Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.89.53.55)


Mennyi hat meg kilenc? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Tanácsát szeretném kérni! Nehéz helyzetben van a házasságom! A férjemmel jól meg vagyunk, vagy voltunk. Feltűnt egy nő, aki minden áron meg akarja szerezni a férjemet! Csinált már olyat, hogy felhívta késő este és sokáig beszélt vele, vagy voltunk egy rendezvényen és megfogta a férjem kezét és fogdosta, ráadásul ott voltak a szüleim és a barátaink is.
Próbáltam beszélni a férjemmel. Ő kikérte magának, azt mondta, hogy nincs köztük semmi, engem szeret és nem akar elhagyni. Sőt azt is mondta, hogy képzelődöm, nem hajt rá ez a lány, csak barátok. De nekem ez akkor is furcsa! Nem a férjemben nem bízom meg, hanem ebben a nőben nem. Úgy hallottam, hogy volt már ügye nős emberrel és nem nagyon zavarta. Olyat is hallottam, hogy a "pénzes, jó családból" való férfiakra hajt. Az én férjem gazdag és előkelő családból származik, az édesanyja, aki nagy hatással van rá, nem is nagyon támogatja a házasságunkat, szerinte én nem vagyok méltó a fiához. Ezt a hölgyet sokkal jobban szeretné menyének. Nem mond konkrét dolgokat, de érezteti, hogy ez a nő való a fiához! A férjem esküdözik, hogy engem szeret és nem akar elhagyni, meg nem ad az anyja szavára. De ez sajnos nincs így, mert az édesanyja nagyon tudja manipulálni. Van egy mondás, hogy amit az ember sokat hall, azt el is hiszi! Attól félek, hogy vége lesz emiatt a házasságunknak. Kedves Lelkiatya! Mit tegyek!?

Valóban nincs könnyű helyzetben. Ám, még ha van is igazság a gyanújában, sokkal jobban teszi, ha ezt nem hánytorgatja fel. Ha már olyan helyzet alakult ki, hogy a férje kikérte magának, meg esküdözni volt kénytelen, ez arra utal, hogy Ön többször is előhozta ezt az ügyet. Higgye el, nem segít vele. Inkább csak a férjével való kapcsolatukat rontja meg, s biztos, hogy így nem éri el azt célt, amit szeretne, hogy ő ne is foglalkozzon ezzel a hölggyel. Jobban teszi, ha valóban megbízik a férjében, és nem zaklatja őt ezzel.
Esetleg meg kell próbálnia beszélni valaki harmadik személlyel, aki ismeri Önöket, de teljesen pártatlan. Ő hogy látja ezt a helyzetet? Ha pedig szükségesnek látszik, inkább ez a közös barátjuk, ismerősük figyelmeztesse a férjét. Persze, olyan személy kell, akit a férje is elfogad. Ön pedig sokat imádkozzon, hogy ha ez valódi támadás, akkor is Isten akarata szerint alakuljon a dolog.


Dicsőség! A pap mely ünnepeinken használja áldás(ok)hoz a keresztet? Ennek az ünnep hangsúlyozásán kívül van jelentése?

A templomi szertartások alatt a pap csak a húsvéti időben használja áldásadásra a keresztet, más alkalmakkor nem. Ez nem pusztán az ünnep hangsúlyozása miatt van így. Azt jelzi, hogy - kereszt által lőn az egész világ öröme... - ahogyan azt vasárnaponként az utrenyében énekli is a pap. Például Szent György ünnepén, amely mindig húsvéti időre esik, nem használunk keresztet, pedig polieleoszos, Mennybemenetel ünnepén sem, pedig lítiás ünnep, viszont használjuk Húsvét ünnepzárásán, amely kisebb ünnep ugyan, de magához a feltámadáshoz kötődik.



Tisztelt Lelkiatya!
Római katolikusként áldozhatok görög katolikus templomban? Néha el szoktam 'látogatni' görög rítusú testvéreinkhez és ott szeretnék teljesen részt venni a liturgián. Tudom, hogy egy egyházhoz tartozunk, ezért szeretném tudni, probléma-e, ha görög katolikus liturgián áldoznék.
Üdvözlettel: László

Természetesen áldozhat. Mint arról többször írtam, ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk, egyként részesülhetünk a szentségekben római és görögkatolikusok, a rítustól függetlenül. Ezzel együtt is inkább az az ajánlatos, hogy mindenki rendszeresen a maga rítusának megfelelő szertartásokra járjon és részesüljön a szentségekben.


...
A görög liturgiában most a 2 szín alatti áldozást úgy valósítjuk meg, hogy a kenyér egy kis borban van megáztatva. Ez mindig a kezdetektől fogva így volt, vagy volt olyan, amikor Krisztus vérét külön kehelyből itták a hívek? Mikortól változott ez meg?
Az is érdekelne, hogy nyugaton mikor történt a változás.
Ezenkívül, ha tudna ajánlani néhány könyvet, amely ezzel a témával (a bizánci liturgia kialakulása a kezdetektől: hogyan zajlott a liturgia pl. a 6-7. sz.-ban, ill. a latin rítus változásai is) foglalkozik, nagyon megköszönném.

Köszönöm a segítséget;
Dénes

Kedves Dénes!
Bocsásson meg, csak részleteiben tudok válaszolni hosszú kérdésére. Most tehát a liturgikus kérdésre.
Mind Keleten, mind Nyugaton csaknem ezer évig két szín alatt áldoztak a keresztények, mindenki, úgy, ahogy ma a papság: kezükbe fogadták a Szent Testet és ittak a kehelyből.
A VII. századtól kezdve elszórtan vannak nyomok keleten arra, hogy bemártással áldoznak. A IX. századtól már normálisnak mondható a kanálka segítségével megoldott áldozás, de még a XI. sz.-ból is van arra példa, hogy keleten kézbe áldoznak a hívek. Az okok nem egyértelműek és sokfélék lehetnek: praktikus szempontok éppúgy mint az abúzustól való félelem (hogy t.i. a kézbe kapott Szent Testet nem veszik magukhoz, hanem babonás célokból elviszik).
Nyugaton hasonló megfontolásokból a IX. századtól zsinatok elrendelik, hogy a hívek a szájukba kapják a Szentostyát. Ugyanakkor különféle módokon próbálják még sokáig a híveket a Szent Vérből részesíteni (a Szentostya bemártásával, vagy használatban volt sok helyen egyfajta liturgikus szívószál is), de a XII. sz.-ban szinte már teljesen kihal a Szent Vérből való részesülés szokása. Pontos miértjéről vitatkoznak, de valószínű, hogy maguk a hívek maradoztak el a kehelytől, s talán olyan prózai ok is meghúzódik a háttérben, mint a járványoktól való félelem.
Irodalomként ajánlom Robert Taft S.J. műveit, magyarul megvan egy öszefoglaló műve a Varia Byzantina sorozatban. Angol nyelven pedig a négykötetes A Hystory of the Liturgy of St. John Chrysostom c. óriási munkáját.


+!

Tisztelendő Lelkiatya!

A szombati diákónus szenteléskor a püspök atya a füstölő átadása előtt egy általam ismeretlen tárgyat adott át a felszenteltnek. Mi az és mire használatos. Ilyet még nem láttam. Görögkatolikus papot is megkérdeztem,de nem tudta megmondani.
Tisztelettel
Tihamér

Az oltár liturgikus eszköztárához tartozik a ripidion. Ez egy kisebb tányérszerű tárgy, amelynek fogantyúja van. A liturgián szolgálatot végző kerubokat jelképezi, a tányéron a kerub ikonja látható. A diakónus feladata, hogy a ripidionnak az Eukharisztia feletti mozgatásával láthatóvá, érzékelhetővé tegye az angyalok jelenlétét és szolgálatát. Ezzel mintegy a saját személye is az angyalok jelenlétét és szolgálatát ábrázolja.
Kétségtelen az a gyakorlati szempont is, hogy a ripidionnak ez a mozgatása egyszersmind azt is eredményezi, hogy szállongó rovarok ne környékezzék a szent adományokat.
A diakónusszentelés szertartásában egészen az áldozásig az új diakónusnak nincs más feladata, mint az, hogy az oltár mellett álljon, és a ripidionnal a kezében őrizze az Eukharisztiát.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném megtudni, hogy mi a helyzet olyankor, ha egy mentális beteg, egy skizofrén követ el bűnöket, olyanokat lát és hall, ami nincs is ott. Emiatt követ el bűnöket! Amikor "kitisztul" látja, hogy mit tett és nagyon bánja. De olyankor nem tud parancsolni önmagának és zavartságában követi el a bűnöket, amelyeket "tisztán" sohasem tenne. ( vagy, amikor még nem volt beteg).
Velük mi a helyzet? Ő emiatt a pokolra kerülhet?
Válaszát előre is köszönöm!

Szó sincs róla! Tudni kell, hogy nem a bűnei miatt kerül valaki a pokolba. Bármilyen szörnyűséges bűnt követett is el valaki, akármilyen förtelmes életet élt, ha a bűneit megbánja, ha Isten irgalmához fordul, akár a legutolsó pillanatban, akkor Isten magához emeli őt.
Kárhozatra az kerül, aki nem fordul Istenhez, aki visszautasítja az Ő irgalmas szeretetét.
A bűnöket azért kell nagy erővel kerülni, mert ezek eltávolítanak Istentől. Minél több bűnt követ el valaki, annál érzéketlenebbé válik Isten szeretetére.
A bűn kerülésének nagyszerű eszköze és lehetősége a bűnbánat és a szentgyónás is. Földi életünkben ezt is gyakorolnunk kell, hogy majd utolsó pillanatunkban is ez legyen a törekvésünk.
Az elmebeteg, vagy akárcsak pszichésen zavart ember cselekedeteiért sokkal kevésbé felelős, mint egy tiszta elméjű ember. Ennek mértékét nehéz megállapítani, mivel az öntudat mértéke is nehezen megállapítható.
Sok esetben a mellettük álló embertársaknak kell átvennie ezt a felelősséget egyrészt abban, hogy megakadályozzák a rossz tettek elkövetését, másrészt abban, hogy ha már az megtörtént, akkor hozzásegítik a bűnbánatra. Hiszen az sem célravezető, az sem volna igazi segítség számára, ha válogatás nélkül minden tette alól felmentenénk.


Kedves Lelkiatya! Van egy könyvem, mindenféle jelenésekről, jövendölésekről szól. (A címét nem mondom, mert nem gondolom, hogy reklámoznom kellene, van száz könyv, ami szerintem ettől értékesebb.) A kiadója egy bizonyos katolikus közösség alapítványa. A lényeg, hogy szerepel a "katolikus" szó benne. Kérdés: Ez egyben azt is jelenti, hogy a Katolikus Egyház a nevét adja hozzá, azaz gyakorlatilag ajánlja az olvasásra? A könyv következő oldalán ez áll: "Az itt közölt rendkívüli eseményeket mindenben az Anyaszentegyház ítélete alá bocsátjuk". Ez mit jelent?
Csikue

Sajnos, ma már bárki használhatja a katolikus jelzőt. Nem érvényesül a Nihil obstat (egyházi jóváhagyás), így bárki bármit kiadhat. (Ehhez hasonlít az a jelenség is, hogy bármilyen csoport, ha neki úgy tetszik, magát egyháznak nevezheti.)
Derék dolog az is, ha egy kiadvány magát az Anyaszentegyház ítélete alá bocsátja, ámde, ha már megjelent, akkor nyilván terjeszti is a maga gondolatait. Az Egyház utólag hozzáteheti, hogy: kár volt. Sajnos sokszor vagyunk ennek tanúi, hogy - mivel könyvet kiadni ma már egyáltalán nem nehéz - olyan dolgokat is terjesztenek, amely inkább kárt okoz az emberek lelkében. Ezzel szemben nem jelent biztosítékot, ha a szerző vagy terjesztő a Katolikus Egyházra hivatkozik.


miért hagyják el sokan az egyházat?

Súlyos kérdés!
Ennek okát elsősorban önmagunkban kell keresni. Tanúságtevő keresztényekre van szükség ahhoz, hogy ellenséges közegben is vonzó legyen az emberek számára Krisztus követése. A körülményeket nem okolhatjuk, hiszen, bár ma is sok tényező gátolja a keresztény élet lehetőségét, de ennél sokkal erőteljesebb keresztényüldözést is ismer a történelem, amikor annak ellenére mégis tömegesen hódoltak a hitnek (ApCsel 6,7).
Ma inkább az nehezíti az igazi misszió erejét, hogy úgy látszik, küzdelem nélkül is lehet követni Krisztust. Sokan úgy tekintenek a keresztény életre, mint sajátos kultúrára, magatartásformára. Aki csak ennyit lát és ennyit él meg a kereszténységből, az a legnagyobb ellensége a hiteles tanúságtételnek. Lássuk be, ez papok és hívek körében egyaránt nagy veszély!
Törekedjünk tehát arra, hogy komolyan vesszük Krisztus Urunk követését. Függetlenül az emberek véleményétől (elismerésétől vagy megvetésétől), egyedül Őt tartjuk fontosnak az életünkben. Akkor megvalósul Krisztus szava, amelyet az Atyához intézett: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem (Jn 17,21). Amíg nem erre az Istennel való benső és mély egységre törekszünk, addig a keresztények körülöttünk továbbra is fogyatkozni fognak.


Mi a különbség a görög és a római katolikus vallás közt? Köszönöm válaszát

Nem két különböző vallásról van szó, hanem ugyanazon egyház két rítusáról. Korábban Nyugat-Európa is ismert különböző rítusokat (ambrozián, mozarab, gallikán, kelta, brakaréz), de ezek mára már eltűntek, vagy alig érzékelhetők. Keleten ennél sokkal több különböző rítus alakult ki, amelyek közül sokan ma is igen erősek. Ezek közül (földrajzi és kulturális értelemben is) hozzánk legközelebb áll a bizánci rítus. Kelet és Nyugat egyházszakadása előtt a bizánci rítusúak is egységben voltak Róma egyházával. Az 1054. évhez kötött szétválás látszólag két egyházat eredményezett, keletit és nyugatit. Sajnos egymástól egyre inkább eltávolodva fejlődtek tovább. Ebből a keleti egyházból 1596-tól kezdve több egyházmegye csatlakozott Rómához, ők a bizánci szertartású katolikusok. A hittételek azonosak, de a teológiai megközelítés némileg különbözik. A keletinél kevésbé racionálisan szervezett a gondolkodásrendszer. A szertartás alapja azonos, de megjelenésében erősen eltérnek egymástól. A keleti az érzelmeket jobban felszínre engedi és hozza. A templomok berendezése sem egyforma. A keletiben több a kép, a szentélyt ikonosztáz választja el, a papi ruhák az énekek díszesebbek. Természetesen sok más különbséget lehet még mondani, de ezek talán a legszembetűnőbbek, leglényegesebbek.


Kedves atya!
Vannak kérdések, amikre egyedül nem tudok választ találni. Talán gyerekesnek tűnhet, de érdekel mit gondol róla:
- Az erősebbnek joga van legyőzni a gyengébbet? Pl.: Egy pók van a sarokban, de nekem nem tetszik. Jogom van összenyomni csak azért, mert olyan kedvem van? (erkölcsi jogokra gondolok)
- Mit tehetek azért, ha flusztrál az, hogy nap mint nap szennyezzük és pusztítjuk a bolygónkat?
- Einstein egy zseni volt, de egy borzasztó apa. Az életrajzából kiderül, hogy sem a feleségével, sem a gyerekeivel nem törődött. Ha mint minden rendes ember foglalkozott volna velük és a munkája fölé rendelte volna őket lehet, hogy mindmáig nem tudnánk a relativitás elméletet. Mindezt ránk vonatkoztatva: megtehetjük, hogy elhanyagolunk mindent, csak hogy azt csináljuk, amit jónak látunk?
- Jézus azt mondta, hogy szeressük ellenségünket is. De mi van akkor, ha pl.: bizonyos személyek állandóan pénzt kérnek kölcsön (100-200 Ft-okat), pedig nem állnak anyagilag rosszabbul, mint mi és gyakorlatilag 2 lábon járó pénzautómatának néznek bennünket, nem embernek.
- Ha egy a saját életed árán megmenthetnél 10 másik embert feláldoznád magad értük? Akkor is, ha tudod, hogy ők nem tennék meg ugyanezt érted?
- Hogyan találjam meg életem fő célját?

1. Az erősebbnek kötelessége segíteni a gyengébbet (Róm 15,1). Ez azonban csak az emberek között érvényes. Nem azért pusztítom el a pókot, mert én erősebb vagyok, hanem esetleg azért, mert annak ott nincs helye. Kétségtelen, szelídebb megoldás, ha egy papírral kitessékelem az ablakon, de ha erre nem találok módon, s nem akarom, hogy pókhálós legyen a szobám, akkor nincs mese, szegény póknak pusztulnia kell. Hoz a természet ezret helyette.
2. Helyénvaló szemlélet, ha zavarja a környezetszennyezés. S ne is álljon meg ennél a rossz érzésnél. Gondolja végig, hogy mit tehet ennek megakadályozására. Első, hogy Ön nem vesz részt benne. Második, hogy próbálja a maga körein belül enyhíteni azt, például besegít a szemétszedésbe, takarításba. Harmadik, hogy megpróbálja másoknál is elérni ugyanezt. Ez utóbbi, talán a legnehezebb.
3. Ennél a kérdésnél is van egy logikai ugrás, mint az elsőnél. Nem mondhatjuk, hogy Einstein azért lett lángelme, mert rossz apa volt. Ez a példa semmiképp sem jogosít fel minket arra, hogy bármit is elhanyagoljunk. Mindennek megvan a maga ideje. Ne azt csináljuk, amit jónak tartunk, hanem azt, amit Isten elvár tőlünk. Ekkor fogunk a legjobban teljesíteni.
4. Nem szabad, hogy magatartásunkat más emberek magatartása befolyásolja. Nem másoktól függ a viselkedésem, hanem egyedül Istentő. Persze, tudom, hogy ez nem könnyű, de erre kell törekedni. Ez egyébként azt is jelenti, hogy nem azzal fejezem ki a szeretetemet a másik iránt, hogy azt teszem, amit ő mond nekem, vagy kér tőlem. A szülő is megválogatja, hogy gyermekének melyik kérését teljesíti. Így a kéregető embereket is szeretnem kell, ám ez nem azt jelenti, hogy pénzt adok nekik. A feléjük forduló figyelem sokkal többet ér, mint az az aprópénz, amit odaadhatok neki. Ráadásul ezzel inkább csak megszabadulni akarok tőle. Jól teszem, ha tudok adni valami kézzel fogható dolgot, ennivalót, vagy egyebet, de szerintem pénzt ne adjunk nekik. A szeretetünket másként kell kifejezni irántuk.
5. Az önfeláldozás kitalált helyzetéről jól el lehet beszélgetni, de, hogy ilyen vagy hasonló helyzetben ki hogyan cselekszik, az teljesen más kérdés. Nem sokat ér effélén töprengeni. Minden adott pillanatban törekedni kell Isten akaratát teljesíteni, akkor remélhetjük, hogy a váratlan pillanatokban is ugyanezt fogjuk tenni. Most nem tudjuk megállapítani, hogy a még nem adott pillanatban hogyan viselkednénk.
6. A fő cél az üdvösség, az Istennel való találkozás, egyesülés. Ehhez nem fér kétség. Viszont, hogyan juthatok oda, ez már sokkal égetőbb. De egy egész életet kaptunk arra, hogy keressük és megtaláljuk.


Tisztelt lelkiatya!
azt szeretném megkérdezni,hogy a szerelmi féltékenység az bűn-e?

Inkább butaság. Nem segíti a szeretetkapcsolatot, elűzi a lelki békét, megkeseríti az együttlétet. Fontos, hogy szeretetünkkel ne akarjuk kisajátítani a másikat. Hadd legyenek neki szabad gondolatai, érzései. Ez a próbája egyébként az igazi szeretetnek: az enyémnek is, hogy nem vagyok-e önző, s az övének is, hogy valóban kitart-e mellettem, minden kényszerítés nélkül.


Tisztelt Lelkiatya!
Kérdésem a következő: Én római katolikusként áldozhatok-e görög katolikus templomban? Néha "ellátogatok" görög rítusú testvéreinkhez, mivel mindnyájan katolikusok vagyunk, és az ottani miséken szeretnék teljesen részt venni. Még valami... itt kis közössége van a görög katolikusoknak és tudják, hogy kik tartoznak "oda", szóval kellene szóljak a papnak a mise előtt, hogy én "római" vagyok? Előre is köszönöm

Természetesen részesülhetünk a szentségekben mindkét rítusban, rómaiak a görögben, a görögök a rómaiban. Jó gondolat, ugyanakkor, hogy előtte erről értesíti az atyát, akkor személyesebbé is válik a Szent Liturgiába való bekapcsolódása.


Kedves Lelkiatya! Olvastam az interneten és egy szentkép hátulján, amit kegyboltban vettem Lamberger Antónia által közvetített próféciákról. Mennyire hitelesek? Mi az egyház hivatalos állásfoglalása? Előre is köszönöm a választ!

Az Úr Jézusnak Lamberger Antónia által küldött üzenetei nekem kissé terjengősnek tűnnek. Javaslom, inkább olvassuk a Szentírást, az bizonyosan hitelesebb üzenet.


Kedves Lelkiatya!
Szüleim kissé hanyag és nem törödöm magatartása miatt,sokat szenvedek és szenvedtem.Ezek mély belsö szenvedések,ami sok mindent rombolt bennem régebben.Nagyon bántanak ezek a dolgok,sokszor haragot és indulatot váltanak ki belölem.Sok indulatos,haragos gondolatom támad irányukba.Néha viszont a sajnálat fog el amikor rájuk gondolok.Csináltam egy kárt a házban indulatosságomban,betörtem az üveget,de most nagyon bánt az egész,miközben a zárat rángattam,belevágtam az üvegbe és betört...belefáradtam,hogy mindig mindenért könyörögni kell nekik,és minden süket fülekre talál.Például ez az eset,abból adódott,hogy nem jó a zárunk,és kikellett volna cserélni,mindig amikor elmentem otthonrol bezártam mindent és a kulcsot kénytelen voltam a zárban hagyni,mert nem birtam kivenni,igy sokszor idegesen hagytam el a házat mikor nem volt otthon senki.Gyözködtek hogy ja az a zár.Elöfordult már máskor is,hogy bejöttek hozzánk és tünt el kétszer mobil telefon,fükaszáló,volt amikor nem érkeztek semmit elvinni.Ilyenkor persze kétségbe estek,hogy miért történt mindez.De már számatalszor előfordult az is,hogy amikor a szomszédba mentek mindent nyitva hagytak.Erre nem akarnak áldozni,de hogy legyen otthon itóka,arra nem sajnálják.Nem mondom,hogy dőlöngenek,de néha túlzásba viszik az iszogatást.Főleg társaságban.Szégyellek velük lenni.Néha úgy érzem megtudnám ütni őket.A testvéremből hasonló indulatokat váltottak ki,belőle még többet is.De ő más országban van,nem is jött haza fél éve,valószinüleg nem sajnálja,hogy nem lát közülünk senkit.Az is rossz érzés volt,amikor mindig szememre hányták,ha nem sikerült a vizsgám,hogy mennyi pénzt kiadtunk,meg amikor a munkakönyvet csináltattam,és kértem valamennyit,nem adtak,igy nem erősködtem,egy barátnőm segitett ki a bajból,akkor is meg számtalan más esetben is.Nagyon sok ilyen eset volt,amikor nem lehetett számitani rájuk és ez mély nyomot és csalódást hagyott bennem.Meg volt az elmúlt időszakban,egy olyan személy elhidegülése is,aki sokat jelentett,és ez is mély nyomot hagyott bennem.Mit tanácsolna a lelkiatya?Mi a legjobb módszer a belső sebek gyógyitására?
Válaszát,tanácsait előre is köszönöm!
L

Kedves L.!
Olyan időszakban van, amikor a szüleit nehéz szeretni. Kisgyermek korában ez nem így volt, s nem így lesz majd idősebb felnőtt korában sem.
Kedves szüleinek nyilván vannak hibái, mint bárki másnak. Ezek most elefánt nagyságúnak tűnnek. Sérelmeiben eljutott egészen odáig, hogy szégyelli őket. Vigyázzon, ezt nem szabad. A teremtésben kapott ősi törvényünk, hogy a szüleinket tisztelni kell. Nem azért, mert megérdemlik, hanem, mert a szüleink. Az még jobb, ha tetteikért, magatartásukért külön is felnézhetünk rájuk. Van erre is példa, de nem minden családban van így.
Ebben az időszakban van tehát, amikor sokkal inkább látja a hibáikat, mint a jó tulajdonságaikat. Pedig, nyilván az is van, nem is kevés. Javaslom, hogy nagyon tudatosan ezekre figyeljen. Idézze fel gyermekkora szép élményeit, régen elfeledett érzéseit. Azok is hitelesek voltak, illetve azok voltak igazán hitelesek. Amikor még többet tapasztal majd az életben, idősödve vissza fog térni szüleinek ehhez a gyermeki látásához. Nagyon sokunkkal történik ez így.
Ugyanakkor azt tanácsolom, hogy költözzön el Ön is otthonról. Ez talán szeretetlenségnek tűnik, pedig nem az. Szükségük van erre a távolságra. Utána akár minden nap meglátogathatja őket, de ez a sok indulat, amelyről ír, nehezen tud gyógyulni, ha minden nap tovább horzsolódik.
Általában minél kevesebbet foglalkozzon önmagával. Sokkal inkább másokról gondolkodjon, keresse, hol tud nekik segíteni. Akkor lassan elcsitulnak ezek az indulatok a szüleivel szemben.
Javaslom még, hogy egyik nap meglepetésként cseréltesse ki azt a zárat a saját pénzén.
Természetesen imádkoznia is kell minden napa szüleiért. Kérje is ezt a kegyelmet, hogy gyermeki módon tudja látni őket.


kedves lelkiatya!

mit tegyek ha egy pap személyében találtam rá a szerelemre? már próbáltam levegőnek nézni vagy elfelejteni de nem ment kérem adjon tanácsot.
előreis köszönöm

Meneküljön ettől az érzéstől, mint a tűztől. Semmi boldogságot nem terem, csak nagy nagy lelki gyötrelmeket. Elhiszem, hogy megpróbálta a gondolatot elhessegetni, az érzést háttérbe szorítani, de lehet, azért is nem tudta, mert nem is akarta igazán. Kicsit jó érzésnek tűnik, bizsergető, kellemes. De ez teljesen félrevezető.
Az ember igenis tud ura lenni az érzelmeinek, ha igazán akarja. Meg kell értenie, hogy ez egy teljesen zsákutcába vezető út, amelytől a leghatározottabban el kell fordulnia. Ismétlem, sem békéje, sem boldogsága nem lesz, ha hagyja tovább élni, fejlődni ezt az érzést. Ha nem megy másként, költözzön el. Inkább kell ekkora áldozatot hozni, sem hogy az egész élete emiatt tönkre menjen.
Javaslom, hogy egyáltalán ne találkozzon, ne beszélgessen vele. Ne járjon az ő szentmiséire. Ezen kívül lehetőleg minél többet tartózkodjon társaságban. Ne legyen magányos, mert most a magány csak tovább fokozná ezt az érzését. Minél gazdagabb programokkal színesítse az életét. Ha lehet, barátokkal menjen el sok helyre. De ha az atya is ott van, akkor az csapda, akkor ne menjen el velük.
Határozottan ki kell gyógyulnia ebből a meddő emberi érzelemből. Természetesen imádkozzon is ezért. Az illető papért pedig egyáltalán ne imádkozzon, ezzel csak önmagát csapná be, és csak annál többet gondolna rá.
Én is imádkozom Önért, hogy sikerüljön.


Kedves Lelkiatya! Van két nagyon zavaró kényszerem. Az egyik: iszonyatos irigységet, haragot, keserűséget érzek, ha ölelkező, csókolózó párt látok. Én harminc éves férfi vagyok, még nem sikerült párkapcsolatot kialakítanom. A másik: úgy érzem, hogy az utcán jövő-menő emberek mind engem akadályoznak. Csoszognak előttem, elém állnak, vagy fellöknek. De tágabb értelemben is sokat agyalok azon, hogy az emberek milyen, számomra elfogadhatatlan dolgokat csinálnak. Nagyon aggasztanak ezek a bűnök, kérem, adjon tanácsot, hogy az imán túl hogyan tudnék tőlük megszabadulni? Köszönöm!

Kedves Testvérem!
Elhiszem, hogy sokat szenved emiatt, hogy nem akarja, és mégis fogságban tartják ezek a gondolatok. Én is szakemberhez fordultam, és a következő magyarázatokat adta:
Kényszergondolatok enyhe formában egészséges embereknél is előfordulnak. Ezek a lelki problémák esetén felerősödhetnek, így a magány, a társtalanság is felerősítheti ezt. A hosszabb ideig magányos ember éppen a magánya miatt haragudhat a többi emberre, főleg azokra akik nem magányosak.
Ezen a barátok, a közösség segíthet.
A kényszergondolat akarattól függetlenül jelentkező és visszatérő, kellemetlen gondolat, amely igen erős szorongást válthat ki. Az ilyen ember igyekszik elnyomni vagy más gondolattal semlegesíteni ezeket. Úgy érzi, hogy ez a gondolat ésszerűtlen, irracionális, de nem tud ellene tenni. A kényszerbetegség súlyossága eltérő lehet. Egyeseknél szinte észrevétlen maradhat, míg másoknál akár az egész napjukat kitöltheti, erős szorongást okozhat, vagy akár munkaképtelenné is teheti az érintettet.
A kényszerbetegség kezelhető. A leghatékonyabb kezelés a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia.
A kényszergondolatok miatt érdemes felkeresni egy pszichológust aki a kényszergondolatok súlyosságát megállapíthatja, majd segíthet a gyógyulásban. A kísérő lelki panaszokon is tud segíteni a pszichológus.
Lehetőség szerint keresztény pszichológust javaslok!


Kedves Lelkiatya!
Én hajadon görög katolikus fiatal nő vagyok, a kedvesem elvált római katolikus férfi. Van-e lehetőségünk görög katolikus szertartásrend szerinti templomi esküvőre? Mindkettőnknek nagyon fontos lenne, hogy kapcsolatunkat Isten színe előtt erősítsük meg.
Köszönettel Brigitta

Kedves Brigitta!
Csak akkor van lehetőségük összeházasodni, ha a kedvese szabad állapotú. Erről meg kell bizonyosodni, és csak ebben az esetben lehetséges, hogy szerelmüket tovább erősítsék azzal a reménnyel, hogy összeházasodhatnak. Az illető kezdeményezze ezt a saját plébániáján. Többnyire egy hozzáértő lelkésszel való beszélgetés alapján már lehet sejteni, hogy az első házassága érvényesen volt-e megkötve, vagy sem. Természetesen erről a végső szót az egyházi bíróság mondhatja ki. Ha viszont arról születik bizonyosság, hogy ő érvényes házasság kötelékében él, akkor neki is másként kell keresnie az élete útját és Önnek is.


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném elpanaszolni, hogy a 2012-es évben önátkozást követtem el, ennek érzem most a súlyát. Félek, hogy nem szabadulok a terhétől. Nagyon kellemetlen ilyet bevallani, de amellett triszkadekafóbiában is szenvedek, a 13-as számtól való rettegésben, most épp ebben az évben járunk.Tudom, hogy ez nem hívő emberhez illő dolog, de mégis.Nem találom a lelki békémet, vádolom magamat, annak ellenére is, hogy ha tehetem elmegyek a templomba, főleg vasárnap.Sok-sok rossz nap követi egymást. Szeretném kérni a Lelkiatya tanácsát.
Előre is köszönöm. Tisztelettel. Beáta

Kedves Beáta!
Láthatóan elég világosan látja, hogy hol és mi a gond. Ismeri önmagát, a gyengeségét, betegségét. Ha így van, akkor világosan látja azt is, hogy a 13-as számnak semmilyen ereje, semmilyen hatalma nincsen. A félelem alaptalan, mégis nem úgy érzi, nem tud rajta úrrá lenni. Talán orvossal is beszélt már, aki elmagyarázhatta, hogy ez egyszerű fóbia, alaptalan félelem. Nagyon jól teszi, hogy eljár templomba. Rendszeresen áldozzon és gyónjon! A Szentség gyógyítani fogja. Ugyanakkor javaslom, hogy keressen fel pszichológust is, mert lehet, hogy egyedül nem fog tudni kikecmeregni ebből a gödörből.
Az ilyen jellegű fóbiák kezelésében a pszichoterápiának van elsőrangú szerepe. Fontos azonban, hogy a szakorvos hívő keresztény legyen, különben lehet, hogy a terápiája nem az Istenhez vinné közelebb, ami még rontana a helyzetén.


Lelkiatya! Kérdésemet a szerkesztőnek szánom, de sajnos több kérdésemre nem válaszolt...
A Magyar Kuríron megjelent, hogy melyik egyházmegyében kiket fognak idén pappá szentelni. Mi kis imaközösségünkben rendszeresen imádkozunk azokért a fiatal férfiakért, akik a papi hivatást választották. Meg lehetne tudni az idén szentelendő görög katolikus papnövendékek keresztneveit?
Üdvözlettel és köszönöttel:
Mihály

Nem régen volt szentelése Mihálynak. További szentelendők: Gábor és Miklós. Diakónus szentelésre készülnek: József, Péter, Tamás és Csaba.
Köszönjük imáikat.


Feltámadt Krisztus

kedves lelki atya szeretném meg tudni hogy milyen szükséges lépéseket kell tegyek annak érdekében hogy a kárpátaljai bazilita szerzetes rendbe tudjak szerzetesi életet élni előre is nagyon szépen köszönöm a tanácsát

Javaslom, hogy keresse fel Szabó Konstantin atyát. Ő Kárpátalján teljesít szolgálatot, és segítségére tud lenni, hogy felvegye a kapcsolatot az ott élő bazilita atyákkal. Telefonszáma:00/380/673122817


Kedves lelkiatya!
Szeretném megtudni:lehet-e római katolikusból görögkatolikus pap,
és mi a feltétele?

Ez a lépés általában nem lehetséges. Csak nagyon indokolt esetben lehet kivételt tenni. Akkor is csak abban akkor, ha az illető jól ismeri a bizánci rítust, abban nőtt fel, vagy már hosszú ideje gyakorolja.


Lelkiatya!
Kérdésem az lenne, hogy valamikor nem hívják-e meg valamelyik rendezvényükre a Tiszta Szívek Mozgalmát? Úgy gondolom, hogy az egyik legfontosabb keresztény értéket képviselik és élik meg.
Anna

Kedves Anna!
Köszönöm, hogy felhívta a figyelmünket erre a csoportra, akik a buzgó imaélet mellett elkötelezik magukat a házasság előtti szüzességre és a házasságon belüli tisztaságra. Reméljük, a mi görögkatolikus fiataljaink körében is egyre többen felismerik ennek csodálatos értékét.
Keressük az alkalmat a velük való kapcsolatfelvételre.


Kedves Lelkiatya!
Ha egy római katolikus nő (akinek mind két szülője az) hozzámegy egy görög katolikus férfihez, abban az esetben sem válthat rítust?
Köszönöm válaszát:Róza

Vegyes rítusú házasságkötés esetén az esküvő alkalmával egyszerű bejegyzéssel bármelyik fél felveheti a párja rítusát.


Kedves Lelkiatya!

A napokban nagyon sokat találkoztam agykontroll tanfolyamok és hasonló képzések reklámjaival. Több ismerősöm, kollégáim, akár vallásos barátaim vannak meggyőződve róla, hogy ez a módszer hatásos és az emberek hasznára válik és már gyermekeikkel is meg akarják ismertetni a rejtelmeit. Én, mint katolikus ember tudom, hogy káros, de sajnos nem tudom, hogy miért, hiszen én magam még nem próbáltam, és így még csak megmagyarázni sem tudom, hogy miért vagyok ellene. Kevésnek érzem, hogy tudom, mi a katolikus egyház álláspontja. Atya szerint mivel tudunk érvelni az agykontroll ellen?
Köszönöm.
Ildikó

Kedves Ildikó!
Több keresztény honlap is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Az ezekben található írások csaknem mindegyikét olyan személyek írják, akik valaha gyakorolták az agykontrollt, de végül megszabadultak tőle. Talán ezek a leghitelesebb magyarázatok. Most csak egy címet írok ide, amelyre érdemes kattintani:
karizmatikus.hu/hitvedelem/teveszme-kritika-oesszefoglalo-irasok/209-agykontroll-kereszteny-szemmel.
A tévút lényege, hogy a módszer miközben rámutat, rávezet az eddig ki nem használt képességeink kiaknázására, nem vesz tudomást a bűnről, amitől egyedül az Isten szabadíthat meg. Azt ígéri, hogy képességeink helyes kihasználásával megszabadulhatunk tőle, mintegy helyettesítve az Istentől kapott megváltás természetfeletti ajándékát. Önmegváltással kecsegtet, ami Münchausen bárónak sem sikerült. Ráadásul azt is el akarja hitetni, hogy a felkínált állapotban az ember kapcsolatba léphet az Istennel. Holott az imádság, amely valóban képessé tesz bennünket arra, hogy kapcsolatba lépjünk Vele, az nem egy módszer, hanem szintén felülről kapott ajándék. Az agykontroll teljesen összekeveri a földi és a természetfeletti világot.
Valóban félő, hogy ha rendkívüli eredményeket elér, azt olyan szellemi erőkkel viszi végbe, amelyeknek semmi közük az Istenhez. Ő óvjon attól, hogy ilyenekkel szövetkezzünk, bármilyen kecsegtető is, amit kínálnak!


Kedves Lelkiatya!

Egy kérdéssel fordulok Önhöz: Sok helyen olvastam, hogy a rózsafüzér és az Oltáriszentség, a gyónás, mind út az üdvözülés felé. A férjem református, nem mond rózsafüzért, ők gyónni sem szoktak és az Oltáriszentségben sem tiszteli a jelenlévő Krisztust. Aggódom a lelki üdvéért? A református vallás annyira más, mint a római, vagy görög katolikus. A reformátusok hogy üdvözülnek?

Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4). Mindenkit más és más módon. Még a meg nem kereszteltek is eljuthatnak az üdvösségre, ha a saját lelkiismeretükre hallgatva élnek (Róm 2,14-16).
Aggódnia nem kell a férjének lelki üdvéért, de imádkoznia mindenképpen fontos, és beszélgetéseikben is sok szó essék az Istenről, az Ő szeretetéről, és hogy hogyan lehet abban minél előrébb haladni. A hitbeli különbségeikről is beszélgethetnek, de ott azzal a nagy nyitottsággal, hogy egymást ne megváltoztatni akarják, hanem inkább elfogadni. Igazán ezzel a nyitottsággal tudja Ön is a férjét közelebb hozni Krisztushoz, következésképp a Katolikus Egyházhoz.


Kedves Atya!
Kezembe akadt egy ortodox lelki vezető könyve, melyben a lelki gyermekeinek írt leveleit gyűjtötték össze. Az egyik levélben olvasom:
„Ami kérdésedet illeti: a fiúról, akinek édesanyja hozzád fordult, nem szabad megemlékeznie az egyháznak, mivel öngyilkosságot követett el. Annyit tehet érte, hogy adakozik. Az Úr pedig hatalmas és irgalmának nincs határa. Ha kedvet érez, küldjön alamizsnát egyenesen az aszkétáknak, akik éjjel-nappal imádkoznak, s akiknek könyörgéseit meghallgatja az Úr. Azt mondtad, hogy sok szerzetest ismer. Adja nekik az adományt, hogy ők osszák szét! Vagy adja az apácáknak. Ennél többet nem tehet a fiáért.”
(Hészükhaszta József: Az Isten megismeréséről, Bp., Odigitria-Jel, 2011., 180. old..)
Római katolikus kis közösségünkben beszélgettünk e tanácsról. Szó került az alamizsnáról, mint az egyház által javasolt bűnbánati cselekedetről, az irgalmasság testi cselekedeteiről, azok „bűntörlő” ill. engesztelő hatásáról, no meg a szöveg kapcsán, az öngyilkosokért mondható szentmise kegyelmi hatásáról is.
E beszélgetés során derült ki számomra (számunkra), hogy közel sem látunk tisztán e kérdésekben.
Tisztelettel és szeretettel kérlek, hogy segíts értelmezni a fenti tanácsot!
Köszönettel: Sz.

József atya kijelentése nem arra vonatkozik, hogy az öngyilkosért nem szabad imádkozni – ezt az álláspontot ma már az ortodox egyház sem vallja – hanem, hogy az Egyház nem végezhet érte nyilvános megemlékezést. Ennek célja elsősorban az elrettentés és figyelmeztetés. A pap a Szent Liturgiában megemlékezhet róla, de nem hangosan. Igaz, e ponton is megmutatkozik a nyugati és keleti egyház nézetkülönbsége, mert ez utóbbi ennek gyakorlatában is szigorúbb. Az a tanács, hogy az alamizsnát egyenesen az aszkétáknak küldje el, s közben az Isten végtelen irgalmára utal, ez azt jelenti, hogy mégis van, aki imádkozzék ezekért az emberért is. Természetesen a hozzátartozók is imádkozhatnak, ugyanakkor mégis minden érintettnek érzékelnie kell, hogy rettentően súlyos dologról van szó. Nem kezelhető úgy a dolog, mint egy sajnálatos baleset.
Az öngyilkosság kapcsán az Egyháznak ma az az álláspontja, hogy a legtöbb esetben vélhető a pszichés zavarokra visszavezethető tudati bizonytalanság. Emiatt nem mérhető fel az öngyilkosságot elkövető valóságos felelőssége az elkövetés pillanatában. Azt is tudjuk, továbbá, hogy a klinikai halál beállta után az ember agyműködése még néhány percig nem áll le. Elképzelhető, hogy a szörnyű bűnt elkövető ezekben az utolsó pillanatokban bánja meg a vétkét, és így mégis megnyitja magát az Isten irgalma felé.
Az alamizsnáról. Annak elsősorban nem kiváltó szerepe van – mint ez a nyugati egyházban szintén erőteljesebb hangsúlyt kap – hanem Istenhez és az Egyházhoz még több szálon való kapcsolódást jelent. Akár közvetlenül a rászorulóknak, akár egyházi intézményen keresztül, vagy a szerzeteseknek nyújtva, ez mind lehetőséget ad arra, hogy az Isten irgalmas szeretetét gyakoroljuk. Ezek a cselekedetek kapcsolnak bennünket még szorosabban az Istenhez, és ezen Istenhez közeledés útján tudjuk mindazokat is közelebb vinni Hozzá, akiket a szívünkben hordozunk.
A megoldás tehát nem annyira kiszámítható, feltérképezhető – ahogyan a nyugati lelkiség szereti kezelni –, mint inkább átfogó buzdítást jelent a szorosabb Istenkapcsolatra, ahhoz mindenféle eszközt felhasználva.


Kedves Lelkiatya!
Kérem adjon tanácsot, hogy az alább belinkelt videót milyen lelkülettel kell fogadnia egy keresztény embernek. Véresen komolyan fel kell-e hördülnie rajta, hogy már megint Jézusunkat gúnyolják (mint ahogy én is tettem, mikor megláttam a cikk címét) vagy utólag egy csendes mosollyal annyit mondani: "bocsáss meg nekik Uram, mert nem tudják mit cselekszenek"? Nem tudom eldönteni melyik a helyesebb gondolkodás, válaszát előre is köszönöm: Anna
/Természetesen, ha nem találja megfelelőnek a link közzétételét itt, akkor ne tegye, Önre bízom./

Én inkább mulattam rajta. Olyan kandi-kamera felvételek ezek, ahol egy férfi Jézusnak öltözve csodákat tesz. (De minthogy első levelében Ön sem írta ide, én sem reklámozom.)


Kedves Lelkiatya!

A cél szentesítheti az eszközt?

Köszönettel:

Balázs

Az erkölcsileg jó cselekedet feltételezi egyszerre a tárgy, a cél és a körülmények jóságát. Ebben az összefügésben a cél az alany szándékát jelenti. Az alany rossz célja, szándéka megrontja a cselekvést, még akkor is, ha önmagában a tárgya jó (pl. csak azért imádkozik valaki, hogy mások lássák.)Viszont az önmagában helytelen cselekedetet (pl. hazugság) sem helyessé teszi a helyes szándék. A végcél nem szentesíti az eszközöket. Így pl. nem lehet szentesíteni egy ártatlan elítélését, mint a nép megmentésének
eszközét. A cselekvő célja tehát a rossz tettet még rosszabbá, vagy kevésbé rosszá teheti, de jó cselekedetté sohasem.
Vannak kettős hatású cselekedetek (dupplex effectus), melyekben egyszerre
bennük rejlik a jó és a rossz eredmény, hatás. Ezek kompromisszum
vállalására kényszeríthetik az embert, melyeket csak akkor lehet vállalni,
ha az alany szándéka, célja direkte csak a jóra irányul, a rosszat
mellékhatásként, mint a tett velejáróját, eltűri. (Mint a gyógyszerek is van mellékhatásuk.)
bevétele.)


Tisztelt cím!

Közvetlen a Lelkiatyanak lehet írni amit más nem lát?


Köszönöm

Ezt a felületet sem látja más, csak én, és ha ezt külön kérik, akkor nem jelentem meg a honlapon. De lehet írni közvetlenül is a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.
a lelkiatya


Kedves Lelkiatya!
Római katolikus vagyok férjemmel együtt de kislanyunkat gorogkatolikusnak szeretnénk, a helyi plébános nem ad erre ki engedélyt:( viszont a görög pap anélkül nem kereszteli meg:(! Mi lehet a megoldás, felmerült egy olyan lehetőség hogy atkeresztelkedunk görög katolikusnak! Lehetséges e ez? Köszönöm Eniko

Valóban nem lehetséges két római katolikusnak a gyermekét görögkatolikusként keresztelni. Miként fordítva sem. Ez csak görögkatolikus szülők esetében lehetséges, vagy ha legalább az egyik az.
Általában nem javasoljuk a rítusváltást. Indokolt esetben a két illetékes püspök jóváhagyásával azonban lehetséges.


Kedves Lelkiatya!

Kihagyásokkal régóta nézek egy rendkívül izgalmas sorozatot. Rengeteg szörnyűség történik benne. Néha úgy érzem, rossz kedvem lesz azokban az időszakokban, mikor nézem, rossz dolgok jelennek meg az életemben, de lehet, hogy ezt csak beképzelem. A másik, ami nagyon fáj: folyamatosan káromkodnak benne. Vajon bűn nézni egy ilyen sorozatot? Helyesebb, ha csak pozitív dolgokkal táplálkozik az ember és a negatívokat elkerüli, akkor is, ha érdeklik? Köszönöm!

Lassan már érlelődik Önben a felismerés, hogy ezt a filmet egyáltalán nem kellene néznie. A hozzám fordulásával csak ennek utolsó megerősítésére volt szüksége. Önmagától is belátja, hogy milyen következményei vannak a lelkére, lelki állapotára nézve. Ezek egyáltalán nem véletlen, van képzelt dolgok. Miként a szervezetünk állapota is függ attól, hogy mit viszünk be, mivel táplálkozunk, éppen így a lelkünk, a szellemünk is csak abból tud építkezni, amit beviszünk, ami behatol. Csaknem rejtély számomra, hogy a szörnyűségeket fölhalmozó filmek miért vonzóak sokak számára. Erről bizonyára vannak lélektani tanulmányok. Mindenesetre egészen biztos, hogy nagyon károsak, hosszú távon teljesen tönkre tehetik az embert. Igen, sokkal helyesebb, ha derűs, tiszta hatásokkal, igaz értékekkel táplálja az ember a lelkét.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Azt szeretném megkérdezni, hogy a Katolikus Egyház szerint, mely egyházakban/felekezetekben van jelen érvényes apostoli succesio.

- Melyik ortodox autokefál egyháztestben, melyikben nem?
- Mely anglikán közösségben áll fenn ha fennáll egyáltalán? Gondolom az amerikai episzkopális közösségben, ahol nőket is felszentelnek és női püspökök is vannak, ott gondolom nem, de mi van a többivel?
- Az északi skandináv lutheránus felekezetben töretlen apostoli jogfolytonosságra hivatkoznak, lehetséges ez?
- Legvégül mi a helyzet az ókatolikusokkal, és azokról "Free Chatolic" és "Continuing Anglican" felekezetek sokaságáról, ahol hosszas listával bizonygatják apostoli eredetüket?
- Ezen utóbbi közösségekből sokan bizonyos Carlos Duarte Costa püspökre hivatkoznak (http://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bduco.html), akit ha jól tudom kiközösített a pápa.

Köszönöm megtisztelő válaszát.
János

Kedves János!
Bocsásson meg, de nem tudok kielégítő választ adni a kérdésére. Láthatóan még annyira sem vagyok tájékozott ezen a téren, mint Ön. Az Unitatis Redintegratio kezdetű zsinati dokumentum (http://www.katolikus.hu/zsinat/zs_05.html) hosszan beszél arról, hogy milyen közösségi lehetőségeink vannak az egyes egyházakkal, felekezetekkel.
Az apostoli folytonosság - a püspökök szentelésének megszakítás nélküli sora egészen az apostolokig visszamenően - nem egyetlen, s még csak nem is a legfőbb mérce abban a kérdésben, hogy ki tartozik Krisztus egyházához. Ezt sokkal inkább a hit szerinti hovatartozás határozza meg. Vélhetően azok a vallási közösségek, amelyek túlzott erővel próbálják igazolni az apostoli folytonosságukat, megvan a kockázat, hogy a lényegesebb köteléket háttérbe szorítják.


Tisztelt Lelkiatya!

Egy alkalommal már kerestem kérdésemmel, melyre választ is kaptam.
Most szeretném megkérdezni, hogy amennyiben római katolikusnak keresztelt gyermekem görög katolikusként lesz elsőáldozó, a későbbiekben római katolikus szertartás keretében bérmálkozhat-e?

Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!

Andrea

Természetesen. Ennek nincsen semmi akadálya. Bár teológiai értelemben az a jobb, ha előbb történik a bérmálás, vagyis a Szentlélek erejének átadása, és utána az Eucharisztia. Ezért van az, hogy a görögkatolikusoknál a keresztség után nyomban megadjuk a bérmálás szentségét, utóbbi időkben pedig vele együtt az Eucharisztiát is. Ez a három, úgynevezett bevezető szentség, melyet ősi hagyomány szerint egy szertartás keretében adunk át. A rítushoz tartozás azonban nem ezektől függ, még a keresztségtől sem - legalábbis a gyermekeknél -, hanem a szülők hovatartozásától.


Tisztelt lelkiatya.
Én vagyok az az aggódó édesanya aki a ,,nem tudta,hogy esküdött-e vagy sem a dohányzással kapcsolatban.Először is nagyon szépen köszönöm válaszát megnyugtatott amit írt,hálát adok Istennek,hogy rátaláltam önre,nagy segítséget tud adni a lelki szenvedőknek.Másrészt szeretnék kérdezni a válaszával kapcsolatban,egy gondolatát nem tudom értelmezni,hogy itt mire gondol a lelkiatya.Idézem: Csak arra jó, hogy megbontsa a lelki békéjét, következésképp a családjának a békéjét is, ráadásul szembefordítsa a jóságos Istennel, mivel olyan dolgot tulajdonít neki, amihez semmi köze sincsen".Onnan nem értem,hogy ez mit jelent,hogy mivel olyan dolgot tulajdonít neki,amihez semmi köze sincsen.Megkérhetném,hogy ezt fejtse ki nekem legyen szíves csak,hogy tisztán tudjam értelmezni.Mégegyszer nagyon köszönöm a segítségét,Áldja meg az Isten.
Köszönettel:T

Bocsásson meg, hogy nem fogalmaztam elég világosan. A rossz gondolat nem más, mint kísértés. Ha hallgatok rá, bűnt követek el. Éppen ezért kerülni kell, nem szabad hagyni, hogy hatalmába kerítsen. A kísértő ezen az úton akar eltávolítani minket az Istentől. Az Ön esetében ez a rossz gondolat azt késztette, hogy féljen az Isten büntetésétől. Holott Isten egyáltalán nem akarja Ön büntetni, amiatt, mert nem sikerült megtartania az ígéretét. Erre gondoltam, amikor azt írtam, hogy olyat tulajdonít Neki, ami Őbenne egyáltalán nincsen meg.


Kedves lelkiatya!

Az lenne a kérdésem, hogy mit tehetek az ellen,hogy engem mindig megtalál a baj, mindig csak nagy nehézségek árán sikerülnek a dolgaim, ok nélkül felhúzom magam a semmiért, másnak mindig olyan könnyen megadatik minden, másnak nem kiváncsiskodnak a magánéletéről (mert a közelmúltban meghalt édesapám és a városomban nagyon kiváncsiak az emberek), más mindig olyan könnyen vesz mindent. Mikor készültem a nyelvvizsgára, én mindent megtettem a siker érdekében, nem jártam hétközben bulizni, nem vállaltam plusz dolgot, csak azt csináltam ami a kötelességem és mégsem sikerült. Tudom, hogy a nyelvvizsgához szerencse is kell nem csak tanulás. Áprilisban megpróbáltam egy könnyebb fajtát. A szerencsés, sikeres embereknek mikor lesznek már gondjaik, hogy ököllel törlik majd a szemüket? Ne értse félre, nem kívánok senkinek semmi rosszat. A kivácsiskodóknak mondjam meg, hogy ne foglalkozzanak velünk és törődjenek a maguk dolgaival? Nem igazán hiszek a jó Istenben sem, mert úgy gondolom, hogy mindenki jobb, szebb, ügyesebb, okosabb mint én. Valamit nagyon rosszul csinálok? Válaszát előre is köszönöm. Ági.

Kedves Ági!
Helyesen tette fel a kérdést, mert azt keresi, hogy Önnek mit kell tennie, hogy ez a helyzet megváltozzon. Igen, Önnek kell változnia, hogy ez a rossz sorozat ne folytatódjon. A velünk történt eseményeket a legtöbbször nem tudjuk befolyásolni, azok történnek velünk, akár embereken keresztül érkezik hozzánk, akár személytelenül ér minket. A dolog ott dől el, hogy én hogyan fogadom.
Egy keleti történet szerint az egyik vándor meglát valami furcsa dolgot, és megrémül tőle, mert azt véli, hogy egy kígyó. Mire közelebb ér, meg is marja. A másik vándor is arra megy, és nézegeti a furcsa dolgot, majd megörül, mert úgy látja, hogy az egy kismadár. Mire odaér, az elkezd gyönyörűen énekelni. Olyan a világ, amilyennek látjuk. Van, aki azt mondja, olyan, mint a visszhang: amit belekiáltok, az jön vissza.
Minden bizonnyal sok keserűség érte már Önt. Ilyen az édesapja halála is – mely bármelyikünkkel előfordulhat, nem kerülhetjük el. Az érdeklődő kérdéseket kíváncsiskodásnak érzi. Hiba még az is, hogy másokkal hasonlítja önmagát. Ennek semmi alapja, de értelme sincs. Mindenki a maga életét éli, azzal számol el, amit kapott az Úrtól. A másik ember bajába nem látunk bele, csak a sajátunkat ismerjük.
Javaslom, hogy törekedjék úgy nézni más emberre, hogy próbálja megismerni az ő nehézségét, próbáljon együttérezni vele, és segíteni neki. Ha ezt teszi, jobban elterelődik a figyelme a saját bajairól. Másik tanácsom, hogy egyszer üljön le, és higgadtan gondolja át az életét. Keresse meg azt a tíz dolgot, amit kapott a Jóistentől, aminek örülhet, ami értékesebbé teszi vagy teheti az életét. Legalább tízet kell találnia, különben nem jól végezte ezt a játékot. Persze, tíznél sokkal több van, ez csak az első lépés lenne. Ezt kell folytatnia, hogy a látásmódja megváltozzon. Erre van, Ági, Önnek szüksége. Ha szemed ép, egész tested világos, de ha a szemed rossz, egész tested sötét (Lk 11,34).


Tisztelt Lelkiatya!

Arra a kérdésemre szeretnék kapni mi az elmúlt idöszakban nyugtalanít!! Gyerekkoromtól fogva rendszeres templombajáró ember vagyok!! 2002-ben kötöttem házasságot elsö férjemmel aki nem hívö emberként nem szogalmazta hoy templomban is megesküdjünk!! Valamiért én sem bántam! Utólag már sejtem, hogy a jó Isten vezérelt így mert válás lett a vége, családon belüli eröszak miatt!! Jelenlegi párommal már jó ideje együtt vagyunk 7 év és eljött az az idö amikor úgy gondoljuk hogy szeretnénk összekötni életünket hívatalos módon is!! Mivel az ö családja is vallásos reformátusok és én is járok templomba gyermekeim hittanra, felvetödött a kérdés hogy van-e rá lehetöség , hogy az Úr szine elött is fogadalmat tegyünk? Egyrészt mert számunkra így lenne teljes közös életünk másrészt pedig ugye a görögkatolikus egyházelöírja aki nem esküdött,nem gyónhat nem áldozhat!! Elfogadom, mert tudom hogy ez így van, de érdekelne hogy ha mód van rá hogy megesküdjünk ez változna-e?? Én katolikus vagyok még nem kötöttem házasságot Isten színe elött, a párom református, de elsö feleségével eskütek katolikus templomban ám ezen házasságból gyermeke nem született!!
Válaszát elöre is köszönöm!! Andrea

Kedves Andrea!
Nagyon helyénvaló gondolat, hogy a párjával az Úr Isten előtt is össze akarják kötni az életüket. Az első kérdés, hogy ezt mindketten végleges döntésnek szánják-e. Meg kell beszélniük, hogy most már valóban egész életükre megmaradnak-e ebben a kapcsolatban, ezt egymásnak (és Istennek) megígérik, s bármilyen nehéz is lesz az élethelyzetük, egymás mellett minden körülmények között kitartanak.
Ha igen, akkor keressék fel az illetékes görögkatolikus atyát, aki segíteni fog a szükséges dolgok elrendezésében. Egyik kérdése lesz majd, hogy mindketten szabadállapotúak-e. A leírásából ítélve Ön igen, de a jövendőbelije nem biztos. Ha ő érvényesen kötött korábban házasságot, akkor ez őt az első feleségéhez köti. Ebben az esetben nagyon nehéz helyzetbe kerülnek, mert nem házasodhatnak össze. Ha így van, akkor nem tudok tanácsot adni, de az illető atya a személyes beszélgetésben bizonyosan. Tehát ekkor se adják fel!
Ha pedig a párja is szabadállapotú, akkor igazán semmi akadálya, hogy a házasságukat rendezhessék.


Kedves Lelkiatya!

Tudom, hogy már volt kérdés, de nem találtam választ arra, hogy mi történik a halálunk után a keresztény tanítások szerint. A Bibliát olvasva több lehetséges út fogalmazódott meg bennem:

1. Halál után közvetlenül elhagyja testét a lélek, és megy a pokolba, a tisztítótűzbe (van ilyen?), vagy egyből a mennybe (kicsi az esély).

2. Máshol azt olvashatjuk, hogy a halál a teljes megsemmisülés, a halottak nem tudnak és nem éreznek semmit, és tenni sem képesek semmit.

3. A föltámadás nem a halál után, hanem majd az ítélet napján következik be, ITT a Földön, hús-vér emberként (ahogy Jézus is tette).

Nem ellentmondások ezek?

Gyakran bizonyítékul hozzák fel azt a keresztények, hogy a halálból visszahozott emberek alagútról, fényről, boldogságról, testük elhagyásáról számolnak be. Sajnos az igazság az, hogy a visszahozott emberek nagy része semmit nem érzékelt, mint ha csak aludt volna.

Köszönöm előre is válaszát! De kérem, ne csak annyit írjon, hogy "nem tudhatjuk, mert onnét még nem jött vissza senki"!

Köszönettel:
József

Sajnos, pontos információval valóban nem szolgálhatok. Egyházunk tanítása azonban biztos, és vigasztaló.
Az életünk nem fejeződik be a halállal. Isten minden embernek örök életet ad. A halállal csak a földi életünk zárul le, de folytatódik az örökélet. Ha nem így volna, semmi értelme nem lenne az ember életének, sőt, az egész világnak sem.
Minden ember a halála után kilép az időből, ami a teremtett világnak a sajátos korlátja. A halál után olyan állapotba, helyzetbe kerül, ahol megszűnik az előbb és utóbb. Ezért nem lehet válaszolni arra a kérdésre, hogy már akkor a mennybe vagy pokolba kerül-e, vagy csak később, amikor már minden ember meghalt. Mivel, ugye, nincsen: később.
A föltámadás nem ezen a földi életben folytatódó élet. Jézus világosan megmondta: ég és föld elmúlnak (Mt 24,35). Az nagyon földhöz ragadt gondolkodás, ha valaki ennek a földi életnek a folytatására tud csak gondolni. Az Isten világa egészen más, transzcendens. Ebbe a világba hív, akar fölemelni minket.
A halál utáni életnek nem a tetszhalálból visszatértek beszámolói adnak bizonyítékot. Arról csak néhány évtizede tudunk ilyen széles körben, s valóban nem egységesek a beszámolók. Jézus az, aki tapasztalható módon visszajött a halálból, éppen azért, hogy minket is átvezessen a halálból az életbe. Neki köszönhetjük hitünket a feltámadásban. Annak részleteiről azonban majd csak odaát bizonyosodhatunk meg.


Tisztelt lelkiatya.
Én római katolikus vagyok,vallásos.Házasságban élek és van 2 gyermekem.Minden nap imádkozom és Mária,Jézus képei több helyen ki vannak rakva a lakásomban.Minden gondomban,bajomban hozzájuk fordulok de a jókért köszönetet is mondok.Néhány hete azonban nem tud megnyugodni a lelkem már szinte teljesen felőröl egy gondolat.Én sajnos dohányzom és már többször próbáltam abbahagyni de sajnos mindig visszaszoktam,néhány hete azonban a szűzanyát hívtam segítségül,hogy adjon elég erőt,hogy abba tudjam hagyni végleg meg is ígértem neki,hogy abbahagyom attól a bizonyos naptól kezdve,és néhány nap után újra rágyújtottam nagy volt a kísértés mert a környezetemben akikkel napi kapcsolatban állok mindenki dohányzik,férj,barátnő,szomszédok.Egyrészről bánt,hogy a szűzanyának tett ígéretem nem tudtam megtartani teljesen és remélem ezért megbocsát nekem.Másrészt nem emlékszem hiába próbálom felidézni szó szerint az akkori beszélgetésemet a szűzanyával,hogy nem mondtam-e olyat az ígéretemen kívül,hogy,,esküszöm a gyerekeim életére",hogy abbahagyom attól a naptól a dohányzást.Nem szoktam esküdni semmire ezért nem értem magam miért jár azon az eszem azóta,hogy mi van akkor ha megesküdtem és nem tartottam be.Most újra kitűztem egy dátumot amikortól újra nekifutok mert a gyerekeimet fel kell nevelnem,nem lehet a cigarettától bajom mert ők a legfontosabbak nekem ezen a földön.Lelkiatya amitől rettegek és se éjjelem se nappalom ha megesküdtem valóban a gyerekeim életére,de nem tudom,hogy megtettem-e,hogy abbahagyom és nem sikerült attól a naptól betartani,nem fognak meghalni a gyerekeim ez miatt?Nagyon bűntudatom van nehogy valami bajuk legyen miattam.Köszönöm ,hogy megoszthattam önnel ezt a terhet és előre is köszönöm válaszát.
Köszönettel:T

Kedves Aggódó Édesanya!
Mindenekelőtt meg kell értenie, hogy gondolati kísértésről van szó, amelyet egész egyszerűen el kell űznie magától. Semmi jelentősége nincsen. Csak arra jó, hogy megbontsa a lelki békéjét, következésképp a családjának a békéjét is, ráadásul szembefordítsa a jóságos Istennel, mivel olyan dolgot tulajdonít neki, amihez semmi köze sincsen. Nem attól függ az ígéret, hogy milyen szavakkal mondta ki, hanem, hogy milyen lelkülettel. Ez a nagyon súlyos eskü nyilván csak később, mint rossz gondolat jutott eszébe. Ha valóban ilyen esküt tett volna, az úgy élne emlékében, mint a tűz, nem töprengene rajta, hogy vajon mondta-e vagy sem.
A másik fontos dolog, hogy megvan Önben a jó szándék a káros szenvedéllyel való leszámolásra, de még nem képes rá. Saját erejéből próbálja megtenni, és bár segítségül hívja a Szűzanyát, valójában mégis a saját elhatározásában bízik. Egyelőre nem sikerült. Ezért nem haragszik Önre senki Odaföntről. Természetesen próbálja újra és újra, de ha még mindig nem sikerül, ezt egyszerű bűnbánattal tegye az Úr lába elé, kérjen Tőle bocsánatot, és haladjon békével tovább a küzdelmében. Bízzon abban, hogy egyszer bekövetkezik ez a csoda az életében! Most már jól látja, hogy a saját erejéből erre képtelen. Adjon hálát az Úrnak, hogy Ő ennyire irgalmas, még a bukásait is megköszönheti Neki.
Még egy tanács. Még a gyermekeivel is megoszthatja, hogy ez milyen nehéz küzdelem Önnek, és kérje az ő imáikat is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak
Kedves lelki atya szeretnék információt azzal kapcsolatosan ha Magyaroszágon élő és az egyház megyéhez tartozok ettől függetlenül lehetséges e hogy az orszáhgahtáron túl szeretnék szerzetes közösségbe lépni és ott élni szerzetesi életet milyen szükséges dokumentációkra vagy engedélyekre van szükség válaszát előre is köszönöm kedves lelki atya

Igen, lehetséges. Ennek jogi akadálya nincsen. Mégis nagyon meggondolandó egy ilyen lépés. A nyelvi nehézségeken túl számos egyéb megpróbáltatások is érik az embert, ha erre vállalkozik. Van rá példa, de éppen az ezekből származó tapasztalatok igazolják, hogy az egyébként sem könnyű szerzetes életet egy ilyen helyzet még tovább nehezíti. Tanácsom inkább, hogy lépjen be egy itthoni közösségbe, még ha az nem is tűnik tökéletesnek. Egyáltalán nem biztos, hogy a külföldi jobb, csak innen, messziről nézve annak látszik.





1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat