított helyzetnek is: gk. szerpap a latin liturgián - de ez kevésbé releváns az eredeti kérdésemhez mérten.)
Köszönettel: János

Bocsásson meg, kedves János, de nem vállalkozhatom arra, hogy az Ön által föltett kérdéseknek utánajárjak ezeken a fórumokon. Néhány elvi szempontot adtam múltkori válaszomban, amely jobbára arra irányul, hogy jobb, ha mindenki a maga rítusa szerint celebrál. Kivételes alkalmakkor azonban lehetséges az eltérő rítusú koncelebráció, amely azonban a mi egyházunkban minden egyes alkalommal püspöki engedélyhez kötött. Vannak diakónusi honlapok is, esetleg azokon több tájékoztatást kap azokra a részletekre irányítottan, amelyek Önt jobban érdeklik.


tisztelt lelki atya! kérem segítsen 36 éves vagyok tartós beteg tegnap mé4g úgy éreztem megváltanám a világot ma meg pokolian érzem magam kérem válaszoljon!

Kedves Testvérem!
Ne azzal törődjön, hogy hogyan érzi magát. Ezt a legkevésbé tudjuk befolyásolni. Szoktak erre tanácsokat mondani, sőt szereket kínálni, melyek javítják a hangulatunkat. Ezek értelmetlen próbálkozások. Nem az a cél, hogy jó legyen a hangulatunk, hanem, hogy Isten akaratát teljesítsük. Ha erre törekszünk, akkor hosszú távon egészen biztosan jó irányban haladunk, még ha vannak is eltévelyedések, elcsüggedések. A túlzott jókedv sem célravezető. Annak könnyen következménye a magába roskadó rosszkedv. Mindig az adott napi feladatot kell ellátni a tőlünk telhető legnagyobb gondossággal, s annak örülni, ha az sikerült, azért hálát adni. Ilyen egyszerű az életünk boldogságunk kulcsa.


Van e olyan vallás amejiknek a tanitássa nem mond ellent Jézus tanitásának? Egy öreg ember a sátán országából kérdi. Jakab 4,17-ben: Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: büne az annak.

Még azt is el tudom képzelni, hogy egyik igazi vallás tanítása sem mond ellen Jézus tanításának. Mindegyikben igaz és szép dolgok vannak megfogalmazva. De egyedül a kereszténység az, amely az Isten kinyilatkoztatásán alapszik, Jézus, a második isteni személy megtestesüléséből forrásozik. Persze, hogy a követői mit valósítanak meg abból, amit Ő tanított, az más kérdés. Joggal lehet talán elvárni tőlünk, hogy mindenben Krisztus tanítása szerint éljünk, de rosszra hajló természetünk, sajnos, megakadályoz ebben. Mégis, ne a másiktól várjuk el a bűntelenséget, hanem magunk törekedjünk rá.


Én valláson kivüli vagyok nem tartozom sem valláshoz sem szektához. De Jézus tanitássát elfogadom. És igyekszem az Ö tanitása szerint élni. Mit kell tennem hogy üdvözüljek?

Azt javaslom, minél többet forgassa a Szentírást. Persze, nem becsukott állapotban. Szóval, minél többet olvasson belőle, abban az Isten szavával találkozik. Ezen kívül legyen sokszor csöndben, akár a természetben, akár a szobájában - ha az is tud csöndes lenni. Valószínű, hiába mondanám Önnek, hogy menjen el gyakran a görögkatolikus templomba, ezért tanácsolom, hogy a Teremtő templomát, a természetet látogassa gyakran. Persze, nem teszi rosszul, ha olykor be-betéved egy templomba és ott belekóstol az ottani imába vagy meghallgatja az igehirdetést. Talán csodálkozik, hogy ezeket javaslom, pedig Jézus a felebaráthoz való viszony alapján ígérte nekünk az utolsó ítéletet. De a második parancsot, a felebarát szeretetét nem fogja tudni megélni az első parancs, az Isten mindenek fölött való szeretete nélkül.


Kedves lelkiatya!

Arra szeretnék választ kapni, hogy ha valamit csinálok mindig azzal nyaggatnak hogy mikor lesz már meg. Én sosem foglalkozom azzal amihez semmi közöm, de engem mindig kérdezgetnek.... Az jólesik az embereknek ha állandóan kérdezgetnek?

Köszönöm válaszát.

Sok fölösleges összetűzés származik abból, hogy nem vagyunk egyformák, és ezt nem vesszük figyelembe. Nem egyforma a munkatempónk, nem egyformák az adottságaink, nem egyformán tartunk fontosnak dolgokat. E téren egyik legfontosabb, hogy adjunk szabadságot a másiknak. De ez azt is jelenti, hogy ha valaki szekálni szeret, akkor azt is engedjük meg neki. Ne a másiktól várjuk el, hogy ilyen vagy olyan legyen, hanem magunkat alakítsuk úgy, hogy minél inkább el tudjuk fogadni a másikat úgy, amint van. Ehhez persze, sok türelem kell, melyet éppen akkor tudunk legjobban gyakorolni, amikor minket bántanak.


Kedves Lelkiatya! Szentgyónások után tényleg mindig erősen figyelek magamra, a tisztaságra, de egy idő után rendszeresen engedek a kísértésnek és az önkielégítés bűnébe esek. Ha pedig a gyónás után először elgyengülök annyira, hogy engedek a sátán kísértésének, onnan sokszor úgymond nincs megállás, ami az önkielégítést illeti. Ilyenkor pedig nem szoktam áldozni, mivel bűnös vagyok és nem vagyok rá méltó, hogy magamhoz vegyem Krisztus testét.

Azt javaslom, hogy a szentgyónások után leginkább a hálaadásra figyeljen. Ujjongjon Isten szeretetének, hogy soha nem veti el, akárhányszor is elesik, bűnt követ el. Ez a legfontosabb. Nem az a keresztény életünk lényege, hogy vigyázzunk magunkra, hanem, hogy minél inkább Krisztusban éljünk. Ez az örömünk forrása, életünk értelme. Persze, ennek ellenére erőt vesz rajtunk a gyöngeség, megkísért a gonosz lélek, meg az emberi természet is dolgozik rendesen. Főként az első, még kicsi kísértéseknél figyeljen oda, akkor még könnyebb nemet mondani. Akkor jusson újra eszébe, hogy Jézus mennyire szereti Önt. Jézusra tekintsen, ne a környékező gondolatra. Ha mégis beengedte a kísértést, elindult a lejtőn, még onnan is visszaléphet, megint ugyanazzal a föltekintéssel: Jézus szeret engem, nem akarom Őt megbántani, bemocskolni. Ha pedig mindezek ellenére elbukott, sírjon, tartson bűnbánatot és menjen minél hamarabb gyónni. De tudnia kell, hogy nem ez a legnagyobb bűne, csak ezt kíséri legnagyobb szégyenérzés. Már csak a szemérem miatt is. Úgyhogy a szentáldozását viszont ne ettől tegye függővé. Akkor is méltatlan, ha szentgyónás után nyomban megy áldozni. Mindig rászorul a bűnbánatra. De a bűntől való tartózkodásának oka és forrása Jézus iránti szeretete legyen. Aki viszont soha nem haragszik meg Önre, együtt szurkol, együtt örül, együtt sír, ha éppen arra van oka. Mindig menjen áldozni, és törekedjék a tisztaságra!




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   62   63   64   65   66   67   68   69   








Ajánlott facebook oldalak:





lablec

emft_eu uszt hu-ro nka emft_eu

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat