Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.226.46.21)


Mennyi hat meg hét? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Elvált református vallású férfi vagyok, volt templomi esküvőnk is református templomban, jelenlegi párom katolikus (neki ez lenne az első esküvője). Szeretnénk katolikus esküvőt, megoldható ez vagy akadályba ütközünk?
Köszönettel
P

Kedves P!
Ha első házasságát reformátusként kötötte, akkor - ha a menyasszonya is református volt - azt a Katolikus Egyház érvényesnek ismeri el. Ez akadályt jelenthet, hogy katolikus házasságot kössön. Javaslom, hogy keressék fel az illetékes katolikus papot, aki segít Önöknek házasságjogi szempontból feltárni a helyzetüket.


Kedves Lelki Atya, Kedves Szerkesztő!

Több magyar nyelvű Szentírás-fordításom is van, de egyik sem az, amit a liturgiában használunk. Szeretnék valamit megtudni a görögkatolikus fordításról, mikor ki készítette, és van-e köze az ortodoxok fordításához. Azt is kérdezném, hogy be lehet-e szerezni valahol (legalább az Újszövetséget és a Zsoltárokat) könyv formában, illetve az interneten elektronikusan. További kérdésem, hogy az oldalon naponta megjelenik az aznapi Olvasmány és evangélium. De egyben le lehet-e tölteni valahol az egész évi jegyzéket? Köszönettel: s

Kedve S!
Kérdésére a Szerkesztő válaszolt.


Tisztelt Atya!
Közel 8 éve van egy lelkivezetőm és egyben gyóntató atyám, de most valahogy úgy érzem, hogy kezdünk eltávolodni egymástól.
Nekem, nagyon sokat jelent az atya!
Lehet, hogy már nem akar a lelkivezetőm lenni?
Mi a teendő ilyenkor?
Van olyan, hogy a gyóntató atya eltanácsolja "gyermekét"?
Vagy csalódott bennem?
Köszönöm! Egy aggódó fiatal

Sajnos, van rá példa, hogy megromlik a kapcsolat a lelkivezető és a vezetett között. Ennek sok oka lehet, emberek vagyunk. Az is lehet, hogy a személyiség érlelődése során jutnak el olyan pontra, amikor váltani kell a lelkivezető személyét. Tudom, hogy ez gyakran fájdalmas, de az élet sok hasonló nehéz feladatot állít elénk. Ilyenkor legjobb, ha nyíltan meg tudjuk beszélni a lelkivezetővel. Ő akár tanácsot is adhat, hogy ki legyen az új lelkiatya. De ha ez nem lehetséges - ilyen is van - akkor viszont az ember a Szentlélek segítségét kérve maga keres új atyát.
Arra nem kell gondolnia, hogy csalódott volna Önben. Hiszen épp a lelkiatya az, aki talán legjobban ismer bennünket, hibáinkkal együtt. Ha eddig jól tudta segíteni, akkor nem lepődik meg semmi emberi gyöngeségen. Nem, erről nincsen szó. Alighanem az Ön lelki érlelődése eljutott erre a pontra. Ne féljen változtatni!


Tisztelet Lelkiatya!

A családunkban a fiútestvérem súlyos gondokat okoz.Vannak olyan időszakok amikor nagyon támad,pszichikailag nagyon tud terrorizálni,ez olykor tettlegességig is fajul.A napokban is nekem támadott és hátbavágott.Nehéz ezt hallgatni,elviselni a cinizmusát,nagyon megalázó dolgokat tud mondani,mások előtt is,sokszor bemocskol,főként engemet,elég rossz dolgokat mesélt rólam másoknak,amelyek nem igazak,kiforgatja a szavaimat,cselekedeteimet is,a vallásos életem miatt is rengeteg támadást kapok...volt úgy hogy édesapánkat is megfegyegette,hogy egyszer még megveri.Amit ő vesz a házba élelmet,vagy bármi mást azt magától értetődőnek tartja,hogy az övé.Ha megkérjük valamire,az normális,hogy ő nemet mond vagy nem segit,ha ő szorul segitségre,és nem kapja meg azt vérig van sértve.A barátaival,haverjaival szemben viszont nagyon gálánsan viselkedik.Ami az itthoni helyzetet illeti,a szüleink gondoskodtak-gondoskodnak rólunk,tanittattak bennünket,nyaralni is engedtek,amit az anyagi lehetőségeink engedtek,megvették,a testvérem gyerekkorunkban is volt,hogy olyan dolgot kért,amit nem tudtak rögtön megadni,szeret nagyzolni.Szüleinkkel soha nem volt bensőséges kapcsolatunk,sokszor inkább nem törődöm,közönyös hangulat uralkodott itthon,nem figyeltek ránk,szeretetüket nem mutatták ki,sokszor talán nem is biztak igazán bennünk,ha valami nem sikerült,rögtön lemondóan,pesszimistán álltak hozzá a dolgokhoz,ez nagyon tudja rongálni az önértékelést.Nehéz olyan dolgokat helyre rakni magunkban,amelyek hosszú évekig,évtizedig is bennünk vannak,érzelmileg blokkolnak bennünket-komplexusokká alakulnak.Hogyan lehetne hatékonyan kezelni ezeket a dolgokat és a testvérem magatartását.Sokszor már az is megfordult a fejemben,hogy jó lenne elmenni mindebből,ha adódna lehetőség.Válaszát előre is köszönöm.
Egy elkeseredett lány

Nagyon megértem elkeseredettségét. Bizony, nem könnyű ilyen családi körülmények között élni. Furcsának tűnhet, de azt tanácsolom, próbáljon meg elkerülni otthonról. Távolról könnyebb lesz szeretnie a szüleit. A testvérén változtatni emberi erővel bizonyosan nem fog tudni. Nagyon imádkozzon érte, hiszen csodák bármikor történhetnek. Amit leírt a családi helyzetükről, szüleik magatartásáról, az bizonyos fokig érthetővé teszi testvérének a viselkedését. Aki gyermekkorában kevés szeretetet kapott, az felnőttként nehezebben tud szeretni. Inkább az a csodálatos, hogy Ön ilyen tisztán tudja látni a helyzetüket. S éppen azért szenved, mert ennyire tisztán lát. Ez különösen is nagy kegyelem, amelyet köszönjön meg az Úrnak. Emellett pedig ismerje föl, hogy miért kapta ezt a fájó tisztánlátást. Ezzel az adottságával később is sokat fog tudni segíteni más embereken. Ehhez azonban szükséges, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt életformára leljen. A templomban, az imádságaiban biztosan sok erőt tud meríteni. Használja ki ezt is minél jobban.


Tisztelt Lelkiatya!
A véleményét szeretném kérni egy dologgal kapcsolatban. A férjem az interneten idegen nőknek irogat, akik flörtölgetnek Vele, és Ő válaszol Nekik. Már többször szóvá tettem, hogy ez engem nagyon bánt lelkileg, de annak ellenére csinálja! Nagyon szeretném tudni, Önnek mi a véleménye erről?
Köszönettel és tisztelettel, B.

Kedves B.!
Amit a férje tesz, az roppant veszélyes és káros.
Előbb arról beszélek, hogy mennyire hazug és gyümölcstelen az ilyen
kapcsolattartás. Ilyen módon egyáltalán nem lehet megismerni a másikat. Épp csak annyit mond, mutat meg magából mindkét fél, amennyit akar. Így nem lehet szó igaz emberi kapcsolatról. Viszont arra nagyon alkalmas, hogy ez, vagy ezek a virtuális kapcsolatok teljesen aláássák a valóságos kapcsolatokat. Hiszen azok sokkal nehezebben kezelhetők, rengeteg feladatot, feszültséghelyzetet hordoznak. Az ember lassan
belemenekül ebbe a virtuális világba. Így válik függővé, és egyre
inkább eltávolodhat a valós világtól. Sajnos, számtalan példa van
erre. Pszichológusok külön foglalkoznak vele, hiszen olyan, vagy rosszabb, mint az alkoholizmus. Idővel az ember valós kapcsolatai egyre inkább leépülnek.
Itt térek rá a kettejük viszonyára.
Amit a férje tesz, az valóságos házasságtörésnek tekinthető. Azzal
áltatja magát, hogy nincsen testi kapcsolat más nőkkel, de ezek a
hűtlenségek nem csak a testtel követhetők el. Sőt, elsősorban a
fejünkben történnek meg. Nemde azt mondja Jézus: Aki tisztátalan
szemmel más nőre néz, az gondolatban már paráználkodott vele. Ez már
azzal kezdődik, ha csak szavakkal flörtöl. Becsapja a másik nőt is, de
önmagát is, és a saját feleségét, családját is.
Mit is tehet?
Először is imádkozzék! Ne imádság nélkül akarja megoldani. Az
imádságban kérjen tanácsot a Szentlélektől, hogy mit kell tennie.
Majd gondolja át, hogy mint jó feleség, mindent megadott-e a férjének.
Nem azért menekül-e a számítógép monitorába, mert valami hiányzott
neki.
Ha talál ilyesmit, akkor igyekezzék azt pótolni. Minden
szemrehányás, tisztázási próbálkozás nélkül. Ha ezeket megtette, csak
akkor vegye elő komolyan a kérdést, és egy nagyon nyugodt beszélgetés
közben hozza elő. Beszéljenek róla higgadtan, őszintén, ne
vagdalkozva. Kezdje inkább bocsánatkéréssel, hogy ha valamit Ön nem
adott meg neki.
Ezen az úton remélheti, hogy visszatalál a férje az igazi világba.
Mindenesetre végig imádkozzon sokat, miközben ezeken ügyeskedik.
Én is imádkozom Önökért.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Egy közeli ismerősöm kérdését szeretném továbbítani. Szülei római katolikusnak keresztelték de nem volt a család túl vallásos szelemiségű, viszont görög szertartás szerint görögkatolikus vőlegényéhez ment hozzá, és azóta gyermekeiket is ebben a hitben nevelik, és kivétel nélkül a görög templomba járnak, az egyházközség buzgó tagja családjával együtt. Azóta pedig munkája révén még szorosabbra fűződött kapcsolata a görögkatolikus egyházzal.Hite pedig tulajdonképpen itt bontakozott ki. Saját bevallása szerint teljes mértékben görögkatolikusnak érzi magát. Ismeri, és szereti szertartásainkat, lelkiségünket. Viszont mivel római katolikusnak keresztelték, még mindig annak számít ha jól tudom. Azt szeretné ő megtudni, hogy pontosan kihez kell neki fordulni, és milyen kérelemmel, hogy rítust válthasson, és "hivatalosan" is görögkatolikus lehessen. Válaszát előre is köszönöm az ő nevében is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A házasságkötéskor a feleség automatikusan fölveheti a férje rítusát. Ezt akkor az anyakönyvbe is be kell vezetni, ez hitelesíti. Ha nem történt meg a bejegyzés, akkor nem változott a rítusa.
Más esetekben a rítus megváltoztatásához mindkét egyházmegye hozzájárulása szükséges. Értelemszerűen előbb a saját egyházmegyéjének püspökétől kell engedélyt kérni, amelyre, ha igenlő választ kap, akkor kérheti felvételét a másik rítusú püspök egyházmegyéjébe. Minthogy a házasságkötéskor egészen egyszerű bejegyzéssel is lehetett volna rítust váltani, ezért ilyen esetekben a püspök atyák általában minden további nélkül megadják az elengedő illetve a befogadó engedélyt. Ennek lebonyolításában a plébános vagy a parókus adhat segítséget.


Köszönöm Atyám, hogy megtisztelt válaszával (L.T) monogram, a 43 éves első áldozással kapcsolatban. Megindulok az úton, amelyet Ön is erősített bennem.



Imádkozom Önért, hogy egyre mélyebb gazdagságot éljen meg ezen az úton.



Kedves Lelkiatya!

Olvastam, hogy a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye évfordulójára centenáriumi bélyeget bocsátott ki. Szeretném megkérdezni, hogy van-e lehetőség arra, hogy én is vásároljak bélyeget?

Köszönettel: S.

Kedves S.!
A Szerkesztőnek továbbítottam kérését, ő fog válaszolni rá.


Kedves Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát! A keresztlevelemen görög katolikus szerepel, csak a római katolikusokhoz jártam hittanra és így bérmálkoztam is ott. De édesapám is görög kattolikus volt. Nekem ez azért nagyon fontos, mert itt megtaláltam a gyökereimet és nagyon büszke vagyok rá, hogy görögkatolikus vagyok!
Tisztelettel: Balázs

Kedves Balázs!
Ez esetben valóban bizonyosak lehetünk abban, hogy Ön görögkatolikus. Tanácsolom, hogy ezt a belső örömét használja föl arra, hogy haladjon tovább annak megértésében, hogy mit kapott ezáltal Ön az Úristentől. S vele azt is, hogy mit vár Öntől az Úr. Minél inkább rátalál erre, s természetesen minél inkább követi ezt a belső utat, annál teljesebb, annál boldogabb életet élhet.


Kedves Lelkiatya!
Az egyik előttem való kérdezőnek szeretnék segíteni, aki azt kérdezte, hogy a Fő utcában mikor van gyóntatás. Ezt közvetlenül az egyik kisegítő atyától tudom, hogy minden vasárnap a 11.00-kor kezdődő Liturgia alatt van gyóntatás. (Az igaz, hogy nem az elejétől, de lehet látni, mikor az exparókus bemegy gyóntatni.)
Nekem is lenne egy fontos kérésem: nem lehetne feltenni akár erre a honlapra, hogy a Rózsák terén mikor és ki gyóntat? Régebben ez fent volt az ő honlapjukon, de mostanában úgy látom, hogy el kell menni a helyszínre és megnézni a faliújságon a kiírást. Az Internet világában nekünk fiataloknak gyorsabb a tájékozódás, ha valami fel van rakva a weboldalra.
Üdvözlettel:
Egy pesti hívő

Köszönjük a segítséget és a jó tanácsot. Remélem, sikerül megfogadni.


Kedves Lelkiatya!
19 éves vagyok.
Már egy ideje hanyagolom hitem gyakorlását.
Valahogy nem tudok imádkozni, nem tudom elképzelni Istent.
Idegen lett, de hiányzik a REND.
Jézus hogyan váltotta meg a világot, ha az emberek ugyanolyan farizeusi módom élnek? Minek a sok szenvedés, a betegségek, az olykor borzalmas emberi sorsok?
Mi értelme van az emberi életnek? Csak bábjai vagyunk egy magasabb rendű lénynek, aki kénye-kedve szerint játszik velünk?

Tisztelettel: Ádám

Kedves Ádám!
Megértem égető kérdéseit. Amíg ezekre nem talál választ az ember, addig csak sodródik az eseményekben, gyötrődik az értelmetlenségben.
Kár, hogy hanyagolta a hite gyakorlását, mert ez is szerepet játszhatott a mostani kilátástalanságában. A hitünket ápolnunk, erősítenünk kell, hogy fejlődni tudjon, mint egy élő virág. Ha nem tesszük, egy idő után kókadozik, elhervad, és végül meg is halhat.
Azt gyanítom, hogy korábban volt egy aránylag elfogadható Isten-képe, amely még gyermekkorában alakult ki. Azóta sok minden változott az életében, sok ismeretet szerzett. Ehhez képest azonban a hit-ismerete nem növekedett kellőképpen. Az az Isten, akihez eddig imádkozott, már távolinak tűnik, nemigen tud vele mit kezdeni. Imádkozni sem tud hozzá, így egyre inkább eltávolodik Tőle. Ebből fakadnak a kissé vádló kérdései.
Jézus azzal váltotta meg a világot, hogy elhozta nekünk az isteni életet. Aki Jézussal egyesül, az isteni erőt kap a bűn legyőzésére. De csak akkor, ha ő maga is akar élni ezzel az erővel, és ő maga is le akarja küzdeni a természetében tapasztalható rosszat. Fájdalom, hogy nem mindenki él ezzel a csodálatos lehetőséggel. Ám ne feledjük, ha valaki küzd is a benne lakó rosszal szemben, azért még követhet el bűnt. Lehet, hogy minden jóra törekvésem ellenére én is ellenszenvesnek tűnök ezek miatt a bűneim miatt. Ezért is kell rendszeresen gyónni, mintegy kitakarítani a lelkemet, hogy ne uralkodjon, ne hatalmasodjon el bennem ez a bűn.
Ez a küzdelem csodálatos életcél. De nem is a bűneinkkel küzdünk igazán, hanem azért, hogy Jézussal minél mélyebben egyesülhessünk. Ennek eredménye az, hogy egyre tisztábban tudunk élni, egyre jobban van erőnk legyőzni ezt a rosszat.
Miért is lennénk bábjai egy felső hatalomnak. Éppen azért tudunk farizeus módjára élni és viselkedni, mert az Isten nem kényszeríti ránk ezt az erőt. Felkínálja, és amilyen mértékben kérjük, olyan mértékben adja nekünk (ld. Lk 6,38). Szabadságunkban van rosszat tenni, de szabadságunk van arra is, hogy minél közelebb kerüljünk Hozzá. Küzdelem ez, de csodálatos küzdelem.


Kedves Lelkiatya!

Kriszta vagyok,két kislány édesanyja.
A férjemmel 12 éve vagyunk házasok,sajnos egyházi esküvőnk nem lehetett,mivel neki római katolikus esküvője volt előzőleg.Ő evangélikus,a volt neje református.Nem is értettem,hogyan lehetett katolikus esküvőjük.Két gyerekük nincs megkeresztelve,nem voltak elsőáldozók.Én egyházi iskolába jártam ,mai napig gyakorlom vallásomat.Gyerekeim meg lettek keresztelve.A nagyobbik elsőáldozó is volt tavaly.Hittanra jár,rendszeresen liturgiára.Azt szeretném megtudni hogyan lehetne érvényteleníteni az előző házasságot?Egyházi válásról is hallottam.
Köszönöm segítségét!

Hadd pontosítsam a szót: nem érvénytelenítésről van szó, hiszen ha egy házasságot érvényesen megkötöttek - "azt ember el ne válassza". Az egyházjog ismeri az érvénytelen kötés fogalmát. Amikor azt vizsgálják, hogy valaki szabad állapotú-e, vagyis köthet-e házasságot, akkor ha volt előtte kísérlete a házasságra, akkor azt a házasságkötést vizsgálja meg az egyházi bíróság. Ha a vizsgálat kimutatja, hogy valami oknál fogva érvénytelen volt, akkor nincs akadálya az ezúttal érvényes házasságkötésnek. Az valóban furcsa, hogy egy evangélikus ember egy református féllel katolikus esküvővel kösse össze az életét.
Keresse fel a parókusát/plébánosát, mondja el neki az esetet, és ő segíteni fog felvenni a kapcsolatot az egyházi bírósággal.


Kedves Lelkiatya!
Az utóbbi hetekben mély,feloldhatatlan fájdalmat érzek magamban-"sziv fájdalmat",gyakran érzem,hogy valami szorit belülről.Sokszor rám tör a sirás is.Olyna mintha lenne bennem valami,amit nem lehet kihuzni onnan és ez gyötör.Mintha hiányozna valami,magam sem tudom megfogalmazni mi.Rendszeresen járok gyónni,szentmisére is,imádkozom,sok lelki tartalmú könyvet olvasok.Nem értem miért törnek rám ilyen érzések,és,hogy miért vannak ezek bennem ilyen erőteljesen.Azt is érzem,hogy a nehézségek közepette sokszor átjár Isten szeretete,de mégsem tudom teljesen átadni magamat ennek az érzésnek,valami gátol benne.Az elmult héten voltam egy hittanórán egy közösségben,meg egy lelkinapon is.Ez segitett, valamennyire enyhülést hozott a bennem zajló dolgokra,sikerült is valamitől megszabadulnom ezen az alkalmon.Ön milyen megoldást javasolna ezekre a dolgokra?
Köszönettel:Mea

Kedves Mea!
Az emberi lélek kifürkészhetetlen, sok rejtélyes folyamat játszódik le bennünk. Van, aminek fölismerjük az okát, van, aminek nem. Sokszor segít, ha megleljük az okot, és azt tudjuk orvosolni, de azt is be kell látnunk, hogy ez nem mindig sikerül. Vagy inkább azt mondhatom, hogy többnyire utólag értjük meg, mi miért is történt, minek mi volt az értelme. Az előretekintő ember mindig abba kapaszkodik, amit kapni fog, vagyis egyenesen az Isten akaratába. Nem tudja, mi az, mit eredményez, milyen feladatot jelent, de a hívő ember tudja, hogy abban bízhat egyedül, az Isten akaratában. Ezért is kérjük a Miatyánkban, hogy legyen meg.
Azt javaslom, azzal kevésbé törődjék, hogy mi is ez, mi lehet az oka ennek a jelenségnek. Bízón tekintsen előre, és higgyen az Isten akaratában, hogy ez is a helyére kerül az életében, a lelkében. Alighanem ez az állapot érzékenyebbé teszi Önt arra, hogy az Isten akaratára jobban odafigyeljen. Ezért is nyújtott némi enyhülést, amikor az Isten dolgaival behatóbban foglalkozott. Tegye ezt! Olvassa a a Szentírást minden nap ezzel a szándékkal, hogy meghallja belőle az Isten akaratát. Ha megteheti, menjen el kicsit gyakrabban templomba, szertartásokra, s ott is ez legyen a szívében: Legyen meg a Te akaratod! Ez nyitogatja az Ön szívét is, ugyanakkor az értelmét is más irányba tereli, s nem hagyja, hogy a belső folyamatok miatt szomorkodjon.


Dicsőség Jézus Krisztusnak honan lehet letolteni Az Előre Megszentelt Liturgia szövegét?

Egy teljes felvétel meghallgatható a liturgia/liturgikus dallamvilágunk mezőben. A szövegét pedig hamarosan föltesszük, amely a szertartásaink mezőben található meg, de hallgatás közben a szöveg is elérhető. Iparkodunk, hogy mihamarabb fent legyen. Köszönjük a kérést.


Kedves Lelkiatya.

Unoka testvéremet temettük ... községben .
A ...-i temető a helyi plébánia gondnoksága alá tartozik és úgy gondolom az ottani Tiszteletes igen csak vissza él ezzel a rá ruházott feladattal. Mikor rokonom ment intézkedni, hogy férjét tisztességgel eltemesse igen csak meglepődött mikor közölte vele a Tiszteletes, hogy amennyiben nem Ő búcsúztatja az elhunytat az 100 000-ft plusz költségbe kerül, harangozni pedig csak a temetési számlák ellenében volt hajlandó (arra hivatkozott, hogy abból tudja kiszámolni a harangozás költségét) mondták rokonaim, hogy azt nem adják oda, akkor a kérésből követelés lett. Rokonom úgy döntött, hogy az idő eljöttével férje mellett szeretne pihenni ezért dupla sírhelyet vásárolt 50.000-ft-ért, s meg lepődve látta mikor a sírt ásták, hogy csak egy sírhely lett ki mérve ezt azzal magyarázták , majd mélyebbre ásnak ,hogy Őt rá tudják temetni.Rokonom mondta ,hogy dupla sírhelyet vásárolt, és nem a férjén hanem mellette szeretne majd pihenni . A Tiszteletes azt mondta fizessen még ötvenezer forintot.Elszomorító ,hogy valaki így vissza éljen a gyászolók gyengeségével.Én úgy gondoltam egy Tiszteletes az az ember akihez mindenkor bizalommal fordulhatunk.
Várom válaszát melyet előre köszönök. egy rokon

Ez szinte elképzelhetetlen, annyira szomorú. Mégis tudom, előfordulhat ilyen súlyos visszaélés. Mit is tanácsolhatnék? Akit ilyen súlyos fájdalmak értek, annak sebeit orvosolni utólag nemigen lehet. Valószínűnek tartom, hogy nem is tisztelendő atya irányítja ezt így, hanem más valaki lehet a háttérben, aki a temetői ügyeket, annak anyagi dolgait rendezi. De ez sem enyhít semmit a helyzeten. Kérem, tegyenek lépéseket, még így, utólag is, hogy ez ne folytatódjék. Értesítsék az esperest, vagy akár az illetékes püspök atyát, hogy más személyek ne kerülhessenek ilyen fájdalmas helyzetbe.


Kedves Lelkiatya!

Nem tudom, de az előző kérdésből lehet, hogy kihagytam, hogy a római katolikusoknál bérmálkoztam.
Balázs

Kedves Balázs!
Ebből arra lehet következtetni, hogy Önt római szertartás szerint keresztelték, hiszen a görög szertartásban a keresztséggel együtt a bérmálásban is részesül a keresztelkedő. Újra hangsúlyozom azonban, hogy nem a keresztelési szertartás a perdöntő, hanem a szülők rítusa.


Kedves Lelkiatya!
Én a Nyírségben születtem és görögkatolikusnak kereszteltek, de 3 éves koromban Békés megyébe kerültünk és én itt is nőttem fel. Sajnos itt csak a római katolikusokhoz járhattam, ott is bérmálkoztam. Kérdésem, hogy attól azért még görög katolikusnak számítok-e? (most Budapesten élek és itt van lehetőségem a Rózsák terén görög katolikus templomba járni.) Válaszát előre is köszönöm!
Balázs

Kereszteléskor a gyermek a szülei rítusát követi, függetlenül attól, hogy történetesen milyen szertartással keresztelték meg. Vegyes rítusú házaspárok esetén az 1981-es új kánonjog érvénybe lépéséig az apa rítusát követték a gyermekek. Ez akkor annyiban változott, hogy a vegyes rítusú családban a szülők szabadon megválaszthatják, hogy gyermekük mely rítushoz tartozzon. Ha az Ön édesapja görögkatolikus volt, akkor Ön is az. Javaslom, hogy minél gyakrabban járjon a Rózsák terei templomunkba, hogy felnőtt fejjel újra fölfedezhesse Egyházunk mérhetetlen gazdagságát, az Isten kimeríthetetlen irgalmát és szeretetét.


Kedves Lelkiatya!

Az oly szép és ritkán, csak nagyböjtben (?) használt teljes leborulás eredetéről, használatáról, jelentéséről stb. szeretnék érdeklődni.
Válaszát köszönöm!
Szterka

A neve nagy metánia. A görög szó eredetileg megtérést jelent, de a liturgikus használatban már ezt a meghajló vagy leboruló mozdulatot. A kis metánia a mély meghajlás, amely után keresztet vetünk. Ezzel is az Isten előtti hódolatunkat, bűnbánatunkat, irgalmába vetett hitünket és iránta való mély szeretetünket fejezzük ki. Amikor mindezt teljes földre borulással tesszük, szintén keresztvetéssel együtt (ez a nagy metánia), akkor fokozott odaadással akarjuk kifejezni ugyanezt.
Nem csak templomban végezhető imádságforma. Egyéni imánkban is megtehetjük, hogy az ikon előtt háromszor vagy akár többször is teljes leborulást végzünk, miközben mondjuk a Jézus-ima fohászt. Minden ilyen mozdulattal a testünket is bevonjuk az Isten imádásába.


Tisztelt Lelkiatya!

43 éves vagyok, annak idején megkereszteltek.Nagyszüleim vallásosak voltak.Szüleim nem gyakorolták, hivatásuk miatt nem is gyakorolhatták vallásukat.Egyszer édesanyám elvitt templomba, másnap már a munkahelyén figyelmeztették.

Jómagam a nagyapám reggeli imádkozását hallgatva, valamint anyám otthoni tanítása alapán tanultam meg néhány alapvető imádságot.
Mindig éreztem - nem tudatosan- hogy van egy más világ is!

10 évvel ezelőtt volt egy nagy baj életünkben( betegség) és meghallgatott az Úr. Jártam templomba, elmélyedtem a vallásban, a Biblia olvasásában. Sajnos ez a folyamat megszakadt, kevesebbet mentem templomba, kevesebbet imádkoztam, a hitemet elnyomták a világi dolgok.

Egy újabba tragédia kapcsán jöttem rá, hogy a vallás nem csak a hit, hanem annak gyakorlása is. Látogatom a miséket, olvasom a Szent Írást.
Gyermekeimet járatom hittanra, próbálom a szeretetre nevelni őket. Munkámban is próbálom a hármas jelmondatot érvényesíteni, igaz jellegénél fogva nagyon nehéz.

Viszont irígykedve nézem azokat, akik áldoznak, és gyónni is szeretnék.....43 év után a bűnbánat nem elég szerintem.
Viszont gyermekkoromban nem járhattam hittanra sem, így nem voltam első áldozó sem. Római katolikusként kereszteltek meg, most görög szertartásokat látogatom. Ha felkészült leszek, áldozhatok a görög egyház tagjai között? Mi a véleménye,erről?

Köszönettel.LT

Az előttem kérdező fórumozónak esetleg segíthetek a fia felkutatásában, ez a munkám és szívesen adok tanácsot is, ha igényli!

Az előttem s

Milyen kár, hogy meg kell várnunk a tragédiákat ahhoz, hogy ráébredjünk, Isten nélkül nem érdemes és nem is lehet élni.
Azt mondhatom Önnek, hogy az egyszerű tiszta bűnbánat elég, és az Isten újra visszafogadja Önt. Ezt a bűnbánatot pecsételi és áldja meg a szent gyónás.
Azt javaslom, hogy keresse föl azt az atyát, akiben szívesen megbízik, és jelezze neki, hogy gyónni szeretne, életében először. Ő nyomban tudni fogja, hogy mit kell tenniük.
Ugyanakkor valószínű, hogy Ön a bérmálás szentségében sem részesült. Ezt is jeleznie kell az atyának. Amíg erre fölkészül, addig nagyon sok mindent fog még megtudni az Isten titkaiból. Csodálatos folyamat ez. A bérmálás után gyónhat, utána pedig megáldozhat. Igaz, valóban ez lesz az Ön életében az első áldozás, de azért nem kell rá úgy tekinteni, mint a gyermekek megszervezett elsőáldozására. Nem baj, ha senki más nem tud róla csak Ön és a Jóisten. Persze, az szép, ha a gyermekeit is bevonja ebbe, de minden egyéb külsőség nélkül. Éppen emiatt az is mindegy, hogy ezt római vagy görög templomban teszi. Azt válassza, ahová reményei szerint családjával együtt hosszú időn át rendszeresen eljárhat.


Kedves Lelkiatya.Ne haragudjon,hogy levelemmel zavarom,csak annyit szeretnék megkérdezni öntől,hogy hogy érzi magát a mi kisvárosunkban.Azért nem irok nevet mert szeretnék anonim maradni.

Én is.


Kedves Lelkiatya!
Az egyik alábbi válaszában ezt írja: "A református egyház a házasságot nem tekinti szentségnek, így a katolikus egyház sem tekintheti annak a református esküvőt." Azt szeretném kérdezni, hogy nem lehetne ezt valamiképpen a konkrét helyzetet figyelembe véve pontosítani, mert én viszont úgy tudom, hogy a katolikus egyház két református házasságát nagyon is szentségnek tekinti legalább is a nyugati egyházjog szerint két keresztény között csak szentségi házasság létezhet, vagy ez a CCEO-ban másképpen van? Pl. abból a szempontból is így van ez, hogy a (r.) k. egyház nem járul ahhoz hozzá, hogy ha egy ilyen házasság válással végzödik és valamelyik fél egy (suabad állapotú) katolikus féllel akar házasságot kötni, akkor ezt minden további nélkül megtehesse, hanem ennek a két reformátusnak a házasságát, annak létrejöttét katolikus egyházi bíróságon kell tisztázni.
Nem lehetséges, hogy inkább arról van szó, hogy ebben a konkrét helyzetben egy polgárilag elvált, de egyházilag "rendezetlen állapotú" katolikus fél házasságát egy református féllel (a kat. egyház) nem tekinti szentségnek - ám nem abból az okból, hogy a református egyház sem tekinti annak. Kicsit bonyolult ez a helyzet, lehet, hogy félreértettem valamit, talán ezért is lenne jó tisztázni.

Nem egészen pontos a megközelítés.
A református egyház nem tekinti a házasságot szentségnek. Azt fölbonthatónak tartja, és felfogásuk szerint lehet újra házasodni.
A katolikus egyház a természetjog alapján tekinti érvényesnek azokat a házasságkötéseket, amelyeket a felek a saját hitük és meggyőződésük szerint kötöttek. Két megkereszteletlen egyszerű polgári házassága - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság, két protestáns házassága saját szertartásuk szerint megkötve - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság. Hiszen a katolikus egyház nem csak a saját szertartását tartja érvényesnek, hanem tiszteletben tartja a más felfogásúak házasságkötési igényét. Ugyanakkor a természetjog alapján az érvényesen megkötött házasság felbonthatatlan. Ez Ádám és Éva óta így van, amikor még sehol sem volt a katolikus szertartás.
A római és a keleti katolikus jog ebben a kérdésben megegyezik, nem tér el egymástól.


T. Atya!

Arról szeretnék érdeklődni,hogy a Fő utcai templomban van-e gyóntatás és ha igen mikor ?

Jelenleg a Fő utcában állandó beosztással egy áldozópap és egy diakónus szolgál, így gyóntatás megbeszélés, illetve kérés alapján lehetséges, a parókus atya bármikor szívesen rendelkezésre áll. Március 25-től talán megváltozik a helyzet, és újra két pap szolgál majd, így akkortól a szertartások alatt is lesz állandó gyóntatás (amennyiben a szertartáson jelen vannak más, a gyóntatásban segítő atyák is, akkor természetesen most is van a szertartások alatt gyóntatás).
A Rózsák terén viszont állandó gyóntatás van.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném megkérdezni hogy a divat,a facebook,a ps2 egyéb fiataloknak való dolgok istennel ellenszegülnek e?Össze lehet-e egyeztetni a kettőt?

Tisztelettel:
Egy KisKamasz

Kedves Testvérem!
Jól érzi, hogy nem kis veszélyt rejtenek ezek a dolgok. Sajnos, a mai bonyolult világunkhoz hozzátartoznak, s ha ki akarnánk zárni az életünkből, magunkat zárnánk ki az életből. Ilyen remeteélet csak igen keveseknek adatik meg. Nem is ez a cél. Inkább az, hogy megtanuljunk helyesen élni a világ dolgaival.
Most, a böjti idő különösen is lehetőséget kínál arra, hogy visszafogottan éljünk a világ kínálta élvezetekkel. Javaslom a Szentírás mindennapi olvasását. Ez segít helyére tenni ezeket is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves lelkiatya, szeretném mekgérdezni, hogyan tudnák igazán jó ember lenni. szeretném teljesen Istennek adni magam, és elérni a szentségi fokot. megszűnni az Istenben megélni a sötét éjszakát és átistenülni. de olyan kevés vagyok ehhez, és nincs lelki vezetőm. kérem szépen tessék tanácsot adni, merre induljak?

Ha megjelent szívében ez a vágy, ezt akár üzenetnek is tekintheti. Valójában Isten minden embert meghív erre a célkitűzésre, de nem mindenki hallja meg.
Ha pedig meghívta, akkor lehetőséget is ad rá, különben nem tárta volna föl ezt a lehetőséget.
Szentté válni kegyelem, Isten ajándéka. Ezért mindenekelőtt kérni kell. Ha kitartóan kéri Istentől, meg fogja adni Önnek!
Mindenképpen keressen lelkivezetőt. Ha mást nem talál, keresse meg a legközelebb élő atyát, és kezdjen el rendszeresen gyónni és áldozni. Ez a kegyelmi erő el fogja vezetni azoknak a lépéseknek a fölismeréséhez, amelyek továbbvezetik majd ezen a nagyszerű úton.


Tisztelt Lelki Atya!
A mi kis falunkban nagyon sok görögkatolikus vallású hívő ember lakik. ... új Tisztelendő érkezett a falunkba, akit nagyon sok falubeli tisztel, de van néhány rámenős ember, vagy inkább asszony, akik az Atyát bűnös, rossz irányba vitték el, mára tulajdonképpen ők irányítják az egyházat.
...
Mit lehetne tenni? Kihez fordulhatunk? ...
Úgy érezzük a Jóisten mellettünk áll, de mikor hallja már meg a szavunkat?

Megrövidítettem a levelét, hogy csak a kérdésre válaszoljak, és ne érezze senki azt, hogy vádaskodni akar bárki is.
Hallottam olyan helyzetről, ahol a hívek nagyobb buzgósággal imádkoztak, mint a vezető papjuk. Összefogtak, és elkezdtek imádkozni érte közösen. Ezt tudom javasolni Önnek, Önöknek is. Semmi sem gátolja meg Önöket abban, hogy összejárjanak imádkozni, pl. az imaórát végezni rendszeresen közösségükért, de elsősorban a papjukért.
Emellett, természetesen megtehetik, hogy értesítik a helyzetről az esperest, vagy akár a püspök atyát. De semmiképp sem aláírás nélküli levélben, mert azzal biztosan nem foglalkoznak. Mégis leghatékonyabbnak a szeretetből fakadó közös imádságot tartom.


Kedves Lelkiatya szeretném kérni hogy csak én láthassam a választ.
Milyen cimre írjak?
Köszönöm a válaszát.
+!

A lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre írhat bátran.


KEDVES LELKIATYA A FIAM ELMEN ITTHONROL NEM TUDOM MERRE JÁR MITCSINÁLJAK

Ne rémüljön meg. Imádkozzék érte, és bízhat benne, hogy hazajön. A tékozló fiú apja élhetett át hasonlót. Hasonló lelkülettel várja vissza őt.


Kedves Lelkiatya!

Egyik válaszában olvastam a következő mondatot: "rendszeresen gyónjunk" Szeretném megkérdezni, mit nevez rendszeres gyónásnak?
Köszönöm Márti

Kedves Márti!
Általában az a jó, ha valaki havonta gyónik, vasárnaponként áldozik és naponta olvassa a Szentírást. Van, aki ennél még gyakrabban szeretne gyónni. Lehet akár hetente is, ha a lelkiatyja ezt jónak látja. Ennél gyakrabban semmiképp sem. Van, akinek a rendszeres gyónás azt jelenti, hogy két-három havonta jut el oda. Vannak - főként férfiak - akik évente 2-3 alkalommal gyónnak, de valóban rendszeresen, összeszedetten, fölkészülve. Ez is lehet jó. Különbözőek vagyunk tehát. Az általános tanácsom mégis ez, amit legelőször mondtam.


Kedves Lelki Atya!
A mi egyházközségünkben az ... évek óta nem köszön.
Haragszik, de azért vasárnaponként beáll a sorba részesülni a szentségekben. Gyűlöl, pedig semmi olyat nem tettem, ami ezt indokolná. Próbáltam vele szót érteni, de eredménytelen. Az ... atyának is lett szólva, de nem történt semmi, pedig a figyelmébe ajánlhatná Máté 5:23-24 részét.
Én azért kitartóan köszönök, addig míg meg nem unom. Más ötletem nincs. Önnek talán lenne. Ennyi idő után azt már lassan elfogadom, hogy nem köszön, de az zavar, hogyan lehet valaki ilyen viselkedéssel világi elnök?
Köszönettel:Z

Kedves Z!
Mint talán látja, néhány szót kihagytam a leveléből, hogy senki se vegye személyesen magára a panaszt. Így én is könnyebben tudok választ adni a lelki kérdésére.
Meglepőnek tűnhet mai világunkban Jézusnak az a szava, amellyel ellenségeink szeretetére buzdít bennünket. Ma nincsenek is ellenségek - vélhetnénk. Lám, vannak. Akiket nehezen tudunk szeretni, akiktől bántást, sebeket kaptunk, azokat nyugodtan tekinthetjük ellenségeinknek, legalábbis olyan ellenségeinknek, akikről Jézus beszél, és akiket szeretnünk kell.
Jól teszi, hogy nem hagyja magát és nem hagyja abba a köszönést. Ne unja meg mindvégig! De ennél többet is kell tennie. Imádkozzék érte, és imáiban kérje azt is Istentől, hogy tudja ezt az illetőt szeretni. Nem kis dolog ez, főként nem könnyű. De azzal teszi a legnagyobbat az egyházközségében, ha lelkében le tudja győzni ezt az ellenérzést.
Ha elindul feléje a szeretet útján - amely nem vár viszonzást! - akkor könnyebb lesz őt elfogadni, akár világi elnökként is. A többit pedig bízza a Gondviselőre. Mindig kegyelmi megoldást kell keresnünk és találnunk, annak lesz meg a kegyelmi gyümölcse.


D. J. Kr.!
Kedves lelkiatya!

Köszönöm az angyalokkal kapcsolatos alábbi pontosítását. Ebből idézek röviden: „Csupán a játék kedvéért megszámoltam, Ő maga hányszor említi az angyalokat. A négy evangéliumban ennyit találtam: Mt - 11, Mk - 4, Lk - 7, Jn - 1. Ezen a 23 helyen kifejezetten Jézus beszél róluk, de a négy evangéliumban ennél többször, összesen 52-szer szerepel az angyal szó. (…) Az angyalok léte kétségtelen, a szerepük az életünkben fontos, a helyük az imádságainkban nem nélkülözhető. Mégis inkább figyeljünk Jézusra, az Ő szavaira, az Ő tanítására, és akkor minden a maga megfelelő helyére kerül az életünkben, az imádságainkban.”
Nem érthető számomra a válaszában tükröződő konfliktus oka, főleg a mennyiségi megközelítés indoka. A Szűzanyáról is csak alig szól a Szentírás, az Úr Jézus még kevésbé, mégis mint Istenszülő és minden kegyelmek kiosztója első a teremtmények között. Az angyalokra vonatkozóan is érvényesnek kell lennie, hogy nem a Szentírásban előforduló említésük mennyisége, hanem az előfordulásuk „minősége” alapján kell a fontosságukat besorolni. Gondoljunk pl. csak arra, hogy az üdvtörténeti események többségét is angyalok által hirdeti meg Isten, az angyal (angelosz – küldött) pedig Isten küldötteként a küldő megjelenítője, amint az apostol is.

Köszönettel,
Attila

Kedves Attila!
Köszönöm a kiigazítását. Valóban nem lehet darabra, centire mérni a lelkiélet, az imaszándék mennyiségét, mértékét. Így van, az Istenszülőről alig esik szó a Szentírásban, mégis az Egyház hite annál gazdagabb tanítást bont ki belőle.
Mivel ma nagy divatja van az angyalok tiszteletének, ezért vagyok kénytelen inkább visszafogottságra inteni e téren. Sokan hiszik az angyalok létét, segítségét, de nem vagy alig törődnek a szentekkel, vagy még inkább azzal, Akinek a szentségét minden értelmes teremtmény köszönheti.
Ezért továbbra is az a tanácsom, hogy legyünk buzgók az Istennel való együttlét keresésében, és ez a buzgóság majd elvezet a helyes ismeretre az Isten egyéb titkaiban is.


Tisztelt Lelkiatya!
Különböző kérdéskörökben szeretnék felvilágosítást kérni.
Az egyik szentmisén helyettesített nálunk... egy atya. A szentbeszédben a világvégéről is szó volt.
Olyan képviselte a mondanivaló lényegét, hogy minden ember számára akkor
jön el a világvége, ha meghal és találkozik Jézussal. Úgy vettem ki a szavaiból, mintha nem hinne egy egyetemes, minden elhunytra vonatkozó
ítéletnapban /a harag napja egyes megfogalmazások szerint - dies irae/?
Szerintem egy keresztény hívőnek hinnie KELL benne, hiszen ez egy hitigazság, a Biblia is sok helyen utal, tanít rá, a leglényegesebben ugye Máté evangéliumában, amit Jézus tanít. De már leghamarabb a Bibliában Dániel 12. fejezete is /Abban az időben felkel Mihály.../ azt
tanítja, hogy lesz egy nap, amikor megítéltetnek a halottak tetteik szerint.
A második kérdéskör, az Lukács evangéliumával kapcsolatos, ez Jézusnak a jobb latornak tett ígérete. Egyes szentírás-magyarázók szerint ebben a versszakaszban hibás helyen szerepel a vessző és helyesen így hangzik
Jézus felelete: "Bizony mondom néked még ma, velem leszel a paradicsomban". Az ígéret nem vonatkozhatott arra a nagypénteki napra, hiszen Jézust is sírba tették /azon a napon/, és harmadnapra támadt fel, a lator meg gondolom az ítéletnapon, amikor beteljesedik az ígéret
és akkor ő is részesülhet a Szentháromság örök életében. Nem tudom biztosan mennyire helyes ez a feltevés...
Ezt egyes kisegyházak vallják, pl. hetednapi adventista egyház, így pl.
Ellen. G. White, akitől van is egy könyvünk: Jézus élete. Ez az egyik
legvastagabb kötet a Jézus életéről szóló könyveink közül. Úgy látom, hogy egy katolikus szerző, lelkész vagy pap is írhatta volna, lelki épülésre Ön szerint is alkalmas olvasnivaló?
E három kérdéskörben várom T. Lelkiatya válaszát - Péter.

Kedves Péter!
Az okozza a kérdés látszólagos megoldhatatlanságát, hogy míg itt a földön időben élünk, odaát már nem lesz idő. Az idő ugyanis teremtett dolog, vagy pontosabban a megteremtett anyag köre, rendje, szabálya. Nehéz összehasonlítani a két világot. Ezért egyáltalán nem téves azt mondani, hogy mindenkinek a halála pillanatában érkezik el az utolsó ítélet. Az ítélet napját, a "Harag napját", Krisztus második eljövetelét valóban várnunk kell, tudnunk kell a létéről. De aki meghal, aki átlép az időtlenségbe, annak számára már nincs várakozás. Számára az egyetemes ítélet és a személyes ítélet egy és ugyanaz. Persze, sok titok is van ebben, amit nem érthetünk, földies értelmünk nem foghat föl.
A második kérdésre viszont könnyebb felelni. Az evangéliumok nem tudósítások, hanem tanítást tartalmaznak. Igen erőltetett magyarázat, hogy Jézus a latornak adott biztatásában azt hangsúlyozta volna, hogy mikor mondja ezt a kijelentést. Mi értelme lett volna azt kiemelni, hogy még ma mondja, holott nyilvánvaló, hogy előtte nap nem mondott ilyet, utána pedig szintén nem, hisz nem sokkal később meghalnak. A kijelentés teológiai tanítása éppen az, hogy elegendő a bűnösnek őszinte bánattal Krisztushoz fordulni, s azon nyomban üdvözülhet. Mint az előbbi okfejtésben, itt is segít megérteni az efféle okoskodás
helytelenségét, ha meggondoljuk, hogy odaát nincs idő. Még ha Krisztus Urunk pénteken halt is meg, és vasárnap támadt fel, ez a Mennyben nyilvánvalóan nem három napi különbséget jelent.
Ellen G. White valóban rendkívüli személyiség lehetett, az írásaiban sok megfontolandó dolog van. Elméletei azonban nem mindenben egyeznek meg a Katolikus Egyház tanításával. A világvégét meghatározott naphoz kötötte, igaz, később módosított ezen a tanításán.
Leginkább olyan lelki könyveket érdemes olvasnunk, amelyeket szentek írtak, akkor nem csalódunk, és biztosak lehetünk abban, hogy nem vezetnek félre.


Kedves atya!

A bibliai Mária és Márta szerepköre alapján tenném fel Önnek a következő kérdést: Melyik a fontosabb, elvégezni szeretettel a kötelességeinket, vagy pedig sokat imádkozni, miközben szalad a ház? Gondolom a gyümölcsei a fontosak, nemde?
Rk. nő vagyok, élek a szentségekkel, és néha elmondok egy rózsafüzért. Igyekszem megtenni mindent otthon, a munkahelyemen, plusz feladatokat is vállalok. Az emberekkel való kapcsolatom harmonikus. Sok apró dolog van, amiből Isten szeretetét megérzem, és ekkor gondolok rá, de ezt nem nevezném imádságnak. Csak akkor beszélgetek Ővele, ha már ellenállhatatlanul vonz magához, de ekkor se beszélünk, csak ugy ott vagyok. A minap kezembe nyomtak egy halom imádságot, amit állitolag terjeszteni kellene, de belőlem rossz érzést váltott ki. Baj, ha nem hiszek minden Mária-jelenésben, és a látnokok által közölt kijelentésekben?
És lenne még egy kérdésem, hogy természetes dolog-e hogy egyedülállóként nem is vonz a testi kapcsolat, magyarán szólva elkerülnek a kisértések? Ez Isten kegyelme lenne, vagy pedig betegség?
Köszönöm válaszát! Csak igy névtelenül...

Kedves Márta!
Szavai alapján arra következtetek, hogy Ön a helyén van az életében. Helyes, hogy sok akar tenni. Alighanem ez alkatából is következik. Fontos, hogy eközben mindig a szolgálatkészség vezérelje, a mások iránti szeretet, és ne hamis indítékok (pl. cselekvési kényszer, bizonyítani vagy megfelelni akarás, hiúság, mások lenézése, akik nem tudnak annyit tenni, stb.). Akkor lesz hosszú távon ereje és kitartása, rendíthetetlen szeretete, ha az imádságban legalább annyit fejlődik, mint a tevékenységei közben. Gondoljon arra, mennyi mindent tanult, megtanult sok területen az elmúlt években! Lehet hagyni, hogy az Istennel való kapcsolatában ne fejlődjék?
A zsákszámra továbbított imádságok nem föltétlen a hitet erősítik. Én sem hiszek sok Mária-jelenésben, ezek nem tartoznak a kinyilatkoztatás körébe. Még csak továbbadnia sem kell, ha Önnek (sem) jelent semmit.
Második kérdésére kicsit nehezebb válaszolni. Az egészséges emberi élethez hozzátartozik a nemiség. Tény azonban, hogy nem vagyunk egyformák, s különböző életkorokban és helyzetekben mi magunk is másként viszonyulunk ehhez az emberi adottsághoz. Amiről ír, az lehet személyiségzavar, de lehet természetéből fakadó adottság is, s lehet isteni kegyelem, hogy hosszabb időre elkerülik ezek a kísértések. Érdemes erről a lelkiatyjával elbeszélgetni. Ám ami igazán fontos, az nem az ok, hanem a cél. Ha Ön ezt tapasztalja az életében, akkor arra figyeljen, hogyan tudja ezt mások szolgálatába állítani. Valószínű, összefügg ez a természete a tenni akarással. Ez helyes, de ne feledje, hogy saját erejéből ez csak ideig-óráig tart. Rendszeressé kell tennie az imaéletét, hogy a cselekvései is hosszú távon hatékonnyá válhassanak.


Kedves Lelki atya!

Szeretném megkérdezni,hogy én miért nem áldozhatom?...nem értem...igaz van egy dolog ami szerint az emberek nem engednek gyónni és áldozni.Szeretném most hivatalosan is meg tudni mi az igazság és mi a helyes egyházi törvény ha lehetne...dolog a következő :Az életemben sajnos két hazásság jutott...Az első hazásságomnak sajnos a vége lett sajnos a feleségem itt hagyott és törvényesen elvált tőlem.Ezt a hazásság egyházi vonalon görög katolikusi szertartás kötöttük meg a templomban.Pár éve megint megnősültem.Törvényesen el vettem egy református hajadon lányt.Akivel nem csak világilag kötetem össze az életem hanem újból egyházilag is.Itt viszont református szertartás szerint történt...Szeretném ha segítene megértetni velem miért nem gyónhatom és áldozhatom?!...nagyon szeretnék ezekkel élni...van e módra ,hogy ezt egyházilag rendezni tudjam? Kérem válaszoljon az atya.

A házasság szentségében egy férfi és egy nő életre szólóan elkötelezik egymást, ezt a szentségi kötelék véglegessé teszi. Jézus szava világos: amit Isten összekötött, ember ne válassza szét (Mt 19,6). Ezért kell nagyon alaposan meggondolni, hogy kivel kötjük össze az életünket egy egész örökéletre. Ha tönkremegy a házasság, akkor sem szabad elválni, hanem küzdeni kell a szeretetben a szeretetért, a szeretettért. Mai világunk sajnos arra készteti a házasokat, hogy amikor a kapcsolat nehézsége jelentkezik - ami elkerülhetetlen, hisz minden házassági kapcsolatban vannak krízisek! - akkor váljanak el. Holott éppen ezek a nehézségek erősíthetnék meg a kapcsolatokat.
Nos, az Ön életében másként történt. Az Egyház "úgy tudja", hogy Önnek érvényes házassági kapcsolata van az első feleségével. Tehát nem lehet más szerelmi kapcsolata mással, hiszen az házasságtörés. A református egyház a házasságot nem tekinti szentségnek, így a katolikus egyház sem tekintheti annak a református esküvőt. Ez az oka, hogy Ön nem részesülhet szentségekben, hiszen bármennyire is szereti mostani feleségét, nem szentségi kötelékben, nem házasságban él vele.
Mit tehet? Nagyon nehéz a válasz. Épp a mai világ e hazugsága miatt sokan szenvednek ettől. Egyrészt azért, mert meggondolatlanul kötnek házasságot, másrészt azért, mert ha jelentkezik a nehézség, akkor elválnak.
Sok esetben lehet javasolni, hogy vizsgálják meg a házasság megkötésének körülményeit. Éppen, mivel felelőtlenül kötnek ma sokan házasságot, sok esetben annak nincsenek meg a szükséges feltételei. Ilyenkor az Egyház alaposan megvizsgálva, visszamenően kijelenti, hogy nem volt érvényes az első kötelék megkötése. Talán érdemes ezt a vizsgálatot kezdeményezni - egyszerűen a görkat. parókusán keresztül. Ha kiderül, hogy a házasságkötés nem volt érvényes, akkor Ön szabad állapotú, és van lehetősége arra, hogy szentségi házasságot kössön mostani társával.
Javaslom és kérem, tegyen meg mindent ennek érdekében, hiszen Krisztusnak és az Ő Egyházának is az a célja, hogy nyújthassa Önnek is a szentségi kegyelmet.


Kedves Lelkiatya!

Távoláll tőlem mindenfajta provokatív szándék, mégis kíváncsi lennék az Ön véleményére.

Anyaszentegyházunkban, főleg az elmúlt évben még a „csapból is” a Család témája folyt. Szinte nem lehetett találni olyan katolikus műsort, amelyben valamilyen módon ne került volna elő ez a téma, akár nyíltan beszéltek a család fontosságáról, akár nagycsaládos, sokgyermekes vallásos embereket mutattak be példaképként.

Ezek mind nagyon értékes és fontos dolgok, viszont ha a saját környezetemben szétnézek, úgy látom, mintha Isten rendelései, végzései ellenkeznének ezzel a magasztos eszmével.

Ismerek házaspárokat, akik pontosan betartották Isten parancsait, házasságig nem éltek nemi életet, sokáig jegyben jártak, sokat imádkoztak gyermekáldásért stb., és sokszor ezeknek a házaspároknak vagy nem lehet gyermeke, vagy nagyon nehezen „jön össze” nekik. Sok olyat ismerek, akik (szerintem) Istennek tetsző életet élnek, és nagy nehezen születik egyetlen egy gyermekük, több nem, vagy ismerek egy mélyen vallásos házaspárt, akiknek kb 10 év után sikerült egyetlen egy gyermeket „összehozni”, de az az egy szellemileg sérült kisfiú lett.

Ezzel szemben vannak akik élettársi kapcsolatokban élnek, összevissza ettől is van gyerek meg attól is, sokszor csak „besikerül” a gyerek úgy hogy nem is akarják. Terhesség alatt sokan cigiznek, isznak, nem tekintik Isten ajándékának a gyermeket. És az ilyen embereknek mégis ad a Jóisten 4-5-6 gyönyörűszép, életrevaló, egészséges gyermeket.

Szerintem a földi élet egyik legnagyobb dolga a gyermekvállalás, és nem értem, Isten miért ad azoknak sok szép, egészséges gyermeket, akik nem érdemlik meg, és miért nem ad azoknak, akik megérdemelnék? Vagy az Egyház miért hangoztatja ennyire a család és a gyermekvállalás fontosságát, amikor Isten végzései teljesen mást mutatnak?

Természetesen van rengeteg kivétel, amikor istenhívő családban születik sok gyermek, de ez szerintem elég ritka.

Köszönöm a válaszát!
Isten áldja munkájáért!

Gyakran esünk abba a hibába, hogy azt véljük, mi jobban tudnánk irányítani az emberek életét, mint a Jóisten. Mi igazságosabbak tudnánk lenni, mint Ő. Ilyenkor nem az Úristen döntéseivel van baj, hanem a mi igazságérzetünkkel.
A lelki látással élő ember előbb-utóbb fölismeri, hogy mégis az Úrnak volt igaza. Mi másként szerettük volna, de utóbb belátjuk, jobb, hogy úgy alakult.
Amit leírt, abban már emberi értelemmel nézve is van csúsztatás, tehát nem hordoz abszolút igazságot. Igaza van abban, hogy vannak keresztény családok, ahol a gyermekáldás elmarad, vagy egészen másként alakul, mint fiatal házasokként tervezték. De mondhatja azonban senki, hogy mindig azok a családok, vagy házaspárok viselik ezt a keresztet, akik felelősen gondolkodnak. Éppen azért tudunk a Család-Éve kapcsán szép nagy családokat bemutatni, mert van belőlük. Hála Istennek. S bizony, van gyermektelen magány azoknál az embereknél is, akik felelőtlenül élnek. Ezt az ellentétes párhuzamot nem lehet fölállítani, erről aligha készíthető efféle statisztika.
Van, hogy keresztet ad az Úr, s nem ritkán azoknak, akik erősek hozzá, akik hisznek benne. Mi, hívők, sokszor nem is gondolunk arra, hogy mennyire kegyetlenül nehéz lehet Isten nélkül élni!
A Család-Éve ahhoz segített bennünket, hogy a család értékét, lényegét újra átgondoljuk. Azok is, akiknek esetleg ez eddig eszükbe sem jutott. Ugyanakkor ne feledjük, hogy sokkal nagyobb erővel harsogja a világ ennek ellenkezőjét, csak már annyira hozzászoktunk - ha ehhez lehet! - hogy észre sem vesszük. Noha ennek ellenére hat ránk is, nem csak azokra, akik Isten parancsait semmibe veszik.
Mindig félrevezet, ha embereket, sorsokat összehasonlítunk, és annak alapján értékelünk. Mindenki számára az élete Istentől kapott ajándék. Köszönjük meg neki annak minden részletét, s annak bölcsességét, hogy mindnyájunknak pontosan azt adja, amire szükségünk van. Hinnünk kell ebben, s akkor meglátjuk a keresztek mögött az isteni áldást is.


Azt szeretném kérdezni a Lelkiatyától,hogy mi a különbség a gyónás és a lelkivezetés között? Konkrétabban mit foglal magába az egyik és a másik,és hogy van-e valamilyen kölcsönösség közöttük?
Előre is köszönöm.Isten áldása kisérje munkáját.

A szentgyónást csak fölszentelt pap előtt végezhetjük, lelkivezető viszont nem pap is lehet. A gyónásban az Isten megbocsátja a bűneinket, a lelkivezetés során ez a szentségi cselekmény nem történik meg. Ezek a fő különbségek.
Mégis nagyon szoros kapcsolat is van a kettő között. A mai gyakorlat azt mutatja, hogy mégis legtöbb esetben egy-egy pap a lelkivezető, még ha ez nem is szükségszerű, és a lelkivezetés is sok esetben szentgyónás keretében történik, tehát így a bűnök alóli feloldozás is megtörténik.
Jó, ha a szentgyónás egyben bizonyos fokú lelkivezetés is, de legalábbis lelki tanácsadás. Ilyenkor nem csak elégtételt szab ki és a feloldozást mondja el a pap, hanem lelki tanácsokat is ad. Ha valaki rendszeresen ugyanahhoz a paphoz jár gyónni, aki pedig emiatt egyre jobban ismeri a gyónót, és rendszeresen ellátja lelki tanácsokkal, akkor önkéntelenül is kialakulhat a lelki vezetés, még ha kifejezetten nem is úgy indult a lelki kapcsolat.
A lelkivezetésben az ember átbeszélheti a gondjait, gondolatait a lelkiatyával. Azért jó, ha ezt gyónás keretében teszi, mert akkor nagyobb az esélye annak, hogy bűnbánattal keresi a gyógyulást, kész az önvizsgálatra, kész arra, hogy ha szükséges, akkor bocsánatot is kérjen.
Tehát lehet a kettő egy, de külön-külön is megállja a helyét az életünkben. Fontos, hogy rendszeresen gyónjunk, s az is fontos, hogy legyen lelkivezetőnk.


Kedves Lelki Atya!

Első kérdésem az "égbekiáltó bűn" fogalmára vonatkozik. Tulajdonképpen mit jelent ez a gyakorlatban? Gyónás esetén adhat-e rá feloldozást a pap? Mi a teendő, ha mást találunk égbe kiáltó bűnben? Nagyon gyakori jelenség a munkások bérének visszatartása, és egyetlen egy olyan esetet nem tudok (szó szerint keresve sem találtam) amikor egyházunk hivatalosan vagy félhivatalosan szót emelt volna ellene. Hívő emberként mi lenne a teendő, ha ilyen eset tudomásunkra jut?

Másik kérdésem a "Szentlélek-keresztség" fogalmára vonatkozik. A kifejezés szerepel az Újszövetségben, de úgy értelmezem, hogy ott ez egyértelműen a bérmálással azonos. A neoprotestáns karizmatikus felekezetek, mivel náluk nincs bérmálás de a kifejezés szerepel a Szentírásban, kénytelenek voltak bevezetni ezt a fogalmat. Ugyanakkor ahány közösség, annyi értelmezés, nem igazán tudnak mit kezdeni vele - de ez legyen az ő dolguk. Viszont megrökönyödve tapasztaltam, hogy katolikus karizmatikusok is ugyanúgy átvették és használják ezt a kifejezést. És nem a bérmálást értik alatta, más értelmezéssel pedig nem szerepel a Katekizmusban. A katolikus teológiában létezik-e ez a fogalom, és ha igen, mit jelent?

A nyugati erkölcsteológia a XVI. századtól kezdve használja ezt a megkülönböztető jelzőt. Négy ilyen bűnt ismerünk. Ezek a Bibliában úgy szerepelnek, hogy valóságosan ott áll mellettük: ez az bűn az "égbe kiált". A következőkről van szó: gyilkosság (Ter 4,10), homoszexualitás (Ter 19,13) özvegyek és árvák sanyargatása (Kiv 22,22), a munkás bérének megtagadása (MTörv 24,14; Jak 5,4).
Ha ilyen eset a tudomásomra jut, első gondolatom, hogy próbáljam megvigasztalni az ilyen bűnnel megsértettet, csillapítsam jogos haragját, ne engedjem, hogy bosszút forraljon. Az a rendőrség vagy bíróság dolga, hogy ilyen esetekben jogvédő módon föllépjen. Még Jézus is visszautasította, amikor valami döntőbírónak akarta őt fökérni (Lk 12,14).
A Szentlélek keresztsége valóban a bérmálás. A bizánci hagyományban a keresztelés szentségének része is a Lélek keresztsége, a bérmálás.
Kétségtelen, az utóbbi évtizedekben elterjedt a karizmatikus mozgalmak szóhasználatában - katolikus és protestáns csoportokban egyaránt - s ez valóban félrevezető. Alighanem a megtérés élményét nevezik annak. Nem szabad összekeverni. Az a megvilágosodás, amikor az ember egész lényével megérti, megéli, mennyire szereti az Isten, mennyire közel van hozzá, ez csodálatos átalakulást eredményezhet a gondolkodásában, cselekedeteiben egyaránt. DE ez még csak a kezdeti lelkesedés. Vannak, akik kitartanak ebben a változásban, vannak, akik nem. A Lélek ajándékát, működését, jelenlétét nem szabad ezekhez a külső megnyilvánulásokhoz kötni. A Lélek akkor is működik, akkor is erővel bír, amikor "kerüli a látványosságot". Sőt, ilyenkor vezet mélyebbre.


Kedves Atya!
Mit gondol a Nagy Figyelmeztetésről? Én nem tartom jónak, valami azt súgja, hogy ne foglalkozzak ilyenekkel, ugyanakkor a környezetemben látom, hódít, a végén még hitetlennek tartanak... Ugyanakkor az Egyház miért nem tesz már valamit... (Tudom, jelent meg a Magyar Kuriron erről, molvastam Kovács Gábor atya meg Székely János püspök úr nyilatkozatát - én velük egyetértek... de zavar a sok látnok- és szenzációéhes megnyilvánulás. És szerintem teológiai szempontból sem OK benne minden... de nincs időm s türelmem bizonyítgatni...

A Nagy Figyelmeztetés alatt - gondolom - a végidő hamari bekövetkeztét kell érteni. Ha erre kérdez, akkor a válaszom világos és egyértelmű. Krisztus Urunk megmondta a második eljöveteléről: "Nem tudjátok sem a napot, sem az órát..."(Mt 25,13; Mk 13,32). A balga erre azt mondja: No, de a hónapot meg az évet azért lehet tudni... Krisztusnak ezek a szavai egyértelműen arra figyelmeztetnek, hogy ne ezt az időpontot fürkésszük. Úgy éljünk, hogy bármely pillanatban megérkezhet. "Legyetek éberek...(Mk 13,32). Micsoda méltatlan és hálátlan keresztény magatartás, amely megváltoztatja a tetteit, ha úgy tudja, hogy közel van a vég? Akkor mit és miért tesz másként? Nem úgy kell élnünk, hogy egész életünk állandó készenlét legyen?
Ne is vesződjék azzal, hogy bizonygatni próbálja ennek helytelenségét. A józan hitérzéke jól jelzi, hogy ezeket nem szabad komolyan venni.


Tisztelt Lelkiatya!

Mikor beszél az Egyház nyíltan arról, hogy mi történt az első világháborúban a Ruszin néppel Kárpátalján??
...

E szavakkal kezdődő kérdésére a Szerkesztő válaszol.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Tulajdonképpen mikor is kezdődik a böjt nálunk? Csak mert én teljesen abban a tudatban voltam hogy kilenc nappal hamvazószerda előtt, tehát most hétfőn. De meglepődve látom, hogy ez még "csak" a húshagyó hét lesz. Akkor tulajdonképpen hány napos a böjt nálunk? Csak mert teljesen mást olvastam az Ivancsó István féle Görög katolikus szertartástan könyvben, mást itt az oldalon a tavalyi évre vonatkozólag. És hivatalosan a konkrét "előírást" hol találom meg ezzel kapcsolatban? Mikor kell elkezdeni, mit lehet enni stb? (Tudom hogy ez elsősorban nem a táplálkozásról szól, de engem most gyakorlati szempontból ez az oldala érdekelne). Köszönettel: Évi

A Nagyböjt a görögkatolikusoknál Vajhagyó vasárnap utáni hétfőn kezdődik. Az idén február 20-án. A római katolikusoknál két nappal később, ugyanazon hét szerdája a Hamvazószerda. A két rítus nem egyformán számolja a negyven napot. Nálunk az említett hétfőtől, február 20-ól Lázár szombat előtti péntekig, március 30-ig tart. Ez kereken 40 nap. Ha van lehetősége beszerezni Görögkatolikus Falinaptárt, javaslom, az ugyanis igen szemléletesen mutatja ezt. Az említett Szertartáskönyv többféle számolási módot is megemlít, de közöttük ezt is.
Nem létezik mindenki számára érvényes egységes "előírás". Törekedni kell minél odaadóbb böjtre, de fontos a helyes mérték megtalálása is. Legjobb, ha a lelkivezetővel megbeszéljük, s utána hűségesen megtartjuk azt.


Kedves Lelkiatya!

A tanácsát szeretnénk kérni, ha egy pár örökbe fogad egy gyermeket, mikor érdemes, mikor kell erről beszélgetni vele? Mi az egyház tanácsa ezen élethelyzetre?
Válaszát köszönjük: Mária és János

Akkor érdemes beszélni neki erről, amikor már kezdi fölfogni, érzékelni az emberi kapcsolatokat. Amikor fölismeri, hogy vannak más családok is, más szülők. Ez elég hamar megtörténik a gyermek lélektani fejlődése során. Nem kell félni attól, hogy tudja, ő örökbefogadott gyermek. Ha bármit elhallgatnánk előtte, az egyrészt nem is volna tisztességes, de nem is szolgálna a javára. Az a legborzasztóbb, amikor a gyermek nem a szüleitől tudja meg ezt a tényt. Ezt semmiképp sem szabad engedni kialakulni.
A gyermek számára az a természetes, ami őt közvetlenül körülveszi. Ha úgy nő föl, hogy tudja, vannak nevelőszülei és vannak édesszülei, akkor is azokhoz vonzódik, akik igazán szeretik őt. Majd kamasz korban óhatatlanul jelentkezik az a fajta második öntudatra ébredés, amikor elkezdi mélyebben is keresni a gyökereit. Ez szinte elkerülhetetlenül fájdalmas a nevelt, örökbefogadott gyermekek esetében, de ne feledjük, ugyanezt az elfordulást élik meg az édesszülők is.
Az a legfontosabb, hogy nagy-nagy szeretet vegye körül a gyermeket, ebben a szeretetközegben nőjön föl. Ennek a szeretetnek a része az igényesség (következetesség, szigorúság) és az igazság is.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   













lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat