Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.227.63.195)


Mennyi nulla meg öt? (számmal)


Kedves Lelkiatya!
Három 6 év alatti kisgyermeket nevelő család vagyunk, de családunk széthullóban van: férjem hónapok óta egy másik nőbe "szerelmes", és készül elhagyni minket. Még ingadozik, egyszer az észérvek vezérlik, és a család mellett döntene, máskor átgázolna mindenen, mert a kísértés az erősebb. Lassan felőrlődünk ebben a helyzetben. Én rengeteget imádkozom érte, úgy érzem, megszállta a Gonosz, nem volt ő ilyen a több mint egy évtized alatt, amióta együtt vagyunk. Tudom,neki is segítség kellene, de nem hajlandó gyónni, lelkiatyával beszélni, semmilyen segítséget igénybe venni. Mit tehetek én, aki meg szeretné őrizni a család egységét? Szeretem és megbocsátanék neki, de ahhoz az ő döntése kellene, hogy együtt maradjunk. Hogyan végeztethetnék ördögűzést a beleegyezése nélkül? Vagy egyáltalán, mit tehetnék?

Szörnyű, hogy a sátán a legjobb családokba, a legszebb kapcsolatokba is bele tud rondítani - természetesen mindig a mi hibáinkba belekapaszkodva. Sajnos ismerős az a jelenség, hogy az egyik házastárs - legtöbbször a férfi - képes felrúgni az egyébként egészséges kapcsolatot, mert megbolondítják az ösztönei. Igaz, többnyire az ilyen félrelépéseknek előzményei is vannak. A kapcsolat megromlásáért általában mind a két fél hibás. Ki jobban, ki kevésbé, de ennek mértékét teljesen hiábavaló firtatni. E ténynek az igazsága azonban mégis arra késztetheti, hogy önmagát vizsgálja meg. Elsősorban azt lássa be, hogy Ön hol hibázott, azon próbáljon változtatni. Továbbá, ha a férje nem is hajlandó gyónni, lelkiatyához menni, keressen olyan személyt (a férje régi barátját vagy közös jó ismerősüket), akivel esetleg hármasban tudnak beszélgetni erről. Persze, a legjobb az volna, ha egyenesen szakemberhez mennének, családterápiára - feltéve, ha a férje hajlandó erre.
Mindenesetre semmiképp se adja fel a reményt! Sok esetben ráébred a másik, hogy őrültséget művel, és hogy semmi jövője nincsen a bűnös életváltozatának. Ha ezért hittel imádkozik, s közben hűségesen szereti továbbra is a tévelygő házastársát - igyekszik úgy szeretni, ahogyan arra neki szüksége van! - akkor jó reménye van arra, hogy lesz még olyan idő, amikor minderről mint rossz emlékről fognak tudni közösen beszélgetni. Legyen továbbra is kész a megbocsátásra, a reményre!


Főtisztelendő Atya!
A minap a rádióban arról volt szó, hogy a föld túlnépesedett, a szükségletek nem bírnak el ennyi embert, az elmúlt 50 évben megkétszereződött a Föld lakossága és ezt hosszú távon nem fogja tudni ellátni a mezőgazdaság, élelmiszeripar, és hasonló éhezések várhatók Európában is, mint a fejlődő országokban jellemző (egy héten egy nap olyan, hogy egyáltalán nem esznek sokszor).
Az ütött szöget a fejembe, hogy én gyerekkorom óta azt hallom, hogy "szaporodjatok" és "sokasodjatok" és a keresztény családok szinte szégyenkezhetnek, ha nem rendelkeznek minimum 3 gyermekkel. Magyarország lakosság bár növekszik, de a Föld lakossága nem éppen. (Itt most a Magyarország problémáját nem feszegetem).

Mi arra a tanítás, hogy meddig sokasodjunk és szaporodjunk? Miért fontos sok gyermeket a világra hozni, ha a számítások szerint akár 50 éven belül olyan problémákat okozhat ez, amivel az emberiség nem fog tudni megbirkózni, éhezések, nyomorúságok lesznek?

Nem vagyok pesszimista, én is 4 gyermeket szeretnék, már 2 van, de nem értem a koncepciót :D

Válaszát várva.

A túlnépesedés veszélye a földnek egyáltalán nem arra a részére érvényes, ahol mi lakunk. Magyarország, Európa sorsában égető szükség a lakosság szaporodása, vagy legalább a végzetes fogyás leállítása. Bevallom, azt nem tudom, hogy Ázsiában mit kell tennie egy felelősen gondolkodó keresztény családnak. Bízom abban, hogy ha ott élnék, vagy akár ha - mondjuk - onnan érkezne kérdés a honlapunkra, akkor tudnék valami hiteles választ adni. Önnek azonban bátran javaslom, hogy vállaljanak legalább négy gyermeket, de ha lehet, akár többet is. Ne feledjük, számos olyan család van, ahol nem születhet gyermek, és sokan vannak még, akik pedig nem is alapítanak családot. Tehát ahhoz, hogy a népesség újratermelhesse önmagát, a négy vagy annál több gyermeket vállaló családokra van szükség. Fontos eleme még e kérdésnek az is, hogy a nagy családban felnőtt gyermekek általában sokkal könnyebben beilleszkednek a közösségekbe, együttérzőbbek, jobban feltalálják magukat a nehéz körülmények között, és még sorolhatnánk azokat a jó tulajdonságokat, amelyek természetes módon alakulnak ki egy-egy jó közösségben felnőtt ember személyiségében.
Továbbá arról is szót kell ejtenünk, hogy számítások szerint a földünk sokkal több embert is el tud hordozni, ha egyesek (az emberiség kevesebb mint 10 százaléka!) nem élne esztelenül önző és pazarló módon.


Az Ószövetség mire jó nekünk? Én teljesen más Istent látok az Ószövetségben, mint az Újszövetségben. Ezek szerint Isten megváltozott? Egy Isten aki az erejét fitogtatja? Ez nekem nagyon nemfér bele az Isten-képembe.
Hogy lehetséges ez a - talán csak látszólagos (?) - sok ellentmondás.
Köszönöm előre is megtisztelő válaszát.

Az Ószövetség éppen úgy a Szentírás része, mint az Újszövetség. Isten kinyilatkoztatta magát a szent szövegek által, amelyeknek értelmezése sokszor nem is olyan könnyű, olykor még félre is tévedhet benne az ember. Éppen ezért nagyon fontos, hogy legyen hiteles segítőnk abban, hogyan kell olvasnunk a Szentírást. Ez a hiteles magyarázó pedig nem lehet más, mint maga az Egyház, aki nekünk ezt a könyvet adta. Természetesen a Szentlélek határozta meg az Egyház közreműködése által, hogy mely könyvek kerülnek be ebbe a gyűjteménybe (46 ószövetségi, 27 újszövetségi irat). Ez tehát összefüggő, amelynek minden lapjára szükségünk van. Csupán néhány helyet kiemelek az Ószövetségből, melyek a végtelen Isten felénk forduló szeretetéről beszél: Kiv 22,26; Neh 9,6-37; Oz 11,4; Föl kell ismernünk, hogy Ő "ugyanaz" az Isten, mint akit Jézus Krisztusban felismertünk.


Kedves Lelkiatya!
Amikor Noé fia, Kám, megláta az ő meztelenségét, miért büntette meg azt a fiút, aki véletlenül meglátta ? Végülis nem tehetett róla.
Ez valami olyasmit jelent, hogy aki az igazságot leplezetlenül meglátja az büntetést érdemel aki pedig leplezi, az meg jutalmat...?!

Kám hibája nem az volt, hogy véletlenül meglátta apja meztelenségét, hanem amit utána tett. Nem elfedte mint szemérmetlen dolgot, hanem épp ellenkezőleg, szólt a testvéreinek, mintegy nekik is megmutatva azt.
Az igazságra vonatkozó következtetése egyáltalán nem illik ide, hiszen nem az igazságot leplezte a másik két fiú, hanem apjuk hibáját és kiszolgáltatottságát. E tettükben sokkal nagyobb szeretet és tisztelet mutatkozott meg, mint Kámban, akinek ez nem jutott eszébe.


Kedves Lelkiatya!

Annának, a Hit Gyülekezetével kapcsolatos kérdésére adott válaszára reagálnék, olyan teológus hallgatóként, aki fiatal felnőtt fejjel, tudatosan választotta a Katolikus Egyházat és a bizánci szertartást, s ugyanilyen tudatosan akar megmaradni mind katolikus hitében, mind bizánci szertartásában, de ugyanakkor következetesen nyitott akar maradni ama krisztushívők felé is, akik más más szertartást követnek vagy nem is a Katolikus Egyház tagjai.

Kedves Tamás!
Levelének csak az első bekezdését tettem itt közzé. A teljes írását pedig áthelyeztem a Fórumra, minthogy jelezte is, hogy talán inkább oda illeszthető. Ott másoknak is van lehetősége ehhez a kérdéshez hozzászólni.


Csak egy megjegyzés a Lelkiatyának:
Bohács Zoltán: A hatalom célkeresztjében című írása nem leleplezi, hanem védelmezi a Hit Gyülekezetét, maga az írás is a Hit Gyülekezete folyóiratában jelent meg.
üdvözlettel: Kovács Viktor

Köszönöm szépen a kijavítást. Arra gondoltam, hogy a nyitott szemű ember előtt mégis inkább leleplező. De mindenképp közzéteszem a kiigazítását, nehogy bárkit félrevezessek. Még egyszer köszönöm.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Kétgyerekes anyuka vagyok és egy intim témában szeretném a tanácsát kérni. Már nem tervezünk több gyereket, s ehhez kapcsolódik a kérdésem is: Milyen fogamzásgátló módszert fogad el a katolikus egyház? (Hívő, rendszeresen templomba járó görögkatolikus házaspár vagyunk. Gyermekeink megfoganásáig nem védekeztünk, a Jóistenre bíztuk magunkat és gyermekeinket.) A fogamzásgátló tabletta megengedett? Vagy ez bűn, s ha igen, akkor emellett nem lehet szentáldozáshoz járulni sem? Mit jelent az imakönyvekben szereplő lelkitükörben lévő kérdés: „Vétkeztél-e bűnös módon a gyermekáldás ellen?” A témáról van esetleg valamilyen könyv? Várom válaszát és segítségét, hogy az élet minden területén Istennek tetsző életet élhessünk.
Köszönettel és üdvözlettel:

E.

Az Egyház ebben a természetes családtervezést, vagyis az időmegválasztás komplex módszerét ajánlja. Az "Én meg Te Mi" című könyvben írja le Pál Bernadett ennek gyakorlatát "A természetes
családtervezés" cím alatti rövid tanulmányban.
Hormontabletta szedése fogamzásgátlás céljából nem megengedett. Súlyosan befolyásolja ugyanis az anya hormonháztartását, a változó korban pedig hatványozottan növeli a stroke, az embólia és az infarktus veszélyét! Kínos pontossággal kell szedni, és a legkisebb hiba esetén is váratlan fogamzás következhet be. Emellett nem kizárható, hogy az esetlegesen létrejött zigóta beágyazódását akadályozza meg, s ez már abortív hatás.
Ugyanakkor minden párnál egyedi szempontok vannak ezért érdemes személyes tanácsot kérni a saját lelkivezetőtől.
Dr. Soltész János: Megélni az evangéliumot című könyvében is ír
erről.
Kétségtelen, hogy a természetes családtervezés sem pontosan kiszámítható. Az így bekövetkezett meglepetés azonban inkább ajándék, mintsem kockázat. A tervezés mellett így megmarad a nyitottság a gyermekáldás, az Isten gondviselése iránt.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném megkérdezni, hogy nem tudja e véletlenül, hol található ez a szép szent ikon, és mi a címe, amelyik ebben a videóban éppen a Szentírással ábrázolja Krisztus Urunk? Köszönöm. :)

http://www.youtube.com/watch?v=DJODxvgkfE0&feature=related

Janka

Ez a kép a kijevi Szent Vlagyimir székesegyházban található. A festője Viktor Mihajlovics Vaznyecov, aki a múlt század elején egészen sajátos stílust alakított ki, a nyugati hatást alkalmazva tudatosan keresett új ábrázolási módot.


Kedves Lelkiatya!
Egyetemista vagyok, és hívő katolikus. Viszont egyre több olyan emberrel találkozom a környezetemben, akik a Hit Gyülekezetének tagjai. Nem sok mindent tudok erről a szervezetről, de annyit igen, hogy nincsenek jó véleménnyel a katolikus egyházról. Interneten nem találok kellő, és megbízható forrást arról, hogy mi ennek a közösségnek a tanítása, és mik a fő különbségek a Hit Gyülekezete és a katolikus egyház tanítása között. Ha ezek az emberek kérdeznek engem a különbségekről, szeretnék tájékozott lenni, ezért kérem a Lelkiatya véleményét, tanácsát. Előre is köszönettel: Anna

Magyar alapítású szekta. Az alapító Németh Sándor korábban római katolikus kispap volt a Központi Szemináriumban Budapesten. Onnan kilépett, és néhány társával előbb egy imacsoportot, majd egy különálló egyházat szervezett meg.
Talán ebből is fakad, hogy erősen támadják a Katolikus Egyházat. Annak életét pogány szokások maradványainak tartják.
Mint minden keresztény szektának, nekik is a legfőbb tanításuk és könyvük a Biblia. Csak éppen nem tudnak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a Katolikus Egyház hamarabb volt, mint a Biblia. A bibliai könyveket valójában a katolikus egyház határozta meg még a 2-3. században. Ezt sokszor figyelmen kívül hagyják más "bibliás" szekták is.
Egyik fő tanításuk, hogy Jézus helyettünk vállalta a szenvedést, amit mi érdemeltünk volna, és ez akkor válik az egyén számára érvényessé, ha ezt elhiszi, ha átadja életét Jézusnak. A katolikus hit ennél sokkal többet mond. Jézus, az Isten Fia már a megtestesülésével magára vette a mi emberi természetünket, és ezzel megnyitotta az Isten és ember egyesülésének lehetőségét. Ennek mintegy egyenes vonalú következménye Jézus élete, tanítása, majd pedig kereszthalála és feltámadása. Nem csak a kereszten váltott meg minket az Isten Fia, és főként ez nem csak azokra érvényes, akik "átadják neki életüket". Isten minden embert megváltott kivétel nélkül, mennybemenetelével pedig fölvitte emberi természetünket a mennybe.
Leleplező még az is, hogy a gyülekezetet a 80-as évek elején alapították. Vajon az, amit addig a katolikus egyház 2000 éven át tanított, az mind téves, és most, a XX. század végén Németh Sándor tudja megmondani, hogy mi az igazság? Meglepő ez a merészség.
Tagadják a hierarchia (püspök,pap,diakónus) isteni eredetét. Ugyanakkor félelmetes tekintély övezi a vezetőt és a vezetőket. Súlyos anyagi visszaélésekről számolnak be azok, akik otthagyták ezt a szektát, vagy fogalmazhatunk úgy, hogy kiszabadultak belőle. Könnyűzenével könnyen elbolondítják a jó szándékú kereső fiatalokat, utána pedig az adataik és a magánéletük ismeretében lelkileg zsarolják őket. Érdemes megismerkedni néhány őket leleplező írással. Pl. Bohács Zoltán: A hatalom célkeresztjében és Bartus László: "Fesz van". A világhálóról is tájékozódhat, ha beüti a keresőbe a "Hit gyülekezete leleplezése" szavakat. Megdöbbentő beszámolókra talál.
Kérem, vértezze fel magát hitbeli és lelki ismeretekkel, mielőtt behatóbban meg akarná ismerni ezt a roppant veszélyes szektát.


Tisztelt Lelkiatya!
A problémám melyben a segítségét ( tanácsát) szeretném kérni igen összetett. Sokat gondolkodtam azon, hogy e levelet megírjam az eddigi tapasztalataim miatt de remélem imáim meghallgatásra lelnek és volt értelme. Szóval én egy 20 éves fiatalember vagyok Római katolikusnak keresztelve elsőáldozó és bérmálkozó is voltam. Sajnos az egyházzal csak 18 éves korom után kerültem komolyabb kapcsolatba, mert szüleim tiltottak a vallásom gyakorlásától mert tudták hogy pap szeretnék lenni. Annak idején egyházi gimnáziumba szerettem volna járni de ez nem volt lehetséges mert nem voltam templomjáró. Érettségim nincs szakmunkásképzőt végeztem de munkát nem találok így érettségizni sem tudok estin sem mert a szüleim azt mondták hogy nem finanszírozzák a tanulmányaimat és nem fognak eltartani sem .Állandóan veszekednek velem amire nem adok okot a szakmunkásképzőt is majdnem kitűnőre végeztem el. Az itthoni dolgok miatt már pszihológushoz is kellett járnom annyira megviseltek. Mind ennek az-az oka hogy tudják ha érettségim lenne akkor egyből beiratkoznék a szemináriumba. Tudja Lelkiatya elvesztettem a hitemet kb 4 hónapja alig voltam néhányszor templomba nem imádkozom napi rendszerességgel nem rózsafűzérezek és nem olvasom a Bibliát sem. Gyónni sem járok már. Sokat kérdezgetem Istentől hogy mi a szándéka velem, miért hív, ha nem tudok a hívásnak eleget tenni, és mit akar tőlem. Mi célból teremtett engem mégsem nekem való lenne a papi hivatás vagy csak azt akarja jól gondoljam meg, de nagyon kilátástalan a helyzetem.
Tapasztalataim és az elmúlt 2 évben nagyon sokat kérleltem a szerzetes rendeket hogy segítsenek abban ha tagja lennék egy szerzetesrendnek hadd érettségizzek le mint rendtag és szerzetespap lennék, de minden rend elutasította szinte egyedül a Ferencesek mondták hogy lehet de jobb lenne még most megszerezni és utána belépni. De pont az lenne a cél hogy le tudjak érettségizni ha már meglenne az érettségim inkább egyházmegyés pap lennék. Kértem a Veszprémi és az Egri szemináriumtól is a megyés püspökségtől ill. a Katolikus karitásztól hogy akár önkéntes is lennék csak hadd érettségizzek le de még válaszra sem méltattak. Ekkor igazán meginogtam hitemben és azt mondtam nem érdekel a papi hivatás Isten nem akarja hogy pap legyek. De másként gondolkodom már azt mondom megnősülök, családot szeretnék ezért is kérem az ön segítségét hogy a Nyíregyházi szemináriumban nincs olyan lehetőség hogy leérettségizzek és mint görögpap szolgáljam az Urat.
Nagyon szépen kérem segítsen most már tényleg nem tudok kihez fordulni kezd kicsúszni a lábam alól a talaj és lelkileg is megvisel. Kérem, Nagyon szépen Kérem Segítsen.
Üdvözlettel: József

Kedves József!
Nem szabad elkeserednie. Amiben él, az próbatétel valóban. De Isten nem hagy minket nagyobb próbára tenni, mint amekkorát el tudunk viselni. Igen, az érettségi nagy feladat, amellyel mindenkinek meg kell küzdeni, aki tovább akar tanulni. Van, akinek könnyebb, van, akinek nehezebb. De ez az egész életünk során végigkísér minket. S talán ismeri azt a kedves történetet, amely arról szól, hogy Isten mindnyájunknak éppen a méretünknek, képességeinknek megfelelő keresztet ad.
Nagyon rossz lépés, ha elhanyagolja az imáit, a szentségek vételét. Az emberek hibái miatt a Jóisten ellen akar lázadni, s közben önmagának tesz rosszat. Ebből ki kell lépnie! Mindenképpen járjon rendszeresen templomba, ha van lehetősége, akkor hétköznap is. Csak így tudja tartani az élő kapcsolatot a Jóistennel, s így van esélye, hogy megtalálja azt, amit Öntől vár. Éppen csak a következő lépést. Javaslom, hogy keresse a módját, hogy leérettségizhessen. Ha most semmiképp sem lehetséges, akkor várjon egy kicsit vele. Dolgozzon, segítsen másokon. Ez is része a papságra való készületnek. Sokat változik ám a világ, benne mi is, az életünk is. Higgye el, nincsen semmi baj az életével, csak egy kicsit várnia kell azzal, hogy az álma teljesülhessen. Minden nap közelebb viszi hozzá, még ha ezt nem is érzékeli. Ez a próbatétel része. Bízzék az Istenben, Ő meg fogja mutatni a kellő időben, hogy mit kell lépnie.


Kedves Lelkiatya!
Találkoztam a napokban olyannal, hogy egy lánynak egy apáca volt a lelkivezetője.
Ez lehetséges? Persze, minden lehetséges, erre sok példa van. De a katolikus kánonjognak megfelelően lehetség, hogy egy nővér lelkivezessen?
Ebből kifolyólag a következő kérdésem az lenne, hogy lehet lelkivezető olyan személy, aki nem felszentelt és még csak nem is szerzetes - tehát 'egyszerű' hívő?
Köszönöm válaszát!

Igen lehet lelkivezető olyan személy is, aki nem fölszentelt pap. A keleti egyházban nagyon gyakori, hogy olyan szerzetes válik lelkivezetővé, sztareccé, aki nem pap. Éppen így lehetséges az is, hogy szerzetes nővér legyen lelkivezető. Ez legtöbbször maguknál a szerzetes nővéreknél fordul elő, de semmi akadálya annak, hogy szerzetes nővér a világban élő embereknek, férfiaknak, nőknek legyen lelkivezetője. Továbbá lehetséges az is, hogy nem fölszentelt pap, s még csak nem is szerzetes legyen lelkivezető. Persze, ilyen esetekben még sokkal alaposabban meg kell vizsgálni,hogy az illető alkalmas-e arra, hogy lelkivezető legyen.


Dicsőség Jézus Krisztusnak
László vagyok 21 éves és szeretném meg érdeklődni hogy magyar nyelven beszerezhető e Szent Bazil Atyánk ördögűző imái

Kiadásban nem jelentek meg ezek a szövegek, csak egy magánfordításban szerepelnek.
A Görögkatolikus Egyház által kiadott Szerkönyvben viszont Aranyszájú Szent János ördögűző imái szerepelnek a keresztelés szertartásában. Ez a könyv a Szent Atanáz kegytárgyboltunkban kapható.
De hozzáteszem, hogy az ördögűző imádságok önmagukban nem rendelkeznek csodatevő erővel. Nem lehet azt gondolni, hogy ha valaki egymagában elmondja ezeket az imákat, akkor ördögűzést végez. Az a püspöknek és az általa kijelölt papnak a feladta.


D.J.
Kedves Lelkiatya!
Szeretném megkérdezni, hogy hogyan kell értelmezni konkrétan Jézus azon szavait, amit a Mt.10.28-ban mond:
"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja."
Ezt egy lelkitesóm kérdezte ma tőlem és nem biztos, hogy helyesen válaszoltam meg neki.
Előre is köszönöm a válaszát: Margit

Jézus ebben a fejezetben a bátorságról, Istenbe vetett bizalom fontosságáról beszél. Bátorítja követőit, hogy nem kell félnünk semmilyen emberi ellenségtől, még ha meg is ölnek minket, mert az emberek a lelket nem tudják megölni, az erőszakos gyilkosság után akit megöltek, az a mennybe juthat. Akitől félni kell, az az Isten. A mondat második fele Őrá vonatkozik. Ő az, akinek van hatalma a földi életünkön túl is. Nyilván istenfélelemre buzdít Jézus, arra, hogy Istent féljük, nem arra, hogy féljünk Őtőle.


Kedves Lelkiatya!
Alább ezt írta: „Szent Liturgiát, akkor a saját püspökétől kell engedélyt kérni annak, aki más rítusú szertartáson celebrál…” Kérem szépen ezen szabály forrását közölni. Arról mit tudni, hogy milyen esetben szokták megtagadni? Egy táborban volt egy furcsa eset, amikor a részt vevő görög püspök a római katolikus szentmisén félrehúzódva ült, és a görög papoknak sem engedte koncelebrálni, ami alapos megrökönyödést okozott a római papoknak, mert addig a kölcsönös koncelebrálást nyilvánvalónak vették.
Köszönettel,
István Attila

A Keleti Kódex 701. kánonja írja elő.
Különböző sajátjogú egyházak püspökeinek és áldozópapjainak
koncelebrációja megfelelő okból, különösen a szeretet támogatása és az egyházak közötti egység kifejezése érdekében az eparchiás püspök engedélyével lehetséges úgy, hogy mindenki az első celebráns liturgikus könyveinek előírásait követi, tartózkodnak mindennemű liturgikus szinkretizmustól és kívánatos módon megtartják a maguk sajátjogú egyházának liturgikus ruháit és jelvényeit.
Ezt mondja a jog. Egy lelkiatya meglátása pedig e kérdésben, hogy ha egy püspök szerényen viselkedik, abban vélhetően nem a szeretetlenség vezeti. Én inkább azt tartanám furcsának, ha egy tábori körülmények között megszervezett misén a görögkatolikus papok bizánci szertartású öltözetben, a püspök még díszesebben, koronával celebrálna. A szentmisébe sokféle módon be lehet kapcsolódni. Bízhatunk abban, hogy a püspök atya az adott helyzetben a legjobb megoldást választotta.


Dícsőség Jézus Krisztusnak! Azt szeretném megkérdezni a Tisztelendő úrtól. Hogy én Görögkatolikus vagyok, és mindennap többször is imádkozom. De este szoktam nézni a 700-as clubbot az ATV csatornán, Az az Immánuel gyülekezethez tartozik. Ezt nem tiltsa a vallásunk? Mint pl: A Horoszkópokat, Jósokat stb. Máriapócson gyóntam akkor mondta a Gyóntató pap hogy a Horoszkop Jóslás, Ezo Tv nézése bűn. Előre is köszönöm a válaszát. Áldja meg a Jóisten! Tisztelettel: M. János

Kedves János!
Valóban felesleges és káros ilyen műsorokat nézni. Olyan, mint a dohányzás: sokan teszik, és ezért nem tartjuk olyan súlyos dolognak, noha jól tudjuk, hogy mérgező. Ezek a műsorok a lelkünket mérgezik, az Istennel való kapcsolatunkat károsítják. Az Immánuel gyülekezetet 1997-ben alapította egy kongóból származó férfi. Vajon mi új is hitelesebb üzenetet tud nyújtani, mint Krisztus kétezer éves egyháza, amely a magyar népet is Krisztus-hívővé tette?
Én is ebben erősítem meg Önt: ne mérgezze a lelkét ezekkel a buta műsorokkal! Inkább esténként olvassa helyette a Bibliát, vagy más szép könyveket, vagy beszélgessen a családtagjaival. Ez sokkal inkább tetszik az Istennek, és nagyobb békét nyújt az Ön lelkének is.


Kedves Lelkiatya!
Nagy gondjaim vannak az egyetemi tanulmányaim befejezésével.Hátra maradt még hét vizsgám a diplomálásig.Bizonyos külső és belső körülmények miatt,a tanulmányaimat nagyon elhúztam.Két évvel ezelőtt tettem le utoljára vizsgát,és tapasztalom,hogy nehéz visszaállni a folyamatba,valahogy minden lassan megy.Próbálkozom,de talán jobban kellene.Anyagi gondjaink is vannak,de ami talán ettől is jobban gátol,hogy elveszítettem a motivációmat és a bátorságomat.Sok ember a környezetemben lenéz,olyanok is akiknek jól ment az egyetem,meg olyanok is akik nem voltak benne ilyen folyamatban.Tudom nem jó ez így,de ha mások lettek volna a körülmények talán nem itt tartanék...Az egyik családtagom is lelkileg terrorizál,sérteget emiatt,meg más dolgok miatt is, bár ő már évek óta ilyen,nemcsak velem,olyan dolgokat mond és tesz amelyek miatt teljesen magam alá tudok kerülni.Minél több mindent teszek meg itthon a ház körül,szerinte még többet kellene tenni,szándékosan gáncsoskodik,be sem fejezem az egyik munkát már sorolja,hogy mi van még mit lehetne tenni.A napokban is egy apróság miatt,amit nem állt módomban megcsinálni,teljesen kiakadt,néhány méterre tőlem odavágott egy csészét,amit sütötöttem abból egy jó tányérra valót kiöntött a kutyának,de még ennél is rosszabb volt amit lelkileg tett velem.Nem először fordult elő ilyen viselkedés a részéről,volt amikor kezet is emelt rám.Mélyen bántanak ezek a dolgok,az is,hogy eddig még nem sikerült állást se találnom,meg hogy a tanulmányaimban így leragadtam.Olyan ez mint egy verem,amiből nehéz kimászni.Amikor ilyen nagy felborulások vannak bennem nem értem,hogy Isten aki a szeretet miért neged meg ilyen dolgokat az életemben.Néha az a gondolatom támad,hogy talán jobb lenne abbahagyni a tanulmányaimat.Az életem minden területén hajótörést szenvedtem.Most kicsit nehezen jönnek össze a dolgaim.Egyedül a hit és néhány bátorító ember,akik voltak lelkileg hasonló helyzetben,tartják bennem a reményt.MIt tehetnék még?
Válaszát előre is köszönöm!
Léna

Ó, Kedves Léna!
Látom, hogy nagyon nehéz helyzetben van. Nyilvánvalóan az otthoni körülményei súlyosan nehezítik a tanulmányait. Biztosan szerepet játszik az is, hogy kihagyott egy kicsi időt, de ez egy kis szorgalommal hamar elmúlik, visszajön a tanulási lendület. Ehhez nagy segítséget kaphatna a meleg otthoni légkörben, ami viszont most nem adatott meg Önnek. Ki tudja, milyen okok húzódnak meg a rokona érthetetlen és szeretetlen viselkedése mélyén? Ha másokkal is ennyire durva, akkor igazán nehéz segíteni rajta. Ha esetleg csak Önnel szemben tapasztalható ez a viselkedés, akkor van esélye annak, hogy egy nagy tisztázás által lehet segíteni a dolgon. Mindenesetre mindenképpen imádkozzon érte, és ha elérkezettnek látja az időt, egyszerűen kérdezzen rá: mi ellen ágál?
De el tudom képzelni, hogy a dolog mélyebb természetű. Mindenesetre az Ön életét, lelkiállapotát, munkáját, tanulmányait nem mérgezheti meg. Ez Önön múlik. Ne engedje a lelkéig a bántást. Fogadja úgy, mint az illető saját dühének mérgét, amely ha freccsen is Önre, egyszerűen letörli, nem hatol be a lelkébe. Sokkal szánalmasabb az, hogy ezzel a méreggel az illető önmagát keseríti.
A tanulmányt semmiképp sem szabad abbahagyni. Éppen ez a küzdelem, az otthoni nehézségek és az iskolai elvárás kettőssége edzi meg Önt az élet további feladataira. Ne adja fel! Ahogyan mondja, a hit, a Jóistennek az állandó jelenléte, Vele való élő kapcsolata adhat legnagyobb erőt. És, persze, a barátok is, akik hasonlóan gondolkodnak. Imádkozom Önért.


Kedves Atya!
Érdeklődnék, hogy elvileg lehetséges-e latin rítusú katolikus férfi számára görög rítusú pappá válni? Fordult-e már elő ilyen a gyakorlatban?

Köszönettel: Balázs

Kedves Balázs!
Elvileg nem lehetséges, de a gyakorlatban volt már rá példa nem is egyszer. Arra, is, hogy latin rítusú lett görögkatolikus pap, s arra is, hogy görögkatolikusból lett latin rítusú pap.


Tisztelt Lelkiatya!

Nemrég válaszolt egy csotkival kapcsolatos kérdésre. Szégyellem, de én semmit nem tudok erről. De nagyon felkeltette érdeklődésemet. Kérem bocsásson meg ostobaságomért, de lenne olyan kedves és felvilágosítana a csotkiról? Ugyanis nekem is van egy 33 szemes, de nem tudom, hogyan használhatnám az imákhoz, mit imádkozzak. (Bevallom, amíg az előző kérdésre való válasza után rá nem kerestem, azt sem tudtam, hogy az csotki.) Illetve ha található a témáról írás, akkor hol keressem.
Bízom megértésében és válaszában.
Dániel

Kedves Dániel!
Ez az ima végtelenül egyszerű. Ugyanakkor óriási mélységeket rejt, sőt, veszélyeket, mint minden igazán értékes dolog, amelyért küzdeni kell, de az első találkozáskor még nem erről kell beszélni.
Nos, azt tanácsolom, hogy esti lefekvése előtt, amikor már fogat mosott, elolvasta, amiket ilyenkor szokott, regényt, verseket, elköszönt a család minden tagjától, szóval a nap teljes lezárása után fogja kezébe azt a 33 szemes csotkit, és mindegyik szemre mondja el a Jézus-ima fohászt:
Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!
Tehát ez a 33 rövid fohász legyen elalvása előtt az utolsó szava. Ezt tegye meg minden nap. Ezen kívül nap közben is előveheti, minden szemre ugyanazt a fohászt mondva magában, de csak akkor tegye, ha az esti külön imát is tudja tartani. A többire magától rá fog jönni, pontosabban a Lélek majd megtanítja. (Jn 14,26; 16,13) Persze, olvashat is hozzá. Ideírom néhány, nálunk is kapható könyvnek a címét.
John Main: A szemlélődés útja, és a Jöjj el Uram!
Per-Olef: A Jézus ima
Nacsinák G: Jóga a középkori Európában?
Conrad De Meester: Isten jelenlétében
A. Quatit: Szüntelenül
Thomas Merton: Találkozás Istennel


Kedves Lelkiatya,
görög katolikus vagyok, de szülőfalumtól távol élek. Elfogadható a 10 parancsolat betartáshoz, ha a mostani lakóhelyem közelében található római katolikus templomi szentmisét látogatom és római kat. templomban gyónom meg bűneimet, vagy vallásom szabályainak úgy felelhetek meg, ha minden körülmények között, csak és szigorúan a görög katolikus szertartást követem?

Tisztelettel:
D. Mónika

Kedves Mónika!
Nyugodtan járhat római katolikus templomba és szentmisére, részesülhet ott a bűnbánat és az Eukharisztia szentségében, hiszen egy egyházba tartozunk velük. Az fontos, hogy sohase maradjon el a templomból, és amikor viszont teheti, menjen el görögkatolikus szertartásra is.


Kedves Lelkiatya!

Olvastam néhánnyal ezelőtti hozzászólását a csotkival kapcsolatban. Nem rég vettem én is egy 33 és egy 100 szemes csotkit. Olvasgattam az interneten különböző dolgokat a csotkiról, illetve az Ön írás is elgondolkodtatott.
Hogyan kell pontosan imádkozni a csotkival?
Köszönöm!

A "csotki" szláv szó, valójában "olvasót" jelent. Lehet azt mondani, hogy ez a keleti egyházban az olvasó, a rózsafüzér. Persze, kicsit másként kell használni. Az egyes szemek morzsolása közben szoktuk mondani a Jézus-imát: "Uram, Jézus Krisztus, könyörülj rajtam bűnösön!" Minden szemre ezt mondjuk, nincsen semmilyen más rend, rendszer. Néha vannak nagyobb, vagy színes szemek, a végén kereszt, stb. Ezeknek nincs különösebb jelentőségük, nem kell rá semmi más fohászt mondani. Egyesek kiépítenek saját rendszert, hogy a Jézus-ima mellett milyen egyéb fohászokat mondanak. Ezt én nem tartom helyesnek. Ennek az imamódnak a lényege éppen az egyszerűség. Lehet 33x, lehet 100x, többször vagy kevesebbszer elmondani a Jézus-ima fohászt. Különösen szép, ha az ember lefekvéskor, már az elalvásra várva morzsolja ezt a keleti olvasót, és eközben alszik el. Hasznos még a csotki arra, hogy az ember napközben elővegye, és ha tevékenysége megengedi (séta, utazás, stb.) akkor is mondhatja.


Kedves Lelkiatya!
Az életben kevés ember támogatását éreztem igazán.Szüleim bár szeretnek nem nagyon támogattak érzelmileg semmiben sem.Valahogy nem éreztem,hogy számíthatok rájuk ha nehézségeim voltak.Ha segítettek is sokszor nemet mondtak arra amire megkértem őket,majd kedvetlenül segítettek,de volt úgy hogy nem is.Arról nem is beszélve ha az elveim nem egyeztek az ő elveikkel,jöttek a lebeszélések,sértődések,vagy egyszerűen kész tények elé állítottak.Emiatt nem is tudtam bizalommal lenni irántuk,és mindig szorongás volt bennem ha megkellett őket kérnem valamire,vagy kérnem kellett tőlük valamit.Így éreztem más emberek irányába is.A középiskolás éveim alatt nagyon gátlásos és visszahúzódó személyiség voltam.Sokszor éreztem magam egyedül,elhagyatottnak.Az életem sem nem úgy alakult mint másoké,igaz kapcsolatom nem volt a másik nemmel sem,emiatt sokan lenéztek.De még igaz barátaim sem voltak akikre támaszkodhattam volna.Sok emberben nagyon mélyen csalódtam.Sokat sírtam és szenvedtem abban az időben.Sajnos a szüleimmel,testvéremmel ma sincs igazi kapcsolatom.Barátaim vannak jobbára hívő körökből.De nem érzem hogy lenne köztük olyan akire igazán számithatnék,amikor nehézségeim támadnak.Habár vannak nagyon jó barátaim,nincs igazi jó lelki barátom.Sokszor ezek a dolgok nagyon tudnak hiányozni.Minden elkezdett változni az életemeben amióta mélyebben élem meg az Istennel való kapcsolatomat,szabadabbnak,örömtelibbnek érzem magamat,lassan visszatudok állni azokba a dolgokba is amelyekből kizökkentem,törést szenvedtem,de mégis még mindig véreznek azok a sebek a szívemen,amelyeket elszenvedtem,bár ritkábban,de olykor-olykor ezek felszakadnak,és olyan mintha újból átélném ezeket az eseményeket.Azt kérdezném,hogy normális-e ez így?Esetleg az atyának lenne-e valamilyen tanácsa ezekkel a dolgokkal kapcsolatban?
Köszönöm válaszát:Tami

Kedves Tami!
Levele akár tanúságtétel is lehetne. Előbb arról ír, hogy gyermekkorában, családjában milyen nehézségek, súlyos hiányosságok voltak. Ezekből szinte kikövetkeztethető, hogy felnőtté válva is sok gondja van a személyes kapcsolatok kialakításával. Már-már épp fogalmazódott bennem, hogy ha mélyebben Istenre találna, akkor az sokat segítene emberi kapcsolataiban és élethelyzeteiben is. Ám erről ír Ön is. Pontosan így van: az Istennel való kapcsolatunk a gyógyítója az emberekkel és a világgal való kapcsolatunknak. Az isteni Személlyel való párbeszéd, együtt töltött idő jótékony hatással van az emberi személyekkel való együttlétre is. Amikor imádkozunk, akkor odabent, a szívünkben lakó Istennel találkozunk. Ez jótékony hatással van arra is, hogy önmagunkra találjunk. Ennek a folyamatnak a része az is, hogy a régi, elfeledettnek tűnő sebek felszakadnak. Ez rossz ugyan, de egyáltalán nem baj. Ilyenkor a lélek, a személyiség tisztul, mintegy megváltódik. A mélyen érző és látó ember, a hívő ember újra találkozik a régi sebbel, de már korántsem úgy tekint rá, mint korábban, még ha fáj is, ezt már a hit fényében tudja látni. Ezért is jön napvilágra, hogy a hit fénye átalakítsa, a léleknek azt a részét is megtisztítsa.
Tanácsom? Folytassa a bizalom útját Isten és Önmaga felé! Imádkozzon szüleiért, adjon hálát értük, és köszönje meg azt is, hogy küzdelmesen bár, de tanítja Önt az Isten a helyes szeretetre.


Dicsőség!

Kedves atya!
Kérdésem az lenne, hogy a felszentelt papok milyen esetben celebrálhatnak szentmisét egy másik rítus szerint? A különböző rítusú papok szoktak koncelebrálni? Igaz, hogy vannak olyan áldozópapok, akiket "több rítusra szentelnek"?
Köszönöm
Pál

Általában eléggé szigorú szabály az, hogy mindenki csak a maga rítusában celebrálhat. Amikor koncelebráció van, azaz több pap együtt végzi a Szentmisét, Szent Liturgiát, akkor a saját püspökétől kell engedélyt kérni annak, aki más rítusú szertartáson celebrál, de ekkor is a saját liturgikus ruhájában kell részt vennie azon. Különleges esetekben a Keleti Kongregáció ad engedélyt arra, hogy valaki egyedül is több rítusban végezhessen szertartást, őket nevezzük biritusúaknak. Az téves fogalmazás, hogy valakit "több rítusra szentelnek", hiszen a szentelés maga csak mindig egyetlen rítusban történhet. Az viszont elképzelhető, hogy valaki már a szentelésétől fogva megkapja birítust.


Kedves Lelkiatya!
A közösségben,ahol havonta összejövünk van egy idősebb férfi,aki a korát tekintve nagybátyám lehetne.Ő kicsit megkörnyékezte a barátnőmet is meg engem is.Sokat beszélt arról,hogy nem talált még eddig társat,meg volt egy barátnője akiben mélyen csalódott.Társasága sincs.Kicsit fárasztó meg unalmas tud lenni a párkeresési témával van hogy egyikünknek vagy másikunknak mondja van amikor mindkettőnknek.Az a baj,hogy valamiben reménykedik.A múltkor azt mondta nekünk,hogy már annyira kedvetlen és csalódott ezek a dolgok miatt,hogy azon is gondolkodott,hogy nem jön többet ebbe a közösségbe.Szerette volna azt is,hogy együtt imádkozzunk vele,de ezt is csak kifogásnak éreztük a találkozásra.Azt javasoltuk,hogy próbáljon eljárni több közösségbe,ismerkedni emberekkel,vagy az együtt imádkozáshoz kérjen meg egyedül lévő férfiakat a templomban.Őszintén nem vagyok híve a férfi és nő közötti barátságnak,mert ott az egyik fél általában többet akar.Meg talán nem is helyes sajnálatból barátkozni valakivel.Talán az sem jó,hogy hagytuk,hogy kiüresítse a lelkét,a belső dolgairól beszéljen,mert ez is félreérthető.Az a tapasztalatom,hogy egy mély beszélgetés nyomokat tud hagyni az emberek lelkében,és ha utána távolságtartóan viselkedünk azzal csalódást okozhatunk másoknak.Egy tisztalelkü,jó érzésű és mély hitű emberről van szó,aki a kora ellenére szülői befolyás alatt áll.Akik jobban ismerik őt a közösségből azt mondják egész más lenne az egyénisége,ha más körülmények között nevelkedett volna.Rajta meg a bátyján is látszik,hogy kissé esetlenül és félszegen viselkednek.Mit tanácsos ilyen helyzetben tenni?Azt nem szeretnénk ha miattunk távol maradna a közösségtől.Ha ez tovább folytatódik meglehet-e mondani az igazat,hogy mi hogy gondoljuk és miért nem akarunk ismerkedni?Kellemetlen a helyzet.Válaszát előre is köszönöm.
D.

Meghallgatni a másikat egyáltalán nem rossz dolog. Ha az illető azt félreérti - számtalan ilyen eset van - azt minél hamarabb tisztázni kell. Az őszinte, nyílt beszéd a legjobb. Az Ön, Önök helyében kereken megmondanám, hogy a viselkedése félreérthető, ezért szeretnék tisztázni, hogy az ilyen irányú közeledésnek nincs értelme. Ne legyenek elutasítóak, Krisztus sem volt az sohasem, de legyenek nyíltak vele. Tudom, hogy nem könnyű, de őmiatta is érdemes vállalni ezt a kicsit nehéz beszélgetést. Ha esetleg ezért utána nem is menne abba a közösségbe, akkor jobb, ha nem is megy, hiszen csak Önök miatt ment oda, ami nem helyes.
Nyilván van egy kis kapcsolati zavar a viselkedésében, de ezen Önök sajnos nem tudnak segíteni. Tanácsolják neki, hogy beszélgessen erről az atyával, Önök pedig imádkozzanak érte továbbra is.


Kedves Lelkiatya!
Sokat gondolkoztam mostanában az álmokon. Többször előfordult, hogy rosszat, nyomasztót álmodtam ismerőseimmel, szüleimmel kapcsolatban és nem sokkal később a valóságban is rossz dolog történt velük. Nem mindig az, ami álmomban, de rossz dolgok.
Olvastam azt is, hogy az álmokkal foglalkozni ezoterika és az rossz dolog, meg bűn is.
Tényleg van az álmokban valami, és ha igen, akkor bűn vele foglalkozni, vagy nem?
Előre is nagyon köszönöm a válaszát!

Inkább butaság. Nem mintha az álmok jelentéktelenek volnának, de annyira rejtett és összetett dolog, hogy nem érdemes belegabalyodni az értelmezésükbe. Tévedhetetlen üzenetet úgysem lehet belőle kihozni.
Mi az álom? Az alvó ember agyműködése. Az addig beérkezett események, hatások összekeveredése. Bár ilyen értelemben van közük a valósághoz, hiszen abból táplálkoznak - az agy azt dolgozza fel, ami addig az ébrenlétben érte -, mégnem érdemes semmiféle következtetést levonni, azokból kiolvasni. Használjuk inkább az értelmünket, amikor valamiben döntünk vagy egy élethelyzetet elemzünk.
Olyan is van, hogy előre megérzünk dolgokat. Ez abból is fakadhat, hogy az ember azt is érzékeli, ami nem jut el a tudatáig, mégis álomképben előkerül.
Összefoglalva azt mondhatom, nem érdemes az álmokkal foglalkozni. Nem oldják meg a valós élet kérdéseit, nem tudnak igazi jóslatok lenni.


Kedves lelkiatya!
A görög katolikus templomok a miséken kívül mindig zárva vannak?

Remélem nem. Van arra törekvés, hogy - főként a városi templomok - állandóan nyitva lehessenek, de sajnos sok a rossz tapasztalat. Ha meg tudnánk szervezni, hogy valaki mindig bent van a templomban és felügyel arra - szabad közben imádkozni - akkor lehetne állandóan nyitva tartani. Ezt most még nehéz megvalósítani.


Kedves Lelkiatya!
Nagyon sok gondom van mostanában az anyósommal. Több mint egy éve nagyon megváltozott. Mindig piszkál és nagyon bántó dolgokat mond. Először is olyanokat, hogy meg kell változnom és rá kell hasonlítanom. Mindenben, ruha, hajviselet, életmód, stb. Hagyjak fel a hivatásommal, amit nagyon szeretek...
Semmi nem tetszik neki, az sem, hogy templomba járok... Emiatt már egy kora reggeli időpontban járok templomba, amikor ő még pihen.
Még az édesanyámra is megjegyzéseket tesz...
Olyat is mondott, hogy ha lesz gyermekünk, majd ő akarja nevelni.
Megjegyzést tett a végzettségemre is...
Emellett nagyon kevély, nem szereti, és lenézi a szegényeket. Én nem túl gazdag, de becsületes és vallásos családban nevelkedtem. Őt ez nem érdekli.
Állítja, hogy ő tökéletes és aki nem ért vele egyet,az csak irigykedik.
Féltékeny az édesanyámra, nem érti, hogy én miért őt szeretem.
Olyan barátokat keres, akik nem igaz barátok, neki az a fontos, hogy az illető megfelelő társadalmi helyen legyen, orvosok, ügyvédek, hírességek. Ezt a társaságot erőlteti ránk is. Amikor ilyen vendégség van, akkor természetesen nekünk is ott kell lennünk, mint a bábjainak.
A férjemet is hecceli, hogy lépjen előre a ranglétrán törekedjen felfelé, mert csak az az ember. Nem érti, hogy én miért nem akarok, nekem ez miért nem fontos, és hogy miért jó a mostani beosztásom.
A férjem pénzét is ő kezeli, beosztja neki. Közös bankszámlájuk van. Mintha tolvaj lennék.
Sajnos néha sikerül megvezetnie a férjemet is...
Ezek a dolgok nagyon bántanak.
Igyekszem neki megbocsátani, gyakran a nap minden percében. De folyamatosan fájdalmat okoz nekem.
Kedves Lelkiatya! Mit lehet tenne a helyzetben?
Nem akarom elveszíteni a férjemet és megbolondulni sem akarok. Lassan teljesen kikészít.
Kérem a tanácsát, ebben az ügyben.
Előre is köszönöm!

Bizony, ez nehéz küzdelem. A leírásából arra következtetek, hogy alapvetően jól közelíti meg a dolgot. Mérhetetlenül sok türelem kell, és nagy alázat, hogy az igaztalanságokat is elfogadja, elviselje. Mindnyájunk életében van ilyen, csak nem egyformán jut belőle mindenkinek. Ugyanakkor törekedjék arra, hogy férjének édesanyja gondolkodását is megértse. Ne zárja le rögtön azzal az ítélkezéssel, hogy ő csak a gazdagokat pártolja, hogy benne nincs igazi szeretet az Ön és a családja irányában. Meg kell fejteni, hogy mi vezeti őt ebben. Ha erre rájön, akkor kiderül, hogy a kedves anyósa is áldozata egy bizonyos élethelyzetnek, amelyből nem képes kilépni, kitörni.
Másrészről viszont bíztatom és bátorítom, hogy beszélje meg a férjével ezt a helyzetet. Semmiképp sem vádaskodva, ellenségességet szítva, de ragaszkodva ahhoz, hogy saját életük legyen, hogy az édesanya ne szóljon bele fiának családi életébe. Ne szóljon bele! (Ez most inkább a többi kedves anyósnak szól…)
Alapvetően azt javaslom, hogy beszélgessenek minél többet a férjével. Nem mindig erről a nehéz helyzetről, sőt, erről minél kevesebbet. De beszéljék meg a dolgaikat, ha csak lehet, minden nap. Ez sokat fog segíteni abban, hogy az Önök, hogy kettejük gondolkodása együtt fejlődjön.
Befejezésül újra azt mondom, legyen türelmes. Imádkozzon az anyósáért, a férjéért, a családjukért. Nem fog megbolondulni, attól ne tartson. Az imádság megőrzi elméjét, szívét és hitét.
(Utólag elnézését kérem, hogy nem közöltem a teljes levelét. Bizonyos részleteket kihagytam, hogy ne legyen felismerhető a helyzet.)


Tisztelt Lelkiatya!
A napokban elgondolkodtam,az emberi kapcsolatokon és a barátságon...Mivel magyarázható az ha nem értjük a másokhoz fűződő kapcsolatunkat?Egy konkrét barátnőmre gondolok.Néha úgy érzem barátok vagyunk.Valamikor,úgy ez több mint barátság,olyan mély köteléket érzek közöttünk mintha lelkitársak lennénk.De néha úgy érzem mintha csak egy idegen lennék a számára.
Válaszát előre köszönöm!
Mony

Kedves Mony!
Gondolkodó emberre vall, ha valaki ilyen kérdést tesz fel. Sajnos a legtöbb ember nem is akarja megérteni a kapcsolatokat, annak nehézségeit meg sem próbálja értelmezni. Márpedig ez fontos.
Ha nem értjük a másikat, akkor még nem ismerjük eléggé. Sokszor megtörténik felszínes barátkozásoknál, hogy valójában nem a másik emberhez vonzódunk, hanem valakihez, akit mi elképzelünk, amilyennek mi látni akarjuk őt. Ha csalódás ér valakivel szemben, akkor az a szegény pára nem változott meg, hanem kiderült, hogy nekem volt más képem, megszépített képem róla, és az általam rávetített képben csalódtam. Nyilván mindenkinek vannak hibái, s az az igaz barát, aki a másik hibáinak ismeretében is megtartja hűségét iránta.
Az a mély lelki kötelék valóban létezik Önök között, erre érez rá olykor, csak nehéz elfogadni, hogy ezen kívül az illető más tulajdonságokat is hordoz, amely esetleg nem rokonszenves. Meg kell próbálni megismerni egymást minél mélyebben - igaz, ez teljes mértékben itt a földön nem lehetséges -, és ez az ismeret segíteni fog abban, hogy el is fogadjam őt. Ehhez szükséges még az az ítélet nélküli irgalmas szeretet, amivel Isten tekint miránk. Nekünk is így kell egymásra.


Kedves Lelkiatya!
Én magam római katolikusnak lettem keresztelve, de nagy örömre szolgált, hogy rátaláltam erre a fórumra, máris rengeteg kérdésemre választ kaptam. Őszintén szólva meglepett, hogy végre ilyen bölcs és egyértelmű válaszokat találtam!

Ugyanakkor feltennék egy kérdést, ami régóta nyomaszt. A Biblia azt írja, kerüljük a bálványimádást, a templomok többségében azonban rengeteg szobor, "faragott kép" található. Valószínűleg az én ismereteim hiányosak, de ezek nem "bálványok"? Néhány pünkösdi gyülekezettől eltekintve nem láttam még olyan Istentiszteletet, ahol ne lettek volna ilyen szimbólumok.
Válaszát előre is köszönöm!

A keleti templomokban sincsenek szobrok, csak ikonok. De a szobrok, bárhol vannak, templomban vagy köztereken, ma már nem bálványok. Senki sem gondol arra, hogy az előtte álló emberi alkotás isten lenne, hogy azt imádnia kellene.
A Biblia egyébként nem az ábrázolást tiltja, hanem azt, hogy azzal a céllal készítsen bárki is ilyet, hogy azt istennek tekintse, az előtt hódoljon. Ezt a különbségtételt jól meg kell érteni, különben félremagyarázzuk a Szentírást. Még az Ószövetségben is találunk utasítást arra, hogy ábrázolásokat kell készíteni: Kiv 25,18-20. 26,31; 1Kir 6,23-28. 35.
De a keresztény ábrázolásnak az alapja mégis nem ez, hanem Krisztus megtestesülése. Mivel a láthatatlan Isten Krisztusban ember arcot öltött, láthatóvá tette magát, ezért ábrázolhatóvá vált az Isten, és akkor nyilván a szentek is, akik Őt életükben hordozták.


Tisztelt Lelkiatya!

Nemrégiben Szerbiában jártam és vettem egy 33 szemes csotkit.Kíváncsi lennék, hogy hogyan lehet használni azt megfelelően?
Egyik korábbi válasza számomra meglepő volt:
"...csotki - bár eredeti jelentésében: olvasó - nem arra való, hogy számoljuk vele az imákat."
Én pont azt gondoltam, hogy éppen, hogy az ima számolásra való a csotki.
Még egy kérdésem lenne: több embernél is láttam Egyházunkban, de ortodox/pravoszláv testévereknél is, hogy a csotkit egyfajta "karkötőként" folyamatosan viselik. Szabad-e, illő-e így tenni?
Köszönöm válaszát előre is.

Természetesen alkalmas a csotki arra is, hogy az ember tudja, mennyit mondott el belőle. A 33 szemes például jól használható arra, hogy az ember lefekvés előtt még elmond vele egy kört, vagy többet.. Mégsem csupán az ima mennyiségének mérésére való. Aki karon viseli - föltéve, hogy nem divatból, imádság nélkül, mert az inkább haladéktalanul tegye le! -, nos, aki a kezén viseli, az késztetést kap arra, hogy napközben többször is hozzáforduljon, könnyedén "elővegye". De még ennél is több. Minthogy az imádság eszköze, mintegy foghatóvá teszi az imádságot. A morzsolással az ember ujjai is imádkoznak, bevonván ez apró mozdulatokkal a testet is. Hasonló történik a keresztvetéskor, a meghajláskor, leboruláskor, stb. Ez alig észrevehető, mégis az embert jobban bevonja az imádságba.


Dicsőség Jézus Krisztunak!
Tisztelt lelki atya.Azzal kérdésemmel fordulok önhöz,hogy van-e Magyarországon ördögűző pap,és ha van,őket külön kitanítják,vagy ők hogyan jutnak ehhez a tisztséghez?

Ez a feladat alapvetően a püspöké. Általában maga helyett kijelöl rá más áldozópapot, akit arra eléggé felkészültnek, tapasztaltnak, bölcsnek tart. Nem tudok ilyen irányú képzésről, valószínű, aki megkapja ezt a feladatot, maga gondoskodik arról, hogy minél felkészültebb legyen rá.


Egy kerdesel fordulok Onhoz,hazassagot fogok kotni iden csak egy a gond hogy a leendo parom romai katolikus en pedig gorog katolikus es a nagy kerdes az lenne , hogy ha mind ket templomba elmenunk es a gorogben tartunk eljegyzesi reszt ugy meglehtne oldani, es igaze az , hogy a ferfiut szerint kell megkotni a hazassagotKosoznom a valaszt Renata

Kedves Renáta!
Az új Egyházi Törvénykönyv szerint a vegyes rítusúak szabadon választhatják meg, hogy milyen rítus szerint kötik meg a házasságot, sőt, azt is, hogy a gyermekeiket milyen rítus szerint keresztelik meg. Több gyermek esetén lehet különböző is. A házasságot viszont - egyetlen lévén - eldöntendő, hogy melyik templomban, melyik szertartás szerint kötik. Két templomban esküvőt tartani nem lehet. Arra van lehetőség, hogy az egyikben megtartsák az esküvőt, a másikban valamilyen másik szertartást (szentmisét, vagy akár az eljegyzést). Itt, egybekelésük előtt fontos, hogy ebben a lényeges kérdésben meg tudjanak egyezni.


Kedves Lelkiatya! Olvastam egy korábbi hozzászólónál, hogy szóbajött a tablet és egyéb elektronikus kütyük használata a liturgiákon. Most bemásolom ide egy jezsuita novícius gondolatait a következő oldalról : http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20120912_elek_laszlo_sj_digitalis_kutyuk_a_szentmisen

Állást foglalni nem akarok ebben a témában, de érdemes végigolvasni ezt.
Ez alapján várom az atya reakcióját.
Köszönöm.
...

Kedves Atya!
Bocsásson meg, hogy bár kérte az állásfoglalásom, ehelyett inkább közös beszélgetésre bocsátom ezt az érdekes kérdést. Lehet, hogy "kétszáz év múlva nevetni fognak ezen", de nekünk mégis döntenünk, lépnünk kell, és mégsem mindegy, hogy merre. Nyitottam tehát a Fórumunkon egy új rovatot - aki odakattint, nyomban felismeri (...) -, hogy mások is hozzászólhassanak. Néhány gondolatot mondtam már erről, igaz, nem kimerítően. Hadd mondják el mások is a véleményüket.
Köszönöm megértését.


Dicsőség Jézus Krisztusnak .
Kedves atya Úgy érzem az Úr hazahív engem. Pár éve elköltöztem otthonról, egy másik városba. ez idő alatt ritkán jártam el misére és régen nem gyóntam és áldoztam a mit azóta mélységesen meg is bántam. Az a kérdésem hogy "hazamehetek e?" gyónni és áldozni ennyi(7) kihagyott év után. És ha igen ,kérhetek e olyat hogy mindig ugyanaz a személy maradjon a gyóntató atyám?

Javaslom, bátorítom is, hogy ezt tegye. Jöjjön haza, várjuk! Nincs olyan hosszú idő, nincs olyan kárhozatos bűn, amelyet egyetlen mély és őszinte bánattal helyre ne lehetne hozni. Hiszen Isten éppen a bűnösökért, a legnagyobb bűnösökért jött, hogy megmentse őket, hogy visszavezesse az Atyai Házba.
Esetleg elmehetne Máriapócsra, hogy ott tegye le a hosszú évek terhét, de bármely atyát is felkeresheti, hogy meggyónhasson.
Az is teljesen helyénvaló gondolat, ha szeretne mindig ugyanannál a papnál gyónni. Ez a vágy a szívében nem más, mint a komoly lelkiéletre való késztetés. Ne habozzon, ne késlekedjék!


Kedves Lelkiatya!
Szerintem nem helyes,ha a fiatalok,vagy akár ki házasság előtt nemi aktust éljen át.Miért tiltja az egyház,ha ezzel a véleménnyel mást is meg szeretnék győzni,vagy éppen csak el szeretném mondani neki,hogy miért nem helyes szerintem és még sokak szerint?Ez benne van a bibliában,vagy csak az egyház elöljárói tartják fontosnak? Mi kár származik ebből?
Előre is köszönöm válaszát!
P.

Kedves P.!
Teljesen igaza van, amikor amellett érvel, hogy a házasság előtti testi kapcsolat rossz (még ha jónak tűnik is!), káros, mindenképpen kerülendő. Az Egyház hivatalos álláspontja is ez. Ha valaki, netán egyházi személy mást mondana, az nem az egyház tanítását közvetíti.


Tisztelt Lelkiatya!

Érdeklődni szeretnék,hogy az Éva név adható-e Görög Katolikus keresztségben?
Szíves válaszát előre is köszönöm.

Tisztelettel: Tóth Lászlóné

Igen, adható az Éva név, szoktuk is használni. Éva ősanyánkat a szentek sorában tiszteljük. Nem a cselekedetei miatt, hanem Isten végtelen irgalmából. A Föltámadás ikonunk személy szerint is ábrázolja, amint Krisztus kézen fogva kivezeti őt az alvilágból. Akik ezt a nevet viselik, bátran imádkozhatnak hozzá, mint védőszentjükhöz.


Kedves Lelkiatya!

Már régóta gondolkodom azon, hogy tollat ragadok, illetve billentyűzetet, hogy a bennem lévő kérdésekre választ kapjak, illetve a válaszaimra megerősítést, vagy épp útbaigazítást.
Férjemmel együtt egy olyan város görögkatolikus egyházközségébe tartozunk illetve járunk, ahol a fiatalok, illetve a kisgyermekes családok nagyon hiányoznak... A templomot néhány idős hangja tölti be, akiknek nagyon gyakran nemcsak lelki élmény a liturgia hanem szociális tér is. Jól is van ez így, egy ponton túl. A férjemmel együtt, illetve még néhány fiatallal (akik ritkán vannak városunkban)vagy épp hasonló érdeklődésű imatársainkkal együtt viszont hiányérzet van bennünk... A liturgia, a prédikáció alatt megfogalmazott gondolatokat olyan jó volna megosztani egymással, az atyával megbeszélni, fejlődni hitben és lélekben, tanulni egymástól. De hiányzik ehhez egy helyi közösség, illetve a közösség megtartó ereje is, ami azt gondolom eleinte az atya személyéhez köthető, de aztán az erős közösség az atya vezetése nélkül, de az ő jelenlétével is működőképes tud lenni. A kérdésem arra vonatkozik, hogy hogyan lehetne segíteni az atyát a közösség megszólításában, megalakulásában és bátorítani őt, hogy ami esetleg nem az ő karizmája (tehát a fiatal felnőtt csoport koordinálása)azt mégis próbálja megragadni, törekedjen rá, és akár fogadjon el külső segítőket is? Több próbálkozásunk is volt egy stabil (ima)közösség létrehozására, (visszatérő imatémánk férjemmel egyházközségünk megújulása)de sajnos vagy nem kaptunk rá atyai áldást és jelenlétet (elfoglaltságra és időhiányra hivatkozva) vagy teljes önállóságot kaptunk, így viszont magárahagyatottság élménye volt az embernek, amolyan bénító szabadság...
A lelki és spirituális fejlődéshez és az élő Isten kapcsolathoz önmagunkon túl azt gondolom és érzem, hogy szükségünk van egy közösségre, egymásra, és egy atyára, aki kísér bennünket az úton...

Valószínű nem egy speciális helyzetet tártam most fel, bizonyára több egyházközség hívei és atyái foglalkoznak ezen kérdéskörrel, több-kevesebb sikerrel, én csak azt nem értem, hogy a lelkesedés és a hívek tenni akarása miért fut sokszor zsákutcába, vagy épp hárításba, ellenállásba? Én attól félek, hogy hosszú távon a fiatalság, vagy a felnőttek egy tábora elveszti bizalmát a görögkatolikusságban és más helyen keresi meg élő Istenkapcsolatát, ahol lehetősége van a fejlődésre és lelki gazdagodásra.
Ugyanakkor pedig amikor látok vagy magam is részese vagyok egy- egy zarándoklatnak (célközösségtől függetlenül)mindig repül a szívem a Jóisten felé, és nyújtom a kezem ő érte, vagy amikor a férjemmel elmegyünk más görögkatolikus egyházközségbe liturgiára vagy a kispapkórust hallgatjuk Nyíregyházán mindig könnyes lesz a szemem, mert tudom és érzem itt van a helyünk, ez a mi családunk, a házunk és a házasságunk alapja is ebben a szellemiségben gyökerezik. De a mindennapokban nagyon nehéz megtartani ezt a hitet, és olyan jó lenne, hogy ha itt a saját templomunkban otthon tudnánk lenni. Otthonra lelni...

Köszönettel: E+Gy

Kedves E+Gy!
Köszönöm, hogy leírták ezeket a gondolatokat. Éppen azok szenvednek egyházunk hiányosságai miatt, akikben már él a lelki többlet, akik érzékenyek és fogékonyak az Egyház értékeire. Tehát levelének ez a része is fontos, amely arról árulkodik, hogy többet szeretne kapni és adni, tenni és jobban jelen lenni az Egyházunkban. Már ez is ajándék, amelyet felismerve fontos azt meg is köszönni az Istennek. S ide tartozik Jézusnak a szava is: Aki sokat kapott, attól sokat is várnak vissza (Lk 12,48). Az a tanácsom, hogy ne is kérjék, ne várják az atya engedélyét, jóváhagyását ahhoz, hogy imaközösséget hozzanak létre. Elég, ha találnak akár csak egy másik házaspárt, vagy néhány barátot, akikkel rendszeresen összejárnak imádkozni. Ma már több helyen működik ilyen imakör, ahol egyszerűen valamelyik imaórát elmondják közösen. Nem kell ebből nagy vendégséget szervezni, egyszerűen csak összejönni, akár hetente az imaórára, hogy aztán folytassák útjukat, munkájukat tovább. Ha ezt megteszik, főként magukat gazdagítják vele, de kegyelmet közvetítenek azoknak is, akikért imáikat felajánlják: az atyáért, a közösségükért, az Egyházunkért.
Igen, néha jó, ha elmennek buzgóbb helyekre, hogy erőt merítsenek. Én is annak örülnék, ha mindenütt ezrek dicsőítenék Istenünket a templomainkban, de sajnos ez ritkán adatik meg. Imádkozzunk a jövő papságáért is, hogy minél buzgóbban közvetítsék a hitet és Isten szeretetét. Sok imádkoznivaló van tehát. Ehhez nagy hit kell és bizalom, hogy a látható eredmények híjával se veszítsék el a reményt és a lelkesedést.
Valóban egyházunkban nagyon sok érték van. Ezek közé tartoznak az ilyen buzgóbb lelkületű házaspárok is, mint Önök.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A napokban hallottam egyik ismerősömtől egy számomra kissé meglepő dolgot: az atya a liturgia során tabletet használt. Azt nem tudom pontosan, hogy csak a liturgikont helyettesítette ezzel, vagy az evangéliumos könyvet is. A kérdésem ez lenne, hogy mennyire megengedett ez a módszer? Szabad -e hagyni, hogy a liturgia szakrális világába ily módon törhessen be a modern technika?
Köszönettel és tisztelettel: A.

Mondanám, hogy nem szabad hagyni, mégis a kérdés nem ilyen egyszerűen megválaszolható. Azt tudjuk, érezzük, hogy a praktikum megöli az esztétikumot. Mégis sokszor előnyt adunk az előbbi javára az utóbbi kárára. Ma még újnak tűnik ez az elektronikus eszköz, és határozottabban fogalmazódik meg bennünk az ellenérzés. Engem viszont jobban zavar, hogy a templomokban vetítőgépet és ami még rosszabb, vetítővásznat helyeztek el. De szinte már hozzászoktunk. Nem tartom helyesnek azt sem és ezt sem, mégis félő, hogy ebben is a gyakorlatias haszon fog győzni. Hallottam már javaslatot arra is, hogy az ikoncsókoló állványt is praktikusabb volna képernyőre cserélni, és beprogramozni, hogy minden napnak a saját szentje legyen látható, megcsókolható(?!). Létezik távolról irányított képernyőn megjelenő gyertyaláng is, amelyet különböző szándékokra lehet meggyújtani(?!). Természetesen érezzük ezek visszásságát, mégis terjednek, nemigen tudjuk megállítani.
Kétségtelen, jobb, ha törekszünk az egyszerűbbre, a tisztára, a természetesre. Az a lelket is segíti, hogy egyszerűbb, tisztább, természetesebb legyen.


Nekünk szükségünk van Istenre, Neki szüksége van ránk?

A kérdés azért becsapós, mert kétféleképpen lehet értelmezni.
A filozófus azt mondaná, hogy az Abszolútumnak nincsen szüksége semmire, mert különben nem volna Abszolútum, tehát ránk, véges teremtményekre sem.
A teológus és minden keresztény viszont tudja, hogy képtelenség azt állítani, hogy Istennek nincsen szüksége ránk, hogy mi nem kellünk neki.
Mivel szeret minket, féltőn óv, véd, ezzel azt igazolja, hogy fontosak vagyunk neki.
Az Ószövetség egyenesen az Isten féltékenységéről beszél (Kiv 34,14; Joel 2,18). Ez nyilván antropomorfizmus, vagyis emberi tulajdonságot vetít az Istenre. Az Újszövetség pedig már arról beszél, hogy az Isten nem kímélte saját Fiát, sőt, Fiában ő maga adta oda magát nekünk. Lehetne ezek után azt mondani, hogy nincsen szüksége ránk?


Kedves Lelkiatya!
Azt a tapasztaltam,hogy miközben egy számomra kedves és fontos ismerősnőmért külön imádkoztam nagy nyugtalanságot éreztem magamban belülről.Abba is hagytam azt az imát amit érte mondtam három nap múlva,a napi imáimban,amit mindenkiért imádkozom azonban megemlítem őt is.Nem tudom mi okozta a nyugtalanságot és békétlenséget bennem,olyan érzésem volt,mintha a lelkem háborogna.Talán nem jó szándékra imádkoztam vele kapcsolatban?Az utóbbi időben konfliktusok is voltak közöttünk,amelyek nyomot hagytak bennem.Nem haragszom rá,sokat jelent számomra,de úgy érzem még nem tudnám őt úgy fogadni mint régen,fáj az egész kialakult helyzet.Egyellőre úgy érzem jobb,ha nem keressük egymást.Létezhet,hogy emiatt nem tudok érte imádkozni?Vagy az a nyugtalanság abból is eredhet,ha mások mély ellenszenvet éreznek irántunk?Azt hallottam egyszer ez nem tudom igaz-e,hogy a lelkünkben megérezzük,ha valaki nem jó szándékkal van felénk,és általában nem jók azok az emberek akik ilyen érzéseket váltanak ki belőlünk.
Válaszát előre is köszönöm!Sokat segítene vele,mert tanácstalan vagyok,nem tudom hogyan imádkozzam helyesen.
Thea

Kedves Thea!
Általános elv, hogy imádságban nemigen érdemes hagyatkoznunk az érzéseinkre. Az érzések jönnek-mennek, erre-arra csaponganak, az imánk viszont állandó, rendíthetetlen kell, hogy legyen. Ha elhatározta, hogy imádkozik az ismerőséért, akkor tegye meg. Javaslom, jelöljön ki egy bizonyos időt, hogy ez is jobban kezelhető legyen, és ne legyen lelkiismeretfurdalása, amikor abbahagyja. Elhatározhatja, hogy egy héten át, vagy egy hónapon keresztül imádkozik érte. Többet nem javaslok, mert nehezen tartható. (Más az, ha közvetlen szeretteinkért akár egész életünkön át imádkozunk.)
Ha úgy érzi, hogy jobb, ha nem keresik egymást, az lehet, hogy bölcs megfontolás, ezt nem tudom megítélni. De azért imádkozhat érte.
Általában akkor érdemes "kerülni az imádságot valakiért", amikor az a feladat, hogy el kell őt felejteni. Egy szerelmi szakítás után tudom ezt elképzelni. Ezen kívül nem tudok olyan helyzetet, hogy ne azt tanácsolnám, függetlenül a meglévő személyes viszony minőségétől, imádkozzon azért, akiért erre indíttatást kap.


Kedves Lelkiatya!
Mostanában sokat gondolkoztam a Katolikus valláson.
Én Róma Katolikus vallású vagyok, de Katolikus helyett szívemből kereszténynek vallom magamat. A Kérdésem az lenne: Miért van szükség a "Katolikus" fogalomra a Keresztény előtt? Mi az alapvető különbség az ön szemlélete szerint a Római és a Görög katolikus vallás között?

Hálás köszönettel:
Krisz

Kedves Krisz!
Két jól elkülöníthető kérdést tett fel.
1. A „katolikus” azt jelenti: egyetemes, mindenre kiterjedő. Amikor az egyház, a Krisztus által alapított egyetlen egyház terjedni kezdett a földön, akkor alkalmazták rá a „katholikosz”, egyetemes jelzőt (eleinte az egyházat vezető főpapokra), azt jelölve vele, hogy senki nincsen kizárva belőle, hogy Krisztus üdvösségszerző műve mindenkire érvényes. A mai leszűkített szóhasználat bizonyára az egyházszakadásra vezethető vissza, amikor a katolikus-ortodox jelzők egymást kizáró fogalmakká minősültek. Ez egyébként teljesen téves, félrevezető és rossz szemléletet hordoz. Hiszen az „ortodox” szó azt jelenti, hogy igazhitű. Tehát mindkét fogalom érvényes mindkét egyházfélre: a katolikus egyház is igazhitű, tehát ortodox, és az ortodox egyház is egyetemes üdvösséget hirdet, tehát katolikus.
Az Ön „rossz érzése” erre az egymást kizáró téves fogalompár használatra vezethető vissza. Ugyanakkor nem tagadhatjuk meg a katolikus egyházhoz tartozásunkat. Nem elég azt mondani, hogy keresztény vagyok, hiszen sok keresztény ember őszintén Krisztus-hívő, de nem ismeri a szentségeket, a liturgiát, a katolikus egyház egyéb gazdagságát. Például Eukharisztia nélkül a Krisztushoz tartozás inkább lelki odaadás csupán – természetesen a Szentlélek vezetésével – de nem azzal valóságos Istenbe kapcsolódás. Ezt az élő kapcsolatot az Eukharisztia által csak a katolikus és az ortodox egyház tudja nyújtani.
2. A katolikus egyház magába foglal több rítust is. Nyugat-Európában – s így Magyarországon is – legismertebb a közelebb álló római rítus, rajta kívül azonban létezik még bizánci (ez a görög), melkita, kopt, örmény, malabár és egyebek. A rítus gazdag tartalmú kifejezés, nem csak a szertartást jelenti, hanem a vallási élet minden elemét magába foglalja. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy itt, Európában a római a nyugati rítus, a „görög” pedig a keleti rítus. (Nyilván Szíriából vagy Indiából nézve ez másként hatna.) A nyugati és keleti emberről, szemlélet és magatartáskülönbségről már néhányszor beszéltem e rovatban.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   


Ifjúsági Zarándoklat 2014








lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat