Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.83.74.65)


Mennyi nulla meg öt? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Mit tudjak tenni ha olyan dologgal vádolnak meg, amit nem is tettem? Azt hiszik hogy rosszindulatú pletykát terjesztek másokról és többen neheztelnek emiatt rám és elfordultak tőlem. Pedig teljesen ártatlan vagyok a dologban. És ami a legjobban bánt, az az, hogy a "barátaim" kevertek bele ebbe a dologba.
Mit tehetek ebben a helyzetben?
Válaszát köszönöm
Kamilla

Javaslom, soha ne tekintse magát ártatlannak. Lehet, hogy amivel vádolják, azt nem követte el, de valami oka mégis van, hogy a társai megnehezteltek Önre. Ha teljesen alaptalan a vád, azzal meg végképp nem érdemes törődni. Azzal pedig csak még rosszabbá válna a helyzet, ha fennen hirdetné a maga igazát. Lehet attól remélni, hogy elállnak a vádtól? Aligha.
Azt megteheti, hogy egyik vagy másik személyt ebből a csoportból félrehív, és személyesen megbeszélik a dolgot. Egyenként nyugodtabban lehet beszélni.
Mindenesetre minden jogtalan vádban érdemes fölismerni, hogy ez is Krisztushoz visz közelebb bennünket. Tehát még hálát is adhat az ember, ha ilyen helyzetbe keveredik.


Kedves lelkiatyám!
Legyen szíves elmondani hogy római katolikusról hogy kell átkeresztelkedni görög katolikusá. Az átmenetet kérdezem.

Átkeresztelkedésről szó sem lehet. Életünkben egyszer lehet megkeresztelkedni. Némely szekta, és olykor egyes ortodox egyházak is újra megkeresztelik a már megkeresztelt embert. Ez teljesen téves és rossz gyakorlat.
Ha szeretne görögkatolikus lenni, ez rítusváltás, amelyre különleges esetekben van csak lehetőség. Általában jobb az, ha mindenki abban a rítusban marad, amelybe keresztelték. Hiszen ugyanabba az egyházba tartozunk, semmi akadálya, hogy látogassuk egymás templomát, hogy a szentségekben (legalábbis a gyakori szentségekben) kölcsönösen részesüljünk. Ha mégis nyomós ok van a rítusváltásra, ezt a saját püspöknél kell kezdeményezni. Amikor a saját püspöktől megérkezett a jóváhagyás, akkor az új rítus püspökéhez kell fordulni befogadási kérelemmel. Általában, legalábbis indokolt esetekben, meg szokták adni a püspök atyát ezt a rítusváltási engedélyt.


Kedves Lelkiatya!

Egy Kérdésem lenne,ÉN Romai katolikus vallásu vagyok,a párom Református nemvagyunk megházasodva,most született meg nemrégiben kisfiunk én nagyon szerettem volna katolikus templomban keresztelni,de az apa Református-ba akarta és addig erösködtek hogy beleegyeztem és refomátus lett a kicsi.
A kérdésem:evel nagy bünt követtem el ?és már nem járulhatok szentség elé?és nemis mehetek szent gyonásra?és ha a gyerekem járhat katolikus templomba?
nagyon bánt hogy nem katolikus lett,de nemakartam haragot a két család között e miatt tettem meg hogy reformátusnak kereszteltettem.
Válaszát elöre is köszönöm.Ilona(27)

Kedves Ilona!
Természetesen jobb lett volna, ha a gyermekét katolikusnak keresztelik, ez kötelessége és a katolikus szülőnek. De nagyon fontos a családi békesség és egység is. Ha emiatt viszálykodás lett volna kettejük között, akkor jobban döntött, hogy beleegyezett a református keresztelőbe. Ettől még nyugodtan járhat a katolikus templomba és járjon is.
Nagyobb gond, hogy nincsenek összeházasodva. Ez az oka annak, hogy egyelőre nem gyónhat, hiszen rendezetlen házassági viszonyban él. Gondolja át nagyon alaposan, hogy valóban a férje az, akivel az egész életét szeretné együtt tölteni. Hiszen a házasság egész életre szól. Ha ezt alaposan átbeszélték, akkor minél hamarabb rendezzék a házasságukat, lehetőleg katolikus szertartás szerint. Ha ezt esetleg a férje nem akarja, akkor is van lehetősége rendezni a házasságukat, un. gyökeres orvoslással. Ezt a saját katolikus papjával beszélje meg.
Az időre, de még inkább a türelmes Mindenhatóra kell bízni az életük folyását. Ha kitart a hitben, Isten iránti ragaszkodásában, akkor ez jó hatással lesz majd az egész családjára is.


Kedves Lelkiatya!

Érdeklődni szeretnék, hogy a görög katolikusok / ortodox hívők melyik bibliafordítást részesítik előnyben? Sajnos még eddig nem találtam normális információt ezzel kapcsolatban,esetleg tudna segíteni? Előre is nagyon szépen köszönöm válaszát!

Nem létezik egyelőre külön görögkatolikusok számára készített Biblia-fordítás. A Szeptvaginta lenne az, a görög szövegből fordított magyar változat. Atanáz püspök atya lefordította a Teremtés könyvét és a Zsoltárok könyvét. De még nagyon messze vagyunk attól, hogy a teljes szöveget olvashassuk magyarul. Emellett több olyan fordítás létezik, amelyet kézbe vehetünk, kinek ez, kinek az tetszik jobban. Készülőfélben van az Evangéliumos könyv és az Apostolos könyv is. Reméljük, még ebben az évben kézbe vehetik ezeket is a görögkatolikus egyházunk hívei.


Latin ritusu kath. vagyok
Felmenőim között sok volt a gör. ritusu kath.
Házastársam is gör. ritusu.
Évek óta vasárnaponként többnyire gör. ritusú szentmisére járok.
Praktikus és a szertartáshoz való érzelmi lelki és még egyéb okokból...
(pl. kétszin alatti áldozás...)
Feltételezhető-e,hogy engedélyeznék számomra a ritusváltoztatást?
Vagy inkább a házstársam számára a latin ritusra váltás egyszerűbb volna?
Sokkal inkább szeretné házastársam és magam is az előbbi megoldást...

Bár általában nem javasolják a rítusváltást, a püspök atyák nem is szokták megtagadni az ilyen kérelmet. A leírt családi helyzet alapján arra lehet következtetni, hogy az Ön esetében is megadható a rítusváltás. Érdemes azonban még a kérelem beadása előtt megbeszélni ezt a kérdést egy hozzáértő pappal, ugyanis, ha az Ön családjában voltak görögkatolikusok, nem kizárt, hogy Ön is görögkatolikus, anélkül, hogy tudott volna róla. Ezt némileg az is megerősítheti, hogy önkéntelen vonzalmat is érez a keleti rítus iránt.
Javaslom, nézzen utána.


Kedves Lelkiatya!
Mit jelent az hogy Szűz Mária országa Magyarország? Miért mondják ezt?

Szent István király, amikor látta, hogy nincs vér szerinti utóda, akire hagyhatná az ország vezetését, akkor az Istenszülő oltalmába ajánlotta hazánkat. Ettől kezdve a keresztény magyarok úgy tekintettek Máriára, mint aki különösen is gondot visel az országra és a magyar népre. Szerintem ebből alakult ki az a magyar szemléletmód, hogy hazánk Mária országa.


T.Lelkiatya!
Az egyik barátomnak szembesülnie kellett azzal hogy homoszexuális. Folyton azt mondja hogy ilyen bűnnel nem tud együtt élni, és legszívesebben meghalna. Szabad így gondolkodnia? Ez valóban súlyos bűn?
Hogyan tudnék neki segíteni az imán kívül? Segítségét előre is köszönöm.
Tamás

Ha valakinek homoszexuális irányultsága van, ez egyáltalán nem bűn. Ez jelenség, amelynek számos lélektani és egyéb összetevője van. Jó, ha tud erről beszélni egy lelki atyával, illetve, ez nagyon is fontos volna. Nem azért, hogy meggyónja, mert nem kell meggyónnia. Mint ahogyan azt sem kell meggyónni, ha valakinek vörös a haja vagy szeplős az arca. A lelki atya abban tud segíteni, hogy hogyan dolgozza föl ezt a tényt. Vélhetően nem is annyira a bűntudat mint inkább a szégyenérzet késztetné arra, hogy elsüllyedjen a föld alá.
Azt kellene meggyónni, ha már ebből fakadó tetteket vinne végbe. De ez éppen úgy bűn és kerülendő annál a fiatalnál is, akinek egészséges szexuális irányultsága van. Segítse, tehát, kedves Tamás, a barátját abban, hogy fölismerje, ő is éppen olyan értékes ember, mint a többiek, akiknek szintén meg kell küzdeniük a tisztaságért.


Kedves Lelkiatya!

Én nemrég egy rendkívül szégyenletes dologgal találkoztam, amit alig hittem el mikor megtörtént velem. Azt kellett tapasztalnom, hogy a 21. században még vannak emberek, akik azt gondolják, hogy a biblia szövege szóról-szóra igaz és az evolúciós elmélet (ami egyébként bizonyított tény és a katolikus egyház is elfogadta) az csupán kitaláció! Vegyék már végre észre, hogy ez az egész dogmatikus baromság, ami valóban csak egy kitaláció milyen rombolóan hat a tudományos, evidencián alapuló gondolkodásra! Az emberiség sehová nem fog így haladni, fel kellene már végre fogni, hogy az egyház nem más, mint egy kizsákmányoló, agymosáson alapuló szervezet, ami hátráltatja az emberiség fejlődését! És Ön ennek a kiszolgálója! Fejezzék be a tudományos eredmények torzítását és félremagyarázását, ha ezek "elfogadását" hangoztatják! Másoktól elvárják, hogy elfogadják mindazt amit állít az egyház úgy ahogy van, mert csak, de önök megtehetik, hogy feltételeket szabnak! Hát...

Nem igazán értem, kire és miért ilyen haragos? A Katolikus Egyház nem tanítja azt, hogy a Bibliában található események leírásai szóról szóra értendők. Ezt némely szekta tanítja csupán. Ha valahol torzítják a tudományos eredményeket, ott valóban fejezzék be ezt, ezzel én is egyetértek. Azt is tanítja az Egyház, hogy a Bibla nem természetrajz, nem tudományos tanulmánykötet. A benne foglaltak másként, sokkal mélyebben értendők.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Kedves Lelkiatya!

Úgy tudom, római katolikusként járulhatok szentségekhez a görög katolikus templomokban is, áldozhatok, gyónhatok. Mi a helyzet a többi szentséggel? Római katolikus ember felveheti a betegek kenetét görög katolikus paptól? Római katolikus szülők gyermekét keresztelheti görög katolikus pap? Pappá nyilván nem szentelődhet a másik rítusban, ezt sejtem. De görög katolikus püspök bérmálhat római katolikust?
Úgy tudom, két római katolikust nem adhat össze görög katolkus atya. Miért alakult ki ez a sokféle helyzet a két rítus szentségeiről?

A két rítus két szokásvilág. Ha csak lehet, nem érdemes keverni őket, ám kétségtelen, vannak olyan pontok, amelyeknél ez nem okoz különösebb nehézséget. Miként Ön is említette, ilyen az a két szentség, amelyben rendszeresen szoktunk részesülni, a szentgyónás és az Eukharisztia. A betegek kenetét is ide vehetjük, hiszen adott esetben ezt is föl lehet venni többször is. E három esetében nem okoz nehézséget a rítuskeveredés. A keresztség és a bérmálás azonban csak egyszer fordulhat elő az ember életében. Különleges helyzetben ezeknél is lehet átlépés, keresztelt már római pap görög gyermeket, s fordítva, vagy éppen a bérmálás szentségét más rítus szerint kapta meg valaki, mégis, ezeknél az eseteknél már lehetőleg követni kell a saját rítust. A házasságkötésnél szinte ugyanez mondható el. Például két rómait nem eskethet görög kap, csak engedéllyel, különben érvénytelen lesz a házasságkötés. S persze, fordítva is így van. A papszentelésnél viszont valóban, nem lehetséges azt más rítus szerint fölvenni.
Szerintem egyáltalán nem baj, hogy ilyen sokfélék vagyunk, annál színesebb az egyház, az életünk. Így alakult ki a történelem során, s ma akkor járunk el helyesen és hűségesen, ha őrizzük és szükség esetén fölelevenítjük a rítusaink sajátosságait.


Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék afelől,hogy valamikor be akartak valami meditációt vezetni az iskolákban,amit állitólag a püspökök nem engedélyeztek.Erről tudna valamit mondani?
Dóka

Bagdy Emőke neves pszichológus javasolta bevezetni az iskolai oktatásba a rendszeres meditációt illetve annak megtanítását a gyermekeknek. A katolikus iskolafenntartók, de más, főként keresztény szakértők valóban tiltakoztak ellene. A javaslattevő szakértő sokfelé hangoztatta, hogy ennek semmi köze az ezotériához vagy a keleti vallásokhoz. Bizonyára hasznosak lehetnek ezek a technikák, de én is óvakodnék attól, hogy rendszer szerűen beépítsük minden ember életébe. Hisz az iskolai oktatás nyilván ezt is eredményezné, ez is célja lenne. Az ember Istenre hangolt lény, nem veszíthetjük el a transzcendenssel a kapcsolatunkat, azt, hogy életünk megoldása nem itt, a földön keresendő, hanem egyedül a végső céljából értelmezhető. Ezt a lényegi vonatkozását veszíthetné el az emberi gondolkodás, ha túl nagy jelentőséget kapna ez a fajta életvezetés.


Tisztelt "lelkiatya"

Miért állítja be Bruno Gröninget hamisan. Tisztelettel javasolom, hogy nézze meg a Róla készített dokumentumfilmeket. De ha egy a sok közül, akkor is Bruno Gröning EGY!!! Korabeli, hasonló nyilatkozatok és támadások miatt halt meg igen korán. S gondolom, bárki és bárhol legyen az illető, higyjük el, hogy Isten segít,s a rosszindulatú megjegyzéseket is a sátán sugallja, mert az nagyon örül, ha valaki szenved... Ha nem Istentől származó adottság, akkor mi a fene?????Nehogy már, ha valaki meggyógyul, azt csakis a sátán segítette??? Napokban hallgattam dr. Csókay András előadását...nem tudom Őt hogyan értékeli, mert Ő is az Isten segítségéről tartott előadást... Nem értem az ördög által sugallt "lelkiatyák" miért tudnak még a mi világunkban egyáltalában működni!!!

Igaz, hogy nem tanulmányoztam tüzetesen ennek a szellemi gondolkodónak a munkásságát, de az a néhány fő elv, amely tanításának lényege, az nem illeszkedik a keresztény tanításhoz, sőt, el is távolíthat tőle. Ezért nem is kívánom megnézni ezeket a filmeket, s igazából másoknak sem ajánlom.
Az nyilvánvaló tény, hogy az Isten segít nekünk minden körülmények között. Azonban az már nem biztos, hogy Isten azt akarja, hogy minden áron egészségesek legyünk. Isten tud segíteni a betegségben, a betegségen keresztül is. Ő az üdvösségünket akarja, oda szeretne elvezetni. Van, akit éppen egy-egy nehezen viselt betegség segít ráébredni arra, hogy mit kell tennie ennek érdekében.
Arról szó sincs, hogy a gyógyulás csakis a sátántól eredhet. Aki jár Máriapócsra, az jól tudja, hogy mennyi gyógyulás történik az imádság hatására. Csókay Andrást is nagyra értékelem. Éppen ő nyilatkozta a következő mondatot: Isten valamiért megengedi a tragédiákat is – ami van, annak szabad lennie. El kell fogadni a dolgokat, és nem beletörni, nem beletörődni… Mert az elfogadásból mindig remény fakad, és lehetőség a továbblépésre. Gyakran az elfogadott szenvedés többet ér, mint a minden áron való egészségre törekvés.


Az a problémám, hogy rábíztam az életemet Istenre, hogy az akarata valósuljon meg, de nem tapasztalom sem a vezetését, sem a segítségét. Nehéz, sőt szinte lehetetlen, egy olyan Istent szeretni, aki közömbös a teremtménye iránt. Nem ad útmutatást, amikor pedig próbálkozom, hogy mit kezdjek az életemmel, semmi nem sikerül. Hogy mondhatja Isten, hogy szereti az embert, amikor arra sem méltatja, hogy szóljon hozzá, és tanácstalanságban hagyja. Az Istenre való rábízás úgy tűnik nem működik, túlságosan passzív. Az élet pedig megkíván bizonyos aktivitást: hogy hol dolgozzon az ember, hogy eltartsa magát, mert nincs állásom, de enélkül is nagyon sok problémám van, ami az ország rossz működéséből ered, szükséges, hogy az ember életének iránya legyen, lehetőleg Isten szolgálatára, de Isten ezt nem adja meg.
Hiába igyekszem intenzív, bensőséges kapcsolatra (napi misehallgatás, napi áldozás, ima, stb)nincs eredménye. Mintha mégsem lehetne bízni Istenben. Az sem igaz, hogy Istenre rá lehet bízni az életünket, de az sem, hogy az embernek szabad akarata van. Szabad akarat már csak azért sincs, mert azt sem dönthettük el, hogy ide akarunk-e jönni erre a világra vagy sem. Ide kényszerítenek, hogy kínlódhassunk. Ha rajtam múlt volna, sohasem jöttem volna ide. Elég bonyolult ez az Isten-ember viszonylat. Parancs, hogy szeretni kell az Istent, (parancsra szeretni?) de valahogy sohasem lehet rá számítani. Elméletben mondhatjuk, de a gyakorlat az más. Ezért is hisznek az emberek olyan nehezen. Ebben a kérdésben a papok sem adnak kellő útbaigazítást. Még a középkorban is voltak a szenteknek lelki vezetőik, de ez ma valahogyan nem működik. Nem lehet találni olyan papot, aki erre időt áldoz, vagy be meri vállalni. Talán attól fél, hogy nem tud a Szentlélek vezetése szerinti tanácsot adni. Az ember magára van hagyatva. Se Isten se ember nem segíti. Akkor hogyan kell élni Isten akarata szerint? Vannak dolgok, amit előre is meg kell szervezni. Hogy elég a napnak a maga baja, ha nem történik semmi előrehaladás, arra életet nem lehet építeni.

Egyetértek Önnel, hogy lehetetlen egy olyan istent szeretni, akik közömbös a teremtményei iránt. Ilyen istenre ne bízza az életét! Valahogy másként kellene megközelítenie ezt a kérdést, pontosabban Őt magát. Ön ugyanis nem a Jóistenre bízta az életét, hanem egy ideára, amelyet elképzelt róla. S teljesen jogos az észrevétele: ez az idea egyáltalán nem segíti Önt. Ha szembeállítja az Isten aktivitását a hétköznapi tevékenységeinkkel, akkor megint nem az élő Istenre gondol, hanem valami olyan eszmére, amely átvenné Öntől a napi döntéseket. Ilyen sincs. A napi misehallgatás és áldozás sem hoz semmi eredményt, ha attól várja, vagy azt reméli, hogy ez tetszik a Jóistennek, s ezért, mintegy jutalmul majd segíteni fog Önnek. Én is azt mondom, amit Ön: ez nem működik.
Annyit leszögezhetünk, hogy Isten mindenható, hogy egyetlen, hogy Ő a világ alkotója és Ura. Ha mindezek mellett Ő egy kegyetlen vagy éppen teljesen közömbös lény lenne, hát, mit mondjak, nem sok reményünk, örömünk maradna a földön. Márpedig, ha látjuk a teremtett világ megannyi szépségét, a világban tapasztalható mérhetetlen sok örömet - például egy Bach muzsika meghallgatását - mindez egész egyszerűen nem magyarázható meg másként, mint azzal, hogy ez a végtelen hatalmú Úr végtelenül jóságos is, és szeret bennünket. Tegyük hozzá, az egész kinyilatkoztatás, a Biblia lényegi üzenete is ugyanez. Tehát van összecsengés. Más dolog az, hogy ha ezt nem látom, nem érzékelem. Ilyenkor viszont, ki kell mondani, nem a Teremtővel van baj, hanem az én látásommal. Ön olyan istenről beszél, aki, nem létezik. Ha szeretne előre jutni az életben, törekednie kell, hogy megismerje, hogy meglássa a valóságos élő Istent, aki Önt teremtette.
Valóban furcsa egy parancs, hogy szeretni kell. Csakhogy, ez nem csupán Isten hanem ez az élet parancsa. Márpedig szeretni kell, anélkül nem élhetünk. Mintha parancsba adnák: márpedig lélegezni kell. Csak a rosszra hajló természetünk miatt ez mégsem annyira egyértelmű. Meg, sokszor nem is jól szeretünk. Összekeveredik vele az önszeretetünk, az önzésünk. Azért van az életünk, hogy ezeket egyre tisztábban, egyre világosabban lássuk. Hogy fölfedezzük a szeretetet, azt, hogy mi is az igazi szeretet. Minél jobban megismerem Istent, annál jobban megismerem a szeretetet, és fordítva. Merthogy Isten maga a szeretet.
Az viszont valóban nagyon szomorú, hogy az Ön környezetében nincs egy élő ember, egy jó pap, aki ezt az egyszerű de mégsem olyan világos tényt elmagyarázza, vagy még inkább, tapasztalhatóvá tegye az Ön számára.
Az a javaslatom, most egy időre tegye félre az eddigi terveit. A mindennapi teendők mellett törekedjék arra, hogy fölfedezze, mi a szeretet. Gyakorolja azt, akár parancsra, akár belső indíttatásra, akár józan fölismerésből fakadóan. Megvan Önben a jóra való törekvés, az Isten követésének vágya, de még sok fölfedezés vár Önre, hogy Őt hol is találja.


Kedves Lelkiatya!
Karácsonyra kaptam ajándékba egy gyönyörű szép Mária ikont.
Szeretném megkérdezni hogy mi a különbség,(nem vagyok tisztában vele, római katolikus vagyok) hogy felszentelik az ikont vagy megáldják mint pl. a rózsafüzért, vagy szobrokat? Szeretném felszenteltetni vagy megáldatni az ikonomat,imádkozni szoktam előtte.
Ikon felszentelését kitől lehet kérni és hol?
Köszönöm szépen a választ! Judit

Az ikonok megáldásának többféle módja is van. Ősi szokás szerint beviszik a szentélybe és a Szent Liturgia alatt az oltárra helyezik. Ekkor semmilyen egyéb megáldó imát nem kell mondani, maga az oltár és a Liturgia megszenteli. Egy másik módja, hogy külön ikonszentelő imát mond a pap (az egyes ikontípusoknak megvan a saját imája), és utána szentelt vízzel meghintve áldja meg. A harmadik, a legegyszerűbb módja, hogy a pap elmondja az ekkor használatos egyszerűbb áldó imát és szentelt vízzel meghinti az ikont. Mindhárom esetében papra van szükség, tehát, javaslom, hogy keresse föl a legközelebbi görögkatolikus papot, és ő majd eligazítást ad Önnek. Ha ez nem lehetséges, vagy nehezen megvalósítható, akkor bármely katolikus papot is megkérhet erre, ő pedig elmondja az általa ismert áldó imát.


Kedves lelkiatya. Szeretném megkérdezni hogy gyonásután ugy érzem nemértmeg a gyontató atya.Mindig ezt válaszoja a keresztet cipelnünkkel, nem panaszkodni akarok, csak nagyon nehéz életem van.Nagyon jólene ha valakinek eltudnám mondani,mert ugy érzem hogy senki nem ért meg.
Nem tudok megbizni senkibe.

Sajnos megesik, hogy a gyóntató atya kissé személytelenül éli meg a feloldozó szolgálatát. Elvileg valóban elegendő csak meghallgatni a felsorolt bűnöket, s ha nincs akadálya, akkor elmondani a feloldozó imát. Afelől biztos is lehet, hogy a szentgyónásai így is kegyelmet közvetítenek, gyógyító erővel hatnak, még akkor is, ha ezt nem érzi. Ugyanakkor teljesen érthető, hogy nem csak meghallgatásra, de megértésre is vágyik. Az Úristen teljesen érti Önt, a lelke fájdalmait, és nem is hagyja magára, még akkor is, ha közvetlenül ezt sem érzékeli.
Javaslom, hogy szánjon rá egy kis időt, energiát, és menjen el a zarándokhelyre. Ott gyónjon meg, az ottani atya bizonyára több időt és figyelmet fog fordítani Önre, és a kegyelmi közeg is gyógyítóan fog hatni.


Kedves Lelkiatya!

Római katolikus vagyok, az egyik lelkitükörben azt találtam, hogy bűn méltatlanul áldozni. De az is bűnnek számít, ha nem megyünk ki áldozni. Most akkor mi igaz ilyen esetben? Ilyenkor mi a helyes?

Valóban, sohasem tudjuk magunkat olyan tisztává tenni, hogy méltók lehessünk az Úr befogadására. Az a helyes, ha az ember minden szent misén (Szent Liturgián) részesül ebben a szentségben. Mégsem szükséges minden szent mise (Szent Liturgia) előtt meggyónni. Szinte lehetetlen is volna. De ha rendszeresen meggyónik, akkor nyugodtan áldozhat minden szent misén. Mindkét rítusban közvetlenül a szentáldozás előtt egy-egy szép bűnbánati imát mondunk. Ha ezt komolyan veszi, minden lehetséges alkalommal meg áldozhat, s ez nagy kegyelmi áradat. Érdemes élni vele.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Szüleimnek vállalkozása van, ahol én is keményen dolgozom.Két éve új segédmunkás kerűlt hozzánk, majd egy éve már a barátnője is takarít a cégnél. Fondorlatos módon beédesgették magukat szüleimnél, engem pedig rossz szinben tüntettek fel.A szüleim a "rózsaszín ködtől" nem látnak. Pedig nyílvánvaló, hogy ki akarják őket használni.A dolog addig jutott, hogy édesapám a betanított munkást akarja a helyemre, a főnöki székbe ültetni. Nem tudom mi a helyes, ha csendben maradok, és hagyom a dolgokat a maguk útján? Nem tudok a helyzettel mit kezdeni, tanácstalan vagyok.Kérem segítsen.
Várom válaszát!

Alig hiszem, hogy talál más utat, mint az elfogadás. Minden bizonnyal fontos a szülei számára is a vállalkozás sikere. Tehát, vélhetően odafigyelnek arra, hogy ki vezesse azt. Úgy tűnik, hogy a vállalkozáson belüli közös munkájuk bizalmatlanságot, hosszabb távon érzelmi eltávolodást eredményez a kapcsolatukban. Ezt azzal előzheti meg, vagy kerülheti el, ha kilép a vállalkozásból, és másutt keres munkát, legalábbis egy időre. Nem kell attól tartania, hogy akkor végképp kisemmizik. Véleményem szerint így tudja megőrizni a jó viszonyt és a bizalmat a szüleivel, s hosszabb távon talán még a vállalkozást is. De az is könnyen lehet, hogy Önnek más az útja. Ne ragaszkodjék minden áron a mostani állapothoz - Nekem ez az meglátásom.


Tisztelt Atya!
Lehet, hogy volt már ilyen kérdés itt, de feltenném megint. Jelenleg a Katolikus egyház hogy áll az evolúcióhoz. A Pápa hogy nyilatkozik ezzel kapcsolatban jelenleg? Lehet olvasni erről az interneten, de félek, hogy a források nem megbízhatóak. Most fel voltak háborodva egy pár katolikus ismerősöm, hogy én az evolúcióba hiszek. Véleményem szerint Adám és Évát se szó szerint kell venni, vagyis inkább arra gondolok, hogy az Isten nem egy varázspálcával jött, hanem engedte, hogy minden fejlődjön az ő befolyásoltsága alatt ( De ezt is valahol halottam, vagy olvastam). Olvastam, hogy a mostani pápánk is mondta, hogy van evolúció. Hogy áll ehhez most az egyház? Egy Görög Katolikus pap üzent nekem, hogy komoly bűnbánatot kell tennem emiatt a gondolkodás miatt, és imára jönni kell hozzá. Ezért én felháborogtam , mert orvosi diplomával rendelkezek, és elég nehéz nekem nem hinni, hogy léteztek dinoszauruszok, meg Neander-völgyiek stb... Tapasztalatból mondom, hogyha én 20 éves nem hívő lennék, és nekem azzal jönnének a keresztények, hogy nincs evolúció, akkor nem hiszem, hogy szeretném keresztény valláshoz csatlakozni.Mert azért van egy -két tény. Nem kötekedni szeretnék, de az Atyától kérnék választ erre. Mert lehet , hogy félretájékozott vagyok.
(Egyébként rendszeresen járok a templomba, meg gyónok is.)
Nagyon köszönöm előre a választ.

A Katolikus Egyház tanítása nem áll szemben az evolúcióval. Az Egyház tanítása az üdvösségre vonatkozik, nem pedig a természettudományi kutatásokra. Azokra legföljebb akkor, ha erkölcsi vonatkozása van. Ferenc pápa is, miként a legtöbb katolikus teológus és tudós nyilatkozataiban kiáll az evolúció ténye mellett.


Tisztelt Lelkiatya!

Elváltam 25 éve,azóta nem is áldoztam nagyon szeretnék már.Később lett egy polgári házasságom ,szintén elváltam. Régóta nem élek senkivel,ebben az esetben áldozhatok?

Válaszát előre is köszönöm!

Dicsértessék!

Nem látom akadályát annak, hogy Ön gyónjon és áldozzon. Az akadályozná ebben, ha lenne állandó párkapcsolata. De mivel ilyen nincs, még ha volt is - ez a jelentős akadály is elhárult - részesülhet szentségekben. Javaslom, ne is habozzék, ne várjon semmi további nógatásra, hanem menjen el minél hamarabb meggyónni, utána pedig kövesse az atya tanácsait.


Kedves Lelkiatya!
Mi a legbölcsebb cselekedet akkor ha kiközösítenek és csúfolnak? A barátaimat már szinte nem is érdeklem. Egyre képmutatóbbak és érdekemberek lettek. Teljesen eltávolodtak tőlem. Így ők se állnak mellettem.persze mindig imádkozok értük.
Mit tehetek ebben a helyzetben?
Bence

Az nehezen hihető, hogy a környezetemben egyszerre, vagy akárcsak lassanként is mindenki megváltozzon. Amikor ilyet tapasztal az ember, akkor joggal vélheti, hogy a változások inkább őbenne történtek, a lelkében, a látásmódjában. Érdemes nyugodtan, higgadtan, időt szánva rá végig gondolni, hogy mi lehet az oka ennek a kiközösítésnek, ennek az eltávolodásnak. Jó irányú folyamatok zajlanak a lelkemben, amelyek ezt eredményezik, vagy pedig önzőségnek, önző befelé fordulásnak az eredménye? Mindkettő lehetséges. Van, hogy elfordulnak az embertől, mert elkezd értékesebb úton járni, mint addig, s van, hogy szívesen követik, követnék, de nem képesek rá, s azért inkább összesúgnak a háta mögött.
Jól teszi, ha minden nap imádkozik értük. Ennek is meglesz a megfelelő időben a maga eredménye, gyümölcse.


Laudetur Iesus Christus!
Dicsőség Jézus Krisztusnak!


Tisztelt Lelkiatya!

Római katolikus ministráns vagyok. A magánimádságbeli szokásaim helyességéről szeretnék kérdezni.

Van egy házioltáram (sajnos kartondoboz alappal, de terítőkkel leterítve, képekkel, keresztekkel, szobrokkal). Rózsafűzért sajnos nem nagyon imádkozom, helyette a Jézust és Máriát ábrázoló szobrokra és egy világítós üvegkeresztre van kötve, egy másik a falra akasztva szögre a feszülethez, ami egy szlovákiai díszesen faragott szélű fakereszt egy ragasztott Jézus Szentséges Szíve képpel, hogy legalább a megcsókolásukkal kifejezzem a Szűzanya iránti tiszteletet és az Isten iránti imádatot.

Csak néha imádkozom az oltáramnál, de igyekszem elolvasni a Szentírás 2-3 olvasmányát (nem tudom, helyes-e a Szentmisén elhangzó módon bevezetni magamnak: Olvasmány ... könyvéből / az Apostolok Cselekedeteiből, Szentlecke ... leveléből, Evangélium ... könyvéből?)

Emellett egy kis imafüzetből a képek megcsókolásával elimádkozom az adott imákat. Helyes-e, ha azokat sokszor ,,kiegészítem" Pl.: A Szentháromság Dicsőítésének van egy római [Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben (vala), most és mindörökké. Ámen.] és a görög [Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek most, mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.] Ezeket gyakran egybevonva mondom el: Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben (vala), most, mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.

A bánatimát is kissé ,,kibővítem" sokszor, illetve a Jézus-imát egyszer-kétszer elmondom, de kiegészítve azt Az Őt Dicsérő, Magasztaló szavakkal. Emellett sokszor a Szentmise szövegéből kölcsönzök az imáimhoz kifejezéseket. Helyes-e ez így?

A Szentmisén Áldozás előtt és után helyes a saját szavaimmal ezeket imádkozni:

,,Uram, Jézus Krisztus, Tégy méltóvá engem, bűnös szolgádat Szent Tested (és Szent Véred) magamhoz vételére, Add, hogy Ez(ek) legyen(ek) számomra az Örök Élet Kenyere (és Bora) és az Üdvösség Étele (és Itala). Teáltalad, Teveled és Tebenned, Mindenható Örök Isten, Ki az Atyával Élsz és Uralkodol a Szentlélekkel Együtt, Egységben és Egyetemben, (Szentháromság, Háromszemélyű, Egylényegű Örök Egy)Isten Mindörökkön-örökké. Ámen!"

,,Uram, Jézus Krisztus, köszönöm, hogy méltóvá Tettél engem, bűnös szolgádat Szent Tested (és Szent Véred) magamhoz vételére, Add, hogy Ez(ek) legyen(ek) számomra az Örök Élet Kenyere (és Bora) és az Üdvösség Étele (és Itala). Teáltalad, Teveled és Tebenned, Mindenható Örök Isten, Ki az Atyával Élsz és Uralkodol a Szentlélekkel Együtt, Egységben és Egyetemben, (Szentháromság, Háromszemélyű, Egylényegű Örök Egy)Isten Mindörökkön-örökké. Ámen!"

A Szentírásból olvasás előtt hasonló imát mondok:

,,Uram, Mennyei Atyám, Tégy méltóvá engem, bűnös szolgádat Szent Igéd felolvasására, hogy bűnös ajkaimon méltó módon hangozzanak el Szent Szavaid. Őáltala, Ővele és Őbenne, Mindenható Örök Isten, Ki Veled Él és Uralkodik a Szentlélekkel Együtt, Egységben és Egyetemben, (Szentháromság, Háromszemélyű, Egylényegű Örök Egy)Isten Mindörökkön-örökké. Ámen!"

Sokszor a Szentmise szavaival imádkozom. :-)

Előre is köszönöm segítségét! Isten áldja meg Önt és kedves Családját! + :-) +

Nagyon helyes gyakorlat az, ha otthonunkban kis oltárt, imasarkot készítünk. Mindig érdemes törekedni arra, hogy az minél szebb, értékesebb, minél méltóbb legyen. Azt jól érzékeli, hogy ilyet értékesebb anyagból kellene készíteni, nem karton dobozból. De amíg nem talál jobbat, ez is megteszi. Érdemes folyamatosan szépítgetni, egyre értékesebbé tenni ezt a kis házi oltárt.
Helyes gyakorlat az is, ha imádsághoz kötődően meg is csókolja a képeket. Ezzel valóban a szeretetünket fejezhetjük ki. Az itt leírt imákat mind helyénvalónak tartom. Szabad és helyes többször is mondani a Szentháromságot dicsőítő szavakat. Hasonlót mondhatok a szentáldozás utáni imáiról is.
A szentírási olvasmányok előtt azonban nem javaslom a szentmisénél használt részek mondását, hiszen az kifejezetten közösségi használatra íródott. Visszás és értelmetlen is, hogy ezt a párbeszéd formát egyéni imádságunkban használjuk. Ha pedig mások is jelen vannak, akkor pedig jogunk nincsen arra, hogy a szentmisét imitáljuk. Egyéni imájában azonban nyugodtan mondhatja a szentmise részeit. De amik párbeszédesek, azt én kihagynám.


Tisztelt Atya!

A tricentenáriumi év „bevezetőjeként” bált szerveznek, rendeznek. Lehet -e már tudni valamit az év többi eseményéről, esetleges rendezvénysorról. Mivel a 100 éves jubileumi év kapcsán volt 1-2 rendezvény, amire utólag kaptam fel a fejem, és olyan is akadt, ami 1-2 nappal a rendezvény előtt lett feltéve a honlapra, és így sajnos nem tudtam részt venni rajtuk. Jó lenne előre látni, mert szabadságot kérni, vagy műszakot cserélni 1-2 nappal az esemény előtt nagyon nehéz.
Megértését, segítségét köszönöm: Molnár Jánosné

Igen, hamarosan megjelenik ennek a plakátja és a rendezvénysorozat ismertetője. Köszönjük szépen az érdeklődést.


Kedves lelkiatya!

Miért az bánt meg akitől nem is várnánk? Van egy 22 éves fiúismerősöm,(a legjobb barátom is egyben) aki ha nincs vele senki olyan mint egy angyal, de ha egy barátjával együtt találkozom vele mindig hülyeségeket beszél, kicsit nagyképűsködik. Egyébként nagyon jó lelkű, rendes fiú, csak néha nem tudja hogy hol a határ a hülyeségben. Ha interneten beszélünk nagyon kedves, mindig azt írja, hogy "remélem minden rendben van veled". Mire véljem ezt a viselkedést? Azt mondta egyszer hogy semmi baja nincs velem.
Válaszát köszönöm: Ági

Kedves Ági!
Sajnos, sokszor megtörténik velünk, hogy nem egyformán viselkedünk. A magatartásunk függ attól, hogy kik vannak jelen. Ez főként fiataloknál jelentkezik, akik még nem találták meg teljesen önmagukat. Vagy esetleg gyenge jellemű embereknél. Érdekes módon ilyen esetekben a rossz magatartás hamarabb és erősebben jelentkezik, mint a jó. Ez az áteredő bűn miatt megromlott, rosszra hajló természetünk miatt van így. Ezért nem az történik, hogy az Ön jelenlétében a barátja még a másikra is jó hatással volna, hanem fordítva, a barátja barátjának a rossz hatása az erősebb. Ha Önnel szépen beszél, akár szóban, akár írásban, ez azt jelenti, hogy lelke mélyén tiszta és jó emberről van szó. Ugyanakkor meg kell majd tanulnia, hogy ezt a belső jóságot mindig, minden körülmények között meg tudja élni, különben akár el is veszítheti.
Élj úgy, ahogyan gondolkodsz, különben úgy fogsz gondolkodni, ahogyan élsz, mondja egy régi bölcsesség.


Tisztelte lelkiatya!
A plébánosunk mostanában sokat beszél a tisztaságról és az erkölcsös életröl ami nagyon jó.Azt mondta az egyik prédikációjában,hogy az a fiatal,legyen az fiú vagy lány akinek már volt nemi kapcsolata vagy meztelen nök és férfiak képét nézegetette vagy ilyen videókat nézett nem tud tisztán nézni egy fiúra vagy lányra.Meg hogy ezeke a dolgok sebeket,büntudatot okoznak a lélekben.Egész pontosan mit kell érteni azalatt,hogy valaki nem tud tisztán nézni a másik nemre ez a bün miatt?Mik ennek a lélektani okai?Nem teljesen értem ezeket a dolgokat.Hogyan tudunk vigyázni a tisztaságra?
Válaszát elöre is nagyon szépen köszönöm!

A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Ez nem csak azt jelenti, hogy a szemen keresztül megmutatkozik a lélek belső világa, hanem fordítva is, a külvilág a szemen keresztül bejut a lélekbe. Jellemző példa, hogy ha valaki megnéz egy horror filmet, akkor utána álmában, de talán ébren is, hasonló szörnyű alakokat, képeket lát. Hasonló történik egy pornó film vagy kép megtekintésekor is. Az a fiú vagy leány ilyen képeket nézegetett, és meglát egy szép nőt vagy férfit, abban önkéntelenül is elindulhatnak ezek a képek, és már nem tud tisztán, érzékiség nélkül tekinteni a másik nemre. Még fokozottabban jelenik meg ez akkor, ha valaki nem csak nézegetett ilyen képeket, hanem szexuális élményei is voltak. Ha például egy fiú meg egy leány szeretik egymást, és belemennek a testi kapcsolatba, akkor ez annyira megzavarhatja a gondolkodásukat, hogy szinte állandóan ezt kívánják, és egyszerűen nem marad idő a tisztább, lelkibb közeledésre. Ez is okozója annak, hogy ma olyan sok házasság tönkremegy, mert nem tartották meg előtte a testi tisztaságot.


Tisztelt Lelkiatya!

Isten meggyógyíthatja a pszichés betegeket? Érdemes imádkozni erre a szándékra? Ha az embernek beteg gondolatai vannak segíthet az ima ezek megszüntetésében?

Természetesen. Isten nem csak a testi betegségeket tudja meggyógyítani, hanem a lelki és pszichés gyöngeségeket is. A rossz gondolatoktól is meg tud szabadítani. Éppen ez az egyik leghatékonyabb terápiás tanács, hogy az ilyen ember imádkozzék sokat. Amíg imádkozik, addig a figyelme a helyes irányba terelődik. Ha nem sikerül elsőre, az természetes, azon nem kell meglepődni. A testi betegségek orvosságai is általában nem az első pirula lenyelése után hatnak. Gyakran kell élni ezzel a terápiás módszerrel. De az imádságnak ez csupán az első szintje. Ezen kívül ott van a kegyelmi erő is, amely az imádkozó emberre száll, még akkor is, ha úgy érzi, hogy nem tud helyesen imádkozni. Az Istenhez forduló szándék is már imádság!


Kedves Lelkiatya!
Le tudná nekem írni hogy mi a zsolozsma? Mi a lényege? Hogy kell imádkozni? Szeretném én magam is végezn ezt az imát csak nem tudom hogyan kell.
Válaszát előre is köszönöm!
Dani

A zsolozsma magyar kifejezés, eredetileg zsoltározást jelent. Ez arra utal, hogy a zsolozsma jelentős része a zsoltárok imádkozásából áll. Az eredeti szerzetesi zsolozsma Egyiptomban (persze, akkor még nem nevezték így), egyszerűen folyamatos zsoltározás volt. Ennek nyomai ma is meg vannak a kopt zsolozsmában. A latin megfelelője az Officium, amely hivatalt, kötelességteljesítést jelent. Már inkább arra utal, hogy akik ezt végzik, azoknak az egész életét átjárja, ahhoz igazítják a napirendjük többi részét. A görög megfelelője megint mást emel ki: akoluthia, az egymást követő imádságok rendje. Szó szerint szertartást jelent, amely megint elég pontos magyar kifejezés, hiszen benne van a kötelesség elvégzése, megtartása, ugyanakkor a pontosan végzett imádság megtartó ereje is. Lám, csupán a szó elemzéséből sok fontos eleme világossá vált: a zsolozsma meghatározott imarend, amelyet az arra kijelölt személyek kötelességszerűen végeznek, sok zsoltárt veszünk benne, és az összetett rendszere megszenteli az egész napot, az egész életét a zsolozsmázó embernek. Természetesen nem csak a szerzetesek zsolozsmázhatnak. Ma egyre terjed az a szokás, hogy egyes zsolozsma-részeket, pl. imaórákat, egyebeket világi hívek is imádkoznak. Ez nagyon helyes, ez az Egyházunk lelki megújulását fogja eredményezni.


Kedves Atya !

Karácsonykor vidéken voltam egy hegy tetején lévő házban.Családtagommal részt vettünk az éjféli misén,majd autóval hazamentünk. Bizonytalan voltam, hogy másnap vajon parancsolt- e az ünnep. Igazából szerettem volna misére menni,de ott akkor délelőtt volt a mise és nem mertem kérni, hogy vigyenek oda autóval.Gyalog is lehetséges eljutni, de nehézkes. Nem voltam misén. Bánom és sajnálom. Nem először fordul az velem elő,hogy utólag őszintén bánok valamit. Igenám, de akkor már elmúlik a veszély vagy a kellemetlen helyzet és igy már persze könnyű bánni. Arra viszont önmagam iránt kétkedéssel gondolok, hogy ha ugyanaz a helyzet ismétlődne,vajon hogyan döntenék én, a bűnt megbánó???Félek, hogy ugyanugy. Egy nagyon kellemetlen orvosi beavatkozás előtt megkérdezték, hogy megkönnyítsék- e a beavatkozást azzal, hogy elkábítanak, de ennek az a feltétele,hogy legyen velem hazakisérő személy. Igent mondtam, de hazudtam a kisérőt,mert tudtam, egyedül is haza tudok menni probléma nélkül.Ezt azonban nem fogadta volna el a kórház. Hazudtam. Meg is bántam,mert ez bizalmatlanság Istennel szemben.Vagy el kellett volna viselnem a kellemetlenséget, bízva benne, vagy elvállalni. Én a könnyebbet választottam hazugság árán, mert nagyon féltem. (Mit nyersz ha az egész világot megnered de lelkednek kárát vallod?)Fogadkoztam magamban és gondolkodtam ezen, de tartok tőle, hogy ha ismétlődik uaz a szituáció,akkor ismét elgyávulnék és hazudnék. Megfigyeltem: utólag mindig bánjuk,mert persze elmúlt a vész ! És ha újból jön a vész ?Kimenekülünk ? háááát ???? Mi a véleménye az atyának erről?

Önnek igen érzékeny a lelkiismerete, és ez nagyon jó. A következő helyzet gyenge pontjait is érzékeli, látja, s ezért is fél tőle előre. Mindenekelőtt adjon hálát ezért a látásért. Második lépésben azonban azt mérje föl, hogy ennek az adottságnak megfelelően kell, hogy felnőjön a hite. Ugyanis Önnek nem az akaratereje gyönge, hanem a hite. A hite abban, hogy az Isten Önt át tudja alakítani, meg tudja változtatni. E hitgyöngeségnek az is oka, hogy a tekintetének iránya még nem elég egyenes, még túl sokat néz lefelé, önmaga felé. Pedig a fejlődés iránya fölfelé van. Ezt a látást, ezt a helyes irányt várja el tőlünk az Isten. Ha fölismerte gyöngeségét (lustaság, hazugság), ezt vallja be bátran (ezt meg is teszi), és ne csak fogadkozni akarjon, hogy többet ilyet nem tesz, hanem kérje Istent, hogy szabadítsa meg a gonosztól, hogy ne engedje a kísértésbe. Nemde, ezt kérjük rendszeresen a Miatyánkban? Ez az a bizonyos irányváltás a szemléletében, amire szüksége van. Bízzon jobban az Úr szeretetében és mindenható erejében. Ha újra elbukott, semmi vész, kérjen bocsánatot, és kérje újra, hogy töltse el Önt az Úr ereje. Szent Pálnak is fájt ez a kettős természet: nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem amit nem akarok, a rosszat. Föl is kiált: Ki szabadíthat meg e halálra szánt testtől? (Róm 7,19-25) A választ pedig tudjuk: Krisztus. Bízzon Benne, és meg fogja látni a csodát. Ne a saját gyarlóságán keseregjen, hanem az Úr mindenható szeretetén örvendezzen!


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Már többször tapasztaltam, hogy gyónás alatt nem mindig jut eszembe az összes bűnöm amit el szeretnék mondani. Hiába felkészülök gyónás előtt, utána eszembejut hogy ezt, vagy azt nem említettem. Ilyenkor érvényesnek tekinthető-e a gyónás? És nem veszek-e még nagyobb bűnt a fejemre, ha szentáldozáshoz járulok, tudván hogy nem vallottam be mindent, bár nem akarattal történt?
Válaszát előre is köszönöm.

Képtelenség is volna mindent fölidézni. Ráadásul olyan bűneink is vannak, amelyeket észre sem vettünk. (A lelki fejlődésben élő ember fokozatosan egyre több bűnt talál magában, hiszen egyre érzékenyebb a lelkiismerete.) Fontos a bűneink megvallása után hozzátenni - ha nem is föltétlen kimondott szavakkal, de a szándékunkkal mindenképpen -, hogy mindezeket a bűnöket és mindazokat, amelyekre nem emlékszem, töredelmesen megbánok. Így, ha nem is tudtam elmondani mindet, de bocsánatot kérek azokra is. A pap, természetesen, nem tudja, nem ismeri ezeket, de az Isten, aki mindent tud, mindent lát, még nálam is jobban tudja, hogy mit követtem el, melyeket hagytam ki, megbocsátja és feloldozza azokat.


Lelki atyám:Szeretném megkérdezni,mit tegyek ,már rég nem fizettem egyházadót. Szeretném kifizetni az elmaradottat is .De azóta a férjem ,elhagyott minket a gyermekeimet azóta egyedül nevelem.Nem tudom ,hogy mondjam el ezt ,bár azóta feloldozást kaptam a gyónásom után.És szeretném azt is megkérdezni ,hogy mit tehetek a megmaradott szentelt vizel egyik évről a másikra.

Az elmaradt egyházadó befizetésének legegyszerűbb módja, ha beteszi a perselybe, amit erre szán. Vagy fölkeresi a plébániát, és fölajánlja 3 évre visszamenően az összeget. Ezzel egyenesbe hozta a dolgot. Persze, ettől kezdve már hallgasson a lelkiismeretére és minden évben fizesse azt be. De beszélhet az atyával is, és tőle is kérhet tanácsot, hogy hogyan rendezze. Ezt mindenképp tanácsolom, hogy a pappal is beszéljen erről a helyzetéről. Meg fogja látni, hogy sokkal többet fog kapni Ön, mint amennyit pénzben odaadott.
A már nem használatos szenteltvizet méltó helyre kell kiönteni. Vagy bele egy kútba vagy élő vízbe, vagy egy számunkra kedves élő virág tövébe, esetleg útszéli kereszt tövébe önthetjük.


Tisztelt Lelkiatya!
Mi a különbség a budapesti és a nyíregyházi szeminárium között? Azt tudom, hogy a központi szemináriumban római és görög katolikusok egyaránt vannak. De van még valami amiben különbözik a nyíregyházi szemináriumtól?
Üdvözlettel,
Máté

Vannak egyházmegyés szemináriumok (Esztergom, Győr, Veszprém, Szeged, Eger és Nyíregyháza). Általában a saját egyházmegye kispapjait veszik föl ezekbe, illetve azokat is, akik más egyházmegyéből származnak, de ott nincsen szeminárium. Budapesten van a Központi Szeminárium. Itt bármely egyházmegyéből lehetnek kispapok, de nem úgy, hogy oda jelentkeznének, hanem a jobb képességű kispapokat a saját püspökeik oda küldenek. Ez jelentős eltérés. A tanulmányokban egyes tárgyak magasabb szintűek, pl. kötelező a héber nyelv tanulása is. Ez az egyetlen teológiai egyetem, amely doktori címet is ad. A nyíregyház főiskola azonban sok olyan, főként keleti teológiához kapcsolódó tárgyat is nyújt, amelyet Magyarországon másutt nem. Sőt, a határon túlról is jelentkeznek a mi főiskolánkra, újabban nem is csak magyar nyelvűek.


T.Lelkiatya!

Miért van hiány a görög egyházban papokból? Sajnos azt veszem észre hogy a papok száma egyre csökken. Talán nem vonzza a fiatalokat a hivatás vagy én látom rosszul és szó sincs ilyenről?
Viszont sajnos a szerzetesrendek létszáma is csökken. Nem értem miért állnak egyre kevesebben Isten szolgálatába?
Vera

A hivatás nagy titok. Istentől származó hívás, de jelentősen befolyásolja a világ és az emberek hozzáállása is. Ma olyan világban élünk, amely egyáltalán nem kedvez a hivatásoknak. Nincsen nyílt egyházüldözés, amely a tapasztalat szerint még erősebb hitvallásra készteti a keresztényeket, tanúságtevővé, vártanúkká válnak, de ma ennél sokkal alattomosabb támadásnak van kitéve az Egyház. A fiatalok gondolkodását tudatosan elbolondítja, nyíltan hirdeti a bűnt, az érzéki, testi vágyak követését, kiélését. Közben pedig olyan pszichés zavarokat kelt a sok válással, emberi kapcsolatok szétzilálásával, hogy egyre képtelenebbek lesznek bárminek is elköteleződni. Nem csak a papságra vagy szerzetességre, de még a házasságra is, amely szintén életre szóló elhatározást igényel. Aki meghallja az Isten hívását, ne habozzék, ne halogassa a döntést, hanem bátran vállalja azt, hogy föláldozza magát másokért és az Istenért!


Kedves Lelkiatya!

Az alábbi helyzetben római katolikusként gyónhatok görög katolikus atyánál?

Római katolikus vagyok, római katolikus misékre járok rendszeresen.
Néhány éve felnőttként részesültem a bevezető szentségekben, saját kérésre, mert ez az a rítus, hit út, ahol otthon érzem magam. Most ezt nem részletezem, mert a kérdés szempontjából a részletek nem fontosak. Ezzel kapcsolatban az a fontos, hogy nem áll szándékomban rítust váltani, a rk.-hoz ragaszkodom, de nyitott maradok a görög katolikus felé is.

De gyónni még soha nem gyóntam. Annak a közösségnek a vezetője előtt, ahova rendszeresen járok misére, valami miatt nem tudok megnyílni úgy, hogy gyónni tudjak. Semmi személyes problémám nincs vele. Egyszerűen nem tudom a zárkózottságom okát. Ezt imában Isten elé viszem.
De már szükségét érzem a gyónásnak. Nem akarom halogatni tovább.
Van viszont egy másik atya, akivel beszélgettem már többször, és valami miatt nála szívesebben gyónnék, mert iránta jobban megvan a bizalmam, jobban meg tudok nyílni gyónás tekintetében. Viszont ő görög katolikus.

Tudomásom szerint kölcsönösen elfogadottak, ezért gondoltam, hogy akkor elmegyek a görög katolikus atyához gyónni, ahol biztos hogy nyitottan és őszintén meg tudok gyónni.
Lehet, utána már nyitottabb tudnék lenni más atyánál is. De addig csak halogatom, és belül már frusztrál ez a helyzet.

Ilyen helyzetben gyónhatok görög katolikus atyánál római katolikusként is?

Nyugodtan elvégezheti a szentgyónását a görögkatolikus atyánál. Ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk. Mint ahogyan kölcsönösen részesülhetünk az Eukharisztiában, még ha más rítusú Liturgián vagyunk is, éppen így a szentgyónásnak sincsenek rítuskorlátai.


Tisztelt Lelkiatya!

Mit tehetek az alábbi helyzetben?
Január második felétől visszaülök az iskolapadba tanulni, felnőtt OKJ oktatás keretein belül. Az órák szombati napokon lesznek, és abban a katolikus közösségben, ahova tartozok szombatonként van mise. De így január második felétől nem tudok itt misén részt venni.
Ilyen esetben elfogadható-e az, ha rk.-ként amíg a képzésre kell járnom, a görög katolikus liturgiára megyek, görög katolikus atyánál gyónok és áldozok?
Nekem a görög katolikus liturgia maga is idegen. De nem akarok az egyháztól eltávolodni azáltal, hogy nem járok misére, ezért gondoltam, hogy bár római katolikus vagyok és az a rítus az, ahol otthon érzem magam, mégis liturgiára elmennék. Talán Isten így akarja, hogy még nyitottabb legyek, és ne a külsőségekre figyeljek, hiszen ha jól tudom az üzenet ugyanaz, és kölcsönösen elfogadott a két egyház között.

Helyénvaló gondolat, hogy adott esetben a római szent mise helyett görögkatolikus Szent Liturgián vegyen részt. Ez mindenképpen segíteni fogja a nyitottságát - egyébként a tanulmányai is ezt fogják erősíteni. Görögkatolikus templomban gyónhat is, áldozhat is, hiszen ugyanannak a Katolikus Egyháznak a tagjai vagyunk.


Kedves Lelkiatya!
A súlyos és a halálos bűn között mi a különbség? Mik a leggyakoribb súlyos bűnök például? Halálos bűn elkövetése után nem járulhatunk szentáldozáshoz ha jól tudom. Ez a súlyos bűnökre is vonatkozik?
Előre is köszönöm a válaszát!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A Katolikus Lexikon így magyarázza:
A halálos bűn és a bocsánatos bűn különbségét már a Szentírás jelzi (1Jn 5,16-17), a különbségtétel az Egyház hagyományában született meg, és azt az emberi tapasztalat megerősíti. A halálos bűn lerombolja az ember szívében a szeretetet, mert súlyosan megsérti Isten parancsát; elszakítja az embert Istentől.
Továbbá: Halálos bűn az, amikor az ember tudva és akarva súlyos dologban nem engedelmeskedik Isten akaratának.
Érdemes végigolvasnia a szócikket:
http://lexikon.katolikus.hu/H/hal%C3%A1los%20b%C5%B1n.html


Miért nem tudok gyónni? Miért írtózom ettől. Nincs pap aki előtt meg tudnék nyílni. Már többször is elolvastam az egész Újszövetséget, de olyan utalás nincs benne, hogy a pap fülébe kell gyónni, hanem bűnvallomást és bűnbánatot mond Jézus. Tehát egy kereszt előtt a szobámban, meg tudom gyónni a bűneimet Istennek! És meg is kapom a feloldozást. Ezért teljes lelki nyugalommal megyek áldozni. A fülbe gyónást szerintem az inkvizició vezette be. El kellene törölni, ez nem szentség. Sokkal jobb lenne, ha egy gyóntató szobába menne be a hívő, és egy feszület előtt elmondaná a bűneit. És kint a pap feloldozná. A pap ember. A zsidóknál is a főpap csak bemutatta az áldozatot, és nem több. A pap bemutatja az áldozatot, és szavaira átváltozik a kenyér és a bor, de ez is Isten műve. A pap mindig és mindenkor ember marad. Főleg amikor (sokszor) bűnnel fertőzötten megy az oltárhoz.

Két fájdalmas kérdését a harmadik mondatában már meg is válaszolta. Valami miatt Önnek nehezére esik a megnyílás. Lehet, hogy korábban sebeket kapott az emberi bizalmatlanság terén, esetleg gyermekkorában élt át hasonlót. Mindenesetre ez a belső gát teszi annyira nehézzé az Ön számára ezt a megnyílást. Igaz, azt írja, hogy teljes lelki nyugalommal megy áldozni, szavai mégis bizonyos zaklatottságról árulnak el e téren.
A fülbegyónást nem az inkvizíció vezette be. A kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Lehet, hogy könnyebbnek tűnik egy üres szobában elmondani a bűnöket, mégis szükségünk van arra is, hogy más emberek meghallgassanak. A pszichológus sem azt javasolja, hogy üres szobában beszélje ki magából a feszültségeket a megkönnyebbülni vágyó. Márpedig itt sokkal többről van szó, mint emberi eszközökkel való lélekgyógyításról. Krisztus Urunk maga bízta rá apostolaira az oldás és kötés hatalmát (Mt 18,18; Jn 20,23). Ezeken a helyeken Jézus valóban nem fülbegyónásról beszél, de mégis arra utal, hogy az arra általa fölhatalmazott személyeknek kell elbírálniok a vétkek súlyát.
Abban teljesen igaza van, hogy a pap is ember és mindig is az marad. Bűnössége miatt is rászorul a bűnbánat szentségére. Nem azért oldoz fel, mert ő tisztább lenne a másik embernél, aki nála meggyónik, hanem, mert erre Krisztus hatalmazta föl. Nagy alázat kell a szentgyónáshoz. De, ha legyőzzük magunkban ezeket az ellenérzéseket, akkor ez a megtisztító bűnbánat még alázatosabbá tesz.



Tisztelt Lelkiatya!

Nagyon nehezen szembesülök felnőtt gyermekeim párkapcsolatával.Mi a gyermekeinket keresztény szellemben neveltük, vasár és ünnepnapokon közösen mentünk a szentmisére. Három gyermekem van, 28 éves fiú, 26 éves lány és 18 éves fiú. A 26 éves lányom férjnél van,a férje volt ugyan elsőáldozó,de egyszer sem kíséri el a feleségét templomba.A legidősebb fiam egy év után összeköltözött a barátnőjével,aki reformátusnak lett keresztelve, de nem gyakorolja ő sem a vallását, sőt azt is hangoztatja, hogy ő nem hisz Istenben.A nagymama karácsonyra egy bibliát akart neki ajándékozni, azzal a feltétellel, hogyha fogja olvasgatni, de nem fogadta el. Komolyan kezdek aggódni értük,hiszen már a kis unokám is útban van. A házasságról a fiam hallani sem akar. A legkisebb fiam barátnője pedig meg sincs keresztelve. Nagyon el vagyok keseredve, tehetetlennek érzem magam.
Isten áldását kérve munkájára,válaszát várva, üdvözlettel Icus.

2115.01.02-1

Kedves Icus!
Aggódnia nem kell, mert az nem segít semmit. Helyzetét, lelkiállapotát azonban teljesen megértem. Nem könnyű dolog a mai fiatalokat istenfélelemre vezetni, hiszen annyira erősen hat rájuk a világ szelleme, hogy ember legyen a talpán, aki annak ellen tud állni. Aggódnia azonban azért nem kell, mert tudhatja, hogy Isten kezében vagyunk. A gyermekei is. Ha kiskoruktól fogva nevelte őket a hitre, akkor ez lelkük mélyébe beleivódott. Lehet, hogy most szinte semmi nyoma nem látszik, de adott esetben, szükséghelyzetben majd felszínre kerül. Ha azt látja, hogy már nem tud rájuk hatni, azt javaslom, ne is erőltesse. Bízza őket nagyobb erővel a Mindenhatóra. A szavakat, melyeket nekik mondana, mondja el az Úrnak, vagyis rábeszélés helyett imádkozzék.Most ez a legtöbb, amit tehet értük.


Kedves Lelkiatya! Fura érzésem van és nem is találom a megfelelő jelzőt rá... Szóval hányszor, de hányszor elhatároztam magamban azt, hogy rendszeresen olvasom a Szentírást: a napi evangélium mellett folyamatosan az elejétől kezdve, hogy legalább egyszer elolvassam az összes könyvet, írást. Viszont állandóan oda jutottam, hogy el-elmaradnak az olvasások, egy idő után pedig hosszú hónapokon át kezembe sem vettem a Szentírást, pedig ott van fejem mellett az éjjeli szekrényen, kéznél.
Kb. 2 hónapja telepítettem okostelefonomra az e-avangélium alkalmazást és az lett a gyakorlatom, hogy minden nap lefekvés után, amikor csend és nyugalom van körülöttem, a kezembe veszem a telefont és elolvasom a napi evangéliumot.
Sőt, nem rég telepítettem a zsolozsma alkalmazást és most a karácsonyi időben több nap is elimádkoztam az egészet kezdve az imádságra hívástól egészen a befejező imaóráig.
Azért van bennem fura érzés, mert nem értem a helyzetet és magamat sem. Ott van tőlem (most is) karnyújtásnyira a nyomtatott Szentírás, de nem érzek késztetést arra, hogy a kezembe vegyem és olvassam. Viszont tudom, ha lefekszek, akkor a telefonon el fogom olvasni a napi evangéliumot. Ennyire modern világban élnénk? Ennyire a rabjává váltam a digitális világnak? Nem tudom, hogy mennyire helyes ez vagy sem. Ha leírná ezzel kapcsolatos gondolatait, megköszönném!

Ez valóban érdekes jelenség, de nem érdemes nagyon csodálkozni rajta. A villódzó elektronikus herkentyű valahogyan jobban vonz, mint a szögletes, lapozni való kötet. Azt hiszem, kevés kivételtől eltekintve ma a legtöbb embernél ez így működik. El lehet gondolkodni azon, hogy ennek mi az oka. Én azonban ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy ez a technikai vívmány mégiscsak eléri célját, mert amit nem sikerült hagyományos módon, az lám, a modern eszközzel mégis megvalósul. Arra ügyeljen azért, hogy ez az esti olvasás meg a zsolozsmázás valóban Istenre figyelést eredményezzen. Valóban Tőle várja annak üzenetét, szeretetében való megerősödést. Különben hiába forgatja a XXI. századi kütyüt. Szerintem adjon hálát, hogy ez így van, és használja ki ezt a nagyszerű lehetőséget.


Tisztelt Lelkiatya!
Eltartási szerződést szeretnék kötni
...
Tisztelettel. R

Kedves R!
Áttettem a Szerkesztő rovatába az írását.


Kedves Lelkiatya!

Ismét eljött egy újabb év. De ez rengeteg feszültséget fog okozni a számomra. Idén fogok érettségizni, idén lesz a jelentkeezés felsőoktatásba és még sorolhatnám mi mindennel jár egy középiskolás utolsó éve az iskolában. Mindentől nagyon félek, hogy vajon hogy fog alakulni az év.
Hogyan győzhetném le a bennem lévő félelmet ezektől a dolgoktól?

Andi

Kedves Andi!
Ennyi erővel arról is írhatna, micsoda csodálatos dolgok fognak történni Önnel ebben az esztendőben: érettségizni fog, felvételizni egyetemre vagy főiskolára, rengeteg új barát és lehetőség vár Magára. Nem félni kell az előttünk álló dolgoktól, hanem lehetőségeket látni bennük. Olyan számunkra a világ, amilyennek látjuk. Természetesen sok nehézség is van benne, s nem akarom áltatni, nem csak ez az esztendő lesz most nehéz, hanem az utána következők is. Sőt, minden bizonnyal az utána következők még nagyobb feladatokat tartogatnak az Ön számára. Lesznek majd újabb szenvedések is. De mindezekben meg kell látnia a lehetőségeket, az Isten ajándékát, amelyekkel nevelni, növelni, alakítani akarja Önt. Mivel teljesen igaz Szent Pál mondása: Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik (Róm 8,28), leginkább azt javaslom, hogy az Istent szeresse minél jobban. Őbenne bízzék, és mindent úgy fogadjon, mint az Ő szeretetének jeleit. Akkor a sok izgalom, ami Önre vár, egyszersmind örömteli izgalom is lesz, legalábbis utólag mindig meg fog mutatkozni azok szépsége.


Kedves lelkiatya!
Az egyik volt közeli barátnöm hirtelen levágatta a haját,nagyon extravagáns stilusban,ami korábban nem volt jellemzö rá.Az utóbbi idöben nagyon szokatlan volt a viselkedése is,hol magába vonult,hol pedig elszállt a beképzeltségtöl.A kettönk barátsága is széttört gondolom a változások hatására,meg más kapcsolatok,dolgok is az ö életében.Ez az ember azelött nem ilyen volt.A régi egyénisége szimpatikusabb volt.Az új egyéniségével szinte ellök másokat.Nincs már meg benne a régi figyelemsség,kedvesség.A beszéd stilusa is agressziv.A tekintete is más.Úgy látom, ö mindenkivel igy viselkedik.Nem tudom miért.Igaz,hogy sok rossz dolog történt a kettönk barátságában,de azért aggódok érte.Van bizonyos labilitás a természetében,és félek nehogy valamit csináljon magával.Ezzel a viselkedés formával félek nem vonzani hanem taszitani fog másokat.És ha egyszer nagyot esik,ami nagyon valószinünek látszik,akkor annak nem lennének jó következményei.Nem mondhatok neki semmit azóta,hogy a barátságunk összetört,sokszor megvetéssel néz rám,különösen ha a közelében vagyok,báris ezt igy érzem.Mindig arról beszél feltünöen,hogy szabadságra vágyik.Nem akar senkivel sem úgy igazán jóban lenni most hanem inkább felszinesebben.Az internetes oldalára is sok dolgot dalt rak fel a változással kapcsolatban,de Istennel kapcsolatban is.A vallási közösségbe jár,söt úgy látom jobbára ilyen helyekre jár,Istennel is foglalkozik,de ez a két stilus valahogy furcsa kombináció.Azt mondta a közösségben egy megosztás alkalmával,hogy benne az elmult évben sok minden lerombolódott,de kezd ujjáépülni.Ön szerint mik okozhatnak egy teljesen uj viselkedés módot és frizura váltást?Lehet-e alapja az aggodalmaimnak vagy ez naivitás,hogy ennyire a szivemen viselem a sorsát?Valószinü én lennék az utolsó akitöl segitséget fogadna el.Néha azt sem tudom már vele kapcsolatban,hogy öszinte emberrel állok-e szemben.
Válaszát nagyon szépen megköszönöm!
Mina

Kedves Mina!
A (volt) barátnője minden bizonnyal keresi önmagát. Az is biztosra vehető, hogy még nem találta meg. Az új frizura, természetesen, a belső útkeresésnek egy harsány megnyilatkozása, vagy inkább annak üzenete, hogy ő ezt a belső változást a világ tudomására akarja hozni. Ha úgy van, amint mondja, s ez valószínű is, hogy csak még többeket eltaszít magától ezzel a hivalkodó viselkedéssel, akkor erre előbb-utóbb rá fog jönni maga is. Miként majd a frizurája újból változni fog, talán hamarosan is, úgy a belső világa is tovább alakul majd. Arra nincs biztosíték, hogy jó, hogy jobb irányba fog változni. Nem láthatjuk előre, hogy merre alakul a sorsa. De, ha megtartotta az Istennel és a keresztény közösséggel a kapcsolatát, az jó jel. Javaslom, hogy, ha Önre nem hallgat, akkor beszéljen a közösséget vezető atyával, mondja el neki, hogy mit érez, milyen sejtései, félelmei vannak ezzel a lánnyal kapcsolatban. Hátha ő majd fog tudni segíteni. Ugyanezt tegye a Jóisten felé is. Vigye el neki ezt a gondját. Természetesen Őt nem kell tájékoztatni, hogy mi is történik itt, de ha imádságban elsorolja neki, miért és miként aggódik érte, már ez is imádság. Kérje a Mindenhatótól a hathatós segítséget a számára!




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   61   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat