Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 50.19.74.67)


Mennyi kilenc meg kettő? (számmal)


Kedes Lelkiatya!

Engem görög katolikusnak kereszteltek, édesapám viszont római katolikus, így csak a római katolikusokhoz jártam. Most is római katolikus templomba járok.
Bevallásom szerint teljes mértékben római katolikusnak érzem magam, ezen szertartásokat ismerem, szeretem, vallom.
Milyen vallásúnak számítok most?
Ha az édesapám római katolikus, akkor én is az vagyok?
Esküdhetek római katolikus templomba, ha a vőlegényem nem katolikus?

Szeptemberben lesz az esküvőm, szeretnék templomi esküvőt római katolikus szertartás szerint.
Kérnem kell saját egyházmegyém püspökétől elengedő, illetve a másiktól befogadó engedélyt, vagy katolikusként esküdhetek római katolikus szertartás szerint?
Válaszát hálásan köszönöm,
Éva

Kedves Éva!
A vallása keresztény, első lépésben azonban a rítus tisztázása szükséges, amiben a keresztelési anyakönyv segít. Ha édesapja a bejegyzés szerint római rítusú, akkor Ön is az lett, akkor is, ha görög katolikus pap keresztelte. A megjegyzés rovatot is meg kell nézni, mert ebben az esetben valószínüleg nem bérmálták meg, amit házasságkötés előtt "pótolni" szoktunk, hiszen a Szentlélek kegyelmére a felnőtt hívőnek a szentségi házasságban különösen is szüksége van. Ha az édesapa görög rítusúként van bejegyezve, akkor a gyermek is az lett, kivéve, ha bejegyezték, hogy a szülők közös kérésének megfelelően az édesanya római rítusát kaphassa.
- Mindenképpen lehet templomi esküvőjük. Ha vőlegénye nem katolikus hanem protestáns (pld. református, evangélikus, azaz érvényes keresztelésben részesült) akkor az eskető pap feladata a püspöktől engedélyt kérni arra, hogy ezt a "vegyes házasságot" megáldhassa. Ha nincsen megkeresztelve a vőlegény, ebben az esetben szintén az eskető pap kérhet felmentést a "valláskülönbség" akadálya alól a püspöktől. Ekkor is érvényes házasság jön létre, de mivel az egyik fél nincs megkeresztelve az nem lesz szentségi házasság mindaddig, amíg a kereszteletlen fél meg nem keresztelkedik.
Minderről az eskető atya személyes megkereséskor készséggel ad felvilágosítást. Sok boldogságot!


Kedves Lelki Atya!

A rózsafüzér imádkozásával kapcsolatban szeretnék feltenni egy kérdést.
Rózsafüzér imádkozásánál, hogy a helyénvaló? Abban az esetben ha mondjuk hétfőn kezdünk el imádkozni egy boldogságost, de az éjfél miatt átcsúszunk keddre mikor már fájdalmast kell, ilyenkor fejezzük be a megkezdett boldogságost vagy már újat kell kezdeni vagy a megkezdettet fájdalmassal folytatni? Köszönöm szépen a választ!

Dénes

Kedves Dénes!
A rózsafüzér titkai nem szigorúan vannak egy-egy naphoz kötve. Van olyan imádkozó, aki egyetlen nap elmondja mind a három csoportot. Van, aki hetenként váltogatja.
Fontosabb, hogy a megkezdett kört fejezze be. Ebben nem módosít semmit, hogy az óramutató már átlépett a 12-en vagy sem.


Tarthat-e görög katolikus paróchus "szentmisét" a római katolikus templomban? Érvényes-e ez a mise egy római katolikus hívőnek?

Csak olyan pap tarthat a sajátjától eltérő rítusban Liturgiát, akinek erre külön engedélye van. Magyarországon kevés ilyen pap van.
Az a hívő, aki olyan szentmisén vesz részt, amelyet a pap nem a saját rítusában celebrált - még ha nem megengedett módon is -, természetesen számára teljes értékű a Liturgia és az Eukharisztia.


Kedves Lelkiatya!

Van egy kis boltom, ahová néha betérnek görögkatolikus papok is. Nem derül ki, hogy papok, csak amikor az én görögkatolikusságomra hivatkozva próbálnak viccesen némi árengedményhez jutni. Én ezt szívesen meg is teszem, de elgondolkodtam. A papok miért nem járnak papi civilben, hogy mindenki láthassa papi mivoltukat? Nem vár el az ember reverendát, de legalább azt a kis fehér "nyakkendőt" (nem tudom a pontos nevét). Szerintem a papság nem egy vasárnap 1 órás szakma, hanem napi 24 órás hivatás, és el is várják, hogy úgy nézzunk rájuk, de ők maguk mint ha ezt szégyellenék. Miért csak akkor kell büszkén felvállalni, amikor anyagi előnyhöz lehet ezáltal jutni, vagy amikor a rendőr megállítja, stb?

A fiatalok csuklóin egyre több csotkit lehet látni, a papok csuklóin még véletlenül sincs. Ez nem elgondolkodtató?

A mai sokszínű világban, amikor az ember hirdeti magáról az öltözködésével, kitűzőkön keresztül a világnézeteit, akkor a kis fehér "nyakkendő" használata biztosan nem találna ellenérzésre, ha elrendelné a püspök - ami elvárható volna. Szerintem a hordása volna természetes, és ez a kicsavart állapot, hogy nem hordják. Tegyék rendbe a dolgokat, kérem! Tessék büszkén felvállani a hivatásukat! Higgyék el, még az ateistáktól is megkülönböztetett figyelmet, bizalmat fognak kapni!

Köszönöm előre is megtisztelő válaszát!
M.

Azt a gondolatot magam is üdvözlöm, hogy a papokon öltözetükben is látszódjék, hogy Isten emberei. Ma egyre nagyobb igény van arra, hogy ilyen módon is látható legyen az Egyház. A "kis fehér nyakkendő" hordását viszont én nem tartom erre elegendőnek. "Papi civil"-nek nevezzük, mely elnevezés önmagában is árulkodó, hiszen vagy pap, vagy civil, netán egyik sem. Azóta különösen is visszásnak érzem, amióta láttam anglikán lelkésznőkön is hasonló viseletet, még pedig egészen tarka változatban. Úgy tűnik, még ebből is lehet divatot csinálni. Az én álláspontom az, hogy a katolikus pap viselete a reverenda. Jó volna, ha minél többet hordanák. Ezzel sokat segíthetnének a hitükben bizonytalankodóknak. De láthatóan abban nem egyezik a véleményünk, hogy ezt milyen ruházatban tegyék. S valószínű, nem egy pap van, aki viszont azt tartja jónak, hogy amikor civilként van a polgári életben, akkor az öltözködésében sem akar kitűnni. Tartsuk tiszteletben ezt az álláspontot is. Ha viszont emiatt egyéni hasznot vagy előnyt akar szerezni, azt bármilyen ruházatban teszi, nem tartom illendőnek. A csotki viselésével kapcsolatban is eltér némiképp a véleményünk. Én is örülök, ha látom mások csuklóján, de néha félek, ez is válhat divattá. Szerintem csak akkor szabad hordani ezt a szent tárgyat, ha valóban hétköznap is használják, s ezért van kézügyben. Én láttam már papok csuklóján is, de még többről tudok, akik a zsebükben hordják.


Kedves Lelkiatya!
A kérdésem az lenne,hogy hogyan kell az olyan emberekkel viselkedni,akik tiszteletlenül viszonyulnak hozzánk?Az a benyomásom,hogy ha túl jó szándékúak vagyunk másokhoz,azt gyakran kihasználják,megpróbálnak eltiporni bennünket.Volt olyan megtapasztalásom,hogy megadtam másnak egy alaptiszteletet,aki barátnőnek mondja magát.Számos alkalommal meghallgattam,tanácsot adtam a problémáiban,amikor én kezdtem el valamiről beszélni közönyt és érdektelenséget mutatott,számos alkalommal is,és szinte állantó rendszerességgel a szavamba vágott,magáról kezdett beszélni.Amikor többen voltunk társaságban,szóvá tette,sérelmezte,hogy ő olyankor fölöslegesnek érzi magát,úgy érzi mi azzal a másik személlyel jól megvagyunk nélküle is,megfigyeltem,hogy ez mindig olyankor van ha nem ő beszél,hanem mi kezdünk el valamiről beszélni,más témákat érintünk,pedig előzőleg őt is meghallgattuk,mivel túlnyomőrészt az ő gondjai vannak ecsetelve.
Irtam,megajándékoztam a születésnapján is,amikor nekem volt születésnapom ő még egy rövid üzenetet se irt,utólag se köszöntött fel még szóban sem.Volt ez igy más üdvözletekkel is.A könyv is,amit kölcsön adtam neki,elég elhasznált állapotba került.Tudom,hogy mindig jót kell tenni másokkal,de szabhatunk-e határt a cselekedeteinknek?Hogyan lehetne helyes egyensúlyt találni,hogy mi is jót tegyümk másokkal,de közben a mi érzéseinket,önbecsülésünket se sértsék a másik ember tettei?Mire lenne jó és mire kell odafigyelni ilyen esetekben?
Válsazát előre is szivből köszönöm!

Kérdésére kimerítő választ majd a saját élettapasztalata fog adni. Valamelyest ehhez próbálok most én is hozzájárulni.
Az általános kérdését el kell választani a személyhez kötött helyzettől. Előbb ez utóbbiról írok. Az említett személynek nyilvánvalóan nagy szeretetigénye van. Talán az is lehet, hogy betegesen kielégíthetetlen. Vélhetően gyermekkorában nem kapott helyes és egészséges érzelmi nevelést, emiatt nem tud önzetlen lenni. Csak önmagára gondol, gondolatai csak önmaga körül forognak, a másik embert gyakorlatilag észre sem veszi. Ezt fontos tudni róla, és nem várhatjuk el tőle azt, amire képtelen. Lassú gyógyulásra van szüksége, amely körültekintő és hozzáértő bánásmódot igényel. Nem szabad haragudni rá, egyáltalán nem tudható, hogy ebben az önző viselkedésében mennyi a saját felelőssége. Szenved a magánytól, még ha sok ember veszi is körül.
Ugyanakkor nem szabad benne erősíteni sem ezt a vak önzőséget. Tehát az sem jó, ha teljesen ráhagynák ezt a viselkedést. Finom és tapintatos próbálkozásokkal kell ráébreszteni saját boldogtalanságának okaira. Nyilván ehhez is rengeteg türelem kell.
Az általánosabban fölvetett kérdésére azt mondom, hogy a szeretetből és figyelemből sohasem elég, de helyesen kell szeretni és minél mélyebb látással figyelni. Mindig azzal kell számolni elsősorban, hogy mi magunk mennyi kegyelmet, ajándékot kaptunk az Istentől. Ehhez képest sohasem tudunk eleget tovább adni. Ez mégsem jelenti önmagunk teljes felőrlését. Bölcsesség kell ahhoz, hogy az ember mérlegelni tudjon. Minél bölcsebb az ember, annál többet elvisel. Az igaztalanságok nem tudják megingatni, hiszen megbecsülést nem vár el másoktól, hanem egyre inkább egyedül Isten fontos neki. Talán furcsa, hogy ezt mondom, de minél közelebb kerül Istenhez, annál jobban fogja látni, hogy mire van igazán szüksége a másik embernek. Nem az emberek buta követeléseit kell kielégíteni, hanem józanul meg kell látni, hogy mire van igazán szükségük. Ez a józanság - inkább: bölcsesség - a mértéke annak, hogy mit mikor mennyit adunk embertársunknak.


Kedves Lelki Atya! Azt szeretném kérdezni, hogy a szertartásaink során hányféle szentelt olajat használunk? Van egy, amit a keresztelés előtt alkalmazunk, és van a bérmálás krizma-olaja. De a kettő közül melyiket használjuk mirováláskor, és melyiket a betegek kenete kiszolgálásakor? Vagy ezek szintén különböző olajok? Azt is hallottam, hogy ortodoxoknál a krizma-olaj elkészítésekor az előző főzetből visszamaradt mennyiséget mindig belekeverik az új főzetbe, így a szent olaj anyagában is visszavezethető az apostolok koráig. Ez nálunk görögkatolikusoknál is így van-e, vagy ez a folytonosság azóta megszakadt? Válaszát előre is köszönöm!

Szertartásaink során többféle olajat használunk. Ezek közül kiemelkedik a műró, amely szentségi erőt közvetít. Ezt használjuk bérmáláskor, oltár-, templom- és harangszenteléskor, és még néhány rendkívüli alkalommal. Ennek az anyaga is merőben más: 33 féle különböző anyagból készítik, és a püspök áldja meg, szenteli Nagycsütörtökön.
A többi olajáldás anyaga egyszerű tiszta étolaj. Lehetőleg a legjobb minőségű, tehát gyakran préselt olivaolaj. A megszentelő imádságtól függ, hogy mire használják: keresztelésnél, betegek szentségénél, házszentelésnél, miroválásnál, stb.
A műrószentelésnél valóban szokás az előző éviből beleönteni egy keveset, mely pontosan azt fejezi ki, hogy ez a folytonosság egészen az apostolok koráig megy vissza. Ennek azonban inkább teológiai tartalma van, a gyakorlatban aligha nem igazolható. Annál is inkább, mivel a műrószentelésnek ez a szertartása jóval későbbi keletű, mint az apostolok kora.


Kedves Lelki Atya!
Nagyon nehéz kapcsolatba kerültem egy felettesemmel, aki többször bántóan, lekezelően bánt velem és már számtalanszor megsértett. Most két erős érzelem, gondolat harcol bennem: megbocsájtani neki és közeledni felé -ahogyan azt minden embernek kell Krisztus tanítása szerint- vagy pedig elfordulni tőle és "nem szeretni", de legalább elkerülni, hogy ne kelljen kommunikálnom vele. Mit javasol, mit tegyek, hiszen mindkét emóciót erősnek és jogosnak érzem.
Köszönöm szépen!
Dicsőség Jézus Krisztusnak
Dani

Kedves Dani!
Nyilván nem kell magyaráznom, hogy melyik indíttatás honnan ered...
A tanácsom a következő. Vonuljon el egy kicsit félre, akár a saját lakásában is megteheti. Csöndben imádkozzék egy rövid ideig. Vagy a saját szavaival, vagy adott szövegű imával, ahogy jobban szereti. Ne az eldöntendő kérdést feszegesse, mert akkor ima helyett úgyis csak azt értelme dolgozna az érvek kereszttüzében. Engedje el ezt a kényszert, hogy most választani kell a két lehetőség között. A rövid és célirányosság nélküli imádság után (amely, mondom, lehet, akár egy odaadóan elmondott Miatyánk vagy egy Üdvözlégy is), hozza meg a döntését, hogy melyik az Úristen útja, és kövesse azt. Az imádság csöndje, lelkének lecsillapított állapota segíteni fog megtalálni a helyes utat.



Kedves Lelkiatya!
Nagyböjti lemondásom az édességekre irányul (szerdán, pénteken persze húst sem eszem). Azt szeretném kérdezni, hogy vendégségben és vasárnap is tartani szokták ezt? Mindenki mást mond, van aki szerint vendégségben nem illik megbántani a vendéglátót. Mások azt mondják, mindenképp tartani kell a fogadalom betartását.Vasárnap tényleg nem szabad böjtölni, mivel a feltámadást ünnepeljük?
Köszönöm szépen a válaszát:Ilona

Kedves Ilona!
A kérdésére körültekintően kell válaszolni. Ezért is találkozik azzal a helyzettel, hogy "mindenki mást mond". Ez nem csak amiatt van, mert ki így, ki úgy gondolja - bár ez is igaz -, hanem azért is, mert nem lehet egyértelmű választ kimondani. Személytől és helyzettől függ, hogy mikor mit kell tenni. Még az egyiptomi atyák, a nagy böjtölők is fölhívják arra a figyelmet, hogy a testvéri szeretet adott esetben felülmúlja a böjt parancsát. Mégsem szabad emiatt teljesen elhagyni a fogadalmat sem.
Nagyon jól teszi, hogy az egyszerű szerda-pénteki hústalanság mellé azt is hozzáteszi, hogy nem fogyaszt édességet. Javaslom, hogy ezt vasárnap is tartsa meg. Föltéve, ha nem úgy fogalmazta meg kezdettől, hogy az édességtől hétköznapokon tartózkodik.
Azt is túlzás kimondani, hogy vasárnap nem szabad böjtölni. Nyilván a vasárnap egészen más, mint a böjti hétköznap, de azért jó, ha a böjti vasárnap is más, mint az évközi többi vasárnap. Tehát bizonyos megtartóztatást vasárnap is szabad és üdvös megtenni.
Fontos elv még a másik ember tiszteletben tartása. Erre is figyelni kell. Mégis, nem állíthatjuk, hogy mások jelenlétében nem kellene böjtölni. Ha ez komolyan zavarná, netán sértené a másik embert, akkor arra figyelemmel kell lenni. Ám nagyobb értékű cselekedet lehet, ha mások jelenlétében is vállaljuk böjtölésünket, s ezzel mintegy tanúságot is tehetünk mások előtt.


Kedves Atya!
Mivel most ünnepeljük Palamasz (Szent?) Gergely főpap emlékét, ezért talán helytálló a kérdésem:
Az ortodox egyház tudtommal mindig szentként tisztelte őt.
A katolikus tanításban (legjobb tudomásom szerint) eretnekként említik őt.
Mi görögkatolikusok mégis tiszteljük őt? Akkor nem a katolikus tanítást követnénk? Ez mindenképp érdekes...
Egy kispaptól hallottam, hogy a zsolozsmás könyv 666. oldalának alján is úgy van feltűntve, hogy Palamasz Gergely officiumát nem vesszük...
A válászát előre is köszönöm,
Katalin (MeX)

Kedves Katalin! Ezt a kérdését még Nagyböjt második vasárnapja környékén tette fel, amikor Palamasz Szent Gergely tiszteletét tartjuk. A Katolikus Egyház nem tartja őt eretneknek. Egy bizonyos lelkiségi vita (hészükhazmus) miatt fogalmazta meg Nikolaus Nilles jezsuita kutató (1828-1907), hogy a katolikus egyházban nem szabad őt tisztelni. A történeti és teológiai kutatás ezt az álláspontot meghaladta, a tiltás idejétmúlttá lett. Az 1934-ben először kiadott Zsolozsmáskönyv valóban tartalmazza ezt a tiltást, de ma Magyarországon nem csak nem tilos, hanem kifejezetten ajánlatos ennek a nagy teológusnak és lelki embernek a tisztelete. Kicsit bővebb magyarázatot a Fórum-on találhat.


Kedves Lelkiatya!
Elvált református vallású férfi vagyok, volt templomi esküvőnk is református templomban, jelenlegi párom katolikus (neki ez lenne az első esküvője). Szeretnénk katolikus esküvőt, megoldható ez vagy akadályba ütközünk?
Köszönettel
P

Kedves P!
Ha első házasságát reformátusként kötötte, akkor - ha a menyasszonya is református volt - azt a Katolikus Egyház érvényesnek ismeri el. Ez akadályt jelenthet, hogy katolikus házasságot kössön. Javaslom, hogy keressék fel az illetékes katolikus papot, aki segít Önöknek házasságjogi szempontból feltárni a helyzetüket.


Kedves Lelki Atya, Kedves Szerkesztő!

Több magyar nyelvű Szentírás-fordításom is van, de egyik sem az, amit a liturgiában használunk. Szeretnék valamit megtudni a görögkatolikus fordításról, mikor ki készítette, és van-e köze az ortodoxok fordításához. Azt is kérdezném, hogy be lehet-e szerezni valahol (legalább az Újszövetséget és a Zsoltárokat) könyv formában, illetve az interneten elektronikusan. További kérdésem, hogy az oldalon naponta megjelenik az aznapi Olvasmány és evangélium. De egyben le lehet-e tölteni valahol az egész évi jegyzéket? Köszönettel: s

Kedve S!
Kérdésére a Szerkesztő válaszolt.


Tisztelt Atya!
Közel 8 éve van egy lelkivezetőm és egyben gyóntató atyám, de most valahogy úgy érzem, hogy kezdünk eltávolodni egymástól.
Nekem, nagyon sokat jelent az atya!
Lehet, hogy már nem akar a lelkivezetőm lenni?
Mi a teendő ilyenkor?
Van olyan, hogy a gyóntató atya eltanácsolja "gyermekét"?
Vagy csalódott bennem?
Köszönöm! Egy aggódó fiatal

Sajnos, van rá példa, hogy megromlik a kapcsolat a lelkivezető és a vezetett között. Ennek sok oka lehet, emberek vagyunk. Az is lehet, hogy a személyiség érlelődése során jutnak el olyan pontra, amikor váltani kell a lelkivezető személyét. Tudom, hogy ez gyakran fájdalmas, de az élet sok hasonló nehéz feladatot állít elénk. Ilyenkor legjobb, ha nyíltan meg tudjuk beszélni a lelkivezetővel. Ő akár tanácsot is adhat, hogy ki legyen az új lelkiatya. De ha ez nem lehetséges - ilyen is van - akkor viszont az ember a Szentlélek segítségét kérve maga keres új atyát.
Arra nem kell gondolnia, hogy csalódott volna Önben. Hiszen épp a lelkiatya az, aki talán legjobban ismer bennünket, hibáinkkal együtt. Ha eddig jól tudta segíteni, akkor nem lepődik meg semmi emberi gyöngeségen. Nem, erről nincsen szó. Alighanem az Ön lelki érlelődése eljutott erre a pontra. Ne féljen változtatni!


Tisztelet Lelkiatya!

A családunkban a fiútestvérem súlyos gondokat okoz.Vannak olyan időszakok amikor nagyon támad,pszichikailag nagyon tud terrorizálni,ez olykor tettlegességig is fajul.A napokban is nekem támadott és hátbavágott.Nehéz ezt hallgatni,elviselni a cinizmusát,nagyon megalázó dolgokat tud mondani,mások előtt is,sokszor bemocskol,főként engemet,elég rossz dolgokat mesélt rólam másoknak,amelyek nem igazak,kiforgatja a szavaimat,cselekedeteimet is,a vallásos életem miatt is rengeteg támadást kapok...volt úgy hogy édesapánkat is megfegyegette,hogy egyszer még megveri.Amit ő vesz a házba élelmet,vagy bármi mást azt magától értetődőnek tartja,hogy az övé.Ha megkérjük valamire,az normális,hogy ő nemet mond vagy nem segit,ha ő szorul segitségre,és nem kapja meg azt vérig van sértve.A barátaival,haverjaival szemben viszont nagyon gálánsan viselkedik.Ami az itthoni helyzetet illeti,a szüleink gondoskodtak-gondoskodnak rólunk,tanittattak bennünket,nyaralni is engedtek,amit az anyagi lehetőségeink engedtek,megvették,a testvérem gyerekkorunkban is volt,hogy olyan dolgot kért,amit nem tudtak rögtön megadni,szeret nagyzolni.Szüleinkkel soha nem volt bensőséges kapcsolatunk,sokszor inkább nem törődöm,közönyös hangulat uralkodott itthon,nem figyeltek ránk,szeretetüket nem mutatták ki,sokszor talán nem is biztak igazán bennünk,ha valami nem sikerült,rögtön lemondóan,pesszimistán álltak hozzá a dolgokhoz,ez nagyon tudja rongálni az önértékelést.Nehéz olyan dolgokat helyre rakni magunkban,amelyek hosszú évekig,évtizedig is bennünk vannak,érzelmileg blokkolnak bennünket-komplexusokká alakulnak.Hogyan lehetne hatékonyan kezelni ezeket a dolgokat és a testvérem magatartását.Sokszor már az is megfordult a fejemben,hogy jó lenne elmenni mindebből,ha adódna lehetőség.Válaszát előre is köszönöm.
Egy elkeseredett lány

Nagyon megértem elkeseredettségét. Bizony, nem könnyű ilyen családi körülmények között élni. Furcsának tűnhet, de azt tanácsolom, próbáljon meg elkerülni otthonról. Távolról könnyebb lesz szeretnie a szüleit. A testvérén változtatni emberi erővel bizonyosan nem fog tudni. Nagyon imádkozzon érte, hiszen csodák bármikor történhetnek. Amit leírt a családi helyzetükről, szüleik magatartásáról, az bizonyos fokig érthetővé teszi testvérének a viselkedését. Aki gyermekkorában kevés szeretetet kapott, az felnőttként nehezebben tud szeretni. Inkább az a csodálatos, hogy Ön ilyen tisztán tudja látni a helyzetüket. S éppen azért szenved, mert ennyire tisztán lát. Ez különösen is nagy kegyelem, amelyet köszönjön meg az Úrnak. Emellett pedig ismerje föl, hogy miért kapta ezt a fájó tisztánlátást. Ezzel az adottságával később is sokat fog tudni segíteni más embereken. Ehhez azonban szükséges, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt életformára leljen. A templomban, az imádságaiban biztosan sok erőt tud meríteni. Használja ki ezt is minél jobban.


Tisztelt Lelkiatya!
A véleményét szeretném kérni egy dologgal kapcsolatban. A férjem az interneten idegen nőknek irogat, akik flörtölgetnek Vele, és Ő válaszol Nekik. Már többször szóvá tettem, hogy ez engem nagyon bánt lelkileg, de annak ellenére csinálja! Nagyon szeretném tudni, Önnek mi a véleménye erről?
Köszönettel és tisztelettel, B.

Kedves B.!
Amit a férje tesz, az roppant veszélyes és káros.
Előbb arról beszélek, hogy mennyire hazug és gyümölcstelen az ilyen
kapcsolattartás. Ilyen módon egyáltalán nem lehet megismerni a másikat. Épp csak annyit mond, mutat meg magából mindkét fél, amennyit akar. Így nem lehet szó igaz emberi kapcsolatról. Viszont arra nagyon alkalmas, hogy ez, vagy ezek a virtuális kapcsolatok teljesen aláássák a valóságos kapcsolatokat. Hiszen azok sokkal nehezebben kezelhetők, rengeteg feladatot, feszültséghelyzetet hordoznak. Az ember lassan
belemenekül ebbe a virtuális világba. Így válik függővé, és egyre
inkább eltávolodhat a valós világtól. Sajnos, számtalan példa van
erre. Pszichológusok külön foglalkoznak vele, hiszen olyan, vagy rosszabb, mint az alkoholizmus. Idővel az ember valós kapcsolatai egyre inkább leépülnek.
Itt térek rá a kettejük viszonyára.
Amit a férje tesz, az valóságos házasságtörésnek tekinthető. Azzal
áltatja magát, hogy nincsen testi kapcsolat más nőkkel, de ezek a
hűtlenségek nem csak a testtel követhetők el. Sőt, elsősorban a
fejünkben történnek meg. Nemde azt mondja Jézus: Aki tisztátalan
szemmel más nőre néz, az gondolatban már paráználkodott vele. Ez már
azzal kezdődik, ha csak szavakkal flörtöl. Becsapja a másik nőt is, de
önmagát is, és a saját feleségét, családját is.
Mit is tehet?
Először is imádkozzék! Ne imádság nélkül akarja megoldani. Az
imádságban kérjen tanácsot a Szentlélektől, hogy mit kell tennie.
Majd gondolja át, hogy mint jó feleség, mindent megadott-e a férjének.
Nem azért menekül-e a számítógép monitorába, mert valami hiányzott
neki.
Ha talál ilyesmit, akkor igyekezzék azt pótolni. Minden
szemrehányás, tisztázási próbálkozás nélkül. Ha ezeket megtette, csak
akkor vegye elő komolyan a kérdést, és egy nagyon nyugodt beszélgetés
közben hozza elő. Beszéljenek róla higgadtan, őszintén, ne
vagdalkozva. Kezdje inkább bocsánatkéréssel, hogy ha valamit Ön nem
adott meg neki.
Ezen az úton remélheti, hogy visszatalál a férje az igazi világba.
Mindenesetre végig imádkozzon sokat, miközben ezeken ügyeskedik.
Én is imádkozom Önökért.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Egy közeli ismerősöm kérdését szeretném továbbítani. Szülei római katolikusnak keresztelték de nem volt a család túl vallásos szelemiségű, viszont görög szertartás szerint görögkatolikus vőlegényéhez ment hozzá, és azóta gyermekeiket is ebben a hitben nevelik, és kivétel nélkül a görög templomba járnak, az egyházközség buzgó tagja családjával együtt. Azóta pedig munkája révén még szorosabbra fűződött kapcsolata a görögkatolikus egyházzal.Hite pedig tulajdonképpen itt bontakozott ki. Saját bevallása szerint teljes mértékben görögkatolikusnak érzi magát. Ismeri, és szereti szertartásainkat, lelkiségünket. Viszont mivel római katolikusnak keresztelték, még mindig annak számít ha jól tudom. Azt szeretné ő megtudni, hogy pontosan kihez kell neki fordulni, és milyen kérelemmel, hogy rítust válthasson, és "hivatalosan" is görögkatolikus lehessen. Válaszát előre is köszönöm az ő nevében is.
Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A házasságkötéskor a feleség automatikusan fölveheti a férje rítusát. Ezt akkor az anyakönyvbe is be kell vezetni, ez hitelesíti. Ha nem történt meg a bejegyzés, akkor nem változott a rítusa.
Más esetekben a rítus megváltoztatásához mindkét egyházmegye hozzájárulása szükséges. Értelemszerűen előbb a saját egyházmegyéjének püspökétől kell engedélyt kérni, amelyre, ha igenlő választ kap, akkor kérheti felvételét a másik rítusú püspök egyházmegyéjébe. Minthogy a házasságkötéskor egészen egyszerű bejegyzéssel is lehetett volna rítust váltani, ezért ilyen esetekben a püspök atyák általában minden további nélkül megadják az elengedő illetve a befogadó engedélyt. Ennek lebonyolításában a plébános vagy a parókus adhat segítséget.


Köszönöm Atyám, hogy megtisztelt válaszával (L.T) monogram, a 43 éves első áldozással kapcsolatban. Megindulok az úton, amelyet Ön is erősített bennem.



Imádkozom Önért, hogy egyre mélyebb gazdagságot éljen meg ezen az úton.



Kedves Lelkiatya!

Olvastam, hogy a Hajdúdorogi Görögkatolikus Egyházmegye évfordulójára centenáriumi bélyeget bocsátott ki. Szeretném megkérdezni, hogy van-e lehetőség arra, hogy én is vásároljak bélyeget?

Köszönettel: S.

Kedves S.!
A Szerkesztőnek továbbítottam kérését, ő fog válaszolni rá.


Kedves Lelkiatya!

Köszönöm a válaszát! A keresztlevelemen görög katolikus szerepel, csak a római katolikusokhoz jártam hittanra és így bérmálkoztam is ott. De édesapám is görög kattolikus volt. Nekem ez azért nagyon fontos, mert itt megtaláltam a gyökereimet és nagyon büszke vagyok rá, hogy görögkatolikus vagyok!
Tisztelettel: Balázs

Kedves Balázs!
Ez esetben valóban bizonyosak lehetünk abban, hogy Ön görögkatolikus. Tanácsolom, hogy ezt a belső örömét használja föl arra, hogy haladjon tovább annak megértésében, hogy mit kapott ezáltal Ön az Úristentől. S vele azt is, hogy mit vár Öntől az Úr. Minél inkább rátalál erre, s természetesen minél inkább követi ezt a belső utat, annál teljesebb, annál boldogabb életet élhet.


Kedves Lelkiatya!
Az egyik előttem való kérdezőnek szeretnék segíteni, aki azt kérdezte, hogy a Fő utcában mikor van gyóntatás. Ezt közvetlenül az egyik kisegítő atyától tudom, hogy minden vasárnap a 11.00-kor kezdődő Liturgia alatt van gyóntatás. (Az igaz, hogy nem az elejétől, de lehet látni, mikor az exparókus bemegy gyóntatni.)
Nekem is lenne egy fontos kérésem: nem lehetne feltenni akár erre a honlapra, hogy a Rózsák terén mikor és ki gyóntat? Régebben ez fent volt az ő honlapjukon, de mostanában úgy látom, hogy el kell menni a helyszínre és megnézni a faliújságon a kiírást. Az Internet világában nekünk fiataloknak gyorsabb a tájékozódás, ha valami fel van rakva a weboldalra.
Üdvözlettel:
Egy pesti hívő

Köszönjük a segítséget és a jó tanácsot. Remélem, sikerül megfogadni.


Kedves Lelkiatya!
19 éves vagyok.
Már egy ideje hanyagolom hitem gyakorlását.
Valahogy nem tudok imádkozni, nem tudom elképzelni Istent.
Idegen lett, de hiányzik a REND.
Jézus hogyan váltotta meg a világot, ha az emberek ugyanolyan farizeusi módom élnek? Minek a sok szenvedés, a betegségek, az olykor borzalmas emberi sorsok?
Mi értelme van az emberi életnek? Csak bábjai vagyunk egy magasabb rendű lénynek, aki kénye-kedve szerint játszik velünk?

Tisztelettel: Ádám

Kedves Ádám!
Megértem égető kérdéseit. Amíg ezekre nem talál választ az ember, addig csak sodródik az eseményekben, gyötrődik az értelmetlenségben.
Kár, hogy hanyagolta a hite gyakorlását, mert ez is szerepet játszhatott a mostani kilátástalanságában. A hitünket ápolnunk, erősítenünk kell, hogy fejlődni tudjon, mint egy élő virág. Ha nem tesszük, egy idő után kókadozik, elhervad, és végül meg is halhat.
Azt gyanítom, hogy korábban volt egy aránylag elfogadható Isten-képe, amely még gyermekkorában alakult ki. Azóta sok minden változott az életében, sok ismeretet szerzett. Ehhez képest azonban a hit-ismerete nem növekedett kellőképpen. Az az Isten, akihez eddig imádkozott, már távolinak tűnik, nemigen tud vele mit kezdeni. Imádkozni sem tud hozzá, így egyre inkább eltávolodik Tőle. Ebből fakadnak a kissé vádló kérdései.
Jézus azzal váltotta meg a világot, hogy elhozta nekünk az isteni életet. Aki Jézussal egyesül, az isteni erőt kap a bűn legyőzésére. De csak akkor, ha ő maga is akar élni ezzel az erővel, és ő maga is le akarja küzdeni a természetében tapasztalható rosszat. Fájdalom, hogy nem mindenki él ezzel a csodálatos lehetőséggel. Ám ne feledjük, ha valaki küzd is a benne lakó rosszal szemben, azért még követhet el bűnt. Lehet, hogy minden jóra törekvésem ellenére én is ellenszenvesnek tűnök ezek miatt a bűneim miatt. Ezért is kell rendszeresen gyónni, mintegy kitakarítani a lelkemet, hogy ne uralkodjon, ne hatalmasodjon el bennem ez a bűn.
Ez a küzdelem csodálatos életcél. De nem is a bűneinkkel küzdünk igazán, hanem azért, hogy Jézussal minél mélyebben egyesülhessünk. Ennek eredménye az, hogy egyre tisztábban tudunk élni, egyre jobban van erőnk legyőzni ezt a rosszat.
Miért is lennénk bábjai egy felső hatalomnak. Éppen azért tudunk farizeus módjára élni és viselkedni, mert az Isten nem kényszeríti ránk ezt az erőt. Felkínálja, és amilyen mértékben kérjük, olyan mértékben adja nekünk (ld. Lk 6,38). Szabadságunkban van rosszat tenni, de szabadságunk van arra is, hogy minél közelebb kerüljünk Hozzá. Küzdelem ez, de csodálatos küzdelem.


Kedves Lelkiatya!

Kriszta vagyok,két kislány édesanyja.
A férjemmel 12 éve vagyunk házasok,sajnos egyházi esküvőnk nem lehetett,mivel neki római katolikus esküvője volt előzőleg.Ő evangélikus,a volt neje református.Nem is értettem,hogyan lehetett katolikus esküvőjük.Két gyerekük nincs megkeresztelve,nem voltak elsőáldozók.Én egyházi iskolába jártam ,mai napig gyakorlom vallásomat.Gyerekeim meg lettek keresztelve.A nagyobbik elsőáldozó is volt tavaly.Hittanra jár,rendszeresen liturgiára.Azt szeretném megtudni hogyan lehetne érvényteleníteni az előző házasságot?Egyházi válásról is hallottam.
Köszönöm segítségét!

Hadd pontosítsam a szót: nem érvénytelenítésről van szó, hiszen ha egy házasságot érvényesen megkötöttek - "azt ember el ne válassza". Az egyházjog ismeri az érvénytelen kötés fogalmát. Amikor azt vizsgálják, hogy valaki szabad állapotú-e, vagyis köthet-e házasságot, akkor ha volt előtte kísérlete a házasságra, akkor azt a házasságkötést vizsgálja meg az egyházi bíróság. Ha a vizsgálat kimutatja, hogy valami oknál fogva érvénytelen volt, akkor nincs akadálya az ezúttal érvényes házasságkötésnek. Az valóban furcsa, hogy egy evangélikus ember egy református féllel katolikus esküvővel kösse össze az életét.
Keresse fel a parókusát/plébánosát, mondja el neki az esetet, és ő segíteni fog felvenni a kapcsolatot az egyházi bírósággal.


Kedves Lelkiatya!
Az utóbbi hetekben mély,feloldhatatlan fájdalmat érzek magamban-"sziv fájdalmat",gyakran érzem,hogy valami szorit belülről.Sokszor rám tör a sirás is.Olyna mintha lenne bennem valami,amit nem lehet kihuzni onnan és ez gyötör.Mintha hiányozna valami,magam sem tudom megfogalmazni mi.Rendszeresen járok gyónni,szentmisére is,imádkozom,sok lelki tartalmú könyvet olvasok.Nem értem miért törnek rám ilyen érzések,és,hogy miért vannak ezek bennem ilyen erőteljesen.Azt is érzem,hogy a nehézségek közepette sokszor átjár Isten szeretete,de mégsem tudom teljesen átadni magamat ennek az érzésnek,valami gátol benne.Az elmult héten voltam egy hittanórán egy közösségben,meg egy lelkinapon is.Ez segitett, valamennyire enyhülést hozott a bennem zajló dolgokra,sikerült is valamitől megszabadulnom ezen az alkalmon.Ön milyen megoldást javasolna ezekre a dolgokra?
Köszönettel:Mea

Kedves Mea!
Az emberi lélek kifürkészhetetlen, sok rejtélyes folyamat játszódik le bennünk. Van, aminek fölismerjük az okát, van, aminek nem. Sokszor segít, ha megleljük az okot, és azt tudjuk orvosolni, de azt is be kell látnunk, hogy ez nem mindig sikerül. Vagy inkább azt mondhatom, hogy többnyire utólag értjük meg, mi miért is történt, minek mi volt az értelme. Az előretekintő ember mindig abba kapaszkodik, amit kapni fog, vagyis egyenesen az Isten akaratába. Nem tudja, mi az, mit eredményez, milyen feladatot jelent, de a hívő ember tudja, hogy abban bízhat egyedül, az Isten akaratában. Ezért is kérjük a Miatyánkban, hogy legyen meg.
Azt javaslom, azzal kevésbé törődjék, hogy mi is ez, mi lehet az oka ennek a jelenségnek. Bízón tekintsen előre, és higgyen az Isten akaratában, hogy ez is a helyére kerül az életében, a lelkében. Alighanem ez az állapot érzékenyebbé teszi Önt arra, hogy az Isten akaratára jobban odafigyeljen. Ezért is nyújtott némi enyhülést, amikor az Isten dolgaival behatóbban foglalkozott. Tegye ezt! Olvassa a a Szentírást minden nap ezzel a szándékkal, hogy meghallja belőle az Isten akaratát. Ha megteheti, menjen el kicsit gyakrabban templomba, szertartásokra, s ott is ez legyen a szívében: Legyen meg a Te akaratod! Ez nyitogatja az Ön szívét is, ugyanakkor az értelmét is más irányba tereli, s nem hagyja, hogy a belső folyamatok miatt szomorkodjon.


Dicsőség Jézus Krisztusnak honan lehet letolteni Az Előre Megszentelt Liturgia szövegét?

Egy teljes felvétel meghallgatható a liturgia/liturgikus dallamvilágunk mezőben. A szövegét pedig hamarosan föltesszük, amely a szertartásaink mezőben található meg, de hallgatás közben a szöveg is elérhető. Iparkodunk, hogy mihamarabb fent legyen. Köszönjük a kérést.


Kedves Lelkiatya.

Unoka testvéremet temettük ... községben .
A ...-i temető a helyi plébánia gondnoksága alá tartozik és úgy gondolom az ottani Tiszteletes igen csak vissza él ezzel a rá ruházott feladattal. Mikor rokonom ment intézkedni, hogy férjét tisztességgel eltemesse igen csak meglepődött mikor közölte vele a Tiszteletes, hogy amennyiben nem Ő búcsúztatja az elhunytat az 100 000-ft plusz költségbe kerül, harangozni pedig csak a temetési számlák ellenében volt hajlandó (arra hivatkozott, hogy abból tudja kiszámolni a harangozás költségét) mondták rokonaim, hogy azt nem adják oda, akkor a kérésből követelés lett. Rokonom úgy döntött, hogy az idő eljöttével férje mellett szeretne pihenni ezért dupla sírhelyet vásárolt 50.000-ft-ért, s meg lepődve látta mikor a sírt ásták, hogy csak egy sírhely lett ki mérve ezt azzal magyarázták , majd mélyebbre ásnak ,hogy Őt rá tudják temetni.Rokonom mondta ,hogy dupla sírhelyet vásárolt, és nem a férjén hanem mellette szeretne majd pihenni . A Tiszteletes azt mondta fizessen még ötvenezer forintot.Elszomorító ,hogy valaki így vissza éljen a gyászolók gyengeségével.Én úgy gondoltam egy Tiszteletes az az ember akihez mindenkor bizalommal fordulhatunk.
Várom válaszát melyet előre köszönök. egy rokon

Ez szinte elképzelhetetlen, annyira szomorú. Mégis tudom, előfordulhat ilyen súlyos visszaélés. Mit is tanácsolhatnék? Akit ilyen súlyos fájdalmak értek, annak sebeit orvosolni utólag nemigen lehet. Valószínűnek tartom, hogy nem is tisztelendő atya irányítja ezt így, hanem más valaki lehet a háttérben, aki a temetői ügyeket, annak anyagi dolgait rendezi. De ez sem enyhít semmit a helyzeten. Kérem, tegyenek lépéseket, még így, utólag is, hogy ez ne folytatódjék. Értesítsék az esperest, vagy akár az illetékes püspök atyát, hogy más személyek ne kerülhessenek ilyen fájdalmas helyzetbe.


Kedves Lelkiatya!

Nem tudom, de az előző kérdésből lehet, hogy kihagytam, hogy a római katolikusoknál bérmálkoztam.
Balázs

Kedves Balázs!
Ebből arra lehet következtetni, hogy Önt római szertartás szerint keresztelték, hiszen a görög szertartásban a keresztséggel együtt a bérmálásban is részesül a keresztelkedő. Újra hangsúlyozom azonban, hogy nem a keresztelési szertartás a perdöntő, hanem a szülők rítusa.


Kedves Lelkiatya!
Én a Nyírségben születtem és görögkatolikusnak kereszteltek, de 3 éves koromban Békés megyébe kerültünk és én itt is nőttem fel. Sajnos itt csak a római katolikusokhoz járhattam, ott is bérmálkoztam. Kérdésem, hogy attól azért még görög katolikusnak számítok-e? (most Budapesten élek és itt van lehetőségem a Rózsák terén görög katolikus templomba járni.) Válaszát előre is köszönöm!
Balázs

Kereszteléskor a gyermek a szülei rítusát követi, függetlenül attól, hogy történetesen milyen szertartással keresztelték meg. Vegyes rítusú házaspárok esetén az 1981-es új kánonjog érvénybe lépéséig az apa rítusát követték a gyermekek. Ez akkor annyiban változott, hogy a vegyes rítusú családban a szülők szabadon megválaszthatják, hogy gyermekük mely rítushoz tartozzon. Ha az Ön édesapja görögkatolikus volt, akkor Ön is az. Javaslom, hogy minél gyakrabban járjon a Rózsák terei templomunkba, hogy felnőtt fejjel újra fölfedezhesse Egyházunk mérhetetlen gazdagságát, az Isten kimeríthetetlen irgalmát és szeretetét.


Kedves Lelkiatya!

Az oly szép és ritkán, csak nagyböjtben (?) használt teljes leborulás eredetéről, használatáról, jelentéséről stb. szeretnék érdeklődni.
Válaszát köszönöm!
Szterka

A neve nagy metánia. A görög szó eredetileg megtérést jelent, de a liturgikus használatban már ezt a meghajló vagy leboruló mozdulatot. A kis metánia a mély meghajlás, amely után keresztet vetünk. Ezzel is az Isten előtti hódolatunkat, bűnbánatunkat, irgalmába vetett hitünket és iránta való mély szeretetünket fejezzük ki. Amikor mindezt teljes földre borulással tesszük, szintén keresztvetéssel együtt (ez a nagy metánia), akkor fokozott odaadással akarjuk kifejezni ugyanezt.
Nem csak templomban végezhető imádságforma. Egyéni imánkban is megtehetjük, hogy az ikon előtt háromszor vagy akár többször is teljes leborulást végzünk, miközben mondjuk a Jézus-ima fohászt. Minden ilyen mozdulattal a testünket is bevonjuk az Isten imádásába.


Tisztelt Lelkiatya!

43 éves vagyok, annak idején megkereszteltek.Nagyszüleim vallásosak voltak.Szüleim nem gyakorolták, hivatásuk miatt nem is gyakorolhatták vallásukat.Egyszer édesanyám elvitt templomba, másnap már a munkahelyén figyelmeztették.

Jómagam a nagyapám reggeli imádkozását hallgatva, valamint anyám otthoni tanítása alapán tanultam meg néhány alapvető imádságot.
Mindig éreztem - nem tudatosan- hogy van egy más világ is!

10 évvel ezelőtt volt egy nagy baj életünkben( betegség) és meghallgatott az Úr. Jártam templomba, elmélyedtem a vallásban, a Biblia olvasásában. Sajnos ez a folyamat megszakadt, kevesebbet mentem templomba, kevesebbet imádkoztam, a hitemet elnyomták a világi dolgok.

Egy újabba tragédia kapcsán jöttem rá, hogy a vallás nem csak a hit, hanem annak gyakorlása is. Látogatom a miséket, olvasom a Szent Írást.
Gyermekeimet járatom hittanra, próbálom a szeretetre nevelni őket. Munkámban is próbálom a hármas jelmondatot érvényesíteni, igaz jellegénél fogva nagyon nehéz.

Viszont irígykedve nézem azokat, akik áldoznak, és gyónni is szeretnék.....43 év után a bűnbánat nem elég szerintem.
Viszont gyermekkoromban nem járhattam hittanra sem, így nem voltam első áldozó sem. Római katolikusként kereszteltek meg, most görög szertartásokat látogatom. Ha felkészült leszek, áldozhatok a görög egyház tagjai között? Mi a véleménye,erről?

Köszönettel.LT

Az előttem kérdező fórumozónak esetleg segíthetek a fia felkutatásában, ez a munkám és szívesen adok tanácsot is, ha igényli!

Az előttem s

Milyen kár, hogy meg kell várnunk a tragédiákat ahhoz, hogy ráébredjünk, Isten nélkül nem érdemes és nem is lehet élni.
Azt mondhatom Önnek, hogy az egyszerű tiszta bűnbánat elég, és az Isten újra visszafogadja Önt. Ezt a bűnbánatot pecsételi és áldja meg a szent gyónás.
Azt javaslom, hogy keresse föl azt az atyát, akiben szívesen megbízik, és jelezze neki, hogy gyónni szeretne, életében először. Ő nyomban tudni fogja, hogy mit kell tenniük.
Ugyanakkor valószínű, hogy Ön a bérmálás szentségében sem részesült. Ezt is jeleznie kell az atyának. Amíg erre fölkészül, addig nagyon sok mindent fog még megtudni az Isten titkaiból. Csodálatos folyamat ez. A bérmálás után gyónhat, utána pedig megáldozhat. Igaz, valóban ez lesz az Ön életében az első áldozás, de azért nem kell rá úgy tekinteni, mint a gyermekek megszervezett elsőáldozására. Nem baj, ha senki más nem tud róla csak Ön és a Jóisten. Persze, az szép, ha a gyermekeit is bevonja ebbe, de minden egyéb külsőség nélkül. Éppen emiatt az is mindegy, hogy ezt római vagy görög templomban teszi. Azt válassza, ahová reményei szerint családjával együtt hosszú időn át rendszeresen eljárhat.


Kedves Lelkiatya.Ne haragudjon,hogy levelemmel zavarom,csak annyit szeretnék megkérdezni öntől,hogy hogy érzi magát a mi kisvárosunkban.Azért nem irok nevet mert szeretnék anonim maradni.

Én is.


Kedves Lelkiatya!
Az egyik alábbi válaszában ezt írja: "A református egyház a házasságot nem tekinti szentségnek, így a katolikus egyház sem tekintheti annak a református esküvőt." Azt szeretném kérdezni, hogy nem lehetne ezt valamiképpen a konkrét helyzetet figyelembe véve pontosítani, mert én viszont úgy tudom, hogy a katolikus egyház két református házasságát nagyon is szentségnek tekinti legalább is a nyugati egyházjog szerint két keresztény között csak szentségi házasság létezhet, vagy ez a CCEO-ban másképpen van? Pl. abból a szempontból is így van ez, hogy a (r.) k. egyház nem járul ahhoz hozzá, hogy ha egy ilyen házasság válással végzödik és valamelyik fél egy (suabad állapotú) katolikus féllel akar házasságot kötni, akkor ezt minden további nélkül megtehesse, hanem ennek a két reformátusnak a házasságát, annak létrejöttét katolikus egyházi bíróságon kell tisztázni.
Nem lehetséges, hogy inkább arról van szó, hogy ebben a konkrét helyzetben egy polgárilag elvált, de egyházilag "rendezetlen állapotú" katolikus fél házasságát egy református féllel (a kat. egyház) nem tekinti szentségnek - ám nem abból az okból, hogy a református egyház sem tekinti annak. Kicsit bonyolult ez a helyzet, lehet, hogy félreértettem valamit, talán ezért is lenne jó tisztázni.

Nem egészen pontos a megközelítés.
A református egyház nem tekinti a házasságot szentségnek. Azt fölbonthatónak tartja, és felfogásuk szerint lehet újra házasodni.
A katolikus egyház a természetjog alapján tekinti érvényesnek azokat a házasságkötéseket, amelyeket a felek a saját hitük és meggyőződésük szerint kötöttek. Két megkereszteletlen egyszerű polgári házassága - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság, két protestáns házassága saját szertartásuk szerint megkötve - a katolikus egyház szerint - érvényes házasság. Hiszen a katolikus egyház nem csak a saját szertartását tartja érvényesnek, hanem tiszteletben tartja a más felfogásúak házasságkötési igényét. Ugyanakkor a természetjog alapján az érvényesen megkötött házasság felbonthatatlan. Ez Ádám és Éva óta így van, amikor még sehol sem volt a katolikus szertartás.
A római és a keleti katolikus jog ebben a kérdésben megegyezik, nem tér el egymástól.


T. Atya!

Arról szeretnék érdeklődni,hogy a Fő utcai templomban van-e gyóntatás és ha igen mikor ?

Jelenleg a Fő utcában állandó beosztással egy áldozópap és egy diakónus szolgál, így gyóntatás megbeszélés, illetve kérés alapján lehetséges, a parókus atya bármikor szívesen rendelkezésre áll. Március 25-től talán megváltozik a helyzet, és újra két pap szolgál majd, így akkortól a szertartások alatt is lesz állandó gyóntatás (amennyiben a szertartáson jelen vannak más, a gyóntatásban segítő atyák is, akkor természetesen most is van a szertartások alatt gyóntatás).
A Rózsák terén viszont állandó gyóntatás van.


Kedves Lelkiatya!

Azt szeretném megkérdezni hogy a divat,a facebook,a ps2 egyéb fiataloknak való dolgok istennel ellenszegülnek e?Össze lehet-e egyeztetni a kettőt?

Tisztelettel:
Egy KisKamasz

Kedves Testvérem!
Jól érzi, hogy nem kis veszélyt rejtenek ezek a dolgok. Sajnos, a mai bonyolult világunkhoz hozzátartoznak, s ha ki akarnánk zárni az életünkből, magunkat zárnánk ki az életből. Ilyen remeteélet csak igen keveseknek adatik meg. Nem is ez a cél. Inkább az, hogy megtanuljunk helyesen élni a világ dolgaival.
Most, a böjti idő különösen is lehetőséget kínál arra, hogy visszafogottan éljünk a világ kínálta élvezetekkel. Javaslom a Szentírás mindennapi olvasását. Ez segít helyére tenni ezeket is.


Dicsőség Jézus Krisztusnak! Kedves lelkiatya, szeretném mekgérdezni, hogyan tudnák igazán jó ember lenni. szeretném teljesen Istennek adni magam, és elérni a szentségi fokot. megszűnni az Istenben megélni a sötét éjszakát és átistenülni. de olyan kevés vagyok ehhez, és nincs lelki vezetőm. kérem szépen tessék tanácsot adni, merre induljak?

Ha megjelent szívében ez a vágy, ezt akár üzenetnek is tekintheti. Valójában Isten minden embert meghív erre a célkitűzésre, de nem mindenki hallja meg.
Ha pedig meghívta, akkor lehetőséget is ad rá, különben nem tárta volna föl ezt a lehetőséget.
Szentté válni kegyelem, Isten ajándéka. Ezért mindenekelőtt kérni kell. Ha kitartóan kéri Istentől, meg fogja adni Önnek!
Mindenképpen keressen lelkivezetőt. Ha mást nem talál, keresse meg a legközelebb élő atyát, és kezdjen el rendszeresen gyónni és áldozni. Ez a kegyelmi erő el fogja vezetni azoknak a lépéseknek a fölismeréséhez, amelyek továbbvezetik majd ezen a nagyszerű úton.


Tisztelt Lelki Atya!
A mi kis falunkban nagyon sok görögkatolikus vallású hívő ember lakik. ... új Tisztelendő érkezett a falunkba, akit nagyon sok falubeli tisztel, de van néhány rámenős ember, vagy inkább asszony, akik az Atyát bűnös, rossz irányba vitték el, mára tulajdonképpen ők irányítják az egyházat.
...
Mit lehetne tenni? Kihez fordulhatunk? ...
Úgy érezzük a Jóisten mellettünk áll, de mikor hallja már meg a szavunkat?

Megrövidítettem a levelét, hogy csak a kérdésre válaszoljak, és ne érezze senki azt, hogy vádaskodni akar bárki is.
Hallottam olyan helyzetről, ahol a hívek nagyobb buzgósággal imádkoztak, mint a vezető papjuk. Összefogtak, és elkezdtek imádkozni érte közösen. Ezt tudom javasolni Önnek, Önöknek is. Semmi sem gátolja meg Önöket abban, hogy összejárjanak imádkozni, pl. az imaórát végezni rendszeresen közösségükért, de elsősorban a papjukért.
Emellett, természetesen megtehetik, hogy értesítik a helyzetről az esperest, vagy akár a püspök atyát. De semmiképp sem aláírás nélküli levélben, mert azzal biztosan nem foglalkoznak. Mégis leghatékonyabbnak a szeretetből fakadó közös imádságot tartom.


Kedves Lelkiatya szeretném kérni hogy csak én láthassam a választ.
Milyen cimre írjak?
Köszönöm a válaszát.
+!

A lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre írhat bátran.


KEDVES LELKIATYA A FIAM ELMEN ITTHONROL NEM TUDOM MERRE JÁR MITCSINÁLJAK

Ne rémüljön meg. Imádkozzék érte, és bízhat benne, hogy hazajön. A tékozló fiú apja élhetett át hasonlót. Hasonló lelkülettel várja vissza őt.


Kedves Lelkiatya!

Egyik válaszában olvastam a következő mondatot: "rendszeresen gyónjunk" Szeretném megkérdezni, mit nevez rendszeres gyónásnak?
Köszönöm Márti

Kedves Márti!
Általában az a jó, ha valaki havonta gyónik, vasárnaponként áldozik és naponta olvassa a Szentírást. Van, aki ennél még gyakrabban szeretne gyónni. Lehet akár hetente is, ha a lelkiatyja ezt jónak látja. Ennél gyakrabban semmiképp sem. Van, akinek a rendszeres gyónás azt jelenti, hogy két-három havonta jut el oda. Vannak - főként férfiak - akik évente 2-3 alkalommal gyónnak, de valóban rendszeresen, összeszedetten, fölkészülve. Ez is lehet jó. Különbözőek vagyunk tehát. Az általános tanácsom mégis ez, amit legelőször mondtam.


Kedves Lelki Atya!
A mi egyházközségünkben az ... évek óta nem köszön.
Haragszik, de azért vasárnaponként beáll a sorba részesülni a szentségekben. Gyűlöl, pedig semmi olyat nem tettem, ami ezt indokolná. Próbáltam vele szót érteni, de eredménytelen. Az ... atyának is lett szólva, de nem történt semmi, pedig a figyelmébe ajánlhatná Máté 5:23-24 részét.
Én azért kitartóan köszönök, addig míg meg nem unom. Más ötletem nincs. Önnek talán lenne. Ennyi idő után azt már lassan elfogadom, hogy nem köszön, de az zavar, hogyan lehet valaki ilyen viselkedéssel világi elnök?
Köszönettel:Z

Kedves Z!
Mint talán látja, néhány szót kihagytam a leveléből, hogy senki se vegye személyesen magára a panaszt. Így én is könnyebben tudok választ adni a lelki kérdésére.
Meglepőnek tűnhet mai világunkban Jézusnak az a szava, amellyel ellenségeink szeretetére buzdít bennünket. Ma nincsenek is ellenségek - vélhetnénk. Lám, vannak. Akiket nehezen tudunk szeretni, akiktől bántást, sebeket kaptunk, azokat nyugodtan tekinthetjük ellenségeinknek, legalábbis olyan ellenségeinknek, akikről Jézus beszél, és akiket szeretnünk kell.
Jól teszi, hogy nem hagyja magát és nem hagyja abba a köszönést. Ne unja meg mindvégig! De ennél többet is kell tennie. Imádkozzék érte, és imáiban kérje azt is Istentől, hogy tudja ezt az illetőt szeretni. Nem kis dolog ez, főként nem könnyű. De azzal teszi a legnagyobbat az egyházközségében, ha lelkében le tudja győzni ezt az ellenérzést.
Ha elindul feléje a szeretet útján - amely nem vár viszonzást! - akkor könnyebb lesz őt elfogadni, akár világi elnökként is. A többit pedig bízza a Gondviselőre. Mindig kegyelmi megoldást kell keresnünk és találnunk, annak lesz meg a kegyelmi gyümölcse.


D. J. Kr.!
Kedves lelkiatya!

Köszönöm az angyalokkal kapcsolatos alábbi pontosítását. Ebből idézek röviden: „Csupán a játék kedvéért megszámoltam, Ő maga hányszor említi az angyalokat. A négy evangéliumban ennyit találtam: Mt - 11, Mk - 4, Lk - 7, Jn - 1. Ezen a 23 helyen kifejezetten Jézus beszél róluk, de a négy evangéliumban ennél többször, összesen 52-szer szerepel az angyal szó. (…) Az angyalok léte kétségtelen, a szerepük az életünkben fontos, a helyük az imádságainkban nem nélkülözhető. Mégis inkább figyeljünk Jézusra, az Ő szavaira, az Ő tanítására, és akkor minden a maga megfelelő helyére kerül az életünkben, az imádságainkban.”
Nem érthető számomra a válaszában tükröződő konfliktus oka, főleg a mennyiségi megközelítés indoka. A Szűzanyáról is csak alig szól a Szentírás, az Úr Jézus még kevésbé, mégis mint Istenszülő és minden kegyelmek kiosztója első a teremtmények között. Az angyalokra vonatkozóan is érvényesnek kell lennie, hogy nem a Szentírásban előforduló említésük mennyisége, hanem az előfordulásuk „minősége” alapján kell a fontosságukat besorolni. Gondoljunk pl. csak arra, hogy az üdvtörténeti események többségét is angyalok által hirdeti meg Isten, az angyal (angelosz – küldött) pedig Isten küldötteként a küldő megjelenítője, amint az apostol is.

Köszönettel,
Attila

Kedves Attila!
Köszönöm a kiigazítását. Valóban nem lehet darabra, centire mérni a lelkiélet, az imaszándék mennyiségét, mértékét. Így van, az Istenszülőről alig esik szó a Szentírásban, mégis az Egyház hite annál gazdagabb tanítást bont ki belőle.
Mivel ma nagy divatja van az angyalok tiszteletének, ezért vagyok kénytelen inkább visszafogottságra inteni e téren. Sokan hiszik az angyalok létét, segítségét, de nem vagy alig törődnek a szentekkel, vagy még inkább azzal, Akinek a szentségét minden értelmes teremtmény köszönheti.
Ezért továbbra is az a tanácsom, hogy legyünk buzgók az Istennel való együttlét keresésében, és ez a buzgóság majd elvezet a helyes ismeretre az Isten egyéb titkaiban is.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   













lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat