Váltás akadálymentesített változatra
fejléc
ünnep
 






Máriapócs

Miskolci Apostoli Exarchátus

Szent Lukács Szeretetszolgálat

Szent Atanáz Hittdományi Főiskola

Szeminárium

Szent Atanáz Kegytárgybolt

Görögkatolikus cigánypasztoráció

Tudásolimpia

Örökségünk kutatócsoport

Szeretettár

Diakónus

MKPK

parochia.hu

magyarkurir.hu

Keresztény Élet

Katolikus Rádió

Szent István Rádió

Bonum TV


Tegye fel kérdését a lelkiatyának!
(IP-cím: 54.221.30.139)


Mennyi öt meg nulla? (számmal)


Kedves lelkiatya!

Miért az bánt meg akitől nem is várnánk? Van egy 22 éves fiúismerősöm,(a legjobb barátom is egyben) aki ha nincs vele senki olyan mint egy angyal, de ha egy barátjával együtt találkozom vele mindig hülyeségeket beszél, kicsit nagyképűsködik. Egyébként nagyon jó lelkű, rendes fiú, csak néha nem tudja hogy hol a határ a hülyeségben. Ha interneten beszélünk nagyon kedves, mindig azt írja, hogy "remélem minden rendben van veled". Mire véljem ezt a viselkedést? Azt mondta egyszer hogy semmi baja nincs velem.
Válaszát köszönöm: Ági

Kedves Ági!
Sajnos, sokszor megtörténik velünk, hogy nem egyformán viselkedünk. A magatartásunk függ attól, hogy kik vannak jelen. Ez főként fiataloknál jelentkezik, akik még nem találták meg teljesen önmagukat. Vagy esetleg gyenge jellemű embereknél. Érdekes módon ilyen esetekben a rossz magatartás hamarabb és erősebben jelentkezik, mint a jó. Ez az áteredő bűn miatt megromlott, rosszra hajló természetünk miatt van így. Ezért nem az történik, hogy az Ön jelenlétében a barátja még a másikra is jó hatással volna, hanem fordítva, a barátja barátjának a rossz hatása az erősebb. Ha Önnel szépen beszél, akár szóban, akár írásban, ez azt jelenti, hogy lelke mélyén tiszta és jó emberről van szó. Ugyanakkor meg kell majd tanulnia, hogy ezt a belső jóságot mindig, minden körülmények között meg tudja élni, különben akár el is veszítheti.
Élj úgy, ahogyan gondolkodsz, különben úgy fogsz gondolkodni, ahogyan élsz, mondja egy régi bölcsesség.


Tisztelte lelkiatya!
A plébánosunk mostanában sokat beszél a tisztaságról és az erkölcsös életröl ami nagyon jó.Azt mondta az egyik prédikációjában,hogy az a fiatal,legyen az fiú vagy lány akinek már volt nemi kapcsolata vagy meztelen nök és férfiak képét nézegetette vagy ilyen videókat nézett nem tud tisztán nézni egy fiúra vagy lányra.Meg hogy ezeke a dolgok sebeket,büntudatot okoznak a lélekben.Egész pontosan mit kell érteni azalatt,hogy valaki nem tud tisztán nézni a másik nemre ez a bün miatt?Mik ennek a lélektani okai?Nem teljesen értem ezeket a dolgokat.Hogyan tudunk vigyázni a tisztaságra?
Válaszát elöre is nagyon szépen köszönöm!

A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Ez nem csak azt jelenti, hogy a szemen keresztül megmutatkozik a lélek belső világa, hanem fordítva is, a külvilág a szemen keresztül bejut a lélekbe. Jellemző példa, hogy ha valaki megnéz egy horror filmet, akkor utána álmában, de talán ébren is, hasonló szörnyű alakokat, képeket lát. Hasonló történik egy pornó film vagy kép megtekintésekor is. Az a fiú vagy leány ilyen képeket nézegetett, és meglát egy szép nőt vagy férfit, abban önkéntelenül is elindulhatnak ezek a képek, és már nem tud tisztán, érzékiség nélkül tekinteni a másik nemre. Még fokozottabban jelenik meg ez akkor, ha valaki nem csak nézegetett ilyen képeket, hanem szexuális élményei is voltak. Ha például egy fiú meg egy leány szeretik egymást, és belemennek a testi kapcsolatba, akkor ez annyira megzavarhatja a gondolkodásukat, hogy szinte állandóan ezt kívánják, és egyszerűen nem marad idő a tisztább, lelkibb közeledésre. Ez is okozója annak, hogy ma olyan sok házasság tönkremegy, mert nem tartották meg előtte a testi tisztaságot.


Tisztelt Lelkiatya!

Isten meggyógyíthatja a pszichés betegeket? Érdemes imádkozni erre a szándékra? Ha az embernek beteg gondolatai vannak segíthet az ima ezek megszüntetésében?

Természetesen. Isten nem csak a testi betegségeket tudja meggyógyítani, hanem a lelki és pszichés gyöngeségeket is. A rossz gondolatoktól is meg tud szabadítani. Éppen ez az egyik leghatékonyabb terápiás tanács, hogy az ilyen ember imádkozzék sokat. Amíg imádkozik, addig a figyelme a helyes irányba terelődik. Ha nem sikerül elsőre, az természetes, azon nem kell meglepődni. A testi betegségek orvosságai is általában nem az első pirula lenyelése után hatnak. Gyakran kell élni ezzel a terápiás módszerrel. De az imádságnak ez csupán az első szintje. Ezen kívül ott van a kegyelmi erő is, amely az imádkozó emberre száll, még akkor is, ha úgy érzi, hogy nem tud helyesen imádkozni. Az Istenhez forduló szándék is már imádság!


Kedves Lelkiatya!
Le tudná nekem írni hogy mi a zsolozsma? Mi a lényege? Hogy kell imádkozni? Szeretném én magam is végezn ezt az imát csak nem tudom hogyan kell.
Válaszát előre is köszönöm!
Dani

A zsolozsma magyar kifejezés, eredetileg zsoltározást jelent. Ez arra utal, hogy a zsolozsma jelentős része a zsoltárok imádkozásából áll. Az eredeti szerzetesi zsolozsma Egyiptomban (persze, akkor még nem nevezték így), egyszerűen folyamatos zsoltározás volt. Ennek nyomai ma is meg vannak a kopt zsolozsmában. A latin megfelelője az Officium, amely hivatalt, kötelességteljesítést jelent. Már inkább arra utal, hogy akik ezt végzik, azoknak az egész életét átjárja, ahhoz igazítják a napirendjük többi részét. A görög megfelelője megint mást emel ki: akoluthia, az egymást követő imádságok rendje. Szó szerint szertartást jelent, amely megint elég pontos magyar kifejezés, hiszen benne van a kötelesség elvégzése, megtartása, ugyanakkor a pontosan végzett imádság megtartó ereje is. Lám, csupán a szó elemzéséből sok fontos eleme világossá vált: a zsolozsma meghatározott imarend, amelyet az arra kijelölt személyek kötelességszerűen végeznek, sok zsoltárt veszünk benne, és az összetett rendszere megszenteli az egész napot, az egész életét a zsolozsmázó embernek. Természetesen nem csak a szerzetesek zsolozsmázhatnak. Ma egyre terjed az a szokás, hogy egyes zsolozsma-részeket, pl. imaórákat, egyebeket világi hívek is imádkoznak. Ez nagyon helyes, ez az Egyházunk lelki megújulását fogja eredményezni.


Kedves Atya !

Karácsonykor vidéken voltam egy hegy tetején lévő házban.Családtagommal részt vettünk az éjféli misén,majd autóval hazamentünk. Bizonytalan voltam, hogy másnap vajon parancsolt- e az ünnep. Igazából szerettem volna misére menni,de ott akkor délelőtt volt a mise és nem mertem kérni, hogy vigyenek oda autóval.Gyalog is lehetséges eljutni, de nehézkes. Nem voltam misén. Bánom és sajnálom. Nem először fordul az velem elő,hogy utólag őszintén bánok valamit. Igenám, de akkor már elmúlik a veszély vagy a kellemetlen helyzet és igy már persze könnyű bánni. Arra viszont önmagam iránt kétkedéssel gondolok, hogy ha ugyanaz a helyzet ismétlődne,vajon hogyan döntenék én, a bűnt megbánó???Félek, hogy ugyanugy. Egy nagyon kellemetlen orvosi beavatkozás előtt megkérdezték, hogy megkönnyítsék- e a beavatkozást azzal, hogy elkábítanak, de ennek az a feltétele,hogy legyen velem hazakisérő személy. Igent mondtam, de hazudtam a kisérőt,mert tudtam, egyedül is haza tudok menni probléma nélkül.Ezt azonban nem fogadta volna el a kórház. Hazudtam. Meg is bántam,mert ez bizalmatlanság Istennel szemben.Vagy el kellett volna viselnem a kellemetlenséget, bízva benne, vagy elvállalni. Én a könnyebbet választottam hazugság árán, mert nagyon féltem. (Mit nyersz ha az egész világot megnered de lelkednek kárát vallod?)Fogadkoztam magamban és gondolkodtam ezen, de tartok tőle, hogy ha ismétlődik uaz a szituáció,akkor ismét elgyávulnék és hazudnék. Megfigyeltem: utólag mindig bánjuk,mert persze elmúlt a vész ! És ha újból jön a vész ?Kimenekülünk ? háááát ???? Mi a véleménye az atyának erről?

Önnek igen érzékeny a lelkiismerete, és ez nagyon jó. A következő helyzet gyenge pontjait is érzékeli, látja, s ezért is fél tőle előre. Mindenekelőtt adjon hálát ezért a látásért. Második lépésben azonban azt mérje föl, hogy ennek az adottságnak megfelelően kell, hogy felnőjön a hite. Ugyanis Önnek nem az akaratereje gyönge, hanem a hite. A hite abban, hogy az Isten Önt át tudja alakítani, meg tudja változtatni. E hitgyöngeségnek az is oka, hogy a tekintetének iránya még nem elég egyenes, még túl sokat néz lefelé, önmaga felé. Pedig a fejlődés iránya fölfelé van. Ezt a látást, ezt a helyes irányt várja el tőlünk az Isten. Ha fölismerte gyöngeségét (lustaság, hazugság), ezt vallja be bátran (ezt meg is teszi), és ne csak fogadkozni akarjon, hogy többet ilyet nem tesz, hanem kérje Istent, hogy szabadítsa meg a gonosztól, hogy ne engedje a kísértésbe. Nemde, ezt kérjük rendszeresen a Miatyánkban? Ez az a bizonyos irányváltás a szemléletében, amire szüksége van. Bízzon jobban az Úr szeretetében és mindenható erejében. Ha újra elbukott, semmi vész, kérjen bocsánatot, és kérje újra, hogy töltse el Önt az Úr ereje. Szent Pálnak is fájt ez a kettős természet: nem azt teszem, amit szeretnék, a jót, hanem amit nem akarok, a rosszat. Föl is kiált: Ki szabadíthat meg e halálra szánt testtől? (Róm 7,19-25) A választ pedig tudjuk: Krisztus. Bízzon Benne, és meg fogja látni a csodát. Ne a saját gyarlóságán keseregjen, hanem az Úr mindenható szeretetén örvendezzen!


Dicsőség Jézus Krisztusnak!
Kedves Lelkiatya!
Már többször tapasztaltam, hogy gyónás alatt nem mindig jut eszembe az összes bűnöm amit el szeretnék mondani. Hiába felkészülök gyónás előtt, utána eszembejut hogy ezt, vagy azt nem említettem. Ilyenkor érvényesnek tekinthető-e a gyónás? És nem veszek-e még nagyobb bűnt a fejemre, ha szentáldozáshoz járulok, tudván hogy nem vallottam be mindent, bár nem akarattal történt?
Válaszát előre is köszönöm.

Képtelenség is volna mindent fölidézni. Ráadásul olyan bűneink is vannak, amelyeket észre sem vettünk. (A lelki fejlődésben élő ember fokozatosan egyre több bűnt talál magában, hiszen egyre érzékenyebb a lelkiismerete.) Fontos a bűneink megvallása után hozzátenni - ha nem is föltétlen kimondott szavakkal, de a szándékunkkal mindenképpen -, hogy mindezeket a bűnöket és mindazokat, amelyekre nem emlékszem, töredelmesen megbánok. Így, ha nem is tudtam elmondani mindet, de bocsánatot kérek azokra is. A pap, természetesen, nem tudja, nem ismeri ezeket, de az Isten, aki mindent tud, mindent lát, még nálam is jobban tudja, hogy mit követtem el, melyeket hagytam ki, megbocsátja és feloldozza azokat.


Lelki atyám:Szeretném megkérdezni,mit tegyek ,már rég nem fizettem egyházadót. Szeretném kifizetni az elmaradottat is .De azóta a férjem ,elhagyott minket a gyermekeimet azóta egyedül nevelem.Nem tudom ,hogy mondjam el ezt ,bár azóta feloldozást kaptam a gyónásom után.És szeretném azt is megkérdezni ,hogy mit tehetek a megmaradott szentelt vizel egyik évről a másikra.

Az elmaradt egyházadó befizetésének legegyszerűbb módja, ha beteszi a perselybe, amit erre szán. Vagy fölkeresi a plébániát, és fölajánlja 3 évre visszamenően az összeget. Ezzel egyenesbe hozta a dolgot. Persze, ettől kezdve már hallgasson a lelkiismeretére és minden évben fizesse azt be. De beszélhet az atyával is, és tőle is kérhet tanácsot, hogy hogyan rendezze. Ezt mindenképp tanácsolom, hogy a pappal is beszéljen erről a helyzetéről. Meg fogja látni, hogy sokkal többet fog kapni Ön, mint amennyit pénzben odaadott.
A már nem használatos szenteltvizet méltó helyre kell kiönteni. Vagy bele egy kútba vagy élő vízbe, vagy egy számunkra kedves élő virág tövébe, esetleg útszéli kereszt tövébe önthetjük.


Tisztelt Lelkiatya!
Mi a különbség a budapesti és a nyíregyházi szeminárium között? Azt tudom, hogy a központi szemináriumban római és görög katolikusok egyaránt vannak. De van még valami amiben különbözik a nyíregyházi szemináriumtól?
Üdvözlettel,
Máté

Vannak egyházmegyés szemináriumok (Esztergom, Győr, Veszprém, Szeged, Eger és Nyíregyháza). Általában a saját egyházmegye kispapjait veszik föl ezekbe, illetve azokat is, akik más egyházmegyéből származnak, de ott nincsen szeminárium. Budapesten van a Központi Szeminárium. Itt bármely egyházmegyéből lehetnek kispapok, de nem úgy, hogy oda jelentkeznének, hanem a jobb képességű kispapokat a saját püspökeik oda küldenek. Ez jelentős eltérés. A tanulmányokban egyes tárgyak magasabb szintűek, pl. kötelező a héber nyelv tanulása is. Ez az egyetlen teológiai egyetem, amely doktori címet is ad. A nyíregyház főiskola azonban sok olyan, főként keleti teológiához kapcsolódó tárgyat is nyújt, amelyet Magyarországon másutt nem. Sőt, a határon túlról is jelentkeznek a mi főiskolánkra, újabban nem is csak magyar nyelvűek.


T.Lelkiatya!

Miért van hiány a görög egyházban papokból? Sajnos azt veszem észre hogy a papok száma egyre csökken. Talán nem vonzza a fiatalokat a hivatás vagy én látom rosszul és szó sincs ilyenről?
Viszont sajnos a szerzetesrendek létszáma is csökken. Nem értem miért állnak egyre kevesebben Isten szolgálatába?
Vera

A hivatás nagy titok. Istentől származó hívás, de jelentősen befolyásolja a világ és az emberek hozzáállása is. Ma olyan világban élünk, amely egyáltalán nem kedvez a hivatásoknak. Nincsen nyílt egyházüldözés, amely a tapasztalat szerint még erősebb hitvallásra készteti a keresztényeket, tanúságtevővé, vártanúkká válnak, de ma ennél sokkal alattomosabb támadásnak van kitéve az Egyház. A fiatalok gondolkodását tudatosan elbolondítja, nyíltan hirdeti a bűnt, az érzéki, testi vágyak követését, kiélését. Közben pedig olyan pszichés zavarokat kelt a sok válással, emberi kapcsolatok szétzilálásával, hogy egyre képtelenebbek lesznek bárminek is elköteleződni. Nem csak a papságra vagy szerzetességre, de még a házasságra is, amely szintén életre szóló elhatározást igényel. Aki meghallja az Isten hívását, ne habozzék, ne halogassa a döntést, hanem bátran vállalja azt, hogy föláldozza magát másokért és az Istenért!


Kedves Lelkiatya!

Az alábbi helyzetben római katolikusként gyónhatok görög katolikus atyánál?

Római katolikus vagyok, római katolikus misékre járok rendszeresen.
Néhány éve felnőttként részesültem a bevezető szentségekben, saját kérésre, mert ez az a rítus, hit út, ahol otthon érzem magam. Most ezt nem részletezem, mert a kérdés szempontjából a részletek nem fontosak. Ezzel kapcsolatban az a fontos, hogy nem áll szándékomban rítust váltani, a rk.-hoz ragaszkodom, de nyitott maradok a görög katolikus felé is.

De gyónni még soha nem gyóntam. Annak a közösségnek a vezetője előtt, ahova rendszeresen járok misére, valami miatt nem tudok megnyílni úgy, hogy gyónni tudjak. Semmi személyes problémám nincs vele. Egyszerűen nem tudom a zárkózottságom okát. Ezt imában Isten elé viszem.
De már szükségét érzem a gyónásnak. Nem akarom halogatni tovább.
Van viszont egy másik atya, akivel beszélgettem már többször, és valami miatt nála szívesebben gyónnék, mert iránta jobban megvan a bizalmam, jobban meg tudok nyílni gyónás tekintetében. Viszont ő görög katolikus.

Tudomásom szerint kölcsönösen elfogadottak, ezért gondoltam, hogy akkor elmegyek a görög katolikus atyához gyónni, ahol biztos hogy nyitottan és őszintén meg tudok gyónni.
Lehet, utána már nyitottabb tudnék lenni más atyánál is. De addig csak halogatom, és belül már frusztrál ez a helyzet.

Ilyen helyzetben gyónhatok görög katolikus atyánál római katolikusként is?

Nyugodtan elvégezheti a szentgyónását a görögkatolikus atyánál. Ugyanannak az egyháznak a tagjai vagyunk. Mint ahogyan kölcsönösen részesülhetünk az Eukharisztiában, még ha más rítusú Liturgián vagyunk is, éppen így a szentgyónásnak sincsenek rítuskorlátai.


Tisztelt Lelkiatya!

Mit tehetek az alábbi helyzetben?
Január második felétől visszaülök az iskolapadba tanulni, felnőtt OKJ oktatás keretein belül. Az órák szombati napokon lesznek, és abban a katolikus közösségben, ahova tartozok szombatonként van mise. De így január második felétől nem tudok itt misén részt venni.
Ilyen esetben elfogadható-e az, ha rk.-ként amíg a képzésre kell járnom, a görög katolikus liturgiára megyek, görög katolikus atyánál gyónok és áldozok?
Nekem a görög katolikus liturgia maga is idegen. De nem akarok az egyháztól eltávolodni azáltal, hogy nem járok misére, ezért gondoltam, hogy bár római katolikus vagyok és az a rítus az, ahol otthon érzem magam, mégis liturgiára elmennék. Talán Isten így akarja, hogy még nyitottabb legyek, és ne a külsőségekre figyeljek, hiszen ha jól tudom az üzenet ugyanaz, és kölcsönösen elfogadott a két egyház között.

Helyénvaló gondolat, hogy adott esetben a római szent mise helyett görögkatolikus Szent Liturgián vegyen részt. Ez mindenképpen segíteni fogja a nyitottságát - egyébként a tanulmányai is ezt fogják erősíteni. Görögkatolikus templomban gyónhat is, áldozhat is, hiszen ugyanannak a Katolikus Egyháznak a tagjai vagyunk.


Kedves Lelkiatya!
A súlyos és a halálos bűn között mi a különbség? Mik a leggyakoribb súlyos bűnök például? Halálos bűn elkövetése után nem járulhatunk szentáldozáshoz ha jól tudom. Ez a súlyos bűnökre is vonatkozik?
Előre is köszönöm a válaszát!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

A Katolikus Lexikon így magyarázza:
A halálos bűn és a bocsánatos bűn különbségét már a Szentírás jelzi (1Jn 5,16-17), a különbségtétel az Egyház hagyományában született meg, és azt az emberi tapasztalat megerősíti. A halálos bűn lerombolja az ember szívében a szeretetet, mert súlyosan megsérti Isten parancsát; elszakítja az embert Istentől.
Továbbá: Halálos bűn az, amikor az ember tudva és akarva súlyos dologban nem engedelmeskedik Isten akaratának.
Érdemes végigolvasnia a szócikket:
http://lexikon.katolikus.hu/H/hal%C3%A1los%20b%C5%B1n.html


Miért nem tudok gyónni? Miért írtózom ettől. Nincs pap aki előtt meg tudnék nyílni. Már többször is elolvastam az egész Újszövetséget, de olyan utalás nincs benne, hogy a pap fülébe kell gyónni, hanem bűnvallomást és bűnbánatot mond Jézus. Tehát egy kereszt előtt a szobámban, meg tudom gyónni a bűneimet Istennek! És meg is kapom a feloldozást. Ezért teljes lelki nyugalommal megyek áldozni. A fülbe gyónást szerintem az inkvizició vezette be. El kellene törölni, ez nem szentség. Sokkal jobb lenne, ha egy gyóntató szobába menne be a hívő, és egy feszület előtt elmondaná a bűneit. És kint a pap feloldozná. A pap ember. A zsidóknál is a főpap csak bemutatta az áldozatot, és nem több. A pap bemutatja az áldozatot, és szavaira átváltozik a kenyér és a bor, de ez is Isten műve. A pap mindig és mindenkor ember marad. Főleg amikor (sokszor) bűnnel fertőzötten megy az oltárhoz.

Két fájdalmas kérdését a harmadik mondatában már meg is válaszolta. Valami miatt Önnek nehezére esik a megnyílás. Lehet, hogy korábban sebeket kapott az emberi bizalmatlanság terén, esetleg gyermekkorában élt át hasonlót. Mindenesetre ez a belső gát teszi annyira nehézzé az Ön számára ezt a megnyílást. Igaz, azt írja, hogy teljes lelki nyugalommal megy áldozni, szavai mégis bizonyos zaklatottságról árulnak el e téren.
A fülbegyónást nem az inkvizíció vezette be. A kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Lehet, hogy könnyebbnek tűnik egy üres szobában elmondani a bűnöket, mégis szükségünk van arra is, hogy más emberek meghallgassanak. A pszichológus sem azt javasolja, hogy üres szobában beszélje ki magából a feszültségeket a megkönnyebbülni vágyó. Márpedig itt sokkal többről van szó, mint emberi eszközökkel való lélekgyógyításról. Krisztus Urunk maga bízta rá apostolaira az oldás és kötés hatalmát (Mt 18,18; Jn 20,23). Ezeken a helyeken Jézus valóban nem fülbegyónásról beszél, de mégis arra utal, hogy az arra általa fölhatalmazott személyeknek kell elbírálniok a vétkek súlyát.
Abban teljesen igaza van, hogy a pap is ember és mindig is az marad. Bűnössége miatt is rászorul a bűnbánat szentségére. Nem azért oldoz fel, mert ő tisztább lenne a másik embernél, aki nála meggyónik, hanem, mert erre Krisztus hatalmazta föl. Nagy alázat kell a szentgyónáshoz. De, ha legyőzzük magunkban ezeket az ellenérzéseket, akkor ez a megtisztító bűnbánat még alázatosabbá tesz.



Tisztelt Lelkiatya!

Nagyon nehezen szembesülök felnőtt gyermekeim párkapcsolatával.Mi a gyermekeinket keresztény szellemben neveltük, vasár és ünnepnapokon közösen mentünk a szentmisére. Három gyermekem van, 28 éves fiú, 26 éves lány és 18 éves fiú. A 26 éves lányom férjnél van,a férje volt ugyan elsőáldozó,de egyszer sem kíséri el a feleségét templomba.A legidősebb fiam egy év után összeköltözött a barátnőjével,aki reformátusnak lett keresztelve, de nem gyakorolja ő sem a vallását, sőt azt is hangoztatja, hogy ő nem hisz Istenben.A nagymama karácsonyra egy bibliát akart neki ajándékozni, azzal a feltétellel, hogyha fogja olvasgatni, de nem fogadta el. Komolyan kezdek aggódni értük,hiszen már a kis unokám is útban van. A házasságról a fiam hallani sem akar. A legkisebb fiam barátnője pedig meg sincs keresztelve. Nagyon el vagyok keseredve, tehetetlennek érzem magam.
Isten áldását kérve munkájára,válaszát várva, üdvözlettel Icus.

2115.01.02-1

Kedves Icus!
Aggódnia nem kell, mert az nem segít semmit. Helyzetét, lelkiállapotát azonban teljesen megértem. Nem könnyű dolog a mai fiatalokat istenfélelemre vezetni, hiszen annyira erősen hat rájuk a világ szelleme, hogy ember legyen a talpán, aki annak ellen tud állni. Aggódnia azonban azért nem kell, mert tudhatja, hogy Isten kezében vagyunk. A gyermekei is. Ha kiskoruktól fogva nevelte őket a hitre, akkor ez lelkük mélyébe beleivódott. Lehet, hogy most szinte semmi nyoma nem látszik, de adott esetben, szükséghelyzetben majd felszínre kerül. Ha azt látja, hogy már nem tud rájuk hatni, azt javaslom, ne is erőltesse. Bízza őket nagyobb erővel a Mindenhatóra. A szavakat, melyeket nekik mondana, mondja el az Úrnak, vagyis rábeszélés helyett imádkozzék.Most ez a legtöbb, amit tehet értük.


Kedves Lelkiatya! Fura érzésem van és nem is találom a megfelelő jelzőt rá... Szóval hányszor, de hányszor elhatároztam magamban azt, hogy rendszeresen olvasom a Szentírást: a napi evangélium mellett folyamatosan az elejétől kezdve, hogy legalább egyszer elolvassam az összes könyvet, írást. Viszont állandóan oda jutottam, hogy el-elmaradnak az olvasások, egy idő után pedig hosszú hónapokon át kezembe sem vettem a Szentírást, pedig ott van fejem mellett az éjjeli szekrényen, kéznél.
Kb. 2 hónapja telepítettem okostelefonomra az e-avangélium alkalmazást és az lett a gyakorlatom, hogy minden nap lefekvés után, amikor csend és nyugalom van körülöttem, a kezembe veszem a telefont és elolvasom a napi evangéliumot.
Sőt, nem rég telepítettem a zsolozsma alkalmazást és most a karácsonyi időben több nap is elimádkoztam az egészet kezdve az imádságra hívástól egészen a befejező imaóráig.
Azért van bennem fura érzés, mert nem értem a helyzetet és magamat sem. Ott van tőlem (most is) karnyújtásnyira a nyomtatott Szentírás, de nem érzek késztetést arra, hogy a kezembe vegyem és olvassam. Viszont tudom, ha lefekszek, akkor a telefonon el fogom olvasni a napi evangéliumot. Ennyire modern világban élnénk? Ennyire a rabjává váltam a digitális világnak? Nem tudom, hogy mennyire helyes ez vagy sem. Ha leírná ezzel kapcsolatos gondolatait, megköszönném!

Ez valóban érdekes jelenség, de nem érdemes nagyon csodálkozni rajta. A villódzó elektronikus herkentyű valahogyan jobban vonz, mint a szögletes, lapozni való kötet. Azt hiszem, kevés kivételtől eltekintve ma a legtöbb embernél ez így működik. El lehet gondolkodni azon, hogy ennek mi az oka. Én azonban ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy ez a technikai vívmány mégiscsak eléri célját, mert amit nem sikerült hagyományos módon, az lám, a modern eszközzel mégis megvalósul. Arra ügyeljen azért, hogy ez az esti olvasás meg a zsolozsmázás valóban Istenre figyelést eredményezzen. Valóban Tőle várja annak üzenetét, szeretetében való megerősödést. Különben hiába forgatja a XXI. századi kütyüt. Szerintem adjon hálát, hogy ez így van, és használja ki ezt a nagyszerű lehetőséget.


Tisztelt Lelkiatya!
Eltartási szerződést szeretnék kötni
...
Tisztelettel. R

Kedves R!
Áttettem a Szerkesztő rovatába az írását.


Kedves Lelkiatya!

Ismét eljött egy újabb év. De ez rengeteg feszültséget fog okozni a számomra. Idén fogok érettségizni, idén lesz a jelentkeezés felsőoktatásba és még sorolhatnám mi mindennel jár egy középiskolás utolsó éve az iskolában. Mindentől nagyon félek, hogy vajon hogy fog alakulni az év.
Hogyan győzhetném le a bennem lévő félelmet ezektől a dolgoktól?

Andi

Kedves Andi!
Ennyi erővel arról is írhatna, micsoda csodálatos dolgok fognak történni Önnel ebben az esztendőben: érettségizni fog, felvételizni egyetemre vagy főiskolára, rengeteg új barát és lehetőség vár Magára. Nem félni kell az előttünk álló dolgoktól, hanem lehetőségeket látni bennük. Olyan számunkra a világ, amilyennek látjuk. Természetesen sok nehézség is van benne, s nem akarom áltatni, nem csak ez az esztendő lesz most nehéz, hanem az utána következők is. Sőt, minden bizonnyal az utána következők még nagyobb feladatokat tartogatnak az Ön számára. Lesznek majd újabb szenvedések is. De mindezekben meg kell látnia a lehetőségeket, az Isten ajándékát, amelyekkel nevelni, növelni, alakítani akarja Önt. Mivel teljesen igaz Szent Pál mondása: Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik (Róm 8,28), leginkább azt javaslom, hogy az Istent szeresse minél jobban. Őbenne bízzék, és mindent úgy fogadjon, mint az Ő szeretetének jeleit. Akkor a sok izgalom, ami Önre vár, egyszersmind örömteli izgalom is lesz, legalábbis utólag mindig meg fog mutatkozni azok szépsége.


Kedves lelkiatya!
Az egyik volt közeli barátnöm hirtelen levágatta a haját,nagyon extravagáns stilusban,ami korábban nem volt jellemzö rá.Az utóbbi idöben nagyon szokatlan volt a viselkedése is,hol magába vonult,hol pedig elszállt a beképzeltségtöl.A kettönk barátsága is széttört gondolom a változások hatására,meg más kapcsolatok,dolgok is az ö életében.Ez az ember azelött nem ilyen volt.A régi egyénisége szimpatikusabb volt.Az új egyéniségével szinte ellök másokat.Nincs már meg benne a régi figyelemsség,kedvesség.A beszéd stilusa is agressziv.A tekintete is más.Úgy látom, ö mindenkivel igy viselkedik.Nem tudom miért.Igaz,hogy sok rossz dolog történt a kettönk barátságában,de azért aggódok érte.Van bizonyos labilitás a természetében,és félek nehogy valamit csináljon magával.Ezzel a viselkedés formával félek nem vonzani hanem taszitani fog másokat.És ha egyszer nagyot esik,ami nagyon valószinünek látszik,akkor annak nem lennének jó következményei.Nem mondhatok neki semmit azóta,hogy a barátságunk összetört,sokszor megvetéssel néz rám,különösen ha a közelében vagyok,báris ezt igy érzem.Mindig arról beszél feltünöen,hogy szabadságra vágyik.Nem akar senkivel sem úgy igazán jóban lenni most hanem inkább felszinesebben.Az internetes oldalára is sok dolgot dalt rak fel a változással kapcsolatban,de Istennel kapcsolatban is.A vallási közösségbe jár,söt úgy látom jobbára ilyen helyekre jár,Istennel is foglalkozik,de ez a két stilus valahogy furcsa kombináció.Azt mondta a közösségben egy megosztás alkalmával,hogy benne az elmult évben sok minden lerombolódott,de kezd ujjáépülni.Ön szerint mik okozhatnak egy teljesen uj viselkedés módot és frizura váltást?Lehet-e alapja az aggodalmaimnak vagy ez naivitás,hogy ennyire a szivemen viselem a sorsát?Valószinü én lennék az utolsó akitöl segitséget fogadna el.Néha azt sem tudom már vele kapcsolatban,hogy öszinte emberrel állok-e szemben.
Válaszát nagyon szépen megköszönöm!
Mina

Kedves Mina!
A (volt) barátnője minden bizonnyal keresi önmagát. Az is biztosra vehető, hogy még nem találta meg. Az új frizura, természetesen, a belső útkeresésnek egy harsány megnyilatkozása, vagy inkább annak üzenete, hogy ő ezt a belső változást a világ tudomására akarja hozni. Ha úgy van, amint mondja, s ez valószínű is, hogy csak még többeket eltaszít magától ezzel a hivalkodó viselkedéssel, akkor erre előbb-utóbb rá fog jönni maga is. Miként majd a frizurája újból változni fog, talán hamarosan is, úgy a belső világa is tovább alakul majd. Arra nincs biztosíték, hogy jó, hogy jobb irányba fog változni. Nem láthatjuk előre, hogy merre alakul a sorsa. De, ha megtartotta az Istennel és a keresztény közösséggel a kapcsolatát, az jó jel. Javaslom, hogy, ha Önre nem hallgat, akkor beszéljen a közösséget vezető atyával, mondja el neki, hogy mit érez, milyen sejtései, félelmei vannak ezzel a lánnyal kapcsolatban. Hátha ő majd fog tudni segíteni. Ugyanezt tegye a Jóisten felé is. Vigye el neki ezt a gondját. Természetesen Őt nem kell tájékoztatni, hogy mi is történik itt, de ha imádságban elsorolja neki, miért és miként aggódik érte, már ez is imádság. Kérje a Mindenhatótól a hathatós segítséget a számára!


Kedves atya sz mit jelent ha a kereszten van egy gyürü elöre koszonom

Sajnos, nem tudom. De ha valaki tud segíteni ebben, szívesen továbbítom a válaszát.


A Biliai textusban azt halljuk,hogy "És az Ige testté LŐN" Nem lett,hanem LŐN. Azt vélelmezem,hogy ez nem csak azt jelenti, hogy LETT,-néha igy fordítják, de vajon nem vész el egy lényeges mondanivaló igy ,mert a LŐn az egy régies, ám folyamatos múltidő.Ez azt is jelentheti,hogy lett és folyamatosan ma is lesz.Ennek mondanivalója van ! Vagy szamárságokat képzelek ?

A mostani Evangéliumos könyvünk a revideált Káldi fordítású Bibliát használja. Ebben nagyon szép, ma már régiesnek, sőt érthetetlennek tűnő kifejezések is vannak. Ezeknek, mint arra Ön is utalt, nem csak a patinás értékük nagy kincs, hanem finomabb tartalmi gazdagságukkal többet is ki tudtak fejezni, mint újabb kori megfelelőjük. Mégis alakítanunk kell a szövegeinket, mint ahogyan maga a nyelvünk is alakul. A lőn szavunk valóban nagyon szép és gazdagabb tartalmú, mint a lett, de mivel ma már a közbeszédben egyáltalán nem használjuk, ezért a legtöbb ember nem is érti. Ha szép és gazdag tartalmú is, de az emberek nem értik, akkor már nem képes hordozni az Evangélium üzenetét, amely az embereket megszólítani hivatott. Ráadásul nem csak érthetetlenek, de akár félreérthetőek is lehetnek ezek a szép, régies kifejezések. A régebbi szöveg használta a lőn ige többes számú alakját is, és Krisztus föltámadásakor a katonák halálra válását, vagyis, hogy a katonák félelmükben olyanok lettek, mint a halottak, a korábbi szövegváltozat így fejezte ki: a katonák lőnek, mint a holtak. Ezt is elhagyjuk a mai gyakorlatunkból, mert bár valóban szép kifejezés, de az embereket, főként a gyermekeket inkább kuncogásra készteti.


Kedves Lelkiatya! Több éve élünk házasságban a feleségemmel,katolikus templomban esküdtünk.Kb.3 éve a feleségem titokban testi kapcsolatban élt egy másik férfival,köztünk 2 éve nincs testi kapcsolaunk,mert mondta,hogy már nem szeret. Feleségem a férfinak gyereket szült.Én ezek után nem hagytam cserbe, még együtt élünk, nem váltunk el, én nevelem a gyereket,hisz vallásos vagyok,és az eskü amit tettünk a templomban az nekem szent.A gyerekemet nem tudom keresztény módra nevelni, hisy a férfi nem keresztény, és megtiltotta, hogy kereszteljük meg a gyereket.Ez nekem bűn,hogy az esküben tett igéretet, nem tudom a gyereket keresztény módra nevelni.Én is szeretnék gyereket,de lehet,hogy nem lesz, mivel nincs köztünk semmi testi kapcsolatunk.A feleségem nem birja tovább,a férfi folyamatosan kiabál vele,a gyereket akarja látni, és a feleségem mindig ott él nála,hol nálam,hol nála, és valószinüleg elfog hagyni,mit tegyek?Nekem bűn lesz,ha elhagy a feleségem? Később nem lehet új kapcsolatom? hisz én is boldog szeretnék lenni.Nagyon köszönöm a válaszát Lelkiatya.

Úgy értékelem, eddig nagyon szépen helytállt ebben a nehéz helyzetben. Hősiesen fogadta a felesége kicsapongását, és még a másik férfitől származó gyermekről is szívesen gondoskodott. Ez nagy lélekre vall. Ha valóban Ön neveli a gyermeket, akkor a nemző apának igazán semmi beleszólása nincsen abba, hogy Ön ezt hogyan teszi, főként a vallási nevelés terén. Ez, lehet, hogy jogilag nem így van, hiszen a vér szerinti szülőnek mindig több joga van, mint a nevelő szülőnek, mégis erkölcsileg van Önnek megbízatása, hogy ekképpen is gondoskodjék ennek a gyermeknek a lelki javáról. Arra biztatom, hogy álljon ki ezért a jogáért, vagy inkább a gyermeknek ezért az életbevágóan fontos lehetőségéért. El tudom képzelni, hogy a felesége is szívesebben venné, ha szilárd akaratú férfiként szeretné őt, ha a sarkára állna, ha kiállna őérte és a gyermekért. A feleségének hiányzik ez a férfiasság, ez az erőteljes megnyilvánulás. Persze, ez korántsem erőszakosságot jelent, hanem inkább határozottságot. Javaslom, hogy erre figyeljen oda a jövőben jobban, s még jó esélye van, hogy a felesége visszatér Önhöz. Legyen kezdeményező a szeretetkapcsolatuk újra fölépítésében, igyekezzék újra meghódítani a feleségét, udvarlással, kedveskedéssel, meglepetésekkel. Arra egyáltalán nem kell gondolni, mi lesz, ha elhagyja. Most azért imádkozzék s arra törekedjék, hogy ezt a megromlott házassági kapcsolatot helyreállítsák.


Krisztus születik!

Tisztelt Lelkiatya!
Érdeklődnék, hogy egy görögkatolikus szabad állapotu, hajadon nő, aki soha nem kötött házasságot. Köthet-e érvényes házasságot egy keresztény felekezetű, de nem katolikus férfivel, akinek fiatal korában egy barátnőjétől házasságon kívül született egy gyereke, aki már felnőtt és házas. A volt barátnője is házasságot kötött egy másik férfivel. Egyházjogilag milyen szabályok vonatkoznak ilyen esetre?
Tisztelettel: A.

Szavaiból azt veszem ki, hogy egyházilag mindketten szabad állapotúak. Ebben az esetben - ha a többi feltétel is megvan - nyugodtan összeházasodhatnak. A valláskülönbség tilalma alól a püspök adhat fölmentést, de ezt minden indokolt esetben meg is adja. Ha házasságot szeretnének kötni, nyugodtan keressék föl az illetékes görögkatolikus parókus atyát, s ő minden szükséges dologról tájékoztatni fogja Önöket.


Kedves Lelkiatya !

Egy súlyos beteg ember rendszeresen kórházi kezelésre szorul. Egyelőre ő maga jár oda és 2 éjszakát tölt a kórházban. Igen nehezen tud kisérő nélkül bejutni csomagjaival. Egyetlen fia van, aki valamiért haragszik rá, ezért nem segit neki közlekedni magától, bár ismeri a problémát. 2x is elhagyta teljesen évekre az öreget. Most ismét felbukkant, karácsonyra meghivta, ajándékokat is adott neki, bár ismét megharagudott,mert az öreg a facebookról kérdezett tőle, amin felháborodott,mert butának találta a kérdést továbbá egy zeneszámról azt mondta az öreg, hogy az neki nem tetszik. Nagy veszekedés lett belőle és a múltbeli sérelmek kölcsönös felhánytorgatása. Azzal végződött az együttlét, hogy az öreg hajnalban elment a fiától haza, de a fiú másnap utána hozta az ajándékokat. Az öreg nagyon szomorú és elkeseredett. A fiú úgy nyilatkozott, hogy "ha kell valami jelentkezzen"Ezt a mondatot is bántónak gondolja.
Bántja,hogy a fiú magától nem sietne a segítségére és kérni meg nem szeretne tőle, hiszen úgy érzi haragszik rá, ugyanakkor viszont csak barátai vannak,más rokonai elhaltak, nincs aki bevigye és kihozza a kórházból. Kérjen meg barátokat, vagy kérjen a fiától segítséget,ha haragszik is az rá ? Lakását a fiúra iratta régen,csak haszonélvezője a lakásnak. A vételkor az előleget is a fia fizette. DE úgy gondolja,hogy az előleget fizetve elvette az öreg az ő pénzét, bár a lakás az övé lett tulajdonjogilag. Az is felmerült, hog visszacsinálni a szerződést és az öreg elmegy egy apartmanos otthonba, ahol segítik, de nem akarna ilyet tenni a fiával, hgoy másé legyen a lakás és talán a biróság is szégyen volna, mert a szerződésváltoztatáshoz pert kell inditani.Mi a hivő keresztényi magatartás ez esetben?
mit gondoljak.

A fiúban egészen biztosan van szeretet az édesapja iránt. Csak hát, különböznek egymástól, másként látják a dolgokat, s ezek miatt szinte elkerülhetetlen az összetűzés, a vita. A keresztényi magatartás az, amit egyik ponton a fiú is tett, hogy ha össze is vesztek, azért az ajándékokat az apja után vitte. De megbékélés mégsem született, mert mindketten a sérelmeiket hánytorgatják, a maguk igazát hajtogatják. Így nem lesz béke sohasem. Ki engedjen? Ha a fiú kérne tőlem tanácsot, azt mondanám neki, hogy ő. Ha az apa kérne tanácsot, azt mondanám neki, hogy ő. Sajnos, itt a földön nincsen igazság. Bár az édesapa joggal követelhetné, hogy a fia áldozatos módon gondoskodjon róla - mint azt ő tette vele korábban hosszú éveken át -, de ha erre a fiú nem hajlandó, mit tehetünk? Jobb nem pereskedni egymással. S ha nem is jut érvényre az igazam, inkább elfogadom azt. Az apa imádkozzék a fiáért és viszont. Ha sokat és hittel imádkoztak, lehet ebből még kölcsönös megbékélés, még ha most lehetetlennek látszik is.


Kedves Lelkiatya!
Édesanyámnak, aki most 82 éves van egy kereszt lánya aki ha jól tudja Kolozsváron görög katolikus apáca és rend főnök. Nagyon régen nem tud róla semmit.Gemmának hívják. Legyen szíves segíteni abban hogy megírja milyen görög katolikus rendház van Kolozsváron és a címüket.
Nekem nem sikerült meg találnom.
Köszönettel,Máriapócs Mária.

A keresett Gemma nővér valóban Kolozsvárott él, az Istenszülőről elnevezett női szerzetes közösség tagja. Ennek címe: Mănăstirea Maicii Domnului
Str. Romul Ladea, nr. 6, 400481 Cluj-Napoca KOLOZSVÁR(CJ)
Tel.:0040264-274 616, Fax: 0040264-274 614
Email: secretariatcmd@yahoo.com
Web: www.surorile-cmd.ro


T.Lelkiatya!

Azt szeretném kérdezni, hogy mit lehet tenni a megátalkodott, makacs,
Káromkodó emberrel, főleg, hogy ez az ember méghozzá három gyermekes apa, felesége van. A családját hosszú évek óta egy külső kapcsolat miatt felcserélte, de nem ment el végleg a családtól, sajnos inkább egy átjáró házat csinált az otthon és a barátnő között.Sok mindennel próbálkoztunk az elmult hosszu évek alatt, de semmi eredményt nem tudtunk elérni vele kapcsolatban. Kértük fejezze be ezt az áldatlan helyzetet,vagy térjen meg, változzon meg és a család mellett tudna élni,vagy menjen el végleg. Egyik helyzetet sem döntötte el, azt kell, hogy mondjam sajnos nincs a családunknak segitsége, hogy valamilyen módon tudnánk ezt a gyalázatot felszámolni. Az "apának" ez egy kényelmes megoldás, de meddig birjuk még ezt igy folytatni.
Kérem a T.Lelkiatya tanácsát, hogy hogyan tudunk ebből a helyzetből kijönni.
Kérem segitsen, hogy kézzelfogható segitségét honnan kaphatnánk.

Köszönettel:

Judit

Kedves Judit!
Önnek is azt tanácsolom, hogy keressen egy atyát, aki lelkivezetője lehet, akivel mindig megbeszélheti a gondjait. Ez még nem fogja megoldani a családi helyzetét, de Önnek nagy szüksége van arra, hogy legyen kivel megbeszélni a bánatát, kudarcait, amikor belefárad a küzdelembe, tudjon honnan erőt és vigasztalást meríteni. Azt is el tudom képzelni, hogy ki kell zárnia a férjét a lakásból, de ilyet csak egészen ritkán tanácsolhat egy lelkiatya. Ha valaki közel állna Önhöz, akkor ebben meg tudná erősíteni, vagy éppen arra világítana rá, hogy mégsem ez a megoldás. Ha pedig igen, akkor Ön is erősebb lenne a döntésben s az abban való kitartásban.
Vajon van-e kapcsolata az illető hölggyel, aki fogva tartja a férjét? Föl is kereshetné, hogy - amennyire lehetséges - higgadtan beszéljen vele ennek tarthatatlanságáról. Nyilván kicsi az esélye, hogy egy ilyen beszélgetéstől az illető magába szállna, de mégis kimozdulna az állhatatlan helyzet valamilyen irányba.
Ezek csak emberi javaslatok, amelyek önmagukban bizonyára nem hoznak teljes megoldást. Be kell látni, ki kell mondani, hogy tehetetlen, és éppen ezért teljes bizalommal kell kérni a Mennyei Atya segítségét. Higgye el, ha buzgón imádkozik, annak egyik fontos eredménye lesz, hogy a gyermekei nem fognak megsérülni ebben az áldatlan helyzetben, de a remény is megjelenik, hogy egyszer visszakapja a férjét, aki rádöbben, hogy ez így nem mehet tovább.


DJK!
Épp a minap olvastam egy cikket, miszerint Mária Magdolnának és Jézusnak közös gyermekük volt, valamint házasság szentségében is részesültek. A gyermeket nem ismerték el, hiszen a Katolikus egyház tekintélyét sértené ha nő lenne Jézus Krisztus utódja,és ezáltal őt követtük volna. Állítolag most is vannak leszármazotaik.
Igaz ez? Hogyan vélekedik a dologról?
Edit

Ez igen nagy butaság. A szentírás sehol sem említ ilyet. Kitalálni persze, sok mindent lehet, és az emberi képzelet szeret is játszani efféle meghökkentő gondolatokkal. Főként azok, akik szeretnének kötözködni a Jóistennel és annak egyházával. Ha pedig az írás arról beszél, hogy Jézus részesült a házasság szentségében, ez arról árulkodik, hogy annak írója igen szerény ismeretekkel rendelkező egyszerű ember, aki nem tudja, hogy szentségekkel a Katolikus Egyház csak a Pünkösd utáni időktől él, amely ünnep Jézus halála és föltámadás után 50 nappal történt. Az ilyen egyszerű önellentmondások is igazolják e fölvetés alaptalanságát.


Tisztelt Címzett!
Legyen szíves megírni, mikor és hol lesz a következő Jézus-ima lelkigyakorlat...
K.M.

Egyházunk által szervezett Jézus-ima lelkigyakorlat legközelebb Máriapócson lesz március 5-8 között.


Tistelt Lelkiaya!
2éve gondolkozok azon, hogy női monasztikus szerzetesrendbe szertnék állni. Úgy érzem hogy meg van hozzá a kellő hívásom. Hogyan valósulahat ez meg?
Segítségét előre is köszönöm.
Anna

Ha római katolikus közösségbe szeretne belépni, akkor javaslom, vegye föl a kapcsolatot a magyarszéki kármelitákkal (7396 Magyarszék, Kármelita kolostor 1. http://karmelita.hu), vagy az érdi ciszterci nővérekkel (2030 Érd, Tárnoki út 9-11. Telefon: +36 23 374 768. e-mail: http://uj.katolikus.hu/rendek.php?h=4). Ha pedig görögkatolikus közösséget keres, akkor vegye föl a kapcsolatot Atanáz püspök atyával vagy írjon a lelkiatya@gorogkatolikus.hu címre.


Kedves Lelekiatya
Az lenne a kérdésem hogy ha rossz gondolataim vannak amiket nem akarok konkrétan Isten káromlásra gondolok de én ezekre egyáltalán nem akarok gondolni és bárhogy próbálok szabadulni tőle csak rosszabb lesz, az lehet az ürdog műve vagz forduljak pszihológushoz? Mert lassan úgy érzem megőrülük, voltam gyónni is de szinte nem merek áldozni a gondolatok miatt. Ön szerint mit tehetek?

Igazán nem szükséges, hogy emiatt elmenjen pszichológushoz. A gondolatokkal való viaskodás semmiképp sem olyan bűn, amely miatt ne mehetne áldozni. Épp ellenkezőleg. Rendszeresen áldozzon, mert biztos lehet abban, hogy az Úr az Ő szeretetével belülről fogja Önt meggyógyítani. Inkább érzelmileg érzi tisztátalannak magát e csúf gondolatok miatt, de attól még nem nagyobb bűnös, mint ha, mondjuk, érzéketlenül elmenne egy koldus mellett. Persze, jól teszi, ha meggyónja újra és újra. Esetleg emiatt menjen gyakrabban is gyónni, egy ideig, akár hetente is. Egészen addig, amíg szépen lassan ki nem tisztul az elméje ezektől. Ha olyan környezetben él, ahol mások gyakran használnak ilyen szavakat, az, persze, nehezebb, mert azok állandóan táplálják. Ennek ellenére kigyógyulhat belőle. Ha föltolulnak ezek a szavak, tudatosan váltsa áldásra: Áldalak Téged, Uram! vagy? Szeretlek Téged, Uram! Ezek a tudatosan kimondott áldások szépen lassan elsorvasztják a káromló gondolatokat. Ráadásul még rögzülhet is a lelkében, hogy gyakran mond áldásokat. Ez lesz majd az igazi győzelem.


A férjem római katolikus, én görög katolikus vagyok. Lehet egyházi esküvőnk?

Igen, ennek semmi akadálya. Sőt, Önök meg is választhatják, hogy melyik rítus szerint szeretnék megkötni a házasságot. Hasonlóképpen megválaszthatják, hogy a gyermekeiket melyik rítus szerint szeretnék megkereszteltetni. Fontos azonban, hogy ezeket a döntéseket az illetékes pappal, a saját parókusukkal is közöljék, neki pedig be kell vezetni ezt a tényt az anyakönyvbe.


Kedves Lelkiatya.
Azt szeretném kérdezni, hogy mekkora bűnt követek el azzal, hogy nem szeretem, sőt kifejezetten utálatot érzek önmagammal szemben. Megváltozott a külsőm és nem tudom elfogadni magamat.( Nő vagyok) Nem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek. Pár hónapja még egészséges voltam...

Ha megengedi, válaszadásképpen kiigazítom a kérdését. Ugyanis ne azt firtassa, hogy ez az állapot vagy gondolat bűn-e, hanem hogyan tud belőle kikászálódni. Az biztos, hogy e rossz gondolata nem akadályozza meg Önt abban, hogy az Eukharisztiában részesüljön. A szentgyónásában fölhozhatja, hiszen mindenkit szeretnünk kell még saját magunkat is, de ennek a rossz helyzetnek a gyökere nem ebben van. Érzelmileg nem tudott azonosulni a helyzetével. Ez azért rossz, mert ha sokáig így marad, akkor lassan a Jóistentől is elfordulhat, mert nem tudja úgy tekinteni mint ajándékot. Legföljebb azért mondanánk bűnnek, mert saját magának árt vele. Gondolataiban kell átrendeznie ezt a helyzetet. A következőt javaslom.
Gondolja át, kik azok, akik így is elfogadják Önt ezzel a változással, akiknél nem számít, hogy milyen a külseje. Ők állnak Önhöz legközelebb. Hányan vannak? Beszélgessen el velük, lehetőleg egyenként mindegyikükkel. Mindegy miről, csak egy kicsit legyen velük, beszélgessenek. Utána vegye sorra a szintén közel állókat, de akik már esetleg másként viszonyulnának emiatt Önhöz. Velük is kezdje meg a beszélgetés sort. Bármilyen témát föl lehet vetni, lényeg, hogy legyen egy kis együttlétük. A beszélgetés során érzékelni fogja, hogy valóban elfordulnak-e Öntől vagy nem. Vegye számba azokat, akiknél tévedett, mert kiderült, hogy ugyanúgy elfogadják Önt, mint eddig. Nem csodálkoznék, ha az esetek 90 százalékában így lenne. A harmadik körben szólítsa meg azokat, akik Ön szerint egészen bizonyosan emiatt viszolyognak Öntől, elfordulnak. De egy köszönés, néhány szavas beszélgetésre minden bizonnyal ők is hajlandóak. Ekkor is figyelje, valóban eltaszítják-e Önt? Itt is vizsgálja meg az arányt. Mindezek után készítsen összegzést: hány ember bizonyult elutasítónak a megváltozott külseje miatt. Mennyi lett az eredmény? Na most, ezt az egész csoportot, az elfogadókat és az elutasítókat mindet vigye szívében az Úr elé. Akik így is szeretik Önt, azokat köszönje meg, egyenként. Akik pedig megvetéssel elfordulnak, azokért pedig imádkozzék, hogy növelje bennük az Úr a szeretetet. Ezzel befejeződött a terápia. Meg fogja látni, mindezek után másként fog tekinteni önmagára. Igen, nagyon fontos, hogy Ön elfogadja saját magát. Sokat kell tennie ennek érdekében, de érdemes dolgozni rajta. Igen, most az Úrtól kapott feladata. Ne hanyagolja el.


Kedves Lelkiatya!
Érdeklődni szeretnék,hogy a II.Vatikáni Zsinat dekrétumai,tanításai vonatkoznak e a Görögkatolikus Egyházra,vagy csak a Rómaikatolikusra?Ha igen,akkor mi igen és mi nem?
Válaszát előre is köszönve: Dóka

Igen, a görögkatolikusokra is vonatkoznak ezek a dekrétumok, hiszen ők is teljes jogú tagjai a Katolikus Egyháznak. Lehetnek részek, amelyeket értelmezve kell alkalmazni, mert másként vonatkoznak a keleti rítusúakra. Vannak viszont olyan részek, amelyek pedig inkább a keletieknek szól.


kik segítenek a papnak a liturgiában?

Elsősorban a diakónus és a kántor. Az oltár közvetlen szolgálatánál azok a szolgálattevők, akik egyrészt a tömjénezőt, másrészt a bemenetekhez a gyertyákat és a ripidionokat kezelik. Külső szolgálattevők is bekapcsolódhatnak, például a evangéliumos állvány, lobogók vagy más egyéb tárgyak kezelésével. Még szebb és teljesebb a liturgia, ha az éneket is nem csak egy ember vezeti, hanem egy kántorcsoport. Régen sok ilyen volt a templomainkban, s Kárpátalján és Partiumban még ma is találunk ilyet. Tehát ilyen módon is lehet segíteni a liturgiában.
Továbbá a liturgiában segédkeznek az angyalok és a szentek is, akik láthatatlanul szintén jelen vannak a templomban.


Tisztelt Lelkiatya!
Abban szeretnék segítséget kérni, hogy tudna-e nekem olyan interneten is fellelhető filmet ajánlani amely a karácsonnyal kapcsolatos és valamilyen tanácsot/tanúságot is tartalmaz?
Válaszát előre is köszönöm!
Kellemes ünnepeket kívánva: Eszter

Kedves Eszter!
Nem vagyok járatos a filmek világában. Ezt a címet találtam viszont, amelyen vélhetően tartalmas karácsonyi filmeket talál majd.
http://havannacsoport.hu/index.php/karacsonyi-filmek


Honnan jön ki pap és a ministrások a szentmise kezdetekor?

Ha van a templomban sekrestye, akkor általában ott szoktak készülni, és onnan mennek be a szentélybe. Minthogy a szentélybe a bizánci templomokban ősi szokás szerint csak férfiak léphetnek be, a leány ministránsok kívül maradnak a szentély előtt, és onnan kapcsolódnak be a körmenetekbe gyertyákkal vagy akár kis lobogókkal. Van rá példa.
Létezik olyan hely is, ahol a sekrestye kicsit távolabb van a szentélytől. Ebben az esetben kívülről vonulnak oda és a két oldalajtón lépnek be, lehetőleg úgy elosztva, hogy mindkét ajtón nagyjából azonos számú személy lépjen be. A pap vagy papok is az oldalajtón át lépnek a szentélybe, s egyedül csak akkor használják a királyi ajtót, amikor arra a liturgia menete során fölhatalmazásuk van. Amikor püspök van jelen, akkor végig nyitva van a királyi ajtó, s ő azon át léphet a szentélybe.


kedves lelkiatya. márbelefáratam a sok szerencsétlenségembe a sok fájdalomba nem tudom mittegyek keresztény vagyok de mégis ara gondolok hogy elvagyok átkozva mit tegyek segitsen .

A következőt tegye!
Mindenekelőtt menjen el gyónni. Ha teheti, keressen föl egy szerzetesházat, és ott szólítson meg egy atyát, akinél meggyónhat. Utána maradjon még ott a templomban minél hosszabban, várja meg a Szent Liturgiát és részesüljön az Eukharisztiában. Azért jobb, ha szerzetesekhez megy, mert ott több imádságot érhet a templomban. Erre most nagy szüksége van. Az sem baj, ha nem érti teljesen az imádságot, csak szívével akarjon belekapcsolódni minél mélyebben. De már az is nagyon jó, ha ott van, ott időzik hosszabban. Amikor hazamegy, otthon is folytassa az imádságot. Remélem, van az otthonában ikon vagy kereszt. Ha nincsen, föltétlen helyezzen ki egyet minél hamarabb. Az előtt folytassa az imát. Továbbá reggelenként mindig erre az ikonra vagy feszületre tekintsen először, előbb adjon hálát (ez nagyon fontos!), majd utána kérjen kegyelmet és erőt, és csak aztán induljon el a napi feladatok végzésére. Nap közben is végezhet imákat, ha tud, bemehet a templomba, de este újra álljon az ikon elé, és folytassa az imát. Még egy fontos dolog: minden nap olvassa a Szentírást. Javaslom az Apostolok Cselekedeteit és utána a folytatást. Ezt az intenzív imádságot, napi szentírásolvasást tartsa fenn legalább két hétig. Lehet több is. Ennek a végén újra menjen gyónni és áldozni. (Persze, szentáldozáshoz közben is járulhat, akár minden nap is, ha van rá lehetősége.)
Meg fogja látni azt a világosságot, amely egészen más fényben fogja megvilágítani az életét.


Kedves Atya !
Nagyon fontos kérdésre keresem a választ,merészem ide is hozom,mert azt tapasztaltam, hogy sok más hivő sincs ezzel tisztában, de kínosnak érzi erről érdeklődni. A házasságban történő szexuális életről gondolkodtam, egy katolikus atya előadása nyomán. Az alapokat ismerjük , tudjuk.DE lehet- e más célja - pld. az egymás iránt érzett szeretet és odaadás,a kapcsolat , az összetartozás erősítése - amikor a pár már nem akar gyermeket, illetve olyan korban, olyan állapotban vannak, hogy a gyermeknemzés már nem tud realizálódni, gyümölcsöt biztosan nem terem. (Ábrahám és Sára esetére most nem gondolnék.) Éljenek megtartóztatásban? (Az orvosilag igazolt meddőséget,vagy a férfi éretlenségi problémáját nem említem,mert itt soha nem lehet biztosat állítani,tehát az irány és a cél megvan ill. meg lehet az együttlét gyakorlatában és igy -gondolom-elfogadható)

A házastársak közötti testi kapcsolatnak egyik nagyon fontos célja a szeretetük kifejezése, egymás boldogítása. A gyermeknemzés is fontos cél, nem lehet teljesen kizárni annak lehetőségét, de ez nem azt jelenti, hogy minden egyes együttlét csak akkor valósulhat meg, ha annak van esélye a gyermeknemzésre. Sőt, éppen a keresztény családtervezés lényege, hogy olyan időszakokra irányítják az együttléteket, amelyek nem vagy kevéssé termékenyek.
Ez igaz az idősebb emberekre is, amikor már biológiailag nem is lehetséges a foganás, a házasok lehetősége és gyönyörű eszköze marad mindvégig szeretetük kifejezésére a testi egyesülés, vagy annak bármilyen egyéb tiszta szándékú része.


Ha valakinek meghal a keresztanyja, ez nem jelent mást, mint hogy ő már az Égből imádkozik a keresztgyermekéért. Ezért nem szokás és szükségtelen is új keresztanyát választani.
Vigyázat, a bérmaanya nem béranya. Nem lehet cserélgetni. Sajnos olyan helyzet is létezik, amikor valaki rossz viszonyban van a saját édesanyjával, mégsem jut eszébe, hogy másikra cserélje. Így van ez a kereszt- és bérmaszüleinkkel is. Mi őket kaptuk, ők minket. Krisztusban összetartozunk és imádkoznunk kell egymásért. Még akkor is, ha nem igazán jó a személyes kapcsolatunk.
Keresztapát éppen lehet utólag választani. Vagyis megkérni valakit, hogy segítsen a kereszténnyé válásban, a kereszténység hiteles megélésében. De akkor ez már lehet akár lelki atya, lelki vezető is. De ha mégsem, meg lehet kérni valakit, hogy imádságaival és tanácsaival segítsen a keresztény életben.
A bérmaszülőség szintén nem olyan hivatás, amit adogatni lehetne egymásnak. Ha kaptam, vállaltam ezt a feladatot, akkor a tőlem telhető legnagyobb odaadással kell azt végeznem. Ha az ember felelősen úgy érzi, hogy nem tudja teljesíteni ezt a szolgálatát, akkor éppen megkérhet még mást is, hogy segítsen, legyen neki is gondja a bérmagyermekére, de ettől még nem szűnik meg az első bérmaszülő felelőssége és feladata.


kedves Lelkiatya
1. ha a keresztanyam meghalt lehet e ujat valasztani?
2. ha nincs (jo) kapcsolatom a bermaanyammal lehet e masikat valasztani?
3. ha valakinek nem volt keresztapja utolag meg valaszthat e?
4. atruhazhatom e masra a sajat bermaszulosegem?
koszonom a valaszat!

Ha valakinek meghal a keresztanyja, ez nem jelent mást, mint hogy ő már az Égből imádkozik a keresztgyermekéért. Ezért nem szokás és szükségtelen is új keresztanyát választani.
Vigyázat, a bérmaanya nem béranya. Nem lehet cserélgetni. Sajnos olyan helyzet is létezik, amikor valaki rossz viszonyban van a saját édesanyjával, mégsem jut eszébe, hogy másikra cserélje. Így van ez a kereszt- és bérmaszüleinkkel is. Mi őket kaptuk, ők minket. Krisztusban összetartozunk és imádkoznunk kell egymásért. Még akkor is, ha nem igazán jó a személyes kapcsolatunk.
Keresztapát éppen lehet utólag választani. Vagyis megkérni valakit, hogy segítsen a kereszténnyé válásban, a kereszténység hiteles megélésében. De akkor ez már lehet akár lelki atya, lelki vezető is. De ha mégsem, meg lehet kérni valakit, hogy imádságaival és tanácsaival segítsen a keresztény életben.
A bérmaszülőség szintén nem olyan hivatás, amit adogatni lehetne egymásnak. Ha kaptam, vállaltam ezt a feladatot, akkor a tőlem telhető legnagyobb odaadással kell azt végeznem. Ha az ember felelősen úgy érzi, hogy nem tudja teljesíteni ezt a szolgálatát, akkor éppen megkérhet még mást is, hogy segítsen, legyen neki is gondja a bérmagyermekére, de ettől még nem szűnik meg az első bérmaszülő felelőssége és feladata.




1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16   17   18   19   20   21   22   23   24   25   26   27   28   29   30   31   32   33   34   35   36   37   38   39   40   41   42   43   44   45   46   47   48   49   50   51   52   53   54   55   56   57   58   59   60   



Gyűjtés a harangszóra









lablec

emft_eu uszt hu-ro nka

Letölthető pályázati dokumentumok

© Hajdúdorogi Egyházmegye

Impresszum Kapcsolat