Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.159.172.209)


Mennyi négy meg kettő? (számmal)


Atya!
Most van böjt vagy nincsen holnap? Én úgy tudtam, hogy vasárnap nem szabad böjtölni, a honlapon meg azt látom, hogy mégis kell, vagy legalábbis lehet.

Van néhány ünnepünk, amikor mégis böjtölhetünk. Nagypénteken kívül ilyen még szeptember 14 - Szent Kereszt fölmagasztalása és augusztus 29 - Keresztelő Szent János lefejezése. Igen, böjttel is lehet ünnepelni. A mai nappal kapcsolatban ezt írja a liturgikus könyvünk:
Tudnivaló, hogy ezen a tiszteletreméltó ünnepen, bármilyen napra, akár szombatra vagy vasárnapra esnék is, tejeset, tojásosat és halat nem eszünk, legfeljebb csak olajosat és bort élvezünk, hálát adva Krisztus Istenünknek.
Ezt ma már nem tartjuk ennyire szigorúan, de valamilyen böjtöt mégis érdemes vállalnunk. Az pedig most egészen különleges dolog, hogy a Szentatya imádságra hívására mi, görögkatolikusok a mai napi böjtünket is hozzátehetjük a szenvedő keresztényekért fölajánlott imáinkhoz.


Tisztelt Lelkiatya!

Mit gondol az alábbi könyvekről katolikus szempontból nézve?
Frithjof Schuon: A kereszténységről az örökérvényű bölcsesség fényében
Frithjof Schuon: A vallások transzcendens egysége

Ajánlottak olvasni?

Mindenképpen szükséges hozzá alapvető és mély hitismeret a Kinyilatkoztatásból. Aki nem keveri össze a kereszténységet a vallásokkal, vagyis tisztában van vele, hogy a kereszténység nem vallás, nem egy a vallások között, hanem azoknak beteljesedése, célba érése, az olvashat bátran vallásbölcseleti műveket, mert nem fogják megzavarni. Sajnos, a legtöbb keresztény emberben nincs meg ez a mély és átfogó ismeret. Ezért általában óvatossággal kell kezelni ezeket az írásokat. Hamvas Béla mélyen elkötelezett keresztény ember volt, de aki a műveit nem elég értőn olvassa, az felszínesen azt gondolhatja róla, hogy vallási szinkretista. Holott egyáltalán nem az, de pontos értelem kell ahhoz, hogy ezt világosan lássuk. Schuont is hozzá hasonló gondolkodónak tartom. Nem olvashattam tőle mindent, de amihez sikerült hozzájutnom, abban eddig nem találtam a Kinyilatkoztatással ellentétes, az Egyházunk tanításával szemben álló gondolatot. Istenkereső vagy a hitben még járatlan embereknek nem nagyon ajánlom. Jó lelkivezető, hiteles keresztény tanácsadó mellett azonban hasznos lehet ilyen könyvek olvasása is.


Kedves Lelkiatya!

Én római katolikus vagyok, és nem is akarok más rítusra áttérni, nagyon mélyen van bennem. De nagyon szeretnék egyszer látni egy görögkatolikus liturgiát. A baj csak az, hogy sajnos fogalmam sincs, hogy kell viselkedni egy görög templomban. Már a belépésnél, keresztvetésnél bajban lennék, és bántónak érezném az ottani hívőkre a teljes tájékozatlanságomat.
Van-e valami lehetőség arra, hogy "előre tanuljak" valamit, legalább ennyire ne legyek tudatlan. Így nem merek még belépni sem egy görög templomba.

Szerintem nem szükséges semmiféle előkészület. Ugyanis hiába mondanék tanácsokat, hogy mit hogyan tegyen, a teljes rendet fölsorolni úgyis képtelenség - minthogy végtelen is az. S ami néhány mozdulatot megtanulna, akkor azokra figyelne, hogy legalább azt jól tegye, s zavarná még, hogy sok más egyebet pedig még nem tud. Elkerülhetetlenül mesterkélt lenne a viselkedése.
Lépjen be bátran a görög templomunkba, ámuljon a Liturgia szépségén (ne botránkozzék, ha éppen nem is olyan szép az ének, mint várta!), és hagyja, hogy az Isten Szentlelke vegye kézbe az Ön lelkét. Bízza tehát Őrá az ottani eseményeket. Lépjen be nyitott szívvel! A mennyországra sem úgy készülünk, hogy megtanuljuk, hogyan kell ott viselkedni, hanem igyekszünk magunkat nyitottá tenni Isten ingyenes ajándékaira. Így készüljön a görögkatolikus liturgiára is!


Kedves Lelkiatya!
Nemrég válaszolt a hamvak szétszórására vonatkozó kérdésemre.
Többszörösen is igaza van. Abban is, hogy nem győzött meg, és ha az egyház nem tiltja, ezt fogom választani. Én magam sem járok senkihez a temetőbe évi egy-két alkalmat leszámítva. Hozzám se járjon senki.
Abban is igaza van, hogy az életemben nincs rendben semmi. Nem vagyok ugyan megfáradt, csalódott sem, az élet szépségét azonban valóban nem látom. Igaz, sohasem láttam, az én életem nem ér valami sokat. Ennek ellenére igyekszem hasznossá tenni magam, önkéntes munkákkal, családon, munkahelyen belüli segítséggel. Néha már sok is, nem vagyok én jobb vagy bölcsebb senkinél, mégis sokan azt hiszik, mindenben hozzám kell fordulni, tehát még visszajelzés és hála is van.
És erre vonatkozna még egy kérdésem. Teszem a dolgom, ahogy tudom, ahogy tőlem kitelik, de örömet, pláne boldogságot sohasem kaptam. Hogyan tölthetném a hátralevő éveket (ne adj Isten évtizedeket, rettenetes lenne!)boldogságban, ha eddig sem voltam boldog soha? Mégis, miféle boldogságot várhatnék így ötven felett, ha eddig sem volt? Ha a másokon való segítés boldogságára gondol, hát sajnos az sem igaz. Megteszem, mert a lelkiismeretem ezt diktálja, de örömről nincs szó, földi mennyországról még kevésbé. Nem lenne jobb, ha belenyugodnék, hogy ez van? Nem kell mindenkinek boldognak lennie, és hátha már nincs olyan sok hátra.

Szinte sarokba szorít a hideg realizmusa. Hogy mégis próbáljam más fényben megvilágítani saját életét, saját énjét, azt a (költői) kérdést teszem föl: Van-e hála a szívében? Megköszöni-e a Jóistennek azt, amit kapott? Mert azt én sem mondom, hogy minden áron törekedjék megtalálni élete boldogságát. Ilyet nem kell mondani, mert - bevallja vagy sem - minden ember úgyis erre vágyik. Még az is, aki hideg fejjel azt mondja, minek törjem magam érte, úgysem kapom meg. Ez a keserűen ható mondat is arról árulkodik, hogy nagyon szeretné megkapni, és fáj, hogy nincs benne része. De ha a boldogságra nem is mondható, hogy kötelességünk megtalálni, a hálára viszont igen. Meg kell találnunk a hálát! Ki kell fejeznünk! Ezt csupán kötelességtudatból, főként összeszorított fogakkal bajos lenne. Így nem is lehet. De ha úgy érzi, ebben hiánya van, kérje Istentől. Ezt mindenképpen. Ha boldogságot nem is akar kérni magának, hálás szívet, a hálát kifejező képességet mindenképpen. S ha kéri, meg is kapja.
Még egy lélektani elem. Az öröm képességét alapvetően gyermekkorunkban kapjuk, kaphatjuk meg. Valószínű, Önnek nem volt könnyű és felhőtlenül boldog a gyermekkora. Ez nagy mértékben okozhatja az öröm képességének a hiányát. Jó ezt tudatosítani. Ez azonban még nem determinálja Önt a boldogtalan életre. Csak nehezebben találja meg. De ismétlem, ne is azt keresse, hanem Istent. Ennek még híjával van, az Istennel való mély, személyes kapcsolatnak. Erre törekedjék leginkább. Akkor az embereknek nyújtott segítsége is sokkal hatékonyabb lesz, s meglátja, Önnek is hullanak majd örömcseppek.


KI AZ ÚR?
(Harsányi Zsolt)

Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az Ur.
Azután jött a Tűz, Víz,
Az Ég, a kék azúr.
Majd jöttek a királyok,
S azok lettek urak.
Aztán elűzték őket
Kiírtva magjukat.
És jött a felséges Nép.
És a Nép lett az úr.
És jött a szent Szabadság,
S akkor az lett az úr .
Azután jött a Terror.
S a Terror lett az úr.
Azután jött az Ínség,
S az Ínség lett az úr.
Azután jött a Bőség,
Nem lett belőle úr.
Azután jött a Bankár,
S a Bankár lett az úr.
Azután jött a Mammon,
S a Mammon lett az úr,
Azután jött a Sátán,
S most a Sátán az úr.

De elbukik a Sátán,
És nem lesz mindig úr.
És összedől a Mammon,
És nem lesz mindig úr.
Öngyilkos lesz a Bankár,
És nem lesz mindig úr.
És elmúlik az Ínség,
És nem lesz mindig úr,
És fölenged a Terror,
És nem lesz mindig úr.
És meghal a Szabadság,
És nem lesz mindig úr,
És megszelídül a Nép,
És nem lesz mindig úr,
Király sem akad senki,
És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék ég,
És nem lesz mindig úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz,
És nem lesz többet úr.

Kezdetben volt az Isten,
Az Isten volt az Úr.
Örökön és örökkön
Az Isten lesz az Úr.
És nem lesz mindig úr,
Király sem akad senki,
És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék ég,
És nem lesz mindig úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz,
És nem lesz többet úr.

Kezdetben volt az Isten,
Az Isten volt az Úr.
Örökön és örökkön
Az Isten lesz az Úr.

Valaki néhány héttel ezelőtt szerintem erre a versre utalt kérdésében. A verset Ft. Dr. Kriskó György volt nyírderzsi parókus több alkalommal is felhasználta prédikációjában.
Üdv: Ivancsó Sándor Nyírcsaholy


Kedves Lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy mikor vetnek az ortodoxok keresztet? Azt tudom, hogy amikor a Szentháromságot említik, akkor mindig, de ezen felül láttam már, hogy például a Hitvallás alatt többször is, vagy a "feltámadt", "kereszt", "Úr neve" kifejezésekre, sőt, még a záró áldásnál is, amikor a szenteket hívja a pap segítségül (minden egyes szent nevénél). Van ennek valami szabálya, leírása?

Latin rítusú római katolikus szertartáson szabad többször keresztet vetni, vagy csak az elején meg a végén?

Válaszát köszönöm!

R.

Nincs egyféle gyakorlat a különböző keleti egyházakban e téren. Meglátásom szerint legtöbbet az orosz pravoszlávok vetnek keresztet. Még az egyes ekténiák könyörgéseire is. Valóban, a Szentháromság említésekor minden keleti rítusú keresztet vet. Szintén orosz egyház szokása, hogy még az Istenszülő említésekor is vetnek keresztet. A Hiszekegy recitálásakor a három Isteni Személy megnevezésekor szoktak keresztet vetni.
Szerintem nem tilos római templomban keresztet vetni esetleg többször is, de a feltűnést mindenképpen kerülni kell.


Kedves Lelkiatya!
16 éves múlt a fiam és most van abban a korban hogy nagyon érdeklődik a lányok után. Én 4 éve, Isten kegyelméből tértem vissza az egyházhoz, nagyon komolyan veszem azóta,(rendszeres napi ima és szentmise, szentségek vétele). Férjem és idős szüleim soha nem foglalkoztak a hittel, de nagyon sokat imádkozom értük és látom a lassú változást, Isten felé közeledésüket.
Kérdésem a következő: tehetek-e még valamit gyermekem tisztaságáért, azon kívül hogy elmondtam neki véleményemet a házasságon kívüli kapcsolatokról és imádkozom érte? Sajnos nem fogadja el, mert nem ezt tapasztalja és én konzervatív vagyok szerinte is és a családom szerint is.Köszönöm szépen a választ!Judit

Kedves Judit!
Még az a szülő sincs könnyű helyzetben, aki kisgyermekkora óta keresztény szellemben neveli a gyermekeit. A világ szelleme nagyon erősen hat ránk, főként a fiataljainkra. Azt hiszem, sokkal többet nem tud tenni, mint amit elmondott. Imádkozzék érte nagy hittel, és legyen mindig nagyon nyitott feléje. Ebben a korban jellemző, hogy az ifjú inkább saját barátaira hallgat, vele beszéli meg a dolgait, mégis vannak olyan pillanatok, amikor szeretné még egy kicsit gyermeknek érezni magát, s ilyenkor újra nyitott az édesapja, édesanyja felé. Ezeket a pillanatokat lesse, várja ki. Ha úgy látja, hogy szívesen beszélget önnel a fia, akkor előveheti a kérdést, de sohasem erőltetetten. Abban bízhat, hogy a szavai hatni fognak, még akkor is, ha a fia most kapásból ellenkezik is.


Kedves Lelkiatya !
Keresztény ember elmehet-e craniosacralis terápiára?
Köszönöm. A.

Meglehetősen új dolognak tűnik. Az általam megkérdezett szakemberek szerint nem komoly dolog, legalábbis korántsem olyan nagy hatékonyságú, mint amilyennek magát kínálja. A gerinc-torna nagyon jó hatású, igen sok betegséget hatékonyan lehet vele kezelni. A gerinc-masszázsnak is, kétségtelen, igen jó hatású relaxációs eredménye van. Minden bizonnyal ezek kedvező hatását jelentős mértékben használja ez a terápia.
Furcsának tartom, hogy a pártolói szerint csaknem minden egyes betegségre gyógyító hatása van (cukorbetegség, ekcéma, autizmus, agykoponya torzulás, stb). A magam részéről nem tanácsolom, hogy részt vegyen ilyen terápián. Hiszen, nem kis összeg, s azt hasznosabb célokra is lehet fordítani. De ez nem az Egyház hivatalos véleménye. Nem tudok róla, hogy született volna már ilyen.


Tisztelt Lelkiatya!

Bede Griffiths: Kelet és Nyugat házassága c. könyve mennyire összeegyeztethető a Bibliával és a r. katolikus tanításokkal?

A válaszát köszönöm szépen!

A szerző katolikus szerzetes, aki behatóan ismeri a keleti vallási hagyományt is. A könyv inkább inkulturációs értelmezés. Arra tesz kísérletet, hogyan lehetne megértetni a távol-keleti emberrel a kereszténységet a saját fogalmain keresztül. Az író helyesen értelmezi a keresztény életet, de éppen a távol-keleti gondolkodás hatása miatt úgy tűnik, egészen újszerűen. Csak azoknak ajánlom, akik kellőképpen járatosak a katolikus hitünk alapjaiban, hiszen a szokatlan fogalmazások, képek használata a hitben járatlanokat esetleg félrevezetheti.


Kedves Lelkiatya!
Az un. Ankh keresztnek van valami kapcsolata a kereszténységgel? Én úgy tudom, hogy okkult szimbólum. Szabad egy kereszténynek Ankh keresztet ábrázoló ékszert hordania?

Előre is köszönöm!

Valóban ősi, még kereszténység előtti egyiptomi jelképről van szó. Okkult szimbólum annak, aki annak tartja. A jelképeknek önmagukban nincsen sem üzenetük, kivált önmaguktól való erejük. Egy tárgyat vagy formát az emberi tudat vagy hit ruház föl bizonyos erővel, annak ereje tehát nem a tárgyban vagy formában rejlik, hanem az emberben, aki erőt tulajdonít neki. Nem tilos ilyen formájú ékszert hordani, csak nagyon világosan tudni kell, hogy nincs köze a kereszténységhez és nem is amulett, amely bármi csodatevő erővel bírna.


Tisztelt Lelkiatya!

Miért van az, hogy az én véleményemre senki sem kiváncsi, levegőnek néznek, főleg a munkahelyen. Igaz, még csak 25 éves nő vagyok, én még semmit nem tettem le az asztalra, nincs gyerekem, tehát hallgassak. Így van ez? Pedig nekem is van véleményem, némi tapasztalatom, koromhoz képest megéltem azért néhány dolgot, de arról meg nem szívesen beszélek másoknak persze. Segítségét előre is köszönöm! H.

Kedves H.!
Csak Ön érzi így, hogy senki sem kíváncsi a véleményére, hogy Önnel nem törődnek. Még valóban fiatal, tehát még nem tarthat olyan régóta ez a mellőzöttség. Nem azért kell hallgatnia, mintha még nem tett volna le semmit az asztalra. A 25 év alatt valóban nagyon sok mindennek kellett történnie, sok eredményt elért már, gondolom, iskolás kora óta. De még nagyon sok tanulnivaló is vár Önre. Most még ez az időszak tart. Nem baj, ha hallgatnia kell. Hallgasson is oda, ahol értéket talál. Azt keresse, hogy kitől tanulhat, kiknek a bölcsességét veheti át. Higgye el, bár talán már befejezte az iskolákat, de ez még a gyűjtögetés ideje. Majd, 40-50. éves korától kezdve fogja fölfedezni, hogy mennyivel nagyobb bölcsességre tett szert, mint 25 éves korában. Akkor meg majd azt fogja talán érezni, hogy a csitri 20-25 évesek mindenbe bele akarnak szólni. Lehet, hogy már van, amiben Ön jobb, mint a főnökei. De elegendő, ha ezt a Jóisten tudja. Később szépen meg fog mindez mutatkozni. Addig pedig várjon türelmesen, csöndesen, nyitott füllel és értelemmel.


Tisztelt Lelkiatya!

Mit kell tudnunk a "Krisztus Gyülekezete - Miskolc" és a "Krisztus Gyülekezete - Debrecen" elnevezésű közösségekről?
Azt már tudom, hogy ezek nem azonosak a "Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza" nevű közösséggel.

A "Krisztus Gyülekezete" egy elfogadott közösség vagy inkább szekta itt Magyarországon?

Válaszát köszönöm szépen!

Egy kis létszámú szekta, amerikai eredetű alapítással. Tanításuk a neo-protestáns szektákéhoz hasonlít. Hirdetik, hogy nincs szervezetük, nincs vezetőjük, ugyanakkor a szervezeti működésükhöz mégis lefektettek alapelveket, aszerint választanak vezetőket. Szeretik a többszólamú éneket, de dallamkincsük, énekkultúrájuk meglehetősen szegényes. Miként teológiai tanításuk is.


DJK!
Többször szemérmetlen gondolatok járnak a fejembe valamint bűnös szándékkal érek magamhoz. Sőt valamikor szemérmetlen videókat is nézek. Nagyon szégyellem magam és miután megteszem, szörnyű lelkiismeret furdalásom van.
Úgy érzem hogy ez a bűn belülről tönkreteszi a lelkem és az istenkapcsolatom,mert olyankor nem törődök az Úrral csak azzal hogy nekem jó legyen. Önző vagyok...
Normális ez? Hogyan tudnék ezekkel a dolgokkal leállni?
A.

Jól jelez a lelkiismerete, hogy ettől szabadulnia kell. Nem könnyű küzdelem. Egyrészt az egészséges test természetes jelensége, ugyanakkor jelen van ebben egy roppant veszedelmes mechanizmus - éppen a rosszra hajló emberi természet miatt. Minél jobban beengedi az ember, annál többet követel, annál jobban fogva tartja az értelmet és az akaratot.
Valamelyik ponton fogja meg ezt a folyamatot. Ha ilyen képeket néz, akkor a gondolatai egyre inkább erre járnak, egyre kevésbé tud uralkodni a tettein, a mozdulatain. Ha az ilyen irányú gondolatokat beengedi, elidőz velük, ez is bénítja az akaratot, s nem tud uralkodni magán, egyre könnyebben kattint ilyen témájú linkekre. S hasonlóan, ha az efféle cselekedetekkel megalkuszik, az is egyre jobba belesodorja az érzékiség bűnének többi fajtájába. Erre mondom, hogy valahol fogja meg a folyamatot. Ahol a legkönnyebb. Mert ez visszafelé is hat, a jó irányba. Ha már egyszer sikerült önuralmat gyakorolni, akkor máskor is menni fog, akkor jobban kézben tudja tartani a gondolatait, egyéb tetteit.
Ennek az érzékiségnek természetes kibontakozása a házastársi szerelem, addig pedig küzdeni kell a tisztaságért. De érdemes. Mert ahogyan bénít, az istenkapcsolatot mérgezi ez a bűn, a legyőzése annál emelkedettebbé, testileg-lelkileg annál tisztábbá teszi az embert.


Kedves Lelkiatya! Szeretnék tanúságot tenni a Csodáséremmel kapcsolatban. Hol tehetem ezt meg? Hova írhatok? Előre is köszönöm.

Ha erre a címre megírja, szívesen közzétesszük a Fórum oldalunkon. (Persze, ha a beszámoló egyezik az Egyház tanításával.)


Kedves Lelkiatya!
Mit jelent Skapuláré medált viselni egy Skapuláré társulati tagnak?

A skapuláré eredetileg szerzetesi ruhadarab. Krisztustól kapott öltözetet jelent (a kármelitáknál Szűz Máriától kapott jel), amelyet a szerzetes állandóan magán hord és az Isten iránti elkötelezettségnek és hűségnek a kifejezője. Később harmadrendiek is viselhettek skapulárét, aztán világiak is, melyet csak a szerzetes adhat nekik, s amely az imádságra való elkötelezettségüknek a jele. Ma már áldozópap is adhat ilyet. Ennek még egyszerűbb változata a skapuláré érem. A hozzákapcsolódó ígéret szerint, aki állandóan viseli, az elkerüli a kárhozatot. Hozzáteszem, természetesen nem a ruhadarab vagy az érem viselése miatt, hanem a buzgó imádságnak köszönhetően, amelyre a skapuláré állandóan emlékezteti azt, aki hordja.


Tisztelt Lelkiatya! Szeretnem tudni mikor lesz az elsoaldozas Nyiregyhazan? valaszat elore is koszonom

Október 12-én.


Kedves Lelkiatya!
Templomban esküdtem, de sajnos elváltunk. Azóta másodszor is férjhez mentem, de nem gyóntam és nem áldoztam. Úgy tudtam, hogy az, aki elválik, a házasság szentségét megtöri és nem gyónhat, csak a közös gyónás alkalmával! A szent áldozáskor sem merek odamenni a paphoz. A mostani válaszokban azt látom, hogy ez lehet. Azt szeretném kérdezni, hogy ezt mi miatt gondoljuk rosszul? Köszönöm: Anikó

Az elválás szomorú ténye még nem zár el a szentségektől. Hanem, aki újra házasodott, de nem templomi esküvővel, az követne el szentségtörést azzal, hogy úgy áldozik, hogy közben nem megáldott házastársi kapcsolatban él. Önt tehát a második házassága akadályozza abban, hogy a szentségekhez járuljon. Természetesen, ha egyházilag rendezték ezt a második házasságot - amennyiben ez lehetséges - akkor részesülhet a szentségekben.


Kedves lelkiatya!
Nem olyan régen részt vettem egy keresztény találkozón,amely egy tölem távol esö városban volt megtartva.Másodszor vettem részt rajta.Egy növérrel beszéltem meg a részleteket.Ö jött ki értem,meg mindenkiért akik részt vettek a találkozon.Én néhány nappal korábban érkeztem mint mások,pihenés céljából.A növér sok mindenben segitett,a vele valo beszélgetések is sok mindent megvilágitottak számomra.De...sok furcsaságot is észrevettem a viselkedésében az irányomban.Például elkellett valamit intéznem a városban,és azt mondta nem tudja,hogy milyen irányba megy a busz,hol szálljak ki,kértem térképet is a vársohoz,azt mondta az nincs náluk.Pedig sokszor megteszi azt a távolságot,meg odavalosi.Azt is mondta intézzem el a jegyvételt a visszavezetö utra akkor amikor lesz a találkozon szervezett program a városba,az nem volt jo,mert akkor nem birta volna a programot követöen visszajönni.Végül megbeszélte egy növérrel,aki ment a városba hogy igazitson el.Ö ezt meg is tette.Ami rosszul esett,hogy ez az elözö növér,aznap kétszer ment a városba,két részt vevöőrt,és történetesen az autobuszállomásra ment ahova nekem is mennem kellett,és fájt,hogy ebben nem akart segiteni.Lett volna hely az autoban is.Sokat aggodtam emiatt,még meg nem oldodott.Fájdalmat okozott ezzel.Meg voltak más megjegyzései is,amik rosszul érintettek.Lehet nem akarta,hogy ott legyek...amikor elövettem egy belépöjegyet egy programra menert,rám szolt,hogy raertem volna elövenni a programon is,kérdeztem valamit az egyházrol ami nem volt világos,és lekezelöen válaszolt.Amikor mentem el,mondta köszönjek meg mindent a rendháznönek,mintha én nem értem volna fel ésszel ezt...Ilyesmik többször is elöfordultak.Segitett is sok mindenben,meg lelkileg is jo tanácsokat adott,de nem értem ezt a felemásságot a viselkedésében.Bántó volt igy is sok sérólés volt bennem,és rosszul érint hogy még egy ilyen helyen is kaptam belöle.Amikor elbucsuztunk kiszaladt a szamon,hogy köszönök mindent ami szép volt.erre ö azt mondta bocsássam meg ami nem volt szép.Ön szerint érdemes velük tartani továbbra is a kapcsolatot?
Nina

Kedves Nina!
Természetesen érdemes velük tartani a kapcsolatot. Ezek az érzések, sejtések, gyanakvó gondolatok semmiképpen sem jó tanácsadók. Egyáltalán nem lehet fölmérni, hogy ebből mi valós, mi az, ami alaptalan. Nem is érdemes velük foglalkozni. Az ember saját magát bünteti azzal, ha ezeken rágódik. Örüljön annak, amit kap, és mindenből igyekezzék tanulni. Persze, kapunk rossz dolgokat is az emberektől, akaratlanul is megbánthatnak. Még egy szerzetesnővér sem tökéletes. Ez, tehát, elkerülhetetlen. De ezeket is fogadjuk jó szívvel, ezek is a javunkra válhatnak. Sohasem szabad megsértődni. Az teljesen értelmetlen, nem vezet sehová, az ember csak saját magának árt vele. Ha egyébként lelkileg sokat kapott ott, miért ne menne el máskor is, s akkor már talán ezeket is jobban fogja kezelni.


Kedves Lelkiatya!
Mi a véleménye és a hivatalos egyhzi vélemények az. ún Mária Magdolna látnoknővel kapcsolatban, aki üzeneteket kap állítólag? Hiteles? Vannak tőle származó rózsafüzérek rózsafüzér könyvekben. Ezeket papok lektorálták. Ezeket a rózsafüzéreket lehet használni?

Annyi bizonyos, hogy ezt a sok mindent nem a Szűz Anya üzente. Nem értem, hogy ha valaki jámbor, szép dolgokat akar mondani, akkor miért találja ki, hogy ezek égi üzenetek. Amiket elolvastam, azok kegyes gondolatok, nem találtam benne súlyos tévedéseket, de helyette is inkább a Szentírás olvasását ajánlom. Nem tudom, hogy az Egyház adott-e ki nyilatkozatot ezen üzenetek hitelességéről, de ha igen, akkor vélhetően elítélte. Az ugyanis biztos, hogy nem hagyta jóvá és nem ajánlja senkinek. Valószínűbb, azonban, hogy nem is jelent meg hivatalos állásfoglalás róla.


A halálos (súlyos) bün mindíg valamilyen súlyos esetre vonatkozik, vagy kisebb dolgok is lehetnek halálos bünök? Pl. ha "lájkolok" a Facebook-on egy keresztényüldözés elleni tiltakozást, és ha ezt esetleg olyasvalaki is látja, akivel nem tarthatok kapcsolatot? Az utóbbi idõben nem merek már semmit sem "lájkolni", iletve a legkisebb dolgokat sem megtenni, mert olyan aggályos lett a lelkiismeretem, és attól félek, hogy mindez halálos bün. Köszönettel.

Halálos bűnt nem lehet véletlenül elkövetni. Annak éppen az a lényege, hogy tudva és akarva súlyos dologban cselekszik valaki az Isten akarata ellen. Miért lett bizonytalan a tetteiben? Nincs mitől félnie! Óhatatlan, hogy követünk el hibákat, vagy olyan dolgokat, amelyeknek nem látjuk át minden következményét. Nem vagyunk mindentudók. Isten nem ezeket kéri számon, hanem a szívünk állapotát. Ő a szívet vizsgálja, nem azt, hogy mit vétettem. Azért ügyeljen arra, hogy milyen oldalakat látogat, hogy azok ne fertőzzék a szívét, ne gyöngítsék az Isten iránti szeretetét, hűségét. Amit jó lelkiismerettel kedveltnek jelöl, azzal bizonyosan nem vét senki és semmi ellen. Azzal üzenhet másnak, hogy ezt Ön fontosnak találja.


Tisztelt Lelkiatya!

Szeretném megtudni Biró István Makói gk. lelkész email címét.

Parókia címe: 6900 Makó, Erdélyi püspök u. 9.
Postacím: 6900 Makó, Erdélyi püspök u. 9.
Telefonszám: (62) 211 328
elektronikus címe: makoigke@gmail.com
Figyelmébe ajánlom honlapunknak azt a szolgáltatását, amellyel könnyen megtalálhatja papjaink és parókiáink adatait.
közösségeink/parókiák
közösségeink/papjaink


Kedves Lelkiatya!

Mindig is nagyon érdekel a görög ritus.Érdeklődöm,hogy ott is van-e olyan a görög katolikus atyáknál,hogy "kései hivatás"?Tehát olyanra gondolok,aki 30-40 éves kor fölött,vagy még később dönt úgy hogy pap lesz vagy szerzetes?Merthogy a rómaiaknál is nálunk is a Világi Kármelben kitolódnak ezek a dolgok.Azt is megkérdezném,hogy a görögögnél a szeminárium elvégzése után van e valami korlát,hogy mennyi időn belül kell házasodniuk?Nagyon szépen köszönöm a válaszát előre is.
Üdvözlettel:Szent Arcról nev. Magdolna OCDS

Van, de talán ritkább, mint a római katolikusoknál. Legtöbben 18 éves korukban jelentkeznek a fiatalemberek.
Nincs határidő a házasságkötésre. Több olyan eset is van, hogy valaki elvégzi a szemináriumot, de nem talált még magának megfelelő párt. Ekkor kap bizonyos lelkipásztori feladatokat, és majd ha megtalálta élete (és hivatása) párját, a házasságkötés után lehet fölszentelni diakónussá, majd pappá. Az utóbbi időben jobban elkülönülnek ezek az események. A házasságkötés után leghamarabb fél évvel van a diakónusszentelés, majd legalább egy fél év vagy hosszabb diakónusi szolgálat után következik a papszentelés.


Tisztelt Lelkiatya!

Kérdésem a szokásos szeptemberi zarándoklat lenne Máriaócsra.Lesz e közös zarándoklat Máriapócsra, ha igen mikor pénteken vagy szombaton indul és pontosan mikor? Mi lesz a pontos utiterv?

Köszönöm!

Szeptember 5-én reggel 4 órakor indul a zarándoklat, és ugyanazon az úton megy végig, mint annak idején a Kegykép. Az odaérkező zarándokok imádsága este 6 órakor kezdődik a kegytemplomban.


Tisztelt Lelkiatya! Nem értem, hogy miért élünk. Sokszor azt gondolom, hogy minden csak kémia, melynek hatásait nekem el kell szenvednem. Miért van az, hogy olyanba vagyok szerelmes, aki belém nem, aki belém az, az nekem nem tetszik. A kémiai folyamatok, melyek bennük zajlanak, azokkal kell folyamatosan felvenni a harcot. A harc pedig sokszor kudarcot okoz. Van, hogy annyira indulatos és dühös tudok lenni, hogy másoknak ártok. Ember legyen a talpán, aki ezt meg tudja fékezni magában. Ez is kémia. Ha lefojtom, egy ideig megy, aztán kitör. Miért adta Isten ezeket? Olyan megpróbáltatások, melyeket nem lehet elviselni. Vagy becsavarodik az ember, gyógyszerekhez nyúl stb. Ezeknek mi értelme van? Olyat teszek, amit mindenki megjegyez, s ezután ez alapján ítél a társadalom. Elviselhetetlen. Olyan felesleges játszma ez az egész élet. És ezek után még egy plusz probléma a mérhetetlen lelkiismeret furdalás ami utána van, a kudarc stb. Megértem az alkoholistákat, drogosokat. Nagyon erősnek kell lenni, hogy az ember ne nyúljon pótszerekhez, amikor ilyen belső vívódásai vannak. Sok ember úgy éli le, hogy soha nem tudja meg, hogy milyen ez, nincs benne feszültség, nem tudja, hogy milyen a depresszió. És persze elítéli az ilyen embereket, mert soha nem élte át. Olyan igazságtalan az élet.

Az ember teste valóban a világ anyagából van, és ez tiszta kémia és fizika. De az ember nem csak ez! Az ember az Isten képmása, vagyis önmagára eszmélő személy. Benne a természetes élet kapcsolatba léphet a természetfölöttivel. Az emberi tudat nem csak az anyag jól szervezettsége, az emberi cselekvés nem csupán fizikai vagy kémiai reakció. Erre éppen az utolsónak jelzett, a plusz probléma az igazolás: a lelkiismeretfurdalás. Az ember lelke jelez, hogy felelős a tetteiért. Sajnos nem mindig vagyunk ura önmagunknak. Ezt tapasztaljuk. De ebben sokat fejlődhetünk. Jakab apostol is leírja, hogy mekkora küzdelembe kerül önmagunkat megfékezni (Jak 3,7-10). Nem könnyű dolog, de nem is reménytelen. Isten segítségével minden lehetséges. Szent Pál azt tanítja, hogy Isten nem ad nagyobb kísértést, mint amit el tudnánk viselni. A kísértéssel együtt az erőt is megadja (1Kor 10,13). Tanuljuk meg megtalálni ezt az erőt és élni vele!


Tisztelt Lelkiatya!

Évekkel ezelőtt halott prédikáció szavai csengnek a fülemben,
pontosan már nem emlékszem, de szó volt a vízről a tűzről és több más dologról, elemről. Bemutatásra került a jó oldaluk és a rossz is és a megjegyzés, hogy pl. "mert most a víz az Úr!"- víz oltja szomjunkat, a tűz melegséget nyújt...majd a víz elárasztja a földeket, a tűz leégeti a termést "mert most a tűz az úr!" Ezzel kapcsolatban kérném a segítségét, hogy elérhető-e írásos formában, szívesen elolvasnám újra.

Sajnos nem tudok segíteni. Nem tudom, hol hangzott el ez a tanítás. Kerestem a világhálón, de nem leltem nyomára.


Dicsértessék!
Kedves lelkiatya az előzőekhez még kérdésként tenném hozzá,hogy aki elvált de egyedül él és vélhetöen tisztán az sem járulhat szentáldozáshoz?tisztelettel köszönöm válaszát.ildi

Nemrégiben hasonló kérdést tettek föl. Ez azt jelenti, hogy sokakat érint és érdekel. Sokan tévedésben is vannak ezen a téren.
Lehet áldozni annak, s kell is, hogy áldozzon az, aki elvált. Fontos feltétel a tisztaság, a rendszeres gyónás. Elég nagy fájdalom az, hogy nem élhet békés, egészséges házas kapcsolatban. Az Istennel való kapcsolatát annál erősebben kell építenie. Ebben óriási segítséget nyújt, ha a bűnbánat és az Eukharisztia szentségével él.


Tisztelt Lelkiatya!

Gondolkodtam, hogy írjam-e meg a problémám vagy sem, mit fog hozzá szólni, egyáltalán hogy fog hozzáállni a témához, de kitől kérjek mástól tanácsot ha nem öntől?
A tanács témája kifejezetten a "párkapcsolat" illetve pontosabban kifejezve "barátnőszerzés" ismerkedés.

Lehírom a helyzetem:
22 éves vagyok (férfi), még nem volt barátnőm és semilyen kapcsolatom a területen, szóval elég tapasztalatlan vagyok, viszont elég érett ahoz, hogy tudjam mit akarok. Egy fél éve elhatároztam, hogy tenni kell valamit ennek érdekében, mert ha továbbra is maradok "ugyan olyan" akkor ezzel baj lesz...megilyedtem, hogy egyedül maradok.
Elkezdtem imátkozni azért, hogy kapjam meg azt a fajta tudást/útmutatást
ami szükséges mindehez, és legnagyobb meglepetésemre olyan hamar megkaptam, hogy azt el sem hiszem! Megtaláltam azt az embert, aki elmagyarázza nekem a női-férfi dinamikát ingyen.
Elmondhatom, hogy ez az ember a példaképemmé vált, viszont nem mindenben értek vele egyet mert ellenkezik a keresztény hitvallással.
így hangzik a kérdés önhöz, amihez kérnék tanácsot:
- Mivel még mindig van bennem részben félelem a nőktől és egyáltalán az ismerkedéstől, érdekelne a tanácsa, hogy mi az a gondolatmenet ami könnyítene a hozzáállásomon.
Illetve még egy:
Mivel kértem, kaptam is! Tehát aki kér, annak adatik. Igen ám, de én olyan minőségűt/mennyiségűt tudást kaptam, hogy az nem egyezik a keresztény alapelvekkel teljesen, tehát ha csak azokat alkalmazom, akkor
cserben hagyom keretény magatartásomat, és letérek az útról.
A kérdés: - Hogyan tudom összehangolni a tudást amit emberektől kaptam azzal amit egyezik a katólikus hitvallásal? (ami normális határok közzé tartozik)

U.i.
A PickUp Artist témáról van szó, ami azt jelenti "ismerkedő művész" és a téma tanulmányozása által szert lehet tenni nagy tudásra, viszont az nem hagyatkozik pl. a bibliai/hitvallás alapelvekre hanem manipulálásra, a személy befolyásolására helyezi a hangsúlyt!
Egy kis eligazítást kérnék öntől, hogy mi a helyes-mi nem, vevő vagyok akármilyen cikk - bibliai rész - könyv elolvasására amit ajánl a témához kapcsolódóan.
Köszönöm a válaszát, és amit tanulok öntől azt tovább is adom a hasonló cipőben járó embereknek!
Feri

Kedves Feri!
Jól jelez a lelkiismerete, de kénytelen vagyok még erősebb figyelmeztetést megfogalmazni: Ezzel a módszerrel a sátán próbálja hatalmába keríteni!
Az teljesen természetes vágy, jogos igény, hogy szeretne kapcsolatot létesíteni. Ezt a vágyat próbálja rossz irányba téríteni a gonosz. Az Ön által említett módszer pontosan erre vezet. A nőfelszedés (bocsánatot kérek e kifejezésért a szépnem tagjaitól) szörnyen megalázó és méltatlan ahhoz a tiszta emberi vágyhoz, ami Önt vezeti. Így egészen biztosan nem lehet igaz kapcsolatot létrehozni és építeni. Legjobb, ha el is felejti, amiket itt összeszedett.
Vannak könnyebben és vannak nehezebben ismerkedők. Ez azonban egyáltalán nem minősíti magát a személyt. Ha eltanult módszerekkel akar kapcsolatot teremteni, akkor abba nem önmagát adja, hanem a módszert, s nem azt találja meg, aki Önhöz illik, hanem azt, akit a módszerrel levett a lábáról.
Az én tanácsom az, hogy a társkeresés ne okozzon Önben semmiféle félelmet, az nyilván nem segíti a helyes cselekvést. De oka sincsen a félelemre, hiszen még fiatalember. Bízzon Istenben, rendszeresen imádkozzon azért, hogy megtalálja azt leányt, akit Isten Önnek szán. Higgye el, ez nem csak erkölcsösebb, de hatékonyabb is.


Kedves Lelkiatya!
18 éves fiú vagyok és az érdekelne hogy hogyan lehetnék szerzetes? Ha jól tudom Magyarországon az egyetlen görögkatolikus férfi szerzetesrend a Bazilita rend Máriapócson (javítson ki ha tévedek). Hogy bekerüljek szerzetesrendbe meg kell felelnem valamilyen kritériumnak? Érettségi stb...? Vagy egyszerűen bevonulok és a rend tagja lehetek?

Válaszát előre is köszönöm

Ha már évszázadok óta élő szerzetesközösségeink lennének, akkor valóban ez volna az egyszerű módja: az ember elmegy a monostorba, együtt él a szerzetesekkel, beletanul az ottani életbe, az imádságba, és ha kitart hivatásában, no, meg a közösség is úgy látja jónak, fölveheti a szerzetesruhát és megfelelő idő elteltével szerzetessé szentelik. Nálunk valóban csak a bazilita szerzetes atyák élnek közösségben Máriapócson. Hozzájuk el lehet menni, az említett módon szerzetessé lehet válni. Létezik azonban egy másik férfi közösség is, a monasztikus szerzetesek, akiknek jelenleg nincsen önállú házuk, hiszen, akik voltak, azokból mind püspök lett. Vannak azonban már jelöltek, akik az ő monasztikus életüket akarják folytatni. Ha elegen lesznek, Isten segítségével az ő közösségi életük is újra indulhat.
A nővérek esetében már él mind a két fajta szerzetesség. Máriapócson vannak a bazilita nővérek, Dámócon pedig a monasztikus közösség.


Kedves Atya !
Nem győzök örülni, hogy engem gyötrő régi kérdéseimre,itt most sorra válaszokat kaphatok. Hálásan köszönöm ! Nem tudom vajon mennyire terhelem az atyát, de van még kérdésem, de nem sürgős !!

1.) Igyekszünk a teremtő akaratát teljesíteni, de persze a bűnre hajló természetünk miatt ez csak egy jó irány, de teljességgel nem megy. Hogy lehet, hogy az ősszülők bűne miatt milliárdnyi embernek kell igy bukdácsolnia ? Én nem tehetek arról személy szerint, hogy bűnre hajlik a természetem.Lehet hogy sokan nem inogtak volna meg úgy ahogy az összülők pld.

2.) Szörnyűnek találom Jézus kinszenvedését és halálát.Én ezt nem akartam ! Sokszor lenyom ez a megváltásunkért tett rettenetes áldozat.
De ha a mennyei Atya nem is igy képzelte, a megváltásunkat ők gondolták el ! Atya,Fiú,Szentlélek. Emiatt sokszor kell a hivőnek szégyellnie is magát, szinte megalázottan.

3.) Krisztus a kereszthordozását megváltásunkért vállalta.De kéri, hogy ha követni akarjuk mi is vállaljuk keresztjeinket. Némelyik keresztúti elmélkedés szó szerint irja, hogy "örömmel vállalom keresztemet". Ezért én más kereszuti elmélkedést választottam, mert hazudni nem akarok.Háááát mert őszintén szólva bennem ez konfliktust okoz.Teszem, de nem örömmel, és furdal a lelkiismeret ezért. Én pld. mint szülő nem kivánom, hogy a gyermekem is szenvedjen úgy valamivel amint én.Bocsánat a méltatlan összehasonlításért, de csak világossá szeretném tenni,min kinlódom.

Köszönöm !!

1. Nagy titok ez. Alapvetően nem tudjuk megérteni, hogy miért éppen ilyen világot alkotott az Isten. Mégsem történetileg kell elképzelni a dolgot, arra gondolni, hogy pechesek vagyunk ezekkel az ősszülőkkel, mert ha ők egy kicsit bölcsebbek lettek volna, akkor nem ülne rajtunk ez az átok. Valamiképpen közös felelősségünk a rosszra hajló természet. De okosabb nem ebből a szempontból közelíteni a kérdést. Nem azt feszegetni, hogy ki mennyire hibás, az ősszülők, mi vagy a Jóisten, hanem, hogy mivé válhat a rosszra hajló természet, hogy mivé alakítja a Mindenható Isten a bűnt.
2. Ki előtt kell szégyellnie magát a hívőnek? Az emberek előtt? Ez azt árulja el, hogy az emberek tetszése, elképzelése fontosabb, mint az Isten gondolata. Valóban botrány, hogy mi egy megfeszített embert imádunk, ezt Szent Pál sem titkolta (


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Az lenne a kérdésem, hogy miért vagyok én néhány embernek szálka a szemében? Miért nem "állok nekik jó helyen"?! Van egy olyan ismerősöm, akit soha senki nem bánt, mindenkinek szimpatikus, soha alázza meg senki sem. Sokat gondolkoztam azon hogy akkor lennék én valaki, hogy ha lenne már barátom, meg már tudnék vezetni.....

Az a gondolat félrevezető, hogy akkor lenne valaki a többiek szemében, ha már tudna vezetni, vagy már lenne barátja – gondolom: udvarlója. Soha nem azzal tudjuk magunkat elfogadtatni, amit teszünk, hanem azzal, amik vagyunk. Ha be akarna lépni abba a versenybe, hogy bizonyos dolgok elérésével vívja ki az emberek elismerését, rokonszenvét, akkor egész életében kudarcra volna ítélve. Nézze meg, vannak, akik alig tesznek erőfeszítést, mégis mindig sikeresek, vannak meg, akik megfeszítetten dolgoznak, mégsem ismerik el őket. Nem érdemes, nem szabad az emberek elismeréséért versenyt futni. Hiábavaló.
Első és legfontosabb dolog, hogy Ön önmagát fogadja el. Ne azt nézze, hogy milyen hiányosságai vannak, hanem azt, hogy mi mindent kapott az Úr Istentől. Ha azt mondaná, hogy semmit, vagy keveset, vagy kevesebbet, mint mások, az nagy hálátlanság lenne Vele szemben. Igenis, sokat kapott Ön is, csak föl kell fedeznie ezeket az értékeit. Azt az embert fogadják el mások, aki önmagát el tudja fogadni. Azt értékelik mások, aki önmagát, jobban mondva, az Isten neki szánt ajándékait látja, értékeli, megbecsüli. Ezek a magabiztos emberek. Bár keresztény nyelvezettel jobb úgy fogalmazni, hogy Istenben bizonyosak, Aki bennük él. Erre törekedjék elsősorban! Fedezze föl, fogadja el, szeresse meg önmagát. Akkor fogja tudni ugyanezt megtenni másokkal is.


T.Lelkiatya!
A következőkben szeretnék tanácsot kérni. A lányom a közelmultban kötött házasságot.Az utoló időszakban derültek ki a vőlegény részéről olyan dolgok, amelyeket kezdetektől fogva eltitkolt a lányom elől, igy a betegségéről sem beszélt, /epilepszia, állandó gyógyszert szed/továbbá az ebből adódó idegi problémái, amelyeket csak nagyon nehezen tud elfogadni.Nagyon tartok tőle, mint szülő, hogy nem teljes elfogadás, döntés volt a lányom részéről a házasság mellett.Ugy gondolom, hogy nem ismerték meg egymást eléggé, mivel együtt nem éltek, tul rövid volt az az idő, ami alapján jobban megismerhették volna egymást. Szentségi házasságot kötöttek, csak a Jó Isten tudja, hogy mi lesz a további az életükben.Jelenleg, mint szülő nem tudok megnyugodni, csak imádkozni tudok értük, többet már ugy érzem nem tehetek a lányom házasságáért. Kérem szíves tanácsát, hogy mit javasol, hogyan tudok ebbe a helyzetbe belenyugodni, és a házasságukat, ha már megkötetett elfogadni, és a lányomat is biztatni az elfogadásra, a belenyugvásra. Köszönettel:Márta

Kedves Márta!
Alapvetően jól viszonyul ehhez a nehéz helyzethez, ami mindenképpen biztató. Így merem én is megfogalmazni az első gondolatomat, amellyel nem megbántani akarom, csak a figyelmét fölhívni. Legjobb, ha ebbe a kérdésbe nem szól bele, hanem hagyja, hogy a leánya oldja, küzdje meg ezt a dolgot. Ugyanis egy édesanya szinte minden esetben más, jobb férjet szeretne a lányának, mint ami adatik. Ez természetes is, nem részletezem. Így, még ha úgy érzi, oka is van az aggódásra - ahogy leírta, valóban nem egyszerű a helyzet -, az Ön bárminemű közbelépése óhatatlanul arra terelné a kedves leányát, hogy inkább meneküljön ki ebből a kapcsolatból. Ez pedig semmiképp sem volna helyes hozzáállás. Igenis, van esély arra, hogy még a vejének e gyöngeségeivel együtt is szép házasság kerekedik majd. Legfőként ezért imádkozzék. Ha idővel netán mégis másként alakulna a helyzetük, elég lesz majd akkor újra gondolni és keresni a megoldást. A szentség csodát művel, ha akarunk vele együttműködni.


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves Lelkiatya! Lehet, hogy furcsának tűnik, de nekem lelki gondot okoz sok kérdés az egyházunkban, melyeket nem tudok senkivel megbeszélni. Például a liturgikus dallamvilágunk. Voltam Szent Efrém koncerten. Meglehetősen kiábrándultam. Miért van arra szükség, hogy majmolunk? Miért van az, már II. János Pál Pápa pócsi látogatása óta, hogy egységesíteni akarják a dallamokat? Gyermekkoromban annyira szerettem elmenni szüleim falujába liturgiára, olyan csodálatosan énekeltek, rengeteg hajlítással, s most azt sem tudja a közösség, hogy hogyan énekeljen. Ha a pap nem vezeti őket, már nem is énekelnek talán. A "hajlítás a nép szeretetének jele" hallottam egy szakembertől, s most azt látom, hogy ezt teljesen, fentről irányítva el akarják törölni. Mi az, hogy görög katolikus hagyomány? Volt nekünk, s most lábbal tiporjuk, hogy másokat majmoljunk. A magyar népre amúgy is jellemző, hogy nem fogadja el saját kultúráját, hanem mindig másokat majmol. Most éppen az ortodoxokat (ez csak sejtés, látva a liturgia változását), korábban a római katolikusokat. Lehet, hogy a görög katolikus egyházunk: "kicsit savanyú, és kicsit sárga" de mégis a miénk. Nem? Miért akarjuk, hogy más legyen? Milyen szép lenne, s az lenne az igazán művészi, ha kiállna a Szent Efrém, s azt mondaná: "most elénekeljük a a Szent Istent abodi vagy kányi dallamon. Na, az lenne a nagy szám, hiszen akkor felfigyelnének a hallgatók, s megnéznék, hogy hol van Abod vagy Kány a térképen. Ismerjük meg, hogy mink van - ha van még egyáltalán - csak ezek után kellene újat, mást mutatni. Nem így van? Mi a terv? Ezekre szeretnék választ kapni.
Köszönettel: T.

Nagyon sok kérdést tett föl, s az egész kérdéskör önmagában is igen összetett. Megpróbálok minél tömörebben válaszolni, amely éppen ezért nem is lehet teljes körű, mindenre kiterjedő.
Meglep, hogy a Szent Efrém kórus koncertje azt a gondolatot szülte Önben, hogy ők, vagy a görögkatolikus egyházunk majmol valamit vagy valakit. A Szent Efrém kar repertoárja igen gazdag, nagyon sokféle kórusmuzsikát énekelnek. Egyebek között céljuk, hogy a keleti egyházak zenei világát is megismertessék a magyar emberekkel. Ez nem egységesítési törekvés, hanem annak bemutatása, hogy ez a zenei kultúra mennyire gazdag és sokrétű.
Ehhez nem szorosan kapcsolódik a templomainkban folyó énekkultúra alakulásának kérdése. Attól félek, hogy inkább a tapasztalható hanyatlásnak az eredménye, hogy templomainkban nem olyan szép az ének, mint régebben. Ma már jóval kevesebb a jól képzett és elkötelezett kántor él a közösségeinkben, mint régen. Ezt fölismerve született meg a döntés, hogy megújítsuk egyházunkban a kántorképzést. A Szent Atanáz Főiskolán létesített Kántorszak egyik fontos törekvése, hogy földolgozza és ismertté tegye az egyes egyházközségek saját dallamvilágát, dallamkincseit. Nem célja tehát az egységesítés. Ugyanakkor, éppen gyakorlati okok miatt fontos, hogy le lehessen jegyezni, kották alapján meg lehessen tanulni a dallamainkat. Ehhez szükséges a dallamok vizsgálata, gondozása. A Szent Atanáz Főiskola gondozásában idén megjelent Kottás tankönyv több dallamváltozatot is közöl, régebbieket és újabbakat is. Természetesen nem lehet mindet összegyűjteni, mindet lejegyezni. Legalábbis ennek a könyvnek nem ez a célja. De a kántorképzés kifejezett előírása, hogy minden képzett kántornak tudnia kell az otthoni saját dallamot is és a lekottázottat is - lehetőleg a variánsokkal együtt. Hol itt az egységesítés?
A Szent Efrém kórus gyakran kimegy énekelni a legkisebb falvakba is. Ritka erénye egy ilyen ismert és elismert kórusnak.
A terv az, hogy a templomi és egyéb helyeken alkalmazott liturgikus éneklésünk minél szebb legyen, minél lélekemelőbb, szépsége folytán pedig minél inkább méltó az Isten dicséretére. Ez nem megy magától, ennek érdekében sokat kell dolgozni kántoroknak, kántorképző szakembereknek de a híveknek is.


Tisztelt Lelkiatya!!!! Mélységesen felháborít,hogy a falunkban,az önkormányzati választás elött a papunk teljes mértékben kampányba kezdett a polgármesterasszony mellett! Esténként járja az utccákat,az egyházi intézményében pedig szó szerint most mindent osztogat ,hogy az embereket maguk mellé tudják állítani!!!!Az óvodából viszik a megmaradt ételt és a gondozónökkel,pedig küldi az embereknek kifelé,eddig miért nem tette? Az lenne a kérdésem hogy Ön szerint lehet e egy papnak ennyire felvállalni a hovatartozását?Miért nem az egyház dolgaival foglalkozik,hiszen egyre üresedik a templom!!!!! Nem az összetartást segíti,hanem gyülölködést!!!!Köszönöm válaszát!!! L.E

Nem rejtem véka alá, hogy paptestvéreim igen nehéz helyzetben vannak a politikai kampány idején. Természetes, hogy mindnyájunknak van saját meggyőződése, amelyet meg is oszthatunk mással, s jogunk van másokat is figyelmeztetni, buzdítani, hogy a szerintünk helyes álláspontra jussanak. Ráadásul a vezető embereknek még felelőssége is, hogy a rábízottakat is hozzásegítsék a helyes látásmódhoz. Mit tegyen a pap, akire a lelkek üdvösségének felelőssége van bízva? A templomot és az egyházi intézményeket semmiképp sem használhatja fel saját álláspontjának terjesztésére. Ez visszaélés lenne a vezetői helyzettel és a lelki hatalommal. Hangsúlyozom azonban, hogy nem könnyű különválasztani önmagunkban az egyént, a társadalmi és az egyházi személyt. Mégis törekedni kell rá, ezért helyes az Ön figyelmeztetése.


Tisztelt Lelkiatya!

Tagja vagyok egy harmadrendnek.Amikor ott végleges igéretet tettem,azt éreztem
a szívemben,hogy szüzességre hiv az Úr.A harmadrendben az àllapotbeli tisztasàgra
teszünk igéretet.Tehàt férjhezmenés lehetséges.Az igértet óta eltelt öt év.Most 42 évesen nagyon vàgyom egy mélyen hivő
katolikus tàrsa.Helyesebben arra,hogy Istenben boldoggàtegyek egy férfit.
Csak mindenki azt mondja,hogy az én koromban,màr nem lehet komoly pàrra lelni.
A katolikus internetes pàrkeresés jàrható út ilyenkor,természetesen.mêly kàrmelita belső imàval
kisérve?

Mivel nem tett szüzességi fogadalmat, ezért Isten iránti elköteleződése nem akadályozza Önt abban, hogy társat keressen.
Bevallom, hosszú időn át viszolyogtam a világhálón keresztül való társkereséstől, ám nemrégiben volt alkalmam megismerni egy nagyon kedves párt, kik mindketten elmúltak hatvan évesek és özvegységükben ilyen módon találtak egymásra. Úgy tűnik, tehát, hogy mégis lehetséges.
Hangsúlyozom azonban, hogy bár megjelent a lelkében ez a gondolat, azért ne minden egyéb törekvését vesse alá ennek a vágyának, hiszen ezzel együtt még sok más élő feladata is megmaradt.


Kedves Lelkiatya !
A Rózsafüzér húsz titka című mű elfogadható-e ?
Köszönettel
A.

Bár nem ismerem ezt a könyvet, de minthogy a Szent István kiadó adta ki, ezért lehet bízni abban, hogy a könyv a Katolikus Egyház tanítását követő, helyes lelkiséget hordozó imákat imákat tartalmaz.


Tisztelt Lelkiatya!
Nagyon érdekel az angeológia.Melyik konyvet tudná nekem ajánlani,ami megbízható és nincsenek benne téves dolgok.
Koszonom szépen!

Anselm Grün, ismert bencés szerzetes több könyvet is írt ebben a témában.
Mindenkinek van egy angyala (Szent István kiadó)
A lélek ötven angyala(Szent István kiadó)
Angyalok könyve (ez a Szent Gellértnél jelent meg).
Kreeft Peter Angyalok és démonok - Mit tudhatunk róluk? (Szent István kiadó)
Javasolhatok még egy gyűjteményes kötetet, amelynek több szerzője is van:
Az angyalok (L'Harmattan kiadó).


Kedves Lelkiatya!
Már irtam Önnek a munkahelyi rossz körülményekröl,hogy nehéz dolgoznom zajos,dohányfüstös helyen,ahol az emberek belevannak merülve a játék szenvedélybe ésahova jóformán csak férfiak járnak és az felel meg nekik,ha lazán viselkednek velük.Voltam azota szabadságon is,és nem jobb helyzet,a fáradságot ugyan kipihentem,de lelkileg lehúz ez a környezet,szenvedek ha itt kell lennem,és valójánban ettöl érzem magam fáradtnak.Próbáltam ezekkel az emberekkel beszélgetni,kommunikációt kialakitani,de nem megy...akármit mondok,két mondatban kimerül a kommunikációnk,a kolléganöimmel nem igy van.velük szivesen beszélgetnek,kávézgatnak velük.A két kolléganöm is jol megvan egymással,igaz egyikük nemsokára elmegy innen.Az is rosszul érintett,hogy valamiben itt nélkülem hoztak döntést,ami engem is érintett,és a kettöböl én vagyok itt az egyik állandó munkás.Ezt nem éreztem korrektnek,szóvá is tettem,hogy nem szép,hogy utoljára tudjak meg dolgokat,mivel a munkaidömröl volt szó.És még nekik állt feljebb,hogy szoltam.Ön a munkahely váltást tanácsolta egyszer.Ezen sokat gondolkodom,és ha arra gondolok,hogy nem kell idejönnöm szabadnak érzem magam.Viszont a kereset jól jön,kell a tanulmányaim befejezéséhez is,és jelenleg nincs más munka kilátásban,ami lett volna abból sajnos nem lesz semmi.Mondtam otthon is,hogy nem biztos,hogy sokáig jövök ide,és nem örülnek neki...nem minth engedném,hogy a szüleim beleszoljanak az életembe,de velük otthon ülni se lenne jó,nincs bensöséges és túl jó kapcsolat közöttünk.Ön szerint mi lenne a jó megoldás?Minél hamarabb meghozni a döntést és menni a bizonytalanba vagy várni még egy kis ideig?Tanácstalan vagyok...
Válaszát elöre is köszönöm!

Bizonytalan helyzetbe ne lépjen! Erre semmi sem kényszeríti, s az ilyet, ha csak lehet, kerülni kell. Korábbi javaslatom is arra irányult, hogy keressen új munkahelyet. De úgy ne hagyja el a mostanit, hogy nem tudja, hová megy utána. Ez a mostani helyzet is sok tanulsággal szolgál, figyeljen rá, ne mulassza el ezeket. Amíg a Jóisten úgy látja jónak, s nem változik az élete és itt kell lennie ezek között az emberek között, addig igenis törekednie kell, hogy megszeresse őket. Nem kell hozzájuk igazodni, rájuk hasonlítani, de meg kell tanulni így is elfogadni, szíve mélyéből elfogadni és szeretni őket. Alighanem ezen a téren még van mit fejlődnie. Így feladatnak tekintse ezt a helyzetet, amelyből nem kimenekülnie kell, hanem beletanulnia - elsősorban lelkileg. De ha mindezek közben keres munkát, azt jól teszi. S majd akkor lépjen, ha az valóban továbblépés lesz az életében.


Tisztelt Lelkiatya!

2004-ben volt görög katólikus esküvőnk. Sajnos a házasságból gyermek nem született, ezért elváltunk. Immáron 10 éve. A polgári bontóper 2006-ban megtörtént.

Azt szeretném kérdezni tisztelettel Öntől, miután újraházasodtam 2013-ban, mi a járható útja, hogy előző házasságomat érvénytelenítve, mostani polgári házasságomat Isten színe előtt is érvényesíthessük.

Válaszát előre is megköszönve,

Tisztelettel:
K. J.

Kedves J.!
Az első házassága érvényességének vizsgálatát az illetékes egyházi bíróság végzi el. Legegyszerűbben a saját parókusán keresztül indíthatja el ezt a folyamatot. Ha ilyen sajnálatos dolog történt, hogy házasságkötésük után igen hamar, 1-2 évre rá már elváltak, ilyen esetekben a vizsgálat főként arra irányul, hogy vajon valóban megismerték-e egymást, igazi elköteleződés történt-e az esküvőn. Persze, más okok is szóba jöhetnek. A parókus atya majd tájékoztatni fogja a további szükséges lépésekről. Ha a vizsgálat eredménye szerint az első házasságkötésük érvénytelen volt, akkor ez igazolja, hogy Ön szabad állapotú, és rendezhetik a mostani házasságukat. Ilyenkor már nem ugyanazzal az ünnepélyességgel szoktuk az esküvőt megtartani, hiszen inkább házasságrendezésről van szó, nem pedig ünnepélyes egybekelésről. Természetesen ennek a házasságrendezésnek feltétele az is, hogy a mostani párja is szabad állapotú legyen.


Tisztelt Lelkiatya!

Mire véljem azokat a katolikus templomokat, amelyekben koponyák vannak? Megdöbbentő volt látnom, hogy vannak ilyenek, mondhatni kitértem a hitemből. Létezik, hogy a katolikus egyház szereti koponyákkal díszíteni a templomot? Persze ezek nem Magyarországon vannak. http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=schuro&pid=69188
Íme, fenti linken láthatók a képek.

Nem kell ezen botránkozni. Egy bizonyos kor szokása volt, amely ma nekünk egészen idegennek tűnik. Főként kapucinus kolostorokban találunk ilyeneket, de látható néha ortodox templomokban temetkezési helyein is.
Az a magyarázata, hogy az embernek mindig emlékeznie kell a halálra. Memento mori! - mondja a latin mondás: Emlékezz a halálra! Úgy kell élnünk, hogy tudatában legyünk, bármelyik pillanatban meghalhatunk. Erre emlékeztetnek a csontok. Ugyanakkor ez az akkori kor tiszteletadása is volt az elhunytak iránt. Ma megtörténik olykor, hogy inkább meggyalázásnak számít, ha így bánnak a koponyával, emberi csontokkal. Ezért tűnik nekünk ennyire bizarr ötletnek. Ez akkoriban elképzelhetetlen volt. Kifejezetten a halottak iránti tisztelet és az élők figyelmeztetésének a szándéka vezette őket.


Kedves Lelkiatya !
Menyasszony voltam, mikor a kisfiam fogant. Így összeházasodtunk és aztán megszületett. Házasságon kívüli gyereknek számít-e?
Köszönettel
A

Szerintem nem, de nincs is jelentősége. Maradjanak együtt, szülessen még hozzá több kis testvér, s észre sem fogják venni, hogy a házasságkötésük dátuma és a gyermek születésnapja nem passzol.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat