Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szeretettár

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Görögkatolikus cigánypasztoráció

parochia.hu

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Örökségünk kutatócsoport

Tudásolimpia

Diakónus

MKPK


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.91.135.161)


Mennyi kilenc meg nulla? (számmal)


Kedves Lelkiatya! Nem igazán értek egyet a transzszexuális férj feleségének adott válasszal, mivel valószínűleg a házasság megkötésekor is fennállt a férjének betegsége, s mivel ezt eltitkolta, a házasság egyértelműen semmis, mivel több mint valószínű, hogy annak tudatában a feleség nem ment volna hozzá. T.E.

Köszönöm szépen a kiegészítést. Ez valóban fontos körülmény, amelyre én nem gondoltam. Remélem, a kérdést feltevő is olvassa. Még egyszer, köszönöm a gondosságot.


Kedves Lelkiatya

Ha valakit csecsemőként római katolikus rítussal kereszteltek meg,de utána nem volt sem elsőáldozó,sem bérmálkozó, templomba sem járt,felnőtt fejjel 40 évesen dönthet-e úgy,hogy hitéletét keleti görögkatolikus rítusként akarja megélni?Lehet-e görögkatolikus elsőáldozó és részesülhet-e ott a bérmálásban?

A keresztségben a latin rítust kapta-biztosan nem véletlenül. Amennyiben felnőttként a katolikus egyházban a bizánci rítust szeretné megélni, megteheti azt római katolikusként is. Amennyiben azonban görögkatolikus szeretne lenni, ennek kérelmét a saját római katolikus püspökétől lehet kérni, leírva ennek hátterét és váltási kérelmének indokát. Miután onnan megkapta az engedélyt, az illetékes görögkatolikus püspök atyát kell az említett püspöki megkérni a befogadásra. Amint tőle is pozitív választ kap, kérheti a görögkatolikus parókustól a szentségi felkészítést.


azt szeretném atyám kéredezni hogy az igaz e ha valaki terhes akkor nem keresztelhet mert ami baba van a hasábba annak valami baja lehet

Ekkora butaságot! Vajon mi baja lehet a babának a keresztelés közben? Épp ellenkezőleg, az imádság, a szertartás nagyon jót tesz a magzatnak a méhen belül is.
A keresztség rendes kiszolgáltatója viszont mindig a felszentelt áldozópap. Szükség esetén viszont bárki keresztelhet, aki az Atya és Fiú és Szentlélek nevében keresztel az Egyház szándéka szerint. Így hát nem is igazán életszerű a kérdés, mert ha valakit, esetleg halálveszélyben gyorsan meg kell keresztelni, akkor igazán kicsi az esélye annak, hogy épp egy áldott állapotban lévő asszonynak kellene ezt megtennie. Persze, az élet produkál egészen különleges helyzeteket. Ha ilyen állna elő, akkor nyugodtan keresztelhet magzatot hordozó édesanya is.


Tisztelt Lelkiatya!

Tudom, hogy ez nem teljes mértékben lelki kérdés, viszont mégis fontos, a katolizáláshoz kapcsolódóan.

Mi a szokás a felnőtt katolizálás utáni ebéddel kapcsolatban? Kinek illik meghívni kit?
Idén húsvétkor lesz a keresztelőm és bérmálkozásom (római katolikus). Felnőttként katolizálok.

A templomi szertartás után ki hív meg kit ilyenkor?
A felnőtt keresztelt hívja meg ebédre a keresztszülőket, vagy a keresztszülők vendégelik meg az éppen megkeresztelt személyt, aki a keresztgyermekük?

Én, a leendő keresztgyermek nem tudnám meghívni a keresztszülőket, mert albérletben lakom, és a társak nem egyeztek bele.
Ismerőseim között sem találtam olyat, akik ebben segítenének húsvétkor.
A szüleim ateisták és a keresztelőről még hallani sem akartak, és sajnos nem is jönnek el. Így a szülői házba sem vendégelhetem meg a keresztszüleimet.
A keresztszüleimmel ezt nem közöltem, hogy a szülők igazából ateisták. Mert eddig nem kérdezték, illetve mivel felnőttként katolizálok, így ez nem is játszik szerepet.

Több utánaérdeklődés után sem tudok a környéken olyan étteremről, ami húsvétkor nyitva lesz.

Mi ilyenkor a teendő?
Amennyiben nekem illik meghívni a keresztszüleimet ebédre, nagyon cikis helyzetbe kerülök.
Mi lenne ebből a kiút?

Csak ez miatt nem akarom visszamondani a szertartást.

Természetesen ilyen mellékes szempont miatt nem szabad meghátrálni a nagyszerű lépés elől, hogy kereszténnyé váljon. Még csak az sem szükséges, hogy meghívja a keresztszüleit egy nagy ebédre. Persze, jó ezt az örömet megünnepelni, de hát a lehetőségeket figyelembe kell venni. Azt mindenképp érdemes elmondani a keresztszülőknek és a felkészítő atyának is, hogy a szülei miként állnak hozzá. A tényt nem befolyásolja, de azért jó, ha erről tudnak. Így még jobban tudnak segíteni is, akár még ilyen gyakorlati részletkérdésekben is. Önnek nem kell tehát semmilyen ünnepséget szervezni. Sőt, törekedhet arra, hogy ezt az örömet, az Úrral való élet kezdetét csendesen ünnepelje meg, főként arra figyelve, hogy az Úrral legyen testileg és lelkileg. Sok kegyelmet a felkészüléshez!


Kedves Lelkiatya!
MIt jelent az a mondat,hogy nem megoldani kell a nehézséget,hanem eloldani magunkat töle?
Válaszát elöre is köszönöm!

Talán azt jelentheti, hogy ne bénítson meg bennünket egy-egy nehéz feladat. Sokszor azért nem tudjuk megoldani ezeket a nehézségeket, mert túlságosan belegabalyodunk, beleveszünk a részleteibe, a minket közelről érintő elemeibe. Kicsit távolabb kell állnunk, mintegy kívülről szemlélnünk. Azt is mondhatnánk, hogy Isten szemével kell néznünk. Akkor van reményünk arra, hogy megtaláljuk a megoldást. De azt is átélhetjük, hogy ha ki tudtunk lépni a dolog szorításából, kiderül, hogy egészen egyszerű megoldással helyrehozható.


Kedves Lelkiatya,

a korábbi kérdés feltevők közt találtam egy hasonló problémával küzdő családot, mint az enyém. A gyermekükről írtak, aki transzsexuálisnak mondja magát. Sajnos a mi családunkban is ez a probléma fordult elő, méghozzá a férjemmel, aki emiatt el is hagyott bennünket, új életet kezdve egy másik személlyel. Hiába voltam vele megértő, attól kezdve, hogy a tudomásomra jutott mi a baja, hiába próbáltam minden módon megmenteni a családunk egységét és őt, egyre csak távolodott tőlünk, és azt az utat választotta. Nagyon sokszor becsapott és hazudott nekem, kész tények elé állított a döntéseivel, mégis a végsőkig harcoltam, hogy együtt maradhassunk. De amikor már teljesen megváltozott a külleme, amikor nevet váltott, amikor azt mondta, hogy férfi partnert tud maga mellé elképzelni, akkor elszakadtunk egymástól. Megkértem őt, hogy a gyermekünket semmilyen módon ne keresse, ne akarjon vele kapcsolatot tartani. Azóta is nagyon gyötör a lelkiismeret, hogy szabad volt-e ezt kérnem tőle, de úgy gondolom, nem engedhetem, hogy a gyermekem ebben a tudatban fejlődjön, ilyet kelljen a saját apjáról megtudnia. Minden nap imádkozom érte, hogy térjen meg, hogy gyógyuljon ki ebből a borzalmas állapotból, ami most már kb. 3 éve kezdődött el, legalábbis én nagyjából akkor értesültem először tőle arról, hogy másnak érzi magát, mint aki.
A másik dolog, ami elkezdett foglalkoztatni mostanában, hogy attól, hogy ő így tett, fizikailag ugyan nem a férjem, de egyébként pedig igen. Egyházi esküvőnk volt, bár csak én vagyok római katolikus, így nem szentségi a házasságunk, de létező. Akkor ez azt jelenti, hogy nekem egyedül kell maradnom, ha ő nem térne vissza soha többé hozzánk, nem lehet másvalaki a társam, férjem? Nem mintha ez most aktuális kérdés lenne, mert én még mindig vágyom rá, hogy visszakapjuk őt, de nem tudhatom, megtörténik-e velünk még....és ha nem, azért lehet, hogy egy idő után vágynék egy társra, vágynék arra, hogy a kisgyermekem előtt legyen egy apaminta.
Nagyon köszönöm a válaszát előre is! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Istenem! Valóban, Ön nagyon nehéz helyzetbe került. Szerintem jól döntött, amikor határozottan távol akarja tartani a férjét a gyermekétől. A gyermeknek természetesen nagy szüksége van édesapára, de most a férje nem az lenne. Hiszen ő maga is így tartja, így érzi ezt.
Nagyon jól teszi, hogy rendszeresen imádkozik érte. Ebben ne lankadjon! Az idő az Istenben bízó embereknek dolgozik.
Csak azt tudom mondani, hogy ne gondoljon most arra, hogy új társat keressen magának. Ha szentségi házasságot kötöttek, akkor az a férjéhez köti, amely köteléket ember el nem választhat. A mostani helyzetét inkább arra használja fel, hogy minél szorosabb és mélyebb kapcsolatot épít ki az Úrral. Ennek meglesz a gyümölcsöző ereje.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves lelkiatya, hogyan tudnék szerzetes lenni? Kell hová valamilyen végzettség? Borsod megyében esetleg Szabolcs megyében van szerzetesrend?
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel: Máté

Kedves Máté!
Görögkatolikus szerzetes közösségünk Máriapócson van. Dámócon is van egy szerzetesház, de az női közösség. Úgy tudom, férfi monasztikus szerzetes közösség is van születőben. Ha valaki ez iránt érdeklődik, akkor a területileg illetékes püspök atyákat érdemes ez ügyben megkeresni.
Római katolikus közösség Miskolcon: jezsuiták (www.szaleziak.hu), a Szent Ferenc kistestvérei (http://szentferenckistestverei.hu/), Kazincbarcikán a szaléziak (www.szaleziak.hu), Nyíregyházán a Kamilliánus kolostor (http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=77), Mátraverebélyen a ferencesek (szentkut@ofm.hu). Lehet, hogy van még ezeken kívül, de én ezeket tudtam összegyűjteni.


Tisztelt Lelkiatya!

Ön melyik katolikus Bibliát ajánlaná megvételre egy felnőttként katolizáló számára

Tisztelettel:
Egy leendő római katolikus.

Két új fordítású katolikus Bibliánk van: a Szent István társulat és a Szent Jeromos Katolikus Társulat által fordított Biblia. Mindkettő jó, alkalmas arra, hogy egész életre szóló ajándék legyen.


Tisztelt Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy a gyermek az apa vagy az anya ritusát követi?
Köszönettel
R.

Vegyes rítusú szülők esetében az apáé a követendő. Azonban az apa a kereszteléskor írásos nyilatkozatban hozzájárulhat ahhoz, hogy gyermekük az édesanya rítusát kövesse. Ezt a nyilatkozatot iktatni kell a levéltárba és az anyakönyvezéskor utalni kell rá. Csak ebben az esetben kapja az anya rítusát a megkeresztelt.


Tisztelt Lelkiatya!
Akik a teológus szakra jelentkeznek, milyen lelkészi ajénlásra van szükségük, amelyik a honlapról letölthető, (kérdésekkel feltűntetett) vagy a lelkészek írnak egyet maguktól? valamint ha nincs nyelvvizsgám de a felvételi lapon kérik, akkor mit kell tennem?

Természetesen az a jobb, ha a letölthető szöveggel készül el a lelkészi ajánlás, mert ez pontosan azokra a részletekre tér ki, amelyek az elbíráláskor lényegesek. Ezt a lelkészi ajánlást lehetőleg a saját parókustól kell kérni. Ha nincsen nyelvvizsga, akkor azt a részt ki kell hagyni. A felvételihez nem feltétel a nyelvvizsga megléte.


Dicsőség Jézus Krisztusnak
/azt szeretném kérdezni hogy sajnos tönkrement a házasságom.de semmilyen érvénytelenítő okot nem tudok felhouni.ráadásul még szeretjük egymást és van két kicsi gyerekünk,de együttélni már nem tudunk.hogyan lehetne érvényteleníteni a házasségunkat,amit görög katolikus templomban kötöttünk.ez főleg nekem lenne fontos,mert a férjem református,náluk más szabályok vannak.

Nem! Nem! Nem! Ne adja fel! A házasság megmenthető! A legsötétebb mélységből is visszahozható. Ne arra gondoljon, hogyan szabadulhat ettől a köteléktől! Isten azért is tette elszakíthatatlanná, hogy ezzel erősítsen bennünket abban, hogy kitartsunk. Bármi is történt, minden helyrehozható. Persze, csakis Isten segítségével, aki mindenható - ne feledjük.
Azért is vagyok most ennyire határozott, mert néhány szavával elárulta, hogy még él a kötelék Önök között. Csak súlyos nehézség mutatkozik az együttélésben. Javaslom, keressenek fel családterapeutát. Ma már sokfelé kínál ilyet az egyház, a katolikus is, a református is. De még civil szervezetek is. Nagyon imádkozzon ezért a csodáért! Ha teheti, jöjjön el Máriapócsra, és itt kérje az Égi Édesanyát, hogy mentse meg a családját. Ha elválnának, a gyermekeik egész életükre sebeket kapnának. Ha másért nem, az ő érdekükben viseljen el minden nehézséget az együtt maradásért. S mondom, ha nehéz, imádkozzon, és a Jóistentől kérjen hozzá erőt és kellő bölcsességet! Én is imádkozom Önökért.


Tisztelt lelki atya!
Bocsánatot szeretnék kérni az atyától, ha -e soraimmal zavarom ,de most már nem tudok problémámmal kihez fordulni.
...
Nem tudom és - e kérdést nagyon sok ember társam feltenné, miért nem lehet békességbe élni...? Miért kell állandóan gyűlöletben élni? Miért jó ez az egyes embereknek? Csak a miérteket tudjuk feltenni, és keressük rá a megfelelő választ.
...
Ezt mi vallásos emberek nem engedhetjük,hogy tovább folytatódjon, tudom csak az ima az ami a megoldást adhatja.
...
Kérem, a Tisztelt lelkiatyát válaszoljon a nyitott kérdéseimre....

Levelének teljes szövegét a Fórumra irányítottam. Itt csak azokat a sorokat közlöm, amelyekre a választ kéri.
Az egyetlen igazi ellenségünk a sátán, aki minden eszközt, legfőképpen a mi emberi gyengeségeinket használja fel arra, hogy békétlenséget, gyűlölködést szítson, s ezzel szembeállítson minket egymással, de legfőképpen az Úristennel. Ha bárhol felüti fejét a békétlenség, nyomban lehet tudni, hogy ki áll mögötte! Az pedig éppen azzal téveszt meg bennünket, hogy e fontos igazságról eltereli a figyelmünket, és az indulatainkat egymással szembe fordítja. Ha ilyenkor mindnyájan Isten felé fordulnánk, akkor elveszne az ereje, dugába dőlne a mesterkedése. Gyakori hibánk, hogy ezt az Isten felé fordulást a másiktól várjuk el. Pedig ehhez, a másik lelkivilágához nem sok közünk van. Mindenki úgy építi az Isten-kapcsolatát, ahogyan tudja, mindenki a saját lelkiismeretével számol el. Azt tudjuk tenni, hogy mi tesszük meg ezt a lépést elsőként, teljesen függetlenül attól, hogy a másik becsapott ember - akit a sátán velem szembefordított - megteszi-e ezt vagy sem. Ez a megbékélés útja. Ettől a lépéstől - meglepő módon - még akkor is béke száll az ember szívébe, ha a másik nem hajlandó békülni. Ugyanezt a lépést javaslom akkor is, ha rágalmazás történik akár ellenem, akár az általam tisztelt személy, egyházi személy ellen.


Kedves Lelkiatya!

El tudom valahol érni Damaszkuszi Szent János prédikációját (magyarul) Urunk színeváltozásáról?

Segítségét köszönöm.

R.

Nem tudok arról, hogy ez valahol magyarul elkészült vagy megjelent volna. Sajnálom, hogy nem tudok ebben segíteni. De hátha mégis lesz valaki, aki olvasva e sorokat, mégis a segítségére lehet. Ez esetben szívesen közvetítek.


Kedves Lelkiatya!
Az USA-ból írok. Találtam a lakásomhoz közel egy görögkatolikus templomot. Szeretnék rendszeresen eljárni szentmisére és jobban megismerni ezt a vallást. Én római katolikus vagyok. Azt szeretném megkérdezni, hogy a görögkatolikus egyház mennyire vette át a római katolikus egyház szokásait, teológiai tanait? Van-e különbség bármiben a két egyház között, mint pl. a tanításban, az apostoli cselekedetek, szentháromság, megváltás fogalmában, magyarázatában?
Válaszát előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Kate

A görögkatolikus egyház ugyanazt a hitet vallja, mint a római katolikus. A kifejezésmódjában, lelkiségében, egyházi életvitelében vannak hangsúlyeltolódások. Ugyanazok a szentségek egyformán jelen vannak, és kölcsönösen megengedett részesülnünk azokból.


Kedves Lelkiatya!
Lenne egy pár kérdésem. Van egy fiúismerősöm, aki gimi óta nagyon jó barátom. Az osztályfőnök 4 év alatt egymás mellé ültetett bennünket, szalagavatón együtt táncoltuk a nyitótáncot. Milyen célja van a Jóistennek ezzel, hogy mindig egymás mellé kerültünk?
Egyszer mikor bemutatott az egyik barátjának kicsit kellemetlen helyzetbe hozott a fiú előtt, de nem akart megbántani. Következő alkalommal mikor egy másiknak bemutatott már jobban viselkedett velem. Így akarja kifejezni, hogy szimpatikus vagyok, tetszem neki?
Nyáron megígértem neki, hogy ha sikerül a nyelvvizsgám, megünnepeljük. De mindig valami miatt lemondja. Tudom, hogy neki is vannak kötelességei, dolgai. Néha úgy érzem, hogy nem számítok neki. Az ünneplésnek is el fog jönni az ideje? Válaszát köszönöm :)

Hogy sokat egymás mellett ültek a padban, ez lehet véletlen is, vagy azért, mert az osztályfőnök is hasonló személyiségeknek látta Önöket. De többet nem szabad ebből kikövetkeztetni. Túlzottan ne erőltesse a barátságot, a találkozást. Ha értésére adta, hogy ezt Ön szívesen venné, nos, megtette. Ha a barátja erre nem lelkesedéssel válaszol, akkor nem érdemes jobban erőltetni. Tehet még egy próbát, Ön is kifejezheti még valamivel a rokonszenvét (apró ajándék, jel), de ha nem veszi a lapot, nincs mit tenni. Érdemes hagyni az eltávolodást. Ha Isten Önöket egymásnak szánta, akkor akár hetedhét határról is újra össze tudja hozni Önöket, s akkor már egészen más lesz...


Olvasva annak az asszonynak a bejegyzését, aki nem köthet szentségi házasságot férjével, bennem felmerült néhány kérdést.
Akit a felesége elhagyott, mert más férfinál kereste a boldogulását, az legyen kötelezve arra, hogy emiatt ő ne keresse más nővel a boldogulását? Mert tegyük fel, az elején még talán próbálkozik, hogy visszaszerezze a régi feleségét, de ha az rá se hederint, akkor a "nem jó az embernek egyedül lenni" alapján neki is nyilván természetes vágya hogy más társat keressen.
Az egyház tehetetlensége abban van, hogy a párok az oltár elé állnak, örök hűséget esküsznek egymásnak, de aztán ha ezt az egyik nem tartja be, s nem is bánja meg, akkor a másikat is egy lehetetlen helyzetbe hozza s ezt előtte valószínűleg meg sem gondolja.
A kérdésem arra vonatkozik: hogy a leírt esetben azért mégsem az volt, és sok ilyen esetet tudok még elképzelni, hogy közösen eldöntötték, hogy külön életet éltek, hanem a férfit konkrétan egy másik miatt elhagyta a volt feleség, s erre a kánonjogban nem kellene valami külön tételt kitalálni? Hiszen nyilvánvaló hogy nem mindegy, hogy valaki önhibáján kívül kerül bele-e egy ilyen helyzetbe vagy sem?
Egyrészt érthető az egyház tehetetlensége, másrészt azért mégsem teljesen...

A válások legtöbbjében, el kell ismerni, mindkét fél hibás valamennyire. Kétségtelen azonban, sok olyan helyzet is van, amikor az egyik fél mindent megtesz, hogy megmentse a házasságot, mégsem sikerül. Ilyenkor - bár, valójában minden válás esetén - súlyos sebek keletkeznek s nem csak az érzelmi világban, hanem egész sorsokat érintően. Mit lehet tenni? Teljes gyógyulás soha sincs, az csak az eredeti állapot visszaállítása lehetne. Mit tehetnek, például, a gyermekek? Nekik is szükségük van apára, anyára, de azt már nem pótolja semmi. (Itt is vannak szép kivételek, de ez is ritkaság.) Vannak tehát helyzetek, emberi életsorsok, amelyeket nem lehet helyreállítani. Az egyetlen, az igazi megoldás a szemléletmód, a látásmód megváltoztatása. Ebben mindig tud segíteni az Egyház. Segít felülről, az Isten oldaláról nézni, látni a saját sorsunkat. Ezzel kerülhet a helyére sok fájdalmunk, gyógyíthatatlan hiányunk.
Egyetértek Önnel abban, hogy az Egyház tehetetlensége érthető is meg nem is. Vannak helyrehozhatatlan sorsok (gondoljunk súlyos nyomokat hagyó balesetekre), ezeken az Egyház sem tud változtatni. De segít az új sorsot beleilleszteni, visszahelyezni az Isten kezébe. Ott minden újra rendeződhet.


Kedves Lelkiatya!
Gondjaim vannak egy közeli baráti kapcsolatomban,mondhatni a legközelebbiben,bári amiröl azt hittem,hogy az.Mindketten változásokon mentünk keresztül mostanában.Ö az utóbbi idöben nagyon furcsán viselkedik.Egyszerüen nem értem öt.Eddig sok mindenröl beszéltünk kötetlenül,szabadon.Az utóbbi hónapokban az kezdte el zavarni,ha megkérdezem töle hogy van,mit csinál,vagy amikor kirándulásra készült arról kérdeztem.Erre ö azt mondja,hogy nagyon kikérdezgetem,pedig nem kérdezgetem jobban mint régebben,és azelött ez nem volt neki probléma.Me sokkal mélyebb dolgokról is beszéltünk.Nem értem a mostani viselkedését.Egyébként ö is ki szokta kérdezgetni az embereket,engem is.Azt is mondta ,ha valaki nem akar beszélni,akkor azt a z embert hagyni kell,hogy ellegyen önmagában.Meg hogy a kérdések eröszakoskodások.És nem szeretne ilyen barátságot tartani.Pedig tényleg nem kérdeztem semmi egyebbet csupán hogy hogy van,meg minden rendben van-e nála.Az utóbbi idöben azt is észrevettem,szóba is került,emlitettem neki,hogy ugy veszem észre kerül társaságban,mintha menekülne tölem.Mondta is,hogy legszivesebben kerülne,mert elege van a kikérdezésböl,meg folyton analizálom hogy van.És annyira elege van,hogy egyenlöre nincs kedve találkozni velem.Meg hagyjam öt haragudni.Szeretné ha olyan lenne velem is a kapcsolata mint a közösségünk többi tagjával,de ez most lehetetlen,amig nem mulik el a haragja.Azt is mondta lehet nem fog tetszeni a reakciója nekem a jövöben,de ahhoz taratni fogja magát.Volt egy vitánk is ö akkor piócának nevezett,meg mondott más sértö dolgot is.Erre kikeltem magamból és megmondtam neki,hogy az utóbbi idöben nagyon beképzeltül viselkedik,meg nagy valakinek érzi magát.Ezt igy is látom.Nem tudom kihatással lehetnek-e rá bizonyos emberek,mert arra is gondolok a munkahelyén sok ember magatartását magába szivja.Szeretne külön menni,függetlenedni a szüleitöl,ez folyamatban is lesz hamarosan.Meg egy hete amikor komolyabban beszélgettünk egymással,azt is mondta,hogy neki nem csak velem,hanem másokkal is van gondja,meg megakar tanulni nemet mondani másoknak meg kifejezni az érzéseit.És úgy érzi talán ezek a változások miatt ilyen,meg,hogy az édesanyját is is kiszokta osztogatni a ragaszkodásról,meg egyéb dolgokról.Ö otthon kicsit elnyomásban él a szülök részéröl.Ez a beszélgetés alkalmával azt is mondta,hogy jó,hogy egyszer felhivtam a figyelmét arra,hogy öszintén mondjon meg dolgokat és vállalja a véleményét.De egy kicsit átesett a ló másik oldalára ebben.Ön szerint fejlödö képes még ez a barátság?A barátnöm az elmondottak alapján tényleg akarja még velem tartani a kapcsolatot vagy csak kifogásokat keres?Lehet-e még ebböl jó barátság vagy helyezhetö-e új alapokra?Elnézést a részltezésért,de nincs kitöl tanácsot kérnem ebben a dologban.Nagyon fáj és bánt,a szivem mályéig hatol ez a dolog.Kérem imádkozzon értem,hogy az Ur segitsen át ezen a megpróbáltatáson.Elöre is köszönöm!
Tina

Kedves Tina!
Attól tartok, ez a barátság most nem tartható tovább. Bizonyosan sok változáson mentek át az elmúlt időben, mint írja is, s ez eredményezheti az ilyen jellegű eltávolodást. Ne vegye zokon, hogy a közeledése, a próbálkozásai csak bosszantják, sőt, haraggal töltik el a barátnőjét. Láthatóan ő most nem vágyik erre a barátságra, márpedig ezt erőltetni nem lehet. El kell fogadnia a mostani helyzetet. Ha egy ideig nem keresi a társaságát, akkor van esélye, hogy esetleg később újra közelebb kerülnek egymáshoz, de ha most bármivel erőltetni akarná ezt a kapcsolatot, az csak annál rosszabbá teszi.
Természetesen imádkozom Önért.


Kedves Lelkiatya!
Azt szeretném megkérdezni hogy az istenkáromló de borzasztóan istenkáromló KÉNYSZER gondolatok bűnnek számítanak? (Nem az egyszerű káromló gondolatok hanem valódi diagnosztizált kényszer.) Azért kérdezem mert az ember úgy érzi hogy nem tehet ellene semmit csak jönnek próbál az ember ellene küzdeni kevés sikerrel.
Válaszát előre is köszönöm.

A kényszeres magatartás már betegségtünet. Leírásából nem tudom megállapítani, hogy Ön ebben a helyzetben van-e, de azt sejtem, hogy ez a vesződsége, vergődése nem beteges. Nyilván megvannak a lélektani okai. Meg is teheti, hogy elmegy szakemberhez, pszichológushoz, hogy ő megmondja, mennyire súlyos az esete. Ön azonban főként arra kérdezett, hogy bűn-e ez az állapot. Nem tudom. Nagyon sok mindentől függ. Mégis azt javaslom, hogy rendszeresen gyónja meg. Ne túl gyakran, de rendszeresen. Eleinte akár hetente is lehet (gyakrabban ne!), később pedig ritkíthatja (de legalább havonta). Ez is egyfajta terápia. Miközben kegyelmet is kap a küzdelméhez, lélektanilag is megkönnyebbül azáltal, hogy kimondja ezt a terhét, beszél róla. Ne azt firtassa, hogy ez bűne-e, hogy súlyos-e vagy sem. Tekintse inkább a lélek gyengeségének, és minél többször forduljon a legfőbb Orvoshoz, Krisztushoz. Lehetőleg áldozzon is rendszeresen. Ez vezethet fokozatosan a szellemének a megtisztulásához. De bűntudata emiatt egyáltalán ne legyen, hanem köszönje meg, hogy ilyen küzdelmeket enged meg Önnek az Úr.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

A mi községünkben nagyon szép 12.-i engesztelések vannak, ami már évtizedek óta hagyomány. A görög-, és római katolikus asszonyok ilyenkor összegyűlnek a templomban és közösen imádkoznak. Még soha nem kellett eltérni az adott hónap 12-étől, de a mostani pap aki alig nyolc hónapja szolgál itt már ezt is felborította, csak azért, mert a községben választási fórum lesz át tette 13.-ra. Sajnos nem ez az első eset, hogy nem tiszteli hagyományainkat, ha merünk neki szólni ezekről akkor virág nyelven kitér és minden félét mond. Mit lehet még tenni? Már templomba se szívesen járunk, de ezek az engesztelések mindig nagyon sokat jelentenek lelkiekben.

Érdekes módon több személy is hozzászólt ahhoz a kérdéshez, hogy egy pap mennyire felel, feleljen, felelhet meg a hívek elvárásainak. Többen nem is fogalmaztak meg lelki természetű kérdést, ezért ezeket a szokott módon a Fórumra tettem: A rovatba érkezett levelek papjainkról, papnövendékeinkről, egymásról... cím tárába. Ott esetleg mások is hozzászólhatnak a kérdéshez.
Önnek azt tudom mondani, amit korábban is, hogy alapvető magatartásunk mindig az elfogadás kell, hogy legyen. Szokták mondani, nincsen olyan pap, aki mindenkinek megfelelne. Ezért legjobb, ha nem emberek tetszését keresi, hanem legjobb lelkiismerete szerint az Úrnak kíván egyedül megfelelni.
Jogos lehet az Ön javaslata is, hogy az odakerülő pap ne akarja megváltoztatni a helyi szokásokat, mégis a pap legfőbb kötelessége ezen a téren, hogy a liturgikus előírásokat tartsa meg, s ezekben nem szerepel az adott naphoz kötött ájtatosság. Talán ezért is nem mutat ebben olyan nagy buzgóságot az atya, mint amennyire az érintett hívek szeretnék.


Tisztelt Lelkiatya! Szeretném megtudni,hogy a görögkatolikus énekeskönyv is zsoltárokra és dicséretekre tagolódik? Horvátországi református hivő kérdezi.

A görögkatolikus Énekeskönyv igen összetett szerkezetű. Tartalmazza az utrenye (reggeli dicséret), majd a Szent Liturgia és a vecsernye (esti dicséret) állandó énekeit. Utána következnek ugyanezen szertartások változó énekei a nyolc hangnak megfelelően nyolc hetes forgásban. Ezt követik a változó, tehát Húsvéttól függő ünnepek (nagyböjt előtti vasárnapoktól egészen Pünkösdig), majd az állandó, vagyis naptárhoz kötődő ünnepek változó részei. Ezeken kívül még egyéb szertartási szövegeket és zsoltárok is vannak benne. Azt hiszem, jelentősen eltér a református énekeskönyv szerkezetétől.


Kedves Lelkiatya.
Tetszenek nekem tudni abba segíteni, hogy mik a feltételek annak hogy kispapok legyünk? vagy mire van szükségünk az elhivatottság mellett? Érettségi átlag számít? esetleg nyelvvizsga? Kérem írjon nekem részletes választ a felvételiről és a feltételekről.
álaszát előre is köszönöm
Ádám

Az elhivatottságon kívül, mely az első és legfontosabb feltétel, szükség van még néhány dologra. Az illetőnek a Hittudományi Főiskola honlapján megtalálható jelentkezési lapot (teológus szak) kell kitöltenie. Ezen kívül szükség van keresztlevélre, lelkészi ajánlásra, önéletrajzra, felvételi kérelemre. Mindezeket az iratokat arra a püspökségre kell beadni (Hajdúdorogi Egyházmegye, Miskolci Apostoli Exarchátus), ahova jelentkezni szeretne. Június végén, július elején szokott lenni a felvételi, mely írásbeli és szóbeli vizsgából áll, s amely orvosi és pszichológiai vizsgálattal is kiegészül. A felvételi követelmények, illetve a felkészülést segítő feladatok szintén a Főiskola honlapján találhatók: http://www.atanaz.hu/?q=node/167. Mindezzel együtt azt javaslom, hogy akit komolyan foglalkoztat a szemináriumi jelentkezés, az mindenképpen keresse fel saját parókusát, aki ezekben a gyakorlati dolgokban is fog segíteni, de ennél fontosabb, hogy lelkileg is tudja egyengetni a hivatás útját. A felvételivel kapcsolatos gyakorlati kérdésekkel kapcsolatban a Főiskola Tanulmányi Osztályán örömmel segítenek, melynek elérhetősége a honlapon szintén megtalálható: www.atanaz.hu


Tisztelt lelkiatya!
Az önkielégítés bün?

Beszennyezi a testet és a lelket egyaránt. Testi örömet szerez, de csak egészen rövid időre, néhány percre, ugyanakkor a lelket terheli, béklyóba köti. Nehéz küzdelem ellenállni neki, de ha az ember hosszú időn át le tudja győzni, akkor lassan megérzi, hogy ezáltal egyre inkább tisztul a lelke. A nemiségből fakadó testi vágy Isten ajándéka, mely emberi mivoltunk természetes eleme. De ha csak saját öröm gerjesztésére használjuk, akkor megcsaljuk és megszégyenítjük vele Isten csodálatos tervét, amely ennek révén a szeretet általi teremtésbe akar bennünket bevonni.


Tisztelt Lelkiatya!

Mi a Katolikus Egyház nézőpontja az antropozófiával (pl. Rudolf Steiner tanításaival, nézeteivel) kapcsolatban?
Megfér egymás mellett az, hogy valaki katolikus és az antropozófiával is foglalkozik?

Köszönöm szépen a válaszát!

Bár az antropozófia hivatkozik a kereszténységre, Jézustól és a Bibliából sokat merít, de ezt mindig csupán saját elméletének alátámasztására teszi. Az antropozófia jellemzően a gnosztikus tanítások közé sorolható, amelyeket sorra elítélt az Egyház, mert a hitet felcseréli egyfajta magasabb rendű tudással, más típusú megértéssel. Holott a hit elsősorban személyes tapasztalat, isteni ajándék, és nem fogható fel úgy, mint az emberi erőfeszítés eredménye.


Tisztelt Lelkiatya!

Mi a Katolikus Egyház hivatalos álláspontja a halál utáni léttel kapcsolatban, konkrétabban, a reinkarnáció lehetőségét teljesen kizárja, vagy bár nem vallja/tanítja, a lehetőségét azért nem tagadja?

A halál után következik a feltámadás. A feltámadás olyan örök életre vezet bennünket, amelyben személyesen egyesülhetünk Istennel, ez az üdvösség, vagy végérvényesen elzárjuk magunkat Tőle, ez az örök kárhozat. A halál utáni élettel kapcsolatban figyelmébe ajánlom ezt a két szócikket:
http://lexikon.katolikus.hu/F/f%C3%B6lt%C3%A1mad%C3%A1s.html és
http://lexikon.katolikus.hu/H/halottak%20f%C3%B6lt%C3%A1mad%C3%A1sa.html
Mivel az emberi személynek lényegi része a teste is, ezért a személy fogalma kizárja a reinkarnációt, ti. hogy ugyanaz a lélek másik testet, főleg másfajta szervezetet (állatét, növényét) vegyen magára. Az ember személy, Isten képmása, egyedi, megismételhetetlen. A hit szempontjából a lélekvándorlás tana ellentmond az ember idő- és történelem-tapasztalatának, nem ismeri a kegyelmet és kizárja a reményt.
Ez utóbbi gondolatokat pedig szintén a Katolikus Lexikonból vettem, ahol bővebben olvashat érdekes dolgokat erről a kérdésről:
http://lexikon.katolikus.hu/L/l%C3%A9lekv%C3%A1ndorl%C3%A1s.html


Kedves Lelkiatya!

Azt hiszem, nagyon furcsa kérdést teszek fel.
Az Úr hosszú évtizedek után fordította vissza a szívemet maga felé. Miután meg- illetve visszatértem, nagyon megváltozott az életem. Sohasem gondoltam volna, hogy én valaha vágyni fogok a gyónásra, egész vasárnap alig várom az esti szentmisét, többek között ezért is járok az estire, hogy egész nap várhassak valami jóra. Saját hitemről is van bőven tanulnivalóm, katekézisre is járok. Az ott és a szentbeszédekben elhangzottak néha napokra töprengeni valót adnak.
De mi az, amikor a plébános atya szentbeszédét hallgatva, és mise után is valami furcsa vágyakozást érzek? Mintha valami hiányozna, de mégsem hiány. Mintha valamire vágynék, de hiába kutatom hogy mi lenne az, nem tudom okát adni. Nem a szentmise hagy bennem hiányt, az biztos, és igazából nincs is semmi bajom, kérdeznivalóm sincs, nem is tudom ezt mihez hasonlítani. Ez elég gyakran előfordul, de érdekes módon, ha szentségimádásra megyek, akkor utána sohasem érzek ilyet, pedig az is mise után van.
Biztos bennem van a hiba, és csak remélni tudom, hogy ez nem valami beteges dolog. De miféle vágy az, amit egy szentbeszéd, vagy egy mise kelt fel?

Arra gondolok, hogy Önben még nagyobb vágy él az Élő Isten iránt, mint amit a mostani vallási gyakorlatával teljesíteni tud. Jó, hogy elmondta, hogy a szentségimádás nem hagy ilyen hiányérzetet. Ezért is gondolom, mélyebb Isten-kapcsolatra vágyik. Természetesen mindez nem beteges, hanem nagyon is egészséges dolog. Nem kell tennie semmit, mint a belső vágyra hallgatni. Ha teheti, menjen el ezekre a szertartásokra. Akár minden nap részt vehet szentségimádáson. Legalábbis Budapesten van erre lehetőség, vagy néhány szerzetesi templomban másutt is. De otthoni imaéletében is beillesztheti, hogy szavak nélkül csak csendben Istennel lélekben egyesülve imádkozik.


Kedves Lelkiatya!!
Egy kis faluból írok.Pár hónapja kaptunk egy új Papot aki nagyon nem jó irányba fordult!A vasárnapi misékre már nem szívesen megy az ember az egyik ok hogy nem fűtött a másik hogy értelmetlen hosszú szentbeszédeket tart ami nem kapcsolódik az evangéliumhoz össze vissza idézget zenészektől mindig az előző helyeken szerzett eseményeit mondja ami nem tetszik az embereknek!!!!Mi falubeliek meg voltunk szokva a rövid és szép érthető szentbeszéddel most már annyira nem is szeretünk templomba járni a Pap miatt!!!!A legutóbbi probléma amivel nagyon felháborított az elsőáldozás!!!Eddig 4ben áldoztak a gyerekek most pedig egy pár jómódú család 3 os gyerekét megáldoztatta volna ezt meghallva mi szülők felháborodtunk hogy a mi gyerekünk is van olyan mint a másé csak azért mert nem olyan vastag a pénztárcánk attól megáldoztathatja,így belement hogy a 3 és 4 osztályos gyerekek egyszerre áldoznak!!!Kérdem én hogy egy Papnak illő e így viselkedni?Ennyire kimutatni hogy akinek pénze van az mindent megtehet?Így megkülönböztetni a gazdagot és szegényet?A pénzröl szól már minden?Így nem közeledni tudunk Istenhez hanem eltávolodni egy Pap miatt akitől nem kapjuk meg a lelki békénket hanem csak a felháborodást váltja ki az emberből!!!!!Köszönöm válaszát!!!P.T

Kedves P.T.!
Bizony, keserű tapasztalat ez, amikor nem azt kapjuk meg az Egyháztól, amit várunk tőle. Helyesebben a paptól, aki annak képviselője, s akitől joggal várjuk el, hogy munkájával, sőt, személyiségével segítsen bennünket az Isten felé haladásban. Amikor azonban ez nem történik meg, tudnunk kell, hogy Isten választott és felszentelt embereként akkor is tudja nekünk közvetíteni a kegyelmet. Ha egy pap szörnyen bűnös életet él, akkor is tud bűnöktől feloldozni, akkor is teljes kegyelemmel tudja végezni a szent misét. Éppen ezért jól el kell különíteni magunkban az embert és a papot: az emberrel szembeni elvárást és az Isten eszközét a kegyelemközvetítésben.
Sok indulatot is érzek viszont az Ön sorai között. Ezt nem szabad hagyni. Ez mindenképpen a sátán munkája, hogy szembeállítsa az embereket egymással, sőt, még inkább az Egyházzal. Sajnos az illető atyán mi ketten nemigen tudunk változtatni - ha csak az érte mondott imádsággal nem. Az a kérésem, hogy ezt mindenképpen tegyék meg érte (én is megteszem), és próbálják meg különválasztani a kettőt. Ez most a hitük próbája is, hogy még ha a pap személye nem is tud segíteni, az Isten vonzásának mégis engedelmeskedjenek. Semmiképp se hagyják el emiatt a szent misét, a templomot, a Jóistent! Ha az atyával beszélnek, ne szemrehányással, vádaskodással, hanem nagy megértéssel és szeretettel. Neki is erre van szüksége. Sok példát ismerek, hogy a hívek az imádsággal, a hűségükkel meg tudták változtatni a papjukat. Ez Önöknek is sikerülhet, ez legyen a fő célkitűzésük!


Tisztelt Lelkiatya!

Ha valakit felnőttként az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek meg bemerítéssel, de nem az úgynevezett történelmi egyházak egyikében, ill. azok közül egyiknek sem tagja még hivatalosan (nem konfirmált, vagy bérmálkozott), viszont rendszeresen jár misére (mert érdeklődik a katolicizmus iránt), élete összhangban van a tanításokkal, az milyen állapotban van éppen, a Katolikus Egyház tanításai szerint üdvösség szempontjából?

Válaszát előre is köszönöm!

Keresztény ember, aki úton van az üdvössége felé. Természetesen még sokat kell tennie, rengeteg ajándék vár még rá. Javaslom, hogy minél mélyebben igyekezzen megérteni az egyházunk tanítását, és vagy római, vagy görögkatolikus rítusban vegye fel a bérmálás szentségét, s a Szentlélek már újabb erőt és lehetőségeket kap a továbblátásra és a továbblépésre.


Dicsőség Jézus Krisztusnak!

Véleményét szeretném kérni a Waldorf iskolákkal kapcsolatban. Tetszik a módszerük, de nem tudom, hogy nincs - e valamilyen scientológiai stb háttér mögötte.
Válaszát előre is köszönöm!
P

Vannak érdekes, követendő, hatékony pedagógiai módszereik. Ezeket érdemes megvizsgálni, és ami jó, azt átvenni. Viszont az emberről és világról való felfogásában egyértelműen az antropozófia gondolatvilága áll, ami ellentétes a kereszténységgel.


DJK.
Kedves lelki atya.
Népénekes könyv jelent meg a kárpátalján,olvastam róla a leírást.
Szeretném kérdezni hol és hogyan lehet megvásárolni? -magyar nyelven.
Több mint 70-éves énekeket kutattak fel az ottani atyák és tették közzé.
Köszönöm a válaszát!
Köszönettel: Miklós

A szergiosz@gmail.com címen személyesen érdeklődhet ez ügyben.


CD-re irt görögkatolikus liturgiákat hol lehet vásárolni, vagy az internetről letölteni.

Ilyen CD lemezeket a Szent Atanáz könyv és kegytárgyboltunkban lehet vásárolni. Sajnos még nincsen igazán sok. Hangfelvételekkel sem bővelkedünk. A médiatárunkban talál még néhány szertartást, de ezt is mindenképp bővítenünk kell még. http://www.gorogkatolikus.hu/?muv=mediatar


Tisztelt Lelkiatya!

Kérem, adjon igaz útmutatást az alábbi helyzetemre vonatkozóan.
Továbbá, amit leírok, az a bennem felötlő őszinte kérdések, meglátások.
Senki hitét megbántani NEM akarom, tehát ezt legyen szíves annak tudatában kezelni.

Felnőttként (25+) készülök a keresztelőmre és bérmálkozásomra.
De ahogy egyre jobban megismerem a Római Katolikus Egyház tanításait, elbizonytalanodom.
Megijeszt a kötöttség - pl. mi lesz, ha nem tudok vasárnaponként rendszeresen misére járni, vagy az egyházi adót becsületesen befizetni, mi lesz, ha a leendő párom protestáns lesz, akkor választanom kell a hit és a párom között?
Idegenkedem attól a tanítástól is, hogy a bűnöket nem volna elég őszintén meggyónni, megbánni Istennek és Jézus nevében kérni a megbocsájtást - kihagyva az atyát ebből a folyamatból. Valóban csak akkor nyerhetünk bocsánatot, ha egy atyának is gyónunk?
Valóban csak az Egyház képes helyesen értelmezni a Bibliát és a "hétköznapi hívő ember" nem képes annak helyes értelmezésére?

Mi történik, ha időközben a Pápa olyan szabályt hoz, ami ellen minden porcikám tiltakozik legbelül?
Bűn az, ha nem értek egyet minden egyes szabállyal, de azzal kárt nem okozok senkinek?

Érdemes-e úgy katolizálni, hogy tudom, nem vagyok képes egyetérteni minden egyes tanítással?
Viszont valami legbelül mégis arra ösztönöz, hogy a keresztséget vegyem fel...

Kérem, adjon útmutatást, mert legbelül nagyon kínzó és fájó ez a helyzet, nem lelek nyugalmat jó ideje.

Segítő válaszát előre is köszönöm szépen!

Az az érzésem, hogy bár megszületett Önben a vágy a keresztségre, de még nem érett meg rá a helyzet. Még kívülről szemléli Krisztus egyházát, és ezért, mint idegen tekint rá. Ez az oka annak, hogy némi gyanakvással fogalmazódnak meg Önben ilyen kérdések. Az a tanácsom, hogy foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel minél behatóbban. Természetesen nagyon fontos, hogy legyen olyan lelki atya, aki segíti, vezeti Önt. Hiszem, hogy az a Szentlélek, aki indította Önt az Istenhez való közeledésre, tovább is vezeti, és eljuttatja arra a felismerésre, hogy már csupán értelmi érvekkel közelítsen feléje, hanem átfordulva, mintegy határt átlépve a szívével próbálja megérteni ezt a titkot. Ahogy egy gyermek bizalommal ráhagyatkozik a szüleire, és fel sem merül benne a gondolat, hogy becsapják őt vagy félrevezetik, úgy, a katolikus hitű ember is, bár sok minden rosszat is lát, sok mindent megbírál, de tudja, hogy ez az egyház az, amelyet a Szentlélek vezet, és ez a Szentlélek segíti őt megtalálni az üdvösség útját.


Kedves Lelkiatya!

A r. katolikus egyház mennyire nyitott a nem keresztény közösségek tiszta tanításai iránt?
Pl. mennyire megengedett egy katolikusnak, hogy Buddha tanításait olvassa, és ha olyan gyakorlatias tanítást talál benne /összpontosítás fontossága, gondolatok rendezése (de nem buddhista mantrázással!/, stb.), ami építő jellegű és nem mond ellent a Bibliának, akkor azt alkalmazza is?
Egy ellenpélda: a buddhizmus egyik tanítása a reinkarnáció is, ami teljesen ellentmond a Bibliának, így ezt elvetem, ez nem kérdés.
De ugye ez nem azt jelenti, hogy minden mást is (ami nem mond ellene a Bibliának) el kellene vetni csak azért, mert buddhista iratban található, így az nem keresztény?
Hétköznapian megfogalmazva: "nem kell a fürdővízzel a gyereket is kiönteni..."

Válaszát előre is köszönöm szépen!

Van egy régi mondás: a katolikus kötőszó nem a csak, hanem az is. Ez azt jelenti, hogy a katolikus egyház, a nevének megfelelően (katolikus azt jelenti: egyetemes) mindenre nyitott, mindent befogad, amely a kinyilatkoztatással egyezik. Ez koronként, kultúránként nagyon különböző lehet.
Szabad katolikus embernek más vallások iratait is olvasni. Helyes, ha azokban felismeri a valós igazságokat. Szükséges azonban bizonyos óvatosság. Sajnos sokszor megtörtént, hogy valaki nem volt eléggé járatos a katolikus egyház tanításában, és a felszínes, gyermekkorában összeszedett hittartalomhoz képest nagy felfedezéseket tett más vallások tanításaiban, és elfordulva az egyháztól azokat fogadta el. Persze, arra is van példa, hogy ilyen kitérő után az illető visszatért.
Érdemes mindig egy pappal kapcsolatban lenni, és vele megbeszélni ezeket a dolgokat. Akkor nagyobb az esélye, hogy az ember nem téved el.


Kedves Lelkiatya!
Kicsit összeszaladtak a dolgok az életemben.Konfliktusok,munkahelyi gondok.Hirtelen megszakadt kapcsolatok.Nincs eröm Szentmisére menni,sokszor imádkozni sem.Néha az egyetlen imám az,hogy nézem az Úr képéét és beszélgetek vele.Úgy érzem csak Isten van meg az ima,és ez az egyetlen biztos pont az életemben,ezenkivül semmi és senki.Nagyot csalódtam az emberekben,nem tudok bizni senkiben sem.Nem is tudom lehet-e.Keménység keletkezett bennem.Nem szép ezt mondani,de sokszor szivesen belerúgnék másokba,ahogy azt tették velem is.A sok változást egyfajta lelki megtörtségként élem meg,mint akit belülröl összevertek.Nem a hiszek a szerelmeben,a barátságban,meg semmiféle emberi kapcsolatban sem.Bizalmatlanság,kétely van bennem.Egyedül az Úrban hiszek.Kérem,mit tanácsolna,hogy visszanyerjem a bizalmamat?És kitudjak emelkedni ebböl?Úgy érzem irányt és célt vesztettem,és nem tudok merre kell lépnem.
Válaszát elöre is köszönöm!
Lea

Kedves Lea!
Sajnos elkerülhetetlen, hogy legyenek ilyen mélypontok az életünkben. Az nagy erő, ha az Úrral való kapcsolatát továbbra is életben tartja. Bizonyára mély gyökerei vannak ennek az életében. Persze, minden kegyelem, Isten ajándéka. Ezért különösen is legyen hálás. Gondolja csak meg, ha elkeseredésében még ezt is elveszítené...
Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ha nincs is kedve, azért vegyen erőt és menjen el a templomba. Ott más oldalról tudja, tudná Önt megszólítani az Úr. Ez tarthatja hosszú távon életben a személyes Isten-kapcsolatát is. Ugyanis az is elfogyhat, ha csupán egyéni buzgóságából táplálkozik. El fog múlni ez a sötét időszak. Azzal siettetheti, ha most, ebben a hullámvölgyben többet olvassa a Szentírást, ezen keresztül jobban odafigyel az Úr szavára. Meg fogja látni, nagy erőt adó üzeneteket fog kapni Tőle.


Köszönöm válaszát! Van bennem még kétely, vannak felvetődött kérdések, amelyek a válasza kapcsán vetődtek fel bennem. Azt írta, hogy bízzunk főpásztorainkban. Meddig lehet bízni egy olyan irányban, aminek nem látjuk , mi hívek a célját? Természetesen az benne van a a kérdésemben, hogy az új dolgok iránt az ember bizonytalan. Félek ettől a bizonytalanságtól. Ebből fakad a második kérdésem: miért nem működik jól a kommunikáció a püspök atya és a hívek között? Miért nem tudhatjuk a dolgok okát és azt, hogy milyen eredménnyel számoljunk?
Erdő Péter bíboros úr mit értett a liturgia korszerűsítésén? Nem azt, amire sokan gondoltunk (olvastam más reakcióját is), hogy maivá tenni? (pl. érthetőbb szövegek).
Pontosan mit jelent a hiteles keleti liturgikus hagyomány? Nagyon jó lenne, ha ki tudná ezt fejteni, mert mi egyszerű emberek, akik nem végeztünk teológiát nem értjük, hogy ez mit jelent. Sokkal könnyebb elfogadni dolgokat, ha az ember érti azokat.
A Vatikáni Zsinat már több évtizeddel ezelőtt volt, miért csak most jött el az idő, hogy "helyreállítsák az eredeti tiszta állapotot"? Egyáltalán mit jelent ez?
Nagyon érdekes volt, amit írt, hogy "ahol szükséges". Főpásztoraink miért most látták szükségesnek a változást és előtte miért csak részeiben?
Ne haragudjon a sok kérdésért, de kételyekkel mindig nehéz élni. Adjon Atya útmutatást számunkra!

Nem irányban, hanem személyben érdemes bízni. Természetesen szabad jó szándékkal bírálni papjainkat, püspökeinket, rákérdezni, megkérdezni tőlük, mi miért van. De a bizalom azt is jelenti, hogy él bennem a nyitottság, hogy ha nem is értek mindent, hogy mi miért történik, elfogadom, hogy lehet az is hiteles, és keresem az értelmét, a célját a dolgoknak. Ezt tette, ezt teszi Ön is ezekkel a feltett kérdésekkel. Én azt érzékelem, hogy a püspök atyák igen sok tanítást fogalmaznak meg folyamatosan. Atanáz atya például a miskolci templomban folyamatosan katekéziseket tart. Fülöp atyának is számtalan írása jelent már meg a Szemlében és másutt is. A prédikációik is sokszor ezekről a dolgokról szólnak.
Erdő Péter bíboros úr a centenáriumi ünnepi Liturgián a hagyományhoz való hűség és a fejlődésben való bátorság kettős feladatáról beszélt nekünk. Sok változás valóban azt szolgálja, hogy a régies, nehezen érthető dolgok a mai emberhez közelibbé váljanak. Új fordításban jelenik meg hamarosan a Zsoltáros könyv, utána az Evangéliumos könyv, s bizonyára a többi liturgikus könyvünk is. Ezzel párhuzamosan nem csak a szövegek, hanem a dallamok áttekintése, a prozódiához való alakítása is folyik. Igen, ezek is részei a korszerűsítésnek. Van, aki ezek ellen háborog, mert szeretné ugyanazt a szöveget hallani, mint gyermekkorában. Ez teljesen érthető, ám azokra is gondolni kell, az új nemzedékekre, akik lassan nem is értik azokat a szavakat, amelyekkel mi gyermekkorunkban a hitünkről beszéltünk. A korszerűsítésnek viszont másik iránya visszatérni az elfelejtett hagyományokhoz. Ezzel még színesebbé, még gazdagabbá tehetjük az egyházi életünket. Ez is fontos az új nemzedékeknek is. Milyen szívesen éneklik a fiatalok az Akathisztosz himnuszt, amelyet még szüleink, nagyszüleink nem is ismertek, pedig a mienk.
A Vatikáni Zsinatnak két jogra vonatkozó dekrétuma csak jóval később jelent meg. A Latin Kódex 1983-ban, a Keleti Kódex 1990-ben. Ez utóbbinak liturgikus kiegészítőjeként tekinthető a Liturgikus Instrukció, amely 1996-ban jelent meg. Bizony, hosszú időbe telt, amíg ezek elkészültek, s persze, még hosszabb idő szükséges, amíg az ezekben foglaltak hétköznapi gyakorlatunkká váljanak.
Minthogy ehhez a kérdéshez többen is hozzászóltak, azokat a Fórum új hasábjára továbbítottam, ott érdemes böngészni közöttük: http://www.gorogkatolikus.hu/forum/index.php?topic=85.0


Bune lehet e a gyerekeknek az ha gyermekkoraban tobbszor is sexualis eroszakossag eri?

Szegény gyermeknek ez egyáltalán nem bűne, hiszen nem tehetett róla. Elszenvedője volt egy felnőtt ember gonoszságának. Lehet, hogy később az érzelmi életében ez súlyos nyomokat hozott, de semmiképp sem szabad, hogy emiatt bűntudat alakuljon ki benne, hiszen teljesen vétlen volt gyermekként ebben a helyzetben.


Erdő Péter bíborossal készített interjú összefoglalásában a honlapukon a következőt olvashattuk: "liturgia megújítása, fejlődése és korszerűsítése".
Azonban ma azt tapasztaljuk, hogy ez a fajta fejlődés inkább visszafejlődés a görögkatolikus egyházban. Olyan "hagyományokat" hoz elő püspök úr, amit se én, se a szüleink nem ismertek. Jó irány ez?

Bízzunk a főpásztorainkban, akik nem tesznek mást, mint követik az Egyház legfőbb vezetésének irányelveit.
Idézek néhány mondatot a keleti katolikus egyházak számára előírásként megfogalmazott Liturgikus Instrukcióból:
- II. János Pál Kelet világossága kezdetű apostoli levelében arra hívja fel a figyelmet, hogy azért kell figyelni a keleti egyházakra, akik élő tolmácsai az általuk őrzött hagyomány kincseinek, mert – mint mondja a pápa – amikor ezt szemlélem, szemem előtt megjelennek olyan nagy jelentőségű elemek, amelyek a keresztény tapasztalat mélyebb és teljesebb megértéséhez vezetnek, és ezért alkalmasak arra, hogy segítségével teljesebb keresztény feleletet adjunk a mai férfiak és nők várakozására.
- ...ahol ez szükségesnek látszik, arra ösztönöz, hogy élesszék fel a hiteles keleti liturgikus hagyományt, amelyet minden egyes keleti egyház az atyák közvetítésével az apostoloktól örökölt.
- ... ha azoktól a korviszonyok vagy személyi körülmények miatt eltértek volna, vissza kell térniük ősi hagyományaikhoz (idézet a Vatikáni Zsinat szövegéből, Orientalium Ecclesiarum, 6.)
- a Zsinat ...azt kérte az ugyanezen Szentszékkel közösségben levő keleti egyházaktól, hogy legyen bátorságuk újra fölfedezni önazonosságuk hiteles hagyományait, és ahol szükséges, állítsák helyre az eredeti tiszta állapotot.


Tisztelt Lelkiatya.
Fogalmam sincs mit tegyek. Egy barátom nagyon önfejű és makacs. Próbálom a helyes út felé téríteni, de folyton azt mondja hogy én akarom beosztani az idejét. A barátnőjével van együtt állandóan és rám nem szakít időt ami roszul esik. Nem bírtam tovább és elkezdtem vele kiabálni és hozzávágtam hogy mennyire rosszul esik hogy elhanyagol. Nem tudom mit tegyek, és mellette a lelkiismeret is gyötör hogy kiabáltam vele és ilyen módon közöltem vele a helyzetet. Ez normális? Bűnt követtem el?
A másik problémám a lustaság.Lusta vagyok tanulni kérem adjon tanácsot hogy hogyan tudnám ezt elkerülni. Imádkozok Istenez hogy írtsa ki belőlem ezt a érzést, de mit tudnék még tenni? Kérem Segítsen.

Bizony kár, hogy elveszítette a türelmét, és kiabálással próbálta védeni az igazát. De hát ilyenek vagyunk. Érdemes meggyónnia, ezzel a lelkiismerete is megnyugszik, és a bűn sem terheli tovább. Érdemes a barátjától is bocsánatot kérnie emiatt, és megpróbálni újra átbeszélni a dolgot. Viszont Önnek azt is el kell fogadnia, ha ez a barátja többet szeretne lenni a barátnőjével. Nem sajátíthatjuk ki egymást. Az igazi barátság nem birtokolni akar, hanem adni.
Ha imádkozik ennek a gyengeségének, a lustaságának a leküzdéséhez, akkor jó úton jár. Javaslom, használja ki most ezt a nagyböjti időt, és ajánlja fel a munkát, tanulást, amit éppen végeznie kell. Ez a negyven nap nem olyan hosszú. Ha viszont így ki tud tartani Húsvétig, akkor hozzá is szokhat ehhez az új fegyelemhez. A negyven napos imádság pedig meghozza a gyümölcsét.


Kedes Lekiatya!

30 eves egyedul allo, katolikus no vagyok.
2 egyetemet vegeztem, mindketto a jogi szakmahoz kapcsolodik amit nagyon szeretek. Ugyvedi vizsgara keszultem amikor a tanulast panikbetegseg es sulyos depresszio miatt abba kellett hagynom.
Tobb mint fel eve egy cegnel dolgozom mint tikarno, semmi koze a joghoz. Nagyon konnyu dolgom van, marad idom imatkozni, olvasi..stb utanna meg sportolni es mivel nem er stressz nagyon kiegyensulyozott vagyok.
A problema az, hogy mivel keves a feladatom keveset is keresek, minimalbert. Ebbol meg is eldegelek...
De egyre az jut eszembe, hogy talan masik munkat kene vallalnom, meg kepeznem kene magam, mert ha fontosabb ember lennek akkor tobb penzem lenne es tobb lehetosegem, hogy segitsek masokon, ugyanis nagyon szeretek masokon segiteni, adakozni stb..
Nem a tobb munkatol felek hanem attol, hogy talan elveszitem a lelki nyugalmamat ha stresszesebb korulmenyek kozott elnek, nem jutna annyi idom Istenre...rohangalnek en is egesz nap mint masok.
Kertem Istent, hogy vilagositson meg ebben es mintha azt a valaszt kaptam volna, hogy o ertelmes es szabad akaratu lenynek teremtett, vannak dolgok amiket nekem kell eldontenem es ne varjak el Tolle mindenben pontos utmutatast es O mindeg mellettem lessz.
Nem tudom eldonteni, hogy a Szentlelek probal valtozasra ravenni vagy a sajat ambiciom.
Egy dolgot tudok biztosan, hogy nem szeretnem, hogy az Istennel valo kapcsolatom karosodjon.
Kb egy evvel ezelott tertem meg, addig csak vallasos voltam. Az elmult honapokban ereztem ahogy Isten vezet pl azota rendszeresen jarok szentmisere vasarnap, gyonok havi rendszeresseggel, aztan elkezdtem jarni penteken is szentmisere,par honap mulva ereztem hogy penteki napokon bojtolnom is kell, elhagytam a cigarettat, elmult a panikbetegsegem, olvasom a Bibliat, javult a kapcsolatom a barataimmal, szuleimmel...tehat a lelki, valasos eletem ugy erzem, hogy nagyon sokat gyarapodott.
De ami a civil eletemet illeti, ha lehet igy elvalasztani, a munkam, parkapcsolat stb ..nem tudom sehogysem felfedezni Isten akaratat...
Lelkiatya, mi a velemenye errol?


Legalábbis azt tanácsolom, ne siessen a váltással. Bizonytalan meggyőződéssel semmiképp se döntsön.
Ha csak azért szeretne több fizetést kapni, hogy másokon többet segítsen, akkor ez az érv nem állja meg a helyét, sőt, inkább csalinak tűnik a gonosz részéről. Akinek több pénze van, az már nehezebben adakozik. Furcsa matematika ez, de az élet teljesen igazolja. Jézus nagyra értékelte a szegény asszony két fillérjét, s azt mondta rá, ez többet adott, mint a többiek, akik pedig nagyobb pénzeket dobtak a perselybe.
Úgy tűnik, hogy szépen mederbe került az élete, nem javaslom, hogy ki akarjon lépni belőle. Ne a világi érvényesülés, hanem a lelki elmélyülés felé lépjen. Az pedig idővel meg fogja világosítani, hogy mit kell tennie a cselekedetek terén.


Kedves Lelkiatya!
A fiam transzexuálisnak mondja magát.A mi tanácsunkra nem hallgat. Nagy nehezen sikerült rávennünk, hogy pszichológushoz menjen, hátha lehet rajta segíteni. Mi ebben az esetben egy keresztény szülő feladata? Meddig terjed a szeretet? Úgy érzem valamit tennem kell az imádságon kívül is.
Segítségét előre is köszönöm!

Akkor nehéz a helyzet, ha kamasz fiatalemberről van szó. Ilyenkor ugyanis a szülői szó gyakran nem sokat ér, sőt, néha épp az ellenkezőjét váltja ki. Az sem kizárt, hogy éppen ezzel a különlegességgel akar lázadni a szülőktől kapott természetes renddel szemben. Ha ez a helyzet, akkor nagyon aggódniuk nem kell, mert idővel maga is fel fog hagyni ezzel a butasággal.
Ám akármilyen korú is a gyermek, fontos, hogy ne tapasztaljon elutasítást a szülei részéről. Vegyék komolyan ezt a dolgot, beszélgessenek el vele. Az nagy eredmény, ha rá tudták venni, hogy menjen el pszichológushoz. (Nagyon fontos, hogy az illető szakember keresztény legyen!) Őrizzék ezt a nyitottságot feléje, hadd tapasztalja meg ezt az elfogadó szeretetet. Ha ezen feléje nyújtott szeretet mögött megvan az Önök biztos erkölcsi értékítélete, akkor ezek után valóban azt mondom, nem kell több, mint az imádság, mert ez a természetes szeretetközeg ki fogja őt gyógyítani.


Kedves Lelkiatya!
A munkahelyemen akadtak kisebb kellemetlenségek.A kolléganökkel eddig ugy volt,hogy megbeszéltük elöre a váltást,a fönök ebben szabadkezet adott.Eleint javasolta,hogy naponta váltusnk,aki délutános az jöjjön délelött,igy nem kell egymásnak a kulcsot hozogatni,de mondta ha megtudunk egyezni ö nem szol bele ebbe.Csak most közel egy év elmúltával akadtak ebböl gondok.A kolléganöm nem igazán hajlandó két alkalomnál többször délután dolgozni,föként abból van gond,hogy két egymás utáni napot ne dolgozzon délután.Ami ritkán fordul elö.De nagyon sokszor én is ledolgoztam 3-4 egymás utáni napot is délután.Rengetegszer hétvégén,és már fárasztóvá vált az egész.Ezt leszámitva mindent megtudunk oldani eddig ezzel se volt gond.Idövel több munkánk is lett,de fárasztobb délután dolgozni,a takaritás is arra marad aki délutános.Igaz,eleinte volt közöttünk egy olyan iratlan megállapodás,hogy én dolgoznék kedden meg csütörtökön délelött,ö meg szombaton délelött és vasárnap szabad lenne,mert hétvégén jár szorakozni.Itt az volt a gond amikor kértem a pénteket délelötti váltásba,bát belement,neki akkor nem tetszett,hogy két napot jön délután egymás után.És igy huzamosabb idö óta ez már zavaró.Annál is inkább,hogy már két föünnepen is nekem kellett dolgozni.Bár volt mindkettönknek elönye az elözö megbeszélésböl,azon gondolkodtam és úgy érzem az lenne a legkorrektebb megoldás,ha naponta váltanánk,igy mindenki arányos számu napot dolgozna délelött és délután.Az atya szerint helyes ez az elgondolás?Vagy érdemes mégegyszer átbeszélni ezeket a dolgokat?

Az bizonyos, hogy érdemes átbeszélni az egészet. Be kell látni, hogy vannak érdekütközések. Azt is be kell látni, hogy bár igyekszünk tekintettel lenni egymásra, mégis jelentkeznek az önös érdekek, s ezeket nem mindig egyformán ítéljük meg. Sajnos, ilyenek vagyunk mi, emberek. Emiatt látszik jobb megoldásnak, ha számszerűséggel próbálják egyenlővé tenni a munka terhét, tehát naponta felváltva dolgoznak. Hozzátéve, hogy rendkívüli helyzetek mindig lehetnek, és akkor el lehet térni ettől. Viszont ezekben az esetekben nyomban meg kell beszélni a cserét is, tehát mikor veszi vissza a másik az átadott munkaidőt. Újra mondom, emberi gyarlóságunk miatt vagyunk kénytelenek ilyen kicsinyességnek tűnő szabályokat meghozni. Én legalábbis így látom.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   


Ifjúsági Zarándoklat 2014








lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat