Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.205.52.110)


Mennyi három meg egy? (számmal)


Tisztelt Lelkiatya!

Kétségbe vagyok esve... Úgy érzem hogy unom az imádságot. Minden este imádkozom ugyanazokat az imákat és köszönetet mondok. De manapság unalmas, pedig ugyanúgy vágyom az Isten után mint azelőtt és mégis ez történik. Tiszteletlenségnek érzem Istennel szemben és szörnyű lelkiismeret furdalásom van emiatt. Mit tudok ez ellen tenni?
Kérem segítsen!

A legfontosabb, hogy ne essen kétségbe. Van, amikor könnyen megy az imádság, van, amikor nehezen. Krisztus a kitartást kérte tőlünk, az állhatatosságot (Lk 18,1). Ezzel mutatjuk meg, hogy nem csak akkor vagyunk vele, amikor könnyű és szárnyaló, hanem a nehéz percekben, nehéz időszakokban is. Ha most megtartja az imádságát, akkor meg fog erősödni a hitében.


Tisztelt Lelkiatya!

Szeretném megkérdezni, hogy lehet-e két embernek ugyanaz a személy a bérmaszülője akkor ha egyszerre bérmálkoznak.

Segítségét előre is köszönöm.
Julcsi

Elég régi hagyomány, hogy egy embernek csak egy bérmaszülője, s egy bérmaszülőnek csak egy bérmagyermeke lehet. Korábban érvényben volt Magyarországon olyan zsinati rendelkezés, amely ezt így szabályozta. Ismereteim szerint ez ma már nincsen így érvényben, inkább csak a szokás maradt meg. Teológiailag nincsen akadálya annak, hogy valaki több személyért is vállal keresztény felelősséget. Én tehát elképzelhetőnek tartom, hogy ugyanaz a személy legyen kettő vagy akár több embernek is a bérmaszülője. Viszont a szokás megléte és más egyéb okok miatt is nem javaslom, hogy ugyanazon a szertartáson belül egy személy több bérmálkozót is vállaljon.
Kicsit részletesebben olvashat erről a Katolikus Lexikonban a következő szócikkben: http://lexikon.katolikus.hu/B/b%C3%A9rmasz%C3%BCl%C5%91.html


Tisztelt lelkiatya!
Igaz-e,hogy a szentlélek káromlására nincs bűnbocsánat?

Szent Máté evangéliumában találjuk ezt a figyelmeztetést (Mt 12,32). A lélek elleni beszéd azonban nem a káromkodásnak egy válfaja. Nem azt jelenti ez a jézusi mondás, hogy ha ugyanazokat a csúnya szavakat mondjuk az Atyára, vagy a Fiúra, az kevésbé volna súlyos bűn, mint ha a Szentlélekre mondanánk. Itt Jézus a megátalkodottságra utal. A Lélek indítja az embert az Istennel való kapcsolatra. Aki ennek ellenáll, azzal szemben a Mindenható is tehetetlen, mert elutasítja az Isten ajándékát. Ez a megátalkodott ember. Erre mondja Jézus, hogy megbocsáthatatlan, hiszen visszautasítja az Isten szeretetét.


Tisztelt Lelkiatya!

Az mennyire számít bűnnek, ha az új tanulmányi és munkarendem miatt jelenleg csak havonta egyszer tudok eljutni vasárnapi misére?
Bizonyos változások miatt: utazás, munkahelyi rend és levelezős tanulmányaim miatt alakult most ez így.
De amikor csak tudok, megyek misére. Pl. ha hétköznap egyik esti misére megyek, de vasárnapira csak havonta egyszer, az mennyire bűn?
Próbáltam másképpen alakítani a dolgaimat, de jelenleg nem én szabom meg a munkahelyi időbeosztást, a levelzős órarendet és az ezekkel való utazást.

Válaszát köszönöm szépen!

Másként tenném fel a kérdést. Nem az a fő szempont, hogy mennyire bűn, amit, ugye, minden módon kerülni kell, hanem, hogy mit tudok tenni az Istennel való kapcsolatomért, és mi az, amit nem tudok megtenni, vagy mi az, amit tehetek helyette? A vasárnap megszentelése lelki kötelességünk. Ennek természetes módja a szentmisén (Szent Liturgián) való részvétel. Rendkívüli helyzetben, amikor ennek teljesítése lehetetlen, akkor más módon kell ezt a napot megszentelni. A hétköznapi mise nagyon jó lehetőség, érdemes minél gyakrabban élni vele, de nem pótolja a vasárnap megszentelését. Azokon a vasárnapokon, amikor nem tud elmenni templomba, akkor vegye elő legalább az aznapra előírt szentírási szakaszokat, de el is imádkozhatja a szentmise egyéb, állandó részeit is. Vagy választhat más megoldást is, hogy aznap legalább egy órát az Úrral töltsön.


Kérdésem, a kislányom, görög katolikus, a párja pogány, gyermeket vár a férfitől. Mi ,szülők akik katolikusak vagyunk, a párja szülei nem gyakorolják a vallást, engedhetem-e a gyermek csúnya szóval megszületését??? Hadakozásnak én nem vagyok híve...

A hadakozás általában nem jó dolog, de van, amiért szabad, sőt, kell is küzdeni. Ilyen az emberi élet is. Másként kell megfogalmaznia: Nem csak megakadályozni nem szabad a megszületését, hanem minden módon segíteni kell azt. Nem szabad a megfogant gyermeket megölni! Persze, ez nehéz körülményeket is teremt, de semmilyen nehéz körülmény nem érhet fel az emberi élettel. S nem csak a gyermek életéről van szó. Sokan nem tudják, esetleg mások előtt is tagadják, hogy milyen súlyos lelki terhet jelent egy magzat meggyilkolása. A döntéskor nem tűnik nagyobb dolognak, mint egy foghúzás, később azonban megszólal a lelkiismeret, és egész életre szóló teher lehet. Ha már megtörtént a foganás, akkor a gyermeknek meg kell születnie. Ehhez segítsék a lányukat.


Olyan problémám van, hogy nagyon sokszor káromló gondolatok ötlenek fel az elmémben. Meg más, nagyon méltatlan dolgok is. Szörnyű. Ennyi mocsok van bennem?
Persze küzdök ellenük és kivetem őket. Ami további nehézség, hogy ez az utóbbi napokban tömegével fordult elő és rohanok, rohannék mindig gyónni. Beleőrülök. nem jutok így el a szentáldozáshoz sem.
Talán azzal lehet összefüggésben, hogy hosszú idő óta kiengedtem. Évekig rosszul gyakoroltam a belső imát. Túl görcsös voltam és talán mindent elfojtottam. Most kiengedtem, s amellett, hogy felszabadultam, úgy tűnik, a rossz is elszabadult, legalábbis érzelmi és mentális szinten. Folyamatos gyónási kényszerem van. És megyek is. Naponta mégsem gyónhatok...Mit tanácsolsz? Lehet nem kellene most egy ideig sem gyónni, sem áldozni, amíg meg nem találom a békét?

Törekvő lélek lévén a gonosz nem hagyja békén, fogást keres, hogyan tudná letéríteni. Hol így, hol úgy próbálkozik. Amit a vázolt helyzetből érdemes kiemelni, az az, hogy nem pusztán a csúf gondolatokkal akar a gonosz a bűnbe taszítani, hanem sokkal inkább azok eredményével. Megtépázza az Istennel való kapcsolatát, zaklatottá teszi. Hol azt érzi, hogy el kell süllyedni a szégyenben, hol meg azt, hogy rohannia kell gyónni, nem mehet áldozni. Ezt a zaklatott állapotot akarja leginkább elérni a gonosz, illetve, hogy ez által távolodjon el az Úrtól. Résen kell lenni!
Igazából a káromló gondolatok messze nem olyan súlyos bűnök, mint amennyire az ember szégyelli és szabadulni szeretne tőle. Sokkal több és súlyosabb bűnöket követünk el szeretetlenséggel, figyelmetlenséggel, stb., mint azzal, hogy akaratlanul merre csapong az elménk. Mégis, ez az, ami miatt gyónni szeretne, vagy éppen attól hosszabb időre tartózkodna.
Lényeg, hogy őrizze a békét a szívében. Nyugodtan kijelentheti, hogy semmi jelentősége nincs annak, hogy mire önkéntelenül mire gondol. Ez olyan, mint egy izomrángás. Nem akar arra gondolni, de nem tud tenni ellene. Persze, voltak ennek előzményei, vannak körülmények, amelyek miatt hibásnak érzi magát. Ez lehet jogos. De hangsúlyozom, nem olyan rettentő bűn, amely ilyen erősen befolyásolhatná a szentséggel való kapcsolatát.
Javaslom, hogy továbbra is gyónjon rendszeresen. Legföljebb hetente, de annál gyakrabban semmiképp. Áldozni pedig nyugodtan menjen, még akkor is, ha nem tudta meggyónni ezt a fejében kavargó förmedvényt. Az Úr közeledése nem ettől függ. Ő nem csak a tiszta lelkű embert szereti, aki makulátlan, hanem a bűneiben vergődőt, a gondolataival viaskodót is. Miért is maradna hát távol, amikor Ő hív a Vele való egyesülésre?


Kedves Lelkiatya!
Olyan embernek akinek eltávolitották a heréit lehet e pap? Vagy legalább alszerpap vagy papi munkát nem végző szerzetes?
Köszönettel

Kérem, bocsásson meg, korábbi válaszomban nem voltam elég körültekintő. A helyes választ itt olvashatja.
Valamely testrész hiánya még nem jelent akadályt az egyházi rend szentségében vagy a szerzetességben, csak ha a csonkítás valami rossz indítékkal történt. Erről bővebben a Katolikus Lexikonban olvashat: http://lexikon.katolikus.hu/S/szentel%C3%A9si%20akad%C3%A1ly.html


Tisztelt lelkiatya.
Én az esküvésről szeretnék valamit megtudni.Édesapám alkoholista volt,bár többször volt elvonón mégis mindig újra visszaszokott az alkoholra.Bár ennek már több mint 20 éve és már édesapám 5 éve meghalt mégis szeretnék valamire választ kapni öntől.Édesapám mindig megfogadta,hogy nem iszik többé sőt emlékszem többször meg is esküdött az én életemre,hogy nem fog inni és nem tartotta meg úgymond az esküjét.Bár félni soha nem féltem,hogy ez miatt én esetleg előbb meghalhatok mert az én életemre esküdött és nem tartotta be azonban mi egyszerű emberek egy ilyen esküt szó szerint értelmezünk.Valójában én úgy gondolom,hogy Isten ilyen eskü miatt egy ártatlan ember életét nem fogja elvenni,mégis olvastam a bibliában részeket bár az hamis eskünek számít amikor Péter letagadja Jézust,hogy ismeri.A biblia szerint a hamisan esküvőt Isten családostól meg szokta büntetni váratlan és korai halállal.Ilyen esetben édesapám esküje hamis eskü vagy pedig eskü szegés volt?Hiszen akkor ő nem egy eleve hazugságra esküdött csak épp nem tartotta meg.Vagy valójában Isten az ilyen esküt amikor valaki, más életére esküszik és nem tartja be érvénytelennek veszi?Hogy kell egy ilyen esküt értelmezni mert a bibliában amik írva vannak nem biztos,hogy mi jól tudjuk értelmezni de ön mint pap mindent tökéletesen tud.Van egy olyan embernek félni valója,hogy meg fog halni akinek az életére egy mésik ember megesküdött valamire és nem tartotta meg?Valamint lehetséges,hogy édesapám ez miatt az esküje miatt halt meg fiatalon?Még annyit szeretnék írni,hogy én római katolikus vagyok,ezt csak azért írom mert nem tudom,hogy különböző vallások máshogy értelmezik-e a bibliát, Isten parancsolatait.
Válaszát előre is köszönöm szépen.

Azzal kell kezdenem, hogy bár pap vagyok, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindent tökéletesen tudnék. Sajnos, távolról sem. Mégis, segíthetünk egymásnak tanácsokkal, ha nyitott lélekkel figyelünk, főként arra, hogy maga a Szentlélek mit akar tanítani.
A Bibliában sok olyan törvény van leírva, amelyet Krisztus már beteljesített, s ezért nem úgy kell ránk vonatkoztatni, mint az ószövetségi emberekre. Éppen ilyen a bosszúállás, de az esküvés is. A későbbi próféták világosan tanították, hogy mindenki csak a maga bűnéért felel (MTörv 24,16. Bár a hagyomány Mózes 5. könyvének tartja, de keletkezése kb. Kr. e. V. századra tehető).
Nem szabad sem hamisan, sem meggondolatlanul esküdni, mégis szorult helyzetében meg szokták tenni az emberek. Az Édesapja éppen azért mondott ilyen meggondolatlan szavakat, mert nagyon szerette Önt, és éppen ezzel a nagyon erős fogadással szerette volna saját magát rávenni arra, hogy megszabaduljon az alkohol béklyójától. Nem sikerült neki. Vélhetően ezért halt meg hamar, a szenvedélybetegsége miatt.
Isten a szívet vizsgálja. Ön nagyon is jól gondolja, hogy Isten az ártatlant nem bünteti a másik hibája miatt. Mindenkit csak saját tetteiért von felelősségre. Ugyanakkor felelősek vagyunk egymásért is, de ezt már Isten tudja egyedül, hogy ezt a kölcsönös felelősséget hogyan fogja rajtunk számon kérni. Önnek tehát semmi félnivalója nincsen. Bízzon a Jóistenben, kérje, hogy Ő vezesse az életét. Az Édesapjáért pedig imádkozzon és végeztessen szent misét.


Kedves Lelkiatya!
Olyan embernek akinek eltávolitották a heréit lehet e pap? Vagy legalább alszerpap vagy papi munkát nem végző szerzetes?
Köszönettel

Pap egészen biztosan nem lehet. Azt hiszem, szerzetes sem, de ezt talán az egyes közösségektől függ. Alszerpapi rendet kaphat, de szerpapit már nem.


Kedves Lelkiatya!
Súlyos bűnt követtem el, hamisan esküdtem, mert el akartam kerülni egy feszült helyzetet. Októberben történt, meg is gyóntam, de azóta minden rossz ér, és sok ijedség. Mit tehetnék, hogy a Jóistent kiengeszteljem? Van még visszaút hozzá?
Válaszát előre is köszönöm. Beáta

Kedves Beáta!
Állítom Önnek, hogy ez a bűne messze nem olyan súlyos, mint sok más, amelyeket esetleg naponta elkövet. Például mások megítélése, másokkal szembeni harag, együttérzés hiánya, stb. Abban a bizonyos feszült helyzetben inkább kényszeredetten tette ezt a buta esküt, ijedtében, félelmében. Hogy az azóta tapasztalt rossz dolgokat ennek tulajdonítja, ennek inkább az az oka, hogy még nem tudott teljesen kikerülni abból a feszült lelkiállapotból, vagy legalábbis valami módon még mindig hat Önre annak emléke. Ezt kell elsősorban orvosolni. Azt tanácsolom, keressen valakit, egy jó barátot, papot, lelki atyát vagy akár pszichológust is lehet, akinek részletesen elmeséli azt a bizonyos helyzetet. Attól tartok, hogy amikor meggyónta, akkor nem volt alkalma erre a részletes kibeszélésre. Még ez hiányzik.
A Jóistent pedig nem kiengesztelni kell, hiszen Ő sohasem haragszik. Inkább köszönje meg, hogy ez a rossz dolog megtörténhetett, és Önt mégis visszafogadja és segíti továbbra is. Ha ezt a köszönetet megteszi, elkezdi majd látni a többi ajándékot is, amit azóta kapott Tőle. Sok van ám!


Tisztelt Lelkiatya!

Néhány hónapja kezdtem el a felnőtt keresztségre készülni (római katolikus), önszántamból, semmi külső hatás nincs mögötte.

Én döntöttem úgy saját akaratomból, hogy felnőttként a római katolikus vallást felveszem - megkeresztelkedek, bérmálkozok, stb.

Viszont az elmúlt két hétben nagyon elbizonytalanodtam.
Nem tudom, miért, vagy hogy mi is történik most bennem, velem, ami ezt hozza.

De ez akkora belső feszültséget hoz létre bennem, hogy sok energiámat felemészti.

Az elbizonytalanodás hátterében az alábbiak állhatnak:

- egyik szülőm sem nézi jó szemmel, hogy katolizálni akarok (Egy nem vallásos családból származom eredetileg, és testvéreimnek húgomnak és bátyámnak a templomi esküvő miatt volt református keresztelője, stb., tehát csak formalitásból.)

- az általam felkért keresztszüleimmel (leendő keresztanyával - aki egyben a bérmaszülőm is lesz -és keresztapával semmi probléma nincs. Én úgy érzem, hogy ők szívesen vállalják ezt a feladatot és a kapcsolatunk is kiegyensúlyozott. Viszont az ő rokonságuk - nagykorú lányuk és fiuk, valamint keresztanya testvére is - azt éreztetik velem, hogy valójában nem vagyok és nem is leszek ezután sem a családjuk tagja... ridegek velem, ezt érzem. Nem csak így képzelem, hanem egészen másképpen állnak ők hozzám, mint a leendő keresztszüleim. Az ilyet megérzi az, aki odafigyel. Viszont sok időt töltünk együtt, amikor keresztanyáéknál vagyok.
(Így nem tudom, mit tegyek ezzel kapcsolatban, mert ezt nem tudom hogy felhozni pl. keresztanyának mondva. Nem akarom, hogy miattam legyen esetleg feszültség közöttük.)
Vagy egyszerűen nem kell foglalkoznom velük, hanem elég az, ha a keresztszüleimmel kiegyensúlyozott a kapcsolatom?
Akiket keresztszülőnek választottam, nem rokonaim semmilyen szinten. Tehát vérségi kapcsolat sem fűz hozzájuk.
De szerintem a lelki kapcsolat sokkal fontosabb ennél. Hiszen esetemben, felnőttként (28 évesen) nem a szokást követve választottam őket, hanem mert ők azok, akiket el tudok fogadni keresztszülőnek. Ők azok, akik olyan példát adnak elém, hogy szeretném, hogy ezt a szerepet ők töltsék be az életemben.

- Olyannal is riogatnak ismerősök, és a szüleim is, hogy a katolikus egyház megköt sokkal szigorúbban, mint pl. egy református. Pl. ha katolikus vagyok, és református házasságot szeretnék majd valamikor, valami okból, akkor nem feltétlenül adják ki a keresztlevelemet, mert így akarják elérni, hogy katolikus maradjak.

Legjobban az érdekelne, hogy mit tegyek a leendő keresztszüleim rokonaival? Én a keresztszüleimet már most nagyon-nagyon tisztelem és nagyra becsülöm és hálás vagyok értük.
De mi lesz a családtagjaikkal való kapcsolatommal?

Segítő válaszát és jó tanácsát előre is hálásan köszönöm! Á.

Kedves Á.!
Mikor beszámolójában odaért, hogy: az elmúlt két hétben nagyon elbizonytalanodtam - ekkor nyomban sejtettem, hogy honnan fúj a szél. Bizonyos lehet abban, hogy a gonosz kísértő mindent megpróbál megtenni annak érdekében, hogy megakadályozza a keresztelkedést. Mesterkedéseihez többnyire az emberi gyengeségeket használja fel. Ha Ön keresztségre készül, bizony, még egyéb megpróbáltatásokat is el kell majd viselnie.
Javaslom, abba kapaszkodjon, ami biztos. Ez egyrészt az Isten hívása és ajándékozó szeretete, másrészt azok az emberek, akik ebbe az irányba terelik. Nem azt mondom, hogy ne törődjön az ő családtagjaikkal, mégis, ne tulajdonítson különösebb jelentőséget ennek a kellemetlen helyzetnek. Nem szerencsés, de hát ez is az ellenség ármányának a szüleménye, nem foglalkozzon vele tehát különösebben.
Abban van igazság, hogy a katolikus egyház bizonyos szempontból többet követel. De hát ez a szeretet követelése, amely inkább édes teher, Jézussal együtt vinni pedig még könnyű is (Mt 11,30).


Kedves Lelkiatya! Egy 20 éve húzódó nehézségem van. Édesapámnak az első házasságából született egy lánya, a nővérünk, akivel sosem laktunk együtt, de 14 éves koromig találkozgattunk. Akkor viszont valamiért megharagudott édesapámra, azóta velünk is megszakította a kapcsolatot. Édesapánk már külön él. Azóta nekem is vannak gyerekeim, és a nővéremről csak annyit tudok, hogy egyedül él, és igen magányos is. Szeretném vele fölvenni a kapcsolatot, de nem tudom, hogyan kezdjem. A levelekre nem, vagy csak egy-két szavas udvarias választ ad. A mi családunkban egyébként nem jellemző a
haragtartás, ezért sem tudok ezzel a helyzettel mit kezdeni. De bánt, hogy felnőttünk, és a testvéremmel még csak nem is beszélünk. Talán valaki tud tanácsot adni, hogy vissza lehet-e hozni a szeretet két testvér között.
Köszönettel:
Anna

Kedves Anna!
A törekvése igen dicséretes, Istennek tetsző, tehát bizonyosan meg is áldja majd azt a megfelelő időben. Ha úgy érzi, hogy eddig emberi próbálkozásai sikertelenek voltak, akkor próbálkozzon isteni erővel. Kezdjen el egy nagy imádságot ennek a célnak az érdekében. Minden nap imádkozzon e testvéréért, és egyben kérje Istentől az egymásra találás kegyelmét is. Legyen közben türelmes, hisz lehet, hogy majd csak néhány év múlva érik be ennek a kitartó imájának a gyümölcse. Közben, persze, keresse a kedvező alkalmat is. De ha ezzel az imával előkészíti hozzá a talajt, akkor egyszer csak majd adódik alkalom is hozzá, hogy végre meg tudjanak nyílni egymás felé.


Tisztelt Lelkiatya!

Hogyan kell kiszámolni a böjti napokat?

Hogy jön ki a 40 nap 2014-ben?
2014. március 5. - április 20. időszak több, mint 40 nap, ha minden napot böjti napnak számolunk.
Vagy a vasárnapok nem számítanak böjti napnak? Azok nélkül pontosan 40 nap jön ki.
Hogy számolják ezt?
Szeretném szabályosan betartani a böjtöt ebben az évben, azért szeretném a lehető legpontosabban tudni ezt.

Segítségét köszönöm szépen!

Másként számoljuk a római és másként a görögkatolikus ritus szerint. A rómaiak március 5-én, hamvazószerdán kezdik a nagyböjtöt és a vasárnapokat nem számolva érkezik el a 40. nap április 19-én, Nagyszombaton. Mi két nappal hamarabb, március 3-án kezdjük a böjtöt, és minden napot beleszámolva érkezünk el április 11-éig, azaz Lázár-szombat előtti péntekig. Ekkor számunkra befejeződik a Szent Negyven nap és kezdődik a Nagyhét.
Fontos hozzátennem azonban, hogy a böjtöt nem annyira szabályosan, mint inkább hűséggel kell megtartani. A kettő majdnem ugyanaz, mégis az előbbi inkább az értelem számolásával, az utóbbi pedig lélek készségével próbál odaadó lenni.


kedves lelkiatya!
a Szent Miklós gimnáziumban mikor lesz a felvételi szóbeli része?nem találjuk az iskola honlapján.köszönöm válaszát

Bár nem lelki kérdésről van szó, mégis megpróbálok segíteni. Elég részletes felvételi tájékoztatót találni a honlapon http://www.gorogok.hu/web_iskola/felveteli_gimnazium.html. További részleteket telefonon(+36/42/506-453; +36/42/506-454) vagy email-ben (gorogisk@gmail.com) lehet kérdezni. Vagy akár személyesen is (a gimnáziumi képzésért felelős Seszták Ilona fogadóórája a honlap tanúsága szerint hétfőn 14-16 óra között van, http://www.gorogok.hu/web_iskola/elerhetoseg.html).



Tisztelt Lelkiatya!
Kérem tanácsát abban,hogy egyházi esküvőt szeretnék kötni egy 20évvel ezelőtt elvált nővel ,akinek a férje még él.Én özvegy vagyok ő református
és vállalná az én vallásomat/romai katolikus/.Ezt a volt félreértett házasságot
mi oldja fel?Van remény vagy segítség?Vagy halálunkig éljünk így 70éves korban?
Segítő, őszinte válaszát várom.
Előre is köszönettel:Ottó.

Kedves Ottó!
Mindenképpen keresse fel a legközelebbi plébánost, hiszen ezt csak személyesen lehet elintézni. Jó esélye van Önnek arra, hogy egyházi áldással rendezhesse a kapcsolatát ezzel a hölggyel. Az egyik módja az, hogy felülvizsgálják az ő korábbi református házasságkötését, hátha katolikus szempontból szabad állapotú. De az is lehet, hogy idős koruk miatt is megengedett és lehetséges ez az egyházi áldás és a szentségekhez járulás lehetősége még akkor is, ha az illető korábbi házasságkötését nem lehet annulálni. Ezt a plébános atya majd elmagyarázza Önnek.


Dicsőség Jézus Krisztusnak. SÜRGŐS!!!
Kedves Lelkiatya az lenne a kérdésem,hogy amit ide irok azt kötelező a nyilvánosság
előtt meg jelentetni. Nem lehet-e a megírt kérés mellőzése nélkül válaszolni?
Csak így tudok itt kérdezni,más lehetőségem nincs ahol tudnám kérdezni,de nem akarom a
nyilvánosság előtt megjelentetni.
Köszönöm a választ . Üdv.

Az ide érkező válaszokat egyedül én látom, más nem. A válasz megadásakor nem mindent írok ki ide erre a felületre. Ha erre külön kérnek, akkor ezt is tiszteletben tartom. Ha pedig egészen személyes dologban kér tanácsot, írhat a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre is. Akkor csak Önnek küldöm el a választ.


Kedved Lelkiatya!
Nagyon szeretnék pap lenni. A legnagyobb álmom és érzem hogy Isten erősíti bennem folyamatosan az elhivatottságot. Egyszerűen nem tudok nem a Jó Istenre gondolni és nem tudom megállni hogy szabadidőmbe ne menjek be egy kápolnába imádkozni. De bennem él a félelem hogy mi lesz ha nem vesznek fel, teljesen össze fogok törni. Kérem adjon tanácsot hogy hogyan tudom ezt az aggodalmat elkerülni és biztos legyek a dolgomba.
Imádságos szeretettel.
Marci

Hát attól miért kellene félni, hogy nem veszik fel Önt a szemináriumba? Ha ez történnék, akkor az vagy annak a jele, hogy ez az Isten iránti buzgósága valami másra hívja Önt, vagy pedig csupán annak, hogy most még nem érett erre a nagy lépésre, egy év múlva újra megpróbálhatja. Vannak az életünkben kudarcok, amelyek viszont építhetnek, erősíthetnek bennünket, ha Istenbe vetett bizalommal éljük át.
Ugyanakkor még fontosabb figyelmeztetésem, hogy teljesen felesleges előre félni attól, ami még be sem következett. A jelenben éljen, a jelen feladataira összpontosítson, például a felkészülésre. Aztán, hogy mi fog történni, azt elég, ha a Jóisten tudja.


Bűn az önkielégítés?

Igen. Az ember beszennyezi vele a testét, de még inkább a lelkét, a gondolkodását. Figyelmébe ajánlom a templomainkban ma olvasott szakaszt, szinte minden mondatával Önnek szól: 1Kor 6,12-20


Kedves Lelkiatya .
A fiatalok a mi szemünk fénye! Olyan értékeket adjunk át nekik, amelyekért érdemes élni! mondta Ferenc pápa.Kérdésem :A Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye területén működődnek e parokiális ifjúsági csoportok és vannak e laikus animátoraik .Hol szerveznek csapatépítő tréninget?
A budapesti gimnazista koromban és az egyetemen sem idő sem lelkészekkel való találkozáskor nem éreztem h fontosnak tartotték volna ennek a felvetésnek komoly mérlegelését. Kevés szó hangzott el ennek igényéről,hogy a plébániai/parokiális animátorok milyen fontosak az egyházközség kiöregedő hívei miatt - a fiatalság megszólítása!,tanítása megtartása!!!.Az animátorok tartják össze a fiatalságot a római egyházközségekben és meg is tapasztaltam hogy van ifjusági hitélet és összetartó szeretet,megtérések.Pl Békásmegyer,Szentendre,Váci Egyházmegyéban sok helyen.Nálunk görögkatolikusoknál nem működne ugyan ez?
Köszönöm válaszát.
Thorday Szaniszló László

Kedves László!
Köszönjük észrevételét. Bizony, vannak elmaradásaink ezen a téren is. Érdekes módon ma kevesebb ifjúsági közösség működik az egyházközségeknél, mint azokban az időkben, amikor ez kifejezetten tiltott volt. Ennek nyilván sok oka van, nem részletezem. Többször és több oldalról elemeztük már ezt a kérdést. Keressük is a jó megoldásokat. Köszönjük a gondolatot, hogy helyezzünk nagyobb hangsúlyt az animátorokra, azok képzésére. Léteznek papok és világi hívők számára is csapatépítő illetve vezetőképző tréningek, de bizonyára lehetne több is. Hála Istennek, azért léteznek ifjúsági közösségek, de valóban, ebből is lehetne jóval több.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni,hogy ha a csecsemő a keresztelése után nem részesült az Eucharistiában,akkor a későbbiekben sem?
körülbelül hány éves korig lehet a kisgyermeket a Szent áldozáshoz vinni?
Marika

Mai gyakorlatunk szerint csak azokat a csecsemőket, kisgyermekeket szoktuk megáldoztatni, akik már a keresztség felvételekor - vagy utána való Szent Liturgián - részesültek az Eucharisztiában. Szentségtani szempontból azonban mindaz, aki részesült a bérmálás szentségében, az utána már áldozhatna.
Más egyházak gyakorlata szerint addig engedik a gyermekeket szentáldozáshoz járulni, amíg el nem kezdődik számára a szentgyónásra való felkészítés. Ez körülbelül egybeesik a bűn fogalmának komolyabb megértésével is. Akkortól egyre tudatosabbá tudjuk tenni benne, hogy az Eucharisztia vételére lelkileg is készülni kell. Ezzel a pedagógiai megoldással még jobban serkenteni tudjuk őket, hogy az első gyónásra készülve vágyjanak újra visszatérni az Úr Jézussal való szentségi találkozásra.


Kedves Lelkiatya!

Az elmúlt hetekben gondolkoztam azon, milyen érdekes, hogy a hypapanie és az áldozócsütörtök ugyanúgy negyven napra van a két nagy ünnepünktől. Egyik kedves atyám hívta fel rá a figyelmemet, hogy karácsony már mintegy előképe a nagyheti eseményeknek, Betlehem, a kenyér háza, az értünk megtöretett, élő kenyér templomává vált. Az lenne a kérdésem, hogy lehet-e valami párhuzamot találni a fenti két ünnep között? Írnak erről az atyák valamit?

Köszönettel:

Egy kíváncsi latin hívő

Igen, nagyon helyes a megfigyelése, valóban szoros kapcsolat van Karácsony és Húsvét között. A bizánci egyházban mindkettőt pászka-ünnepnek nevezik a harmadik nagy átmeneti ünneppel, a Vízkereszttel együtt. Ez a három u.n. pászka-ünnep. A negyven nap is szoros párhuzamot jelent, de az csak közvetve. Ugyanis más időszakok is ezt a negyven napot veszik alapul: 40 nap a Karácsonyt megelőző bűnbánati időszak, negyven napos kisded Jézust mutatják be a templomba, a Nagyböjtöt szent negyven napnak nevezzük, ez a Húsvét előtti előkészületi idő, s valóban, Húsvét után negyven nappal ünnepeljük a Mennybemenetelt. Ezeknek ószövetségi alapja van, de ezt most hosszú lenne részletezni.
Azt érdemes még kiemelni, hogy Karácsonykor is alászállt Krisztus (mennyből az földre) és Húsvétkor is alászállt, a földről az alvilágba. Ennek görög neve kenózis, az Isten önkiüresítése. Isten vállalja önmaga megalázását azért, hogy minket felemeljen az isteni életbe. Több más összekötő pontot is lehet még találni e két nagy ünnep között.


T.Atya!
Kerdesem a kovetkezo. Tizen eve Gorogkatolikus eskuvom volt ami eleg hamar valas kovetett. Fiatalok voltunk nagyon.Akkori feljemrol nem tudok semmit tizen eve.. Most 12 eve elek masik ferjemmel, 4 gyerekunk van, polgari eskuvonk volt 8 eve.Most nyaron szeretnenk Romai katoliku esluvot,kerdesem az lenne. Lehet igy egyhazi eskuvom,hogy regen gorog most romai lenne? Elore koszonom segitseget!

Nagyon jó, hogy szeretnék rendezni a házasságukat. Ez fontos lépés a kapcsolatukban, de az Istennel való kapcsolatukban is. Minél hamarabb jelezzék ezt a szándékukat a saját parókusuknál vagy plébánosuknál. Ugyanis nem olyan egyszerű az a vizsgálat, amelynek eredményeképpen esetleg kimutatható, hogy a fiatalon kötött házasságuk nem volt érvényes. Ugyanis csak ebben az esetben lehetséges, hogy a férjével valóban áldást kapjanak a házasságukra. Ismétlem, ez nem gyors folyamat, tehát minél hamarabb indítsák el. Ebben az esetben lehetséges egyházi házasságkötésük. De ha nem folytatták le a házassági vizsgálatot és az nem mutatta ki az első házasságának semmisségét, akkor sajnos nem lehet esküvőjük a nyáron.


Kedves Atya!
Öt gyermekem van, 9 év alattiak valamennyien. Szeretetben élünk, nincs különösebb probléma a gyerekek kapcsolatában. De amikor öten rendetlenek, képzelheti a felfordulást! Ilyenkor nem találok eszközt a kezemben. Nem szeretnék rájuk ütni, nem szeretnék kiabálni, a beszéd nem használ (nem is hallják persze). Ilyenkor rikácsolok és csapkodok. Édesapjukkal szeretnénk következetesen és szigorúan nevelni őket, de sajnos elég gyengék vagyunk magunk is, sokszor nincs bennünk elég kitartás és önfegyelem. Imában az Úrral vagyunk, de böjtölni nem tudok. Egyszerűen nem tudok kitartani. Arra gondolok, talán ha ebben megerőltetném magam, akkor közelebb juthatnék a vágyott következetességhez. Ebben való megerősítésben kérném jótanácsát és imáját és ha tud, kérem ajánljon olvasmányt a következetességről, helyes szigorról. Válaszát nagyon köszönöm! Dicsőség Jézus Krisztusnak! K. Éva

Kedves Éva!
Nyilván nem könnyű feladatot kaptak ezzel a gazdag áldással. Nem is lehet csodálkozni azon, ha néha nehéznek tűnik. Mindennél fontosabb, hogy a látszólagos kudarcok ellenére is tudjon bízni abban, hogy az Isten a mi hiányosságainkat kiegészíti, pótolja. Ezt kérni is kell Tőle, és bízni abban, hogy meg is kapjuk.
Biztatom arra, hogy tartson, tartsanak minél nagyobb fegyelmet. Lehet, hogy a rakoncátlan lurkók ez ellen tiltakoznak, lázadoznak, de ez természetes is. Viszont nem szabad hagyni, hogy ők uralják az életet. Különben később sem tanulják meg, hogy igazodni, alkalmazkodni kell.
Ismeri önmagát, ismeri azt a gyengéjét, hogy nem tud kitartani. Javaslom, hogy mindezek ellenére ne mondjon le a böjtről. Vállaljon valami egészen kicsi dolgot, amit még meg tud tartani, s ezt ne változtassa. Később majd lehet ebben továbblépni. A böjtnek ezzel a vállalásával és ebből fakadó kegyelmekkel szépen ki fog alakulni a nagyobb következetesség.
A férjével is erősítsék azt egymásban, hogy amit kérnek a gyermekektől, azt be is kell velük tartatni. Jól látja, hogy ez a következetesség nagyon fontos a nevelésben. A következő könyvet ajánlom, amelyben ezekről részletesebben is olvashat: James Dobson, Fegyelmezz! Megéri! (Kapható a Szent Atanáz könyvesboltunkban.)


Kedves Lelkiatya!
Az egyik ismerősömnek ki kellett venni az egyik szervét, azóta teljesen elfordult Istentől utálja, gyűlöli. Azt mondja miért adta ezt neki Isten, amikor mindig azt kérte tőle, hogy jó döntést hozzon. Úgy gondolja, hogy túl elhamarkodottan döntött a műtét felől. Azóta templomba se akar menni.
Ilyenkor mi mit tehetünk, mit lehet neki mondani?
A másik kérdésem: hogyan viselkedjem az olyan emberrel, akit már teljesen nem bírok elviselni, azért, mert mindenbe beleavatkozik, azt hiszi Ő okosabb mindenkitől, akit nem kedvel, azt mindennek elmondja.
Köszönettel: Ilike

Kedves Ilike!
Ennek az ismerősének elsősorban saját lelkével van gondja, nem a Jóistennel. Most nem fog megbékélni Vele, mert saját magára haragszik legjobban, és ennek csupán tehetetlen kivetülése ez az Istentől való elfordulás. Ki kell várni, hogy megbékéljen a helyzetével, önmagával, és akkor érdemes majd a Jóistenről is beszélni vele. Most azt tanácsolom, hogy abban erősítse, hogy igenis jól döntött. Utólag már nem tudjuk megítélni, hogy valóban ez volt-e a helyes döntés, de a jelen helyzetében már egészen biztos, hogy úgy kell erre a tényre tekinteni, mint megváltoztathatatlanra, s ezért már csak előre érdemes belőle haladni. Tehát elfogadni, hogy ez van, ebből is származhatnak jó dolgok - mint mindenből! Ezt most még nem kell neki így elmagyarázni, mert valószínű, nem fogadná be, az érvelés ilyenkor nem segít. De érzelmileg segítse hozzá, hogy fogadja el a helyzetet. Ezért mondom, hogy erősítse benne ezt a tudatot, hogy igenis jó döntést hozott.
A másik kérdésére pedig a következőt tudom mondani. Általában azért kapunk nehéz embereket, hogy azok ráébresszenek bennünket a saját gyöngeségünkre, szeretetünk korlátaira. Nem őrá kell haragudni, hanem bűnbánatot tartani, hogy még gyenge vagyok a szeretetben. Mindenképpen imádkozni kell érte, ez az első szeretetcselekedet, amit tehet érte. Utána pedig keressen benne jó tulajdonságokat is. Próbáljon meg főként ezekre tekinteni, ezt tartani a szeme előtt. Igen, Önnek az a feladata, hogy bár ilyen nehéz természetű emberrel van dolga, de akkor is meg kell tanulni megszeretni őt. Tudom, hogy nem könnyű, de Istennel minden lehetséges.


Lelkiatya! Jézus hol beszél arról a Bibliában, hogy nem közvetlenül Istennek kell megvallanunk (nyilván megbánnunk) a bűneinket, hanem egy papnak, aki UGYANOLYAN gyarló, bűnös ember, mint maga a gyónó fél?

Valójában az sincs benne a Bibliában, hogy az Istennek közvetlenül kell megvallanunk a bűneinket. És sok minden más egyéb sincs benne a Bibliában, amit nekünk magunknak kell a tanítás alapján értelmeznünk.
Az emberek előtti bűnbevallás - pontosabban annak elmaradásának - egy esete például Ananiás és Szafira története (ApCsel 5,1-11). A gyülekezet előtt kellett volna bevallaniuk a vétküket, de mivel ezt nem tették meg, súlyos büntetést szabott ki rájuk Péter, az egyház vezetője.
Jézus több alkalommal is hangsúlyozta, hogy a bűnbocsátás (Jn 20,23), az oldás és kötés hatalmát átruházza az apostolaira (Mt 18,18; Mt 16,19). Az apostolutód (pap vagy püspök) viszont csak akkor tud feloldozni, ha előtte tudja, hogy milyen bűnök történtek. Ilyen egyszerű következtetésből is nyilvánvaló, hogy az egyháznak ez a kezdetektől való és 2000 éven át tartó gyakorlata helyénvaló és Isten akaratával egyező.


Tisztelt Lelkiatya!

Az egyházak - mi egyházunk is - valóban elutasítják az evolúciót, a tényekre és kutatási eredményekre való tekintet nélkül? Vagy ha nem utasítják el, akkor hogyan képzelik a teremtés elmélettel "összhangba hozni"?

Sem a katolikus, sem az ortodox egyház nem utasítja el az evolúció elméletét. Az egyház ma már nem tesz természettudományos megállapításokat, az nem az ő feladata. Az evolúció elmélete az anyagvilág kibontakozását magyarázza meg, amely anyagvilág azonban mégiscsak valahonnan létrejött, a Teremtő alkotta. A kettő egyáltalán nem áll ellentétben egymással. Talán kevesen tudják, hogy Darvin is hívő ember volt, és tudományos megfigyelései nem cáfolják a teremtés tényét, arra vonatkozóan semmilyen következtetést nem vont le.
A Biblia leírása sem természettudományos értekezés. A teremtés leírását nem szabad szó szerint értelmezni, hanem annak lényegi tanítását kell megérteni. Ehhez van szükség az Egyház tanítására, hogy ne értsük félre a Szentírást, hanem helyesen tudjuk azt értelmezni.



kedves lelkiatya! van egy olyan email cim, ahol személyesen lehet tanácsot kérni? köszönöm

Igen, ezen a címen: lelkiatya@gorogkatolikus.hu


Tisztelt Lelkiatya!

34 éves budapesti férfi vagyok, aki római katolikusként lett megkeresztelve, azonban az elsőáldozás illetve a bérmálás szentségében nem részesültem. A menyasszonyom görögkatolikus vallású és vidéken él, az ő falujában tervezzük élni majdani közös életünket. Az volna a kérdésem, hogy mi szükséges ahhoz, hogy a görögkatolikus egyházi szertartás szerint feleségül vehessem? (illetve ha valamelyik szentségre szükség van, abban részesülhetek-e a görögkatolikus egyház részéről is, avagy csak a római katolikus egyház adhatja nekem meg ezeket)

Válaszát előre is köszönöm!

Sándor

Kedves Sándor!
Semmi akadálya nincs annak, hogy Önöknek görögkatolikus szertartású esküvőjük legyen. Ehhez, lehetőleg attól az atyától vegyék a jegyesoktatást, aki majd esketni fogja Önöket. Ő majd elmondja a többi szükséges részletet. Előbb a bérmálás szentségét kell felvennie, s utána lehet elsőáldozó. Felnőttek esetében legalábbis ezt a rendet kell követni. A bérmálás szentségét lehetőleg a saját római katolikus püspökétől vagy annak engedélyével más megbízott paptól vegye fel. Ezek után az Eucharisztia szentségében már bármelyik rítus szerint részesülhet, s részesüljön is majd minél gyakrabban.


Kedves Lelkiatya!

Ön milyen fiataloknak (17-20 éveseknek) szánt elsősorban Görög katolikusok által írt könyveket (vagy akár interneten fellelhető írásokat tudna) ajánlani?
Témáját tekintve,nem valamilyen katolikus mondanivalóval rendelkező regényt vagy "tömény" hittételeket keresek,hanem főként elmélkedéseket a fiatalokat érintő aktuális problémákról, vagy ami útmutatásokkal tud szolgálni a felnőttéválás rögös útján.

Válaszát előre is köszönöm!

Néhány ezek közül: Carothers Merlin: Isten titkos fegyvere az öröm Andrea Fabro: Ő általa, Ő vele és Ő benne Jézusnak adtam az életem - Tanuságtételek Barsi Balázs: Jézus 33 szava /ez kicsit nehezebb/ Michel Quoist: Önátadás Nina Pavlova: Vérvörös Húsvét Mary Beth Bonacci: Igazi szerelem. Őszinte válaszok fiataloknak párkapcsolatról, házasságról, szexualitásról, Szent István Társulat Dr. Varga Péter: Spielhózni. Gondolatok férfi-nő kapcsolatról, szerelemről, szexualitásról (leginkább fiatalabbaknak) Gary Chapman: Egymásra hangolva- az öt szeretetnyelv a házasságban Tomka Ferenc: Biztos út, Szent István Társulat, 2010 Ha a Szent Atanáz könyvesboltunk webáruházában böngészik, ott még több érdekes könyvet találhat: http://www.szentatanazbolt.hu/shop/index.php?cPath=21&osCsid=1b9d235f487e7568aca6a6327cfc4f6b Továbbá itt van még a honlapunkról néhány érdekes és tartalmas kisfilm. http://www.youtube.com/watch?v=kVNq7TgE7vQ&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=uBU-xaGJ6RI&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=av6mNpiZwBc&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=6TWmw3tgJqI&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=vX6UPWsIYsQ&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=HNQL2d984tE&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=WlF9NyF8TbM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=6BjMDbxFybM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=OQNL-_bwYxM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=kb3vYUEXziM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=nUNJAsUmqyM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=o6ZgOyc4COU&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=FVj6FQbwWpw&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8 http://www.youtube.com/watch?v=m2FpWaLv3KM&list=PLvQ8bxI6UTiTL6ELb5TeEO8ApkOyohyI8


Kedves lelkiatya!
mik a kulonbsegek a romai ill gorog katolikus mise kozoztt?kosoznom
Laszlo

Lényegében szinte semmi, részleteiben igen sok.
Szembetűnő különbség, hogy míg a bizánci rítusban a Szent Liturgiának mindig ugyanaz a szövege - csupán a szentírási szakasz és az ahhoz tartozó zsoltárversek változnak -, a szentmise szövegének igen sokféle változata van. Igaz, az un. anaforából a latin rítusban is csak négy van, a bizánciban pedig kettőt használunk (Ar. Sz. Szt. János és N. Szt. Bazil liturgiája), de az ezekhez kapcsolódó szövegek mégis a latin szertartásban sokkal bőségesebbek. A szentírási szakaszok a keleti rítusban minden évben ugyanazok, a latinban pedig három éves forgásban térnek majd vissza. Még feltűnőbb, hogy az énekek, a dallamok egészen mások. Sorolhatnánk még a részleteket, de szétfeszítené e válaszadás kereteit. Magyarul is hozzáférhető Robert Taft: A bizánci liturgia című vaskos könyve, abban sok utalást talál ezekre a különbözőségekre is.


Kedves atya!Tisztelettel kérném leírni a hívek viselkedését/állás,térdeplés?/a szent liturgia alatt.Tehát mikor kell állni ill.térdepelni.

Ez egyáltalán nem egyszerű. Ugyanis erre nincs előírás, helye válogatja, hogy hol mi a szokás. Van, ahol végig állnak, van, ahol szinte végig ülnek, még az Utolsó vacsora szavai alatt is.
Inkább tanácsot adok. Bizánci rítusban az álló helyzet a legmegfelelőbb imaállapot. Így tud legösszeszedettebb lenni az ember. Persze, aztán, ha elfárad, akkor jobb, ha leül. A zsoltárolvasás alatt ülni szoktak, erről is kapta a zsoltározás a nevét: kathizma, azt jeleni, ülve. A térdeplés igen ritka a bizánci rítusban, többnyire csak nagyböjt egyes szertartásain van helye meg a pünkösdi térdhajtási imák alatt. Ennek ellenére nálunk sok helyen az utolsó vacsora szavai alatt is szoktak térdelni.
Legjobb, ha ezt a helyi atyával beszéli meg, ő mit tanácsol az adott helyen, s érdemes majd azt követni.


T. Lelki atya!
Személyes problémámmal kapcsolatban szeretném a véleményét kérni.
Én egy 28 éves lány vagyok, aki jelen állapot szerint jegyességben élek.
A vőlegényem miatt kérném a véleményét, miszerint az ismerkedésünk alatt nem mondott el nekem egy nagyon fontos információt, hogy ő folyamatos gyógyszerszedésre kényszerül, mivel ő epilepsziás. Ezt a tényt most is csak egy véletlen kapcsán, a gyógyszereit nézve vettem észre, tehát ő még mindig nem közölte velem. Talán attól félt, hogyha tudomásomra hozza, akkor én elhagyom őt. Én most viszont úgy érzem, hogy becsapott, tehát egymás előtt nem szabadna titkolni semmit. Itt vagyunk a jegyességben, tervezzük az esküvőnket, én nem szóltam még neki erről a sajnálatos tényről.
Nem tudom, hogy most ebben a helyzetben mi lenne a legjobb megoldás, hogyan szóljak neki erről, hogyan fogadja ezt az általam véletlenül kiderített információt. Nagyon tanácstalan vagyok, mert lehetséges, ha a kapcsolatunk elején tudomásomra hozza, akkor nagy valószínűséggel nem folytattam volna a kapcsolatot, mert ez véleményem szerint egy állandó odafigyelést is igényel a másik fél részéről is.

Várom szíves válaszát.
Üdv.
Anna

Kedves Anna!
Adjon hálát az Istennek, hogy ez most tudódott ki, és nem később. A Jóisten adott most esélyt ezáltal, hogy tudatosan dolgozhassa fel ezt a helyzetet, ne pedig később, kényszer alatt. Most még semmi sem dőlt el. Minél hamarabb tárja fel a jegyese előtt ezt a tényt. Lehetőleg szemrehányás nélkül. Azt mindenképpen adja értésére, hogy hiba volt rejtegetni ezt a fontos dolgot. Hiszen a házasság teljes bizalomra épül, nem szabad semmit eltitkolni egymás elől, semmi lényegeset. Amikor erről nyíltan tudnak majd beszélgetni, akkor vizsgálja meg, Anna, a saját szívét, hogy ezek után meg tud-e maradni mellette. Ha igazán szereti őt, akkor emiatt a betegség miatt nem kellene ott hagynia. Sok egyéb nehézséget is kell majd vállalniuk a házasságban. Ha viszont azt érzi, hogy ez a bizalomhiány továbbra is megmarad, akkor jobb most kilépni ebből a kapcsolatból. Egy epilepsziás férfihez nyugodtan hozzá lehet menni feleségül, de egy olyan emberhez, aki nem őszinte magával, azt nem javaslom.


Tisztelt Lelkiatya!
"Nos, a síró, nyüszítő állat sem tud többet a sorsáról, mint a sárgarépa."
Ezt a mondatát olvasva felszisszentem. ...
DJK
Egy állatbarát katolikus

Többen is hozzászóltak még ehhez a kérdéskörhöz. Szeretnék teret adni mások gondolatának is, erre pedig a Fórum rovatunk nyújt lehetőséget. Kérem, akinek ezzel kapcsolatban gondolata van, inkább oda írja le.


Tisztelt Atya!
Milyen irodalmat javasolna, ha szeretnék megismerkedni a görög és római katolikus vallás különbségèről, illetve a görög katolikus házasságjogról, annak történelmi alakulásáról?
Köszönöm válaszát előre is.

A következő írásokat tudom javasolni:
- Kuminetz Géza: Katolikus házasságjog-a hozza a párhuzamos utalásokat.
- "A keleti teológia a házasságról, családról" - előadásgyűjtemény, Sapientia füzetek 22.
- Athanasiana folyóirat számaiban több publikáció (http://www.atanaz.hu/?q=content/athanasiana) is letölthető.
- Szabó Péter prof. egyetemi jegyzetei.


Tisztelt Lelkiatya!
Mit tehetnék, hogy szívesebben járjak gyónni? Jelenleg ugyanis nagyon nem szeretem, nem is érzem, hogy kapnék valamit, bár tudom, hogy az Egyház tanítása szerint Isten megbocsátja a meggyónt bűnöket. Ebből viszont semmit nem érzek, semmit nem tapasztalok. Az sem érdekel, hogy a pap titokban tartja-e, a bűneimet ugyanis szinte mindenki látja-hallja körülöttem, soha nem csináltam titkot belőle. Megtisztulást, újrakezdést viszont még soha nem sikerült éreznem. Már arra is gondoltam, beszéltem is erről a gyóntatóval, hogy nem jövök egy jó darabig gyónni, mert minek. Hátha hosszabb idő után inkább érezném szükségét. Majdnem ugyanez vonatkozik a szentáldozásra is, én semmit nem tapasztalok meg a lelki táplálékból. Biztos bennem van a hiba, rossz katolikus vagyok. De hogy lehet ebből kilépni? Vagy nem is kell kilépni?

Már nem is kell nagyon sokat várnia erre. Ha már felismerte, hogy itt valami hiányzik, ha már szeretné ezt mélyebben átérezni, ez annak a jele, hogy igenis fontos az Ön számára. Annyi tévedés van a gondolatmenetében, hogy a szentséget szeretné emberi érzésekkel érezni, de erre tehát hiába vágyik. Van, amikor Isten megajándékoz bennünket az érzelmek kegyelmével, de ennek ajándéka teljesen Őtőle függ. Nem tehetünk szemrehányást Neki, ha nem kapjuk meg, de magunknak sem, ha nem tapasztaljuk. Nem ezekért az édes érzésekért részesülünk a szentségben, hanem Isten ereje miatt. Amely, mondom, nem érzékelhető. Ne is kérje az Úrtól, mert az is félrevezetné. Azt kérje imáiban, hogy tudjon kitartani az Őutána való vágyakozásban, hogy legyen ereje ebben a kitartásban. Ha kitart, meg mégis meg fogja tapasztalni, milyen édes az Úr.


Főtisztelendő Lelki Atyám!

A kérdésem egyszerű: szentségi házasságot nem kötött, vallását azonban rendszeresen gyakorló, együtt élő görög katolikus pár részesülhet-e a bűnbánat és oltáriszentség szentségében? Bűn-e, ha igen mekkora és milyen súlyú Isten színe előtt az ilyen együttélés? Nyerhetnek-e feloldozást a gyónás által és járulhatnak-e szentáldozáshoz?
Megköszönve válaszát, Isten áldását kérve: F.M.K.G.

Férfi és nő között testi egyesülés csak a házasságon belül lehetséges, amikor már végérvényesen elkötelezték egymásnak magukat, és ezt az elköteleződést az Isten is megáldotta. Házasságon kívül ilyet tenni Isten akaratának megtagadása, vagy legalábbis annak semmibevétele. Ezt mindenképpen kerülni kell. Ha még nem házasodtak össze, akkor ne éljenek egy fedél alatt, mert az természetszerűen rendszeres testi kapcsolatot is jelent. Hiába gyónnák meg, azt nem tudják megfogadni, hogy többet nem vétkeznek, hiszen az együttélésből következik a bűn továbbélése. Ez az oka annak, hogy nem részesülhetnek feloldozásban, s így az Eucharisztiában sem. Nehéz volna azt mérlegelni, hogy ez mennyire súlyos bűn, mennyire nem. Távol tartja Önöket az Istentől, még ha ezt az egymás iránti szeretetük miatt nem is érzik. Javaslom, hogy minél hamarabb rendezzék a kapcsolatukat az Isten előtt, akkor az Istennel való kapcsolatuk is rendeződik majd. (Hozzáteszem, hogy az egymással való kapcsolatuk is megerősödik az által, ha tudnak egymásra várni.)


Kedves lelkiatya!annak a valakinek szeretnék bátorításként írni pár sort aki azt írta magáról,hogy autoimmun beteg és kávé függő.Bízzon teljes bizalommal az Úrban!Én is rengeteg kávét ittam ,pedig a gyomorhurutom és szívproblémáim is vannak,szóval nem lett volna szabad.Sokat kértem az Urat,hogy szabadítson meg ettől a szenvedélytől mert Ő megteheti,hogy erőt ad mert én gyenge vagyok és ismételgetem,hogy :Jézusom bízom benned!! Imádkoztam még a szentséges Szűzhöz is az "Ima a Fogolykiváltó Boldohasszonyhoz" imádságot.Hiszem hogy az Úr szeret mindannyiunkat és ha bízunk az Ő Végtelen Irgalmában megad nekünk mindent ami a javunkra válik.Megsegített az Úr nem kívánom már a kávét.Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Köszönjük, hogy ezt elmondta nekünk.


Kedves lelkiatya!
Egyik válaszában azt írta, hogy a dohányzást is nevezhetjük akaratbénulásnak. Én közel 40 éve dohányzom, és soha meg sem próbáltam leszokni. Minden egyes szálat élvezek, most is. Mások társaságában viszont nem gyújtok rá, még a saját autómban sem, ha van utasom. A gond az, hogy kicsit sem érdekel az egészségem, ha ma este meghalok, nekem úgy is jó, sőt. Sohasem volt értékes életem, de ez már mindegy, középkorú vagyok, eleget éltem. Viszont valaki azt mondta nekem, hogy a gyónásában megemlítette a cigit, de a gyóntató nem is reagált rá. Nekem eszembe sem jutott meggyónni, de akkor ez most súlyos bűn vagy nem? És ha meggyónnám, ugye azt is el kellene határozni, hogy szakítok vele?

A szenvedélyes dohányzást neveztem akaratbénultság betegségének. Aki nem akar dohányozni, de képtelen letenni azt. Ezek szerint Ön nagyon is kordában tudja tartani, hogy mikor szív és mikor nem, tehát valószínűleg nem szenvedélyes dohányos. Én a dohányzást mégis rossz dolognak tartom. Lehet, hogy van élvezeti része, sőt, feszültség levezető hatása is, de akkor is inkább pótcselekvés. Jobb volna megtanulni mélyebbre ható eszközökkel kezelni a belső feszültségeket. Ráadásul az az összeg, amit az ember erre költ, bizonyára hasznosabb célokat is szolgálhatna. Javaslom, hogy legalább beszéljen erről a gyóntatójával. Egy ilyen beszélgetésben sok egyéb tényező is felszínre kerül. Ha ő azt tanácsolja, hogy gyónja meg, akkor kövesse tanácsát, ha meg jóváhagyja ezt a szokását, bizonyára megfelelő okkal teszi.


Kedvea lelkiatya egy kerdessel fordulnek onhoz,autoimmun betegsegben szenvedek dietat kellene tartanom meg lebojt kurat de kave fuggo vagyok es annak ellenere hogy nem szabad iszom meg akkor is ha fajdalmaim vannak,ugy erzem atyam hogy valami demoni ero vett hatalmaba es nem tudom hogy ilyen lehetseges e vagy csak en beszelem be magamnak,tudna nekem valamit alanlani?mit tegyek mert nagyon rossz uton haladok?
Koszonettel Andrea

Kedves Andrea! Elmondta a betegségét: az autoimmun betegsége mellett a másik a függés. Ez is valódi betegség, lehet akaratbénulásnak is nevezni. Szeretne mást tenni, nem inni kávét, hisz az értelme is tudja, az akaratát is szeretné hozzá igazítani, de képtelennek érzi magát rá. Ilyenek a drogosok, az alkoholisták, de ilyenek a szenvedélyes dohányosok is. Persze, élettani jelenség is kíséri a függés betegségét, amely mindegyiknél más és más. Nem kell démoni erőre gondolni, ez betegség. Igaz, olyan, amelyek kialakulásának gyakran mi magunk vagyunk az okozói. De szabadulni, gyógyulni belőle nem könnyű, szinte lehetetlen. Isten segítségével azonban lehetséges. Máriapócson negyedévenként tartunk lelkigyakorlatot szenvedélybetegek számára. Itt csodálatosan magas a gyógyulások aránya. Ha ide nem tud eljutni, akkor keressen más, szenvedélybeteg kezelő intézményt. Hála Istennek, több ilyen is van már az országban. De mindenek előtt imában kérje Istentől a szabadulást. Elhiszi, hogy Ő mindenható? Elhiszi, hogy Ő szereti Önt? E kettő egyenes következménye, hogy tud is Önnek segíteni. Ne adja fel, forduljon Őhozzá!




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   











lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat